Jimin & Iseul (rövid) 2.

-Én pedig Park Jimin. Örülök a találkozásnak.

-Hát még én! - nevetett.

-Majd én elmosogatok! - pattant oda mellém és kivette a kezemből a szivacsot.
-De te most vendég vagy. - tántorogtam arrébb, ahogy félrelökött.
-Viszont csak lógok a nyakadon. Szóval had csináljam meg én.
Nem nagyon tudtam hatni rá, pedig igyekeztem még ezek után, de kénytelen voltam feladni.
-Inkább öltözz fel! - nézett rám.
Ohh igaz is! Csak nadrág volt rajtam, de mégsem fáztam. Pedig máskor dideregve húzom fel magamra a második pulcsit is, ha ilyen idő van.
Kerestem egy pólót, amit felkaphattam és azon gondolkoztam, mit csináljunk a délután hátralévő részében. Az eső miatt sajnos nagyon be vagyunk korlátozva, meg amiatt is, hogy hihetetlenül fáradt vagyok, így legszívesebben csak ülnék és bambulnék a semmibe. Hogy lehetek ennyire álmos?! Még sosem volt ilyen. Lehet az idő teszi? Hah, inkább maradok itt a kanapén egy kicsit.
-Felrakhatom töltőre a telefonom? - állt mellém kezében az említett dolgokkal.
-Persze! Milyen kérdés ez?
-Csak, ha már itt csövezek nálad - sétált a konnektorhoz, ami a tv mellett volt - akkor gondoltam megkérdezem, hogy lophatom-e az áramod is. - guggolt le, amivel engem azonnal megölt. Jaj de formás feneke van!
-Igazán nem fogok belehalni ennyibe. - nyeltem nagyot. De! Nagyon is bele fogok halni ebbe a látványba!
-Nagyon köszönöm! - sétált vissza hozzám, majd leült mellém a kanapéra - Nyugodtan terpeszkedj. Te lakásod.
-Áhh, jó így. Mit csináljunk délután? - néztem szemeibe.
-Nem tudom. Van valami társasod?
-Nincs.
-Konzol?
-PS2. - pislogtam.
-Úúúúúú az jóóóó! - ült törökülésbe és felém dőlt kicsit - Játszunk!
-Már mindent kijátszottam.
-Jó, de ketten jobb! Na! Mid van?
-Hát... - gondolkoztam el - Van Crash, Dragon Ball, Jade Dynasty, Mortal Kombat
-Mortal Kombaaaaat! Na rakd össze gyorsan és kaszaboljunk.
Feltápászkodtam a kanapéról és előpakoltam mindent. Hoztam nasit is, meg valami ihatót és elkezdtünk ketten gyilkolászni a játékban. Észre sem vettük, hogy lement a nap, csak mikor már alig bírtuk nyitva tartani a szemünket. De így sem ez volt az, ami felkeltett minket a fotelből. Csörgött a telefonja. Csak ezért álltunk le.
Ideges lett, ahogy meglátta ki hívja, majd nagyokat fújtatva bevonult a fürdőbe, így nem hallottam mit beszélgetett a mobilján. Kíváncsi voltam, de álmos is, ezért inkább lehunytam szemeimet és hátradöntöttem fejemet a kanapé támlájára. Kicsit elszundikáltam és csak akkor ébredtem fel amikor Iseul ébresztgetett.
-Jimin! El kell mennem!
-Mi? - dörzsöltem meg szemeimet - Most? - néztem az órára. Te jó ég, milyen késő van - De hát, fél tizenkettő van. Ilyenkor akarsz egy sétát tenni?
-Hahh! Nem sétálok. Nem zavarlak tovább. - kapta fel táskáját, én pedig felpattantam hozzá.
-Ne menj el! Veszélyes odakint.
-Neked nem veszélyesebb, hogy egy idegen alszik nálad? - nézett rám, de hangja nyugodt volt. Megint semmi érzelem az arcán, csak a mehetnék a lábában.
-Nem. Ne menj ki! Csak ma aludj nálam! Utána odamész ahova akarsz. De még vizes is kint minden. - kapkodtam össze az érveket, amik eszembe jutottak éppen.
Hatalmasat sóhajtott. Végignézett lakásomon, rajtam, majd telefonjára pillantott.
-Jó maradok! De reggel, ahogy felébredek eltűnök. - dobta le cuccát a kanapé mellé.
-Örülök, hogy így döntöttél. - erre rám nézett és homlokát ráncolta - Csak mert olyan törékenynek látszol és az utcán tuti bajod esne. - mentettem ki magam.
-Ahhhhhhaaaaa. - nem győztem meg - Értem. Viszont akkor jó éjt! - kapcsolta ki a PlayStationt, majd ledőlt a kanapéra.
-Ugye nem gondolod, hogy te alszol kint? - förmedtem rá.
-De. Mért?
-Mert te bent alszol az ágyamban és én alszok itt. - álltam mellé - Na pattanj!
-Hova lett az udvarias éned? - tápászkodott fel.
-Alszik. Mozogj már! Nehogy itt elaludj nekem!
-Jó, na! Felkeltem. Arra? - mutatott a háló felé.
-Igen éééééés..... nem, semmi. Menj csak.
-Mi az?
-Semmi.
-Elgondolkoztál, hogy mit hagytál szanaszét. - hogy beletalált!
-Ezt honnan tudtad?
-Van egy bátyám, meg pasim is volt már. Akkor jó éjt! - sétált a szobám felé - Majd elrakom a síkosítót meg a... Jéééé mi ez? - hallottam hangját, ahogy eltűnt a sötétben.
Azonnal rohanni kezdtem, közben pedig azon pörgött az agyam, hogy mit hagyhattam kint.
-Háhá! - nevetett ki - Tudtam, hogy beveszed. - pakolt le az ágy mellé.
-De gonosz tudsz lenni! Ugye tudod, hogy miniszívrohamom volt?
-Tisztában vagyok vele, csak érdekelt, hogy mennyire vagy prűd. De ahogy látom - nézett végig rajtam - Eléggé.
-Jó éjt! - léptem ki az ajtón és lenyomtam a villanyt.
-Neked is! - kiabált utánam.
Ledőltem a kanapéra és próbáltam megnyugodni, de az amit eljátszott velem még igen erősen hatott rám. Felkeltett! Nem jött azonnal álom a szememre, így gondolkoztam csak a napomon. Reggel még úgy indult, hogy ma végig tunyulni fogok. Ez össze is jött, de ki gondolta volna, hogy egy lány társaságában, akit kevesebb, mint huszonnégy órája ismerek, mégis most odabent alszik az én ágyamban.... Hmm... Az ÉN ágyamban.... Atyaég! Nem nem nem! Nem megyek be hozzá.... Hogy felmelegítsem ezen a hideg estén. Ahh kuss legyen, nem akarok ezen gondolkodni! Pedig biztos fázik kicsit. Abban a rövid nadrágban...... Jaaaaj Istenem, mért kínzol engem?! Alvás, alvás, alvás....... Ez az kezdek álmos lenni. Hahh......fekete haj, hosszú selymes lábikók.... Mi a franc van már velem?!
Csak fél órát vergődtem ott, miközben a gondolataimmal küzdöttem. Ott adtam fel amikor képbe jött az, hogy előttem öltözik át. Inkább felkeltem és ittam egy kis meleg tejet, amitől viszont hamar elaludtam. Hál'istennek.

Reggel a nagy világosságra ébredtem. Sosem szoktam ilyen későn kelni. Ugyan a nap még nem nagyon volt fent, akkor sem voltam ehhez hozzászokva. Általában még sötét van, mikor elindulok és akkor is, mikor kilépek a teremből. De most, hogy szabin vagyok, furcsa újra fényt látni.
Felkeltem a kanapéból és a hálóba mentem megnézni, hogy Iseul alszik-e még. Ahogy beértem a szobába, csak a hatalmas rend jött velem szembe. Sehol senki. A táskáját se láttam. Már is lelépett? Csak így? Egy szó nélkül? És fel sem ébredtem rá? Na ne már!
Körbejártam a lakást, de semmilyen cuccát nem találtam. Mi több! A saját cuccaim is eltűntek. Se telefonom se pénztárcám. Kirabolt volna?! Ezt nem hiszem el! De... de.... olyan kedvesnek tűnt.
Egyik széken ültem és hajamat téptem, hogy hogy lehettem ilyen naiv, amikor ismeretlen csörgés csapta meg fülemet. Azonnal felpattantam, majd keresni kezdtem a hang forrását. Meg is találtam. Nem voltam benne biztos, de szerintem Iseul telefonja csörgött a bejárat melletti szekrényen. A saját számomat jelezte ki a telefon, ezért felvetem.
-Na jó reggelt! Mit szeretnél
-Hol a fenében vagy?! - üvöltöttem le Iseult, ahogy meghallottam a hangját.
-Héj héj nyugiii! - csitított - Csak elugrottam reggeliért.
-És ahhoz kellett a cuccod is? Meg az én cuccaim!?
-Valahogy el kellett, hogy érjelek. Nálam meg ugye nincs pénz. Amúgy meg, volt még egy kis dolgom, azért hoztam el a cuccomat. - váltott morcosra.
-Most neked áll feljebb? Tudod milyen arra ébredni, hogy eltűnt mindened?! - üvöltöztem vele tovább.
-Képzeld tudom! - kiabált vissza rám, amin nagyon meglepődtem és kicsit el is tartottam a telefont fülemtől - De most rohadtul csillapodj le és kibaszottul felelj arra kérdésre, amit mindjárt felteszek! - folytatta - Csokis vagy vaníliás?
-Csokis. - válaszoltam durcásan. Nem is érdekelt mért kérdezi. Felidegesített.
-Köszönöm! - mordult rám - Ennyi lett volna az egész. Még tíz perc és visszaérek, hisztikirálynő.
-Te.... - de lecsapta a telefont.
Hogy lehet ilyen szemtelen? Tegnap még hálálkodott, meg jó pofizott, most meg lekezelt. Na erről még beszélni fogok vele. De legalább most már nem aggódok. A cuccaim nála vannak és lassan vissza is kapom őket.
Próbáltam lenyugtatni magam és inkább elmentem mosakodni, meg átöltözni. Épp kávémat szürcsölgettem a konyhában, amikor kinyílt az ajtó és belépett rajta.
-Hoztam neked reggelit. - dobta le az asztalra a péksütiket - Most pedig megyek. Itt vannak a cuccaid. - pakolta le a kulcsaimmal együtt minden értékemet.
-Köszönöm. Akkor sok sikert! - néztem rá mérgesen.
-Jah. Neked is. Majd meghálálom. Szia! - nem is pazarolt rám több energiát, máris csapódott az ajtó és elment.
Kicsit rosszul éreztem magam, amiért így váltunk el, de nagyon felhúzott ezzel a kis akciójával, így jelenleg a düh nagyobb hatalommal bírt felettem. Durcásan fogyasztottam el az általa hozott reggelit és meglepetten fedeztem fel egy szerencsesütit is a zacskóban. Nem szoktam ilyet enni, de most ajándékba hozott nekem egyet.
"Fényt gyújtanak a sötétségben, melyre már oly régóta szükséged van."
Iseul! Azonnal felpattantam és feltéptem a lakásom ajtaját, majd lerohantam a lépcsőn. Az utcára érve nézelődtem, de sehol se láttam. Esély sem volt rá, hisz már rég elment, Nem is tudtam, mit képzeltem. Talán reménykedtem, hogy lent ül az ajtóban és rám vár. De most mondja azt valaki, hogy erről a szar kis üzenetről, ne egyből rá gondoljak! Ha bárki más kapta volna, azt mondanám, hogy na most ennek aztán rohadt sok értelme van, de nálam sajnos tényleg elég nagy jelentéssel bírt. Hisz sosem keltem munkanapokon napsütésre. Most pedig...... hogy ő itt volt..... akkor fasz vagyok!
Csaptam homlokomra, az utcán sétáló emberek pedig azt hitték, becsavarodtam.
-Sonu! - hallottam egy halk hangot, valahonnan a tömegből, mire a hang irányába kaptam fejemet - Sonu Seojun!
-Igen! - egy férfihangot fedeztem fel és azonnal futásnak eredtem.
Lehet Iseul rokona? Meg kell tudjam! El akarom érni! Ne mozdulj Seojun...... Várj meg!

Szerenád és bőrnacik (52)

Én csak dünnyögni tudtam már, mert nagyon álmos voltam, és csak tompán hallottam, ahogy Hercegnőm újra megdorgálja, számomra érthetetlen nyelven. Majd megint megszólalt a telefonom. Ó Fanni, hogy rohadnál meg!


-Mi van? - mormogtam a telefonba.
-Láttad? - kérdett izgatottan.
-Aaaaahahahaaaaj Fanniiiiiii! -  nyavajogtam a telefonba - Hulla vagyok. Hagyj aludni!
-Szóval láttad?
-Nem! És nem is érdekel! Rendezzétek le ezt egymás között. Mért kellek én, mint kerítő? - dorgáltam meg.
-Jó naaa! Csak csak csak jó, hogy tudok valakivel itt izgulni. De akkor hagylak.
-Megsértődtél?
-Nem. - hallottam, hogy igen.
-Jah hallom. Csak, hogy kvittek legyünk. A pasikádat akkor toloncolták át hozzánk, amikor mi épp a dolgok kellős közepén tartottunk. Szóval haragszol még?
-Hihi - nevetett ki minket - Haaaaj! Jó éjszakát!
-Köszönjük! Neked is. Szia! - kinyomtam, majd az éjjeliszekrényre raktam telefonom.
Visszafeküdtem Jin mellé, ahogy az előbb voltam és most már hamarabb elnyomott az álom. Jimin sem zaklatta Jint, Fanni se engem. Édes élet!

