-Nem V! Leszarom mit akarsz! Hülye vagy és elegem lett. Hogy lehetsz ilyen gyökér?! Nem engedlek el! Magammal viszlek és végre férfi leszel, nem egy gyáva féreg! - rántott egyet karomon, ami az utolsó csepp volt a pohárban szavai miatt, így menekülésem érdekében dühöm hatására hatalmasat húztam be neki....... majd ahogy Hoseok térdei a földre érkeztek, szívem megállt.
Mit tettem?!.....
Végre elengedett, de milyen áron? Behúztam a legjobb barátomnak, a testvéremnek, aki egész életemben mellettem állt és még akkor is engem védett, amikor nem volt igazam. Sosem ütöttem meg még senkit, többek között ezért is kelt a védelmemre mikor kicsik voltunk, mert csak álltam a sarat, de soha sem adtam vissza amit kaptam. Első ütésemet azonban nem neki szerettem volna címezni.
-Hoseok! - térdeltem azonnal elé és tekintetét igyekeztem elkapni, miközben már alig láttam - Sajnálom! Nem akartam! - záporoztak könnyeim. Kész. Kikészültem. Ez a pár nap nekem sok volt. Én nem erre vagyok tervezve, nekem ez nem megy.
-Nem is tudtam, hogy ilyen erős vagy. - ült fel Hoseok és állát simogatta, miközben rám nézett. Nem tűnt mérgesnek a hangja, amin meg is lepődtem - Jaj ne sírj már! Most meg mi a bajod? - húzta ujjaira felsőjét és azzal próbált megszabadítani a sós cseppektől, amiktől csak egy foltot láttam Hopi helyett.
-Én nem akartalak bántani. - szipogtam, amint sarkaimra ültem.
-Akkor, mért küldtél el ma is?
-Mert.......... elárultál.
-Én? Mért gondolod ezt? Mit tettem? - éreztem hangjában, hogy ledöbbent, mert még mindig nem láttam arcát könnyeimtől.
-Yeeunnél voltál Jiminnel együtt. - suttogtam olyan halkan, ahogy csak tudtam.
-Ezt honnan tudod?
-Szóval nem tagadod.
-Nem, de ez most nem is lényeg. Teljesen másért voltam ott, mint hiszed. Ő nagyon szeret téged és csakis téged.
-Meg se fordult a fejemben, hogy hajtanál rá........ de Gjuhjon ott volt nem? - törölgettem saját könnyeimet.
-Igen. És hidd el, azt hittem ott helyben félholtra verem. De beszélgettünk és kiderült egy-két dolog. Ezért kéne velem jönnöd most.
-Én...... nem akarok Hoseok. Azt hiszem..... még mindig félek tőle kicsit.
-Nincs mitől félned kicsi V. - borult a nyakamba - Nem lesz baj. De ha mégis lenne, én megvédelek. Ugyan úgy, ahogy gyerekkorunkban.
-Meg sem érdemellek. - viszonoztam ölelését.
-Hát az biztos! - nevetett - Na gyere! - állt fel, majd leporolta nadrágját és a kezemért nyúlt.
-Nem kell megfogni, mint egy kisgyereknek.
-Csak a biztonság kedvéért teszem, hogy el ne szaladj nekem.
-Nem fogok. - hajtottam le fejemet.
Azok után, hogy megütöttem, semmi jogom sem volt ellentmondani neki. Ezért, mint egy jó kiskutya követtem, de nem eresztett el, biztosra akart menni, hogy nem tágítok mellőle, pedig meg sem fordult a fejemben, hogy elfussak.
Ahogy egyre közelebb értünk Yeeun házához, mintha visszavedlettem volna abba a tíz éves énembe, aki úgy kapaszkodott Hoseokba. Csuklómat szorító ujjait rávettem, hogy az enyémek közé fonja, majd kezét szorongatva tettük meg az utolsó lépéseket. Mikor becsöngetett, gyomrom még jobban összerándult. Előjöttek az emlékek, ahogy Gjuhjon nekem rohant mikor kedve támadt, és hogy minden nap rettegtem, míg Hoseok fel nem tűnt. Ugyanúgy szorította meg remegő kezemet, ahogy piciként is tette velem, hogy érezzem, nem tágít mellőlem, történjen bármi.
-Sziasztok! - lepődött meg Yeeun, hogy minket lát.
-Gjuhjonhoz jöttünk. Itt van? - beszélt helyettem Hopi, én pedig rá sem tudtam nézni Yeeunre.
-Most..... nincs. Tae........ ne haragudj! - bújt hozzám.
Éreztem amint apró ujjai végigsiklanak oldalaimon, majd fejét vállamra hajtja és orrával nyakamat kezdi cirógatni. Kedveskedő gesztusai enyhítették is kicsit szorongásomat, ismerős illatára pedig behunytam szemeimet. Kezdtem megnyugodni, ahogy karjaim között tarthattam.
-Sosem haragudnék rád. - engedtem el Hoseok ujjait és Yeeunt karoltam át inkább. Most ő jobban kellett az idegességemre.
-Csak megbeszélitek ezt a hülyeséget, minden tisztázódik és hatalmasat kefélünk. - utolsó kijelentésére Hopi jót nevetett.
-Ezt muszáj volt így közölni? - grimaszoltam.
-Igen. Ez a jutalom. Lebegjen ez a szemed előtt. - kuncogott ő is.
-Gyerekek, cuki nézni titeket, de bemehetnénk végre mielőtt itt dugtok a ház előtt? Meg Gjuhjonnak is szólni kéne, hogy jöjjön.
-Ja ja, hívom is. - engedett el Yeeun és visszaindult a házba - Gyertek be, pihenjetek le! Hoseok, te tudod mi merre van, szolgáljátok ki magatokat.
-Oksaaaa.
-Te ennyire jártas vagy már az ÉN csajomnál? - követtem Hopit a konyhába, miközben Yeeun eltűnt.
-Tegnap sokat voltam itt. Amikor rád csaptam a telefont futottam össze velük. Akkor majdnem meg is vertük Gjuhjot Jiminnel, - pakolt ki üdítőt nekünk, meg szerzett valami rágcsát - de Yeeun előtt nem akartuk szétcincálni. Aztán elrángattak minket ide és beszélgettünk. Ez az egész ami itt volt évekig köztünk - fordult velem szembe - egy félreértésből indult. Mit félreértés! Kavart egy kis hülye pöcs. Azt kéne jól elgyepálni.
-Miről beszélsz?
-Gjuhjon imádott téged az után is, hogy szét váltatok, majd évek múlva újra találkoztatok a másik suliban.
-Nem tűnt fel. - simítottam fel jobb kezemen, ami hirtelen elkezdett sajogni. Eszembe jutott amikor "véletlenül" eltörte.
-Nem! Na figyelj! Csak azért nem várom meg vele Gjuhjont, hogy lenyugodj picit. - lépett közelebb hozzám - Ő imádott téged, mintha az öccse lennél. Úgy, ahogy én téged, mióta először megvédtelek. Emlékszel miket mondott neked? Azt mondtad nekem, hogy úgy beszélt, mintha te kezdted volna.
-Igen.
-Na, épp ez az! Egyikőtök sem kezdte! Bekavartak nektek, mert Gjuhjon erős volt és a kis pöcsök be akartak neki nyalni. Gjuhjon valami Jucshonról beszélt. Ismerős?
-Igen. Odajött hozzám, hogy mennyire utálja Gjuhjont, mert hogy bunkó vele, meg mindig mindenkit a másik ellen fordít. Mire mondtam neki, hogy biztos nem, mert Gjuhjon, mint egy bátyus. Sose bántana senkit, hacsak nem adnak rá nyomós okot.
-V! - próbált félbeszakítani Hopi, de beleloholtam magam a mesélésbe.
Ő volt a világ legokosabb embere, és mindig mindent tudott. Igaz nem volt túl társasági lény, de így pont kiegészítettem.
-Igen, szerintem is. - hallottam hangját a hátam mögül, de megfordulva sem láttam magam mögött.
-Gjuhjon?
-Épp a cipőmet szenvedem le, mert húgi most takarított.
-Igen! És nem örülök, hogy ti bejöttetek a koszos csukával. - jelent meg Yeeun mérgesen, majd azonnal kényelembe helyezte magát az asztalnál.
-Szóval igen. - lépett beljebb Gjuhjon és végre láttam - Te voltál a másik felem. El sem hiszed milyen magányos voltam két évig, míg feletted jártam. Nem is voltak barátaim. Végig azt vártam, hogy te is kezdj már el járni abba a suliba, ahova én. Aztán jöttél, de mindenki veled akart barátkozni, mert vicces voltál. Alig foglalkoztál velem, de nem érdekelt, mert végre ott voltál. Aztán egyszer csak odaállt elém Jucshon, hogy te azt terjeszted rólam, hogy milyen idegesítő, hogy mindig bátyus szerepet játszok fölötted, meg hogy engem nem lehet elviselni és te sem szeretsz, csak megtűrsz.
-Sosem mondtam volna ilyet.
-Na látod Tae?! Hatalmas félreértés az egész. - szólt bele Hopi.
-De akkor mért támadtál le?
-Azt mondtad buta vagyok.
-Én nem mondtam.
-Akkor Jucshon mondta, hogy te mondtad.
-És mért hittél neki?
-Mert mikor megláttalak Yubinnal, azt hittem igazat mondott. Azt mondta, hogy tudod, hogy tetszik nekem, ezért barátkozol vele. - szomorodott el.
-Ő jött oda hozzám. De fogalmam sem volt, hogy tetszik neked.
-Hát már mindegy. Nagyon felidegesített a látvány és Jucshon is csak hergelt míg meg nem támadtalak. Utána pedig már megszokottá vált.
-Én akkor is a barátomnak tartottalak, mikor te már nem. Azt hittem majd megváltoznak a dolgok, de csak Hoseok segített végül. - futott át az első alkalom az agyamon, amikor közénk állt Hopi, hogy megvédjen.
-Igen, észrevettem, hogy nem ellenségként kezelsz és az is dühített. Sajnálom ám. Tudom, nem lehet meg nem történté tenni, de remélem azért majd megbocsájtasz egyszer. Már csak a húgi miatt is.
-Hát ez nem megy ilyen könnyen. Most is ideges vagyok, hogy mikor támadsz le újra. Hiába beszéltük meg, attól még ez belém vésődött. Nem tudom, hogy tudok-e kezdeni ezzel majd valamit.
-Persze ez érthető. Majd Hopi segít. - mosolygott rá - A klubba meg bármikor jöhettek.
-Ó, azt kihasználjuk még szerintem. - válaszolt helyettem Hoseok.
-Most hétvégén lehet én is lenézek. Bulizhatnánk együtt.
-Kezdésnek nem is rossz. - kapcsolódott be Yeeun - Én ugyan dolgozni fogok, de ti építhetitek a kapcsolatotokat addig.
-Akkor majd várunk titeket fiúk. Az egész bandát.
-Köszönjük. - válaszoltam és kezdtem megnyugodni.
-Legkevesebb. Legalább szemmel tarthatlak, ha már a húgommal jársz, hogy ne csald meg.
-Ugyan! V nem lenne képes rá.
-Hoseok!
-Neki csak Yeeun létezik ezen a világon.
-Elég lesz!
De Hoseok csak nem hagyta abba. Miközben azt magyarázta, hogy mennyire bele vagyok zúgva Yeeunbe, én csak pirultam, míg lassan elkezdték faggatni Hopit, hogy mondjon még többet rólam. Szinte mindent kitálalt, és mikor menekültem volna haza, Yeeun volt az, aki leállította, majd inkább a többieket küldte el. Élvezte hallgatni, hogy mennyire szerelmes vagyok, ám a kis hiánya erősebb volt, így alig csukódott az ajtó, ő már rángatott is maga után a szobájába. Addig nem engedett haza, míg ki nem fogytunk a védelmi eszközökből, így hajnali kettőig voltam nála, mert ő is betárazott. A sötét éjszakában hazafelé pedig megéheztem, azért fel is faltam a hűtőt, amivel felkeltettem mamáékat, de nem haragudtak, inkább örültek, hogy eszek végre.
A hét további része pedig iszonyatosan nyugodtan telt. Hoseok tanácsára felosztottam a napokat, hogy mikor, kivel vagyok, így ők sem reklamáltak, hogy egy csaj miatt hanyagolom a bandát. Jungkook pedig kifejezetten örült, amiért törzsvendégi ranghoz jutottunk a Once upon a timeban. Amikor pedig kiderült, hogy a tulaj velünk akar bulizni, egyenesen fangörcsött kapott szegény Kookie. Nem sokszor voltunk megtisztelve magas rangú emberekkel, főleg nem egy nagy klub tulajdonosával, így ez valóban nagy szó volt. Szóval elfogadtuk a meghívását és a következő hétvégén is ott kötöttünk ki.
-Na fiúk, - jelent meg Gjuhjon egy tálca itallal - erre még a vendégeim vagytok, de nem akarok mínuszt így többre nem. - tette le az asztalra elénk.
-Aaaaahj! - szomorodott el Jungkook.
-Te ne akarj túl sokat! - bökte oldalba Jimin.
-Nam! Ott a csajod! - sasolta Jin a bejáratot, majd mindketten felpattantak.
-Hol!? Azt a rohadt!!! Gyere velem! - indultak meg, így Gjuhjonnak lett helye.
-Hol van a hetedik barátotok?
-Ki? - kérdezett vissza Jimin.
-Aki állandóan zaklatja a pultosomat.
-Jaaaaaa! Suga. Szerintem most is azt teszi.
-Tényleg? - fordult a pult felé Gjuhjon, hogy megnézze - Esküszöm nem láttam ott. És tényleg! Basszus el kell zavarnom onnan. Nem hagyja dolgozni.
-Azért el szokta őt zavarni a csaj, ha nagyon láb alatt van. - kommentálta J-Hope.
-Jah, hallottam hírét. - nevetett - Na akkor legalább mi igyunk, ha a többiek már leléptek. - nyúlt egy pohárért.
-Oké! - rabolt rá Jungkook is, amikor sikítást hallottunk, és mindannyian megfordultunk. Megint Yeeunt kapták el, de ezúttal a szoknyáját.
-Nálatok mindig ez van? - kérdeztem Gjuhjont, miközben Yeeunhöz rohatunk.
-Nem! - kapta el a srácot a biztonságiakkal együtt, és a földre teperték, mire az elengedte a szoknyát.
Yeeun azonnal leállt nekünk magyarázni, míg az őrök kidobták a srácot, majd Gjuhjon neki esett, hogy mért vesz fel ilyen hosszú szoknyát, hisz simán elkaphatja bárki. Érdekes volt egy ilyen családi vitába csöppenni, de úgy éreztem jó dolog. A szerelmemet mentettük meg megint, ráadásul az az ember is segített akitől egy hete még remegés fogott el. Ahogy néztem őket miközben a munkáról vitatkoztak, majd Sugát, amint csajozott, Rapmont ahogy táncolni próbált és a többieket is amint jól érezték magukat, azt hiszem boldog voltam. Minden rendbe jött, pedig nem hittem volna, hogy ez sikerül. De ezt megint csak egy embernek köszönhettem, aki egész életem során vigyázott rám, óvott mindentől, tűrte helyettem a pofonokat és elviselt akkor is, amikor hisztis csajként nyafogtam neki.
-Hoseooooook! - ugrottam a nyakába hátulról, miközben ő a fotelban ülve magyarázott valamit a már visszatért Jinnek.
-Basszus Taetae! Ilyet ne csinálj! És ha pia lett volna nálam?
-De nem volt.
-Szerencséd.
-Szóval Jin, ott tartottam hogy - folytatta, miközben én még mindig a nyakában lógtam és halkan megköszöntem mindent - Érted bármit. - felelt - De ha máshogy akarod, akkor a másik lehetőség - folytatta, míg én tovább ölelgettem hosszú percekig, miközben beszélt. Az én kis őrangyalom túl kedves, de ezért volt ő az, akit testvéremnek tekintettem, és fogok is, mindig. Történjen bármi, ő sosem fog elhagyni, de talán már nem csak neki kell gondomat viselnie, hisz megszerezte nekem a világ legszebb teremtését, Yeeunt.
(Na hát itt lenne a befejezés srácok >< Remélem mindenki élvezte és kielégítettem mindenki vágyait. Kommenteket szívesen látunk, aki pedig írni szeretne, a Meglepi menüpontban, A "Közreműködőink, avagy tudj meg többet rólunk!" poszt végén vannak a vendégshotok feltételei. Szívesen látjuk írásaitokat és reméljük továbbra is figyelemmel követitek a blogot :D (Azért beszélek néha többesszámban, mert van két múzsa akik nevében is írok néha))
Az oldal 18+ tartalmú! Kiskorúaknak nem ajánlott! Fici kéréseket nem fogadunk! A történetek teljes mértékben KITALÁLTAK! Ha megtaláljátok más oldalon történeteinket kérünk benneteket, szóljatok!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: V & Yeeun (rövid). Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: V & Yeeun (rövid). Összes bejegyzés megjelenítése
2015. július 19., vasárnap
V&Yeeun 9.rész
Szerettem Hopival szunyókálni. Sokszor aludtunk egymásnál, a kocka partik miatt és vele tudtam eddig a legjobban kipihenni magam. Nem tudom mért volt ez és van is a mai napig, de akkor este is azonnal álomba merültem, ahogy már csak Kkanji dorombolását hallgattuk
Másnap Hoseok csodás Disneys ébresztőjére keltünk korán reggel.
-Hajnalodik, kiugrom az ágyból, a barátom már vár reám! - szólalt meg a telefonja, majd mikor már negyedszerre hallgattuk meg, lassan felült és kikapcsolta.
Másnap Hoseok csodás Disneys ébresztőjére keltünk korán reggel.
-Hajnalodik, kiugrom az ágyból, a barátom már vár reám! - szólalt meg a telefonja, majd mikor már negyedszerre hallgattuk meg, lassan felült és kikapcsolta.
-Keljél V! - fordult hátra hozzám az ágyon ülve, de nagyon álmos volt még - Ébresztő! - kócolta össze a hajamat, miközben egy szemmel kukucskáltam, hogy mit csinál.
egy kis morgással válaszolta, hogy semmi kedvem felkelni, de nem hagyott, pedig élni sem volt kedvem. Az hittem reggelre kevésbé fog fájni az, amit Yeeun tett, de tévedtem. Még kevesebb életkedvem volt, mint előző este, és ezt J-Hope is azonnal észrevette, így igyekezett tenni ellene. Végig fel akart vidítani, de nem nagyon tudott. Talán addig még egész jól ment neki, míg el nem váltunk, hogy a saját iskoláinkban kössünk ki, de utána magamra maradtam a gondolataimmal, ami nem tett jó. Egyre szomorúbb és szomorúbb lettem, majd eszembe jutott, hogy lassan haza is kell mennem, ahol mama és papa tuti faggatni fognak. Na ehhez aztán végkép nem volt erőm, de szerettem volna a szobámban aludni egyedül, csendben, míg ez a rossz álom el nem múlik.
-Mit mondjak mamáéknak? - beszélgettünk hazafele úton Hopival telefonon, mert egyedül akartam lenni, így senkit sem vártam meg.
-Az igazat.
-Nem akarok mesélni nekik a részletekről. Még tuti nem.
-Akkor csak tömören elmondod, hogy nálam aludtál és nincs kedved mesélni most, azt mész a szobádba.
-Jó...... ahh, az a sok pénze papának és mind fölösleges, ez annyira dühítő
-Most le kell tennem. - szakított félbe Hoseok, pedig sosem szokott így elrohanni. Általában órákig dumál és nekem kell elzavarnom.
-Baj van?
-Nem Taehyung, mennem kell. Később beszélünk, szia! - hadarta el mondandóját, majd meg sem várta, hogy elköszönjek kinyomott.
Sose csapja rám...... biztos valami baj van, de nem tudom hol van meg azt se, hogy segíthetnék-e. Most úgysem venné fel nekem a telefont, hisz úgy zavart el...... Ahhj Hoseok! Most aztán aggódok.
Nagyon siettem haza, miután kinyomott, és ugyan ennyire féltettem is. Abban reménykedtem, hogy bárcsak ne kéne otthon beszélnem senkivel, miközben Hopi épségéért imádkoztam. Ahogy átléptem a bejáratot gyorsan beköszöntem mamáéknak, mint mindig, majd rohantam a szobámba, de hallottam még a kérdésüket.
-Na mi volt kicsi Tae? - kiabált utánam papa.
-Semmi érdekes. - viharzottam a kis menedékem felé - Most sokat kell tanuljak és fáradt is vagyok. Majd máskor mesélek. - léptem be ajtómon, majd azonnal becsaptam magam mögött.
Ledobtam cuccaimat és az ágyamba dőltem reménykedve, hogy nem jönnek utánam. Papáék ugyanis nagyon figyelnek az érzéseimre, így mindig ott termettek mellettem, ha csak egy kicsit is rossz kedvem volt. Ezt imádtam is, de akkor jelenleg nem volt rá szükségem sőt, rontott volna mindenen. Abban a pillanatban csak aludni akartam, hogy teljen az idő és enyhüljön a fájdalom.
-Kicsi Tae ébresztő! Itt van az egyik barátod. - simogatta mama az arcomat,
-Hopi? - kérdeztem, miközben lassan felkeltem.
-Nem. Az a kis aranyos, akinek olyan kis mókus pofija van.
-Jungkook?
-Igen. Szegény nagyon meg van szeppenve. Be se mert jönni. Az ajtóban vár.
-Nem mondta, mért jött? - indultam az ajtó felé.
-Nem. - követett mama, de inkább visszaült papa mellé a kanapéra a nappaliban. Gondolom nem akart hallgatózni.
-Szia! Hát te? - nyitottam ki az ajtót.
-Tudod hol van Jimin? - támadott le.
-Nem, mért?
-És Hopi?
-Őt sem. De mért?
-Jimin elzavart a fenébe telefonon, Hopi hangját meg hallottam a háttérben. Azt hittem, te tudod merre járnak.
-Nem. Hopi vele volt? Mikor volt ez?
-Nagyjából egy órája.
-Ilyen későn még együtt vannak? Basszus! - nem tudtam, mért nincsenek otthon, de ilyenkor már rég nem együtt kellett volna lenniük. Ráadásul Jimin sose zavarná el Kookot, ahogy J-Hope sem engem, hacsak nincs valami nagy baj.
-Hyung! Jimin legutóbb akkor küldött így el amikor az apja kórházba került. Csak akkor tartózkodik, ha baj van. Taehyung, muszáj megtalálnod őket! - láttam rajta, hogy félti Jimint, az igazság pedig az volt, hogy akkor már én is ideges voltam Hoseok miatt.
-Gyere be! - hívtam be a házba - Megpróbálom elérni J-Hopeot. - indultunk nagy léptekkel a szobám felé.
Azonnal felhívtam Hopit, de kinyomott. Utána még próbálkoztam, mire facebookon írt nekem, hogy ne zaklassam, holnap majd beszélünk.
-Sosem volt ilyen bunkó..... - szomorodtam el.
-Nézd meg honnan küldte! - mászott mellém Jungkook - Neki ez mindig be van kapcsolva. - kattintgatott a telefonomon - Ohh.... ez nem tudom hol van.... sosem jártam arra. - veszett el a lelkesedése, de én felismertem a címet.
-Én tudom...... - dermedtem le, de egyben dühös is voltam. Igazából nem tudtam, mit érzek - Ez Yeeun háza.
-Akkor menjünk, gyere! - pattant fel a Kookie.
-Én nem tudom, hogy akarok-e menni.
-Na! - torpant meg az ajtómban - Ott van Hopi, aki hihetetlenül fura ma veled. Tuti van valami baj. És Jimin....... V velem kell jönnöd! Én nem tudom, merre kell menni és sötét is van. Aggódok Jiminért.
-Együtt vannak nem lesz bajuk....... Yeeun vigyáz rájuk.... ott mindig fergeteges a vendéglátás. Te inkább menj haza és csináld a dolgaid, ahogy én is tenni fogom. - végül rájöttem mi ez..... csalódtam, megint. Hopi is elárult, ráadásul Jiminnel együtt, így mindent elvesztettem amit legnagyobb kincsemnek tartottam.
-Ne legyél már ilyen! V, segítened kell nekem! - kérlelt.
-Menj haza Kook! - álltam fel - Kikísérlek.
-De Taehyung! - ellenkezett miközben az ajtó felé terelgettem.
-Semmi de! Hagyj pihenni és te is aludj inkább. Holnap még iskola. - nyitottam ki a bejárati ajtót, majd az mellé álltam szabad utat adva ezzel Kooknak - Jó éjszakát! Holnap beszélünk. - néztem rá, ő pedig végtelenül elszomorodott.
-De......... hyung.... nem segítesz?
-Kook. Elzavartak minket. Szerinted kíváncsiak ránk?
-De aggódok.
-Tudnak magukra vigyázni. - ledöbbentem én is azon, amit mondtam, mert Hopiért bármit megtennék....... de nem igazán éreztem most azt, hogy megérdemli.
-V... - lepődött meg.
-Szia Kook. - hajtottam le fejemet. Szégyelltem magamat, amiért nem segítek neki, de épp elég volt nekem erre a két napra ez a két áruló. Elfáradtam.
-Szia.... - lépett ki az ajtón, én pedig azonnal becsuktam mögötte.
-Na mi az Taehyung? Mi a baj? - kérdezte papa a nappaliból, mert hallotta, ahogy bezártam az ajtót.
-Csak nálam maradt valamije. Én viszont lefekszek. Hulla vagyok,
-Rendben.
-Várj Tae, nem kérsz vacsorát? - jelent meg mama, miközben már a szobám felé tartottam.
-Nem vagyok éhes, köszönöm. - majd eltűntem a szemük elől és bemenekültem az utolsó helyre, ahol talán nem bánthatott még senki.
