Jimin & Iseul (rövid) 8. (zárás 2.)

Örülök, hogy megismertem és hogy akkor felhívtam magamhoz. Örülök, hogy nem ment el, hiába mondta, hogy nem akar terhemre lenni. De hiányozni fog..... ahogy hiányzik is mindennap és őt senki sem pótolhatja majd..... soha.


[5 évvel később]


-Az AsiaAirlines nevében köszönjük, hogy velünk utaztak. Válasszanak a legközelebb is minket! A viszontlátásra! - szólt a bemondóból a kedves kis légiutas-kísérő hölgy hangja.

Végre itthon! Egy hónapot voltam turnézni a bandával és azóta semmit sem pihentem. A repülőutat is végigaludtam, mert az utolsó koncert után szinte egyből hazarepítették az összes táncost. Már a fellépésre is a cuccainkkal együtt kellett mennünk.

-Na kinek van kedve még inni egyet? - kiabált Bae, az egyik tagunk, mire mindenki nagyot sóhajtott.

-Haaahhh Baeee! Lassan két napja nem láttunk ágyat. Szerintem senkinek sincs még ereje ehhez. Nem tudom, neked hogy van. - szólt mindenki nevében Sung, miközben a többi utast kerülgettük.

-Csak egy ötlet volt. Amúgy én is fáradt vagyok. Hány óra van?

-Ha jól állt át a telefonom, akkor fél tizenkettő. Csak harminc percet késtünk. - tántorgott mellettem Yong.

-Huh, az igen! Akkor már értem mért vagyok ilyen iszonyat álmos. - álltunk meg a csomagkiadó előtt.

-Utálom mikor várni kell a cuccainkra. Főleg mikor ennyire fáradt vagyok. - dörmögtem.

-Szerintem sietni fognak ne aggódj!

Végül is igaza lett, mivel kevesebbet kellet várnunk, mint Amerikában amikor odaértünk első nap.

-Hah remélem már itt van az asszony, mert menten elalszom. - nézelődött menet közben Kyubok.

-Biztos eljött érted. Én mondjuk nem tudom. Azt mondta nem biztos, hogy ráér, azóta pedig nem írt semmit. - néztem a telefonomra - Mondjuk, ha visszakapcsolnám a normál üzemmódba lehet jönne smsem. - jöttem rám, hogy mennyire ostoba vagyok.

-Na mi léptünk is! - jelent meg Sung még négy másik taggal - Én hazadobom a fiúkat a többiek meg már elmentek. Jó pihenést! - integettek.

-Nektek is sziasztok!

-Na nézd már, jött üzenetem!

-Akkor jönnek érted? Mert közben kiszúrtam az asszonyt.

-Persze, menj csak! Szia! Jó szabit! - intettem.

-Neked is. na csá! - tűnt el.

Hát tényleg jöttek értem, de Tae és Jin, mint kiderül az smsből. Így aztán kereshettem volna a drága feleségem. Hahj! Nem tudom mi baja van mostanság. Nagyon furcsa.

-Jimiiiiin! Gyere már! Siessünk! - kapálózott és üvöltözött Tae.

-Jó van már, ne üvölts! - siettem hozzájuk és indultunk is meg - Hogy-hogy ti jöttetek.

-Hát a drágalátos feleségednek problémái vannak és eléggé ki van akadva. - világosított fel Tae.

-Mi a baj?

-Azt nem mondhatom meg, mert megtiltotta.

.Ajj ne szivass már! Tudod milyen fáradt vagyok? Ne idegesíts, inkább mond el mi a baj.

-Nem tehetem. Majd ő felvilágosít.

-Inkább nem mondtál volna semmit basszus! - méltatlankodtam és Jinre fordultam - Mond, hogy te megosztod velem az infót.

-Sajnálom. De Tae te tényleg nagy hülye vagy. Minek mondtad el neki, hogy gondok vannak, ha utána hagyod őrlődni? Ez kegyetlenség.

-Jaj már ne legyetek ilyenek, mondjátok el, hogy mi van! - förmedtem rájuk.

-Sajnáljuk. Meg van kötve a kezünk. - tette kezét a vállamra Jin - De sietünk és hamar megtudod.

-Na szuper.

-Közi van ahhoz, hogy egy hónapig el voltam dolgozni?

-Hát..... is-is. - felelt vagy huszadik kérdésemre Tae barátom.

-Ez milyen hülye válasz már ember!

-De nem tudom eldönteni. - fordult hátra felém - Mert részben igen részben nem.

-Jin?

-Tényleg nehéz eldönteni. Asszem igen..... vagy.... nem tudom. Bírd már ki míg hazaérsz! Már 5 perc sincs.

-Talán ha gyorsabban hajtottál volna, most nem őrlődnék.

-Tae hintette el a morzsákat, őt szidd! Én meg nem fogok miattad büntetést összeszedni. - fordultunk be az utcámba - Egyébként meg meg is érkeztünk, látod?

-Szerencséd! - pattantam ki a kocsiból, majd elkezdtük kipakolni a táskáimat a csomagtartóból.

-És nagyon haragszik rám? - kérdeztem a srácok, ahogy már felfelé tartottunk.

-Mért haragudna? - néztem rám kérdően.

-Nem jött ki értem, pedig mikor elmentem megígérte. Ráadásul éppen hogy elutaztam máris olyan fura lett, majd egy hónapon keresztül idegeskedett, meg feszült volt. Szóval nyilván azt gondolom haragszik valamiért.

-Szó sincs erről Hyung. Ne bonyolítsd túl! Mi vagy te, nő?

-Nem! - sóhajtottam - Csak fáradt és tehetetlen. - értünk fel a szintemre és a lakáshoz sétáltunk.

-Nem zártuk be. - nyitott ajtót engem kikerülve Jin.

-Mi ez a sok cipő? - néztem körbe a bejáratban állva - Mindenki itt van?

-Igen. Na gyere! a hálóban lesznek. Nagyon szenvednek, ahogy hallom. - állapította meg a tényt, hiszen mind a hárman jól hallottuk, hogy megy a nyavajgás.

-Megjöttem! - szóltam hangosabban a háló felé sétálva Jin és Tae mögött.

-Jimineeeeeeeee! - hallottam az édes kis hangot, ami még mindig olyan gondterhelten csengett - Többet nem mehetsz el ilyen hosszú időre! - vágott hozzám valamit, miután felpattant a kis feleségem.

-Héj héj héj! - védekeztem és elkaptam azt a puha tárgyat ami nekem csapódott - Mi a baj?

-Az, hogy nem tudom összerakni. Nem tudjuk összerakni! Egész nap ezzel szenvedtünk a fiúkkal és nem megy! - mutogatott valami darabokban lévő bútorra.

-Ez tényleg kibaszott nehéz Hyung! De rád hárul a feladat szerintem. - forgatta a használati utasítást Yoongi.

-Mért mi ez? - vizsgálgattam a darabokat az ajtóban állva.

-Én nem vagyok még erre felkészülve Jimin! - ragadta meg a pólómat, mire szemeibe néztem - És pont elmentél, amikor szükségem lett volna rád! De még van egy kis időnk. Szóval rohadt gyorsan tájékozódnunk kell. Tudod mennyi szart kell megtanuljak? És mennyi komplikáció léphet fel? Vagy tíz könyvet vettünk csak ma Jinnel. Még csak az első oldalakat olvastam el az egyikből, de már az van, hogy mennyi baja lehet a gyereknek, meg hogy hány ezer vizsgálatra kell majd mennem. - temette arcát a pólómba.

-Gyereknek? Milyen gyereknek? - simogattam hátát szabad kezemmel.

-Hát a mi gyerekünk. - nézett fel rám és kikapta a kezemből a kis dolgot, amit pár perce vágott hozzám. Egy pár aprócska cipő volt összekötve a fűzőiknél - Pont mikor elmentél, mondta biztosra a doki, hogy várandós vagyok. És nem voltál itt. Annyira rossz volt. Jinhez menekültem, mert ő tudta mit tegyek. Telefonban pedig nem akartam neked elmondani.

-Babánk lesz? - vettem ki kezéből a puhácska cipőket, de a döbbenettől nem tudtam többet mondani.

-Igen! Sajnos még nem tudom, hogy lány vagy fiú, de remélem azért pici Jimin lesz. - mosolygott.

-Hát én....... - néztem csillogó szemeibe - Jobban örülnék egy pici Iseulnek.

-Akkor majd lenne kiket elverned néha napján Hyung. - kommentálta a dolgokat Namjoon.

-Hah kösz. Tényleg! Akkor én is inkább kis Jimint szeretnék. Szenvedjen ő a húga udvarlóival. - vigyorogtam a fiúkra - De nagyon örülök neked! Istenem! - öleltem meg - Már azt hittem velem van baj. Annyira aggódtam, hogy nem tudtam mért vagy ilyen furcsa. Ráadásul Tae is felcsigázott, hogy azért nem jöttél mert gondjaid vannak. Aztán meg nem mondta el, hogy mik. Hah te jó ég, hogy mennyire szeretlek Iseul!

-Én is szeretlek. És tudod mikorra mondta a doki? - távolodott el kicsit tőlem.

-Na mikorra?

-Az évfordulónkra. Arra a napra amikor szakadt az eső, és felhívtál magadhoz.

-Na ez komoly! Ez a gyerek lesz minden megtestesítője.  Így sohasem fogom elfelejteni azt a napot! - pusziltam meg.

-Hát szép is lenne! - kommentálta Hoseok - Na akkor mi megyünk is - kelt fel az ágyunkról.

-Jah tényleg, hisz nekem rohannom kell. Hei már biztos ki lehet a gyerekektől. Nagyon hiperaktívak mostanában.

-Oké srácok kikísérlek titeket! - fogtam meg Iseul kezét és a fiúk után mentünk.

Nos hát igen. Végül Iseul egyszer csak felbukkant nálam, pár hónappal az után, hogy elköltöztek és nem találkoztunk többet. Csak úgy, a nagy táskájával együtt, ott állt a lakásom előtt engem várva. Közölte velem, hogy megbeszélte az anyjával, így nálam lakna egy hétig. Hát mit tehettem volna? Természetesen felengedtem. Egy napig ki sem mozdultunk a konyha, fürdő, háló bűvös háromszögéből. Végül persze nekem dolgoznom kellett, Iseulnek meg iskolába járni, így nem tudtunk együtt lenni folyton, de egy hétig minden este és reggel ölelgethettem.

Ezek után már rendesen tartottuk a kapcsolatot. Elment egyetemre, aminek hála beljebb kellett költöznie, így végre nálam kötött ki. Három év után aztán megkértem a kezét és igent is mondott. Bár mérges volt, hogy mért húztam ilyen sokáig. Igazából féltem. Féltem, hogy én vagyok az első neki és majd rám un. Erre kaptam egy pofont, hogy hülye vagyok. Hát köszönöm. Na mindegy. A lényeg, hogy akármennyire is hiányzott abban a pár hónapban, végül vissza szállt hozzám az angyalom és soha többé nem engedtem el. Amikor pedig már annyira féltem, hogy most fog eljönni az a pillanat, most lesz az, hogy azt mondja elege volt belőlem kiderült, hogy egyel többen leszünk. Hát igen. Tényleg ő az! Ő a nagy Ő az életemben. Az én megmentőm. Kicsit sem bántam meg azt az esős napot és azóta, bár szerintem mi vagyunk az egyetlenek, ujjongva fogadunk minden borús reggelt, mert emlékeztet arra a pillanatra, amikor feldobtam az ötletet, hogy nálam folytassuk a beszélgetésünket, mire rám pillantott és pár ellenőrző kérdés után azt felelte:

-Rendben. Mehetünk.

(Na hát tényleg nem egy Franciska sorozat (mivel rövid) :D  De szerintem egész jó lett. Bár felmerült az ötlet, hogy valakit megölök, vagy egészen mással jönnek össze, de utálom a szomorú sztorikat. Viszont, ha valakinek lenne ilyesmire igénye, írhatok alternatív zárást. Mindenesetre: Jimin és Iseul boldogan éltek, míg meg nem haltak :D)

Jimin & Iseul (rövid) 7. (zárás 1.)

Bemelegítettünk és a táncparkett közepét céloztuk meg. Iseult szigorúan Jin mellé parancsoltam, hogy véletlen se veszítse szem elől, míg én megnyerem itt a fődíjat, majd a többiekkel aktivizáltuk magunkat. Na lássuk milyen jó táncosok jöttek ma az ingyen italokért!