Reggel valamiért nem az én mobilom csörgött először, de azért felébredtem, bár elég lassan. Jin pattant ki az ágyból és felkapta az ébresztőnket. Keltem volna utána, ám visszanyomott a pihe-puha ágyikóba.
-Aludj még! Koreából hívtak. - takargatott be, én pedig szót fogadtam.
Legközelebb, mikor az én ébresztőm szólt, már kénytelen voltam felkelni, ám Jin és Jimin nem voltak a szobában. Lehet nem csak Jint keresték?
Úgy éreztem magam, mintha le se feküdtem volna, de most nem volt már választásom. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és megindultam a másik lakásba. Mezítláb tettem meg utamat, hátha kicsit felébreszt a hideg kő, de nem sok hatást értem el vele. Beértem a főhadiszállásunkra és sehol senki. Még Tomi sincs a kanapén, pedig most ő volt szolgálatban. Ez fura. Elindultam a fürdőhöz, hátha bent mosakszik, vagy épp összekaparja a gondolatait, de az is üres volt. Kicsit kezdtem megijedni, hogy most mi van. Hova lett mindenki? A fiúk szobájába felé mentem, mert már csak azt nem néztem meg, és hallottam is valami pusmogást, ahogy közelebb értem. Na legalább itt van valaki, ez megnyugtató!
Benyitottam, mire azonnal rákezdtek. Jin volt most a középpontban, így minden sort ő énekelt.
-I give it to yoooooooooooooooou-hu-hu! (BTS Propose)
Nagyon meglepődtem, mert mindenre számítottam, de egy rögtönzött szerenádra biztos nem. Még át is írta kicsit a szöveget, hogy tökéletesen passzoljon az első találkozásunkra és értsem is. Itt már alig bírtam a könnyeimmel. Olyan keveset aludtam, erre még nélküle kellet kelnem is. Most pedig az egész Bangtan kíséri a kis szólószámát, amit miattam meg is változtatott egy pöppet. Végül akkor gördült le első könnycseppem, mikor a telefonján megmutatta azt a képet, amit még a buli éjszakáján csinált rólunk. Amin ő is rajta van és a puszim után engem bámul. Most, hogy újra láttam egy pillanatra, mielőtt behomályosodott volna a világ, rájöttem hogyan is nézett. Már akkor is szerelmes volt, nekem pedig le se esett.
Nem tudtam mit csináljak, így inkább leguggoltam bőgni, mint a gyerekek. Erre Jin letérdelt mellém és még végigénekelte ezt a rövid kis számot, ami ettől a pillanattól a kedvencem lett.
-Jagiyaaaa!(Szívem) Ne sírj! - feszegette le kezeimet arcomról.
Nem nagyon tudtam értelmes szót kinyögni, így inkább csak pólójába temetem arcomat, ő pedig simogatta fejemet.
-Most komolyan? Ennyitől? - hallottam Tomi hangját, ahogy nevetgél, mire kicsit összeszedtem magam.
-Igen! - próbáltam csillapítani szipogásomat, majd nyelvet váltottam - Ne menj el!
-Még itt vagyok. De én is aggódok.
-Jaj Istenem hagyjátok már ezt abba! Hoseok teljesen készen van és V is kezdi. - szólalt meg Suga.
Erre kicsit jobb kedvem lett és eltávolodtam Jintől, hogy megnézzem igaza mond-e. Hát nem hazudott. J-Hope tényleg nagyon bőgött.
-Jó-jó - igyekeztem abbahagyni - Mért aggódsz? - néztem fel Jinre.
-Hogy mi lesz, ha visszamegyünk. Hiányozni fogsz. - erre J-Hope tört ki hatalmas zokogásban, még csak nem is én.
-Ahh Hoseok! - kezdték el, de többet nem is értettem belőle, miközben kifelé lökdösték a szobából.
-Gondolom........ folytatjuk az életünket, mintha semmi sem lett volna. - nagyon fájt megosztanom vele, de ettől félek a legjobban.
-Ezt akarod? - nézett piros szemeimbe és láttam, hogy mennyire kétségbeesett - Én nem akarom ezt! - kapta el vállaimat - Én... én eljövök csak kérned kell.
-Azt azért ne! - szólt bele Suga a konyhából, de Jint nem érdekelte.
-Bármit megteszek. Ha csak fél napom is lesz, én elutazok ide, hogy tíz percre találkozzunk, csak ne add fel ilyen könnyen! - kérlelt.
-Nem akarlak kínozni, de ha ennyire szeretnéd...... akkor kénytelen leszel elviselni, míg mindkettőnknek nem lesz szabija. - derültem fel, hogy ő sem akarja csak így feladni. Huh!
-Kibírom. Nagyon megijesztettél! - magyarázott és magához szorított.

Ahhoz képest, hogy a reggel rosszul indult nélküle, a szerenádja, meg az az apró beszélgetés mindenen segített. Bár reggeli alatt én végig szipogtam, még a telefonok alatt meg is kérdezték, hogy beteg vagyok-e, akkor is a fellegekben jártam.
-Meddig fog tartani a próba? - jött előre Rapmon.
-Úgy tudom kettőig. Mért?
-Csak kellett egy ürügy, hogy előre jöjjek. Figyelj! Azért majd ne ráncigáld Jint, mint valami játék babát jó?
-Nem terveztem.
-Csak, mert egy banda tagja és
-És a csapat az első. Tudom. Nekem pedig a munkám. Majd, ha pont úgy jön ki a lépés, akkor találkozunk.
-Ugye tudod, hogy nagyon fog szenvedni? - próbált minél több ritka szót használni, hogy a többiek ne értsenek semmit.
-Nem csak ő. - sóhajtottam.
-Azért szeret téged. - szólalt meg egy hosszabb szünet után - És szerintem te is őt. Csak a munkát akartam tisztázni. - majd elment, ahogy elmondta amit akart.
Na kíváncsi leszek, hogy mennyire fogjuk bírni.

-Na milyen? - jött ki J-Hope elsőnek a függönyök mögül.
Ahogy felnéztem a laptopomról, csak az állam koppant a pincében nagyjából. Mi ez a nadrág? Te jó ég! Hogy feszülhet valami ennyire rajtuk? Úristen... most fogok meghalni. Ugye a többiek nem ilyen bőrnaciban lesznek?
-Tádáááááá! - ugrott ki V is az öltözőfülkéből.
Jaj de! Azt hiszem ez a kivégzésem napja.
-Szóval? - szólalt meg újra J-Hope.
-Lélegzetelállító. - válaszoltam röviden és próbáltam uralkodni magamon, hogy ne tépjem le róluk.
A többiek is megjelentek egyesével, közben pedig a varrónők kezdték igazgatni rajtuk a ruhákat. Mit tegyek? Egyedül ezt nem tudom elviselni. De ahogy megláttam Jimint, rögtön leesett mit kéne csinálnom.
-Fanni! Mond, hogy ráérsz!
-Mért mi van?
-Ha akarsz csodát látni, azonnal gyere ide a belvárosi Sissy szalonba.
-Milyen csoda.
-Feszülős bőrgatyák..... a fiúkon. Hozz tűsarkút és miniszoknyát nekem is! Át kell öltöznöm.
-Tíz perc és ott vagyok.
-Rendben de.... Fanni? - ki is nyomott. Ennyire felhúzta volna Jimin este?
-Na mi az? - jött oda Jin.
-A nadrágod.
-Nagyon király!
-És.... szűk.
-Hehe. - kuncogott - Tetszik?
-Dehogyis! - csóváltam a fejemet, de nem bírtam levenni a szememet a kritikus pontról.
-Azt látom. - hajolt oda fülemhez és belesugdosta.
-Ha sokáig leszel ebben, még a végén elveszik a bugyim. - álltam bosszút, amire hatalmasat nyelt.
-Ez nem fer. - egyenesedett fel.
-Hát nem! - méltatlankodtam - Ti heten vagytok.
-Megcsalod? - jött oda Kookie vigyorogva.
-Hátha még sokáig lesz ez rajtad lehet.
Beszélgetésbe elegyedtünk lassan mindenkivel a nadrágról és arról, hogy milyen halálos fegyver lesz ez az ARMYkra nézve.
-Szép napot! - hallottam meg Fanni hangját - Csak a Hajnal csoporthoz jöttem. Arra? Köszönöm. Hellooooo! - jelent meg szemeink előtt és nem csalódtam. Miniszoknya, tűsarkú plusz az egyik legelegánsabb felsője.
-Hah, Fanni! Épp haldoklok. Hát ezt nézd meg mi van itt. - támadtam le magyarul.
-A..... azt a büdös. - akadtak el szavai, miközben ölelgették a fiúk, akiket épp nem mértek.
-Hoztál nekem is ruhát?
-Nem. Jó vagy te így. Mi az Isten ez a kis törpén? - ült le mellém.
-Pont az. Ez kérlek szépen a halálnemünk. - pislogtam sokat, ahogy újra szemügyre vettem őket - Mennyit láttál Jiminből?
-Túl keveset ahhoz, hogy beteljek vele.
-No mi az szerelmes vagy?
-Nem. Csak kiéheztetett. - beszélgettünk, de nem néztünk egymásra. Egy pillanatot sem lehetett ebből elszalasztani.
Tovább haldokoltunk, de erre rátettek még egy lapáttal, amikor elkezdtek táncolni, hogy megtudják, mennyire tudnak benne mozogni. Ekkor elkaptuk egymás kezét és szorongatni kezdtük a másik ujjait. Majd úgy döntöttünk, ez túl látványos ezért álcázni kéne. Így ő rajzolt, bár nem figyelt rá, én pedig úgy tettem, mint aki dolgozik. Amikor Jimin felénk jött Vvel, arra jutottam, hogy itt a lehetőség. "Véletlenül" kivertem Fanni kezéből a cuccait és a lapok szanaszét szóródtak.
-Bazd meg. - fűzte hozzá nézéséhez, amiből az sugárzott, hogy most nyírlak ki.
Majd erőt vett magán és elkezdte összeszedni a cuccait. Persze Jimin azonnal segített neki, meg V is, nekem pedig tökéletes kilátásban volt részem. Fanni sűrűn megköszönte a segítséget, de láttam rajta, hogy ezt még megbosszulja.

-Jiiiin! - üvöltött és éreztem a véget - Franci megint nem kelt fel órák óta.
-Akkor tessék felállni! - szólt vissza és megindult felém.
-Te kis köcsög! Nem azért mondtam el neked, hogy ellenem fordítsd.
-Későőőőőőő!
Jin kivette a kezemből a laptopot és felhúzott. De nem sétálni mentünk, hanem berángatott a függöny mögé.
-Jin? - néztem rá kérdően, miközben ő pásztázott szemeivel.
-Gondolkodok. - pislogott és éreztem heves szívverését szinte, annyira közel állt hozzám.
-Jiiiin? - elmosolyodtam.
Ő csak megcsóválta fejét, hogy ne szólaljak meg és továbbra is bámult. De mit szeretne? Nem rajtam van bőrnaci.

Jimin & Iseul (rövid)

1. rész
2. rész
3. rész
4. rész
5. rész
6. rész
7. rész (zárás 1.)
8. rész (zárás 2.)

Jimin & Iseul (rövid) 1.

Előzetes: Jimin csak egy táncos, aki az újévi és karácsonyi hajtás után végre egy kis pihenőt is tarthat. Ám az unalmasnak ígérkező napok helyett, talán ez lesz élete egyik feledhetetlen "lazítása".
Rövid pár részes sorozat lesz, amelyet a fő hentai-al együtt fogok vinni, így nem kell aggódni. Az sem áll le.
Jó olvasást Jimin fanok!

Jimin POV

Épp hazafelé tartottam az edzésről és örültem, hogy most kevesebbet kell majd dolgozzak, amikor nagyon beborult az ég. Ahh de király! Pont ma, amikor úgy döntöttem, hogy ha már van időm, akkor sétálok?
Szinte már futottam, de még nagyon messze voltam otthonomtól. Ahogy megéreztem az első figyelmeztető cseppeket, azonnal menedék után néztem. Egy zöldséges fedett portékája mellé pattantam be, majd azonnal leszakadt az ég.
-Pedig szép napnak indult, nem igaz fiatalember? - sétált el mellettem az eladó férfi, kezében egy hatalmas adag almával.
-Igen. Ezért is akartam sétálni. Ne segítsek? - mozdultam utána.
-Nem kell, köszönöm. - dobta le a rekeszt a földre - Tessék. - nyomott a kezembe egy hatalmas almát - Ahogy elnézem, még sokáig itt fog állni és ebédidő van. Legalább éhen ne haljon.
-Köszönöm, de nincs nálam pénz. - nyújtottam vissza.
-Nem is kell. - pakolászott tovább, én pedig örültem a kedvességének.
Tényleg kezdtem már éhes lenni és semmi sem volt nálam. Még a lakásomtól is nagyon messze voltam.
Leültem az egyik gyümölcsös stand elé és nagyot haraptam az ajándékomba. Az utcát néztem, ami időközben teljesen kiürült, de a túloldalon az egyik fedetlen padon, egy lány tűrte a hideg cseppeket. Hatalmas táska volt mellette a földön, és érzelemmentes arccal nézett maga elé. Haja már teljesen vizes volt. Abban is biztos voltam, hogy ruhája sem száraz. De nem mozdult egy tapodtat sem. Csak figyeltem, míg végeztem az ebédemmel, majd úgy döntöttem, hogy odamegyek hozzá.
-Még nagyon zuhog fiatalember. El fog ázni és lebetegszik.
-Nem fog enyhülni mostanában. Miattam pedig ne aggódjon. Köszönöm az almát! Viszlát! - léptem ki az esőbe és megindultam.
Pillanatok alatt bőrig áztam, miközben azon voltam, hogy átjussak a túloldalra. Leültem mellé a padra, ő pedig arrébb húzódott.
-Mért ülsz itt? - kérdeztem.
-Csak úgy.
-Hát ez tömör. - de nem válaszolt, csak felém pillantott szeme sarkából - Le fogsz betegedni.
-Nem izgat.
-Mért nem?
-Mért érdekel?
-Csak nem tudom, valaki mért ül kint ebben a hideg esőben. - néztem rá, de még mindig nem fordult felém.
-Hát te mért ülsz itt?
-Miattad. És te?
-Nincs jobb dolgom.
-Ezt valahogy nem hiszem el. - mosolyogtam.
-Te bajod. - nézett el a másik irányba.
Nagyot sóhajtottam és én is körbepillantottam. Kicsit idegesített, hogy ilyen zárkózott és bunkó.
-Mi lenne, ha ezt nálam folytatnánk? Meleg, száraz környezetben. - vettem erőt magamon, hogy ne legyek vele goromba.
Erre már rám nézett.
-Nem vagy sorozatgyilkos?
-Nem tudok róla.
-Perverz pszichopata?
-Az sem.
-Környéken laksz?
-Hát nem igazán. Szóval ha közben meggondolnád magad, még elmenekülhetsz. - magyaráztam végre szemeibe.
-Rendben. - állt fel és felkapta táskáját - Mehetünk.
-Öhh..... rendben. - nagyon meglepődtem, hogy hirtelen ilyen együttműködő.
Elindultunk és hatalmas léptekkel vezettem, hogy merre lakok. Senki sem volt képes követni a tempómat még soha. Ő azonban különösebb erőfeszítés nélkül jött utánam.
-Te merre laksz?
-Mindenhol.
-Mindenhol?
-És sehol. Jelenleg nincs lakásom.
-Ezt nehéz elhinni. - hisz ápoltnak és viszonylag jó anyagiakkal rendelkezőnek tűnt első ránézésre.
-Mert csak pár órája kezdtem.
-És mért?
-Muszáj válaszolnom? Csak így engedsz be?
-Nem. E nélküli is feljöhetsz.
-Akkor magánügy.
Elfogadtam. Nem akartam firtatni. Ez biztos érzékeny téma, ha ennyire kerüli.

-A cipőd ott dobd le! - mutattam az ajtóm mellé, miközben én már beljebb sétáltam - Tudok adni száraz ruhát, ha kell.
-Nem, köszönöm. Van nálam.
-Rendben. Ott a fürdő. - mutattam miközben levettem vizes felsőmet.
-Öhm... - kicsit megszeppent - K-Köszönöm. - indult meg nagy táskájával és el is tűnt.
Én levettem minden ruhámat, még boxeromat is gyorsan lecseréltem és csak abban mászkálva rendezkedtem. Hallottam a hajszárítót és magamra kaptam gyorsan még egy nadrágot. Így kerestem valami ehetőt a hűtőben, mert az almától csak még éhesebb lettem. De mivel semmi kész kaja nem volt, ezért úgy döntöttem, hogy tojást csinálok magunknak. Biztos voltam benne, hogy ő is enne már valamit.

Kipakoltam a hozzávalókat, amikkel fel szoktam dobni, hogy ne legyen olyan egyhangú. Sokszor eszek tojást, mert sosincs időm másra. Épp az olajbogyón olvasgattam, hogy mikor jár le, mert már nem emlékszem melyik nap vettem, amikor a hajszárító hangja megszűnt és kinyílt a fürdő ajtaja.