Reggel még rosszabbul ébredtem, mint előző este J-Hopenál. Az este folyamán se aludtam sokat, mert végig rémálmok gyötörtek, így hihetetlenül fáradtan keltem fel. A szomorúságom pedig megpecsételt mindent. Étvágyam továbbra sem volt és még csak muszájból sem tudtam enni, mert rosszul lettem tőle. Ettől persze mama aggódni kezdett, bár ő tudta, hogy maximum lelki beteg vagyok. Igyekezett segíteni rajtam, de nem volt kedvem vele megosztani semmit sem. Csak gyorsan letudtam a reggeli dolgaim, aztán bár még nagyon korán volt, elmenekültem otthonról.
Aznap kifejezetten áldottam az eget, hogy nem járok egyikőjükkel se egy iskolába. Nem lett volna kedvem hozzájuk, ugyanis reggel láttam, hogy este a többiek nagyon aggódtak mindenkiért, de főleg értem. Miután Kook elmesélte milyen voltam az este, még Suga is kicsit kétségbeesett, Jin pedig egyenesen bepánikolt. Persze rögtön rájöttek, hogy Hoseok miatt vesztettem el minden lelkesedésemet. Sosem volt még ez köztünk, de ha mégis történt hasonló, azonnal rohantunk a másikhoz, hogy segítsünk neki. Ám Hoseok lekezelő viselkedése engem végképp összetört, ugyanis a legrosszabbkor talált meg. Ezért pedig iszonyatos pánik ült Jinre, aki tudta jól, hogy milyen elveszettek vagyunk egymás nélkül, de sajnos jelenleg nem tudott érdekelni az aggodalma. Mégis, mért nekem kellett volna megmozdulnom érte, amikor ő rázott le, ő küldött el, majd annál a lánynál kötött ki, aki engem eddigi életem során a legjobban megbántott.
Épp önmarcangolást folytattam a harmadik órám közepén amikor éreztem, hogy csörög a telefonom a zsebemben. Nem akartam felvenni. Csak mamáéknak válaszoltam volna, ám biztos voltam benne, hogy ez vagy Hoseok, vagy Yeeun lesz és abban a pillanatban egyikükhöz sem volt kedvem. Viszont amikor már huszadik perce rezgett egyfolytában, kezdett idegesíteni, ezért felvettem amint vége lett az órámnak.
-Igen?
-V, találkoznunk kell! - szólt bele Hopi.
-Minek? Nem tudunk. - pakoltam össze cuccaimat.
-De V muszáj! Csak van rám időd.
-Kedvem nincs Hoseok. - válaszoltam az igazat, bár tudtam mennyire fog fájni neki, de nekem is pont annyira rossz volt, mint neki, ha nem rosszabb.
-......... V........ mért? A tegnapi a miatt? - csuklott el a hangja - Csak dolgom volt, nem akartalak megbántani. Kérlek had segítsek! Legyen kedved hozzám! Könyörgöm V ne tedd ezt!
-Hopi nincs kedvem. Had pihenjek jó? Majd később, máskor.
-De V! Akkor.... akkor átmegyek! Pihenhetsz velem. Aludhatsz velem! Akkor alszunk a legjobban. Na na na? Nem zseniális? - lett kicsit vidámabb, de már a gondolatra is görcsbe rándult a gyomrom, hogy átjön hozzám, amikor előző este még Yeeunnél tengette perceit.
-Ne Hoseok, nem szeretném.
-V....... ne tedd ezt. - hallottam, ahogy lassan ő is darabokra törik miattam, de tényleg nem bírtam volna találkozni vele.
-Csak had legyek kicsit egyedül Hopi. Attól még beszélgethetünk, de most egyedül szeretnék lenni.
-........ Nem szeretsz egyedül lenni. Ne hazudj nekem.
-Nem vagyok jó passzban...... majd.... majd beszélünk jó?
-Rendben. - éreztem hangjában a szomorúságot, de nem tudtam mit tenni. Nekem is érvágó hangulatom volt és alig vártam, hogy hazamehessek majd aludhassak.
-Szia Hopi.
-Szia. - nyomott ki. Elszomorítottam. Miattam rossz kedve lett és nem tudok rajta segíteni, mert ha látna így szenvedni még rosszabbul lenne. Csak a gond van velem, mindig bajt hozok és konfliktust.... nem tetszik ez nekem.
A nap további részében még rosszabbul voltam, már amennyire ennél lehetett. Annak ellenére, hogy vártam Hopitól valami vicces üzenetet, csak hallgatott. Küldtem neki egy hülye selfiet, de arra is csak egy mosolygós fejet írt vissza. Nem tudtam vele beszélgetni és ettől szerintem mindketten szenvedtünk. Utolsó órámon hívott Yeeun is, bár ő nem volt olyan kitartó. Csak kétszer keresett, majd hazautamon is, amikor megszántam és felvettem.
-Mi a helyzet?
-Megvagyok...... hogy vagy?
-Még élek.
-Nagyon haragszol? - tette fel félénken kérdést.
-Nem haragszok. Szomorú vagyok Yeeun.
-Annyira sajnálom. Átjössz? Megbeszélhetnénk, hogy letudjuk ezt és tovább léphessünk?
-Gjuhjon?
-Csak gyorsan megtárgyaljátok ezt a félreértést és már itt sincs.
-Yeeun, én megmondtam, hogy nem akarok vele találkozni, sem beszélni. Mért hagyod ennyire figyelmen kívül azt, amit kértem? Mért nem figyelsz rám? - túrtam hajamba.
-Taehyung, ez csak egy hülye apróság. Kérlek, gyorsan tudjuk le és maradj nálam. Nagyon hiányzol.
-Nem szeretnék vele találkozni. Hagyj egy kicsit jó? Ne erőltesd, kérlek! Addig nem fogok átmenni, míg ott van.
-De gyorsan lerendezitek és már itt sincs.
-Had legyek egyedül Yeeun. Tényleg hagyj pihenni, nagyon szépen kérlek.
-Jó. - sóhajtott - Holnap beszélünk?
-Nem tudom.
-Értem..... szedd össze magad picit. Hiányzik a vicces, őrült éned.
-Igyekszek. Szia apróság.
-Szia kis aranyos.
Hazaérve igyekeztem elrejtőzni a szobámban, de mama utánam jött.
-Nem ebédelsz valamit?
-Nem vagyok éhes, de köszönöm mami. - pakoltam le a cuccaimat.
-Ettél ma már valamit?
-Igen.
-És mit?
-Egy szelet csokit.
-Az édes kevés Taehyung. Enned kéne, különben nagy bajok lesznek.
-Nem tudok enni mama. Rosszul leszek tőle. - vártam, hogy eljön a "Beteg vagy?" kérdéssel, de semmi hasonló. Tudtam én, hogy képben van annak ellenére, hogy nem meséltem semmit.
-Szólj, ha kérsz valamit. Csinálok neked bármit, csak egyél. Ha nem teszed, lenyomom a torkodon. - fenyegetett meg.
-Rendben, este megpróbálok valamit elfogyasztani. Lefekszek jó? - ültem az ágyamra.
-Pihenj csak. - hagyta el szobámat és becsukta maga mögött az ajtót.
Én elterültem a puha ágyamon, majd szinte azonnal el is aludtam.
-Kim Taehyung! - rontott be valaki a szobámba, de fel is ismertem a hangját - Most azonnal felkelsz és velem jössz! - vert fel édes álmaimból Hoseok.
-Mit keresel itt? - hagytam neki, hogy kihúzzon ágyamból.
-Mamád hívott, aggódik. Ahogy én is, mióta tudom, hogy lassan egy napja nem eszel. Ezért most velem jössz.
-Nem akarok! - cibált az ajtónkhoz, majd leültetett és rám adta a cipőmet, miközben még kómás fejjel szemléltem mit csinál.
-Nem érdekel. Eljössz és mindent megoldunk. Nem leszel gyáva nyuszi, hanem a sarkadra állsz és bátran szembenézel a kihívásokkal. - kötötte meg a cipőmet - Na gyere! - állított talpra majd húzott maga után az utcán. Tudtam, merre tartunk.
-Kérlek Hopi engedj el! - tartottam ellen, ahogy visszatért lassan az erőm, majd megtorpantunk a járda közepén és felém fordult. - Had legyek egyedül könyörgöm.
-Nem V! - förmedt rám - Nem fogod itt sanyargatni magad a saját hülyeséged miatt! Most velem jössz és lerendezünk mindent! Elegem van a mártírkodásodból!
-Hoseok, fogd vissza magad és vedd figyelembe, hogy mit kértem. - próbáltam lefejteni ujjait csuklómról, miközben kezdett feldühíteni. Mért nem figyel arra senki, hogy én mit szeretnék?
-Nem V! Leszarom mit akarsz! Hülye vagy és elegem lett. Hogy lehetsz ilyen gyökér?! Nem engedlek el! Magammal viszlek és végre férfi leszel, nem egy gyáva féreg! - rántott egyet karomon, ami az utolsó csepp volt a pohárban szavai miatt, így menekülésem érdekében dühöm hatására hatalmasat húztam be neki....... majd ahogy Hoseok térdei a földre érkeztek, szívem megállt.
Mit tettem?!.....
(Last epizód jön srácok készüljetek :D)
-Jó...... ahh, az a sok pénze papának és mind fölösleges, ez annyira dühítő
-Most le kell tennem. - szakított félbe Hoseok, pedig sosem szokott így elrohanni. Általában órákig dumál és nekem kell elzavarnom.
-Baj van?
-Nem Taehyung, mennem kell. Később beszélünk, szia! - hadarta el mondandóját, majd meg sem várta, hogy elköszönjek kinyomott.
Sose csapja rám...... biztos valami baj van, de nem tudom hol van meg azt se, hogy segíthetnék-e. Most úgysem venné fel nekem a telefont, hisz úgy zavart el...... Ahhj Hoseok! Most aztán aggódok.
Nagyon siettem haza, miután kinyomott, és ugyan ennyire féltettem is. Abban reménykedtem, hogy bárcsak ne kéne otthon beszélnem senkivel, miközben Hopi épségéért imádkoztam. Ahogy átléptem a bejáratot gyorsan beköszöntem mamáéknak, mint mindig, majd rohantam a szobámba, de hallottam még a kérdésüket.
-Na mi volt kicsi Tae? - kiabált utánam papa.
-Semmi érdekes. - viharzottam a kis menedékem felé - Most sokat kell tanuljak és fáradt is vagyok. Majd máskor mesélek. - léptem be ajtómon, majd azonnal becsaptam magam mögött.
Ledobtam cuccaimat és az ágyamba dőltem reménykedve, hogy nem jönnek utánam. Papáék ugyanis nagyon figyelnek az érzéseimre, így mindig ott termettek mellettem, ha csak egy kicsit is rossz kedvem volt. Ezt imádtam is, de akkor jelenleg nem volt rá szükségem sőt, rontott volna mindenen. Abban a pillanatban csak aludni akartam, hogy teljen az idő és enyhüljön a fájdalom.
-Kicsi Tae ébresztő! Itt van az egyik barátod. - simogatta mama az arcomat,
-Hopi? - kérdeztem, miközben lassan felkeltem.
-Nem. Az a kis aranyos, akinek olyan kis mókus pofija van.
-Jungkook?
-Igen. Szegény nagyon meg van szeppenve. Be se mert jönni. Az ajtóban vár.
-Nem mondta, mért jött? - indultam az ajtó felé.
-Nem. - követett mama, de inkább visszaült papa mellé a kanapéra a nappaliban. Gondolom nem akart hallgatózni.
-Szia! Hát te? - nyitottam ki az ajtót.
-Tudod hol van Jimin? - támadott le.
-Nem, mért?
-És Hopi?
-Őt sem. De mért?
-Jimin elzavart a fenébe telefonon, Hopi hangját meg hallottam a háttérben. Azt hittem, te tudod merre járnak.
-Nem. Hopi vele volt? Mikor volt ez?
-Nagyjából egy órája.
-Ilyen későn még együtt vannak? Basszus! - nem tudtam, mért nincsenek otthon, de ilyenkor már rég nem együtt kellett volna lenniük. Ráadásul Jimin sose zavarná el Kookot, ahogy J-Hope sem engem, hacsak nincs valami nagy baj.
-Hyung! Jimin legutóbb akkor küldött így el amikor az apja kórházba került. Csak akkor tartózkodik, ha baj van. Taehyung, muszáj megtalálnod őket! - láttam rajta, hogy félti Jimint, az igazság pedig az volt, hogy akkor már én is ideges voltam Hoseok miatt.
-Gyere be! - hívtam be a házba - Megpróbálom elérni J-Hopeot. - indultunk nagy léptekkel a szobám felé.
Azonnal felhívtam Hopit, de kinyomott. Utána még próbálkoztam, mire facebookon írt nekem, hogy ne zaklassam, holnap majd beszélünk.
-Sosem volt ilyen bunkó..... - szomorodtam el.
-Nézd meg honnan küldte! - mászott mellém Jungkook - Neki ez mindig be van kapcsolva. - kattintgatott a telefonomon - Ohh.... ez nem tudom hol van.... sosem jártam arra. - veszett el a lelkesedése, de én felismertem a címet.
-Én tudom...... - dermedtem le, de egyben dühös is voltam. Igazából nem tudtam, mit érzek - Ez Yeeun háza.
-Akkor menjünk, gyere! - pattant fel a Kookie.
-Én nem tudom, hogy akarok-e menni.
-Na! - torpant meg az ajtómban - Ott van Hopi, aki hihetetlenül fura ma veled. Tuti van valami baj. És Jimin....... V velem kell jönnöd! Én nem tudom, merre kell menni és sötét is van. Aggódok Jiminért.
-Együtt vannak nem lesz bajuk....... Yeeun vigyáz rájuk.... ott mindig fergeteges a vendéglátás. Te inkább menj haza és csináld a dolgaid, ahogy én is tenni fogom. - végül rájöttem mi ez..... csalódtam, megint. Hopi is elárult, ráadásul Jiminnel együtt, így mindent elvesztettem amit legnagyobb kincsemnek tartottam.
-Ne legyél már ilyen! V, segítened kell nekem! - kérlelt.
-Menj haza Kook! - álltam fel - Kikísérlek.
-De Taehyung! - ellenkezett miközben az ajtó felé terelgettem.
-Semmi de! Hagyj pihenni és te is aludj inkább. Holnap még iskola. - nyitottam ki a bejárati ajtót, majd az mellé álltam szabad utat adva ezzel Kooknak - Jó éjszakát! Holnap beszélünk. - néztem rá, ő pedig végtelenül elszomorodott.
-De......... hyung.... nem segítesz?
-Kook. Elzavartak minket. Szerinted kíváncsiak ránk?
-De aggódok.
-Tudnak magukra vigyázni. - ledöbbentem én is azon, amit mondtam, mert Hopiért bármit megtennék....... de nem igazán éreztem most azt, hogy megérdemli.
-V... - lepődött meg.
-Szia Kook. - hajtottam le fejemet. Szégyelltem magamat, amiért nem segítek neki, de épp elég volt nekem erre a két napra ez a két áruló. Elfáradtam.
-Szia.... - lépett ki az ajtón, én pedig azonnal becsuktam mögötte.
-Na mi az Taehyung? Mi a baj? - kérdezte papa a nappaliból, mert hallotta, ahogy bezártam az ajtót.
-Csak nálam maradt valamije. Én viszont lefekszek. Hulla vagyok,
-Rendben.
-Várj Tae, nem kérsz vacsorát? - jelent meg mama, miközben már a szobám felé tartottam.
-Nem vagyok éhes, köszönöm. - majd eltűntem a szemük elől és bemenekültem az utolsó helyre, ahol talán nem bánthatott még senki.
Reggel még rosszabbul ébredtem, mint előző este J-Hopenál. Az este folyamán se aludtam sokat, mert végig rémálmok gyötörtek, így hihetetlenül fáradtan keltem fel. A szomorúságom pedig megpecsételt mindent. Étvágyam továbbra sem volt és még csak muszájból sem tudtam enni, mert rosszul lettem tőle. Ettől persze mama aggódni kezdett, bár ő tudta, hogy maximum lelki beteg vagyok. Igyekezett segíteni rajtam, de nem volt kedvem vele megosztani semmit sem. Csak gyorsan letudtam a reggeli dolgaim, aztán bár még nagyon korán volt, elmenekültem otthonról.
Aznap kifejezetten áldottam az eget, hogy nem járok egyikőjükkel se egy iskolába. Nem lett volna kedvem hozzájuk, ugyanis reggel láttam, hogy este a többiek nagyon aggódtak mindenkiért, de főleg értem. Miután Kook elmesélte milyen voltam az este, még Suga is kicsit kétségbeesett, Jin pedig egyenesen bepánikolt. Persze rögtön rájöttek, hogy Hoseok miatt vesztettem el minden lelkesedésemet. Sosem volt még ez köztünk, de ha mégis történt hasonló, azonnal rohantunk a másikhoz, hogy segítsünk neki. Ám Hoseok lekezelő viselkedése engem végképp összetört, ugyanis a legrosszabbkor talált meg. Ezért pedig iszonyatos pánik ült Jinre, aki tudta jól, hogy milyen elveszettek vagyunk egymás nélkül, de sajnos jelenleg nem tudott érdekelni az aggodalma. Mégis, mért nekem kellett volna megmozdulnom érte, amikor ő rázott le, ő küldött el, majd annál a lánynál kötött ki, aki engem eddigi életem során a legjobban megbántott.
Épp önmarcangolást folytattam a harmadik órám közepén amikor éreztem, hogy csörög a telefonom a zsebemben. Nem akartam felvenni. Csak mamáéknak válaszoltam volna, ám biztos voltam benne, hogy ez vagy Hoseok, vagy Yeeun lesz és abban a pillanatban egyikükhöz sem volt kedvem. Viszont amikor már huszadik perce rezgett egyfolytában, kezdett idegesíteni, ezért felvettem amint vége lett az órámnak.
-Igen?
-V, találkoznunk kell! - szólt bele Hopi.
-Minek? Nem tudunk. - pakoltam össze cuccaimat.
-De V muszáj! Csak van rám időd.
-Kedvem nincs Hoseok. - válaszoltam az igazat, bár tudtam mennyire fog fájni neki, de nekem is pont annyira rossz volt, mint neki, ha nem rosszabb.
-......... V........ mért? A tegnapi a miatt? - csuklott el a hangja - Csak dolgom volt, nem akartalak megbántani. Kérlek had segítsek! Legyen kedved hozzám! Könyörgöm V ne tedd ezt!
-Hopi nincs kedvem. Had pihenjek jó? Majd később, máskor.
-De V! Akkor.... akkor átmegyek! Pihenhetsz velem. Aludhatsz velem! Akkor alszunk a legjobban. Na na na? Nem zseniális? - lett kicsit vidámabb, de már a gondolatra is görcsbe rándult a gyomrom, hogy átjön hozzám, amikor előző este még Yeeunnél tengette perceit.
-Ne Hoseok, nem szeretném.
-V....... ne tedd ezt. - hallottam, ahogy lassan ő is darabokra törik miattam, de tényleg nem bírtam volna találkozni vele.
-Csak had legyek kicsit egyedül Hopi. Attól még beszélgethetünk, de most egyedül szeretnék lenni.
-........ Nem szeretsz egyedül lenni. Ne hazudj nekem.
-Nem vagyok jó passzban...... majd.... majd beszélünk jó?
-Rendben. - éreztem hangjában a szomorúságot, de nem tudtam mit tenni. Nekem is érvágó hangulatom volt és alig vártam, hogy hazamehessek majd aludhassak.
-Szia Hopi.
-Szia. - nyomott ki. Elszomorítottam. Miattam rossz kedve lett és nem tudok rajta segíteni, mert ha látna így szenvedni még rosszabbul lenne. Csak a gond van velem, mindig bajt hozok és konfliktust.... nem tetszik ez nekem.
A nap további részében még rosszabbul voltam, már amennyire ennél lehetett. Annak ellenére, hogy vártam Hopitól valami vicces üzenetet, csak hallgatott. Küldtem neki egy hülye selfiet, de arra is csak egy mosolygós fejet írt vissza. Nem tudtam vele beszélgetni és ettől szerintem mindketten szenvedtünk. Utolsó órámon hívott Yeeun is, bár ő nem volt olyan kitartó. Csak kétszer keresett, majd hazautamon is, amikor megszántam és felvettem.
-Mi a helyzet?
-Megvagyok...... hogy vagy?
-Még élek.
-Nagyon haragszol? - tette fel félénken kérdést.
-Nem haragszok. Szomorú vagyok Yeeun.
-Annyira sajnálom. Átjössz? Megbeszélhetnénk, hogy letudjuk ezt és tovább léphessünk?
-Gjuhjon?
-Csak gyorsan megtárgyaljátok ezt a félreértést és már itt sincs.
-Yeeun, én megmondtam, hogy nem akarok vele találkozni, sem beszélni. Mért hagyod ennyire figyelmen kívül azt, amit kértem? Mért nem figyelsz rám? - túrtam hajamba.
-Taehyung, ez csak egy hülye apróság. Kérlek, gyorsan tudjuk le és maradj nálam. Nagyon hiányzol.
-Nem szeretnék vele találkozni. Hagyj egy kicsit jó? Ne erőltesd, kérlek! Addig nem fogok átmenni, míg ott van.
-De gyorsan lerendezitek és már itt sincs.
-Had legyek egyedül Yeeun. Tényleg hagyj pihenni, nagyon szépen kérlek.
-Jó. - sóhajtott - Holnap beszélünk?
-Nem tudom.
-Értem..... szedd össze magad picit. Hiányzik a vicces, őrült éned.
-Igyekszek. Szia apróság.
-Szia kis aranyos.
Hazaérve igyekeztem elrejtőzni a szobámban, de mama utánam jött.
-Nem ebédelsz valamit?
-Nem vagyok éhes, de köszönöm mami. - pakoltam le a cuccaimat.
-Ettél ma már valamit?
-Igen.
-És mit?
-Egy szelet csokit.
-Az édes kevés Taehyung. Enned kéne, különben nagy bajok lesznek.
-Nem tudok enni mama. Rosszul leszek tőle. - vártam, hogy eljön a "Beteg vagy?" kérdéssel, de semmi hasonló. Tudtam én, hogy képben van annak ellenére, hogy nem meséltem semmit.
-Szólj, ha kérsz valamit. Csinálok neked bármit, csak egyél. Ha nem teszed, lenyomom a torkodon. - fenyegetett meg.
-Rendben, este megpróbálok valamit elfogyasztani. Lefekszek jó? - ültem az ágyamra.
-Pihenj csak. - hagyta el szobámat és becsukta maga mögött az ajtót.
Én elterültem a puha ágyamon, majd szinte azonnal el is aludtam.
-Kim Taehyung! - rontott be valaki a szobámba, de fel is ismertem a hangját - Most azonnal felkelsz és velem jössz! - vert fel édes álmaimból Hoseok.
-Mit keresel itt? - hagytam neki, hogy kihúzzon ágyamból.
-Mamád hívott, aggódik. Ahogy én is, mióta tudom, hogy lassan egy napja nem eszel. Ezért most velem jössz.
-Nem akarok! - cibált az ajtónkhoz, majd leültetett és rám adta a cipőmet, miközben még kómás fejjel szemléltem mit csinál.
-Nem érdekel. Eljössz és mindent megoldunk. Nem leszel gyáva nyuszi, hanem a sarkadra állsz és bátran szembenézel a kihívásokkal. - kötötte meg a cipőmet - Na gyere! - állított talpra majd húzott maga után az utcán. Tudtam, merre tartunk.
-Kérlek Hopi engedj el! - tartottam ellen, ahogy visszatért lassan az erőm, majd megtorpantunk a járda közepén és felém fordult. - Had legyek egyedül könyörgöm.
-Nem V! - förmedt rám - Nem fogod itt sanyargatni magad a saját hülyeséged miatt! Most velem jössz és lerendezünk mindent! Elegem van a mártírkodásodból!
-Hoseok, fogd vissza magad és vedd figyelembe, hogy mit kértem. - próbáltam lefejteni ujjait csuklómról, miközben kezdett feldühíteni. Mért nem figyel arra senki, hogy én mit szeretnék?
-Nem V! Leszarom mit akarsz! Hülye vagy és elegem lett. Hogy lehetsz ilyen gyökér?! Nem engedlek el! Magammal viszlek és végre férfi leszel, nem egy gyáva féreg! - rántott egyet karomon, ami az utolsó csepp volt a pohárban szavai miatt, így menekülésem érdekében dühöm hatására hatalmasat húztam be neki....... majd ahogy Hoseok térdei a földre érkeztek, szívem megállt.
Mit tettem?!.....
(Last epizód jön srácok készüljetek :D)
2015. július 6., hétfő
V&Yeeun 8.rész
-Szörnyű vagy.
-De így szeretsz.
-Na jó éjt! Hazaértem.
-Jaj, szép álmokat kis aranyos. Júúúúúj, de örülök neked!
-Örülök, hogy örülsz. Na szia! - dugtam kulcsaimat az ajtóba.
-Sziaaaaaaa!
Mikor hazaértem, mamáék nem sokat faggattak, én meg nem akartam az orrukra kötni, hogy már nem vagyok az az ártatlan kisfiú, akinek hisznek. Bár hatalmas jókedvem így sem maradt figyelmen kívül. Állandóan boldog vagyok, ám most különösen vidám voltam, de ők ennek csak örültek. Megbeszéltem velük, hogy másnap nem aludnék otthon, amibe hihetetlen, de azonnal belegyeztek, mondván nagyfiú vagyok, odamegyek ahova akarok, csak előtte szóljak, hogy ne aggódjanak. Ha anyáéknak mondtam volna, hogy nem leszek itthon, tuti kiakadtak volna és nem engedtek volna el. Ilyen szempontból jobban szeretem mamáékat. Sokkal lazábbak.
Másnap egész végig izgatott voltam. Nem lehetett lelőni, folyton csak erről beszéltem, a srácoknak pedig már az idegeikre mentem. Ráadásul csak nekem volt olyan iszonyatosan hosszú napom, mert a többiek a szokásos időben végeztek. Bár onnantól facebookon lógott mindenki, így ott beszélgettek csoportosan. Viszont Hoseok külön ablakban még traktált engem a hülyeségeivel és képeket küldözgetett.