-De nagyon vigyázz rá! - kiabáltam Jinnek.
-Persze-persze. - intett le és beszélgetni kezdtek.
-Na srácok! - üvöltött nekünk Kookie - Úgy kéne, hogy nem az elejétől kezdve táncolunk profin, hanem szép lassan mutatjuk meg milyen faszák vagyunk.
-Hát nem mondod!? - szólta le Suga.
-Srácok én inkább kiállnék. - nézett körbe Namjoon - Megyek Jinékkel.
-Jól van neked még elnézzük. - válaszolt neki Hoseok.
-Szóval csak szép lassan fejlődjetek fel extra szuper profi szintre. - magyarázott tovább Kookie.
-Jó-jó. De csapatba csináljuk. Hogy együtt nyerjük meg. - mondta V.
-Oké! Akkor a végén a Shihwas koreot amit még pár hete próbáltunk. Menni fog?
-Hát.... addig gyakorlok majd. - dörzsölte tarkóját Suga.
-Lesz időd. Fél tizenegykor hirdetnek győztest. Az még bő egy óra. Na hajrá! - látott is hozzá Jungkook a feladathoz.
Én mondjuk szívesebben táncoltam volna csak simán Iseullel de jelenleg Jin volt vele, meg Namjoon, az én feladatom meg az ingyen ital szerzés volt. Mintha megint dolgoznék... a szabim közepén.... ez is csak én lehetek.
Igyekeztünk követni a tervet, de Hoseok hamar elragadtatta magát, főleg ahogy egyre több lány gyűlt köré. Bár hamar emlékeztettük, hogy elméletben monogám kapcsolatban él, így inkább elment inni egyet. Kicsit lelomboztuk a valósággal, de nagyon imádja Sunyoungot, és nem akarjuk, hogy megint bajok legyenek a nyitottsága miatt. Visszatérte után felgyorsultak az események, így Kookie elment, hogy utolsó számnak kérje a Shinhwat amit megbeszéltünk, hogy le kéne nyomni a végén, de nem járt sikerrel. Úgyhogy rögtönöznünk kellett. Miután bemondták, hogy a végső szám jön és utána eredmény hirdetés, gyorsan számoltunk egy ütemet, amire végül Hoseokkal álltunk be. Én kezdtem egy kisebb magánszámmal, majd amikor felismerte mit táncolok, mellém pattant. Így ketten igazán menőt alkottunk, a legvégén pedig egy nagyon könnyű részt is beraktunk, amibe már a többiek és gond nélkül tudtak csatlakozni. Amikor vége lett a számnak bejelentették, hogy kell egy kis idő, míg megbeszélik a dolgokat, így lementünk pihenni, aminek következtében belefutottunk a csajokba.
-Sziasztok! - köszöntem rájuk, de Taehyung elszelet mellettem és felkapta Haneult.
-Ááááááh baby! Hát idetaláltatok! - puszilgatta.
-Igen, nem volt nehéz. Sunyoung már járt itt ezért emlékezett. - tűrte mosolyogva a puszirohamot.
-Sziasztok! - integetett Sunyoung - Na hogy ment édes?
-Egész jól. - bújt a nyakába Hoseok - De pillanatokon belül kiderül szerintem.
-És most nem szálltál el magadtól? - puszilta meg.
-Srácok figyeltek rám. Isztok valamit? - támaszkodott meg a pulton.
-Nem. Most ittunk meg felest.
-Jinék? - kérdeztem a lányokat.
-Felmentek a VIPbe, mert onnan jobban leláttak. Szerintem mindjárt itt lesznek. - magyarázott Haneul, miközben Tae még mindig nem engedte el.
-Megint besunnyogtak? - vigyorgott Suga.
-Nem. Ahogy elnéztem Jin nagyon lóbálta a pénzét.
-Milyen jó, hogy ő megteheti. - mérgelődött Suga.
-Azért elég keményen megdolgozik érte. - szállt szembe Sugával Kookie.
-Ki dolgozik meg miért? - jelentek is meg hárman.
-Hát te a ki váltságaidért. - válaszolt Suga.
-Amiket általában rátok fordítok, ha megint veszekedni akarsz.
-Nem. Nem akarok, csak bosszant, hogy neked ilyen jól megy.
-Ettől függetlenül nincs senkim, ha érdekel.
-Nekem sincs. Pacsi! - pacsiztak le. Legalább ők nem veszekednek, mint a csajok.
-Nagyon profik vagytok. Én nem is tudtam, hogy ilyen jól táncoltok. - állt elém Iseul - Szegény Jin végig magyarázott nekem.
-Faggattad? - simogattam meg az arcát - És mit tudtál meg?
-Nem tartozik rád. - vigyorgott.
-Na ezt még megbeszéljük lefekvéskor.
-Már mint melyiknél?
-Hú de perverz valaki
-Gyertek gyorsan, most fogják bemondania  számokat! - húzott minket Namjoon.
Érdeklődve álltunk meg a tömeg legszélén és füleltünk. Nagyon hosszú bevezetés után megtudtuk, hogy végül lesznek külön díjasok is akik ötven százalék kedvezménnyel ihatnak, meg olyan is, hogy három italt áll a ház. Persze Kookie várta a legjobban az eredményeket és már tiszta ideg volt mire felsorolták, hogy mik lesznek kiosztva. Persze a felsorolást visszafelé végezték, ezért vagy elsők vagy utolsók lehettünk.
-Jaaaj mondják már, hogy ihassak! - tördelte ujjait.
Aztán végül.... tádáááá! Hát ki lett az első, ha nem mi? Ráadásul csapatba. Ez tiszta menő. Jungkook ugrált örömében és azonnal rohant inni, Iseul büszke volt, Suga pedig végre jobb kedvre derült. Az este folyamán kihasználtuk a kedvezményünket, persze csak mértékkel, amit igyekeztünk betartatni a Kookieval is. Végül hajnali kettőkor dobtuk fel az ötletet Iseullel, hogy mi mennénk is, ha nem gond. Amiből az lett, hogy még maradtunk egy fél órát és csak ez után eresztettek el minket.
Az este hűvös volt, de rohantunk, hogy nehogy megfázzon. Nem volt nálam semmi pulcsi vagy kabát, szóval még csak melegíteni se tudtam.
-Brrrr, de hideg volt. - értünk be a lakásba és didergett.
-Na gyere ide! - ölelgettem, miután becsuktam az ajtót, majd simogatni kezdtem a hátát - Mindjárt jobb lesz. Itt meleg van.
-Veled túlságosan is. - nézett fel rám.
-Nem mondod, hogy még van energiád hozzá?
-Na csak egy kicsit! Mi van? Elfáradtál?
-Hát ami ezt illeti igen.
-Milyen kis puha pöcs vagy. - távolodott el lassan tőle, de láttam rajta, hogy ő is álmos már.
-Ezt most nem tudom, hogy az alkohol mondatja veled, vagy ennyire józan vagy még. - mosolyogtam.
-Na ugye. Akkor menjünk aludni. - húzott maga utána hálóba.
-Ez egy remek ötlet.
Csak fehérneműben dőlt be az ágyba, mellé pedig én egy bxerban, mert zuhanyozni már nem volt erőnk. Viszont reménykedtem, hogy még van benne egy kis pia és igazat mond, ezért bátorkodtam megkérdezni újra a dolgot.
-Akkor hozzám költözöl? - öleltem át hátulról és a fülébe sugdostam.
-Nagyon. - erre iszonyatosan megörültem - De nem foglak lehúzni. Szóval nem.
-Akkor csak minden este itt alszol. Ez hogy tetszik? - pusziltam vállára.
-Jó.
-Nocsak. Ennek örülök. - mire hümmögött csak.
Nagyon fáradt volt, így hamar elaludt. Én pedig vigyorogva próbáltam rájönni, hogy reggel majd mivel bírjam rá ugyan erre a válaszra.

-Jimin.... Jimin..... - hallottam haltan hangját - Jimineeee. Ébresztő! - nyomkodta az arcomat, míg én hanyatt feküdtem és lassan kinyitottam szemeimet.
-Jó reggelt! - ásítottam ő pedig mellkasomat simogatta.
-Gyere zuhanyozni!
-Egyedül nem megy?
-De.... csak....... én veled akarok. - mosolygott. Már megint perverz!
-Ott nem lehet semmit, ugye tudod.
-Jó de ne csináld már! Kelj és gyere! - csapott egy kicsit mellkasomra majd felült, közben én az oldalamra fordultam, hogy alszok tovább - Jimineeeeeeee! - nyavajgott.
-Menj egyedül. - intettem erőtlenül, mire fújt egyet és eltűnt.
-Jimiiiiiiini! Belátnak az ablakon a nappalidba? - kiabált nekem.
-Nem tudom! Mért? - emeltem fel a fejem.
-Csak hogy lehetek-e ma meztelenül, vagy inkább öltözzek fel, de akkor ruha nélkül tökéletes lesz.
-M..... meztelenül? - kellett egy kis idő, míg felfogtam, majd azonnal kipattantam az ágyamból és kirohantam hozzá. Tényleg ruha nélkül ült le a kanapéra játszani.
-Na ez könnyebb volt, mint gondoltam. Gyere zuhanyozni. - állt fel és a fürdőbe ráncigált, miközben kikapcsolt az agyam.

-Többet ilyet nem csinálunk. - szenvedtem a reggelinél.
-Szerintem jó volt.
-Mert te nem szenvedsz attól, ha elmarad.
-Hát az lehet. - vigyorgott.
-Szóval most jössz egyel. Úgyhogy kénytelen leszel ideköltözni. - folytattam az evést.
-Nem.
-Este azt mondtad jó.
-Én? Biztos nem.
-De. Lefekvéskor. Mondtam, hogy akkor csak minden este nálam alszol, Erre azt mondtad jó.
-Figyelj ez nagyon nagy dolog. Tudod, hogy akkor el kéne tartanod. Kaja, áram, víz, ruha, könyvek, minden. Az nagyon költséges.
-De anyud gondolom adna neked pénzt. Így csak a kaja meg a rezsi maradna. Nem tudom miért aggódsz. Van pénzem. Szóval költözz ide!
-Ááááá Jimin ez...... - fogta fejét.
-Tudom, hogy szeretnél, csak aggódsz a többi miatt. De mi lenne ha nem tennéd? Ha valami baj lesz majd szólok.
-Hjaaaaajh..... Túl kedves vagy. Ezt még egyszer nagyon megbánod. - nézett rám.
-Az lehet. - rántottam meg vállamat - Nos akkor?
-Legyen. De csak kevés cuccom hozom át először. Aztán meglátjuk.
-Éljeeeeeeen! - pattantam fel - Ezt megünnepeljük este.
-Oké. - mosolygott.
Ezek után megreggeliztünk. Én nagyon boldog voltam, de annyira, mint eddig talán még soha. A délelőttöt pedig azzal töltöttük, hogy átpakoltuk a ruháimat a szekrény egyik felébe, így tényleg lett rengeteg hely a cuccainak.
-És akkor ezért este kapok jutalmat? - nézett rám, ahogy a fürdőben pakoltam egy helyre a dolgaim.
-Igen. - vigyorogtam - Aztán minden este..... meg reggel, meg ahol csak akarod.
-Na ez tetszik. Ha mondtad volna, hogy ez a jutalom érte, akkor már rég igent mondtam volna.
-Nem tudtam, hogy le kell kenyerezni téged. - sétáltam oda hozzá.
-Azt hittem pedig egyértelmű. - mászott a nyakamba és megcsókolt.
-Akkor mehetünk a  cuccaidért? - váltam el tőle percekkel később.
-Igen. De előre szólok, hogy nagy balhé lesz ebből.
-Szerintem anyud meg fogja érteni és nem fog kötözködni. Apád véleményét meg leszarom.
-Na végre! Nem vagyok egyedül!

-Anya itthon van. Ez érdekes. Pedig dolgoznia kéne. Ebből még baja lehet. - sétáltunk a bejárathoz, amikor meghallottuk a bent folyó vitát - Na ez gyönyörű lesz. - fintorodott el.
-Nem lesz baj nyugi. Itt vagyok, vigyázok rád. - nyitott ajtót és beléptünk a lakásba.
-Nem is tudom, hogy képzeled azt, hogy majd hagyom, hogy továbbra is az ikerkártyát használd a számlámhoz! - üvöltött az anyja az apjával.
-Ha már az én házamban laksz ez a minimum te kurva!
-Kibaszottul gondold meg hogy beszélsz velem te hímringyó! Tudom, hogy tényleg van egy ribancod ne is tagadd!
-Nem is teszem! Jobban szeretem őt, mint téged valaha!
-Na csakhogy ezt tisztáztuk! Akkor mért nem költözöl hozzá?!
-Mert ez még mindig az én házam! Ha nem tetszik valami, el lehet menni. De vidd Iseult is!
-Én amúgy sem vagyok itthon túl sokat. - szólt hozzá Iseul, de nem figyeltek rá.
-Tudod csak erre vártam! Már beadtam a válópert! - üvöltött az anyja.
-Anya? - dermedt le le Iseul. Nem hitte el amit hall.
-Mi? - torpant meg az apja is.
-Ahogy mondom! Beadtam a válópert. De ez semmi. Már béreltem is egy lakást. Kifizettem a kauciót még tegnap. Szedd a cuccod Iseul! Ma már nem itt alszunk! - húzta ki magát Micha.
-Már is anya! - indult meg a szobájába n pedig követtem.
-Azt hitted nem merlek itt hagyni mi? Hát tévedtél. - hallottuk még az anyja hangját, ahogy csukódott az ajtó mögöttünk.
-Szóval akkor végül megmenekülsz. - néztem az bejárat előtt állva Iseult, ahogy pakol.
-Úgy tűnik igen. - mosolygott és kapkodott.
-Akkor..... gondolom nem költözöl hozzám. - szomorodtam el kicsit.
-Nem. - fordult felém -  De attól még ugye aludhatok nálad édesem?
-Édesem?
-Zavar? Keressek másik becenevet?
-Nem-nem, jó lesz és persze. Amikor csak akarsz, de lehetőleg minél többször. - mosolyogtam.
-Ez csak természetes.
-Iseul kész vagy? - üvöltött be az anyukája.
-Igen! Mehetünk! - válaszolt és elindultunk.

-Gyere Jimin hazadoblak. - hívott Micha, hogy üljek be én is az autóba.
-Nem-nem köszönöm. Szeretek sétálni.
-Ahogy gondolod.
-Jimin kérlek! Gyere!
-Nem tényleg nem szeretnék. - fájdult meg a szívem, hisz tényleg nincs már rám szüksége. Megmenekült.
-Hát jó. Szomorodott el. Este hívlak! Sziaaaa!
-Szia! Viszlát! - integettem, majd elhajtottak.
Furcsa volt egyedül haza sétálni. Végig aggódtam, hogy el leszek felejtve. Hogy soha többé nem látom, mert már nincs szüksége rám. Mikor viszont smst kaptam, felcsillant egy reménysugár, hogy ez nem lesz így, de újra el kellett szomorodnom. Iseul azt írta, hogy végül vidéken alszanak a mamájánál, mert a lakás még nincs kész, így most egy darabig nem tudunk találkozni. Erre csak visszaírtam neki, hogy jó, de átjöhet egyszer nálam aludni, ha van kedved. Ám azt válaszolta, hogy jelenleg az anyjának szüksége van rá. Ez persze érthető volt, hisz pár perce ment tönkre a házassága.

Ezek után hetekig nem láttam, majd egyre kevesebbet is beszéltünk, ahogy újra dolgoznom kellett. Egyre jobban hiányzott, amitől depressziós lettem és le is betegedtem, de akkor is muszáj volt munkába járni. Szinte mindennap eszembe jutott az a délután, amikor megláttam azon az esős napon. Már csak arra járok, ha dolgozni megyek. Egyszerűen nem tudok elszakadni azoktól a dolgoktól, amik rá emlékeztetnek. Hiába kell korábban kelnem, hogy gyalog is beérjek, nem érdekel. Nagyon hiányzik és sosem fogom elfelejteni azt a ritkán látott mosolyát, a hihetetlen káromkodásait és a lágy oldalát, amin úgy meglepődtem. Ő volt a legjobb dolog ami történhetett velem. A monoton egyhangú életembe színt hozott, viszont ahogy elment, visszaestem a zárkámba, de nem baj. Örülök, hogy megismertem és hogy akkor felhívtam magamhoz. Örülök, hogy nem ment el, hiába mondta, hogy nem akar terhemre lenni. De hiányozni fog..... ahogy hiányzik is mindennap és őt senki sem pótolhatja majd..... soha.

(Azért még lesz egy rész, ahol kiderül, hogy hogyan boldogultak végül hőseink :) )

Jimin & Iseul (rövid) 6.

Persze nem tartozom ide, így nem szólhattam bele, de legszívesebben behúztam volna neki egyet. Meg merte volna ütni Iseult! Ez meg a másik. Mi van?! Hogy merné? Már a szándékért is... vááááá! Csak felbaszom itt magam. Viszont egyértelmű. Iseul nem lakhat itt!

-Mért nem adod ide a táskád? - hoztam fel megint.
-Mert nálad lakok konkrétan, és nem akarom, hogy még ezt is te szenvedd meg. - igazgatta a táska pántját.
-Nem szenvedés. Edzés. Biztos, hogy nem adod ide?
-Igen.
-Ahhj. Nehéz eset vagy.
-Csak, mint a családom.
-Legalább látszik, hogy rokonok vagytok.
-Bár ne lennénk! - forgatta szemeit.
-Hát..... biztos meg lehetne oldani a gondjaitokat.
-Nem, ezt nem lehet. Alig várom már, hogy elmehessek bentlakásos iskolába. Az maga lenne megváltás, de még messze van.
-Mért nem költözöl hozzám? - vetettem fel a már pár perce dédelgetett ötletemet.
-Mi? - állt meg menet közben és rám meredt.
-Baj van? - fordultam vissza felé.
-Hozzád?
-Igen. Nálam nyugtod lenne. Bár nem tudom hova jársz suliba, de biztos tőlem is be tudnál menni.
-De..... én nem tudok fizetni semmit és te nem vagy az anyám. Nem tarthatsz el. Főleg, hogy csak pár napja ismerjük egymást. - rázta fejét.
-Nehogy most kezd el játszani a jó kislányt. - vigyorogtam, mire haragosan nézett rám.
-Ne idegesíts. Tudod, hogy ember függő a kedvességem.
-Igen, észrevettem. Figyelj nem muszáj most válaszolnod. Ráérsz. Elvégre én holnap is ott fogok lakni, meg egy hét múlva is, te pedig már harmadik napja alszol nálam.
-Hmmm.... csábító ajánlat, de
-Ráérsz válaszolni. - szakítottam félbe, mert tudtam, hogy el akar utasítani - Na haladjunk! - megfogtam egyik kezét és húztam magam után.
Rá kell vennem, hogy igent mondjon. Nem szeret ott lakni, szóval csak jól jönne neki a menedékem. Nem mellesleg én is nyugodtabb lennék, hogy nincs veszélyben. Kikötözné az ágyhoz..... elmebeteg szülő.

