-És te...... mit szeretnél? Ezt? - nyelt egyet, mert ilyet még
tényleg nem csinált. Kipróbált már nagyon sok mindent, de valahogy ez
tabu volt a számára, pedig nála nagy szó, ha van tabu.
-Hát...... ha belegondolok és elképzellek....... lehet benne lennék. - bújt még jobban a takaró alá Jin.
-És mindezt...... ma? - fészkelődött V.
-Nem tudom.... lehet.
-Akkor......
kanapé....... de ülj az ölembe előtte. - állt fel, majd idegesen
elindult a nappali felé. Maga sem hitte el, miket meg nem tesz Jinért,
de rávette testét, bár kicsit ideges volt.
-De ha nem akarod, nem kell? - ült le V.
-Hát.... - sétált oda hozzá Jin - Kell valami estére, nem? - mászott vissza bátortalanul Taetae ölébe.
-De. - mosolygott az idősebbre és combját simogatta - Aranyos vagy.
-Megint kezded. - karolta át nyakát Jin.
-Jó na! - köszörülte meg torták - Be kell melegíteni. Nem pornófilmben vagyunk.
-Ha ott lennénk, akkor értenék hozzá és zavarban sem lennék folyton tőled.
-Akkor végigdugnánk a hetet.
-Mért kell így fogalmazni? - pirult el megint Jin.
-Szokj hozzá. Viszont szólnom kell, hogy tegnap óvatlan voltam. - csókolt a másik nyakába.
-És ez..... - sóhajtozott - mit takar?
-Azt, hogy - puszilgatta Jint - csak egyszer, jó?
-Mérthh?
-Mert, fájt már tegnap. - nyomott a másik állára is egy csókot.
-Akkor hagyjuk. - mocorgott V ölében ülve.
-Már késő. Mmmmmm, gyere ide! - kapott Jin ajkai után és fenekére fogott.
Lassan mozgásra bírta az idősebbet, amitől hamar olyan állapotba került, hogy le is teperte volna, ám nem akarta elsietni, csupán Jin kérését szerette volna teljesíteni. Húzta kicsit az időt, mialatt az idősebb ringatózott ölében és ajkaik nem váltak el egymástól. Jin egyre hangosabb lett, ahogy beleélte magát, V pedig ettől annyira kikészült, hogy muszáj volt megszabadulni nadrágjától, mert már fájdalmasan szűk volt számára és nem akarta súlyosbítani az amúgy sem egyszerű helyzetet. Megszakította csókjukat, majd alsó ajkát beharapva, lihegve kérdezett.
-Itthh maradsz? - kezdte kiengedni övét.
-Ha lehet. - ült V térdeire és megkapaszkodott annak vállaiban.
-Jóh. - pirult el, amint lehúzta cipzárját, Jin pedig lenézett a hangra.
Bátortalanul igazított ruháin, mielőtt kezébe vette ágaskodó férfiasságát a másik szeme láttára. Az idősebb felpillantott Taehyungra, és amint találkozott tekintetük, V aggódni kezdett, hogy Jin mit fog reagálni. De az csak fájdalmasan felsóhajtott és megcsókolta, amitől Tae megnyugodott. Ütemesen mozgatni kezdte kezét hosszán, miközben másikkal Jin arcára simított. Az idősebb nagyon élvezte a helyzetet, ahogy V fel-felmordult és lélegzete akadozott. Eleinte még nem akart besegíteni a másiknak, de végül annyira felizgult ő is, hogy kényszert érzett, így megsimította Tae péniszét, mire az abbahagyta munkáját. Átengedte a terepet Jinnek és eleresztette ajkait is, hogy jólesően felnyöghessen, amint Jin játszani kezdett vele. Szemeit becsukva ejtette fejét a kanapé támlájára és csak sóhajtozott. Azonban ahogy Jin megsimította egyik ujjával makkját, Vnek hihetetlen fájdalmat okozott, pedig csak kedveskedni akart.
-Ezt ne! - kapta tekintetét Jinre - Ott nagyon fáj. - torzult el arca és a másik vállára hajtotta fejét.
-B....bocsánat. - nyögött egyet, majd folytatta V kényeztetését, amitől az újra nyögni kezdett.
Felnézett az idősebbre, és kíváncsi volt, ezért nadrágján keresztül fogdosni kezdte a másikat ott, ahol előző nap ezt még megtiltották. Jin azonban azonnal hallatta hangját, miközben Tae vállába kapaszkodott szabad kezével. V gyönyörködött az idősebben, amint az minden gátlását levetkőzte ott az ölében és egyre csak nyögdécselt. Taehyung lassan érezte, hogy el fog élvezni a tökéletes munkától, de a fájdalom útjába állt. Annyira szenvedett a kanapén ülve, hogy már kezdte feladni a dolgot. Jó párszor azt hitte, most eljön a vége, de az az apró érzés nem hagyta ezt annyiban.
-Ahh, Jin! - dőlt hátra és megfogta a másik kezét, hogy megállítsa - Nem megy, sajnálom. Az a kis fájdalom pont elég hozzá, hogy ne jöjjön össze. Pedig.... - nézett az idősebbre - annyiszor volt már olyan közel.
-Ohh... - szomorodott el, majd egy kis gondolkozás után kiszállt V öléből.
-Sajnálom kis édes. - pihent vissza a támlára, pár perc múlva pedig ismét felemelte fejét - Mit csinálsz? - nézte végig ahogy Jin visszatér, majd elé térdel.
-Megoldom.
-De ez nem fontos, ne erőltesd. O-ohhhh! Huuuuhhhhh, ez de jóóóh! - remegett meg, ahogy Jin egy jégkockát nyomott makkjához pont oda, ahol Vnek a legpirosabb volt.
-Fáj még?
-Így egyáltalán nem. - hunyta le szemeit, miközben próbált mélyeket lélegezni, de egy pillanattal ezután már nagyokat pislogva bámulta a maga előtt térdelőt. - Ezt, mért kapom? - kérdezte, amint érezte, hogy elmerül a másik szájában.
Választ azonban nem hallot, csak apró hangokat, amik kellemes rezgésétől imádkozni kezdett, hogy élvezhesse még egy kis ideig a kényeztetést, de nehezen ment neki. Végig Jint nézte, így a látvány csak rátett egy lapáttal, ezért hamar érezte, hogy most bizony végezni fognak.
-Jinhhh! - tolt el magától - Add azt ide! - kérte el a jégkockát, mire az idősebb fogai közé fogta, és így el tudta venni tőle V - Gyere vissza! - húzta fel újra ölébe.
Visszadőlt a kanapé támlájának, majd Jint csókolva folytatta magának, mialatt az apró jégkockával enyhített fájdalmán és fokozta élvezetét. Végül elengedve a másik ajkait, annak nyakába hajolva nyögött és élvezet saját kezébe. Lihegve pihent a másikra borulva pár pillanatig, mielőtt újra megszólalt volna.
-Köszönöm. - kezdett bele rekedt hanggal, de krákogott egyet és folytatta - Igazán nem kellett volna...... odatérdelned és úgy folytatni.
-Ki akartam próbálni. - válaszolt félénken Jin.
-Mást is ki szeretnél próbálni? - fogott újra rá az idősebbre nadrágján keresztül, amitől az aprót nyekkenve megemelkedett, de nem válaszolt.
V ezt igennek vette, ezért folytatta Jin izgatását. A jég is már teljesen elolvadt kezében, így gyorsan feljebb húzva nadrágját, ledöntötte a másikat a kanapéra. Kihúzta övét farmerjából, majd tovább masszírozta, míg Jin meg nem mozdult és apró nyögései közben magának nem kezdte el lehúzni a cipzárt. Taehyung mosolyogva nézte végig, amint az idősebb kapkodva tolta lejjebb ruháit. Még meg is lepődött annak méretén és tudta, hogy ez már jó ideje nagyon kényelmetlen volt számára a hely szűke miatt. Egy gyors csókot nyomott Jin ajkaira, majd pénisze hegyére adott apró puszit, amitől az hosszan felnyögött. V biztosra vette, hogy volt már ilyenben része, de azt is, hogy férfival még soha, ezért feledhetetlen élményt akart nyújtani az idősebbnek. Végignyalt férfiasságán, azután lassan szájába engedte a másikat, mialatt kezével is rásegített. Jin egyre jobban kapkodni kezdte a levegőt, ahogyan Taetae gyorsított és váltogatta tempóját. Csak vonaglott saját kanapéján és a fiatalabb nevét nyögte, mialatt alig jutott levegőhöz.
-Ahh! Taehhhh. Elfogok.... - tátotta el száját, V pedig csak kezével fejezte be a kis kezdő bevezetését.
Mosolyogva nézte, amint Jin megfeszül és saját pólójára élvez. Számára mindent megért az a látvány, ami akkor szemei elé tárult, majd azok a mély sóhajok végleg beleégtek elméjébe. Nem is akarta volna soha elfelejteni azt a pillanatot. Lassan mozgatta még kezét, miközben Jin az utolsókat nyögte.
-Szép vagy. - szólalt meg először V.
-Ahh! Nem mond ezt! - temetkezett tenyereibe Jin.
-Pedig az vagy.
-Neeeh.
-Kis édes. - kelt fel lassan V - Hol találok valami törlőt?
-A hűtő mellett a pulton. - válaszolt Jin, továbbra is arcát rejtegetve.
Taehyung megtörülte kezét, miközben megszólalt a kapucsengő.
-Ne kelj fel! Hagyjad, nem fontos. - sietett vissza Jinhez és egy csók kíséretében megtörölte őt is.
-Most kivételesen egyetértek veled. Ömmm..... nem kell neked is? - nézte a papírtörlőt.
-Áhh. - nevetett V - Nekem már mindegy.
-Ahhj! - pillantott Taetaera, majd megszólalt telefonja, amiért már felkelt és felvette.
-Szia hyung! Én állok a kapuban. Felengedsz? - szólalt meg Jungkook.
-Mért nem a bátyádnál vagy?
-Felidegesítettem és elküldött hozzád.
-Imádom..... jó, beengedlek. - igyekezte összeszedni magát.
-Köszönöm! - tette le.
-Ki az? - érdeklődött V.
-Kook. Be kell engednem. - sétált az ajtóhoz.
-De... mért?
-Mert összevesztek a bátyjával, és az elküldte. - nyomta meg a nyitót Kooknak.
-De.... Jin, ne már!
-De! Vigyáznom kell rá.
-Nem kell.
-Figyelj, ha zavar, menj haza. - vetett véget már az elején a kialakuló vitának Jin.
-Uhmm..... legalább öltözz át.
-Mert?
-Hát mert.... olyan lett a pólód.
-Mi? Oh! - nézett le magára - Elszaladok a fürdőbe, majd engedd be! - rohant el.
-Jó. - nézte végig V és azon gondolkozott, hogy majd neki és be kéne foglalnia mosdót pár percre..
-Hoztam az xboxot Jin. - szólalt meg Jungkook, amint az idősebb visszatért.
-Megint megverted folyton és elege lett?
-Igen.... meg... hecceltem, hogy nyuszi újra kiállni ellenem.
-Szuper. Na mielőtt lepakolsz., menjünk el enni.
-Én elrohannék előbb mosdóba. - szólalt meg végre V is.
-Rendben, megvárunk. - válaszolt neki Jin és Tae már el is tűnt.
-Most ne Namhoz menjünk. - folytatta Kook.
-Hanem? Hova szeretnél?
-Együnk olyan gyümölcsös csirkét.
-Ízlett a múltkor?
-Igen.
-Jó, akkor odamegyünk. Veszünk három kosárral, remélem elég lesz mindenkinek egy-egy. - pakolta össze cuccait Jin.
-Hát nem tudom. V mennyit eszik?
-Mért tőlem kérdezed? Kérdezd meg őt.
-De a te pasid.
-Ö........
-Vagy nem?
-Mehetünk! - tért vissza V.
-De nem! Mert ha a másik skillt kezded el stackelni, az elején lesz csak erős, később azonban leütnek. - magyarázott Taetae Kooknak, miközben Jin csak nézelődött és semmit sem értett.
A kicsi mondatán gondolkozott. V a pasija.... ezt így ki lehet már jelenteni? Vagy egyáltalán hogy megy ez itt, a másik oldalon.
-Huhúúúúú, ideértünk! - rohant Kook a bejárathoz, majd azt feltépve be is szaladt.
-Minden rendben Jin? - fogta meg az idősebb karját V - Csendben vagy.
-Persze. Csak gondolkodtam. Ne aggódj! - mosolygott rá, hogy megnyugtassa.
-De szólj, ha van valami.
-Fogok. - dörgött egyet az ég válasza közben, mire felnézett - Kérjük ki az ebédet és menjünk, mielőtt leszakad
-Rendben. Meghívlak.
-Jaj, ne már! Ha meghívsz mérges leszek. - mentek be a gyorsétterembe.
-Siessünk! - rohant előre Kook - Annyira finomak ezek a csirkék! Mióta megéreztem az illatukat folyik a nyálam, szóval szedjétek már a lábatokat.
-Tényleg siessünk V, különben nyakunkba kapjuk az esőt. - fogta meg a másik csuklóját és gyorsabb léptekre bírta.
Hiába nem úgy sétáltak, mint a szerelmesek, ettől még Taehyung nagyon boldog volt a másik érintésétől, hogy a nyílt utcán fogja kezét és húzza maga után, ezért olyan tempóban követte, hogy pont ne engedje el őt.
Jin lakásához érve bemenekültek az ajtón, bár nem rögtön ez után szakadt le az ég, hanem csak akkor, mikor már előkészültek az ebédhez.
-Mekkora szerencsénk van. - sétált a doboz csirkével V az ablakhoz - Nagyon esik. Mintha dézsából öntenénk.
-Jah. - állt mellette Kook - Játszunk kaja közben?
-Naná! - válaszolt Taehyung, majd azonnal leültek a kanapéra.
-Mért nem eszünk az asztalnál? - kérdezte Jin.
-Mer játszunk. - felelt Kook, miközben beállította a játékot.
V hátranézett Jinre, hogy minden rendben van-e, az pedig csak húzta a száját, amint helyet foglalt.
-Inkább együnk ott. - dobta fel az ötlet Taetae.
-Játszunk! - nyomta kezébe a kontrollert Jungkook.
-Hagyjad csak. - nyugtatta Jin Taehyungot - Játszatok.
-Biztos? Gyere ide! Itt is van asztal. - térdel fel a kanapéra V Jin felé fordulva.
-De szeretem a széket. - válaszolt mosolyogva.
-Kérlek kis édes! Gyere ideeee!
-Ezt ne! - érezte kínosan magát Jin Jungkook jelenléte miatt.
-Idejössz?
-Szeretek itt ülni.
-Jin! - tette le V a kontrollert és odasétált hozzá - Gyere oda kérlek! - súgta Jinnek - Miattad vagyok itt, nem miatta, de te beengedted. Akkor legalább ülj oda hozzánk. - nézett rá nagy szemekkel.
-Jó. De előtte ne hívj úgy!
-Ohh! R...rendben, ahogy akarod. - esett kicsit rosszul Vnek, hogy Jin nem akarja felvállalni, még a barátai előtt sem, akik tudnak a dologról.
Visszamentek a tévé elé, majd V és Kook játszani kezdtek, bár Taetaenak nem sok kedve volt Jin megszólalása után.
-Kook, szerintem kapcsoljátok ki. - figyelmeztette a kicsit, amint egyre hagosabbak lettek a villámok.
-Jó, mindjárt. - válaszolt a kisebb, de pár perc múlva már el is ment az áram.
-Az orromig se látok. - jegyezte meg V elsőként.
-Szóltam, hogy kapcsoljátok ki. - vette elő telefonját Jin és azzal világítva indult meg a fürdő felé - Keresek gyertyát. Amekkora a vihar, egy darabig tuti nem lesz áram.
-Rendben. Addig elpakolok, nehogy felborítsuk a maradékot. - kelt fel V.
-Remélem nem romlott el az xbox.
-Ha mégis, akkor vehetsz egy pst. - sétált a konyhába.
-Jah, persze. Majd ha piros hó esik. - kekeckedett Kook.
-Baszki! - ment neki a pultnak V.
-Naaaa! Hogy beszélsz? - tért vissza Jin, kezében két gyertyával.
-Nekimentem a pultodnak. Tudod, hogy fáj? Pont a sarka. - ült le V.
-Jól vagy? - ment oda hozzá Jin - Meggyújtom az egyiket, és megnézlek. - indult vissza a fürdőbe.
-De honnan van neked gyertyád? - kérdezte Taehyung.
-Szeret fürdőzni. - válaszolt helyette Jungkook, aki már a telefonját nyomkodta.
-Igen. - ért vissza Jin és meggyújtotta a gyertyákat - Na mutasd! - guggolt V mellé, az pedig felhúzta a pólóját - Ohh! Itt a nyoma az egyik saroknak. - ért V bordáihoz.
-Nagyon fáj is. - húzódott el.
-Hozok neked jeget. - rakta le az asztalra a gyertyát Jin, és a hűtőhöz sétált.
-Suga és anyáék is azt üzenik, hogy maradjak itt. - szólalt meg Kook - De már nem érem el őket.
-Nyilván nem mész haza ilyen időben. - tért vissza Vhez Jin és a sebére nyomta a konyharuhába tekert jeget.
-Jaaaaj, de hideg.
-Jobb?
-Kicsit.
-Van elég kajád Jin? - állt melléjük Kook.
-Mindig van mit enni.
-Akkor most maradunk? - érdeklődött V.
-Amíg le nem csillapodik a vihar. Szóval itt alszotok. - pakolászott Jin - Hozok még gyertyát. Kettőnek még kell lennie valahol. - tűnt el újra.
-V! - szólalt meg Jungkook, amint a földön fetrengtek.
-Igen?
-Kérdezhetek?
-Hahh.... kérdezz!
-Milyen passzívnak lenni?
-Kook! - szólt rá Jin.
-Hagyjad csak. Nem tudom. Aktív vagyok mindig. - válaszolt V, Jin pedig meglepődött, hogy egyáltalán nincs zavarban a témától a másik.
-És, hogy jöttél rá, hogy meleg vagy?
-Nem tetszettek a lányok. Hiába igyekeztem, meg nézelődtem, nem ment. Még a pornóra sem volt semmi reakció. - de Jin csak hallgatott, mert ugyan zavarban volt, de érdekelte is a dolog.
-Mikor jöttél rá? - kérdezett megint Kook.
-Még gimi elején! Rögtön első osztályban, mert megtetszett egy másik fiú.
-Tényleg? És összejöttetek.
-Nem volt meleg.
-Óóóóóó! Mikor volt először fiúd?
-Hát, az első nyári szünetben lett.
-De jóóóóóó! És sok barátod volt azóta?
-Hát nem igazán. Elég nehéz azért így párt találni. De volt nagyjából két komoly, meg egy csomó próba.
-Annyi meleg mászkál a városban?
-Nem. Csak én mindenkinél bepróbálkozok, aki tetszik. Nem vagyok jó abban, hogy felismerjem a melegeket.
-Na jó. - állt fel Jin - Én lefekszem. Tudom korán van, de ez a sötét álmosít. - nem akart többet hallani V exeiről, mert Kook biztosan erre akart rákérdezni legközelebb.
-Jó. Ki hol alszik amúgy? - ült fel Kook is.
-Te velem alszol. Vnek meg mindjárt megágyazok itt. - nyújtózott.
-És kaphatok valami pizsit? - érdeklődött Taehyung.
-Minek? A boxer, póló nem jó?
-De, jó lenne, ha lenne.
-....... Jah, persze. - jutott eszébe Jinnek, hogy napközben mit csináltak, és V mért kérhetett ruhát - Adok mindjárt. - sétált el.
-Nem akarsz Jinnel aludni? - hajolt Vhez Kook - Nem fogok zavarni. - mosolygott.
-Hát..... győzd meg őt.
-Rendben! - pattant fel.
(Folytatjuk! :D)
Az oldal 18+ tartalmú! Kiskorúaknak nem ajánlott! Fici kéréseket nem fogadunk! A történetek teljes mértékben KITALÁLTAK! Ha megtaláljátok más oldalon történeteinket kérünk benneteket, szóljatok!
2015. augusztus 31., hétfő
Three sides of life 11.rész: A tabu
-Ohh! De igen, ő a mérce. Mert azóta se láttalak annyira szerelmesnek. De most, azt hiszem megint olyan vagy és ennek nagyon örülök. - mosolygott anyukája.
-Köszönöm! Szeretlek. - ölelte meg V.
-Én is szeretlek kisfiam. De most már hagyj a konyhában. Vacsorát kell csinálnom. - engedte el.
-Rendben. A szobámban leszek. - indult vissza, de arra gondolt, lehet ez rossz ötlet, így inkább az öccse felé folytatta útját. Remélte akkor nem fog eszébe úgy jutni Jin.
-Köszönöm! Szeretlek. - ölelte meg V.
-Én is szeretlek kisfiam. De most már hagyj a konyhában. Vacsorát kell csinálnom. - engedte el.
-Rendben. A szobámban leszek. - indult vissza, de arra gondolt, lehet ez rossz ötlet, így inkább az öccse felé folytatta útját. Remélte akkor nem fog eszébe úgy jutni Jin.
-Ott is kéne enni Namnál. Már rég voltunk. - ültek le az asztalhoz Sugáék vacsorájukkal Jin lakásában.
-Majd ha ott fogok dolgozni, úgyis egész nap bent fogtok ülni.
-Azt nem hiszem. Ott nem tudok játszani. - látott hozzá Jungkook.
-Namjoon irodájában van tévé.
-Akkor tényleg ott leszünk.
-Be ne engedd oda az öcsémet. Nam nem örülne neki. - szólt bele Suga.
-Nem sokat van ott. Nem szereti.
-És nagy tévéje van? - érdeklődött Kook.
-Ne reménykedj öcskös. - csitította le Suga - Jin úgyis másról akart beszélgetni.
-Igen, tényleg. Hallgatunk. - figyeltek az idősebbre kaja közben.
-Hát igazából aggódok.
-És mért? - kezdte Suga a kérdezgetést.
-Mert...... Taetae olyan tapasztalt, én meg nem.
-Most azon aggódsz, hogy milyen leszel az ágyban? Erre eddig nem volt panasz, nem?
-De nem is én voltam a lány.
-Mi? Te leszel alul? - kerekedtek el szemeik és megálltak az evésben.
-Több, mint valószínű. Azok után amit mondott.
-Mit mondott? - kíváncsiskodott Kook.
-Hogy..... addig dugna, míg el nem megy a hangom. - felelt halkan, miközben elmerült a tányérban.
-Akkor tényleg te leszel. Sajnálom hyung. - fintorgott Suga.
-De az is nagyon jó tud lenni, csak rá kell jönnöd a titkára. - kezdte Jungkook.
-Te miről beszélsz? - nézett rá bátyja.
-Csak..... - nem akart többet mondani, mert akkor valószínűleg elkezdett volna aggódni a beállítottsága miatt, ahhoz pedig semmi kedve sem volt, így inkább felhasználta Jin korábban tett megjegyzését - figyeltem bioszon, ott mondta a tanár, hogy a prosztata nagyon érzékeny tud lenni, és hogy a melegek ezt használják ki.
-.....Ahha...... - gyanakodott Suga.
-Szóval.... én nem tudom, hogy ezt tudom-e csinálni.
-Ne hisztizz már, mint egy lány! - szólt rá kivételesen Kook.
-Bár jobb, ha a szerepet megszokod. - fojtatta vacsoráját Suga.
-Kösz.
-Menni fog. Szerintem nem kell aggódnod. Ha tényleg olyan tapasztalt, akkor vigyázni fog rád. Eddig is gyengéd volt nem? - magyarázott ezúttal Kook.
-Hát..... kivéve a csuklómat. De figyelmesnek figyelmes.
-Na látod. Szerintem tényleg ne izgulj.
-De már ott is tartotok, hogy ez téma? - kérdezett újra Suga.
-Nem tudom igazából. Tegnap már lefeküdtünk volna, de nem akarta elsietni szerintem. Kicsit félhet attól, hogyan reagálok a dolgokra.
-Nyilván. Hisz tudja, hogy csak most barátkozol a helyzettel.
-És mikor gondolod a dolgot? - érdeklődött Kook.
-Nem tudom. Ezt még tényleg nem tudom. Viszont egy darabig még nem, mert minél többet szeretnék megtudni a dologról.
-Gyakorolnod is kéne. Én segíthetek. - ajánlotta fel Jungkook.
-Jah, jobb ha felkészülsz. Várj, mi? - lepődött meg Suga.
-Szerintem azt kihagynám, köszi.
-Te öcsi, egyszer komolyabban le kéne ülnünk és beszélgetnünk erről az egészről.
-Ömm.... majd talán egyszer. - evett inkább tovább.
-Vajon nehéz lehet megtalálni a prosztatát? - gondolkozott Jin.
-Hát.... gondolom olyan, mint a G-pont. - válaszolt neki Suga.
-Akkor az. Ahhj, esélyem sincs.
-De van. Először is, neki kell megtalálnia és biztos jó benne. Másodszor, ha aggódsz, tapasztald ki magadnak. - magyarázott a legkisebb.
-Nem fogok felnyúlni magamnak.
-Nem is kell. Rengeteg eszköz van.
-Kezdek aggódni. - nézte Suga - Honnan tudsz ennyi mindent?
-Hát...... amikor mondtátok, hogy nézzek utána, sok érdekességet láttam. Olyan helyre is dugnak dolgokat, ahova csak orvosnak szabadna. - fintorgott és fojtatta vacsoráját.
-Ohh.... - szeppent meg Jin - És olyanokat honnan.....?
-Szex boltból.
-Nem fogok bemenni egy..... mi is kell nekem?
-Majd ha ott fogok dolgozni, úgyis egész nap bent fogtok ülni.
-Azt nem hiszem. Ott nem tudok játszani. - látott hozzá Jungkook.
-Namjoon irodájában van tévé.
-Akkor tényleg ott leszünk.
-Be ne engedd oda az öcsémet. Nam nem örülne neki. - szólt bele Suga.
