I've lost you 8 times: Heimlich

– Ezzel én is így vagyok. Nem tudom, hogyan lennék képes nélküled lélegezni egyáltalán. Nem lennék önmagam nélküled, kicsit elveszett lennék nélküled.

– Hallom, nagyon megtetszett ez a szám.

– Ismersz – vigyorgott Namjoon. – Imádom a zenét.

– Igen... ismerlek és nagyon szeretlek.

– Ahh, én is nagyon szeretlek – dőlt el a kanapén barátnőjével Nam.

Ugyan Minjee visszakapta élete szerelmét maga mellé, mégsem hagyták őt nyugodni a történtek. Úgy gondolta, csupán egy furcsa álom volt, de minél jobban szerette volna ezt hinni, annál inkább képtelen volt erre. Túl sok közös akadt a történésekben, így nem tudta meggyőzni magát, sem pedig megnyugodni. Ezek után rettenetesen félteni kezdte Namjoont és bár ezt szavakba sosem öntötte, mégis érezhető volt rajta a feszültség. Szerencsére volt mivel leplezni ezt, hiszen az esküvői készületek rengeteg embert szoktak aggasztani, ezért Nam ennek tudta be az egészet. Ő sokkal gyorsabban elfelejtette a furcsa véletleneket, mint Minjee, aki egyre többet álmodott az autóról, a sötét lényről és szerelme haláláról. Gyakran fel is riadt ezek miatt az éjszaka közepén.
– Minden rendben? – fordult hátára Namjoon amint ő is megébredt arra, hogy párja már az ágy szélén ül.
– Persze. Csak iszok egyet, mindjárt jövök – nyugtatta a másikat Minjee.
Nem akarta vele megosztani soha az ilyen álmait, jobbnak látta eltitkolni ezeket, így mindig talált kifogást a felriadásaira, vagy hogy miért nem képes átaludni egy éjszakát sem.
– Ma sem tudtad kipihenni magadat? – ölelgette reggel a lányt Namjoon. Már felébredtek, de még lustálkodtak picit a Nap melegítő sugaraiban.
– Nem igazán.
– Hazafelé vehetnénk valami teát, hátha az segít nyugodtan aludni. Vagy a tortakóstolás helyett mehetnénk a hivatalba és sunyiban megházasodhatnánk, majd lemondhatnánk az egész banzájt, hogy ne okozzon több feszültséget – mosolygott Namjoon.
– Előbb próbáljuk meg a teát – helyezkedett kényelembe Minjee párja karjaiban. – Aztán majd ha kezdek tönkremenni, akkor jöhet a B terv.
– Rendben. De azért ne izgulj ennyire az egész miatt. Teljesen felesleges. Minden rendben lesz és jól fogja érezni magát mindenki.
– Majd ha túl leszünk rajta, akkor megnyugszom.
– Megnyugtathatlak, ha szeretnéd – könyökölt fel Namjoon. – De előbb meglátogatom a mosdót és majd utána – puszilta meg barátnőjét mielőtt kikelt volna az ágyból.

Namjoon mindig mindent megtett azért, hogy Minjeet jókedvűnek és nyugodtnak lássa, ami néha sok erejébe került, de sosem gondolt úgy erre, mint teherre. Bármit megtett volna párjáért, ahogyan az is érte.
– Még kávét is főztél – ült le az asztalhoz Nam, hogy megreggelizzen. – Ennyire rossz volt a reggel teljesítményem, hogy kell egy kis dopping? – mosolygott.
– Nem, éppen ellenkezőleg. A kiemelkedő teljesítményedet jutalmazom – ült le mellé Minjee.
– Ezek szerint reggel vagyok a legjobb. Akkor átrakhatnánk estérő kora reggelre.
– Napirendet ne írjak hozzá?
– Nem kell, ezt még meg tudom jegyezni – puszilta meg párja arcát Namjoon. – Köszönöm a reggelit.
– Neked bármit – láttak hozzá.
– Négyre megyünk a tortáshoz, ugye? – érdeklődött Nam.
– Igen. Így lesz két óránk dönteni.
– Akkor ez most az ebéd is?
– Nem tudom még. Nem akarom magam teleenni tortával, mert akkor nem fogok beleférni a ruhámba.
– Azt hittem, az még nincs meg.
– Nincs, de azt tudom, milyen méretben szeretném majd és azon nem szívesen változtatnék. Nem egy kis tehénhez mész hozzá. Nem szeretnék a fotókon úgy kinézni, mint akit megmentettek a vágóhídról ezzel a házassággal – fogyasztotta jóízűen a reggelijét Minjee.
– Sose gondold ezt! Nem az alakod miatt szeretlek. Az csak egy plusz, amit miatt szexibb vagy és még egészséges is. De nem bánom azt se, ha felszedsz pár kilót. Sosem zavarna.
– Ezt majd mond akkor mikor a tévé távirányítóját bányászom ki a bőrredőim közül.
– Annyira sosem tudnál meghízni szerintem – mosolyogtak.
Az ő számításuk szerint már ezer éve együtt éltek, mivel egyik napról a másikra képesek voltak összehangolódni és azóta is olyan harmóniában töltötték minden percüket, mintha ez sohasem lett volna másképp. Mondhatni együtt lélegeztek, együtt estek túlzásokba, együtt szomorkodtak és együtt próbáltak megérteni mindent, amit képtelenek voltak. A barátaik is úgy vélték, őket egymásnak teremtette a Világ, aki pedig először találkozott velük az sem gondolta ezt máshogy.
– Ez egy csokitorta enyhe rum ízesítéssel. Remekül menne a vanília mellé, amit választottak és a legtöbb ember szereti, ezért ezt javasolnám önöknek az alsó szinthez – tett le Namjoonék elé egy újabb szelet tortát az őket kiszolgáló hölgy.
– Mondtam, hogy a csoki lenne a legjobb – szelt le egy kis darabot belőle Minjee.
– A fiúk szeretik, de sem a te szüleid, sem az enyémek nem rajonganak érte – kóstolta meg Nam is.
– Esetleg egy kicsit kevésbé édes csokit talán ők is szeretnének.
– Két réteg krém van benne, az egyiket csinálhatjuk étcsokoládéból, úgy nem ennyire édes, de ugyanannyira jól passzol a rumaromához.
– Ez jó ötlet. Van esetleg abból is egy kis kóstolójuk? – érdeklődött Minjee, miközben Nam a többi előttük ácsorgó kóstolni való desszertet szemlélte.
– Persze, azonnal hozom.
– Nekem a málnás még mindig jobban tetszik. Még a díszítése is aranyos – vette villájára a marcipánból készített apró málnát.
– De a málnát kevesebben szeretik, mint a csokoládét. Viszont ez lehet a legfelső szint. Az úgyis kevés szelet. A vanília két oldalán pedig szerintem nagyon jól mutatna a két csokoládé.
– Jah – kapta be Nam a marcipánt.
– Ez a fele-fele csokitorta rumaromával. Az egyik réteg egy étcsokoládés, ahogyan mondtam, a másik pedig tejcsoki. Így sokkal kevésbé édesebb – tette le eléjük az új szeletet a nő.
– Na lássuk – kóstolta volna meg Minjee, ám mégsem tette. Megzavarta, hogy Namjoon hirtelen felállt mellőle miközben köhögni kezdett. – Nam? – fordult utána Minjee.
Namjoon nem tudott válaszolni, annyira köhögött, amivel halálra rémítette párját. Ettől félt a legjobban, hogy valami megint történni fog ami miatt elveszti szerelmét és ezúttal nem lesz lehetősége visszaszerezni, ezért azonnal felpattant ő is, hogy megelőzze a tragédiát.
– Jól van uram? – kezdett aggódni a kiszolgáló is, aki Minjee riadalma miatt vette hirtelen véresen komolyan a helyzetet.
– Nam, Nam, mi az? A torkodon akadt? Valaki! Segítsen valaki, megfullad! – üvöltött Minjee torkaszakadtából.
Ő túl alacsony volt párjához képest, hogy segítsen rajta, ráadásul nem is volt teljesen tisztában vele, hogyan kellene. Ám szerencséjére az üzletben nem csak ők tartózkodtak, hanem más párok is akik között akadt olyan, ki képes volt cselekedni és még tudta is, mit csinál.
– Gyerünk pajtás! – karolta át Namjoont hátulról egy erősebb férfi, majd egy határozott mozdulattal segített is neki. Elsőre nem tűnt hatásosnak a dolog, de megismételte, a második alkalom után pedig már nem köhögött Nam, hanem hangosan fellélegzett. – Ez az! Mély levegő! – engedte el őt az ismeretlen. – Jól vagy, haver?
– Igen – kapkodta a levegőt Nam.
– Namjoon! – ölelte meg Minjee. – Nagyon köszönöm! – pillantott közben az ismeretlen pasira, kit hirtelen mindenki megtapsolt az üzletben.
– Örülök, hogy segíthettem! Óvatosan a kóstolóval! – veregette meg Nam vállát, miközben az elengedte barátnőjét, hogy meghajoljon az idegennek, ki megmentette az életét.
– Hálásan köszönöm. Sokkal tartozom.
– Ugyan – legyintett a pasi. – Csak tedd boldoggá a feleségedet és vigyázz magatokra!
– Köszönjük!
– Szép napot nektek! – köszönt el tőlük a férfi, majd vissza is tért menyasszonyához.
Ezek után kicsit érdekes hangulatban telt a további kóstolás mindenki részéről. Nem mindennap törtét hasonló az üzletben, így különlegességnek számított, az pedig, hogy Namjoont még meg is mentették, kész csodának minősült. Még az eladók is úgy kezelték őket, mint a gyémánt, mikor elköszöntek pedig olyan tiszteletet mutattak mindannyian, amire a leendő házaspár nem is számított.