Onnantól kézen fogva sétáltunk haza hozzám, bár Iseul kicsit zavarban volt a dologtól. Egyszer csörgött a telefonom és ezért elengedtem, de pár lépés után megunta, hogy nem szorongatom az ujjait és azonnal a másik oldalamon terjedt, hogy továbbra is én vezessek, míg ő nézelődik.
-Hát nem igazán érek most rá.
-Nem szabin vagy ember? - mérgelődött Taehyung barátom a vonal túlsó felén - Mi az, hogy nem érsz rá?
-Nem vagyok egyedül.
-Megint feljött hozzád az anyád meglepetésként, hogy eszel-e eleget? - kezdett nevetni.
-Az csak egyszer fordult elő és nem. Más van nálam.
-Óóóóóó! - kerekedett felül nevetésén - Csak nem becsajoztál?
-Hát ami azt illeti - néztem Iseulre, aki a félbehagyott mondatomra szintén rám pillantott.
-Baj van? - sugdosott, mire megráztam a fejem, hogy nem.
-Hozd el őt is! - hallottam Taet.
-Nem kanbulit terveztetek?
-De, viszont érdekel, hogy ki az a nő, aki miatt életedben először lemondanál minket. Szóval hozd el! Este nyolckor a PubPalaceban.
-Figyelj én most tényleg nem hi
-Nem érdekel! Ott találkozunk Muszáj jönnöd, mert mindenki jön és téged láttunk a legrégebben. Na pá!
-Istenem Tae, de erőszakos tudsz lenni. - nyomkodtam telefonomat.
-Barátod?
-Igen. Inni mennek ma és azt akarják, hogy én is menjek.
-Ohh.... menj csak. Én találok magamnak estére helyet.
-Dehogyis! Ha mennék is, te nálam maradnál. De nem megyek.
-De menj!
-Nem!

-Látod? Még helyed is lenne a szekrényemben. - nyitottam ki a ruhásszekrényem, miután hazaértünk.
-Látom. - nézett bele, majd ledobta táskáját a földre és kutakodni kezdett benne.
-Vagy vehetünk is egy másikat neked. Van itt még hely. - néztem körbe a hálóban.
-Ne akard így pazarolni rám a pénzt.
-Csak szeretném, ha nyugtod lenne. És aggódni sem akarok miattad.
-Mért aggódsz? - fordult felém még mindig guggolva.
-Hogy bajod lesz egyszer. Apád eléggé..... kemény.
-Egyszer merjen csak megütni, akkor börtönbe megy, ne aggódj. - kotorászott tovább.
-Inkább egyszer se.
-Hohóóó meg van! - állt fel.
-Mi?
-A kis receptkönyvem. - lapozgatta és közben hozzám sétált - Anyával írogattuk. Na ma én csinálok ebédet! - nézett rám.
-Unod a rántottámat? - vigyorogtam.
-Egy kicsit. - mosolygott.
A konyhában a hűtő előtt állva gondolkozott, hogy mit csináljon. Soroltam neki, hogy mik vannak itthon, de végül csak el kellett mennünk még egy kis zöldségért. Így az ebéd egész késő délutánra tolódott, viszont nagyon finom lett.
-Oké mostantól te főzöl. - motyogtam teleszájjal - Ez nagyon finom lett.
-Örülök hogy ízlik. De ebbe mártogasd be és még jobb lesz. - nyújtott oda valami szószt nekem.
-Igen is! - cselekedtem úgy ahogy mondta - Istenem! Muszáj maradnod! A főztöd lesz a fizetség amiért itt lakhatsz, jó? Így nem leszel "terhemre".
-Áhh nem. Ez nem elég. De köszönöm. Kedves vagy.

Ezek után egészen estig lustálkodtunk. Bár ő nagyon belelendült a játékba, mert tovább akart mortal kombatozni, így össze is raktam neki a pst. Este felé néztem rá az órámra, mikor már fél nyolc körül jártunk és kezdtem felkészülni a híváskora amiket a srácoktól fogok kapni, amikor kopogott valaki. Egyszerre néztünk az ajtómra, majd én Iseulre, mert azt hittük az apja jött érte. Megállította a játékot és az ajtóhoz mentünk.
-Tudtam én, hogy nem fogtok eljönni! - rontottak be az ajtón Taeék amint az kicsit is kinyílt - Óóó! Te lennél az a lány aki miatt minket lekoptat? Már értem is, hogy miért. - támadta le Iseult - Örvendek a találkozásnak a nevem Taehyung. - puszilta meg a kezét.
-Én Iseul vagyok.
-Mondta Tae, hogy nem jössz egy csaj miatt, de hittem el. - veregette meg vállamat Kookie, miközben elment mellettem.
-Van söröd Hyung? - nyitotta ki a hűtőmet Yoongi.
-Yoongi ne kutakodj! - kiabálok rá, miközben Namjoon elém áll.
-És tényleg itthon vagy, hát beszarok. Azt hittem már soha sem fogsz pihenni.
-Pedig szoktam.
-Hyuuuuung! - tűnt fel utolsónak Hoseok - Na öltözz és menjünk! Óóóóó! Jó estét kisasszony. - ment ő is Iseulhöz.
-Megkérdezhetném, hogy mért vagytok itt? - csuktam be az ajtót a fiúk után.
-Tae azt mondta nem jössz. De mivel rég láttunk úgy gondolták, ugorjunk be érted. Bocs Hyung, én mondtam nekik, hogy rossz ötlet. - sajnálkozott Jin.
-Hahh. Szuper. - sóhajtoztam.
-Remélem van szép ruhád pici hölgy, mert ma megyünk bulizni. - mérte végig Hoseok Iseult.
-Hagyjátok már szegényt! - szóltam rájuk - Suga te meg ne rakd fel a lábad, ha rajtad van a cipő!
-Nem bántanak nyugi. - intett Iseul.
-Mortal Kombat óóóóó! Hol tartunk? - piszkálta a pst.
-Iseul játszott. Ne kontárkodj bele!
-Nyugodtan, már mentettem. amúgy ja, van szép ruhám. De hova megyünk?
-Csak egy kocsmába, szóval nem fontos nagyon kicsípned magad. Így is tökéletes vagy amúgy. - ellenőrizte le Tae.
-Hoh, köszönöm. De azért felvennék valami vállalhatóbbat. - indult a hálóba.
-Segítek választani! - ment utána Tae.
-Én is. - követte őket Hoseok.
-Ne is álmodjatok róla! - húztam vissza mindkettőt.
-Na akkor ha elkészült, mehetünk is. - jegyezte meg Namjoon.
-Jaj ne már! Itt tök kényelmes. - szólalt meg Suga, mire ránéztem.
-Vedd már le a koszos cipőd a szaros asztalomról!
-Ha szaros, akkor már nem mindegy?
-Nem bakker!
-Öltözz már! - förmedt rám Kookie, miközben a maradék ebédből csipegetett - Mennék már inni.
-Élvezed, hogy nagykorú lettél mi?
-Eléggé. Na kész vagy már?
-Nem megyünk sehova!
-De igen. Hisz Iseul is már öltözik. - világított rá a helyzetre Jin - Na így jössz, vagy átöltöznél?
-Átveszem a gatyám. - indultam mérgesen a fürdőbe a farmeromért.

-Jó sokáig öltözik Iseul. - jegyezte meg Suga, aki még mindig sörözött és játszott.
-Te meg nagyon otthon érzed magad, mit ne mondjak. - grimaszoltam rá, ahogy mellette ültem a kanapén.
-Kényelmes.
-Na kész vagyok! - jelent meg Iseul, mire ránéztem és leesett az állam.
-Ejha! - füttyentett Tae.
-Szóval jó leszek így. Akkor mehetünk. Jimin?
-Őőőő - tértem magamhoz, ahogy rám nézett - Izé. Irataid megvannak? - álltam fel.
-Persze. De el tudnád rakni? Nem hoztam kis táskát. - nyújtotta nekem a tárcáját.
-Igen, de csak az iratok férnek a zsebembe.
-Na menjünk! - állt fel Suga.

Útközben szinte mindannyian megkérdezték, hogy mennyire komoly a kapcsolatom vele. Mire elküldtem őket melegebb éghajlatra, hogy nagyon is az. Annyira, hogy megkértem, hogy költözzön hozzám. Mire kaptam egy tockos, hogy ha ilyen régóta ismerem mért nem mondtam  még nekik róla semmit. Ezért az út nagy részében magyaráztam a többieknek, akik nem Iseult beszéltették, hogy még is mi a helyzet.
A kocsmába érve elképedtünk a tömegen, de a fiúk számítottak erre, így volt foglalva nekünk asztal. Letelepedtünk és azonnal hozott Kookie egy huszonnégy shotos tálcát, hogy egy pillanatig se szomjazzunk.
-Ennyire inni akarsz? - nézett rá Jin.
-Ezek gyengék. Nem tom mit aggódsz.
-Úúú én olyan pirosat akarok inni! - kapott föl egyet Iseul - Na mi van? Nem ezért jöttünk? Koccintsunk.
-Ez a beszéd! Már is csípem a csajodat! - állt fel Suga, majd a többiek is egy felessel.
-Igyunk arra, hogy Jimin végre igazán szerelmes! - emelte poharát Hoseok.
-Héééé! - förmedtem rá - Ne árulkodj!
-Egészségünkre! - koccintottunk majd egyszerre lehúztuk.
-Aaaaah Kookie! - kapkodtam a levegőt a többiekkel együtt, míg az említett vigyorgott - Ez neked hol gyenge? Mennyit iszol te?
-Jó na! A múltkor gyengébb volt. De nekem így is tetszik. Na a következő. - nyúlt egy másik pohárért mire lefogtuk.
-Előbb beszélgessünk kicsit. - nyomta le a székbe Jin.
-Szóval mikor költöztök össze? - nézett ránk Namjoon
-Hát ez nem tőlem függ.
-Szerintem nem mostanában, ha egyszer el is jönne ez. - dőlt hátra Iseul a kanapén mellettem és átkaroltam.
-Mért nem? Tudod mekkora szó , hogy Jimin miattad akar lemondani minket? Meg hogy meghívott magához? Eddig akármennyi csaja volt, mindet lekoptatta miattunk. Sőt! Egyenesen menekült hozzánk a női elől.
-Tényleg? - nézett rám, én pedig húztam a számat.
-Igen. Nem vagyok az a párkapcsolati lény.
-Nekem nem úgy tűnt. - mosolygott rám az angyali teremtés.
-Jó, te más vagy.
-Tényleg? - csillogtak szemei.
-Igen.
-Jaj, de kis cukik. - szólalt meg Jin.
-Jah, de ne itt nyáladdzatok! - nyomkodta a telefonját Tae - Na lehet csatlakozik Haneul is majd.
-Akkor párkapcsolatos este lesz? Mert akkor én is szólok a barátnőmnek. Otthon unatkozik. - mondta Hoseok.
-Áááá gyerekek! Gyorsan igyunk és menjünk! - pattant fel Kookie - A DanceMasterben ma este verseny van. Aki megnyeri az egész este ingyen iszik. Esélye sincs másnak, ha mi ott vagyunk.
-Kookie, ha most ezt megisszuk, nekünk nem lesz esélyünk. - világosította fel Suga.
-Na ne már! Muszáj mennünk. Adjuk oda valakinek. Héj! Ki kér tizenhat shotot a huszonnégyes árának feléért? - kiabált és akadt is jelentkező.
Eladta a kis üzletember az italokat, majd célba vettük a táncos versenyt.
-Ti ilyen jók lennétek táncban? - érdeklődött Iseul.
-Igen. Én például táncosként dolgozok.
-Tényleg? - kerekedtek el szemei - Ezt nem is mondtad.
-Sosem kérdezted. - mosolyogtam

-Tádááá! - tárta szét karjai Kookie, ahogy beléptünk a klubba - Ingyen pia, jövünk!
-Hajrá Jimin! Benned van minden reménységünk. - veregette meg a vállam Jin, ahogy felraktuk magunkra a sorszámokat.
-Hát az biztos, hogy nem benned. - nevette ki Suga, majd mi is.
Bemelegítettünk és a táncparkett közepét céloztuk meg. Iseult szigorúan Jin mellé parancsoltam, hogy véletlen se veszítse szem elől, míg én megnyerem itt a fődíjat, majd a többiekkel aktivizáltuk magunkat. Na lássuk milyen jó táncosok jöttek ma az ingyen italokért!

Jimin & Iseul (rövid) 5.

Szuszogását hallgatva aludtam el, miközben egy pillanatra sem eresztettem. Furcsa volt számomra egy kicsit ez a felállás, hisz egy kemény, goromba lánynak ismertem meg, most viszont ott feküdt a karjaim között, mintha egy törékeny porcelán baba lenne, akire éjjel-nappal vigyázni kell. De ez az énje jobban tetszett.

Reggel én keltem korábban. Meg is lepődtem, mert ha nem dolgozok, akkor képes vagyok délig is aludni, függetlenül attól, hogy mikor feküdtem le, most viszont elég korán ébredtem. Iseul az ágy másik felén aludt nekem háttal, így nem is akartam felkelteni. Óvatosan kimásztam mellőle és a konyhába mentem inni. Nagyon kiszáradtam az este és már nem bírtam tovább. Annyira hideg volt a reggel, hogy bár a takaró alatt jól éreztem magam, azért egy boxerben való flangáláshoz még  hűvös volt, így felkaptam magamra egy inget, úgy ültem le a kanapéra telefonozni. Visszaolvastam a fiúk esti beszélgetését, majd becsatlakoztam a reggelibe. Inni akarnak menni majd egyik nap, amihez nekem is lenne kedvem, de Iseult nem lenne jó ötlet egyedül hagyni. Bármikor jöhet az a két köcsög, akik a családjába tartoznak és nem akarom kockáztatni, hogy akkor találják meg amikor én nem vagyok vele.
-Te már fel is keltél? - hallottam meg hangját, miközben elém sétált az egyik pulcsimban.
-Igen. Szomjas voltam. Jó reggelt! - mosolyogtam rá.
-Neked is. Ne hordj ilyen inget! - mászott mellém.
-Mért ne?