-Köszönöm, hogy feljöhettem. - lépett ki a fürdőből és ledobta táskáját a sarokba - Holnap már el is megyek. Nem akarlak zavarni, de most jól jön egy kis menedék az eső elől. - állt meg az asztalnál és engem nézett - Mit csinálsz?

-Ebédet szeretnék. Szereted a - néztem fel rá és kicsit elakadtak szavaim.

Az utcán ülve is szép volt, de száraz hajjal még szebb. Dús, hosszú frizurája van és a fehér pulcsi van rajta, ami láthatóan két számmal nagyobb nála. Tökéletesen kiemeli fekete haját, ami legalább a csípőjéig ér.

-Mit szeretek? - huppant le egy székre, én pedig nagy nehezen magamhoz tértem.

-Az izét. - pillantottam körbe a konyhában zavaromban - Tojásrántottát. Rakok bele zöldséget is, meg sajtot és húst. - álltam neki háttal.

-Jöhet bármi. Nem válogatok. Ígérem még meghálálom valahogy kedvességed. A jövőben.

-Vigyázz, mert behajtom rajtad! - mosolyogtam kicsit.

-Ha lesz pénzem, nyugodtan.

-Kérsz inni? - vettem elő két poharat.

-Igen.

-Szereted a citromos üdítőt? Nekem ez a kedvencem. - vettem ki a hűtőből és a poharakkal együtt az asztalhoz sétáltam.

-Nem nagyon szoktam ilyesmit inni. Savanyú?

-Igen, de nagyon finom. - ültem le mellé és csak ekkor eszméltem, hogy egy nagyon rövid fekete nadrág van rajta, ami csak egy picit lóg ki a pulcsija alól - Nem fázol?

-Nem. - töltöttem neki, közben pedig igyekeztem nem bámulni gyönyörű lábait.

-Kóstold meg előbb aztán, ha nem ízlik majd én megiszom.

-Okés - kortyolt poharába - Ez nem is rossz. Tölts még! - nyújtotta poharát.

-Örülök, hogy ízlik. - töltöttem magamnak is.

-Most már viszont csinálj ebédet! - szólt rám, ahogy kiitta poharát.

-Milyen határozott lettél! - lepődtem meg.

-Éhes vagyok. - dörmögte halkan és félrepillantott.

-Rendben, csinálom. - nekem is már kopogott a szemem.

-Na finom? - kérdeztem, de ő csak teli szájjal mutatott egy like jelet - Ennek örülök.

-Hogy tudsz - nyelt nagyot - Ilyen finomat csinálni?

-Ez csak egy rántotta.

-Akkor sem ettem még ilyen jót!

-Hát ez felháborító! - játszottam túl magam - Akkor az elkövetkezendő fél napban a legfinomabb tojásrántottákat fogod enni!

-Benne vagyok! - tapsolt örömében.

Jó volt látni, hogy boldog. Ugyan még alig ismertem, de teljesen magával ragadott. Főleg fekete, hosszú haja. Vajon milyen puha lehet. Legszívesebben azzal játszadoznék egész nap. Ahogy kiemeli fehér bőre és pulcsija azokat a tincseket.... Levegőt venni is elfelejtek. Lehet marasztalnom kéne ...... Hogy is hívják?

-Jut eszembe! Még be sem mutatkoztunk. - dőltem előre kicsit a széken ülve.

-Igaz. - nyelte le a falatot - Sonu Iseul vagyok.

-Én pedig Park Jimin. Örülök a találkozásnak.

-Hát még én! - nevetett.

Lője le valaki Jimint! (51)

-Már nem is szexi? - állt meg az ajtó előtt, hogy beengedjem.
-De, az is. - nyitottam a zárat - Bizonyítom is neked, ha akarod.
-Ilyen ajánlatot nem lehet elutasítani. - mosolygott

Átléptük a küszöböt és becsapta az ajtót. Úgy ölelt magához, mintha évek óta nem láttuk volna egymást. Szeretem mikor ezt csinálja. Ilyenkor olyan erős és határozott. Nem tűnik valami önbizalom hiányosnak jelenleg.

Egyik kezével derekamat szorongatta, másikkal pedig az arcomra tévedt. Irányított, hogy ne legyek olyan heves és mohó, mint szoktam. Lassan hátráltunk az ágy felé, míg lábaim meg nem ütköztek és le nem huppantam a puha takaróra. Pizsamanadrágjához tévedtek ujjaim, de el is kapta mindkét csuklóm. Nem mondott semmit, csak eleresztett egy félmosolyt és lassan pislogott. Elfordult, hogy levegye és lerakja a szemüvegét, közben pedig feltérdeltem az ágyra.

-Baj van? - néztem végig mozdulatsorát.

-Öhm.... - nézett rám értetlenül - Nincs. Mért?

-Akkor mi a baj?

-Te miről beszélsz? Azt hittem rossz napjaidban vagy. - fogalmazott óvatosan.

-És? Attól még a kezem és a szám szabad. - mutogattam.

Nem is nagyon értette az angol szövegem és csak hunyorgott, de talán a kéz és száj szót felismerte.

-Az nem olyan. - állt előttem.

-Biztos? - néztem szemeibe.

-Ugye tudod, hogy most nem látok semmit csak foltokat?

-Ehhez nem is kell látnod. - csókoltam meg újra és kezeim is útra keltek.

Elkapta kezeimet, hogy ne folytassam, ezért elváltam puha ajkaitól és nyakára tévedtem. Első dolgom volt, hogy megharapjam picit. Nem is engedett többet és azonnal letepert az ágyra. Felettem támaszkodott, kezeimet leszorította, és nyakát is biztonságos távolságban tartotta.

-Ne. - lihegett kicsit.

-Mért? - emeltem fel térdemet, hogy megsimítsam odalent - Ne mond, hogy ez még nem volt elég!

-Sok is. - hajolt fülemhez, és már hangosabban hallottam lélegzet vételét - Nem túl jó ez nekem. - fogalmazott a lehető legegyszerűbben.

-Nem úgy érzem. Áhh! - harapott fülembe mondandóm közben.

-Napok óta itt szenvedek, most pedig csak játszol velem.

-Ki mondta, hogy nem fogok segíteni is rajtad?

-Az nem olyan. - ellenkezett.

-Azt halottam, hogy ha rendesen felizagtsz akkor........ nem is fogod észrevenni, hogy mi bajom jelenleg. - dobtam föl a hirtelen jött ötletet, amit még anyám osztott meg velem egy igazán gyenge pillanatában.

-Ezt most...... - nézett arcomra és gondolkozott - komolyan mondod? Felemelkedett rólam, így szabaddá váltak kezeim és pólója alá nyúlva követtem.

Megadta magát. Csak lehajtotta fejét és egy hangos sóhajt engedett útjára. Ledöntöttem az ágyra, így én kerültem felülre. Levettem róla pólóját és végigkarmoltam oldalain. Éreztem bordáit, ahogy mély levegőt vesz és lassan fújja ki. Óvatosan érintett meg, de hamar felbátorodott. Leszedte rólam trikómat, míg kulcscsontjával játszadoztam és egyik kezemet levezettem merevedő férfiasságához. Morrant egyet, ahogy a vékony ruháin keresztül megérintettem hosszú napok után először. Lejjebb haladtam csókjaimmal, testét simogató kezem után. Ahogy megszabadítottam maradék ruhájától is és apró csókokat leheltem péniszére, újra kieresztette mély hangját, amit ilyenkor szokott csak hallatni. A takarót markolta, miközben kínoztam még egy kicsit. A végletekig akartam hergelni, ezért először csak éppen hogy megnyaltam hegyét. Hangosan fújta ki a levegőt. Lassan vettem számba, ezt pedig egy hosszú sóhajjal követte végig. Kezemet is használva kezdtem rajta mozogni. Minden trükköt kipróbáltam rajta, amitől csak még jobban szenvedett. Lassan gyorsítottam tempómon és ő is hevesebben kapkodta a levegőt.

-Á-Állj - lihegett - Nem bírom...... várj! - próbált megállítani és elkapta arcomat, mire kénytelen voltam elengedni.

-Mért nem hagyod? - másztam vissza rá, ahogy húzott.

-Azt mondtad..... - állt meg.

-Hazudtam. - újra ráfogtam férfiasságára és mozgatni kezdtem kezemet, mire újra nyögött.

Láttam, hogy nagyon küzd magával, hogy most élvezze-e a helyzetet, vagy ne legyen ennyire önző, de ahogy elnéztem, a kis ördögöcske állt nyerésre. Egy csókot nyomtam nyakába, majd megindultam visszafelé. Ahogy helyezkedtem, dörömböltek az ajtón és nagyon megijedtem. Nem emlékeztem, hogy bezártam volna és abban is biztos voltam, hogy ez csupán udvariasság kopogás volt és a választ már nem fogják megvárni. Hál'istennek Jin valamiért jobban reagált a helyzetre. Elkapta egyik csuklóm és nyakába húzott, hogy ráfeküdjek. Másik kezével az én takarómat fogta meg és azonnal ránk terítette, így úgy tűnt mint ha szimplán rajta aludnék. Sejtésem beigazolódott. Csupán jelzésértékű kopogás volt.

-Ez a gyökér ma itt alszik veletek. - rontott be Suga, ágyneművel kezeiben.

Meglepetten néztük az ajtón besétálókat és nagyon reménykedtünk, hogy csak viccelnek. Jin szólalt meg elsőnek koreaiul, megdorgáló hangon, mire Suga is elég felháborodottan válaszolt. Én közben mindennek az okát néztem, Jimint. Ő ügyet sem vetett az egész vitára, csak odajött az ágyunkhoz, letérdelt és nekem mutogatta telefonját.

-Melyik legyen? - lapozgatott az albumában.

Én csak nagyokat pislogtam a képeken, Majd Jin angolra váltott, bár nehezen tudta összeszedni amit mondani akart.

-Jimin nem hagyja aludni a bandát, azért kidobták mára. - magyarázott akadozva, és orrnyergét dörzsölte.

-Na melyiket? - sürgetett Jimin.

-De mire kell? - néztem rá.

-Fanninak.

-Mi van? - néztem Sugára.

-Már a ti bajotok. - intett és becsapta maga után az ajtót. Kilincs az ma este felszívódott vagy mi?

Nagy szitkozódás közepedte hagyta el szobánkat, és még a folyosón visszhangzó mormogását is hallottam.

-Még mindig nem válaszoltál?

-Nem. Na melyik?

-Várj, had nézzem meg jobban! - másztam volna feljebb mire Jin megfogott. El is felejtettem, hogy nincs rajtam semmi.

Magyarázott Jiminnek valamit, mire szemöldökét ráncolta és jól megvizsgált minket.

-Adom. - szólalt meg angolul és keresgélni kezdte ruháinkat.

Jinnek a képébe vágta boxerját, mire kapott is valamit, amit szintén nem értettem, majd megérkezett a felsőm is.

-Szóval? - nyomta kezembe telefonját miközben felültem, Jin pedig a szemüvege után tapogatózott.

-Szerintem ez. - mutattam neki a sok kockás hasáról készített képet - Ezt nem bírja majd szó nélkül hagyni.

-És mit írjak.

-Hogy ezt nem kockáztatom némi fagyiért.

Meg is írta neki, mi pedig azt hittük, hogy akkor aludhatunk  De nem is tudom hova gondoltam. Pár perc elteltével csörgött a telefonom. Fanni volt az.

-Basszus! Tudod mit küldött Jimin?!

-Igen, láttam. - válaszoltam unott fejjel és nagyot sóhajtottam.

-Nézd meg mit küldtem vissza! - utasított és Jimin hangjából tudtam, hogy valami vicceset.

Nevetve fetrengett ágyunk mellett, majd felém nyújtotta telefonját. Jin is elnevette kicsit magát, amint megnézte az üzenetet és a csatolt képet. Fanni rajzolt magának izmos hasat, de nem küzdött, hogy hihetőnek tűnjön.

-Az én kockáimnak nem árt. - közölte a üzenetet , amint meghallotta a fiúk nevetését.

-Hogy te milyen hülye vagy!

-Csak adom önmagam. Na de szia! Érdekel mit válaszol. - rakott le.

Fejemet csóválva feküdtem hanyatt, Jin meg Jimin pedig felettem vitatták meg a következő képet. Megpusziltam Jin karját, amivel mellettem támaszkodott, jelezve, hogy velem foglalkozzon, de nem igazán figyelt már rám.

-Franciska! Szerinted mit válaszoljak.

-Hmmm... - néztem rá - Menj bele a játékba! Küldj egy képet, hogy húzod le az alsód.

-Mi? - néztek rám nagy szemekkel.

-Csak egy kép! És nem fog látszódni semmi.

Nem is kellett többet mondanom, belement. Ahhh! De hosszú lesz az este.

-Jól vagytok? - jött be Tomi, egyetlen egy kopogás után.

-Igen. Semmi gond.

-Zárd be az ajtót! - szúrt le azonnal.

-Jól van na! De ne merjetek többen bejönni ma már! - keltem ki az ágyból és átléptem Jiminen.

-Csak nem megzavart valamit a mérgelődő Suga? - vigyorgott.

-Rohadt vicces vagy.

-Tudom. - kuncogott és megfordult.

-Szia!

-Jó éjt! - köszönt el és azzal a lendülettel ki is zártam.

Jimin izgatottan leste telefonját, mikor újra megcsörrent a mobilom.

-B*szod, tudod te hány óra? - vettem fel Fannit.

-Igen! Féltizenkettő. De aztakúúúúúúú! Láttad Jimin képét?

-Fanni..... Itt ül mellettünk és a telefonjára mered. Szerinted?

-Erre most mit én hogy miért?

-Folytasd te is! - vetettem fel, de le is esett, hogy magunk ellen dolgozok. Gondolati facepalm!

-Oké oké! - csapta rám a telefont, én pedig visszafeküdtem Jin mellé.

-Na mi az? - érdeklődött.

-Ma nem alszunk sokat.

-Hát ezt valahogy gondoltam. - ölelt át és magához szorított.

Lecsuktam szemeim és kezdtem bealudni. Azért sajnáltam Jint, hogy végül tényleg csak kínozni tudtam.

-Hyuuuung! - pattant fel Jimin.

Jin nyavajgó hanggal válaszolt neki, de azért még megnézte az üzenetet. Megdorgálta a kis törpét, aki leült, de lelkesedése továbbra is megmaradt.

-Franci én

-Á csss! - pisszegte le Jin, miközben újra letette a szekrényre szemüvegét.

-De nem

-Csssssssssss! - tette szája elé mutatóujját Jin.

Én csak dünnyögni tudtam már, mert nagyon álmos voltam, és csak tompán hallottam, ahogy Hercegnőm újra megdorgálja, számomra érthetetlen nyelven. Majd megint megszólalt a telefonom. Ó Fanni, hogy rohadnál meg!

Swag és a hülyék versenye (50)

-Ohh. Na erre kíváncsi leszek. De siessünk is, hogy időben odaérjünk.
-Ma ilyen Swaaaaaaaaaaaag leszek. - szólalt meg Suga és éreztem, hogy vidám nap áll előttünk.