-Nem sokat van ott. Nem szereti.
-És nagy tévéje van? - érdeklődött Kook.
-Ne reménykedj öcskös. - csitította le Suga - Jin úgyis másról akart beszélgetni.
-Igen, tényleg. Hallgatunk. - figyeltek az idősebbre kaja közben.
-Hát igazából aggódok.
-És mért? - kezdte Suga a kérdezgetést.
-Mert...... Taetae olyan tapasztalt, én meg nem.
-Most azon aggódsz, hogy milyen leszel az ágyban? Erre eddig nem volt panasz, nem?
-De nem is én voltam a lány.
-Mi? Te leszel alul? - kerekedtek el szemeik és megálltak az evésben.
-Több, mint valószínű. Azok után amit mondott.
-Mit mondott? - kíváncsiskodott Kook.
-Hogy..... addig dugna, míg el nem megy a hangom. - felelt halkan, miközben elmerült a tányérban.
-Akkor tényleg te leszel. Sajnálom hyung. - fintorgott Suga.
-De az is nagyon jó tud lenni, csak rá kell jönnöd a titkára. - kezdte Jungkook.
-Te miről beszélsz? - nézett rá bátyja.
-Csak..... - nem akart többet mondani, mert akkor valószínűleg elkezdett volna aggódni a beállítottsága miatt, ahhoz pedig semmi kedve sem volt, így inkább felhasználta Jin korábban tett megjegyzését - figyeltem bioszon, ott mondta a tanár, hogy a prosztata nagyon érzékeny tud lenni, és hogy a melegek ezt használják ki.
-.....Ahha...... - gyanakodott Suga.
-Szóval.... én nem tudom, hogy ezt tudom-e csinálni.
-Ne hisztizz már, mint egy lány! - szólt rá kivételesen Kook.
-Bár jobb, ha a szerepet megszokod. - fojtatta vacsoráját Suga.
-Kösz.
-Menni fog. Szerintem nem kell aggódnod. Ha tényleg olyan tapasztalt, akkor vigyázni fog rád. Eddig is gyengéd volt nem? - magyarázott ezúttal Kook.
-Hát..... kivéve a csuklómat. De figyelmesnek figyelmes.
-Na látod. Szerintem tényleg ne izgulj.
-De már ott is tartotok, hogy ez téma? - kérdezett újra Suga.
-Nem tudom igazából. Tegnap már lefeküdtünk volna, de nem akarta elsietni szerintem. Kicsit félhet attól, hogyan reagálok a dolgokra.
-Nyilván. Hisz tudja, hogy csak most barátkozol a helyzettel.
-És mikor gondolod a dolgot? - érdeklődött Kook.
-Nem tudom. Ezt még tényleg nem tudom. Viszont egy darabig még nem, mert minél többet szeretnék megtudni a dologról.
-Gyakorolnod is kéne. Én segíthetek. - ajánlotta fel Jungkook.
-Jah, jobb ha felkészülsz. Várj, mi? - lepődött meg Suga.
-Szerintem azt kihagynám, köszi.
-Te öcsi, egyszer komolyabban le kéne ülnünk és beszélgetnünk erről az egészről.
-Ömm.... majd talán egyszer. - evett inkább tovább.
-Vajon nehéz lehet megtalálni a prosztatát? - gondolkozott Jin.
-Hát.... gondolom olyan, mint a G-pont. - válaszolt neki Suga.
-Akkor az. Ahhj, esélyem sincs.
-De van. Először is, neki kell megtalálnia és biztos jó benne. Másodszor, ha aggódsz, tapasztald ki magadnak. - magyarázott a legkisebb.
-Nem fogok felnyúlni magamnak.
-Nem is kell. Rengeteg eszköz van.
-Kezdek aggódni. - nézte Suga - Honnan tudsz ennyi mindent?
-Hát...... amikor mondtátok, hogy nézzek utána, sok érdekességet láttam. Olyan helyre is dugnak dolgokat, ahova csak orvosnak szabadna. - fintorgott és fojtatta vacsoráját.
-Ohh.... - szeppent meg Jin - És olyanokat honnan.....?
-Szex boltból.
-Nem fogok bemenni egy..... mi is kell nekem?
-Prosztata stimulátor. - vágta rá Jungkook.
-Kook, erről majd tényleg beszélgessünk. - tette le az evőeszközöket Suga.
-És az mi? - kérdezett vissza Jin.
-Hát az olyan
-Engem nem érdekel. - állt fel Suga, majd a tévé elé telepedett és felhangosította azt, hogy véletlenül se hallja az asztalnál ülőket.
-Szóval az egy ilyen C-alakú, rezgő cucc. Mint a vibrátor csak pasiknak.
-És te ezt honnan tudod?
-Láttam. Szóval azzal kitapasztalhatod magadnak.
-Hmmm.... és most menjek be egy szex boltba?
-Rendeld meg neten.
-Te nagyon kocka vagy.
-Már mindent el lehet intézni a gép elől. Nem tudom mért lepődsz meg. - habzsolt tovább.
-Mikor akarsz átmenni hozzá? - kérdezte Hopi a telefonban, miközben V az öccsével psezett.
-Hát olyan tíz körül akarok felcsengetni.
-És viszel valamit? Meddig tervezel elmenni? Mikor fekszetek le?
-Huh, őőőő. Várj egy kicsit. Igen..... nem tudom, nem tudom.
-Ahha..... és mit viszel?
-Fagyit!
-Azt tudom, hogy te szereted, de ő is?
-Nem tudom, talán. De ha nem, max én eszem meg.
-Győztem! - ujjongott az öccse - Kérem a csokim!
-Jó, gyere. - indultak meg a konyha felé.
-És mikor fogtok lefeküdni, hogy ne koslass többé Jimin formás hátsója után? - viccelődött Hoseok.
-Haha. Nem tudom amúgy. Szerintem nem mostanában. Legalább is ma nem, mert - adta oda a nyereményét testvérének, majd arrébb sétált - tegnap túlzásba vittem, és ha megdöntöm, nem fogom tudni abbahagyni, attól pedig csak rosszabb lesz.
-Háh! De béna vagy. Megint lesérültél? - mulatott jót Hoseok barátja bénaságán.
-Igen. De ő úgyis fél. Szerintem nem ezen fog múlni holnap.
-De azért megpróbálod?
-Naná! Muszáj szép lassan bevezetni őt a dologba. Kíváncsi leszek, mit reagál.
-Egyszer meg fogja adni magát. Addig is mindennap előrébb fogsz jutni. - biztatta J-Hope.
-Köszönöm, hogy lelkesítesz.
-Muszáj, különben ránk mozdulsz. - nevetett Hopi.
-Hát igen. Kicsit.
V még beszélgetett egy ideig barátjával, míg az öccse nem húzta vissza játszani. Testvérével szemben sohasem mutatta be a győzelmi szériáit, mert nem szereti látni, ahogy a kisebb szomorkodik. Így direkt nem figyelt oda, bár akkor perpillanat nem is tudott volna, ha akart volna se, mert izgult a másnap miatt. Remélte, hogy most messzebbre jut majd, de érezte is, ahogyan a fantáziálgatásai meghozták eredményüket, mért is nem lenne jó, ha Jin most nagyon messzire engedné el. Pedig annyira szerette volna, de muszáj volt várnia.
Másnap hál'istennek nem arra ébredt, amire számított. Még forgolódott ágyában és boldog volt, hogy jobban van. Nem gondolta, hogy ilyen hamar javul majd állapota, de ez feldobta kedvét, így Jin nyugodtan felhúzhatta aznap, mert akkor sem járt volna rosszul. Mosolyogva várta ébresztője második csengését és csak az járt a fejében, hogy nemsokára a másik ajtajában fog várni.
Kinyomta telefonját, majd ugyan olyan vidáman, mint napjának első pillanatában indult meg, hogy reggeli teendőit elvégezze.
-Szia! Ohh.... - nézett végig Jinen V, amint az ajtót nyitott neki - Mióta vagy fent?
-Már egy ideje. Korán kelős típus vagyok. - mosolygott - Gyere be. Reggeliztél?
-Ömm..... ettem egy kicsit, de korán reggel nem tudtam még sokat. - lépett a lakásba.
-Én hoztam reggelit, ha kérsz. - sétált a konyhába - Mit szeretnél?
-Miket hoztál?
-Hát a lényeg már elfogyott. - nevetett - Mert a kedvencemet azonnal felfaltam. De van még egy rántottás szendvics, meg néhány hotteok. Ez a legjobb szendó amit ettem életemben. Nem tudom mit raknak bele, de valami isteni. Még meleg is. - nyújtotta Vnek - Kéred?
-Igen, köszönöm. - vette el.
-Azért nyugodtan pakolj le.
-Jah, a táska. - dobta le a földre és mellé guggolt - Hoztam neked valamit. - kezdte egy kézzel kicipzározni - Öhm... megfognád addig?
-Igen. - vette vissza a reggelit - De mit hoztál nekem?
-Fagyikat! - vett elő két dobozzal.
-Minek? - térdelt le hozzá Jin.
-Mert..... így is itt ettem tegnap, meg ma is itt vagyok. Nem akarlak lehúzni.
-Nem húzol le. - mosolygott Jin, amivel elbűvölte Vt - De cseréljünk! - vette el kezeiből a dobozokat - Milyeneket hoztál? - állt fel és indult meg a hűtő felé.
-Csoki-vanília, meg málna. Szereted? - kelt fel V is a földről.
-El fognak fogyni, ne aggódj. - pakolta el az édességet - Nem eszel? Ki fog hűlni. - mosolygott újra.
-De igen. Eszek. - látott is hozzá, miközben leültek a kanapéra.
-Mit nézzünk? - válogatott Jin a videótárban - Nézd, most ingyenes a Karib-tenger kalózai!
-Akkor nézzük azt. Szeretem.
-Én is. Juhúúúj! - pattant fel - Kérsz pattogatott kukoricát?
-Hát... igen.
-Csinálok neked. - rohant el a konyhába, de félúton visszafordult - Nem ülsz oda? Eltart egy darabig.
-Mért? - fordult hátra.
-Mert én sajátot csinálok. Mindig veszek külön. Van rá technikám és így finomabb, de tovább tart. Gondoltam odaülhetnél..... hogy ne unatkozzak.
-Rendben.
Odahúzott félkézzel egy széket magának V, majd Jin mellé telepedett és figyelt. Végignézte ahogyan az sürög-forog a konyhában, miközben csak gyönyörködött. Miután elfogyott a szendvics végképp csak nézelődött, ami fel is tűnt a másiknak.
-Ne bámulj ennyire! - esett zavarba és kiöntötte a kukoricát egy tálba.
-Mért ne? Tilos?
-Ennyire igen. - állt meg vele szemben Jin - Jössz?
-Szép vagy.
-Omg..... - indult a kanapé felé és elindította a filmet.
-Jaj, ne légy ilyen! - rohant utána vigyorogva, majd bevetette magát mellé a kanapéra - Tényleg szép vagy.
-Ahhj, ne már! - takarta el arcát - Ilyeneket csak lányoknak mondanak.
-De én most rád mondom, mert tényleg az vagy. Nem szoktam ám csak úgy szórni. - bújt a másikhoz.
-Akkor ne is szórd. - pillantott le a kisebbre - Mit csinálsz? - nyelt egyet.
-Sompolygok. - mosolygott.
-Mért? - fordította fejét a közeledő felé.
-Mert édes vagy. És hiányoztál.
-Nem fogjuk látni a filmet.
-Már láttam. - simított az idősebb arcára és megcsókolta.
Jin azonnal nyögött egyet, amint megérezte a másik ajkait. Lerakta maga mellé a hatalmas tálat, miközben V megmarkolta pólóját és egyre jobban húzta maga felé. Lassan sikerült rávennie, hogy újra másszon az ölébe, mint az előző napon. Jin már kicsit magabiztosabb volt és ő is simogatni kezdte Vt, nem úgy, mint legutóbbi alkalmuknál. Taehyung bele is mosolygott csókjukba, mikor megérezte a kis zöldfülűt, ahogy próbálkozik.
-Mi az? Valamit rosszul csinálok? - távolodott el kicsit Jin.
-Dehogyis! - karolta át derekát - Csak aranyos, ahogy ügyetlenkedsz.
-Nézd el nekem. - hajtotta le fejét.
-Úgy nézek ki, mint akit zavar? - puszilta meg a másik arcát - Nagyon édes. Én csak örülök neki.
-Hogy csináljam? Nem akarok bénázni.
-Engedd el magad. Olyan feszült vagy most is. - cirógatta orrával a másikat.
-Mert félek.
-Na! - kapta tekintetét Jinre - Miért? Félsz tőlem? - kezdett aggódni.
-Nem tőled. Hanem..... ettől az egésztől. Mert új és gőzöm sincs, mit kéne tennem.
-Amit szeretnél. Ösztönből csináld kis édes. Vagy ösztönzésre lenne szükséged? - vigyorgott.
-Ezt hogy érted? - mire V fogta és leterítette Jint a kanapéra - Ohh! - nyögött fel.
Majd Tae lecsapott az idősebb nyakára. Hangos sóhajok törtek fel Jin torkából, amint a másik csókolgatta és harapdálta forró bőrét. Maga sem hitt a fülének, mikor elkezdett nyögni egy eddig még számára is ismeretlenül magas hangon. V annyira jól végezte dolgát, hogy Jin feloldódott és ezúttal sokkal természetesebben ért Taehyunghoz.
-Ez azhh. - lihegett V a másik fülébe - Sokkal jobbhh. - harapta meg.
Jint ezzel a pár szavával sikerült újra nagyon zavarba hoznia, ezért az idősebb egy csókba igyekezett menekülni, de megzavarta őket a csengő. Sokadik csörgésére Jin elkezdett felkelni, ami Vnek már nem tetszett annyira.
-Ráér az. Ne menj el! - mászott le róla, de csak mert Jin eltolta.
-Mindjárt jövök. - nyomott egy gyors csókot a másik ajkaira, majd a kaputelefonhoz rohant.
Egy futár hozott neki csomagot, ő pedig beengedte szegény srácot. A szokásos módon kiment elé a liftig, miközben igyekezte rendbe szedni magát, mert V mozzanatai elvették az eszét. Amikor felért a küldemény és átvette, gondolkozott rajta, hogy mit is rendelhetett, majd a lakásba belépve eszébe jutott.
-Gyors volt.
-Mi az? - érdeklődött V.
-Semmi. - válaszolt azonnal és becsukta az ajtót - Semmi fontos, igazad volt. Ráér.
-De, - sétált oda hozzá Taehyung és elvette tőle a csomagot - mi ez?...... Intim Center? - nézett fel az idősebbre és Jin tudta, hogy V ismeri a boltot - Mit rendeltél tőlük?
-Semmit. - vette vissza kezéből a csomagot és hálójába indult.
-Na! Mutasd meg! - rohant utána V.
-Nem. - értek a szobába és Taehyung meglökte Jint, hogy az az ágyra essen, így hátára ülve vette el tőle a dobozt és kezdte el kibontani.
-Ohh! Ez.... - turkált a csomagban.
-Kérlek ne! - bújt a takaróba Jin.
-És nem is egy. De mért vettél ilyeneket? - szállt le az idősebbről, mire az oldalára fordult és Vt nézte, de takaróját magára húzta, hogy csak a szeme látszódjon ki.
-Nem értek ehhez a dologhoz.
-És?
-Nem szeretnék ügyetlenkedni akkor is.
-Jin. - hajolt közelebb az említetthez V - Az első alkalom lesz. Persze, hogy ügyetlen leszel. De ez így van rendjén.
-De fel szeretnék készülni, és Kook azt mondta, így megtehetem.
-Kook...... ő Suga öccse, nem?
-De.
-Ő is meleg? - csodálkozott Taetae.
-Nem. Vagyis nem tudom eldönteni mostanában.
-Aha...... és mondott más hülyeséget is?
-Ha már így kérdezed. De azt nem fogom elmondani.
-Mért nem? - mosolygott V.
-Mert az nagyon zavarba ejtő. Számodra is.
-Na erre kíváncsi vagyok. Mitől esnék zavarba? Ez érdekel.
-Hát...... most mondjam el?
-Igen, kérlek.
-Jó! - sóhajtott Jin - Sajnáltalak, amiért annyira szenvedtél és rád maradt a dolog, ő pedig azt mondta, hogy legközelebb kérjelek meg, hogy előttem csináld, én pedig segítsek be neked.
-Ohh! - egyenesedett ki V - Hmmm.
-Mondtam.
-És te...... mit szeretnél? Ezt? - nyelt egyet, mert ilyet még tényleg nem csinált. Kipróbált már nagyon sok mindent, de valahogy ez tabu volt a számára, pedig nála nagy szó, ha van tabu.
-Hát...... ha belegondolok és elképzellek....... lehet benne lennék. - bújt még jobban a takaró alá Jin.
-És mindezt...... ma? - fészkelődött V.
-Nem tudom.... lehet.
-Akkor...... kanapé....... de ülj az ölembe előtte. - állt fel, majd idegesen elindult a nappali felé. Maga sem hitte el, miket meg nem tesz Jinért, de rávette testét, bár kicsit ideges volt.
(Folytatjuk :D És kezdődik a suli. Kitartás emberek!)
2015. augusztus 30., vasárnap
Three sides of life 10.rész: V nem bírja
-Hát csak...... - sóhajtott Jin - Hogy elaludtam, pedig veled beszéltem.
Ilyesmi válaszban reménykedett V, de amikor meghallotta, alig hitte el. Hatalmas mosoly jelent meg arcán, amitől Jin még jobban zavarba esett.
-Most csak azért nem csókollak meg, mert Hopiék megtiltották. - ült vissza a padra.
-Figyelj csak V...... nem lenne kedved...... felnézni hozzám? Maradt süti.
-Szedd a lábad! - pattant fel és hatalmas lépekkel indult meg Jin lakása felé.
Szinte húzta maga után a másikat, ám volt ahol megtorpant, mert nem akart újra felesleges kitérőket tenni, ahogyan azt J-Hopékkal már eljátszotta. Jint azonban minden ilyen válaszútnál magához kellett téríteni. Valamiben nagyon elmerengett és nem is figyelt arra, hogy mi zajlik körülötte. Csak hagyta, hogy V húzza maga után csuklójánál fogva, miközben néha felébredve GPS-ként funkcionált.
-Jin..... Jin a kód! - szólongatta, mire felkapta tekintetét.
-Tessék?
-A kód. Itt vagyunk. - mutatott az ajtóra.
-Jah, a jelszó. - lépett a kaputelefonhoz és beütötte a belépőkódot.
-Ha nem akarod, hogy felmenjek nem megyek. - állt meg kint V, míg Jin belépett a házba.
-De... én hívtalak meg. - tartotta meg az ajtót belülről.
-Tudom, de azóta teljesen magadba vagy fordulva. Nem akarok felmenni, ha nem vagy biztos benne.
-Hát...... ez nekem nagyon új. - nézte a földet.
-Akkor, majd máskor felugrok.
-Ne! N-nem kell. - kapta tekintetét Vre - Gyere csak.
-Biztos Jin? Gondolkodj csak rajta. Szokd meg azt, amit érzel.
-Egész úton azon gondolkoztam, hogy mit kéne most tennem. Nagyon megijedtem, amikor azt mondtad feljössz, pedig nem is tudom mire számítottam, hogy mit fogsz válaszolni, de arra jutottam, hogy nem futhatok el. Ha most megint ennyivel abbahagyjuk, ugyanígy fogok félni legközelebb is. Szóval.... muszáj feljönnöd. - magyarázott és várt - Akkor bejössz?
-Tudod, ez nagyon aranyos volt.
-De?
-Nincs de.
-Akkor...... mért hagytad abba ott a mondatod?
-Mert érdekelt az arcod, hogy megijedsz-e, ha felmerül a lehetősége, hogy itt hagylak. - lépett be, mire Jinnek hátrálnia kellett.
-Nagyon gonosz vagy.
-Kíváncsi voltam, hogy igazat mondasz-e. - tolta a lifthez, miközben egymás szemébe néztek.
-Sosem hazudok. Főleg nem neked. - sétált az ajtónak.
-Egyre édesebb vagy. - vigyorgott V, amint megnyomta a hívógombot.
-Ne mondj ilyet, ez annyira zavarba ejtő. - temette arcát kezeibe.
-Nekem nem. - mosolygott a másikra, aki továbbra is bujkált előle, majd mikor megérkezett a lift összeszedték magukat.
A kiszálló emberek útjából félreálltak, és mikor már teljesen szabad volt a terep, V lépett először be, azzal a lendülettel pedig nyomkodni is kezdte az ajtócsukó gombot. Ám nem volt szerencséjük, mert még mielőtt elindulhattak volna kettesben felfelé, beugrott melléjük egy pár, akik szintén ott laktak. Így négyen indultak meg, pedig V azt tervezte, hogy már a liftben leveszi a lábáról a másikat, azonban így nem akart tenni semmit sem. Tisztes távolságot tartottak, mint két barát, de közben mindketten a folytatáson gondolkoztak.
Ők szálltak ki elsőként és normál tempóban indultak a lakás felé, viszont mikor meghallották csukódni az ajtajót, gyorsítottak. Már Jin is kapkodott a zár nyitásával, amit végül V oldott meg, majd Jint azonnal betessékelte a lakásba és azzal a lendülettel meg is csókolta.
-Mmmm..... V! - tolta el magától Jin.
-Mi az? - pislogott rá.
-Lassabban..... kérlek. - lihegett, mert Taehyung valóban kapkodott.
-Bocsánat. Ömm..... - nézett körbe - Gyere! - fogta meg kezét, majd a kanapéhoz vezette, hogy leülhessenek. Két lába közé húzta a másikat, mire az megtorpant.
-De hova?
-Gyere az ölembe! - csapott combjaira V, miközben mosolyogva beharapta alsó ajkát.
-Én? De.... - vörösödött - ez olyan lányos.
-Csak ülj már ide! - húzta magához, így Jin kénytelen volt tényleg odaülni - Nagyon aranyos vagy. - próbálta feloldani a másikat és rábírni, hogy szemébe nézzen, de az csak kerülte tekintetét zavarában - Nah, nézz ide! - fogta meg arcát, így kénytelen volt felemelni fejét, miközben V tovább mosolygott.
-Ne nézz így! - csukta be szemeit.
-Hogy?
-Hát így. Ez annyira kínos nekem.
-Dehogyis. - húzta magához és ezúttal sokkal lágyabban csókolta pont úgy, mint legelőször.
Meg sem fordult a fejében, hogy elengedi a másik puha ajkait, mialatt kezei elkezdtek vándorolni Jin hihetetlen testén, amit ugyan ruha takart, de ez nem zavarta. Végre nyugodtan fogdoshatta, Jin pedig nyakába karolt és sóhajtozni kezdett. Szégyenlősségét felváltotta az élvezet, amit V szája és nyelve nyújtott. Elmerült a másikban, ezért észre sem vette annak vándorló kezeit. Egyre jobban simult Taehyunghoz, amikor az megmarkolta fenekét, mire felnyögött és elváltak ajkaik.
-Mi a baj? - nézte a ledermedt Jint V.
-Ez..... sok...... engedj el! - akart volna felállni, de visszatartották.
-Ne, kérlek!
-Tae ez fáj! - kapta el a másik kezét, amivel csuklóját szorította.
-Bocsánat! - engedte el - Ne hagyj így itt! - könyörgött kiskutyaszemekkel.
-Hogy? - nézett rá a másik kérdően.
-Hát, - nyelt egyet - szerinted?
-Ennyitől?
-Rég nem volt már senkim. Most pedig, hogy legszívesebben elsüllyednék zavaromban, várok még egy kicsit, aztán hazamegyek. - fészkelődött.
-Ne, még maradj! Én csak..... ne menjünk még olyan messzire.
-Ha az ölemben kezdesz ringatózni és nyögdécselni, nehezen tudok úrrá lenni magamon.
-És....... hah! - sóhajtott - Biztos?
-Ha nem hiszel nekem, kitapogathatod. - mosolygott.
-Jó, akkor....... csak ne vetkőztess le, oké? - kötött kompromisszumot magában is.
-Még nem akarlak.
-Nem úgy tűnt. - nézett le Vre hitetlenkedve.
-Kell valami estére.
-Ö...... ezt nem akartam tudni. - szorította össze szemeit Jin.
-Mért? - ült a kanapé szélére V és közelebb húzta magához az idősebbet - Te is levetkőztetted lelki szemeiddel az exeidet nem?
-Én az exed vagyok?
-Tudod, hogy értem.
-Tudom..... csak ez..... nagyon furcsa nekem. - tette kezeit V vállaira.
-Akkor csak csókolj meg, úgy már nem annyira furcsa. - mosolygott.
-Hahh..... - hajolt le Taehyunghoz.
V boldogan ízlelte meg újra Jin párnáit és elégedetten felsóhajtott, amint megadta magát a másik. Imádta az érzést, mikor Jin az ölébe ült, újra hozzásimult, azután nagyokat sóhajtva fogadta be nyelvét sajátja mellé. Végül el sem engedték egymást a hosszú percekig, az idősebb pedig hagyta, hogy V ott fogdossa ahol csak akarja, kivéve egy helyet.
-Ahh! - nyögött fel - Ott tényleg ne! - kapkodta a levegőt.
-Istenem, de megőrjítesz. - ejtette fejét a kanapé támlájára V és karjait is inkább pihentette - Meg fogsz ölni.
-Én csak... Azt már tényleg ne, mert olyan..... - lihegett.
-De pont ugyan olyan kemény vagy, mint én! - fogta fejét V - Engedj haza! Könyörgöm.
-De..... szeretném, ha maradnál.
-Jin, - kapta tekintetét az idősebbre - muszáj kezdenem magammal valamit, értsd meg. Viszont nem akarlak most azonnal levetkőztetni és addig döngetni, míg el nem megy a hangod. Úgyhogy most engedj haza, holnap reggel pedig a küszöbödön fogom várni, hogy felkelj. - nézte a másikat, de azon látszott, hogy nagyon nehezen veszi rá magát a válaszra.