-Hoseok, órám van ám sokszor mikor írsz. - beszéltem vele telefonon, miközben az utolsó előadásra sétáltam.
-Jó-jó tudom, de majd megnézed. Viszont ezt figyeld mit küldtem. Ezt egyszer kipróbáltam, iszonyat fárasztó, de rohadt jó.
-Újabb póz? - vettem elő a telefonomat a zsebemből, mert szeretek inkább fülessel telefonálni - Ahh, Hoseok! Erre kinek van ereje? - néztem meg amit küldött.
-Figyelj! Lehet fárasztó, de rohadtul élvezik a csajok.
-Neked nincs jobb dolgod most, mint ilyenekkel bombázni engem?
-De. Át kéne festenem a döglött hintalovamat, de inkább neked segítek. Hülye kérdés hülye válasz.
-Ahh, jó. Közben nekem órám lesz, és díjaznám, ha ezen már békén hagynál kicsit. - értem az előadóba, ahol még fészkelődtek az emberek. Szerencsére nem utolsó voltam, így még volt időm.
-Oké. Addig keresek még neked képet.
-Nem kell.
-Akkor kimegyek kekszet kapálni.
-Köszönöm. Szia!
-Szia! - tette le végül, én pedig helyet foglaltam az utolsó órámra.
Már az első öt percben is végig azt néztem, mikor lesz végre vége. Annyira megörültem mikor tudatosult bennem, hogy az után a szenvedés után rohanhatok Yeeunhöz, hogy alig tudtam figyelni. El is kellett kérnem később más jegyzetét, mert tényleg nagyon hiányosan voltam csak ott.
Hazautamon zenét hallgattam, de a csengőhangom megzavart az örömömben. Biztos Hoseok az.
-Na mi az, végeztél a keksz kapálással?
-Hmm? Yeeun vagyok.
-Ohh. - vörösödtem el, pedig nem is látott - Bocsánat, azt hittem az egyik haverom.
-És mit jelent a keksz kapálás?...... Várj! Nem akarom tudni. - mosolyogtam magamban, amiért ő perverzre gondolt - Mikor jössz? Kérsz vacsit? Most fogok rendelni.
-Épp hazafelé tartok, csak felkapom a cuccom és rohanok hozzád. Nekem rendelj amit szeretnél, nem vagyok válogatós.
-Hmmm. Bírom ezt a határozottságot. Rendben majd nézek valamit. Nagyjából mennyi mire ideérsz?
-Hát mostantól? Szerintem max egy óra, ha leállok mamáékkal beszélgetni, ami muszáj lesz.
-Oké. De azért siess kis cukor. - nyávogta el a végét.
-Igyekszem.
-Puszika!
-Szia! - mosolyogtam magamban, ahogy elköszönt. Túl aranyos tud lenni. Egyszer még ez okozza majd a vesztem az tuti.
Ahogy hazaértem, mamáék éppen tévéztek. Csak beköszöntem, neki de nem akartam beszélgetni. Azért elhadartam, hogy jó napom volt, viszont sietek és majd másnap jövök, így rohantam is, ám papa utánam jött.
-Kicsi Taehyung mond csak, viszel valamit a szép leányzónak, ha már meghívott?
-Terveztem venni neki csokit. - álltam meg félúton a szobám felé és visszafordultam - Szerinted nem elég?
-Na gyere csak te fiú, adok valamit. - indult a konyhába, én pedig követtem.
-Mit?
Figyelemmel követtem, ahogy papa egy eddig számomra ismeretlen rejtekhelyről vett elő egy kis dobozt, majd elkerekedett a szemem, amint rengeteg pénzt nyomott a kezembe.
-Papa ez.... nagyon sok.
-Vegyél neki egy nagy csokor rózsát.
-De papa ez még korai. Meg nem is akarom elkölteni a pénzed igazából. - nyújtottam vissza.
-Tedd csak el kisfiam. Mamát sem volt könnyű meghódítani, de neked legalább van segítséged.
-Hát..... jó. De biztos nem baj?
-Ezt direkt neked gyűjtögettem. Hátha kell a kis Taenak majd segítség. A rózsa pedig nem egy olcsó dolog. Na eredj, ne várasd meg azt a lányt.
-Köszönöm papa. - rohantam a szobába a táskámért, amit még előző nap pakoltam össze. Csak átdobáltam pár tankönyvet, ami a következő napra kellett, majd siettem is Yeeunhöz.
-Jó estét szép hölgy! - köszöntem Yeeunre a hatalmas csokor mögé bújva, amint ajtót nyitott - Remélem nem várattam meg nagyon. - kukucskáltam ki a virágok mögül.
-Úristen Tae! Ezt nekem? - bámult tátott szájjal.
-Igen. De siettem. Tetszik?
-Még sosem kaptam ennyi rózsát! - vette el a kezemből, majd nyakamba ugrott.
-Akkor jó ötlet volt. - öleltem át én is, majd behunytam a szememet és élveztem édes illatát.
-Ohh, szia Taehyung? - köszönt rám egy ismerős hang, ami kicsit megváltozott az évek során, de így is görcsbe rándult tőle a gyomrom és kipattantak szemeim - Nocsak mennyi rózsa! Csak az én barátnőm meg ne tudja, hogy ilyen jó dolgod van kishúgom, különben rágni fogja a fülem.
-Gjuhjon. - bámultam azt az embert, akit a világon a legjobban gyűlölök, miközben Yeeun elengedett.
-Nem is köszönsz? - jegyezte meg Gjuhjon.
-Szia.
-Áthívtam kicsit estére. Remélem nem gond. - nézett félénken rám, de csak félszememmel láttam, mert Gjuhjonról nem vettem le a tekintetem.
-Otthon hagytam valamit. Bocs Yeeun - néztem rá - hazarohanok. - de elkapta a táskám pántját és nem engedte, hogy hátralépjek.
-Nem érdekel. Megleszel nélküle. - húzott be a házba, én pedig kezdtem egyre rosszabbul lenni.
-Gyere Tae! Nézzünk tévét, míg Yeeun hoz kaját. Kérsz sört? Van itt neked. - ment a nappaliba,
-Nem...... köszi. - dobtam le a táskámat az ajtóba, hogy könnyen tudjak menekülni, ha kell, majd Yeeun után siettem a konyhába - Mért hívtad ide?
-Le kell rendeznetek ezt az egészet. A pasim lettél, ő meg a bátyám. Muszáj jóban lennetek.
-Ez egyáltalán nem igaz. Nem kötelező. - váltam egyre haragosabbá.
-De! Én szeretném. - fordult rám, amint berakta a csokrot egy vázába - És a kedvemért meg is teszed. Ő belement, már csak te vagy.
-De... kértem tőled valamit és..... pont az ellenkezőjét tetted. Én nem akarok vele beszélni. Elég volt anno. - vettem számba az ujjamat, és bár már rég leszoktam róla, hála Hoseoknak, most újra elkezdtem rágni a körmöm.
-Márpedig muszáj lesz. - pakolta elő a vacsit.
-Inkább hazamegyek Yeeun. Én így nem érzem jól magam. - fordultam meg, majd az előszobában elkezdtem felvenni a cipőmet.
-Ne legyél ilyen nyuszi! - jött utánam.
-Hagyj ezzel!
-Mi a baj? - jelent meg Gjuhjo, pedig reméltem, hogy ki tudok surranni.
-Dolgom van, mennem kell. - húztam fel a másik cipőmet is.
-Jaj, még mindig félsz tőlem?
-Gjuhjon vegyél vissza! Békülni vagy itt.
-Sosem féltem tőled. - válaszoltam, amint meghúztam a cipőfűzőmet, majd felálltam.
-Ohh valóban?
-Gjuhjon! - állt elé Yeeun és hátrálásra késztette - Békülni akartál, vagy nem?
-Csak miattad. De neki kell bocsánatot kérnie.
-Mért nekem? Te voltál az, aki letámadott.
-Nem is tudom ki pofázott a hátam mögött.
-Mégis miről beszélsz?
-Tudod te azt jól. A kis nyomi, aki bátyuskodik feletted ugye? Mert másra nem jó. Mert amúgy haszontalan kis pöcs, aki koslat a többiek után, csak hogy elfogadják. Aki túl hülye ahhoz, hogy
-Én szerettem, hogy nagy testvért játszottál. - szakítottam félre - Szinte annak is tekintettelek. Nem tudom mi változott meg azalatt a két év alatt míg te feljebb jártál nélkülem, de te voltál az aki lerohant! - emeltem fel a hangomat. Elegem lett belőle - Te kezdtél ütlegelni! Nekem nem volt senkim csak te. Két évig szenvedtem egyedül, majd mikor végre úgy látszott, hogy újra lesz valakim, elhagyott! Ellenem fordultál.
-...... Te voltál az, aki hátba támadott. - mondta sokkal halkabban, mint vártam.
-A becsületemnél is jobban védtelek....... Sajnálom Yeeun. Jó éjszakát! - kaptam fel a táskámat, majd feltéptem az ajtót és hazaindultam.
-Jó estét! Remélem nem zavarok. Hoseok itthon van? - végül nem haza mentem, hanem az egyetlen emberhez, aki segíthet.
-Szia Taehyung! Igen, szerintem játszik. Baj van?
-Csak..... szükségem lenne rá kicsit. - küszködtem magammal.
-Máris szólok neki, gyere be! - hívott beljebb, majd elindult a fiához.
-Ki az szívem? Óóó! Szia Taehyung! - jelent meg J-Hope apukája hatalmas vigyorral - Rég láttalak.
-Jó estét! - hajoltam meg - Igen. Sajnálom, hogy ilyen későn zavarok.
-Jaj, neked szabad. Hallom van barátnőd.
-Hát.... - kerültem tekintetét és Hoseok szobája felé tekintettem - ez elég bonyolult. - de még mennyire.
-Ó jaj! Nők. Nehéz velük, de nélkülük nem élet az élet. - egyetértettem vele, de nem válaszoltam.
-V! - rongyolt ki J-Hope a szobájából - Nem itt kéne lenned.
-Na nem mondod? - kezdtem elveszteni a kontrollt.
-Apa, ma itt alszik V. - kapta el kezemet Hopi - Anya, ugye neked sem gond? - ráncigált szobája felé, miközben elhaladtunk anyukája mellett is, majd ahogy nem látták arcomat, elengedtem magam és kiszaladtak az első hangtalan könnyek.
-Csak suliból ne lógjatok! - kiabált utánunk az apukája.
-Nem fogunk! - csukta be az ajtót J-Hope - Mi történt V? - ültetett le székébe, kezemet teli nyomta zsebkendővel és elém guggolt.
-Yeeun...... odahívta a bátyját. - törölgettem le könnyeimet.
-Gjuhjont? Mit mondott az a szemét? Megütöm. Várj! Megütött? - húzta fel magát egy pillanat alatt.
-Nem. Nem vele van bajom, vagyis nem csak vele. Ahh Hoseok, mért velem történnek ilyesmik?
-Hogy legyen mit mesélni a kölköknek. - próbált mosolyogni és engem is jobb kedvre deríteni - mesélj nekem kicsi V! Gyorsan ess túl rajta, aztán felvidítalak.
-Direkt megkértem Yeeunt, hogy ezt hagyjuk. Mért nem lehet engem figyelembe venni? Soha senki nem figyel rám.
-Jaj, ez nem igaz. - simogatta térdeimet - Ne sírj kicsi Tae! Szomorú leszek.
-Jó-jó mindjárt. - szipogtam - És még Gjuhjon és veszekedett.
-Na mit hazudozott az a fasz?
-Úgy beszélt, mintha én kezdtem volna az egészet. Tök olyan volt, mintha azzal jött volna, hogy én őt szidtam mindenkinek.
-De ez nem igaz. Te imádtad őt. Még akkor is védted mikor már rég ütlegelt. Engem idegesített, hogy jókat mondasz róla.
-Össze-vissza hazudozott. De Yeeun mért? Mért nem bírta ezt annyiban hagyni?
-Sajnálom V....... és akkor most mi van?
-Nem tudom. Valószínűleg......... volt egy egy éjszakás kalandom.
-Jaj, ne tegyél le róla ilyen könnyen. Vittél végül ajándékot nem?
-De. Papa adott pénzt, hogy nagy csokor rózsát vigyek. - szabadultam meg utolsó csepp könnyeimtől is.
-Akkor biztos nem fogja ennyiben hagyni.
-Sose hagy annyiban semmit....... sajnos.
-Nem olyan biztos, hogy rossz ez............. Na gyere ide te! - állt fel és megölelt - Pakolj le, zuhanyozz egyet azt nézünk valami filmet. Az majd felvidít.
-Nézzünk Macskarisztokratákat! - csillantak fel a még kicsit könnyes szemeim.
-Rendben. Na szedd össze magad, addig elrohanok fürdeni. Vagy.... akarsz jönni?
-Hát..... apud nem fog furán nézni?
-Kezdi megszokni. - vigyorgott rám - Na gyere!
-Imádom ezt a mesét. Tök cukik a cicák. - jegyeztem meg.
-Igen. Kkanji is ilyen cuki volt, ugye macs? - simogatta meg a mellette fekvő macskát, ugyanis kitúrtam a helyéről, mert én feküdtem J-Hope pociján - Csak már nagy, lusta, dög. Pont, mint te. - kócolta össze a hajamat.
-Ez nem igaz. Nem vagyok lusta. - hessegettem el kezét.
-Tudom, hogy nem.
-Bár nem a hölgyek kezdenek harcolni, de képesek pontot tenni az összetűzések végére. - hangzott el a mesében a helyzethez illő mondat, amit Hoseok nem is hagyott figyelmen kívül.
-Ebben van valami. Talán...... engedned kéne Yeeunnek. - cirógatta újra tincseimet.
-Mindig engedek neki.
-Mert ő nő, és a nőknek engedünk. Gyengék vagyunk velük szemben. És azért, mert a szeretet azt jelenti, hogy valaki másnak a szükségletei sokkal fontosabbak, mint a sajátod.
-Te mindig disneyből idézel, ha szar a helyzet?
-Igen, mert néha a dolgok megijesztenek minket, de megtaláljuk a módját, hogy megbirkózzunk velük.
-Nagyon nem akarod elengedni Yeeunt. - jegyeztem meg, bár én sem szeretném,de nagyon rosszul esett, amiért nem vette figyelembe, hogy mit szeretnék.
-Ha már te ilyen könnyen lemondasz róla, valakinek ki kell tartani. De majd reggel már te is máshogy fogod gondolni.
-Reméljük. Fáradt vagyok Hoseok. - feküdtem hasra mellette, majd átdobtam rajta egyik kezemet.
-Rendben, akkor aludjunk. - kapcsolta ki a tévét.
Szerettem Hopival szunyókálni. Sokszor aludtunk egymásnál, a kocka partik miatt és vele tudtam eddig a legjobban kipihenni magam. Nem tudom mért volt ez és van is a mai napig, de akkor este is azonnal álomba merültem, ahogy már csak Kkanji dorombolását hallgattuk.
(folytatjuk és a hajrá jön :D)
-De így szeretsz.
-Na jó éjt! Hazaértem.
-Jaj, szép álmokat kis aranyos. Júúúúúj, de örülök neked!
-Örülök, hogy örülsz. Na szia! - dugtam kulcsaimat az ajtóba.
-Sziaaaaaaa!
Mikor hazaértem, mamáék nem sokat faggattak, én meg nem akartam az orrukra kötni, hogy már nem vagyok az az ártatlan kisfiú, akinek hisznek. Bár hatalmas jókedvem így sem maradt figyelmen kívül. Állandóan boldog vagyok, ám most különösen vidám voltam, de ők ennek csak örültek. Megbeszéltem velük, hogy másnap nem aludnék otthon, amibe hihetetlen, de azonnal belegyeztek, mondván nagyfiú vagyok, odamegyek ahova akarok, csak előtte szóljak, hogy ne aggódjanak. Ha anyáéknak mondtam volna, hogy nem leszek itthon, tuti kiakadtak volna és nem engedtek volna el. Ilyen szempontból jobban szeretem mamáékat. Sokkal lazábbak.
Másnap egész végig izgatott voltam. Nem lehetett lelőni, folyton csak erről beszéltem, a srácoknak pedig már az idegeikre mentem. Ráadásul csak nekem volt olyan iszonyatosan hosszú napom, mert a többiek a szokásos időben végeztek. Bár onnantól facebookon lógott mindenki, így ott beszélgettek csoportosan. Viszont Hoseok külön ablakban még traktált engem a hülyeségeivel és képeket küldözgetett.
-Hoseok, órám van ám sokszor mikor írsz. - beszéltem vele telefonon, miközben az utolsó előadásra sétáltam.
-Jó-jó tudom, de majd megnézed. Viszont ezt figyeld mit küldtem. Ezt egyszer kipróbáltam, iszonyat fárasztó, de rohadt jó.
-Újabb póz? - vettem elő a telefonomat a zsebemből, mert szeretek inkább fülessel telefonálni - Ahh, Hoseok! Erre kinek van ereje? - néztem meg amit küldött.
-Figyelj! Lehet fárasztó, de rohadtul élvezik a csajok.
-Neked nincs jobb dolgod most, mint ilyenekkel bombázni engem?
-De. Át kéne festenem a döglött hintalovamat, de inkább neked segítek. Hülye kérdés hülye válasz.
-Ahh, jó. Közben nekem órám lesz, és díjaznám, ha ezen már békén hagynál kicsit. - értem az előadóba, ahol még fészkelődtek az emberek. Szerencsére nem utolsó voltam, így még volt időm.
-Oké. Addig keresek még neked képet.
-Nem kell.
-Akkor kimegyek kekszet kapálni.
-Köszönöm. Szia!
-Szia! - tette le végül, én pedig helyet foglaltam az utolsó órámra.
Már az első öt percben is végig azt néztem, mikor lesz végre vége. Annyira megörültem mikor tudatosult bennem, hogy az után a szenvedés után rohanhatok Yeeunhöz, hogy alig tudtam figyelni. El is kellett kérnem később más jegyzetét, mert tényleg nagyon hiányosan voltam csak ott.
Hazautamon zenét hallgattam, de a csengőhangom megzavart az örömömben. Biztos Hoseok az.
-Na mi az, végeztél a keksz kapálással?
-Hmm? Yeeun vagyok.
-Ohh. - vörösödtem el, pedig nem is látott - Bocsánat, azt hittem az egyik haverom.
-És mit jelent a keksz kapálás?...... Várj! Nem akarom tudni. - mosolyogtam magamban, amiért ő perverzre gondolt - Mikor jössz? Kérsz vacsit? Most fogok rendelni.
-Épp hazafelé tartok, csak felkapom a cuccom és rohanok hozzád. Nekem rendelj amit szeretnél, nem vagyok válogatós.
-Hmmm. Bírom ezt a határozottságot. Rendben majd nézek valamit. Nagyjából mennyi mire ideérsz?
-Hát mostantól? Szerintem max egy óra, ha leállok mamáékkal beszélgetni, ami muszáj lesz.
-Oké. De azért siess kis cukor. - nyávogta el a végét.
-Igyekszem.
-Puszika!
-Szia! - mosolyogtam magamban, ahogy elköszönt. Túl aranyos tud lenni. Egyszer még ez okozza majd a vesztem az tuti.
Ahogy hazaértem, mamáék éppen tévéztek. Csak beköszöntem, neki de nem akartam beszélgetni. Azért elhadartam, hogy jó napom volt, viszont sietek és majd másnap jövök, így rohantam is, ám papa utánam jött.
-Kicsi Taehyung mond csak, viszel valamit a szép leányzónak, ha már meghívott?
-Terveztem venni neki csokit. - álltam meg félúton a szobám felé és visszafordultam - Szerinted nem elég?
-Na gyere csak te fiú, adok valamit. - indult a konyhába, én pedig követtem.
-Mit?
Figyelemmel követtem, ahogy papa egy eddig számomra ismeretlen rejtekhelyről vett elő egy kis dobozt, majd elkerekedett a szemem, amint rengeteg pénzt nyomott a kezembe.
-Papa ez.... nagyon sok.
-Vegyél neki egy nagy csokor rózsát.
-De papa ez még korai. Meg nem is akarom elkölteni a pénzed igazából. - nyújtottam vissza.
-Tedd csak el kisfiam. Mamát sem volt könnyű meghódítani, de neked legalább van segítséged.
-Hát..... jó. De biztos nem baj?
-Ezt direkt neked gyűjtögettem. Hátha kell a kis Taenak majd segítség. A rózsa pedig nem egy olcsó dolog. Na eredj, ne várasd meg azt a lányt.
-Köszönöm papa. - rohantam a szobába a táskámért, amit még előző nap pakoltam össze. Csak átdobáltam pár tankönyvet, ami a következő napra kellett, majd siettem is Yeeunhöz.
-Jó estét szép hölgy! - köszöntem Yeeunre a hatalmas csokor mögé bújva, amint ajtót nyitott - Remélem nem várattam meg nagyon. - kukucskáltam ki a virágok mögül.
-Úristen Tae! Ezt nekem? - bámult tátott szájjal.
-Igen. De siettem. Tetszik?
-Még sosem kaptam ennyi rózsát! - vette el a kezemből, majd nyakamba ugrott.
-Akkor jó ötlet volt. - öleltem át én is, majd behunytam a szememet és élveztem édes illatát.
-Ohh, szia Taehyung? - köszönt rám egy ismerős hang, ami kicsit megváltozott az évek során, de így is görcsbe rándult tőle a gyomrom és kipattantak szemeim - Nocsak mennyi rózsa! Csak az én barátnőm meg ne tudja, hogy ilyen jó dolgod van kishúgom, különben rágni fogja a fülem.
-Gjuhjon. - bámultam azt az embert, akit a világon a legjobban gyűlölök, miközben Yeeun elengedett.
-Nem is köszönsz? - jegyezte meg Gjuhjon.
-Szia.
-Áthívtam kicsit estére. Remélem nem gond. - nézett félénken rám, de csak félszememmel láttam, mert Gjuhjonról nem vettem le a tekintetem.
-Otthon hagytam valamit. Bocs Yeeun - néztem rá - hazarohanok. - de elkapta a táskám pántját és nem engedte, hogy hátralépjek.
-Nem érdekel. Megleszel nélküle. - húzott be a házba, én pedig kezdtem egyre rosszabbul lenni.
-Gyere Tae! Nézzünk tévét, míg Yeeun hoz kaját. Kérsz sört? Van itt neked. - ment a nappaliba,
-Nem...... köszi. - dobtam le a táskámat az ajtóba, hogy könnyen tudjak menekülni, ha kell, majd Yeeun után siettem a konyhába - Mért hívtad ide?
-Le kell rendeznetek ezt az egészet. A pasim lettél, ő meg a bátyám. Muszáj jóban lennetek.
-Ez egyáltalán nem igaz. Nem kötelező. - váltam egyre haragosabbá.
-De! Én szeretném. - fordult rám, amint berakta a csokrot egy vázába - És a kedvemért meg is teszed. Ő belement, már csak te vagy.
-De... kértem tőled valamit és..... pont az ellenkezőjét tetted. Én nem akarok vele beszélni. Elég volt anno. - vettem számba az ujjamat, és bár már rég leszoktam róla, hála Hoseoknak, most újra elkezdtem rágni a körmöm.
-Márpedig muszáj lesz. - pakolta elő a vacsit.
-Inkább hazamegyek Yeeun. Én így nem érzem jól magam. - fordultam meg, majd az előszobában elkezdtem felvenni a cipőmet.
-Ne legyél ilyen nyuszi! - jött utánam.
-Hagyj ezzel!
-Mi a baj? - jelent meg Gjuhjo, pedig reméltem, hogy ki tudok surranni.
-Dolgom van, mennem kell. - húztam fel a másik cipőmet is.
-Jaj, még mindig félsz tőlem?
-Gjuhjon vegyél vissza! Békülni vagy itt.
-Sosem féltem tőled. - válaszoltam, amint meghúztam a cipőfűzőmet, majd felálltam.
-Ohh valóban?
-Gjuhjon! - állt elé Yeeun és hátrálásra késztette - Békülni akartál, vagy nem?
-Csak miattad. De neki kell bocsánatot kérnie.
-Mért nekem? Te voltál az, aki letámadott.
-Nem is tudom ki pofázott a hátam mögött.
-Mégis miről beszélsz?
-Tudod te azt jól. A kis nyomi, aki bátyuskodik feletted ugye? Mert másra nem jó. Mert amúgy haszontalan kis pöcs, aki koslat a többiek után, csak hogy elfogadják. Aki túl hülye ahhoz, hogy
-Én szerettem, hogy nagy testvért játszottál. - szakítottam félre - Szinte annak is tekintettelek. Nem tudom mi változott meg azalatt a két év alatt míg te feljebb jártál nélkülem, de te voltál az aki lerohant! - emeltem fel a hangomat. Elegem lett belőle - Te kezdtél ütlegelni! Nekem nem volt senkim csak te. Két évig szenvedtem egyedül, majd mikor végre úgy látszott, hogy újra lesz valakim, elhagyott! Ellenem fordultál.
-...... Te voltál az, aki hátba támadott. - mondta sokkal halkabban, mint vártam.
-A becsületemnél is jobban védtelek....... Sajnálom Yeeun. Jó éjszakát! - kaptam fel a táskámat, majd feltéptem az ajtót és hazaindultam.
-Jó estét! Remélem nem zavarok. Hoseok itthon van? - végül nem haza mentem, hanem az egyetlen emberhez, aki segíthet.
-Szia Taehyung! Igen, szerintem játszik. Baj van?
-Csak..... szükségem lenne rá kicsit. - küszködtem magammal.
-Máris szólok neki, gyere be! - hívott beljebb, majd elindult a fiához.
-Ki az szívem? Óóó! Szia Taehyung! - jelent meg J-Hope apukája hatalmas vigyorral - Rég láttalak.
-Jó estét! - hajoltam meg - Igen. Sajnálom, hogy ilyen későn zavarok.
-Jaj, neked szabad. Hallom van barátnőd.
-Hát.... - kerültem tekintetét és Hoseok szobája felé tekintettem - ez elég bonyolult. - de még mennyire.