– Kicsit furcsa volt ma a tortakóstolás – köszöntötte a fürdőből visszatérő barátnőjét Namjoon este, miközben az ágyban feküdve telefonját nyomkodta.
– Az nem kifejezés. Majdnem meghaltál. Az idegeimen táncolsz ezzel – masszírozta arcába a bőrápoló krémet Minjee, miközben leült az ágy szélére Nam mellé.
– Mostantól óvatosabb leszek, megígérem – pötyögött tovább Nam a mobilján. – De anyámnak el ne mond! A fiúk is egyetértenek abban, hogy a szüleim teljesen kiakadnának.
– Nem akartam. Én is majdnem szívrohamot kaptam, ők kapnának is. Nem lett semmi bajod, szóval nem muszáj tudniuk róla – bújt be a takaró alá Minjee. – Nincs kedvem holnap dolgozni menni – simult Namjoonhoz, ki le is tette telefonját az éjjeliszekrényre.
– Nekem sincs, de muszáj. Valamiből fizetni kell azt a tortát – mosolygott amint lekapcsolta a villanyt.
– Úgy csinálsz, mintha csak te fizetnéd az egészet.
– Közös a számlánk. Együtt fizetünk mindent.
– Na látod! Akkor ne mondj ilyeneket.
– Csak ugratlak szívem – ölelte meg barátnőjét. – Ne mond, hogy magadra vetted!
– Egy picikét. De könnyen kiengesztelhetsz.
– Tényleg? Akkor meg is próbálnám.
– Úúú! Kétszer egy nap! Szülinapom van? – csókolta meg párját Minjee.
– Ohh, tényleg. Így a szülinapodon ennél is jobbnak kell majd lennem – gondolkodott el Namjoon miközben beharapta alsó ajkát. – Egye fene, kihívás elfogadva – támadta le barátnője nyakát.
Sohasem volt gondjuk az ágyban, minden alkalom kivételes volt, a mostani pedig azért is minősült a tökéletesnél is jobbnak, mert ott lapult még mindkettejükben a riadalom utáni érzés, hogy milyen szerencsések is. Ez feltüzelte őket az éjszakára, melyet az ágy szenvedett meg a legjobban, de még az sem adta fel a harcot, így a kimerítő nap után úgy tűnt, végre képesek lesznek egy éjszakát átaludni anélkül, hogy bármelyikük felébredne majd. Minjee is hitt ebben, ám sajnos mégis meglátogatták őt a rémálmok, melyek ezúttal akörül forogtak, hogy Namjoon megfullad a tortától. Ahogyan minden alkalommal, úgy most is felriadt ezek miatt, viszont Nam szerencsére nem. Nem is szerette volna felkelteni, ezért csendben ment ki a konyhába, hogy egy kis hideg víz után visszafekhessen aludni. Nem sok volt már hajnalig, de az a néhány óra is gyötrő álmok között telt és hálás volt, mikor reggel a Nap elkezdett emelkedni, majd aranyló fényeivel lassan felkeltette a várost. Amint megszólalt az ébresztőjük Minjee felkelt, hogy lenyomja azt, de Nam meg sem mozdult.
– Jó reggelt, drágám! – súgta a fülébe. – Kelnünk kell, különben mindketten elkésünk – folytatta, de Namjoon meg sem moccant. – Nam? – ült fel Minjee. – Minden oké? Nam! – beszélt hozzá már hangosabban, de a másik mozdulatlan maradt.
Pánik fogta el Minjeet és hevesen ébresztgetni kezdte párját, de nem járt sikerrel. Namjoon nem mutatott életjelet, ezért Minjee taktikát váltott és segítséget hívott. A mentők már úton voltak miközben ő az utasításoknak megfelelően próbálta visszahozni párját az élők közé, ám kevés remény volt számára. Amint kiértek az egyenruhás férfiak átvették a feladatot tőle, végül azonban ők se jártak sikerrel. Namjoon többet nem ébred fel, melyet fájó szívvel közöltek Minjeevel, kinek másodszorra omlott össze egyik pillanatról a másikra világa. Nem tudta elhinni, hogy ez újra megtörtént, hogy az őt gyötrő álmok valóra váltak és elvették tőle azt a személyt, aki értelmet adott a napjainak. Újból összeomlott miközben a dolgok maguktól zajlottak körülötte. Rendőrök jelentek meg, majd a mentők távoztak, majd újabb ismeretlen emberek bukkantak fel, kik Namjoonnal együtt hagyták el a lakást. Közben ezernyi kérdést kapott az egyenruhásokról, melyeknek semmi értelmét sem látta. Végül eljött a pillanat, hogy egyedül marad a közös otthonban, mely már csak az övé volt, de nem tudta ezt megtenni. Nem bírt ott lenni úgy, hogy a másik nincs a közelben sem, ezért utána indult abba a kórházba, ahová vitték. A közelében akart lenni még egy kicsit, hiszen esélye sem volt elköszönni tőle és nem volt biztos benne, hogy erre majd nyílik még lehetősége.
– Tudom, hogy kérdezték már öntől, de mit csináltak tegnap, elmondaná nekem? – érdeklődött az orvos, aki patológiáról jött ki hozzá miután elmondta a kedves kis recepciósnak, ki is ő.
– Felkeltünk, megreggeliztünk, kicsit pihentünk, majd üres hassal elmentünk tortát kóstolni. Az esküvőnket tervezgetjük... vagyis, tervezgettük.
– Nem történt semmi különleges? Nem evett olyat, amit maga nem?
– Nem... csak félrenyelt a tortakóstolásnál, de semmi egyéb. Volt ott egy kedves férfi, aki segített rajta.
– Hogyan? Megveregette a hátát?
– Nem. Azt a fogást használta, amit akkor kell, ha valaki fulladozik. Nem tudom, mi a neve.
– Heimlich?
– Az. Igen, az. Megmentette vele az életét – szomorodott el Minjee. – Azt hittem ennél rosszabb nem fog történni velünk – küzdött könnyeivel Minjee.
– Értem... – gondolkozott el az orvos. – Köszönöm, hogy ezt megosztotta velem.
– Szívesen – pillantott meg az arcát Minjee és úgy vélte, most neki kell kérdeznie. – Esetleg van valamilyen ötlete, hogy mi történhetett a vőlegényemmel?
– Amíg nem biztos semmi, addig nem mondhatok semmit, hölgyem.
– De ötlete az van, ugye? Kérem, ossza meg velem. Sokat segítene bármi, de így a legrosszabb, hogy nem tudom, mi történt vele.
– Semmi sem biztos és nem szeretnék téves információval szolgálni.
– Kérem! Ő volt a mindenem. Addig nem fogok tudni aludni sem, míg nem tudom, mi történt vele – próbált hatni az orvos szívére, ami látszólag sikerült is, mivel egy mély lélegzet után újra megszólalt.
– Semmi sem biztos, minden csak feltételezés és majd a boncolás fogja végül megadni a választ számunkra, de úgy gondolom, a vőlegénye halálát talán okozhatta a Heimlich fogásból származó lassú, de tartós belsővérzést.
– Ilyen megtörténhet? – képedt el Minjee. – Azt hittem, az életet ment.
– Egy fulladásos helyzetben igen, de minden ilyen esetnél ajánlott az orvosi megfigyelés, főleg akkor, ha egy laikus végzi a műfogást. Ez egy nagy trauma a belső szerveknek és megsérülhetnek tőle. De ez csupán egy ötlet a sok közül. Majd a boncolás kideríti, hogy végül mi okozta a vőlegénye halálát.
– Be kellett volna hoznom.
– Ne ostorozza magát! – próbálta menteni a helyzetet az orvos. – Ez csak egy teória egyenlőre.
– És ha mégis ebbe halt bele? – kérdezte halkan. – Be kellett volna hoznom.
– Kevesen tudják sajnos, hogy ezután orvosi megfigyelés ajánlott, de csupán azért, mert ritka az ilyen súlyos szövődmény. De ismétlem, ez csak egy feltevés, majd a boncolás kideríti, mi okozta a vőlegénye halálát.
– Rendben – keseredett el Minjee. – Köszönöm!
– Szívesen. Próbáljon pihenni, családtagokkal tölteni az időt.
– Köszönöm, megpróbálom. Viszlát! – köszönt el Minjee és hazaindult.
Nehezen tudta megállni, hogy ne sírjon a tömeg előtt útközben, miközben az összes ismerős, barát és családtag próbálta őt elérni telefonon. Nem akart válaszolni senkinek, csak kicsit egyedül maradni. Ahogyan belépett a közös lakás ajtaján pedig esélye is nyílt erre. Egy lépést sem ment tovább. Bezárkózott majd a földre ülve magába roskadt. Úgy érezte, az ő hibája, hogy talán ha este felkelti Namot, mikor ő felkelt, akkor időben kiderül minden és nem veszíti el, vagy ha esetleg el sem mentek volna tortát kóstolni, vagy ha ő eszi meg Nam elől az összes marcipán. Nem tudott másra gondolni könnyei között csak arra, hogy mennyi mindenen változtatna, ha esélye lenne, miközben a Nap ereszkedni kezdett. Gyorsan elrepült az idő egy ilyen szomorú esettel a középpontban, így észre sem vette, mennyi az idő, csak mikor végre megmozdult, hogy igyon legalább egy keveset. Nehezen jutott el a konyhába, már semmi ereje sem volt a sírástól, és még nehezebben ült le az egyik székre egy pohárka vízzel. A Nap utolsó fényei megvilágították poharát, melyektől úgy tűnt, mintha aranyat inna. Ahogyan elmerült ebben a gondolatban eszébe jutott valami fontos. Felemelte tekintetét a lassan lenyugvó égitestre, majd néhány pillanattal később már telefonjáért rohant. Ügyet sem vetett a rengeteg üzenetre és nem fogadott hívásra, inkább az internetet kezdte böngészni. A Heimlich fogásról olvasott és arról, milyen szövődményei lehetnek. Biztos volt benne, hogy ez az oka szerelme halálának, ezért mindent tudni akart róla mielőtt lefekszik aludni. Rengeteg oldalt látogatott meg és sokat olvasott a teendőkről, mikor pedig úgy érezte, minden megvan, amire szüksége lehet, célba vette a hálószobát. Reménykedett benne, hogy ezúttal is az történik majd, ami legutóbb. Hitt benne, hogy ha most lefekszik aludni akkor reggel majd Namjoon oldalán fog ébredni. Már biztos volt mindabban, amit gondolt. Mindent feltett a hitére, miszerint az első alkalommal sem álmodott, vagy most is álmodik, lényegtelen, de holnap majd lehetősége nyílik, hogy megmentse élete szerelmét, ezért gyorsan ágyba bújt. Igyekezett elaludni, ám nagyon nehezen ment neki. Izgult, mi fog történni, így nagyon sokáig forgolódott mielőtt sikerült végre elszenderülnie.

Azt álmodta, amire számított. Namjoonnal volt, de tisztán tudta, ezúttal minden csak egy álom. Tortát kóstoltak, Nam fulladozni kezdett, majd az idegen felbukkant és segített rajta a Heimlich fogással. Amint Namjoon újra levegőhöz jutott a férfi ezúttal Minjee felé fordult és nem volt más, mint egy nagy feketeség, melynek emberi alakja van.
– Változtass!
– Ki vagy te? – kérdezett vissza Minjee.
– Segítség.
– Miért történik ez? – érdeklődött újból, ám ezúttal nem kapott választ.
– Minjee? – hallotta Namjoon hangját, mire kipattantak szemei. – Minden rendben? – látta meg a fölé támaszkodó Namjoont a reggeli Nap fényében, kinek azonnal nyakába is ugrott. – Megint rosszat álmodtál?
– Elmondhatatlanul rosszat – szorította magához a másikat.
– Ma sem tudtad kipihenni magadat? – hangzott el ugyanaz a kérdés, ami már korábban is, miközben Nam viszonozta az ölelést.
– Nem igazán.
– Hazafelé vehetnénk valami teát, hátha az segít nyugodtan aludni. Vagy a tortakóstolás helyett mehetnénk a hivatalba és sunyiban megházasodhatnánk, majd lemondhatnánk az egész banzájt, hogy ne okozzon több feszültséget – mosolygott Namjoon.
– Nem kell tea. Azt hiszem, már rájöttem, mi a gond.
– És mi az?
– Az legyen az én titkom, míg nem vagyok biztos benne.
– Ahogy szeretnéd.
– Reggeli! – engedte el Namot Minjee.
– Jöhet, de kimegyek az asztalhoz.
– Oké. Csinálok kávét is – pattant ki az ágyból Minjee.
– Óóó! Szülinapom van? – kiabált barátnője után Nam.
– Valami olyasmi? – kapott válasz.
Minjee tisztában volt vele, hogy mi és hogyan kell történni, bár a saját válaszaira nem igazán emlékezett, ezért mégsem volt teljesen egyforma a két nap. Azonban a lényeges dolgokban minden megegyezett. Ugyanúgy elmentek tortát kóstolni ugyanabba az üzletbe, ahova az előző alkalommal és ugyanaz a hölgy fogadta őket, aki akkor is. A torták ugyanabban a sorrendben kerültek eléjük, mikor pedig megjelent a málnás a marcipán málnákkal Minjee úgy gondolta, inkább megelőzi a bajt, így mindet megette és egy darabot sem hagyott párjának. Azt hitte, ezzel elkerülheti a fuldoklást és az ezzel járó dolgokat.
– Ez egy csokitorta enyhe rum ízesítéssel. Remekül menne a vanília mellé, amit választottak és a legtöbb ember szereti, ezért ezt javasolnám önöknek az alsó szinthez – tett le újból a hölgy a szelet tortát.
– Mondtam, hogy a csoki lenne a legjobb – szelt le egy kis darabot belőle Minjee ezúttal is.
– A fiúk szeretik, de sem a te szüleid, sem az enyémek nem rajonganak érte – kóstolta meg Nam is miközben ugyanazt mondta, amit legutóbb.
– Esetleg egy kicsit kevésbé édes csokit talán ők is szeretnének – erre a válaszra még emlékezett.
– Két réteg krém van benne, az egyiket csinálhatjuk étcsokoládéból, úgy nem ennyire édes, de ugyanannyira jól passzol a rumaromához.
– Ez jó ötlet. Van esetleg abból is egy kis kóstolójuk? – érdeklődött Minjee újból, habár tudta a választ, miközben Nam a többi előttük ácsorgó kóstolni való desszertet szemlélte.
– Persze, azonnal hozom.
– Nekem a málnás még mindig jobban tetszik. Még a díszítése is aranyos. Hagyhattál volna egyet nekem is belőlük.
– Csak marcipán, semmi különleges nem volt bennük, ne aggódj!
– De igen, az alakjuk.
– Ez az fele-fele csokitorta rumaromával. Az egyik réteg egy étcsokoládés, ahogyan mondtam, a másik pedig tejcsoki. Így sokkal kevésbé édesebb – tette le eléjük az új szeletet a nő, melyet Minjee azonnal meg is kóstolt Namjoonnal együtt.
– Na mit gondolsz? – érdeklődött Minjee.
– Ízlik. Egész jó. Lehet, ez tényleg tetszene mindenkinek – nyelte le a kis falatot Nam, majd felállt az asztaltól.
– Minden rendben? – érdeklődött félve Minjee.
– Persze. Csak elmegyek mosdóba.
– Jah, oké – tért vissza a tortákhoz Minjee. Tovább kóstolgatott miközben a nő azt magyarázta, milyen összeállításban lenne szerinte a legjobb és milyen díszítéssel. Minjee figyelmesen és már megnyugodva hallgatta, hiszen eltűnt a Namjoon fulladását okozó kis marcipán, mikor újból köhögést hallott maga mögül. Megfagyott benne a vér amint gyorsan megfordult. Nam volt az megint és nem értette, mi történt. A málna eltűnt, mit nyelt félre? Miért kellett ennek így történnie megint?
– Hé, haver, jól vagy? – jelent meg Nam mellett az a férfi, aki előző alkalommal megmentette, mialatt mindenki aggódva állt körülötte. Az ismeretlen ezúttal is segített Namjoonon, ki egy hatalmas légvétellel nyugtatta meg Minjeet, nem fog megfulladni.
– Istenem! – ugrott Nam nyakába barátnője. – Nagyon köszönöm! – pillantott közben az ismeretlen pasira, kit hirtelen mindenki megtapsolt az üzletben.
– Örülök, hogy segíthettem! Óvatosan a kóstolóval! – veregette meg újból Nam vállát, miközben az elengedte barátnőjét, hogy meghajoljon az idegennek, ki megint megmentette az életét.
– Hálásan köszönöm. Sokkal tartozom.
– Ugyan – legyintett a pasi. – Csak tedd boldoggá a feleségedet és vigyázz magatokra!
– Köszönjük!
– Szép napot nektek! – köszönt el tőlük a férfi, majd vissza is tért menyasszonyához.
– Be kell mennünk a kórházba – fordult Nam felé Minjee.
– Mi? Minek? Jól vagyok – lepődött meg rajta.
– Akkor is. A Heimlich fogás okozhat belső sérüléseket és ilyenkor ajánlott az orvosi felügyelet egy napig. Be kell mennünk.
– Jaj, semmi bajom, ne aggódj emiatt.
– De igenis, aggódom. Majd máskor lefixáljuk a tortát. Irány a kórház! – válaszolt vissza határozottan Minjee.
– Oh! – lepődött meg Namjoon. Ritkán látta ilyennek párját. – Rendben. Ha ennyire ragaszkodsz hozzá, egy napból nem lesz bajom – adta be a derekát.
Ugyan útközben próbálta lebeszélni erről barátnőjét, ám az nem hagyta magát. Addig nem volt hajlandó megnyugodni, míg Namjoont fel nem vették a kórházban és be nem fektették egy ágyra. Sajnos Minjee nem maradhatott vele ott estére, ezért kénytelen volt hazamenni. Egyedül maradt a lakásban, de legalább ezúttal megvolt rá az esély, hogy nem örökre. Nem tudott elaludni, akárhogyan próbálkozott nem sikerült, maximum csupán néhány órácskára, majd felriadt. Nem álmodott most semmit, csak azzal volt elfoglalva, hogy Nam kórházban van megfigyelésen. Az utolsó percekben meredten figyelte az órát, amint pedig az reggel hatot ütött írt a párjának. Legalább a mobiltelefonját és néhány személyes tárgyat magával vihetett, így tudták tartani a kapcsolatot, ám Namjoon nem válaszolt. Minjee azonnal összekapta magát és a kórházba rohant, ahol amint megtudták, kicsoda, azonnal felvilágosították. Igaza volt. A patológusnak igaza volt amikor elmondta, mi a sejtése. Namjoon állapota az éjszaka romlani kezdett, az értékei pedig belső vérzésre utaltak ami miatt azonnal megműtötték. Mivel ez nem rég történt így az altató hatása még érvényesült nála, azonban Minjee már meglátogathatta. Amint leült az ágya mellé és tudatosult benne, mi is történt az elmúlt néhány napban, Namjoonra borult, ki kicsit kábán mocorogni kezdett.
– Minjee?
– Látod? – emelkedett fel róla könnyes szemekkel. – Megmondtam, hogy be kell jönnöd. Mihez kezdtem volna veled, ha otthon vagyunk? Észre sem vettem volna. Csak arra ébredhettem volna, hogy már sosem kelsz fel.
– Igen. Köszönöm! – sóhajtozott nagyokat Namjoon. – Jobban leszek, ne sírj.
– Tudom. Csak megijesztettél.
– Többet nem foglak.
– Nem is ajánlom – puszilta meg Nam arcát Minjee. – Nem megyek ma dolgozni, itt leszek veled. Leugrok reggeliért, de te még nem ehetsz. Mindjárt jövök.
– Rendben – hunyta vissza szemeit Namjoon.
Minjee felkelt mellőle, majd kicsit félve ugyan, de elhagyta a szobáját. Mielőtt pedig elmehetett volna reggeliért még összefutott azzal a nővérrel, aki bevezette őt Namhoz.
– Meg kell mondanom, kevesen hozzák be ilyennel a családtagjaikat, de maga nagyon jól tette, hogy behozta a kedvesét. Helyesen cselekedett. Megmentette az életét.
– Köszönöm. Nem gondoltam, hogy ilyen lehetséges, de valahol hallottam erről és inkább biztosra mentem.
– Nagyon jól tette. Visszajön még?
– Itt töltöm az egész napomat, csak valami harapnivalóért megyek magamnak.
– Rendben. Akkor még találkozunk – ment útjára a nővér.
– Azért remélem, nem túl sokszor – motyogta halkan Minjee.


