Rapmon&Taehyung yaoi twoshots 1. rész

Író: Mayu

Harmadik fél szemszöge

Mint már megszokhatták a rajongók, a fiúk szinte minden perceben csináltak képet, minden kiruccanásról, fellépésről, teendőkről készítettek videót, így ezúttal sem érte meglepetés a fanokat, mikor bejelentették, hogy a nyári vakációról is lesz kisebb DVD mellékelve a csomaghoz. Azonban a srácok már nem örültek neki ennyire, hiszen nekik ez volt az egyetlen nyaralásuk és elvileg tényleg pihenhettek is volna, minden beosztás nélkül, ám így lett egy napirendjük a vakációra. Bár tény, hogy sokkalta lazább volt ez, mint egyébként szokott. Ezért végülis kiegyeztek vele. Muszáj volt.
-Gyere hyung! Megvan a kulcs! - lóbálta Tae a hotelszoba ajtaját nyitó kis fémdarabot.
-Megyek már. - válaszolt neki Jimin, majd indult is társához, ám közbeszólt a manager.
-Nem nem. Nem lesztek együtt.
-Mért nem? - pislogtak rá érdeklődve.
-Kookkal leszek? Nekem az is megfelel. - tippelt Taehyung.
-Igen. Ti jól kijöttök egymással. De Yoongi és Jimin közt mostanában nagyon forr a levegő, szóval ti együtt lesztek. - nyomta a fiatalabb kezébe a kulcsot a manager.
-Mi? B-biztos, hogy ez jó ötlet? - nyelt nagyon az áldozat. Valóban nagy volt a feszültség kettejük között, éppen ezért nem is tartotta jó ötletnek a tervet, miszerint három napig össze lesznek zárva. Suga tuti nem fogja bírni és jól össze is fognak veszni. Nagyon eltérő a személyiségük, nem kéne erőltetni.
-Biztos. Nem lesz baj, ha jobban megismeritek egymást.
-Mért nem Jinnel van? Ők jól kijönnek, nem is zavarnák egymást. A dormban is együtt vannak. Én meg alszok veled.
-Seokjin Hoseokkal lesz. Nem alkuszunk. Fogadd el Jimin. - zárta le a vitát a manager és ott is hagyta.
Jimin azonban nem örült cseppet sem a helyzetnek, ezért megpróbált a leaderrel üzletelni, aki viszont nem ment bele. Egyetértett a döntéssel és szerinte is szüksége volt a két fiúnak egy kis összezártságra, hogy javuljon a kapcsolatuk, mert nagyon feszült szokott lenni miattuk a légkör a dormban.
-És akkor nekem kell majd elviselni megint Namot? - érdeklődött Jin, de reménykedett a nemben, amit meg is kapott.
-Hoseokkal leszel. Már ha megfelel. De ha nagyon Namjoonnal akarsz lenni, lehetsz. - felelt neki a manager.
-Isten ments! Szeretek aludni. Gyere Hopi! - indultak fel szobájukba.
-Nem leszel egyedül Rapmon? - érdeklődött Tae, mert ő nem szokott senkit sem magára hagyni, még akkor sem, ha az nagyon kedvelte a csendet.
-Nem. Jó a magány és a nyugalom néha.
-De a medencéhez lejössz ugye?
-Persze. Hiányoznék, ha nem mennék? - mosolygott Namjoon, de csak viccelődött, ám Tae egy pillanat alatt elpirult, majd félénken válaszolt, miközben elkezdett mással foglalkozni, hogy leplezze zavarát.
-Igen. De rohanjunk! Már nagyon akarok úszkálni. - nézett Kook felé, Rapmon pedig nem tudta, mire fel a kis pirosság társa arcán.
-Menjüüüünk! - indult is meg Jungkook, hogy felrohanjanak szobájukba, hisz már ő is élvezni akarta vakációját.

-Rapmon és Suga olyan lusták. - ültek a többiek a medence közepén található kis placcon.
-Hozzuk be őket! - vetette fel az ötletet Hoseok.
-De ki legyen az első? - kérdezett vissza Jimin.
-Suga Suga Suga Suga. - sugdosta szét ötletét Kook, majd miután Jint is elérte az információ, meg is indultak kifelé, útközben pedig hozzájuk csapódott Tae, hisz nem akart kimaradni semmiből sem.
Mintha nem készültek volna semmire, sétáltak ki a medencéből, majd mikor Suga közelébe értek mindannyian lerohanták és közös erővel emelték ki székéből, pár lépés után pedig tették le a vízbe. Meglepetésükre pedig nem is volt mérges, annak ellenére, hogy fent állt a veszélye néhány keresetlen szónak, csupán vigyorgott. Majd a leader felé vették az irányt, ám az gyorsan letéve mobilját, fülesével együtt, inkább önként mászott be a kellemes medencébe, mialatt a staff tagjai inkább menekülőre fogták. Féltek ők lesznek a következők.
-De most nem mehetsz ki jóóóóó sokáig. - ült le a medence szélén a lejtőre V.
-Mért nem? - pislogott rá Rapmon, míg a többiek rávették Yoongit, hogy ő is ugorjon be a vízbe.
-Mert végig csak a mobilodat bújtad. Pihenni jöttünk együtt. Ki kell élvezned, hogy van medence, meg szabadidőd. Zenét hallgatni akármikor tudsz, de úszkálni nem.
-Nekem az a lustulás, hogy nem csinálok semmit. Viszont akkor maradok veletek kicsit, de csak miattad.
-Magad miatt maradj. - pirult el aznap már másodszor a fiatalabb, pillantását pedig inkább a Rapmon mögött játszó társaira szegezte.
-Mi van veled mostanság Tae? Már napok óta furcsa vagy. Valami baj van?
-Baj?.... Nincs semmi baj.
-Biztos? Tényleg elég furcsán viselkedsz. Nekem elmondhatsz bármit tudod. Szívesen meghallgatlak.
-Biztos. Nincs semmi. - kelt fel inkább, majd Jungkookhoz indult, akihez mindig is menekült, ha túl komolyra, kínosra fordult a helyzet és az ezúttal is kellemes menedéket nyújtott elpirult társának.
Ám Taehyung nem tudta elkerülni a leadert, hiába próbálkozott, hisz forgatni kellett a kis üdülés mellett még pluszban, amihez hozzájárult a csoport kép is. Bár ekkor igyekezett a lehető legtávolabb kerülni Rapmontól, ami kivételesen sikerült. De Nam nem törődött bele V "semmi" válaszába, így elhatározta, hogy ki fogja szedni társából, mi is a problémája. Látványosan máshogy viselkedik, ami nem csak neki tűnt fel, de csupán ő merte eddig megemlíteni és próbálkozni az ok kiderítésével, ugyanis Taetae sosem volt könnyű eset. Ha valami nyomta a lelkét, azt senkivel sem osztotta meg, míg nem lett belőle nagyobb probléma, ami kötelezővé nem tette a csevegést.