-Ó jaj! Nők. Nehéz velük, de nélkülük nem élet az élet. - egyetértettem vele, de nem válaszoltam.
-V! - rongyolt ki J-Hope a szobájából - Nem itt kéne lenned.
-Na nem mondod? - kezdtem elveszteni a kontrollt.
-Apa, ma itt alszik V. - kapta el kezemet Hopi - Anya, ugye neked sem gond? - ráncigált szobája felé, miközben elhaladtunk anyukája mellett is, majd ahogy nem látták arcomat, elengedtem magam és kiszaladtak az első hangtalan könnyek.
-Csak suliból ne lógjatok! - kiabált utánunk az apukája.
-Nem fogunk! - csukta be az ajtót J-Hope - Mi történt V? - ültetett le székébe, kezemet teli nyomta zsebkendővel és elém guggolt.
-Yeeun...... odahívta a bátyját. - törölgettem le könnyeimet.
-Gjuhjont? Mit mondott az a szemét? Megütöm. Várj! Megütött? - húzta fel magát egy pillanat alatt.
-Nem. Nem vele van bajom, vagyis nem csak vele. Ahh Hoseok, mért velem történnek ilyesmik?
-Hogy legyen mit mesélni a kölköknek. - próbált mosolyogni és engem is jobb kedvre deríteni - mesélj nekem kicsi V! Gyorsan ess túl rajta, aztán felvidítalak.
-Direkt megkértem Yeeunt, hogy ezt hagyjuk. Mért nem lehet engem figyelembe venni? Soha senki nem figyel rám.
-Jaj, ez nem igaz. - simogatta térdeimet - Ne sírj kicsi Tae! Szomorú leszek.
-Jó-jó mindjárt. - szipogtam - És még Gjuhjon és veszekedett.
-Na mit hazudozott az a fasz?
-Úgy beszélt, mintha én kezdtem volna az egészet. Tök olyan volt, mintha azzal jött volna, hogy én őt szidtam mindenkinek.
-De ez nem igaz. Te imádtad őt. Még akkor is védted mikor már rég ütlegelt. Engem idegesített, hogy jókat mondasz róla.
-Össze-vissza hazudozott. De Yeeun mért? Mért nem bírta ezt annyiban hagyni?
-Sajnálom V....... és akkor most mi van?
-Nem tudom. Valószínűleg......... volt egy egy éjszakás kalandom.
-Jaj, ne tegyél le róla ilyen könnyen. Vittél végül ajándékot nem?
-De. Papa adott pénzt, hogy nagy csokor rózsát vigyek. - szabadultam meg utolsó csepp könnyeimtől is.
-Akkor biztos nem fogja ennyiben hagyni.
-Sose hagy annyiban semmit....... sajnos.
-Nem olyan biztos, hogy rossz ez............. Na gyere ide te! - állt fel és megölelt - Pakolj le, zuhanyozz egyet azt nézünk valami filmet. Az majd felvidít.
-Nézzünk Macskarisztokratákat! - csillantak fel a még kicsit könnyes szemeim.
-Rendben. Na szedd össze magad, addig elrohanok fürdeni. Vagy.... akarsz jönni?
-Hát..... apud nem fog furán nézni?
-Kezdi megszokni. - vigyorgott rám - Na gyere!
-Imádom ezt a mesét. Tök cukik a cicák. - jegyeztem meg.
-Igen. Kkanji is ilyen cuki volt, ugye macs? - simogatta meg a mellette fekvő macskát, ugyanis kitúrtam a helyéről, mert én feküdtem J-Hope pociján - Csak már nagy, lusta, dög. Pont, mint te. - kócolta össze a hajamat.
-Ez nem igaz. Nem vagyok lusta. - hessegettem el kezét.
-Tudom, hogy nem.
-Bár nem a hölgyek kezdenek harcolni, de képesek pontot tenni az összetűzések végére. - hangzott el a mesében a helyzethez illő mondat, amit Hoseok nem is hagyott figyelmen kívül.
-Ebben van valami. Talán...... engedned kéne Yeeunnek. - cirógatta újra tincseimet.
-Mindig engedek neki.
-Mert ő nő, és a nőknek engedünk. Gyengék vagyunk velük szemben. És azért, mert a szeretet azt jelenti, hogy valaki másnak a szükségletei sokkal fontosabbak, mint a sajátod.
-Te mindig disneyből idézel, ha szar a helyzet?
-Igen, mert néha a dolgok megijesztenek minket, de megtaláljuk a módját, hogy megbirkózzunk velük.
-Nagyon nem akarod elengedni Yeeunt. - jegyeztem meg, bár én sem szeretném,de nagyon rosszul esett, amiért nem vette figyelembe, hogy mit szeretnék.
-Ha már te ilyen könnyen lemondasz róla, valakinek ki kell tartani. De majd reggel már te is máshogy fogod gondolni.
-Reméljük. Fáradt vagyok Hoseok. - feküdtem hasra mellette, majd átdobtam rajta egyik kezemet.
-Rendben, akkor aludjunk. - kapcsolta ki a tévét.
Szerettem Hopival szunyókálni. Sokszor aludtunk egymásnál, a kocka partik miatt és vele tudtam eddig a legjobban kipihenni magam. Nem tudom mért volt ez és van is a mai napig, de akkor este is azonnal álomba merültem, ahogy már csak Kkanji dorombolását hallgattuk.
(folytatjuk és a hajrá jön :D)
2015. június 27., szombat
V&Yeeun 7.rész
De nem tudtam válaszolni. Nem akartam. Eléggé zavarba ejtő így is, hogy utalgattam, de hogy ő még konkrétan ki is mondja! Jaj nem akarok a szemébe nézni. Biztos ki fog nevetni.
Gyorsan el is fordultam és összeszorítottam szemeimet, miközben nagyokat lélegeztem. Ahh, nem akarom látni az arcát. Csak had rohanjak ki a világból és minden rendbe jön. De most nem tudok menekülni. Yeeun rajtam ül.
-V..... nézz ide! - fogta meg arcomat és maga felé fordított. Félve kukucskáltam egy szemmel, hogy mégis mi a reakciója - Mi a baj?
-Hát...... csak gyorsan nevess ki és engedj haza. - hadartam el, majd újra összeszorítottam szemeimet.
-Mért nevetnélek ki? Édes, hogy még nem voltál nővel, de főleg az hogy nem arra utazol.
-Tényleg? - pattantak szét szemhéjaim és meglepetten pislogtam, ahogy ő már lejjebb hajolva hozzám figyelt - Sokan ezt cikinek tartják ennyi idősen.
-Szerintem pedig aranyos. Plusz beavathatlak én. - mosolygott és megmozdította csípőjét.
-Ne! Kérlek. - próbáltam megállítani.
-Mért ne? - szomorodott el - Nem kívánsz?
-De. Én csak..... ez csak a második. Nem túl gyors? - sóhajtoztam.
-Lehet, hogy kicsit az, de akkor fogd fel, mint szívesség. - vigyorgott - Nekem segítesz, hogy ne csavarodjak be.
-Ez nagyon rossz indok.
-De nekem épp elég. És most még taníthatlak is korlátok nélkül. Bár ha nem akarod - egyenesedett fel - Akkor nem fontos..... vaaaagy - nézett a szekrénye felé - nyomjak neked egy táncot, hogy megjöjjön a kedved?
-Jaj te! - ültem fel én is és megölelgettem.
Hajamba túrt, majd ő is körém fonta karjait. A finom illata, lágy mozdulatai és puha bőre hihetetlenül megnyugtattak. Nem rég még ki akartam futnia világból, de most azt szerettem volna, ha soha nem enged el. Alig ismertem még, de máris totálisan belezúgtam. Ez a lány bármit tehetett volna velem, én álltam volna, ha ölelgethetem.
Lassan erőt vettem magamon s eleresztettem kicsit, hogy felnézzek rá, mire már nem is olyan szex őrülten pillantott vissza szemeimbe, hanem inkább, mint egy angyal.
-Kapok csókot?
-Nem. - öltött nyelvet, mire kiskutyaszemek kíséretében kibiggyesztettem alsó ajkamat - Jaj de aranyos! Így kapsz. - nyomott is egy puszit számra, ami hamar átcsapott másba.
Utálom, hogy mindig el tudja venni az eszemet ennyivel, mert ezúttal is sikerrel járt. Újra lecsúsztak kezeim csípőjére, majd egyenesen combjaira, és vissza. Sóhajtozni kezdett a kis vándorutamtól, miközben egyre jobban hozzám simult. Ujjai tincseim közé vándoroltak, a kellemes érzésre pedig én is felmordultam.
-Egyre jobb vagy. - szakad el tőlem lihegve.
-Köszönöm.
-Következő lecke. - lökött vissza az ágyra, majd azonnal megszabadult felsőjétől - Vetkőztetés.
-Nekem kéne téged?
-Igen, de ezúttal elnéző leszek. - tűrte fel pólómat.
-Köszönöm tanárnő. - segítettem neki és messze hajítottam
-Mégis beleegyezel?
-Nem tehetek mást. A csókjainak nem tudok ellenállni.
-Ez a beszéd! - simított végig csupasz felsőtestem szemeivel kezeit követve, miközben újra combjait kezdtem szorongatni.
-Nem vagyok egy Adonisz.
-Beszélsz itt hülyeségeket. - hajolt nyakamba és csókolgatni kezdett, mire felnyögtem.
-Ahh! De.... ne várj tőle túl sokat.
-Hallgass már! - harapta meg fülemet.
-Igenis!
Behunytam szemeimet és igyekeztem elengedni magam, miközben ő végigcsókolta nyakam minden egyes kis négyzetmilliméterét. Fenekébe markoltam, majd lassan simogattam hátát, míg végül bele nem akadtam melltartójába. Ekkor újra felült és elöl kapcsolta ki fehérneműjét. Nem is tudtam, hogy ilyen is létezik, de nagyon megkönnyebbültem, ahogy alsó ajkába harapva egy kacsintás kíséretében tárta szemeim elé melleit. Esély nem volt rá, hogy értelmes reakciót fűzzek hozzá, csak egy szimpla "Ohh" szalad ki a számon, amint hasán felsimítva megfoghattam kebleit.Ő csak mosolygott rám, de hamar folytatta keze munkáját, és elkezdte kigombolni nadrágomat. Lemászott rólam, hogy le tudjam venni, eközben pedig ő is megszabadult sajátjától, ám nem hagytam utána, hogy ő kerüljön újra felülre. Lábai közé helyezkedtem és csipkés bugyijának peremétől kezdem végigcsókolgatni testét. Hasát behúzta a nedves puszik hatására, miközben aprókat sóhajtozott. Ahogy mellei közé csókoltam, egy élvezettel teli hullám futott át testén. Lenézett rám és arcomat megfogva húzott fel ajkaira. Felfalni készült miközben egyre jobban hozzám simult a heves csók közben. Mellette támaszkodtam és egyik kezemmel végigsimítottam oldalán, majd ahogy elértem bugyija pántjához, készségesen megemelte csípőjét. Sarkaimra ülve, szinte tűz piros arccal fosztottam meg utolsó darab ruhájától is, de ő kicsit sem volt zavarban ettől. Végignéztem tökéletes testén és meg sem rebbent. Inkább felült, majd az ölembe mászott, így viszont kemény péniszemhez ért boxeromon keresztül, ami hihetetlen kínzás volt számomra. Nyakamba csókolt, hajamba túrt és kicsit mozgatta csípőjét, így lassan kezdtem megőrülni. Hagytam neki, hogy ledöntsön az ágyra és azonnal megszabadultam alsómtól, míg ő a kis dobozkából kivett egy kotont. Fölém mászott, majd egyik kezével végigsimított forró bőrömön, miközben újra letámadott édes puszijaival. Apró ujjai végül férfiasságomhoz vándoroltak, és egy mordulással jeleztem számára, mennyire jól is kezdett velem játszadozni. Fenekét markoltam mély sóhajok kíséretében, ahogy egyre érzékenyebbé váltam keze alatt. Éreztem, hogy nem bírom tovább, ezért tarkójánál fogva húztam magamhoz puha ajkait. Abbahagyta kényeztetésemet, majd mikor lassan elengedtem édes nyelvét, hozzáértő kezeivel hamar felhelyezte a legfontosabb dolgot. Mellkasomon megtámaszkodva ereszkedett lassan rám és a mennyei érzéstől a kelleténél jobban megszorítottam combjait.
-Ahh~ Taehh..... ez fáj. - suttogta halkan, néhány nyögés kíséretében, miközben megfogta ujjaimat.
-Bocsánat. - hadartam el, majd felülve hozzá átkaroltam, és egy apró csókot leheltem füle mögé, amint teljesen rám ereszkedett.
Mozdítani szerettem volna csípőjén egyet, de még ellen tartott, amit végül is igen jól tett. Annyira élvezni szerettem volna teste mozgását, hogy hamar vége lett volna a dolgoknak, hogyha én irányítok, de hagytam a szakértőt munkálkodni.
-Csak - támaszkodott meg vállaimon és megmozdult - lassan. - nyögdécselt - Ne kapkod..... elh!
Kicsit eltávolodtunk egymástól, miközben szavaihoz méltón ringatta csípőjét. Halkan nyögdécseltünk és sóhajtoztunk, majd végigvezettem kezemet gerince vonalán, mire fejét hátraejtette és egy elnyújtott hangot hallatott. Kulcscsontjára csókoltam, aztán ujjaim tovább kalandoztak testén, amelyet édes hangjával követett. Feltűnően jól bírtam tempóját, ahogy egyre hevesebben mozgott és kapkodta a levegőt. Nyakamba karolt, én pedig fenekére fogtam, így már én is tudtam irányítani mozgását, de nem volt rá szükség. Éreztem amint felgyülemlik bennem a gyönyör, melyet apró hangocskái még tovább fokoztak, míg minden izmom meg nem feszült és teljesen magamhoz szorítva megremegtem. Lélegzetem is elakadt egy pillanatra, ahogy egyenesen fülembe nyögött, miközben a csúcsra értem. Aprókat mozgott még, minek hatására olyan élményben volt részem, amiről addig álmodozni sem mertem. Vadállatként kaptam ajkai után, és heves csókunkból lassan lágyabb, igazán szerelmes ölelkezésben kötöttünk ki.
-Had jussakhh.... levegőhöz is! - szakadt el tőlem, de továbbra is nyakamba kapaszkodva ült az ölemben.
-Bocsánat.
-Semmi baj, de ne nézz ilyen kiskutyaszemekkel, mert megeszlek.
-Bocsánat.
-És ne kérj folyton bocsánatot, mert kénytelen leszek betömni valamivel a szádat.
-Bocsánat........ jöhet a nyelved. - pislogtam.
-Előbb felöltözök. - öltötte ki az említett részét - Kezdek fázni.
-Kérek még! - néztem rá, már az asztalnál ülve, ahogy újabb falatért szólaltam fel.
-Mi vagyok én, az anyukád, hogy etesselek? - mosolygott, miközben megdorgált.
-A te kezedből finomabb.
-El is hiszem. De akkor válaszolj nekem minden falatért.
-Rendben. - vállaltam el azonnal. Neki bármit elmondtam volna, amit csak tudni akart.
-Kedvenc számod?
-Tíz. - és kaptam is a falatomat. Ez jó játék lesz!
-Kedvenc ennivaló?
-Japchae. - omnomnom még egy falat!
-Van beceneved?
-Igen, V.
-Jaj ez aranyos. Na várjál összeszedek neked még egy falatot. Ez lesz a legfinomabb, ha válaszolsz.
-Kérdezz!
-Mért nem voltál jóban a bátyámmal? - na ez betalált. Bármit csak ezt ne! Eddig tök általános kérdésekkel bombázott, most meg......
Csak pislogtam rá, de nem állt szándékomban válaszolni. Erre nem szerettem volna.
-Na! Kérlek! Mond el nekem és kapsz finomat.
-Nem vagyok kutya. - fordítottam el fejemet.
-Kérlek válaszolj nekem.
-Haza kéne mennem. Későre jár.
-V! - váltott erőteljesebb hangra, amin meg is lepődtem és rákaptam tekintetem. Nagyon mérgesnek tűnt és kezdtem félni tőle - Mond el!
-Nem tudom.
-Ezt, hogy lehet nem tudni? - váltott megint kedvesebbre.
-Valami megváltozott. - sütöttem le szemeimet - Oviban imádtuk egymást, de felettem járt, hisz nálam is idősebb. Aztán szintén egy általánosba mentünk, de akkor már valamiért nem szeretett. Aztán.... nem került el sokáig.....
-Ezt, hogy érted?
-Csúnya harcaink voltak, de legtöbbször miatta. Valamiért megutált és utána folyton nekem esett minden ok nélkül. - simítottam meg tarkómat - Tényleg későre jár, mennem kéne. - álltam fel, de még mindig kerültem tekintetét.
-Ne menj el! - kapta el felsőmet és direkt úgy helyezkedett, hogy muszáj legyen ránéznem - Éppen hogy csak sötétedik. És megértem, hogy nem szívleled a bátyám emiatt. Bocsánatot kell kérnem helyette tőled. Nem tudom, mért tette azokat, de most, mikor mesélt rólad semmi ellenszenv nem volt a hangjában. Inkább olyan volt, mintha egy rég elvesztett barátjáról mesélne.
-Ezt nehéz elhinnem. - fogtam meg karjait, de nem akartam eltolni, csak érezni puha bőrét.
-Majd beszélek vele, és bocsánatot fog kérni. - váltott kicsit haragosabbra
-Jaj ne! Hagyjuk ezt! Inkább elkerüljük egymást és nem lesz baj. Kérlek ne beszélj rólam neki! Ezt meg végképp ne mond el.
-De.....
-Kérlek ne!
-Rendben. - szomorodott el picit.
-Talán maradhatok még egy kicsit. - igyekeztem felvidítani.
-Na annak örülnék! - bújt hozzám.
-Akkor örülni fogsz. - öleltem meg.
-Na na na? - szólt izgatottan a telefonba Hoseok, ahogy már a sötét estében hazafelé sétálva felhívtam - Mesélj, mi volt? Úúúú! Jó sokáig ott voltál, biztos volt valami.
-Hát..... igen és ez a te hibád!
-Az enyém?
-Igen! Ha nem adod oda azt a dobozt, simán megúszhattam volna!
-Áááááá! Az én kis Vm már nem szűz jaaaaaaaaaj, de kiráááály!
-Leállnál kérlek?
-Ez annyira jó! Ahh és mesélj még! Ugye iszonyat finom bőre van? És milyen az ágyban? Tuti jól mozog a csípője és hajlékony.
-Ezt nem fogom veled megosztani. - válaszoltam unottan. Ezt azért nem gondolta komolyan, ugye?
-Ahh, ne tedd ezt velem! Legalább a dobozt elhasználtátok?
-Nem.
-Ahhh! Nem baj kapsz még! Juj, gyere át! Kielemzünk pár pózt a pornókból. - pörgött a fejleményektől.
-Hoseok, este kilenc óra van. Tök álmos vagyok és örülök ha haza érek.
-Jaj tényleg! A szex leszívja az embert. - világosodott meg. - Nem baj, akkor majd holnap.
-Nem megy.
-Mert? - csodálkozott - Értem én, hogy hatig vagy bent, de után csak ráérsz.
-Nem az miatt. - utalgattam
-........ - gondolkozott, de végül koppant neki - ÚRISTEN! Ott alszol Yeeunnél?
-Zseni vagy. - vigyorogtam magamban, mert nagyon izgatott voltam, és már hihetetlenül vártam a következő estét.
-Azt a mindenit, de szerencsés vagy! Istenem! Majd mesélned kell! Te jó ég! Alig vesztetted el és máris ott is alszol! Csak párszor találkoztatok és meghívott magához, te pedig igent mondtál! - örvendezett.
-Ezt a gondolatmenetet! - nevettem.
-Jaj, de kapkodsz! És emlékszem, még te mondtad nekem anno, hogy lassítsak.
-Jó, na! Meghívott és vele akarok lenni. Már most nagyon hiányzik, meg azt mondta, fél egyedül a nagy házban.
-Nem baj! Nehogy azt hidd! Jaj egyedül a házban ISTENEM! Ez egyre jobb. Ahh, de izgatott vagyok! - jobban várta már, mint én.
-Te nagyon felpörögtél.
-Hát persze! El sem hiszed, hogy örülök neked.
-Hoseok, te meg mit dörömbölsz itt? - hallottam anyukája hangját.
-Csak ugráltam örömömben anya.
-Mért? - ajaj! Ez képes és elmondja neki.
-Azért, mert V
-J-Hope fogd be a szádat! - kezdtem üvölteni a telefonba - El ne merd mondani!
-Oké. - elhallgatott kicsit hosszabb időre, mire anyukája megszólalt.
-Jaj, gratulálok V! Majd hozd át a barátnődet, szeretném megismerni.
-Köszönöm. - nem hiszem el ezt a gyökeret - Hoseok!
-Igen?
-Mondtam, hogy hallgass.
-Azt mondtad, fogjam be a számat, azt nem, hogy nem mutogathatok.
-Szörnyű vagy.
-De így szeretsz.
-Na jó éjt! Hazaértem.
-Jaj, szép álmokat kis aranyos. Júúúúúj, de örülök neked!
-Örülök, hogy örülsz. Na szia! - dugtam kulcsaimat az ajtóba.
-Sziaaaaaaa!
(Folytatjuk XD Hoseok rosszabb mint egy anya lassan. Kérlek szavazzatok jobb oldalt felül! Köszönöm!)
-V..... nézz ide! - fogta meg arcomat és maga felé fordított. Félve kukucskáltam egy szemmel, hogy mégis mi a reakciója - Mi a baj?
-Hát...... csak gyorsan nevess ki és engedj haza. - hadartam el, majd újra összeszorítottam szemeimet.
-Mért nevetnélek ki? Édes, hogy még nem voltál nővel, de főleg az hogy nem arra utazol.
-Tényleg? - pattantak szét szemhéjaim és meglepetten pislogtam, ahogy ő már lejjebb hajolva hozzám figyelt - Sokan ezt cikinek tartják ennyi idősen.
-Szerintem pedig aranyos. Plusz beavathatlak én. - mosolygott és megmozdította csípőjét.
-Ne! Kérlek. - próbáltam megállítani.
-Mért ne? - szomorodott el - Nem kívánsz?
-De. Én csak..... ez csak a második. Nem túl gyors? - sóhajtoztam.
-Lehet, hogy kicsit az, de akkor fogd fel, mint szívesség. - vigyorgott - Nekem segítesz, hogy ne csavarodjak be.
-Ez nagyon rossz indok.
-De nekem épp elég. És most még taníthatlak is korlátok nélkül. Bár ha nem akarod - egyenesedett fel - Akkor nem fontos..... vaaaagy - nézett a szekrénye felé - nyomjak neked egy táncot, hogy megjöjjön a kedved?
-Jaj te! - ültem fel én is és megölelgettem.
Hajamba túrt, majd ő is körém fonta karjait. A finom illata, lágy mozdulatai és puha bőre hihetetlenül megnyugtattak. Nem rég még ki akartam futnia világból, de most azt szerettem volna, ha soha nem enged el. Alig ismertem még, de máris totálisan belezúgtam. Ez a lány bármit tehetett volna velem, én álltam volna, ha ölelgethetem.
Lassan erőt vettem magamon s eleresztettem kicsit, hogy felnézzek rá, mire már nem is olyan szex őrülten pillantott vissza szemeimbe, hanem inkább, mint egy angyal.
-Kapok csókot?
-Nem. - öltött nyelvet, mire kiskutyaszemek kíséretében kibiggyesztettem alsó ajkamat - Jaj de aranyos! Így kapsz. - nyomott is egy puszit számra, ami hamar átcsapott másba.
Utálom, hogy mindig el tudja venni az eszemet ennyivel, mert ezúttal is sikerrel járt. Újra lecsúsztak kezeim csípőjére, majd egyenesen combjaira, és vissza. Sóhajtozni kezdett a kis vándorutamtól, miközben egyre jobban hozzám simult. Ujjai tincseim közé vándoroltak, a kellemes érzésre pedig én is felmordultam.
-Egyre jobb vagy. - szakad el tőlem lihegve.
-Köszönöm.
-Következő lecke. - lökött vissza az ágyra, majd azonnal megszabadult felsőjétől - Vetkőztetés.
-Nekem kéne téged?
-Igen, de ezúttal elnéző leszek. - tűrte fel pólómat.
-Köszönöm tanárnő. - segítettem neki és messze hajítottam
-Mégis beleegyezel?
-Nem tehetek mást. A csókjainak nem tudok ellenállni.
-Ez a beszéd! - simított végig csupasz felsőtestem szemeivel kezeit követve, miközben újra combjait kezdtem szorongatni.
-Nem vagyok egy Adonisz.
-Beszélsz itt hülyeségeket. - hajolt nyakamba és csókolgatni kezdett, mire felnyögtem.
-Ahh! De.... ne várj tőle túl sokat.
-Hallgass már! - harapta meg fülemet.
-Igenis!