(Folytatjuk! Továbbá igen, a Heimlich fogás okozhat halálos szövődményeket, bár nem a leggyakoribb, hogy emiatt sérül meg valaki. Amennyiben helyesen hajtják végre, úgy nem okoz problémát. Valószínűleg ezt nem sokan tudtátok, azért választottam ezt Namjoon második halálának.
Hamarosan robogunk is tovább! Ahogy lesz időm írom a következő részt, ami valószínűleg meglepően hosszú lesz, de semmi spoiler. Majd rájöttök, miért. :3
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )

Kitty kitty [EXTRA] 20. rész: Heesoo

Ahogy ígértem, egy extra epizód, ám ez azonban jobban összpontosít Kookra, mint a szerelmes macskákra, de természetesen ők sem maradnak ki. Aki olvasta a nagyon hosszú Yaoi sorozatomat, amit még mindig nem fejeztem be, annak ismerős lehet a címben szereplő név és már tudhatja is, mi lesz a vége ennek a oneshotnak minősülő extra résznek. :D


Figyelmeztetések/jellemzők: 16+, BTS, fiú x fiú, középpontban: Jungkook + OC, YoonMin, hibrid, 8752 szó!


Yoongi lassabban épült fel, mint szeretett volna, de nem tudta siettetni a gyógyulást, amit Jimin sajnos akarata ellenére hátráltatott. Az idősebbnek pihenésre lett volna szüksége amibe gyakran beleszólt a foltos kis calico, ki szerelmesebb volt, mint valaha. Yoongi persze örömmel fogadta a törődést és inkább maradt otthon néhány nappal többet, minthogy visszautasította volna párját. Ő később is állt munkába Jiminnél, de ezt persze indokolta a súlyosabb sérülése és a hosszabb kórházi ellátása. Azonban ezeken kívül is sok változás történt rövid idő alatt az életükben. Az irodában már mindenki tisztában volt a helyzetükkel, hiába viselkedtek úgy, ahogyan korábban. Ettől még azonban nem akarták kimutatni mindenki előtt, hogy ők mennyire összenőttek, így végül senki sem beszélt róluk, mégis mindenki tudott kettejükről. Sőt, nagyobb nyugalmat kaptak az eddig őket támadó emberek felől, mint korábban, ami kellemes meglepetés volt számukra. Ezalatt pedig, ahogyan Yoongi újra magáénak érezte erejét, átköltöztette Jimint a barátaik segítségével. Hetüknek csak egyszer kellett fordulni a calico cuccaival, hiszen abba a picike lakásba nem sok holmi fért, így azonban hamar megvoltak mindennel és tarthattak egy baráti estét is.

Remekül haladtak mindennel ahogyan telt az idő. Jimin továbbra is aranyos volt, a heatjei alatt pedig néha nagyon fárasztó, ám jól kijöttek Yoongival, még az apróbb nézeteltérések ellenére is. Néhány hónap alatt pedig a fiatalabb anyagilag is kezdett talpra állni.

– Vásároltunk, meg ebédeltünk, aztán kávéztunk és végre és fizethettem mindent. Olyan boldog voltam, hogy Kook végig rajtam nevetett – mesélte boldogan párjának napját Jimin amint hazaért.

– Remélem megint egy párnak néztek titeket – vette el Yoongi a másiktól a szatyrokat.

– Egyszer. De mivel egy ember volt és Kookot még mindig rossz érzéssel töltik el az ilyesmik, ezért nem tagadtuk.

– Nem gond – pakolt le Yoongi a kanapéra.

– Tényleg? – vetkőzött Jimin.

– Igen. Velem alszol, velem laksz, velem fekszel le, ő pedig nincs túl jól. Nem gond – tért vissza párjához Yoongi. – Szóval, miket vettél? – ölelte át derekát.

– Csupa leértékelt cuccot, de nagyon jók! – válaszolt izgatottan vigyorogva Jimin. – Megmutatom!

Egy gyors csók után pedig valóban rohant is kipakolni, hogy egy elnagyolt divatbemutatót tartson az idősebbnek. Nagyon örült az új ruháknak. Évek óta nem vett magának semmi hasonlót, ezért az utóbbi időben nagyon belehúzott ahogy lett pénze rá. Viszont ezen Yoongi is felbuzdult picit, amint pedig halványan mosolyogva figyelte boldog párját el is határozta magát, hogy itt az ideje felvetni az ötletét.

– Tudod mit kéne még venned? – húzta ki magát a kanapén ülve.

– Mit?

– Rövidnadrágot, fürdőgatyát, talán egy napszemcsit is.

– Majd nyáron. Most még hideg van hozzá – hajtogatta össze új ruháit Jimin.

– Pedig szerintem venned kellene ilyesmit, hogy majd ne ott kelljen helyben. Úgy mindig drágább.

– Hol? – állt meg dolgával Jimin.
– Bárhol, ahol jelenleg strandidő van. Azt mondtad, a top egy az, hogy elmenjünk kettesben nyaralni egy hétre. Ebben csak a pénz akadályozott meg eddig téged, de már jobban állsz, szóval mi lenne ha... elmennénk kicsit pihenni?
– Csak mi ketten? – vigyorgott Jimin amint leült párjával szemben a kanapéra.
– Igen.
– Szerinted elengednének?
– Muszáj lesz nekik.
– És hova akarsz menni? – érdeklődött izgatottan a calico amivel Yoongit is mosolygásra késztette. – Nem sok spórolt pénzem van, így messzire sajnos nem tudunk elmenni.
– Akkor Thaiföld? A repjegy kicsit költséges, de szívesen kisegítelek. A többi nem vészes. A tengerparti strandhoz még hideg lesz, de wellnessezni tudunk.
– De én szeretnék tengerben fürödni – mászott az idősebb ölébe Jimin. – Mi lenne, ha kicsit később mennénk, mikor ott már jó az idő és akkor tudnám magamnak fizetni rendesen. Kimehetnénk majd a tengerpartra, koktélozhatnánk a csillagok alatt, meg mást is csinálhatnánk – vigyorgott továbbra is amint átkarolta Yoongi nyakát.
– Biztos várni akarsz addig? – ölelte át Jimin derekát az idősebb.
– Te nem szeretnél a tengerparton heverészni velem?
– Dehogynem! Csak jó lenne már most elvonulni kicsit, hogy kettesben töltsünk egy kis időt ismeretlenek között. De ha neked nem olyan sietős, akkor várhatunk még a tengerpartra. Az valóban jobb lenne, mint egy bezárt wellnesses nyaralás.
– Szuper! – nyomott egy gyors csókot párja arcára Jimin. – Holnaptól spórolok megint, hogy biztosan legyen pénzem. Sőt, holnap visszaviszek minden ruhát – mászott ki az idősebb öléből, hogy elpakoljon.
– Azt ne! – húzta vissza a calicot magához Yoongi. – Megérdemled az új holmikat, ne vidd vissza egyiket se! – ölelgette a fiatalabbat miközben macskafüleit piszkálta orrával. – Nem kell úgy spórolnod, mint korábban, van időnk. Inkább élj kényelmesen.
– Kezdesz olyan lenni, mint én.
– Ezt hogy érted?
– Harapni lehet a karamellát a levegőben.
– Ezt igennek veszem – harapott lágyan a calico fülébe.

Ötleteltek még a pontos időpontról, hogy mikor menjenek el kettesben egy hétre pihenni, amint pedig sikerült megállapodniuk már foglaltak is jegyet. Az egész utazást Jiminhez igazították, hogy az ő pénztárcájának kedvezzenek, így várniuk kellett még néhány hónapot. A calico ugyanis nem szerette volna, ha mindent a másik fizet majd helyette. Egész életében segítettek neki a pénzügyekkel, emiatt pedig érthető is volt viselkedése. Boldogan újságolta a megvet repülőjegyet és a lefoglalt szállást legjobb barátainak, kik örültek a hírnek, viszont akadt valami, ami mégis zavarta Jimint. Taehyungnak volt valakije, így nem maradt magára szinte soha, azonban Jungkooknál más volt a helyzet. Sok idő telt el a történtek után, ám a nyúl továbbra is kerülte az embereket és sokszor rosszul lett a tömegben, ha egyedül maradt. Ezért támadt Jiminnek egy ötlete melynek sajnos párja már kevésbé örült. De persze a hatalmas szemekkel, a cuki ajkakkal és az édes kis illattal sikerült meggyőznie Yoongit, hogy magukkal vigyék Kookot.
– Azért remélem, nem akarod majd, hogy ő is hozzám költözzön.
– Nem-nem – nyugtatta meg párját Jimin, miközben a reptéren várták Kookot. – Szerintem ez a nyaralás sokat segít majd rajta.
– Remélem. A legközelebbi nyaralásra csak veled akarok menni. Vagy maximum úgy, ha ő is hozza a párját és megkapjuk a kis magánéletünket.
– Most is lehetünk majd kettesben – mosolygott Jimin Yoongira. – Megígérem – puszilta meg párja arcát a fiatalabb.
Jungkook időben érkezett és láthatóan kicsit kényelmetlenül érezte magát a többiek társaságában, de ez csupán amiatt volt, mert nem tudta, Yoongi mit gondol valójában az egészről. Tőle félt egy picit, viszont Jimint nagyon szerette még mindig, ezért szívesen töltötte vele az idejét, mivel látszólag ő bizonyult az egyetlen személynek akinek még akadt is rá szabad perce. Egész úton csendben volt és feltűnően húzott a hibridek felé minden egyes alkalommal amikor felbukkant valaki, akinek emberi füle volt. Yoongi kicsit meg is sajnálta emiatt. Hiába Jimin volt az akit végül elraboltak és megsebesítettek, Jungkooknak sokkal tovább kellett elviselnie a bántalmazást, ezért a fekete macska igyekezett erőt venni magán.
– Egymással szemközti szobák. Szerencséd van Jungkook – nyitotta ki a hotelszobájuk ajtaját az idősebb miután bejelentkeztek.
– Kicsit pihenj le Kookie, szusszanj egyet, mi is azt fogunk, aztán menjünk le enni! – puszilta meg a nyuszi arcát Jimin, ami után az említett láthatóan idegesen pillantott Yoongira. Remélte, nem kapja el a másik amiért a calico ennyire közvetlen vele.
– O-oké – tűnt is el gyorsan saját szobájában, Jimin pedig követte párját a másikba.
– Ezt nehéz lesz megszoknom – zárta be az ajtót Yoongi.
– Mit? – pakolt le Jimin és azonnal rendezkedni kezdett a csomagjaikkal.
– Hogy ennyire közvetlen vagy vele.
– Nincs közöttünk már semmi és nem is lesz míg veled vagyok. Márpedig én veled akarok lenni, szóval ne aggódj – huppant le az ágyra a calico. – Pihizünk kicsit? – vigyorgott kajánul, miközben foltos farkincáját maga mögött lengette.
– De halknak kell lenned különben a szomszéd mindent hallani fog és úgy tudom, egy nagyon kényes nyúl kapta meg az egyik szobát a közelünkben – sétált oda a fiatalabbhoz Yoongi.
– Csak ha te is csendben leszel – dőlt el az ágyon a calico amint az idősebb lassan rámászott.
– Nagy kihívás lesz ez a nyaralás.

