Three sides of life 1.rész: Év vége

Sziasztok! Na a yaoi JinKookV twoshots után nem bírtunk magunkkal. Annyira megtetszett ez a hármas, hogy muszáj belőle egy hosszabb történetet írni. Ám ennek, a többi történetünkkel szemben, nincs meg a vége, mert ezt olyanra szeretném, amit bármikor tudok írni, ha kedvem támad. Tudom, már sok sztori fut, de mikor milyen kedvem van :D A spoilerért meg sorry XD
A BTS itt nem mint banda szerepel, szóval aki nem szereti az ilyeneket még elkapcsolhat. :D

3. fél szemszöge!


-De, ne már V! Ezt most.... hagyhatnál már egyszer mást is győzni. - förmedt rá J-Hope, ahogy a kanapén egymás mellett ülve Soul Caliburoztak a playstationön.
-Nem hiába V vagyok. - vigyorgott önelégülten.
-De így nem tudunk játszani. - jegyezte meg Jimin is, aki a földön előttük ült - Crashezzünk. Abban nem olyan jó.
-Abban is lenyomlak titeket.
-Hopi kösd hátra az egyik kezét, míg lemezt cserélek. - kelt fel Jimin.
-Jó.  - pattant fel J-Hope, majd a pár perce levetett nyakkendőjével fordult V felé - Csak ez van de jó lesz.
-Ohh nyakkendő? Akkor inkább kösd hátra mindkettőt és
-Ne folytasd! - szólt rá Hoseok - Nem érdekel.
-Az övemhez kötöd? Akkor igazítsd meg a nadrágomat is kérlek. - nézett V Hopira.
-Nem. - válaszolt egy kis idő után, mialatt elgondolkozott, hogy Tae csak viccel, vagy komolyan mondta.
-Naaaaaa! Most mért? Komolyan gondoltam, ha már a jobb kezem kötöd hátra.
-Kétkezes vagy V.
-Jimin, akkor téged kérlek meg!
-Nincs az az Isten. - ült vissza helyére.
-Ja persze. A nadrágomhoz nem nyúlsz, de beülsz a két lábam közé. - magyarázott, mire Jimin felnézett, elgondolkozott, majd arrébb ült Hopi elé.
-Ahh kérlek srácok!
-Jó! Csak ne nyavalygott. - sóhajtott Hoseok.
-Ahh köszönöm. Ott, a csatt mellett. Ohhh ez az.
-Legalább ne nyögj, basszus!
-Jól elvagytok gerlicék? - kérdezte Jimin morcosan szemlélve a fiúkat.
-Igen. Hopi nagyon jó. Gyere bébi pattanj az ölembe. - vigyorgott V.
-Tudtam, hogy ez lesz. - menekült a helyére J-Hope - Kéne már neked egy pasi.
-Mért is?
-Mert kanosabb vagy, mint a szomszéd kutyája. - szólt bele Jimin - Mikor jöttünk előreengedtél a lépcsőn. Sose engedsz előre sőt, visszahúzol. Szerinted nem tűnt fel, hogy bámulod a seggem?
-Jó van na! Nem tudok mit tenni ezzel. - szégyellte el magát Taetae.
-Akkor legalább ne a haverjaidra nyomulj. Mi tényleg szeretünk, de nem úgy. Elfogadtunk a dolgaidat is. Még támogattunk is mikor összejött a dolog Heesooval. De vagy keress újat, vagy komolyan mondom, fizetünk neked egy kört, csak nyugodj le kicsit. - magyarázott Hoseok.
-Könnyű mondani, de ez nem olyan egyszerű. El sem hiszitek, hányan megtetszenek, de egyik sem meleg.
-Jó, persze. Csak valahogy kérlek old meg. Kicsit frusztráló már. - panaszkodott Jimin.
-Elhiszem. Bocsánat. - sütötte le szemeit V.
-Akkor játszunk. Inkább ne ezen agyaljunk. V keze hátrakötve, semmi esélye.
-Mint a múltkor? - helyezkedett kényelembe Jimin.
-Jó, akkor nekünk több esélyünk van, na.
-Egyre kevesebb. - vigyorgott Taehyung.
-Ha nagyon vesztésre állunk, beülök az ölébe.
-Naaaaa, Jimin! Te is? Ne már. - méltatlankodott Hopi.
-Akkor biztos lenyomtok. Jimin túl........ - nézett a srácokra - nem mondok semmit inkább.
-Köszönöm. - könnyebbült meg a kisebb, mert nem akarta tudni, hogy V miként gondol rá gyengébb pillanataiban.
-Hanyagoljuk már a témát. Pofa súlyba és játszunk! - parancsolt rájuk Hoseok, majd úgy is tettek, ahogy az idősebb mondta.
Még vagy két óráig küzdöttek ketten V ellen, de annak fél kézzel is sikerült lenyomni őket, bár ezúttal sokkal szorosabbak voltak a menetek. Jimin meg Hoesok pedig el is gondolkoztak, hogy elterelik valahogy a figyelmét, de végül inkább feladták és csapkodva kikapcsolták a playstationt, majd a tévében kerestek valami filmet.
-Éhes vagyok. - fetrengett V a földön.
-Azt hogy? Egész eddig ettünk. - nézte Hopi a szenvedőt.
-Tudooooom. De nekem Nam kajája kell. Éhes vagyok. Ugorjunk be hozzá! - ült fel.
-Elkérem anyámtól a kocsit. - állt fel Hoseok és kiment a szobából.
-Mért nincs semmi értelmes a szaros tévében? - unatkozott Jimin.
-Mert a tévében sosincs semmi jó. - fordult felé V.
-Gyertek! - hallották Hopit üvölteni, mire Taehyung felpattant, Jimin azonban továbbra is lustálkodott.
-Gyere már hyung! - fogta meg a karját V és fel akarta húzni.
-Nincs kedvem. Megvárlak titeket.
-Nya, gyere már! Kérünk a kedvencedből.
-Hozzátok el.
-És ha van valami új megint? - guggolt le hozzá V - Nem akarod megkóstolni? Tudod mi Nam nézőpontja.
-Nem hiszem, hogy lenne új.
-Rég volt frissítés. Tuti most lesz. Naaaaa!
-Jöttök már? - jelent meg Hoseok az ajtóban.
-Jó, megyek. - tápászkodott fel Jimin.
-Anya! Akkor elmegyünk vacsorázni Namjoonhoz! - sétált Hoseok a bejárat felé, miközben kiabált.
-Rendben kicsim. Minden nálad van? Pénztárca, kulcs, iratok? - jelent meg édesanyja.
-Igen.
-Vigyázzatok magatokra. Ne száguldozz!
-Nem szoktam. Na sziasztok. - adott puszit anyukájának.
-Sziasztok fiúk. Jó étvágyat!
-Köszönjük, csókolom! - köszöntek el a többiek majd Hoseokot követve beültek az autóba.
V középen foglalt helyet hátul, míg Jimin az anyósülésről küzdött a rádióval.
-Minek raksz be cédét erre a tíz percre, míg odaérünk? - kérdezte Hopi, miközben bekötötte magát.
-Minek megyünk kocsival, ha gyalog is közel van?
-Téged nem lehetett összevakarni a földről. Amúgy meg annyira tunyulós nap volt, hogy nem akartam sétálgatni.
-Megyünk már? Éhes vagyok. - szólt közbe V.
-Igen. Valaki azért felhívhatná Namjoont, hogy van-e hely még nekünk.
-Rendben hívom! - kapta elő a telefonját Taetae, és tárcsázott is.
-Three sides of life étterem, miben segíthetek? - vette fel egy kedves női hang a telefont.
-Szia Mina! Taehyung vagyok. Van még hely nekünk most.