Behunytam szemeimet és igyekeztem elengedni magam, miközben ő végigcsókolta nyakam minden egyes kis négyzetmilliméterét. Fenekébe markoltam, majd lassan simogattam hátát, míg végül bele nem akadtam melltartójába. Ekkor újra felült és elöl kapcsolta ki fehérneműjét. Nem is tudtam, hogy ilyen is létezik, de nagyon megkönnyebbültem, ahogy alsó ajkába harapva egy kacsintás kíséretében tárta szemeim elé melleit. Esély nem volt rá, hogy értelmes reakciót fűzzek hozzá, csak egy szimpla "Ohh" szalad ki a számon, amint hasán felsimítva megfoghattam kebleit.Ő csak mosolygott rám, de hamar folytatta keze munkáját, és elkezdte kigombolni nadrágomat. Lemászott rólam, hogy le tudjam venni, eközben pedig ő is megszabadult sajátjától, ám nem hagytam utána, hogy ő kerüljön újra felülre. Lábai közé helyezkedtem és csipkés bugyijának peremétől kezdem végigcsókolgatni testét. Hasát behúzta a nedves puszik hatására, miközben aprókat sóhajtozott. Ahogy mellei közé csókoltam, egy élvezettel teli hullám futott át testén. Lenézett rám és arcomat megfogva húzott fel ajkaira. Felfalni készült miközben egyre jobban hozzám simult a heves csók közben. Mellette támaszkodtam és egyik kezemmel végigsimítottam oldalán, majd ahogy elértem bugyija pántjához, készségesen megemelte csípőjét. Sarkaimra ülve, szinte tűz piros arccal fosztottam meg utolsó darab ruhájától is, de ő kicsit sem volt zavarban ettől. Végignéztem tökéletes testén és meg sem rebbent. Inkább felült, majd az ölembe mászott, így viszont kemény péniszemhez ért boxeromon keresztül, ami hihetetlen kínzás volt számomra. Nyakamba csókolt, hajamba túrt és kicsit mozgatta csípőjét, így lassan kezdtem megőrülni. Hagytam neki, hogy ledöntsön az ágyra és azonnal megszabadultam alsómtól, míg ő a kis dobozkából kivett egy kotont. Fölém mászott, majd egyik kezével végigsimított forró bőrömön, miközben újra letámadott édes puszijaival. Apró ujjai végül férfiasságomhoz vándoroltak, és egy mordulással jeleztem számára, mennyire jól is kezdett velem játszadozni. Fenekét markoltam mély sóhajok kíséretében, ahogy egyre érzékenyebbé váltam keze alatt. Éreztem, hogy nem bírom tovább, ezért tarkójánál fogva húztam magamhoz puha ajkait. Abbahagyta kényeztetésemet, majd mikor lassan elengedtem édes nyelvét, hozzáértő kezeivel hamar felhelyezte a legfontosabb dolgot. Mellkasomon megtámaszkodva ereszkedett lassan rám és a mennyei érzéstől a kelleténél jobban megszorítottam combjait.
-Ahh~ Taehh..... ez fáj. - suttogta halkan, néhány nyögés kíséretében, miközben megfogta ujjaimat.
-Bocsánat. - hadartam el, majd felülve hozzá átkaroltam, és egy apró csókot leheltem füle mögé, amint teljesen rám ereszkedett.
Mozdítani szerettem volna csípőjén egyet, de még ellen tartott, amit végül is igen jól tett. Annyira élvezni szerettem volna teste mozgását, hogy hamar vége lett volna a dolgoknak, hogyha én irányítok, de hagytam a szakértőt munkálkodni.
-Csak - támaszkodott meg vállaimon és megmozdult - lassan. - nyögdécselt - Ne kapkod..... elh!
Kicsit eltávolodtunk egymástól, miközben szavaihoz méltón ringatta csípőjét. Halkan nyögdécseltünk és sóhajtoztunk, majd végigvezettem kezemet gerince vonalán, mire fejét hátraejtette és egy elnyújtott hangot hallatott. Kulcscsontjára csókoltam, aztán ujjaim tovább kalandoztak testén, amelyet édes hangjával követett. Feltűnően jól bírtam tempóját, ahogy egyre hevesebben mozgott és kapkodta a levegőt. Nyakamba karolt, én pedig fenekére fogtam, így már én is tudtam irányítani mozgását, de nem volt rá szükség. Éreztem amint felgyülemlik bennem a gyönyör, melyet apró hangocskái még tovább fokoztak, míg minden izmom meg nem feszült és teljesen magamhoz szorítva megremegtem. Lélegzetem is elakadt egy pillanatra, ahogy egyenesen fülembe nyögött, miközben a csúcsra értem. Aprókat mozgott még, minek hatására olyan élményben volt részem, amiről addig álmodozni sem mertem. Vadállatként kaptam ajkai után, és heves csókunkból lassan lágyabb, igazán szerelmes ölelkezésben kötöttünk ki.
-Had jussakhh.... levegőhöz is! - szakadt el tőlem, de továbbra is nyakamba kapaszkodva ült az ölemben.
-Bocsánat.
-Semmi baj, de ne nézz ilyen kiskutyaszemekkel, mert megeszlek.
-Bocsánat.
-És ne kérj folyton bocsánatot, mert kénytelen leszek betömni valamivel a szádat.
-Bocsánat........ jöhet a nyelved. - pislogtam.
-Előbb felöltözök. - öltötte ki az említett részét - Kezdek fázni.
-Kérek még! - néztem rá, már az asztalnál ülve, ahogy újabb falatért szólaltam fel.
-Mi vagyok én, az anyukád, hogy etesselek? - mosolygott, miközben megdorgált.
-A te kezedből finomabb.
-El is hiszem. De akkor válaszolj nekem minden falatért.
-Rendben. - vállaltam el azonnal. Neki bármit elmondtam volna, amit csak tudni akart.
-Kedvenc számod?
-Tíz. - és kaptam is a falatomat. Ez jó játék lesz!
-Kedvenc ennivaló?
-Japchae. - omnomnom még egy falat!
-Van beceneved?
-Igen, V.
-Jaj ez aranyos. Na várjál összeszedek neked még egy falatot. Ez lesz a legfinomabb, ha válaszolsz.
-Kérdezz!
-Mért nem voltál jóban a bátyámmal? - na ez betalált. Bármit csak ezt ne! Eddig tök általános kérdésekkel bombázott, most meg......
Csak pislogtam rá, de nem állt szándékomban válaszolni. Erre nem szerettem volna.
-Na! Kérlek! Mond el nekem és kapsz finomat.
-Nem vagyok kutya. - fordítottam el fejemet.
-Kérlek válaszolj nekem.
-Haza kéne mennem. Későre jár.
-V! - váltott erőteljesebb hangra, amin meg is lepődtem és rákaptam tekintetem. Nagyon mérgesnek tűnt és kezdtem félni tőle - Mond el!
-Nem tudom.
-Ezt, hogy lehet nem tudni? - váltott megint kedvesebbre.
-Valami megváltozott. - sütöttem le szemeimet - Oviban imádtuk egymást, de felettem járt, hisz nálam is idősebb. Aztán szintén egy általánosba mentünk, de akkor már valamiért nem szeretett. Aztán.... nem került el sokáig.....
-Ezt, hogy érted?
-Csúnya harcaink voltak, de legtöbbször miatta. Valamiért megutált és utána folyton nekem esett minden ok nélkül. - simítottam meg tarkómat - Tényleg későre jár, mennem kéne. - álltam fel, de még mindig kerültem tekintetét.
-Ne menj el! - kapta el felsőmet és direkt úgy helyezkedett, hogy muszáj legyen ránéznem - Éppen hogy csak sötétedik. És megértem, hogy nem szívleled a bátyám emiatt. Bocsánatot kell kérnem helyette tőled. Nem tudom, mért tette azokat, de most, mikor mesélt rólad semmi ellenszenv nem volt a hangjában. Inkább olyan volt, mintha egy rég elvesztett barátjáról mesélne.
-Ezt nehéz elhinnem. - fogtam meg karjait, de nem akartam eltolni, csak érezni puha bőrét.
-Majd beszélek vele, és bocsánatot fog kérni. - váltott kicsit haragosabbra
-Jaj ne! Hagyjuk ezt! Inkább elkerüljük egymást és nem lesz baj. Kérlek ne beszélj rólam neki! Ezt meg végképp ne mond el.
-De.....
-Kérlek ne!
-Rendben. - szomorodott el picit.
-Talán maradhatok még egy kicsit. - igyekeztem felvidítani.
-Na annak örülnék! - bújt hozzám.
-Akkor örülni fogsz. - öleltem meg.
-Na na na? - szólt izgatottan a telefonba Hoseok, ahogy már a sötét estében hazafelé sétálva felhívtam - Mesélj, mi volt? Úúúú! Jó sokáig ott voltál, biztos volt valami.
-Hát..... igen és ez a te hibád!
-Az enyém?
-Igen! Ha nem adod oda azt a dobozt, simán megúszhattam volna!
-Áááááá! Az én kis Vm már nem szűz jaaaaaaaaaj, de kiráááály!
-Leállnál kérlek?
-Ez annyira jó! Ahh és mesélj még! Ugye iszonyat finom bőre van? És milyen az ágyban? Tuti jól mozog a csípője és hajlékony.
-Ezt nem fogom veled megosztani. - válaszoltam unottan. Ezt azért nem gondolta komolyan, ugye?
-Ahh, ne tedd ezt velem! Legalább a dobozt elhasználtátok?
-Nem.
-Ahhh! Nem baj kapsz még! Juj, gyere át! Kielemzünk pár pózt a pornókból. - pörgött a fejleményektől.
-Hoseok, este kilenc óra van. Tök álmos vagyok és örülök ha haza érek.
-Jaj tényleg! A szex leszívja az embert. - világosodott meg. - Nem baj, akkor majd holnap.
-Nem megy.
-Mert? - csodálkozott - Értem én, hogy hatig vagy bent, de után csak ráérsz.
-Nem az miatt. - utalgattam
-........ - gondolkozott, de végül koppant neki - ÚRISTEN! Ott alszol Yeeunnél?
-Zseni vagy. - vigyorogtam magamban, mert nagyon izgatott voltam, és már hihetetlenül vártam a következő estét.
-Azt a mindenit, de szerencsés vagy! Istenem! Majd mesélned kell! Te jó ég! Alig vesztetted el és máris ott is alszol! Csak párszor találkoztatok és meghívott magához, te pedig igent mondtál! - örvendezett.
-Ezt a gondolatmenetet! - nevettem.
-Jaj, de kapkodsz! És emlékszem, még te mondtad nekem anno, hogy lassítsak.
-Jó, na! Meghívott és vele akarok lenni. Már most nagyon hiányzik, meg azt mondta, fél egyedül a nagy házban.
-Nem baj! Nehogy azt hidd! Jaj egyedül a házban ISTENEM! Ez egyre jobb. Ahh, de izgatott vagyok! - jobban várta már, mint én.
-Te nagyon felpörögtél.
-Hát persze! El sem hiszed, hogy örülök neked.
-Hoseok, te meg mit dörömbölsz itt? - hallottam anyukája hangját.
-Csak ugráltam örömömben anya.
-Mért? - ajaj! Ez képes és elmondja neki.
-Azért, mert V
-J-Hope fogd be a szádat! - kezdtem üvölteni a telefonba - El ne merd mondani!
-Oké. - elhallgatott kicsit hosszabb időre, mire anyukája megszólalt.
-Jaj, gratulálok V! Majd hozd át a barátnődet, szeretném megismerni.
-Köszönöm. - nem hiszem el ezt a gyökeret - Hoseok!
-Igen?
-Mondtam, hogy hallgass.
-Azt mondtad, fogjam be a számat, azt nem, hogy nem mutogathatok.
-Szörnyű vagy.
-De így szeretsz.
-Na jó éjt! Hazaértem.
-Jaj, szép álmokat kis aranyos. Júúúúúj, de örülök neked!
-Örülök, hogy örülsz. Na szia! - dugtam kulcsaimat az ajtóba.
-Sziaaaaaaa!
(Folytatjuk XD Hoseok rosszabb mint egy anya lassan. Kérlek szavazzatok jobb oldalt felül! Köszönöm!)
2015. június 24., szerda
V&Yeeun 6.rész
Felemeltem kezem, hogy elköszönök, de újabb meglepetés ért öt percen belül, ahogy felismertem Cso Gjuhjont. Az előbb még kiugrott a szívem, úgy dobogott, most pedig kihagyott egy ütemet. Nem hiszem el, hogy pont az ő húgát kellett kifogjam. De ami még rosszabb. Ő is felismert engem, bár már nem tűnt olyan gonosznak, mint anno. Ettől függetlenül úgy gondolom, ez veszett ügy.
-Mi? Gjuhjon? Azt, hogy? - döbbent le Hoseok a telefonban, mert hazafelé menet felhívtam, hogy közöljem vele a tragédiát.
-Nem tom, de még csak nem is hasonlítanak. A személyiségük is tök más. Ahh Hoseok, nem tudom mit tegyek. Talán jobb, ha itt fel is adom.
-Ne legyél ilyen hülye! Talán Yeeun azt mondta, nem szeret, vagy nem akar többé látni?
-Nem. Sőt kaptam is tőle egy csókot.
-Akkor végképp nem érem, mért akarsz megfutamodni. Mindketten felnőttetek, tudtok értelmes emberek módjára viselkedni. Ráadásul Gjuhjon egyfajta üzletember, nem?
-Fogjuk rá.
-Akkor biztosan normálisabb már. Ne félj tőle.
-Te könnyen beszélsz, nem téged bántott annyit.
-Jaj Taehyungi, gyere át!
-Nem lehet, most tanulsz. Meg..... nem is akarok.
-Akkor meg ne legyél ilyen gyökér. Yeeunnél nyert ügyed van. Ha meg a bátyja elhord neki téged mindennek, az őt minősíti. Megütni meg nem fog.
-Majd meglátjuk még. - túrtam hajamba - Nem tudom mi lesz.
-Én igen. Küld el Yeeunnek a kakao talk ID-et.
-Családi banzáj van.
-Küld el neki!
-Jó! Elküldöm.
-Na azért.
-Hoseok! - hallatszott be anyukája hangja a telefonba - Tanulnod kéne drága fiam!
-Mindjárt anya, Vvel beszélek.
-Óóó, szia Taehyung! - köszönt nekem kedves hangon, majd azonnal vissza is váltott - Rohadt gyorsan tedd le, vagy nem kapsz édességet!
-Na le kell tennem, mert anyám bekattant. De ne félj tőlük, nem lesz bajod!
-Jól van, köszönöm.
-Semmiség. Na szia! Teszem már anya ne - nyomta ki a telefont.
-Szia....
Tényleg erre számítottam legkevésbé. Gondolta volna a fene, hogy a világ legszebb lánya, akinek tetszek is, az ex-legjobb barátom és általános iskolai legnagyobb gyötrőm húga. Bele is fájdult az állam, ahogy eszembe jutottak azok az évek. Ha Hoseok nem lett volna, valószínűleg már nem is élnék. Szegény mennyi mindent elviselt értem. Kegyetlen évek voltak azok, míg át nem iratkozott a mi sulinkba, de utána is még egy ideig. Annyira szégyenlem magam azóta, hogy belekevertem őt is. Bár biztos az ég küldte a megmentésemre. De hogy Yeeunt ki, vagy mi küldte, arról fogalmam sincs. Remélem ez csak egy rossz tréfa lesz.
Mire hazaértem már körbejárt a hír, és mindenki tudta, hogy kicsoda is Yeeun bátyja. Valószínűleg Hoseok sunyiban netezett még kicsit a telefonunk után. Persze Jimin egyből ugrott, hogy ő elveri nekem, ha szeretném, de ezzel kicsit sem segített. Inkább kerültem a témát és hamar ott is hagytam őket. Yeeunnek akartam elküldeni a kakaomat, csak nem tudtam milyen szöveggel. De Suga ebből kisegített.
"Írd ezt: Unalmas percekre, csak egy szó, és ott termek."
Megírtam Yeeunnek az üzenetet, és szinte azonnal kaptam választ. Hiába mondtam, hogy nem akarom megzavarni a családi összeruccanást, ő csak kérlelt, hogy válaszolgassak. Végül feldobott egy briliáns ötletet, bár kettős érzéseim voltak.
"Ha holnap átjössz ma koncentrálok az ebédre."
"Köszönöm. Majd még beszélünk puszika :* "
-Mi? Gjuhjon? Azt, hogy? - döbbent le Hoseok a telefonban, mert hazafelé menet felhívtam, hogy közöljem vele a tragédiát.
-Nem tom, de még csak nem is hasonlítanak. A személyiségük is tök más. Ahh Hoseok, nem tudom mit tegyek. Talán jobb, ha itt fel is adom.
-Ne legyél ilyen hülye! Talán Yeeun azt mondta, nem szeret, vagy nem akar többé látni?
-Nem. Sőt kaptam is tőle egy csókot.
-Akkor végképp nem érem, mért akarsz megfutamodni. Mindketten felnőttetek, tudtok értelmes emberek módjára viselkedni. Ráadásul Gjuhjon egyfajta üzletember, nem?
-Fogjuk rá.
-Akkor biztosan normálisabb már. Ne félj tőle.
-Te könnyen beszélsz, nem téged bántott annyit.
-Jaj Taehyungi, gyere át!
-Nem lehet, most tanulsz. Meg..... nem is akarok.
-Akkor meg ne legyél ilyen gyökér. Yeeunnél nyert ügyed van. Ha meg a bátyja elhord neki téged mindennek, az őt minősíti. Megütni meg nem fog.
-Majd meglátjuk még. - túrtam hajamba - Nem tudom mi lesz.
-Én igen. Küld el Yeeunnek a kakao talk ID-et.
-Családi banzáj van.
-Küld el neki!
-Jó! Elküldöm.
-Na azért.
-Hoseok! - hallatszott be anyukája hangja a telefonba - Tanulnod kéne drága fiam!
-Mindjárt anya, Vvel beszélek.
-Óóó, szia Taehyung! - köszönt nekem kedves hangon, majd azonnal vissza is váltott - Rohadt gyorsan tedd le, vagy nem kapsz édességet!
-Na le kell tennem, mert anyám bekattant. De ne félj tőlük, nem lesz bajod!
-Jól van, köszönöm.
-Semmiség. Na szia! Teszem már anya ne - nyomta ki a telefont.
-Szia....
Tényleg erre számítottam legkevésbé. Gondolta volna a fene, hogy a világ legszebb lánya, akinek tetszek is, az ex-legjobb barátom és általános iskolai legnagyobb gyötrőm húga. Bele is fájdult az állam, ahogy eszembe jutottak azok az évek. Ha Hoseok nem lett volna, valószínűleg már nem is élnék. Szegény mennyi mindent elviselt értem. Kegyetlen évek voltak azok, míg át nem iratkozott a mi sulinkba, de utána is még egy ideig. Annyira szégyenlem magam azóta, hogy belekevertem őt is. Bár biztos az ég küldte a megmentésemre. De hogy Yeeunt ki, vagy mi küldte, arról fogalmam sincs. Remélem ez csak egy rossz tréfa lesz.
Mire hazaértem már körbejárt a hír, és mindenki tudta, hogy kicsoda is Yeeun bátyja. Valószínűleg Hoseok sunyiban netezett még kicsit a telefonunk után. Persze Jimin egyből ugrott, hogy ő elveri nekem, ha szeretném, de ezzel kicsit sem segített. Inkább kerültem a témát és hamar ott is hagytam őket. Yeeunnek akartam elküldeni a kakaomat, csak nem tudtam milyen szöveggel. De Suga ebből kisegített.
"Írd ezt: Unalmas percekre, csak egy szó, és ott termek."
"Ez nagyon költői..... túlságosan is ><"
"Akkor ezt: Ha unatkoznál, írj!"
"Ez meg túl egyszerű"
"Még egy apróság neked?"
"Ez jobb. Köszönöm :P"
"Szívesen"Megírtam Yeeunnek az üzenetet, és szinte azonnal kaptam választ. Hiába mondtam, hogy nem akarom megzavarni a családi összeruccanást, ő csak kérlelt, hogy válaszolgassak. Végül feldobott egy briliáns ötletet, bár kettős érzéseim voltak.
"Ha holnap átjössz ma koncentrálok az ebédre."
"Hát...... nem túl korai ez még? Nem mintha nem szeretnék menni csak egyszer randiztunk eddig és nem lenne fura?"
"Nem lesz otthon senki."
"Mit vigyek?"
"Hehe XD ezt már szeretem. Nem kell semmi. Kettőkor már otthon leszek gyere nyugodtan amikor akarsz aztán majd este hazadoblak vagy ahogy gondolod."
"Ohh! Olyan sokáig maradjak?"
"Ha ma már olyan hamar eljöttem akkor kárpótollak...... mindenhogy hihi 3:D"
"Ohm ezt most...."
"Értsd úgy igen. 3:D Na csak viccelek.... bár még kiderül mi lesz."
"...... Oké. Na de jó étvágyat."
"Köszönöm. Majd még beszélünk puszika :* "
"Szia :) "
Te jó ég! Tényleg ilyen perverz lenne? Olyan mintha Jinnel beszélgettem volna, csak lányban. Húha! Azt hiszem párszor le fog izzasztani, ha ilyen beszólásai lesznek. Ráadásul egy egész délutánt akarja, hogy ott töltsek. Hoseok ki fog ugrani a bőréből.
Gyorsan megírtam neki, hogy mit egyeztettem Yeeunnel, meg el is küldtem a képet a kis "beszólásáról", de valószínűleg addigra már elvették tőle a mobilt, mert csak este kapott görcsöt az örömtől. Alig tudtam lecsillapítani, de amint közöltem vele, hogy Yeeunnel is beszélgetek, visszavett az ujjongásból. Megállapodtunk a délután három órában, Hoseokkal meg abban, hogy hazaszalad velem, ha már segíteni akar.
Gyorsan megírtam neki, hogy mit egyeztettem Yeeunnel, meg el is küldtem a képet a kis "beszólásáról", de valószínűleg addigra már elvették tőle a mobilt, mert csak este kapott görcsöt az örömtől. Alig tudtam lecsillapítani, de amint közöltem vele, hogy Yeeunnel is beszélgetek, visszavett az ujjongásból. Megállapodtunk a délután három órában, Hoseokkal meg abban, hogy hazaszalad velem, ha már segíteni akar.
-Jó-jó, értjük Hoseok, de szedd a lábad!
-Ja tényleg! Hisz ma randid van megint. - jegyezte meg és gyorsított végre a tempóján.
-Ja sok sikert V, mi még elegyünk boltba. - maradtak le kicsit Kookék - Majd írj, hogy mi volt!
-Rendben, sziasztok! - köszöntem el - Gyere már Hoseok - kaptam el felsőjét és ráncigálni kezdtem, miközben ő is búcsút intett a többieknek.
Rohamléptekkel haladtunk haza, és csak ledobtam a táskámat az ajtóban, majd ittam gyorsan, aztán már indultunk is vissza a találka helyre.
-Legyél kedves és beszéltesd! - magyarázott Hoseok.
-Oké.
-Figyelj rá és ami a legfontosabb, itt van néhány koton. - nyomott a kezembe egy dobozt.
-Meg vagy te huzatva? - torpantam meg - Ez csak a második randink! - adtam volna vissza neki, de nem vette el.
-Igen, és áthívott magához. Inkább legyen nálad. Na gyere, mert elkésel! - indult tovább, én pedig fintorogva elraktam. Hoseok, te állat!
Az utolsó sarkon megállt, majd elköszöntük egymástól és rohantam csajozni. Yeeun már ott állt és rám várt, de nem vett észre, mert nézelődött.
Az utolsó sarkon megállt, majd elköszöntük egymástól és rohantam csajozni. Yeeun már ott állt és rám várt, de nem vett észre, mert nézelődött.
-Sokat vártál? - álltam mellé és picit megijesztettem.
-Jaj nem! - fordult felém - Dehogyis. Mehetünk?
-Igen... de biztos, hogy nem fogok zavarni? - indultunk tovább, már jóval lassabb tempóban.
-Nincs otthon senki. Apuék nyaralni vannak egy hétig. Ne aggódj már.
-És a...... - muszáj megkérdeznem - Bátyád?
-Rég máshol él. Senki sem fog minket zavarni. - vigyorgott perverzen, én pedig kezdtem zavarban lenni. Gyorsan el is néztem más irányba, miközben újra beszélgetést kezdeményezett.
-Helyezd magad kényelembe! Kérsz enni? - léptünk be a bejárati ajtón, és gyorsan ledobta cipőit.
-Hát....
-Rengeteg kaja van tegnapról. Gyere kóstold meg a legfinomabbakat! - pakolászott a konyhában.
-Köszönöm. - mentem utána és a konyhába érve kicsit meglepődtem, mert az első amit kiszúrtam az egy melltartó volt az egyik széken.
-Gyere beljebb. Mit szeretnél? - nézegette a kajákat, majd felém fordult - Mi az?
-Széthajigálod a ruháid. - néztem a színes kis fehérneműt.
-Mit? Jah! Ohh, hát igen. - kapta fel gyorsan az emlegetett darabot - Siettem reggel. De nézd milyen szép csipkés! - állt meg vele előttem és nekem kezdte mutogatni - Nyáron mindig ilyenekben táncolunk.
-É-értem. - nagyon zavarba hozott ezzel. Bevállalós egy lány, az biztos.
-Na együnk! - hajította vissza az előző helyére a kis fehérneműt.
-Nem akarod elrakni?
-Minek? - pillantott fél szemmel rám, majd a pulton megtámaszkodva figyelt - Zavarban vagy?
-Nagyon laza vagy. - igyekeztem kerülni szemeit.
-És ez meglep a munkahelyem után? - lépett elém, én pedig igyekeztem uralkodni magamon, ahogy megfogta felsőmet.
-Nem tudom, mire számítottam. - találkozott végre tekintetünk, ahogy már túl közel volt.
-Miénk az egész ház, kicsi Tae. - húzódott apró kaján mosolyra szája.
-Ez.... korai. Nem gondolod? - fene az udvariasságomba. Pedig itt nyomba leteperném.
-Jaj a bátyám mondta, hogy tőled nem kell féljek. - ment vissza a kajákhoz, és két tálat felkapva indult felém, de ezúttal elsétált mellettem.
-Ohh.... - egy pillanatra megint megállt a szívem - Szóval mesélt rólam.
-Igen. - válaszolt, miközben követtem - Azt mondta nálad kedvesebbet nem is találhattam volna. Hogy igazi úriember vagy a lányokkal. - értünk feltehetően a szobájába.
-Ó! Ez meglepő. - csuktam be az ajtót.
-Mert? - rakta le a tányérokat az asztalára és megfordult.
-Nem voltunk túl jóban. - hát ez nem kifejezés.
-De mi jóban vagyunk. Na ülj csak le! - fogta meg a kezem és az ágyához vezetett, majd leültetett.
-Oké. - pislogtam, miközben visszasietett az asztalhoz - Mire készülsz?