Yoongi és Jimin gyorsan felavatták a hotelszobát, ha pedig a fekete macskán múlt volna, kétszer is megtették volna, azonban a fiatalabb már így is aggódott picit, hogy túlságosan nyilvánvalóan elhúzzák a pihenést, ezért nem ment bele. Inkább a terve szerint folytatta útját, majd Jungkookot összeszedve elmentek vacsorázni. Jimin próbálkozott a feszült hangulat oldásával a sok finomság felett, azonban ezzel csak azután járt sikerrel, hogy Yoongi unszolására mind a hárman ittak egy kis rövidet. A fekete macska néhány pillanattal ezután beszédesebb és kedvesebb lett a nyúlhoz, továbbá sokkal közvetlenebb párjához, amitől Kook is feloldódott. Végre nem feszengett senki, Yoongit sem zavarta a többi ember és úgy tudtak pihenni, ahogyan tervezték. Nem szerették volna az első estét a hotelszobában kuksolva tölteni, ezért a személyzet ajánlását kikérve le is mentek a hotel tengerpartjára, ahol egy kis bár fogadta őket zenével és társasággal. Készültek rendesen a turisták érkezésére ami kapóra is jött a fiataloknak. Bár Jungkookot nehezen lehetett elengedni, mert ő maga nem akart elvegyülni az emberek között, de azért erőt vett magán, hogy ne legyen nagy teher társai számára. Úgy kapaszkodott a bárpultba mintha az élete múlna rajta, miközben feszülten nézelődött. Ideges volt, de uralkodni akart magán míg a szerelmes pár kicsit élvezi a szabadságot.
– Látod, próbál nem a terhünkre lenni – feküdtek egymáson a sötétben egy függőágyban néhány méterre a zenétől és a többi vendégtől.
– Szívesebben nézek valaki mást, mint az exedet, aki csak úgy ontja magából a félelem illatát.
– Igazad van – fordult inkább párja felé Jimin. – Párként jöttünk és ő nem a gyerekünk, nem kéne ennyire féltenem – játszott Yoongi macskafarkincájával.
– Pontosan. Amúgy is érezni fogod, ha elmegy valamerre. Jó az orrod neked is – ölelgette Jimint az idősebb. – Nagyon szépek a szemeid ebben a halvány fényben – udvarolt.
– Köszönöm – mosolygott zavarában Jimin és kicsit összehúzta magát.
– Ha elárasztod a levegőt a vaníliáddal, nehezen tartom szemmel a barátodat – harapta meg lágyan a calico foltos macskafülét.
– De ha ilyeneket mondasz nekem nehezen tudom visszafogni magamat.
– Ha pedig kevesebb hibrid lenne a közelben valószínűleg nem is kérném tőled.
– Úúú! – emelkedett fel picit és meglepődve pillantott párjára.
– Néha jót tesz egy kis adrenalin közben, na. De most még az exed is itt van. Biztosan lebuknánk.
– Nem is tudtam, hogy ilyen bátor vagy.
– Amnéziád lenne? Tudod nincs meg az epém és annak nem egy epekő az oka.
– Tudom, de az más – feküdt vissza a fekete macskára Jimin.
– Jah, értem. Mert ahhoz, hogy szexeljünk a szabadban úgy, hogy mások is vannak a közelünkben, sokkal nagyobb bátorság kell, mint megvédeni egy késsel felszerelkezett ellenséggel szemben a szerelmünket... Értem.
– Nem így gondoltam – csapott játékosan párja mellkasára a calico.
– Sosem fogok tudni kiigazodni rajtad – játszadozott Jimin macskafüleivel Yoongi. – De így legalább érdekes mindennap – sóhajtott nagyot.
– Fáradt vagy?
– Kicsit. Ez a kis függőágy nagyon kényelmes. Még néhány hosszabb perc és biztos elalszom, ha így hintáztatsz minket tovább a foltos kis farkaddal.
– Lehet mennünk kéne. Felavathatnánk másodszorra is azt a szobát... Vagy esetleg sétálhatnánk egyet még parton, messze mindenkitől – simogatta Yoongi mellkasát.
– Már nem is olyan félelmetes ötlet, igaz? – vigyorgott az idősebb.
– Kíváncsivá tettél.
– Ezt örömmel hallom, mert a strandot is fel kell majd avatnunk egyik nap. Remélem, készülsz.
– Mindent fel fogunk avatni? Ú! A liftet is? Abban van tükör is. De szerintem nem tudnánk benne annyi időt eltölteni, hogy kényelmesen... Tudod. Pedig nagyon izgató a gondolata is. Mi az? – pillantott fel Yoongira, amint az felemelve fejét a bár felé nézett.
– Megváltozott Jungkook illata, nem érzed?
– Kicsit tele már az orrom – fordult ő is barátja felé.
– Azt hittem, fél az emberektől – jegyezte meg Yoongi.
– Hát fél is a többségtől. Bár ez a pali sem egy fogpiszkáló, szóval nem értem. Érdekes. Szerinted oda kéne mennünk? – feküdt vissza kényelmesen Jimin úgy, hogy továbbra is remekül rálásson Jungkookra.
– Nem tudom – pihent vissza Yoongi is. – Úgy tűnik nem erőlteti a dolgot a pali és Jungkook számára sem teher. Talán hagynunk kéne még kicsit őket. Akár jól is elsülhet. Mi az? – érdeklődött a fekete macska amint Jimin szúrós tekintettel pillantott rá.
– Elpilledtél és nincs kedved megmozdulni.
– Így is mondhatjuk. Még öt perc és ígérem, odamegyünk – sóhajtott nagyot Yoongi miközben kényelembe helyezkedett.
– Normálisnak tűnik a pali – tért vissza a nyúlhoz a fiatalabb. – Van benne valami... más. Biztos kedves.
– Na jó! – kelt ki a függőágyból Yoongi.
– Mi az? Baj van? – ült fel Jimin is.
– Ne más pasikon legeltesd a szemedet, gyere! – vonta magával a calicot Yoongi.
– Mi a terved?
– Itt vannak nem messze leláncolva a hotel nyugágyai. Na gyere! Szedd az apró kis foltoscica lábaidat!
– Ennyi ember közelében? –  rohant párja után vigyorogva a calico.
– Beijedtél?
– Nem én! Hol egy nyugágy?

– Akkor nem egyedül jöttél – ácsorgott az idegen Jungkook mellett.
– Nem. Barátokkal.
– És ők merre járnak? – nézelődött a férfi.
– Elvonultak kicsit. Kettesben akarnak lenni – iszogatott picit még félve Jungkook.
– És a te párod? Ő nem akar veled kettesben lenni?
– Én... Nekem... – pillantott fel bizonytalanul az idegenre, ki azonnal mosolyogni kezdett. – Most egyedül vagyok.
– Értem... Most én is egyedül vagyok – könyökölt a pultra az idegen. – Így picit unalmas.
– Sokan vannak. Biztosan találsz valakit.
– Nem igazán nekem valóak itt az emberek. Igazából itt sem kéne lennem, de már ki volt fizetve és nem akartam az egészet lemondani.
– Értem – bújt poharába Jungkook.
– Egyedül nem olyan kellemes itt – pillantott a nyuszira a férfi. – Nem szoktam ilyet, de ha megint elvonulnak a barátaid, vagy csak szimplán nincs kivel elmenned ebédelni, akkor nyugodtan szólj. Vagy ha esetleg érdekel egy kis városnézőtúra, mert persze az is ki van fizetve két személyre, de egyedül vagyok.
– Nem tudom még... Elvagyok velük – utasította vissza az ajánlatot Kook.
– Azért, ha mégis meggondolnád magadat, a háromszázkettes szobában vagyok. A városnézés pedig holnapután lesz – indult volna elfele, hogy otthagyja Jungkookot egyedül, ahogyan az korábban is ücsörgött a pultnál, de még megtorpant egy pillanatra. – Az időm nagy részét pedig a hotel medencéje mellett töltöm egy könyvvel, amit már legalább huszadszorra olvasok, mert több nem fért bele a bőröndömbe, ha mégsem lennék a szobámban.
– Rendben – válaszolt röviden Jungkook, mialatt továbbra is tartotta a távolságot.
– Rendben – ismételte meg mosolyogva az idegen. – Biztos nem magányos így este itt? – érdeklődött néhány csendes pillanattal később.
– Jó így.
– Csak... Jó – adta meg magát a férfi. – Nem zavarlak tovább. Jó pihenést!
– Köszönöm. Neked is.
– Köszi – hagyta ott az idegen Kookot.
Elég sokáig üldögélt még ott egymaga mialatt társaira várva nézelődött. Néha megakadt a tekintete a hirtelen felbukkanó kedves turistán, ki az est további részében egy fiatal nővel beszélgetett. Aranyosnak tűnt minden alkalommal, bár sokszor bizonytalanodott el Jungkook mikor meglátta, milyen erényes kiállása is van. Kellemetlen emlékeket idézett fel benne, így nem jutott dűlőre, végül pedig nem is kellett döntést hoznia, hiszen Jimin és Yoongi hamarosan felbukkantak. Kook érezte rajtuk, mivel töltötték eddig az idejüket, de nem akarta megemlíteni. Így is teher volt a számukra, nem szerette volna még jobban rontani a helyzetét.

Másnap egyszerű volt a terv. Mivel nem akartak semmi mást, csak kicsit kikapcsolódni és élvezni a gondok nélküli életet, ezért a kiadós reggeli után letelepedtek néhány órára a hotel medencéje mellett. Megbeszélték, hogy csak addig süttetik ott a hasukat míg gyomruk küzd a hatalmas adaggal, majd továbbállnak a sós víz felé.
– A medence vize is kellemes – ücsörgött a szélén Kook, miközben lábát lógatva tesztelte a hőmérsékletet. – Nem hideg. Pont jó.
– Én akkor is szeretnék tengerben fürödni. Legalább egyszer. Szeretem a tengert – ment oda Kookhoz Jimin, majd ő is letelepedett mellé.
– De ha nem akarsz Jungkook, akkor maradhatsz itt, nem kell velünk jönnöd – tett javaslatot Yoongi a napágyból, nem messze tőlük.
– Nem szeretnék egyedül lenni. De ha kettesben akartok maradni, felmehetek a szobámba – játszadozott a vízzel.
– Szeretném, ha velünk jönnél – bújt a fiatalabbhoz a calico, mialatt macskafarkát körültekerve a másik dereka körül annak ölébe fektette. – Yoongit sem zavarja.
– Rendben – nyelt nagyot Kook, majd Jiminre tévedt tekintete. A foltos macska tele volt boldogsággal és úgy vigyorgott, hogy szinte alig látszódtak szemei, ami a nyuszit is felvidította. Nem tagadta, nagyon szerette Jimint, nem csak úgy, mint barát, de tiszteletben tartotta annak döntését, így nem lépett semmit. Csupán élvezte barátja társaságát és kedvességét.
– Ő az én cicám! – szólalt meg újból Yoongi. Megcsapta az orrát néhány feromon, aminek nem nagyon örült.
– Yoongi! – mordult rá Jimin.
– Csak tisztáztam! – emelte fel kezeit megadóan a fekete macska.
Yoongit akármennyire is zavarta néha Jungkook annyiban örült neki, hogy lekötötte Jimin fölöslegesen sok energiáját. Az idősebb még szundított is egyet a medence mellett ebéd előtt míg a fiatalok eljátszadoztak a vízben. Ennyiben tényleg hasznát vette a nyúlnak, no meg még annyiban is, hogy Jimint ritkán látta olyan boldognak ilyen hosszú időn át. Úgy látszott, Kooktól sohasem fog tudni elszakadni teljesen és kénytelen lesz az idősebb megkockáztatni a nyuszi folytonos közelségét, ha szeretné még így látni a calicot.
– Reméltem, hogy itt talállak – hallott hirtelen egy hangot maga mögül Kook miközben Jiminnel a medencében pancsoltak és kicsit meg is ijedt. – Bocsánat – mosolygott kedvesen a férfi. – Nem akartalak megijeszteni. Azt hittem hallasz.
– Nem... mindegy, nem baj – hátrált kicsit amint szembefordult az idegennel.
– Nem, nem merem kinyitni a szememet – jött fel Jimin a víz alól.
– Ő a barátod? – érdeklődött a férfi.
– Igen. Az egyik.
– Örülök, hogy találkozunk! Heesoo vagyok – mutatkozott be a férfi a caliconak, amint az közelebb ment hozzájuk.
– Én Jimin. Honnan ismered Kookot? – érdeklődött apró mosollyal az arcán.
– Csak tegnap összefutottunk a bárnál. Beszélgettünk kicsit és reméltem, hogy ma találkozunk majd itt.
– Mindjárt megyünk a tengerpartra – szólalt meg Jungkook.
– Velünk jössz? – ajánlotta fel Jimin.
– Umm... – gondolkozott el Heesoo, mialatt Kook ideges lett kicsit. – Végül is, ott is el tudom olvasni újra a könyvemet.
– Akkor velünk tartasz?
– Igen, miért is ne? Köszönöm a meghívást. Most indultok?
– Megpróbálunk. Felkeltem a páromat és meglátjuk – hagyta ott őket Jimin egy hatalmas vigyor kíséretében.
– Ott legalább leveheted ezt a valamit a fejedről. Biztos kényelmetlen, hogy fel vannak kötve a füleid – mutatott Kook fejére Heesoo a kezében lévő kólával.
– Igen...
– Hozom a cuccomat akkor, ha most indultok – hagyta ott Kookot Heesoo.