-Szia pici V! Igen lesz még. Most nincsenek sokan, időben jöttök. Mikor értek ide?
-Tíz perc.
-Rendben. Akkor a szokásos helyeteken megterítek.
-Köszi! Szia!
-Szia! - tette le a telefont - Lesz helyünk. Még nincsenek sokan.
-Szuper. Remélem Nam ráér.
-Amilyen szarul főz, tuti megint csak unatkozik ott. - nézett ki az ablakon Jimin.
-Vajon lesznek ott pasik?
-Ahh V! - sóhajtott Hopi.
-Mi van? Ha lesz párom, nektek nyugtotok lesz.
-Jó...... ez igaz. De előbb kérj engedélyt Namtól, hogy pasizhass.
-Múltkor is kértem.
-Csak emlékeztetlek. - álltak meg egy lámpánál.
-Azt nézd Hopi! - mutatott egy csajra Jimin, és máris témát váltottak.


Eközben Jin és Suga épp Sugáék háza felé sétáltak.
-Nektek is az a sablonos évzáró volt? - beszélgettek.
-Jah. Hallod, átaludtam az egészet. Nekidőltem a mellettem lévő oszlopnak és szó szerint aludtam. Szerencse, hogy nem horkoltam. - dörzsölgette szemeit Suga.
-Nem csalódtam. Nekünk most volt könyv osztás. Kapott a suli valami támogatást és a jó tanulók meg könyvet.
-Nem billeg azt asztal otthon mi?
-Neeeeeem. Eddig se billegett. Amúgy ez kivételesen érdekes könyv lehet. Majd beleolvasok.
-Hát nekem nincs az az Isten, hogy elolvassak egy könyvet.
-Tudom...... Amúgy öcséddel mi van? Mostanában keveset láttam.
-Jah. Anyáék nem engedték el sehova, hogy tanuljon az év végi jegyek miatt.
-Na, és jók lettek?
-Igen. Ezért is megyünk érte. Már szabad, az első dolga pedig az volt, hogy felhívott, hogy merre járok, mert beugorna. Elküldtem, de végül addig nyaggatta anyámat, hogy ő hívott fel, hogy vigyem el valahova, mert pörög, mint a búgócsiga. Szóval jön velünk vacsizni.
-Engem nem zavar. Bírom öcsidet. Nagyon kis aranyos, hogy folyton megy utánad.
-Hát engem idegesít.
-De ő csak felnéz rád. Ne izéld szegényt. Tudod, mennyire antiszociális amúgy, de veled kimozdul. Örülj neki. - lökte oldalba Sugat Jin.
-Azért boldogabb lennék, ha nélkülem is életképes lenne. Viszont! - emelte fel ujját Yoongi - Ahogy mondtam, hogy te is jössz, anya azt mondta, most még boldogabb. Ezért jó ha te is ott vagy. Rád jobban tapad.
-Engem meg nem zavar. Aranyos. Nekem csak bátyám van és mindig is akartam egy kistestvért, így élvezem az öcsid figyelmét.
-Akkor megadom neki a számod, és mostantól téged fog zaklatni. - léptek be a panelházba és mentek a lifthez.
-Jó. Engem nem zavarna.
-Na majd a napi húsz telefon után ezt felidézzük jó? - léptek a liftbe és Suga nyomogatta a gombokat.
-Hívhat. Gyakorlatom lesz, de ha tudom, felveszem neki. - válaszolt Jin, Suga pedig pislogott rá, mint aki eddig nem is ismerte.
-Te hallod..... ezt előbb is mondhattad volna. Pár évnyi vergődéstől és vitától megmentettél volna.
-Bocs. Mostanában kezdtem el imádni öcsidet.
-Akkor mostantól - szálltak ki a megfelelő emeleten - vedd át és ments meg.
-Rendben. - csöngettek be Suga szüleihez.