-Mert túl szexi.
-Ohh - kuncogtam - És ez gond?
-Nem, ha egész nap szexelni akarsz.
-Hogy rákaptál!
-Az inged hibája. - nézett el.
-Akkor most dobjam ki? - tettem le telefonom és nyakához hajoltam.
-Azt sem mondtam. Csak..... - nyelt egyet - Jól gondold meg, mikor veszed fel! - fordult felém, én pedig felemelkedtem ajkaihoz.
-Hogy parancsolgat!
-Csak figyelmeztetlek..... - suttogta.
-Ohh ahhaaaa - csókoltam meg lassan.
Hozzám simult, miközben megmarkolta a már sokat emlegetett ingemet, és aprót nyögött.
-El ne élvezz ennyitől! - váltam el tőle, miközben széles vigyor kúszott arcomra.
-Na! - lökött kicsit el magától, mire eldőltem a kanapén - Megyek fürdeni.
-Mi az, megsértődtél? - kiabálok utána nagy nevetés kíséretében.
De csak az ajtó csapódott. Hát azért nem gondoltam volna, hogy nekem majd sikerül kicsit kiakasztanom, viszont ez nagyon vicces. Többször kéne csinálnom.
Mosolyogtam magamban, miközben a plafont bámultam és Iseulről álmodoztam. Igaz, ott fürdött tőlem nem messze, de jó volt behunyni szemeim, majd elképzelni, hogy rajtam szuszog, ahogyan azt az éjszaka tette.
Édes gondolataimat kopogás zavarta meg. Ki az Isten! Nehézkesen tápászkodtam fel és megindultam, hogy ledörgöljem azt, aki zaklatni mer egy ilyen gyönyörű napon.
-Igen? - nyitottam ki az ajtóm, aztán meg is lepődtem, bár nem tudom mire számítottam.
-Iseul? - szólalt meg az apja, és megint megfagyott bennem egy pillanatra a vér.
-Jó reggelt önnek is! Hééé! - tartottam vissza, mert megindult a lakásomba, nekem meg végre visszatért a férfiasságom.
-Tudom, hogy itt van. - lépett hátra mikor látta, hogy így nem fog előrébb jutni.
-Pedig nincs. - hazudtam, de ha igazat mondok, akkor mindketten nagyon nagy bajba keveredünk - Nem tudom, honnan veszi ezt.
-Mert múltkor is nálad volt. - förmedt rám.
-És akkor most mért lenne? Lerázott, hála önnek. - méltatlankodtam.
-És ki zuhanyzik? - na bazdmeg, tényleg.
-A barátnőm. - jól jegyezzétek meg! Ha nem akartok lebukni, akkor a valósághoz legközelebb álló hazugságot mondjátok. Azt hiszik el a legjobban. Így most én is ezt tettem.
-Hmm - emelte meg egyik szemöldökét és bégig mért - Gyorsan jönnek a csajok mi?
-Iseul csak bemenekült az eső elől. Kaptam is érte, hogy mit keresett itt másik nő, ne aggódjon. - ez még talán hihető.... azt hiszem.
-Hehe - mosolyodott el kicsit - A nőkkel csak a baj van. Én mondom, nem szabad megbízni bennük. Mind ugyan arra hajt. A pénzedre.
-Hát ebben nem értünk egyet.
-Majd rájössz. Fiatal vagy még, hogy megértsd. Viszont remélem nem hazudtál nekem. - vált vissza arra a gyilkos énjére.
-Mért hazudnék? Azt csak a nők szoktak. - na ezzel most tuti belopom magam a szívébe.
-Nah látom kezded kapiskálni az életet. - húzódik vigyorra a szája, én pedig kezdek undorodni előző mondatomtól. Hogy hagyhatta el ilyesmi a számat!? Gusztustalan vagyok. - Ha összefutsz a lányommal zavard haza. Azt meg úgyis megtudom, ha nem így teszel.
-Ez csak természetes.
-Szép napot! - köszönt életében először nekem, majd meg is fordult és útjának indult.
-Önnek is. - csuktam be az ajtómat, aztán nekidöntöttem homlokomat.
Fúúúúúúj. Sosem akarok ilyen ember leni, mint ez. Hogy nézheti le ennyire a nőket? Ez.... szánalmas már lassan. Bár inkább felidegesít, hisz neki is lánya van és sosem mondta azt hogy, persze ez alól kivétel az én pici lányom, akit imádok. Mondjuk eléggé kétlem azt is, hogy szereti Iseult. Főleg ahogy beszélt vele legutóbb, most meg róla.... fogjuk rá, hogy róla. Áhh! Gusztustalan.
-Mi az? - hallottam is Iseul hangját - Jött valaki? Vagy elment? Mi van? - jött hozzám közelebb, egyetlen törülközőben.
-Hát...... - fordultam felé. Nem tudom elmondjam-e.... hmm.... inkább elmondom - Az apád járt itt, de már el is ment. Nem túl kedves teremtés.
-Pff. - fintorodott el - Ez még enyhe kifejezés arra, hogy egy paraszt geci, akit legszívesebben letagadnék, még ha pisztolyt tartanának a fejemhez is. Hogy sikerült elküldened?
-Azt mondtam a barátnőm van itt, meg hogy téged azóta se láttalak. Ennek az első fele igaz is. - mosolyodtam el kicsit.
-Ohh és elhitte? Az igen! Várj! Mi?
-Mi az?
-Barátnő? - pislogott - Én?
-Mért mi lennél?
-Hát.... nem is tudom..... - gondolkozott - Cuki vagy. - vigyorgott.
-Óóó tudom. - mosolyogtam - Kérsz reggelit?
-Ahha! Csak felöltözök gyorsan, mert fázok. - indult a szobámba.
-Nehogy beteg légy! Siess! - néztem végig, ahogy eltűnik.

-Ez..... megint tojásrántotta. - jegyezte meg, ahogy enni kezdett.
-Hát.... igen, sajnálom. De ebben vagyok profi. Azért igyekszek kitalálni valamit ebédre.
-Jaj ne törd magad! Ez után megyek is haza. - tömte magát.
-Mért? - álltam meg.
-Hát, mert így is meg fognak ölni, rajtad meg nem fogok élősködni, a haverok meg most nem tudnak befogadni és az utcáról meg összeszed apám. - sorolta teli szájjal.
-Nem élősködsz. De ne menj haza kérlek!
-De!
Csak ráncoltam a homlokomat, mert tudtam, hogy ha most vitába kezdünk, akkor abból sértődés lesz..... részemről természetesen. Mert Iseul nagyon ért ehhez, az eddigiek alapján.

-Hát akkor megyek. - vette fel a táskáját, miközben zsebre vágtam a telefonom, ahogy mögötte álltam - Szia!
-Mit köszöngetsz?
-Hát..... én most elmegyek. - nézett gyanakvóan.
-Oké. Megyek én is. Kíváncsi vagyok az otthonodra.
-Na neeeeeem! Maradsz szépen. Apám tényleg megöl, ha meglátja, hogy veled megyek haza.
-Elhiszed, hogy örülni fog nekem? - hajoltam közelebb hozzá.
-...... Nem.
-Pedig örülni fog. Na menjünk!
-De Jimin! Megvereted magad. - tiltakozott, ahogy kifelé tuszkoltam.
-Nem veretem meg magam, amúgy meg erős vagyok, de kösz a bizalmat. - zártam be - Na merre laksz?

Bosszúsan igazított útba és végig mérgelődött, meg igyekezett meggyőzni, hogy hülyeséget csinálok, de ő nem tudta, hogy az apja mit mondott nekem.
-Itt laksz? - néztem körbe - De hiszen..... azon, meg az utcán is elmentünk.
-Igen tudom. - válaszolt unottan.
-Te direkt sétáltattál. - váltottam morcosra.
-Zseni vagy bazzeg. - sétált a bejárathoz - Amúgy anyám kedves, de ő úgyis dolgozni van. Szóval az egyetlen embert nem fogod látni, akit szeretek. - magyarázott.
-Hmm. Oké. Majd vele is beszélek.
-Azt majd meglátjuk. - mérgelődött tovább.
-Megjöttem! - nyitott be.
-Hol a faszomban jártál? - jelent meg a bátyja és megpillantott engem - Ohh.... gondolhattam volna. - fintorgott és el is tűnt.
-Neked is szia! Legalább ha vendég van viselkedj már, te paraszt! - kiabált utána, miközben levettük cipőnket., de semmi válasz.
-Na merre jártál kislányom!? - tűnt fel az apja is - Ó, szép napot Jimin! - köszönt rám a folyosó közepén állva - Köszönöm, hogy hazahoztad. - erre Iseul ledöbbent.
-Szívesen. Hisz ezt kérte nem? - hajoltam meg.
-Igen-igen. Örülök, hogy bízhatok benned. Benned viszont nem! - váltott megint sorozatgyilkosra - Hogy mersz elszökni? Most már tényleg rácsot kapnak az ablakaid! Még egy ilyen aztán el is köszönhetsz mindentől!
-Jaj hagyj már békén! Mit fáj az neked, hogy hol vagyok. Úgy is leszarod. - indult meg, miközben intett nekem is, hogy kövessem.
-De anyád meg aggódik. Tudod milyen nehéz hallgatni, hogy aggódik?
-Véletlen sem aggódsz te is mi? - léptünk be szobájába.
-Jól gondold meg, hogy beszélsz velem!
-Megtettem. - zárta kulcsra az ajtót, majd felém fordult - Üdv nálam! - pakolta le cuccait.
-Jimin! - üvöltött be az apja - Csinálj vele valamit, vagy kikötözöm az ágyához, mint egy kutyát.
-Kösz apa én is szeretlek!
-Igyekszek! - válaszoltam, mire Iseul mérgesen pillantott rám, ahogy az asztalán rendezkedett - Mi van? Csak nem akarom, hogy eltiltson tőled.
-De..... mondhattad volna, hogy mondta, hogy hozz haza. Akkor nem parázok egész úton. - fordult vissza.
-Én élveztem. - dőltem le az ágyára - Szép szobád van. - néztem körbe.
-Jah, sok időmbe tellett, hogy azt a fos zöld színt, ami volt, el tudjam takarni a poszterekkel. - indult felém - És meddig akarsz maradni? - mire újabb üvöltözést hallottunk - Na anya hazaért. - vett nagy lendületet és egy mozdulattal ki is suhant az ajtón, én pedig követtem.
-Itt is van a pici lányod! - üvöltött az apja, miközben Iseulre mutatott - Még szerencse, hogy Jimin haza hozta. Látod? Ez a következménye ha hagyod, hogy olyan hülyeségeket nézzen.!?
-Zavar, hogy boldog, vagy mi a bajod? Egyébként meg a te lányod is!
-Az enyém ugyan nem! Biztos a postásé!
-Már megint ez! Hát el sem hiszlek komolyan! Ha ennyire kibaszottul biztos vagy benne, mért nem mentél még el?
-Azért, mert ez az én házam te ribanc!
-Héééj! Azért csak ne álszentkedj! - szólt közbe Iseul, amit nem tartottam jó ötletnek.
-Mit szólsz bele kölyök! - üvöltött rá - Ehhez neked semmi közöd!
-Pont hogy de!
-Na takarodj a szobádba! - indult felé.
-Meg ne merd ütni! - üvöltött utána az anyja, mire én inkább Iseul elé léptem.
-Takarodj Jimin! Nem veled van bajom.
-Sajnálom. - húztam a számat.
-Inkább takarodj el te! Ha már az én pénzemből élsz, tegyél meg nekem annyit, hogy az ÉN pénzemen elmész a kurvádhoz!
-Tudod mit!? - fordult meg - El is megyek! - indult az ajtó felé és hatalmas csapódással tudatta, hogy ő elment.
-Haaahhhh - sóhajtott Iseul anyukája - Nagyon röstellem, hogy így kellett minket megismerned. Park Micha vagyok. Örülök, hogy találkozunk azért. - hajolt meg.
-O-o-oh. - gyorsan követtem - Én meg Park Jimin.
-Jaaj egyforma a vezeték nevük. Hát ez tök jó! Mondanom se kell meglepett, hogy Iseul védelmére keltél. Kangdae azt mondta te hoztad haza.
-Hát igen, de ez kicsit bonyolultabb. - mosolyogtam.
-Ma is elmennék, ha lehet. - szólt közbe Iseul.
-Jaj kislányom meg is értem. De találok megoldást a helyzetre ígérem!
-Jah persze. Nem is vágom, mért vagytok még együtt. - csóválta a fejét.
-Tudod ez bonyolult.
-Jah tudom. Szóval csomagolok és megyek is. Amúgy, hogy-hogy hazajöttél?
-Apád küldött egy sms-t ami felidegesített. - mérgelődött.
-Gondolhattam volna. - indult a szobája felé, én viszont maradtam.
-Szóval, mért bonyolultabb? - szólt kedves hangon és mosolygott az anyukája.
-Őőőőőő. Mert igazából hozzám jött tegnap. Ma meg haza akart jönni. De az apja járt nálunk reggel, bár sikerült elküldenem, viszont nem engedtem volna egyedül Iseult . Nagyon...... ellenséges vele.
-Igen. A saját lányával. Gusztustalan. - sétált el mellettem - Kérsz valamit inni vagy enni?
-Ömm.... nem köszönöm!
Érdekes! Hogy élhet együtt egy ilyen kedves nő, egy olyan bunkó férfival? Ráadásul úgy beszélt vele, amitől nekem nyílt ki a bicska a zsebemben. Persze nem tartozom ide, így nem szólhattam bele, de legszívesebben behúztam volna neki egyet. Meg merte volna ütni Iseult! Ez meg a másik. Mi van?! Hogy merné? Már a szándékért is... vááááá! Csak felbaszom itt magam. Viszont egyértelmű. Iseul nem lakhat itt!

Utolsó nap (56)

Jungkook POV

-Nem lesz baj Hyung. Gyere! - segítettem én is.
-Ne hagyj itt.... - dünnyögte halkan az ajtó felé, majd lassan elindult velünk, hogy végezzük a munkánkat.

Álldogáltunk, sétálgattunk, hogy a fényeket beállítsák és bár próbáltunk beszélgetni, oldani a hangulatot, azonban Jin nem csatlakozott hozzánk. Pedig V és J-Hope mindent megtett.
-De most képzeljétek el! Ez eddig nagyon csúszik. Most ha erre kifutok, lassított felvételben fogok csattanni és végigsiklani a színpadon. - mutogatott Hoseok.
-Én pedig hatalmasat fogok röhögni, hogy a Rise of Bangtan szám alatt a felemelkedés helyett te eltanyálsz. - röhögött V.

-Rántalak magammal kölyök. Nehogy azt hidd, hogy nem. - nevetett J-Hope is.

-És akkor én röhöglek ki titeket. - csatlakoztam.

-Most vissza! - üvöltenek ránk, mert teljesen elkalandoztunk.

El is indultunk a kifutón visszafelé, nem is tudom hanyadszorra és megláttuk Tomit, aki Franciskát tartotta karjaiban. Alig voltak nyitva szemei, de már magánál volt szerencsére. Gyengén ütögette Tamás mellkasát, közben dünnyögött is valamit, viszont ez láthatóan nem hatotta meg a másikat.

-Franci! - szelelt el mellettem Jin.

-Kaphatnánk egy kis szünetet? - kiabált Rapmon és szerencsére kaptunk is öt percet.

Mindannyian odasiettünk hozzájuk, hogy megtudjuk hogy van.

-Nyugi már semmi baja. - próbált elhessegetni Tomi.

-Mentő? - vonja fel szemöldökét a leghátrébb álló Suga.

-Nem kell. - szólalt meg halkan Franci, de annyira halkan, hogy még vissza is kérdeztünk, mert elsőre nem hallottuk.

-Pedig szerintem nem ártana.

-De nem szükséges. Csak pihenek egy kicsit. Fansignra jobban is leszek.

-Add már ide! - kapta ki Tomi kezéből Francit Jin, aki át is engedte neki a cipelését - Nagyon megijesztettél. - guggolt le és szipogott, miközben Tomi tovább veszekedett Sugával.

-Akkor vidd be te kórházba. - dobta be az újabb ötlet.

-Dehogy viszem. Nem kell. Hazaviszem inkább, és mellérendelek valakit. Innentől én viszlek titeket, amíg nem talál mást. - magyarázott Tomi.

-Nem akartalak megijeszteni. Várj! Mi? - nézett Tomira Franci - Nem viszel haza! - próbált ellenkezni, de elég gyenge volt - Maradok, csak alszok pár órácskát a színfalak mögött.

-Haza kéne menned. A nyugtatónak azért kell egy nap, hogy teljesen elmúljon a hatása. - fordult felé Tomi.

-Tényleg haza kéne menned. - állt ki most először Tomi mellett Jin.

-Nem megyek! Dolgozok és nincs kifogás.