Jungkook próbálta tartani a megfelelő távolságot Heesootól és remekül ment is neki, mert a másik nem erőltetett semmit. Láthatóan megértő volt vele, figyelmes, kedves, nem pedig olyan, mint az előző párja.
– Szóval vele beszélgetett Jungkook tegnap – ölelte magához a calicot a vízben Yoongi, amint akadt néhány pillanatuk kettesben.
– Igen. Kedvesnek tűnik eddig – bújt a fekete macska álla alá Jimin, miközben farkincáját a másik karja köré tekerte.
– Jó sós a füled – nyalta meg párját Yoongi.
– Tengerben vagyunk, mit vártál?
– Hogy kettesben leszünk majd – mosolygott az idősebb amint Jimin apró ujjaival próbálta nyugalomra bírni az ő fekete macskafarkát.
– Nem akarom egy idegennel magára hagyni Kookot.
– Megértem.
– Tényleg? – lepődött meg Jimin.
– Tényleg. Addig beérem annyival is, hogy felfallak – nyalogatta tovább a calico foltos fülecskéjét. – Majd később szeretkezünk.
– Biztosan kibírod? – harapott ajkába Jimin.
– Muszáj lesz, nem? De azt meg kell ígérned, hogy fogjuk itt is csinálni egyszer. Anélkül nem mehetünk el.
– Akkor neked is meg kell ígérned valamit.
– Na mit? – távolodott el Jimintől az idősebb picit, hogy a szemeibe tudjon nézni.
– Hogy a liftben is fogjuk.
– Ejha! Hű! – lepődött meg Yoongi. – Az elég nehezen megoldható... Meglátjuk, jó?
– Akkor a tengert is – vigyorgott a calico.
– De te szereted a vizet, nem?
– Valamit valamiért – turbékoltak tovább a tenger habjai között kettesben.
Szerencsére nem voltak sokan körülöttük az ebédidő miatt, ezért nyugodtan szerelmeskedhettek ameddig csak akartak, miközben Jungkook is magára maradt az idegennel, ki lassan már nem is számított annyira idegennek. Próbált beszélgetni néha kicsit Kookkal, ám mikor egyre tömörebb válaszokat kezdett kapni mindig feladta és visszatért a könyvéhez. Nem nyomult és pont ezzel kezdte lassan elnyerni a nyúl bizalmát. Bár a távolság továbbra is maradt kettejük között.
– Szóval ők a barátaid – nézte a távolban ölelkező párost Heesoo.
– Umm, igen – pillantott fel mobiljából Jungkook. – Velük jöttem.
– Mindketten fiúk, ugye? – fordult a nyúl felé. – Bocsánat a kérdésért, csak kicsit elbizonytalanodtam. Ez nagyon bunkó volt tőlem, ne haragudj.
– Semmi gond – tette le mobilját Kook.
– Csak Jimin nagyon foltos és közben meg olyan babaarca van... Tényleg bocsánat.
– Ő egy calico.
– Nem ismerem az összes macskafajtát.
– Ritka. Főleg azért, mert férfi.
– Ritka a calico férfi? – érdeklődött tovább Heesoo.
– Igen, nagyon.
– Értem. Szóval ő... Ah! Mindent értek... De hogy-hogy eljöttél velük harmadiknak. Úgy értem, nem  túl unalmas így egyedül?
– Te is egyedül nyaralsz.
– De nekem jó okom van rá – ült fel a nyugágyban Heesoo.
– Micsoda? – kérdezősködött most Jungkook.
– Rajtakaptam az exemet, hogy megcsal.
– Oh!
– Igen, oh! De én voltam a hülye. Túl sok időt töltött azzal a pasival, gondolhattam volna, hogy nem csak barátok. Viszont így megmaradt az összes jó boxer amit neki vettem ajándékba, meg persze ez a nyaralás, ahol senki sem kérdezgeti folyton, hogy hogy vagyok. Így végül is jól jöttem ki belőle. Mondjuk a nőket leszámítva.
– Visszavághatnál neki, vagy nem vagy olyan? – érdeklődött Jungkook és végre hagyta a másiknak, hogy huzamosabb ideig nézzen a szemeibe.
– Nőkkel elég nehezen, de nem is vagyok olyan – élvezte ki a lehetőséget Heesoo miközben lassan elmosolyodott. – Tegnap nem vettem észre, hogy ekkora füleid vannak.
– Oh... igen. Elég sötét volt hozzá – húzta előre lógó nyuszifüleit. – Óriásnyúl fülek. Azért ilyen óriásiak – mosolyodott el halványan Kook.
– Szépek... Látom foglalkozol is velük.
– Sokat – törte meg végül a szemkontaktust Jungkook. – Bár néha nagy teher tud lenni.
– És jobban hallasz velük, mint az emberek?
– Igen... De sokszor nem figyelek a zajokra – simogatta füleit.
– Akkor majd legközelebb előre szólok mikor közeledek feléd, hogy ne ijesszelek meg... Nem fáznak meg könnyen, ugye?
– Neeeem, dehogyis – mosolygott Kook. – Ilyen melegben inkább gyorsan felforrósodnak a fekete bundám miatt.
– Akkor gondolom szoktad őket hűteni valahogy.
– Legyezgetek velük néha, ha nagyon forróak.
– Fel tudod állítani őket? – érdeklődött meglepetten Heesoo.
– Igen. Bár nem szoktam, mert elég nehezek és nem tudom megtartani őket.
– Mutasd meg!
– Hm?
– Kérlek! Még sosem láttam nyulat aki felemelte a füleit. Vagyis tévében láttam, de élőben még soha.
– Nem nagy durranás. Semmi különleges nincs benne – próbált kibújni a kérés alól Jungkook. Nem szívesen mutogatta a füleit, főleg mostanában nem.
– Csak egy pillanatra és csak most az egyszer. Többet nem kérlek meg rá, megígérem – tette szívére egyik kezét Heesoo.
– Rendben – sóhajtott nagyot Jungkook.
Nagy lelkierő kellett ahhoz, hogy kinyújtsa az egekbe füleit a történtek miatt, de úgy érezte, most van hozzá elég bátorsága. Eddig rejtegette minden ember elől a hibrid felét mióta felépült és ez volt az első alkalom, hogy valakinek meg merte mutatni őket.
– Wow... Nagyon... jól nézel ki velük – sóhajtott nagyot Heesoo.
– Köszönöm – ejtette arcába nyuszifüleit Jungkook amint kicsit zavarba esett. Máshová úgysem tudott menekülni.
– Így pedig még aranyos is vagy – hallotta a másik hangját egy picit közelebbről, mire ki is kukkantott fülei alól. Heesoo felkelt a helyéről és közeledett hozzá, majd egy mozdulattal arrébb söpörte Kook egyik óriási fekete hallószervét, hogy láthassa arcát. Azonban sajnos a fiatalabb megijedt ettől a hirtelen mozzanattól és azonnal meghátrált. Nem ért hozzá ember azóta, hogy olyan csúnyán bánt vele az exe. – Bocsánat. Ne haragudj! – ült vissza helyére Heesoo feltartott kezekkel. – Legközelebb bejelentem minden lépésemet – próbált viccelődni, de Jungkook nagyon megrémült és úgy érezte, nem tudja kezelni a félelmét, így hirtelen felpattant miután Heesoo eltávolodott tőle, majd elfutott.
– Jungkook! – kiabált utána Jimin, ki végül kiszaladva a vízből először Heesoot kezdte faggatni. – Mi történt?
– Öhm... Csak megijesztettem és elszaladt.
– Mit csináltál vele?
– Semmit? Csak kisimítottam az egyik fülét az arcából, ennyi – állt fel Heesoo, Jimin pedig azonnal tovább viharzott, amint megkapta a választ. – Rosszat tettem? – fordult oda Yoongihoz ki időközben megérkezett.
– Hát... jah – válaszolt két légvétel között. Majd amint kifújta magát és észrevette, hogy a másikat ez rossz érzéssel tölti el, folytatta. – Fektessünk le néhány szabályt!
– Jó.

Jimin nem érte utol Jungkookot, így csupán a hotelszobája ajtajáig jutott, mely természetesen zárva volt. Próbált bejutni társához, de nem járt sikerrel, viszont otthagyni sem akarta a nyulat míg nem volt biztos benne, hogy jól van, ezért leült az ajtaja előtt. Közben bent Jungkook próbált felülkerekedni rosszullétén. Igyekezett megfelelően lélegezni, ahogy tanulta, és változtatni érzésein, de ez nagyon nehezen ment neki. Sok idő kellet ahhoz, hogy jobban legyen majd visszanyerje erejét legalább egy kis mértékben és végül beengedje barátját, ki nagyon aggódott miatta. Megnyugtatta őt, Heesoo nem tett semmi rosszat, csupán ő reagálta túl a helyzetet, de ettől még féltette őt a calico. Szeretett volna vele maradni, azonban Kook egy kis pihenőt kért magának, így kénytelen volt visszamenni párjához és Heesoohoz. Azt tervezte, elbeszélget vele egy kicsit, kideríti a motivációját, végül pedig komoly szabályokat állít fel, ám ezzel megelőzte őt párja. Ott ültek még a tengerparton a nyugágyakon és beszélgettek mikor visszaért hozzájuk, azonban mielőtt megszólalt volna Heesoo felpattant majd magához ragadta a szót.
– Nagyon sajnálom, hogy megijesztettem. Nem akartam és nem tudtam semmiről. Nem szeretném őt bántani, erre megesküszöm, csak szerettem volna megismerni.
– Yoongi? – pislogott nagyokat Heesoora Jimin.
– Beszélgettünk kicsit.
– Mit mondtál neki?
– Semmi konkrétat – válaszolt inkább Heesoo. – Nem tudtam, hogy fél az emberektől. De én nem fogom bántani, esküszöm. Bár még sosem jártam hibriddel, így lehet tudtomon kívül sikerül, de igyekezni fogok, hogy ne essen baja.
– Jah, igen! – állt fel Yoongi. – Heesoonak tetszik Kook. Micsoda meglepetés, nem?
– Ő... ahh! – sóhajtott nagyot hátrahajtott fülekkel miközben grimaszolt is mellé. – Tényleg?
– Valami olyasmi, igen. Baj?
– Umm... Ebédeljünk! – nyúlt párja keze után Jimin. – És beszélgessünk közben – bújt oda a fekete macskához.
Míg Jungkook a szobájában kuksolt, addig a többiek együtt ettek és kifaggatták Heesoot. Szegény úgy érezte magát, mint egy vallatáson, de nagyon érdekelte őt Kook, így még azt is elfelejtette megjegyezni, hogy a két macska farka szüntelenül össze van fonódva. Érdekelte volna őt az ilyesminek a jelentése, mivel elég keveset tudott a hibridekről, most viszont hajtott egyre, de inkább koncentrált a kiszemeltjének barátaira. Minden információ fontos volt, ezért nyíltan és őszintén válaszolt a kérdéseikre, ebéd után pedig javaslatot tett.
– Jungkook! – kopogott be a nyúlhoz Jimin. – Hoztam ebédet. Gondolom éhes vagy.
– Megyek! – kelt fel ágyáról és már rohant is ajtót nyitni.
– Szia! – mosolygott félve Jimin amint látta a másikon, hogy váratlanul érte a látvány. – Igazából ő hozott neked ebédet – biccentett fejével a mögötte állóra.
– Csak bocsánatot akartam kérni és kíváncsi voltam, hogy vagy – szólalt meg Heesoo.
– Minden rendben – bújt az ajtóhoz Kook mialatt kerülte a szemkontaktust.
– Nagyon sokat beszélgettünk Heesooval.
– Valóban?
– Igen és szerintem neked is kéne kicsit vele – vakarta meg egyik macskafülét Jimin.
– De szigorúan csak két lépés távolságból – szólalt meg újra Heesoo. – És úgy, hogy nem lépem át a küszöbödet – fektette le a szabályokat Heesoo, amin Jungkook nagyon meglepődött. Hirtelen azt hitte, barátai elmondtak neki mindent, ezért kicsit mérgesen pillantott a calicora.
– Sok hibrid fél az emberektől, ez csak természetes, most már Heesoo is tudja, de a többit neked kell majd elmondani. Rendben? – fonta szorosra farkincáját saját combja körül.
– Oké.
– Akkor én megyek is – pillantott Heesoora Jimin. – Ha valami baj van, hívj! – integetett kicsit Jungkooknak is, majd elrohant, vissza párjához.
– Azt mondták szereted a csirkét... Meg a répát... Bár úgy éreztem kicsit modortalan egy nyúlnak répát hozni, de azt mondták nem lesz baj – emelte feljebb az étellel teli zacskót Heesoo. – Tudod a szobám számát és hogy hol találsz meg – nyújtott át az ebédet. – Szóval jó étvágyat!
– Köszönöm – vette el Kook. – Bár nem vagyok éhes.
– Biztos? Régóta nem ettél, ha csak nem etted ki a minibárt, bár az jó drága lenne.
– Biztos, de köszönöm.
– Azért tedd el. Hátha megjön az étvágyad.
– Úgy lesz – ácsorgott az ajtóban Kook, továbbra is kerülve a másik pillantását.
– Mm... Szóval én nem tudom, mit kéne csinálnom most. Nem vagyok jártas a hibrid dolgokban, de nem vagyok erőszakos. Kedves vagyok... A nevelőtisztem szerint is – kapta fel Heesoora tekintetét Jungkook ezután a mondata után. – Csak vicceltem – mosolygott az idősebb.
– Ohh!
– Ne félj tőlem! Én inkább az egyenességemről vagyok híres, nem a családon belüli erőszakról, vagy más bántalmazásáról. Nem szoktam szidni se senkit. Legalábbis nem úgy, hogy mások is hallják. De persze people watchingot gyakran tartok.
– Az mi? – támaszkodott az ajtónak Jungkook.
– Leülök valami nyilvános helyen és magamban szidom az embereket. Vagy valami ismerősömmel. Jó feszültséglevezetés. Ki milyen dagadt, ronda, bunkó, trehány. Nem fáj senkinek, mivel senkit sem ismerek és úgy csinálom, hogy sohase tudják meg.
– Kicsit gonoszul hangzik.
– Lehet... De tényleg nem ártok vele senkinek és mindenkit egyformán szidalmazok magamban. Esetleg érdekel? Úgy nem olyan gonosz, ha ismered a folyamatot.
– Mm... talán.
– Csak a medencékig megyünk. Ott úgyis sok az ápolatlan bikinis turista – mosolygott Heesoo. – Na? Mit szólsz?
– Rendben – fordult vissza szobájába Jungkook, hogy lepakoljon.

