-Ugye milyen jó, hogy szóltam?!
-A nyaklánc sem ehhez tartozik.
-Hoseoooooook!
-Jó vásárlást! - hagytam ott a fenébe és soha többet nem akartam látni.
De vajon a másik Gayoon még itt van?
Csak reménykedtem, hogy nem sietett haza, mert a jégkása még nem volt nála, amit a bácsi ajánlott fel neki. Ezért rögtön az árushoz vittek lábaim, az emberek meg csak bámultak. Mit rohan egy hülye gyerek a plázában?
-Szép napot! Megint én. - lihegtem - Gayoon már elment?
-Szép napot fiatalember! Önnel láttam utoljára és a pénztárcájával.
-Nem arról beszélek. Tudja jól, kit keresek.
-Az a Gayoon most ment el.
-És merre?
-Hát ha édesanyjával jött, akkor a parkoló felé.
-Köszönöm! - indultam volna, de egy mondattal nagyon megfogott.
-Nem ajánlom, hogy bántsa.
-Tessék?
-Lehet nincsenek úgy barátai, mint ahogy másoknak, de nagyon sokan szeretik, akik viszont nem tűrik, ha a megmentőjüket bántják. Szóval nem ajánlom, hogy kárt tegyen benne. - nézett rám úgy, mint akit azonnal képes lenne egy műanyagpohárral megölni, ha rossz választ ad.
-Épp ki szeretném javítani a hibámat.
-Helyes. De ha szomorúnak látom, tudni fogom, kit keressek.
-Ha rajtam múlik, soha többé nem lesz szomorú.
-Akkor siessen, mert ha eltűnik, nagyon nehéz megtalálni.
-Köszönöm. - futottam is tovább.
Bár feltűnően rosszabbul bírtam a rohanást, mint korábban. Kicsit kiütközött a hülyeségem, de nem akartam megállni pihenni. Még hogy lassítsak és ezen múljon. Az hiányzik már csak persze.
Ám sajnos nem gondolkodtam előre. A parkoló hatalmas volt, nem is tudtam mire számítottam, az autójukat illetően pedig fogalmam sem volt. Hiába kiabáltam nem érkezett válasz. Mondjuk én sem válaszoltam volna magamnak a helyében. Újabb " Mit vártál Hoseok?". Ezért gondoltam felhívom csak hát...... nem volt meg a száma. Sosem kellett. Mindig akkor jött, mikor mondta és a legtöbb idejét velem töltötte, így szükségtelennek bizonyult ez kis apróság, ami most megmentette volna az életemet. Viszont ha ezt nem is, valami sokkalta fontosabbat tudtam. Emlékeztem, hogy hol lakik, így legközelebb már egy buszmegálló felé rohantam és még pénz is volt nálam, amit a kis költőgéppel töltött nap után ritkán mondhattam el.
Igazából fogalmam sem volt, hogyan juthatnék el Gayoonhoz, de erre jó a GPS, így akadt némi segítségem, amit igénybe is vettem. Bár a közlekedés már nem az én oldalamon állt, ezért jobbnak láttam a végén már sétálni..... amikor nem kaptam levegőt, mert egyébként futottam. Ez viszont ki is ütközött, mikor a kaputelefonba szerettem volna felszólni, ami csak hosszú, mély lélegzetek után sikerült.
-Gayoont keresemh. - lihegtem.
-Már elment.
-Megkérdezhetem, hogy hová?
-Nem.
-Kéremh. - nyeltem, hátha kicsit jobb lesz tőle - Hatalmas baromságot csináltam és muszáj helyrehoznom. Kérem mondja meg.
-Rég láttam utoljára ilyennek, így bármit mondasz, nem fogom sohasem elmondani merre jár. Hagyd békén és engedd el. Ne kínozd a lányomat, vagy rád uszítok mindenkit. - csapta le a kaputelefont.
-De...... ÉN HELYRE AKAROM HOZNI! - üvöltöttem, de fölöslegesen. Senki sem figyelt rám, az öklöm beverése a falba pedig nem segített helyzetemen - Hol lehetsz? - ötletem se volt.... vagy... lehet mégis csak volt.
-Szép napot morcos bá! - köszöntem rá Sungsukra, amint beértem az üzletbe.
-M-mi? - lepődött meg, de nem hagytam megszólalni.
-Takanorit keresem. Itt van ugye? Gayoonról lenne szó, nagyon, nagyon fontos.
-Tessék? Kezdje elölről kérem, a köszönéstől.
-Ahhh. Pazarolja itt az időmet. Takanori! - fordultam a kis galériája felé, ahová múltkor is felmászott - Gayoonnal baj van. Szomorú. Muszáj segítened, nem tudom, hol keressem.
-Szentjánosbogaraknál próbáltad? - jelent meg a lépcső tetején és mászott is le hozzám.
-Nem tudok eljutni oda egyedül. Nem tudom, hogy mentünk.
-Pedig ha nincs sehol, odamegy. - állt elém.
-És te tudod, hogyan kell oda eljutni?
-Talán. Azt hiszem megtaláltam egyszer magamtól. Mindjárt megnézzük. - vette elő telefonját
Legalább egy órát ügyködtünk, mire kiszenvedtünk egy helyet, de nem voltunk biztosak benne, ám nekem ez elég volt. A talán is jobb, mint a semmi így loholtam tovább.
-Ne vigyelek el? - kiabált utánam.
-Ekkora forgalomban, semmi esély. Köszönöm! - rohantam ki az ajtón a legközelebbi metró felé.
Ameddig csak lehetett azzal akartam menni, mert az még gyors volt. A földfelszín felett minden állt egy helyben, én pedig kezdtem kiköpni a tüdőmet is, így ez tűnt a legjobb megoldásnak. Kiérve a vonathoz meg a telefonomat lestem, hogy mit írtunk fel. Nem igazán voltam biztos magamban, ezért nem egy embert meg is kérdeztem, hogy melyikre is van szükségem és csak az után váltottam jegyet. De a vonatút kínzás volt. Olyan lassan teltek a percek, mint eddigi életemben soha. Azt hittem becsavarodok, miközben végig csak ő járt a fejemben.
"-Ohh. Tényleg szép. De mért szomorú tovább? Miről szól?
-Arról,
hogy nincs vele a párja. Hogy vele álmodik, de még sincs ott. De ha
tényleg elhagyja, hogy mást szeressen, akkor viszont bánni fogja. Ám
ezek ellenére mindig is boldoggá fogja tenni, mondjon bármit. Valójában
arról szól, hogy szeretett valakit, aki elhagyta, de annyira imádja,
hogy nem képes elengedni. Legalábbis szerintem. Kicsit rád illik."
Most viszont rád illik. Ha annyira fáj neked, mint nekem fájt a másik Gayoon először, akkor nem hordott a Föld a hátán nálam szörnyűbb embert. Hogy tehettem ezt? Hogy okozhattam ugyanolyan fájdalmat neki, mint amekkorát nekem okoztak? Viszont őt nem fogja megmenteni senki...... senki.... csak én.
Mikor bemondták a megállómat azonnal felpattantam. A mellettem ülő lányt meg is ijesztettem. Tényleg váratlan volt, de elmerengtem Gayoon szavaiban, viszont a célom felkeltett. Ott voltam a kapuban. Már csak meg kellett találnom merre menjek és helyben voltam, ám ebben is kaptam segítséget. Mielőtt besiklottunk volna a megállóba a vonatról pont lehetett látni a mezőt, amin este sétáltunk. Kis szerencsés ördög. Mi más lehetnék.
Szinte leugrottam a szerelvényről amint megállt és folytattam rohanásomat. Igaz gőzöm sem volt merre tartok, csak reméltem, hogy jó irányba. Közben végig azon gondolkoztam, mit is fogok mondani, hogyan fogom visszakönyörögni magam. De mi van ha sír? Na azzal végképp nem tudtam mihez kezdjek majd.
-Gayoon!? - értem az ismerős fák közé - Itt kell legyél. Jaj Istenem, kérlek. Legyen itt, különben ötletem sincs. - sétáltam be, mert már teljesen elfogyott minden levegőm.
A kis helyünket azonnal felismertem, ahol lefeküdtünk és mozdulatlanul kellett várnom hosszú percekig, mielőtt felkelt volna és megmutatta volna a második csodát a világon. Viszont még világos volt és látványosan járt ott nem rég valaki, így arra indultam amerre kiszaladt anno a rétre és... el is esett. Kicsit meg is mosolyogtatott ez az emlék. Milyen kis béna, de.... imádom!
Amint kiértem láttam, hogy Takanorival ügyesek voltunk, mert Gayoon ott sétált. Igaz, már messze járt, de ott volt. Hirtelen visszatért erőm és futás közben minden hangomat kiengedtem, ami torkomba szorult.
-Gayoon! - kiabáltam utána, ő pedig azonnal megtorpant. Láthatóan ledöbbent így folytattam, amint közeledtem - Gayoon! - és végre elhitte, hogy én szólítom, nem csak képzelődik. Lassan megfordult, miközben elértem hozzá, majd próbáltam kicsit rendbe szedni légzésemet, hogy meg is tudjak szólalni. Nem tűnt mérgesnek, sem szomorúnak..... igazából semmilyennek sem. - Gayoon énh.
-Hogy kerülsz ide? Hogy találtál vissza?
-Takanori segített. - kapkodtam a levegőt.
-Az a fránya memóriája.
-Én örültem neki.
-De ha elhozod ide azt a kurvát, felgyújtom az egész környéket.
-Eszemben sincs idehozni. Otthagytam a boltban a kasszánál. El sem hiszed milyen jól esett. De nem ezért jöttem.
-Mi kéne, ha volna? - fonta össze mellkasa előtt karjait.
-Na jó, ezt megérdemlem. De miattad jöttem. Átrohantam a fél városon sőt, a vonattól idáig is futottam.
-Felesleges volt.
-Nem. Érted semmi sem felesleges. - léptem felé. Meg akartam ölelni, de elhátrált - Ne csináld te is ezt. Ezt gyűlölöm.
-Mért engednélek közel?
-Mert a barátnőm vagy. Én pedig a te párod. Esküszöm neked nem történt semmi a másikkal.
-A kurvával?
-Igen, vele. Alig hagyta, hogy hozzá érjek. A kezét sem foghattam meg. Tudod milyen rossz volt?
-Szóval csak az hiányzott, hogy valaki párjaként kezeljen. Erre találsz mást is.
-Nem. Te hiányoztál. Nekem nem kell más, csak te. Kérlek.... ahhj. Két perccel azután jött, hogy elmentél. Azt hittem te jöttél vissza, de amikor kinyitottam az ajtót nem te álltál ott.
-Mégis elmentél vele.
-Igen, de görcsben volt a gyomrom. Azt hittem, csak izgatott vagyok, de amikor utoljára beszéltünk megláttam magam a kirakatban. Nem izgatott voltam, hanem undorodtam. Valahogy végig azt akartam hinni, hogy ő te vagy. De mindig mikor elhúzódott, kicsit ráébredtem, hogy ez így nem helyes. Amikor pedig a fejemhez vágtad, hogy közel engedtél magadhoz és bántottalak.......... talán sosem éreztem még ilyen fájdalmat.
-Önző vagy.
-Nem azért. Idefelé úton, végig azon gondolkodtam, hogy lehetek ilyen gonosz. Tudom mit érzel, mert éreztem én is. De helyre akarom hozni. Kérlek ne menj el! - fogtam meg végre kezét, mert most nem húzta el - Ne hagyj itt! Boldognak akarlak látni, nem ilyennek.
-Soha többé nem is fogsz látni, ne aggódj.
-De én szeretlek! - mondtam ki végre, amit már rég ki kellett volna, mire meglepetten pislogott fel rám. Nem hitt nekem - Az Istenit már! Mért nem érzed ezt? Szeretlek! Jobban, mint bármi mást. - de továbbra sem láttam semmi érzelmet rajta - Mért nem hiszel nekem? Pedig igazat mondok, nagyon szeretlek. - simítottam arcára és ez elég volt ahhoz, hogy elengedje magát. Többé már nem volt az az érzelemmentes robot, aki két perce még előttem állt - Ne sírj. Csak ezt ne! - törölgettem le könnyet mindkét kezemmel - Nem akarom sírni látni a csodámat.
-De mért kockáztassalak meg? Egyszer már elhagytál. - pislogott rám csillogó szemekkel, miközben igyekezte kordában tartani légzését.
-Ha megint megtenném, megölhetsz.
-Ahhj. - csapott két kézzel mellkasomra.
-Ez az igazság. Neked köszönhetem, hogy élek. Így azt teszel velem, amit akarsz. Az életem a kezedben van.
-Nem akarlak bántani. - markolt felsőmbe.
-Én sem téged. Mert.... szeretlek. Nagyon szeretlek. - csókoltam meg, hogy megnyugodjon és végre! Nyakamba karolt, bár nem bírta sokáig, mert alig kapott levegőt, de utána sem engedett el, hanem hozzám bújva rendezte légzését és szabadult meg utolsó csepp könnyeitől is, amiket soha többé nem akartam látni legördülni arcán. Bármit, csak ezt ne. Mosolyogjon inkább, az nekem bármit megér.
-Hoseok kisfiam, kinyitnád? - kiabált édesanyám a fürdőből, amint este kopogtak ajtónkon.
-Persze! Jössz velem? - álltam fel az asztaltól, Gayoon pedig továbbra is jött utánam. Nem akart egyedül maradni egy pillanatra sem.
-Naná. - kapta el azonnal kezemet.
-Hozzám jöttek! - jelent meg húgom is útközben.
-Mert? Kit vársz te?
-Az nem tartozik rád! He.....llo. - nyitotta ki az ajtót, de azonnal stílust váltott amint meglátta, hogy ki áll ott - Mit keresel itt?
-Nem hozzád jöttem, hanem a bátyádhoz. - bunkózott a kis költőgép.
-Ne beszélj így a húgommal! - álltam mögötte és feje fölött tökéletesen átláttam az ajtóban álló ördögre. Ugyanis Gayoont sikerült rávenni, hogy ne kurvázza mindig, mert arra felfigyelnek az utcán, így ördögnek lett elnevezve.
-Te! Hogy képzelted a mai napot?! - kezdett rá, majd az eddig a hátam mögött lapuló Gayoon előbújt.
-Hellokaaaaaa!
-Te meg mi a francot keresel itt?
-Azt hiszem mi még nem találkoztunk. Gayoon vagyok! - mászott szépen húgom elé is, aki már kezdte mosolyogva figyelni az eseményeket - Te vagy a pénzhajcsár kis kurva igaz?
-Mi a faszt képzelsz te?
-Óóóóó, máris elmondom, hogy mit képzelek, csak előbb menjünk le az utcára. Nem szeretném, ha összevéreznéd itt nekem szerelmem szőnyegét. - csukta be maga mögött a bejárati ajtót, mi pedig csak álltunk dermedtem tovább a lakásban testvéremmel.
-Imádom az új csajodat. - szólalt meg elsőnek - De nem gondolod, hogy nem kéne hagyni, hogy darabokra tépjen valakit?
-Ugyan már. Olyan apró és kedves. A légynek sem tudna ártani.
-Te.... mi most egy emberről beszélünk? Hallottad mit mondott neki?
-........ Csaj haaaaarc! - téptem fel az ajtót és indultam is utánuk, miközben Suga számát tárcsáztam.
-Ki volt az?! - hallottam még édesanyám hangját.
-Csak az ördög! De ráuszítottuk az angyalt. - válaszolt húgom, de már ő is a nyomomban volt.
(Na és most nem írom ki, hogy folytatjuk, mert vége :D Hahh emberek, muszáj volt ráuszítanom a Jó Gayoont a rosszra, mert.... azt a büdös, de széttépném én is XD Még sosem írtam ennyire utált karaktert. Nehéz szülés volt de sikerült.
Nos a szokásos pedig. Írjatok KOMMENTEKET! Ha nem írtok, nem tudom, hogy tetszett-e, így nem fogom folytatni.
Többi: Fandoooooooom! Ma van a határidő! Fandom <----- Kattintsatok!!!
Másik. Szavazás a fiúkra. Két BTS egy RM! HAJRÁ! Link
Tartsatok velünk továbbra is, mert folytatjuk a Three sidesot, Franci is vár egy új részre, mellesleg pedig egy RM hentai OS áll félkészen :D Plusz! Kook rövid sztorit akarok kezdeni.... sztem kicsit túlvállaltam magam NA MINDEGY! :D Addig is, jó olvasgatást! Legközelebb találkozunk! )
Az oldal 18+ tartalmú! Kiskorúaknak nem ajánlott! Fici kéréseket nem fogadunk! A történetek teljes mértékben KITALÁLTAK! Ha megtaláljátok más oldalon történeteinket kérünk benneteket, szóljatok!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: J-Hope&Gayoon (rövid). Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: J-Hope&Gayoon (rövid). Összes bejegyzés megjelenítése
2015. december 6., vasárnap
2015. december 5., szombat
J-Hope&Gayoon 8. rész
-Hallottam kórházban voltál. Jaj, én kicsi Hoseokom. - borult nyakamba - Jobban vagy már?
-I-igen. Mit keresel itt? - néztem rá továbbra is úgy, mint aki szellemet lát, mert hát..... azt láttam.
-Jöttem meglátogatni téged.
-Ez ki, bátyus? - kérdezett bele húgom, én pedig nagyot nyeltem válaszom előtt.
-Hát....... - vettem mély levegőt - Ő itt..... Gayoon.
-Annyira hiányoztál! - állt előttem hatalmas szemekkel.
-Akkor, mért nem hívtad? - szólt bele húgom.
-A többiek azt mondták hagyjalak, csak bajt okoznék, már biztos rég nem szeretsz. De nem bírtam tovább nélküled. Annyira hiányoztál, hogy majd bele pusztultam. Muszáj volt legalább látnom, hogy minden rendben van-e veled.
-Jól vagyok..... már sokkal jobban. - mosolyogtam rá. El sem hittem, hogy ő áll az ajtóban. Annyira hiányzott, már épp ideje volt, hogy újra a karjaimban tarthassam - Mi van veled? Rég láttalak. - simogattam meg arcát.
-Éldegélek és hiányoltalak. De már sokkal jobb. Még mindig jó meleg a kezed.
-Köhöm. - köszörülte meg húgom a torkát, aki még mindig mellettünk állva szemlélte az eseményeket.
-Van kedved elmenni valahova?
-Ha szeretnél, mehetünk.
-Rendben, csak felkapom a cipőmet. Bejössz addig?
-Nem, nem akarok zavarni. Amúgy sem látnak itt szívesen. - nézett testvéremre, aki láthatóan megölte volna a pillantásával, ha ez lehetséges lett volna.
-Hugi! - szóltam rá - Szerintem van dolgod máshol.
-Megyek is. - fordult el morcosan, lassan véve le pillantását Gayoonról.
-Egy perc és kész vagyok, kaptam fel a cipőmet.
-Nem kell sietni ráérünk. Ne erőltesd meg magad. - állt továbbra is a küszöbön kívül és csak leskelődött befelé.
-Nyugodtan gyere be, ha érdekel. - mosolyogtam fel rá.
-Jaj nem, dehogyis. Majd máskor. - utasította vissza meghívásomat.
-Jó, de legközelebb bejössz. - léptem hozzá miután felpattantam és megfogva kezeit húztam magamhoz. Nagyon boldog voltam tőle. Annyira hiányzott!!! Elmondani nem tudom.
-Rendben. - mosolygott ő is.
-Na merre szeretnél menni? - kérdeztem amint egy apró puszit nyomtam arcára és megéreztem illatát. De valahogy most nem esett olyan kellemesen, mint azelőtt. Kicsit görcsbe rándult a gyomrom, de jó volt az ismerős parfüm orromban.
-Egy jégkására gondoltam. Azt szabad? - húzódott kicsit el.
-Persze. Akkor menjünk! - fogtam meg kezét és indultunk is a legközelebbi pláza felé.
-Hoseokh. - súgta fülembe útközben.
-Igen?
-Muszáj? Tudod, hogy ezt nem illik. - emelte fel kezünket, mert még séta alatt is szorongattam ujjait.
-Ohh. Nem. Igazad van. - engedtem el, mert tényleg nem volt szokás. Itt eléggé szolidak voltak az emberek, így az utcán az ilyesmik nem túl elfogadottak.
-Köszönöm. De remélem nem sértődsz meg, csak nem szeretem, ha bámulnak.
-Tudom. Semmi baj. Mi volt veled eddig? Miket csináltál mostanában?
-Ahh, semmit. Otthon fetrengtem és hiányoztál. A barátaim meg csak visszafogtak, hogy biztos jobban elvagy nélkülem, így nem mertem rád írni. De aztán mondták, hogy mi történt veled és em bírtam tovább.
-Viszont már jól vagyok. - nyomtam egy gyors puszit halántékára.
-Az utcán ne! - húzódott el.
-Jó-jó. - vigyorogtam - Csak hiányoztál.
-Te is nekem. De majd bepótoljuk. Ha van kedved persze, délután beugrani hozzám.
-Na mi az? Beteg vagy? - lepődtem meg. Ritkán kezdeményezett ő.
-Csak hiányoztál és nagyon örülök neked. Meg akarom mutatni, mennyire. - mosolygott fel rám.
-Na, erre kíváncsi vagyok. - nyúltam volna reflexből ujjai után, de azokat is elvonta a én kezem elől. Pedig annyira megszoktam a másik Gayoonnal és jól esett, ám nem bántam. Csak lenéztem rá kérdően, mire ő kicsit szégyenlőse, kapaszkodott bele másik karjába - Nagyon kíváncsi vagyok. - vigyorogtam tovább és zsebre vágtam kezeimet.
A plázába érve azonnal bámészkodni kezdett, ám most nem olyan látványosan. Régebben mindig odarohant az első kirakathoz, majd boltról boltra kellett követnem és megcsodálnom a legújabb ruhákban amiket kiszemelt. De valahogy sosem bántam. Szebbnél szebb darabokat vettünk, amiket mindig hordott, ha valami buliba mentünk a többiekkel, vagy elvittem vacsorázni. Ráadásul annyira jól nézett ki a legtöbben, hogy alig bírtam ki az estét, míg vissza nem értünk hozzá. Persze utána kis könyörgésem segített helyzetemen, de akkor még jobban voltam, mikor engedett is.