-Az a baj, hogy tudom, hogy én sem akarnék hazamenni. Csak ezért maradhatsz. - vakarta fejét Tamás.

-Hol szeretnél aludni? - állt fel Jin Francival és orrukat összeérintették.

-Nekem mindegy. - suttogott és távolodni kezdtek, nyomukban Tomival.

-Aranyosak ugye? - hajolt oda hozzám Jimin, ahogy észrevette, hogy bámulom a kis gerlepárt.

-Jah.

-Ne aggódj. Neked is lesz majd egyszer ilyen.

-Hogy azt hiszem meghalt a barátnőm? - pislogok rá miközben visszaindulunk a helyünkre és elmosolyodok.

-Nem úgy értettem. Ahhj Kookie!

-Tudom, csak huzatlak.

-Gonosz vagy.

-Tudom. Hehe.

Jungkook POV end

-Az a baj, hogy sehol sincs semmi puha. - nézelődött Jin, én pedig majd elaludtam a kezében.

-Jó nekem a sarok is. - dünnyögöm már félálomban.

-Ne hülyéskedj!

-Erre gyertek. Itt van valami ezer éves kanapé. Nem a legszebb, de megteszi. - intett Tomi.

Keztdem megszokni, hogy nincs rendes ágyam, így fel sem tűnt, hogy megint csak egy szófán kezdek álomba szenderedni.

-Telefonod itt van? - turkált zsebeimben Jin.

-Nyemm tommm. - mormoltam el.

-Én itt maradok vele, nem kell telefon.

-Hmm.... Jó! - kaptam egy puszit, mire nagyot sóhajtottam - Amúgy mi történt? - hallottam, ahogy Tomit kezdi faggatni Jin.

-A szokásos rohama. Túl terhelt. Kapott egy kis nyugtatót, hogy ne jöjjön elő megint. - kezdett halkulni Tomi hangja.

Ne! Ez még érdekel. Érdekel, hogy mit mond neki. De aaaahhhhhj....... álmos vagyok..... nagyon.... nagyon álmos.

Sajnos hiába igyekeztem figyelni, hamar bealudtam. De szépet álmodtam, annak ellenére, hogy a saesengtől továbbra is iszonyatosan féltem. Jinnel aludtam a saját lakásomon. Ami elég fura, mert én sem szoktam az ágyamban aludni. Az elmúlt egy hónap alatt is csupán egyszer mentem vissza, akkor sem egyedül. Viszont most, Jinnel voltam. A lakásom szépen kidekorált volt és normális ágyban szundikáltunk. Érdekes volt ezt látni. Olyan volt, mintha tényleg lakna benne valaki, nem csak aludni ugrana be néha. De ott is fáradt voltam, ezért alig tudtam körbenézni álmomban, mert állandóan le lettem ültetve, hogy majd ő mindent megcsinál. Hát kösz, de engem érdekel, hogy az agyam, hogy képzeli el az életét.

Már majdnem sikerült az utolsó zugot is rendesen szemügyre vennem, amikor hatalmas vihogás térített magamhoz. Lassan nyitottam ki szemeimet és Jin fekete pucsija volt előttem. Nekidőlve aludhattam miközben már zötykölődtünk a fansign felé. Felemeltem fejemet és körbenéztem.

-Felébredtél? - fordult felém Jin még kuncogva, mire csak bólintottam egyet.

-Jó reggelt Csipkerózsika! - üdvözölt Rapmon - Jobban vagy?

-Álmos vagyok.

-Még egy darabig az is leszel. Tomi azt mondta sokáig tart a nyugtató hatása. - magyarázott Suga.

-Igen. Tudom. - dörzsölgettem szemeimet és visszahajtottam fejemet Jin vállára

A fansign helyszínére érve én még maradtam a kocsiban Tomival. Mivel még mindig elég gyenge volt nem akarta, hogy a saját lábamon sétáljak be, ezért máshol állt meg és a karjaiban vitt be.

-Tudom, hogy ezt nem kéne, mert üti egymást a kettő, de itt egy bika erős kávé. - nyújtotta nekem a papírpoharat, míg én a leghátsó sorban igyekeztem nem elaludni.

-Majd meglátjuk mennyit használ. - vettem el - Köszönöm!

-Viszont mentem dolgozni.

-Persze-persze.

Ott maradtam a leghátsó sorban és igyekeztem nagyon meghúzni magam, ami sikerült is. A fiúk most elterelték a rajongók figyelmét, így senki nem támadott le engem, vagy szólt hozzám. Kávémat szürcsölgetve ültem végig az egész rendezvényt, miközben a fiúk jó pofiztak. Bár ők is hamar unni kezdték magukat, én meg csak mosolyogtam a sok hülyeségen amit műveltek. V persze a szokásához híven szórakozott a rajongókkal. Kegyetlen volt. Az egyik lánynak például direkt nem mosolygott. Majd a háta mögé mutatott és mikor az megfordult, akkor elengedett egy olyan szívdöglesztő vigyort, de amint visszanézett a rajongó, újra fapofát vágott. Azt hiszem én ott csaptam volna nyakon, de így, hogy most nem én szenvedtem el ezt, csak nevettem miközben szürcsölgettem a kávémat. Majd Jungkook és Jimin szereplésén is jót szórakoztam. Jimin nagyban mosolyog, épp egy rajongóval beszélget valamiről, amikor Kookie egy cicafület rakott a fejére, amin úgy meglepődött, hogy még a vigyor is lefagyott arcáról. Még a csaj is felnevetett aki Jiminnel társalgott. Utána hosszú harc vette kezdetét, hogy kié is legyen a cuki kis fejdísz, mire kaptak még egyet és abba maradt egy kicsit a veszekedés. Így piszkálni kezdték a másikat, hogy ne tudjon rendesen aláírni. Jaaaahj istenem de gyerekek!

De persze Jin sem maradhatott ki a látókörömből. Bár igyekeztem nem bámulni, nehogy baj legyen belőle, így is összeakadt sokszor a tekintetünk. Aztán Rapmon terelt el a figyelmét. Kő papír ollóztak és mindig Jin vesztett, akit fejen is pöckölt a leader jó sokszor. Egyszer győzött csak Jin, de akkor nagyon megörült magának és a filctollával akarta megütni Rapmont. Ami össze is jött, ám erre Rapmon bedühödött kicsit, Jin pedig újra kikapott. Atyáááám de szerencsétlen, háhá! A leader visszaadta amit kapott, majd folytatta volna a játékot, de Jin kiszállt. Hát igen. Ha én ennyiszer vesztenék, én is kiszállnék. Jin azonnal rám nézett, ahogy visszafordult a rajongók felé és nagyon mosolygott. Csak fogtam a fejem, ahogy megpillantott, hogy tudassam vele, hogy végignéztem.

Szóval számomra olyan volt a fansign, mint valami vígjáték. Rengeteget nevettem, de sajnáltam is azért a rajongókat. Főleg akiket V szivatott meg. De kárpótlásként J-Hope nagyon kedves volt utána velük. Egyszer még össze is kócolta V haját, hogy ne legyen ilyen kis bunkó, de semmit sem ért el vele.

-Na jó volt a kávé? - szólt hátra Tomi hazafelé úton.

-Jah. Bár még álmos vagyok, de már nem alszok el azonnal.

-Pedig most jön az alvás ideje.

-Előtte még nem megyünk vissza a helyszínre?

-Nem. Elzavartak minket, mert hogy nagyrészt útban voltunk.

-Kedvesek. Végül is ők fognak fellépni igazuk van. - grimaszoltam.

-Ez van. Hagyd őket dolgozni. Holnap lesz időtök próbálni.

Hát ebbe kénytelen voltam beletörődni, mert nem tudtam volna értelmes vitát folytatni most senkivel. Sajnos az agyam már nem pörgött kicsit sem.

A lakáshoz érve viszont megint sereg fogadott minket. El sem hittem! Mi az isten már komolyan? Oké, hogy holnap koncert, de azért a srácok is élni akarnak.

-Gondolom megint hátul. - jegyeztem meg, miközben a "kis" testőreink a fiúkat kísérték be.

-Úgy-úgy.

-Oké anya. Fagyit is kaphatok majd? - viccelődtem.

-Csak vacsi után! - hallottam a mosolyt Tomi hangjában.

Viszont most felküzdöttem magam a lakásba. Bár végig ugrásra készen állt mellettem, hogy ha összeesnék elkapjon, de nem volt rá szükségem. Höh! Király vagyok!

-Mindjárt csinálok valami kaját srácok! - léptem be a lakásba.

-Na persze! Te üljél le! Rendelünk. - tessékelt a kanapéhoz Csabi.

Aztán tényleg nem hagytak felkelni. Jint rendelték mellém, mint babysitter. Legalább ennyi előnye volt a dolognak. Fürdeni is alig tudtam egyedül, mert hogy nehogy a végén összeessek a forró víz alatt. Jaj de felidegesítettek. Feltolták a vérnyomásom, így még csak meg sem szédültem.

-Mondtam, hogy nem lesz semmi bajom! Mehetnénk már aludni? - förmedtem rá Jinre aki már pizsamában ülve beszélgetett a fiúkkal.

-Persze! - pattant fel - Jó éjt srácok! Pihenjétek ki magatokat!

-Sziasztok! - köszöntek el tőlünk, mi pedig "rohanni" kezdtünk a saját szobánk felé.

-Most nem hideg a kő? - kérdezte útközben.

-De, csak álmos vagyok. - pislogtam rá és mosolyogtam.

-Jaaaaj! Mért nem szólsz? - akart volna felvenni.

-Elég volt mára a cipelésemből! - távolodtam kicsit tőle.

Gyorsan kinyitottam a lakást és azonnal bezuhantam az ágyunkba. Ő bezárta az ajtót, majd mellém feküdt.

-Ez az utolsó esténk. - szólalt meg pár perc múlva, mire kinyitottam szemeimet.

-Utolsó előtti.

-De holnap alig fogunk aludni. Korán indul a repülő másnap nem?

-De..... inkább gyere ide! Had élvezzem ki. - másztam oda hozzá.

-Pont ezt akartam én is.

Utolsó este...hmm. Vajon mikor fogom majd újra látni? Jahj de fog hiányozni, hogy ölelgethessem, puszilgathassam és reggel nézhessem, ahogy alszik. Kis pufi pofi hajnalban, én meg imádom, mikor olyan természetes, mert ritkán az.

Lassal elszenderedtem, ahogy hallgattam szívverését, miközben igyekeztem a lehető legtöbb dolgot az agyamba égetni, hogy mikor elmegy, ne hagyjon majd akkora űrt maga után. Hiányozni fogsz kis Hercegnőm.

(Folytatjuk.....és felpörögnek az események az utolsó napon is :D..... Bár szoktam hazudni... 3:D Kitudja mi lesz? Mi biztos nem ;D)

Ez lenne a vég? (55)

Pápá élet. Szép voltál és viszonylag jó. Örülök, hogy utolsó estémre megadtad nekem Jint és hogy legalább az ő védelmére halok meg. Bár nem pont ilyen végre számítottam, de szebb mint egy ágyban elaludni, ezt lássuk be.

Ahogy ott álltam, ledermedve az autó előtt, tényleg lepergett előttem az életem. Sosem láttam még ilyen őrült rajongósereget. Pláne nem úgy, hogy egyenesen felém rohantak.
-Mozgás! - förmedt rám Tomi, aki azonnal arrébb lökdösött és betuszkolt a kocsiba, hátra a fiúkhoz. A földre ültem, míg ő az én helyemre pattant be, Csabi pedig már az anyósülésen várt ránk. Elvették tőlem a táskámat és a kulcsok után kezdtek kutakodni, én viszont nem tudtam segíteni. Nem tudom mi történt velem akkor, de teljesen kikapcsoltam. Csak figyeltem az eseményeket, mintha szemlélő lennék és nem részese. Hirtelen nagy dörömbölés hallatszott, ahogy a rajongók elértek hozzánk és ütni kezdték a kocsit. Hah! Isten áldja a sötétített üveget!
-Bazdmeg nem találom! - mérgelődött Tomi.
-Az egy fekete lyuk! Öntsd ki valahova!
-Hát beszarok, nem hiszem el! Na végre! - húzott ki egy kulcscsomót - Faszomat! Ez a lakásé.
-Add már ide azt a szart! - vette el tőle Csabi és turkálni kezdett - Te ezt hogy csináltad, hogy pont ezt nem szúrtad ki? - nyújtotta vissza a slusszkulcsot.
-Felszínre hoztam neked na! - indította be a motort.
Lassan kikászálódtunk a lánycsapatból az útra és végre haladtunk a cél felé, ami ma a koncert helyszíne volt.
-Franci.....Franci...Franci! - hangosodott Jin, mire az utolsóra felnéztem rá.
-Hmm? - pislogtam.
-Jól vagy? - állt volna fel, de rászóltak.
-Nem mászkál! Veszélyes. Ülj le! - fenyítették be Tomiék a fiúkat, Jin pedig nagyot sóhajtva ereszkedett vissza és továbbra is engem nézett.
-Franci! Biztos jól vagy? - aggódott továbbra is.
Nem csoda. Még sosem dermedtem le ennyire ha baj volt. Én sem értettem magamat. Sohasem futamodtam még meg. Mindig volt lélekjelenlétem védekezni, vagy megvédeni valakit. Most mégis mi történhetett?
-Nyugi. Jól vagyok. - semleges hangomtól még én is megijedtem. Mint egy horror filmben a megszállt lány.
Egész úton ilyen voltam. Nem tudtam semmire se gondolni. Telefonomat is kinyomkodták a fiúk az első ülésen és Tomi néha megsimította a fejemet, ami érdekes módon most egyáltalán nem zavart, bár lehet Jint nagyon felidegesítette. Nem tudom. Nem vettem észre. Épp üres üzemmódban voltam.

Jungkook POV

Nagyon aggódtunk Franciskáért. Furcsa volt így látni. Mindig pörgött, folyton képben volt és megoldotta a problémákat. Most meg pont ő volt az, aki mozdulni sem bírt. A busz padlóján ülve pedig úgy tűnt, hogy jelenleg bárki bánthatná, bármi történhetne, akkor sem tudna tenni semmit. Próbáltunk segíteni rajta, de az, hogy nem mehettünk oda hozzá, ő pedig olyan semleges volt végig, nem nagyon segített. Semmi eredményt nem értünk el egész út alatt, pedig Jin próbált vele beszélgetni. Egyedül Tomi jutott valamire, ahogy megsimogatta fejét, mire Franci lehunyta szemeit. Már vártam a pillanatot, hogy Jin mikor fog kiakadni és felpattanni, de nem ez történt. Kicsit ő is lenyugodott, ahogy látott végre Francin valami érzelmet, még ha ez attól is volt, hogy egy másik férfi érintését élvezte éppen. A lényeg, hogy kezdett visszatérni közénk.