-Ebédhez. - sétált újra hozzám.
-Héj héj héj! - mászott az ölembe, miközben csak szavakkal ellenkeztem. Nem akartam lelökni.
-Ááááá! - tartott egy falat..... valami a szám elé.
-Ez mi?
-Finom. Na nyisd ki! - mosolygott.
Végül is bíztam benne, meg...... éhes voltam, így szót fogadtam. Tényleg nagyon finom falatot kaptam, és meg is lepődtem.
-Látom ízlett.
-Hát igen .... igazad volt. De... így akarsz ebédelni?
-A kaja megvár. - bújtatta ujjait a pólóm alá.
-Mit csinálsz? - néztem szemeibe.
-Ebédelek. - harapott alsó ajkába, és kezdett kényelmetlenné válni a.... helyzet.
Lassan megcsókolt, miközben ujjai tovább vándoroltak felfelé csupasz bőrömön. Teljesen elfeledkeztem kicsi kezeiről, mialatt kiélveztem puha ajkait. Megfogtam arcát, hogy átvegyem az irányítást nyelveink harcában, ő pedig aprót nyögött. De még ekkor sem tértem magamhoz. A fellegekben jártam, ahogy combjára vezettem szabad kezem, ő pedig ujjaival simogatta oldalamat Csak amikor ledöntött ágyára és elszakadt tőlem, hogy levegye felsőjét, kapcsolt egy kis vészcsengő a fejemben.
-Ne, várj!
-Mire? - torpant meg.
-Ez csak a második randink. Én nem ilyen vagyok.
-Lassan másfél éve nincs pasim. - mászott fölém - Szóval, hacsak nem az a probléma, hogy nem áll fel, már pedig nem úgy tűnik a dolog, - húzta végig egyik kezét nadrágomon, én pedig nagyon is jól éreztem ujjait, ezért felsóhajtottam - akkor nem értem, mért kéne megállnom.
-Csak..... ez gyors! Én nem csak ezt akarom. Nekem te kellesz, mindenestül. - na a menekülésért mindent.
-Ez aranyos. - mosolygott, majd nagy levegőt vett - Biztos, hogy most nem?
-Igen.
-Holnap?
-Ennyire hiányzik?
-El sem hiszed mennyire. Tudod milyen jó ráülni egy olyan helyes férfira, mint te, - csinálta azt amit mondott és óvatosan helyet foglalt merev részemen - látni az izmait, ahogy megszorítja a combomat, végig simítani felsőtestén, majd lassan mozgásba lendülni?
-Ne mozogj! - fojtotta belém a levegőt, de megfogtam, hogy leállítsam.
-Na ez póló nélkül sokkal szexibb lenne. - tűrte fel kicsit saját felsőjét és alsó ajkába harapott.
-Yeeunhh..... kérlekhh.
-Hát... jó. - nyögött egy aprót, ahogy lemászott rólam - Nagy az önuralmad. - ha tudná pedig, hogy nem is az az, ami engem most gátolt, valószínűleg folytatná - Ez mi? - nézett az ágy mellé, én pedig rákaptam tekintetem.
-Mi? - követtem mozdulatát, ahogy lehajolt és........ HOSEOK! Valószínűleg most okoztad a vesztem!
-Ez..... sajnálom Tae. - mászott vissza rám.
-Ne, kérlek! Félreérted! Azt a haverom adta mielőtt találkoztunk. Én nem akarom még, csak nem tudtam hova rakni. A-a Yeeun! - ült újra legérzékenyebb potomra, és elkaptam csípőjét.
-Ha már van nálad, használjuk ki a helyzetet!
-Ne! Nem akarom, hogy csalódj! - ez az utolsó érvem, és bár kicsit szégyennek érzem, de ez van.
-Mi? Várjuk csak?... Te szűz vagy.
De nem tudtam válaszolni. Nem akartam. Eléggé zavarba ejtő így is, hogy utalgattam, de hogy ő még konkrétan ki is mondja! Jaj nem akarok a szemébe nézni. Biztos ki fog nevetni.
Gyorsan el is fordultam és összeszorítottam szemeimet, miközben nagyokat lélegeztem. Ahh, nem akarom látni az arcát. Csak had rohanjak ki a világból és minden rendbe jön. De most nem tudok menekülni. Yeeun rajtam ül.
(Folytatjuk :D Jó helyen hagytam abba mi? XD hehe)
2015. június 22., hétfő
V&Yeeun 5.rész
-Anya az a rózsaszín egyberuhád megvan még? - ment anyukája felé.
-Istenem, de hülye vagy Hoseok. - fogtam fejemet, majd után a kiabáltam - Rúzsozd is ki magad!
-Terveztem! - válaszolt, mire még jobban nevetni kezdtünk, és nem bírtuk megállni, hogy ne legyünk szemtanúi az átalakulásnak.
-Írok a srácoknak, hogy ezt élőben kell látniuk. - súgta nekem Kook és pötyögni kezdett a telefonján.
-Hozzanak popcornt is!
-Szóval. - krákogott Hoseok, immár teljes felszerelésben - Úgy örülök, hogy felhívtál! - beszélt vékony hangon.
-Ezt muszáj? - kérdeztem tőle, ahogy előtte álltam.
-Tae csináld! Kíváncsi vagyok, mit hoz ki belőle. - szólt rám Jimin, miközben a kukoricán csámcsogott a többiekkel. Ők az első sorban ülhettek és ingyen mozizhattak.
-Igen Tae, ne légy ilyen kis félős! - csapta meg mellkasomat J-Hope eléggé....buzisan.
-Haaahhh. Jó! Szóval. Örülök, hogy eljöttél. Akkor menjünk is fagyizni.
-Nem akarsz előbb mondani valamit nekem? - incselkedett Hoseok.
-De... akarok? - néztem rá kérdően.
-És mit akarsz?
-Őőőőőőmmm... csak azt, hogy.
-Hogy szerelmes vagy belém?
-Hát ez aztán iszonyat élethű. - kommentálta Suga.
-Hát tetszel nekem de
-Jaj, én is imádlak! - ugrott a nyakamba - Gyere, adj egy csókot.
-Mi? Ne, Hoseok! - próbáltam levakarni, de annyira rám nehezedett, hogy a földön kötöttük ki.
-Ugye már nem is olyan vicces, mikor téged akar lesmárolni? - hajolt fölénk Jimin, miközben a többiek csak nevettek.
-Gyere Jimine. - nézett fel rá hirtelen J-Hope és el is kapta a pólóját - Adj egy cuppanósat.
-Baszki Hoseok! - tartott neki ellen.
-Te az előbb még az én csajom voltál, most meg megcsalsz? Hát milyen asszony vagy te? - mordultam rá.
-Népszerű. - pillantott vissza rám.
-Jah.... bocs. Akkor mit tegyek, hogy mellettem maradj?
-Valld be, hogy szeretsz. - hajolt közelebb hozzám, Jimint pedig elengedte, aki megkönnyebbülten felsóhajtott.
-Hoseok tudod jól, hogy imádlak.
-Na ez a beszéd! - kelt fel rólam.
-Ennyi? - kérdezte Suga.
-Jaj, ne légy telhetetlen! - bökte oldalba Rapmon.
-De igaza van. - szólalt fel Kook - És az erkély jelenet?
-Jaaaaaj igeeeeen. - lágyult el Jin - Az a legromantikusabb.
-Oké, felmászok a kanapéra. - indult meg J-Hope.
-Én meg letérdelek. - helyezkedtem pozícióba.
-Hát ezt nem hiszem el. - hitetlenkedett Rapmon.
-Ó Júlia, mért vagy te Júlia? - kezdtem.
-Az nem így van. - szólt bele Jin.
-Most romantikát akarsz, vagy szöveghűséget? - néztem rá.
-Figyelek.
-Köszönöm. - fordultam vissza Hopi felé - Ó drága Júlia.
-Ó Rómeó, - folytatta Hoseok - mért vagy te Rómeó?
-Szeretlek Júlia! Gyere szökjünk meg együtt! - álltam fel, a többiek pedig már alig bírták nevetés nélkül.
-Rendben szerelmem! Kapj el! - ugrott karjaimba Hoseok.
-De rohadt nehéz vagy. - jegyeztem meg miután letettem.
-Nem mondunk ilyet egy nőnek! - kaptam egy gyenge pofont, ahogy elhúzódott tőlem.
-Na így már sokkal jobb volt. Jöhetnek a csajozós szövegek. - irányította Jin az eseményeket.
-Jaj igen! - dugta ki lábát Hoseok a szoknya alól és hatalmasakat pislogott - Bármivel kezdheted.
-Őőőő - pislogtam, miközben a többiek nem mertek enni, nehogy félrenyeljenek - Szép a férfiasan vastag és izmos combod. - poénkodtam el.
-Jaj, de cukor falat vagy. Máshol is sima vagyok ám.
-Fúúúúj bazdmeg Hoseok! - nevetek fel hangosan, mialatt mindenki gondolatát tolmácsolta Rapmon, és én is inkább megkapaszkodtam a kanapé támlájában.
-Na akkor reggel - álltunk a bejáratban miközben J-Hope elköszönt tőlünk, de főleg nekem magyarázott - tízkor felhívlak.
-Oké.
-Szép vagy Hoseok! - kiabált át a szomszéd, miközben az éppen hazaért.
-Köszönöm! - vigyorgott - Egész bejövős nekem is. - nevetett, és a szomszéd csak fogta a fejét.
-Imádok hozzátok átjárni. - jegyezte meg Jin.
-Jah, buli minden perc. Jó utat hazafelé! - köszönt el tőlünk, mire egyöntetűen mi is elbúcsúztunk.
-Igen? - vettem fel a telefont reggel, de még nagyon álmos voltam.
-Hívd fel Yeeunt és készülődj! - üvöltött a telefonba Hoseok, mire kinyomtam és visszaaludtam, de újra hívott, én pedig mit egy hülye, mit sem sejtve felvettem.
-Igen?
-Ki ne nyomj! Ébresztő hétalvó! Ma randid van! - de újra letettem. Állítottam ébresztőt, majd az felkelt.
Ám pár perc múlva hallottam, hogy valaki trappol a lépcsőn, és nem csalódtam.
-Tae! Ébresztő! - rántotta le rólam a takarómat.
-Ahhj Hoseok korán van! - fordultam a másik oldalamra.
-Lassan tíz óra. Tessék telefonálni és öltözni!
Nem is tudtam tovább bujkálni. Muszáj volt felkelnem, majd őfelsége parancsait teljesítettem. Yeeunt hamar elérem, a segítségnek hála pedig tisztáztuk az időt és a helyet. Majd szerencsémre, J-Hope hazament, mert tanulnia kellett. Én pedig ahogy telt az idő, egyre idegesebb lettem.
Ahh túl korán van. Késnem kellett volna legalább egy kicsit. J-Hope úgyis azt mondta, hogy a lányok folyton késnek. Ráadásul így azt fogja hinni, hogy nincs jobb dolgom, mint vele randizni. Mondjuk, ez igaz is. Jaj Istenem! El kéne mennem venni addig egy vizet.
Járkáltam fel alá idegességemben, majd mikor pont elhatároztam, hogy elmegyek venni valami innivalót, a nevemet hallottam és a hang irányába fordultam.
-Taehyung! - integetett Yeeun, majd hozzám futott - Sokat vártál? Remélem nem.
-Nem én - pislogtam, mert teljesen másnak képzeltem, de kellemes meglepetés ért, hogy még szebb, mint vártam. Ám ez újabb problémát jelentett. Így még kevesebb bátorságom volt hozzá - mindig korábban jövök. Még.... nincs is annyi, mit amennyit megbeszéltünk. - néztem az órámra, mert rá nem mertem.
-Tényleg? - hajolt ő is oda, én pedig hatalmasat nyertem - Jaj, tényleg! Ez a jó abban, hogy feledékeny vagyok. - szemlélte a saját karóráját - Elfelejtem, hogy siet. Na mehetünk fagyizni! - mosolygott fel ám.
-R-rendben. Gyere! - indultam el és ő követett.
-A roletti ajándék. - szúrt egyet-egyet az árus a fagyinkba.
-Köszönjük. - nyalt is bele Yeeun, ahogy a kezébe adtam, és elindult a szökőkút felé.
-Ne félj tőle. - súgta nekem a bácsi, ahogy még előtte álltam - Ő is csak egy lány, és ahogy elnéztem, tetszel neki.
-Így gondolja? - vörösödtem el.
-Rengeteg fagyit adok el nap mint nap fiatal pároknak. Felismerem a szerelmeseket. - mosolygott.
-Taehyungi! - kiabált nekem Yeeun - Gyere már!
-Köszönöm! - köszöntem el a bácsitól és Yeeun felé vettem az irány.
Kis gyerekek rohangáltak körülötte, ő pedig élvezte a dolgot.
-Fogd meg! - nyomta a kezembe a friss fagylaltját.
-De akkor megeszem.
-Nem baj. - mosolygott majd a kicsik felé fordult - Én vagyok a fogó! - a törpék pedig sikítva menekülni kezdtek előle.
Így már kevésbé aggódtam amiatt, hogy mennyire fog szeretni. Ő is pont ugyan olyan gyerekes és kattant volt, mint én.
Ahogy ott álltam kezemben a két tölcsérrel, egyszer csak egy kisfiú kapaszkodott meg a nadrágomban és elbújt mögém.
-Itt nem fog megtalálni vigyázz! - rejtegettem, de Yeeun észrevette, hogy valami nincs rendben.
-Mi a baj Tae? - jött felém mosolyogva - Csak nem bújtatsz valakit.
-Maximum a fagyidat.
-Na persze. Látom ám a menekültet mögötted.
-Ne ne ne! Maradj! Nem ér el rajtam keresztül. - menekült volna a kisfiú, de marasztaltam.
-Ó igazán? - állt elém Yeeun.
-Igen. - néztem rá, és egyre hevesebben vert szívem a közelségétől.
-Azt csak hiszed! - ölelt át, de a kisfiú résen volt és elszaladt, ám én kaptam egy puszit - Köszönöm a fagyit. - távolodott el lassan, majd visszavette az édességet, de nem tudtam megszólalni. Belém fojtotta a puszija a szót.
-Szeretem ezt a parkot, bár ritkán járok erre. - sétálgattunk, miközben nézelődött.
-Én is. Csendes - igazi fecsegő partner vagyok basszus! De nem tudom mit mondhatnék.
-És picit kihalt. Nem olyan zsúfolt, mint a város. Majdnem vidék, csak mégse. - kuncogott.
-Én vidéken éltem, és igazad van. Kicsit valóba hasonlít. De nem az igazi. - végre nem csak egyszavas válasz. Zseni vagyok!
-Most, hogy-hogy itt laksz?
-Suli miatt. Vidékről nehéz lenne feljárni.
-Igaz.
-Megkérdezhetem, mért dolgozol a Once upon a timeban? - ez a kérdés tényleg fúrta az oldalam, de amint feltettem, legszívesebben elástam volna magam. Valaki adjon egy ásót!
-Persze! Bátyámé a hely, és igazából nem dolgozok ott. Csak zsebpénz nagyjából, meg szeretek táncolni, és tök menő az a hely. Beugró vagyok főleg. - magyarázott mosolyogva.
-Ohh értem. És mi az eredeti munkád? Vagy diák vagy?
-Jaja én is tanulok. Közgazdász leszek.
-Úúúú, akkor nagyon okos vagy.
-De van segítségem. Apa meg tesóm is. - értünk egy padhoz és leültünk.
-Ahh értem.
-Cica vagy macska? - kérdezte egy kis csend után.
-Mi?
-Vagyis. - nevetett - Gyorsan akartam kérdezni, na. Kutya vagy macska?
-Mindkettőt szeretem.
-Ohh. Én inkább cicás vagyok, de a nyuszikat jobban szeretem. Most is van kettő.
-Ezért az a beceneved? - néztem a földre.
-Részben ezért, részben azért, mert fura hangokat adok ki, ha jól érzem magam, meg puha a bőröm. Apu találta ki.
-Van egy ugyan ilyen haverom. Mármint, hang tekintetében. Vicces tud lenni. - mosolyogtam
-Majd elbeszélgetünk vele. - kuncogott újra - De lassan mennem kell.
-Tényleg? - kaptam rá tekintetemet - Mért?
-Tesóm elviszi étterembe a családot, mert szülinapja volt, csak sokat dolgozott.
-Ó értem.
-Aztán még haza megyek előtte átöltözni. Szóval sétálgassunk kifele. - állt fel.
-Rendben. - keltem fel én is.
-De csak lassan! - húzott vissza - Nem sietek.
-Bocsánat.
-Csak azért nem szeretem a parkokat, mert sokkal hidegebbek, és folyton fázok.
-Akkor viszont siessünk. Nincs nálam semmi, amit odaadhatnék.
-De van. A kezed. - bújt hozzám, és újra elakadt a szavam - Az jó meleg. - fogta meg.
-Öhm.... és... ez elég? Meg ne fázz. - nyeltem nagyokat.
-Nem fogok. Ahh, tényleg jó meleg.
-Tényleg fura hangokat adsz ki. - néztem el más irányba.
-Na nézd már! Tudtam, hogy itt fog toporzékolni. - értünk ki a parkból, és egy fekete audira mutatott.
-Az a tesód?
-Igen. Ahh~ a nap! De jó meleg! - sétáltunk lassan az autóhoz - Köszönöm a mai napot. - állt elém - Remélem még megyünk majd máskor is valahova.
-Persze. Bár nem tudom, hogy vagy suliban.
-Csak írj és megbeszéljünk.
-Yeeun gyere már! - szólt ki a kocsiból a testvére, de csak a hangját hallottam. Olyan ismerős.... mintha már ismerném a hang tulajdonosát.
-Na rohannom kell. - fonta karjait a nyakam köré és megcsókolt.
Hirtelen azt sem tudtam mit tegyek. Ilyen még sosem történt velem, és nem akartam elrontani. Egy pillanatra ledermedtem, de ahogy mozgatni kezdte ajkait, követtem azokat, majd lassan elvált tőlem.
-Jó hétvégét Taehyung! - lehelt pár szót, majd rohant is az autóhoz.
Felemeltem kezem, hogy elköszönök, de újabb meglepetés ért öt percen belül, ahogy felismertem Cso Gjuhjont. Az előbb még kiugrott a szívem, úgy dobogott, most pedig kihagyott egy ütemet. Nem hiszem el, hogy pont az ő húgát kellett kifogjam. De ami még rosszabb. Ő is felismert engem, bár már nem tűnt olyan gonosznak, mint anno. Ettől függetlenül úgy gondolom, ez veszett ügy.
(Vajon mért mondott le V azonnal a megnyert lányról csupán a testvére miatt. Kövi részből megtudjátok :D Folytatjuk!)
-Istenem, de hülye vagy Hoseok. - fogtam fejemet, majd után a kiabáltam - Rúzsozd is ki magad!
-Terveztem! - válaszolt, mire még jobban nevetni kezdtünk, és nem bírtuk megállni, hogy ne legyünk szemtanúi az átalakulásnak.
-Írok a srácoknak, hogy ezt élőben kell látniuk. - súgta nekem Kook és pötyögni kezdett a telefonján.
-Hozzanak popcornt is!
-Szóval. - krákogott Hoseok, immár teljes felszerelésben - Úgy örülök, hogy felhívtál! - beszélt vékony hangon.
-Ezt muszáj? - kérdeztem tőle, ahogy előtte álltam.
-Tae csináld! Kíváncsi vagyok, mit hoz ki belőle. - szólt rám Jimin, miközben a kukoricán csámcsogott a többiekkel. Ők az első sorban ülhettek és ingyen mozizhattak.
-Igen Tae, ne légy ilyen kis félős! - csapta meg mellkasomat J-Hope eléggé....buzisan.
-Haaahhh. Jó! Szóval. Örülök, hogy eljöttél. Akkor menjünk is fagyizni.
-Nem akarsz előbb mondani valamit nekem? - incselkedett Hoseok.
-De... akarok? - néztem rá kérdően.
-És mit akarsz?
-Őőőőőőmmm... csak azt, hogy.
-Hogy szerelmes vagy belém?
-Hát ez aztán iszonyat élethű. - kommentálta Suga.
-Hát tetszel nekem de
-Jaj, én is imádlak! - ugrott a nyakamba - Gyere, adj egy csókot.
-Mi? Ne, Hoseok! - próbáltam levakarni, de annyira rám nehezedett, hogy a földön kötöttük ki.
-Ugye már nem is olyan vicces, mikor téged akar lesmárolni? - hajolt fölénk Jimin, miközben a többiek csak nevettek.
-Gyere Jimine. - nézett fel rá hirtelen J-Hope és el is kapta a pólóját - Adj egy cuppanósat.
-Baszki Hoseok! - tartott neki ellen.
-Te az előbb még az én csajom voltál, most meg megcsalsz? Hát milyen asszony vagy te? - mordultam rá.
-Népszerű. - pillantott vissza rám.
-Jah.... bocs. Akkor mit tegyek, hogy mellettem maradj?
-Valld be, hogy szeretsz. - hajolt közelebb hozzám, Jimint pedig elengedte, aki megkönnyebbülten felsóhajtott.
-Hoseok tudod jól, hogy imádlak.
-Na ez a beszéd! - kelt fel rólam.
-Ennyi? - kérdezte Suga.
-Jaj, ne légy telhetetlen! - bökte oldalba Rapmon.
-De igaza van. - szólalt fel Kook - És az erkély jelenet?
-Jaaaaaj igeeeeen. - lágyult el Jin - Az a legromantikusabb.
-Oké, felmászok a kanapéra. - indult meg J-Hope.
-Én meg letérdelek. - helyezkedtem pozícióba.
-Hát ezt nem hiszem el. - hitetlenkedett Rapmon.
-Ó Júlia, mért vagy te Júlia? - kezdtem.
-Az nem így van. - szólt bele Jin.
-Most romantikát akarsz, vagy szöveghűséget? - néztem rá.
-Figyelek.
-Köszönöm. - fordultam vissza Hopi felé - Ó drága Júlia.
-Ó Rómeó, - folytatta Hoseok - mért vagy te Rómeó?
-Szeretlek Júlia! Gyere szökjünk meg együtt! - álltam fel, a többiek pedig már alig bírták nevetés nélkül.
-Rendben szerelmem! Kapj el! - ugrott karjaimba Hoseok.
-De rohadt nehéz vagy. - jegyeztem meg miután letettem.
-Nem mondunk ilyet egy nőnek! - kaptam egy gyenge pofont, ahogy elhúzódott tőlem.
-Na így már sokkal jobb volt. Jöhetnek a csajozós szövegek. - irányította Jin az eseményeket.
-Jaj igen! - dugta ki lábát Hoseok a szoknya alól és hatalmasakat pislogott - Bármivel kezdheted.
-Őőőő - pislogtam, miközben a többiek nem mertek enni, nehogy félrenyeljenek - Szép a férfiasan vastag és izmos combod. - poénkodtam el.
-Jaj, de cukor falat vagy. Máshol is sima vagyok ám.
-Fúúúúj bazdmeg Hoseok! - nevetek fel hangosan, mialatt mindenki gondolatát tolmácsolta Rapmon, és én is inkább megkapaszkodtam a kanapé támlájában.
-Na akkor reggel - álltunk a bejáratban miközben J-Hope elköszönt tőlünk, de főleg nekem magyarázott - tízkor felhívlak.
-Oké.
-Szép vagy Hoseok! - kiabált át a szomszéd, miközben az éppen hazaért.
-Köszönöm! - vigyorgott - Egész bejövős nekem is. - nevetett, és a szomszéd csak fogta a fejét.
-Imádok hozzátok átjárni. - jegyezte meg Jin.
-Jah, buli minden perc. Jó utat hazafelé! - köszönt el tőlünk, mire egyöntetűen mi is elbúcsúztunk.
-Igen? - vettem fel a telefont reggel, de még nagyon álmos voltam.
-Hívd fel Yeeunt és készülődj! - üvöltött a telefonba Hoseok, mire kinyomtam és visszaaludtam, de újra hívott, én pedig mit egy hülye, mit sem sejtve felvettem.
-Igen?
-Ki ne nyomj! Ébresztő hétalvó! Ma randid van! - de újra letettem. Állítottam ébresztőt, majd az felkelt.
Ám pár perc múlva hallottam, hogy valaki trappol a lépcsőn, és nem csalódtam.
-Tae! Ébresztő! - rántotta le rólam a takarómat.
-Ahhj Hoseok korán van! - fordultam a másik oldalamra.
-Lassan tíz óra. Tessék telefonálni és öltözni!
Nem is tudtam tovább bujkálni. Muszáj volt felkelnem, majd őfelsége parancsait teljesítettem. Yeeunt hamar elérem, a segítségnek hála pedig tisztáztuk az időt és a helyet. Majd szerencsémre, J-Hope hazament, mert tanulnia kellett. Én pedig ahogy telt az idő, egyre idegesebb lettem.
Ahh túl korán van. Késnem kellett volna legalább egy kicsit. J-Hope úgyis azt mondta, hogy a lányok folyton késnek. Ráadásul így azt fogja hinni, hogy nincs jobb dolgom, mint vele randizni. Mondjuk, ez igaz is. Jaj Istenem! El kéne mennem venni addig egy vizet.
Járkáltam fel alá idegességemben, majd mikor pont elhatároztam, hogy elmegyek venni valami innivalót, a nevemet hallottam és a hang irányába fordultam.
-Taehyung! - integetett Yeeun, majd hozzám futott - Sokat vártál? Remélem nem.
-Nem én - pislogtam, mert teljesen másnak képzeltem, de kellemes meglepetés ért, hogy még szebb, mint vártam. Ám ez újabb problémát jelentett. Így még kevesebb bátorságom volt hozzá - mindig korábban jövök. Még.... nincs is annyi, mit amennyit megbeszéltünk. - néztem az órámra, mert rá nem mertem.
-Tényleg? - hajolt ő is oda, én pedig hatalmasat nyertem - Jaj, tényleg! Ez a jó abban, hogy feledékeny vagyok. - szemlélte a saját karóráját - Elfelejtem, hogy siet. Na mehetünk fagyizni! - mosolygott fel ám.