-Felhívott magához? - kérdezte Hopi.
-És mit csinált? - szólt a telefonba Jimin is.
-Igen és az ölemben lovagolt.
-Le is feküdtetek? - hallotta a meglepődött hangokat.
-Nem. Volt rajtunk ruha.
-Jaj, de jóóóó. Annyira örülök
-Örülünk! - helyesbített Jimin.
-Igen-igen, nektek. Mesélj még! - faggatta Hopi.
-Most inkább nem.
-Mért?
-Rohanok haza...... mert az ölemben lovagolt.
-Oh... jaaaa, hogy jaaaaa!..... Feltartunk?
-Egy kicsit, mert futnék.
-Jó-jó, menj csak, siess! Aztán majd mesélsz.
-Igen. Sziasztok! - nyomta ki a telefont, majd futásnak is eredt.
Hazáig rohant, viszont a liftben pihent, így az otthoniaknak fel sem tűnt. Ugyan faggatták, hogy milyen napja volt, azonban V nem kívánt megosztani semmit sem velük. Néhány rövid válasz után letudta a családi beszélgetést és célba vette szobáját, minek ajtaját kulcsra zárta, mielőtt helyet foglalt volna kényelmes székében.
-Honnan tudsz erről ennyi mindent? - kérdezte Jin, miközben a kapott videókat nézte.
-Érdekelt és utánanéztem. - válaszolt Kook a mikrofonba - Na küldök még egy linket. Ennek jobban utána kellett néznem, mert nem igazán értettem, hogy hogyan.
-Mit nem értettél rajta? Te jó ég! Mennyivel kisebb a másik? - esett le Jin álla az új videó láttán.
-Igen, az nekem is feltűnt. De nézd milyen édes! Nagyon vigyáznak egymásra.
-Jah, azt látom.
-De a vége a lényeg. Azt nem értettem.
-Mit?
-Tekerj oda! - sürgette Jungkook.
-Hmmm várjál..... azt hogy? Hozzá se ért!
-Na ez az! De utána néztem és rájöttem, hogy nem is kell.
-Már mért ne kellene? Anélkül hogyan......
-Prosztata!
-..... Igen, jó vagy bioszból és?
-Nem! Az a lényege. Ha ügyes a másik, akkor csak azt kell elérnie.
-Ohh..... nagyon benne vagy a dologban.
-Hát...... igen...... szóval sikerült felkészíteni? - váltott gyorsan témát Kook.
-Jah, igen persze! Köszönöm.
-Szívesen. És.... mikorra tervezed? - érdeklődött a kisebb.
-Nem tudom. Egyenlőre még ezek sem jönnek be, csak érdekes vidik voltak.
-Ohh. Nehezen állsz át?
-Egy kicsit. Még fura vele, főleg mikor olyan helyen jár a keze. Pedig imádom a csókját, csak.... ez nekem nagyon más.
-Megértelek. De biztos változni fog ez, hisz érzel iránta valamit.
-Igen. Ebben reménykedek én is. De örülök, hogy nem sieti el.
-Nem azt mondtad, hogy elrohant, mert nem bírta már?
-Igen, de ez a lényeg. Nem erőltette. Elfogadta, hogy még nem.
-Ugye tudod, hogy most otthon ül a szobájában és rád gondol? - közölte a tényt Kook.
-Igen, tudom. Kicsit zavar is, meg nem is. Egyenlőre még örülök, hogy nem én kellek, de pont ez az ami zavar is. - nem tudott döntésre jutni Jin.
-Szeretted volna, ha rád erőlteti? - kérdezte meglepetten a kisebb.
-Nem nem nem. Akkor megharagudtam volna rá egy életre. Csak.... nem tudom. Nincs valami köztes?
-De. Verd ki neki te.
-Mi? Hogy mondhatsz ilyet? - döbbent meg Jin.
-Lefeküdni még nem akarsz vele, de zavar, hogy saját magával játszik, miközben rád gondol. Ez a köztes út. Akkor ott vagy neki, de mégsem úgy.
-Hát.... igazad van, de..... az olyan zavarba ejtő lenne.
-Egyszer túl kell esni mindenen, plusz gondolj bele. Láthatod, ahogy élvez. Az a nőknél se semmi, de itt még neked se ülne köd az agyadon.
-Te honnan vagy ilyen tájékozott, most komolyan?
-Sokat nézelődök.
-Na, így most akaratlanul is megjelentél a szemeim előtt.
-Hát kösz. Azért Yoonginak erről nem kell tudnia, jó? A sok pornóról meg a..... meleg pornóról.
-Nyilván nem fogom neki elmondani, hogy az öccse oktatott ki homo szexből.
-Huh! Köszönöm. Viszont most megyek játszani.
-Jól van. Sok sikert!
-Köszi. Ha kell valami szólj! - ajánlotta fel további szolgálatait Jungkook.
-Oké. Szia!
-Szia! - nyomták ki a skypeot, Jin pedig tovább nézelődött.
Tudta, hogy V nem fogja sokáig bírni ezt, főleg ha tényleg nagyon rég óta nincs senkije, így fel szeretett volna készülni amennyire csak tud. Bár nem vonzották annyira a videók, azért még érdeklődve szemlélte azokat és próbálta eldönteni, hogy ő milyen helyzetbe fog kerülni, bár tudta jól. Ezért inkább készítette magát a fájdalomra, mert mégiscsak V volt az aki régebb óta van benne az egészben és ki is fejtette, mit akar vele tenni, így csak kósza gondolat volt fejében, hogy majd TaeTae fog alatta feküdni.
V már az ötödiken is túl volt, amikor kezdte megelégelni a dolgot. Csupán egy miatt ment haza, de Jin képe élénken élt benne és még illatát is érezte. Valahányszor eszébe jutott, ahogy ott nyög karjaiban, már meg sem tudott mozdulni. Ebből persze egyenesen áttért arra, hogy Jinnek is feszült a nadrágja, így teljesen kikészült és újra magára fogott. Már kezdett fájni a dolog, miközben a síkosító csak egyre jobban fogyott, de kedve továbbra sem lankadt. Végül csak azért hagyta abba, öltözött fel és ment ki enni, mert irgalmatlanul kellemetlen volt egy bizonyos ponton neki. Bár ez Jin szempontjából még szerencse is lehetett, hisz ő nem akart sietni, így Taehyung nem tartotta ezt akkora problémának. Azonban mikor eszébe jutott, hogy reggel mire kell majd ébrednie, inkább fel sem akart kelni. Nem indulhat rosszabbul a nap annál, minthogy az egyébként is kínos reggeli sátorhoz még hatalmas fájdalom is társul. De kénytelen volt megbarátkozni a gondolattal, hisz ő volt hülye, hogy nem hagyta abba akkor, amikor még minden rendben volt.
-Holnap itthon leszel? - kérdezte anyukája.
-Nem. Reggel megyek el és nem tudom mikor jövök. - ivott még egy pohár vizet.
-Rendben, akkor megkérdezem a szomszédot majd. - pakolászott a konyhában, majd megállt és kérdezett - Jinnel lesztek?
-Szeretnék.
-Majd, ha úgy véled normális, bemutathatnád. Rég láttuk már a párodat.
-Mert nem volt.
-Persze ez igaz, de érdekel ki az, akiért ugyan annyira rajongsz, mint Heesooért akkoriban.
-Ő lett a mérce?
-Mért kérdezed?
-Öcsi is őt hozta fel, csak azért.
-Ő mért említette meg?
-Mert ott volt, amikor Jin hívott és azt mondta, pont úgy vettem fel, mint annak idején Heesoo hívásait.
-Ohh! De igen, ő a mérce. Mert azóta se láttalak annyira szerelmesnek. De most, azt hiszem megint olyan vagy és ennek nagyon örülök. - mosolygott anyukája.
-Köszönöm! Szeretlek. - ölelte meg V.
-Én is szeretlek kisfiam. De most már hagyj a konyhában. Vacsorát kell csinálnom. - engedte el.
-Rendben. A szobámban leszek. - indult vissza, de arra gondolt, lehet ez rossz ötlet, így inkább az öccse felé folytatta útját. Remélte akkor nem fog eszébe úgy jutni Jin.
(Folytatjuk :) Csak mostantól kevesebb résszel naponta. Azért ma még sietek, hogy adjak ki újat, de aztán nem tudom mi lesz. Kitartás nektek a sulihoz majd és ne utáljátok annyira. Még ha gonoszak is veletek, nem barátkozni jártok be, hanem tanulni, hogy a végén elérjétek céljaitokat. Így akit nem hagynak békén az tanuljon azért, hogy megmutassa mennyivel jobb a többieknél. :) Aki pedig nem szenved különösebben az meg azért, hogy ez ne változzon. :D Sok sikert!)
Ilyesmi válaszban reménykedett V, de amikor meghallotta, alig hitte el. Hatalmas mosoly jelent meg arcán, amitől Jin még jobban zavarba esett.
-Most csak azért nem csókollak meg, mert Hopiék megtiltották. - ült vissza a padra.
-Figyelj csak V...... nem lenne kedved...... felnézni hozzám? Maradt süti.
-Szedd a lábad! - pattant fel és hatalmas lépekkel indult meg Jin lakása felé.
Szinte húzta maga után a másikat, ám volt ahol megtorpant, mert nem akart újra felesleges kitérőket tenni, ahogyan azt J-Hopékkal már eljátszotta. Jint azonban minden ilyen válaszútnál magához kellett téríteni. Valamiben nagyon elmerengett és nem is figyelt arra, hogy mi zajlik körülötte. Csak hagyta, hogy V húzza maga után csuklójánál fogva, miközben néha felébredve GPS-ként funkcionált.
-Jin..... Jin a kód! - szólongatta, mire felkapta tekintetét.
-Tessék?
-A kód. Itt vagyunk. - mutatott az ajtóra.
-Jah, a jelszó. - lépett a kaputelefonhoz és beütötte a belépőkódot.
-Ha nem akarod, hogy felmenjek nem megyek. - állt meg kint V, míg Jin belépett a házba.
-De... én hívtalak meg. - tartotta meg az ajtót belülről.
-Tudom, de azóta teljesen magadba vagy fordulva. Nem akarok felmenni, ha nem vagy biztos benne.
-Hát...... ez nekem nagyon új. - nézte a földet.
-Akkor, majd máskor felugrok.
-Ne! N-nem kell. - kapta tekintetét Vre - Gyere csak.
-Biztos Jin? Gondolkodj csak rajta. Szokd meg azt, amit érzel.
-Egész úton azon gondolkoztam, hogy mit kéne most tennem. Nagyon megijedtem, amikor azt mondtad feljössz, pedig nem is tudom mire számítottam, hogy mit fogsz válaszolni, de arra jutottam, hogy nem futhatok el. Ha most megint ennyivel abbahagyjuk, ugyanígy fogok félni legközelebb is. Szóval.... muszáj feljönnöd. - magyarázott és várt - Akkor bejössz?
-Tudod, ez nagyon aranyos volt.
-De?
-Nincs de.
-Akkor...... mért hagytad abba ott a mondatod?
-Mert érdekelt az arcod, hogy megijedsz-e, ha felmerül a lehetősége, hogy itt hagylak. - lépett be, mire Jinnek hátrálnia kellett.
-Nagyon gonosz vagy.
-Kíváncsi voltam, hogy igazat mondasz-e. - tolta a lifthez, miközben egymás szemébe néztek.
-Sosem hazudok. Főleg nem neked. - sétált az ajtónak.
-Egyre édesebb vagy. - vigyorgott V, amint megnyomta a hívógombot.
-Ne mondj ilyet, ez annyira zavarba ejtő. - temette arcát kezeibe.
-Nekem nem. - mosolygott a másikra, aki továbbra is bujkált előle, majd mikor megérkezett a lift összeszedték magukat.
A kiszálló emberek útjából félreálltak, és mikor már teljesen szabad volt a terep, V lépett először be, azzal a lendülettel pedig nyomkodni is kezdte az ajtócsukó gombot. Ám nem volt szerencséjük, mert még mielőtt elindulhattak volna kettesben felfelé, beugrott melléjük egy pár, akik szintén ott laktak. Így négyen indultak meg, pedig V azt tervezte, hogy már a liftben leveszi a lábáról a másikat, azonban így nem akart tenni semmit sem. Tisztes távolságot tartottak, mint két barát, de közben mindketten a folytatáson gondolkoztak.
Ők szálltak ki elsőként és normál tempóban indultak a lakás felé, viszont mikor meghallották csukódni az ajtajót, gyorsítottak. Már Jin is kapkodott a zár nyitásával, amit végül V oldott meg, majd Jint azonnal betessékelte a lakásba és azzal a lendülettel meg is csókolta.
-Mmmm..... V! - tolta el magától Jin.
-Mi az? - pislogott rá.
-Lassabban..... kérlek. - lihegett, mert Taehyung valóban kapkodott.
-Bocsánat. Ömm..... - nézett körbe - Gyere! - fogta meg kezét, majd a kanapéhoz vezette, hogy leülhessenek. Két lába közé húzta a másikat, mire az megtorpant.
-De hova?
-Gyere az ölembe! - csapott combjaira V, miközben mosolyogva beharapta alsó ajkát.
-Én? De.... - vörösödött - ez olyan lányos.
-Csak ülj már ide! - húzta magához, így Jin kénytelen volt tényleg odaülni - Nagyon aranyos vagy. - próbálta feloldani a másikat és rábírni, hogy szemébe nézzen, de az csak kerülte tekintetét zavarában - Nah, nézz ide! - fogta meg arcát, így kénytelen volt felemelni fejét, miközben V tovább mosolygott.
-Ne nézz így! - csukta be szemeit.
-Hogy?
-Hát így. Ez annyira kínos nekem.
-Dehogyis. - húzta magához és ezúttal sokkal lágyabban csókolta pont úgy, mint legelőször.
Meg sem fordult a fejében, hogy elengedi a másik puha ajkait, mialatt kezei elkezdtek vándorolni Jin hihetetlen testén, amit ugyan ruha takart, de ez nem zavarta. Végre nyugodtan fogdoshatta, Jin pedig nyakába karolt és sóhajtozni kezdett. Szégyenlősségét felváltotta az élvezet, amit V szája és nyelve nyújtott. Elmerült a másikban, ezért észre sem vette annak vándorló kezeit. Egyre jobban simult Taehyunghoz, amikor az megmarkolta fenekét, mire felnyögött és elváltak ajkaik.
-Mi a baj? - nézte a ledermedt Jint V.
-Ez..... sok...... engedj el! - akart volna felállni, de visszatartották.
-Ne, kérlek!
-Tae ez fáj! - kapta el a másik kezét, amivel csuklóját szorította.
-Bocsánat! - engedte el - Ne hagyj így itt! - könyörgött kiskutyaszemekkel.
-Hogy? - nézett rá a másik kérdően.
-Hát, - nyelt egyet - szerinted?
-Ennyitől?
-Rég nem volt már senkim. Most pedig, hogy legszívesebben elsüllyednék zavaromban, várok még egy kicsit, aztán hazamegyek. - fészkelődött.
-Ne, még maradj! Én csak..... ne menjünk még olyan messzire.
-Ha az ölemben kezdesz ringatózni és nyögdécselni, nehezen tudok úrrá lenni magamon.
-És....... hah! - sóhajtott - Biztos?
-Ha nem hiszel nekem, kitapogathatod. - mosolygott.
-Jó, akkor....... csak ne vetkőztess le, oké? - kötött kompromisszumot magában is.
-Még nem akarlak.
-Nem úgy tűnt. - nézett le Vre hitetlenkedve.
-Kell valami estére.
-Ö...... ezt nem akartam tudni. - szorította össze szemeit Jin.
-Mért? - ült a kanapé szélére V és közelebb húzta magához az idősebbet - Te is levetkőztetted lelki szemeiddel az exeidet nem?
-Én az exed vagyok?
-Tudod, hogy értem.
-Tudom..... csak ez..... nagyon furcsa nekem. - tette kezeit V vállaira.
-Akkor csak csókolj meg, úgy már nem annyira furcsa. - mosolygott.
-Hahh..... - hajolt le Taehyunghoz.
V boldogan ízlelte meg újra Jin párnáit és elégedetten felsóhajtott, amint megadta magát a másik. Imádta az érzést, mikor Jin az ölébe ült, újra hozzásimult, azután nagyokat sóhajtva fogadta be nyelvét sajátja mellé. Végül el sem engedték egymást a hosszú percekig, az idősebb pedig hagyta, hogy V ott fogdossa ahol csak akarja, kivéve egy helyet.
-Ahh! - nyögött fel - Ott tényleg ne! - kapkodta a levegőt.
-Istenem, de megőrjítesz. - ejtette fejét a kanapé támlájára V és karjait is inkább pihentette - Meg fogsz ölni.
-Én csak... Azt már tényleg ne, mert olyan..... - lihegett.
-De pont ugyan olyan kemény vagy, mint én! - fogta fejét V - Engedj haza! Könyörgöm.
-De..... szeretném, ha maradnál.
-Jin, - kapta tekintetét az idősebbre - muszáj kezdenem magammal valamit, értsd meg. Viszont nem akarlak most azonnal levetkőztetni és addig döngetni, míg el nem megy a hangod. Úgyhogy most engedj haza, holnap reggel pedig a küszöbödön fogom várni, hogy felkelj. - nézte a másikat, de azon látszott, hogy nagyon nehezen veszi rá magát a válaszra.
-Felhívott magához? - kérdezte Hopi.
-És mit csinált? - szólt a telefonba Jimin is.
-Igen és az ölemben lovagolt.
-Le is feküdtetek? - hallotta a meglepődött hangokat.
-Nem. Volt rajtunk ruha.
-Jaj, de jóóóó. Annyira örülök
-Örülünk! - helyesbített Jimin.
-Igen-igen, nektek. Mesélj még! - faggatta Hopi.
-Most inkább nem.
-Mért?
-Rohanok haza...... mert az ölemben lovagolt.
-Oh... jaaaa, hogy jaaaaa!..... Feltartunk?
-Egy kicsit, mert futnék.
-Jó-jó, menj csak, siess! Aztán majd mesélsz.
-Igen. Sziasztok! - nyomta ki a telefont, majd futásnak is eredt.
Hazáig rohant, viszont a liftben pihent, így az otthoniaknak fel sem tűnt. Ugyan faggatták, hogy milyen napja volt, azonban V nem kívánt megosztani semmit sem velük. Néhány rövid válasz után letudta a családi beszélgetést és célba vette szobáját, minek ajtaját kulcsra zárta, mielőtt helyet foglalt volna kényelmes székében.
-Honnan tudsz erről ennyi mindent? - kérdezte Jin, miközben a kapott videókat nézte.
-Érdekelt és utánanéztem. - válaszolt Kook a mikrofonba - Na küldök még egy linket. Ennek jobban utána kellett néznem, mert nem igazán értettem, hogy hogyan.
-Mit nem értettél rajta? Te jó ég! Mennyivel kisebb a másik? - esett le Jin álla az új videó láttán.
-Igen, az nekem is feltűnt. De nézd milyen édes! Nagyon vigyáznak egymásra.
-Jah, azt látom.
-De a vége a lényeg. Azt nem értettem.
-Mit?
-Tekerj oda! - sürgette Jungkook.
-Hmmm várjál..... azt hogy? Hozzá se ért!
-Na ez az! De utána néztem és rájöttem, hogy nem is kell.
-Már mért ne kellene? Anélkül hogyan......
-Prosztata!
-..... Igen, jó vagy bioszból és?
-Nem! Az a lényege. Ha ügyes a másik, akkor csak azt kell elérnie.
-Ohh..... nagyon benne vagy a dologban.
-Hát...... igen...... szóval sikerült felkészíteni? - váltott gyorsan témát Kook.
-Jah, igen persze! Köszönöm.
-Szívesen. És.... mikorra tervezed? - érdeklődött a kisebb.
-Nem tudom. Egyenlőre még ezek sem jönnek be, csak érdekes vidik voltak.
-Ohh. Nehezen állsz át?
-Egy kicsit. Még fura vele, főleg mikor olyan helyen jár a keze. Pedig imádom a csókját, csak.... ez nekem nagyon más.
-Megértelek. De biztos változni fog ez, hisz érzel iránta valamit.
-Igen. Ebben reménykedek én is. De örülök, hogy nem sieti el.
-Nem azt mondtad, hogy elrohant, mert nem bírta már?
-Igen, de ez a lényeg. Nem erőltette. Elfogadta, hogy még nem.
-Ugye tudod, hogy most otthon ül a szobájában és rád gondol? - közölte a tényt Kook.
-Igen, tudom. Kicsit zavar is, meg nem is. Egyenlőre még örülök, hogy nem én kellek, de pont ez az ami zavar is. - nem tudott döntésre jutni Jin.
-Szeretted volna, ha rád erőlteti? - kérdezte meglepetten a kisebb.
-Nem nem nem. Akkor megharagudtam volna rá egy életre. Csak.... nem tudom. Nincs valami köztes?
-De. Verd ki neki te.
-Mi? Hogy mondhatsz ilyet? - döbbent meg Jin.
-Lefeküdni még nem akarsz vele, de zavar, hogy saját magával játszik, miközben rád gondol. Ez a köztes út. Akkor ott vagy neki, de mégsem úgy.
-Hát.... igazad van, de..... az olyan zavarba ejtő lenne.
-Egyszer túl kell esni mindenen, plusz gondolj bele. Láthatod, ahogy élvez. Az a nőknél se semmi, de itt még neked se ülne köd az agyadon.
-Te honnan vagy ilyen tájékozott, most komolyan?
-Sokat nézelődök.
-Na, így most akaratlanul is megjelentél a szemeim előtt.
-Hát kösz. Azért Yoonginak erről nem kell tudnia, jó? A sok pornóról meg a..... meleg pornóról.
-Nyilván nem fogom neki elmondani, hogy az öccse oktatott ki homo szexből.
-Huh! Köszönöm. Viszont most megyek játszani.
-Jól van. Sok sikert!
-Köszi. Ha kell valami szólj! - ajánlotta fel további szolgálatait Jungkook.
-Oké. Szia!
-Szia! - nyomták ki a skypeot, Jin pedig tovább nézelődött.
Tudta, hogy V nem fogja sokáig bírni ezt, főleg ha tényleg nagyon rég óta nincs senkije, így fel szeretett volna készülni amennyire csak tud. Bár nem vonzották annyira a videók, azért még érdeklődve szemlélte azokat és próbálta eldönteni, hogy ő milyen helyzetbe fog kerülni, bár tudta jól. Ezért inkább készítette magát a fájdalomra, mert mégiscsak V volt az aki régebb óta van benne az egészben és ki is fejtette, mit akar vele tenni, így csak kósza gondolat volt fejében, hogy majd TaeTae fog alatta feküdni.
V már az ötödiken is túl volt, amikor kezdte megelégelni a dolgot. Csupán egy miatt ment haza, de Jin képe élénken élt benne és még illatát is érezte. Valahányszor eszébe jutott, ahogy ott nyög karjaiban, már meg sem tudott mozdulni. Ebből persze egyenesen áttért arra, hogy Jinnek is feszült a nadrágja, így teljesen kikészült és újra magára fogott. Már kezdett fájni a dolog, miközben a síkosító csak egyre jobban fogyott, de kedve továbbra sem lankadt. Végül csak azért hagyta abba, öltözött fel és ment ki enni, mert irgalmatlanul kellemetlen volt egy bizonyos ponton neki. Bár ez Jin szempontjából még szerencse is lehetett, hisz ő nem akart sietni, így Taehyung nem tartotta ezt akkora problémának. Azonban mikor eszébe jutott, hogy reggel mire kell majd ébrednie, inkább fel sem akart kelni. Nem indulhat rosszabbul a nap annál, minthogy az egyébként is kínos reggeli sátorhoz még hatalmas fájdalom is társul. De kénytelen volt megbarátkozni a gondolattal, hisz ő volt hülye, hogy nem hagyta abba akkor, amikor még minden rendben volt.
-Holnap itthon leszel? - kérdezte anyukája.
-Nem. Reggel megyek el és nem tudom mikor jövök. - ivott még egy pohár vizet.
-Rendben, akkor megkérdezem a szomszédot majd. - pakolászott a konyhában, majd megállt és kérdezett - Jinnel lesztek?
-Szeretnék.
-Majd, ha úgy véled normális, bemutathatnád. Rég láttuk már a párodat.
-Mert nem volt.
-Persze ez igaz, de érdekel ki az, akiért ugyan annyira rajongsz, mint Heesooért akkoriban.
-Ő lett a mérce?
-Mért kérdezed?
-Öcsi is őt hozta fel, csak azért.
-Ő mért említette meg?
-Mert ott volt, amikor Jin hívott és azt mondta, pont úgy vettem fel, mint annak idején Heesoo hívásait.
-Ohh! De igen, ő a mérce. Mert azóta se láttalak annyira szerelmesnek. De most, azt hiszem megint olyan vagy és ennek nagyon örülök. - mosolygott anyukája.
-Köszönöm! Szeretlek. - ölelte meg V.
-Én is szeretlek kisfiam. De most már hagyj a konyhában. Vacsorát kell csinálnom. - engedte el.
-Rendben. A szobámban leszek. - indult vissza, de arra gondolt, lehet ez rossz ötlet, így inkább az öccse felé folytatta útját. Remélte akkor nem fog eszébe úgy jutni Jin.
(Folytatjuk :) Csak mostantól kevesebb résszel naponta. Azért ma még sietek, hogy adjak ki újat, de aztán nem tudom mi lesz. Kitartás nektek a sulihoz majd és ne utáljátok annyira. Még ha gonoszak is veletek, nem barátkozni jártok be, hanem tanulni, hogy a végén elérjétek céljaitokat. Így akit nem hagynak békén az tanuljon azért, hogy megmutassa mennyivel jobb a többieknél. :) Aki pedig nem szenved különösebben az meg azért, hogy ez ne változzon. :D Sok sikert!)
2015. augusztus 29., szombat
Three sides of life 9.rész: A randi
-Max utána. Ahhh! Halkítsátok le!