A koncert helyszínhez érve Rapmonnak magyaráztak angolul, mert Franci eltűnt, így magunkra maradtunk. Leaderünk fordított nekünk, hogy a szokásos fények beállításával kezdjük, majd teszteljük, hogy mennyire csúszik a színpad, aztán pedig rohannunk kell a fansignra. De előtte még várnunk kellett, mert nem voltak készen a lámpákkal, így szétszéledtünk. Én elrohantam mosdóba és visszafelé teljesen eltévedtem. Végül a színpad egyik oldalán lyukadtam ki a függönyök mögött. Haaaah de király! Tátottam el számat, ahogy felnéztem a hihetetlen magasságra. De gyorsan visszatértem a valóságba, mikor meghallottam Franci köhögését. A színpadra felvezető lépcső mellett ült a kis sarokban, Tomi pedig a kezét szorongatva mantrázott neki valamit. Nagyon köhögött és alig csillapodott, pedig Tamás most igazán mély hangon beszélt vele, ami elvileg nyugtató hatású. Aggódtam, mert Jimin mesélte, hogy mi volt amikor az étteremből rohantak ki. Tudtam, hogy ez megint olyan roham..... vagy nem is tudom mi és ha nem múlik el gyorsan, nagyobb baj is lehet belőle. Odasiettem hozzájuk, majd én is letérdeltem Francihoz.
-Nyugodj meg! - kerestem a megfelelő angol szavakat - Jól van mindenki. - tettem vállára kezemet.
Nem sokat tudtam segíteni. Viszont ez most kicsit más volt, mint amit Jimin mesélt. Ő azt mondta, hogy egyáltalán nem jutott levegőhöz, de jelenleg még tudott két köhögés közt lélegezni, viszont nagyon remegett. Valamit segítenem kell! Akármit! Ohh! Tudom már! Jin kell ide.
-Hozz valami vizet! - utasított Tomi és inkább az ő utasítását követtem. Ő az exe, szóval csak tudja már, mivel tudok segíteni.
Kezembe nyomott egy kis aprót, majd felpattantam és keresni kezdtem az automatát, ami mellett nemrég eljöttem. Legalább ez hamar meglett, szerencsémre pedig volt benne víz is. Gyorsan kezdtem bedobálni a pénzt, közben pedig megjelent mellettem egy lány.
-Szia!
-Szia! Segíthetek? - de nem néztem rá, csak a vizet igyekeztem megszerezni.
-Izé. Hát nagy rajongód vagyok és szerencsémre most itt dolgozok. Aláírnád nekem ezt az albumot? - láttam szemem sarkából, hogy nyújta nekem egy filc kíséretében, miközben a vizet halászom ki az automatából.
-Igen. - álltam fel és gyorsan aláírtam, majd rohantam volna tovább, de elém állt.
-Nagyon örültem, amikor meghallottam, hogy jöttök.
-Valóban? Ezt jó hallani. - léptem másik irányba, de követett és nem hagyott.
-Csak az járt a fejemben, hogy végre találkozhatok a kis férjecskémmel. - kicsit hátrahőköltem ettől a mondatától. Mi van? - Annyira jó, hogy végre személyesen találkozunk. Élőben teljesen más vagy, de jó értelemben.
-Köszönöm? - ráncoltam homlokomat és nem tudtam, hogy féljek-e vagy ne.
-Olyan szép gyerekeink lesznek! - csillantak fel szemei, én pedig nagyot nyeltem - De előbb az esküvő. Már megvan a ruhám, csak rajtad múlik az időpont.
-Őőőőőőőő...... Noonaaaaa!  - kiabáltam.
-Neeeem. Én fiatalabb vagyok nálad Oppa! - közelített, én meg hátráltam, de elkapta a kezemet és a nyakamba akart mászni.
-Kérlek eleresztenél? Rohannom kell.
-Még van időd. Gyere és csináljunk pici Jungkookokat! - akaszkodott rám.
-Váááá Noooonaaaaaaaaa! - üvöltöttem torkom szakadtából, miközben igyekeztem eltolni és kikerülni csókjait.
Valahogy meghallott Franci, mert a lány feje fölött átpillantva láttam, ahogy közeledett, nyomában Tomival. Bár hamar lerogyott és Tamás ért oda hozzám, aki megfogta a csaj vállát egy fájdalmas ponton, amitől az fájdalmasan összehúzta magát, ezzel lassan eleresztve engem. Ketten lehámoztuk magamról, majd nagy küzdelmek közepedte indult meg vele a kijárat felé, közben Csabi nevét üvöltözve. Hangja olyan erős, hogy még én is majd megsüketültem tőle, pedig már messzebb járt. Hamar meghallottam Csabát magam mögött és megfordultam. Tomi mondott neki valamit, mire az Francihoz rohant. Csak ekkor vettem észre miért üvöltözött. Franciska a földön terült el, gyengéket köhögött, de levegőt már nem tudott venni kettő között. Olyan volt, mintha halálos ágyán feküdne, ráadásul nem is mozdult.
Csaba valamit káromkodva emelte fel , majd rohant tovább, én pedig követtem. Jin nevét üvöltöztem, miközben átrohantunk a színpadon és ki is szúrtam őket előtte a nézőtéren. Utolsó pillanatban még láttam, ahogy ránk fordulnak, majd ők is futásnak eredtek.
Az elsősegély pontig rohantunk Francival, aminek ajtaját szabályosan berúgta Csabi, majd az első ágyra azonnal le is fektette. Már nem volt magánál, a köhögése is elállt, de úgy éreztem, ez most semmi jót nem jelent. Valamiről beszéltek a dokikkal, amiből persze egy szót sem értettem, én pedig Franciskán néztem végig. Arca könnyes volt, az orvosok pedig úgy mozgatták, mintha valami rongybaba lenne. Ellenőrizték, hogy dobog-e még a szíve, illetve a szájába is belenéztek, de nem találtak semmit, ennek ellenére viszont kapkodtak. Elkezdtek kizavarni minket és utoljára egy hatalmas tűt láttam, amit előhúztak az egyik fiókból.
Csattant mögöttünk az ajtó, a többiek pedig már ott vártak ránk.
-Kookie! - szólt Rapmon, mire Jin felém fordult és letámadott.
-Mi történt? Mi baja? - kapta el pólómat.
Még sosem láttam ennyire pánikolni, pedig volt már húzós helyzetünk, de ez most teljesen más. A szerelme fekszik odabent és még azt sem tudta, hogy él-e vagy hal.
-Csak köhögött. Én elrohantam neki vízért, mire letámadott egy saeseng, én pedig reflexből üvöltöttem Franciért, - sütöttem le tekintetem, mert ha én nem kiabálok, akkor most nem lenne ez, de folytattam - amit meg is hallott. Mire Tomi elintézte a csajt, ő már a földön feküdt. Alig mozgott. Én nem akartam rosszat Jin! - mentegetőztem ő pedig lassan eleresztett.
A falhoz sétált és a földre rogyott, arcát kezébe temetve.
-Ne haragudj! - guggoltam le hozzá.
-Nem a te hibád. - suttogta.
-Nem lesz baj. - szólalt meg Csabi, közben Tamás is megjelent a két új őrünkkel oldalán és beszélgetni kezdtek.
-Ugye hívtatok mentőt? - szólalt meg Suga.
-Nem kell. - intette le Tomi.
-Mi az, hogy nem kell? Hisz épp odabent fekszik eszméletlenül. Lehet pont most defibrillálják.
-Bazdmeg Suga, ne mondj már ilyeneket! - szólt rá Rapmon, Jin pedig egyre jobban szenvedett.
Elképzelni sem tudom, milyen érzés lehet azt hallani, hogy lehet épp haldoklik a másik feled.
-Volt már ilyen. Csak pánik. Rendbe jön. - nyitott be az elsősegélyesekhez és el is tűnt az ajtó mögött.
-Jin! - guggolt le Csabi is és megvárta még ráemeli tekintetét - Ha Tomi azt mondja jól lesz, akkor jól lesz.
De ezt nem nagyon hitte el, őszintén szólva én sem.
-Próba! - üvöltött valaki, nekünk pedig akármennyire nem volt kedvünk, most fel kellett állnunk és ott kellett hagynunk Francit.
-Jin! Gyere! - húzta el Hoseok az ajtótól, aminek nekitámasztotta homlokát, miután könnyeivel küszködve felállt.
-Nem lesz baj Hyung. Gyere! - segítettem én is.
-Ne hagyj itt.... - dünnyögte halkan az ajtó felé, majd lassan elindult velünk, hogy végezzük a munkánkat.

(Folytatjuk........)

(Srácok! Komment, komment, komment!!! Imádjuk, ha leírjátok véleményeiteket és nem kell hozzá google fiók sem. Be lehet állítani, hogy névtelen, szóval kérünk benneteket kommenteljetek! De ne csak ezen a blogon hanem a többin is! Ha nincs komment, azt hisszük nem tetszett nektek, szóval hajrá!)

BTS yaoi (7fő) 2.0

Végül akkora érdeklődés volt az első iránt, ami mellesleg oneshotnak indult, hogy kiharcoltátok, hogy több részes legyen. Előre szólok, hogy ezen kívül maximum még egyet fogok írni. Többet a közeljövőben nem! De ugye mondtam már korábban is, hogy tervezünk rendes hosszú yaoi sorozatot, szóval ne aggódjatok.
No de elég a szócséplésből! Jó olvasást! ;D

(Harmadik fél szemszöge)

Hetekig tartó rohanás után végre kaptak egy kis pihenőt a fiúk és már első este elkezdték a lazsálást.

-Mikor lesz már kész? - türelmetlenkedett V.

-Ugye tudod, hogy három adag popcornt kell kipattogtassak? - kérdezett vissza Jin.

-Jó, de siethetnél!

-Szólj rá a mikrohullámokra, hogy igyekezzenek. Nesze! - nyomott a kezébe egy nagy tálat tele kukoricával - Ez már kész, viheted. De ne edd meg már most Taehyung! - kiabált utána, ahogy a kisebb száját tömve indult a másik szoba felé.

Jin türelmetlenül állt a mikor előtt, ahogy az utolsó adag is forgott, mert tudta, hogy a többiek már csak rá várnak és nem szeretett utolsó lenni.

-Jössz már hercegnő? - jelent meg Suga - Mi tart eddig?

-Várj már, ez az utolsó. Mért vagytok ilyen türelmetlenek? - méltatlankodott.

-Mert még én is megtaláltam a filmet, amit mutatni akarok, pedig köztudott, hogy milyen lassú vagyok.

-Jó, de ez nem rajtam múlik tudod. De látod? - csilingelt a mikró - Ennyi volt. Csak ennyi kellett volna. - vette ki a zacskót, hogy kiszórja belőle a kukoricát a tálba - Huhh, de forró!

-Had segítsek! Még megégeted a cuki kis ujjaidat. -  lépett mellé Suga vigyorogva.

-Mi van? - nézett rá Jin, de közben kikapták kezéből a forró zacskót - Mért érdekel téged hirtelen a testi épségem?

-Csak lehet szükség lesz azokra az ujjacskákra.

-Te... te meg miről beszélsz? - pislogott rá az idősebb kicsit megszeppenve.

-Semmi-semmi. Na gyere! - nyomta a kezébe az egyik tálat, másikat pedig maga vitte.

-Na itt vagyunk. Indulhat a mozi? - léptek be a szobába Sugával az élen.

-Igeeeeeen! - zengték a többiek.

-Mit nézünk? - érdeklődött a kis maknae.

-Óóóóó mindjárt meglátod. - válaszolt Suga - Már nagyon vártam, hogy megmutathassam nektek. - rakta be a lemezt - Mindenki kényelmesen elhelyezkedett? - nézet végig a bandán.

-Biztos valami horror lesz, hogy engem szivasson. - jegyezte meg Jin

- Jaj ne aggódj Hercegnő! Majd én megvédelek. - ölelgette az említettet Jimin.

-Akkor filmre fel! - bemászott helyére és elindította a dvdt.

-Te Suga. - szólalt meg Rapmon, ahogy elindult - Ez mi?

-Hát tudod - magyarázott a lehető leglassabban - Ugye pár hete történ valami köztünk - folytatta, ahogy mindenki zavarba esett, már csak az estre való utalástól is - Aztán meg mindenki olyan volt, mintha valami megbocsájthatatlan bűnt követtünk volna el. - erre olyan irányt vett a film, amiről azonnal rájöttek, hogy mire akar kilyukadni.

-Ezt most nem mondod komolyan! - szólalt meg először Rapmon.

-De igen! Nem csajozhatunk, viszont az az este iszonyat jó volt. Ne mondjátok már, hogy nem hiányzik! Hoseok te végképp meg ne merj szólalni! - förmedt rá a tiltakozni készülőre - Láttam ám hogyan néztél Jiminre, mikor félmeztelenül flangált, vagy Vre, mikor a vizes pólójában keringett a lakásban. - erre nem is mondott végül semmit.

-Nekem lenne kedvem hozzá. - szólalt fel V.

-Jó akkor válasszunk!

-Mi?! - háborodott fel Jin, miközben a pornófilmben megindultak a nyögések - Ti most..... válogatni fogtok, mint a boltban?

-Pontosan! Nos kit szeretnél V?

-De mi? Mit képzel - fogta be a száját Suga.

-Hát Jimin hangjai álmaimban is kísértenek. Szóval szerintem ezek alapján egyértelmű. - kelt fel és az említetthez sétált.

-Az én...... - nyelt nagyot - hangom? - dermedt le.

-Oks. Én meg, ha már úgyis Jin-hyungot fogom le, akkor maradok is itt. - hajolt közelebb a legidősebbhez.

-Mi? - lökte el kezeit - Engem meg se kérdezel?

-Jól mondod. - csókolta meg erőszakosan, de Jin hamar el is húzódott.

-Én is Jinnel akartam lenni. - dünnyögte Kookie.

-Akkor gyere te is.

-Mi? - háborodott fel újra Jin.

-Csend legyen! - förmedt rá Suga.

-Akkor nekem maradt Rapmon? - érdeklődött Hoseok?

-Hogy-hogy neked maradtam én? Inkább nekem te.

-Na majd azt eldöntjük, ki lesz felül. - vigyorgott J-Hope.

-Nyilván én! Hát én vagyok a leader! - kapta el a másik haját Rapmon és keményen megcsókolta.

Elmerültek egymásban, közben pedig lassan ölébe húzta Hoseokot, hogy éreztesse, ő fog dominálni most.

Ez alatt hasonló pózban vívtak heves harcot V és Jimin nyelvei is. Tae ült Jimin ölében, de ennek ellenére ő uralkodott. Benyúlt a másik pólója alá, majd le is vetette vele, ám ő nem vált meg sajátjától. Inkább csak gyönyörködött társában, miközben annak nyakát kezdte harapdálni, ezzel kéjes nyögéseket csalogatva ki belőle.

-Gyere Kookie! Most melegítsd be te. Átadom neked a megpuhító csók lehetőségét.

-A mit? Neeeem gyerekek. - próbált meg felállni Jin - Én inkább kiszállok és meg is lesznek a rendes párok.

-Nem! Te itt maradsz! - nyomta vissza a kanapéra Suga - Ennyire szereted ha lefognak? - szorongatta meg csuklóit.

-Suga! É-é-én csak

-Ne mond, hogy nem élvezted! Láttam, hogy mennyire elmerültél a dolgokban aznap. Szóval Kookie! Nyugodtan csókold meg.

-Ne merd! Megharaplak!

-Dehogy fog! - kapta el az idősebb férfiasságát Suga nadrágon keresztül.

Jungkook félve ugyan, de szót fogadott és Jin ajkaira tapadt, aki nem akarta beengedni. De a maknae nem volt kezdő. Emlékezett még, hogy őt hogyan kényszerítették, hogy beengedje a másikat, így erőteljesen megharapta a legidősebb ajkát, aki fájdalmasan felnyögve nyitott utat a kisebbik nyelvének. Miközben összefonódtak, Suga eleresztette Jint, majd a nadrágját kezdte kigombolni, de Jin annyira elmerült a maknae csókjában, hogy fel sem tűnt neki a vetkőztetés, csak mikor Jungkook eltávolodott tőle. Elkapta kezét, hogy ne menjen messzire, közben viszont Suga vette birtokba ajkait. Kookie lekapta pólóját és akaratlanul is megpillantotta a félmeztelen Jimin izmos felsőtestét, aki Vt szorongatta karjaiban.