-R-rendben. Gyere! - indultam el és ő követett.
-A roletti ajándék. - szúrt egyet-egyet az árus a fagyinkba.
-Köszönjük. - nyalt is bele Yeeun, ahogy a kezébe adtam, és elindult a szökőkút felé.
-Ne félj tőle. - súgta nekem a bácsi, ahogy még előtte álltam - Ő is csak egy lány, és ahogy elnéztem, tetszel neki.
-Így gondolja? - vörösödtem el.
-Rengeteg fagyit adok el nap mint nap fiatal pároknak. Felismerem a szerelmeseket. - mosolygott.
-Taehyungi! - kiabált nekem Yeeun - Gyere már!
-Köszönöm! - köszöntem el a bácsitól és Yeeun felé vettem az irány.
Kis gyerekek rohangáltak körülötte, ő pedig élvezte a dolgot.
-Fogd meg! - nyomta a kezembe a friss fagylaltját.
-De akkor megeszem.
-Nem baj. - mosolygott majd a kicsik felé fordult - Én vagyok a fogó! - a törpék pedig sikítva menekülni kezdtek előle.
Így már kevésbé aggódtam amiatt, hogy mennyire fog szeretni. Ő is pont ugyan olyan gyerekes és kattant volt, mint én.
Ahogy ott álltam kezemben a két tölcsérrel, egyszer csak egy kisfiú kapaszkodott meg a nadrágomban és elbújt mögém.
-Itt nem fog megtalálni vigyázz! - rejtegettem, de Yeeun észrevette, hogy valami nincs rendben.
-Mi a baj Tae? - jött felém mosolyogva - Csak nem bújtatsz valakit.
-Maximum a fagyidat.
-Na persze. Látom ám a menekültet mögötted.
-Ne ne ne! Maradj! Nem ér el rajtam keresztül. - menekült volna a kisfiú, de marasztaltam.
-Ó igazán? - állt elém Yeeun.
-Igen. - néztem rá, és egyre hevesebben vert szívem a közelségétől.
-Azt csak hiszed! - ölelt át, de a kisfiú résen volt és elszaladt, ám én kaptam egy puszit - Köszönöm a fagyit. - távolodott el lassan, majd visszavette az édességet, de nem tudtam megszólalni. Belém fojtotta a puszija a szót.
-Szeretem ezt a parkot, bár ritkán járok erre. - sétálgattunk, miközben nézelődött.
-Én is. Csendes - igazi fecsegő partner vagyok basszus! De nem tudom mit mondhatnék.
-És picit kihalt. Nem olyan zsúfolt, mint a város. Majdnem vidék, csak mégse. - kuncogott.
-Én vidéken éltem, és igazad van. Kicsit valóba hasonlít. De nem az igazi. - végre nem csak egyszavas válasz. Zseni vagyok!
-Most, hogy-hogy itt laksz?
-Suli miatt. Vidékről nehéz lenne feljárni.
-Igaz.
-Megkérdezhetem, mért dolgozol a Once upon a timeban? - ez a kérdés tényleg fúrta az oldalam, de amint feltettem, legszívesebben elástam volna magam. Valaki adjon egy ásót!
-Persze! Bátyámé a hely, és igazából nem dolgozok ott. Csak zsebpénz nagyjából, meg szeretek táncolni, és tök menő az a hely. Beugró vagyok főleg. - magyarázott mosolyogva.
-Ohh értem. És mi az eredeti munkád? Vagy diák vagy?
-Jaja én is tanulok. Közgazdász leszek.
-Úúúú, akkor nagyon okos vagy.
-De van segítségem. Apa meg tesóm is. - értünk egy padhoz és leültünk.
-Ahh értem.
-Cica vagy macska? - kérdezte egy kis csend után.
-Mi?
-Vagyis. - nevetett - Gyorsan akartam kérdezni, na. Kutya vagy macska?
-Mindkettőt szeretem.
-Ohh. Én inkább cicás vagyok, de a nyuszikat jobban szeretem. Most is van kettő.
-Ezért az a beceneved? - néztem a földre.
-Részben ezért, részben azért, mert fura hangokat adok ki, ha jól érzem magam, meg puha a bőröm. Apu találta ki.
-Van egy ugyan ilyen haverom. Mármint, hang tekintetében. Vicces tud lenni. - mosolyogtam
-Majd elbeszélgetünk vele. - kuncogott újra - De lassan mennem kell.
-Tényleg? - kaptam rá tekintetemet - Mért?
-Tesóm elviszi étterembe a családot, mert szülinapja volt, csak sokat dolgozott.
-Ó értem.
-Aztán még haza megyek előtte átöltözni. Szóval sétálgassunk kifele. - állt fel.
-Rendben. - keltem fel én is.
-De csak lassan! - húzott vissza - Nem sietek.
-Bocsánat.
-Csak azért nem szeretem a parkokat, mert sokkal hidegebbek, és folyton fázok.
-Akkor viszont siessünk. Nincs nálam semmi, amit odaadhatnék.
-De van. A kezed. - bújt hozzám, és újra elakadt a szavam - Az jó meleg. - fogta meg.
-Öhm.... és... ez elég? Meg ne fázz. - nyeltem nagyokat.
-Nem fogok. Ahh, tényleg jó meleg.
-Tényleg fura hangokat adsz ki. - néztem el más irányba.
-Na nézd már! Tudtam, hogy itt fog toporzékolni. - értünk ki a parkból, és egy fekete audira mutatott.
-Az a tesód?
-Igen. Ahh~ a nap! De jó meleg! - sétáltunk lassan az autóhoz - Köszönöm a mai napot. - állt elém - Remélem még megyünk majd máskor is valahova.
-Persze. Bár nem tudom, hogy vagy suliban.
-Csak írj és megbeszéljünk.
-Yeeun gyere már! - szólt ki a kocsiból a testvére, de csak a hangját hallottam. Olyan ismerős.... mintha már ismerném a hang tulajdonosát.
-Na rohannom kell. - fonta karjait a nyakam köré és megcsókolt.
Hirtelen azt sem tudtam mit tegyek. Ilyen még sosem történt velem, és nem akartam elrontani. Egy pillanatra ledermedtem, de ahogy mozgatni kezdte ajkait, követtem azokat, majd lassan elvált tőlem.
-Jó hétvégét Taehyung! - lehelt pár szót, majd rohant is az autóhoz.
Felemeltem kezem, hogy elköszönök, de újabb meglepetés ért öt percen belül, ahogy felismertem Cso Gjuhjont. Az előbb még kiugrott a szívem, úgy dobogott, most pedig kihagyott egy ütemet. Nem hiszem el, hogy pont az ő húgát kellett kifogjam. De ami még rosszabb. Ő is felismert engem, bár már nem tűnt olyan gonosznak, mint anno. Ettől függetlenül úgy gondolom, ez veszett ügy.
(Vajon mért mondott le V azonnal a megnyert lányról csupán a testvére miatt. Kövi részből megtudjátok :D Folytatjuk!)
2015. június 4., csütörtök
V&Yeeun 4.rész
-Mi ez? - kérdezte Suga.
-A csajaink számai! Na? Tegyem félre a farkam, mi?
-Imádunk Kook! - szólaltam meg, ahogy levegőhöz jutottam.
-Tudom. - vigyorgott - Hisz én olyan cuki vagyok, hogy engem csak szeretni lehet.
Miután Kook összeszedte a telefonszámokat, lassan megérkeztek a szülei is két kocsival. Mi, a szokásos négyes, elköszöntünk a többiektől, majd beültünk Kookie anyukája mellé.
-Na hallom srácok, kaptatok kicsit. - kezdte a beszélgetést.
-Hát csak Suga. A többiek csak dulakodtak. - válaszolt neki Kook.
Majd az estéről kezdtek beszélgetni, én pedig az ablakon bámultam kifelé.
-Ugye jól elraktad? - sugdosott fülembe Hoseok.
-Mit? - fordultam felé.
-Hát a számát.
-Jah, igen.
-Na akkor holnap fel kell hívnod.
-Majd.... majd. - néztem ki újra az ablakon.
-Jaj milyen kis nyuszi vagy Taetae. - csípte meg arcomat.
Kook anyukája engem vitt haza elsőnek, így viszonylag hamar ágyba kerültem. Mielőtt azonban még elaludtam volna, beszélgettem a fiúkkal a csoportunkba. Mindannyian Suga után érdeklődtünk, aki viszont a legkésőbb jutott internethez. Elmondta, hogy anyuja felkelt arra, hogy hazaért, majd rendesen le is baszta, hogy hogy lehet ilyen béna, miközben a fejét borogatta. De jót nevettünk a dolgon és megnyugodtunk, hogy semmi komoly baja. Legvégül pedig Hopi írt nekem, hogy ha gondolom, másnap átmehetek hozzá játszani. Persze azonnal rávágtam, hogy tuti megyek és készüljön, így húztam magamnak órát, majd mély álomba szenderültem
Nem akartam sokat aludni, mert akkor elmegy nap, ezért az ébresztőm keltett. Persze lenyomtam vagy háromszor, de számítottam erre is, így rengeteget állítottam be. Az utolsóra végül fel is tápászkodtam. Rendbe szedtem magam, és még a fürdőt se foglaltam sokáig, majd kimentem mamáékhoz a konyhába.
-Jó reggelt mama és papa! - köszöntem rájuk, miközben ők már nagyban reggeliztek.
-Szia kincsem! Mit kérsz reggelire?
-Nem tudom. Szerintem csak iszok egy kakaót és átmegyek Hoseokhoz.
-Milyen volt a tegnapi buli?
-Jó. Bááár.... verekedésbe keveredtünk, így korábban hazajöttünk. - pakoltam elő a kakaóhoz.
-Verekedés? - csodálkozott mama.
-Na mi van, a kis unokám férfivá érett? - tette le papa az újságot.
-Nem volt semmi különös, Csak Yoongi kapott, minket pedig csak lökdöstek.
-Na, ha ezt elmondod anyádnak biztos felmegy benne a pumpa. - kacagott papa.
-Hogy lehetsz ilyen papus? - csapta meg saját újságjával mama.
-Tényleg, amúgy beszéltetek velük? Tegnap nem tudtam felhívni őket. - sétáltam az asztalhoz, miközben belekortyoltam kakaómba.
-Igen. Kisöcsédnek nagyon jól sikerülnek a dolgozatai.
-Jaj de jó! - örvendeztem - Na ma felhívom őket.
-Mama add vissza az újságom! - kezdetek vitatkozni, miközben elszürcsöltem reggelim, és épp elraktam a poharat a mosogatógépbe.
-Nem adom, me' folyton olvasol. Sosem beszélgetünk.
-Na de mama! Én se veszem el a fakanalad. - háborodott fel papa.
-Megyek. - pusziltam meg őket - Majd jövök este felé.
-Rendben kis unokám. Vigyázz magadra!
-Ne aggódjatok. Sziasztok! - indultam öltözni, de ők tovább vitatkoztak.
-Taehyungi szólj rá mamára, adja vissza!
-Én már elmentem papó! - szóltam vissza miközben felhúztam cipőmet.
-Mamus add vissza, vagy elmegyek a kocsmába. - fenyegetőzött és jót nevettem magamban.
-No csak az kéne még! Ma segítesz nekem mosni papus.
-Most, hogy így mondod mamus, fáj a derekam. Inkább ledőlök a kanapéra.
-Na ne színlelj papi! Készülj fel inkább a mai napra.
-Megyek sziasztok!
-Szia édeském! - köszönt el mama.
-Várj Tae! Nem akarsz itthon maradni segíteni papának? - kiabált utánam papa.
-Szia papaaaaa! - csuktam be az ajtót.
-Jó reggelt! - köszöntem Hoseok anyukájának - Hopi mondta, hogy jöjjek át.
-Igen tudom, már egy órája itt sertepertél. Gyere csak be!
-Köszönöm.
-V! - jelent meg Hoseok - Ezt hozzad! Na gyere! - nyomott a kezembe két nagy üveg üdítőt - A szobámban leszünk anya. - indultunk meg Hopival.
-Rendben. Ha kértek valamit szóljatok!
-Jó-jó. - válaszolt, majd becsukta a ajtaját. - Na előkészítettem a kedvencet. Bár lassan kivégezzük.
-Naruto? - helyeztem kényelembe magamat tévéje előtt.
-Igen. Na te vagy a másik még mindig.
-Tudom. Húúú.... már elfelejtettem, mi hogy volt.
-Akkor menjünk egyet előtte az edzős pályára.
-Oké. - kezdtünk játszani, majd pár perc után témát váltott.
-Felhívtad már Yeeunt?
-Mi?
-Yeeun. Felhívtad ma már?
-Jah.... nem, még nem. - igyekeztem elbújni előle. Éreztem mi jön.
-Kim Taehyung! - állította le a játékot és felém fordult - Mért nem hívtad még?
-M... még korán van és biztos sokáig dolgozott.
-Hmmm.... na jó ez igaz. - fészkelte vissza magát - Ebédidőben felhívjuk.
-Juk?
-Igen. Kihangosítod és segítek. - nyomta vissza a játékot.
-Öhm.... oké.
-Jaj, csak nem zavarban vagy drágaság? - vigyorgott.
-Hagyjuk Hopi!
-Jaj de ééééédes. - nevetett és játszottunk tovább.
-Hakuna matat! Milyen gyönyörű szó! - kezdett énekelni, ahogy megszólalt a zene.
-Nem veszed fel? - kérdeztem miközben a játékot újra lestoppoltuk.
-De minnyá'. Szép az élet itt leeeeeeent!
-Vedd már fel!
-Jó van, na! Igen? - végre! - Suga az. - súgta nekem.
-Ohh. Hogy van?
-Hogy vagy? - ismételte kérdésem - Azt mondja jól, de nem ezért hívott.
-Akkor mért?
-Akkor mért hívtál? - Kezdett kicsit komikussá válni a helyzet.
-Azt mondta, haladjunk, és ne tolmácsoljak neked. - közvetített nekem megint, de már hallottam Suga hangját a telefonba, hogy üvölt Hoseoknak.
-Akkor mondja gyorsan.
-Akkor mondd gyorsan. - szólt Sugához tök nyugodtan, aki viszont szerintem már sík ideg volt.
-Azt kérdezi, van-e angol szótáram, mert kell az öccsének a vizsgához.
-Nem tudom, van? Nézzük meg! - keltünk fel és az íróasztalához mentünk
-Nem tudom. Megnézzük. - jött utánam - Azt mondja, hangosítsam ki, ha nem hagyom abba az ismételgetést.
-Akkor hangosítsd. - kutakodtunk a fiókjaiban, miközben meg is tette.
-Isten áldjon meg Hoseok, hogy lehetsz ilyen hülye baszki? Már rég végeztünk volna, ha nem ismételgeted. - hallatszott Suga dühöngése.
-De itt van V is, és nem hagyom ki semmiből.
-Akkor legközelebb fogd a kezét miközben a vécén ülsz!
-Szoktam - szivatta Hopi Sugát, aki le is döbbent.
-Nem szokta. - szólaltam meg végül.
-Basszus, pedig már kezdtem elhinni! Na találtatok már nekem szótárat?
-Nem igazán. Nem tudom hova lett. - válaszolt neki Hoseok - Hívd fel Kookot, már tuti felkelt. Azt mondta átjön, szóval siess.
-Oké, köszi. Akkor sziasztok.
-Szia! - köszöntünk el tőle.
-Na felhívod Yeeunt? - sétáltunk vissza a kanapéjához.
-Még korán van.
-Naaaa! Hívd fel. Azt ha alszik, akkor majd mondod neki, hogy leteszed és reméled veled fog álmodni.
-Te hogy tanultál csajozni Hoseok? Ez nagyon szar szöveg lenne. - beszélgettünk még a játék helyett.
-De akkor veled fog álmodnik és a randin majd a nyakadba ugrik. - kezdett el ölelgetni, hogy szimulálja mi fog történni.
-Honnan veszed, hogy ez lesz?
-Mert te cuki vagy és vicces. Biztos imádni fog. Jaaaj Tae! Annyira szeretek veled játszani. Vevő vagy mindenre.
-Na az biztos! Játszunk a macskáddal?
-Ahha! - eresztett el és felpattant - Kkanji! - nyitotta ajtaját és üvölteni kezdett - Anya hol van Kkanji? - kezdtük keresni a cicust a lakásban.
-Nem tudom! - válaszolt, miközben csengettek. Anyukája ajtót nyitott és hallottuk Kook hangját - Kicsim itt van a kis Kook is!
-Engedd be!
-Nem, majd kizárom.
-Hehe! Csókolom! - lépett be Jungkook és levette cipőjét.
-Szia kincsem. Épp macskát keresnek.
-Ohh! Nincs meg?
-Gondolom csak nyúzni akarják, ezért menekül előlük, de valahol meg kell lennie.
-Segíts Kook! - szólt rá Hoseok, miközben a szokásos helyein kerestük a macskát.
Ciccegtünk, de nem volt hajlandó megjelenni, végül azonban Kookie lelt rá. A fürdőszoba csapjában feküdt és úgy nézett ránk, mintha nem egy órája keresnénk. Én azonnal felkaptam majd a nappali közepén leültünk játszani és beszélgetni.
-Kookie te felhívtad már a lányt? - kezdte Hoseok.
-Hjojont? Ahha mikor felkeltem.
-És nem volt álmos?
-Nézd mekkora a szeme! - mondtam a fiúknak, ahogy Kkanji egyre jobban élvezte a kis játékát.
-Kicsit álmos volt, de azt mondta ők is hamar eljöttek. Nélkülünk nem volt jó a buli. - vigyorgott.
-Óóóóóó! Akkor neked nyert ügyed van. Látod Tae, neked is fel kéne hívnod. - bökött meg.
-De Yeeun ott dolgozik. - néztem rájuk - Kétlem, hogy hazaengedték volna. Vagy.... lehet elengedték?
-Hát figyelj Tae, ő a főnök húga. Tuti hazamehetett azok után. De hogy ez eddig nem jutott eszembe! - mondta Hoseok.
-A főnök húga. Lol, ezt nem is tudtam. - lepődött meg Kook - De ha tényleg így van, akkor tuti hazament az események után.
-Ja Tae, hívd már fel na.
-Jó' van felhívom. Hol a telefonom?
-Keressétek a földön. - nevetett Kookie.
Végül Hoseok hozta ki a mobilomat. A kanapéja mellett volt a padlón, szóval Kooknak megint igaza volt.
-De mit mondjak neki? - kerestem ki a számát.
-Talán kérdezd meg majd, hogy hogy van. - tanácsolta Jungkook.
-De előbb kezd a "Nem zavarlak?" mondattal. - javította kis Hoseok.
-Aztán meg mond neki, hogy pihenjen.
-És ebből, hogy lesz randi? - pislogtam rájuk.
-Úgy, hogy megkérdezed, hogy ki akar-e mozdulni, és ha igent mond, elhívod... fagyizni vagy nem tom. - válaszolt Kook.
-Vagy inkább megkérdezed, hogy segíthetsz-e neki valamiben, hogy tudjon pihenni.
-Másodikat választanám Kook.
-Semmi baj. - vigyorgott - Én is azt tenném. Na hívjad már!
Jó-jó. - nyomtam rá nagy nehezen a hívás gombra.
Ahogy egyre többet csörgött éreztem, hogy felkeltettem, így inkább le akartam tenni, de pont felvette, Hoseok pedig a fülemhez tapadt a telefon túloldaláról.
-Jó napot! Yeeun vagyok. Miben segíthetek? - szólt bele, én pedig mindent elfelejtettem szinte.
-Öhm. Szia! Taehyung vagyok a klubból.
-Jaaaj! Szia Taehyung! Mi a helyzet?
-Semmi különös. Csak gondoltam felhívlak, hogy hogy vagy.
-Jaj köszönöm, jól.
-Nem keltettelek fel?
-Nem. Már ébren vagyok egy ideje. Bátyámmal elmegyünk vásárolni, úgyhogy felkeltem.
-Óóó! - megakadtam.... Kimozdul. Most mit kérdezzek?
-Fagyi holnap? - suttogta Hoseok
-És holnap lenne kedved megint kimozdulni? - kérdeztem, miközben a cicát simogattam.
-Persze! Hova mennénk?
-Gondoltam elmehetnénk fagyizni, aztán sétálgatnánk egy... parkban.
-Jaj ez szuperül hangzik. És mikor?
-Hát őőő.... délután? Olyan három, négy felé? De majd még felhívlak pontosan mikor, jó?
-Rendben. Viszont most rohanok. Még beszélünk. Szia Taehyung!
-Szia! Jó vásárlás!
-Köszi, pusza! - tettük le.
-Eeeeeej! - ujjongtak a srácok - Akkor ma átvesszük a csajozós dumákat. - mondta Hoseok - Anya! Adj valami női ruhát?
-Minek az Hopi? - pislogtam.
-Én leszek a csaj, és neked el kell csábítani.
-Loool! - kezdett nevetni jó hangosan Kookie.
-Anya az a rózsaszín egyberuhád megvan még? - ment anyukája felé.
-Istenem, de hülye vagy Hoseok. - fogtam fejemet, majd után a kiabáltam - Rúzsozd is ki magad!
-Terveztem! - válaszolt, mire még jobban nevetni kezdtünk, és nem bírtuk megállni, hogy ne legyünk szemtanúi az átalakulásnak.
-Írok a srácoknak, hogy ezt élőben kell látniuk. - súgta nekem Kook és pötyögni kezdett a telefonján.
-Hozzanak popcornt is!
(Folytatjuk :D)
-A csajaink számai! Na? Tegyem félre a farkam, mi?
-Imádunk Kook! - szólaltam meg, ahogy levegőhöz jutottam.
-Tudom. - vigyorgott - Hisz én olyan cuki vagyok, hogy engem csak szeretni lehet.
Miután Kook összeszedte a telefonszámokat, lassan megérkeztek a szülei is két kocsival. Mi, a szokásos négyes, elköszöntünk a többiektől, majd beültünk Kookie anyukája mellé.
-Na hallom srácok, kaptatok kicsit. - kezdte a beszélgetést.
-Hát csak Suga. A többiek csak dulakodtak. - válaszolt neki Kook.
Majd az estéről kezdtek beszélgetni, én pedig az ablakon bámultam kifelé.
-Ugye jól elraktad? - sugdosott fülembe Hoseok.
-Mit? - fordultam felé.
-Hát a számát.
-Jah, igen.
-Na akkor holnap fel kell hívnod.
-Majd.... majd. - néztem ki újra az ablakon.
-Jaj milyen kis nyuszi vagy Taetae. - csípte meg arcomat.
Kook anyukája engem vitt haza elsőnek, így viszonylag hamar ágyba kerültem. Mielőtt azonban még elaludtam volna, beszélgettem a fiúkkal a csoportunkba. Mindannyian Suga után érdeklődtünk, aki viszont a legkésőbb jutott internethez. Elmondta, hogy anyuja felkelt arra, hogy hazaért, majd rendesen le is baszta, hogy hogy lehet ilyen béna, miközben a fejét borogatta. De jót nevettünk a dolgon és megnyugodtunk, hogy semmi komoly baja. Legvégül pedig Hopi írt nekem, hogy ha gondolom, másnap átmehetek hozzá játszani. Persze azonnal rávágtam, hogy tuti megyek és készüljön, így húztam magamnak órát, majd mély álomba szenderültem
Nem akartam sokat aludni, mert akkor elmegy nap, ezért az ébresztőm keltett. Persze lenyomtam vagy háromszor, de számítottam erre is, így rengeteget állítottam be. Az utolsóra végül fel is tápászkodtam. Rendbe szedtem magam, és még a fürdőt se foglaltam sokáig, majd kimentem mamáékhoz a konyhába.
-Jó reggelt mama és papa! - köszöntem rájuk, miközben ők már nagyban reggeliztek.
-Szia kincsem! Mit kérsz reggelire?
-Nem tudom. Szerintem csak iszok egy kakaót és átmegyek Hoseokhoz.
-Milyen volt a tegnapi buli?
-Jó. Bááár.... verekedésbe keveredtünk, így korábban hazajöttünk. - pakoltam elő a kakaóhoz.
-Verekedés? - csodálkozott mama.
-Na mi van, a kis unokám férfivá érett? - tette le papa az újságot.
-Nem volt semmi különös, Csak Yoongi kapott, minket pedig csak lökdöstek.
-Na, ha ezt elmondod anyádnak biztos felmegy benne a pumpa. - kacagott papa.
-Hogy lehetsz ilyen papus? - csapta meg saját újságjával mama.
-Tényleg, amúgy beszéltetek velük? Tegnap nem tudtam felhívni őket. - sétáltam az asztalhoz, miközben belekortyoltam kakaómba.
-Igen. Kisöcsédnek nagyon jól sikerülnek a dolgozatai.
-Jaj de jó! - örvendeztem - Na ma felhívom őket.
-Mama add vissza az újságom! - kezdetek vitatkozni, miközben elszürcsöltem reggelim, és épp elraktam a poharat a mosogatógépbe.
-Nem adom, me' folyton olvasol. Sosem beszélgetünk.
-Na de mama! Én se veszem el a fakanalad. - háborodott fel papa.
-Megyek. - pusziltam meg őket - Majd jövök este felé.
-Rendben kis unokám. Vigyázz magadra!
-Ne aggódjatok. Sziasztok! - indultam öltözni, de ők tovább vitatkoztak.
-Taehyungi szólj rá mamára, adja vissza!
-Én már elmentem papó! - szóltam vissza miközben felhúztam cipőmet.
-Mamus add vissza, vagy elmegyek a kocsmába. - fenyegetőzött és jót nevettem magamban.
-No csak az kéne még! Ma segítesz nekem mosni papus.
-Most, hogy így mondod mamus, fáj a derekam. Inkább ledőlök a kanapéra.
-Na ne színlelj papi! Készülj fel inkább a mai napra.
-Megyek sziasztok!
-Szia édeském! - köszönt el mama.
-Várj Tae! Nem akarsz itthon maradni segíteni papának? - kiabált utánam papa.