-Nem is hangos. - jegyezte meg Kook.
-Bevetted a gyógyszert? - kérdezte Suga - Vittem be neked este.
-Tényleg? Mindjárt megnézem. - tápászkodott fel.
-Éljeeeeen! Ez aaaaaaz! - ujjongott Kook.
-Ááááá, ne üvölts! - fogta fejét - És én mért üvöltök!? - sétált tovább inkább.
-Akkor felhívod? - kérdezte Suga.
-Elraktátok a kaját? - nyitotta ki a hűtőt Jin - De jó! Köszönöm.
-Igen, ahogy te szoktad. - szólalt meg Kook.
-Válaszolnál kérlek? - folytatta Suga.
-Mire?
-A kérdésre. Felhívod?
-Hát őőőőő. Nem is tudom. Szerintem várni kéne, nem? - pakolt ki magának valami ehetőt.
-Minek? Úgysem mára fogja kérni. Ha pedig te hívod, felbátorodik.
-És az mért jó?
-Mert elsőre kifejtetted neki, hogy nem vagy bu... - kapta rá tekintetét Kook - meleg. Szerintem ez azért még motoszkál benne.
-Hát tegnap viszont világosan a tudtára adtam, hogy lehet más a helyzet. - munkálkodott a konyhában.
-Ettől még szerintem neked kéne keresni őt.
-De még várok vele. Majd..... majd. - pakolászott.
-És mikor? - dobta le a kanapéra a kontrollert - Nem játszok veled többet. - állt fel Suga.
-Naaaaa, de most mért? - nyavajgott Kook.
-Mért nem hívod most?
-Épp enni fogok Yoongi.
-Igen, azt vágom.
-Ráér ez még. Korán van.
-Tizenegy az korán? - fordult meg Kook a kanapén ülve.
-Te ne szólj bele, mert neked igen!
-De neked nem. Hívd már fel! - kezdett rá Jungkook is.
-Mért akarjátok ennyire, hogy most telefonáljak? - hagyta félbe teendőit.
-Mert - kezdte Suga és egymásra néztek, majd együtt folytatták - érdekel.
-Izgulunk.
-Csak ő. - mutatott háta mögé Suga - Engem csak érdekel, ahogy bénázol, de kettőkor el kell mennem anyámékhoz. Szóval hívd már fel!
-Később. - folytatta dolgait.
-Jaj, ne már! - sétált mellé Yoongi - Lehet, hogy most te ébreszted fel az édes hangoddal. Biztos cuki lenne.
-Hagyjál már. - ment arrébb Jin.
-De ha felhívod most, lesz időd felkészülni a holnapra. - biztatta Kook is.
-Befejeztétek? - dobott el mindent kezeiből.
-Felhívod? - kérdezte Suga.
-Békén hagytok?
-Igen. - vigyorgott Kook.
-Igen.
V még fetrengett ágyában, mikor mindez lezajlódott Jin lakásában. Este elmentek a srácokkal kocsmázni és csocsózni, bár ott is aratott. A sok részeg pedig, akik egyre jobbnak érezték magukat sorra hívták ki és vesztettek is, így a srácok ingyen söröztek, miközben Tae sikerét ünnepelték. Hajnalban ért haza, ám pár órával azután, hogy bedőlt az ágyba, öccse már felébredt és első útja édes kis bátyjához vezetett. Ezért reggel tizenegykor testvérét ölelgetve aludt ágyában, mikor hirtelen megszólalt a telefonja.
-Bátyóóóóóó! Csörög a telefonod. - lökdöste az idősebbet.
-Nézd meg ki keres! - mire az öcsi rohant is a mobilhoz.
-Egy haverod, de nem ismerem.
-Mit ír?
-Mindjárt elolvasom..... Sin? - tévesztette össze a betűket, de V azonnal tudta ki az.
-Az "chj" és Jin. - támaszkodott fel azonnal - Hozd már ide!
-Tessééééék! - nyomta a másik kezébe a telefont.
-Hallo? - kapta füléhez.
-Sz-szia.... Taetae! Hogy vagy? - kezdett hozzá bátortalanul.
-Én jól. - ásított - És te? Semmi bajod?
-Fáj kicsit a fejem, de nem fontos. Felkeltettelek? - nézett Sugára Jin, az pedig nagyon örült.
-Hát... igen, de amúgy is fel akartam már kelni.
-Ez nem igaz. - ugrált mellette az ágyon az öccse.
-Gyere ide te áruló! - kapta el a kicsit és próbálta befogni a száját.
-Zavarok? Van ott valaki? Hívjalak később?
-Á, neeeem. Ez csak az öcsém. Becsapódott hozzám reggel. De mért is hívtál? - hogy kérdezhetek ekkora ökörséget, hisz az mindegy mért hívott.
-Hát csak gondoltam..... - tétovázott Jin és a fiúkra nézett segítségért, akik csak biztatták - hogy összefuthatnánk valamikor.
-Rendben! - ült fel V - Holnap?
-Máris? - kérdezett vissza, mire meglátta Sugát, amint csúnyán néz és azonnal meggondolta magát - Vagyis persze, mért ne.
-Szuper ömm.... Namsan Park?
-Az jó, az jó. Mondjuk délután? - izgult Jin.
-Jó, izé...... délután négykor a Seoul Pláza előtt?
-Tökéletes, szia! - csapta le a telefont, mire kérdően nézett rá Kook és Suga.
-Ez mi volt? - kérdezte Yoongi.
-Megbeszéltük. - idegeskedett még egy kicsit, majd visszafordult reggelijéhez.
-De..... hogy tudtad így letenni? Tréninget kell tartanunk.
-Hmm. - lepődött meg V és a mobilját nézte - Szia.
-Ki volt az?
-Egy barátom.
-Mikor mutatod be? - érdeklődött öccse.
-Majd egyszer.... remélem. - nézett rá mosolyogva, miközben visszadőlt puha ágyába.
-És szereti a fagyit?
-Biztos.
-És ő is szeret téged?
-Ezt mért kérdezed?
-Mert Heesoonak is így köszöntél a telefonba.
-Tényleg? - vigyorgott - Hogy figyelsz!
-Én mindig figyelek, tudhatnád. A Mikulást is láttam tavaly.
-Ó tényleg?
-Igen. Épp kiosont a szobámból miután megette a sütit. - magyarázott a kicsi, V pedig elkezdett kimászni az ágyából.
-De legközelebb ne menj utána! - kapta fel az öccsét - Úgyis visszahozza azt, amit elvisz.
-Igen, mert a Mikulás nem tolvaj, csak apa kölcsön adta neki a csizmáját, mert Rudolf megrágta az eredetit.
-Látod milyen rosszak tudnak lenni a háziállatok? - vitte ki szüleihez.
-Azért kapok egy hörcsögöt?
-Ez nem rajtam múlik.
-Anyaaaaaaa! Kapok hörcsögöt?
-Randiiiii éljeeeen!
-Ne üvölts a mikrofonbaaa! - kiabált vissza Jimin - Inkább supportolj rendesen.
-Jó-jó. És ő hívott el? Tényleg? Csak úgy felhívott?
-Stun ember stun!........ Mindegy.
-Igen, az ő hangjára keltem. Vagyis csengőhangomra, de ez lényegtelen.
-Jaj de édesek!
-Jah, ahha. Hopi megtennéd, hogy veszel is valamit nem üresen jössz gankelni? - próbálta játékban tartani Jimin.
-Bocs elfelejtettem. Szóval hotdog lesz?
-Amit majd szeretne.
-Izgulsz?
-Kicsit. Ő hívott fel, el tudjátok ezt hinni?
-Azt igen, de hogy Hopi mért a tankot lassítja, azt nem! - idegeskedett Jimin.
-Épp örülök Vnek.
-Mi meg kiesük goldból. - méltatlankodott Jimin.
-Annyira várom már! - nyújtózkodott székében ülve Taehyung.
-Jaj, én is! Majd azonnal hívj fel, ha van valami!
-Nyilván. Legyetek együtt! Ne keljen egyesével telefonálgatnom.
-Na ez egy homo szájából furán hangzott. - kommentálta Jimin.
-Majd átjön Jimin. Haaaahh! - sóhajtott J-Hope.
-Igenhh. - követte Tae.
-Na most, hogy kiálmodoztátok magatokat, figyelnél Hopi?
-Igen, na!
V azonban tovább ábrándozott. Nagyon el is rohant előre, mert már azon elmélkedett, hogy Jint bemutatja otthon, majd leteperi ágyába és csak akkor engedi felkelni mikor már majd szomjan halnak. Aludni se hagyná két napig. Csak kényeztetné, míg el nem olvad karjai közt és pihiért könyörög.
-V! Itt vagy? - szólongatta Jimin.
-Ja, igen. Mi az?
-Jössz?
-Ahha.
De nem vették hasznát. Egyáltalán nem tudott odafigyelni a játékra, így csak elvesztettek minden menetet, mire Jimin felajánlotta, hogy inkább menjenek el bandázni. Így Vnek lehetősége nyíl előre feltérképezni a már amúgy is jól ismert terepet. Minden árust jól szemügyre vettek.... a fagyist még le is ellenőrizték, hogy jó-e az áruja, majd V annyira már a holnap percein akarta taposni, hogy hazarohant és korán este lefeküdt. Persze aludni nem tudott és csak forgolódott, amit meg is unt egy idő után, ezért ráírt Jinre. Bár nem azonnal, de kapott választ és beszélgetni kezdtek. Ettől pedig hatalmas vigyorra húzódtak ajkai, mialatt hirtelen mindent egyszerre akart megkérdezni. Végül hajnali kettőig beszélgettek, de akkor is csak azért hagyták abba, mert Jin elaludt és nem válaszolt.
Másnap reggel, mikor Vt újra kisöccse keltette, azonnal telefonja után nyúlt, hogy megnézze, Jin felébredt-e már. De a másik még javában aludhatott, így V felkelt és elkezdett készülődni az órák múlva esedékes randijára, közben pedig végig mobilját leste. Ám Jin csak tízkor ébredt magától, ekkor azonban milliónyi bocsánatkérő üzenetet küldött Vnek, amit az nem győzött elolvasni. Szóban akarta tartani az idősebbet, de az valamiért nagyon ritkán válaszolt csak. Tae már aggódott, hogy Jin nem is kíváncsi rá, így a többiek segítsége kellett ahhoz, hogy a lelket tartsák benne.
-Mikor indulsz? - hívta fel Hoseok Vt a randi előtt nem sokkal.
-Mindjárt.
-Hányszor öltöztél át?
-Néhányszor....... elég sokszor.
-Ezt mikor fogod abbahagyni?
-Nem tudom.
-Indulsz már?
-A cipőmet kötöm egy kézzel.
-Oké, akkor nem zavarlak! Sok sikert.
-Köszönöm. Szia! - tették le a telefont.
Jin már ott járkált idegesen a pláza előtt és percről perce gondolta meg magát. Nagyon el akart menekülni, az idő múlásával pedig ez csak egyre rosszabb lett. Arra gondolt, hogy ő inkább most hazarohan és holnap minden olyan lesz, mint azelőtt, mielőtt találkoztak.
Már sokadik csatáját vívta meg, amikor V ugrott hátulról a nyakába, ezzel halálra ijesztve az idősebbet.
-Sajnálom. - mászott le róla.
-Semmi baj. Elmerengtem. - fordult felé Jin.
-Ohh........ akkor megyünk?
-Hova? - izgult.
-Sétálni.
-Csak úgy? Cél nélkül? - birizgálta ujjait Jin.
-Van ott egy fagyis. Legyen az a cél, ha ettől megnyugszol.
-Rendben. - indultak el - És pontosan hol van?
-A park közepében.
-Ohh..... az jó. - pánikolt be újra Jin és elhallgatott. Pedig mondania kell valamit, hisz beszélgetniük kell.
-Milyen napod volt? - kezdte V.
-Ó, ömm. Egész jó. Csak sok dolgom volt.
-Hogy-hogy?
-El kellett mennem a suliba papírokért, de persze nem egy helyen adták ki az összeset, így rohangáltam.
-Jah, ismerős. Öcsémnek is rengeteg irat kellett, pedig ő még kicsi.
-Hány éves? - kezdtek beszélgetni, és Jin is megnyugodott, amint tudott mit kérdezni.
Végül egész jól feloldódtak mire a fagyishoz értek és Jin el is felejtette, hogy mért izgult annyira.
-Nehogy ezt is te fizesd!
-Jaj hagyjad már. Tegnap nálad ettünk mindannyian. Ez a legkevesebb. Köszönjük! - fizetett V.
-És most?
-Erre, gyere! - indult meg a park belsejébe, egyik kedvenc eldugott helyére.
-Sokat jársz erre? - szólalt meg pár perc után Jin.
-Mondjuk. Figyelj! Azon gondolkodtam, hogy..... mi ez a váltás?
-Milyen... váltás? - lassított a fagyi evésével Jin.
-Hogy hirtelen elhívtál. Itt vagyunk. - ült le egy padra.
-Hát én csak. - ácsorgott Jin - Sugáék nem hagytak vele.
-Nem ülsz le?
-Nem, jó nekem állva.
-Ülj már le! - húzta maga mellé Jint - Szóval? Miért akarsz hirtelen velem lenni, ha te olyan hetero vagy?
-Nem vagyok ebben annyira biztos.
-Szóval levettelek a lábadról? - vigyorgott V.
-Nem tudom.
-Jin. - fordult teljes testével az említett felé - Élvezted azt a csókot?
-Hát..... melyiket? - pillantott fel félénken.
-Bármelyiket.
-Nem.... tudom. Lehet.
-Furcsa neked, hogy ilyesmit érzel egy másik férfi iránt?
-Ezt honnan tudod?
-Engem is hasonlóan neveltek, mint téged. A lányokra kalibráltak, és mikor rájöttem, hogy nekem ez nem tetszik, ugyan így éreztem.
-És mit kéne csináljak?
-Ezt csak te tudod.
-Akkor... most hazamennék aludni rá egyet, jó? - állt fel Jin, de Taehyung elkapta.
-Várj! Van valami. Azt válaszold ami eszedbe jut majd jó? Ne azt, amit a társadalom elvár.
-Jó.... - pillantott gyanakodva Vre.
-Mi az első dolog amire gondolsz reggel, mikor felébredsz? - nézett Jin szemeibe, hogy véletlenül se tudjon a másik hazudni.
-Hát csak...... - sóhajtott Jin - Hogy elaludtam, pedig veled beszéltem.
Ilyesmi válaszban reménykedett V, de amikor meghallotta, alig hitte el. Hatalmas mosoly jelent meg arcán, amitől Jin még jobban zavarba esett.
-Most csak azért nem csókollak meg, mert Hopiék megtiltották. - ült vissza a padra.
-Figyelj csak V...... nem lenne kedved...... felnézni hozzám? Maradt süti.
-Szedd a lábad! - pattant fel és hatalmas lépekkel indult meg Jin lakása felé.
(Folytatjuuuuk! :D Megint írtatok kommenteket és ezt nagyon imádom, szóval ne álljatok le :D Viszont van rossz hírem. Holnaptól már vannak programjaim, így nem tudom mennyire lesz időm írni. De nem hagyom itt a blogot, így ne aggódjatok. Fogok írni, csak nem tudom milyen időközönként. :) Addig is jó olvasgatást mindenkinek! :D )
Késő van, de ki akartam adni. Tudom gyengébb, mint a többi, de van ilyen is ><
-Nem is hangos. - jegyezte meg Kook.
-Bevetted a gyógyszert? - kérdezte Suga - Vittem be neked este.
-Tényleg? Mindjárt megnézem. - tápászkodott fel.
-Éljeeeeen! Ez aaaaaaz! - ujjongott Kook.
-Ááááá, ne üvölts! - fogta fejét - És én mért üvöltök!? - sétált tovább inkább.
-Akkor felhívod? - kérdezte Suga.
-Elraktátok a kaját? - nyitotta ki a hűtőt Jin - De jó! Köszönöm.
-Igen, ahogy te szoktad. - szólalt meg Kook.
-Válaszolnál kérlek? - folytatta Suga.
-Mire?
-A kérdésre. Felhívod?
-Hát őőőőő. Nem is tudom. Szerintem várni kéne, nem? - pakolt ki magának valami ehetőt.
-Minek? Úgysem mára fogja kérni. Ha pedig te hívod, felbátorodik.
-És az mért jó?
-Mert elsőre kifejtetted neki, hogy nem vagy bu... - kapta rá tekintetét Kook - meleg. Szerintem ez azért még motoszkál benne.
-Hát tegnap viszont világosan a tudtára adtam, hogy lehet más a helyzet. - munkálkodott a konyhában.
-Ettől még szerintem neked kéne keresni őt.
-De még várok vele. Majd..... majd. - pakolászott.
-És mikor? - dobta le a kanapéra a kontrollert - Nem játszok veled többet. - állt fel Suga.
-Naaaaa, de most mért? - nyavajgott Kook.
-Mért nem hívod most?
-Épp enni fogok Yoongi.
-Igen, azt vágom.
-Ráér ez még. Korán van.
-Tizenegy az korán? - fordult meg Kook a kanapén ülve.
-Te ne szólj bele, mert neked igen!
-De neked nem. Hívd már fel! - kezdett rá Jungkook is.
-Mért akarjátok ennyire, hogy most telefonáljak? - hagyta félbe teendőit.
-Mert - kezdte Suga és egymásra néztek, majd együtt folytatták - érdekel.
-Izgulunk.
-Csak ő. - mutatott háta mögé Suga - Engem csak érdekel, ahogy bénázol, de kettőkor el kell mennem anyámékhoz. Szóval hívd már fel!
-Később. - folytatta dolgait.
-Jaj, ne már! - sétált mellé Yoongi - Lehet, hogy most te ébreszted fel az édes hangoddal. Biztos cuki lenne.
-Hagyjál már. - ment arrébb Jin.
-De ha felhívod most, lesz időd felkészülni a holnapra. - biztatta Kook is.
-Befejeztétek? - dobott el mindent kezeiből.
-Felhívod? - kérdezte Suga.
-Békén hagytok?
-Igen. - vigyorgott Kook.
-Igen.
V még fetrengett ágyában, mikor mindez lezajlódott Jin lakásában. Este elmentek a srácokkal kocsmázni és csocsózni, bár ott is aratott. A sok részeg pedig, akik egyre jobbnak érezték magukat sorra hívták ki és vesztettek is, így a srácok ingyen söröztek, miközben Tae sikerét ünnepelték. Hajnalban ért haza, ám pár órával azután, hogy bedőlt az ágyba, öccse már felébredt és első útja édes kis bátyjához vezetett. Ezért reggel tizenegykor testvérét ölelgetve aludt ágyában, mikor hirtelen megszólalt a telefonja.
-Bátyóóóóóó! Csörög a telefonod. - lökdöste az idősebbet.
-Nézd meg ki keres! - mire az öcsi rohant is a mobilhoz.
-Egy haverod, de nem ismerem.
-Mit ír?
-Mindjárt elolvasom..... Sin? - tévesztette össze a betűket, de V azonnal tudta ki az.
-Az "chj" és Jin. - támaszkodott fel azonnal - Hozd már ide!
-Tessééééék! - nyomta a másik kezébe a telefont.
-Hallo? - kapta füléhez.
-Sz-szia.... Taetae! Hogy vagy? - kezdett hozzá bátortalanul.
-Én jól. - ásított - És te? Semmi bajod?
-Fáj kicsit a fejem, de nem fontos. Felkeltettelek? - nézett Sugára Jin, az pedig nagyon örült.
-Hát... igen, de amúgy is fel akartam már kelni.
-Ez nem igaz. - ugrált mellette az ágyon az öccse.
-Gyere ide te áruló! - kapta el a kicsit és próbálta befogni a száját.
-Zavarok? Van ott valaki? Hívjalak később?
-Á, neeeem. Ez csak az öcsém. Becsapódott hozzám reggel. De mért is hívtál? - hogy kérdezhetek ekkora ökörséget, hisz az mindegy mért hívott.
-Hát csak gondoltam..... - tétovázott Jin és a fiúkra nézett segítségért, akik csak biztatták - hogy összefuthatnánk valamikor.
-Rendben! - ült fel V - Holnap?
-Máris? - kérdezett vissza, mire meglátta Sugát, amint csúnyán néz és azonnal meggondolta magát - Vagyis persze, mért ne.
-Szuper ömm.... Namsan Park?
-Az jó, az jó. Mondjuk délután? - izgult Jin.
-Jó, izé...... délután négykor a Seoul Pláza előtt?
-Tökéletes, szia! - csapta le a telefont, mire kérdően nézett rá Kook és Suga.
-Ez mi volt? - kérdezte Yoongi.
-Megbeszéltük. - idegeskedett még egy kicsit, majd visszafordult reggelijéhez.
-De..... hogy tudtad így letenni? Tréninget kell tartanunk.
-Hmm. - lepődött meg V és a mobilját nézte - Szia.
-Ki volt az?
-Egy barátom.
-Mikor mutatod be? - érdeklődött öccse.
-Majd egyszer.... remélem. - nézett rá mosolyogva, miközben visszadőlt puha ágyába.
-És szereti a fagyit?
-Biztos.
-És ő is szeret téged?
-Ezt mért kérdezed?
-Mert Heesoonak is így köszöntél a telefonba.
-Tényleg? - vigyorgott - Hogy figyelsz!
-Én mindig figyelek, tudhatnád. A Mikulást is láttam tavaly.
-Ó tényleg?
-Igen. Épp kiosont a szobámból miután megette a sütit. - magyarázott a kicsi, V pedig elkezdett kimászni az ágyából.
-De legközelebb ne menj utána! - kapta fel az öccsét - Úgyis visszahozza azt, amit elvisz.
-Igen, mert a Mikulás nem tolvaj, csak apa kölcsön adta neki a csizmáját, mert Rudolf megrágta az eredetit.
-Látod milyen rosszak tudnak lenni a háziállatok? - vitte ki szüleihez.
-Azért kapok egy hörcsögöt?
-Ez nem rajtam múlik.
-Anyaaaaaaa! Kapok hörcsögöt?
-Randiiiii éljeeeen!
-Ne üvölts a mikrofonbaaa! - kiabált vissza Jimin - Inkább supportolj rendesen.
-Jó-jó. És ő hívott el? Tényleg? Csak úgy felhívott?
-Stun ember stun!........ Mindegy.
-Igen, az ő hangjára keltem. Vagyis csengőhangomra, de ez lényegtelen.
-Jaj de édesek!
-Jah, ahha. Hopi megtennéd, hogy veszel is valamit nem üresen jössz gankelni? - próbálta játékban tartani Jimin.
-Bocs elfelejtettem. Szóval hotdog lesz?
-Amit majd szeretne.
-Izgulsz?
-Kicsit. Ő hívott fel, el tudjátok ezt hinni?
-Azt igen, de hogy Hopi mért a tankot lassítja, azt nem! - idegeskedett Jimin.
-Épp örülök Vnek.
-Mi meg kiesük goldból. - méltatlankodott Jimin.
-Annyira várom már! - nyújtózkodott székében ülve Taehyung.
-Jaj, én is! Majd azonnal hívj fel, ha van valami!
-Nyilván. Legyetek együtt! Ne keljen egyesével telefonálgatnom.
-Na ez egy homo szájából furán hangzott. - kommentálta Jimin.
-Majd átjön Jimin. Haaaahh! - sóhajtott J-Hope.
-Igenhh. - követte Tae.
-Na most, hogy kiálmodoztátok magatokat, figyelnél Hopi?
-Igen, na!
V azonban tovább ábrándozott. Nagyon el is rohant előre, mert már azon elmélkedett, hogy Jint bemutatja otthon, majd leteperi ágyába és csak akkor engedi felkelni mikor már majd szomjan halnak. Aludni se hagyná két napig. Csak kényeztetné, míg el nem olvad karjai közt és pihiért könyörög.
-V! Itt vagy? - szólongatta Jimin.
-Ja, igen. Mi az?
-Jössz?
-Ahha.
De nem vették hasznát. Egyáltalán nem tudott odafigyelni a játékra, így csak elvesztettek minden menetet, mire Jimin felajánlotta, hogy inkább menjenek el bandázni. Így Vnek lehetősége nyíl előre feltérképezni a már amúgy is jól ismert terepet. Minden árust jól szemügyre vettek.... a fagyist még le is ellenőrizték, hogy jó-e az áruja, majd V annyira már a holnap percein akarta taposni, hogy hazarohant és korán este lefeküdt. Persze aludni nem tudott és csak forgolódott, amit meg is unt egy idő után, ezért ráírt Jinre. Bár nem azonnal, de kapott választ és beszélgetni kezdtek. Ettől pedig hatalmas vigyorra húzódtak ajkai, mialatt hirtelen mindent egyszerre akart megkérdezni. Végül hajnali kettőig beszélgettek, de akkor is csak azért hagyták abba, mert Jin elaludt és nem válaszolt.
Másnap reggel, mikor Vt újra kisöccse keltette, azonnal telefonja után nyúlt, hogy megnézze, Jin felébredt-e már. De a másik még javában aludhatott, így V felkelt és elkezdett készülődni az órák múlva esedékes randijára, közben pedig végig mobilját leste. Ám Jin csak tízkor ébredt magától, ekkor azonban milliónyi bocsánatkérő üzenetet küldött Vnek, amit az nem győzött elolvasni. Szóban akarta tartani az idősebbet, de az valamiért nagyon ritkán válaszolt csak. Tae már aggódott, hogy Jin nem is kíváncsi rá, így a többiek segítsége kellett ahhoz, hogy a lelket tartsák benne.
-Mikor indulsz? - hívta fel Hoseok Vt a randi előtt nem sokkal.
-Mindjárt.
-Hányszor öltöztél át?
-Néhányszor....... elég sokszor.
-Ezt mikor fogod abbahagyni?
-Nem tudom.
-Indulsz már?
-A cipőmet kötöm egy kézzel.
-Oké, akkor nem zavarlak! Sok sikert.
-Köszönöm. Szia! - tették le a telefont.