Falták egymás édes csókját, miközben Jimin próbálta levetetni Vvel felsőjét, ami hosszú küzdelem után végre sikerült. Tae azzal a lendülettel fel is állt a másik öléből, majd felhúzva őt is, végül a földön kötöttek ki.

-Most jobb? - kérdezte Jimin.

-Sokkal. - és nagyot harapott a másik nyakába, aki újabbat nyögött.

Hajába túrt, miközben V lefelé haladt testén. Mellbimbójánál megállt pár csók és harapás erejéig, amiktől felszisszent Jimin, majd elkezdte megszabadítani nadrágjától. Lassan indult tovább és legutolsó pusziját már a másik boxerjára adta, az pedig hatalmasat sóhajtott. Megérezte V forró leheletét, amitől csak még keményebb lett férfiassága, így már végképp nem fért el a szűk ruhadarabban, de nem is kellett sokáig kibírnia. Hamar megszabadították a kínzó anyagtól és V puha ajkait érezte legközelebb merev tagján. Lenézett a másikra, aki végig csókolgatta férfiasságát, majd lassan kezdte szopogatni makkját. Jimin megremegett, ujjai ökölbe feszültek. Ahogy V teljesen szájába vette, órásit sóhajtott és úgy érezte, nem fogja ezt sokáig bírni. Azonban TaeTae nagyon meg akarta kínozni a másikat. Lassan kezdett mozogni, minden alkalommal erőteljeset szívva merev péniszen, így Jimin folyton levegő után kapkodott a profi munka miatt.

Közben J-Hopeot már megszabadították felsőjétől és Rapmon is félmeztelenül ölelgette a másikat. Végig simított Hoseok oldalán, majd csípőjén állapodtak meg kezei a hosszú csók közben. Lassan elvált tőle és a másik nyakát kezdte ízlelgetni, az pedig lehunyt szemmel ismerte el, hogy most nem ő fog diktálni. Enyhén elpirult, ahogy nyögésre kényszerítették egy jól irányzott harapással, és elfordította fejét, hogy Rapmon jobban hozzáférjen. Egyre kevésbé jutottak levegőhöz, mikor a leader lassan megmozdult, megemelte Hoseokot, majd lefektette a kanapéra. Kulcscsontját csókolta végig, közben J-Hope a nyakába fonta karjait és teljesen megadta magát. Ahogy élvezte a másik forró ajkait, egy hosszú morgás csapta meg fülét, mire a hang irányába pillantott. Jiminen akadt meg szeme, aki V szájától vonaglott a földön fekve. Nem bírta nem nézni TaeTaet. Vele szerette volna kezdeni a mai estét és elképzelte, hogy őt kényezteti ugyanezzel a módszerrel amitől hirtelen olyan szűkké vált nadrágja, hogy az már fájdalmas volt számára. De Rap Monster észrevette az álmodozó párját, ezért merev tagját a másikhoz nyomta, mire az magához tért, már amennyire tudott egy ilyen helyzetben.

-Te is szeretnéd? - kérdezte, de Hoseok csak elpirult és nem tudott válaszolni.

Szükség sem volt rá, Rapmon azonnal elkezdte kicsatolni nadrágját, miközben még mindig bőrét harapdálta és fülébe is belemart. Hamar lehúzta róla, majd boxerját is lassan kezdte eltűntetni. Felemelkedett Hoseokról, közben végigmérte meztelen testét és messzire dobta a felesleges ruhadarabot. A kanapén fekvő szemeibe nézett, ami csak úgy csillogott az élvezettől, majd ráfogott a már ágaskodó péniszére, mire Hoseok lélegzete elakadt. Lassan mozgatni kezdte kezeit és lehajolt J-Hope férfiasságához. Apró csókot lehelt makkjára, közben Hoseok a kanapéba markolt az érzéstől. Mikor Rapmon szájában teljesen elmerült, egy élvezettel teli sóhajt hallatott, amitől a leader csak keményebben dolgozott rajta.

Azonban Jin nyögései sem segítettek a helyzetén. A legidősebbet két mohó társa fosztotta meg utolsó csepp önuralmától is, ahogy őt helyezték a középpontba és minden lehetséges módon igyekeztek kényeztetni. Kookie már csak egy boxerban ült a kanapén Jin ujjait nyalogatva, amit az idősebb ködös tekintettel figyelt, míg Suga szinte felfalta nyakát. Már a rapperen sem volt más csak az alsója. Egyedül Jinen volt még fent nadrágja, de már ő is megszabadult volna tőle, ha hagyták volna felállni.
-Kook! Gyere ide! - mászott Suga félig Jin ölébe.
A legfiatalabb szót fogadott és követte példáját, majd Suga elkapta és ajkaira húzta a kis maknaet. Jin első sorból nézhette végig, ahogy a két fiú falja egymást az Ő ölében. Fájdalmasan felsóhajtott, hogy mért nem őt kényeztetik azok a gyönyörű ajkak, de ezzel csak annyit értek el nála, hogy azonnal vetkőzni kezdett. Sajnos így kicsit megszakadt két társa csókja, viszont hamar a lényegre tért ő is. Letérdelt a kanapé elé és felnézett a fiúkra. Suga tudta mért tette, így gyorsan megszabadult alsójától, hogy csinálhassa azt az idősebbik, amit szeretne. Nem is tétovázott, azonnal szájába vette Suga merev tagját, aki Kookiet vetkőztette tovább, bár nem volt sok dolga, mert már a maknaenak is kényelmetlen volt a boxer. Suga fogott rá Jungkook péniszére és ütemesen mozogni kezdett, amitől az lehunyta szemeit és kapkodni kezdte a levegőt. De Suga egy pillanatra megállt, amikor Jin tövig bekapta érzékeny részét és olyat érzett amit eddig még soha. Megremegett az új dologtól, majd ahogy Jin távolodni akart, szabad kezével irányítani kezdte annak mozgását, viszont most már Kookiet sem hagyta pihenni. A legidősebb nehezen bírta a rapper vágyait kielégíteni, mert alig fért szájába, de igyekezett mindent megtenni.
-Basszus Hercegnő! - mordult fel Suga - Feküdj le! - engedte el haját és felállt.
Leterítette Jint a földre, a másik páros mellé alig egy méterre, és azonnal lehúzta róla boxerját. Elkapta Kookie karját is és lehúzta magukhoz, de a maknae már nem volt képes önállóan gondolkozni, így Suganák kellett irányítania.
-Majd ez után - dugta két ujját a legfiatalabb szájába, aki azokat azonnal nyalogatni kezdte, mire Suga beharapta alsó ajkát - csókold Jint, amíg nem szólok.
Jungkook csak lassan pislogott, hogy megértette és nem sokkal később már mászott is Jin ajkaihoz, aki rögtön a másik fekete hajába túrt és lehúzta szájára. Élvezettel fonódtak össze nyelveik, de Jin hamar megszakította csókjukat egy fájdalmas, apró nyögéssel. El akart húzódni, de Jungkook nem engedte. Miközben Suga tágítani kezdte a legidősebbet, Kookie elterelte annak figyelmét azzal, hogy nem engedte messzire Jin ajkait, akit tovább szenvedett a rapper ujjaitól.

-Nemhh.... én... nem bírom továbbhh - lihegett Jimin, mire V visszamászott fölé.
-Ebben egyetértünkhh - harapta meg a másik nyakát, majd saját férfiasságát a másik bejáratához nyomta, aki már tudta mi következik.
Valami szorongathatót, vagy haraphatót keresett, de semmi sem akadt a kezébe, mikor V kegyetlenül elkezdett benyomulni, ezért az ő karjait kapta el.
-Hahhh - szorította össze szemeit és állkapcsát V.
-Sa......sajnálommmm.... ahh!
-Nem sajnáld! Ez csak még jobban beindít. - lökött egy erőteljesebbet magán, de még így sem tudott teljesen elmerülni a másikban.
Jimin erre a durva mozdulatra elkapta a másik haját és kegyetlenül meghúzta, mire V eltátott szájjal hangos nyögést hallatott. Ahogy visszaemelte tekintetét a másikra ráfogott annak péniszére. Azonnal heves tempóban kezdte kényeztetni, majd Jimin második sóhaja után, vállába harapva hatolt végül tövig.
-Ááááááh! Tehh!..... Állat! - nyögött nagyot az áldozat.
-Finomhh.... vagyhh. - suttogta V a másik fülébe, majd abba is belemart.
-Azért..... ne egyél meghh..... kérlekhh. - kapkodta a levegőt Jimin, ahogy Tae lassan mozogni kezdett.
-Te meg lazítshhh! - remegett meg a szűk érzéstől, ami körülölelte férfiasságát.
Végül mindkét kezével megtámaszkodott, úgy igyekezett megtalálni azt a szöget, amitől Jimin azonnal elfelejti fájdalmát, de eltartott egy darabig.

Közben Hoseok egyre kevésbé tudott magáról, ám annyi ereje még volt, hogy Rapmont visszahúzza ajkaira. A leader vetkőzni kezdett, közben J-Hope oldalra pillantott a hármas csapatra a földön. Még jobban beindult ahogy látta a legidősebbet és a legfiatalabbat ilyen hevesen csókolózni, de inkább Suga keltette fel az érdeklődését.
-Várjhh egy kicsithh! - állította meg Rapmont, ahogy az visszahajolt volna rá.
-Mérth? - pislogott nagyokat, de Hoseok nem válaszolt, csak visszapillantott Sugára - Ohh! - tudatosult leaderben a célzás.
Benedvesítette saját ujjait, majd követte a másik rapper példáját. J-Hope megremegett a furcsa érzéstől, de nem fájt neki annyira, hogy elvegye a kedvét a továbbiaktól. Rapmon péniszével kezdett játszani, míg a leader felkészítette a folytatásra. Óvatosan dolgozott, mert már a másik sem bírta olyan jól az iramot és nem akarta, hogy idő előtt vége legyen bárminek is. Mikor a második ujjat is megérezte magában Hoseok, akaratlanul is rászorított Rapmon férfiasságára, amitől annak elakadt lélegzete.
-Tehh! - szűrte ki fogai között.
J-Hope inkább elengedte és lassan végigsimítva a másik felsőtestén, újra nyakába fonta karjait. Halk sóhajokkal követte a leader mozgását, bár nem sokáig, mert már nagyon helyettesíteni akarta ujjait Hoseok testében valami mással. Feltérdelt, a másik csípőjét megemelte és úgy hatolt be. J-Hope remek ötletének hála, nem fájt neki túlságosan, így Rapmon hamar mozogni kezdhetett. Kéjes nyögések tömkelege töltötte be a szobát, ahogy minden egyes alkalommal tövig nyomult a rapperben. Miközben nézte Hoseok vonagló testét, nagyon kezdett hiányozni neki annak puha bőre, ezért hamar visszatért a másik kulcscsontjának csókolgatásához, majd alsó ajkának harapdálásához.

-Elég Kookie! Gyere ide! - húzta ki ujjait Suga Jinből - Mivel azt mondtad Jinnel akartál lenni, lehetsz is, - négykézlábra kényszerítette mondandója közben Suga Jugkookot a legidősebb fölött - szóval dugd meg!
A maknae egy pillanatig sem tétovázott. Igazából egész este ezt várta. Annyira megkívánt Jint a történések folyamán, hogy nem tudott volna más helyzetet elképzelni. Akadálytalanul csúszott be másikba, aki saját hajába túrt és eltakarta arcát, úgy nyögött hosszan, míg teljesen ki nem töltötte őt Jungkook.
-Ez viszont kicsit fájni fog. - súgta a kisebbik fülébe Suga - De majd Jin elfeledteti veled. - irányította merev férfiasságát Kookie bejáratához, mire az felkészülve a fájdalomra és az idősebbik nyakába bújt. Nehézkesen nyögött fel és izmai megfeszültek, ahogy a rapper lassan hatolt be. Jin számára kegyetlen látvány volt a maknae szenvedése, ezért végigsimított annak oldalán, közben pedig igyekezte rábírni, hogy nézzen a szemeibe. Hosszú próbálkozás után sikerrel járt és Kookie könnyes szemeibe pillanthatott. Nagyot sóhajtott, majd csókolgatni kezdte a másik forró bőrét, hogy elterelje gondolatait. Az apró fájdalmas nyögéseket hallva, inkább mozgatni kezdte csípőjét, amitől Jungkook végre élvezetet csempészett hangjába.
-Mondom én, hogy majd ő elfeledteti veled. - mozdult meg Suga is, amit mindketten megéreztek.
Hárman nyögdécseltek egymás ütemétől és lassan mindannyiuk hangjából kihallatszott az élvezet. Suga elkapat Jungkook egyik karját, amit a háta mögé csavart, majd haját húzva kényszerítette, hogy kicsit kiegyenesedjen a másik, így meg tudta harapni annak nyakát. Viszont Kookie még ezt is élvezte és minden ellenállás nélkül követte mozdulatait.

-Ohh....otthh! - feszült meg Jimin, ahogy V megtalálta a régóta keresett pontot.
Mégegyszer hatol be ugyan abban a szögben remélve, hogy ezzel nem fogja még a csúcsra juttatni a másikat, csak a határára, de tévedett. Jimin V testét szorongatva élvezett kettejük közé, ahogy új fajta orgazmus érzése járta át.
-Basszus! - mordult fel.
-Mééééééééghhhh! - nyújtotta el mondandóját Jimin és V örömmel folytatta.
Érezte ahogy a másik egyre szűkebb lesz, ettől pedig ő is hamar a csúcs közelébe ért. Felemelkedett a másikról, kezeit levezette annak csípőjére, majd úgy lökte az utolsókat Jiminen. Legerőteljesebb mozdulata után egyenesen beleélvezett az alatta fekvőbe, aki eltátotta száját, úgy kapkodta a levegőt. Végigvezette ujjait V felsőtestén, aki lassan hajolt vissza egy utolsó csókért, miközben mozgott még egy kicsit, az elválás előtt.
Közben Hoseok is közel volt már a tetőponthoz, ahogy a leader a végletekig gyorsított, ezzel hangos nyögéseket kicsalva belőle. A másikat karmolva fezsült ívbe háta és saját spermája terítette be forró bőrét, de Rapmon nem lassított. Csak nagyot mordult egyenesen J-Hope fülébe, aki alsó ajkába harapott, majd újra hangosan felnyögött, amint Rapmon olyan mélyen hatolt be, mint a mai este folyamán még soha, de meg is dermedt. Érezte, hogy forróság önti el testét és a felette támaszkodó minden izma megfeszül. Másik élvezetének fokozás érdekében pedig még meg is harapta fülét, mire apró morgást kapott elismerésül.

Viszont már Jungkook is a végét járta, miközben a legidősebbet döngette, de közben őt is keményen dugták. Végül mikor szembesült vele, hogy Jin saját férfiasságához nyúl, Suga utolsó lökése megadta a kegyelem döfést és az alatta vonaglóba robbant egy hosszú nyögés kíséretében. Jin látta az élvezettől megfeszülő maknae testét, amitől ő is elkapta a fonalat. Érezte Suga erőteljes lökéseit, amiket nem ő fogadott, de még így is fájdalmasak voltak néha, ám fenomenálisan jók. Nem sokáig bírta elviselni már ezt a látványt és felette támaszkodó Kookiet, akinek szemeiben látszott, hogy nincs magánál. Suga lassan eleresztette a kisebb karját is, majd annak hideg ujjai Jin oldalára simultak, aki saját kezébe és hasfalára élvezett ettől.
-Haahhhhh - Jungkook. - szólalt meg lágyan, majd szabad kezével szájára húzta.
Végül Suga volt az utolsó, aki az alatta lihegő társai látványát nem bírta már sokáig elviselni. A hercegnő lágy vonásait, amiket az orgazmus járt át és a férfiassága körül feszülő maknaet. Kookie derekára markolt, így húzva magára egyre erőteljesebben, amitől az újra nyögdécselni kezdett, ezzel a mennyekbe repítve Sugát, aki a harmadik kéjes hang után, meg is töltötte a legfiatalabbat. Hosszú sóhajjal lassított, miközben végigsimított a legkisebb hátán,majd kis idő múlva elvált tőle.