Ahogy odaértünk a forgatásra, Suga a good morning helyett swaggel köszönt. Nevetve veregettem meg a vállát, hogy eddig kitűnően teljesít, majd útjára engedtem minden kit.
Mivel tényleg nem mutatkozott be rendesen, ezért egész nap swagek repkedtek, mert az igazi nevét nem nagyon tudták. A fiúk meg már csak azért is így hívták és még szórakoztak is vele. Ő pedig Csabinak és Tominak nem nagyon mert visszabeszélni. Amikor pedig épp nem kellett a kamera előtt állni, akkor az egyik tag faggatta, már ha válaszolt neki. Így kaptam el én is egy beszélgetést, bár nem értettem belőle semmit. Viszont Suga minden válasza Swag volt, amitől V és Jungkook sírtak a nevetéstől.
-Hallom jól teljesít Suga. - kuncogtam én is miközben dolgoztam tovább.
-Nagyon swagen. - válaszolt az említett fa arccal. Kicsit már elege volt ebből.
-És hogy állsz a lányokkal? - néztem rá - Hanyatt esnek már a dumádtól?
-Kéne ezzel csajoznom? - pillantott rám meglepetten mire én csak pislogtam. Vártam a befejezést. - Swag.
-Azt hittem már elfelejtetted. - foglalkoztam újra a laptopommal, de még rápillantottam a földön fetrengőkre. Vék jól szórakoztak. - Hát úgy még nagyobb buli lenne.
-Mért? Nem szórakozol elég swagen?
-Akkor jobban élvezném. Talán félsz? - pillantottam rá szemem sarkából.
-Swag. Na mutasd, melyiket hódítsam meg! - nézett körbe.
Én is gyors terepszemlét tartottam és megakadt a szemem egy szorgoskodó lányon, aki épp pakolászott a sarokban.
-Őt! - mutattam felé.
-Swag. - bólintott és elindult felé.
Ezt nem hagyhattam ki. Felpattantam, a laptopot félretéve, és a fiúkkal együtt követtük. Hallótávolságon belül maradtunk és hegyeztük füleinket.
-Swag! - köszönt Suga és szegény lány majd halálra rémült.
-Ohh! - kapott mellkasához , miután megfordult - Szia! Segíthetek?
-Nem. Csak érdeklődnék. Lenne kedved velem ebédelni swagen?
-Min?
-Swagül. Lazán ráérősen. Csak van ebédszüneted.
-Őőőő - szegény lány. Azt se tudtam mi van. - V-Van.
-Akkor együnk valamit! - fogta meg a kezét és elindult vele, mire mi krákogtunk egyet. - Swag. - fejezte be mondandóját.
Nem bírtuk megállni, hogy ne menjünk vele enni. Útközben kerestem Jint, hogy együtt tudjunk ebédelni, de sehol sem láttam. Biztos forgatott éppen. Viszont J-Hope csatlakozott hozzánk félúton.
A büféasztalhoz érve, ami hatalmas volt és roskadásig volt rakva kajával, úgy tettünk, mintha véletlen se miattuk jöttünk volna. Ami elég nehezünkre esett.
-Mi a kedvenced? Szeretném megkóstolni, hogy még swagebb legyek. - nézelődött Suga.
-Öhm..... Nem is tudom. Talán ez. - kapott fel valamit az asztalról a lány, de nem tudtam jól megnézni mit.
Viszont azt jól láttam, hogy Suga egyből rárabolt a lány kezében lévő ételre. Közben Vnek szedtem rizst, de ahogy megláttam a lány full vörös arcát és tudatosult bennem, hogy Suga megnyerte ezt a menetet is, lazán mellé szedtem neki a kaját. Ez Vnk sem esett le elsőre, mert tátott szájjal nézte azt, hogy Suga mennyire közvetlen. Viszont mikor felfogtuk a helyzetet, sírva takarítottunk magunk után, amennyire tudtunk.
-Ők nem a barátaid? - mutatott ránk az áldozat, miközben mi próbáltunk elbújni, de Jungkookék nevetése nem igazán tette lehetővé ezt.
-Elméletben swagek. - falatozott Suga.
-Taaehyung! - hallottuk a megmentő hangot - Te jössz!
Hah! Ettől nagyon megkönnyebbültem és utolsó erőmet is összeszedve visszafojtottam nevetésem, majd vele együtt elindultam a forgatás felé. Ahogy eltűntünk az ajtóban hatalmas nevetésben törtünk ki és könnyeink is elkezdtek folyni. Szegény lány annyira zavarban volt. Suga meg... hihetetlen, hogy be tudott csajozni ezzel a dumával. V tovább ment a dolgára, bár alig kapott levegőt, én pedig a falnál ültem és nevettem. Jungkook és J-Hope csak kicsivel jöttek utánunk be, de ők még jobban röhögtek, mint mi.
-Noona, ezt nem fogod elhinni! - kapkodott levegőért Jungkook. Viszont én megéreztem hasamban azt a gombócot, ami ettől a szótól szokott keletkezni. Csak akkor hívott így ha baj van, így most kicsit alábhagyott nevetésem.
-Mi az? - néztem fel rájuk, de velem szembe ültek le a falhoz.
-Megkérdezte, - próbált levegőt venni a nevetéstől J-Hope - hogy mér mondja folyton, hogy swag?
-Na és?
-Azt mondta - de nem bírta tovább folytatni.
-Azért mert, - váltott sznobra Jungkook - Koreában ez egy alapszó, amit akkor használunk, ha nagyon jól érezzük magunkat a bőrünkben és ma nekem egy ilyen napom van főleg, hogy veled ebédelhettem. - folytatta nevetését is Jungkook.
-Hát ezt nem hiszem el! Ebből is kihozta a legjobb csajozós dumát? Ilyen nincs! - kuncogtam én is, de a Noona miatt érzett idegességem még megvolt.


A nap többi részében a lány és Suga elég jól összemelegedtek, bár mindkettőjüknek dolgozniuk is kellett. De nem csak nekik. A rövid ebédszünetem után nekem is ez volt a sorsom. Jint is alig láttam. Csak néha kaptam el egy-egy pillantását, de semmi több. Nem nagyon csinálhattunk semmit sem, mert veszélyes volt nyilvánosan. Legalább a munka elterelte erről a figyelmemet egész nap, meg Csabi és Tomi törődő szavai. Még édességet is szereztek nekem, majd ők is felszívódtak. Biztos edzettek egész nap.
Viszont hazafelé éreztem azért Jin hiányának a súlyát. Kicsit meg voltam törve, hogy végig ott volt egy karnyújtásnyira, de még csak meg sem szólalhattam. Ahogy a visszapillantóban hátranéztem rá rajta is ezt láttam. Ugyan elvoltak a többiekkel, de feltűnően sokszor nézett rám. Jól esett, hogy ő is pont annyira hiányol engem, mint én őt.
A lakáshoz érve kipattantam a kocsiból. Eléggé kapkodtam és rohantam, de a liftben is a lehető legtávolabb kerültünk egymástól.
-Ezt a csajozásomért kapjátok. Swag. - intett be Suga tudatva, hogy előre eltervezte, hogy minket szétválaszt.
Kicsit elmosolyodtam és nyelvet öltöttem.
-Ne mond, hogy nem érezted jól magad?
-Nem mondtam. De elég zavarba ejtően swag helyzet volt.
-Azért hihetetlen, hogy sikerült. Nekem még a katonás múltammal se sikerül mindig. - csóválta fejét Csabi
Hál'istennek fel is értünk a lakáshoz, így nem kellett meghallgatnom az exem és legjobb haverjának a csajozós sztorijait. Beengedtem mindenkit és Jin udvariasan megvárta, míg mindenki bemegy, majd mikor én következtem volna, elkapott és megcsókolt. Derekamat átkarolta egyik kezével, másikkal pedig az arcomra fogott. Nagyon jól esett végre egy ilyen hosszú és fárasztó nap után. De ha csupán ennyi idő alatt ennyire tudom hiányolni, mi lesz ha elmegy és hónapokig nem fogom látni. Ahhj de fájdalmas gondolat.
-Hiányoztál. - vált el tőlem lihegve.
-Te is nekem. - tettem kézfejem az övére, közben megsimítottam ajkait mutatóujjammal.
-Éhesek vagyunk ám! - hallottam egy morcos szörny kiabálását.
-Azonnal! - nyomtam még egy puszit Jin arcára és berohantam vacsorát csinálni.

A vacsora után megint volt annyi hely a fiúkban, hogy még egy olyan kakaócsodát is képesek voltak megenni. Persze ebből is versenyt rendeztek és előre láttam hogy rossz vége lesz.
-A vécébe rohanva ne lökjétek majd fel egymást! - ültem le a pizsis nagyfiúk elé a stopperral.
-Majd én rendet tartok. - dőlt hátra a kanapéban Csaba.
-Mér kéne a vécé? - nézett rám nagy szemekkel Jimin.
-Inkább ne tudjátok meg. Na mehet? 3....2....1! - indítottam el a versenyt.
Rapmonnal, Jinnel és Sugával ott aggódtunk a másik négy hülyéért, miközben ezt a jéghideg édességet próbálták minél hamarabb letuszkolni a gyomrukba. Tamás meg Csaba pedig csak röhögtek szenvedésükön. Ők is voltak fiatalok és hülyék, így jól tudták mennyire fontosak az ilyen parányi háziversenyek is.
Jimin pattant fel büszkén, de száját nem tudta kinyitni.
-Le is kell nyelni! - szóltam rá, mire nagy nehezen megtette.
A többiek pedig megkönnyebbülten terültek el a padlón, hogy lassíthatnak. Azért én is leültettem Jimint a diadalmas győzelme után, hogy nehogy máshol kössön ki a vacsi, miközben testőreink elismerően tapsolták meg a zabagépet. Pár perc múlva viszont iszonyat rosszul is volt minden versenyző.
-Mondtam, hogy ez lesz! - szóltam hátra a konyhában állva, miután kijöttem a fürdőből.
Ők csak nyavajgásokkal válaszoltak, miközben a kanapén és a szőnyegen haldokoltak.
-Még kis mitugrászok mit vártál? - szólalt meg Tomi, aki épp Jungkookot tolta vissza a kanapé azon felére, amit meghagyott neki.
-Feküdjetek be az ágyatokba! A puha környezet biztos jobb lesz. - pakoltam el a tányérokat, míg Jin még szöszmötölt a fürdőben.
Mint valami harci sebesültek, kúsztak be a szobájukba és becsukták az ajtót. Pár perc múlva Jin ölelt át hátulról és adott egy puszit nyakamba.
-Még elpakolom és mehetünk.
Mire csak hümmögött egyet és elindult az ajtó felé. Ekkor hatalmas sikítást hallottam a fiúk szobája felől, mire odakaptam tekintetem. Tomi is összerándult, ahogy a kanapén olvasott, de nem pattant föl. Jimin rontott ki pár másodperccel később az ajtón és felém rohant telefonjával. Nem úgy tűnt, mint aki még mindig szenved, viszont mikor elém ért, a földre roskadt, de vigyorogva tolta a képembe a telefonját.
-Mi a baj? - néztem rá és láttam, ahogy Tomi is feláll és felénk fordul.
-Nézd! - szólt rám és elvettem a mobilját.
Fanni képe virított középen, ahogy egy hatalmas bödön fagyival ül a kanapéján és azt majszolja. Alatta volt valami koreaiul, de nem értettem.
-Mit írt? - kérdeztem, közben Tomi visszazuhant a kanapéra, miután rájött, hogy semmi baj.
-Honnan tudja a számom? - fogta a hasát Jimin, miközben a földön kuporgott.
-Én adtam meg neki ma. Kérte. Baj? - pislogtam rá.
-Dehogyis! Imádlak! - tápászkodott fel.
-Szuper. De mit írt?
-Azt írja : Mert én megtehetem. - jelent meg mellettem Jin.
-Hah! Nem mintha te betartanád a diétád. - adtam vissza a telefont jogos tulajdonosának.
-Mit írjak neki vissza? - nézett rám kérdően.
-Én tudjam? Ti vagytok a fé - néztem Jinre - Neked mióta van szemüveged?
-Olyat írj neki amire tud reagálni. Vagy kötelező neki. - válaszolt Jin.
Én továbbra is csodálkozva néztem a Hercegnőt, aki mindig leszarja a fejemet, ha kérdezek valamit. Koreaiul kezdtem beszélgetni, közben Jin visszahessegette Jimint a szobájába. Pár percre eltűntek, én pedig befejeztem a pakolászást. Mikor végeztem, a lakásajtóban állva vártam Jint.
-Mióta van szemüveged? - vontam kérdőre.
-Mindig is volt. - megigazította - De nem szeretem.
-Mért nem hordod? Annyira nem szükséges? - indultunk a saját kis szállásunk felé.
-De, de kontaktlencsét hordok.
-Tényleg? Hogy-hogy nem vettem észre?
-Igyekeztem úgy intézni, hogy ne vedd észre.
-De mért?
-Nem szeretem. Olyan..... önbizalom romboló.
-Ohh! De én szeretem! Cuki vagy.
-Már nem is szexi? - állt meg az ajtó előtt, hogy beengedjem.
-De, az is. - nyitottam a zárat - Bizonyítom is neked, ha akarod.
-Ilyen ajánlatot nem lehet elutasítani. - mosolygott

Swaaaaaag (49)

-No meg az! - bólogatott és mindenki nevetni kezdett.
De a fiúk tovább nyüstöltek, hogy mozogjak valamit.

Mivel egyedül nem voltam hajlandó, ezért mindenki csatlakozott hozzám fekvőtámaszozni. Nem hagyhattam ki a lehetőséget, így csináltam is egy csoportképet. Ez biztos tetszeni fog a rajongóknak.
Majd visszamásztam és én a könnyítettből csináltam párat, míg ők a normálisból. Élvezet volt kinézni oldalra, ahogy a földön feküdtem, mert mindegyikük izmait tökéletesen láttam. Hoh! Még egy párat fiúk! Ez nagyon tetszik.
-Ennyi? - nézett ki rám Jimin.
-Mért? Mire számítottál? - pislogtam.
-Tényleg gyenge vagy. - kelt fel és mondott valamit a többieknek, amitől ők is felálltak.
Fene Jimin! Mit tettél?
Visszaindultak táncolni, én pedig a földön fekve néztem végig az óriások menetét. Jin persze odajött még mielőtt visszaállt volna és gyorsan elhalmozott ki puszikkal. Imádtam ezt, hogy mindig ilyen kis nyálas. Nagyon cuki! Viszont, ahogy ott feküdtem a földön rájöttem, hogy nagyon kényelmes. Kezdtem elszenderedni, pedig még a zene is hangosabb lett, hogy rendesen hallják a ritmusát. Meg is lepődtek amikor felpattantam és odarohantam a telefonomhoz, hogy felvegyem. Épp Kookienak magyarázott valamit Jimin, a többiek pedig nézték őket, de szemem sarkából láttam mikor rám néztek és végigkövettek. Gyorsan felkaptam a telefonomat és kimentem a teremből.
-Tessék?
-Na végre!Mióta csörgetlek már! - hallottam meg anyám hangját - Azért hívlak, mert máris találtam egy jónak ígérkező kisasszonyt a Gréta helyére. Pár nap múlva fogom interjúztatni és akkor fog eldőlni minden. Szóval számíts rá, hogy a következő munkádnál már nem leszel egyedül. Az ugye még egy hét nem?
-De igen. Rendben akkor készülni fogok. - kicsit összeszorult a szívem, ahogy tudatta velem, hogy kevesebb mint egy hét múlva Jin már nem lesz itt.
-Csak tájékoztatni akartalak. Meg még annyi, hogy a Taiwaniak megint lemondták. Szóval újra van két emberünk akik unatkozni fognak egy hónapot nagyjából. Szerezz nekik valami melót! Ne fizessem őket potyára.
-Meglesz. Egyéb?
-Egyél rendesen!
-Haaaaah. - forgattam szemeimet - Valami értelmes?
-Pihend is ki magad néha.
-Szia anya! - letettem a telefont, mert megint a szokásos szövegét kezdte el mondani.
Szomorúan néztem magam elé a terem előtt állva. Jin lassan elmegy és nem mehetek majd vele. Most már végképp semmi esély rá. De utána hogyan tovább. Lehet, hogy én bírom az ilyesmit, de ez még nekem is nagy szenvedés lesz. Róla pedig fogalmam sincs, mennyire tudná ezt elviselni. Bárcsak minden máshogy lenne.
Nagy szomorkodásom közben megkordult a gyomrom. Eszembe jutott, hogy bizony már nagyon ebéd idő felé járunk és még nem rendeltem semmit magunknak. Ezért gyorsan felhívtam egy pizzériát és nem hitték el amikor öt extra nagyot kértem. Többször is visszakérdeztek, hogy biztos vagyok-e a dolgomban, mire végül rátettem még egy lapáttal.
-Igaza van. Inkább csapjunk hozzá még egy normált is. Lehet a nagyok kevesek lesznek. - ettől csak még jobban elakadt a szava én pedig jót mosolyogtam rajta.
Visszamentem a terembe és leültem a gépem elé dolgozni. Pont elkezdtem gépelni amikor Csaba jött oda hozzám.
-Mikor eszünk? - guggolt le hozzám.
-Most rendeltem meg, nagyjából két perce a pizzákat. Remélem az jó lesz. Mindenfélét kértem. - néztem szemeibe.
-Persze. Akkor amíg ideérnek kifárasztom magam. - felkelt és visszament, hogy újra a földre küldje Tomit.
Ezt azért öröm volt nézni, hogy van aki nála is jobb.