Közben Jimin is visszatért párjához, ki nem meglepően egy nyugágyon aludt. Szinte mindenhol azonnal elszenderült ahol csak elterülhetett, amin már nem is csodálkozott a calico.
– Yoongi – ébresztgette az idősebbet Jimin. – Végeztem – sugdosott a fülébe. – Csak ketten vagyunk most. Mit szólnál, ha lemennénk a tengerpartra azokhoz a nagy sziklákhoz, amiket láttunk a parton. Csak mi ketten.
– Mmm... De nem homokvárazni fogunk!
– Nem. Arra gondoltam, játszhatnánk vetkőzőset – sugdosott tovább Jimin, mire Yoongi fülei megremegtek.
– Jó – fordult a fiatalabb felé. – Menjünk!
– De vinnem kell a telefonomat, hátha hív Kook.
– Remélem fog – kelt fel Yoongi. – Csak csörgessen sokáig, mert rezgőre fogom állítani a mobilodat – bújt Jiminhez. – Mehetünk?
– Nem tesszük tönkre a telómat – húzta maga után az idősebbet Jimin.
Nyugodtan indultak meg céljuk felé, azonban a tengerparton már sietősen kapkodták lábaikat. Addigra annyira sok perverz ötletük ötletük támadt, hogy nem bírták sokáig húzni a dolgot. A sziklák ugyan messze voltak a hotel strandrészétől, de ők mégis hamar odaértek a kiszemelt rejtekhelyre és azonnal egymásnak estek.
– Óvatosan a homokkal – kapaszkodott Yoongi nyakába Jimin, miközben az csókokkal ostorozta egyre melegebb bőrét.
– Inkább megtartalak – emelte fel a calicot ki azonnal körbefonta lábait párja dereka körül.
– O-o-o – nyögött fel amint Yoongi az egyik sziklának döntötte.
– Mi a baj?
– Nyomja a hátamat.
– Ohh – lépett arrébb párjával karjaiban az idősebb. – Most?
– Jobb. Csak óvatosan.
– Vigyázni fogok – harapott a calico egyik fülébe, miközben az a másikat lehajtotta tincsei közé.
Hamar megszabadultak minden ruhájuktól, az nem okozott problémát, csupán a fárasztó póz volt az, ami aggasztotta kicsit Jimint, ezért próbált minél kevésbé nehezedni párjára. Amint az végigcsókolta puha bőrét, majd gyengéden megharapdálta néhol, feljebb kúszott a sziklán, így kényelmesebben elfért. Úgy falták egymást, mintha első alkalommal érintenék a másikat hosszú idő után. Macskafarkaik szüntelenül keresték egymást a nagy kavalkádban, míg Yoongi és Jimin az előjátékkal voltak elfoglalva a naplementében. Ahogyan az idősebb hamarosan újból karjaiba vette a calicot majd felpillantott rá, elolvadt a szeme elé táruló látványtól. Jimin halkan nyögdécselni kezdett ahogyan párja lassú tempóba fogott, miközben a Nap aranyló sugarai táncoltak fehér bőrén és szőke tincsei között. Yoongi minden egyes pilanatban újból és újból beleszeretett a fiatalabba, ki zavarában nem tudott hova menekülni a fürkésző pillantások elől. Szerette a feketemacskát, de rosszul viselte mikor ennyire bámulta az ilyen kényes alkalmakkor.
– Yoongih! – bújt egyik karjához behunyt szemekkel, hátha elmenekülhet egy kis időre a tekintete elől.
– Szeretlek – harapott Jimin egyik fülébe, ám most nem olyan lágyan, mint korábban, ami miatt fel is nyögött a calico.
Kicsit fájt neki, de még jól esett és úgy tűnt, kellett is az estéhez. Az adrenalin, Yoongi ereje és kitartása, hegyes fogai, zihálása, még égető pillantásai is jól esetek mialatt megrészegült a párja által nyújtott élvezettől. Úgy kapaszkodott, mintha az élete múlna rajta, amíg próbált újból levegőhöz jutni, az idősebb pedig közben letérdeldt vele a homokba. Ő is igyekezett, hogy újból kitisztuljon a feje és Jimin egyik fülét kezdte lágyan harapdálni, akárcsak korábban, mialatt gyengéden simogatta csupasz hátát.
– És most a vízben is? – bújt Yoongi fekete macskafüléhez.
– Sötét lesz mindjárt. Nem túl szerencsés. Inkább vegyünk egy pezsgőt és zárkózzunk be – távolodd el kicsit Jimintől. – De odafent bármit kérhetsz, megteszem. Az ablakban is csinálhatjuk, ha ennyire merész lettél hirtelen.
– Ezt még nagyon meg fogod bánni – mosolygott Jimin hátrahajtott fülekkel.

– Örülök, hogy siettünk a vacsorával – lépett ki Heesoo és Jungkook a hotel étterméből. – Ez a háromgyerekes család pár nappal utánam érkezett és minden alkalommal vállalhatatlanok.
– Akkor már őket is kivesézted fejben? – érdeklődött Kook.
– Persze. Rögtön az első alkalommal. Az egy dolog, hogy a gyerekek hangosak és idegesitően nem tisztelnek semmit és senkit. Ez mondjuk nem az ő hibájuk, hanem a szülőké. Őket okolom mindenért. Meg őket is szidom folyton. Ha nekem valaha lesz gyerekem, akkor biztosan nem ilyen lesz. De kétlem, hogy lenne majd.
– Miért? Attól mert az exed olyan volt amilyen, még vannak normális nők és ahogy tegnap láttam, kedvelnek is téged.
– Az csak azért van mert meleg vagyok és majdnem minden nővel tudok úgy beszélgetni, hogy alig tudom utána lerázni őket. Tudod, a hirtelen érzés, hogy mi mennyire hasonlóak vagyunk és mennyire megértem, az exe pedig mennyire nem figyelt rá és társai.
– Nem tudtam, hogy meleg vagy – láttatott meglepettséget Jungkook. Sejtette, de nem akarta készpénznek venni.
– Nem kérdezted.
– Mert nem illik.
– De rá lehet kérdezni konkrétum nélkül burkoltan is. Például... – gondolkozott el Heesoo a séta közben. – Megvan! A te barátnődnek is folyton órákig tartott egy manikűr? Vaaagy, a te barátnőd is mindig csajos esteket tartott és csak másnap jött haza? Látod, rá lehet kérdezni.
– És ha a válasz egy egyszerű igen, vagy nem?
– Umm... Jó ezzel megfogtál – nevettek kicsit mind a ketten. – Szóval Jungkook, a te barátnődnek is folyton órákig tartott egy manikűr? – érdeklődött Heesoo amivel újból megmosolyogtatta Kookot.
– Nem. Az én expasim nem járt el ilyenekre – tűnt is el azonnal a boldogság az arcáról. – De nem akarok róla beszélni. Borzalmasan zárult a kapcsolat és még nem vagyok túl rajta teljesen.
– Ahh, értem – gondolkozott el Heesoo, miközben kiértek a hotel medencéjéhez, mely már le volt zárva és senki sem fürdött benne. – Akkor amíg nem teszed túl magad rajta, csak barátok leszünk.
– Nem ragaszkodok hozzá, nem hiányzik, csak... – ült le Jungkook, majd vele szemben Heesoo is. – Tényleg nehéz róla beszélnem.
– Oké, persze nem is erőltetem. Nem tudom, hogy megy ez a hibrideknél, de biztosan szorosabb egy kapcsolat, mint az emberek között.
– Nem hibrid volt.
– Az én exem sem. Látod, mennyi hasonlóság van közöttünk? Holnap is együtt kellene töltenünk a napot, hogy a többit is felfedezzük.
– Hát... én nem is tudom – mosolyodott el Jungkook. Megkedvelte Heesoot a délután folyamán és már az este egy részét is vele töltötte, de egy kicsit tartott még tőle.
– Esküszöm, nem érek hozzád még holnap sem. Ha leesel a lépcsőn, nem kaplak el – nevetette meg újból a fiatalabbat. – Ha megáll a szíved, nem élesztelek újra. Na, kérlek!
– Nem holnap mész várostnézni?
– Kihagyom.
– De azt mondtad, kifizetted.
– Van, amit kidobhatok a kukába, nem? A nyaralásom nagy részét így is kihasználtam... Jól fogunk szórakozni. De persze ha nem szeretnél, akkor elég csendes és unalmas tudok lenni a sokadszorra olvasott könyvemmel is. Amit csak szeretnél.
– Kérdezhetek valami? – harapott idegesen alsóajkába Jungkook.
– Persze.
– Randizni akarsz velem?
– Hú! – dőlt hátra Heesoo. – Erre nem számítottam. Ez aztán egyenes – gondolkozott el egy kicsit. – Nos nem fogok hazduni. Jó lenne, ha randi lenne. Én nagyon örülnék neki, de mivel megesküdtem, hogy nem érek hozzád, így igen kicsi rá az esély.
– Uhum – bámulta a földet Jungkook.
– Szóóóval... nem töltöd velem a holnapot?
– Hát... nem tudom... Igazából, jó lenne.
– Akkor mi tart vissza? Hátha tudok rajta segíteni – mosolygott Heesoo, Jungkook pedig végre felnézett rá.
– Nem fontos... Akkor holnap itt?
– Igen. Én itt leszek.
– Hánykor?
– Amikor kényelmesen felkelsz és lejössz. Nincs időhöz kötve. Engem itt megtalálsz majd.
– Rendben... – simított végig az egyik fejérő hátra lelógó fülén.
– Mész is?
– Menjek?
– Nem! Csak úgy beszéltél a holnapról – örült meg Heesoo a válasz hallatán. – Mihez lenne kedved? Menjünk le megint a bárba?
– És akasszuk ki a nőket akik rádmozdulnak – vigyorgott Kook.
– Ú! És még én vagyok gonosz a people watchingommal – mosolygott Heesoo is.

