Nincs....semmi....baj (28)

Fanni POV

Hogy ma este milyen népszerűek a rendőrök!Viszont nem tudom most mit tegyek.Hallom, hogy az ajtó másik oldalán sír a legjobb barátnőm a pasija miatt, aki viszont idekint bőg az én karjaimban.Jó felállás!

-Franci engedj be!Megint rendőrökkel fenyegetőznek. - próbáltam halkítani magamon.
-Inkább menjetek vissza a többiekhez.El kell ott a józan elme. - hallottam síró hangját.
Ugyan Jin nem értette miről beszélünk, de hallotta Franci hangját és ettől csak még jobban sírt ő is.Tényleg semmi ötletem mit tehetnék.
-Én nem tudtam. - zokogott Jin - Én csak........kérlek engedj be! - dadogott angolul.
-Mert?Még veszekedni szeretnél?Így is hallak.
-Dehogyis! ....... Csak vígasztalni........bocsánatot kérni..........szívem szakadt meg, amikor hallottam a folyosón vízhangzó szipogásod.
Nem kaptunk választ.Viszont, mivel már nem voltunk hangosak, nem kellett sietnünk.Így nekidőltem az ajtónak és elkönyveltem magamban, hogy ez egy nagyon hosszú éjszaka lesz.
-Nagyon szeretlek! - törölgette le könnyeit Jin, bár feleslegesen - És nem akarok hazamenni nélküled.Sem most, sem később Koreába.Nem akarom, hogy egyedül maradj. - támasztotta meg homlokát az ajtón.
-Nem akarom, hogy elmenj. - éppen hogy hallottuk a választ.
-Jaj istenem!Ereszd már be!Én meg visszamegyek a fiúkhoz! - szóltam rá magyarul, hogy Jin ne értse.
Na erre végre megmozdult.Hallottuk, hogy kattan a zár, mi pedig felugrottunk.Nekem nem is volt lehetőségem megölelni, mert Jin azonnal elkapta és nem eresztette.Franci pedig a mellkasába temette arcát.
-Na, akkor én megyek vissza.Ha bármi van, nyugodtan hívj és azonnal itt vagyok. - simogattam kicsit a hátát.
-Jó!Vigyázz rájuk! - szipogott Franci.
-Te meg rá vigyázz! - mutattam Jinre és morcosan néztem.
Csak fél szemmel látott, de lassan pislogott egyet, ezzel közölve, hogy így tesz majd.
Elmentem és ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, csak remélni tudtam, hogy nem fog neki újra beszólni ez a hülye.

Fanni POV end

Jin POV

Azt hittem meghalok, mikor sírni hallottam.Nem akartam így megbántani.Csak veszekedtünk és elvesztettem a fejemet.Végre a karjaimban tarthattam és semmi pénzért nem engedtem volna el.Én is nagyon sírtam, ahogy ölelgettem, de igyekeztem letörölgetni könnyeimet.
-Ne haragudj, ne haragudj! - hajtogattam megállás nélkül.
Csak csóválta fejét és a pólómat húzta.Jaj istenem!Egy ördög vagyok.Bárcsak ne mondtam volna semmit.Inkább fel kellett volna kapnom a vállamra és bevinnem az ágyra, majd szeretkezni vele, ahelyett hogy visszaszólok.
Csak ott mantráztam, míg meg nem unta.
-Hallgass már! - nézett fel rám, én pedig nagyon meglepődtem - Mesélek neked, ha érdekel.
-Érdekel.
Kiküzdötte magát a szorításomból, majd a hálóba ráncigált kezemnél fogva.Meglepődtem a szerény lakásán.Csak olyan dolgok vannak benne, amik feltétlen szükségesek.Szinte üres.A hálójában is csak egy matrac van, mellette pedig egy kis szekrény.Meg még lóg valami hatalmas anyag a plafonról, de az nem tudom mi.
Ledöntött az ágyra és hozzám bújt.Ezek szerint nem haragszik rám.Legalább ezt megúsztam.Csak feküdt rajtam és szipogott.Nem is baj.Nem kell semmit se mondania.Csak ne legyen szomorú.Simogattam fejét és kezét szorongattam a mellkasomon.
-Apukám meghalt.Anyum azóta sem lépett túl rajta.Nekem pedig örökké hiányozni fog, pedig sosem ismertem.Ezért van a tetoválás is.Egy férfi angyal.Apukámra emlékeztet.Pót apám meg sosem volt.Egyszerűen nem bírt megmaradni senki más mellett az anyám.Ezért rosszul is érezte magát.Azt mondta, hogy bár az volt az esküben, hogy míg a halál el nem választ, ő nem bír mással élni.És igazából mondj amit akarsz, nem tudsz rám hatni, de az apámat ne említsd!
-Nem akartalak bántani, csak mérges voltam.Nem tudtam erről az egészről.Ne haragudj! - ölelgettem meg.
-Már mindegy.Most már tudod.Én hibám, hogy nem mondtam el, amikor kérdezted.
Csak hallgattunk és szorongattam.Ugyan a földön feküdtünk egy matracon, de kényelmesebb volt mint bármi más most.
-Jut eszembe.Nincs itthon semmi kaja. - támaszkodott fel - Nem itt lakok nagyrészt, így üres a hűtő.Ha éhes vagy el kell menni valamiért.
-Beérem én veled is. - mosolyogtam rá.
Még mindig nagyon pirosak voltak szemei.Csak néztünk egymásra, én pedig még mindig szörnyen éreztem magam.Ezért, hogy tereljem kicsit gondolatait megszólaltam.
-Mért ilyen üres a lakásod?
-Mert nem itt élek.
-Jó de akkor is!Azért nem lenne otthonosabb?
-Csak azért ilyen amilyen, mert anyám egyszer beszabadult ide.Egyébként, ha rajtam múlna, ennyi cuccom se lenne.Csak a függőágy. - mutatott a nagy anyagra.
-Ó szóval az az.
-És nagyon kényelmes.Meg megnyugtató.
-Engem az nyugtat meg, ha rajtam fekszel! - tártam szét karjaim.
-Nem akarsz fürdeni?
-Ez célzás? - vigyorogtam.
-Nem!Csak kérdeztem. - feküdt vissza rám.
Átöleltem és kezdtem kicsit én is jobban érezni magam.
-Amit pedig mondtam, hogy már nagyon itt hagynálak.....Hazudtam.Nem akarok elmenni innen.Vagy ha még is muszáj, vinnélek magammal.
-De én itt dolgozok, itt élek.
-Ahhj! - szorongattam meg.
-Bár én sem akarom, hogy elmenj, de nincs sok választásunk.Kibírjuk majd a távkapcsot is, ne aggódj.Amennyit dolgozunk, úgy sem fogunk annyira hiányozni egymásnak.
-Csak a magad nevében beszélj!Én nagyon fogok aggódni, hogy mi van veled.Ezt már most biztosra mondhatom. - néztem a plafont és már most hiányzott.Pedig még itt van.
-Mert én nem fogok aggódni, hogy épp melyik rajongóddal vagy! - kelt fel megint rólam.
-Jaj ne kezdjük már elölről!
-Csak annyit, hogy nagyon rosszul esett.Én pedig csak azért táncoltam mással, hogy bevadulj és letámadj.
-Szóval erre utaztál? - terítettem le - Még lehet, ha gondolod. - mosolyogtam.
-Nem most nem. - simogatta meg az arcomat és boldognak tűnt.
-Örülök, hogy már nem vagy szomorú.Ami meg a csajt illeti.Próbáltam menekülni, de nem volt helyem.
-Ja persze-persze. - vigyorgott - Ne kamuzz!
-Áááááh teee! - fújtam a nyakába és kezdtem el csikizni.
Boldog voltam, most már én is.Jó kedve lett és bár miattam sírt, most miattam nevetett.Jaj de imádom!Bárcsak ne kéne majd itt hagynom!Bárcsak becsomagolhatnám és magammal vihetném.