A délután nyugodtan telt, de az estéhez közeledve egyre többször álltam fel egy kis sétára. Már kezdtem becsavarodni a sok üléstől, ami ritkaság, mert egész jól hozzászoktam már az évek alatt.
-Na elfáradtatok? - sétáltam a fiúk között akik a földön fetrengetek lihegve.
-Dehogyis! Most is épp táncolunk nem látod? - vigyorgott Rapmon.
-De látom. - nevettem - Ha nem rúgnának ki minket, még le is locsolnálak titeket vízzel.
-Haaaaaah! Ne kínozz! - fogta fejét Kookie.
-Hogy haladtok amúgy?
-Készen vagyunk. Csak javítjuk az apróságokat. - válaszolt J-Hope.
-Az jó. Holnap úgysem tudtok próbálni.
-Pont ezért szenvedünk ma.
Jinhez vezettek lábaim, akiről szintén folyt a víz és levegő után kapkodott, de ez sem érdekelt és leültem mellé, hogy megpuszilhassam. Ahogy közelebb hajoltam elkapott és magára rántott. Egyék kezével szorongatott, miközben rajta pihentem. Megint eszembe jutott, hogy már nem sokáig élvezhetem ezt, ezért behunytam szemeimet és próbált teljesen átélni a pillanatot. Jimin tapsikolása keltett fel, ahogy a többieket hívja újra próbálni. Nehezen engedtem el Jint, de nem sok választásom volt. Nem hátráltathattam semmiben. Ő viszont nálam is sokkal kevésbé akart felkelni a földről. Úgy húztam fel a kis drágát, aki egy gyors öleléssel köszönte meg, majd rohant is vissza próbálni. Én visszaültem a laptopom elé és folytattam, amibe belekezdtem.

A buszban hazafelé hatalmas csend uralkodott. Tamásék voltak csak ébren, de ők amúgy sem szoktak beszélgetni. Halkan hallgattam zenét és azon elmélkedtem, hogyan fogom kényeztetni ma este Jint.
Nehezen kúsztak fel a lakásba, majd be a fürdőbe. Az első kivételével mindenki aludni akart a zuhany helyett, de ezt nem engedtem meg egyiknek sem. Gyorsan végeztek, én pedig bepofátlankodtam az őreink elé. Jó éjszakát kívántam a fiúknak, ahogyan még félig vizesen, egy szál törülközőben, kezemben a ruháimmal kirohantam, egyenesen Jinhez a másik lakásba. Halkan osontam be, de így is felébredt.
-Gyors voltál. - dörmögte a párnába.
-Csak miattad. - felkaptam a maradék ruhámat és bemásztam mellé az ágyba.
Mivel hulla fáradt volt, a perverz ötleteim azonnal a kukában landoltak. De akkor is kényeztetni akartam. Lehúztam róla a takarót, mire csak hümmögött egyet és felém fordította fejét. Ráültem és hátát kezdtem masszírozni. Nyakát és vállait is próbáltam megdolgozni, amennyire erőmből tellett, és nagyot sóhajtott. Ebből tudtam, hogy nagyon jól esik neki. Addig csináltam, míg el nem fáradtak kezeim. Hál'istennek ezt sokáig bírtam, ellenben a fekvőtámaszokkal. Mikor bedőltem mellé láttam, hogy kinyitja szemeit, de megszólalni még mindig nem tudott. Nagyon elfáradt. Adtam neki egy puszit és úgy aludtunk el, hogy homlokunk és orrunk hegye összeért.

Olyan fáradtan ébredtem reggel, mint még soha. Nem tudtam mért, pedig sosem alszok többet ennél. Ahogy kikászálódtam az ágyból Jin szorosan ráfogott csuklómra, amit már így is szorongatott.... nem is tudom mióta.
-Mi az? - hajoltam vissza hozzá.
-Ne...
-Csak reggelit csinálok, majd visszajövök felkelteni téged. Aludj csak ... ki alpakka. - vigyorogtam.
Elengedett és lecsukta szemeit, én pedig úgy tettem, ahogy mondtam. Ahogy összeszedtem cuccaimat az éjjeli szekrényről, egy szemüvegre lettem figyelmes, de nem igazán foglalkoztam vele. Biztos csak nála maradt, vagy... nem is érdekelt igazából. Ahogy a lakásba értem Csabit láttam meg, ahogy a kanapén feküdt és olvasott.
-Szia! - köszöntem rá.
-Szép jó reggelt! Már is kelünk?
-Nem még nem. Korábban kelek, hogy reggelit csináljak. - sétáltam a konyhába -  Mit szeretnél, Most csak te döntöd el, hogy mit együnk. - nyitottam ki a hűtőt.
-Rántotta? - nézett felém.
-Hát... végül is az rég volt már. Oké akkor az lesz.
-Segíthetek? Nagyon unom már az agyam.
-Persze, gyere csak. Vegyél még ki tojást, mert nem fér több a kezembe,
-Igen is asszonyom!
Így készítettünk reggelit a fiúknak. Két lábasba kellett, mert egybe sok lett volna és még így is kételkedtem, hogy sikerülhet kettőben ennyi kaja. Így igazán gyorsan fog kiürülni a hűtő megint. Még jó, hogy mindig van aki helyettem vásárol be nekem.
Mikor elkészültünk felkeltettem mindenkit és szokásomhoz híven, Jint hagytam utoljára. Mivel nekem is dolgom volt még, ezért csak azt vártam meg, hogy elérjem, hogy elkezd feltápászkodni. Kisuhantam és a saját dolgaimmal kezdtem foglalkozni. Mire odajutottam, hogy egyek a fiúkkal ők már rég mást csináltak.
-Suga! Most reggeliztél. Ha éhes vagy szólj, és csinálok még valamit. - szóltam a pockyt majszoló Sugára.
-Nem kell, jó ez. Szeretem.
-De ez csak nasi.
-Nem baj.
-Akkor én is kérek. - léptem oda hozzá és loptam egyet a kezéből.
Pont egy félbetörtet sikerült kivennem és nevettünk egy kicsit.
-Na egy normálisat!
-Húzz egyet! - nézett fel rám teli szájjal.
-Júúúj játék! - rohant oda hozzánk Kookie.
-Csak eszük. - néztem rá.
-Nem! Na aki a legrövidebbet húzza, annak lesz egy egész napos szívatása. - elhadarta, majd kiabált, mire mindenki odajött.
-Ennyire unatkoztok? - kérdeztem tőlük.
-Nem. Csak szeretünk játszani. - válaszolt V és készen állt hogy húzzon.
-3......2.....1 - számolt vissza Kookie, és egyszerre húztunk a Suga kezében lévő dobozból.
Hatalmas nevetésben törtünk ki, amikor pont Sugánál volt a legrövidebb pocky. Valamit magyarázott, de nem értettem. Majd hosszú beszélgetésbe elegyedtek és csak a végén fordított nekem Rapmon.
-Na akkor neked is figyelned kell, - mutatott rám - hogy ha Suga mond valamit, akkor abban mindenképpen benne kell, hogy legyen a Swag szónak.
-És ez mért szívatás?
-Csak azért, mert ma felvétel van, szóval rengeteg új emberrel fogunk találkozni, akinek Suga Swaggel fog bemutatkozni.
-Ohh. Na erre kíváncsi leszek. De siessünk is, hogy időben odaérjünk.
-Ma ilyen Swaaaaaaaaaaaag leszek. - szólalt meg Suga és éreztem, hogy vidám nap áll előttünk.


(Folytatjuk :D és megtudhatjuk Suga hogyan csajozik Swaggel. XD )

J-Hope&V yaoi oneshot

V POV

Hoseokkal egy bulira készülődtünk éppen és a közös ékszeres dobozból szemezgettünk. Hivatalosak voltunk egy közös barátunk szülinapi bulijára, valami neves klubba. Azt mondta, szigorú lista lesz és csak ez mehet be, aki azon rajta van. Állítása szerint meg fogja tölteni a négyszáz fős klubbot. Hát legyen így.
-Hoseok, ez lehet az enyém? - emeltem ki egy vékony láncot a dobozból - Passzolna a felsőmhöz.
-Persze! Jól áll rajtad. Én amúgy is mást terveztem felvenni.

Hamar elkészültünk és elköszöntünk a többiektől.
-Vigyázzatok magatokra! - hallottuk még utoljára Namjoon hangját.
Lerohantunk a lépcsőn és bepattantunk a taxiba. Azért viszonylag messze volt a szórakozóhely, és nekünk nem ajánlatos sétálni. Egyre több rajongónk van, akik nem tudják mindig, hogy hol a határ. Menet közben sötét égboltot néztem, de nem láttam csillagokat. A város fénye elnyomta őket. Majd Hoseokra néztem aki bambán bámult kifelé az ablakon.
-Ha fáradt vagy nem kell mennünk. Nagyon sokat táncoltál ma. - ajánlottam fel a menekülés lehetőségét.
-Nem-nem. Menjünk. Gorombaság lenne elutasítania  meghívást. - nézett rám - Mellesleg... te is sokat ugráltál.
-Jó, de ez mindig így van. - vigyorogtam - És én kevésbé szoktam kidőlni, mint te.
-Na majd legközelebb versenyzünk. Mert ha nem tűnt volna fel, hamarabb keltem nálad.
Az út hátralévő részében beszélgettünk és sikerült kicsit felkeltenem. Nevetve szálltunk a taxiból is, majd miután Hoseok fizetett a bejárathoz mentünk. Hatalmas sor állt és nem nagyon mozdult.
-Azt mondta lista van. - néztem előre - De ez a sor nem mozog. Menjünk előre! - kaptam el kezét.
-De V ez bunkóság!
-Ha nem engednek be, akkor visszaállunk. Ne légy ilyen! Jó estét! - értünk az ajtónál lévő őrhöz - Meghívottak vagyunk.
-Rajta vagytok a listán? - vett elő egy táblát, néhány lappal.
-Elméletben igen. Jung Hoseok és Kim Taehyung. - nevünket kimondva keresni kezdett minket, a sorból pedig pusmogás hallatszott..
-Te jó ég! Ezek tényleg ők! Ez V és J-Hope! - hallottam egy lány sikolyt - Had csináljak egy képet veletek!
-Meg is vagytok! - szólt az őr, én pedig azonnal beugrottam mögé Hoseokot húzva magam után - Hé! - állította meg a sikítozó lányt - Rajta vagy a listán?
-Csak egy képet akarok.
-A fiúk már a buliban vannak. Te pedig csak akkor mehetsz be, ha meghívott vagy.
-De... csak egy
-Rajta vagy?
-Nem.
-Akkor irány a sor vége. - küldte el a lányt.
-Köszönjük. - hálálkodott Hoseok, majd választ nem kapva, bementünk a buliba.
-Hűűűűű! - tátottam el számat.
-Mi az? Nem hallak? Mondtál valamit? - hajolt közelebb Hoseok.
-Jó sokan vannak! - üvöltöttem fülébe.
-Igen! De tök király! - vigyorgott.