-Szia papaaaaa! - csuktam be az ajtót.
-Jó reggelt! - köszöntem Hoseok anyukájának - Hopi mondta, hogy jöjjek át.
-Igen tudom, már egy órája itt sertepertél. Gyere csak be!
-Köszönöm.
-V! - jelent meg Hoseok - Ezt hozzad! Na gyere! - nyomott a kezembe két nagy üveg üdítőt - A szobámban leszünk anya. - indultunk meg Hopival.
-Rendben. Ha kértek valamit szóljatok!
-Jó-jó. - válaszolt, majd becsukta a ajtaját. - Na előkészítettem a kedvencet. Bár lassan kivégezzük.
-Naruto? - helyeztem kényelembe magamat tévéje előtt.
-Igen. Na te vagy a másik még mindig.
-Tudom. Húúú.... már elfelejtettem, mi hogy volt.
-Akkor menjünk egyet előtte az edzős pályára.
-Oké. - kezdtünk játszani, majd pár perc után témát váltott.
-Felhívtad már Yeeunt?
-Mi?
-Yeeun. Felhívtad ma már?
-Jah.... nem, még nem. - igyekeztem elbújni előle. Éreztem mi jön.
-Kim Taehyung! - állította le a játékot és felém fordult - Mért nem hívtad még?
-M... még korán van és biztos sokáig dolgozott.
-Hmmm.... na jó ez igaz. - fészkelte vissza magát - Ebédidőben felhívjuk.
-Juk?
-Igen. Kihangosítod és segítek. - nyomta vissza a játékot.
-Öhm.... oké.
-Jaj, csak nem zavarban vagy drágaság? - vigyorgott.
-Hagyjuk Hopi!
-Jaj de ééééédes. - nevetett és játszottunk tovább.
-Hakuna matat! Milyen gyönyörű szó! - kezdett énekelni, ahogy megszólalt a zene.
-Nem veszed fel? - kérdeztem miközben a játékot újra lestoppoltuk.
-De minnyá'. Szép az élet itt leeeeeeent!
-Vedd már fel!
-Jó van, na! Igen? - végre! - Suga az. - súgta nekem.
-Ohh. Hogy van?
-Hogy vagy? - ismételte kérdésem - Azt mondja jól, de nem ezért hívott.
-Akkor mért?
-Akkor mért hívtál? - Kezdett kicsit komikussá válni a helyzet.
-Azt mondta, haladjunk, és ne tolmácsoljak neked. - közvetített nekem megint, de már hallottam Suga hangját a telefonba, hogy üvölt Hoseoknak.
-Akkor mondja gyorsan.
-Akkor mondd gyorsan. - szólt Sugához tök nyugodtan, aki viszont szerintem már sík ideg volt.
-Azt kérdezi, van-e angol szótáram, mert kell az öccsének a vizsgához.
-Nem tudom, van? Nézzük meg! - keltünk fel és az íróasztalához mentünk
-Nem tudom. Megnézzük. - jött utánam - Azt mondja, hangosítsam ki, ha nem hagyom abba az ismételgetést.
-Akkor hangosítsd. - kutakodtunk a fiókjaiban, miközben meg is tette.
-Isten áldjon meg Hoseok, hogy lehetsz ilyen hülye baszki? Már rég végeztünk volna, ha nem ismételgeted. - hallatszott Suga dühöngése.
-De itt van V is, és nem hagyom ki semmiből.
-Akkor legközelebb fogd a kezét miközben a vécén ülsz!
-Szoktam - szivatta Hopi Sugát, aki le is döbbent.
-Nem szokta. - szólaltam meg végül.
-Basszus, pedig már kezdtem elhinni! Na találtatok már nekem szótárat?
-Nem igazán. Nem tudom hova lett. - válaszolt neki Hoseok - Hívd fel Kookot, már tuti felkelt. Azt mondta átjön, szóval siess.
-Oké, köszi. Akkor sziasztok.
-Szia! - köszöntünk el tőle.
-Na felhívod Yeeunt? - sétáltunk vissza a kanapéjához.
-Még korán van.
-Naaaa! Hívd fel. Azt ha alszik, akkor majd mondod neki, hogy leteszed és reméled veled fog álmodni.
-Te hogy tanultál csajozni Hoseok? Ez nagyon szar szöveg lenne. - beszélgettünk még a játék helyett.
-De akkor veled fog álmodnik és a randin majd a nyakadba ugrik. - kezdett el ölelgetni, hogy szimulálja mi fog történni.
-Honnan veszed, hogy ez lesz?
-Mert te cuki vagy és vicces. Biztos imádni fog. Jaaaj Tae! Annyira szeretek veled játszani. Vevő vagy mindenre.
-Na az biztos! Játszunk a macskáddal?
-Ahha! - eresztett el és felpattant - Kkanji! - nyitotta ajtaját és üvölteni kezdett - Anya hol van Kkanji? - kezdtük keresni a cicust a lakásban.
-Nem tudom! - válaszolt, miközben csengettek. Anyukája ajtót nyitott és hallottuk Kook hangját - Kicsim itt van a kis Kook is!
-Engedd be!
-Nem, majd kizárom.
-Hehe! Csókolom! - lépett be Jungkook és levette cipőjét.
-Szia kincsem. Épp macskát keresnek.
-Ohh! Nincs meg?
-Gondolom csak nyúzni akarják, ezért menekül előlük, de valahol meg kell lennie.
-Segíts Kook! - szólt rá Hoseok, miközben a szokásos helyein kerestük a macskát.
Ciccegtünk, de nem volt hajlandó megjelenni, végül azonban Kookie lelt rá. A fürdőszoba csapjában feküdt és úgy nézett ránk, mintha nem egy órája keresnénk. Én azonnal felkaptam majd a nappali közepén leültünk játszani és beszélgetni.
-Kookie te felhívtad már a lányt? - kezdte Hoseok.
-Hjojont? Ahha mikor felkeltem.
-És nem volt álmos?
-Nézd mekkora a szeme! - mondtam a fiúknak, ahogy Kkanji egyre jobban élvezte a kis játékát.
-Kicsit álmos volt, de azt mondta ők is hamar eljöttek. Nélkülünk nem volt jó a buli. - vigyorgott.
-Óóóóóó! Akkor neked nyert ügyed van. Látod Tae, neked is fel kéne hívnod. - bökött meg.
-De Yeeun ott dolgozik. - néztem rájuk - Kétlem, hogy hazaengedték volna. Vagy.... lehet elengedték?
-Hát figyelj Tae, ő a főnök húga. Tuti hazamehetett azok után. De hogy ez eddig nem jutott eszembe! - mondta Hoseok.
-A főnök húga. Lol, ezt nem is tudtam. - lepődött meg Kook - De ha tényleg így van, akkor tuti hazament az események után.
-Ja Tae, hívd már fel na.
-Jó' van felhívom. Hol a telefonom?
-Keressétek a földön. - nevetett Kookie.
Végül Hoseok hozta ki a mobilomat. A kanapéja mellett volt a padlón, szóval Kooknak megint igaza volt.
-De mit mondjak neki? - kerestem ki a számát.
-Talán kérdezd meg majd, hogy hogy van. - tanácsolta Jungkook.
-De előbb kezd a "Nem zavarlak?" mondattal. - javította kis Hoseok.
-Aztán meg mond neki, hogy pihenjen.
-És ebből, hogy lesz randi? - pislogtam rájuk.
-Úgy, hogy megkérdezed, hogy ki akar-e mozdulni, és ha igent mond, elhívod... fagyizni vagy nem tom. - válaszolt Kook.
-Vagy inkább megkérdezed, hogy segíthetsz-e neki valamiben, hogy tudjon pihenni.
-Másodikat választanám Kook.
-Semmi baj. - vigyorgott - Én is azt tenném. Na hívjad már!
Jó-jó. - nyomtam rá nagy nehezen a hívás gombra.
Ahogy egyre többet csörgött éreztem, hogy felkeltettem, így inkább le akartam tenni, de pont felvette, Hoseok pedig a fülemhez tapadt a telefon túloldaláról.
-Jó napot! Yeeun vagyok. Miben segíthetek? - szólt bele, én pedig mindent elfelejtettem szinte.
-Öhm. Szia! Taehyung vagyok a klubból.
-Jaaaj! Szia Taehyung! Mi a helyzet?
-Semmi különös. Csak gondoltam felhívlak, hogy hogy vagy.
-Jaj köszönöm, jól.
-Nem keltettelek fel?
-Nem. Már ébren vagyok egy ideje. Bátyámmal elmegyünk vásárolni, úgyhogy felkeltem.
-Óóó! - megakadtam.... Kimozdul. Most mit kérdezzek?
-Fagyi holnap? - suttogta Hoseok
-És holnap lenne kedved megint kimozdulni? - kérdeztem, miközben a cicát simogattam.
-Persze! Hova mennénk?
-Gondoltam elmehetnénk fagyizni, aztán sétálgatnánk egy... parkban.
-Jaj ez szuperül hangzik. És mikor?
-Hát őőő.... délután? Olyan három, négy felé? De majd még felhívlak pontosan mikor, jó?
-Rendben. Viszont most rohanok. Még beszélünk. Szia Taehyung!
-Szia! Jó vásárlás!
-Köszi, pusza! - tettük le.
-Eeeeeej! - ujjongtak a srácok - Akkor ma átvesszük a csajozós dumákat. - mondta Hoseok - Anya! Adj valami női ruhát?
-Minek az Hopi? - pislogtam.
-Én leszek a csaj, és neked el kell csábítani.
-Loool! - kezdett nevetni jó hangosan Kookie.
-Anya az a rózsaszín egyberuhád megvan még? - ment anyukája felé.
-Istenem, de hülye vagy Hoseok. - fogtam fejemet, majd után a kiabáltam - Rúzsozd is ki magad!
-Terveztem! - válaszolt, mire még jobban nevetni kezdtünk, és nem bírtuk megállni, hogy ne legyünk szemtanúi az átalakulásnak.
-Írok a srácoknak, hogy ezt élőben kell látniuk. - súgta nekem Kook és pötyögni kezdett a telefonján.
-Hozzanak popcornt is!
(Folytatjuk :D)
2015. május 30., szombat
V&Yeeun 3.rész
-Itt leszünk! - közölte a hírt mindenkivel Jungkook, amin meglepődtünk, de nagyon örültünk neki.
-Tényleg? - kérdeztem vissza, ahogy kiértünk.
-Kell annak a csajnak a száma. Itt leszünk! - határozta el magát. Szóval ő sem járt sikerrel. De ez nekem csak jó. Így lesz még szerencsém Nyuszóhoz. Ez az!Az elkövetkezendő egy hétben igyekeztünk mindannyian megtudni a lányok neveit, de nem jutottunk semmire.
-Mikor végez már? - kérdeztem Jimint, ahogy Kook iskolája előtt ácsorogtunk.
-Mindjárt. Ne türelmetlenkedj!
-Azért érdekes, hogy semmit sem tudtunk meg róluk az elmúlt egy hétben. - szólalt meg J-Hope - Lehet bevándorlók.
-Ezt igazán kétlem. - válaszoltam, miközben leültem mellé a korlátra.
-De az is lehet, hogy a tulaj a stricijük, és amúgy nem engedi el őket sehova és ezért vannak kifestve, hogy ne látszódjanak a sérüléseik.
-Jaj Hoseok, néha olyan hülyeségeket tudsz beszélni. - rázta fejét Jimin.
-Mért? Bármi lehetséges.
-Biztos, hogy nem kurvák. - fűztem hozzá.
-Aztán az is lehet. Nem tudhatod.
Vártunk még pár percet Kookie sulija előtt, majd amint kicsengettek, felpattantunk és a kis hülyét kezdtük keresni a kiáramló tömegben.
-Legalább tudja, hogy jövünk? - kérdezte Hoseok.
-Igen. Már tegnap is mondtam neki. - válaszolt Jimin.
-Héééé! - integetett széles mosollyal Jungkook a kijáratból, majd hozzánk sietett - Mehetünk is. - indultunk meg.
-Milyen napod volt? - kérdezte Jimin, de nekem sokkal fontosabb kérdésem volt.
-Egész jó, köszönöm. Bár
-Megtudtál valamit? - szakítottam félbe.
-Jaj V, ne legyél tiszteletlen! Nem illik közbeszólni, ha valaki beszél. - lökött oldalba menet közben kicsit J-Hope.
-Semmi baj. Én is egész nap ezen kattogok amúgy. - legyintett a legkisebb - De semmit. Apa hiába ajánlott fel mindenfélét, a lányok nevei nem eladóak. Ha ők nem mondják meg, sose tudjuk meg.
-Óóóóóó! - szomorodtam el.
-Jaj, ne lógasd az orrod kis aranyos! - ölelgetett Hoseok - Ma megszerezzük a nevét.
-És a te lányodról? - kérdezte Jungkookot Jimin.
-Szintén semmi. Az ottaniak nem tudna róla semmit, szóval veszett ügy. Remélem ma ott lesz. Szívesen megismerném jobban. - vigyorgott.
-Azt mondta ott lesz, nem? - szorongatott továbbra is menet közben Hopi.
-De. Én is ebben reménykedek.
-Megint jöttök majd értünk? - kérdezte Jimin, ahogy a szokásos sarkon megálltunk, hogy elköszönjünk egymástól.
-Igen. Meg majd értünk is jön apu, ha szólunk neki. Felkelti anyut is, hogy mindenkit haza tudjunk dobni.
-Aranyosak, de pihenjenek csak. Hazatalálunk. - mondta Jimin.
-Jó, de tudod milyenek. Nagyon tudnak aggódni.
-Igen tudom. Na de sziasztok srácok! - köszönt el Jimin a szokásos sarkon.
-Vigyázz magadra V! - ölelt meg Hoseok - Ha hazaértem elküldöm azt az oldalt. - eresztett el és Jimin után szalad - Sziasztok!
-Sziasztok! - köszöntünk el mi is.
-Na most, hogy elmentek a nagy testvérek, beszélgethetünk a hüvelygombáról. - kezdte Jungkook.
-Aaaaa, de hülye vagy! - fogtam fejemet miközben nevettünk.
-Szia! - szólt a telefonba Kook este, ahogy már csak arra vártam, hogy jöjjenek végre értem - Öt perc és ott vagyunk nálatok.
-Oké. Veszem a cipőm.
-Siess. Szia! - rakta le a telefont.
Elköszöntem mamáéktól, majd kirohantam a kocsihoz. Jungkook folyton mellélőtt, ha időről volt szó, de legalább sietett, nem késet.
-Jó estét! - szálltam be hátra a srácokhoz.
-Szia V! Na milyen volt a heted? - köszönt rám az apukája.
-Fárasztó és lassan telt.
-El is hiszem. Ha nekem ennyit kellett volna várni anyádra kisfiam, be is csavarodtam volna az biztos.
-Hát én sem vagyok messze tőle, meg a fiúk sem apa.
-Nekem jó hetem volt, mert végre itt volt V. - csimpaszkodott a nyakamba Hoseok.
-Gondoltam, hogy hiányozni fog. - mosolygott Kook apukája - Ti olyanok vagytok, mint a testvérek.
-Igen! Mert a lelkeink rokonok.
-Úgy érted szerelmesek? - szólt bele Jimin - Tényleg nem lepődnék meg, ha ti összejönnétek. - nevetett.
-De ő csak olyan, mint a kisöcsém. - szorongatott J-Hope - Te meg a gonosz mostoha.
-Naaa! - kezdtünk nevetni, miközben felháborodott Jimin.
-Sziasztok! - ugrottunk oda a többiek mellé.
-Kook kiszúrtam a csajod a sorban. - szólalt meg Suga.
-Igen?! Hol? - nézelődött.
-Közepe felé áll.
-Akkor szedjük a lábunkat! - indult meg nagy léptekkel lendületesen, majd ahogy elértünk a csajig és észrevette a lány bandát Kook, ledermedt.
-Kookie! - bökte meg Jin, mire már a lányok is észrevettek minket.
-Óóóó sziasztok! - derült fel a csajok arca - Reméltük, hogy itt lesztek. - de Kookie továbbra is hallgatott, így Jin folytatta helyette.
-Sosem hagynánk ki, ha ti is itt vagytok. Bejöttök velünk? - kérdezte Jin.
-Veletek? - néztek értetlenül.
-Igen. Minket előre engednek. Gondolom megoldható, hogy titeket is beengedjenek velünk. Ugye Kook? - bökte oldalba újra a legkisebbet, aki még mindig kicsit meg volt szeppenve, de Jinnek már tudott válaszolni.
-I-igen. Biztos megengedik.
-Akkor gyertek csajok. Hányan vagytok?
-Csak hárman jöttünk most. - válaszolt az egyik.
-Az még nem is vészes. Kook menj elől! Téged ismernek. - indultunk tovább.
A bejárathoz érve kicsit győzködnünk kellett a két ajtónállót, hogy beengedjék velünk a lányokat is, de belementek. Mikre nem jó az aranyszalag!
-Szerettek idejárni? - kérdezte tőlem Kook barátnőjének leghangosabb barátnője.
-Ez a második alkalom, de imádjuk eddig.
-Nekünk már sokadik, de megunhatatlan. - próbált velem beszélgetni, bár már befelé menet is Nyuszót kerestem, így nem foglalkoztam túlságosan szegény lánnyal.
Hamar megtaláltam a szokásos helyén, és szinte alig lehetett engem felrángatni a parkettre táncolni. Egy pillanatra sem akartam róla levenni tekintetemet.
-Azért ilyen látványosan ne bámuld már! - huppant le mellém Suga italával a kanapéra, és felé fordultam.
-Csak nem tudom, hogy kéne megszereznem a nevét. És aranyos, mikor rám néz. Édesen mosolyog. - pillantottam kicsit vissza Nyuszóra.
-Én már közel járok a pultossal. Majd ráveszem, hogy győzze meg, hogy adja meg neked a számát.
-Lennél ilyen kedves velem? - lelkesedtem fel.
-Nem...... - pislogott - De. Azért ilyen kegyetlen én sem vagyok.
-Köszönöm.
-Háhá! - érkeztek vissza a srácok a tánctérről - Rapmon felszedette egy csajt a robottáncával. - nevettek
-Mi van? - kerekedtek el szemeink Sugával.
-Én nem tudom, hogy csináltam. - nevetett az említett is - Csak poénkodtam.
-Taehyung, ha neki ezzel sikerült, - próbált nem nevetni J-Hope - akkor neked is összejön ma az a lány.
-Jó lenne.
-Az lesz. - jelentette ki határozottan Hopi.
Letelepedett mindenki a kanapéra, és elkezdték kifigurázni Rapmon táncát, amin mindannyian nevettünk. Épp kezdtünk kicsit lenyugodni, amikor hirtelen mozgolódni kezdett mindenki és egy sikolyt hallottunk.
-Ez mi volt? - nézett a hang irányába Jin - V! - kiáltott, ahogy észrevette a hang forrását, és mi is arra fordultunk.
-Minhooooo! - üvöltött az egyik táncos torkaszakadtából, és már mindegyikük csak szemlélte az eseményeket, nem dolgoztak.
Azt hiszem kihagyott a szívem egy ütemet, ahogy észrevettem mi történik. Nyuszó emelvényét körbeállta egy kisebb, pasikból álló banda és valahogy elkapták a színes műhaját. Egy kézzel kapaszkodott a rúdba, miközben látszott, hogy nagyon tépik, de erősebbek voltak nála, így nem bírta volna sokáig azt, hogy cibálják.
-V gyere már! - ugrott fel Jimin a kanapéról Jungkokkal, és megindultak Nyuszó felé.
Én is felpattantam a többiekkel együtt, majd mind a heten segítségére siettünk. Ugyan voltak ott őrök, de túl kevesen arra a fiúbandára, meg nem is fértek hozzájuk rendesen. Haverjai jól körbeállták a srácot és nem engedték hozzá a biztonságiakat. Ahogy pedig közeledtünk feléjük, Nyuszó nem bírta tovább a kínzást. Még messze voltunk tőlük, amikor úgy ráncigálták le a színpadról ruhájánál fogva, mint valami állatot.
-Te büdös paraszt! - ért oda elsőnek Jimin - Engedd el! - próbálta elhúzni onnan az egyik srácot, és egy őr segítségével sikerült is.
Kookkal együtt a földre vitték és nem engedték felállni, a biztonsági ember pedig elkapta a Nyuszót tépő srácot.
-Hé! Vedd le a kezed róla! - kapta el a nyakát, mire az eleresztette.
-Ne érj hozzá köcsög! - ütötte meg az őrt az egyik haverja, aki így elengedte a verekedést szítót.
-Hol a csaj? - kiáltotta és tényleg nem láttuk sehol Nyuszót, miközben egyre több őr gyűlt körénk.
-V! - kiabált Jin kicsit messzebbről, mert az események közben szétszóródtunk - Nézz már a lábad elé!
-Mi? - pillantottam le és Nyuszó ott mászott előttem. Épp ki akart slisszolni kettőnk lába között. - Gyere! - húztam fel a földről és valahogy kikeveredtünk a dulakodásból.
-Erre! - húzott a személyzeti bejárat felé. Gyorsan beütötte kódját, majd azonnal eltűntünk az ajtó mögött.
-Huh! Ez meleg volt. Várj! - mentem utána, ahogy rohamléptekkel halad tovább a folyosón.
Az öltözőbe ment, ahol leült egy székre és elkezdte kiszedegetni hajából a műtincseket. Egész testében remegett a tükör előtt, én pedig a hozzá legközelebb eső ülőalkalmatosságra telepedtem.
-Jól vagy? - kérdeztem, miközben igyekeztem elkapni pillantását, de Istenért se nézett volna rám.
-Semmi komoly. Van ilyen.
-Tényleg? - csodálkoztam.
-Igen, bár nem sokszor. - tette le kezeit az asztalra - Nagyon gyűlölöm ezt. - próbált megnyugodni.
-Elhiszem.... megölelhetlek?
-Ha szeretnél. - rándította meg vállait.
Meg akartam nyugtatni, és mivel nem úgy tűnt, mint aki ellenezné, ezért minden bátorságomat összeszedve megöleltem. Nagyon meglepődtem, ahogy bújt hozzám. Tudtam én, hogy ez kell neki, mert miközben alábbhagyott remegése, meg is szólalt.
-Köszönöm, hogy segítettetek.
-Nem hagyom, hogy bántsanak egy ilyen szép hölgyet. - jaj, de belejöttem!
-Aranyos vagy. - dörmögte pólómba.
-És most már megtudhatom, hogy mi a neved?
-Park Yeeun. És nézd! - távolodott el tőlem - Barna a szemem. - mosolygott.
-Szép.
-Köszönöm.
-Nyuszó! - hallottunk egy férfi hangot a személyzet folyosóról - Gyere! - ért az öltözőbe - Már ide is értek a zsaruk. Te is gyere kölyök! Kell a vallomásod.
-Oké. - indultam meg.
-Szóval az őrt ütötték meg először? - kérdezte tőlem az egyik rendőr.
-Igen. Aztán megláttam a táncos lányt, felhúztam a földről és hátramentünk. A többit nem láttam.
-Rendben, köszönöm fiatalember.
-Szívesen.
-Merre voltál V? - kérdezte Hoseok, ahogy elment tőlem a rendőr - Aggódtunk.
-De főleg Hoseok. - tette hozzá Rapmon - Olyan volt, mint valami anya.
-Az öltözőben hátul Yeeunnel.
-Szóval megvan a neve? - vigyorgott J-Hope.
-Mi? megszerezted a nevét? - jelentek meg a többiek is.
-Aha. Veled meg - néztem Sugára aki szemét borogatta - mi történt?
-Mindig a leglustább kapja a legnagyobbat.
-Túl flegma voltál, azért kaptál. - mordult rá Kook.
-És most mi lesz? - kérdeztem - Megyünk haza?
-Jobb lenne. - válaszolt az elgyepált.
-Szerintem is menjünk. - tette hozzá Jin - Pihenjetek.
-Rendben, szólok apunak, meg vissza kell ugranom valamiért.
-Jaj Kook tedd már félre a farkad! - nyavajgott Hoseok.
-Majd..... egy tíz perc múlva jó? Mindjárt jövök. - rohant vissza a klubba.
-Vajon, ha csomót kötne rá is ennyire élénk lenne? - húzta száját Suga.
-Hé srácok. - lépett oda az az őr, aki szintén kapott egyet - Köszönöm a segítséget. Legközelebb is nyugodtan gyertek. Mától első számú vendégnek számítotok.
-Semmiség, ezt bárki megtette volna. - állt szóba vele Jimin.
-Hát ha hiszed, ha nem, ez nem igaz. Volt már pár ilyen, és most volt először, hogy mások is segítettek.
-Uhh! Milyen bunkó emberek vannak!
-Hát igen.
-Yeeun jól van? - kérdeztem, mert nem láttam mióta kijöttünk.
-A főnök huga? Jah. Semmi baja.
-Mi? - kerekedtek el szemeink - A főnök huga? - kérdezte Hoseok.
-Igen. Szóval dupla szerencsétek van. Innentől nincs az az isten, hogy titeket ne engednénk be. Na tovább szép estét srácok. - állt tovább elégedetten.
-Hát V! - szólalt meg elsőnek Rapmon - Te ritka nagy mázlista vagy.
-Jaj az én kis öcsikém! - ölelt meg Hoseok.
-Megfulladok Hopi. - figyelmeztettem, de le se szarta amit mondtam.
-Végre felnő az én kis öcsikém!
-Hopi kérlek! Nem kapok levegőt.
-Visszatértem. Nézzétek mit hoztam! Egy neked Rapmon, egy neked Suga, ez az enyém, ez pedig a tied V. - osztott szét ki papírdarabokat, amit nekem Hoseok vett a kezébe.
-Mi ez? - kérdezte Suga.
-A csajaink számai! Na? Tegyem félre a farkam, mi?
-Imádunk Kook! - szólaltam meg, ahogy levegőhöz jutottam.
-Tudom. - vigyorgott - Hisz én olyan cuki vagyok, hogy engem csak szeretni lehet.
(Folytatjuk :D )
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)