-Ne menjünk be inkább valamelyik boltba?
-Nem kell. Sok ruhám van, nem kell több. - rázta meg fejét, de tovább nézelődött mellőlem miközben sétáltunk.
-Te tényleg beteg vagy.
-Mért mondod ezt?
-Mert sosem utasítottál vissza még így, ha vásárlást ajánlottam.
-De most veled akarok lenni. - nézett rám - Miattad jöttünk el, hogy együtt legyünk.
-Ez aranyos. És mit szeretnél, mit csináljunk? Vagy csak sétálgassunk egész nap?
-Nem. De nem tudom. Neked nincs valami ötleted?
-Hmm. - nézelődtem - Jégkása? Azt javasoltad elsőre. Aztán kiülünk a teraszra?
-Jó! De nincs nálam sok pénz. - pislogott fel rám.
-Nehogy azt hidd, hogy hagynám is, hogy te fizess.
-Ohh. Rendben. Megint te fogsz mindent állni? - mosolygott.
-Hát persze. Ez természetes nem?
-Jah. Rendben. Egyik barátnőm a Juna, tudod.
-Igen. A pasifaló.
-Igen. Na ő találkozott most olyan sráccal, aki felesben akarta fizetni a mozit. El is küldte Juna melegebb éghajlatra. Milyen bunkóság már.
-Érdekes. Mondjuk Suga se az a szent lélek. Őt azért tudja zavarni az ilyesmi. Szóvá is teszi.
-Az ki?
-Az egyik jó haverom, tudod. Meséltem már róla sokat. Elég bunkó tud lenni.
-Akivel egyszer összefutottunk és azt mondta, hogy csak a bankkártyád vonz benned?
-Igen. - kezdtem nevetni - Az a haverom, igen.
-Őt nem szeretem. Bunkó.
-Nem is ismered. - értünk oda a jégkásáshoz.
-Amennyire kell, annyira ismerem. Jó napot! - köszönt az árus bácsinak.
-Jó napot! - adtam meg a tiszteletet én is - Én egy barackosat szeretnék. Te mit szeretnél kicsim? - néztem Gayoonra.
-Epreset.
-Azonnal adom.
-Hoseok? - hallottam egy ismerős hangot és hirtelen kirázott tőle a hideg is.
-Hmm? - fordultam meg és.... a másik Gayoon állt ott.
-Szia! Rég találkoztunk. - pislogott rám kicsit mérgesen szatyrokkal kezeiben.
-Szia.... fogjuk rá. Sóhajtottam nagyot.
-Szia! Gayoon vagyok. A barátnője. - bújt ki hátam mögül.
-Óóóó, szia! Sokat hallottam már rólad. Én Sunyoon vagyok. - hazudott, pedig nem kellett volna.
-Mi újság veletek? Látom teljesen rendbe jöttél Hoseok.
-Igen, már semmi bajom.
-A jégkásájuk fiatalember.
-Majd én. Hol a pénztárcád? - tapogatta zsebeimet - Semmi. - húzta ki a megfelelőből és fizetett helyettem Gayoon.
-Akkor százszázalékos vagy. Már nem kell segítség sem neked. Ennek örülök. - erőltetett egy gyors mosolyt magára - Csak maradj is ilyen.
-Igyekszek.
-Honnan ismeritek egymást? - kapcsolódott be újra a beszélgetésünkbe Gayoon.
-A barátnőm mentette meg. - hazudott - Elkapta az utcán, aztán be kellett járnom vele a kórházba.
-Ohh, hát köszönd meg a barátnődnek a nevemben is. Megmentette az én életemet. - bújt hozzám Gayoon.
-Majd átadom. Egyébként úgy hívják, mint téged.
-Ó, tényleg? - lepődött meg - Ő is Gayoon?
-Igen, de tervezi, hogy nevet változtat sajnos.
-Mért?
-Mert a pasija egy büdös paraszt volt vele, de felvarratta a srác a nevét a bőrére. Most pedig annyira szégyenli a lány, - nézett egyenesen a szemeimbe - hogy együtt jártak, hogy meg tudná nyúzni a srácot. De ahhoz túl kedves. A légynek sem tudna ártani. Így inkább egy hetet elpazarol arra, hogy nevet váltson. Nem akar a sráchoz kötődni többé sehogyan sem.
-Ohh. Elég bunkó fiú lehetett. De aki tetovált az általában ilyen.
-Szerintem nem így kell az emberekhez állni. - nézett újra Gayoonra a kis hazudós - Az emberek olyanok, ahogyan viszonyul hozzájuk a másik. Csak van egy-két kivétel, de nem szabad valakit elítélni első pillantásra.
-Hát, nekem ez tapasztalat.
-Attól még nem szabad. Én is sok barátnőt látok, akik csak a fiúk pénzéért vannak a sráccal, mégsem ítélem el mindet elsőre. Például azokat sem, akik egy jégkását nem képesek kifizetni maguknak, hanem rögtön a párjuk pénztárcájáért nyúlnak.
-Te most rám célzol?
-Eszemben sincs. Csak egy buta példa.
-Kérsz valamit Sunyoon? - szólalt meg az eladó bácsi, mert még mindig a jégkásás mellett álltunk.
-Nem köszönöm. Anyuval vásárolunk, még nem kérek. De ha végeztem, szívesen elfogadom.
-Akkor majd ugorj be érte. Addig összedobom a kedvencedet.
-Köszönöm. Most viszont rohannom kell srácok. Örültem a találkozásnak. Jó vásárolgatást. - fordult sarkon meg sem várva, hogy elköszönjünk.
-Érdekes lány. Kicsit bunkó. Furcsa barátaid vannak. Erről majd el is kéne beszélgetnünk.
-Jah..... furcsa, de nagyon jó lelkű.
-Jah, persze. Na jössz? Az a kirakat nagyon megtetszett.
-Mi? - tértem magamhoz, amint megfogta csuklómat és húzni kezdett - Megyek-megyek.
-Na pont körbe értünk, a jégkásám meg elfogyott. Akkor benézünk azokba a boltokba, amiket mondtam? - dobta ki a kukába az üres poharat Gayoon.
-Igen. De nekem még van benne, úgyhogy megvárlak kint az első néhánynál, jó?
-Rendben. Akkor a nagyobbakban kezdjük. Ott úgyis elleszek jó pár percig, addig meg is tudod inni.
-Okés. - lépkedtem továbbra is elmélkedve utána. Mióta összefutottunk a másik Gayoonnal, azóta csak rá tudtam gondolni. Nem hagyott nyugodni. Tényleg szégyenli, hogy velem volt? Vagy..... mért hiszem azt, hogy azt a történetet rám értette? De hát ki másról lett volna szó? Még egy lány akit Gayoonnak hívnak. Nincsenek is barátai, nemhogy egy ugyan olyan nevű, mint ő. Egy harmadik Gayoon.
-Akkor kint megvársz? - fordult felém az egyik üzlet bejáratából.
-Jah, igen. Mindjárt megiszom aztán bemegyek.
-Rendben. Siess! - lépkedett befelé.
-Oké. - ám nem kapkodtam el.
Lassan kortyolgatva tébláboltam a bolt előtt amibe besuhant nélkülem, miközben a kirakatot nézegettem.
-Elhagytad? - hallottam meg Gayoon hangját. A megmentő Gayoon hangját.
-Mi? - néztem magam elé és ott állt, immár üres kézzel - Bement. Mindjárt megiszom és én is megyek.
-Értem...... Örülök, hogy boldog vagy.
-Igen...... én is.
-Hát akkor. Szia!
-Várj! - tartottam vissza, de nem tudtam megmondani mért és folytatni sem tudtam mondatomat.
-Mire? - kérdezett hosszú percek után - Hogy megint közel engedjelek, mint még senkit, aztán újra eltiporj? Bocs, de ehhez nincs kedvem megint. Szia. - fordult meg és bennem ragadt a levegőm is.
Nem tudtam mit tegyek. Csak újra a kirakatra pillantottam és már nem a ruhákra koncentráltam, hanem a tükörképemre. Én nem ilyen vagyok. Én..... kedves vagyok. Nem játszok az emberekkel. "Attól, hogy nem ismerlek, még te is egy élet vagy." Emlékszem mikor az első alkalommal mondta ezt. De ő is egy élet és nem kellett volna így viselkednem vele. Örülhetek, hogy nem vágta ki a balhét. Pedig megérdemeltem volna. "De mért adtad fel ilyen könnyen?" Most megint, mért adtam fel ilyen könnyen a másik Gayoont? Ez csak bekopogott, én pedig tettem is amit kért. De miért? Hisz a másik Gayoon...... a szentjánosbogaras, aki odáig van a fényekért és mindenért ami csillog. Aki annyi embernek segített és olyan magányos volt mindig.
"-Ő az életem. Volt az életem. Nincs miért élnem.
-Már mért ne lenne? Tudod milyen érdekes és szép ez a világ? Egyedül meg még izgalmasabb. Nem vagy senkihez se kötve, oda mész ahova csak akarsz.
-Egyedül unalmas.
-Ez nem igaz! És nem vagy egyedül hülye gyerek."
Lehülyegyerekezett már az első alkalommal, de ugyanakkor hatalmas igazságot mondott. Nem voltam egyedül, soha sem vagyok. Akkor viszont nem a barátaim miatt nem voltam egyedül, hanem miatta, egy ismeretlen miatt, aki azt sem tudta ki vagyok, mégis rám szánta az idejét. Túlságosan kedves volt.
"-De...... túl kedves vagy. Én mondtam. - ültem ágyamban a falnak dőlve ölemben Gayonnal, aki velem szembefordulva mesélte el kis életét, amin nagyon meglepődtem.
-De már csak néhány emberrel, akik személye folyton cserélődik és nem sokáig vagyok velük ilyen. Így nem tudnak kihasználni."
Én viszont mégis megtettem. Pedig megbízott bennem. Hogy nem reped meg a tükör tőlem? Olyan gonosz voltam. Nem ezt érdemli.
-Hoseok! Gyere! Fizess kérlek. - lógott ki a bejáraton Gayoon, majd el is tűnt.
Fizessek? A másik Gayonnal még a jegyen is összevesztünk. Nem hagyta, hogy kifizessem. Hmm... valamit kérdeznem kell.
Így gyorsan ki is dobtam a maradék jégkásámat és beloholtam a boltba a pénztárhoz.
-Mond csak édesem. - fordultam Gayoon felé - Mikor van a szülinapom? - támaszkodtam meg a pulton.
-Hogy kérdezhetsz ilyet, azt hiszed nem tudom?
-Biztos vagyok benne, hogy tudod, csak érdekel. Én elfelejtettem, míg a kórházban feküdtem.
"-Majd a te szülinapoddal összevonjuk az enyémet és kihozlak ide megint. - vigyorgott.
-Honnan tudod mikor születtem? - néztem inkább rá, a sötét ablak helyett, amin úgysem láttam ki a tájra.
-Megnéztem a kórlapodon, míg a kórházban feküdtél.
-És te is februári vagy?
-Nem, de ez lesz az ajándékom neked. Már nagyon várom!" Emlékszem, ahogy a vonaton haza felé a bogaraktól szinte csak ennyit beszélgettünk, de ettől viszont izgatottabb lett, mint én valaha. Megjegyezte mikor születtem, pedig csak egyszer látta, így kíváncsi voltam, vajon a másik emlékszik-e. Hisz vele már meg is éltem párszor.
-Nos? - vártam a választ, de hiábavalónak tűnt, így inkább váltottam - Mond csak kicsim. Mi együtt vagyunk?
-Ezt meg hogy érted? - pislogott rám értetlenül.
-Hát, mint egy pár. Mi együtt vagyunk?
"-De ne! Akkor kidoblak. - ráncolta szemöldökét.
-Akkor most együtt vagyunk?" A másik Gayoon szerint együtt vagyunk.... voltunk.
-Megbeszélhetnénk ezt később?
-Bocsi, de akkor fizettek? Mert ha nem, akkor ki kéne állni a sorból. - szólt közbe az eladó csaj.
-Ja, persze. - vettem elő a kártyámat, de mielőtt a pénztáros elvette volna visszahúztam - Mi a pinkódom? - néztem Gayoonra.
-Harminchat negyvenhárom. Mért?
-Melyik évben születtem? - de hallgatott - Ahha..... sejtettem. Majd a kis hölgy kifizeti magának, úgy érzem. - raktam vissza a bankkártyámat a helyére.
-Mit csinálsz Hoseok? Ezt hogy képzeled?
-És te, hogy képzelted? Csoda, hogy a nevemre emlékszel. - tértem végre magamhoz - Sugának igaza volt. Csak bankkártyámra hajtottál.
-Ez hazugság! - kezdett üvölteni velem.
-Akkor mi a vezeték nevem? - utolsó mentőkérdésemet intéztem hozzá, de feleslegesnek bizonyult - Azért nem gondolod, hogy ez már pofátlanság? Intézd el magadnak a vásárlást, engem meg felejts el. Jut eszembe. - fordultam a pultban állókhoz - Én a helyetekben megnézném, hogy a sálak, meg a kiegészítők ehhez a ruhához tartoznak-e. Csak egy tipp. Kösz a vendéglátást. Sziasztok!
-Hoseok! Ne merj itt hagyni! - kiabált utánam.
-Majdnem öngyilkos lettem. - léptem ki a boltból, de utolsó lépésemet már úgy tettem meg, hogy őt néztem - Mellesleg pedig nem rajtad múlt, hogy túléltem. Szerinted ennyivel meg tudsz félemlíteni? A haláltól sem félek, akkor majd pont tőled fogok.
-Ez a sál nem is ehhez a ruhához jár. - jött rá az eladó csaj. Még szerencse, hogy adtam neki egy tippet.
-Ugye milyen jó, hogy szóltam?!
-A nyaklánc sem ehhez tartozik.
-Hoseoooooook!
-Jó vásárlást! - hagytam ott a fenébe és soha többet nem akartam látni.
De vajon a másik Gayoon még itt van?
(Folytatjuk! :D Hahh, el sem hiszitek, mennyire gyűlöltem úgy megírni, hogy Hopi kinyalta a kis ribanc seggét. Végig gyűlöltem, de muszáj volt, mert ez volt a lényeg. De most ahhh, utolsó rész fog jönni :D Csak..... hogy találjuk meg a másik Gayoont? Nem lesz könnyű, ám továbbra sem írom szomorú sztorikat, szóval ne keseredjetek el, hanem tessék figyelni és szavazni!
Szavazás: Link
És a Fandomos csomagküldésre sem lehet már sokáig jelentkezni, amit pedig itt tehettek meg: Fandom
Konkrétan holnap estig tudtok, úgyhogy húzzatok bele, mert mi is ott leszünk!)
-I-igen. Mit keresel itt? - néztem rá továbbra is úgy, mint aki szellemet lát, mert hát..... azt láttam.
-Jöttem meglátogatni téged.
-Ez ki, bátyus? - kérdezett bele húgom, én pedig nagyot nyeltem válaszom előtt.
-Hát....... - vettem mély levegőt - Ő itt..... Gayoon.
-Annyira hiányoztál! - állt előttem hatalmas szemekkel.
-Akkor, mért nem hívtad? - szólt bele húgom.
-A többiek azt mondták hagyjalak, csak bajt okoznék, már biztos rég nem szeretsz. De nem bírtam tovább nélküled. Annyira hiányoztál, hogy majd bele pusztultam. Muszáj volt legalább látnom, hogy minden rendben van-e veled.
-Jól vagyok..... már sokkal jobban. - mosolyogtam rá. El sem hittem, hogy ő áll az ajtóban. Annyira hiányzott, már épp ideje volt, hogy újra a karjaimban tarthassam - Mi van veled? Rég láttalak. - simogattam meg arcát.
-Éldegélek és hiányoltalak. De már sokkal jobb. Még mindig jó meleg a kezed.
-Köhöm. - köszörülte meg húgom a torkát, aki még mindig mellettünk állva szemlélte az eseményeket.
-Van kedved elmenni valahova?
-Ha szeretnél, mehetünk.
-Rendben, csak felkapom a cipőmet. Bejössz addig?
-Nem, nem akarok zavarni. Amúgy sem látnak itt szívesen. - nézett testvéremre, aki láthatóan megölte volna a pillantásával, ha ez lehetséges lett volna.
-Hugi! - szóltam rá - Szerintem van dolgod máshol.
-Megyek is. - fordult el morcosan, lassan véve le pillantását Gayoonról.
-Egy perc és kész vagyok, kaptam fel a cipőmet.
-Nem kell sietni ráérünk. Ne erőltesd meg magad. - állt továbbra is a küszöbön kívül és csak leskelődött befelé.
-Nyugodtan gyere be, ha érdekel. - mosolyogtam fel rá.
-Jaj nem, dehogyis. Majd máskor. - utasította vissza meghívásomat.
-Jó, de legközelebb bejössz. - léptem hozzá miután felpattantam és megfogva kezeit húztam magamhoz. Nagyon boldog voltam tőle. Annyira hiányzott!!! Elmondani nem tudom.
-Rendben. - mosolygott ő is.
-Na merre szeretnél menni? - kérdeztem amint egy apró puszit nyomtam arcára és megéreztem illatát. De valahogy most nem esett olyan kellemesen, mint azelőtt. Kicsit görcsbe rándult a gyomrom, de jó volt az ismerős parfüm orromban.
-Egy jégkására gondoltam. Azt szabad? - húzódott kicsit el.
-Persze. Akkor menjünk! - fogtam meg kezét és indultunk is a legközelebbi pláza felé.
-Hoseokh. - súgta fülembe útközben.
-Igen?
-Muszáj? Tudod, hogy ezt nem illik. - emelte fel kezünket, mert még séta alatt is szorongattam ujjait.
-Ohh. Nem. Igazad van. - engedtem el, mert tényleg nem volt szokás. Itt eléggé szolidak voltak az emberek, így az utcán az ilyesmik nem túl elfogadottak.
-Köszönöm. De remélem nem sértődsz meg, csak nem szeretem, ha bámulnak.
-Tudom. Semmi baj. Mi volt veled eddig? Miket csináltál mostanában?
-Ahh, semmit. Otthon fetrengtem és hiányoztál. A barátaim meg csak visszafogtak, hogy biztos jobban elvagy nélkülem, így nem mertem rád írni. De aztán mondták, hogy mi történt veled és em bírtam tovább.
-Viszont már jól vagyok. - nyomtam egy gyors puszit halántékára.
-Az utcán ne! - húzódott el.
-Jó-jó. - vigyorogtam - Csak hiányoztál.
-Te is nekem. De majd bepótoljuk. Ha van kedved persze, délután beugrani hozzám.
-Na mi az? Beteg vagy? - lepődtem meg. Ritkán kezdeményezett ő.
-Csak hiányoztál és nagyon örülök neked. Meg akarom mutatni, mennyire. - mosolygott fel rám.
-Na, erre kíváncsi vagyok. - nyúltam volna reflexből ujjai után, de azokat is elvonta a én kezem elől. Pedig annyira megszoktam a másik Gayoonnal és jól esett, ám nem bántam. Csak lenéztem rá kérdően, mire ő kicsit szégyenlőse, kapaszkodott bele másik karjába - Nagyon kíváncsi vagyok. - vigyorogtam tovább és zsebre vágtam kezeimet.
A plázába érve azonnal bámészkodni kezdett, ám most nem olyan látványosan. Régebben mindig odarohant az első kirakathoz, majd boltról boltra kellett követnem és megcsodálnom a legújabb ruhákban amiket kiszemelt. De valahogy sosem bántam. Szebbnél szebb darabokat vettünk, amiket mindig hordott, ha valami buliba mentünk a többiekkel, vagy elvittem vacsorázni. Ráadásul annyira jól nézett ki a legtöbben, hogy alig bírtam ki az estét, míg vissza nem értünk hozzá. Persze utána kis könyörgésem segített helyzetemen, de akkor még jobban voltam, mikor engedett is.
-Ne menjünk be inkább valamelyik boltba?
-Nem kell. Sok ruhám van, nem kell több. - rázta meg fejét, de tovább nézelődött mellőlem miközben sétáltunk.
-Te tényleg beteg vagy.
-Mért mondod ezt?
-Mert sosem utasítottál vissza még így, ha vásárlást ajánlottam.
-De most veled akarok lenni. - nézett rám - Miattad jöttünk el, hogy együtt legyünk.
-Ez aranyos. És mit szeretnél, mit csináljunk? Vagy csak sétálgassunk egész nap?
-Nem. De nem tudom. Neked nincs valami ötleted?
-Hmm. - nézelődtem - Jégkása? Azt javasoltad elsőre. Aztán kiülünk a teraszra?
-Jó! De nincs nálam sok pénz. - pislogott fel rám.
-Nehogy azt hidd, hogy hagynám is, hogy te fizess.
-Ohh. Rendben. Megint te fogsz mindent állni? - mosolygott.
-Hát persze. Ez természetes nem?
-Jah. Rendben. Egyik barátnőm a Juna, tudod.
-Igen. A pasifaló.
-Igen. Na ő találkozott most olyan sráccal, aki felesben akarta fizetni a mozit. El is küldte Juna melegebb éghajlatra. Milyen bunkóság már.
-Érdekes. Mondjuk Suga se az a szent lélek. Őt azért tudja zavarni az ilyesmi. Szóvá is teszi.
-Az ki?
-Az egyik jó haverom, tudod. Meséltem már róla sokat. Elég bunkó tud lenni.
-Akivel egyszer összefutottunk és azt mondta, hogy csak a bankkártyád vonz benned?
-Igen. - kezdtem nevetni - Az a haverom, igen.
-Őt nem szeretem. Bunkó.
-Nem is ismered. - értünk oda a jégkásáshoz.
-Amennyire kell, annyira ismerem. Jó napot! - köszönt az árus bácsinak.
-Jó napot! - adtam meg a tiszteletet én is - Én egy barackosat szeretnék. Te mit szeretnél kicsim? - néztem Gayoonra.
-Epreset.
-Azonnal adom.
-Hoseok? - hallottam egy ismerős hangot és hirtelen kirázott tőle a hideg is.