Azonnal bevetettük magunkat a táncparkett közepére. Nagyon élveztük a jó számokat és a sok lányt.
Amikor egyszer kivergődtük magunkat a tömegből a pulthoz, hogy oltsuk szomjunkat találkoztunk az ünnepelttel.
-Boldog szülinapot! - üvöltöttük szinkronban.
-Köszi! Örülök, hogy eljöttetek.
-Nem hagytuk volna ki. - folytatta Hoseok - Az ajándékot megkaptad?
-Igen, nagyon tetszett köszi! Na rohanok tovább. Még sok embernek kell köszönnöm. Jó bulizást!
-Köszönjük! Remélem még összefutunk! - üvöltött utána, de valószínűleg ezt már nem hallotta -Na mit kérsz Hyung? - nézett rám.
-Nem tudom. Amit te.
-Én vodkázni fogok.
-Akkor nem. Valami gyengébb nincs?
-Csokilikőrt tudok adni! Az ízleni fog szerintem! - ajánlotta a pultos lány.
-Rendben! Egyet kérek!
-Én pedig egy Kamikazét kérek. - adta le rendelését Hoseok.
-Nem lesz az erős kezdésnek? - aggódtam, mer tudtam, hogy nagyon szeret inni, de sose tudja, hol a határ.
-Dehogyis! Ne parázz!
Kikaptuk italainkat és azonnal lehúzta az egészet. Elkerekedtek szemeim és azt vártam, mikor esik össze.
-Idd már meg és táncoljunk tovább! - parancsolt rám.
Mivel egyedül nem akartam elengedni, gyorsan én is elfogyasztottam likőrömet és követtem.
Ahogy hatni kezdett az alkohol, egyre jobban feloldódott. A legszebb lányoknál próbálkozott, rendszerint sikerrel, mert elég későn érkeztünk, így már volt bennük pár feles. Sajnos ezt a lemaradást Hoseok be akarta hozni minél hamarabb, így sorra döntötte le a feleseket. Utolsó itala után messzire keveredett tőlem, egy lányhorda kellős közepébe. Én teljesen elfáradtam és leültem kicsit a lépcsőre, így jól szemmel tudtam tartani. Néztem, ahogy élvezi a dolgot és kicsit elszomorodtam. Egy idő után viszont menekülni akart volna, de a lányok nem engedték. Nagyon nehezen tudta csak elhagyni a parkettet és most nem a pulthoz ment. A mosdók felé sietett, én pedig azonnal felpattantam és utána rohantam.
Te jó ég Hoesok! Megint túlittad magad? Hogy lehetsz ilyen hülye mindig?
Ahogy a mosdók folyosójára értem már nem láttam. Megindultam a férfi wc felé, de mikor bementem volna, lihegést hallottam. Itt sokkal halkabb volt a zene, így ezt az apró hangot is kiszúrtam.
-Hoesok? - mentem tovább a folyosón, majd egy szertárban, a földön ülve találtam meg, a folyosó végén - Jól vagy? - odarohantam hozzá és leguggoltam.
-Igen! Csak azok a lányok majdnem megfojtottak. Te merre jártál? - beszélt kissé részegen.
-Leültem pihenni. Fájtak már a lábaim. Na gyere! Levegőzzünk egyet! - próbáltam felvakarni a földről.
-Tudod drága V barátom, én nem szeretem ám az ilyen csajokat. - kapaszkodott a nyakamba.
-Akkor milyeneket szeretsz? - indultam vele kifelé a szertárból.
-Tulajdonképpen semmilyen csajokat sem szeretek. - mászott ki nyakamból és becsukta az ajtót.
-Mit csinálsz? - néztem rá értetlenül.
-Most olyat mondok el, amit amúgy nem mernék, de cssssss - tántorgott elém, és elkaptam, miközben ujját szájához emelte - Nem mondhatod el senkinek.
-Nem fogom. - mosolyogtam.
-Akkor jó. Szerintem jobb lesz , ha leülsz! - javasolta.
-Inkább állnék.
-Ohh. Viszont nekem jobb lesz, ha leülök. - szédelgett.
-Akkor mért nem ezt mondod? - szép lassan leresztettem a földre, hogy ne törje össze magát.
-Szóval...... Jobb ha leülsz.
-Itt ülök melletted Hoseok. - néztem rá és elmosolyodtam. Vicces tud lenni részegen.
-Ja igaz is. Na izé. Azt akartam, hogy én jobban szeretlek téged, mint bármelyik másik lányt.
-Tudom, hogy közeli barátok vagyunk, de azért ne miattam ne csajozz be.
-Nem barátok V! - próbált fejemre csapni de elvétette - Sze-ret-lek! Érted? Nem mint haver, hanem mint ember. - magyarázott és megértettem mit akar mondani.
-De ez...... nem helyes ám Hoseok. Tisztában vagy vele, mit mondtál?
-Igen. És nagyon megkönnyebbültem. Elég régóta nyomta már a lelkemet. - dőlt az ajtónak.
-Biztos csak az alk
-Csssss - tette ujját számra - Nem csak az alkohol. Ez az igazság!
-Emlékezni fogsz erre holnap? - fogtam meg kezét és letettem.
-Nem hiszem.
-Akkor...... nekem is nagyon fontos vagy, pont úgy, ahogy én neked.
-Ahh, pedig erre emlékezni akarok! Mond rá a telefonomra! - keresgélte mobilját.
-Hoseok! Most ne ezzel foglalkozz, ha már magunk vagyunk. - másztam ölébe - Használjuk ki a lehetőséget. - suttogtam fülébe.
-Hah! V! Mindig erről álmodtam! - karolt át és magához húzott.
-Hoseokhh - néztem szemeibe és lassan megcsókoltam.
Még éreztem az utolsó vodkát, amit megivott, de nem érdekelt. Lassan mozogtak ajkaink, miközben magunk sem hittük el, hogy mi történik. Becsúsztattam nyelvem és még jobban meglepődtem, hogy mennyire engedékeny velem. Pólója alá nyúltam, amitől nagyot sóhajtott. Bőre tűz forró volt, és ahogy mellkasán megtelepedett egyik kezem, megéreztem heves szívverését is. Hihetetlenül felizgattak ezek!
-Taehhh - vált el tőlem és levegő után kapkodott.
-Felfallak Hoseokhhh! - lihegtem én is - Megeszlek! - téptem le róla pólóját, majd felsőtestét kezdtem csókolgatni, de inkább harapdálni.
-Kis tigris! - nyögte nehézkesen.
-Helyezd magad kényelembe! - fogtam meg csípőjét és lefektettem.
Így fojtattam izgatását és fogaim közé vettem mellbimbóját. Apró hangokat hallatott, miközben szája elé tette kezeit és lehunyta szemeit. Mikor már eleget kényeztettem nyelvemmel is, tovább haladtam. Hasát behúzta, ahogy csókjaimmal arra tévedtem, és már engem nézett remegő pillái alól. Kiengedtem nadrágját és megszabadítottam tőle. Boxerjét lassan húztam le, csókjaimmal követve peremét.
-Taehhhh! - sóhajtott hatalmasat - Kérlek! Ne várass már!

Jól tudta mit akarok vele tenni. Én pedig örültem, hogy beleegyezik. Levettem boxerját, közben pedig saját pólómtól is megszabadultam, de már nadrágom is szűk volt. Viszont nem akartam tovább megváratni szegényt, hisz ő is könyörgött, hogy ezt ne tegyem. Kis puszikat leheltem farka hegyére és mély levegőkkel jelezte, hogy nagyon jól csinálom. Lassan számba vettem teljes méretét. Mozogni kezdtem először lassú tempóban, majd nyögéseihez igazítottam minden mozdulatomat. Hevesen kapkodta a levegőt és fel-fel mordult az élvezettől.

-Taeh! - nyögött - Taeeeeeh! Hah! - ült fel - Ne ne! Egyszerre! Vedd le a nadrágod! - ráncigálta övemet és segítettem neki.

Már egyáltalán nem fértem el benne. Fájdalmasan kicsi lett a hely, amint megláttam Hoseokot meztelenül.

Miközben farmeromat szenvedtem le, végig simított a boxeron keresztül hatalmas farkamon, mire felmordultam. Mielőtt letérdelhettem volna hozzá megállított, és inkább ő ült elém. Lehúzta rólam alsómat és tétovázás nélkül a szájába vett.

-Hoseokhhh! - kapkodtam most már én is a levegőt - Lassabban! Még a végénhh.. hah.... te falsz fel engem.

De nem nagyon figyelt rám, csak folytatta. Kínzóan jól csinálta, majd mikor kezével is erőteljesen rásegített, csak azért nem állítottam le azonnal, mert kíváncsi voltam a látványra. De nem sokáig bírtam.

-Állj! - toltam el és térdre borultam előtte - Mondtamhh ...... hogy lassan. - próbáltam erőt gyűjteni, hogy majd mikor megint rajtam lesz a sor, ne okozzak csalódást.

-De nem bírtam neked ellenállni. Olyan ... édes kis tigris vagy. - hajolt fülemhez.

Nem tudom, hogy csinálja, de minden egyes szava szívem mélyére hatol.

-Hoseok! De aranyos vagy! - haraptam bele nyakába és lassan ledöntöttem - Ez fájni fog, de szólj azonnal, ha megálljak jó?! Nem akarom, hogy meghalj itt nekem a karjaimban.

-Csináld már! - mart csípőmbe, és szinte nekem kellett ellenállnom, hogy lassan hatolhassak be.

Megfeszült teste, ahogy elkezdtem kitölteni, és rekedt sóhajt hallatott.

-Inkább ezt

-Nem! - húzott még jobban magába - Ahhh! Még!

Jaj szegény! Utálom ezt látni, hogy szenved.

De addig szorított kezeivel, míg tövig el nem vesztem benne. Éreztem, ahogy lüktet farkam újra a szűk hely miatt, de ezúttal túlságosan élveztem és ezzel kellett megküzdenem első lépésként. Csak aprókat mozogtam, hogy ő is megszokjon. Kezemet derekán pihentettem és ködös tekintetét igyekeztem megragadni, több-kevesebb sikerrel. Ahogy egyre jobban élvezte munkámat, egyik kezemet elkapta és péniszéhez nyomta. Vettem az adást és játszani kezdtem vele, közben egyre nagyobbakat lökve rajta. Nyögéseit már tisztán hallottam minden egyes mozdulatomkor, a célhoz való közelségét pedig éreztem is kőkemény péniszéből. Hatalmasat rándult teste minden porcikája és nagyot sóhajtott.

-Még ott Tae! Méghhh ah!

De be sem kellett fejeznie mondatát, máris újra letaláltam gyönyörközpontját.

-Hoh... Hoseok! Azt akarom, hogy együtt élvezzünk el! - hajoltam füléhez.

-Akkorh...... siess! - szorított magához.

Nyögéseitől, amik egyenesen a fülembe érkeztek, teste rezzenéseitől és nem utolsó sorban hatalmas péniszétől a kezemben, már én is nagyon közel jártam a csúcshoz. Megtámaszkodtam mellette, hogy utolsó lökéseim a lehető legkeményebbek legyenek és hatalmas nyögésekkel nyugtázta, hogy ez jó ötlet volt. Szinte egyszerre feszültünk meg mindketten. Most örültem, hogy egy szórakozóhelyen vagyunk, mert ezt a két hatalmas nyögést máshol biztosan kiszúrták volna.

-Tae! - szólalt meg elég hamar, mikor még mindig felette támaszkodtam és lihegtem - Nem akarom elfelejteni amit mondtál és amit tettél! Ígérd meg, hogy emlékezni fogok!

Szívem szakad meg ettől az édes hangtól, de nem lenne jó vége, ha erre tisztán emlékezne. Így is túl messzire mentem. Elragadott az amit mondott és a lehetőség, hogy ez örökre titokban is marad.

-Nem tudom megígérni. - szomorodtam el.

-Akkor nem engedlek el, míg ki nem józanodok. Melletted akarok ébredni!

-Az nagyon jó lenne. - néztem szemeibe - Lehet nem is fogok tudni ennek az ajánlatnak ellenállni.

Suga hentai oneshot 2.0

Suga POV


Hogy lehet ennyire túl spilázni egy napot? Ezt én sosem fogom megérteni. A Valentin-napot alapból utálom, de most kénytelen vagyok belemenni a játékba. Mióta barátnőm van, minden ilyen kis hülyeséget vállalnom kell. De vele nem is olyan szörnyű egyik ünnep sem.
-Hyung! - szóltam Jinhez.
-Tessék.
-Tudnál nekem segíteni?
-Hát miben? Ha majd táncban, akkor jobb ha nem engem kérsz meg. - vigyorgott és újra telefonjára meredt.
-Nem abban.
-Tánc? Segítség? Miben segíthetek? - fordult hátra Kookie az ülésről.
-Semmiben! Ülj le, kis hülye! - szóltam rá.
-Csak kedves akartam lenni. - huppant vissza a helyére.
-Szóval Jin. Hogy állsz ajándékok terén?
-Ezt hogy érted? - nézett rám és szemöldökét ráncolta.
-Hát tudod..... két nap múlva White Day éééés. - húztam a lényeget - Eddig utáltam az ilyesmiket. Nem is tartottam őket. De most bele vagyok kényszerítve. - elhallgattam és Jint néztem.
-Kellene valami JaeHwanak?
-Mondtam, hogy hívd Jaenek! - döntöttem a támlának fejemet.
-Jó-jó bocs. De eltaláltam a lényeget nem?
-Igen. Semmi ötletem. - néztem ki az ablakon.
-Hát pedig egyszerű. Virág, csoki, vacsora, naplemente, tengerpart, virágszirmok az ágyig, meleg fürdő gyertyákkal,  ágyba reggeli. - sorolta a sablonosnál sablonosabb dolgokat.
-Ez túl mindennapi Hyung! Valami olyan kell amire nem számít. - néztem rá.
-Hát akkor. - nézet körbe, hogy ki mennyire figyelt, majd közelebb hajolt hozzám - Nem tudom, hogy szoktátok csinálni, de mi lenne, ha most azt dobnád fel valamivel?
-Mivel? - pislogtam.
-Hát én most arra gondoltam, hogy tengerparton csináljátok. De ezúttal csak vele foglalkozz. Akkor biztos különleges lesz neki. - folytatta telefonja nyomkodását.
-Honnan veszed, hogy nem figyelek rá?
-Pasi szokás. Nekem is rossz oldalam, de nem tehetek róla. Viszont - emelte fel ujját - küzdök ellene. - és folytatta a telefonozást - segítettem?
-Nem tudom. - néztem ki az ablakom, fejemet megint a támlán pihentetve.
-Akkor használjatok eszközöket, basszus! Jobb ötletem nincs.
-Te tényleg nagyon perverz vagy. - néztem rá újra.
-Már megint Jinről van szó? - szólalt meg V.
-Mért mindig rám gondoltok, ha perverzségről van szó? - pillantott fel felháborodva.
-Mert te szoktál csak perverzkedni, de nem úgy mint mi, hanem sokkal durvábban. - folytatta Taehyung.
Innentől hatalmas vita kerekedett, a szexuális szokások kitárgyalása témával a középpontban, de nem figyeltem. Inkább azon gondolkoztam amit javasolt. Tényleg nem figyelnék rá eléggé? Hmm.... most, hogy így elgondolkoztam rajta lehet, hogy igaza van. Ha felelevenítem a dolgokat végül is, jah. Istenem de köcsög vagyok vele! Na jó! Akkor tényleg egy feledhetetlen estével ajándékozom meg, némi sablonos dologgal fűszerezve.