Mivel Jungkook minden fontosabb lépését megírta barátainak, így senki sem aggódott feleslegesen a másik miatt és csak reggel vette a fáradtságot Jimin is, hogy bekopogjon társához, kinek ajtaja előtt nagy meglepetésére egy kis ajándékocska állt. Egy dobozka bonbon volt az, melyre egy kisebb kártyát ragasztottak. A calico nem akart kémkedni barátja után, de hozzá sem kellett érnie az üzenethez ahhoz, hogy elolvassa miközben belekopogott.
– Ébren vagyok – nyitott ajtót álmosan Jungkook egy szál boxerban. Láthatóan néhány pillanattal korábban kelt csak fel Jimin hatására.
– Ilyen jól ment Heesooval az este? – vigyorgott az idősebb amint átadta az ajándékot.
– Milyen jól? – vette el a csokit Jungkook, majd már olvasta is a kis kártyát.
– Történt valami izgalmas? – érdeklődött Jimin.
– Ömm... – rohant végig Heesoo sorain egy apró mosoly kíséretében. – Semmi különös. Csak beszélgettünk.
– De ha lesz valami, azt el kell mondanod. Az utolsó részletig minden érdekel – vetette be a mindenkit lenyűgöző cukiságát a calico amint magasba emelte foltos, ritkán látott macskafarkát.
– Rendben – nézte Jimint Kook. – De tudod, csak egy szavadba kerül.
– Tudom – mosolygott Jimin. – Boldog vagyok Yoongival, szóval hajrá Heesoo!
– Oké... Akkor ma magatokra is hagylak titeket.
– Mi? – lepődött meg Jimin. – Miért?
– Heesooval töltöm a napomat. De nem megyünk messzire. Itt leszünk a medencénél. Lehet lemegyünk a tengerhez is, de írni fogok mindig.
– Rendben. Reggelizni azért lejössz velünk?
– Igen. Tíz perc múlva?
– Igen! És nagyon örülök neked – puszilta meg Jungkook arcát a calico mielőtt visszasuhant volna Yoongival közös szobájába.
Jimin boldogan újságolta neki a fejleményeket, amiknek most kivételesen a másik is örült. Arra gondolt, hátha sikerül valami normális embert összeszednie a nyúlnak, vagy legalább erre a kevés időre normális lesz vele, mert akkor kettesben tölthetik minden percüket Jiminnel és nem kell a másik társasága miatt feszengenie. Éppen ezért nem is húzta a reggelizést, inkább sietette. Szeretett volna minél hamarabb túl lenni rajta és elvonulni valahova a calicoval mivel megtudta, Jungkook az egész napját Heesooval fogja tölteni majd. Rövid reggeli volt, viszont Yoongi számára pont megfelelt, hiszen tíz óra körül már egy függőágyban hintázot félálomban, Jiminnel karjaiban.
– Azért picit aggódok érte – játszadozott Yoongi pólójával a calico.
– Ír minden alkalomal, ha elmozdul valahonnan. Ne aggódj miatta, inkább emészd a reggelid!
– De én féltem. Nem tölthetnénk a napunkat a közelükben? – pillantott fel csukott szemű párjára.
– Innen is hallod ha sikít. A nyulak hangosan sikítanak – sóhajtott nagyot Yoongi miközben még kényelmesebb pozívióba helyezkedett. – Inkább foglalkozz mással! Mondjuk az arcodba lógó fekete macskafarokkal – fektette Jimin arcába farkincáját.
– Na! – tette inkább rá fejét a fiatalabb egy mosoly kíséretében. – Nem kell velük beszélnünk, elég a látótávolság.
– Még akkor is, ha lehet, hogy ezzel elhalasztjuk a tengerben adódó lehetőségünket? – nyitotta ki szemeit Yoongi.
– Csak ma! Hogy lássam, hogyan viselkedik vele. Aztán még lesz néhány napunk, hogy kiélvezzük a tengert.
– Hahh – adta meg magát Yoongi. – Jól van, menjünk a medencéhez. De holnap már nem játszuk ezt! Velem akartál nyaralni kettesben, emlékszel?
– Köszönöm! – csókolta meg az idősebbet Jimin. – És megígérem, este te parancsolsz – vigyorgott.
– Mintha amúgy nem így lenne – mosolygott vissza rá Yoongi.
– De most a merészebb kívánságaidat is teljesítem.
– Úúú! Ezt még meg fogod bánni. Na siessünk! – segített felállni a fiatalabbnak. – Gyorsan legyen este! – követte jókedvűen.
Jungkookot ott találták, ahol gondolták, hiszen megígérte, ír amikor elmennek valahova és láthatóan be is tartotta ezt az ígéretét. Heesooval úszkáltak a medencében, mialatt tartva a távolságot, beszélgettek. Kook más emberekkel is hasonlóan bizalmatlan volt, de ha éppen nem volt hova hátrálnia, akkor már inkább Heesoo felé mozdult, nem pedig a menekülő út felé, ahogyan korábban. Jimin nagyon cukinak találta ezt, amivel kicsit idegesítette is Yoongit, de a jutalom lebegett a szeme előtt, ezért nem szólt semmit.
– Azt hittem, a barátaid kettesben akarnak lenni – fordult Jungkookhoz Heesoo miután köszöntek a macskapárnak.
– Miattam vannak itt.
– Ennyire féltenek tőlem? Ember vagyok, de itt vannak tanúk, ha tiszteletlen lennék, vagy valami más.
– Csak bizalmatlanok, ahogyan én is. De nem hiszem, hogy zavarni fognak.
– Engem így sem zavarnak, csak meglepődtem.
– Akkor jó – merült el picit Jungkook a medencében, hogy bevizezze a kis háló alá összehajtogatott füleit.
– Kényelmetlen? Lemehetünk a tengerhez is.
– Csak meleg volt már nagyon. Úgy éreztem, meggyullad a fejem.
– Hőgutát fogsz így kapni. Menjünk le a tengerhez. Oda legalább nem kell ez a nyomorult háló és nem gyulladsz ki.
– Nem gond neked? Oda sokat kell sétálni a te mércéddel.
– Edzek amúgy rendesen, csak nyaraláson vagyok ilyen lusta – mosolygott Heesoo. – Akkor menjünk le!
– Rendben – indultak kifele a medencéből.
Yoongiék éppenhogy letelepedtek mikor már kelhettek is fel, hogy a nyuszival és új ismerősével tartsanak a tengerpartra, de annak örültek, hogy nem kell a klóros vízben fürdeniük. Messzebb telepedtek le egymástól, mert nem akarták zavarni a másikat, így legalább Jungkook és Heesoo is tudott olyan dolgokról és úgy beszélgetni, ahogyan szerettek volna még akkor is, mikor a nyugágyaikon ücsörögtek.
– Reggelniél megint odajött hozzám az a nő, aki tegnap mindkettőnkkel szeretett volna beszélgetni – feküdt csukott szemmel Heesoo.
– A szőke? – mobilozott Jungkook hasonfekve.
– Igen. Aziránt érdeklődött, hogy hol hagytalak el és mikor csatlakozol.
– Azt hittem, te tetszel neki – nézett a másikra Kook.
– Tegnap este mondtam neked, hogy szerintem hármasban szeretne valamit, emlékszel? – viszonozta pillantását az idősebb.
– Aha.
– Azért érdeklődött. Remélte, vele töltjük a napot.
– Ennyire elkeseredett lenne? – döntötte oldalra a fejét Jungkook.
– Nem. Inkább csak kalandozni vágyik. Nem akarok öntelt lenni, de elég jó alkatom és testem van, te pedig szintén nem szégyenkezhetsz semmi miatt, ráadásul az izmos tested mellé még két nagyon aranyos nyuszifüled is van, meg édes nyuszimosolyod, szóval érthető, miért próbálkozott ennyire.
– Köszönöm – vigyorgott Jungkook.
– Nincs meleged?
– Nem. Bár már melegebbek a füleim – tapogatta meg fekte haját is Kook. – De még nem érzem, hogy forró lenne... De ha szeretnél, bemehetünk.
– Gondoltam úszhatnánk egyet, aztán ehetnénk egy fagyit.
– Jó! – pattant fel Jungkook és már úton is voltak a víz felé.
– A barátaid nagyon odavannak egymásért és kicsit sem szemérmesek – súgta Heesoo a nyuszinak.
– Csak itt nem. Otthon még egymás kezét is alig fogják meg az utcán.
– Ahh! Szóval ez amolyan mindent lehet nyaralás nekik.
– Igen. Nekem nem is kéne itt lennem, csak Jimin nem akart otthon hagyni egyedül.
– Ez kedves tőle. No meg tőled is, hogy nem zavarod őket – sétáltak beljebb a vízbe.
– Igyekszem. De egyedül nehéz jó elfoglaltságot találni.
– Még jó, hogy nem vagy egyedül – mosolygott Jungkookra Heesoo.
– Mostmár – viszonozta halványan Kook.
– Vigyázz a tengerisünökkel! Bár itt nem lehet sok, de azért nézz a lábad elé!
– Én még nem láttam.
– Beljebb vannak néhányan és nagyon fáj, ha beleáll egy a talpadba.
– Neked beleállt egy?
– Igen, egyszer – nevetett saját magán Heesoo. – Csodás nyaralás volt. Rögtön a második napon. Nem is mehettem többet vízbe.
– Ohh, akkor nagyon fogok figyelni – nézett a vízbe a lába elé.
– Itt kevés lesz, mert sokan fürdenek erre és a naptej elüldözi őket, de beljebb tényleg sok van – szemlélte az ember Jungkook mozdulatait, ahogyan lassabb beljebb értek az enyhén mélyülő tengerbe.
– Azért figyelek – nézett körbe a többi turistán Kook.
Szerencsére nem volt zsúfolt a strand, de még így is akadt olyan aki nagyon megnézte őt és a hatalmas füleit. Ez még nem lett volna gond, de akadt néhány gyerek, akiket nem fegyelmeztek, így elkerülhetetlen volt, hogy egyszer ne szúrja ki őket Kook, amint éppen őt utánozzák. Azonnal eltűnt Jungkook felszabadult, jó kedvű hangulata, mivel pedig elkapta a tekintetét és inkább meredt a vízbe Heesoonak is feltűnt, valami nem oké.
– Mit láttál? – nézett körbe. Nem volt nehéz dolga, azonnal kiszúrta a problémát. – Anyukátok nem mondta, hogy nem ér gúnyolódni másokon? – szólt oda a kölyköknek, mire egy mérges tekintet kíséretében el is húzta az ellenkező irányba őket az anyjuk. – Megnevelhetné igazán a gyerekeit!
– Semmi köze hozzá! – szólt vissza a nő.
– Szerintem van. Az olyanok miatt, mint maga, lesz a következő nemzedék egy haszontalan bunkó réteg.
– Heesoo, hagyjad! – fogta meg csuklóját Jungkook és magafelé vonta, miközben halkan nyugalomra intette.
– Jézusom, maga nem normális – fordult el tőle a nő. – Gyertek gyerekek! Kerüljétek a bácsit!
– Aki felé tiszteletet kéne mutatnotok – fújta ki magát utolsó mondatával Heesoo.
– Felesleges volt ezt tenned – fogta továbbra is a másik csuklóját Kook.
– Tiszteletlenek voltak és ha más nem neveli őket, akkor majd én megteszem. Tényleg az ilyenek miatt ennyire ejfajzott a világunk – magyarázott a nyuszinak Heesoo miközben megálltak.
– Ne foglalkozz velük! Gyakori az ilyesmi, nem számít már...
– Haragszol rám miatta? – érdeklődött.
– Nem, dehogyis. De legközelebb engedd el! – pillantott fel rá Jungkook. – Azért köszönöm.
– Megérte – emelte fel kezét, melynek csuklóját Jungkook még mindig szorongatta. – Ezzel megszegted az ígéretemet – vigyorgott.
– Azt hittem odamész hozzájuk... – kerülte Heesoo tekintetét zavarában. – És nem akarok sünbe lépni – nézett végig a vizen.
– Akkor figyelek helyetted is – fonta össze ujjaikat.
Addig mentek beljebb a vízbe míg végül már nem ért le Jungkook lába, ám mivel Heesoo magasabb volt, így ő még meg-meg tudott állni. Nem szeretett volna beljebb merészkedni, mert féltette a hullámoktól a nyuszit, aki teljesen más állásponton volt. Néha lebukott a sós, teljesen átlátszó víz alá és kicsit sem zavartatt magát.
– Mehetnénk beljebb is. Te akartál úszni.
– Nekem tökéletes így is – mosolygott Heesoo, mely egyre gyakrabban bűvölte el Jungkookot. – Nem zavar, hogy víz megy a füledbe?
– Minden este kimosom mégegyszer és kiszárítom. Engem annyira nem zavar és nem is gyullad be, mint Jiminnek. Ő beleőrül, ha víz megy a fülébe.
– De ne nagyon menj beljebb! Inkább kifele úszkáljunk.
– Ki szeretnél menni? – lepődött meg Kook.
– Csak odáig, ahol neked is leér a lábad.
– De itt is leér – próbálta leérinteni nagylábujját, azonban jobban elmerült, mint várta és kicsit megrémült amint az orrába folyt a sós víz. – Tévedtem – bukkant fel újból kicsit köhécselve.
– Jól vagy? – ment közelebb hozzá Heesoo, majd derekát átölelve megtartotta a nyuszit míg az megtörölte arcát.
– Csak belement az orromba – küszködött. – Ez viszont nagyon zavar – grimaszolt.
– Menjünk ki.
– Nem kell. Maradjunk még! – simototta hátra fülei Jungkook miközben Heesoo már kifele sétált vele.
– Csak addig, amíg sekélyebb nem lesz. Rendben vagy? – pillantott a nyuszira, kit még mindig karjaiban tartott.
– Marrja az orromat. Borzasztó érzés.
– Mert sós. De majd elmúlik. Hamar jobban leszel – fordult Jungkookfelé.
– Lehet mégis csak ki kéne mennünk és ennünk egy fagyit. A torkom is kapar – pillantott Heesoora, ki meglepően közel volt hozzá. Csak most tudatosult benne, hogy a másik szorosan fogja magához és úgy sétál vele kifele. – Itt már biztosan leér a lábam – tette félve egyik kezét a másik csupasz vállára.
– Elengedjelek? – nézett Kook szemeibe.
– Kényelmes így.
– Bírja még a torkod? – állt meg Heesoo és mindkét kezével átkarolta Jungkook derekát.
– Bírja.