Jin már ott járkált idegesen a pláza előtt és percről perce gondolta meg magát. Nagyon el akart menekülni, az idő múlásával pedig ez csak egyre rosszabb lett. Arra gondolt, hogy ő inkább most hazarohan és holnap minden olyan lesz, mint azelőtt, mielőtt találkoztak.
Már sokadik csatáját vívta meg, amikor V ugrott hátulról a nyakába, ezzel halálra ijesztve az idősebbet.
-Sajnálom. - mászott le róla.
-Semmi baj. Elmerengtem. - fordult felé Jin.
-Ohh........ akkor megyünk?
-Hova? - izgult.
-Sétálni.
-Csak úgy? Cél nélkül? - birizgálta ujjait Jin.
-Van ott egy fagyis. Legyen az a cél, ha ettől megnyugszol.
-Rendben. - indultak el - És pontosan hol van?
-A park közepében.
-Ohh..... az jó. - pánikolt be újra Jin és elhallgatott. Pedig mondania kell valamit, hisz beszélgetniük kell.
-Milyen napod volt? - kezdte V.
-Ó, ömm. Egész jó. Csak sok dolgom volt.
-Hogy-hogy?
-El kellett mennem a suliba papírokért, de persze nem egy helyen adták ki az összeset, így rohangáltam.
-Jah, ismerős. Öcsémnek is rengeteg irat kellett, pedig ő még kicsi.
-Hány éves? - kezdtek beszélgetni, és Jin is megnyugodott, amint tudott mit kérdezni.
Végül egész jól feloldódtak mire a fagyishoz értek és Jin el is felejtette, hogy mért izgult annyira.
-Nehogy ezt is te fizesd!
-Jaj hagyjad már. Tegnap nálad ettünk mindannyian. Ez a legkevesebb. Köszönjük! - fizetett V.
-És most?
-Erre, gyere! - indult meg a park belsejébe, egyik kedvenc eldugott helyére.
-Sokat jársz erre? - szólalt meg pár perc után Jin.
-Mondjuk. Figyelj! Azon gondolkodtam, hogy..... mi ez a váltás?
-Milyen... váltás? - lassított a fagyi evésével Jin.
-Hogy hirtelen elhívtál. Itt vagyunk. - ült le egy padra.
-Hát én csak. - ácsorgott Jin - Sugáék nem hagytak vele.
-Nem ülsz le?
-Nem, jó nekem állva.
-Ülj már le! - húzta maga mellé Jint - Szóval? Miért akarsz hirtelen velem lenni, ha te olyan hetero vagy?
-Nem vagyok ebben annyira biztos.
-Szóval levettelek a lábadról? - vigyorgott V.
-Nem tudom.
-Jin. - fordult teljes testével az említett felé - Élvezted azt a csókot?
-Hát..... melyiket? - pillantott fel félénken.
-Bármelyiket.
-Nem.... tudom. Lehet.
-Furcsa neked, hogy ilyesmit érzel egy másik férfi iránt?
-Ezt honnan tudod?
-Engem is hasonlóan neveltek, mint téged. A lányokra kalibráltak, és mikor rájöttem, hogy nekem ez nem tetszik, ugyan így éreztem.
-És mit kéne csináljak?
-Ezt csak te tudod.
-Akkor... most hazamennék aludni rá egyet, jó? - állt fel Jin, de Taehyung elkapta.
-Várj! Van valami. Azt válaszold ami eszedbe jut majd jó? Ne azt, amit a társadalom elvár.
-Jó.... - pillantott gyanakodva Vre.
-Mi az első dolog amire gondolsz reggel, mikor felébredsz? - nézett Jin szemeibe, hogy véletlenül se tudjon a másik hazudni.
-Hát csak...... - sóhajtott Jin - Hogy elaludtam, pedig veled beszéltem.
Ilyesmi válaszban reménykedett V, de amikor meghallotta, alig hitte el. Hatalmas mosoly jelent meg arcán, amitől Jin még jobban zavarba esett.
-Most csak azért nem csókollak meg, mert Hopiék megtiltották. - ült vissza a padra.
-Figyelj csak V...... nem lenne kedved...... felnézni hozzám? Maradt süti.
-Szedd a lábad! - pattant fel és hatalmas lépekkel indult meg Jin lakása felé.
(Folytatjuuuuk! :D Megint írtatok kommenteket és ezt nagyon imádom, szóval ne álljatok le :D Viszont van rossz hírem. Holnaptól már vannak programjaim, így nem tudom mennyire lesz időm írni. De nem hagyom itt a blogot, így ne aggódjatok. Fogok írni, csak nem tudom milyen időközönként. :) Addig is jó olvasgatást mindenkinek! :D )
Késő van, de ki akartam adni. Tudom gyengébb, mint a többi, de van ilyen is ><
2015. augusztus 28., péntek
Three sides of life 8.rész: Mit csinálsz picur?
-Igen. Neked csináltam. Hogy jobb kedved legyen. De most vesztettél.
Biztos szomorú vagy. Csak azt akartam, hogy rám figyelj. - lepődött meg ő
is mondatán, majd tovább hadart - Biztos a bor volt. Sajnálom, most
megyek. Majd egyél sütit.
-Dehogyis. - kapta el a másik felsőjét V és megcsókolta.
Ezúttal azonban Jin sokkal hamarabb viszonozta, amin ő is ledöbbent. Nem értette mért reagál így a másikra, és próbálta magát meggyőzni, hogy ez csak az alkohol hatása.
-Amennyit ettél, ez nem a bor volt. - vigyorgott V.
Majd Taehyung újra lecsapott a másik ajkaira. Lágyan mozgott, miközben az idősebb is kezdett elmerülni csókjukban, de ha akart volna sem tudott volna szabadulni, mert V kezei irányítottak mindent. Jin megkapaszkodott a V felsőjében, majd mikor Tae nyelve átvándorolt hozzá, hirtelen eltolta magától, amennyire csak tudta.
-Mi a baj?
-Én...... vissza kell mennem. - kalapált a szíve, de továbbra sem értette önmagát.
-Dehogyis! - tartotta vissza.
-Én mért nem mehetek el, amikor akarok? - húzta össze magát Jin, mire V elengedte és hátrált egy lépést.
-Jin! - jelent meg Kook - Hol a lekvár?
-Megyek már. - nézett Vre, majd elsétált Jungkook mellett, aki Vt bámulta.
-Mi az?
-Végül is...... veled érdekes lenne.
-Mi van?
-Jungkookie, akkor jössz? - kiabált Jin, mire az említett visszasietett a konyhába.
-Nagyon finom a sütid! - ült V a kanapén és eszegetett.
-Köszönöm. - töltött magának újra a poharába Jin, amint tisztes távolságból, az asztaltól figyelt.
A többiek közben Jungkookot próbálták lenyomni a játékában, ám ez nem nagyon jött össze.
-Jó' van öcsi, elég lesz! - vette el a kezéből a kontrollert a bátyja - Örülj a győzelmeidnek és pihenj le.
-De had játsszaaaak! - kérlelte.
-Nem. Menj arrébb! Jimin? - nyújtotta oda az említettnek, aki azonnal felkelt a földről és a kanapéra akart ülni, mert aki épp játszott, azt odaengedték, hogy kényelmesen versenghessenek egymással a fiúk.
Így Kooknak le kellett volna mászni a puha szőnyegre, de neki jobb ötlete támadt. Valószínűleg a bor is közrejátszott, amiből Jin alig adott másnak, azonban Suga kicsavart egy üveget a kezéből korábban és szétosztotta.
-Hé! - szólt rá V, miközben vigyázott, hogy Jungkook ne verje ki a kezéből a tányért.
-Mi az? - mászott az ölébe és a tévét bámulva elhelyezkedett.
-Itt én ülök.
-És?
-.......... Eszek.
-Csak tessék. Na játszotok már? - szólt az őket bámuló fiúkra a kisebb.
-Jah, persze. - csukta be száját Hopi és lökte meg Jimint, hogy az is felébredjen.
-Te Kook, nem gondolod, hogy....... - kérdezte Suga.
-Mit? Hogy nem értetek hozzá? Akkor had játsszak én. - nyúlt a kontrollerét.
-Nem azért..... jó mindegy. - fordult vissza a tévére - Majd lesz valami.
-Kaphatok egy falatot? - fordult kicsit hátra Kook.
-Mi?...... Ebből? - lepődött meg V, aki igyekezett belebújni a tányérjába, mert kezdte elveszíteni a kontrollt teste felett az ölében ülő angyaltól.
-Mért nem kelsz fel és hozol magadnak egy egészet?
-Mert lusta vagyok. Na, akkor kaphatok? - fordult teljesen szembe a másikkal.
-Hát........ ha nagyon akarsz. - nyújtotta a villát Kooknak.
-Etess meg!
-Na, azt biztos nem.
-Jó! - durcizott, majd bele evett V desszertjébe - Köszönöm. - nyammogott.
-Jah. - vette vissza az evőeszközt.
-És mond csak. - mocorgott Kook - Milyen..... így?
-Hogy?
-Hát, hogy buzi vagy.
-Játssz ember játssz! - szólt Jiminre Hoseok.
-Használhatnánk más szót?
-Például? - fészkelődött Jungkook.
-Meleg, vagy homoszexuális. - magyarázott.
-Oké. Akkor milyen így, melegen az élet?
-Jó és nehéz. Főleg, - tette lejjebb a tányért - ha ugrálsz az ölemben. - mosolygott.
-Mért? - csak nem hagyta abba a mozgást.
-Tudod, mert nagyon rég nem volt már senkim.
-Milyen rég?
-Nagyon..... nagyon rég.
-És ilyenkor mit csinálsz? Vannak otthon játékaid?
-Azt hiszem, nekünk most mennünk kell. - ugrott fel Jimin és Hoseok szinte egyszerre, majd Kookie kezét elkapva próbálták a kicsit lehúzni a másikról.
-Nincsenek. Bár egy épp itt ugrált az ölemben. - nézte végig, ahogyan arrébb rakták a másikat.
-Gyere V! - húzták fel.
-Maradjunk még egy kicsit. - kérlelte őket.
-Épp az első kiszemelted faggat arról, hogy milyen homoszexuálisnak lenni, miközben az öledben ugrál. Biztos maradni akarsz? - súgta neki Hoseok.
-Ne menjetek még! - jelent meg Jin is egy hatalmas koppanás kíséretében, ami azt jelezte, hogy eltalálta az asztal lábát - Ez de fog fájni holnap.
-Jól vagy? - aggódott V.
-Persze. - támaszkodott meg a kanapén - Akkor maradtok?
-Jobb, ha megyünk. - ráncigálták Taehyungot.
-Köszi a vendéglátást. - tette hozzá Jimin.
-De maradjatok még! - ment volna utánuk Jin, de egy szék feltartotta.
-Te... - nézett az asztalra V, ahol két üres üveg állt - részeg vagy?
-Kicsit. - nézett oldalra Jin.
-Nem hagyom így itt.
-Vigyázunk rá, ne aggódj! - nyugtatta Suga, aki fel is kelt és Jin támogatására sietett.
-De, ha gondolod maradj csak. Nem zavarsz. - hívta meg Jungkook estére.
-Hát
-Áhh, nem kell ide plusz. - szakította félbe Vt Hopi - Sziasztok! Jobbulást Jin. - lökdösték kifelé Taet.
-Sziasztok! - válaszolt a két jobb állapotban lévő.
-Szia Taetae. - csukták be maguk mögött az ajtót, de még hallották a legidősebbet.
-Figyeltétek? - lett hihetetlenül boldog - Csak tőlem köszönt el! Az én nevemet mondta.
-Igen, hallottuk. - húzta maga után Jimin.
-Mond csak Jin, mennyit ittál? - kérdezte Suga, miközben a hálója felé segítették.
-Csak néhány pohárkával.
-Nem volt az véletlen két teljes üveg?
-Dehogyis. - dőlt ágyába.
-Jah persze. Hozok be vizet, ne hagyd felkelni. - ment ki a szobából Suga.
-Haaaaaah Kookie!
-Tessék? - ült az ágy szélér a kisebb.
-Láttad Taetaet?
-Igen.
-Istenem..... de jól néz ki. - sóhajtozott.
-Nagyon aranyos. - mosolygott Kook.
-Ugye? - ült fel Jin és majdnem előre is esett a lendülettől - Olyan kis édes és erőteljes. Ahhj Kook! - kezdett zokogásba - Mi baj van velem? - borult rá a kisebbre - Mért tetszik egy másik fiú?
-Fiú?
-Hát Taetae.
-Jah, tényleg...... ő is fiú. - gondolkozott el. Valahogy ez eddig őt nem zavarta. Kicsit máshogy tekintett rá.
-De még milyen fiú! Istenem, ezt nem szabadna!
-Mit nem szabadna? - ért vissza Suga.
-Szeretnem Taehyungot. - engedte el Kook pólóját és felnézett Yoongira.
-Wow! - lepődött meg - Ez gyors volt. Már el is döntötted, hogy buzi leszel?
-Ne használd ezt a szót.
-Mért? - tette le az éjjeliszekrényre az üveg vizet és a gyógyszereket.
-Mert Taetaenak nem tetszik.
-Ohh. Szóval akkor meleg vagy?
-Ahhhjajajaj nem tudoooom! - zuhant vissza ágyában - Én a lányokat szeretem! De annyira jól csókolt ma is.
-Mi? - fordult meg Kook - Megcsókolt? Engem mért nem?
-Mi van? - lepődött meg Suga.
-Igeeeeeen és annyira jó volt Kook. - támaszkodott fel a kisebbhez - Olyan gyengéd és finom.
-Úúúúristen! - fogta fejét Suga.
-Ahogy megfogta az arcomat, - tette azt Jungkookkal, amit mesélt - olyan meleg volt a keze és láááágy.
-Tényleg? - csillogtak Kook szemei.
-Ne buzuljatok! - szólt rájuk Yoongi.
-És olyan lassan mozgatta az ajkait, hogy azt hittem elolvadok tőle.
-Na jó! Én most kimegyek, mert rosszul leszek. Ha te pedig lekapod az öcsém......... - fordult vissza az ajtóból - reggel beleköpök a kávédba. - rohant a nappaliba.
-Finom volt? - harapta be alsó ajkát Kookie.
-Nincs nála finomabb........ ahh Kook! - dőlt vissza ágyába Kookie bánatára - Bárcsak tudnám mit akarok.
-Ha tetszett neked, amit veled tett, - ült Jungkook Jinre - akkor érdemes megpróbálni.
-De én a csajokat szeretem. - nézte a plafont.
-Tae csókját viszont szintén imádtad.
-Ó igen! - mosolyodott el, mint egy tinilány.
-Akkor most őt szereted. Csak őt, amint újra megcsókol.
-Hmmm! - sóhajtott Jin.
-És bedugja nyelvét hozzád, miközben végigsiklanak kezei az oldaladon.
-Ahhh! - fogta meg Kook fenekét és felült - Mért nem maradt itt?
-Én igyekeztem.
-Hívd vissza! - markolt rá még jobban az ölében ülőre.
-Hát én..... - pislogott a kisebb.
-Aaaaaaahj! - feküdt vissza Jin - Aludni akarok. - fogta meg párnáját és beletemetkezett.
-Rendben..... szép álmokat..... hyung.
-Annyira édes volt! - magyarázott V a barátainak az autóban ülve - A pólómba kapaszkodott.
-Mondtuk, hogy bármi lehet. - fordult hátra hozzá Jimin vigyorogva.
-Igeeeeen. Imádlak titeket! - hajolt előre, hogy megölelhesse.
-És hogyan tovább? - kérdezte Hoseok.
-Nem tudom. Hova hívjam el legközelebb.
-Ú! Mozi? - ajánlotta Jimin.
-Beszélgetni akarok vele.
-Hívd el sétálni. - tett javaslatot Hopi.
-Csak úgy? Nem hiszem, hogy eljönne.
-Szerintem meg simán. - biztatta Jimin.
-Visszacsókolt, azonnal ráadásul. Majd hagyta is, hogy folytasd. Szerintem bárhová elmenne veled. - nézett Vre a visszapillantó tükörben Hoseok.
-Lehet elhívom fagyizni.
-Az aztán sokkal férfiasabb. - kommentálta Jimin.
-Hotdog?
-Egy fokkal jobb. - helyeselt J-Hope.
-Egy piknik közben.
-NEM! - szóltak rá egyszerre.
-Most mért?
-Ha tényleg nem volt eddig meleg, akkor nem hiszem, hogy rögtön a második nap felvállalná a világ előtt, hogy ezúttal pasija van, nem csaja. - világított rá a helyzetre Hopi.
-Igaz. Akkor csak hotdog meg séta.
-De ne próbáld lekapni!
-Mért?
-Most mondjam el újra?
-Hmm.... nem kell.
-Ahhhh! - nyöszörgött másnap reggel az ágyában Jin.
Fájdalmasan lassan kelt fel, mert érezte még az előző napot, meg azt a néhány üveg bort, amit egyedül fogyasztott el. Halántékát dörzsölgetve nézelődött, majd megörült, hogy kedvesek is tudnak lenni a barátai. Így az üveg vizet magához véve állt fel és csoszogott ki a nappaliba.
-Jó reggelt! - köszöntek rá a többiek.
-Nektek is. - sétált a kanapéra, majd leült melléjük - Mi volt tegnap?
-Kiesett? - játszottak az xboxon.
-A második üveg megbontásáig emlékszek.... utána semmire.
-Hát az... majdnem a fele. - válaszolt Suga.
-Mért, mennyit ittam?
-Kettőt.
-Hál'istennek. - dőlt hátra Jin.
-Aztán elkezdtünk elpakolni és találtunk még kettőt az asztal lábánál.
-Jaj neee!
-De igen. - állította meg a játékot - Azonban nem csináltál semmi hülyeséget utána.
-Az jó.
-Csak bevallottad nekem, hogy szereted Vt. - szólt hozzá Kook is.
-Mi?
-Ja igen. De akkor ők már nem voltak itt.
-De én nem szeretem Taetaet.
-Áradoztál a csókjáról és hogy milyen édes. Te fülig szerelmes vagy belé, most mért tagadod? Félsz valamitől? - kérdezte Suga.
-Ez csak..... nem normális dolog. Mit szólnának hozzá az emberek? A családom, a barátaim, ti!
-Hát minket nem zavar.
-Csak téged öcsi. - helyesbített rajta Suga - Igaz, még kicsit rosszul vagyok a dologtól, de te a barátom vagy és ha most úgy döntesz buzi
-Meleg. - szólt bele Kook.
-Meleg leszel, akkor nekem oké. Nem fogunk emiatt összeveszni.
-De.... ez annyira furcsa.
-Viszont amennyire szereted, vétek lenne, ha nem próbálnátok meg.
-Te mióta vagy ennyire érett? - fordult Kook felé Suga.
-Egy ideje.
-Hát..... lehet ki kéne próbálni valamit.
-Ez az! Hívd el valahova! - ült sarkaira Kook.
-És hova?
-Moziba.
-Ott nem tudunk beszélgetni.
-Vacsi?
-Itt vagy Namnál?
-Hát
-Csak mert mindkettő olyan, mint egy átlagos hétköznap.
-Hívd el fagyizni. - javasolta Suga - Azt mindenki szereti.
-Hmmm.... Nem is tudom.
-Aztán majd kommentálj. - ültek vissza játszani.
-Max utána. Ahhh! Halkítsátok le!
-Nem is hangos. - jegyezte meg Kook.
-Bevetted a gyógyszert? - kérdezte Suga - Vittem be neked este.
-Tényleg? Mindjárt megnézem. - tápászkodott fel.
-Éljeeeeen! Ez aaaaaaz! - ujjongott Kook.
-Ááááá, ne üvölts! - fogta fejét - És én mért üvöltök!? - sétált tovább inkább.
(Folytatjuk :D És még mindig sok kommentet kapok és ez annyira jóóó aaaaa >< Imádlak titeket)
-Dehogyis. - kapta el a másik felsőjét V és megcsókolta.
Ezúttal azonban Jin sokkal hamarabb viszonozta, amin ő is ledöbbent. Nem értette mért reagál így a másikra, és próbálta magát meggyőzni, hogy ez csak az alkohol hatása.
-Amennyit ettél, ez nem a bor volt. - vigyorgott V.
Majd Taehyung újra lecsapott a másik ajkaira. Lágyan mozgott, miközben az idősebb is kezdett elmerülni csókjukban, de ha akart volna sem tudott volna szabadulni, mert V kezei irányítottak mindent. Jin megkapaszkodott a V felsőjében, majd mikor Tae nyelve átvándorolt hozzá, hirtelen eltolta magától, amennyire csak tudta.
-Mi a baj?
-Én...... vissza kell mennem. - kalapált a szíve, de továbbra sem értette önmagát.
-Dehogyis! - tartotta vissza.
-Én mért nem mehetek el, amikor akarok? - húzta össze magát Jin, mire V elengedte és hátrált egy lépést.
-Jin! - jelent meg Kook - Hol a lekvár?
-Megyek már. - nézett Vre, majd elsétált Jungkook mellett, aki Vt bámulta.
-Mi az?
-Végül is...... veled érdekes lenne.
-Mi van?
-Jungkookie, akkor jössz? - kiabált Jin, mire az említett visszasietett a konyhába.
-Nagyon finom a sütid! - ült V a kanapén és eszegetett.
-Köszönöm. - töltött magának újra a poharába Jin, amint tisztes távolságból, az asztaltól figyelt.
A többiek közben Jungkookot próbálták lenyomni a játékában, ám ez nem nagyon jött össze.
-Jó' van öcsi, elég lesz! - vette el a kezéből a kontrollert a bátyja - Örülj a győzelmeidnek és pihenj le.
-De had játsszaaaak! - kérlelte.
-Nem. Menj arrébb! Jimin? - nyújtotta oda az említettnek, aki azonnal felkelt a földről és a kanapéra akart ülni, mert aki épp játszott, azt odaengedték, hogy kényelmesen versenghessenek egymással a fiúk.
Így Kooknak le kellett volna mászni a puha szőnyegre, de neki jobb ötlete támadt. Valószínűleg a bor is közrejátszott, amiből Jin alig adott másnak, azonban Suga kicsavart egy üveget a kezéből korábban és szétosztotta.
-Hé! - szólt rá V, miközben vigyázott, hogy Jungkook ne verje ki a kezéből a tányért.
-Mi az? - mászott az ölébe és a tévét bámulva elhelyezkedett.
-Itt én ülök.
-És?
-.......... Eszek.
-Csak tessék. Na játszotok már? - szólt az őket bámuló fiúkra a kisebb.
-Jah, persze. - csukta be száját Hopi és lökte meg Jimint, hogy az is felébredjen.
-Te Kook, nem gondolod, hogy....... - kérdezte Suga.
-Mit? Hogy nem értetek hozzá? Akkor had játsszak én. - nyúlt a kontrollerét.
-Nem azért..... jó mindegy. - fordult vissza a tévére - Majd lesz valami.
-Kaphatok egy falatot? - fordult kicsit hátra Kook.
-Mi?...... Ebből? - lepődött meg V, aki igyekezett belebújni a tányérjába, mert kezdte elveszíteni a kontrollt teste felett az ölében ülő angyaltól.
-Mért nem kelsz fel és hozol magadnak egy egészet?
-Mert lusta vagyok. Na, akkor kaphatok? - fordult teljesen szembe a másikkal.
-Hát........ ha nagyon akarsz. - nyújtotta a villát Kooknak.
-Etess meg!
-Na, azt biztos nem.
-Jó! - durcizott, majd bele evett V desszertjébe - Köszönöm. - nyammogott.
-Jah. - vette vissza az evőeszközt.
-És mond csak. - mocorgott Kook - Milyen..... így?
-Hogy?
-Hát, hogy buzi vagy.
-Játssz ember játssz! - szólt Jiminre Hoseok.
-Használhatnánk más szót?
-Például? - fészkelődött Jungkook.
-Meleg, vagy homoszexuális. - magyarázott.
-Oké. Akkor milyen így, melegen az élet?
-Jó és nehéz. Főleg, - tette lejjebb a tányért - ha ugrálsz az ölemben. - mosolygott.
-Mért? - csak nem hagyta abba a mozgást.
-Tudod, mert nagyon rég nem volt már senkim.
-Milyen rég?
-Nagyon..... nagyon rég.
-És ilyenkor mit csinálsz? Vannak otthon játékaid?
-Azt hiszem, nekünk most mennünk kell. - ugrott fel Jimin és Hoseok szinte egyszerre, majd Kookie kezét elkapva próbálták a kicsit lehúzni a másikról.
-Nincsenek. Bár egy épp itt ugrált az ölemben. - nézte végig, ahogyan arrébb rakták a másikat.
-Gyere V! - húzták fel.
-Maradjunk még egy kicsit. - kérlelte őket.
-Épp az első kiszemelted faggat arról, hogy milyen homoszexuálisnak lenni, miközben az öledben ugrál. Biztos maradni akarsz? - súgta neki Hoseok.
-Ne menjetek még! - jelent meg Jin is egy hatalmas koppanás kíséretében, ami azt jelezte, hogy eltalálta az asztal lábát - Ez de fog fájni holnap.
-Jól vagy? - aggódott V.
-Persze. - támaszkodott meg a kanapén - Akkor maradtok?
-Jobb, ha megyünk. - ráncigálták Taehyungot.
-Köszi a vendéglátást. - tette hozzá Jimin.
-De maradjatok még! - ment volna utánuk Jin, de egy szék feltartotta.
-Te... - nézett az asztalra V, ahol két üres üveg állt - részeg vagy?
-Kicsit. - nézett oldalra Jin.
-Nem hagyom így itt.
-Vigyázunk rá, ne aggódj! - nyugtatta Suga, aki fel is kelt és Jin támogatására sietett.
-De, ha gondolod maradj csak. Nem zavarsz. - hívta meg Jungkook estére.
-Hát
-Áhh, nem kell ide plusz. - szakította félbe Vt Hopi - Sziasztok! Jobbulást Jin. - lökdösték kifelé Taet.
-Sziasztok! - válaszolt a két jobb állapotban lévő.