-Hmm? - fordultam meg és.... a másik Gayoon állt ott.
-Szia! Rég találkoztunk. - pislogott rám kicsit mérgesen szatyrokkal kezeiben.
-Szia.... fogjuk rá. Sóhajtottam nagyot.
-Szia! Gayoon vagyok. A barátnője. - bújt ki hátam mögül.
-Óóóó, szia! Sokat hallottam már rólad. Én Sunyoon vagyok. - hazudott, pedig nem kellett volna.
-Mi újság veletek? Látom teljesen rendbe jöttél Hoseok.
-Igen, már semmi bajom.
-A jégkásájuk fiatalember.
-Majd én. Hol a pénztárcád? - tapogatta zsebeimet - Semmi. - húzta ki a megfelelőből és fizetett helyettem Gayoon.
-Akkor százszázalékos vagy. Már nem kell segítség sem neked. Ennek örülök. - erőltetett egy gyors mosolyt magára - Csak maradj is ilyen.
-Igyekszek.
-Honnan ismeritek egymást? - kapcsolódott be újra a beszélgetésünkbe Gayoon.
-A barátnőm mentette meg. - hazudott - Elkapta az utcán, aztán be kellett járnom vele a kórházba.
-Ohh, hát köszönd meg a barátnődnek a nevemben is. Megmentette az én életemet. - bújt hozzám Gayoon.
-Majd átadom. Egyébként úgy hívják, mint téged.
-Ó, tényleg? - lepődött meg - Ő is Gayoon?
-Igen, de tervezi, hogy nevet változtat sajnos.
-Mért?
-Mert a pasija egy büdös paraszt volt vele, de felvarratta a srác a nevét a bőrére. Most pedig annyira szégyenli a lány, - nézett egyenesen a szemeimbe - hogy együtt jártak, hogy meg tudná nyúzni a srácot. De ahhoz túl kedves. A légynek sem tudna ártani. Így inkább egy hetet elpazarol arra, hogy nevet váltson. Nem akar a sráchoz kötődni többé sehogyan sem.
-Ohh. Elég bunkó fiú lehetett. De aki tetovált az általában ilyen.
-Szerintem nem így kell az emberekhez állni. - nézett újra Gayoonra a kis hazudós - Az emberek olyanok, ahogyan viszonyul hozzájuk a másik. Csak van egy-két kivétel, de nem szabad valakit elítélni első pillantásra.
-Hát, nekem ez tapasztalat.
-Attól még nem szabad. Én is sok barátnőt látok, akik csak a fiúk pénzéért vannak a sráccal, mégsem ítélem el mindet elsőre. Például azokat sem, akik egy jégkását nem képesek kifizetni maguknak, hanem rögtön a párjuk pénztárcájáért nyúlnak.
-Te most rám célzol?
-Eszemben sincs. Csak egy buta példa.
-Kérsz valamit Sunyoon? - szólalt meg az eladó bácsi, mert még mindig a jégkásás mellett álltunk.
-Nem köszönöm. Anyuval vásárolunk, még nem kérek. De ha végeztem, szívesen elfogadom.
-Akkor majd ugorj be érte. Addig összedobom a kedvencedet.
-Köszönöm. Most viszont rohannom kell srácok. Örültem a találkozásnak. Jó vásárolgatást. - fordult sarkon meg sem várva, hogy elköszönjünk.
-Érdekes lány. Kicsit bunkó. Furcsa barátaid vannak. Erről majd el is kéne beszélgetnünk.
-Jah..... furcsa, de nagyon jó lelkű.
-Jah, persze. Na jössz? Az a kirakat nagyon megtetszett.
-Mi? - tértem magamhoz, amint megfogta csuklómat és húzni kezdett - Megyek-megyek.
-Na pont körbe értünk, a jégkásám meg elfogyott. Akkor benézünk azokba a boltokba, amiket mondtam? - dobta ki a kukába az üres poharat Gayoon.
-Igen. De nekem még van benne, úgyhogy megvárlak kint az első néhánynál, jó?
-Rendben. Akkor a nagyobbakban kezdjük. Ott úgyis elleszek jó pár percig, addig meg is tudod inni.
-Okés. - lépkedtem továbbra is elmélkedve utána. Mióta összefutottunk a másik Gayoonnal, azóta csak rá tudtam gondolni. Nem hagyott nyugodni. Tényleg szégyenli, hogy velem volt? Vagy..... mért hiszem azt, hogy azt a történetet rám értette? De hát ki másról lett volna szó? Még egy lány akit Gayoonnak hívnak. Nincsenek is barátai, nemhogy egy ugyan olyan nevű, mint ő. Egy harmadik Gayoon.
-Akkor kint megvársz? - fordult felém az egyik üzlet bejáratából.
-Jah, igen. Mindjárt megiszom aztán bemegyek.
-Rendben. Siess! - lépkedett befelé.
-Oké. - ám nem kapkodtam el.
Lassan kortyolgatva tébláboltam a bolt előtt amibe besuhant nélkülem, miközben a kirakatot nézegettem.
-Elhagytad? - hallottam meg Gayoon hangját. A megmentő Gayoon hangját.
-Mi? - néztem magam elé és ott állt, immár üres kézzel - Bement. Mindjárt megiszom és én is megyek.
-Értem...... Örülök, hogy boldog vagy.
-Igen...... én is.
-Hát akkor. Szia!
-Várj! - tartottam vissza, de nem tudtam megmondani mért és folytatni sem tudtam mondatomat.
-Mire? - kérdezett hosszú percek után - Hogy megint közel engedjelek, mint még senkit, aztán újra eltiporj? Bocs, de ehhez nincs kedvem megint. Szia. - fordult meg és bennem ragadt a levegőm is.
Nem tudtam mit tegyek. Csak újra a kirakatra pillantottam és már nem a ruhákra koncentráltam, hanem a tükörképemre. Én nem ilyen vagyok. Én..... kedves vagyok. Nem játszok az emberekkel. "Attól, hogy nem ismerlek, még te is egy élet vagy." Emlékszem mikor az első alkalommal mondta ezt. De ő is egy élet és nem kellett volna így viselkednem vele. Örülhetek, hogy nem vágta ki a balhét. Pedig megérdemeltem volna. "De mért adtad fel ilyen könnyen?" Most megint, mért adtam fel ilyen könnyen a másik Gayoont? Ez csak bekopogott, én pedig tettem is amit kért. De miért? Hisz a másik Gayoon...... a szentjánosbogaras, aki odáig van a fényekért és mindenért ami csillog. Aki annyi embernek segített és olyan magányos volt mindig.
"-Ő az életem. Volt az életem. Nincs miért élnem.
-Már mért ne lenne? Tudod milyen érdekes és szép ez a világ? Egyedül meg még izgalmasabb. Nem vagy senkihez se kötve, oda mész ahova csak akarsz.
-Egyedül unalmas.
-Ez nem igaz! És nem vagy egyedül hülye gyerek."
Lehülyegyerekezett már az első alkalommal, de ugyanakkor hatalmas igazságot mondott. Nem voltam egyedül, soha sem vagyok. Akkor viszont nem a barátaim miatt nem voltam egyedül, hanem miatta, egy ismeretlen miatt, aki azt sem tudta ki vagyok, mégis rám szánta az idejét. Túlságosan kedves volt.
"-De...... túl kedves vagy. Én mondtam. - ültem ágyamban a falnak dőlve ölemben Gayonnal, aki velem szembefordulva mesélte el kis életét, amin nagyon meglepődtem.
-De már csak néhány emberrel, akik személye folyton cserélődik és nem sokáig vagyok velük ilyen. Így nem tudnak kihasználni."
Én viszont mégis megtettem. Pedig megbízott bennem. Hogy nem reped meg a tükör tőlem? Olyan gonosz voltam. Nem ezt érdemli.
-Hoseok! Gyere! Fizess kérlek. - lógott ki a bejáraton Gayoon, majd el is tűnt.
Fizessek? A másik Gayonnal még a jegyen is összevesztünk. Nem hagyta, hogy kifizessem. Hmm... valamit kérdeznem kell.
Így gyorsan ki is dobtam a maradék jégkásámat és beloholtam a boltba a pénztárhoz.
-Mond csak édesem. - fordultam Gayoon felé - Mikor van a szülinapom? - támaszkodtam meg a pulton.
-Hogy kérdezhetsz ilyet, azt hiszed nem tudom?
-Biztos vagyok benne, hogy tudod, csak érdekel. Én elfelejtettem, míg a kórházban feküdtem.
"-Majd a te szülinapoddal összevonjuk az enyémet és kihozlak ide megint. - vigyorgott.
-Honnan tudod mikor születtem? - néztem inkább rá, a sötét ablak helyett, amin úgysem láttam ki a tájra.
-Megnéztem a kórlapodon, míg a kórházban feküdtél.
-És te is februári vagy?
-Nem, de ez lesz az ajándékom neked. Már nagyon várom!" Emlékszem, ahogy a vonaton haza felé a bogaraktól szinte csak ennyit beszélgettünk, de ettől viszont izgatottabb lett, mint én valaha. Megjegyezte mikor születtem, pedig csak egyszer látta, így kíváncsi voltam, vajon a másik emlékszik-e. Hisz vele már meg is éltem párszor.
-Nos? - vártam a választ, de hiábavalónak tűnt, így inkább váltottam - Mond csak kicsim. Mi együtt vagyunk?
-Ezt meg hogy érted? - pislogott rám értetlenül.
-Hát, mint egy pár. Mi együtt vagyunk?
"-De ne! Akkor kidoblak. - ráncolta szemöldökét.
-Akkor most együtt vagyunk?" A másik Gayoon szerint együtt vagyunk.... voltunk.
-Megbeszélhetnénk ezt később?
-Bocsi, de akkor fizettek? Mert ha nem, akkor ki kéne állni a sorból. - szólt közbe az eladó csaj.
-Ja, persze. - vettem elő a kártyámat, de mielőtt a pénztáros elvette volna visszahúztam - Mi a pinkódom? - néztem Gayoonra.
-Harminchat negyvenhárom. Mért?
-Melyik évben születtem? - de hallgatott - Ahha..... sejtettem. Majd a kis hölgy kifizeti magának, úgy érzem. - raktam vissza a bankkártyámat a helyére.
-Mit csinálsz Hoseok? Ezt hogy képzeled?
-És te, hogy képzelted? Csoda, hogy a nevemre emlékszel. - tértem végre magamhoz - Sugának igaza volt. Csak bankkártyámra hajtottál.
-Ez hazugság! - kezdett üvölteni velem.
-Akkor mi a vezeték nevem? - utolsó mentőkérdésemet intéztem hozzá, de feleslegesnek bizonyult - Azért nem gondolod, hogy ez már pofátlanság? Intézd el magadnak a vásárlást, engem meg felejts el. Jut eszembe. - fordultam a pultban állókhoz - Én a helyetekben megnézném, hogy a sálak, meg a kiegészítők ehhez a ruhához tartoznak-e. Csak egy tipp. Kösz a vendéglátást. Sziasztok!
-Hoseok! Ne merj itt hagyni! - kiabált utánam.
-Majdnem öngyilkos lettem. - léptem ki a boltból, de utolsó lépésemet már úgy tettem meg, hogy őt néztem - Mellesleg pedig nem rajtad múlt, hogy túléltem. Szerinted ennyivel meg tudsz félemlíteni? A haláltól sem félek, akkor majd pont tőled fogok.
-Ez a sál nem is ehhez a ruhához jár. - jött rá az eladó csaj. Még szerencse, hogy adtam neki egy tippet.
-Ugye milyen jó, hogy szóltam?!
-A nyaklánc sem ehhez tartozik.
-Hoseoooooook!
-Jó vásárlást! - hagytam ott a fenébe és soha többet nem akartam látni.
De vajon a másik Gayoon még itt van?
(Folytatjuk! :D Hahh, el sem hiszitek, mennyire gyűlöltem úgy megírni, hogy Hopi kinyalta a kis ribanc seggét. Végig gyűlöltem, de muszáj volt, mert ez volt a lényeg. De most ahhh, utolsó rész fog jönni :D Csak..... hogy találjuk meg a másik Gayoont? Nem lesz könnyű, ám továbbra sem írom szomorú sztorikat, szóval ne keseredjetek el, hanem tessék figyelni és szavazni!
Szavazás: Link
És a Fandomos csomagküldésre sem lehet már sokáig jelentkezni, amit pedig itt tehettek meg: Fandom
Konkrétan holnap estig tudtok, úgyhogy húzzatok bele, mert mi is ott leszünk!)
2015. november 30., hétfő
J-Hope&Gayoon 7. rész
-És messzire megyünk? - faggattam tovább Gayoont, miközben kiléptünk a lakásból hangos köszönések után.
-Nem.
-Hova megyünk?
-Majd megtudod. Állj le. Ha odaértünk, mindent megtudsz. - indultunk el.
-Hát jó. Bízok benned, elvégre nincs más választásom.
-Hát nincs. - mosolygott, majd összekulcsolta ujjait enyémekkel. Imádtam, hogy ilyen. Végre úgy éreztem, tényleg van barátnőm.
-Szedd a lábad, már így is elkéstünk! - húzott maga után.
-Fussak még vagy, mit szeretnél? - lépkedtem utána, miközben nem értettem, hogy lehet ilyen gyors, ha kisebb, mint én.
-Azt megköszönném. - eresztette el kezemet - Gyere! - kezdett rohanni.
-De én csak vicceltem. - indultam utána.
-Nem baj, siess! - loholtunk, nem tudom hová, de ő legalább tisztában volt vele.
Eléggé eltunyultuk az egész napot, így már sötétedett, pedig nyár elején jártunk csak. Még én is meglepődtem, hogy a semmire ment el az egész, de.... azért mégsem a semmire. Gayoonnal voltam és nem csináltunk tényleg egyetlen értelmes dolgot sem, ám velem volt. El is gondolkoztam. Ilyen lenne egy igazi barátnő? Akkor az előző Gayoon mi volt?.... Gőzöm sem volt, de ez nagyon tetszett.
-Mindjárt ott vagyunk! - lihegett már nagyon, ám továbbra sem lassított.
-Jó, de hol?! - kiabáltam utána, mire lassított is és megállt.
-Hát itt. Ahh fene! - dörömbölt az ajtón, amin már a zárva felirat csüngött - Remélem még itt van. - próbált belesni két ütés között az üvegen.
-Ki? Ez mi?
-Egy barát és - hallgatott el azonnal, ahogy egy morcos férfi feltépte az ajtót.
-Nem látja, hogy zárva!? - mordult rá.
-De igen. Egy barátomhoz jöttem. Itt van még?
-Zárva vagyunk, jöjjön vissza holnap. - fonta össze karjait a férfi mérgesen.
-December! - kezdett üvölteni lábujjhegyre állva Gayoon - December!
-Mi? - néztem rá értetlenül.
-Kisasszony nem tudom kit keres, de biztos nincs itt. Zárva vagyunk, kérem távozzon. - próbálta eltolni az ajtóból.
-Megyünk már. - fogtam meg inkább én Gayoont, hogy a férfi ne érjen hozzá. Nem volt szimpatikus a pasas.
-Gayoon!? - hallatszott egyszer csak egy másik hang - Gayoon!
-December! Tudtam, hogy még itt vagy! - kezdett mosolyogni - Engedjen el! - rázta le magáról a másik morcos férfi kezeit, miközben az új hang tulaja odaért hozzánk.
-Engedd el Sungsuk, őt ismerem. Gyertek beljebb. - hívott be az új férfi.
Gayoon hatalmas mosollyal fogadta az új jövevényt, majd nyelvet öltve sétált el a morcos Sungsuk mellett. Mikor beljebb értünk kezdtem rájönni, hol is vagyunk.... vagyis csak annyira sikerült, hogy egy művésznél vagyunk.
-Hogy kerülsz ide? Nem hittem volna, hogy valaha még látlak. - mosolygott rá az idegen úgy, mintha valami csodát látna.
-Olvastam az újságban rólad, kíváncsi voltam. Egyébként nem látnál. - mosolygott vissza rá, én pedig kezdtem kicsit furcsán érezni magam.
-Jung Hoseok vagyok. - hajoltam meg, hogy kicsit megtörjem a megható pillanatot kettőjük között - Gayoon barátja.
-Szia! Lee Takanori. - biccentett felém, de amikor Gayoon felé fordult ugyan olyan mélyen hajolt meg, mint én neki, míg az csak mosolyogva végignézte - Örülök, hogy itt vagy.
-Én is. Bemehetünk? Megnézhetjük mi is?
-Persze.
-De uram. Zárva vagyunk. - szólt bele a morcos tag, mögülünk.
-Neki nem! Izzítsa be a csodát!
-Rendben. - sóhajtott egyet, majd ment is a dolgára.
-Szóval ő itt a barátod? És... hogy a barátod? Csak Június nem?
-Hát őő....... már nem CSAK. - mosolygott.
-De mi ez a hónapos dolog?
-Nem is tud róla? - lepődött meg az idegen.
-Nem igazán.
-De miről? Na jó, Gayoon, mond el! - fordult felé kicsit mérgesen. Mért hónapoznak le engem már másodszorra, a faszit pedig mért Decembernek szólítja? Tudni akarok mindent.
-Bent elmondom jó?
-Kész! - tért vissza Sungsuk.
-Berakok valami zenét, menjetek csak. Addig maradtok, ameddig akartok. - indult fel a galériára.
-Gayoon?
-Mindjárt. Gyere! - húzott maga után egy teljesen másik helységbe, nekem pedig elállt a szavam.
(Zene emberek :3 5.-ös)
-Ez tiszta
-Avatar. Tudom. - mosolygott rám - Együtt láttuk Decemberrel. - sétált a fényözönben úszó szobában. Az egész olyan volt, mint mikor abban a filmben a világító fa lelógó ágai között sétáltak. Tisztára olyan.
-Most már elmondod, mért December, meg én mért Június? - mentem utána.
-Tudod.... ú, ez jó szám. - állt meg egy pillanatra, majd folytatta - Hát tudod ez valóban vicces, ahogy a zene is mondja. - simogatta a kis világító nem is tudom miket.
-Figyelek. - követtem.
-Nincsenek barátaim tudod. De én is szoktam ám unatkozni. Így kitaláltam valamit, amivel lesz barátom egy időre és még segítek is neki. - értem utol és fogtam meg kezét, miközben magyarázott.
-Folytasd csak. - fordítottam magam felé.
-Néhányaknak szükségük van egy kis segítségre, ilyenkor jövök én. Egy esernyő a fej fölé, ha valaki ázik, egy kis apró az éhes poharába, vagy egy barát, aki lendületet ad. Voltam én már minden, ha úgy vesszük vigasz angyal, legjobb barát, múzsa. Decembernek múzsa voltam. Épp végzett volna, a diploma munkája kellett, de nem volt ihlete, ezért kiállításokra járkált. Nekem pedig nem volt épp senkim. November végén ismertem meg egy ilyesmin. Rögtön láttam, hogy segítségre szorul, így nem engedtem el. Végül az egész decemberem ráfordítottam és ihlethez jutott. Január elején volt a diplomaosztó, ott láttam utoljára.
-Nem keresett?
-Megtiltottam neki.
-Mért? - lepődtem meg.
-Mert én csak ideiglenesen vagyok, míg valakinek, valamije rendbe nem jön. Én nem maradok. Soha. - szorítottam meg azonnal kezét, ahogy ezt ki mondta.
-Ne mond ezt! - öleltem magamhoz.
-Nem rád vonatkozik.... Június. - kuncogott.
-Ne hagyj itt!
-Nem foglak. Te már nem csak egy megoldásra váró feladat vagy. Nagy hibát vétettem, de most valahogy úgy érzem megéri.
-Megéri. Higgy nekem! - szorítottam.
-Hiszek.
-És mond csak.... - sugdostam fülébe - mennyire vagyok kiváltságos?
-Most arra gondolsz, hogy hány hónap járt az ágyamban?
-Igen. - kezdtem kicsit ideges lenni. Csak ne legyen nagy szám, kérlek ne!
-Egy sem.
-Huh.
-Nem mentünk hozzám.
-Te most direkt szivatsz? - toltam el magamtól, hogy szemeibe nézhessek.
-Igen. - nevetett - Nem feküdtem le egyikkel sem. Semmi romantika sem volt. Nyugalom! - fogott arcomra mosolyogva.
-A frászt hozod az emberre.
-Itt? Egy csoda közepén? Akkor jobb lenne végre, ha nem csak rám figyelnél. Ilyet nem látsz mindig, nézd milyen szép! - fogta meg a világító... tényleg nem tudom miket - Olvastam róla, hogy nagy csoda, de nem hittem ekkorának. Imádom. December még mindig ügyes.
-És, ha én rendbe jöttem, de velem maradsz. Mert velem maradsz! - hangsúlyoztam ki.
-Igen. - mosolygott, de nem nagyon figyelt rám.
-Akkor is fogsz menni segíteni?
-Ahol tudok, ott fogok. De mindig hozzád fogok hazamenni.
-Helyes válasz. - pusziltam meg, majd újra megöleltem - Itt ne merj hagyni.
-Nem foglak.
-Köszönjük. - léptünk ki késő este az "üzletből".
-Gyertek máskor is. - kísért ki December.
-Majd meglátjuk. - válaszolt neki Gayoon.
-Mikor beszélgethetünk?
-A szabály, az szabály.
-Hahhh.... - sóhajtott szomorúan - Azért jó volt újra látni.
-Igen. Még összefutunk. Jó éjszakát!
-Nektek is. Sziasztok!
-Szia! - indultunk vissza hozzám - Akkor ma is nálam alszol? - kérdeztem párlépés távolságból.
-Igen, de most alszunk.
-Ne máááár. Egy kicsit sem lehetne?
-Hmmm..... meggondolom még. - eresztett el egy apró mosolyt.
-Mit kell tennem, hogy a javamra dönts?
-Hmm... nem tudom. Szerezz finom vacsit.
-Olyan finomat kapsz, mint még soha!
-Szuper. Hah nézd! - mutatott az égre, majd meghallottam egy dörrenést és arra kaptam tekintetem, amerről a hang jött - Tűzijáték!