Jin POV end

Reggel a telefonom ébresztett.Megint az ébresztő.Érdekes.Mostanában mindig ez kelt.Jin még nagyban aludt és óvatosan keltem fel róla, de felébredt.
-Hova mész?
-Csak a reggeli dolgaim.Gondoltam szerzek magunknak reggelit.
-Én is megyek!Többet nem mehetsz egyedül sehova.
-Neked zuhanyoznod kéne előbb.
-Mi lenne, ha vennénk reggelit mindenkinek és majd a másik lakáson zuhanyoznék. - ajánlotta fel a legjobb ötletét.
-Rendben.

Felkeltünk és a szokásos napi ruhámat vettem fel.Jin pedig végig nézett, ahogy öltöztem.
-Nem jó amikor ennyire.....nem is tudom milyen vagy.
-Semleges?
-Igen!
-Muszáj.Az a lényeg, hogy mindenkinek tetszek.
Láttam, hogy húzza kicsit a száját, de tényleg mindenkinek kell tetszek.Elindultunk, és a nap is még ébredezett amikor a pékségben válogattunk.Rengeteg kaját szedtünk össze a többieknek.
Felmentünk a lakásba és mindenki szanaszét feküdt.Lassan ébresztgettük őket, én pedig a fürdőbe mentem, mert tudtam, hogy Fanni és Jimin ott lesz.Igazam volt.Jimin a földön fetrengett, Fanni pedig a sarokban ült kezében egy nagy üveg vízzel.
-Fanni! - sugdostam, hátha felébred.
-Mi az? - válaszolt csukott szemmel.
-Nem alszol?
-Nem aludtam.Vigyáztam.
-Hoztunk reggelit.
-Kibékültetek?
-Igen. - mosolyogtam - Attól még szeretem, hogy hülye.
-Keltsük fel Jimint is és együnk.Amúgy én nagyon szarul vagyok.Te nem?
-De nekem is fájt a fejem, de ennyi.Szerintem a vodka volt a ludas.
-A szokásos.

Felkeltettük Jimint, aki nem igazán volt használható, és kivittük az asztalhoz.Mindenkit sikerült összekaparni.
-Jimin, te hogy az istenbe rúgtál be ennyire?A többiek tök jól vannak. - kérdeztem tőle.
-Meghívtak.
-És te meg elfogadtad?És ha drog volt benne?
-Nem volt.
-Csak a szerencsén múlott. - jegyeztem meg - De mért ittál ennyit?Szar kedved volt?
-Igen.
-Na és mért? - néztünk rá mindannyian, hisz a buli elején még nagyon jó kedve volt.
-Fanni miatt.

(Mik ki nem derülnek itten :D)