-Szia Taetae. - csukták be maguk mögött az ajtót, de még hallották a legidősebbet.
-Figyeltétek? - lett hihetetlenül boldog - Csak tőlem köszönt el! Az én nevemet mondta.
-Igen, hallottuk. - húzta maga után Jimin.
-Mond csak Jin, mennyit ittál? - kérdezte Suga, miközben a hálója felé segítették.
-Csak néhány pohárkával.
-Nem volt az véletlen két teljes üveg?
-Dehogyis. - dőlt ágyába.
-Jah persze. Hozok be vizet, ne hagyd felkelni. - ment ki a szobából Suga.
-Haaaaaah Kookie!
-Tessék? - ült az ágy szélér a kisebb.
-Láttad Taetaet?
-Igen.
-Istenem..... de jól néz ki. - sóhajtozott.
-Nagyon aranyos. - mosolygott Kook.
-Ugye? - ült fel Jin és majdnem előre is esett a lendülettől - Olyan kis édes és erőteljes. Ahhj Kook! - kezdett zokogásba - Mi baj van velem? - borult rá a kisebbre - Mért tetszik egy másik fiú?
-Fiú?
-Hát Taetae.
-Jah, tényleg...... ő is fiú. - gondolkozott el. Valahogy ez eddig őt nem zavarta. Kicsit máshogy tekintett rá.
-De még milyen fiú! Istenem, ezt nem szabadna!
-Mit nem szabadna? - ért vissza Suga.
-Szeretnem Taehyungot. - engedte el Kook pólóját és felnézett Yoongira.
-Wow! - lepődött meg - Ez gyors volt. Már el is döntötted, hogy buzi leszel?
-Ne használd ezt a szót.
-Mért? - tette le az éjjeliszekrényre az üveg vizet és a gyógyszereket.
-Mert Taetaenak nem tetszik.
-Ohh. Szóval akkor meleg vagy?
-Ahhhjajajaj nem tudoooom! - zuhant vissza ágyában - Én a lányokat szeretem! De annyira jól csókolt ma is.
-Mi? - fordult meg Kook - Megcsókolt? Engem mért nem?
-Mi van? - lepődött meg Suga.
-Igeeeeeen és annyira jó volt Kook. - támaszkodott fel a kisebbhez - Olyan gyengéd és finom.
-Úúúúristen! - fogta fejét Suga.
-Ahogy megfogta az arcomat, - tette azt Jungkookkal, amit mesélt - olyan meleg volt a keze és láááágy.
-Tényleg? - csillogtak Kook szemei.
-Ne buzuljatok! - szólt rájuk Yoongi.
-És olyan lassan mozgatta az ajkait, hogy azt hittem elolvadok tőle.
-Na jó! Én most kimegyek, mert rosszul leszek. Ha te pedig lekapod az öcsém......... - fordult vissza az ajtóból - reggel beleköpök a kávédba. - rohant a nappaliba.
-Finom volt? - harapta be alsó ajkát Kookie.
-Nincs nála finomabb........ ahh Kook! - dőlt vissza ágyába Kookie bánatára - Bárcsak tudnám mit akarok.
-Ha tetszett neked, amit veled tett, - ült Jungkook Jinre - akkor érdemes megpróbálni.
-De én a csajokat szeretem. - nézte a plafont.
-Tae csókját viszont szintén imádtad.
-Ó igen! - mosolyodott el, mint egy tinilány.
-Akkor most őt szereted. Csak őt, amint újra megcsókol.
-Hmmm! - sóhajtott Jin.
-És bedugja nyelvét hozzád, miközben végigsiklanak kezei az oldaladon.
-Ahhh! - fogta meg Kook fenekét és felült - Mért nem maradt itt?
-Én igyekeztem.
-Hívd vissza! - markolt rá még jobban az ölében ülőre.
-Hát én..... - pislogott a kisebb.
-Aaaaaaahj! - feküdt vissza Jin - Aludni akarok. - fogta meg párnáját és beletemetkezett.
-Rendben..... szép álmokat..... hyung.
-Annyira édes volt! - magyarázott V a barátainak az autóban ülve - A pólómba kapaszkodott.
-Mondtuk, hogy bármi lehet. - fordult hátra hozzá Jimin vigyorogva.
-Igeeeeen. Imádlak titeket! - hajolt előre, hogy megölelhesse.
-És hogyan tovább? - kérdezte Hoseok.
-Nem tudom. Hova hívjam el legközelebb.
-Ú! Mozi? - ajánlotta Jimin.
-Beszélgetni akarok vele.
-Hívd el sétálni. - tett javaslatot Hopi.
-Csak úgy? Nem hiszem, hogy eljönne.
-Szerintem meg simán. - biztatta Jimin.
-Visszacsókolt, azonnal ráadásul. Majd hagyta is, hogy folytasd. Szerintem bárhová elmenne veled. - nézett Vre a visszapillantó tükörben Hoseok.
-Lehet elhívom fagyizni.
-Az aztán sokkal férfiasabb. - kommentálta Jimin.
-Hotdog?
-Egy fokkal jobb. - helyeselt J-Hope.
-Egy piknik közben.
-NEM! - szóltak rá egyszerre.
-Most mért?
-Ha tényleg nem volt eddig meleg, akkor nem hiszem, hogy rögtön a második nap felvállalná a világ előtt, hogy ezúttal pasija van, nem csaja. - világított rá a helyzetre Hopi.
-Igaz. Akkor csak hotdog meg séta.
-De ne próbáld lekapni!
-Mért?
-Most mondjam el újra?
-Hmm.... nem kell.
-Ahhhh! - nyöszörgött másnap reggel az ágyában Jin.
Fájdalmasan lassan kelt fel, mert érezte még az előző napot, meg azt a néhány üveg bort, amit egyedül fogyasztott el. Halántékát dörzsölgetve nézelődött, majd megörült, hogy kedvesek is tudnak lenni a barátai. Így az üveg vizet magához véve állt fel és csoszogott ki a nappaliba.
-Jó reggelt! - köszöntek rá a többiek.
-Nektek is. - sétált a kanapéra, majd leült melléjük - Mi volt tegnap?
-Kiesett? - játszottak az xboxon.
-A második üveg megbontásáig emlékszek.... utána semmire.
-Hát az... majdnem a fele. - válaszolt Suga.
-Mért, mennyit ittam?
-Kettőt.
-Hál'istennek. - dőlt hátra Jin.
-Aztán elkezdtünk elpakolni és találtunk még kettőt az asztal lábánál.
-Jaj neee!
-De igen. - állította meg a játékot - Azonban nem csináltál semmi hülyeséget utána.
-Az jó.
-Csak bevallottad nekem, hogy szereted Vt. - szólt hozzá Kook is.
-Mi?
-Ja igen. De akkor ők már nem voltak itt.
-De én nem szeretem Taetaet.
-Áradoztál a csókjáról és hogy milyen édes. Te fülig szerelmes vagy belé, most mért tagadod? Félsz valamitől? - kérdezte Suga.
-Ez csak..... nem normális dolog. Mit szólnának hozzá az emberek? A családom, a barátaim, ti!
-Hát minket nem zavar.
-Csak téged öcsi. - helyesbített rajta Suga - Igaz, még kicsit rosszul vagyok a dologtól, de te a barátom vagy és ha most úgy döntesz buzi
-Meleg. - szólt bele Kook.
-Meleg leszel, akkor nekem oké. Nem fogunk emiatt összeveszni.
-De.... ez annyira furcsa.
-Viszont amennyire szereted, vétek lenne, ha nem próbálnátok meg.
-Te mióta vagy ennyire érett? - fordult Kook felé Suga.
-Egy ideje.
-Hát..... lehet ki kéne próbálni valamit.
-Ez az! Hívd el valahova! - ült sarkaira Kook.
-És hova?
-Moziba.
-Ott nem tudunk beszélgetni.
-Vacsi?
-Itt vagy Namnál?
-Hát
-Csak mert mindkettő olyan, mint egy átlagos hétköznap.
-Hívd el fagyizni. - javasolta Suga - Azt mindenki szereti.
-Hmmm.... Nem is tudom.
-Aztán majd kommentálj. - ültek vissza játszani.
-Max utána. Ahhh! Halkítsátok le!
-Nem is hangos. - jegyezte meg Kook.
-Bevetted a gyógyszert? - kérdezte Suga - Vittem be neked este.
-Tényleg? Mindjárt megnézem. - tápászkodott fel.
-Éljeeeeen! Ez aaaaaaz! - ujjongott Kook.
-Ááááá, ne üvölts! - fogta fejét - És én mért üvöltök!? - sétált tovább inkább.
(Folytatjuk :D És még mindig sok kommentet kapok és ez annyira jóóó aaaaa >< Imádlak titeket)
Three sides of life 7.rész: Vacsora
-Meghívott minket ebédre.
-És mért minket? - érdeklődött Jimin.
-Hogy..... jobban legyek. Ott lesznek a többiek is, ő pedig mintha nem is lenne ott. Legalábbis azt mondta.
-Szóval akkor megyünk? - kérdezett még Jimin.
-Meghívott...... és visszacsókolt. - nézett mosolyogva a srácokra V - Egy próbát megér.
-Na végre. Ez az! Küzdj! - lelkesítette Hoseok.
-De jóóóóó! Ki tudom játszani ma este! - örült a fejének Jungkook, amint sétáltak hazafelé a vacsorájukkal.
-Jah király. - lelkesedett Suga is - Mért hívtad meg magadhoz? Most azt hiszi, van esélye.
-Ugyan. Tudja, hogy nem lesz semmi, ez kiderült. - válaszolt Jin - Csak azért csinálom, hogy mosolyogjon.
-Jah persze, mert a gyere át főzök nekedből nem arra fog gondolni, hogy van esélye.
-....Nem.... Ne legyél ilyen. Tudja, hogy nem vagyok meleg.
-Ahha. - hitetlenkedett Suga.
-Nekem viszont rohannom kell. Még nyitva vannak a boltok és szeretnék holnapra bevásárolni, hogy ne reggel keljen.
-Jól van, menjél csak. Csak ne habcsókot csinálj. - álltak meg.
-Szellemes.
-Tudom.
-Játék, játék, játék. - sulykolta Kook.
-Jó, megyünk. Rosszabb, mint egy kutya.
-Holnap gyertek korábban, kérlek.
-Vigyünk valamit? - érdeklődött Suga.
-Alkoholt.
-Mit? - lepődött meg Yoongi, de hasonló hangot adott ki Kook is, aki abbahagyta a nyaggatást.
-Ideges leszek. Hozz.... alkoholt.
-Jó..... viszek bort. De mi ez hirtelen.
-Csak azt akarom, hogy jó kedve legyen. Mindennek tökéletesnek kell lennie.
-Te izgulsz. - kezdett vigyorogni Yoongi.
-Naná. A barátaimnak főzök.
-Nem azért. Úgy izgulsz, mint egy kislány az első randi előtt.
-Ez nem igaz.
-Óóóó, de igeeeeen. - nevetett Suga.
-Nem.
-De-de. - vigyorgott a háttérben Kook is.
-Nem.... sziasztok! - ment el, de még egyszer visszafordult - Nem.
-Hát persze. - vigyorogtak a többiek, majd ők is hazaindultak.
Jin persze ezek után ki sem tudta verni a fejéből azt, amit Suga mondott. Azt gondolta, hogy valóban csak a kaja miatt izgul, elvégre az összes barátja ott lesz, kitűnően kell főznie. De.... valahogy nem győzte meg saját magát. Volt már rosszabb helyzetben is a vizsgákon, amikor sokkal nagyobb volt a tét. Itt mi történhet, ha valamit elszúr? Maximum rendelnek egy pizzát, de nem bukik meg. Legutóbb is csak Suga volt az, aki lehúzta, de ő mindig bunkó, így Jint meg sem hatotta. Ám amikor belegondolt, hogy majd V fog fintorogni, pánikba esett. A legjobb formáját kellett hoznia, ezért hosszasan válogatott a boltban is, mire eldöntötte mi lesz a másnapi menü.
-Biztos, hogy így jössz? - kérdezte Hopi Vék bejárati ajtajában állva.
-Igen.
-Biztos?
-Most öltözz át, nem fordulunk vissza. - javasolta Jimin.
-Szerintetek másban kéne menjek?
-Nem nem nem. Én csak kérdeztem, hogy végül ezt választod-e. - nyugtatta Hoseok.
-Hát.... nem is tudom.
-Már az összes felsőd volt rajtad. Jó lesz ez. - húzta az ajtó felé Hopi.
-Biztos? Nem sok? Vagy talán kevés?
-Jó leszel így. - tolta Jimin is.
-Jó de
-Viszlát! - köszöntek el a fiúk.
V a kocsiig vezető út alatt vagy ötször meggondolta magát, de a srácok nem hagyták visszafordulni. Elegük volt már a várakozásból, hisz így is egy órája ültek már és segítettek neki készülődni. Örültek, hogy a küzdés mellett döntött, de ezt nem bírták megszokni. Nem is volt barátnőjük, de a csajokkal járó majdnem minden problémával szembesülniük kellet olykor-olykor.
-És pontosan fogunk odaérni? - kérdezte V a hátsóülésről.
-Igen, ne aggódj. - válaszolt Hopi, miközben Jimin a rádiót kapcsolgatta.
-Én csak gondolkodtam. Lehet késnünk kéne.
-Ki akarsz szállni, hogy késs?
-Akkor, hogy találtok oda?
-Majd megoldjuk. - vigyorgott Hopi a visszapillantóba.
-Nem, amúgy nem. Csak eszembe jutott.
-Figyelj V. Örülünk, hogy boldog vagy, csak azért ezeket a csajos szarságokat elhagyhatnád lassan. - fordult hátra hozzá Jimin.
-De.... ennek most össze kell jönnie.
-Ha azon fog múlni, hogy milyen felső van rajtad, vagy hogy hogy érkezünk, már alapból rossz.
-Tudom.
-Most azon fog múlni, hogy mikor, mit lépsz. Nem azon, hogy mi van rajtad, vagy mikor érünk oda. - magyarázott Hoseok is.
-És ha nem jön össze? - aggódott V.
-Akkor az a sors. - válaszolt Jimin - Ha nem hát nem. De jelenleg még semmi sincs eldöntve. Szóval vedd fel a normális.... pasizós énedet, Istenem ez még mindig furán hangzik, és adj bele mindent.
-Rendben. - mosolygott kicsit Taehyung - De nem erős az illatom?
-Aaaahj! - sóhajtottak.
-Most mi van? Csak kérdeztem.
-Lassan kész a Ramen és már a csirke is fő. Szépen haladok. A süti is szépen sül, a tésztája nagyon finom volt, így eddig minden tökéletes. - sétált a kanapéhoz - Ti jól mulattok? - törölgette kezét.
-Igen. Van még csipsz? - érdeklődött Kook, de szemüket továbbra sem vették le a tévéről.
-Nem kaptok nasit ebéd előtt.
-De rágcsa nélkül nem az igazi a kockulás.
-Majd ebéd után ehettek.
-Ugye ide kapjuk az ebédet?
-Mi? Mért itt ennénk?
-Csak, mert az asztalnál nem férünk, de ha mégis bezsúfolnál oda minket az eléggé......... fura lenne. - magyarázott Suga.
-Mért?
-Mert csak ti vagytok jóban, és játszani hívtad őket. - állította meg a játékot és Jinnek folytatta - Ha leülnénk enni az olyan lenne, mintha..... valamiféle család lennénk.
-Szóval cink lenne az asztalnál enni?
-Szerintem kérdezd majd meg őket, hogy mit szeretnének. Majd az alapján döntünk. - javasolta Kookie.
-De az milyen már?
-Haveros. - bólogattak.
-Ömm..... meglátom.
-Úgysem férünk el sehol sem mindannyian.
-A kicsinek igaza van. - értettek egyet a testvérek.
-Nem vagyok kicsi!
-Nálunk kisebb vagy. - reagált Suga, közben pedig felcsöngettek.
-Ezek ők. - sietett a kaputelefonhoz Jin - Kook, ne kötekedj! - fordult vissza egy pillanatra.
-De ha elkezdi, megvédem magam.
-Befogod a szádat. Eddig csak te veszekedtél. - csitította Suga.
-Igen? - szólt a kaputelefonba Jin.
-Szia! Mi vagyunk.
-Tudod melyik emelet?
-Persze.
-Akkor gyertek csak. - tette le Jin - Legyetek kedvesek, jó? - fordult barátaira - Elég, hogy én bántom Taetaet.
-Igyekszünk. - kezdtek újra játszani.
-Szuper. - forgolódott a lakásban, hogy mit csinálhatna még, mielőtt felérnek.
-Nyugodj már meg hercegnő. - szólt rá Suga, hátrafordulva.
-Mondtam, hogy ne hívj így! - mordult rá.
-Most jobb?
-Kicsit, talán, igen. - ment az ajtóhoz, hogy a liftnél üdvözölhesse a többieket, Suga pedig elégedetten ült vissza helyére.
-Még egy menet? - kérdezte a kisebb.
-De mindjárt jönnek.
-Igaz........ akkor csak egy egyest.
-Naná.
-Sziasztok! Könnyen idetaláltatok?
-Igen. - válaszolt V mosolyogva - Emlékeztem.
-Bár jártunk pár mellékutcában. - tette hozzá Hopi.
-Az egész útra emlékeztem.
-Mondtam, hogy maradj.
-Na igen, mert az pont ideális lett volna. - válaszolt V és hatalmas csend uralkodott el a folyosón.
-Milyen finom illatok, te is érzed Jimin?
-Jah, igen. Gondolom a nyitott ajtó. - mentek el Jinék mellett, majd ők is követték a két kívülállót.
-Helló srácok! - köszöntek rá Sugáékra.
-Sziasztok!
-Egy pillanat. - válaszolt Kookie.
-Illik köszönni, meg meghajolni, tudod öcsi?
-Te se keltél fel.
-Igen, de én vesztésre állok. - kapott ki abban a pillanatban, amint befejezte mondatát.
-Szóval sziasztok! - köszönt végük Jungkook is.
-Pár perc és kész a leves. - foglalta be a konyhát Jin - Hol akartok enni? Mert sehol sem férünk el kényelmesen, de a srácok azt javasolták, hogy mindenki ott, ahol akar.
-Ez jó ötlet. Nekem tuti az.... xboxnál lesz a helyem. Be kell bizonyítanom, hogy a ps jobb.
-Kookie, csönd! - szólt rá azonnal Suga, amint látta, hogy az mondani akar valamit.
-De ő kezdte! - háborodott fel.
-Kész is a Ramen. Ki hogy kéri? - mire mindenki köré gyűlt - De ha rám másztok, nem tudom megcsinálni. - zavarta kicsit arrébb a srácokat.
-Akkor csak én eszek az asztalnál? - ült le Jin.
-Nem. Én is. De csak mert ott már tényleg nem férünk el. - pakolt le Hopi is.
-Ez a kedvenced? - kérdezte V, amint a földre telepedett.
-Igen.
-Kookieeeee. - figyelmeztette Suga.
-Csak válaszoltam.
-Psen jobb. - látott hozzá ebédjéhez V.
-Szerintem meg xboxon.
-Nem játszok ezen, de tuti itt is legyőznélek, mert ez egy szar.
-Ja persze!
-Tűzbe nyúltál fiú. - kommentálta Suga.
-Ő is olyan győztes típus? - kérdezte Jimin.
-Sokkal rosszabb. Megszállott győztes.
-V se bírja abbahagyni. - ettek tovább, a két kisebb pedig vitatkozni kezdett.
Rengeteg érthetetlen információ röpködött a levegőben, de míg nem emelték fel a hangjukat, a többiek nem akartak beleszólni. Élvezték az ebédhez járó műsort, ám Taehyung és Jungkookie megelégelte a vitát.
-Na jó tudod mit? Játszunk! - kapta fel az egyik kontrollert Kook.
-Jó! Engedj oda Jimin! - tolakodott a kanapéra.
-Húúúú menj arrébb! - hessegette el Sugát, hogy a két kisebb kényelmesen versenghessen egymással.
Persze egy menetnél nem álltak meg. Minimum hármat akartak játszani, ám elfogadták a két pontos szabályt, miszerint az a győztes, aki kettővel lehagyja a másikat, de ez nem úgy tűnt, mint ami hamar be is teljesült. Már rég befejezték a többiek a főfogást is, amikor a két kisebb még mindig nem mozdult a tévé elől.
-Browniet? - kérdezte Jin.
-Nem, kösz. Játszunk. - válaszolt Kook.
-Igen.... azt látom. - fintorgott - Többiek?
-Tele vagyok köszi. - fetrengett Suga a földön.
-Én is. - támaszkodott Jimin a kis asztalra - Eljön az a pillanat, amikor majd mi is játszhatunk?
-Szerintem előbb lesznek gyerekeink, minthogy kontroller kerülne a kezünkbe. - fogalmazta meg legjobban Suga a lehetőségeiket.
-Fiúk, nem akartok pihenni? - kérdezte a legidősebb.
-Ha azt akarod, hogy abbahagyják, kénytelenek leszünk valamelyiket kizökkenteni, hogy veszítsen. - javasolta Hopi.
-És hogyan? Kook hozzá van szokva a zavaró tényezőkhöz.
-Most győzni fogok! Mindjárt! - kezdett izgulni a legkisebb mire mindenki felpattant.
-Mi? Vt legyőzik? - rohant hozzájuk Hoseok.
-Nem mondod, hogy neked ő sem ellenséged? - ült fel Suga.
-Gyerünk V! Nem győzhet! - szurkolt Jimin is.
-Mindjárt!.... Neeeeee! - csalódott Kookie.
-Háh! Tovább! - örült V.
-Ez aaaaaaaaaaaz! - éljeneztek barátai.
-Gyerünk öcsi, ne hagyd magad! - biztatta Suga, amint új játékba kezdtek, Jin pedig kezdte megelégelni, hogy pont V az, aki nem evett rendesen, pedig neki csinált mindent.
Bosszúsan állt a fiúk mögött és gondolkodott, vajon mit is tehetne, majd feladat. A hűtőhöz sétált és a nagy drukk közben, amit a srácok lenyomtak, kinyitott egy üveg bort. Töltött magának, miközben már azon volt, hogy kinyomja a tévét, ha hamarosan nem lesz vége a játéknak.
-Na megint vezetek! - szólalt meg Kook.
-Nem sokáig. - kommentálta V.
Jin mélyen a pohár fenekére nézett, majd ahogy lerakta azt, remek ötlete támadt. Vagyis akkor remeknek tűnt. Apró mosollyal és üres kézzel indult meg a srácok felé, akik el is feledkeztek róla. V mögött megtámaszkodott a kanapé támláján, de így sem szúrták ki. Várt a pillanatra, ami minden menetben elérkezett és mikor egy hajszálon múlott a győzelem, bevetette magát. Taehyung füléhez hajolt, majd lágyan megharapta, pár pillanatig ajkai között szorongatta, végül pedig elengedte, mintha mi sem történt volna. Gyorsan felegyenesedett és mosolyogva nézte a menet végét sunyi kis tette után.
V nagyon el volt merülve a játékban, de amikor megérezte a másik leheletét, elakadt lélegzete és lefagyott. Az a pár pillanat, míg a Jin vele játszott, a mennyország volt számára. Még egy halk nyögés is elhagyta torkát, amit azonban senki sem hallott.
-Igeeeeeen! - állt fel Kook.
-Neeeeeem! - döbbent le Jimin és Hoseok.
-El sem hiszem, hogy V kikapott. - csodálkozott Hopi.
-Jah......... ez hihetetlen.
-Ügyes vagy öcskös! - ölelgette meg a kicsit Suga.
-Mi történt V? - néztek rá barátai.
-A kontroller...... - hazudott, miközben kezdett kiszállni a vér a fejéből.
-De ez így nem is ér. Nem rajta múlt. - reklamált Jimin.
-Desszert? - szólalt meg Jin.
-Kérek! - indult a konyhába Kook.
-De neeeem! Visszavágót akarunk! - vitatkoztak a fiúk Sugával.
-Merre van a mosdó? - kelt fel Tae, majd kiosont a viaskodó srácok között.
-Gyere, megmutatom. - indult meg Jin és V követte.
-Nagy lakásod van.
-Jah.... anyámék akarták. Ez a mosdó. - állt meg egy ajtó előtt, ám mikor megfordult V a falnak nyomta.
-Ezt mért csináltad?
-M-mit?
-A fülem. Mért? - mordult rá még jobban.
-Csak... én csak. - izgult Jin. Nem tudta, mit kéne válaszolnia - Annyira elmerültél benne. Meg se kóstoltad a sütit. - hadarta el.
-A sütid? - csodálkozott V.
-Igen. Neked csináltam. Hogy jobb kedved legyen. De most vesztettél. Biztos szomorú vagy. Csak azt akartam, hogy rám figyelj. - lepődött meg ő is mondatán, majd tovább hadart - Biztos a bor volt. Sajnálom, most megyek. Majd egyél sütit.
-Dehogyis. - kapta el a másik felsőjét V és megcsókolta.
Ezúttal azonban Jin sokkal hamarabb viszonozta, amin ő is ledöbbent. Nem értette mért reagál így a másikra, és próbálta magát meggyőzni, hogy ez csak az alkohol hatása.
-Amennyit ettél, ez nem a bor volt. - vigyorgott V.
(Folytatjuk :D Muszáj kiemelnem, hogy jelenleg 2:20 van és mivel ilyen nyolc körül nyitottam meg a szerkesztőt, eddig nem láttam a komikat az előzőnél, de amikor ezt lementettem leesett az állam. Nagyon örültem, hogy ennyien írtatok és nem sajnáltátok koptatni sem az ujjaitokat az előző résznél. Nagyon jól esett srácok T-T. Bár ezt csak reggel fogjátok olvasni, mert még nincs ellenőrizve, azért muszáj volt külön megemlítenem. Még sosem érkezett ilyen gyorsan ennyi komi.)
-És mért minket? - érdeklődött Jimin.
-Hogy..... jobban legyek. Ott lesznek a többiek is, ő pedig mintha nem is lenne ott. Legalábbis azt mondta.