– Odanézz! – ült fel eközben izgatott a napágyon Jimin.
– Mi? Baj van? Mi baj van? – ébredt fel Yoongi.
– Nézd! Jungkook és Heesoo! – mutatott feléjük a calico, miközben macskafarka az egekbe emelkedett örömében.
– Hol? – nézett rájuk Yoongi. – Jah, igen. Félted még?
– Igen. De ennek nagyon örülök. Bemegyünk mi is? – fordult párjához Jimin.
– Megzavarni őket? Nem sok kedvem van hozzá. Majd ha kijöttek – dőlt vissza Yoongi.
– Nagyon cukik. Elmehetnénk este egy duplarandira velük.
– Nem! – ült föl újra morcosan az idősebb. – Ne feledd, mit ígértél.
– Aaah! Jó. – keseredett el kicsit a calico. – De vacsorázni még velük megyünk?
– De utána az lesz, amit én mondok.
– Az lesz.
– Akkor mehetünk – feküdt vissza a fekete macska.

Fogjuk rá, hogy együtt evett végül a két pár, mivel inkább egy időben, mint együtt. Néhány asztalnyira ültek le egymástól és nem zavarták a másikat, viszont Jimin végig azzal volt elfoglalva, milyen aranyos Jungkookkal Heesoo, ami cseppet kikészítette párját. Szerencséjére azonban Yoongi szeme előtt a jutalom lebegett, így csendben tűrte, hogy róla szinte tudomást sem vesz a calico, míg a másik páros ott volt a közelükben. Jimin ment volna utánuk biztos távolságból, de Yoongi elég határozott volt és vissza tudta tartani. Bár csupán hajszál válaztotta el attól, hogy vállára dobva vigye fel szobájukba, annyira alkudozott a calico.
– Féltékeny vagyok – vetkőztette Jimint miután bezáródott mögöttük a hotelszoba ajtaja, melynek neki is döntötte a fiatalabbat.
– Kire?
– Heesoora és Jungkookra. Többet foglalkoztál velük, mint velem – kezdte csókolgatni a calico nyakát ki azonnal combja köré tekerte foltos farkincáját és hátrahajtotta füleit.
– Sajnálom. Csak izgatott vagyok.
– Miattam legyél izgatott, ne miattuk! – dobta le pólóját Yoongi majd már vissza is tért párjához. – Fojts meg az illatoddal! – vette lágyan fogai közé a másik kulcscsontját, miközben combjait fogva fel is emelte.
– Igyekezni fogok majd – kezdett sóhajtozni Jimin és próbált megkapaszkodni párja vállaiban.
– Nem kell csendben lenned ma – nyalt végig párja nyakán Yoongi.
– Nem kell, vagy ne is legyek? – pillantottak egymás szemeibe.
– Mmm... Ne is legyél! – válaszolt Yoongi, majd már fordult is szerelmével az ágyuk felé.
A két macska mozgalmas éjszaka elé nézett, melynek mindketten nagyon örültek. Többnyire úgy töltötték az ilyen alkalmakat ahogyan Jimin kívánta, ám ezúttal Yoongi parancsolt. Ő merőben máshogy viselkedett, ha teljesen elengedte magát mely néha kényelmetlen helyzeteket teremtett a fiatalabbnak, de nagyobb élvezettel is járt, mint a calico lágy, érzéki estéje. Ezúttal is ilyesmire számított ezért adta meg az engedély a másiknak, miközben féltett nyuszikája látszólag jó kezekbe kerültek. Heesoo tényleg remek választásnak tűnt, ha pedig Jiminnek alkalma nyílt volna belehallgatni a beszélgetésükbe, akkor még áldását is adta volna rájuk.
– Biztos, hogy nem félelmetes így? – sétálgattak a félhomályban a hotel kertjében Jungkookkal. – Senki sincs a közelünkben. Nem félsz tőlem?
– Nem annyira. Ráadásul nyúl vagyok. Gyorsan futok, de ha mégse tudnék elfutni, hangosan tudok sikítani. Mindneki felébredne száz kilóméteres körzetben – mosolygott.
– Értem – viszonozta Heesoo. – De nem foglak bántani. Csak nem szeretném, ha félnél tőlem.
– Nem félek. Jól érzem magam veled.
– Ezt örömmel hallom. Általában jó társaság vagyok, de még sohasem voltam együtt egy hibriddel. Nem tudom, hogyan kell viselkedni igazából. Remélem, nem is rontottam el semmit.
– Nem kell máshogy viselkdeni velünk, mint az emberekkel. Én is ember vagyok félig.
– De félig egy aranyos nyuszi is. Nem akarom elrontani.
– Nem rontod el. Nagyon jól csináltad ma – bíztatta az idősebbet Jungkook.
– Köszönöm. Így boldogan fekhetek le aludni – ásított nagyot Heesoo.
– Már mennél is?
– Nem, de nagyon elfáradtam. Azért sétálgatunk. Ha leülnék, elaludnék azonnal – pillantott Kookra. – Remélem nem gond, hogy ma nem leszünk fent éjfélig.
– Nem... – viszonozta Heesoo tekintetét. – Igazából én is elfáradtam. Jimin korán szokott kelteni.
– Közös szobátok van?
– Nem. Csak szemben vannak és a reggeli miatt mindig bekopog, hogy felkeltsen.
– Értem.. Szóval te se pihened ki magadat soha – mosolygott Heesoo.
– Nem igazán – vigyorgott Kook.
– Nem szívesen mondom ezt, mert nagyon jól érzem magam veled, de induljunk el felfele – tett javaslatott az idősebb.
– Rendben – sétáltak tovább néhány pillanatig teljes csendben, míg Heesoo meg nem szólalt újból.
– Nem akarok tolakodni, vagy nyomulni, vagy perverznek tűnni, vagy nem is tudom – zavarodott bele saját gondolataiba Heesoo. – Jaj, úgy beszélek, mint valami tini – nevetett saját magán.
– De ugye nem vagy tini? – próbálta oldani a másik feszültségét.
– Nem! Dehogyis! – torpant meg az idősebb és Jungkookra nézve nevetni kezdett. – Már rég nem, szerencsére. Huh! – vett nagy levegőt. – Szóval csak azt akartam megkérdezni, hogy nem aludnál-e velem? Nem is érek hozzád, ha nem akarod, csak olyan hatalmas az ágyam. Tudod, kis szerelmes szállás, de egyedül vagyok. Legalább kipihenhetnénk magunkat.
– Azt hiszem, nem lenne túl jó ötlet egy idegennel aludni, akit csak két napja ismerek.
– Oh... Hát ő, igen. Ebben igazad van – helyeselt Heesoo. – Gondoltam, hogy nemet fogsz mondani – meredt Jungkook szemeibe. – Csak reménykedtem... Nagyon... aranyos vagy és nem tudom mi lesz, ha mindketten hazamegyünk Koreába. Azt sem tudom, hol laksz.
– Szöulban.
– Kicsit messze, de nem vészes mondjuk. Még jó, hogy nemet mondtál a meghívásomra. Lehet örökre eljátszottam volna nálad ezzel minden esélyemet – ásított újból. – De így nem fogom.

– Kedves embernek tűnsz, de már csalódtam a megérzésemben egyszer.

– Tudod, honnan tudod megmondani valakiről, hogy működőképes-e a dolog vele?

– Honnan?

– Az első csókból. Abban minden benne van, abból mindent meg lehet jósolni... – várt néhány pillanatig, hátha Jungkook megteszi az első lépést. Ő nem akarta erőltetni, ezért ráhagyta.

– Tudod, régebben bátrabb voltam.

– Az exed? – vágta rá azonnal Heesoo.

– Igen. Szóval értékelném, ha próbálkoznál, maximum bocsánatot kérsz – markolt Heesoo felsőjébe mindkét kezével.

– Ezt feljegyzem, köszönöm – ölelte át Jungkook derekát, majd határozottan megcsókolta. Elhúzta az első alkalmat és igyekezte megízlelni a nyuszi apró ajkait, mielőtt eltávolodott volna, hogy megérdeklődje a másik reakcióját. – Bocsánatot kell kérnem?

– Nem – lélegzett mélyeket Jungkook. – Alszok veled, de csak ha az én szobámban alszunk és meg kell ígérned, hogy fennmaradnak a ruháink.

– Ami a fejemben történik az ugye nem számít?

– Nem.

– Akkor megígérem.

– Jó, gyere! – fogta kézen Heesoot Kook, majd már rohantak is felfele a hotelszobába.

Heesoo egy kicsit azonban izgult a nyuszika miatt, azért még visszarohant a saját cuccaihoz, hogy rendbe hozza magát mielőtt befekszik a pihepuha ágyba a nyuszika mellé. Akadt egy kis kétsége, miszerint nem fogja majd visszaengedni a másik, mert meggondolja magát, de nem így lett. Hatalmas mosollyal az arcán fogadta őt Kook immár talpig pizsamában, ami szigorúan fenn kellett hogy maradjon az este folyamán.

– Gyere be! – üdvözölte óriási mosollyal őt Jungkook.

– Köszönöm – sétált beljebb. – Most azt kéne mondanom, szép lakás, de ez egy hotel szoba, szóval tartogatom picit az igazi lakásodra.

– Az csupa nyúlszőr, szóval mondhatod erre is – zárkózott be Jungkook.

– Szép hotel szoba – nézett körbe. – Az enyém is ilyen. Egyezik az ízlésünk, ennek örülök – osolygott Heesoo.

– Nem azt mondtad, álmos vagy? – követte példáját Jungkook.

– De igen, az is vagyok. Óóó! Te jó ég, milyen cuki vagy! – olvadt el Heesoo miközben Jungkook még pakolászott a szobában.

– Mi az? – állt meg teendőiben.

– Nyuszifarkad is van.

– Igen... – vörösödött el Jungkook. – A hibrideknek fül és farkinca is jutott.

– Ez valami iszonyat aranyos. Megfoghatom? – mozdult felé Heesoo.

– Nem! Az felérne azzal, hogy levetkőztetsz.

– Bocsánat – hátrált meg Heesoo. – Ezt nem tudtam. Akkor én inkább le is fekszem mielőtt egy újabb olyan testrészed felé közelednék, ami tiltott. – vette célba az ágyat melyen azonnal el is terült.

– Mindjárt lefekszem én is csak még fogat mosok.

– Remek ötlet. Vigyázni kell azokra a szép nyuszifogakra – bújt az egyik párnába Heesoo.

– Kook! Ébresztő! Reggeliznünk kellene! – kopogott másnap reggel az ajtaján Jimin.

– Ébren vagyok – nyitott ajtót álmosan.

– Wow, pizsamában! Mi lett veled? Fáztál?

– Muszáj volt.

– Oké... Mi volt tegnap Heesooval?

– Semmi különös.

– Láttunk titeket ölelkezni a tengerben, szóval... – szimatolt a levegőbe Jimin. – Te jó ég!

– Nem történt semmit, csak itt aludtunk – nyugtatta azonnal társát a fiatalabb.

– Uramisten! Kedves volt veled? – sugdolózott tovább a calico.

– Igen, de csak aludtunk.

– Hát ezért vagy pizsamában – vigyorgott izgatottan a macska, miközben Jungkook kijjebb tessékelte és behajtotta maga mögött az ajtót.

– És végig rajtam is volt.

– De azért megcsókolt?

– Ezt majd elmondom, ha lesz rá időm.

– Szóval igen – mosolygott továbbra is Jimin, hogy szemei alig látszódtak.

– Jössz már? – lépett ki Yoongi is a folyosóra. – Te hogy-hogy pizsamában vagy?

– Nála aludt Heesoo – fordult felé Jimin.

– Halleluja! – lélegzett fel az idősebb. – Köszönöm Kook, jó nyaralást! – fogott kezet az említettel. – Gyere Jimin, rendelünk reggelit.

– De hát még van-

– Nem hagyjuk el ma a szobát – kapta fel párját Yoongi.

– Mindent meg kell írnod! – kötötte ki Jungkooknak Jimin.

– Majd.

– Még ma! – hadarta el mielőtt még Yoongi becsapta volna maguk mögött az ajtót.

– Szóval megyünk reggelizni? – érdeklődött rekedt hangon Heesoo Jungkook szobájából.

– Nem muszáj. Aludhatunk még – fordult vissza hozzá a nyuszika.

– Akkor jó. Aludjunk is. Veled pihentető – hallatszott még ki a szobából.

– Ahogy veled is – csukta be maga mögött az ajtót Kook.



(Nos ilyen kis bájos extra részt sikerült megírnom. Nem tudom honnan, de egyszer csak eszembe jutott a jó öreg angyali Heesoo és Jungkook, ezért gondoltam, kapnak egy picike szerepet. :D Remélem tetszett nektek és továbbra is fogtok olvasgatni! Igyekszem visszarázódni itt a sok dolgom közben, bízom benne, sikerül is! Nagyon szeretném Namjoont írni, úgyhogy igyekszem!
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad)