J-Hope&Gayoon 7. rész

-És messzire megyünk? - faggattam tovább Gayoont, miközben kiléptünk a lakásból hangos köszönések után.
-Nem.
-Hova megyünk?
-Majd megtudod. Állj le. Ha odaértünk, mindent megtudsz. - indultunk el.
-Hát jó. Bízok benned, elvégre nincs más választásom.
-Hát nincs. - mosolygott, majd összekulcsolta ujjait enyémekkel. Imádtam, hogy ilyen. Végre úgy éreztem, tényleg van barátnőm.

-Szedd a lábad, már így is elkéstünk! - húzott maga után.
-Fussak még vagy, mit szeretnél? - lépkedtem utána, miközben nem értettem, hogy lehet ilyen gyors, ha kisebb, mint én.
-Azt megköszönném. - eresztette el kezemet - Gyere! - kezdett rohanni.
-De én csak vicceltem. - indultam utána.
-Nem baj, siess! - loholtunk, nem tudom hová, de ő legalább tisztában volt vele.
Eléggé eltunyultuk az egész napot, így már sötétedett, pedig nyár elején jártunk csak. Még én is meglepődtem, hogy a semmire ment el az egész, de.... azért mégsem a semmire. Gayoonnal voltam és nem csináltunk tényleg egyetlen értelmes dolgot sem, ám velem volt. El is gondolkoztam. Ilyen lenne egy igazi barátnő? Akkor az előző Gayoon mi volt?.... Gőzöm sem volt, de ez nagyon tetszett.
-Mindjárt ott vagyunk! - lihegett már nagyon, ám továbbra sem lassított.
-Jó, de hol?! - kiabáltam utána, mire lassított is és megállt.
-Hát itt. Ahh fene! - dörömbölt az ajtón, amin már a zárva felirat csüngött - Remélem még itt van. - próbált belesni két ütés között az üvegen.
-Ki? Ez mi?
-Egy barát és - hallgatott el azonnal, ahogy egy morcos férfi feltépte az ajtót.
-Nem látja, hogy zárva!? - mordult rá.
-De igen. Egy barátomhoz jöttem. Itt van még?
-Zárva vagyunk, jöjjön vissza holnap. - fonta össze karjait a férfi mérgesen.
-December! - kezdett üvölteni lábujjhegyre állva Gayoon - December!
-Mi? - néztem rá értetlenül.
-Kisasszony nem tudom kit keres, de biztos nincs itt. Zárva vagyunk, kérem távozzon. - próbálta eltolni az ajtóból.
-Megyünk már. - fogtam meg inkább én Gayoont, hogy a férfi ne érjen hozzá. Nem volt szimpatikus a pasas.
-Gayoon!? - hallatszott egyszer csak egy másik hang - Gayoon!
-December! Tudtam, hogy még itt vagy! - kezdett mosolyogni - Engedjen el! - rázta le magáról a másik morcos férfi kezeit, miközben az új hang tulaja odaért hozzánk.
-Engedd el Sungsuk, őt ismerem. Gyertek beljebb. - hívott be az új férfi.
Gayoon hatalmas mosollyal fogadta az új jövevényt, majd nyelvet öltve sétált el a morcos Sungsuk mellett. Mikor beljebb értünk kezdtem rájönni, hol is vagyunk.... vagyis csak annyira sikerült, hogy egy művésznél vagyunk.
-Hogy kerülsz ide? Nem hittem volna, hogy valaha még látlak. - mosolygott rá az idegen úgy, mintha valami csodát látna.
-Olvastam az újságban rólad, kíváncsi voltam. Egyébként nem látnál. - mosolygott vissza rá, én pedig kezdtem kicsit furcsán érezni magam.
-Jung Hoseok vagyok. - hajoltam meg, hogy kicsit megtörjem a megható pillanatot kettőjük között - Gayoon barátja.
-Szia! Lee Takanori. - biccentett felém, de amikor Gayoon felé fordult ugyan olyan mélyen hajolt meg, mint én neki, míg az csak mosolyogva végignézte - Örülök, hogy itt vagy.
-Én is. Bemehetünk? Megnézhetjük mi is?
-Persze.
-De uram. Zárva vagyunk. - szólt bele a morcos tag, mögülünk.
-Neki nem! Izzítsa be a csodát!
-Rendben. - sóhajtott egyet, majd ment is a dolgára.
-Szóval ő itt a barátod? És... hogy a barátod? Csak Június nem?
-Hát őő....... már nem CSAK. - mosolygott.
-De mi ez a hónapos dolog?
-Nem is tud róla? - lepődött meg az idegen.
-Nem igazán.
-De miről? Na jó, Gayoon, mond el! - fordult felé kicsit mérgesen. Mért hónapoznak le engem már másodszorra, a faszit pedig mért Decembernek szólítja? Tudni akarok mindent.
-Bent elmondom jó?
-Kész! - tért vissza Sungsuk.
-Berakok valami zenét, menjetek csak. Addig maradtok, ameddig akartok. - indult fel a galériára.
-Gayoon?
-Mindjárt. Gyere! - húzott maga után egy teljesen másik helységbe, nekem pedig elállt a szavam.

(Zene emberek :3 5.-ös)
-Ez tiszta
-Avatar. Tudom. - mosolygott rám - Együtt láttuk Decemberrel. - sétált a fényözönben úszó szobában. Az egész olyan volt, mint mikor abban a filmben a világító fa lelógó ágai között sétáltak. Tisztára olyan.
-Most már elmondod, mért December, meg én mért Június? - mentem utána.
-Tudod.... ú, ez jó szám. - állt meg egy pillanatra, majd folytatta - Hát tudod ez valóban vicces, ahogy a zene is mondja. - simogatta a kis világító nem is tudom miket.
-Figyelek. - követtem.
-Nincsenek barátaim tudod. De én is szoktam ám unatkozni. Így kitaláltam valamit, amivel lesz barátom egy időre és még segítek is neki. - értem utol és fogtam meg kezét, miközben magyarázott.
-Folytasd csak. - fordítottam magam felé.
-Néhányaknak szükségük van egy kis segítségre, ilyenkor jövök én. Egy esernyő a fej fölé, ha valaki ázik, egy kis apró az éhes poharába, vagy egy barát, aki lendületet ad. Voltam én már minden, ha úgy vesszük vigasz angyal, legjobb barát, múzsa. Decembernek múzsa voltam. Épp végzett volna, a diploma munkája kellett, de nem volt ihlete, ezért kiállításokra járkált. Nekem pedig nem volt épp senkim. November végén ismertem meg egy ilyesmin. Rögtön láttam, hogy segítségre szorul, így nem engedtem el. Végül az egész decemberem ráfordítottam és ihlethez jutott. Január elején volt a diplomaosztó, ott láttam utoljára.
-Nem keresett?
-Megtiltottam neki.
-Mért? - lepődtem meg.
-Mert én csak ideiglenesen vagyok, míg valakinek, valamije rendbe nem jön. Én nem maradok. Soha. - szorítottam meg azonnal kezét, ahogy ezt ki mondta.
-Ne mond ezt! - öleltem magamhoz.
-Nem rád vonatkozik.... Június. - kuncogott.
-Ne hagyj itt!
-Nem foglak. Te már nem csak egy megoldásra váró feladat vagy. Nagy hibát vétettem, de most valahogy úgy érzem megéri.
-Megéri. Higgy nekem! - szorítottam.
-Hiszek.
-És mond csak.... - sugdostam fülébe - mennyire vagyok kiváltságos?
-Most arra gondolsz, hogy hány hónap járt az ágyamban?
-Igen. - kezdtem kicsit ideges lenni. Csak ne legyen nagy szám, kérlek ne!
-Egy sem.
-Huh.
-Nem mentünk hozzám.
-Te most direkt szivatsz? - toltam el magamtól, hogy szemeibe nézhessek.
-Igen. - nevetett - Nem feküdtem le egyikkel sem. Semmi romantika sem volt. Nyugalom! - fogott arcomra mosolyogva.
-A frászt hozod az emberre.
-Itt? Egy csoda közepén? Akkor jobb lenne végre, ha nem csak rám figyelnél. Ilyet nem látsz mindig, nézd milyen szép! - fogta meg a világító... tényleg nem tudom miket - Olvastam róla, hogy nagy csoda, de nem hittem ekkorának. Imádom. December még mindig ügyes.
-És, ha én rendbe jöttem, de velem maradsz. Mert velem maradsz! - hangsúlyoztam ki.
-Igen. - mosolygott, de nem nagyon figyelt rám.
-Akkor is fogsz menni segíteni?
-Ahol tudok, ott fogok. De mindig hozzád fogok hazamenni.
-Helyes válasz. - pusziltam meg, majd újra megöleltem - Itt ne merj hagyni.
-Nem foglak.

-Köszönjük. - léptünk ki késő este az "üzletből".
-Gyertek máskor is. - kísért ki December.
-Majd meglátjuk. - válaszolt neki Gayoon.
-Mikor beszélgethetünk?
-A szabály, az szabály.
-Hahhh.... - sóhajtott szomorúan - Azért jó volt újra látni.
-Igen. Még összefutunk. Jó éjszakát!
-Nektek is. Sziasztok!
-Szia! - indultunk vissza hozzám - Akkor ma is nálam alszol? - kérdeztem párlépés távolságból.
-Igen, de most alszunk.
-Ne máááár. Egy kicsit sem lehetne?
-Hmmm..... meggondolom még. - eresztett el egy apró mosolyt.
-Mit kell tennem, hogy a javamra dönts?
-Hmm... nem tudom. Szerezz finom vacsit.
-Olyan finomat kapsz, mint még soha!
-Szuper. Hah nézd! - mutatott az égre, majd meghallottam egy dörrenést és arra kaptam tekintetem, amerről a hang jött - Tűzijáték!
-Te rosszabb vagy, mint egy bogár. Mész mindenre ami fénylik.
-Az lehet. Menjünk arrébb, onnan jobban látni. - rohant el.
-Mi lenne, ha nem sietnél egyszer és vigyáznál magadra?
-Unalmas lenne az élet! Gyere már! Vége lesz! - üvöltött vissza.
-Jó-jó!

-Kisfiam, ma mi a program? - kérdezte édesanyám másnap reggel, amikor sikerült felkelnünk még időben, én pedig ki lettem küldve a konyhába innivalóért.
-Gayoon ma haza megy. Anyujával van valami programjuk. Már szedi is a cuccát, mert elkésett.
-Ahhoz képest, hogy tegnap átaludtátok a napot, ma nagyon rohan.
-Jah. Na beviszem neki ezt, aztán kikísérem. - emeltem fel a két poharat.
-Rendben. Aztán hozd még haza. Imádom. Nagyon aranyos lány.
-Igyekszek majd. - tűntem el a szobám felé.
Mire beértem Gayoon már félig készen volt. Épp a hajával küzdött, amit imádtam, ha kócos. Arra emlékeztetett, hogy alattam fekszik. Erre viszont nem kellett volna korán reggel gondolnom, mert hiába sunyultam, ő rohant és nem is foglalkozott a kis problémámmal.
-Nem!
-Csak egy gyors menetet, kérlek. - húztam magamhoz derekánál fogva.
-Mennem kell. Délután jövök vissza.
-Naaaa.
-Nem!
-Hahh. Jó! De délután nincs menekvés. - engedtem el.
-Nem lesz, csak készülj fel. Most meg... egy nadrágot legalább, kérlek. - vette fel táskáját, amint hátat fordított nekem.
-Jó. - öltöztem fel morcosan.
Nem akartam, hogy elmenjen. Olyan jó volt vele minden perc, féltem elengedni. Még az ajtóhoz sétálva is könyörögtem neki, hogy maradjon, ám nem hatotta meg.
-Sietek vissza. - állt meg a küszöbön és hátrált tőlem.
-Rendben. De tényleg siess.
-Sietek. Szia!
-Szia! - köszöntem el tőle, majd végignézve, ahogy elsétál, lassan becsuktam az ajtót.
-Elment? - jelent meg húgom.
-Igen, el. - sóhajtottam és felé fordultam - Mit szeretnél?
-Nagyon szép.
-Mit akarsz?
-Ugye nem haragszol?
-A benyitásodért? De eléggé. Be fogom zárni az ajtómat. - léptem hozzá.
-Jahj, ne mond el anyának. - aggódott - Véletlen volt. Ugye ettől még fog jönni? Ha miattam nem jön, anya megöl.
-Fog jönni. Ne aggódj. De te meg ne merj többet nekem keresztbe tenni, vagy használom ellened a fegyverem, amit a kezembe adtál. - fenyegettem meg.
-Rendben. Jó leszek, esküszöm. - viszont kopogtak is, amint befejezte mondandóját.
-Te vársz valakit? - kérdeztem húgomtól.
-Nem.
-Akkor.... itt hagyott volna valamit? - fordultam az ajtó felé, hogy kinyissam.
-Lehet.
-Na mi az máris........ hiányoztam? - döbbentem le, amint megláttam ki áll az ajtóban. Szívem majd kiugrott a helyéről, hirtelen rosszul lettem és éreztem, hogy forog velem az egész világ.
-Szia! Egy kicsit igen.
-Hogy......
-Hallottam kórházban voltál. Jaj, én kicsi Hoseokom. - borult nyakamba - Jobban vagy már?
-I-igen. Mit keresel itt? - néztem rá továbbra is úgy, mint aki szellemet lát, mert hát..... azt láttam.
-Jöttem meglátogatni téged.
-Ez ki, bátyus? - kérdezett bele húgom, én pedig nagyot nyeltem válaszom előtt.
-Hát....... - vettem mély levegőt - Ő itt..... Gayoon.


(Folytatjuk! :D Húú mik történnek. Gayoon, az eredeti, visszatért. A kis szemét én is megfojtanám már most, mert tudom mi lesz, de aaaaa, olvassatok és megtudjátok :D
Amik pedig állandóak most :D
CSOMAGKÜLDÉS: A Fandom idén is küld kis csomagot karácsonykor a drágáinknak. Akit érdekel a program, az itt mindent megtalál----> Fandom
Akinek egy csöppnyi jel sem utal arra, hogy kpopos, az ne várjon felvételt. Illetve aki már örült kpoposnak számít se. Normális, szorgalmas embereket várunk. A csoportba nincsenek posztolgatások, csak a Fandom projectek, így ne számítsatok minden szaros képre. Arra vannak más csopik.
BTS comeback: Ez pedig egyenlő az újabb szavazások korával. Majd most már ezekről is lesz blogbejegyzés, meg szerintem a Fandom projectekről is fogok kiírni, így érdemes lesz figyelni minket. természetesen mindent rendszerezni fogunk, hogy tudjatok tájékozódni.