-Szóval akkor megyünk? - kérdezett még Jimin.
-Meghívott...... és visszacsókolt. - nézett mosolyogva a srácokra V - Egy próbát megér.
-Na végre. Ez az! Küzdj! - lelkesítette Hoseok.
-De jóóóóó! Ki tudom játszani ma este! - örült a fejének Jungkook, amint sétáltak hazafelé a vacsorájukkal.
-Jah király. - lelkesedett Suga is - Mért hívtad meg magadhoz? Most azt hiszi, van esélye.
-Ugyan. Tudja, hogy nem lesz semmi, ez kiderült. - válaszolt Jin - Csak azért csinálom, hogy mosolyogjon.
-Jah persze, mert a gyere át főzök nekedből nem arra fog gondolni, hogy van esélye.
-....Nem.... Ne legyél ilyen. Tudja, hogy nem vagyok meleg.
-Ahha. - hitetlenkedett Suga.
-Nekem viszont rohannom kell. Még nyitva vannak a boltok és szeretnék holnapra bevásárolni, hogy ne reggel keljen.
-Jól van, menjél csak. Csak ne habcsókot csinálj. - álltak meg.
-Szellemes.
-Tudom.
-Játék, játék, játék. - sulykolta Kook.
-Jó, megyünk. Rosszabb, mint egy kutya.
-Holnap gyertek korábban, kérlek.
-Vigyünk valamit? - érdeklődött Suga.
-Alkoholt.
-Mit? - lepődött meg Yoongi, de hasonló hangot adott ki Kook is, aki abbahagyta a nyaggatást.
-Ideges leszek. Hozz.... alkoholt.
-Jó..... viszek bort. De mi ez hirtelen.
-Csak azt akarom, hogy jó kedve legyen. Mindennek tökéletesnek kell lennie.
-Te izgulsz. - kezdett vigyorogni Yoongi.
-Naná. A barátaimnak főzök.
-Nem azért. Úgy izgulsz, mint egy kislány az első randi előtt.
-Ez nem igaz.
-Óóóó, de igeeeeen. - nevetett Suga.
-Nem.
-De-de. - vigyorgott a háttérben Kook is.
-Nem.... sziasztok! - ment el, de még egyszer visszafordult - Nem.
-Hát persze. - vigyorogtak a többiek, majd ők is hazaindultak.
Jin persze ezek után ki sem tudta verni a fejéből azt, amit Suga mondott. Azt gondolta, hogy valóban csak a kaja miatt izgul, elvégre az összes barátja ott lesz, kitűnően kell főznie. De.... valahogy nem győzte meg saját magát. Volt már rosszabb helyzetben is a vizsgákon, amikor sokkal nagyobb volt a tét. Itt mi történhet, ha valamit elszúr? Maximum rendelnek egy pizzát, de nem bukik meg. Legutóbb is csak Suga volt az, aki lehúzta, de ő mindig bunkó, így Jint meg sem hatotta. Ám amikor belegondolt, hogy majd V fog fintorogni, pánikba esett. A legjobb formáját kellett hoznia, ezért hosszasan válogatott a boltban is, mire eldöntötte mi lesz a másnapi menü.
-Biztos, hogy így jössz? - kérdezte Hopi Vék bejárati ajtajában állva.
-Igen.
-Biztos?
-Most öltözz át, nem fordulunk vissza. - javasolta Jimin.
-Szerintetek másban kéne menjek?
-Nem nem nem. Én csak kérdeztem, hogy végül ezt választod-e. - nyugtatta Hoseok.
-Hát.... nem is tudom.
-Már az összes felsőd volt rajtad. Jó lesz ez. - húzta az ajtó felé Hopi.
-Biztos? Nem sok? Vagy talán kevés?
-Jó leszel így. - tolta Jimin is.
-Jó de
-Viszlát! - köszöntek el a fiúk.
V a kocsiig vezető út alatt vagy ötször meggondolta magát, de a srácok nem hagyták visszafordulni. Elegük volt már a várakozásból, hisz így is egy órája ültek már és segítettek neki készülődni. Örültek, hogy a küzdés mellett döntött, de ezt nem bírták megszokni. Nem is volt barátnőjük, de a csajokkal járó majdnem minden problémával szembesülniük kellet olykor-olykor.
-És pontosan fogunk odaérni? - kérdezte V a hátsóülésről.
-Igen, ne aggódj. - válaszolt Hopi, miközben Jimin a rádiót kapcsolgatta.
-Én csak gondolkodtam. Lehet késnünk kéne.
-Ki akarsz szállni, hogy késs?
-Akkor, hogy találtok oda?
-Majd megoldjuk. - vigyorgott Hopi a visszapillantóba.
-Nem, amúgy nem. Csak eszembe jutott.
-Figyelj V. Örülünk, hogy boldog vagy, csak azért ezeket a csajos szarságokat elhagyhatnád lassan. - fordult hátra hozzá Jimin.
-De.... ennek most össze kell jönnie.
-Ha azon fog múlni, hogy milyen felső van rajtad, vagy hogy hogy érkezünk, már alapból rossz.
-Tudom.
-Most azon fog múlni, hogy mikor, mit lépsz. Nem azon, hogy mi van rajtad, vagy mikor érünk oda. - magyarázott Hoseok is.
-És ha nem jön össze? - aggódott V.
-Akkor az a sors. - válaszolt Jimin - Ha nem hát nem. De jelenleg még semmi sincs eldöntve. Szóval vedd fel a normális.... pasizós énedet, Istenem ez még mindig furán hangzik, és adj bele mindent.
-Rendben. - mosolygott kicsit Taehyung - De nem erős az illatom?
-Aaaahj! - sóhajtottak.
-Most mi van? Csak kérdeztem.
-Lassan kész a Ramen és már a csirke is fő. Szépen haladok. A süti is szépen sül, a tésztája nagyon finom volt, így eddig minden tökéletes. - sétált a kanapéhoz - Ti jól mulattok? - törölgette kezét.
-Igen. Van még csipsz? - érdeklődött Kook, de szemüket továbbra sem vették le a tévéről.
-Nem kaptok nasit ebéd előtt.
-De rágcsa nélkül nem az igazi a kockulás.
-Majd ebéd után ehettek.
-Ugye ide kapjuk az ebédet?
-Mi? Mért itt ennénk?
-Csak, mert az asztalnál nem férünk, de ha mégis bezsúfolnál oda minket az eléggé......... fura lenne. - magyarázott Suga.
-Mért?
-Mert csak ti vagytok jóban, és játszani hívtad őket. - állította meg a játékot és Jinnek folytatta - Ha leülnénk enni az olyan lenne, mintha..... valamiféle család lennénk.
-Szóval cink lenne az asztalnál enni?
-Szerintem kérdezd majd meg őket, hogy mit szeretnének. Majd az alapján döntünk. - javasolta Kookie.
-De az milyen már?
-Haveros. - bólogattak.
-Ömm..... meglátom.
-Úgysem férünk el sehol sem mindannyian.
-A kicsinek igaza van. - értettek egyet a testvérek.
-Nem vagyok kicsi!
-Nálunk kisebb vagy. - reagált Suga, közben pedig felcsöngettek.
-Ezek ők. - sietett a kaputelefonhoz Jin - Kook, ne kötekedj! - fordult vissza egy pillanatra.
-De ha elkezdi, megvédem magam.
-Befogod a szádat. Eddig csak te veszekedtél. - csitította Suga.
-Igen? - szólt a kaputelefonba Jin.
-Szia! Mi vagyunk.
-Tudod melyik emelet?
-Persze.
-Akkor gyertek csak. - tette le Jin - Legyetek kedvesek, jó? - fordult barátaira - Elég, hogy én bántom Taetaet.
-Igyekszünk. - kezdtek újra játszani.
-Szuper. - forgolódott a lakásban, hogy mit csinálhatna még, mielőtt felérnek.
-Nyugodj már meg hercegnő. - szólt rá Suga, hátrafordulva.
-Mondtam, hogy ne hívj így! - mordult rá.
-Most jobb?
-Kicsit, talán, igen. - ment az ajtóhoz, hogy a liftnél üdvözölhesse a többieket, Suga pedig elégedetten ült vissza helyére.
-Még egy menet? - kérdezte a kisebb.
-De mindjárt jönnek.
-Igaz........ akkor csak egy egyest.
-Naná.
-Sziasztok! Könnyen idetaláltatok?
-Igen. - válaszolt V mosolyogva - Emlékeztem.
-Bár jártunk pár mellékutcában. - tette hozzá Hopi.
-Az egész útra emlékeztem.
-Mondtam, hogy maradj.
-Na igen, mert az pont ideális lett volna. - válaszolt V és hatalmas csend uralkodott el a folyosón.
-Milyen finom illatok, te is érzed Jimin?
-Jah, igen. Gondolom a nyitott ajtó. - mentek el Jinék mellett, majd ők is követték a két kívülállót.
-Helló srácok! - köszöntek rá Sugáékra.
-Sziasztok!
-Egy pillanat. - válaszolt Kookie.
-Illik köszönni, meg meghajolni, tudod öcsi?
-Te se keltél fel.
-Igen, de én vesztésre állok. - kapott ki abban a pillanatban, amint befejezte mondatát.
-Szóval sziasztok! - köszönt végük Jungkook is.
-Pár perc és kész a leves. - foglalta be a konyhát Jin - Hol akartok enni? Mert sehol sem férünk el kényelmesen, de a srácok azt javasolták, hogy mindenki ott, ahol akar.
-Ez jó ötlet. Nekem tuti az.... xboxnál lesz a helyem. Be kell bizonyítanom, hogy a ps jobb.
-Kookie, csönd! - szólt rá azonnal Suga, amint látta, hogy az mondani akar valamit.
-De ő kezdte! - háborodott fel.
-Kész is a Ramen. Ki hogy kéri? - mire mindenki köré gyűlt - De ha rám másztok, nem tudom megcsinálni. - zavarta kicsit arrébb a srácokat.
-Akkor csak én eszek az asztalnál? - ült le Jin.
-Nem. Én is. De csak mert ott már tényleg nem férünk el. - pakolt le Hopi is.
-Ez a kedvenced? - kérdezte V, amint a földre telepedett.
-Igen.
-Kookieeeee. - figyelmeztette Suga.
-Csak válaszoltam.
-Psen jobb. - látott hozzá ebédjéhez V.
-Szerintem meg xboxon.
-Nem játszok ezen, de tuti itt is legyőznélek, mert ez egy szar.
-Ja persze!
-Tűzbe nyúltál fiú. - kommentálta Suga.
-Ő is olyan győztes típus? - kérdezte Jimin.
-Sokkal rosszabb. Megszállott győztes.
-V se bírja abbahagyni. - ettek tovább, a két kisebb pedig vitatkozni kezdett.
Rengeteg érthetetlen információ röpködött a levegőben, de míg nem emelték fel a hangjukat, a többiek nem akartak beleszólni. Élvezték az ebédhez járó műsort, ám Taehyung és Jungkookie megelégelte a vitát.
-Na jó tudod mit? Játszunk! - kapta fel az egyik kontrollert Kook.
-Jó! Engedj oda Jimin! - tolakodott a kanapéra.
-Húúúú menj arrébb! - hessegette el Sugát, hogy a két kisebb kényelmesen versenghessen egymással.
Persze egy menetnél nem álltak meg. Minimum hármat akartak játszani, ám elfogadták a két pontos szabályt, miszerint az a győztes, aki kettővel lehagyja a másikat, de ez nem úgy tűnt, mint ami hamar be is teljesült. Már rég befejezték a többiek a főfogást is, amikor a két kisebb még mindig nem mozdult a tévé elől.
-Browniet? - kérdezte Jin.
-Nem, kösz. Játszunk. - válaszolt Kook.
-Igen.... azt látom. - fintorgott - Többiek?
-Tele vagyok köszi. - fetrengett Suga a földön.
-Én is. - támaszkodott Jimin a kis asztalra - Eljön az a pillanat, amikor majd mi is játszhatunk?
-Szerintem előbb lesznek gyerekeink, minthogy kontroller kerülne a kezünkbe. - fogalmazta meg legjobban Suga a lehetőségeiket.
-Fiúk, nem akartok pihenni? - kérdezte a legidősebb.
-Ha azt akarod, hogy abbahagyják, kénytelenek leszünk valamelyiket kizökkenteni, hogy veszítsen. - javasolta Hopi.
-És hogyan? Kook hozzá van szokva a zavaró tényezőkhöz.
-Most győzni fogok! Mindjárt! - kezdett izgulni a legkisebb mire mindenki felpattant.
-Mi? Vt legyőzik? - rohant hozzájuk Hoseok.
-Nem mondod, hogy neked ő sem ellenséged? - ült fel Suga.
-Gyerünk V! Nem győzhet! - szurkolt Jimin is.
-Mindjárt!.... Neeeeee! - csalódott Kookie.
-Háh! Tovább! - örült V.
-Ez aaaaaaaaaaaz! - éljeneztek barátai.
-Gyerünk öcsi, ne hagyd magad! - biztatta Suga, amint új játékba kezdtek, Jin pedig kezdte megelégelni, hogy pont V az, aki nem evett rendesen, pedig neki csinált mindent.
Bosszúsan állt a fiúk mögött és gondolkodott, vajon mit is tehetne, majd feladat. A hűtőhöz sétált és a nagy drukk közben, amit a srácok lenyomtak, kinyitott egy üveg bort. Töltött magának, miközben már azon volt, hogy kinyomja a tévét, ha hamarosan nem lesz vége a játéknak.
-Na megint vezetek! - szólalt meg Kook.
-Nem sokáig. - kommentálta V.
Jin mélyen a pohár fenekére nézett, majd ahogy lerakta azt, remek ötlete támadt. Vagyis akkor remeknek tűnt. Apró mosollyal és üres kézzel indult meg a srácok felé, akik el is feledkeztek róla. V mögött megtámaszkodott a kanapé támláján, de így sem szúrták ki. Várt a pillanatra, ami minden menetben elérkezett és mikor egy hajszálon múlott a győzelem, bevetette magát. Taehyung füléhez hajolt, majd lágyan megharapta, pár pillanatig ajkai között szorongatta, végül pedig elengedte, mintha mi sem történt volna. Gyorsan felegyenesedett és mosolyogva nézte a menet végét sunyi kis tette után.
V nagyon el volt merülve a játékban, de amikor megérezte a másik leheletét, elakadt lélegzete és lefagyott. Az a pár pillanat, míg a Jin vele játszott, a mennyország volt számára. Még egy halk nyögés is elhagyta torkát, amit azonban senki sem hallott.
-Igeeeeeen! - állt fel Kook.
-Neeeeeem! - döbbent le Jimin és Hoseok.
-El sem hiszem, hogy V kikapott. - csodálkozott Hopi.
-Jah......... ez hihetetlen.
-Ügyes vagy öcskös! - ölelgette meg a kicsit Suga.
-Mi történt V? - néztek rá barátai.
-A kontroller...... - hazudott, miközben kezdett kiszállni a vér a fejéből.
-De ez így nem is ér. Nem rajta múlt. - reklamált Jimin.
-Desszert? - szólalt meg Jin.
-Kérek! - indult a konyhába Kook.
-De neeeem! Visszavágót akarunk! - vitatkoztak a fiúk Sugával.
-Merre van a mosdó? - kelt fel Tae, majd kiosont a viaskodó srácok között.
-Gyere, megmutatom. - indult meg Jin és V követte.
-Nagy lakásod van.
-Jah.... anyámék akarták. Ez a mosdó. - állt meg egy ajtó előtt, ám mikor megfordult V a falnak nyomta.
-Ezt mért csináltad?
-M-mit?
-A fülem. Mért? - mordult rá még jobban.
-Csak... én csak. - izgult Jin. Nem tudta, mit kéne válaszolnia - Annyira elmerültél benne. Meg se kóstoltad a sütit. - hadarta el.
-A sütid? - csodálkozott V.
-Igen. Neked csináltam. Hogy jobb kedved legyen. De most vesztettél. Biztos szomorú vagy. Csak azt akartam, hogy rám figyelj. - lepődött meg ő is mondatán, majd tovább hadart - Biztos a bor volt. Sajnálom, most megyek. Majd egyél sütit.
-Dehogyis. - kapta el a másik felsőjét V és megcsókolta.
Ezúttal azonban Jin sokkal hamarabb viszonozta, amin ő is ledöbbent. Nem értette mért reagál így a másikra, és próbálta magát meggyőzni, hogy ez csak az alkohol hatása.
-Amennyit ettél, ez nem a bor volt. - vigyorgott V.
(Folytatjuk :D Muszáj kiemelnem, hogy jelenleg 2:20 van és mivel ilyen nyolc körül nyitottam meg a szerkesztőt, eddig nem láttam a komikat az előzőnél, de amikor ezt lementettem leesett az állam. Nagyon örültem, hogy ennyien írtatok és nem sajnáltátok koptatni sem az ujjaitokat az előző résznél. Nagyon jól esett srácok T-T. Bár ezt csak reggel fogjátok olvasni, mert még nincs ellenőrizve, azért muszáj volt külön megemlítenem. Még sosem érkezett ilyen gyorsan ennyi komi.)
2015. augusztus 27., csütörtök
Three sides of life 6.rész: Ohh V!
Jin viszont csak elviselte Vt, ahogyan az lógott nyakában és percekig
alig hagyja levegőhöz jutni, majd lassan elengedte. Vagy talán nem csak
tűrt?
-Te........ - nézte nagy kerek szemekkel a másikat V.
-Érdekes. - nyögte ki Jin, miközben maga elé bámult, mint aki csodáról hallott, de többet meg sem szólalt.
-Visszacsókoltál.
Hosszú pillanatokig pislogott V a másikra, aki csak csendben állt és maga elé bámult, de nem Taehyung szemeibe. Látszott, hogy nehezen birkózik meg a gondolattal, így V inkább maradt második döntésénél.
-Jó éjszakát! - köszönt el, majd azonnal el is tűnt Jin lakásából.
-Neked is. - suttogta az idősebb, de többre nem volt képes. Ez is csupán megszokásból hagyta el ajkait.
-És most hol vagy? Elmenjek érted? - kérdezte az ágyában fetrengő J-Hope még álmosan, ám már ébredezett V mondandója hallatán.
-Nem kell. Úton vagyok hazafelé.... azt hiszem. Mindegy. Haza fogok érni egyszer, ne aggódj.
-És Jin?
-Nem hiszem, hogy lesz ebből valami.
-De azt mondtad, visszacsókolt.
-Igen, de..... nem úgy tűnt, mint aki ezt el is fogadta. Nem is számítok semmire. Úgysem fog többé szóba állni velem. Más már a bejelentésem után sem szokott, akkor szerinted ő majd ezek után pont fog.
-Sose tudhatod. Most mért vagy ilyen negatív? Fáradt vagy?
-Az is. Jimin?
-Gondolom otthon alszik. És hagyjad is. Majd holnap zaklatod ezzel.
-Jó.....
-Akarsz menni majd valahova? - ajánlotta fel Hopi.
-Maximum Namhoz. Sütit akarok.
-Akkor majd reggel felhívom, hogy készüljenek.
-Köszönöm. Na hagylak aludni, csak el kellett mondanom valakinek. - fordult be egy utcán.
-Megértem. Sajnálom azért V. Bár nem tudom elképzelni milyen lehet, de igyekszek.
-Tudom. Jó éjszakát!
-Szia! - köszönt el Hopi is.
-A fene..... hol vagyok? - torpant meg V, amint letette a telefont és jobban körbenézett.
-És te hagytad magad? - nézték ledöbbenve Sugáék Jint, aki idegesen járkált fel alá a kanapé előtt másnap délelőtt Yoongi lakásában.
-Azt sem tudtam ki vagyok. - förmedt Sugára az idősebb.
-De mért csókoltál vissza? - értetlenkedett Kook tátott szájjal.
-Ha tudnám, kevésbé lennék kiakadva. - állt meg a kisebb előtt és fújtatva válaszolt.
-Nem ittál semmit? - kérdezett újra Suga.
-Nem.
-Akkor sem hiszem el, hogy ps meleg...... - merengett el gondolataiba Kookie - Mondtam, hogy az egy szar. - néztek mondandója közben a többiek Jungkookra kérdően. Valóban ez lenne most a legnagyobb probléma a lakásban?
-Na mindegy. - foglalkozott Yoongi újra Jinnel - És most mi lesz?
-Semmi. Én nem vagyok meleg. Ő csak egy barát.
-Szerintem ő viszont máshogy vélekedik rólad. - ráncolta szemöldökét Suga.
-De nekem akkor is csak barát. Végre volt valaki, akivel el tudtam menni moziba. - sóhajtott és ráült a kávézó asztalra - Mért lett volna olyan nagy kérés, hogy legyen normális? - fogta fejét.
-Te Jin. Ha egy pasi szereti a romantikus filmeket, akkor az valószínűleg buzi.
-De én sem vagyok az? - magyarázott az említett.
-Te ritka kivétel vagy.
-De a buzik, hogyan? - fordult az idősebbek felé Kook, aki még mindig nem tért napirendre V beállítottsága felett, a többiek pedig továbbra is furcsán néztek rá - De most komolyan. Ott nincs is olyan luk.
-Szerintem, - fordultak vissza újra egymás felé az idősebbek - beszélnetek kéne erről.
-És mégis mit kéne megbeszélni?
-Hát minimum tisztázni, hogy esélye sincs.
-Szerintem erre rájött.
-Szerintem meg reménykedik. Végül is visszacsókoltad.
-Igaz. Ahh, de kínos lesz! - temetkezett tenyereibe.
-De muszáj. Ne hagyd őrlődni szegényt.
-Te mért vagy hirtelen ilyen kedves? - lepődött meg Suga mondatán Jin.
-Mert elég fájdalmas, amikor egy lány utasít vissza akinél volt esélyed. De neki még nehezebb. Sokkal kevesebb lehetősége van.
-De mégis hogyan? - elmélkedett továbbra is Kook.
-Bazdmeg öcsi, ha ennyire érdekel googlezz rá! - mordult fel Suga.
-Ez jó ötlet. - pattant föl a kicsi.
-De szegény olyan szomorú lesz.
-Most komolyan ezen aggódsz? - lepődött meg Suga - Ha ettől félsz, akkor járj vele!
-De én nem vonzódok hozzá úgy. - magyarázott Jin.
-Akkor meg mond meg neki. Majd túlteszi magát rajta.
-Áááááá a szemem! - kiabált Kook - Ez nem fáj?!
-De! - válaszolt Suga.
-Ahhh, jó. Elhívom valahova. - döntötte el Jin.
-Olyan helyre hívd, ahol nem akarod látni.
-Mért? - ráncolta szemöldökét Jin.
-Mert valószínűleg nem lesz képes arra a helyre elmenni többé, ahol kidobtad.
-De nem is járunk.
-Az Isten szerelmére Jin, ne legyél már hülye. - förmedt rá Suga - Épp megmondod valakinek, aki valószínűleg fülig szerelmes beléd, hogy semmi esélye. Szerinted milyen érzés, mikor ezt a szemedbe mondják?
-Jó, értelek. De hova vigyem? Nem akarom, hogy bármit is utáljon pusztán miattam?
-Nem tudom. Ezt már neked kell kitalálni. - néztek egymásra és Jin szeméből sugárzott a szomorúság.
Nem akarta bántani Vt, de ő nem úgy viszonyult hozzá, ahogyan a másik hozzá. Vagyis...... nem tudja. Arra sem jött rá, hogy mért csókolt vissza. Egyszerűen csak..... jó volt. Elképesztően jó és gyengéd.
-Azt a rohadt, mit találtam! - kiabált újra Kook.
-Mit? - kelt fel Suga.
-Ezt az oldalt még nem is láttam. Menyi kategória!
-Mi az? Mi az, hogy még!? - kezdett üvölteni a csodálkozó Kookkal Yoongi - Azonnal zárd be!
-De már majdnem nagykorú vagyok és te sem ilyenkor kezdted!
-Az lehet, de sosem néztem buzi pornót! Lépj már ki belőle!
-Engem csak érdekel, hogy milyen.
-De ne érdekeljen!
-De Yoongiiiiiiiiiii!
-Gyere ide! - ölelgette Jimin Vt, miközben sétáltak be Nam éttermébe - Biztos vagyok benne, hogy találsz valakit hamarosan.
-Én már kezdem feladni. - szomorkodott a kisebb.
-Ugyan! Ne légy ilyen. Biztos lesz valaki, akit majd te nem bírsz levakarni. Csak várni kell.
-Sziasztok! - köszöntötte őket Mina.
-Ma is te dolgozol? - kérdezte Hopi.
-Igen, most sokat leszek. Mi baja van Vnek? - érdeklődött kedvesen.
-Visszautasították.
-Ó, szegénykém! Az a lány nem érdemelt meg téged. Ne szomorkodj! Jön másik. - próbált segíteni a helyzeten.
-Kedves vagy, köszönöm. - erőltetett mosolyt arcára V.
-Na gyertek! - indult meg az új asztaluk felé.
-Figyelj Mina! Nem lehetne, hogy a régit kapjuk? - állította meg Hoseok.
-Hát.... de. Én csak azt hittem, hogy.....
-A régi tökéletes lesz most.
-Rendben. Akkor gyertek. - vezette őket törzshelyükhöz.
Kikérték az italokat, majd a normál vacsora helyett ezúttal csak desszertet rendeltek.
-Azt értem, hogy V depressziós, de ti mért nem akartok rendesen enni? - érdeklődött.
-Szolidaritásból. - néztek a lányra a fiúk.
-Rendben. Máris hozom.
-Köszönjük. V! - szólongatta az asztalon fetrengő barátját Hoseok - Nem akarsz kicsit több életkedvet mutatni?
-Nem.
-De legalább kimozdult.... és csendben van. - jegyezte meg Jimin.
-Inkább beszélne, de ne lenne ilyen. Rossz ránézni. - javította ki Hopi.
-Hallom ám.
-Igen. - helyeselt Jimin.
-Na mi van? - termett ott Namjoon pár perc múlva.