-Te rosszabb vagy, mint egy bogár. Mész mindenre ami fénylik.
-Az lehet. Menjünk arrébb, onnan jobban látni. - rohant el.
-Mi lenne, ha nem sietnél egyszer és vigyáznál magadra?
-Unalmas lenne az élet! Gyere már! Vége lesz! - üvöltött vissza.
-Jó-jó!
-Kisfiam, ma mi a program? - kérdezte édesanyám másnap reggel, amikor sikerült felkelnünk még időben, én pedig ki lettem küldve a konyhába innivalóért.
-Gayoon ma haza megy. Anyujával van valami programjuk. Már szedi is a cuccát, mert elkésett.
-Ahhoz képest, hogy tegnap átaludtátok a napot, ma nagyon rohan.
-Jah. Na beviszem neki ezt, aztán kikísérem. - emeltem fel a két poharat.
-Rendben. Aztán hozd még haza. Imádom. Nagyon aranyos lány.
-Igyekszek majd. - tűntem el a szobám felé.
Mire beértem Gayoon már félig készen volt. Épp a hajával küzdött, amit imádtam, ha kócos. Arra emlékeztetett, hogy alattam fekszik. Erre viszont nem kellett volna korán reggel gondolnom, mert hiába sunyultam, ő rohant és nem is foglalkozott a kis problémámmal.
-Nem!
-Csak egy gyors menetet, kérlek. - húztam magamhoz derekánál fogva.
-Mennem kell. Délután jövök vissza.
-Naaaa.
-Nem!
-Hahh. Jó! De délután nincs menekvés. - engedtem el.
-Nem lesz, csak készülj fel. Most meg... egy nadrágot legalább, kérlek. - vette fel táskáját, amint hátat fordított nekem.
-Jó. - öltöztem fel morcosan.
Nem akartam, hogy elmenjen. Olyan jó volt vele minden perc, féltem elengedni. Még az ajtóhoz sétálva is könyörögtem neki, hogy maradjon, ám nem hatotta meg.
-Sietek vissza. - állt meg a küszöbön és hátrált tőlem.
-Rendben. De tényleg siess.
-Sietek. Szia!
-Szia! - köszöntem el tőle, majd végignézve, ahogy elsétál, lassan becsuktam az ajtót.
-Elment? - jelent meg húgom.
-Igen, el. - sóhajtottam és felé fordultam - Mit szeretnél?
-Nagyon szép.
-Mit akarsz?
-Ugye nem haragszol?
-A benyitásodért? De eléggé. Be fogom zárni az ajtómat. - léptem hozzá.
-Jahj, ne mond el anyának. - aggódott - Véletlen volt. Ugye ettől még fog jönni? Ha miattam nem jön, anya megöl.
-Fog jönni. Ne aggódj. De te meg ne merj többet nekem keresztbe tenni, vagy használom ellened a fegyverem, amit a kezembe adtál. - fenyegettem meg.
-Rendben. Jó leszek, esküszöm. - viszont kopogtak is, amint befejezte mondandóját.
-Te vársz valakit? - kérdeztem húgomtól.
-Nem.
-Akkor.... itt hagyott volna valamit? - fordultam az ajtó felé, hogy kinyissam.
-Lehet.
-Na mi az máris........ hiányoztam? - döbbentem le, amint megláttam ki áll az ajtóban. Szívem majd kiugrott a helyéről, hirtelen rosszul lettem és éreztem, hogy forog velem az egész világ.
-Szia! Egy kicsit igen.
-Hogy......
-Hallottam kórházban voltál. Jaj, én kicsi Hoseokom. - borult nyakamba - Jobban vagy már?
-I-igen. Mit keresel itt? - néztem rá továbbra is úgy, mint aki szellemet lát, mert hát..... azt láttam.
-Jöttem meglátogatni téged.
-Ez ki, bátyus? - kérdezett bele húgom, én pedig nagyot nyeltem válaszom előtt.
-Hát....... - vettem mély levegőt - Ő itt..... Gayoon.
(Folytatjuk! :D Húú mik történnek. Gayoon, az eredeti, visszatért. A kis szemét én is megfojtanám már most, mert tudom mi lesz, de aaaaa, olvassatok és megtudjátok :D
Amik pedig állandóak most :D
CSOMAGKÜLDÉS: A Fandom idén is küld kis csomagot karácsonykor a drágáinknak. Akit érdekel a program, az itt mindent megtalál----> Fandom
Akinek egy csöppnyi jel sem utal arra, hogy kpopos, az ne várjon felvételt. Illetve aki már örült kpoposnak számít se. Normális, szorgalmas embereket várunk. A csoportba nincsenek posztolgatások, csak a Fandom projectek, így ne számítsatok minden szaros képre. Arra vannak más csopik.
BTS comeback: Ez pedig egyenlő az újabb szavazások korával. Majd most már ezekről is lesz blogbejegyzés, meg szerintem a Fandom projectekről is fogok kiírni, így érdemes lesz figyelni minket. természetesen mindent rendszerezni fogunk, hogy tudjatok tájékozódni.
-Nem.
-Hova megyünk?
-Majd megtudod. Állj le. Ha odaértünk, mindent megtudsz. - indultunk el.
-Hát jó. Bízok benned, elvégre nincs más választásom.
-Hát nincs. - mosolygott, majd összekulcsolta ujjait enyémekkel. Imádtam, hogy ilyen. Végre úgy éreztem, tényleg van barátnőm.
-Szedd a lábad, már így is elkéstünk! - húzott maga után.
-Fussak még vagy, mit szeretnél? - lépkedtem utána, miközben nem értettem, hogy lehet ilyen gyors, ha kisebb, mint én.
-Azt megköszönném. - eresztette el kezemet - Gyere! - kezdett rohanni.
-De én csak vicceltem. - indultam utána.
-Nem baj, siess! - loholtunk, nem tudom hová, de ő legalább tisztában volt vele.
Eléggé eltunyultuk az egész napot, így már sötétedett, pedig nyár elején jártunk csak. Még én is meglepődtem, hogy a semmire ment el az egész, de.... azért mégsem a semmire. Gayoonnal voltam és nem csináltunk tényleg egyetlen értelmes dolgot sem, ám velem volt. El is gondolkoztam. Ilyen lenne egy igazi barátnő? Akkor az előző Gayoon mi volt?.... Gőzöm sem volt, de ez nagyon tetszett.
-Mindjárt ott vagyunk! - lihegett már nagyon, ám továbbra sem lassított.
-Jó, de hol?! - kiabáltam utána, mire lassított is és megállt.
-Hát itt. Ahh fene! - dörömbölt az ajtón, amin már a zárva felirat csüngött - Remélem még itt van. - próbált belesni két ütés között az üvegen.
-Ki? Ez mi?
-Egy barát és - hallgatott el azonnal, ahogy egy morcos férfi feltépte az ajtót.
-Nem látja, hogy zárva!? - mordult rá.
-De igen. Egy barátomhoz jöttem. Itt van még?
-Zárva vagyunk, jöjjön vissza holnap. - fonta össze karjait a férfi mérgesen.
-December! - kezdett üvölteni lábujjhegyre állva Gayoon - December!
-Mi? - néztem rá értetlenül.
-Kisasszony nem tudom kit keres, de biztos nincs itt. Zárva vagyunk, kérem távozzon. - próbálta eltolni az ajtóból.
-Megyünk már. - fogtam meg inkább én Gayoont, hogy a férfi ne érjen hozzá. Nem volt szimpatikus a pasas.
-Gayoon!? - hallatszott egyszer csak egy másik hang - Gayoon!
-December! Tudtam, hogy még itt vagy! - kezdett mosolyogni - Engedjen el! - rázta le magáról a másik morcos férfi kezeit, miközben az új hang tulaja odaért hozzánk.
-Engedd el Sungsuk, őt ismerem. Gyertek beljebb. - hívott be az új férfi.
Gayoon hatalmas mosollyal fogadta az új jövevényt, majd nyelvet öltve sétált el a morcos Sungsuk mellett. Mikor beljebb értünk kezdtem rájönni, hol is vagyunk.... vagyis csak annyira sikerült, hogy egy művésznél vagyunk.
-Hogy kerülsz ide? Nem hittem volna, hogy valaha még látlak. - mosolygott rá az idegen úgy, mintha valami csodát látna.
-Olvastam az újságban rólad, kíváncsi voltam. Egyébként nem látnál. - mosolygott vissza rá, én pedig kezdtem kicsit furcsán érezni magam.
-Jung Hoseok vagyok. - hajoltam meg, hogy kicsit megtörjem a megható pillanatot kettőjük között - Gayoon barátja.
-Szia! Lee Takanori. - biccentett felém, de amikor Gayoon felé fordult ugyan olyan mélyen hajolt meg, mint én neki, míg az csak mosolyogva végignézte - Örülök, hogy itt vagy.
-Én is. Bemehetünk? Megnézhetjük mi is?
-Persze.
-De uram. Zárva vagyunk. - szólt bele a morcos tag, mögülünk.
-Neki nem! Izzítsa be a csodát!
-Rendben. - sóhajtott egyet, majd ment is a dolgára.
-Szóval ő itt a barátod? És... hogy a barátod? Csak Június nem?
-Hát őő....... már nem CSAK. - mosolygott.
-De mi ez a hónapos dolog?
-Nem is tud róla? - lepődött meg az idegen.
-Nem igazán.
-De miről? Na jó, Gayoon, mond el! - fordult felé kicsit mérgesen. Mért hónapoznak le engem már másodszorra, a faszit pedig mért Decembernek szólítja? Tudni akarok mindent.
-Bent elmondom jó?
-Kész! - tért vissza Sungsuk.
-Berakok valami zenét, menjetek csak. Addig maradtok, ameddig akartok. - indult fel a galériára.
-Gayoon?
-Mindjárt. Gyere! - húzott maga után egy teljesen másik helységbe, nekem pedig elállt a szavam.
(Zene emberek :3 5.-ös)
-Ez tiszta
-Avatar. Tudom. - mosolygott rám - Együtt láttuk Decemberrel. - sétált a fényözönben úszó szobában. Az egész olyan volt, mint mikor abban a filmben a világító fa lelógó ágai között sétáltak. Tisztára olyan.
-Most már elmondod, mért December, meg én mért Június? - mentem utána.
-Tudod.... ú, ez jó szám. - állt meg egy pillanatra, majd folytatta - Hát tudod ez valóban vicces, ahogy a zene is mondja. - simogatta a kis világító nem is tudom miket.
-Figyelek. - követtem.
-Nincsenek barátaim tudod. De én is szoktam ám unatkozni. Így kitaláltam valamit, amivel lesz barátom egy időre és még segítek is neki. - értem utol és fogtam meg kezét, miközben magyarázott.
-Folytasd csak. - fordítottam magam felé.
-Néhányaknak szükségük van egy kis segítségre, ilyenkor jövök én. Egy esernyő a fej fölé, ha valaki ázik, egy kis apró az éhes poharába, vagy egy barát, aki lendületet ad. Voltam én már minden, ha úgy vesszük vigasz angyal, legjobb barát, múzsa. Decembernek múzsa voltam. Épp végzett volna, a diploma munkája kellett, de nem volt ihlete, ezért kiállításokra járkált. Nekem pedig nem volt épp senkim. November végén ismertem meg egy ilyesmin. Rögtön láttam, hogy segítségre szorul, így nem engedtem el. Végül az egész decemberem ráfordítottam és ihlethez jutott. Január elején volt a diplomaosztó, ott láttam utoljára.
-Nem keresett?
-Megtiltottam neki.
-Mért? - lepődtem meg.
-Mert én csak ideiglenesen vagyok, míg valakinek, valamije rendbe nem jön. Én nem maradok. Soha. - szorítottam meg azonnal kezét, ahogy ezt ki mondta.
-Ne mond ezt! - öleltem magamhoz.
-Nem rád vonatkozik.... Június. - kuncogott.
-Ne hagyj itt!
-Nem foglak. Te már nem csak egy megoldásra váró feladat vagy. Nagy hibát vétettem, de most valahogy úgy érzem megéri.
-Megéri. Higgy nekem! - szorítottam.
-Hiszek.
-És mond csak.... - sugdostam fülébe - mennyire vagyok kiváltságos?
-Most arra gondolsz, hogy hány hónap járt az ágyamban?
-Igen. - kezdtem kicsit ideges lenni. Csak ne legyen nagy szám, kérlek ne!
-Egy sem.
-Huh.
-Nem mentünk hozzám.
-Te most direkt szivatsz? - toltam el magamtól, hogy szemeibe nézhessek.
-Igen. - nevetett - Nem feküdtem le egyikkel sem. Semmi romantika sem volt. Nyugalom! - fogott arcomra mosolyogva.
-A frászt hozod az emberre.
-Itt? Egy csoda közepén? Akkor jobb lenne végre, ha nem csak rám figyelnél. Ilyet nem látsz mindig, nézd milyen szép! - fogta meg a világító... tényleg nem tudom miket - Olvastam róla, hogy nagy csoda, de nem hittem ekkorának. Imádom. December még mindig ügyes.
-És, ha én rendbe jöttem, de velem maradsz. Mert velem maradsz! - hangsúlyoztam ki.
-Igen. - mosolygott, de nem nagyon figyelt rám.
-Akkor is fogsz menni segíteni?
-Ahol tudok, ott fogok. De mindig hozzád fogok hazamenni.
-Helyes válasz. - pusziltam meg, majd újra megöleltem - Itt ne merj hagyni.
-Nem foglak.
-Köszönjük. - léptünk ki késő este az "üzletből".
-Gyertek máskor is. - kísért ki December.
-Majd meglátjuk. - válaszolt neki Gayoon.
-Mikor beszélgethetünk?
-A szabály, az szabály.
-Hahhh.... - sóhajtott szomorúan - Azért jó volt újra látni.
-Igen. Még összefutunk. Jó éjszakát!
-Nektek is. Sziasztok!
-Szia! - indultunk vissza hozzám - Akkor ma is nálam alszol? - kérdeztem párlépés távolságból.
-Igen, de most alszunk.
-Ne máááár. Egy kicsit sem lehetne?
-Hmmm..... meggondolom még. - eresztett el egy apró mosolyt.
-Mit kell tennem, hogy a javamra dönts?
-Hmm... nem tudom. Szerezz finom vacsit.
-Olyan finomat kapsz, mint még soha!
-Szuper. Hah nézd! - mutatott az égre, majd meghallottam egy dörrenést és arra kaptam tekintetem, amerről a hang jött - Tűzijáték!
-Te rosszabb vagy, mint egy bogár. Mész mindenre ami fénylik.
-Az lehet. Menjünk arrébb, onnan jobban látni. - rohant el.
-Mi lenne, ha nem sietnél egyszer és vigyáznál magadra?
-Unalmas lenne az élet! Gyere már! Vége lesz! - üvöltött vissza.
-Jó-jó!
-Kisfiam, ma mi a program? - kérdezte édesanyám másnap reggel, amikor sikerült felkelnünk még időben, én pedig ki lettem küldve a konyhába innivalóért.
-Gayoon ma haza megy. Anyujával van valami programjuk. Már szedi is a cuccát, mert elkésett.
-Ahhoz képest, hogy tegnap átaludtátok a napot, ma nagyon rohan.
-Jah. Na beviszem neki ezt, aztán kikísérem. - emeltem fel a két poharat.
-Rendben. Aztán hozd még haza. Imádom. Nagyon aranyos lány.
-Igyekszek majd. - tűntem el a szobám felé.
Mire beértem Gayoon már félig készen volt. Épp a hajával küzdött, amit imádtam, ha kócos. Arra emlékeztetett, hogy alattam fekszik. Erre viszont nem kellett volna korán reggel gondolnom, mert hiába sunyultam, ő rohant és nem is foglalkozott a kis problémámmal.
-Nem!
-Csak egy gyors menetet, kérlek. - húztam magamhoz derekánál fogva.
-Mennem kell. Délután jövök vissza.
-Naaaa.
-Nem!
-Hahh. Jó! De délután nincs menekvés. - engedtem el.
-Nem lesz, csak készülj fel. Most meg... egy nadrágot legalább, kérlek. - vette fel táskáját, amint hátat fordított nekem.
-Jó. - öltöztem fel morcosan.
Nem akartam, hogy elmenjen. Olyan jó volt vele minden perc, féltem elengedni. Még az ajtóhoz sétálva is könyörögtem neki, hogy maradjon, ám nem hatotta meg.
-Sietek vissza. - állt meg a küszöbön és hátrált tőlem.
-Rendben. De tényleg siess.
-Sietek. Szia!
-Szia! - köszöntem el tőle, majd végignézve, ahogy elsétál, lassan becsuktam az ajtót.
-Elment? - jelent meg húgom.
-Igen, el. - sóhajtottam és felé fordultam - Mit szeretnél?
-Nagyon szép.
-Mit akarsz?
-Ugye nem haragszol?
-A benyitásodért? De eléggé. Be fogom zárni az ajtómat. - léptem hozzá.
-Jahj, ne mond el anyának. - aggódott - Véletlen volt. Ugye ettől még fog jönni? Ha miattam nem jön, anya megöl.
-Fog jönni. Ne aggódj. De te meg ne merj többet nekem keresztbe tenni, vagy használom ellened a fegyverem, amit a kezembe adtál. - fenyegettem meg.
-Rendben. Jó leszek, esküszöm. - viszont kopogtak is, amint befejezte mondandóját.
-Te vársz valakit? - kérdeztem húgomtól.
-Nem.
-Akkor.... itt hagyott volna valamit? - fordultam az ajtó felé, hogy kinyissam.
-Lehet.
-Na mi az máris........ hiányoztam? - döbbentem le, amint megláttam ki áll az ajtóban. Szívem majd kiugrott a helyéről, hirtelen rosszul lettem és éreztem, hogy forog velem az egész világ.
-Szia! Egy kicsit igen.
-Hogy......
-Hallottam kórházban voltál. Jaj, én kicsi Hoseokom. - borult nyakamba - Jobban vagy már?
-I-igen. Mit keresel itt? - néztem rá továbbra is úgy, mint aki szellemet lát, mert hát..... azt láttam.
-Jöttem meglátogatni téged.
-Ez ki, bátyus? - kérdezett bele húgom, én pedig nagyot nyeltem válaszom előtt.
-Hát....... - vettem mély levegőt - Ő itt..... Gayoon.
(Folytatjuk! :D Húú mik történnek. Gayoon, az eredeti, visszatért. A kis szemét én is megfojtanám már most, mert tudom mi lesz, de aaaaa, olvassatok és megtudjátok :D
Amik pedig állandóak most :D
CSOMAGKÜLDÉS: A Fandom idén is küld kis csomagot karácsonykor a drágáinknak. Akit érdekel a program, az itt mindent megtalál----> Fandom
Akinek egy csöppnyi jel sem utal arra, hogy kpopos, az ne várjon felvételt. Illetve aki már örült kpoposnak számít se. Normális, szorgalmas embereket várunk. A csoportba nincsenek posztolgatások, csak a Fandom projectek, így ne számítsatok minden szaros képre. Arra vannak más csopik.
BTS comeback: Ez pedig egyenlő az újabb szavazások korával. Majd most már ezekről is lesz blogbejegyzés, meg szerintem a Fandom projectekről is fogok kiírni, így érdemes lesz figyelni minket. természetesen mindent rendszerezni fogunk, hogy tudjatok tájékozódni.
2015. november 25., szerda
J-Hope&Gayoon 6. rész
-Jó rég lehetett.
-Mért mondod?
-Mert már ennyitől is kőkemény vagy. Érzem a nadrágodon keresztül. - nyúlt melltartója közepéhez elől - Ígérd meg, hogy nem sietsz.
-Megpróbálok nem sietni. Majd szólj rám, ha mégis kapkodnék. - kapaszkodtam nadrágjába.
-Lefoglak majd. Kis kanos. - nyitotta szét fehérneműjét és nem bírtam levenni szemeimet a formás kis gömbökről.
-Mért mondod?
-Mert már ennyitől is kőkemény vagy. Érzem a nadrágodon keresztül. - nyúlt melltartója közepéhez elől - Ígérd meg, hogy nem sietsz.
-Megpróbálok nem sietni. Majd szólj rám, ha mégis kapkodnék. - kapaszkodtam nadrágjába.
-Lefoglak majd. Kis kanos. - nyitotta szét fehérneműjét és nem bírtam levenni szemeimet a formás kis gömbökről.
(Van zene oldalt hozzá. Ehhez a részhez tartozó 1.)
-Húúúúúh! - sóhajtottam nagyot.
-Azért ne ilyen feltűnően! - simított végig felsőtestemen, amin még pólóm pihent, bár már nagyon zavart.
-Mit?
-Hát ezt? - feküdt szinte rám, majd a nyakamat kezdte csókolgatni - Olyan, mintha szűz lennél.
-Mi, ne már! De nem vagyok az. - háborodtam fel.
-Tudom. - nevetett - Csak kezdő vagy. - puszilgatott tovább.
-Ez sem igaz! Nem vagyok az! - csaptam fenekére.
-De. - nevette el magát - Bizonyos értelemben az vagy, az én mértékeim szerint. - tért át fülemre, majd ajkai közé vette - Nem tudod milyen a jó szex, de majd én megmutatom.
-Figyelekh! - sóhajtottam és fel is mordultam, miközben rászorítottam formás hátsójára.
Aprót nyögött erőteljes mozdulatomra, kezei pedig már pólóm aljánál jártak, majd lassan elkezdtek felfelé kúszni bőrömön. Végig simított hasamon és megfeszültem, amint hideg ujjaival egyre csak cirógatott. Éreztem rajta, hogy hasonló helyzetben lehet, mint én, mert úgy fedezte fel testemet, mintha nem hitte volna el, hogy ott feküdtem alatta. Beleharaptam nyakába, mikor már nem bírtam tovább kis kínzását, majd ledöntöttem az ágyra, így végre én kerültem felülre. Meglepődött, miközben felemelkedtem, hogy lekapjam pólómat és csak pislogott fel rám. Amint messzire repült felsőm, fölé támaszkodtam, terpeszbe kényszerítettem, hogy kényelmesebb helyem legyen, majd csókolgatni kezdtem puha bőrét. Kulcscsontjától indultam lefelé, apró sóhajai pedig csak biztattak, hogy ne álljak meg, ám melleinél így is elidőztem. Muszáj volt. Megnyaltam majd számba vettem egyik mellbimbóját, miközben kezeimet sem bírtam visszatartani, és leellenőriztem formáit, hogy milyen puhák. Halk hang hagyta el ajkait, amint kicsit fogaimat is bevetettem, majd hajamba túrt. Rákényszerített, hogy elengedjem és visszamásszak hozzá egy csókra, de nem akartam egy pillanatot sem tétlenül tölteni. Miközben nyelveink újra találkoztak kiengedtem farmerját, hogy szépen megfoszthassam ruháitól a lehető leghamarabb. Kapkodásomat pedig fel is fedezte, pedig igyekeztem leplezni.
-Lassabbanh! - tolt el magától egy kicsit, amennyire engedtem, miközben már bugyiját kezdtem simogatni.
-Nem is sietek annyirah. - csókoltam nyakába, ő pedig megfogta csuklómat és próbált tényleg kicsit lassabb tempóra bírni.
-Én nem úgy érzemh. Ahh! Neh, még neh! Hol jár az ujjadh? - nyögdécselt amint beférkőztem a kis csipkés csodája alá, majd nem bírtam ellenállni a csábításnak és megéreztem forróságát.
-A legjobb helyenh. Milyen nedves vagyh! Ezt mind miattam? - támaszkodtam föl mellé szabad kezemre. Elkaptam tekintetét, de csupán egy pillanatra, mert úgy látszott mégsem voltam olyan kezdő.
-Ezthh, ahhh.... - nyögött fel - hogy csináltadh? - feszült ívbe egy pillanatra háta, majd kapkodva a levegőt vonaglott alattam tovább.
-Mégis jó vagyok? - vigyorogtam, miközben ő láthatóan nagyon élvezte a helyzetet. Talán túlságosan is, de gyönyörű volt, így nem bírtam megállni. Több ujjammal kezdtem kényeztetni, mire vállaimra kapott.
-Neh! - hallatta hangját továbbra is és már beszélni is alig tudott - Lassíth! Ígyh túl, ahhh, hamar.
-Mi lesz? - gonoszkodtam - Ha már ennyitől meghalsz, mi lesz ha tovább megyünk? - de nem teljesítettem közben kérését, mivel pedig már tudtam, hol keressem leggyengébb pontját, ki is használtam azt.
Nem gondoltam volna, hogy majd ennyitől sikerül elérnem nála mindent, de mikor minden izma megfeszült, elkönyveltem magamban, hogy tévedett. Viszont az a látvány...... Talán nem kellett volna így megoldani az elsőt, mert iszonyatosan kényelmetlen volt a nadrágom, amint orgazmusa közben felnyögött. Rossz ötlet volt, de akkor már nem számított.
-Basszus! - emelkedtem fel, majd kapkodva vettem le magamról nadrágomat, míg Gayoon ajkait apró hangok hagyták el, ahogyan próbált lenyugodni.
Utáltam még időt pazarolni a kis védelemre, de mindig muszáj volt. Azonban ez már elég volt neki, hogy kicsit magához térjen és újra tudjon gondolkodni.
-Nyugalom. - tette kezeit mellkasomra, bár csak jelképes ereje volt, mert felhúztam lábait, majd azonnal hozzá igazodtam.
-Pont te beszélszh? - néztem szemeibe, majd arcomra simított - Jaj, ne csináld ezt! - könyörögtem szinte, amint feljebb emelte térdeit és összezárta azokat, így pedig nem férhettem hozzá.
-Lassabban. - pislogott ártatlanul rám.
-De nem bírom! - nyúltam alá hirtelen, ő pedig megijedve nyakamba karolt, ahogy felültem vele. Így már lábaival sem tudott akadályt állítani elém, csak kicsit feljebb emelkedve ült ölemben - Ereszkedj csak! - fogtam meg térdeit és kénytelen volt egyre lejjebb helyezkedni ölemben.
-De lassanh! - sóhajtott, amint megérzett, hogy kezdem kitölteni.
-Majd meglátjukh. Hahhhh.... Istenem! - fogtam fenekére és számomra sokkal kényelmesebb helyzetbe kényszerítettem.
Olyan rég éreztem már hasonlót, hogy azonnal elvette az eszemet. Nyakamba karolva kezdett lassan ringatózni ölemben, én pedig nem bírtam a csigatempót, így kezembe vettem az irányítást. Bár ellenkezett, de erősebb voltam, ezért az én akaratom érvényesült. Teljesen hozzám simulva élvezkedett, ahogy pedig vállára csókoltam újabb hangok hagyták el torkát. Végigpuszilgattam egészen nyakáig, majd fülére harapva mordultam amint rászorított benne lüktető tagomra.
-Nehh - kapkodta a levegőt - siess!
-Imádlakh! - fogtam csípőjére, ahogyan a rég tapasztalt érzés újra kezdett felgyülemleni testemben.
Ám ezt ő is megérezte és mivel nem készültem rá, egy laza mozdulattal le is tudott dönteni. Lefejtette ujjaimat testérő, majd csuklómnál fogva leszorította kezeimet. Lassítani szeretett volna és ő irányítani, ami nekem nem igazán tetszett.
-Hahh, neeee. Pedig már majdnem megvolth! - lihegtem, mivel pedig erősebb voltam nála könnyen tudtam újra ráfogni.
-De neh! - vitte arrébb ujjaimat, hogy ha már fogdosom, akkor máshol is simogassam - Élvezd az egészeth! - hunyta be szemeit, majd elengedve csuklóimat mellkasomra támaszkodott.
Ugyan lassabban mozgott, de sokkal mélyebbre ült, így nem volt szívem ellenkezni. Úgyis kikötötte, hogy le fog fogni, ha nagyon kapkodok, ezért igyekeztem követni kis utasításait. Próbáltam nem arra gondolni, hogy már majdnem megvolt, de nehéz volt leküzdeni magam, így sunyin visszakerült egyik kezem csípőjére és gyorsításra bírtam, bár nem akarta. Kicsit küzdöttünk így, mialatt szemeimbe nézve nyögdécselt tovább, én pedig kész voltam felrobbanni, csak egy kicsit más tempó kellett volna hozzá. Végül nem tudtam tovább ellenállni. Letepertem az ágyra és most én nyomtam csuklóit a matracba.
-Ne kapkodjh! - nyögött fel, miközben vonaglott alattam.
-Nem bírom továbbh. - akadozott lélegzetem, mert nem hazudtam és feje mellé könyököltem, hogy teljes testét érezhessem magamhoz simulni.
De ő sem volt már annyira magánál, hogy ellenkezzen, így csak végighúzta apró körmeit oldalaimon, majd, amint alá nyúltam egyik kezemmel és megemeltem kicsit csípőjét, belém kapaszkodott, majd újra megfeszültek izmai. Még ő mondta, hogy ne kapkodjak, mikor így kínzott. Nem is tudom mit várt, mert ettől nem bírtam tovább. Nyakába temetkeztem és néhány határozottabb mozdulattal értem én is a csúcsra, nyögdécselései pedig csak rátettek még egy lapáttal.
Végül aztán tényleg olyan lassan mozogtam, ahogy már korábban kérte. Levezetésnek tökéletes volt sóhajai közt míg én csak puha bőrét ízlelgettem nyakán, ujjai pedig hátamat simogatták, amitől néha egész testemen végigfutott egy kis borzongás.
-Köszönöm. - súgtam és folytattam puszilgatását.
-Többször meg ne merd köszönni. Nem azért csináltam. - fordult felém, így kicsit felemelkedtem, hogy szemébe nézhessek.
-Megszoktam..... ezt is.
-Akkor jobb, ha most máshoz szoksz hozzá, mert ez csak a bemelegítő volt. - harapta be alsó ajkát, míg én csak kérdően pislogtam rá - Ma este nem alszunk. - simított végig nyakamról le végig karjaimon.
-Még szeretnéd?
-Persze! - válaszolta olyan határozottan, mintha ez természetes lenne.
-De.... hogyan?
-Várunk még egy kicsit miattad, aztán jöhet is. Addig meg.... én majd munkálkodok. - csókolt meg és ez elég is volt hozzá, hogy elhiggyem, tényleg komolyan gondolta.
(Ehhez a részhez tartozó zene 2.)
Végül úgy lett ahogy ő akarta. Nem aludtunk egy percet sem míg a nap fel nem kelt. Mindent megmutatott amit szeretett és még a lassúságra is sikerült rábírnia mit, mint kiderült, nagyon szeretek. Bár azonnal ez nem ment volna. Amennyit kihagytam, muszáj volt egy gyorssal indítani, hogy aztán kis önuralmat gyakorolva a kedvére tehessek. De örültem neki, az egész estének és hogy ilyen türelmesen állt hozzám. Mikor megláttam a kórházban az ajtóban, nem igazán gondoltam ezt, majd később sem, mikor elmondta, hogy csak miatta élek. De ahogy másnap, nagyjából délben, felébredtem, ő pedig ott szuszogott mellettem, hatalmas baromnak éreztem magam. Olyan bunkó voltam vele, pedig csak segíteni akart. Viszont az, hogy ott aludt mellettem, kócos hajjal, smink nélkül, volt a legnagyobb csoda, amit valaha láttam. Még a szentjánosbogarak sem értek fel hozzá.
Végül nem bírtam csak nézni, muszáj volt magamhoz ölelnem, mire meg is ébredt kicsit és nyöszörgött egy sort, míg újra kényelembe nem helyezkedett immár karjaimban. Nem igazán tűnt úgy, mint aki fel akar kelni, így hagytam is. Csak élveztem, hogy ölelhetem, miközben ráébredtem valamire. Ő az a Gayoon, akit szeretek!
Sikeresen visszaaludtam, miközben ölelgettem, bár mér egyáltalán nem voltam álmos, valahogy mégis sikerült, így következőleg már ő keltett.
-Hoseokh! - súgta fülembe - Éhes vagyok.
-Jó reggelt neked is. - nyitottam ki szemeimet, majd ahogy visszaült térdeire láttam, hogy kiszolgálta magát és az én egyik pólómat kisajátította.
-Már délután van. Éhes vagyok. Kaphatok valamit?
-Persze. - fordultam hátamra - Mit szeretnél? - dörzsöltem meg szemeimet.
-Nem tudom. Mi van?
-Nem tudom. Hmm.... mindjárt keresek valamit. - ültem fel és egy alsó után nézelődtem - Te.... rendet raktál? - pislogtam Gayoonra, aki továbbra is mellettem ült sarkain.
-Egy kicsit. Csak összeszedtem a sok...... szemetet. - mosolygott.
-Ohh. És a boxerem? - kerestem tovább, de már kezdtem kimászná a takaró alól is.
-A székre pakoltam a ruháidat. - pattant föl, majd mutatta is, hogy összehajtogatva, szép rendben áll minden ott - De nem akarsz tisztát?
-Csak kiugrok valami kajáért, majd utána átöltözök.
-Biztos? Nem fognak csúnyán nézni? - aggódott.
-Végignyögdécselted az éjszakát és délután mászunk ki először a szobából. Szerintem ez lesz a legkevesebb. - ettől pedig azonnal zavarba esett, miközben kivettem kezéből nadrágomat - Nyugalom, nem fogják felhozni. Ők is szoktak szexelni, nem csak mi. - mosolyogtam rá, miközben felöltöztem.
-Jó, de az más.
-Mért is?
-Mert...... nem velem na!
-Hát el sem hiszed, hogy ennek mennyire örülök. - pusziltam meg - Mindjárt hozok valamit.
-Gonosz vagy. - fordult utánam.
-Ezt a kezdeti tiszteletlenségedért. - álltam meg az ajtóban és nyelvet öltöttem - Mindjárt jövök. - csuktam be magam után.
-És hová is megyünk? - vettem fel egy pulcsit, mert az este még elég hűvös volt, miközben faggatóztam tovább, hogy hová akar elvinni már megint.
-Majd meglátod. Egy barátomhoz megyünk. Ez is tetszeni fog neked. Kész vagy? - állt mellém.
-Igen. De nem tudom, mi kellhet még. Ha nem mondod el hová megyünk, hogyan készüljek fel?
-Erre nem kell felkészülni. Induljunk! - fogta meg kezem.
-De honnan veszed, hogy élvezni fogom? - léptünk ki a szobából és hagyta is, hogy én vezessem tovább. Továbbra is félt nálunk egy kicsit.
-A tegnapot is élvezted nem? Akkor ezt is fogod.
-Mért vagy ebben olyan biztos? - faggattam tovább, hátha megtudok valamit, miközben még mindig egyik kezembe csimpaszkodva követett végig a lakásban.
-Mert ha azt nem is élveznéd, - hajolt fülemhez és suttogva folytatta - akkor majd megint egész este szeretkezünk.
-Biztos vagyok benne, hogy élvezni fogom az estét. - indultam be azonnal, ahogy kimondta a varázsszavakat.
-Hova mentek? - kérdezte édesapám, amint elkezdtük felvenni cipőinket.
-Gayoon valami barátjához. Mutatni akar nekem valamit nála.
-Mikor jöttök?
-Őőőőmm. - néztem Gayoonra kérdően - Nem tudom. Majd. - pislogtam vissza apámra.
-Rendben. Majd ha későn jöttök, akkor halkan. - ment tovább a lakásban.
-Oké.
-Telefon legyen nálad! - szólt vissza.
-Van!
-És messzire megyünk? - faggattam tovább Gayoont, miközben kiléptünk a lakásból hangos köszönések után.
-Nem.
-Hova megyünk?
-Majd megtudod. Állj le. Ha odaértünk, mindent megtudsz. - indultunk el.
-Hát jó. Bízok benned, elvégre nincs más választásom.
-Hát nincs. - mosolygott, majd összekulcsolta ujjait enyémekkel. Imádtam, hogy ilyen. Végre úgy éreztem, tényleg van barátnőm.
(Huhúúúú comeback napon a mi comebackünk is XD Sajnos hazudtam, mert ez nem jelenti azt, hogy innentől rendszeresen lesznek részeink, csak egy barátom miatt folytatom ezt. Igyekszek neki sietni ezzel, hogy minél hamarabb befejezhessem és olvashassa. Továbbá leszögezném, hogy nem kell minden elhinni, amit az interneten olvashattok. Mivel a napokban elküldtem egy ARMYt kicsit nagyon melegebb éghajlatra, akinek elég sokan behódoltatok a semmire, biztos vagyok benne, hogy szidott engem. Elvégre ilyenek az emberek. De nem kell mindent elhinni. A bemutatkozásomban, egy másik bejegyzésben meg úgyis lehet olvasni rólam, hogy mitől akadok ki, innentől pedig szerintem egyértelmű minden. No de vannak itt fontos dolgaink is.
CSOMAGKÜLDÉS: A Fandom idén is küld kis csomagot karácsonykor a drágáinknak. Akit érdekel a program, az itt mindent megtalál----> Fandom
Akinek egy csöppnyi jel sem utal arra, hogy kpopos, az ne várjon felvételt. Illetve aki már örült kpoposnak számít se. Normális, szorgalmas embereket várunk. A csoportba nincsenek posztolgatások, csak a Fandom projectek, így ne számítsatok minden szaros képre. Arra vannak más csopik.
BTS comeback: Ez pedig egyenlő az újabb szavazások korával. Majd most már ezekről is lesz blogbejegyzés, meg szerintem a Fandom projectekről is fogok kiírni, így érdemes lesz figyelni minket. természetesen mindent rendszerezni fogunk, hogy tudjatok tájékozódni.
Addig pedig jó olvasgatást! Kommentelni pedig ér és NAGYON ajánlott! :D Folytatjuk!)
2015. október 17., szombat
J-Hope&Gayoon 5. rész
-Bocsánat. - értem lágyan ajkaihoz, miután előre elnézést kértem.
Tudtam, hogy nem ezért akart velem lenni annyit, de ebben kételkedni kezdtem kicsit, amint viszonozta tettemet. Arcomra simított hideg ujjaival, mialatt még jobban belesimult karjaimba. Lassan és gyengéden ízleltük meg a másik csókját, ami nem is tartott túl sokáig.
-Sajnálom. Nem bírtam megállni. - engedtem el egy pillanatra.
-Nem is kell. - válaszolt, mire úgy döntöttem, hogy akkor nem is fogom.
Azonban hiába éreztem rajta, hogy élvezi, amint elengedtük egymást, távolságtartóvá vált. Alig szólalt meg hazafelé. Míg a városból kimenet délután be nem állt a szája, addig este a vonaton csak akkor mondott valamit, ha nagyon muszáj volt. Még a lakásához vezető úton is teljes csendben volt az ajtóig.
-Felugrom a cuccaimért, öt perc. - lépett be a panel bejáratán, engem pedig az utcán hagyott.
Meglepődtem, hogy nem akar felengedni, hanem egyedül hagy. Korábban esélyem sem volt egy kis magányra, mert folyton a nyomomban volt, vagy legalább a közelemben, akkor pedig kizárt teljesen egyedül. El is mehettem volna. Nem is tudom, mért nem tettem meg, hisz az öt percből végül húsz lett. Nem tudom mi történt fent, de azt igen, hogy mikor újra megjelent én a háznak dőlve nyomkodtam telefonomat, meséltem a srácoknak, ő pedig mosolyogva termett előttem.
-Mehetünk.
-Már azt hittem sosem jössz. - vágtam azonnal zsebre a mobilomat, a fiúktól pedig el sem köszöntem.
-Bocsánat. Volt egy kis vitám az anyámmal.
-Ahh. Miattam?
-Igen.
-Jaj, ezt nem akarom. Inkább akkor hagyjuk és nyugodtan maradj otthon.
-Nem. Megyek. - igazította meg vállán táskáját - Indulhatunk?
-Biztos nem lesz ebből nagyobb baj?
-Nem. Gyere már! - karolt belém, ezzel pedig először ért hozzám a csókunk óta - Ha maradnék, akkor lenne nagyobb baj.
Szó nélkül sétáltam oldalán, miközben ujjai lassan lecsúsztak és az enyémek közé fonódtak. Hihetetlenül megkönnyebbültem, amint megszorította kezemet, de nem mertem megkérdezni, hogy mi volt ez a hazaút, pedig nagyon érdekelt. Ám féltem a választól, hogy elveszítem, mielőtt még igazán az enyém lehetne.
-Megjöttünk! - csuktam be magunk mögött a bejárati ajtót, miközben mindenkivel tudattam, hogy hazaértünk.
-Hoseoooooook! - jelent meg húgom, mintha hetek óta nem is látott volna és a nyakamba kapaszkodott, akár egy kis majom.
-Szia! Anya, apa?
-Apa tévét néz, anya a konyhában főz. Merre jártatok? - eresztett el végre.
-Kimentünk Seoulból. Mondhatni vidéken voltunk. Mászkáltunk minden felé.
-De menőőőő. Add ide Gayoon! - kapta ki kezéből táskáját - Majd én lerakom. - indult meg szobám felé.
-Bocs. Nagyon lelkes.
-Feltűnt. - birizgálta maga előtt ujjait.
-Köszönök apámnak. Maradj itt nyugodtan, egy perc se.
-Nem! - kapta el kezemet - Ne hagyj egyedül!
-Őőőő..... rendben. Akkor gyere. - vontam magam után.
Én csak behajoltam egy kicsit a nappaliba, hogy apámat pont lássam, aki csupán bámulta a tévét és úgy is köszönt vissza.
-Látod? Egy perc se. - fordultam vissza felé.
-Jó, de akkor sem. Nem szoktam más házában járni, szóval ne hagyj el.
-Egyáltalán nem szoktál?
-Nem.
-Még a barátaidnál sem?
-Nincsenek barátaim.
-Hogy-hogy pont neked nincsenek?
-Ez nagyon hosszú.
-Leraktam a cuccodat. - jelent meg testvérem hatalmas vigyorral - Most viszont gyere. - kapta el Gayoon kezét és maga után húzta - Anya kíváncsi rád.
Ám ettől pánikoló tekintettel pillantott vissza rám, én pedig követtem őket, miközben az járt a fejemben, hogy hogy nem lehetnek barátai pont neki. A világ legkedvesebb teremtményének, akit egy hajszál választ el az angyaloktól.
-Jó estét! - köszönt azonnal, amint a konyhába értünk.
-Szia! Egy pillanat. - rendezkedett még édesanyám a tűzhely körül.
-Szia anya! - sétáltam oda hozzá és megpusziltam.
-Szia aranyom! Merre jártatok? - törölte meg kezét kötényében.
-Vidék féleség felé.
-Na! Végre igazán friss levegőn voltál. - fordult meg - Na szia Gayoon! - köszöntötte nagy mosollyal - Nagyon örülök, hogy végre itt vagy.
-Jó estét! É-én is. - állt megszeppenve.
-Van valami, amire allergiás vagy, vagy nagyon nem szeretsz?
-Nem, nincs.
-Akkor jó. Mert igazi ínyencségeket csinálok vacsorára. Még sütit is sütök.
-Csak nekem nem kellett volna.
-Dehogyis nem. Különben megint egy év múlva látnálak. Valamivel vissza kell csalogatni téged.
-Anya, mi bemegyünk a szobába, jó?
-Rendben. Kislányom! - szólt a kockuló húgomnak, aki az asztalnál játszott.
-Hmm?
-Nem hmm, hanem tessék. Gyere segíteni! - fordult vissza a tűzhely felé.
-Jó-jó. Mindjárt.
-Gyere. - fogtam meg Gayoon kezét és a szobám felé indultunk, ő pedig hatalmas sóhajjal követett. Nagyon megkönnyebbülhetett - Ennyire félelmetes a családom? - kérdeztem, amint láttam rajta az ajtóhoz érve, hogy kezd megnyugodni.
-Eddig egyszer találkoztam idegen családdal.
-Tényleg? - lepődtem meg és beljebb mentünk a kis birodalmamba.
-Igen.
-Azt hogy? Mesélsz végre? - dőltem ágyamba, miközben ő a szobám közepén állt meg.
-Hova ülhetek le? - nézett körbe.
-Ennyire nem szoktál másoknál járni? - könyököltem fel.
-Nem. - csóválta fejét.
-Hmm..... csak idejöhetsz, mellém. - mosolyogtam ő pedig kicsit zavarba esett.
-Inkább leülök a székedbe. - mozdult is felé, mire én felkeltem és elkaptam kis kezét.
-Nem. Gyere ide! - vontam magamhoz, majd megcsókoltam.
Reméltem nem lesz mérges, de ugyanúgy reagált, mint a szabadban. Viszonozta mozdulataimat, így végre teljes sikernek könyveltem el. Azt hiszem szereztem egy új barátnőt.
-Jóh. - lihegett kicsit, miután elengedtem puha ajkait - Odamegyek melléd.
-Akkor gyere és mesélj!
-De...... túl kedves vagy. Én mondtam. - ültem ágyamban a falnak dőlve ölemben Gayonnal, aki velem szembefordulva mesélte el kis életét, amin nagyon meglepődtem.
-De már csak néhány emberrel, akik személye folyton cserélődik és nem sokáig vagyok velük ilyen. Így nem tudnak kihasználni.
-Nem vagy néha magányos? Én nem bírnám egy percig se barátok nélkül.
-Olvasok. Ahhoz pedig pont jól jön a csend és a szabadidő.
-Azért sajnálom. De ha lesz időd eljöhetsz velem, meg a fúkkal néha. Nagyon viccesek és biztos befogadnának.
-Majd meglátjuk. - játszott ujjaimmal.
-...... Az exed meg kerüljön csak a kezeim közé.
-Jaj, ne. Az nagyon régen volt, azóta sok minden történt. - találkozott tekintetünk - Ne tegyél semmit, amit majd megbánhatsz.
-Pedig abban egész jó vagyok, ha visszapillantunk egy kicsit. - fogtam meg derekát és közelebb húztam magamhoz.
-De ne legyél.
-Amit csak szeretnél. Akkor nem leszek.
-Ne fogadj szót mindenben.
-Mennyi problémád van! - morrantam fel.
-Nem szeretem, ha körbeugrálnak.
-Pedig én körbe foglak.
-De ne! Akkor kidoblak. - ráncolta szemöldökét.
-Akkor most együtt vagyunk? - kérdeztem meg saját meglepetésemre is.
-Öhm...... - döbbent le és nem tudott válaszolni.
-Csak a csókok miatt, meg hogy most itt ülsz.
-Én én én nem tudom, hogy megy ez.
-Ha a kidobásomat emlegeted, akkor már a párodnak tekintesz, nem? - de nem válaszolt - Mindegy. Remélem attól félsz, hogy én hogyan tekintek rád, de úgy, mint az életemre, ha eddig ezt nem érezted volna. - simítottam arcára - És remélem, hogy ettől most nem rohansz haza. - vártam valamiféle reakciót.
-Nem. - szólalt fel, amint észrevette, hogy kezdek aggódni.
-Húúúúúh. Egy pillanatra megijedtem.
-Bocsánat. Nem akartam.
-Semmi baj. - mosolyogtam rá, majd második kezemmel is arcára fogtam és újból megcsókoltam.
Mellkasomra támaszkodott, amint lassan követte mozgásomat. Igyekezett minél kényelmesebben elhelyezkedni, miközben kezeim végigsiklottak oldalain. Kicsit féltem, hogy mit fog reagálni, de azért megkockáztattam és fenekére fogtam. Meglepetésemre aprót nyögött, miközben feljebb emelkedett.
-Ezt ne csináld. - engedtem el.
-Mért? - kérdezett vissza halkan.
-Ha még fel is nyögsz, akkor nem fogok tudni megállni.
-És ha nem is akarom? - karolt nyakamba, miközben magamhoz szorítottam.
-Akkor folytasd csak. - támadtam meg újból ajkait, ezúttal pedig már nem féltem semmitől.
Egyik kezemmel végig simítottam combján ezzel újra hallva apró kis nyögését, amitől kezdtem nagyon beindulni. A másik Gayoon nagyon ritkán volt benne ilyesmiben, ebből kifolyólag pedig meg sem tudtam volna mondani, hogy mikor feküdtem le utoljára nővel.
-Kész a vacsi! - kopogott be húgom, de meg sem várta a választ, azonnal benyitott, mire Gayoon a nyakamba bújt, én pedig a drága kis testvérem felé fordultam, hogy kicsit helyre tegyem.
-Köszönjük! De legközelebb várd meg, míg behívlak!
-Bocsánat. - állt zavarában továbbra is a küszöbön.
-Kimennél kérlek?! - förmedtem rá.
-Persze, bocsánat! - csapta be szobám ajtaját.
-Ne haragudj. - öleltem magamhoz, amint visszaült ölembe - Sosem volt nálam lány.
-Mindegy.
-Akarsz enni?
-Ezek után menjünk ki?
-Jó. - mosolyogtam és elengedtem - Akkor mindjárt jövök.
-Egyedül hagysz? - nézett, miközben lemászott rólam, én pedig felálltam.
-Pár perc. Lebeszélem a dolgot, hogy maradhassunk.
-Rendben. - rohantam is ki a szobámból, amint elfogadta az ötletemet.
Ugyan nehéz volt meggyőzni szüleimet, de sikerült, hogy ne kelljen együtt vacsoráznunk velük. Bár Gayoon biztos megölt volna, ha a tudtára jut, hogy elmondtam a kis gondját, miszerint nagyon új neki a helyzet, de én aranyosnak gondoltam. Mindenesetre anyámék elfogadták. Örültek, hogy legalább a házban van és bemutattam végre nekik a barátnőmet. Ezért felpakoltam egy kis vacsival és visszamentem hozzá a szobába.
-Olvasol?
-Ühüm. Elmentél, gondoltam el fog tartani egy darabig, de tévedtem. - jelölte meg hol tart, majd becsukva felnézett rám.
-Pedig kint voltam azért jó pár percet.
-Ohh..... ilyenkor nem érzem, hogy telik az idő.
-Látom. - mosolyogtam - Hoztam azért enni, ha éhes lennél.
-Rendben, köszönöm. - nézte végig amint lepakoltam az asztalra.
-Most egyél.
-Mért? - pislogott rám.
-Mert..... belekezdtünk valamibe és szeretném folytatni.
-....... Nem vagyok éhes.
-Te mondtad. - kerestem meg gyorsan táskámat, majd az eldugott kis zsebében kezdtem turkálni.
-Mit keresel?
-A lényeget. Megvan. - kaptam elő a dobozt, majd odadobtam neki.
-Umm.... ennyire felkészült vagy? - kérdezte, miközben visszamásztam hozzá az ágyra.
-Nem, csak a másik Gayoonnál sose lehetett tudni. - tettem le könyvét a földre - Bár gyakoribb volt a "most nem" válasz, de pont ezért kellett nálam lennie mindig. Hogy a szökőévenkénti egy alkalom se maradjon el. - magyaráztam, miközben már előtte támaszkodtam, arcunk között pedig csak pár centi volt.
-Nem szerette? - kérdezett vissza.
-Hát.... nem igazán. - ültem végül sarkaimra előtte.
-De mért?
-Nem tudom, kérdezd meg őt. Pedig igyekeztem, de mindig azon volt, hogy csak gyorsan zavarjuk le.
-Azt nem szabad. Ki kell élvezni. Minden mozdulatot, minden percet. Ez a legjobb dolog a világon. - tette le maga mellé a dobozt, majd ő állt négykézlábra és elém támaszkodott - Ahogy érzed a másik melegét, - tette egyik kezét arcomra - a szívdobogását. - csúsztak lejjebb ujjai nyakamra - Amikor magához ölel szex közben. - majd amint befejezte mondatát ledöntöttem az ágyra, egyik kezem pedig dereka alatt maradt, míg másikkal támaszkodtam mellette - Te mit szeretsz benne a legjobban? - kérdezte, miközben mellkasomat simogatta.
-A végét. - mosolyogtam.
-Ezt nem válaszolhatod.
-Hmm... akkor...... nem is tudom. - csókoltam nyakába, mire felsóhajtott - Talán ezt. - emelkedtem fel, hogy szemeibe nézhessek - Hogy nyögsz alattam.
-Alattad? Csak akkor? Nem ülhetek az öledben, vagy rajtad?
-Hát, ha szeretnél.
-Nem vagyok egy fadarab, hogy ne szeretnék mozogni közben...... Ez is a másik Gayoon?
-Igen.
-Kis ribanc. Na majd most megérzed, milyen az igazán jó szex. Az az órákig tartó. - sóhajtott újra.
-És te mit szeretsz? Csak hogy tudjam és csináljam is.
-Ha nem csak szexelünk és közben is foglalkozol velem. Ha nem felejted el, akkor nagyon fogom élvezni.
-Rendben. Igyekezni fogok. - csókoltam meg, majd lábait felhúzva azok közé helyezkedtem.
Amint kezeivel simogatni kezdett, kicsit hevesebb lettem és nyakára tévedtem, miközben pólója alá nyúltam. Ám ő is észrevette, hogy mennyire felhevített a tudat, hogy végre szexelhetek.
-Hoseokh. - fogott vállaimra.
-Tessék? - néztem rá. Féltem, hogy meggondolta magát, ahogy a másik Gayoon ezt már annyiszor eljátszotta.
-Ne kapkodjh.
-Jóh, de nem megy. Nagyon akarom már, nem bírom visszafogni magam.
-Ez lesz az elsőnk. Próbáld meg. Vagy akkor én irányítok.
-Amit csak szeretnél. - vetettem le vele pólóját és rendesen szemügyre vettem melltartóját.
-Hallasz?
-Hmm? - néztem szemeibe.
-Mondom, feküdj hanyatt!
-Ja, jó, rendben. - tettem azt amit kért, ő pedig azonnal csípőmre ült.
-Jó rég lehetett.
-Mért mondod?
-Mert már ennyitől is kőkemény vagy. Érzem a nadrágodon keresztül. - nyúlt melltartója közepéhez elől - Ígérd meg, hogy nem sietsz.
-Megpróbálok nem sietni. Majd szólj rám, ha mégis kapkodnék. - kapaszkodtam nadrágjába.
-Lefoglak majd. Kis kanos. - nyitotta szét fehérneműjét és nem bírtam levenni szemeimet a formás kis gömbökről.
(Folytatjuk! :D Viszont én beteg vagyok, így ma nem tudtam tanulni, amit azt jelenti, hogy holnap fogok, ami pedig azt, hogy a hétvégén nincs Three sides. Jövőhétvégén pedig megint nincs, mert hétfőn nagyon fontos ZH-m lesz. Bár elvileg a 180 perce őszi szünetünket végül 2 naposra bővítették, szóval sose lehet tudni :D Kedvem azonban van hozzá, csak időm és energiám nincs. Addig is, ne felejtsetek el szavazni a srácokra a MTV EMA-n mindennap: http://asia.mtvema.com/_/bts
Meg szavazzatok nálam is jobb oldalt felül, meg chateljetek, meg írjatok kommentet, meg játszatok, mert már csak 1 hét van és aki akar BTS fanmade fotókártyát, de még nem jelentkezett, az húzzon bele! :D)
Tudtam, hogy nem ezért akart velem lenni annyit, de ebben kételkedni kezdtem kicsit, amint viszonozta tettemet. Arcomra simított hideg ujjaival, mialatt még jobban belesimult karjaimba. Lassan és gyengéden ízleltük meg a másik csókját, ami nem is tartott túl sokáig.
-Sajnálom. Nem bírtam megállni. - engedtem el egy pillanatra.
-Nem is kell. - válaszolt, mire úgy döntöttem, hogy akkor nem is fogom.
Azonban hiába éreztem rajta, hogy élvezi, amint elengedtük egymást, távolságtartóvá vált. Alig szólalt meg hazafelé. Míg a városból kimenet délután be nem állt a szája, addig este a vonaton csak akkor mondott valamit, ha nagyon muszáj volt. Még a lakásához vezető úton is teljes csendben volt az ajtóig.
-Felugrom a cuccaimért, öt perc. - lépett be a panel bejáratán, engem pedig az utcán hagyott.
Meglepődtem, hogy nem akar felengedni, hanem egyedül hagy. Korábban esélyem sem volt egy kis magányra, mert folyton a nyomomban volt, vagy legalább a közelemben, akkor pedig kizárt teljesen egyedül. El is mehettem volna. Nem is tudom, mért nem tettem meg, hisz az öt percből végül húsz lett. Nem tudom mi történt fent, de azt igen, hogy mikor újra megjelent én a háznak dőlve nyomkodtam telefonomat, meséltem a srácoknak, ő pedig mosolyogva termett előttem.
-Mehetünk.
-Már azt hittem sosem jössz. - vágtam azonnal zsebre a mobilomat, a fiúktól pedig el sem köszöntem.
-Bocsánat. Volt egy kis vitám az anyámmal.
-Ahh. Miattam?
-Igen.
-Jaj, ezt nem akarom. Inkább akkor hagyjuk és nyugodtan maradj otthon.
-Nem. Megyek. - igazította meg vállán táskáját - Indulhatunk?
-Biztos nem lesz ebből nagyobb baj?
-Nem. Gyere már! - karolt belém, ezzel pedig először ért hozzám a csókunk óta - Ha maradnék, akkor lenne nagyobb baj.
Szó nélkül sétáltam oldalán, miközben ujjai lassan lecsúsztak és az enyémek közé fonódtak. Hihetetlenül megkönnyebbültem, amint megszorította kezemet, de nem mertem megkérdezni, hogy mi volt ez a hazaút, pedig nagyon érdekelt. Ám féltem a választól, hogy elveszítem, mielőtt még igazán az enyém lehetne.
-Megjöttünk! - csuktam be magunk mögött a bejárati ajtót, miközben mindenkivel tudattam, hogy hazaértünk.
-Hoseoooooook! - jelent meg húgom, mintha hetek óta nem is látott volna és a nyakamba kapaszkodott, akár egy kis majom.
-Szia! Anya, apa?
-Apa tévét néz, anya a konyhában főz. Merre jártatok? - eresztett el végre.
-Kimentünk Seoulból. Mondhatni vidéken voltunk. Mászkáltunk minden felé.
-De menőőőő. Add ide Gayoon! - kapta ki kezéből táskáját - Majd én lerakom. - indult meg szobám felé.
-Bocs. Nagyon lelkes.
-Feltűnt. - birizgálta maga előtt ujjait.
-Köszönök apámnak. Maradj itt nyugodtan, egy perc se.
-Nem! - kapta el kezemet - Ne hagyj egyedül!
-Őőőő..... rendben. Akkor gyere. - vontam magam után.
Én csak behajoltam egy kicsit a nappaliba, hogy apámat pont lássam, aki csupán bámulta a tévét és úgy is köszönt vissza.
-Látod? Egy perc se. - fordultam vissza felé.
-Jó, de akkor sem. Nem szoktam más házában járni, szóval ne hagyj el.
-Egyáltalán nem szoktál?
-Nem.
-Még a barátaidnál sem?
-Nincsenek barátaim.
-Hogy-hogy pont neked nincsenek?
-Ez nagyon hosszú.
-Leraktam a cuccodat. - jelent meg testvérem hatalmas vigyorral - Most viszont gyere. - kapta el Gayoon kezét és maga után húzta - Anya kíváncsi rád.
Ám ettől pánikoló tekintettel pillantott vissza rám, én pedig követtem őket, miközben az járt a fejemben, hogy hogy nem lehetnek barátai pont neki. A világ legkedvesebb teremtményének, akit egy hajszál választ el az angyaloktól.
-Jó estét! - köszönt azonnal, amint a konyhába értünk.
-Szia! Egy pillanat. - rendezkedett még édesanyám a tűzhely körül.
-Szia anya! - sétáltam oda hozzá és megpusziltam.
-Szia aranyom! Merre jártatok? - törölte meg kezét kötényében.
-Vidék féleség felé.
-Na! Végre igazán friss levegőn voltál. - fordult meg - Na szia Gayoon! - köszöntötte nagy mosollyal - Nagyon örülök, hogy végre itt vagy.
-Jó estét! É-én is. - állt megszeppenve.
-Van valami, amire allergiás vagy, vagy nagyon nem szeretsz?
-Nem, nincs.
-Akkor jó. Mert igazi ínyencségeket csinálok vacsorára. Még sütit is sütök.
-Csak nekem nem kellett volna.
-Dehogyis nem. Különben megint egy év múlva látnálak. Valamivel vissza kell csalogatni téged.
-Anya, mi bemegyünk a szobába, jó?
-Rendben. Kislányom! - szólt a kockuló húgomnak, aki az asztalnál játszott.
-Hmm?
-Nem hmm, hanem tessék. Gyere segíteni! - fordult vissza a tűzhely felé.
-Jó-jó. Mindjárt.
-Gyere. - fogtam meg Gayoon kezét és a szobám felé indultunk, ő pedig hatalmas sóhajjal követett. Nagyon megkönnyebbülhetett - Ennyire félelmetes a családom? - kérdeztem, amint láttam rajta az ajtóhoz érve, hogy kezd megnyugodni.
-Eddig egyszer találkoztam idegen családdal.
-Tényleg? - lepődtem meg és beljebb mentünk a kis birodalmamba.
-Igen.
-Azt hogy? Mesélsz végre? - dőltem ágyamba, miközben ő a szobám közepén állt meg.
-Hova ülhetek le? - nézett körbe.
-Ennyire nem szoktál másoknál járni? - könyököltem fel.
-Nem. - csóválta fejét.
-Hmm..... csak idejöhetsz, mellém. - mosolyogtam ő pedig kicsit zavarba esett.
-Inkább leülök a székedbe. - mozdult is felé, mire én felkeltem és elkaptam kis kezét.
-Nem. Gyere ide! - vontam magamhoz, majd megcsókoltam.
Reméltem nem lesz mérges, de ugyanúgy reagált, mint a szabadban. Viszonozta mozdulataimat, így végre teljes sikernek könyveltem el. Azt hiszem szereztem egy új barátnőt.
-Jóh. - lihegett kicsit, miután elengedtem puha ajkait - Odamegyek melléd.
-Akkor gyere és mesélj!
-De...... túl kedves vagy. Én mondtam. - ültem ágyamban a falnak dőlve ölemben Gayonnal, aki velem szembefordulva mesélte el kis életét, amin nagyon meglepődtem.
-De már csak néhány emberrel, akik személye folyton cserélődik és nem sokáig vagyok velük ilyen. Így nem tudnak kihasználni.
-Nem vagy néha magányos? Én nem bírnám egy percig se barátok nélkül.
-Olvasok. Ahhoz pedig pont jól jön a csend és a szabadidő.
-Azért sajnálom. De ha lesz időd eljöhetsz velem, meg a fúkkal néha. Nagyon viccesek és biztos befogadnának.
-Majd meglátjuk. - játszott ujjaimmal.
-...... Az exed meg kerüljön csak a kezeim közé.
-Jaj, ne. Az nagyon régen volt, azóta sok minden történt. - találkozott tekintetünk - Ne tegyél semmit, amit majd megbánhatsz.
-Pedig abban egész jó vagyok, ha visszapillantunk egy kicsit. - fogtam meg derekát és közelebb húztam magamhoz.
-De ne legyél.
-Amit csak szeretnél. Akkor nem leszek.
-Ne fogadj szót mindenben.
-Mennyi problémád van! - morrantam fel.
-Nem szeretem, ha körbeugrálnak.
-Pedig én körbe foglak.
-De ne! Akkor kidoblak. - ráncolta szemöldökét.
-Akkor most együtt vagyunk? - kérdeztem meg saját meglepetésemre is.
-Öhm...... - döbbent le és nem tudott válaszolni.
-Csak a csókok miatt, meg hogy most itt ülsz.
-Én én én nem tudom, hogy megy ez.
-Ha a kidobásomat emlegeted, akkor már a párodnak tekintesz, nem? - de nem válaszolt - Mindegy. Remélem attól félsz, hogy én hogyan tekintek rád, de úgy, mint az életemre, ha eddig ezt nem érezted volna. - simítottam arcára - És remélem, hogy ettől most nem rohansz haza. - vártam valamiféle reakciót.
-Nem. - szólalt fel, amint észrevette, hogy kezdek aggódni.
-Húúúúúh. Egy pillanatra megijedtem.
-Bocsánat. Nem akartam.
-Semmi baj. - mosolyogtam rá, majd második kezemmel is arcára fogtam és újból megcsókoltam.
Mellkasomra támaszkodott, amint lassan követte mozgásomat. Igyekezett minél kényelmesebben elhelyezkedni, miközben kezeim végigsiklottak oldalain. Kicsit féltem, hogy mit fog reagálni, de azért megkockáztattam és fenekére fogtam. Meglepetésemre aprót nyögött, miközben feljebb emelkedett.
-Ezt ne csináld. - engedtem el.
-Mért? - kérdezett vissza halkan.
-Ha még fel is nyögsz, akkor nem fogok tudni megállni.
-És ha nem is akarom? - karolt nyakamba, miközben magamhoz szorítottam.
-Akkor folytasd csak. - támadtam meg újból ajkait, ezúttal pedig már nem féltem semmitől.
Egyik kezemmel végig simítottam combján ezzel újra hallva apró kis nyögését, amitől kezdtem nagyon beindulni. A másik Gayoon nagyon ritkán volt benne ilyesmiben, ebből kifolyólag pedig meg sem tudtam volna mondani, hogy mikor feküdtem le utoljára nővel.
-Kész a vacsi! - kopogott be húgom, de meg sem várta a választ, azonnal benyitott, mire Gayoon a nyakamba bújt, én pedig a drága kis testvérem felé fordultam, hogy kicsit helyre tegyem.
-Köszönjük! De legközelebb várd meg, míg behívlak!
-Bocsánat. - állt zavarában továbbra is a küszöbön.
-Kimennél kérlek?! - förmedtem rá.
-Persze, bocsánat! - csapta be szobám ajtaját.
-Ne haragudj. - öleltem magamhoz, amint visszaült ölembe - Sosem volt nálam lány.
-Mindegy.
-Akarsz enni?
-Ezek után menjünk ki?
-Jó. - mosolyogtam és elengedtem - Akkor mindjárt jövök.
-Egyedül hagysz? - nézett, miközben lemászott rólam, én pedig felálltam.
-Pár perc. Lebeszélem a dolgot, hogy maradhassunk.
-Rendben. - rohantam is ki a szobámból, amint elfogadta az ötletemet.
Ugyan nehéz volt meggyőzni szüleimet, de sikerült, hogy ne kelljen együtt vacsoráznunk velük. Bár Gayoon biztos megölt volna, ha a tudtára jut, hogy elmondtam a kis gondját, miszerint nagyon új neki a helyzet, de én aranyosnak gondoltam. Mindenesetre anyámék elfogadták. Örültek, hogy legalább a házban van és bemutattam végre nekik a barátnőmet. Ezért felpakoltam egy kis vacsival és visszamentem hozzá a szobába.
-Olvasol?
-Ühüm. Elmentél, gondoltam el fog tartani egy darabig, de tévedtem. - jelölte meg hol tart, majd becsukva felnézett rám.
-Pedig kint voltam azért jó pár percet.
-Ohh..... ilyenkor nem érzem, hogy telik az idő.
-Látom. - mosolyogtam - Hoztam azért enni, ha éhes lennél.
-Rendben, köszönöm. - nézte végig amint lepakoltam az asztalra.
-Most egyél.
-Mért? - pislogott rám.
-Mert..... belekezdtünk valamibe és szeretném folytatni.
-....... Nem vagyok éhes.
-Te mondtad. - kerestem meg gyorsan táskámat, majd az eldugott kis zsebében kezdtem turkálni.
-Mit keresel?
-A lényeget. Megvan. - kaptam elő a dobozt, majd odadobtam neki.
-Umm.... ennyire felkészült vagy? - kérdezte, miközben visszamásztam hozzá az ágyra.
-Nem, csak a másik Gayoonnál sose lehetett tudni. - tettem le könyvét a földre - Bár gyakoribb volt a "most nem" válasz, de pont ezért kellett nálam lennie mindig. Hogy a szökőévenkénti egy alkalom se maradjon el. - magyaráztam, miközben már előtte támaszkodtam, arcunk között pedig csak pár centi volt.
-Nem szerette? - kérdezett vissza.
-Hát.... nem igazán. - ültem végül sarkaimra előtte.
-De mért?
-Nem tudom, kérdezd meg őt. Pedig igyekeztem, de mindig azon volt, hogy csak gyorsan zavarjuk le.
-Azt nem szabad. Ki kell élvezni. Minden mozdulatot, minden percet. Ez a legjobb dolog a világon. - tette le maga mellé a dobozt, majd ő állt négykézlábra és elém támaszkodott - Ahogy érzed a másik melegét, - tette egyik kezét arcomra - a szívdobogását. - csúsztak lejjebb ujjai nyakamra - Amikor magához ölel szex közben. - majd amint befejezte mondatát ledöntöttem az ágyra, egyik kezem pedig dereka alatt maradt, míg másikkal támaszkodtam mellette - Te mit szeretsz benne a legjobban? - kérdezte, miközben mellkasomat simogatta.
-A végét. - mosolyogtam.
-Ezt nem válaszolhatod.
-Hmm... akkor...... nem is tudom. - csókoltam nyakába, mire felsóhajtott - Talán ezt. - emelkedtem fel, hogy szemeibe nézhessek - Hogy nyögsz alattam.
-Alattad? Csak akkor? Nem ülhetek az öledben, vagy rajtad?
-Hát, ha szeretnél.
-Nem vagyok egy fadarab, hogy ne szeretnék mozogni közben...... Ez is a másik Gayoon?
-Igen.
-Kis ribanc. Na majd most megérzed, milyen az igazán jó szex. Az az órákig tartó. - sóhajtott újra.
-És te mit szeretsz? Csak hogy tudjam és csináljam is.
-Ha nem csak szexelünk és közben is foglalkozol velem. Ha nem felejted el, akkor nagyon fogom élvezni.
-Rendben. Igyekezni fogok. - csókoltam meg, majd lábait felhúzva azok közé helyezkedtem.
Amint kezeivel simogatni kezdett, kicsit hevesebb lettem és nyakára tévedtem, miközben pólója alá nyúltam. Ám ő is észrevette, hogy mennyire felhevített a tudat, hogy végre szexelhetek.
-Hoseokh. - fogott vállaimra.
-Tessék? - néztem rá. Féltem, hogy meggondolta magát, ahogy a másik Gayoon ezt már annyiszor eljátszotta.
-Ne kapkodjh.
-Jóh, de nem megy. Nagyon akarom már, nem bírom visszafogni magam.
-Ez lesz az elsőnk. Próbáld meg. Vagy akkor én irányítok.
-Amit csak szeretnél. - vetettem le vele pólóját és rendesen szemügyre vettem melltartóját.
-Hallasz?
-Hmm? - néztem szemeibe.
-Mondom, feküdj hanyatt!
-Ja, jó, rendben. - tettem azt amit kért, ő pedig azonnal csípőmre ült.
-Jó rég lehetett.
-Mért mondod?
-Mert már ennyitől is kőkemény vagy. Érzem a nadrágodon keresztül. - nyúlt melltartója közepéhez elől - Ígérd meg, hogy nem sietsz.
-Megpróbálok nem sietni. Majd szólj rám, ha mégis kapkodnék. - kapaszkodtam nadrágjába.
-Lefoglak majd. Kis kanos. - nyitotta szét fehérneműjét és nem bírtam levenni szemeimet a formás kis gömbökről.
(Folytatjuk! :D Viszont én beteg vagyok, így ma nem tudtam tanulni, amit azt jelenti, hogy holnap fogok, ami pedig azt, hogy a hétvégén nincs Three sides. Jövőhétvégén pedig megint nincs, mert hétfőn nagyon fontos ZH-m lesz. Bár elvileg a 180 perce őszi szünetünket végül 2 naposra bővítették, szóval sose lehet tudni :D Kedvem azonban van hozzá, csak időm és energiám nincs. Addig is, ne felejtsetek el szavazni a srácokra a MTV EMA-n mindennap: http://asia.mtvema.com/_/bts
Meg szavazzatok nálam is jobb oldalt felül, meg chateljetek, meg írjatok kommentet, meg játszatok, mert már csak 1 hét van és aki akar BTS fanmade fotókártyát, de még nem jelentkezett, az húzzon bele! :D)
2015. október 10., szombat
J-Hope&Gayoon 4. rész
-Hát..... A június dolgot nem értettem. - néztem szemeibe, de erre azonnal elfordult.
-Én sem. Vannak dolgai. Itt merre? - torpant meg.
-Ömm.... egyenesen.
Ugyan
nem faggattam a tovább, ám nem hittem neki. Ha fogalma sem lett volna,
miről van szó, tuti máshogy reagált volna, ellenben akkor rászólt
édesanyjára, hogy ne tudja folytatni. Ötletem sem volt, mi lehetett az,
de nagyon kíváncsi lettem, így úgy döntöttem, ki fogom deríteni.
-Megjöttem! - kiabáltam a házba, amint hazaértem.
-Hoseoooooook! - hallottam húgom hangját közeledni.
-Szia! - köszöntem rá, majd a nyakamba csimpaszkodott.
-Hogy vagy bátyó? Jobban vagy már?
-Persze.
-Szia kisfiam! - jelent meg édesanyám is - Örülök, hogy hazajöttél. - ölelt át ő is, bár sokkal rövidebb időre - Szia Gayoon! Jaj, de jó itt látni téged.
-Jó estét! - köszönt és ledobta a táskámat - Csak hazahoztam, de már megyek is.
-Jaj, nehogy már hazamenj. Aludj itt, ha már idehozott utad. - sétált hozzá anyukám.
-Óóó, hát azt nem lehet. Anyukám most jött haza nem rég, szeretnék egy kis időt tölteni vele, mert keveset vagyunk együtt.
-Ohh, de kár. És holnap lenne kedved?
-Anya, ne erőltesd! - szóltam rá.
-Nem szeretnél a barátnőddel aludni kisfiam? - lepődött meg, miközben rám nézett. Basszus tényleg! Ő elméletben az én párom jelenleg és ha nem akarok bajt, akkor el is játsszuk a szerepet amíg csak kell. Ez pedig nem túl hosszú idő, szerintem ki fogom bírni.
-De csak...... had legyen ő is a családjával.
-De ma letudod, és holnap meg itt alszol. Na mit szólsz? - fordult vissza Gayoon felé.
-Hát..... ha nagyon ragaszkodik hozzá.
-Jaj, végre megismerhetem majd a fiam barátnőjét! Nagyon boldog vagyok. Csinálok is valami süteményt holnapra.
-Anya, nyugalom. - eresztett el végre húgom is, így le tudtam csillapítani édesanyámat.
-Akkor én megyek is. Jó éjszakát! - köszönt el Gayoon.
-Szia drágám, várunk holnap.
-Várj! - mentem utána és becsuktam magam mögött az ajtót - Megoldom majd, hogy ne kelljen itt aludnod.
-Ahogy gondolod. - állt előttem hatalmasakat pislogva.
-Nem akarom rád erőltetni. Éppen elég, hogy azt hiszik együtt vagyunk. Meg tudom, hogy nem szeretsz hazudni.
-Hát nem igazán. Rendben. Ahogyan szeretnéd. Ám holnap megint velem leszel, bár csak délutántól vagy az enyém.
-Ohh. Van beosztás? - lepődtem meg.
-Igen. Délelőtt a húgod vigyáz rád, utána az enyém vagy. Direkt, mert mutatni akarok valamit. - vigyorgott.
-Félnem kéne?
-Nem-nem. Nagyon jó lesz. Ilyet még sohasem láttál, az biztos.
-Hát... bízok benned, hisz kiben, ha nem benned. Kell valamit magamnál tartanom majd?
-Nem kell semmi pluszba. Akkor holnap találkozunk. Szia! - fordult meg és hazaindult.
-Várj! Haza találsz?
-Persze, ne aggódj! - intett, majd láthatóan találomra választott útján hazaindult.
-Tesó.... tesótesótesótesótesó. - keltett szokásos módján húgom.
-Mi van! - mordultam rá, mert utáltam mikor ezt csinálta. Alapból idegesen kelek fel ettől.
-Kérsz reggelit? - vigyorgott.
-Nem. Hagyj aludni! - fordultam másik oldalamra.
-De enned kéne valamit.
-Mért? Dél van?
-Nem. Csak reggel tíz, de anya azt mondta figyeljek rád.
-Majd eszek, ha éhes leszek.
-Biztos?
-Szia! - tudattam vele, hogy hagyjon békén.
-Uhm..... szia. - hallottam pár pillanattal később az ajtó csukódását.
Ám nem tudtam visszaaludni. Épp eléggé felébresztett ahhoz, hogy csak fetrengjek és gondolkozzak, méghozzá Gayoonon. Nem tudom, már megint mért ő jutott először eszembe, de jobb volt, mint hogy a másikra gondoljak, aki valószínűleg épp más mellett ébredt fel, én pedig meg sem fordultam a fejében. Ám ez kevésbé érdekelt. Csak a kis fekete hajú megmentőmön elmélkedtem. Szegény nagyon nem akarta ezt az egészet, én pedig napról napra jobban belekényszerítettem. Eddig csak beszélt édesanyámmal, most pedig még meg is hívták őt ide és hazudnia kell majd tovább. Valamiért engem egyáltalán nem izgatott, hogy nem az igazat mondjuk, de az már jobban zavart, hogy ő nagyon feszült lett állandóan, amikor olyan helyzet adódott. Nem akartam kínozni szegényt, így eldöntöttem, hogy inkább megbeszélem vele, hogy bekamuzom a szakításunkat otthon és akkor minden tehertől meg tud szabadulni. Hazudnia sem kell majd tovább, plusz én sem leszek többé probléma.
Szobámban álltam az asztalom előtt és vágtam zsebre a pénztárcámat, mikor hallottam, hogy csöngettek. Délután írt Gayoon, hogy úton van, majd nem sokkal később, hogy pár perc és ideér, így fel is készültem rá. Telefonomat felkapva fordultam meg és indultam az ajtó felé, ám húgom beelőzött.
-Nyitom! - rohant az ajtóhoz.
-Hozzám jöttek. - de mire felvilágosítottam utam közben, már nyitotta is, én pedig csak közeledtem.
-Sziaaaaaaaa! - fogadta kitörő örömmel.
-Öh..... szia. Hoseokhoz jöttem.
-Itt vagyok. - értem lassan hozzájuk - Szia!
-Szia! - derült fel amint meglátott.
-Na merre megyünk?
-Azt nem mondom meg, de hozz valami pulcsit.
-Minek? Jó idő van.
-Ott, ahova megyünk, hűvösebb lesz.
-Ahh! Rendben. - fordultam vissza a szobám felé, miközben még hallottam a lányokat beszélgetni.
-Mi az? - kérdezte Gayoon.
-Nem csókoljátok meg egymást? Vagy valami üdvözlő puszi? Furák vagytok.
-Hát.... - folytatta valamivel szegény, miközben én sietni kezdtem. Megint hazudoznia kellett, amit utált, én pedig nem akartam, hogy rosszul érezze magát, ezért hamar vissza is értem egy pulcsival kezemben.
-Mehetünk. - léptem ki az ajtón.
-Szia! - köszönt el Gayoon, húgom azonban mondta volna még a magáét.
-De még kérdezni akartam.
-Nem érdekel szia! - csuktam be magam mögött az ajtót - Sajnálom. - kezdtünk sétálni Gayoonnal - Tudom, nem szeretsz hazudozni.
-Hát nem. Nem is tudom ezt megszokni.
-Na pont emiatt lenne egy javaslatom.
-Ó igen? - lepődött meg - Hallgatlak. - nézett rám mosolyogva, miközben vezényelt, hogy merre is menjek.
-Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha beadnám otthon a szakításunkat? Akkor nem kéne többet hazudnod, meg én sem lennék terhedre. Csinálhatnád azt, amit szeretnél, nem kéne bébicsőszködnöd.
-Ohh..... - döbbent meg - De én.... szeretem ezt csinálni.
-Hazudni?
-Nem azt. - rázta fejét, miközben már maga elé pislogott - Hanem veled lenni. Szeretlek elvinni ide-oda, meg új dolgokat mutatni. Szeretem látni, hogy meglepődsz és boldog vagy. Meg el akarom érni, hogy majd te is mutass nekem gyönyörű helyeket, ha már megtanultad szeretni az életet. De addig is élvezem, nem tudod mi a bajod.
-Hmm. Ahogy gondolod. De ez hazugsággal jár. Ráadásul ha ma tényleg nálam akarsz aludni, akkor még mellém is kell feküdnöd. Ez cseppet sem zavar?
-Megoldom. Azt a buszt el kell érjük. - kapta el kezemet és futni kezdett.
-Minek? Nem akarok futniiiiii!
-Na itt sem voltam még. - néztem körbe, amint már leszálltunk a buszról Seoulon kívül. Nem gondoltam, hogy majd ilyen messzire fogunk menni.
-Gondoltam. Kis városi. - kuncogott - Na erre gyere. De siessünk. Időben oda kell érnünk.
-De hova megyünk és mért rohansz állandóan? - követtem hatalmas léptekkel.
-Majd meglátod, Gyere már, mert elbaszod nekem.
-Hogy beszélsz?
-Siess! - húzott maga után.
Nagyon rohantunk, de végi fogalmam sem volt, hogy hová. A lakott területről csak egyre jobban kiértünk és már kezdtem azon gondolkodni, hogy lehet igazából egy sorozatgyilkos és így gyűjti áldozatait.
-Messze vagyunk még? - vergődtem át magam a bokrokon.
-Pont akkor kell megkérdezned mikor odaérünk? - fordult szembe velem.
-..... Bocs. De hol is vagyunk? Azt tudom, hogy az Isten háta mögött, de hol?
-Szép helyen. Na foglalj helyet! - sétált a fák közé majd elterült a magas fűben.
-Ez biztos jó ötlet? - álltam mellé.
-Igen. Feküdj le és ne mozdulj! - fogta meg kezemet, majd lehúzott magához.
-Ránk másznak a bogarak. Nem félsz a kullancsoktól? - térdeltem mellé.
-Nem. Ilyen kis finnyás lennél? - pislogott rám.
-Nem...... jó. - dőltem le mellé a fűbe. Hosszú percekig hallgattunk csak egymás mellett feküdve, mire megszólaltam újra - És most itt alszunk?
-Nem.
-Akkor mire várunk?
-Majd meglátod.
-Mikor?
-Majd. Addig hallgass és bámuld az eget.
-Már ami látszik belőle?
-Igen.
(Aki akar zenét, az most kapcsolja be oldalt)
Számomra óráknak tűnt az a várakozás és még idegesített is, hogy pazarlom az időmet, de hiába hoztam fel ezt Gayoonnak, nem engedett el. Csak marasztalt, miközben mozdulatlanságra intett, a nap pedig lassan teljesen lenyugodott.
-Szépek a csillagok. Bár Seoul még így is nagyon elnyomja, de jobb, mint a városban.
-Ezért hoztál ki? Láttam már csillagokat.
-Nem. Valami sokkal hihetetlenebb dolgot akarok mutatni. Ez mi?
-Mi?
-Fúj a szél? - ült fel hirtelen.
-Na, szabad mozogni? Végre! - keltem fel én is és álltam volna elgémberedett lábaimra, de visszafogott - Már megint mi az?
-Fúj a szél. Azta, így sokkal jobb lesz! - egyenesedett fel óvatosan figyelve, hogy ne lépjen arrébb - Gyere! Ne mozdulj el! - segített fel.
-Mért?
-Csak ne mozdulj. Majd meglátod, miért jöttünk és akkor megmozdulhatsz. Bár nem hiszem, hogy lesz kedved.
-De mond már el, hogy mi van! - néztem szemeibe.
-Mindjárt. Ennél szebbet még életedben nem láttál.
-Honnan veszed?
-Mert ilyet senki sem látott, csak az, akit elhoztam ide, ők pedig nincsenek sokan. - mosolygott rám.
-Szóval érezzem magam kitüntetett embernek?
-Igen? - vigyorgott.
-Nem hiszem, hogy megérdemlek egy ilyen kitüntetett szerepet. Hisz belekényszerítelek a hazudozásba is.
-Áhh! - rántott vállat - Ennyit megér. A mosolyodért és a boldogságodért bármit megadnék.
-De, mért teszed ezt? Még csak a barátnőm sem vagy. Egy ismeretlen vagy, aki rosszkor, rossz helyen volt, így most neked is el kell viselned a bajaimat. Elmehetnél akármikor. Mi tart ennyire vissza? A boldogságomat pedig nem hiszem el.
-Muszáj lesz.
-Ha tényleg ez az ok, akkor hihetetlen vagy.
-Nem, csak olyan ember, amilyennek mindenkinek lennie kéne. Na figyelj. Mindjárt ideér a szellő remélem. - fordult a susogó levelek irányába - Ilyen csodát még nem láttál.
Én is követtem példáját, majd a sötét erdőt bámulva vártam, hogy mi fog történni, mikor érdekes kis apró fényeket véltem felfedezni.
-Azok mik?
-Amiért jöttünk. Imádom. - nyújtotta előre kezeit és pont el is ért minket a szél, amire annyira várt, majd végre ráébredtem miről is van szó, hogy miért jöttünk.
Isten se tudja, merre voltunk aznap este, de azt igen, hogy ezt tényleg nem szabadott kihagynunk. Gayoon jól tette, hogy nem engedett mozogni, mert akkor elrontottam volna mindent, így viszont szinte egyszerre szállt fel több száz szentjánosbogár a hatalmas fűből, amiben feküdtünk. Az eddig sötétségben nyugvó apró lények csillogva röppentek a magasba, ezzel pedig olyan fényt nyújtottak nekünk, hogy Gayoon körvonalait tisztán láttam a korom sötétben is. Tátott szájjal forogtam körbe, miközben nem hittem a szememnek. Sosem láttam még olyan gyönyörű dolgot, mint aznap este. Mintha tényleg csillogás vett volna körül, mert csak a pislákoló fényeiket láttuk. A középpontban pedig mi álltunk, akárcsak valami főszereplők. Megannyi alkalommal szerettem volna ott állni az animékben egy ilyen helyzetben most pedig ő el is hozott ide. Az álmok világába.
-Gayoon. - nézelődtem még nagyban.
-Hát nem gyönyörű? Imádok kijönni. Nézd!
-Mit? - fordultam vissza felé, ő azonban ezt nem láthatta, mert behunyt szemekkel állt - Mit csinálsz?
-Rám szállnak.
-De miért?
-Finom az illatom. Nem rég vettem csak észre, hogy erre buknak a bogarak. Ez is tök jó lesz csak várj egy kicsit.
-Nem gusztustalan, hogy másznak rajtad?
-Nem. Ilyenkor is szoktak ám pislogni, csak kevesebbet, meg halványabban. Pföh! - fújkált - Belemászott majdnem a számba - kezdett kuncogni.
-Akkor ne beszélj közben. - léptem közelebb hozzá és csak csodáltam, amint megannyi bogár telepedett rá és valóban, továbbra is felvillantak.
-Bu! - mozdult hirtelen felé, majd meg is lepődött, hogy olyan közel állok hozzá - Bocsánat. - lépett hátrébb, miközben felszálltak róla a bogarak.
-Még sosem kértél bocsánatot semmiért.
-Ez nem igaz.
-Szerintem meg de.
-Jó, lehet. De gyere. - fogta meg kezemet - Van még valami.
-És mi? - mentem utána. miközben húzott a fák között.
Hirtelen kiértünk az erdőből, egy tisztásra, majd annak peremén el is engedett és futni kezdett a magas fűben. Már kezdtem megszokni, hogy semmi hétköznapit nem várhatok tőle, mert ahogy rohant felzavarta a többi szentjánosbogarat is. Olyan volt, mintha egy angyal szállt volna a Földre, aki pár pillanattal később eltűnt a fűben.
-Gayoon! - indultam azonnal utána, majd melléérve letérdeltem hozzá - Jól vagy?
-Persze! - ült fel - Jól elbasztam a legszebb estédet nem? - vigyorgott.
-Mért tetted volna? - segítettem fel.
-Hát itt pofára esek, miközben csodát mutogatok. - söpörte le ruháját.
-Csak érted aggódtam, a többi nem érdekelt. Nem rontottad el, ne aggódj.
-Megint fúj a szél! - kapta fel fejét - Remélem elér ide, bár errefelé ritkán fúj annyira, hogy mindegyik bogár felszálljon.
-Nagyon meg akarod mutatni. - mosolyogtam.
-Igen. Mert..... ezt muszáj látnod. Máshol, máskor nem lesz rá alkalmad.
-Akkor majd eljövök ide újra.
-Kétlem, hogy megjegyezted volna az utat. Direkt nem hagytalak, hogy figyelj rá.
-És te sem hozol el többet?
-Nem hiszem. Ez egyszeri lehetőség.
-De gonosz vagy.
-Csak meg kell szoknod, hogy nem tart minden örökké. Na! - nézelődött - Most elég erős a szél.
-Akkor újabb csodában lesz alkalmam?
-Igen. Júúj, nézd! - mozdult vissza arra, amerről jöttünk és újra megtalálta azt, amiben az előbb elesett, de elfelejtette, hogy ott van.
-Vigyázz már magadra! - kaptam el, mielőtt újra földet ért volna.
-Tudok és szoktam is. - kapaszkodott belém - Meg vagyok. Elengedhetsz. - fordult szembe velem.
-Biztos? - tartottam továbbra is magamhoz ölelve.
-Igen....... azt hiszem. - nyelt nagyot.
-És ha nem akarlak?
-Akkor...... buta vagy.
-Megint tiszteletlen vagy.
-Mint mindig.
-Mennyi bogár! - néztem körbe, amint elért hozzánk a szellő és sokkal több szált fel, mint az erdőben.
-Sokkal jobb. - bújt végre hozzám, én pedig meglepődtem. Valóban nem akartam elengedni, mert hiányzott, hogy végre valakit úgy tarthassak a kezeimben, mint őt akkor, de nem számítottam rá, hogy viszonozni fogja.
-Gayoon. Köszönöm. - húzódtam kicsit el, hogy a szemébe nézhessek, már amennyit láttam belőle.
-Ez a legkevesebb.
Pillanatokig bambultunk egymás tekintetébe és hamar eluralkodott rajtam a vágy, hogy megcsókoljam. Soha életemben nem éreztem közel magamhoz senkit annyira, mint őt, ami meglepett, hisz én az előző Gayoonba voltam szerelmes. De talán most megváltozott, mert olyan helyre vitt, amit más még nem nagyon láthatott.
-Bocsánat. - értem lágyan ajkaihoz, miután előre elnézést kértem.
Tudtam, hogy nem ezért akart velem lenni annyit, de ebben kételkedni kezdtem kicsit, amint viszonozta tettemet. Arcomra simított hideg ujjaival, mialatt még jobban belesimult karjaimba. Lassan és gyengéden ízleltük meg a másik csókját, ami nem is tartott túl sokáig.
-Sajnálom. Nem bírtam megállni. - engedtem el egy pillanatra.
-Nem is kell. - válaszolt, mire úgy döntöttem, hogy akkor nem is fogom.
(Folytatjuk :D
Ajánlott zenék oldalt a lejátszási listán. Avatar soundtrack 4, 5. Én non-stop szoktam hallgatni végtelenítve írás közben, de most megpróbáltam kicsit hozzáigazítani. Ezért sem a kezdetektől van kiírva, hogy hallgassátok. :) Azért remélem tetszeni fog.)
ÚJDONSÁG: Chat a blogon :)
-Megjöttem! - kiabáltam a házba, amint hazaértem.
-Hoseoooooook! - hallottam húgom hangját közeledni.
-Szia! - köszöntem rá, majd a nyakamba csimpaszkodott.
-Hogy vagy bátyó? Jobban vagy már?
-Persze.
-Szia kisfiam! - jelent meg édesanyám is - Örülök, hogy hazajöttél. - ölelt át ő is, bár sokkal rövidebb időre - Szia Gayoon! Jaj, de jó itt látni téged.
-Jó estét! - köszönt és ledobta a táskámat - Csak hazahoztam, de már megyek is.
-Jaj, nehogy már hazamenj. Aludj itt, ha már idehozott utad. - sétált hozzá anyukám.
-Óóó, hát azt nem lehet. Anyukám most jött haza nem rég, szeretnék egy kis időt tölteni vele, mert keveset vagyunk együtt.
-Ohh, de kár. És holnap lenne kedved?
-Anya, ne erőltesd! - szóltam rá.
-Nem szeretnél a barátnőddel aludni kisfiam? - lepődött meg, miközben rám nézett. Basszus tényleg! Ő elméletben az én párom jelenleg és ha nem akarok bajt, akkor el is játsszuk a szerepet amíg csak kell. Ez pedig nem túl hosszú idő, szerintem ki fogom bírni.
-De csak...... had legyen ő is a családjával.
-De ma letudod, és holnap meg itt alszol. Na mit szólsz? - fordult vissza Gayoon felé.
-Hát..... ha nagyon ragaszkodik hozzá.
-Jaj, végre megismerhetem majd a fiam barátnőjét! Nagyon boldog vagyok. Csinálok is valami süteményt holnapra.
-Anya, nyugalom. - eresztett el végre húgom is, így le tudtam csillapítani édesanyámat.
-Akkor én megyek is. Jó éjszakát! - köszönt el Gayoon.
-Szia drágám, várunk holnap.
-Várj! - mentem utána és becsuktam magam mögött az ajtót - Megoldom majd, hogy ne kelljen itt aludnod.
-Ahogy gondolod. - állt előttem hatalmasakat pislogva.
-Nem akarom rád erőltetni. Éppen elég, hogy azt hiszik együtt vagyunk. Meg tudom, hogy nem szeretsz hazudni.
-Hát nem igazán. Rendben. Ahogyan szeretnéd. Ám holnap megint velem leszel, bár csak délutántól vagy az enyém.
-Ohh. Van beosztás? - lepődtem meg.
-Igen. Délelőtt a húgod vigyáz rád, utána az enyém vagy. Direkt, mert mutatni akarok valamit. - vigyorgott.
-Félnem kéne?
-Nem-nem. Nagyon jó lesz. Ilyet még sohasem láttál, az biztos.
-Hát... bízok benned, hisz kiben, ha nem benned. Kell valamit magamnál tartanom majd?
-Nem kell semmi pluszba. Akkor holnap találkozunk. Szia! - fordult meg és hazaindult.
-Várj! Haza találsz?
-Persze, ne aggódj! - intett, majd láthatóan találomra választott útján hazaindult.
-Tesó.... tesótesótesótesótesó. - keltett szokásos módján húgom.
-Mi van! - mordultam rá, mert utáltam mikor ezt csinálta. Alapból idegesen kelek fel ettől.
-Kérsz reggelit? - vigyorgott.
-Nem. Hagyj aludni! - fordultam másik oldalamra.
-De enned kéne valamit.
-Mért? Dél van?
-Nem. Csak reggel tíz, de anya azt mondta figyeljek rád.
-Majd eszek, ha éhes leszek.
-Biztos?
-Szia! - tudattam vele, hogy hagyjon békén.
-Uhm..... szia. - hallottam pár pillanattal később az ajtó csukódását.
Ám nem tudtam visszaaludni. Épp eléggé felébresztett ahhoz, hogy csak fetrengjek és gondolkozzak, méghozzá Gayoonon. Nem tudom, már megint mért ő jutott először eszembe, de jobb volt, mint hogy a másikra gondoljak, aki valószínűleg épp más mellett ébredt fel, én pedig meg sem fordultam a fejében. Ám ez kevésbé érdekelt. Csak a kis fekete hajú megmentőmön elmélkedtem. Szegény nagyon nem akarta ezt az egészet, én pedig napról napra jobban belekényszerítettem. Eddig csak beszélt édesanyámmal, most pedig még meg is hívták őt ide és hazudnia kell majd tovább. Valamiért engem egyáltalán nem izgatott, hogy nem az igazat mondjuk, de az már jobban zavart, hogy ő nagyon feszült lett állandóan, amikor olyan helyzet adódott. Nem akartam kínozni szegényt, így eldöntöttem, hogy inkább megbeszélem vele, hogy bekamuzom a szakításunkat otthon és akkor minden tehertől meg tud szabadulni. Hazudnia sem kell majd tovább, plusz én sem leszek többé probléma.
Szobámban álltam az asztalom előtt és vágtam zsebre a pénztárcámat, mikor hallottam, hogy csöngettek. Délután írt Gayoon, hogy úton van, majd nem sokkal később, hogy pár perc és ideér, így fel is készültem rá. Telefonomat felkapva fordultam meg és indultam az ajtó felé, ám húgom beelőzött.
-Nyitom! - rohant az ajtóhoz.
-Hozzám jöttek. - de mire felvilágosítottam utam közben, már nyitotta is, én pedig csak közeledtem.
-Sziaaaaaaaa! - fogadta kitörő örömmel.
-Öh..... szia. Hoseokhoz jöttem.
-Itt vagyok. - értem lassan hozzájuk - Szia!
-Szia! - derült fel amint meglátott.
-Na merre megyünk?
-Azt nem mondom meg, de hozz valami pulcsit.
-Minek? Jó idő van.
-Ott, ahova megyünk, hűvösebb lesz.
-Ahh! Rendben. - fordultam vissza a szobám felé, miközben még hallottam a lányokat beszélgetni.
-Mi az? - kérdezte Gayoon.
-Nem csókoljátok meg egymást? Vagy valami üdvözlő puszi? Furák vagytok.
-Hát.... - folytatta valamivel szegény, miközben én sietni kezdtem. Megint hazudoznia kellett, amit utált, én pedig nem akartam, hogy rosszul érezze magát, ezért hamar vissza is értem egy pulcsival kezemben.
-Mehetünk. - léptem ki az ajtón.
-Szia! - köszönt el Gayoon, húgom azonban mondta volna még a magáét.
-De még kérdezni akartam.
-Nem érdekel szia! - csuktam be magam mögött az ajtót - Sajnálom. - kezdtünk sétálni Gayoonnal - Tudom, nem szeretsz hazudozni.
-Hát nem. Nem is tudom ezt megszokni.
-Na pont emiatt lenne egy javaslatom.
-Ó igen? - lepődött meg - Hallgatlak. - nézett rám mosolyogva, miközben vezényelt, hogy merre is menjek.
-Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha beadnám otthon a szakításunkat? Akkor nem kéne többet hazudnod, meg én sem lennék terhedre. Csinálhatnád azt, amit szeretnél, nem kéne bébicsőszködnöd.
-Ohh..... - döbbent meg - De én.... szeretem ezt csinálni.
-Hazudni?
-Nem azt. - rázta fejét, miközben már maga elé pislogott - Hanem veled lenni. Szeretlek elvinni ide-oda, meg új dolgokat mutatni. Szeretem látni, hogy meglepődsz és boldog vagy. Meg el akarom érni, hogy majd te is mutass nekem gyönyörű helyeket, ha már megtanultad szeretni az életet. De addig is élvezem, nem tudod mi a bajod.
-Hmm. Ahogy gondolod. De ez hazugsággal jár. Ráadásul ha ma tényleg nálam akarsz aludni, akkor még mellém is kell feküdnöd. Ez cseppet sem zavar?
-Megoldom. Azt a buszt el kell érjük. - kapta el kezemet és futni kezdett.
-Minek? Nem akarok futniiiiii!
-Na itt sem voltam még. - néztem körbe, amint már leszálltunk a buszról Seoulon kívül. Nem gondoltam, hogy majd ilyen messzire fogunk menni.
-Gondoltam. Kis városi. - kuncogott - Na erre gyere. De siessünk. Időben oda kell érnünk.
-De hova megyünk és mért rohansz állandóan? - követtem hatalmas léptekkel.
-Majd meglátod, Gyere már, mert elbaszod nekem.
-Hogy beszélsz?
-Siess! - húzott maga után.
Nagyon rohantunk, de végi fogalmam sem volt, hogy hová. A lakott területről csak egyre jobban kiértünk és már kezdtem azon gondolkodni, hogy lehet igazából egy sorozatgyilkos és így gyűjti áldozatait.
-Messze vagyunk még? - vergődtem át magam a bokrokon.
-Pont akkor kell megkérdezned mikor odaérünk? - fordult szembe velem.
-..... Bocs. De hol is vagyunk? Azt tudom, hogy az Isten háta mögött, de hol?
-Szép helyen. Na foglalj helyet! - sétált a fák közé majd elterült a magas fűben.
-Ez biztos jó ötlet? - álltam mellé.
-Igen. Feküdj le és ne mozdulj! - fogta meg kezemet, majd lehúzott magához.
-Ránk másznak a bogarak. Nem félsz a kullancsoktól? - térdeltem mellé.
-Nem. Ilyen kis finnyás lennél? - pislogott rám.
-Nem...... jó. - dőltem le mellé a fűbe. Hosszú percekig hallgattunk csak egymás mellett feküdve, mire megszólaltam újra - És most itt alszunk?
-Nem.
-Akkor mire várunk?
-Majd meglátod.
-Mikor?
-Majd. Addig hallgass és bámuld az eget.
-Már ami látszik belőle?
-Igen.
(Aki akar zenét, az most kapcsolja be oldalt)
Számomra óráknak tűnt az a várakozás és még idegesített is, hogy pazarlom az időmet, de hiába hoztam fel ezt Gayoonnak, nem engedett el. Csak marasztalt, miközben mozdulatlanságra intett, a nap pedig lassan teljesen lenyugodott.
-Szépek a csillagok. Bár Seoul még így is nagyon elnyomja, de jobb, mint a városban.
-Ezért hoztál ki? Láttam már csillagokat.
-Nem. Valami sokkal hihetetlenebb dolgot akarok mutatni. Ez mi?
-Mi?
-Fúj a szél? - ült fel hirtelen.
-Na, szabad mozogni? Végre! - keltem fel én is és álltam volna elgémberedett lábaimra, de visszafogott - Már megint mi az?
-Fúj a szél. Azta, így sokkal jobb lesz! - egyenesedett fel óvatosan figyelve, hogy ne lépjen arrébb - Gyere! Ne mozdulj el! - segített fel.
-Mért?
-Csak ne mozdulj. Majd meglátod, miért jöttünk és akkor megmozdulhatsz. Bár nem hiszem, hogy lesz kedved.
-De mond már el, hogy mi van! - néztem szemeibe.
-Mindjárt. Ennél szebbet még életedben nem láttál.
-Honnan veszed?
-Mert ilyet senki sem látott, csak az, akit elhoztam ide, ők pedig nincsenek sokan. - mosolygott rám.
-Szóval érezzem magam kitüntetett embernek?
-Igen? - vigyorgott.
-Nem hiszem, hogy megérdemlek egy ilyen kitüntetett szerepet. Hisz belekényszerítelek a hazudozásba is.
-Áhh! - rántott vállat - Ennyit megér. A mosolyodért és a boldogságodért bármit megadnék.
-De, mért teszed ezt? Még csak a barátnőm sem vagy. Egy ismeretlen vagy, aki rosszkor, rossz helyen volt, így most neked is el kell viselned a bajaimat. Elmehetnél akármikor. Mi tart ennyire vissza? A boldogságomat pedig nem hiszem el.
-Muszáj lesz.
-Ha tényleg ez az ok, akkor hihetetlen vagy.
-Nem, csak olyan ember, amilyennek mindenkinek lennie kéne. Na figyelj. Mindjárt ideér a szellő remélem. - fordult a susogó levelek irányába - Ilyen csodát még nem láttál.
Én is követtem példáját, majd a sötét erdőt bámulva vártam, hogy mi fog történni, mikor érdekes kis apró fényeket véltem felfedezni.
-Azok mik?
-Amiért jöttünk. Imádom. - nyújtotta előre kezeit és pont el is ért minket a szél, amire annyira várt, majd végre ráébredtem miről is van szó, hogy miért jöttünk.
Isten se tudja, merre voltunk aznap este, de azt igen, hogy ezt tényleg nem szabadott kihagynunk. Gayoon jól tette, hogy nem engedett mozogni, mert akkor elrontottam volna mindent, így viszont szinte egyszerre szállt fel több száz szentjánosbogár a hatalmas fűből, amiben feküdtünk. Az eddig sötétségben nyugvó apró lények csillogva röppentek a magasba, ezzel pedig olyan fényt nyújtottak nekünk, hogy Gayoon körvonalait tisztán láttam a korom sötétben is. Tátott szájjal forogtam körbe, miközben nem hittem a szememnek. Sosem láttam még olyan gyönyörű dolgot, mint aznap este. Mintha tényleg csillogás vett volna körül, mert csak a pislákoló fényeiket láttuk. A középpontban pedig mi álltunk, akárcsak valami főszereplők. Megannyi alkalommal szerettem volna ott állni az animékben egy ilyen helyzetben most pedig ő el is hozott ide. Az álmok világába.
-Gayoon. - nézelődtem még nagyban.
-Hát nem gyönyörű? Imádok kijönni. Nézd!
-Mit? - fordultam vissza felé, ő azonban ezt nem láthatta, mert behunyt szemekkel állt - Mit csinálsz?
-Rám szállnak.
-De miért?
-Finom az illatom. Nem rég vettem csak észre, hogy erre buknak a bogarak. Ez is tök jó lesz csak várj egy kicsit.
-Nem gusztustalan, hogy másznak rajtad?
-Nem. Ilyenkor is szoktak ám pislogni, csak kevesebbet, meg halványabban. Pföh! - fújkált - Belemászott majdnem a számba - kezdett kuncogni.
-Akkor ne beszélj közben. - léptem közelebb hozzá és csak csodáltam, amint megannyi bogár telepedett rá és valóban, továbbra is felvillantak.
-Bu! - mozdult hirtelen felé, majd meg is lepődött, hogy olyan közel állok hozzá - Bocsánat. - lépett hátrébb, miközben felszálltak róla a bogarak.
-Még sosem kértél bocsánatot semmiért.
-Ez nem igaz.
-Szerintem meg de.
-Jó, lehet. De gyere. - fogta meg kezemet - Van még valami.
-És mi? - mentem utána. miközben húzott a fák között.
Hirtelen kiértünk az erdőből, egy tisztásra, majd annak peremén el is engedett és futni kezdett a magas fűben. Már kezdtem megszokni, hogy semmi hétköznapit nem várhatok tőle, mert ahogy rohant felzavarta a többi szentjánosbogarat is. Olyan volt, mintha egy angyal szállt volna a Földre, aki pár pillanattal később eltűnt a fűben.
-Gayoon! - indultam azonnal utána, majd melléérve letérdeltem hozzá - Jól vagy?
-Persze! - ült fel - Jól elbasztam a legszebb estédet nem? - vigyorgott.
-Mért tetted volna? - segítettem fel.
-Hát itt pofára esek, miközben csodát mutogatok. - söpörte le ruháját.
-Csak érted aggódtam, a többi nem érdekelt. Nem rontottad el, ne aggódj.
-Megint fúj a szél! - kapta fel fejét - Remélem elér ide, bár errefelé ritkán fúj annyira, hogy mindegyik bogár felszálljon.
-Nagyon meg akarod mutatni. - mosolyogtam.
-Igen. Mert..... ezt muszáj látnod. Máshol, máskor nem lesz rá alkalmad.
-Akkor majd eljövök ide újra.
-Kétlem, hogy megjegyezted volna az utat. Direkt nem hagytalak, hogy figyelj rá.
-És te sem hozol el többet?
-Nem hiszem. Ez egyszeri lehetőség.
-De gonosz vagy.
-Csak meg kell szoknod, hogy nem tart minden örökké. Na! - nézelődött - Most elég erős a szél.
-Akkor újabb csodában lesz alkalmam?
-Igen. Júúj, nézd! - mozdult vissza arra, amerről jöttünk és újra megtalálta azt, amiben az előbb elesett, de elfelejtette, hogy ott van.
-Vigyázz már magadra! - kaptam el, mielőtt újra földet ért volna.
-Tudok és szoktam is. - kapaszkodott belém - Meg vagyok. Elengedhetsz. - fordult szembe velem.
-Biztos? - tartottam továbbra is magamhoz ölelve.
-Igen....... azt hiszem. - nyelt nagyot.
-És ha nem akarlak?
-Akkor...... buta vagy.
-Megint tiszteletlen vagy.
-Mint mindig.
-Mennyi bogár! - néztem körbe, amint elért hozzánk a szellő és sokkal több szált fel, mint az erdőben.
-Sokkal jobb. - bújt végre hozzám, én pedig meglepődtem. Valóban nem akartam elengedni, mert hiányzott, hogy végre valakit úgy tarthassak a kezeimben, mint őt akkor, de nem számítottam rá, hogy viszonozni fogja.
-Gayoon. Köszönöm. - húzódtam kicsit el, hogy a szemébe nézhessek, már amennyit láttam belőle.
-Ez a legkevesebb.
Pillanatokig bambultunk egymás tekintetébe és hamar eluralkodott rajtam a vágy, hogy megcsókoljam. Soha életemben nem éreztem közel magamhoz senkit annyira, mint őt, ami meglepett, hisz én az előző Gayoonba voltam szerelmes. De talán most megváltozott, mert olyan helyre vitt, amit más még nem nagyon láthatott.
-Bocsánat. - értem lágyan ajkaihoz, miután előre elnézést kértem.
Tudtam, hogy nem ezért akart velem lenni annyit, de ebben kételkedni kezdtem kicsit, amint viszonozta tettemet. Arcomra simított hideg ujjaival, mialatt még jobban belesimult karjaimba. Lassan és gyengéden ízleltük meg a másik csókját, ami nem is tartott túl sokáig.
-Sajnálom. Nem bírtam megállni. - engedtem el egy pillanatra.
-Nem is kell. - válaszolt, mire úgy döntöttem, hogy akkor nem is fogom.
(Folytatjuk :D
Ajánlott zenék oldalt a lejátszási listán. Avatar soundtrack 4, 5. Én non-stop szoktam hallgatni végtelenítve írás közben, de most megpróbáltam kicsit hozzáigazítani. Ezért sem a kezdetektől van kiírva, hogy hallgassátok. :) Azért remélem tetszeni fog.)
ÚJDONSÁG: Chat a blogon :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)