-Legközelebb melegítsünk be! - fészkelődött Jin ölében Kookie, miközben szemei már csukva voltak.
-Te leszel az első, akivel foglalkozni fogok. - hajolt hajába az idősebbik.
-Nocsak! Végül még belementek mindannyian. - lepődött meg Suga.
-Csak Jin tiltakozik ám. - jelentette ki V - Hisz első alkalommal is én meg Hoseok voltunk a kezdeményező felek.
-Na látod, ezt nem tudtam. - huppant le a kanapéra Suga - Na akkor most már tényleg nézzünk valami normális filmet.
-Csssss! - szólalt meg Jin.
-Miva'? - nézett rá Suga és az idősebb a maknaera mutogatott, aki már el is aludt az ölében.
-Vidd be az ágyába. - sugdosta Hoseok.
-Viszem-viszem. Addig halkítsátok le a tévét! - kelt fel, karjaiban Jungkookkal és hálója felé indult.

(Elméletben javítva, de ha valamivel nem vagytok megelégedve írjatok! Kéréseket szívesen hallgatok az utolsó részhez, de nem garantálom, hogy majd be is építek mindent. Ha viszont van kívánság, mondjátok csak:) )

Jimin & Iseul (rövid) 4.

-Mit csinálsz? Azt hittem túl nagy egyedül az ágy? Ezt ne, Iseul! - próbáltam levenni magamról, de újra elkapott.
-Na! Most az lesz amit én mondok! - hajolt közelebb hozzám.


-Nem! Iseul! - elkaptam vállainál fogva és letepertem az ágyra.
-Irányítás mániás vagy? Nekem így is jó. Lehetsz fölül. - karolta át nyakamat.
-Nem! Ááááh te lány! Mit nem értesz azon, hogy nem? - hámoztam le magamról kezeit és az ágyra nyomtam.
-Meg szeretném hálálni a vendéglátásodat. - emelte fel egyik lábát és térdével jó helyen érintett meg.
Nagyokat fújtatva pattantam fel róla és indultam vissza a kanapéhoz, hogy kint töltsem az éjszakát.
-Jimin! Gyere vissza! - ugrott ki ő is az ágyból.
-Te inkább maradj csak odabent. - lépkedtem nagyokat, miközben igyekeztem úrrá lenni a kevésbé kezelhető barátomon.
-De ne mááááár Jim, azt a kúúúúúúúúú! - üvöltött egyet mondata közepén, mire én megtorpantam és visszanéztem a sötétbe.
-Mit csináltál? - hunyorogtam, mert csak egy sötétebb foltot láttam az ajtómban.
-Arrébb ment az ajtóóóóóód! Basszus ez nagyon fáááj! Ahh. - nyavajgott.
-Mi van? - visszamentem hozzá - Te belerúgtál az ajtófélfába? - guggoltam le.
-Bezzeg most érdekellek te gyökér! - mordult rám miközben lábfejét szorongatta.
-Most meg mi bajod? Hogy nem húzlak meg az első adandó alkalommal?
-Mi a faszért nem lehet egyszer az, amit én akarok?
-De...... hisz mindig a kedvedben járok.
-Áhh - fújt egyet és feltápászkodott - Hagyjuk is! - indult vissza az ágyba.
-Most tényleg ez a bajod? Hogy nem döntelek meg?
-Te is csak egy puha pöcs vagy, mint a többi. - szólt vissza mikor az ágyhoz ért.
Ahhj Istenem de idegesítő tud lenni! Hú ezzel, de felhúzott! Na jó! Most egy életre elvszem a kedved az ilyesmitől.
Két hatalmas lépéssel azonnal mellette termettem, miközben még rendezkedett a lefekvéshez és egyetlen mozdulattal letepertem.
-Ezt szeretnéd hmm? - másztam fölé a lehető legfélelmetesebb hangom kíséretében.
Lábait felhúztam, majd erőteljesen nyomtam neki már merev tagomat, miközben dühösen néztem szemeibe. Nagyon meglepődött de folytattam. Elkaptam csuklóit és az ágyra nyomtam azokat.
-Tényleg ezt akarod?! - szorítottam meg, közben pedig még mindig szemeibe néztem gyilkos tekintettel.
Nagyon meglepődött és megijedt. Elértem amit akartam. Már közel sem volt annyira határozott most, hogy nem ő irányít.
-Látod? - enyhültem meg - Ez így nem jó. Még csak ne - viszont nem tudtam befejezni, megcsókolt.
Most nekem kerekedtek el szemeim, de nem akartam hagyni, hogy csalódjon bennem. Enyhén viszonoztam mozgását, ami egy kicsit ügyetlen volt, majd visszaejtette fejét a puha takaróra.
Csak néztük egymást, ő pedig egyre jobban zavarba jött. Nem jutott el tudatomig teljesen, mi is történt.
-Öhm..... á-álmos vagyok Jimin. - nézett oldalra egyik csuklójára és mozgatni kezdte kis kezeit.
-Neked még....... nem is volt senkid. Ugye?
-Dehogynem! Csak..... nem volt tapasztalt na!
-Nézz a szemembe, mikor válaszolsz! - hajoltam közelebb hozzá, de nem fordult felém.
-Jó! Hahhh! Nem volt még barátom. Most már elengednél? - igyekezett szabadulni és hagytam is.
-Iseul! - ültem sarkaimon.
-Mi van? - rendezgette az ágyat nekem háttal.
-Fordulj ide!
-Ahhj már mit akarsz? - fordult meg morcosan.
-Megtanítalak csókolózni, ha az megfelel. De többre ma nem. - pislogott rám és nem válaszolt - Akkor szeretnéd? - másztam oda hozzá, viszont még mindig semmi reakció - Ezt igennek veszem. - mosolyodtam el.
Elővettem legkedvesebb énemet és arcára simítottam. Nagyon megszeppent, de folytattam, így lassan magamhoz húztam. Ajkainál puhábbat még sohasem éreztem, szinte megőrjített ez az új érzés. Amúgy is rég értem nőhöz, most meg egy ilyen gyönyörűséget taníthattam az apró csínyekre. Ahogy mozogni kezdtem, ő lelkesen követett. Lágyan megharaptam alsó ajkát, mire aprót sóhajtott, én meg hatalmas kényszert éreztem, hogy végül megszegjem saját szabályomat, amit nem rég állítottam fel. De nem hagyhattam itt abba! Bebocsájtást kértem ajkai közé és készségesen be is engedett. Lágyan ölelkeztek nyelveink, közben pedig felbátorodott. Kezeit felvezette nyakamba, úgy húzott magához. Viszont mikor újabbat nyögött, megijedtem saját gondoltaimtól, így inkább menekülőre fogtam a dolgot. Lihegve váltam el tőle, de nem eresztett.
-Iseulhhh - hámoztam le nyakamból és még mindig magammal harcoltam.
-Jiminhh... ne menj elh! Nem akarokh....... nélküled aludni. - szomorodott el.
-Fenehh! Nem maradhatok. - túrtam hajamba és szenvedtem, miközben felkeltem.
-De! Maradhatsz. - térdel elém az ágyra, majd újra lehúzott ajkaira. Istenem!
Ezúttal nem bírtam olyan gyengéd lenni, mint az elsőnél. Durván tapadtam rá puha párnáira, nyelvével is hevesebb harcot vívtam és mikor kezei megakadtak pizsamanadrágomban, újra magamhoz tértem, de megszólalni nem bírtam, csak feszültek izmaim.
-Nah! Gyerehhhh. - húzott közelebb magához, miközben ő harapta meg az én ajkamat.
-De gyorsan tanulsz hh! - szenvedtem tovább.
-Mért vagy ilyen kis szende szűz?
-Csak..... ahhj! Nem akarlak kihasználni! Azt meg végképp nem akarom, hogy az elsőd egy olyannal legyen, akivel később lehet nem is találkozol.
-Az nem rajtam fog múlni. De én most veled akarom. Te biztosan vigyázni fogsz rám. - pislogott fel rám nagy szemeivel, amitől elvesztettem utolsó csepp önuralmamat is.
-Szólj, ha valami baj van! - fogtam kezeim közé arcát - Bármi! Máshogy akarod, meggondoltad magad, nem tetszik stb. Jó?
-Jó na, csak gyere már! - kapta el ujjaimat és megcsókolt.
Igyekeztem gyengéd lenni, miközben leterítettem az ágyra, de csókom szerintem hevesebb volt, mint kellett volna. Hajamba túrt, majd kezei lecsúsztak izmos karjaimra, amikkel mellette támaszkodtam. Végig fogdosott és felfedezőútját pólóm alatt folytatta. Hideg ujjacskái megleptek, ahogy hasfalamra simított, ezért fel is szisszentem egy kicsit, megszakítva ezzel csókunkat.
-Mi az? - pislogott rám.
-Csak hideg a kezed. - mosolyogtam.
-Ohhh - zárta ökölbe ujjait - Bocsánat.
-Jaj nehogy már! Csináld ami jól esik. - hajoltam füléhez - Ne hagyd abba. - haraptam meg, mire felnyögött - Az lesz az.
Folytattam utamat nyakán lefelé és bár legszívesebben piros foltokat hagytam volna magam után, inkább csak csókokkal hintettem be puha bőrét. Nem akartam elsőre megmutatni a vadállatot.
Ő viszont szót fogadott, így hideg kezeivel végigjárta testemet, majd mikor már szinte teljesen feltűrte pólómat felemelkedtem, hogy lekapjam magamról. Mielőtt visszadőltem volna rá, őt is megszabadítottam felsőjétől, aminek hatására kicsit zavarba jött. Gyönyörű teste volt, ezért nem hagytam, hogy takargassa magát. Kulcscsontjától folytattam félbehagyott utamat, egészen melleiig. Ahogy számba vettem egyik bimbóját, megremegett alattam és egy aprót nyögött. A lepedőt szorongatta, miközben nyelvemmel játszadoztam vele, de a kis sóhajai és hangjai miatt nem bírtam magammal, így meg is haraptam. Mindkét mellével percekig játszottam és egyre jobban kapkodta a levegőt, majd mikor nevemet is meghallottam sóhajai közt, folytattam utamat lefelé. Oldalán vezettem végig kezeimet, közben apró csókokat leheltem hófehér bőrére. Ujjaimat becsúsztattam rövid kis nadrágja, de még bugyija pántja alá is, ő pedig megemelte kicsit csípőjét, hogy könnyebben le tudjam húzni róla. Megszabadítottam utolsó felesleges ruhadarabjaitól és újra zavarba hoztam. Finoman nyitottam szét lábait, miközben arcomról nem tudtam eltüntetni azt az önelégült vigyort, amit a sötétben persze ő nem látott nagy szerencsémre. Apró csókot nyomtam legérzékenyebb pontjára, mire hatalmasat sóhajtott. Lassan kezdtem nyelvemet is használni ő pedig nyögdécseléseivel követte tempómat. De ezt már én sem bírtam sokáig. Alig foglalkoztam vele felpattantam, hogy megszabaduljak ruháimtól, miközben azon gondolkoztam, hogy hol lehet koton.
-Basszus! - néztem végig Iseulön, miközben egy lehetséges hely sem jutott eszembe.
-Mi azhhh? - nézett rám pillái alól.
-Hát..... nincs koton.
-Táskámban vanhh. Megkeresem. - kelt volna fel.
-Majd én! - rohantam ki a szobából és minden cuccát szétdobáltam, mire megtaláltam a kincset. Ez az!
Ledobtam az ágyra, majd visszamásztam Iseul fölé, hogy visszahozzam azt a vonagló gyönyörűséget, ami ez alatt a pár pillanat alatt lecsendesedett. egyik ujjamat csúsztattam be, miközben nyakát csókolgattam és vállamra kapta kezeit. Lassan mozogtam és sokadik sóhaja után elkapta hajamat, úgy húzott fel magához, hogy most ő vegye birtokba az én nyelvemet. Miután alsó ajkamat is megharapta a heves csata közben, végképp nem bírtam tovább. Feltérdeltem lábai közé, közben pedig feltéptem a gumi csomagolását. Kapkodva húztam fel, majd újra megtámaszkodtam mellette egyik kezemmel. Lassan haladtak fel kezei oldalamon mikor elkezdtem benyomulni, de azonnal belém is karmolt, amint beljebb értem. Fájdalmas felnyögött és megtorpantam.
-Lazíts. - csókolgattam nyakát - Abbahagyjam?
-Nehh! - húzott magához, miközben egyre jobban karmolt.
-Áhh. Érezni, hogy ez az első. Huhh. - remegtem meg, amint teljesen kitöltöttem.
-Mért?
-Nagyon szűk vagy és áhh ne! Ne szoríts! - temetkeztem nyakába - Csak lazíts kérlek.
Erre csak hümmögött egyet, de én megharaptam fülét, hogy másra koncentráljon. Végigcsókoltam állát, de még mindig nem mozdultam meg. Ahogy első élvezetes nyögését eresztette ki, miközben kulcscsontján haladtam végig, lassan mozogni kezdtem. Kezeit nyakamba fonta és ajkaira húzott. Arcára simítottam miközben gyorsítottam, majd hamarosan elszakadt nyelvemtől levegőért kapkodva. Vállamba markolt és egyre kéjesebb nyögéseket hallatott.
Megremegett alattam, miközben elakadt lélegzete, így tudtam, elértem célomat, de nem bírtam már megállni. Annyira felhúzott és úgy megkívántam minden egyes porcikáját, hogy esély nem volt rá, hogy abbahagyjam pont a közepén, mivel már nekem sem kellett sok. Remegő kezekkel simított végig nyakamon, majd mikor először találkozott tekintetünk, mély mordulással élveztem el, arcomat nyakába temetve. Néhány pillanat alatt próbáltam összeszedni magam, miközben csípőjére vezettem egyik kezem. Puha bőre most tűz forró volt, de pont olyan selymes mint eddig.
Lassan felemelkedtem róla és azonnal megakadtam csillogó szemein.
-Akkor nem okoztam csalódást. - váltam el tőle.
-Nemhhh.
-Lehet fürdenünk kéne megint. - hámoztam le magamról a kellemetlen anyagot.
-Majd reggel. Hátha.......
-Hátha mi? Csak nem tervezel valamit? - tértem vissza ajkaihoz.
-Én? - hangsúlyozta - Dehogyis! Miket képzelsz te rólam? - mosolygott végre.
-Hogy egy kis ördög vagy. - puszilgattam.
-Én nem. - persze, hogy nem, hisz ő egy angyal. Az én kis mentő angyalom.
Egy bugyit engedtem csak neki, hogy felvegyen estére és én is egy szál boxerben feküdtem be mellé, az ágyba.
-Milyen jó izmos vagy! Ezt imádom.- bújt hozzám.
-Örülök, hogy tetszik. - öleltem át.
Szuszogását hallgatva aludtam el, miközben egy pillanatra sem eresztettem. Furcsa volt számomra egy kicsit ez a felállás, hisz egy kemény, goromba lánynak ismertem meg, most viszont ott feküdt a karjaim között, mintha egy törékeny porcelán baba lenne, akire éjjel-nappal vigyázni kell. De ez az énje jobban tetszett.