Próbáról el is jöttem hamarabb most. Rohantam Jaehez, hogy összedobjak valamit a lakásán mielőtt hazaérne. Beugrottam egy virágüzletbe rózsaszirmokért, amiknek igen borsos ára volt. Húztam is a számat rendesen, de ez most az ő estéje. Nem szóltam neki semmiről, ma még csak nem is beszéltünk, hogy majd ha megjelenik otthon és meglát, akkor nagyon boldog legyen.
Gyorsan szétszórtam a rohadt rózsákat. El sem hiszem! Milyen felháborítóan drágák voltak és a földre szóróm! Basszus! Ezekkel a seggemet kéne törölnöm ennyiért minimum. Áááá! Mindent Jaeért......most az egyszer. Legalább szexelni fogunk rajtuk most, hogy az ágy is kapott. Így már kevésbé fájnak...... talán.
Még gyertyát is kotortam elő neki, mert szokott tartani, és romantikusan szétpakoltam, ügyelve, hogy ha repkedni fognak bizonyos dolgok, ne legyen tűz.
Pont lepihentem és elégedetten tekintettem körbe, amikor meghallottam kulcsai csörgését a zárban. Azonnal felpattantam és felvettem a 'cuki vagyok és imádlak' kinézetemet. Belépett az ajtón és először észre sem vett. Szokásos gyorsasággal lépett be az ajtón és egy kis gyertyán akadt meg a tekintete, amit szándékosan odaraktam. Számítottam a vakegér Jaere. Gyorsan körbenézett a lakásában és engem is kiszúrt.
-Suga? - pillantott rám, majd tovább pásztázta a nappalit - Azt hittem nem szereted ezt az ünnepet.
-Eddig nem szerettem. - indultam meg felé - De már nem csak én vagyok. - néztem le rá, ahogy megálltam előtte.
Szemeibe néztem és láttam, hogy nagyon meglepett. Csupán emiatt nem reagált még semmit. Gondoltam akkor még több álmát teljesítem és megtámaszkodtam egyik kezemmel mellett az ajtón, másikkal pedig megfogtam állát. Pont, mint azokban a romantikus animékben, amiket annyira imád nekem mutogatni.
-Boldog White Dayt picurka! - csókoltam meg, mire eldobta minden szatyrát és nyakamba kapaszkodott.
Karjaimba omlott ennyitől. El sem hittem! Átkaroltam derekát szabad kezemmel, másikkal pedig hosszú tincset simítottam füle mögé, miközben az ajtónak nyomtam.
Nyelveink heves harcot vívtak és végül az enyém vendégeskedett nála.
-Kezded megközelíteni a dobogót. - lihegett mikor elengedtem.
-Csak megközelíteni? - nyíltak nagyra szemeim - Na ezt most megbánod! - kaptam fel, mire alsó ajkába harapott.
Tudtam, hogy tudja mire készülök. De ezúttal más élvezetet akartam nyújtani neki, nem a megszokottat.
-Még itt is van minden? - lepődött meg, ahogy beértünk a hálóba.
-Igen! És míg el nem kezd rohadni nem dobhatsz ki semmit! - dobtam le az ágyra.
-Na, így elrontani egy ilyen romantikus pillanatot! - sóhajtott, miközben lekaptam pólómat - Most aztán visszacsúsztál. Messze vagy a dobogótól! - durcázott.
-Nyaaaaa! - másztam fölé - De hát én édes vagyok. Elsőnek kell lennem. - néztem szemeibe és mosolyogtam.
-Tegyél érte! - simított végig oldalamon.
-Kihívás elfogadva! Azért az ágyra majd vigyázz! - kezdtem csókolgatni nyakát.
Válaszul csak hitetlenkedve kinevetett és innen tudtam, hogy tényleg nem foglalkoztam vele még annyira. Ezért most elhatároztam magamban, hogy nem fogadok szót a farkamnak.
Lábai között térdeltem és felcsúsztattam kezeimet blúza alatt az oldalán. Nyakamba kapaszkodva sóhajtozott, még elég aprókat, mikor füléhez értem. Ajkaim közé vettem kis testrészét, majd visszaindultam lefelé. Blúza felső gombjait kezdtem kigombolni, míg kulcscsontjára hintetettem kis puszikat. Végig vezette kezeit vállaimon és hátamon egészen pólóm aljáig. Aprócska ujjai becsúsztak felsőm alá és szokásos hideg ujjaitól megborzongtam kicsit. Fel is mordultam, mire hevesebben kezdett lélegezni. Kigomboltam felsőjét, követve minden egyes kis gombot egy puszival. Felültünk és vállára is leheltem egy csókot miközben megszabadult felesleges ruhájától.
-Kezdesz feljönni. - lihegte.
-Ezt örömmel hallom. - haraptam meg fülét és melltartóját is kikapcsoltam.
Jin ötletein járt a fejem, amiket még tánc közben ecsetelt nekünk, mikor megint szóba jöttek a csajok. Így próbáltam betartani az aranyszabályokat, amiket mondott.
Megcsókoltam és ledöntöttem az ágyra. Hideg ujjai becsúsztak kicsit nadrágom és bőröm közé amitől megint csak megremegtem kicsit. Segítettem neki megküzdeni a gombokkal, majd felkeltem, hogy levegyem. Visszatérdelve elé, meztelen hasát kezdtem csókolgatni. Hangos lélegzetekkel nyugtázta, hogy nagyon tetszik neki a helyzet, ezért lassan elindultam felfelé. Oldalán vezettem kezeimet, amikre ráfogott és hátrahajtotta fejét. Mellei közé adtam utolsó puszimat, majd játszadozni kezdtem egyik bimbójával. Nyelvemet, ajkaimat és fogaimat is használtam. Elengedett és immár a lepedőbe markolt. Mikor másik formás testrészére is áttértem, hatalmasat sóhajtott. Hajába túrt és karjaival takarta el arcát, de nyögéseit így is meghallottam. Meg van az érzékenyebb oldala! Felmásztam egészen nyakához és magához eresztett. Arcommal másik irányba noszogattam tekintetét, mert kíváncsi voltam, hogy nyaka ezen része is érzékenyebb-e. Igazam lett.
Ahogy megharaptam kicsit, bordáimba mart és nagyot nyögött.
Elkezdtem megszabadítani nadrágjától, amiben sok segítséget nyújtott. Már őt is zavarta, hogy rajta van. Tangáját lassan húztam le, közben nézve szemeit, hogy lássam mennyire haladok jó úton.
-Még azért messze vagy az első helytől, ha ezen jár az eszed. - szólalt meg, de nagyon halkan.
-Épp azon járt az agyam, hogy mit fogok tenni veled. - nyaltam meg ajkamat.
-Na mutasd!
Több sem kellet, újra hasát kezdtem puszilgatni, melytől hatalmas levegőt vett és nem tudta kifújni. Lélegzet visszafojtva várta, mi fog történni. Lassan haladtam le, majd mikor a legjobb helyre adtam puszit, hatalmasat sóhajtott. Lepedőbe markolt, én pedig gonosz módon lassan kezdtem vele játszadozni. Minden porcikáját megízleltem, hogy ráleljek arra a pontra, amit a leginkább képtelen elviselni. Hamar megtaláltam, vonaglásából ítélve, de nem csak ott játszottam vele. Ha túlzásba vittem volna, még elveszti a varázserejét. Addig kényeztettem így, mire kapkodott a levegőért és nem tudott már egy pillanatra sem csöndben maradni. Nehezemre esett kibírni. Már a második apró hangjánál lekaptam volna boxeromat és úgy megdugtam volna, hogy másnap járni se tudott volna. De most csak ő volt a fontos, ezért kibírtam.
Játszadozásomat az szakította meg, hogy elkapta két kézzel arcomat, felült és szájára húzott. Rövid csók volt, de még ebbe is belenyögött. Közben végigsimított ruhámon keresztül, a már kőkemény farkamon, amitől kezdtem elveszíteni a maradék kontrollomat is. A lepedőbe markoltam, nehogy csontjai bánják szorításomat és mordultam egyet. Pórbált volna átfordítani, hogy ő kerüljön fölülre, de nem engedtem neki. Visszanyomtam az ágyba és simogattam ahol csak elértem.
-De - szólalt volna fel két csók között.
-Első akarok lenni! - tudatosítottam benne, hogy most csak élveznie szabad.
Elfogadta a felállást és nem próbálkozott többé. Viszont alsómtól még meg akart szabadítani. Mikor hideg ujjai becsúsztak boxeromba és hozzám ért, kicsit összerándultak izmaim. Én is levegőért kapkodtam, így a csók kizárt lett. Végignyaltam nyakát, egyik kezemmel pedig lehúztam magamról a kínzó fogságban tartó ruhadarabot. Hogy csak azért se legyen az amit én akarok, mindkét kezét farkamra vezette. Még nagyobbat morogtam és csípőjére fogtam, hideg ujjai hatására.
-Kínzóan gyönyörű vagy! - néztem végig rajta, és bár sokszor láttam már meztelenül, ilyen állapotban még soha.
Egy párnát raktam csípője alá, hogy kényelmesen hozzáférjek és neki se kelljen sok erőfeszítést tennie. Élvezettel teli szemekkel nézte végig, ahogy lassan behatolok és hosszú sóhajjal jelezte, mennyire jól is esik neki. Kezeimet lassan vezettem fel hasától a melleiig. Lassan ráhajoltam és újra elkezdtem bimbóit szopogatni, amitől végképp elvesztette utolsó csepp józan eszét is. Nyögései arra késztettek, hogy gyorsabban mozogjak, de néha mikor újra észbe kaptam, lassítottam. Ettől rendesen megőrült.
-Sugaaaaaah! Mit művelsz velem? - kapkodott levegő után.
De nem válaszoltam, csak nyakára tévedtem csókjaimmal. Kezeim visszacsúsztak csípőjére, így őt is tudtam irányítani. Már nagyon nem bírtam magammal, ezért fel is adtam a harcot. Megkerestem a már jól ismert G-pontját és támadásba lendültem. Első tudatos lökésemre tépni kezdte az ágyneműt és óriásit nyögött.
-Yoongiiiiiih! - csak ritkán hívott így. Akkor, ha nagy bajban voltam, vagy ha nagyon jó voltam. De most az utóbbira tippeltem.
Minden izmom megfeszült, úgy döngettem tovább, kegyelmet nem ismerve. Nyakamba kapaszkodott, én pedig csípőjét átkarolva hatoltam be újra és újra mindig egyre keményebben. Annyira felizgattam, hogy nem bírta. Hozzám simulva élvezett el, miközben eltátotta száját és óriásit nyögött. Ettől a heves élménytől én is hamar beértem az alattam szenvedő csodát.
Lassan lecsillapodtam és újra eszembe jutottak a tanácsok, ezért még apró csókokkal halmoztam el, mielőtt eltávolodtam volna.
-Ezt hol tanultad? - lihegett.
-Utána néztem egy-két dolognak. Mért?
-Elmozdíthatatlan első lettél. - pislogott rám szép barna szemeivel.
-Ezt örömmel hallom. - csókolgattam nyakát.
-Köszönd meg szépen a fiúknak majd!
-Honnan veszed, hogy ők segítettek? - néztem rá morcosan - És ha a netről néztem?
-Lusta vagy ennyit olvasni.
-Ez igaz. Franc, hogy lebuktam.
-Az egy dolog, hogy ők mondták, de te csináltad meg. Szóval a te érdemed a nagyja. Ez segít? - mosolygott.
-Egy kicsit..... De a rózsákat akkor sem dobhatod ki!
-Mért?
-Mert ........ spúr vagyok! - gondolkoztam, hogy hogy mondjam el, de meglett és kicsit belepirultam.
-Meg cuki! - adott egy puszit és nevetett

Megmozgatnak (48)

Fanni POV

-Nem félek, köszönöm. Jó éjt Jimin!
-Ahh - hallottam, ahogy nagyot sóhajt - Jó éjt! Álmodj szépeket!


Franciska hangjával álmodtam, de rájöttem, hogy azért, mert már ébresztget mindenkit. Mikor a mellettem lévő ágyhoz ért, hogy felkeltse Jimint, még elfordítottam fejemet a másik irányba, hátha engem békén hagy, de tévedtem.
-Fanni. Fanni keljél! Reggeli van! - bökdösött és halkan szólongatott.
-Én ráérek mééééég. Hagyj aludni!
-Én viszlek haza, szóval keljél. Max még öt percet adok. - hagyott szundizni és kiment a szobából, az ajtót nyitva hagyva, hogy a reggeli zajok keltsenek majd fel és ne aludjak vissza.
Kedves. Pedig én még bőven ráérek. Sőt, a taxi is tökéletesen megfelel nekem. Mért nem hagy aludni. Utálom mikor a munkás énje van bekapcsolva.
Épp szenderültem volna vissza édes álmaimba, amikor lehúzta rólam a takarót.
-Mmmmmm! - fordítottam el fejemet megint a másik irányba.
Ekkor puszit kaptam arcomra, amin nagyon meglepődtem, mert Franci akkor ér csak hozzám ha nagyon muszáj. Kinyitottam szemeimet, de pont a másik oldalon állt az illető. Visszafordultam és Jimin guggolt az ágyam mellett.
-Öhm ..... segíthetek? - pislogtam. Nem tudtam mit akar.
-Igen! - gyors pszit nyomott az arcomra, amitől ledermedtem, majd folytatta - Szájon át lélegeztetést kérnék, mert elállt a lélegzetem eme reggeli gyönyörűségtől. - mosolygott.
Köpni nyelni nem tudtam hirtelen. Kedves szavak és nagyon jól esnek. Rég udvaroltak utoljára ennyire. De... várjunk csak! Ez most megcsókolt? Mi van?!

Fanni POV end

A konyhában osztogattam ki a reggeliket és a kakaókat, amikor Fanni hangját hallottuk meg.
-Jimin! - kiabált majd az említett megjelent a szobaajtóban, de továbbra is befelé nézve.
Kuncogott a küszöb mellett állva, de rohant is tovább pár másodperc után. Sugát majd feldöntve menekült a fürdő felé. Fanni pillanatok alatt ért a szoba ajtajába és utána hajított egy párnát, ami a jelenleg pálya akadály szerepét játszó Sugát találta el. Valamit káromkodott erre, ebben biztos voltam, mert mi mást mondott volna?
-Nyuszi! - kiabált Jimin után Fanni, majd bocsánatot kért Sugától.
J-Hope jött ki a fürdőből, akibe belefutott az üldözött. Azonnal elkapta Hopei és nem eresztette.
-Köszönöm J-Hope! - indult meg Fanni hatalmas léptekkel.
-Mit? - nézett értetlenül.
Fanni felvette a földről párnáját és Jiminhez érve ütlegelni kezdte vele, amitől Hopei is hátrálni kezdett. Jimin védekezni próbált és nagy nehezen elkapta Fanni csuklóit. Nevetve próbálta csöndre inteni, miközben Fanni magyarázott valamit neki.
-Mi történik? - súgtam oda V-nek kérdésemet, de azt hiszem pont jó embert találtam meg ezzel.
-Hát ö........ Nem tudom, hogyan mondjam el. - gondolkozott.
-Mindegy. - legyintettem - Majd Rapmon elmeséli.
-Várj! Jimin......
-Figyelek - hajoltam közelebb hozzá, miközben az érintettek halkultak.
-Megcsókolta Fannit. De Fanni nem akarta. - nyögte ki, néhány nyelvbotlás után.
-Na, megy ez neked látod?! - veregettem meg vállát, majd a kanapéhoz indultam - Fanni, reggeli? - ültem le.
-Mindjárt! - indult vissza a szobába.

Hárman ültünk a kanapén Jinnel és Tomival, így reggeliztünk. Jungkook előttünk ült a földön, a kis asztal előtt és játszott a tabletjén. Majd nyelt egy nagyot és megszólalt.
-Milyen volt az éjszaka? - nézett fel ránk.
-Jaaaaj neee, Kookie! - nyavajogtak a többiek.
-Mi van? - néztünk az asztalnál ülőkre Jinnel.
-Nem érdekel. - válaszolt Rapmon.
-De engem igen. - hallottuk újra Kookiet.
-Mi érdekel téged? - jelent meg Fanni átöltözve.
-Hogy milyen volt az estélyük.
-Jaj ne már! - húzta ő is a száját.
-Most mi van már? - kérdeztem Fannitól.
-Nem érdekel a nemi életetek. - sétált el előttünk.
-Most nem is volt. Hisz tudod. Nem lehet.
-De ez sem érdekelt! - legyintett.
-Mellesleg minket sem! - fintorgott Suga.
-Csak aludtatok? - nézett ránk nagy szemekkel Kookie.
-Hát, Jin még énekelt. Mert? Mért érdekel ennyire? - ráncoltam szemöldököm.
-De aranyos! És mit énekelt? - derült fel az arca.
-De mért érdekel?
-Gwiyomit énekeltem neki. Vagy százszor. - harapott Jin a pirítósába.
-Jaj de jóóó! - fészkelődött boldogan a kis maknae.
-De mért érdekel? - kérdeztem újra - Kookei! - de nem felelt.
-Szereti, hogy olyan cukik vagytok. - szólalt meg Hopei.
-Ez aranyos.
-Hoseok! - szólt rá Jungkook.

Ez után koreaiul kezdtek beszélni.... veszekedni én pedig nem nagyon értettem. Fanni teremtett rendet, majd a reggeli után elindultunk. A hallban belefutottunk a másik testőrbe is, aki Tominak fog segíteni a következő napokban.
-Csaba vagyok. - mutatkozott be nekem, majd a többieknek is.
-Én Franciska. Már sokat hallottam magáról.
-Ó igen? És mégis kitől?
-Hát ön Tamás jó barátja Csaba, nem? - néztem rájuk.
-De igen. Akkor te meg az a Franciska vagy. Bocsánat, hogy tegezlek, de sokkal öregebb vagyok nálad, és a munka könnyebb ha így társalgunk.
-Semmi gond és igen. Az a Franciska.
-Na, csakhogy megismerhetlek. Én is sokat hallottam rólad.
-Emberek, lépés indul! - szakított minket félbe Tomi.

Fannit útközben kiraktam az otthonánál, majd siettünk tovább a táncterembe. Egyedül maradtam elől, de jó volt egy kis "magány" főleg, hogy telefonálnom kellett néhányat. Megint próbáltam a próba előtt végezni a nagyjával, de délután úgyis ki kell üljek kicsit a folyosóra.
Ahogy letelepedtünk a terembe, én a saját helyemet foglaltam be, míg Tamásék eltűntek hatalmas táskáikkal.
-Franci! - hallottam hangjukat, mielőtt még a fiúk elkezdtek volna koreográfiát gyakorolni.
-Igen! - néztem fel rájuk és tudatosult bennem, hogy mér tis imádom annyira a testőröket.
Atlétában és melegítőgatyában álltak mindketten előttem, bekötözött öklökkel, készen a harcra. Kicsit bele is pirultam két ilyen izompacsirta félisten figyelmébe
-A többi terem foglalt. Elférünk itt edzeni? - kérdezte Tomi.
-Öhmm - tértem magamhoz - Szerintem igen, de a fiúkat kérdezzétek. - irányítottam tovább őket.
Végignéztem lépteiket és beszélgetésüket. Basszus, de szexik!
Majd ahogy elvonultak a másik sarokba az én oldalamon edzeni, követem őket tekintetemmel. Franc!
Visszakaptam gyorsan tekintetem a monitorra amikor Tomi kiszúrta, hogy figyelem őket. Tudtam, hogy lebuktam, mert Tamás azért nem hülye, meg együtt is voltunk. Pontosan ismeri minden pillantásomat és gondolatomat ami a testét illeti.
A fiúk táncolni kezdtek, én meg dolgozni, az őreink meg egymást ütlegelték. Na király! Egymást amortizálják le. Így ki fogja megvédeni a csapatot?

Már jó ideje ültem egy helyben, amikor végleg nem bírtam tovább. Muszáj volt felállnom kicsit és járnom pár kört. Teljesen elgémberedett mindenem és éreztem, ahogy végig is roppan az összes ízületem, miközben nyújtózkodtam. Elindultam az épp fekvőző Tomi és Csaba felé, hogy sétáljak is kicsit.
-Többet kéne mozognod! - szólalt meg Tomi, mikor odaértem.
-Nem igazán van rá időm. - fordultam meg.
-Most van rá időd. Gyere, eddz velünk egy kicsit!
-Hááát .... nem is tudom. - álltam meg nekik háttal.
-Én azért elég gyenge vagyok. - fordultam meg, ők pedig már ültek.
-Nem baj. Mozogsz kicsit az a lényeg. Na gyere! melegíts be! - állt fel hozzám és mutatta mit csináljak.
Közben elhalkult a zene, jelezve, hogy a többiek is tartanak egy kis pihenőt.
-Na akkor! Vállszéleségben a tenyér, test vízszintes. - igazgatott - És próbáld meg úgy, hogy derékszögben hajlítod a könyököd.
-Te mit nem értesz azon, hogy gyenge vagyok?
-Csak próbáld meg! - térdelt mellettem.
Na jó! Megpróbáltam és lefelé csodálatosan ment, viszont vissza nem nagyon akart. Nevetve estem a földre.
-Mondtam! - fordultam felé.
-Jó! Csak kíváncsi voltam.
-Csináld a könnyítettet - jött oda Jimin - térdelj és úgy.
-De az se mindegy, mert ha közel térdel semmit sem ér. - nézett rá Tomi.
-Igen tudom. Mi alapján mérjük ki, hol kéne neki.
-Ahonnan már nem tudja kinyomni magát. - terült el előttem Suga a földön.
-Nem. Van erre valami cucc, de ebben nem vagyok jártas, mert sosem kellett a könnyített.
-Na kösz! - néztem Tamásra.
-Ahhj, Csaba hagyd már abba, vagy mindjárt eltöröm, ha ezt akarod. Ezt akarod? - fordult Suga morcosan Csaba felé.
Először láttam az arcán, hogy nem érti mire mondja. Én sem értettem, majd megvilágosodott.
-Na próbáld meg! - nézett rá kihívóan.
-Mi a probléma már megint?
-Egész nap idegesít az ujjával! - válaszolt nekem Suga.
-De mivel?
-Ropogtatom. Rossz szokásom. Na akkor megpróbálod eltörni, töpszli?
-Nálatok minden testőr ilyen harcias az ügyfeleivel? - kérdeztem Tomit.
-Nem. Csak akiket basztatnak.
-Nem is basztatta. És most, hogy mondta, tényleg idegesítő.
-Bocs.
-Na fekvő! - szólt bele Jimin - Szerintem csináld úgy, hogy ideteszed a kezed - rángatott a megfelelő pózba, majd rugdosni kezdte a térdeim - Azokat meg rakd hátrébb!
-Te ne rugdoss már! - szóltam rá.
-Szerintem meg csináld gyémántban! - szólt bele Suga, ahogy visszadőlt és becsukta szemeit.
-Te meg mit szólsz bele? Nem is vagy izmos. - dorgáltam meg.
-Nem. De hullámzik a hasam. Nézd! - húzta fel pólóját és megmutatta.
-Ahh Sugaaaa! Ez tök félelmetes!
-Hagyd már abba tesó! - szólt rá Rapmon .
-Nekem ez a különleges képességem. - magyarázott még mindig csukott szemmel.
-Meg a huszonnégy óra semmittevés egyhuzamban. - jegyezte meg Jimin.
-No meg az! - bólogatott és mindenki nevetni kezdett.
De a fiúk tovább nyüstöltek, hogy mozogjak valamit.


(Folytatjuk! :D Elírásokat lehet nekem mondani külön, mert nincs időm átolvasni)

Mi golyóállóak vagyunk (47)

Teste melegének és édes hangjának hála, olyan biztonságban éreztem magam, mint eddigi életemben még soha. Pedig aludtam már, egy hústorony testőr karjaiban is, de valahogy ez most még is más volt.

Fanni POV

Franciska egyedül hagyott a fiúkkal és elment Jinnel. Legalább most boldog volt. Léptein is látszott. Kicsit azért irigy voltam rá, amiért neki van barátja, még ha el is fognak majd válni hamarosan. Biztos vagyok benne, hogy nem fogja engedni, hogy a távolság közéjük álljon. Ezt még sosem fogadta el kifogásnak.
-Nincs valami film a tévében, amit értünk is? - kapcsolgatott Suga.
-Nem hinném. - válaszoltam - Ez magyar. Maximum angolt találtok.
-És nincs valami dvd se? - kérdezte Rapmon - Bár én értem az angolt is, csak a fiúk miatt kérdem.
-Nem tudok róla. - pislogtam rá.
-Vaaaaaa! - hallottam Kookie hangját - Ez ez ez! Ez jó lesz.
-Mi ez?
-Nem tudom, de horrornak tűnik. - vigyorgott és nagyon figyelt.
A szobát csak a tévé világította be, Tamás meg éppen zuhanyzott, így egyedül maradtam a fiúkkal.
-Nem kapcsolhatnánk el? Úgysem értitek. - reménykedtem, hogy az lesz amit én akarok.
-Még meg sem szólaltak mióta nézzük. Nem kell érteni. - magyarázott Kookie.
-Félsz? - fordult felém V.
-Hát..... Mondjuk azt, hogy nem szeretem az ilyen filmeket.
-Hohóóóó féééélsz! - nevetett ki Kook - Akkor végignézzük.
-Én meg akkor lefekszek. - álltam volna fel, de mindketten lehúztak.
-Majd mi megvédünk! - húzott magához Jimin - Ne félj semmitől, míg minket látsz!
-Juj juj! Most tuti meghal a csaj! - szólt ránk J-Hope, hogy figyeljünk.
Hát tényleg meghalt. A lehető legvéresebben és mivel én sosem nézek ilyesmit, mert nem bírom, tuti rémálmaim lesznek.
-Áááááá ne mááááár! - takartam el szemeim - Kapcsoljatok eeeel!
-Mi folyik itt? - hallottam meg Tomi hangját.
-Tamááás! - pattantam fel, mögé rohantam és angolra váltottam - Horrora kényszerítenek. Csinálj velük valamit!
-Oké! Menjetek aludni! Vagy bánom is én mit csinálni, de én aludni akarok. - mordult rájuk miközben a konyhába ment és otthagyott a fürdőtől nem messze, egyedül.
-Aaaaaj! - keltek fel szomorúan.
-Nem baj, majd bent folytatjuk! - vigyorgott tovább Kookie.
-Te tényleg evil vagy. - csóváltam fejemet.
-Majd leütöm. - sétált el mellettem Jimin.
-Nem is tudnál bántani! - kiabált utána Kookie, aki a másik irányba tartott a háló felé.
Tomihoz mentem a konyhába, és láttam, hogy valami löttyöt csinál magának, a kis neszesszeres táskájában lévő... bigyókból.
-Mit iszol?
-Hát ezt nehéz lenne megfogalmazni. A lényeg, hogy tudok majd figyelni miközben alszok.
-Szóval nem egészséges.
-Nem igazán. De holnap már nem kell innom. - nagyot kortyolt forró italába.
-Ez ilyen katonai cucc?
-Nem. Ez házi cucc. - grimaszolt - És nagyon szar.
-Akkor minek iszod?
-Hogy ne tudjon senki se bántani titeket, míg alszotok.
-Ohh. Hmm - húztam a számat. Miattunk kínozza magát. Azért ez nem fer - Mért nem hagyod az estét a portásokra? - sétáltam a hűtőhöz, hogy igyak egy kis tejet.
-Eddig kétszer buktak el a kettőből. Szerintem ennyi elég. - indult a kanapé felé - Abból a tejből még kilenc másik ember inna. - hallottam ahogy elmosolyodik, miközben a hűtő ajtaja mögött kortyoltam bele a tejes dobozba.
-Nem vagyok fertőző! - tettem vissza.
-Attól még illetlen. - leült.
-Pont te mondod?
-Tudod, hogy tartja a mondás. - nevetett - Másban a szálkát is.
Nyelvet öltöttem felé, de nem látta, mert háttal ült nekem. Közben Jimin kijött a fürdőből és rohant a szoba felé. Észre sem vett, ezért utána szaladtam és kicsit megijedt amikor füléhez hajoltam.
-Ne horrorozzatok!
-Váhh! Azt hittem bent vagy már. - mosolygott - Majd elterelem a témát. Na jóéjt! - köszönt el Tomitól, aki csak intett neki.
-Fogd be az orrod és úgy húzd le! - tettem javaslatot.
-Áhh! Meg van a saját technikám, de köszi. Szép álmokat!
-Köszönöm, neked is! - csuktam be az ajtót - Ááá.... így hogy találok el az ágyamig?
-Hát így? - hallottam J-Hope hangját és hat telefon villant fel egyszerre, hogy fényt nyújtsanak nekem.
-Jeeeeej! Köszönöm! - indultam az üres ágyhoz, ami Jimin mellett volt. Puszta véletlen, ugye? Eléggé kétlem.
-Szóval, Fanni. - szólalt meg Kookie - Azt beszélik Koreában, hogy volt egy iskolás csoport, akik elmentek egy erdőbe ta
-Ne! Most hagyd abba! - szakítottam félbe - Nem érdekel.
-De én el akarom mesélni. Szóval ta
-Ne KUSS!
-Pedig az volt, hogy - kezdte el V is.
-Ne cssss! - másztam be a takaró alá.
-De ez még nem is olyan durva. Ez a kedvesebbik, mert a másikban az egyik kislányt úgy találták meg
-SUGAAAAA! Mit nem értesz abból, hogy kuss? - szóltam rá is, aki beszállt a játékukba és nagyon nevettek.
-Na, fiúk! - lépett közbe Jimin - Beszélgessünk másról! Szegény még megijed, vagy rosszabb. Lehet eljön érte Szamara.
-Jimiiiiin! Azt mondtad segítesz rajtam! - fordultam felé, de nem látott a sötétben.
-Ja persze persze! Másik téma. Mit csinálhatnak Jinék?
-Hát, ha abból indulok ki, hogy mennyire kiakasztotta Francit, szerintem épp esti tornát végeznek. - szólt a témához, Rapmon.
-Csak Jin szerintem. Hisz a kedvére akar tenni. - hallottam J-Hope hangját - Mit is mondott múltkor, hogy csinálták?
-Na meséljetek csak a koreai iskolás csoportról! - inkább az, mint a nemi életük.
-Mi ez a váltás? - kérdezte Kookie és megint kuncogtak.
-Eleget hallok ezekről Francitól. Nem érdekel Jin része is.
-Pedig tudok mesélni. - kezdett bele Suga - Például múltkor pont a stúdióban csinálták.
-Igen tudom. - hahh, kénytelen leszek meghallgatni újra.
-Mondta Franciska?
-Igen mesélte, hogy milyen jó volt Jin karjaiban.
-Akkor nem csak mi szenvedünk a nemi életüktől. - hallottam, ahogy eldől az ágyában.
-De örülök, hogy titeket is idegesít, hogy mindent elmesélnek. - ültem fel kicsit.
-Engem mondjuk érdekel. - kommentálta Kookie.
-Perverz dög!
-Jó, de na! Csak neki van szerelme. És ez tök jó. Szívesen meghallgatom. Olyankor izgatott leszek én is, hogy úúúú de jó, meg jaj de aranyos. Bárcsak nekem is lenne barátnőm!
-Ezzel nem vagy egyedül Kookie. - szólalt meg V, bár halkan.
-Mindenki így érez, nem csak ti. - szomorodott el J-Hope is.
-Ennyire nincs senkitek?
-Nem igazán. Nincs időnk, az az egyik. A másik meg, hogy nagyon kéne titkolni. Ha megtudja bárki is, akkor kirúgnak minket. Ezért kockázatos Jinék kapcsolata is. De bátor tett tőlük. Remélem minden rendben lesz. - magyarázott a leader.
-Sajnálom.
-Ezt vállaltuk. Tisztában voltunk vele, amikor aláírtuk a szerződést.
Azért ez szomorú. Nem lehet senkijük. Franci mesélt erről, de nem hittem, hogy tényleg így van. Én meghalnék, ha nem lehetne senkim évekig.

Ez után nem nagyon beszélgettünk. Keserűség ült a szobára, és nem tudtam mit mondjak, így inkább nem szólaltam meg.
-Pszt! - hallottam Jimin hangját - Azért ne aggódj! Ha lesz olyan lány akiért megérné, mint most Jinnek Franciska, akkor kiállnánk mellette, ahogy most is ki fogunk. Jól tudjuk, milyen fájdalmas egyedül lenni, és hiába vagyunk heten, az akkor sem ugyan az.
-Attól még szomorú ez az egész. Nem szabadna ennek így lennie. - suttogtam.
-Mi golyóállóak vagyunk. Ha ebből gond lenne, úgyis megoldanánk.
-Aranyos vagy.
-Tudom. Jut eszembe! - váltott - Nem félsz egyedül aludni, a horror után? Ha gondolod aludhatok veled?
-Nem félek, köszönöm. Jó éjt Jimin!
-Ahh - hallottam, ahogy nagyot sóhajt - Jó éjt! Álmodj szépeket!



(Folytatjuk majd :D)