A medencés kikapcsolódás viszont csak a nap egyik felét tette ki. Utána rohantak tovább, hogy átöltöztessék őket, új sminket kapjanak és utazzanak is az állatkertbe, amit már V várt a legjobban. Ugyan csalódott, mert nem ülhetett elefántra, de még ez sem vette el teljesen a kedvét. Foghatott így is kígyót, simogathatott papagájt és kezet, vagyis ormányt rázhatott egy kis elefánttal, ami végül kárpótolta. Viszont Rapmon itt sem hagyta pihenni. Ugyan nem zaklatta, de azért igyekezett minden lehetőséget megragadni, hogy megérdeklődje társától, miért is olyan fura, ám nem járt sikerrel. Valahányszor felhozta, Tae elpirult, majd elszállt jókedve, így hamar feladta a próbálkozást. Nem akarta tönkretenni a fiatalabb egész napját, ezért inkább úgy döntött, majd este meglátogatja, míg Jungkook firkálni fogja a kötelező napi beszámolóját. Azonban már előbb kettesben maradtak, bár akkor még nem tudtak beszélni személyes problémáikról. A kamera előtt nem akarta újból faggatni a fiatalabbat RM, aki feltűnően csendesen színezgetett és teljesen el is merült benne. A leader viszont nem volt túl jó az ilyesmiben, így hamar lerendezte, majd Tae szobája felé vette az irányt, ahol Jungkook javában játszott tabletjén.
-Mi az hyung? - nyitott ajtót kezében a kütyüvel.
-Csak Taehyunghoz jöttem.
-Éppen rajzol.
-Tudom, de veled is akarok róla beszélni, mert össze vagytok nőve. - ment beljebb a szobába, majd becsukta maga mögött az ajtót, mialatt Kook visszaült ágyára - Mostanában furcsa, nem gondolod?
-Mire érted ezt?
-Nagyon csendes mikor velem van. Tudom, nem sokat beszéltünk eddig sem, de most még kevesebbet. Látom rajta, hogy valami baj van, de nem mondja el, hiába faggatom. Arról nem is beszélve, hogy mikor felhozom, elpirul. Mi van vele? Te biztos tudod.
-Elpirul? - gondolkozott el látványosan Kook, hogy mitől lehet, majd az is látszott arcán, mikor rájött a megoldásra.
-Na mi az? - érdeklődött Nam.
-Semmi.
-De látom, hogy valami bevillant.
-Semmi.
-Kook!
-Csak eszembe jutott, hogy nem hoztam naptejet, holnap meg végig kint leszünk. - próbált valamilyen hazugsággal kitérni a leader szavai elől, de az nem volt hülye.
-Jah persze. Ez jutott eszedbe. Ne hazudj Kook! Mi baja Taenak?
-Ezt csak ő tudja. - kelt fel az ágyról - Nekem nem mondott semmit, nem tudok semmiről, - tiltakozott túlságosan is nagy hevességgel - ez az ő dolga. Most pedig megyek rajzolni. - sétált ki a szobából.
Rapmon nagyot sóhajtott. Jungkook biztosan tudja az okot, de sohasem fogja bírni belőle kihúzni, így kénytelen lesz Taeból. Ezért meg is várta, míg végzett a kis naplóval, addig pedig a maknae tabletjén nézegette a játékokat.
-Namjoon? - lepődött meg a nem várt vendégen Taehyung. Jungkook nem említette, mikor összefutottak, hogy a leader beköltözött hozzájuk.
-Na, végeztél? - nézett fel a képernyőről - Szuper. Szóval azért vagyok itt, mert látom, hogy bánt valami, azt pedig nem szeretném, hogy ez az egész nyaralásra rányomja a bélyegét. Te is mondtad, pihenni jöttük együtt. Hogy mint barátok, kikapcsolódjunk. Ez pedig nem lehetséges, ha kerülsz. Szóval mi a baj Tae?
-Semmi. Nincs semmi baj. Minden rendben.
-De látom rajtad. Folyton elpirulsz, ha felhozom és nagyon nagy csendben vagy mellettem. Most is pirulsz! - jegyezte meg mondata végén, mert a másik ténylegesen vörösödött.
-Ez nem igaz. - kapta arcára kezeit, hátha azokkal leplezni tudja majd és kerülte hyungja tekintetét.
-Tae! - kelt fel Namjoon - Én szívesen meghallgatlak, - sétált oda hozzá - segítek is, mert idősebb vagyok, van tapasztalatom egy-két dologban. De ha nem mondod el, - fogta meg csuklóit, miközben igyekezte elkapni a fiatalabb tekintetét - nem tudom, mit tegyek.
Ám V hallgatott. Mikor RM a szemeibe nézett, még jobban elpirult, de el is gondolkozott. Lehet el kéne mondania, talán mégsem okoz majd akkora problémát. Megbeszélik a leaderrel, így legalább nem kell tovább titkolóznia és Nam sem fogja őt zaklatni többé.
-Álmodtam valamit.
-Mit? - engedték le kezeiket - Mondjad csak. - biztatta mosolyogva Rapmon.
-Hát.... nagyon furcsa volt, főleg azért, hogy hogyan éreztem magam utána. - hajtotta le fejét.
-Mert?
-Veled álmodtam.
-De az csak álom volt. Én nem szidtalak le, ha olyanról van szó. Nem bántottalak. Én szeretlek téged Taetae. A rossz álmokra pedig ne figyelj!
-Nem volt rossz, hasonló sem azokhoz amiket felsoroltál.
-Akkor mi volt?
-Hát.... veled kerültem egy szobába itt és.... együtt aludtunk. - hallgatott el.
-Ennyi? - lepődött meg a leader.
-Nem.... igazából....
-Mondjad! Hátha segíthetek. - biztatta Rapmon.
-Nem csak aludtunk.... - lángolt már egész arca és fülei is, de muszáj volt kiböknie - Velem foglalkoztál. - nyelt nagyot - És nagyon jó volt.
-Veled foglalkoztam? - értetlenkedett Namjoon - Beszélgettünk vagy mi? Nem értem.
-Szex. - bökte ki végre, ezzel pedig be is fejezte. Többet nem bírt megszólalni.
-Mi? Mi ketten? - lepődött meg az idősebb és lépett is egyet hátra, miközben V bólogatott, de nem nézett a másikra - Én téged? - Tae megint csak helyeselt - És élvezted.... hát ez..... ez tényleg nagyon furcsa. - akadozott lélegzete a fiatalabb pedig nem szólalt meg. Körmét kezdte rágni, miközben idegességében folyt róla a víz, arca pedig soha nem látott pirosságában pompázott.
Nam nem tudta, hogyan kezelje a helyzetet, viszont így teljesen érthetővé vált minden. Valahányszor rákérdezett, a Taehyungnak mindig bevillant az álma, ami igenis hatalmas dolog. Főleg, hogy élvezte elmondása szerint, ezt pedig nem tudta a leader kezelni. Nem melegek, sosem gondolt társára úgy, de.... ezt hogyan lehetne kezelni? Hisz Vt örökké zavarni fogja. Kéne valami megoldás rá, de semmi ötlete.
-Inkább.... én most megyek. Holnap meg..... kitalálunk valamit. - suhant el a fiatalabb mellett - Jó éjszakát! - rohant ki az ajtón és sietett szobájába, ezzel magára hagyva a kisebbet, aki így most még kevésbé akart újra összefutni társával. De sajnos, ők mindennap együtt voltak, ahogyan a többiekkel is.

Azonban a leader miután meghallgatta Taetae álmát röviden, tömören, lefeküdt aludni és nem várt álomba csöppent. Kár volt kiszedni a másikból annak baját, mert így most ő volt az, aki hasonlót élt át. Az történt, amit a másik mondott és tényleg! Ő is nagyon élvezte, ami meglepte, nem kicsit, ám Taehyung hangjai nem engedték, hogy abbahagyja és meghátráljon. Hihetetlen élmény volt számára már csupán az álom is, hogy V belé kapaszkodik, miközben már alig jut levegőhöz, forró testük pedig eggyé válik lassan. A fiatalabb tincseiről apró, sós cseppek kúsztak le izzó bőrére, ujjai az idősebb testén szaladgáltak, végül pedig a leader nyakába fonva állapodtak meg karjai, amint újra felnyögött, mire RM felriadt álmából. Fényesen sütött be a nap szobájába és lassan, lihegve eszmélt csak fel, hogy csupán álmodott. Ám hiába volt szimpla képzelet, teste úgy reagált, mintha valóság lenne és épp ezért most nadrágja igen szűknek bizonyult. Percekig nem hitte el, mi is zajlott fejében, így csak feküdt ágyában, míg nem kopogtak ajtaján, ami visszarántotta a valóságba.

Ezek után már számára is sokkal nehezebb volt megmaradnia Taehyung mellett. Valahányszor meglátta a másikat szíve heves ütembe kezdett, álma pedig visszatért. Lassan már tovább is vitte és fantáziálgatásba fogott, amiből feleszmélve szörnyű embernek érezte magát.
-Mi van ma veled Mone? - bökte oldalba Jin a tengerparton, míg a kisebbeket fotózták.
-Semmi. Csak merengek.
-Jah persze. Nagyon, nagyon régóta ismerjük egymást. Csak tudom, ha valami más.
-Furcsa álmom volt hyung.
-Miről?
-Azt ömm.... nem mondhatom el.
-Azt sem, hogy mivel kapcsolatos?
-Taeval.
-Akkor beszéld meg vele.
-Nem biztos, hogy jó ötlet. - fintorgott Rapmon és pont Taehyungot kezdte nézni, ahogyan Jungkookkal, Hoseokkal és Jiminnel idétlenkednek.
-Egy olyan álom miatt vagy fura, amihez köze van. Beszéljétek meg. Muszáj, mert.... ezt nem lehet csak úgy elfelejteni, hisz látványosan nem tudod kezelni. Frusztrálni fog, bármit is álmodtál.
-Igazad lehet.
-Nem lehet, van. - veregette meg társa vállát - Mellesleg te vagy a leader. Neked kell ezeket kezelni.
-Tudom. Majd... kitalálok valamit.
-Hajrá!
-Csoport kép! - kiáltott a fotós, mire az idősebbek azonnal meg is mozdultak.
Viszont Rapmonnak tényleg ki kellett találnia valamit, hisz Tae most már sokkal jobban kerülte, mint azelőtt, meg ő is tartotta a távolságot. Szinte nem is szóltak egymáshoz, ha nem volt kötelező, bár a fényképeken igyekeztek ezt hanyagolni. Még a banánhajón sikerült elkülöníteni személyes gondjaikat az eseményektől, viszont amikor együtt kellett a levegőbe emelkedniük aaz ernyővel, akkor dőlt össze a világ. A magasban nem hallotta őket senki, de olyan messzire nem is igazán láttak el. Ekkor pedig a leadernek érdekes ötlete támadt, amit lehet nem kellett volna.
-Én is álmodtam. - szólalt meg csak úgy, minden előzmény nélkül.
-Valóban? - érdeklődött inkább az alattuk úszó hajó iránt V, mint Rapmon iránt.
-Igen..... Átjössz este megbeszélni?
-Öhm... m-m-mi mi mi? - dadogott és kezdett remegni. Nem hitte el, hogy jól hall.
-Rendeznünk kéne, mert.... így eléggé.... kínos minden.
-I-i-igaz. J-j-jó. - nyelt nagyot V és újból rágni kezdte körmét.
-Ne csináld! - fogta meg kezét - Rossz szokás. Szokj le!
-So-sokszor mondtátok. - hagyta abba és kicsit elszégyellte magát.
-Akkor hallgass ránk. - engedte el RM.
A maradék perceket ugyan olyan csendben töltötték, mint a kínos beszélgetés előtt. Tae nem mert megszólalni, mialatt próbálta felfogni a történteket. A leader is álmodott.... és elvezte, különben nem mondta volna, hogy menjen át. De.... akkor most mire készüljön? Mire számíthat, mi fog történni, vagy épp mi nem?
Másra sem tudott gondolni a nap többi részében csak erre. Végig elmélkedett, miközben kerülték egymást Rapmonnal, ám Jungkook viszont pont ellenkezőleg tett. Észrevette, hogy változott valami és mint legutóbb, most is kíváncsi volt. Ezért az első adandó alkalommal elbeszélgetett társával. Legelőször ő sem akart hinni a fülének, szüksége is volt estig néhány órára, ám mikor ketten maradtak a szobába és Tae épp saját cuccait rendezgette idegességében, a fiatalabb végre feldolgozta az információt.
-Akkor ti most szexelni fogtok? - tette le tabletjét és érdeklődött úgy, mintha azt kérdezné, mi lesz a vacsora.
-Öhm..... - állt meg Tae dolga közben.
-Úgy értem, ha átmész hozzá. - nézett társára, kinek arca már piros volt és nem tudott válaszolni - Megint nekem kell tippelgetni és a reakciódból rájönni a válaszra? - döntötte oldalra a fejét.
-Hát, chh. - sóhajtott Taehyung.
-Akkor ha átmész hozzá és ő rád mozdul, beadod a derekad?
-Inyeeeee....... haaaahhhhh. - gondolkozott V, lassan pedig újra fogai közé került egyik körme, mialatt értelmes szavak még mindig nem hagyták el torkát.
-Nem fogja megtudni tőlem senki. Ha meg jólesik, nyugodtan. Engem viszont érdekelnek a részletek.
-Pfffff. Argh.
-Tudom. - dőlt az ágy támlájának - Könnyű beszélni. De úgyis övé a neheze. Neked csak nyögni kell majd, meg terpeszteni. - kuncogott a kisebb.
-Nyehh. - rázta meg kicsit fejét.
-Ez az igazság. Nem kéne amúgy menned?
-Háááááááááát...... ahhh.
-A rajzod már megvolt, Rapmon is végzett. Tuti rád vár.
-Uhmmm...... - nézett telefonjára.
-Nem fog írni. Menjél! Aztán várlak vissza. - vigyorgott, mire Tae ránézett.
-Nyehh.... bleeeee. - öltött nyelvet.
-Csak, mint jó barát. - csillogtatta édes nyuszimosolyát a maknae - Rád fér a lazítás. Rossz, hogy ilyen vagy, mint amilyen miatta. Nincs kivel vandálkodni.
-Hah. - nyögte oda megvetően.
-No meg persze aludni.
-He..... he.
-Menjél már! Zavar, hogy itt vagy. - kelt fel Jungkook, majd barátját kezdte az ajtó felé tuszkolni - Ne nyögj hangosan majd.
-Áááááá! - kapaszkodott meg a fürdő ajtófélfájában - Ummm. - bújt is hozzá.
-Nem lesz baj! A leaderről beszélünk. Na! - fejtette le ujjait Kook - Tűnés!

Rapmon már épp feladta volna a várakozást, ha tudta volna. Csak feküdt ágyában és hiába a fárasztó nap, nem tudott elaludni. Csupán a plafont bámulta, miközben ezen az egészen gondolkozott. Vajon jó ötlet-e, de biztos nem, viszont kell, mert így nem jó. Ám utána milyen lesz? Még rosszabb? De ha meg nem lenne, lehet akkor lenne rosszabb. Aztán meg ha jól sül el? Akkor.... utána hogyan tovább? Áhh nem jó ötlet.... vagy igen? Forogtak a kérdések fejében, majd megzavarták a káoszt az általában rendezett elméjében egy kopogással. Reménykedve ült fel ágyában és várt még újabb hangra, mikor pedig megkapta az ajtóhoz rohant, hogy kinyissa azt.
-Szia Nam!
-Jin.
-Igen. Gondoltam átjövök, hogy megbeszéljük a dolgokat, ha már napközben nem akartad. Hoztam sütit is. Nagyon finom. - mutatta a kis csomagot.
-Ummm.... nem most nem. Aludni szeretnék, fáradt vagyok. - utasította vissza Namjoon.
-Biztos? - szomorodott el Seokjin.
-Igen. Majd később megbeszélhetjük, rendben?
-Rendben. De beszéljük meg. Meg kell oldanod. Elég nekünk egy fura V, nem kell, hogy a leader is érdekessé váljon.
-Nem lesz baj.
-Rendben. Akkor szép álmokat! A sütit azért itt hagyom. - nyomta társa kezébe a kis csomagot.
-Köszönöm. Jó éjt!
-Neked is. - indult vissza Jin.
-Mi? Lefekszel? - hallotta meg Taehyung hangját Rapmon, mikor már becsukta volna ajtaját, de hatalmas lendülettel nyitotta sarkig, mikor megcsapta fülét a dörmögés.
-Igen Tae. A leader fáradt. Hagyd aludni. - mondta neki Seokjin, ahogy találkoztak útközben.
-Taetae! - lépett ki szobájából Nam, a két fiú pedig ott állt szinte az ajtó előtt és azonnal rákapták tekintetüket.
-Igen? - pislogott a fiatalabb, majd azonnal pirulni kezdett, amint Namjoon őt nézte.
-Gyere csak! - lökte szinte félre Jint, amint V kezéért nyúlt - Egy furcsa Taeval kevesebb. - mondta a legidősebbnek aki értetlenül szemlélte az eseményeket - Jó éjt! - tűnt el szobájában a fiatalabbal és becsapta az ajtót.
-Jó éjt! - ráncolta szemöldökét Jin, de nem sokáig gondolkozott rajta. Nem baj az, ha Rapmon végre tud valamit kezdeni Vvel, aki ettől majd rendbe jön, vagy legalább javul, így fojtatta útját vissza Hoseokhoz.

-Azt hittem már nem jössz. - mosolygott a kisebbre RM.
-Én..... Kook volt.
-Jungkook? - lepődött meg a leader - Tudtam, hogy tud valamit, de nem mondja el.
-Beszéltetek? - nyelt nagyot.
-Igen, de befogta a száját. Nem mondott semmit. Kis hamis.
-Hmmm. - sóhajtott Tae, miközben fejében egyre hangosabbak lettek a "mégsem" hangok és kerülni kezdte Rapmon tekintetét.
-De örülök, hogy itt vagy. - fogta meg társa vállait a másik, majd egy mosoly után magához ölelte.
Taetae meglepődött, de igazából nem tudta, mire is számított. Pár pillanat alatt inkább megkönnyebbült lelke és félénken karolta át társát, pedig ezzel még sosem volt baja, végül pedig hozzá bújt. Percekig álltak csak és nem engedték el egymást, majd azonban Rapmon volt az első, aki elég erőt tudott összeszedni, hogy megszólalhasson.
-Nem tudom, mit kéne tegyek. - de Tae nem válaszolt. Nem tudott semmit, csupán társa felsőjébe markolt és jobban szorította magához - Ugyanúgy kéne kezdenem, mint máskor? Nem tudom. - csókolt Taehyung fejére, aki csak behunyta szemeit és élvezte a törődést - De.... még nem.... ahhj nem tudom. Most csak jó ölelgetni téged. Itt alszol? - erre V csak morgott egyet, amit RM igennek vett - Akkor gyere! - tolta el magától kicsit, majd megfogta kezeit és az ágy felé kezdte húzni - Bár egyszemélyes, de.... ti már hárman is aludtatok ilyenen. - mászott be a vékony takaró alá - De..... ha nem akarsz nem kötelező. - nézett Taera, míg már csak néhány ujjukkal kapaszkodtak egymásba.
-Umm.... - vert hevesen szíve. Be akart bújni a leader mellé, ám picit félt. Mi lesz, ha más is történik, vagy ha nem? - Én..... - nézte kezeiket, amint Rapmon már játszadozni kezdett vele, hátha be tudja csábítani maga mellé.
-Gyere! Nem eszlek meg. - mosolygott, V pedig látva a reménykedő szempárt bátortalanul térdelt fel a matracra és lassan foglalt helyet az időseb mellet..... fogjuk rá, hogy mellett, hisz félig meddig rá kellett feküdnie mellkasára - De nem erőszak ám. Nem szeretném, ha azt hinnéd. Bármikor elmehetsz.
-Uhum. - élvezte helyét a másikon és némi fészkelődés után megtalálta tökéletes helyét, Mone pedig simogatni kezdte - Hangos.
-Mi? - emelte fel kezeit az idősebb.
-A szíved. - tette máshova fejét, hogy ott is meghallgassa, de az első ponton volt a leghangosabb. Még érezte is, amint dobban - Itt nagyon. - maradt inkább eredeti helyén - Tetszik.
-Nem az enyém. - fogott újra a fiatalabb cirógatásába RM és a kusza tincsekkel kezdett játszadozni, míg másik kezével átkarolta Vt.
-De. Már az.
-Hm. Aranyos vagy. - sóhajtott a leader.
-Meh...
-Hehe. - kuncogott - Megint kezded.
-Nyeh.
-Jó éjszakát! - érezte végre, hogy kezd álmosodni.
-Jó éjt! - pihentette fejét továbbra is az idősebb mellkasán V.
Csak hallgatta és érezte szíve minden lökését, miközben kezdett lassan megnyugodni, ám továbbra is pörgött elméje. Az este nem történt semmi, és nem is fog alapon kicsit csillapodott, de a reggeltől még félt. Vajon RM hogyan fog hozzá viszonyulni? Az eddig már milliószor átélt helyzetek most elsőnek bizonyultak, így ötlete sem volt, mire számítson, viszont reménykedett, hogy nem lesz baj. Ha bármi rosszul sülne el, az nem csak a lelkének ártana, hanem a bandának is. Ám erre nem csak ő gondolt. Namnak már napközben is sokszor megfordult ez fejében, de az is, hogy ha így marad minden sem lesz jó a csapatnak, így ez volt az egyetlen lehetőség, amivel változtathattak a felálláson valamilyen irányba, de azt, hogy milyen irányba, még ők sem tudták. Rapmon épp saját ágyában aludt el ezekhez hasonló gondolatokkal, míg Tae nem bírt álomba merülni, aztán világossá vált számára, hogy már nem is fog. Felemelte fejét, mert majd megsüketült és morcosan nézte a szundító leadert.
-Horkolsz. - jegyezte meg, de az meg sem hallotta. Fáradt volt - Megint.


(Folytatjuk! :D Húúúú és most rengeteg linket nyomatok ide nektek. Időrendi sorrendben!
Suga szülinap! Hétfőn lejár, addig küldjetek még képeket!  Link Sugahoz!
Nyereményjáték, bár ez még jó hosszú. Figyelem! Túl sok yaoi megoldás van. Szankciókat fogunk bevezetni, ha így folytatódik. Nyereményjáték leírása!
Végül pedig! Saját, az oldal szervezte project :D Fanlevél a srácoknak! Fanlevél event!
Na ragadjatok tollat és ezúttal most nektek kell költőkké válnotok :D Ám adunk tippeket. Sok sikert srácok! Mellesleg.... csak miattatok csinálunk mindent és a fiúkért. Ezt sose feledjétek! :) )

BTS Fanlevél Küldés!

Sziasztok!

Nos hát indítunk egy projectet is az oldallal.

Ezt azért kezdeményeztük, mert sok ARMYval beszéltünk már, hogy mi küldtünk ki csomagot is, levelet is, ilyenkor pedig nagyrészt mindenki csak nézett egyet hogy, ilyet lehet? Szóval ezért gondoltunk indítunk egy ilyesmit, így levesszük a terhet a vállatokról és egy sokkal nagyobbat aggatunk nyakatokba. Ez pedig annyi, hogy ki kell találnotok mit szeretnétek írni a kedvencnek, vagy épp az egész bandának. Nos tényleg ez szokott lenni a legnehezebb feladat, ám a többit mi intézzük. Segítünk nektek angolra fordítani, majd ha ez megvan, begyűjtjük a leveleket 500 Ft kíséretében és egyszerre adjuk fel az egészet.

Mindez június 1.-ig lehetséges, ugyanis szülinapra szeretnénk ha odaérne.

Jó hosszú időtök lesz, de nekünk is van ez, mert nekünk is rengeteg dolgunk van. Így lényegében az előre megjósolt csúszásainkat is beleszámoltuk.

Ám ez csak egy rövid összegzés arról, hogy mit is szeretnénk. Az eseményt megtaláljátok facebookon. Kérünk titeket figyelmesen olvassátok el és ha van kérdés ezek után, csak akkor írjatok oda. A többivel kapcsolatban pedig odaírjatok, ahova kértük!

Várjuk leveleiteket!

ESEMÉNY

 

Nemesis Secret 3. rész~ A lény

 ~N Raiko


Fél órával később meg is jelent a leader. Meg se várta a kérdéseket, rögtön bele is fogott, hogy minél kevesebb idő teljen el. Bár egy órát így is rá számolt a biztonság kedvéért, mert biztos időre lesz szükségük felfogni azt, amit majd mond nekik.
- Srácok… Én nem az vagyok, akinek hittetek.


-Be kell, hogy valljak valamit.. Srácok, ez tényleg nagyon hihetetlenül fog hangzani…. de nem ember vagyok, hanem egy…. varázslény. Igazából egy mágus vagyok és a varázsvilág ahol élek, nagy bajban van. Az édesanyámat elrabolták a sötét oldal lényei. Apám pedig felbontotta a békeszerződést és háborút indít ellenük, de túl kevesen vagyunk és a fekete mágiát használók ellen biztos lenne a bukásunk, ezért van rátok most nagy szükségem, szükségünk.

- Te, akkor most apád valami király ott, vagy mi?- kérdezte értetlenkedve Suga, mivel egyedül ő tudott megszólalni a többiek pedig csak tátott szájjal figyeltek.

- Igen, de nyilván, mint az szokott lenni, valamelyik gyökérnek nem tetszett semmi, amit apám csinált, túl békésnek tartotta a birodalmat és gondolom féltékeny is volt rá rendesen, ezért megalapította a saját kis világát gonoszokból.. A durva az, hogy tényleg nem tudja senki ki a gonoszok vezetője. Rengeteg lényt kihallgattunk, de semmi. Kajak még ők sem tudják.

- Na,én, tisztellek téged sok mindenért... De ilyet még te sem találnál ki, főleg mert a családodról van szó, ami pedig nem játék. Én hiszek neked és veled tartok, segítek neked megmenteni a világodat!- magabiztosan Mone mellém állt és biztatóan nézett a többiekre.

- Én kicsit szkeptikus vagyok még, de egyben rohadtul kíváncsi, imádok kalandozni, arról nem is beszélve, hogy HARC is lesz, szóval alap, hogy benne vagyok.- lelkesedett fel teljesen Jimin, akit a harciszellem hajtott leginkább.

- Mindig azt mondtad nekem varázsvilágban élek, na, majd most! Meg unatkoztam volna, a szünetben ezért mindenképp benne vagyok én is.- mondta V, majd lomhán beállt a sorba mellém.

- Gyerekek, ez nagyon sokat jelent nekem köszönöm, hogy nem tartotok komplett idiótának.- kezdett szipogni a leader, majd jó erősen magához ölelte a fiúkat.

- Nem baj, ha én nem mennék? Kicsit megrémít ez az egész dolog és a szüleim is várnak.

- Ne aggódj Kook, semmi baj egyelőre, ha nem baj csak titeket vinnélek el, ha már magatoktól vállaltátok el. Valakinek itthon is kell, maradnia hisz nem tudhatjuk mi lesz, és mindenre fel kell készülnünk.

- Ne mondj ilyeneket! Biztos nem lesz baj és megoldjátok, ha majd felocsúdunk mi is, akkor már ránk is számíthatsz.- kezdett el Hyungoskodni Jin.

- Majd..... igen.... Mi is...- nem, Hopi teljesen szétesett, neki tényleg kell egy kis idő.

- Rendben van, akkor számítok rátok itthon is. Nagyon köszönöm nektek, tényleg. Akkor mehetünk?

- Vágjunk bele!- lelkesedtek fel mindannyian.

Rapmonster elvezette őket az átjáróhoz, majd mikor átléptek a másik világba tátva maradt három társának a szája, hiszen tényleg nem gondolták volna, még álmaikban sem, hogy ilyen hely létezik, és pont velük történik meg ez a csoda. A szemük elé tárult egy kis rét, tele virágokkal, őzikékkel, szivárványokkal, amik alatt kis manók táncoltak. Igazából ez csak Taehyung fejében játszódott le, direkt csukva tartotta a szemét miközben átlépett a kapun. Ami tényleg körülvette őket az egy szép titokzatos erdő volt. Magasra nyúló fák, amik között a napnak a sugarai bevilágítottak, gyanta illata terjengett a levegőben egy kis virágillattal és friss esővel megspékelve. Maga a nyugalom.. madárcsiripelés.. varázslatos látvány volt. A szemük nem tudott betelni a látvánnyal, hihetetlen érzések kerítették őket magukba, úgy érezték ezeknek az érzéseknek nem szabadna elmúlnia soha.

- Jé, de komoly! Totál olyan az a rész, mintha felgyulladt volna, de akkor miért van ott egy szép piros virág?- kérdezte Suga, majd közelebb akart menni a növényhez megvizsgálni, ám ekkor egy kéz kinyúlt a földből és megragadta a lábát, és elkezdte lefelé húzni, a föld mélye felé.- Úristen mi a szent szar ez??? Bassza meg! Valaki csináljon már valamit!!

Rapmon és V gyorsan a kezei után kaptak és amilyen erősen csak tudták húzták visszafelé. A kézben viszont hihetetlen erő volt, emiatt nagyon küszködtek. Jimin gyorsan kapkodta fejét jobbra-balra, majd megakadt a tekintete a kapu mellett lévő fejszén. Gyorsan megfogta és egy nagy erőteljes csapással levágta a kezet a lábról. Ennek eredményeként a fiúk hátraestek, a kéz pedig porrá lett.

- Na jó, erről nem volt szó. Mi a fene volt ez?- lihegett az ijedtségtől Suga.- De ami a legfontosabb: Jimin honnan szedtél te egy fejszét, te is varázsló lennél titokban?

- Nem, ott volt mellettem- mutatott arra, ahol találta a hasznos kis tárgyat.

- Jah igen, önvédelem szempontjából van ott, ha esetleg mikor átjövünk, és csodálkozás közben átlépnénk a rossz oldalra meg tudjuk védeni magunkat.- mondta nyugodtan és halál természetesen Rapmon.

- Ja jó. Oké tökre nyilvánvaló nem is tudom miért, kérdezek én ilyeneket.- akadt ki teljesen Yoongi.

- Gyerekek, megint én képzelődöm vagy ti is látjátok, ahogy egy hintó ló nélkül idejön?- kerekedett ki V szeme, mert maga sem akarta elhinni, amit éppen mondott.

- Óh nem, dehogy is, ezek a varázslények a thesztrálok, csak mi láthatjuk őket, ember nem.Ez is egy védekező mechanizmus nálunk de a ti állapototokban lehet jobb is, hogy most nem látjátok őket.

- Miért nincsen feje?- kezdett volna poénkodni Jimin ám nem jött neki össze.

- Inkább meghagylak ebben a tudatban és nem árulom el szükségem van  még rátok.- kacsintott a kisebbre, amitől rögtön elment a kedve a viccelődéstől.

Elérkeztek egy kisebb szakadékhoz, viszont a hintóval nem tudtak átkelni így gyalogolniuk kellett a palotáig, ami szerencsére nem volt olyan messze. Útközben nem találkoztak más varázslényekkel, valószínűleg készülődtek a közelgő harcra. Egyszer csak egyre jobban kezdett lemaradni Jimin, izzadt és nehezen vette a levegőt. Suga a látása miatt panaszkodott, hogy kezd elhomályosulni minden körülötte, míg V csak össze-visszabeszélt.

- Rapmon csinálj, valamit mindjárt megfulladok.- kezdett el a földre feküdni hátha jobban kapna levegőt ám nem sok sikerrel járt.- Suga Hyung is bajban van le fog esni a szakadékról, ha homályosan lát, de szerencsére Tae-nak semmi baja.

- Már hogyne lenne, össze visszabeszél- kezdett már nagyon ideges lenni a legidősebb, mert a Leaderjük nem úgy nézett ki, mint aki tudná, mi is történik velük.

- Jó, de ez megszokott, sose tudjuk, hogy miről zagyvál.- kezdtek volna el veszekedni, amikor a varázslónak támadt egy ötlete.

- Várjatok, azt hiszem,tudom, mi lehet a bajotok. A légkör nem embereknek való, ezért nem képes alkalmazkodni a szervezetetek. De tudok egy átmeneti megoldást, körülbelül egy hétig tart a hatása, addigra meg talán rendeződik minden, ha jól mennek a dolgok. Protego totalum!- ezzel a varázsigével egy ideiglenes levegő burkot és egy egyfajta pajzsot varázsolt köréjük.

Pár perccel később  már mindenki jobban volt, így folytathatták útjukat. Mikor beléptek a palotába már várta őket a király. Bemutatkoztak, meséltek kicsit neki milyen az emberi világ vacsora közben, majd mindenkit elszállásoltak egy külön szobába, hogy másnap beavathassák őket a részletekbe.

Eközben a Dormban Hoseok teljesen sokkos állapotban volt, még mindig, szegény Jin nem tudott vele mit kezdeni, egyszerűen csak bevitte a szobájába, vitt neki teát és hagyta, had szedje össze magát egyedül. Kook, ahogy mondta is a fiúknak, elment a szüleihez, kicsit menekült is ettől az egész helyzettől, mert őt is megrémítették a hallottak. Egyedül SeokJin tartotta magát. Kicsit elmélkedett miközben simogatta Dongsaengjének az arcát, hátha gyorsabban elalszik, de végül arra jutott bármi is fog történni mindenképpen ki fog tartani társai mellett. Nem csak nekik nem sikerült valami jól aludniuk, de a másik világban lévő tagoknak sem. Vagy az izgatottság miatt vagy a félelem miatt, de folyton csak forgolódtak. Suga annyira nem bírt már az ágyban maradni, hogy muszáj volt felkelnie. Ki akart menni az erkélyre ám érzett valami vonzást. Nem tudta volna megmondani konkrétan, de tudta, hogy neki most mindenképp ki kell mennie a palotából. Mintha valaki hívogatta volna. Elment egészen az erdő egyik sarkába ahol hatalmas nagy levelek voltak, három ember kényelmesen elfért volna alattuk. Ahogy közelebb ment világítós pillangók repültek fel és a levelek is mindenféle színben pompáztak a sötétben. Messziről csak egy nagy fényáradatot lehetett látni, viszont közelről egészen fantasztikus látvány volt, egyszerűen mesebeli. A nagy álmélkodást azonban megzavarta egy hang. Olyan volt mintha valaki villámgyorsasággal szaladt volna felé nagy zörgéssel. Sugának teljesen földbegyökerezett a lába, el nem tudta képzelni milyen lény törhet az életére, ám a vonzás, amit érzet egyre jobban kezdett felerősödni. Aztán hirtelen a közeledő lény megállt, Yoongi pedig csak a két szemét látta villogni és a kikandikáló farkát az egyik levél mögött.


Na, szóval a BTS egyik fele megismerkedett Mone szülőhelyével :D A következő részben pedig ki fog derülni, vajon ki is akar rátámadni Sugára :3 (De nem biztos a támadás bár valószínű... majd  kiderül ;) )
Természetesen azt se felejtsétek el, hogy indítottunk blog játékot, szóval tessék arra is jelentkezni ha szeretnétek ajándékokat :D (Nem csak yaoikat írunk lehet ám hentaiba is jelentkezni illetve vegyesbe :D )
Plusz fandom projekt még mindig fut és várják a képeket Suga szülinapjához és az 1000. naphoz :D 

Jin&Jungkook yaoi threeshots 3. rész

-Jinhhh. - csúszott ki végül száján, bár a lehető leghalkabban, mikor már majdnem teljesen magához tért és kinyitotta szemeit. Még mindig levegőért kapkodott, de már nem annyira mint korábban, viszont elkezdett reménykedni - Legyen dolga Suganak, kérlek! - imádkozott suttogva, miközben elkezdett végre tusolni.

 

-Hyung, neked most nincs semmi ihleted? - ült a legidősebb ágyán Jungkook, miközben annak párnáját ölelgette és reménykedett.

-Most pihenek. Mert? - fordult másik oldalára, ezzel hátát mutatva a kisebbnek - Akarsz stúdiózni?

-Nem, csak érdekelt. Mostanában nem jártok le Rapmonnal egész estékre.

-Mert most más a helyzet. Fárasztóbbak a napok, meg nincs is annyira ihlet roham. - temetkezett párnájába.

-Ahh értem. Aztán lehet már holnaptól már lesz, ugye?

-Mindig ennyit beszélsz? - emelkedett fel ér ránézett álmosan - Mert akkor többet nem alszol itt.

-Csendben vagyok.

-Végre. - fejelt vissza a párnába.

-Na. - jelent meg Jin az ajtóban, mire Suga morgott, hogy továbbra sincs nyugta - Aludhatunk. - csukta be az ajtót, majd elbotorkált a sötétben ágyáig - Remélem ezúttal ruhában alszol kicsi maknae. - emelte meg a takarót és bemászott a kisebb mellé.

-Igen. Azért hyung, most nem egyedül alszok.

-Hát reméltem is, hogy ezért fel fogsz öltözni.

-Befejezhetnénk a trécselést? Van aki aludni szeretne. - szólt rájuk Suga.

-Bocsánat Yoongi. Jó éjt! - hallgatott is el Jin.

-Jó éjt! - reménykedett csendben a másik végül pedig meg is kapta, ugyanis a kis pár meg nem, mert szólalni hangosan az este további részében

Csupán fészkelődtek még pár percig, majd mikor már Jungkook a lehető legjobban odabújt az idősebbhez, Jin a kisebb köré fonta karjait és fejére csókolt. Bátran ölelkeztek, hisz a szoba másik lakója sohasem foglalkozott az ilyesmivel, a többiek pedig messze voltak. Különben is, pici az ágy, ha kérdezik és így kényelmes. Ez lenne a mentőmondatuk, ám reménykedtek, hogy nem lesz rá szükségük, bár nem görcsöltek emiatt. Jungkooknak eszébe sem jutott mialatt igyekezett minél közelebb maradni idősebb társához, így még mocorgott, amivel akarta ellenére sem hagyta elaludni a másikat.

-Kookh! - sóhajtott a fiatalabb nevét lehelve a sötét szobába.

-Hmm?

-Nyugi. Aludni szeretnék. - suttogott.

-Bocsánat.

-Semmi. Szép álmokat.

-Azok lesznek. - vigyorgott a legkisebb, bár ezt párja nem látta, és igyekezett nyugton maradni, hogy eleget tegyen a kérésnek.

Reggel viszont azt várta volna a világ is, hogy fordul a kocka és a mindig koránkelő Jin fogja zavarni a kisebb édes álmait, ám ezúttal már annyira kimerültek voltak a rengeteg munkától, hogy még az idősebbnek is több pihenésre volt szüksége, amit azonban telefonja ébresztője nem engedett meg. A már gyűlölt dallam újra megszólalt, mint minden reggel, mire a három fiú morogva reagált. Seokjin morcosan engedte el a kisebbet és nyúlt mobilja után, ám már jól ismerte önmagát, így azt olyan messzire rakta, hogy pont fel kellett állnia érte.

-Lassan kelni kell.- mászott vissza a legfiatalabb mellé, majd a takaró alá újra befészkelte magát és átölelte Kookot.

-Nem akarok. - bújt hyungjához - Máshoz több kedvem van. - fonták össze lábaikat, de a fiatalabb fejében más terv készült kibontakozni, így mocorogni is kezdett, minek következtében reggeli merevedéseik a vékony pizsamaruhákon keresztül összeért.

-Ne csináld ezt. - szorította magához Jin a másikat, hátha ezzel le tudja majd fogni, de annak csípője csak mozgott tovább - Állj le! - mordult rá, de igyekezett csendben maradni, hisz Suga még a szobában volt és nem tudták, mennyire kelt fel az ébresztőre.

-De én szeretném. - emelte fel fejét Kookie, így pedig Seokjin nyakába bújt, aminek eredménye apró, forró, nyálad csókok voltam lüktető erén.

-Nem vagyunk egyedülh. - sóhajtott. Igaza volt, de igazából nem ez tartotta őt vissza a legjobban - Pihenj kicsi Kook! - markolt a kisebb fenekére és magához szorította, így viszont ágaskodó férfiasságaik szinte teljes mértékben egymáshoz simultak.

-Mert így aztán kicsit se izgató. - emelkedett fel kicsit Jungkook, hogy ezt az idősebb fülébe tudja súgni.

-Csak most ne. Nem vagyunk egyedül.

-Nem kívánsz?

-Úgy érzed, hogy nem kívánlak? De, nagyon is a nap minden percében és valahányszor más ölelget téged szétvet a féltékenység. Viszont most nem vagyunk egyedül. Majd máskor, ha sikerül a kis magány. - pillantott a kisebb szemeibe, amiket még sohasem látott ennyire csillogni.

-Rendben. - mosolyodott el lassan a Kookie - Akkor jó reggelt! - nyomott egy gyors csókot párja ajkaira, amin az idősebb meg is lepődött - Megyek mosakodni. - pattant ki az ágyból a fiatalabb, majd már a szobában sem volt, mialatt Seokjin próbált feleszmélni a hirtelen váltásból.

-Szóval ezért akart ennyire itt aludni. - szólalt meg Suga néhány perccel később.

-Yoongi? - könyökölt fel Jin és társa ágya felé fordult - Te…. ébren vagy?

-Igen. Felkeltem a nyomorult telefonod borzasztó ébresztőjére.

-És… mennyit hallottál? - nyelt nagyot Jin. Nem így akarta tudatni a többiekkel, hogy mi a helyzet, de főleg nem mostanában. Majd maximum akkor tervezte, mikor már huzamosabb ideig tart és sokkal biztosabb, mint így az elején.

-A nap minden percében meg akarod dugni Kookot? Buzi lettél hyung? - fordult hátára a rapper.

-Én…. csak….. nem tudom, de Kook….

-És mióta? A veszekedések is házastársi gondok voltak? - fordította lomhán fejét társa felé, akihez beszélt.

-Nem. Utána. A békülés… túl jóra sikeredett.

-Értem. Ki tud még róla?

-Senki. Neked sem kéne.

-Hmm… akkor ezek szerint kérhetek bármit, ha titoknak akarjátok megtartani a kis kapcsolatotokat, igaz?

-Ne légy gonosz Yoongi! - ráncolta szemöldökét Jin. Nem szerette, ha fenyegetik.

-Majd meglátjuk. A kis maknae néha nagyon bosszantó ám. - ült fel ágyában - De ha jól hallottam, még nem történt semmi komoly.

-Nem.

-Ez cuki. Tekintve, hogy te mennyit perverzkedsz, Kook meg hogy megnézte a nőket már hetekkel ezelőtt is. - vázolta fel a tényeket, ami Jinnek kicsit sem tetszett és azonnal grimaszolt is, amint a kisebb libidója kezdett témává válni - Viszont ha sor kerül rá, akkor ne olyan helyen, ahol én is járok, rendben? A tudattól rosszul leszek, hogy döngeted Jungkookot a kanapén, ahova ülni szoktam.

-Ilyen tuti nem lesz.

-Mert ő fog téged? Nekem mindegy, csak ne közös helyen.

-Nem ő fog engem. - mordult rá Jin.

-Megbeszéltétek, hogy ebben ennyire biztos vagy.

-Nem.

-Hát akkor? Ő sokkal férfiasabb néha. Míg te cukizol, ő feszíti az izmait. Azért készülj fel arra is, hogy mi lesz, ha mégis te maradsz alul.

-Ilyen nem lesz.

-Majd meglátjuk. - kelt ki ágyából - Hahh, kell a kávém. - sóhajtott, majd elindult kifelé a szobából.

-Suga. - szólt utána Jin.

-Mi va’? - fordult vissza az ajtóból.

-Nem mész mostanság stúdiózni egyik este?

-Érdekes. Kook pont ugyan ezt kérdezte tegnap. Nem tudom. De ahhoz, hogy titeket kettesben hagyjalak, hogy élvezzétek egymás társaságát, sokat kell fizetned.

-Akkor úgy csináljuk majd, hogy ott alszol a másik ágyban, ha nem akarsz lelépni.

-Fejlődsz. - sóhajtott nagyot Suga, majd orrnyergét dörzsölve vette rá magát válaszára - Rendben, majd megbeszélünk valamit. - pillantott újra Jinre.

-Köszönöm.

-Nem szívesen. - lépett ki végül az ajtón.

Ám ez a megtárgyalás nem következett be olyan hamar, mint várták. Jin nem sietette, bár néha megemlítette, például mikor Kook elsőre játszotta el azt, hogy beosont az idősebbhez, míg az fürdött. Kicsit sem egyértelműen húzta hyungja agyát, míg azt játszotta, hogy minden hátsó szándék nélkül segít rendesen megfürödni társának. Na az ilyen alkalmak után Seokjinben kicsit lüktetett a vágy, így beszélt szobatársával, de minden egyes lakalommal elmondta azt is, hogy nem, igazából még nem akarja. Akkor szeretné Jungkookot a matracba préselni, amikor kicsit sem számít rá és nem is próbálkozik annyira felizgatni társát, hogy elveszítse józan eszét, majd ott helyben magáévá tegye. Ő kedvesebb, ezért pedig sokkal érzékibben szeretné majd kivitelezni az első alkalmat, ami lassan, de biztosan közeledett. Végül el is érkezett az alkalom. Jungkooknak a banda nélkül kellett színpadra állnia, bár nem egyedül, és megmutatnia, milyen csodálatos is a hangja. Nem is izgult volna emiatt annyira, de sokkal bonyolultabbnak bizonyult a helyzet. Zion T.-vel kellett énekelnie rengeteg ember előtt, még a tévéz nézőket is beleszámítva, emiatt pedig nagyon izgult. Félt, hogy hibázni fog, hogy Zion T. nem lesz vele megelégedve, hogy elcsuklik a hangja, szétmegy a hangtechnika, vagy bármi hasonló, ami miatt szépen leég majd a színpadon. Így aznap hatalmas idegességében el is felejtkezett hyungjáról. Egész nap körbe volt ugrálva, és társai is próbáltak, készülődtek gyakorolta, mert csapat fellépés is várt rájuk, így Jin nagy elkeseredésére nem igazán foglalkoztak egymással. Bár az idősebb nagyon szeretett volna Kookhoz bújni, megölelni, vagy egy eldugott helyen csókot lopni tőle, de nem akarta megzavarni a kisebbet. Nagyon készült arra a napra és nem ő szerette volna kizökkenteni a tempóból, így meg sem próbálta, viszont eldöntötte. Ez lesz az a nap, amikor Sugat megkéri, hogy estére szívódjon fel, mert most a kisebb is megérdemli a jutalmat és jár is neki. Ha végül sikerül ezzel zárni napjukat, akkor Jungkookot olyan boldognak láthatja majd, mint még soha, ez pedig erőt adott neki, hogy csupán távolból gyönyörködjön az izguló maknaeban. De nem is kellett több, hisz ott lesz az este plusz…. olyan édes volt! Sose látta még ennyire feszülten.

-Ez aztán nap volt. - dobta le cuccait RM, amint visszaértek a dormba az éjszaka közepén, a fárasztó fellépés után.

-Igen. De én élveztem. - vigyorgott V, miközben saját szobája felé vette az irányt.

-Mert megint lepacsiztál minden idollal. - jegyezte meg Hoseok, hogy mi is történt a másikkal.

-Az csak jó, ha vannak barátaink a többi bandából is! - kiabált még vissza neki Taetae.