-Szokásos. - válaszolt Hoseok.
-Egy darabig most ilyen lesz. - tette hozzá Jimin.
-Sajnálom. Én tényleg nem voltam tisztában Jinnel.
-Semmi baj. - nézett fel V - Nem a te hibád.
-Tehetek érted valamit? - érdeklődött Nam.
-Hozz édességet. Sokat. - válaszolt unottan Taehyung.
-Hozom. - kelt fel és a konyhába ment.
-És ma nem is beszéltetek? - kérdezte Jimin.
-Nem. Én nem akarom zaklatni, ő meg úgysem fog írni. Így legalább nem gyűlöl.... csak undorodik.
-Ugyan. - fogta meg kezét Hoseok - Ez nem igaz. Nem mondott semmi olyat. Még bármi lehet. Hisz azt mondtad visszacsókolt.
-Igen, igaza van Hopinak. Higgy a reményben.
-A remény hal meghalt. Új kedvenc állatom a szarokrája.
-Még élek. Ne legyél már ilyen! Nincs vége a világnak ennyitől. - próbálta észhez téríteni J-Hope.
-Te könnyen beszélsz. Kicsit több a kifogható halad, mint nekem.
-Ez nem biztos! Ahh V, könyörgöm!
-Csoki torták. Nam azt mondta, ezt hozzam először. - jelent meg egy pincér.
-Ez remek ötlet volt tőle. - mosolygott rá Jimin, míg Hoseok mérgelődött V miatt, az meg szomorkodott Jin miatt.
-Mért nem visszük el ma is? - érdeklődött Kook, amint beléptek az étterembe - Ki akarom vinni azt a játékot és már nem kell sok.
-Eddig ki akartál mozdulni velünk, most meg otthon ülnél? - lepődött meg a bátyja.
-De..... ki akarom játszani.
-Majd kaja után lesz még időd. Szia Mina! - köszönt Jin.
-Sziasztok! Szokásos?
-Igen.
-Oké. Erre gyertek.
-Akkor csak a desszertet vigyük haza legalább. - erősködött Jungkook.
-Itt eszünk. - válaszolt neki Suga félvállról, miközben mindenki Minat követte.
Leültek régi törzshelyükre, majd az italok után elkezdték az étlapot nézni, hogy mit is kéne enniük.
-Ha jobban belegondolok - kezdett beszélni Suga - Hazavihetjük. Úgy mégis csak kényelmesebb.
-Na, köszönöm. Jin?
-Mi ez a váltás? - lepődött meg a legidősebb.
-Ott van V. - biccentett az említett felé fejével Suga - Szóval menjünk.
-Mi? - fordult meg és hirtelen szörnynek érezte magát. Nem mintha egész nap máshogy vélekedett volna, de amikor kiszúrta a szenvedőt Taehyungot, már inkább ördögnek gondolta magát - De szomorú...... és ez az én hibám.
-Mért lenne a te hibád? Nem vagy olyan, mint ő, és ennyi. Ez nem hiba. - magyarázott Suga.
-De nézd! Látszik, hogy inkább meghalna. Muszáj segítenem rajta. - kelt volna fel, de Yoongi elkapta a kezét.
-És mégis hogyan gondoltad? Odamész, és mintha mi sem történt volna, majd leülsz vele beszélgetni?
-Hát.
-Nevetséges lennél.
-De annyira le van törve. Muszáj felvidítanom. - húzta ki csuklóját a szorító ujjak közül, majd elindult feléjük.
-Gyere öcsi! - kelt fel Suga is.
-Mi mért kellünk oda? - kérdezte Kook, de követte a másikat.
-Mert Jin hülye.
-Sziasztok! - köszönt a trióra Jin, mire V majdnem megfulladt.
-Ömm.... hello. Mi a helyzet? - kezdett beszélgetést Hoseok, Jimin pedig csak figyelt.
-Csak gondoltam idejövök beszélgetni. Szabad?
-Persze ülj csak...... le. - csúsztak volna arrébb Hoseokék, de Jin V mellé ült le.
-Hello fiúk. - értek oda Sugáék is.
-Ó, mindenki itt van. - jegyezte meg Hopi - Mégis a másik asztal kellett volna. - erre a mondatára elkapta Taehyung tekintetét, aki legszívesebben köddé vált volna, de nem nagyon ment neki.
-Köszönöm a mozit. Még nem volt alkalmam ezt megtenni. - beszélt Vhez Jin.
-Ohmm..... Sziasztok! - tűnt fel Nam is - Őőőőő...... Láttátok már az új kéztörlőket a vécében?
-Teljesen újak? Azt hittem ez csak mese? - kelt fel Hoseok.
-Ú, én is. El sem hiszem, muti! - követte Jimin.
-Srácok ezt nektek is látnotok kell. - húzta el Kookékat Nam, Suga pedig egyetértően követte.
-De engem nem érdekel. - ellenkezett Jungkook.
-Pedig szerintem ilyet még nem láttál. - terelgette Yoongi.
Így kettesben maradt Jin Vvel, ami...... nem biztos, hogy jó ötlet volt.
-Jin, én nagyon sajnálom. Tényleg ne vedd magadra. Mostanában folyton eltévedek ilyesmiben. Ne érezd azt, hogy te különösen úgy viselkedsz, amiből azt gondoltam. - vágta egyre kisebb falatokra tortáját Tae.
-Csak....... mért én?
-Nem tudom. Ez csak úgy..... jön.
-Ühüm..... de tudod én
-Ne válaszolj semmit! - nézett végre Jinre a kisebb - Csak gondolkodj rajta, ha pedig igen, írj!
-És ha nem?
-Akkor ne. - merült vissza tányérjába V.
-És szomorú leszel?
-Az téged ne érdekeljen.
-De nem akarom, hogy az légy.
-Viszont ha nem vagy olyan, mint én, akkor nem tudod magadra erőltetni, csak azért, hogy boldog legyek. - nézett újra a másikra - És ne is tedd. Senki miatt se változz meg...... soha.
-Uhh-úúúúú gyerekek. Nekem még nedves a kezem, hát nektek? - torpant meg Hoseok és fogta meg a tömeget maga mögött.
-Igen, most hogy mondod. - fordultak vissza mindannyian.
-De..... visszacsókoltam. - fordult teljesen V felé Jin - Nem?
-Ne hangoztasd, kérlek.
-Bocsánat. Szóval... viszonoztam, vagy nem?
-De..... nem is értettem, mért tetted. - mosolyodott el kicsit V.
-Mosolyogsz.
-Mmm. - fintorodott el újra Taehyung.
-Ne-ne. Mosolyogj! Kérlek. Ahh mit tegyek? - gondolkozott, V pedig újra vigyorgott. Aranyosnak tartotta, hogy Jin ennyire fel akarja vidítani, de akkor sem szereti viszont, és ezért hiába küzd ennyire, akkor is fájni fog Taehyungnak a jelenléte - Megvan. Gyere el velem moziba!
-Nem igazán akarok kimozdulni. Nem tartozol semmivel.
-Akkor gyertek át mindannyian! Csinálok valami vacsit, hozzátok a kütyüijeiteket, jó lesz és csak a barátokkal leszel. Ez nem is fog kimozdulásnak számítani. Na mit szólsz?
-Nem hiszem, hogy jó ötlet Jin. Tudod, ha te ott vagy akkor........ Nem jó ötlet. - nem akart magyarázni, amúgy sem ment volna.
-Én ott se leszek. Esküszöm. Úgyis főzni fogok. Csak a többiek lesznek ott, játszotok, meg esztek. Na..... legyen már jobb kedved!
-Jó... majd elmegyünk akkor. - adta be a derekát, de semmi kedvem sem volt hozzá.
-Remek. Holnap akkor gyertek át dél felé! Csinálok süteményt is csak neked. - állt fel Jin.
-Köszönöm.
-Ne Mina várj! - kapta el a pincért és el is tűnt.
-Szabad a terep? - hajolt Vhez egymásik.
-Ömmm..... - nézett fel rá.
-Nam kérdezi.
-Ja, igen.
-Rendben. - tűnt el a srác, majd pár perc múlva megjelentek a többiek, azonban Suga és Kook visszamentek asztalukhoz.
-Na mi volt? - érdeklődött Hoseok.
-Holnap megyünk át hozzá.
-Éljen! Várj.... mi? - kérdezett vissza Hopi.
-Meghívott minket ebédre.
-És mért minket? - érdeklődött Jimin.
-Hogy..... jobban legyek. Ott lesznek a többiek is, ő pedig mintha nem is lenne ott. Legalábbis azt mondta.
-Szóval akkor megyünk? - kérdezett még Jimin.
-Meghívott...... és visszacsókolt. - nézett mosolyogva a srácokra V - Egy próbát megér.
-Na végre. Ez az! Küzdj! - lelkesítette Hoseok.
(Folytatjuk :D)
-Te........ - nézte nagy kerek szemekkel a másikat V.
-Érdekes. - nyögte ki Jin, miközben maga elé bámult, mint aki csodáról hallott, de többet meg sem szólalt.
-Visszacsókoltál.
Hosszú pillanatokig pislogott V a másikra, aki csak csendben állt és maga elé bámult, de nem Taehyung szemeibe. Látszott, hogy nehezen birkózik meg a gondolattal, így V inkább maradt második döntésénél.
-Jó éjszakát! - köszönt el, majd azonnal el is tűnt Jin lakásából.
-Neked is. - suttogta az idősebb, de többre nem volt képes. Ez is csupán megszokásból hagyta el ajkait.
-És most hol vagy? Elmenjek érted? - kérdezte az ágyában fetrengő J-Hope még álmosan, ám már ébredezett V mondandója hallatán.
-Nem kell. Úton vagyok hazafelé.... azt hiszem. Mindegy. Haza fogok érni egyszer, ne aggódj.
-És Jin?
-Nem hiszem, hogy lesz ebből valami.
-De azt mondtad, visszacsókolt.
-Igen, de..... nem úgy tűnt, mint aki ezt el is fogadta. Nem is számítok semmire. Úgysem fog többé szóba állni velem. Más már a bejelentésem után sem szokott, akkor szerinted ő majd ezek után pont fog.
-Sose tudhatod. Most mért vagy ilyen negatív? Fáradt vagy?
-Az is. Jimin?
-Gondolom otthon alszik. És hagyjad is. Majd holnap zaklatod ezzel.
-Jó.....
-Akarsz menni majd valahova? - ajánlotta fel Hopi.
-Maximum Namhoz. Sütit akarok.
-Akkor majd reggel felhívom, hogy készüljenek.
-Köszönöm. Na hagylak aludni, csak el kellett mondanom valakinek. - fordult be egy utcán.
-Megértem. Sajnálom azért V. Bár nem tudom elképzelni milyen lehet, de igyekszek.
-Tudom. Jó éjszakát!
-Szia! - köszönt el Hopi is.
-A fene..... hol vagyok? - torpant meg V, amint letette a telefont és jobban körbenézett.
-És te hagytad magad? - nézték ledöbbenve Sugáék Jint, aki idegesen járkált fel alá a kanapé előtt másnap délelőtt Yoongi lakásában.
-Azt sem tudtam ki vagyok. - förmedt Sugára az idősebb.
-De mért csókoltál vissza? - értetlenkedett Kook tátott szájjal.
-Ha tudnám, kevésbé lennék kiakadva. - állt meg a kisebb előtt és fújtatva válaszolt.
-Nem ittál semmit? - kérdezett újra Suga.
-Nem.
-Akkor sem hiszem el, hogy ps meleg...... - merengett el gondolataiba Kookie - Mondtam, hogy az egy szar. - néztek mondandója közben a többiek Jungkookra kérdően. Valóban ez lenne most a legnagyobb probléma a lakásban?
-Na mindegy. - foglalkozott Yoongi újra Jinnel - És most mi lesz?
-Semmi. Én nem vagyok meleg. Ő csak egy barát.
-Szerintem ő viszont máshogy vélekedik rólad. - ráncolta szemöldökét Suga.
-De nekem akkor is csak barát. Végre volt valaki, akivel el tudtam menni moziba. - sóhajtott és ráült a kávézó asztalra - Mért lett volna olyan nagy kérés, hogy legyen normális? - fogta fejét.
-Te Jin. Ha egy pasi szereti a romantikus filmeket, akkor az valószínűleg buzi.
-De én sem vagyok az? - magyarázott az említett.
-Te ritka kivétel vagy.
-De a buzik, hogyan? - fordult az idősebbek felé Kook, aki még mindig nem tért napirendre V beállítottsága felett, a többiek pedig továbbra is furcsán néztek rá - De most komolyan. Ott nincs is olyan luk.
-Szerintem, - fordultak vissza újra egymás felé az idősebbek - beszélnetek kéne erről.
-És mégis mit kéne megbeszélni?
-Hát minimum tisztázni, hogy esélye sincs.
-Szerintem erre rájött.
-Szerintem meg reménykedik. Végül is visszacsókoltad.
-Igaz. Ahh, de kínos lesz! - temetkezett tenyereibe.
-De muszáj. Ne hagyd őrlődni szegényt.
-Te mért vagy hirtelen ilyen kedves? - lepődött meg Suga mondatán Jin.
-Mert elég fájdalmas, amikor egy lány utasít vissza akinél volt esélyed. De neki még nehezebb. Sokkal kevesebb lehetősége van.
-De mégis hogyan? - elmélkedett továbbra is Kook.
-Bazdmeg öcsi, ha ennyire érdekel googlezz rá! - mordult fel Suga.
-Ez jó ötlet. - pattant föl a kicsi.
-De szegény olyan szomorú lesz.
-Most komolyan ezen aggódsz? - lepődött meg Suga - Ha ettől félsz, akkor járj vele!
-De én nem vonzódok hozzá úgy. - magyarázott Jin.
-Akkor meg mond meg neki. Majd túlteszi magát rajta.
-Áááááá a szemem! - kiabált Kook - Ez nem fáj?!
-De! - válaszolt Suga.
-Ahhh, jó. Elhívom valahova. - döntötte el Jin.
-Olyan helyre hívd, ahol nem akarod látni.
-Mért? - ráncolta szemöldökét Jin.
-Mert valószínűleg nem lesz képes arra a helyre elmenni többé, ahol kidobtad.
-De nem is járunk.
-Az Isten szerelmére Jin, ne legyél már hülye. - förmedt rá Suga - Épp megmondod valakinek, aki valószínűleg fülig szerelmes beléd, hogy semmi esélye. Szerinted milyen érzés, mikor ezt a szemedbe mondják?
-Jó, értelek. De hova vigyem? Nem akarom, hogy bármit is utáljon pusztán miattam?
-Nem tudom. Ezt már neked kell kitalálni. - néztek egymásra és Jin szeméből sugárzott a szomorúság.
Nem akarta bántani Vt, de ő nem úgy viszonyult hozzá, ahogyan a másik hozzá. Vagyis...... nem tudja. Arra sem jött rá, hogy mért csókolt vissza. Egyszerűen csak..... jó volt. Elképesztően jó és gyengéd.
-Azt a rohadt, mit találtam! - kiabált újra Kook.
-Mit? - kelt fel Suga.
-Ezt az oldalt még nem is láttam. Menyi kategória!
-Mi az? Mi az, hogy még!? - kezdett üvölteni a csodálkozó Kookkal Yoongi - Azonnal zárd be!
-De már majdnem nagykorú vagyok és te sem ilyenkor kezdted!
-Az lehet, de sosem néztem buzi pornót! Lépj már ki belőle!
-Engem csak érdekel, hogy milyen.
-De ne érdekeljen!
-De Yoongiiiiiiiiiii!
-Gyere ide! - ölelgette Jimin Vt, miközben sétáltak be Nam éttermébe - Biztos vagyok benne, hogy találsz valakit hamarosan.
-Én már kezdem feladni. - szomorkodott a kisebb.
-Ugyan! Ne légy ilyen. Biztos lesz valaki, akit majd te nem bírsz levakarni. Csak várni kell.
-Sziasztok! - köszöntötte őket Mina.
-Ma is te dolgozol? - kérdezte Hopi.
-Igen, most sokat leszek. Mi baja van Vnek? - érdeklődött kedvesen.
-Visszautasították.
-Ó, szegénykém! Az a lány nem érdemelt meg téged. Ne szomorkodj! Jön másik. - próbált segíteni a helyzeten.
-Kedves vagy, köszönöm. - erőltetett mosolyt arcára V.
-Na gyertek! - indult meg az új asztaluk felé.
-Figyelj Mina! Nem lehetne, hogy a régit kapjuk? - állította meg Hoseok.
-Hát.... de. Én csak azt hittem, hogy.....
-A régi tökéletes lesz most.
-Rendben. Akkor gyertek. - vezette őket törzshelyükhöz.
Kikérték az italokat, majd a normál vacsora helyett ezúttal csak desszertet rendeltek.
-Azt értem, hogy V depressziós, de ti mért nem akartok rendesen enni? - érdeklődött.
-Szolidaritásból. - néztek a lányra a fiúk.
-Rendben. Máris hozom.
-Köszönjük. V! - szólongatta az asztalon fetrengő barátját Hoseok - Nem akarsz kicsit több életkedvet mutatni?
-Nem.
-De legalább kimozdult.... és csendben van. - jegyezte meg Jimin.
-Inkább beszélne, de ne lenne ilyen. Rossz ránézni. - javította ki Hopi.
-Hallom ám.
-Igen. - helyeselt Jimin.
-Na mi van? - termett ott Namjoon pár perc múlva.
-Szokásos. - válaszolt Hoseok.
-Egy darabig most ilyen lesz. - tette hozzá Jimin.
-Sajnálom. Én tényleg nem voltam tisztában Jinnel.
-Semmi baj. - nézett fel V - Nem a te hibád.
-Tehetek érted valamit? - érdeklődött Nam.
-Hozz édességet. Sokat. - válaszolt unottan Taehyung.
-Hozom. - kelt fel és a konyhába ment.
-És ma nem is beszéltetek? - kérdezte Jimin.
-Nem. Én nem akarom zaklatni, ő meg úgysem fog írni. Így legalább nem gyűlöl.... csak undorodik.
-Ugyan. - fogta meg kezét Hoseok - Ez nem igaz. Nem mondott semmi olyat. Még bármi lehet. Hisz azt mondtad visszacsókolt.
-Igen, igaza van Hopinak. Higgy a reményben.
-A remény hal meghalt. Új kedvenc állatom a szarokrája.
-Még élek. Ne legyél már ilyen! Nincs vége a világnak ennyitől. - próbálta észhez téríteni J-Hope.
-Te könnyen beszélsz. Kicsit több a kifogható halad, mint nekem.
-Ez nem biztos! Ahh V, könyörgöm!
-Csoki torták. Nam azt mondta, ezt hozzam először. - jelent meg egy pincér.
-Ez remek ötlet volt tőle. - mosolygott rá Jimin, míg Hoseok mérgelődött V miatt, az meg szomorkodott Jin miatt.
-Mért nem visszük el ma is? - érdeklődött Kook, amint beléptek az étterembe - Ki akarom vinni azt a játékot és már nem kell sok.
-Eddig ki akartál mozdulni velünk, most meg otthon ülnél? - lepődött meg a bátyja.
-De..... ki akarom játszani.
-Majd kaja után lesz még időd. Szia Mina! - köszönt Jin.
-Sziasztok! Szokásos?
-Igen.
-Oké. Erre gyertek.
-Akkor csak a desszertet vigyük haza legalább. - erősködött Jungkook.
-Itt eszünk. - válaszolt neki Suga félvállról, miközben mindenki Minat követte.
Leültek régi törzshelyükre, majd az italok után elkezdték az étlapot nézni, hogy mit is kéne enniük.
-Ha jobban belegondolok - kezdett beszélni Suga - Hazavihetjük. Úgy mégis csak kényelmesebb.
-Na, köszönöm. Jin?
-Mi ez a váltás? - lepődött meg a legidősebb.
-Ott van V. - biccentett az említett felé fejével Suga - Szóval menjünk.
-Mi? - fordult meg és hirtelen szörnynek érezte magát. Nem mintha egész nap máshogy vélekedett volna, de amikor kiszúrta a szenvedőt Taehyungot, már inkább ördögnek gondolta magát - De szomorú...... és ez az én hibám.
-Mért lenne a te hibád? Nem vagy olyan, mint ő, és ennyi. Ez nem hiba. - magyarázott Suga.
-De nézd! Látszik, hogy inkább meghalna. Muszáj segítenem rajta. - kelt volna fel, de Yoongi elkapta a kezét.
-És mégis hogyan gondoltad? Odamész, és mintha mi sem történt volna, majd leülsz vele beszélgetni?
-Hát.
-Nevetséges lennél.
-De annyira le van törve. Muszáj felvidítanom. - húzta ki csuklóját a szorító ujjak közül, majd elindult feléjük.
-Gyere öcsi! - kelt fel Suga is.
-Mi mért kellünk oda? - kérdezte Kook, de követte a másikat.
-Mert Jin hülye.
-Sziasztok! - köszönt a trióra Jin, mire V majdnem megfulladt.
-Ömm.... hello. Mi a helyzet? - kezdett beszélgetést Hoseok, Jimin pedig csak figyelt.
-Csak gondoltam idejövök beszélgetni. Szabad?
-Persze ülj csak...... le. - csúsztak volna arrébb Hoseokék, de Jin V mellé ült le.
-Hello fiúk. - értek oda Sugáék is.
-Ó, mindenki itt van. - jegyezte meg Hopi - Mégis a másik asztal kellett volna. - erre a mondatára elkapta Taehyung tekintetét, aki legszívesebben köddé vált volna, de nem nagyon ment neki.
-Köszönöm a mozit. Még nem volt alkalmam ezt megtenni. - beszélt Vhez Jin.
-Ohmm..... Sziasztok! - tűnt fel Nam is - Őőőőő...... Láttátok már az új kéztörlőket a vécében?
-Teljesen újak? Azt hittem ez csak mese? - kelt fel Hoseok.
-Ú, én is. El sem hiszem, muti! - követte Jimin.
-Srácok ezt nektek is látnotok kell. - húzta el Kookékat Nam, Suga pedig egyetértően követte.
-De engem nem érdekel. - ellenkezett Jungkook.
-Pedig szerintem ilyet még nem láttál. - terelgette Yoongi.
Így kettesben maradt Jin Vvel, ami...... nem biztos, hogy jó ötlet volt.
-Jin, én nagyon sajnálom. Tényleg ne vedd magadra. Mostanában folyton eltévedek ilyesmiben. Ne érezd azt, hogy te különösen úgy viselkedsz, amiből azt gondoltam. - vágta egyre kisebb falatokra tortáját Tae.
-Csak....... mért én?
-Nem tudom. Ez csak úgy..... jön.
-Ühüm..... de tudod én
-Ne válaszolj semmit! - nézett végre Jinre a kisebb - Csak gondolkodj rajta, ha pedig igen, írj!
-És ha nem?
-Akkor ne. - merült vissza tányérjába V.
-És szomorú leszel?
-Az téged ne érdekeljen.
-De nem akarom, hogy az légy.
-Viszont ha nem vagy olyan, mint én, akkor nem tudod magadra erőltetni, csak azért, hogy boldog legyek. - nézett újra a másikra - És ne is tedd. Senki miatt se változz meg...... soha.
-Uhh-úúúúú gyerekek. Nekem még nedves a kezem, hát nektek? - torpant meg Hoseok és fogta meg a tömeget maga mögött.
-Igen, most hogy mondod. - fordultak vissza mindannyian.
-De..... visszacsókoltam. - fordult teljesen V felé Jin - Nem?
-Ne hangoztasd, kérlek.
-Bocsánat. Szóval... viszonoztam, vagy nem?
-De..... nem is értettem, mért tetted. - mosolyodott el kicsit V.
-Mosolyogsz.
-Mmm. - fintorodott el újra Taehyung.
-Ne-ne. Mosolyogj! Kérlek. Ahh mit tegyek? - gondolkozott, V pedig újra vigyorgott. Aranyosnak tartotta, hogy Jin ennyire fel akarja vidítani, de akkor sem szereti viszont, és ezért hiába küzd ennyire, akkor is fájni fog Taehyungnak a jelenléte - Megvan. Gyere el velem moziba!
-Nem igazán akarok kimozdulni. Nem tartozol semmivel.
-Akkor gyertek át mindannyian! Csinálok valami vacsit, hozzátok a kütyüijeiteket, jó lesz és csak a barátokkal leszel. Ez nem is fog kimozdulásnak számítani. Na mit szólsz?
-Nem hiszem, hogy jó ötlet Jin. Tudod, ha te ott vagy akkor........ Nem jó ötlet. - nem akart magyarázni, amúgy sem ment volna.
-Én ott se leszek. Esküszöm. Úgyis főzni fogok. Csak a többiek lesznek ott, játszotok, meg esztek. Na..... legyen már jobb kedved!
-Jó... majd elmegyünk akkor. - adta be a derekát, de semmi kedvem sem volt hozzá.
-Remek. Holnap akkor gyertek át dél felé! Csinálok süteményt is csak neked. - állt fel Jin.
-Köszönöm.
-Ne Mina várj! - kapta el a pincért és el is tűnt.
-Szabad a terep? - hajolt Vhez egymásik.
-Ömmm..... - nézett fel rá.
-Nam kérdezi.
-Ja, igen.
-Rendben. - tűnt el a srác, majd pár perc múlva megjelentek a többiek, azonban Suga és Kook visszamentek asztalukhoz.
-Na mi volt? - érdeklődött Hoseok.
-Holnap megyünk át hozzá.
-Éljen! Várj.... mi? - kérdezett vissza Hopi.
-Meghívott minket ebédre.
-És mért minket? - érdeklődött Jimin.
-Hogy..... jobban legyek. Ott lesznek a többiek is, ő pedig mintha nem is lenne ott. Legalábbis azt mondta.
-Szóval akkor megyünk? - kérdezett még Jimin.
-Meghívott...... és visszacsókolt. - nézett mosolyogva a srácokra V - Egy próbát megér.
-Na végre. Ez az! Küzdj! - lelkesítette Hoseok.
(Folytatjuk :D)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)