Pár percet álltak ott, de már a csengő hangja után nem sokkal hallották, ahogy az öccse rohangál a lakásban, beszélget szüleikkel, majd felszenvedi a cipőjét.
-Kapkodd magad öcsi, vagy nem várunk meg! - kiabált be neki Suga.
-Jó-jó! - válaszolt és feltépte az ajtót - Elmentem, sziasztok!
-Várj kicsim! - jelent meg anyukájuk - Szia Yoongi drágám. Na milyen volt az évzáró?
-Unalmas.
-Neked mindig az. Szia Jinike!
-Csókolom! - hajolt meg az említett.
-Majd vigyázzatok az én kis törpémre, rendben? - kócolta össze Suga öccsének haját anyukájuk.
-Jajj anya! Én is tudok vigyázni magamra.
-Jó, de azért az idősebbekben jobban bízok. Ne veszítsétek el, jó?
-Nem fogjuk asszonyom. - válaszolt Jin.
-Na megyünk anya, szia!
-Várj! Hova mentek? Mikor jöttök?
-Csak Namhoz megyünk enni. - fordult vissza Yoongi a lift ajtajából.
-És mikor jössz haza pár napra?
-Nem tudom. Hétfőn apához kell beugranom. Jövőhéten dolgozol?
-Igen. Akkor majd hétvégén gyere át ebédre legalább.
-Jó. Na megyünk anya, mert Nam már vár.
-Rendben. Sziasztok kincseim. Szia Jin!
-Viszontlátásra. - hajolt meg újból, majd Suga után ment a liftbe.
Öccse még gyorsan elköszönt anyukájuktól és futott Yoongi sürgető szavaira.
-Namnál majd kérhetek olyan erős kimchit? - kezdte is a beszélgetést.
-Azt te nem fogod tudni megenni. - nézett rá Suga.
-Majd segítek neki, ha marad. - mentette meg Jin.
-Úúúú ez az! - ugrált örömében - Amúgy meg olyan amerikai óriás hambit szeretnék.
-Kook, nyugi van! Majd ott ráér ez még. - csitította Suga.
-Jó, na! Csak rég voltam már ott és hiányoznak azok az ízek. Nem megyünk el utána valahova még?
-Klubra gondolsz? - kérdezte Suga.
-Igen.
-De te utálod az olyan helyeket. Már a sok embertől is herótod van.
-Ti viszont nem. Veletek meg beengednek és még sosem vittetek el. Most elvégeztem ezt az osztályt is, anyának ez volt a feltétele, jók lettek a jegyeim, menjünk valahova!
-Jin van kedved? - kérdezte Suga a másikat.
-Felőlem mehetünk. Ráérek. Semmi doglom holnap.
-Akkor lehet elviszünk.
-Huhúúúúúú! Egyre jobb ez a nap! - tapsolt örömében Kookie.


-Muszáj volt annyit válogatni abban a szaros boltban? Kilyukad a gyomrom. - méltatlankodott V, miközben kiszálltak a kocsiból.
-Namjoonnak mindig az utolsó pillanatban szólunk, hogy jövünk. Kellett már neki hozni valami ajándékot. - zárta be az autót Hopi.
-Jah, ez már járt neki. Na menjünk. Én is megéheztem. - sietett előre Jimin.
Amint beléptek a bejáraton, Mina azonnal eléjük ugrott. Kedvesen mosolyogva és pár általános kérdést feltéve vezette a fiúkat az asztalukhoz, majd felvette italrendelésüket és ment is dolgára. Pár percig beszélgettek a fiúk az étlap fölött, mikor Nam megjelent.
-Szevasztok srácok! - húzott oda egy széket és leült - Mi újság?
-V megéhezett és eljöttünk. - magyarázott Jimin, miközben Hopi telefonált.
-Pasizhatok nálad Nam? - hajolt hozzá V.
-Hát...... csak ne zaklasd őket, de....... igen. Mért ne? De mi ez így hirtelen?
-Olyan kanos, hogy azt el sem hiszed. - fogta fejét Jimin.
-Mi? Vről van szó? - tért vissza Hoseok - Jah, nagyon félelmetes. Vigyázz, mert rád is rád hajt.
-Ennyire súlyos?
-Hallod. Az én seggemet stírölte. Szerinted? - magyarázott Jimin.
-Uhh. V akkor gyorsan fogj valakit! - dőlt hátra a székben Nam.
-Rajta vagyok. De most éhes vagyok először. Van valami új?
-Hát...... az előbb mondtak egy receptet, amit majd megmutatnak a szakácsnak, de lehet megcsinálja most is az ötletgazda, ha megkérem.
-Mi van benne? - kérdezte Jimin.
-Nem érdekes. - irányította magára Nam figyelmét V - Hozzad! Érdekel.
-Jó, akkor várjatok. Elkezdjük nektek. - állt fel Namjoon és eltűnt.
-És ha valami undorító cuccot hoz? - csukta be az étlapot Jimin.
-Minden kaja jó Namnál. Nem aggódok.
-Ebben mondjuk igaza van. - dőlt hátra Hopi - Itt minden finom. - nézelődött, majd pár perc múlva újra megszólalt - Nézd csak V! Nem mintha pasikat stírölnék, de ott ül egy nagyon aranyos srác. - mutatott az étterem másik felébe.
-Hopi! - nézet rá ledöbbenve Jimin.
-Mi az?
-Már te is?
-Vnek vadásztam. Nekem nem tetszik.
-Tényleg aranyos. És..... hmmmm....... hát nem tudom eldönteni, hogy meleg-e. A mozgása alapján bármi lehet.
-Szerintem az. A másik srácra eléggé nyomul. - nézte már őket Jimin is.
-Remélem nem a pasija. - rágta körmét V.
-Ki nem a pasija? - tért vissza Nam.
-Te nem főzöl? - kérdezte Hopi - Nem mintha nem örülnék, hogy nem te szenvedsz a kajánkon.
-Elzavart Jin. De miről volt szó?
-Arról a kis aranyosról a túloldalt. - mutatott V a fiú felé, Nam pedig követte ujját.
-Ohh. Ő nem meleg, sajnálom V. - tette vállára kezét.
-Ahjjj..... - szomorodott el - Biztos? Hisz annyira lóg a másik srácon?
-Azért, mert az a bátyja, akire felnéz.
-Jah, értem. Ahhj, de kár. - feküdt az asztalra.
-Ki főz, ha a szakácsoknak is új a recept? - érdeklődött Hopi.
-A srác aki szokta adni az ötleteket.
-És ő? - érdeklődött Hoseok.
-Mi van vele?
-Ő nem meleg?
-Nem...... vagyis..... jó kérdés nem tudom. - gondolkozott el - Még nem láttam nővel, imád főzni és szereti a rózsaszínt. Gőzöm sincs. - tárta szét karjait Namjoon.
-Ohh. - csillantak fel V szemei - És ő helyes?
-Nem tom V, nem így nézem a srácokat, mint te.
-Majd bemutatsz neki? - lelkesedett.
-Szerintem ő fogja kihozni nektek a vacsit és érdekelni is fogja, hogy hogy ízlett. Szóval majd megnézheted magadnak.
-Ohh, köszönöm. Már jó ötlet volt eljönni.
-Jah. Főleg ha ezután kicsit megnyugszol. - jegyezte meg Jimin, akit még mindig frusztrált, hogy az egyik legjobb haverja bámulta meg, miközben V hatalmas vigyorral gondolkozott már azon, hogy mit is fog mondani majd, ha elé állnak.


(Folytatjuk :D Na hosszú lett az első rész, de remélem mindenkinek felkeltettem az érdeklődését. Ezt, mint írtam az elején, végtelenre tervezem jelenleg. Szóval kövessetek minket és izguljunk együtt a kis édesekért! :D )