-Ebben igaza van. - állt ki mellette Jimin.

-Pont te mondod, aki mindig olyan tartózkodó a többiekkel? - mordult rá Hopi.

-Igen, mert… azért igaza van. - vigyorgott Jimin is.

-Na én gyors fürdök. - jelentett ki Suga, hogy ma ő lesz az első a zuhany alatt - Aztán Nam, lejössz velem a stúdióba? Van egy-két ötletem.
-Ahha, nekem is van pár irományom, amik már régóta ülnek a noteszomban. Csak kicsit összeszedem magam, meg zuhany nekem sem árt.
-Oké. Akkor sietek.
-Én is megyek majd srácok. Rég voltam már lent, így most nálam is felgyülemlett néhány dolog. - szólt a témához Hopi.
-Akkor a rapper line ma nem alszik itthon. - állapította meg a tényt Jin - Kook, van kedved velem még gyakorolni az este. Holnapra meg kel tanulnom egy szöveget és már múltkor is mondtad, hogy érdekel. Segíthetnél átismételni még lefekvés előtt. Persze csak ha van hozzá erőd. - indult szobája felé Seokjin.
- Óóóó! Megint szöveget tanulsz!? Igeeeeen! Érdekel! Segítek. - rohant utána a kisebb és láthatóan le se esett neki, hogy ki mit mért csinál.

Végül Jin szobájában töltötte az estét, míg Suga be nem nyitott, hogy elköszönjön, de a kicsinek ekkor sem koppant még, hogy tulajdonképpen nem véletlenül ürül ki hirtelen a szoba. Csak bújta a szöveget, míg a legidősebb megbeszélte a dolgokat Yoongival, miszerint az ő ágyát messzire elkerülik és cuccait is, mert ha megtudja, hogy azokat érintették, még az international ARMYk is tudni fogják, hogy ők ketten szexeltek. De Jinnek eszében sem volt a másik cuccait használni. Saját ágyába tervezte megdönteni a legkisebbet.
-Na Kookie, tetszik a szöveg? - csukta be az ajtót Suga után, majd visszasétált ágyához, amin a legfiatalabb ült és lapozgatta a szövegkönyvet.
-Én akarok lenni a másik. Veled tökéletesen elő tudnánk adni. - koncentrált Jin házi feladatára.
-Lehetsz. De csak itt és most. - támaszkodott meg Jungkook mellett két oldalt a matracon és a másik meglepetésére csókot készült lopni attól, aki le is rakta azonnal ölébe a füzetet - Ezt mért kaptam? - pislogott hatalmasakat, amint Seokjin elengedte ajkait.
-Suga elment kis édes. Egyedül leszünk az este. Csak mi ketten. Vagy nem szeretnéd? Hisz hetek óta ezért rágod a fülemet.
-De, de.... tényleg? - lepődött meg.
-Fel sem tűnt, igaz? - mosolygott Jin.
-Nem fogtam fel. Annyiszor mondtad, hogy nem, hogy már eszembe sem jutott.
-De most igen. Az egész este csak a miénk és én szeretnélek megjutalmazni a mai napért. Nagyon ügyes voltál, büszke vagyok rád.
-Köszönöm hyung. - esett zavarban. Még sosem dicsérte meg ennyire egyenesen őt a másik, pláne nem így. Mondatából tisztán érezte a fiatalabb, hogy párjának tekinti őt Jin, amitől kellemes melegséget érzett mellkasában. Most igazán érezte, hogy a másik nagyon szereti.
-Na tedd ezt le. - vette ki Jungkook kezéből a könyvet és arrébb rakta - Még összegyűröd nekem. - hajolt a kisebb nyakéba Seokjin és csókolgatni kezdte.

A fiatalabb nem hitte el. Sokszor próbálkozott rengeteg helyen. A zuhany alá is rendszeresen bemászott párjához, hátha sikerül belőle kicsikarni valamit, de szinte sohasem jutott előrébb, most pedig nem is kellett tennie semmit, máris kényeztették. Csupán akkor eszmélt fel az addig álomnak hitt helyzetben, mikor Jin ledöntötte őt ágyára és lágyan megharapta nyaka puha bőrét, mire ösztönösen felsóhajtott, kezei pedig az idősebb alkarján indultak fel párja vállai felé. Amint forró csókokat kapott egyre jobba izzó bőrére, ujjai utat találtak az idősebb pólója alá. Nagyok sóhajtozott, miközben Seokjin hátán simított végig és kicsit lehúzta magához, hogy egy röpke pillanatra teljesen egymáshoz tudjanak simulni, majd megérezte kulcscsontján párja ajkait, mire felnyögve hátrahajtotta fejét, feljebb emelte mellkasát és szinte könyörgött az idősebbnek, hogy megismételje tettét. Ám Jinnek útjában állt az a fránya póló, viszont egyik keze már neki is rég a kisebb kockáit és oldalát simogatta, így Kook lábai között sarkára ült, hogy megfoszthassa a fiatalabbat felsőjétől. A maknae örömmel dobta messzire a zavaró ruhadarabot, majd saját testén pihentette kezeit míg végignézte, ahogyan Seokjin szorgos vetkőzésbe fogott. Ő még övétől is szabadulni kezdett és amint azt kirántotta nadrágjából, a kisebb sliccét vette kezelésbe. Nem szeretett volna sokat vesződni a ruhák szétdobálásával, így hamar lehúzta Jungkookról farmerját, a kisebb zavarba esett valamiért, ezért miután már csak egy boxerban feküdt, lábai között párjával, az ágyon, térdei közelítettek egymás felé, ám Jin ezt nem hagyta és megfogva azokat kényszerítette terpeszbe Kookot.
-Mi a baj? - mosolygott lágyan a kisebb szemeibe.
-Nem.... nem tudom. - pislogott sűrűn - Hirtelen szégyenlős lettem.
-De mért? - támaszkodott meg feje mellett kezein Seokjin, majd továbbra is megnyugtató, édes mosolyával őrizte a kisebb tekintetét.
-Nem tudom.
-Pedig sokszor jöttél be hozzám fürödni meztelenül. Most meg még van rajtad ruha. Bár tény, hogy nem sokáig.
-Aaaahh, hyung! Rajtad se legyen!
-Vetkőztess le!
-Rendben. - vett is lendületet, hogy most majd leteríti a másikat, de az megakadályozta a kisebbet terve kivitelezésében.
-Na na na. Csak vicceltem. - nyomta vissza a matracba Jin miközben kuncogott - Vetkőzök én magamtól is.
-Akkor siess. Már alig férek el. - mocorgott és kiskutyaszemekkel pillantott fel az idősebbre, hátha ezzel eléri, hogy pillanatok alatt megszabaduljon maradék ruhájától is.
-Inkább segítek a kis problémádon. - mosolygott, majd megcsókolta Jungkookot.
Nem sokáig sajátította kis a legfiatalabb nyelvét, mert hamar folytatni szerette volna útját lefelé, végig a maknae puha bőrén, izmos felsőtestén, kockás hasán, míg el nem ért annak legszűkebb ruhaneműjéig. Felpillantott Kookra, miközben ujjait bebújtatta a boxerba, hogy lehúzza azt párjáról, majd csókjaival haladt a kis alsónemű után egészen addig, míg el nem ért a fiatalabb férfiasságának tövéhez. Amint arról lekerült utolsó ruhadarabja is Jin folytatta, amibe belekezdett. Torkához simult Jungkook büszkén álló mérete, mialatt apró puszikkal közelített afelé és lassan csókolt végig férfias méretén, közben pedig végig a legkisebbet figyelte, aki csak nyögött és ugyan így tett. Nem hitte el amit érzett, így muszáj volt látnia is, ám amint társa szájába vette péniszét Kookie szemei lecsukódtak és hatalmasat sóhajtott. Rég volt része hasonlóban, ezért szinte teljesen új érzés kezdett eluralkodni testén. Seokjin néhány apróbb mozdulata közben kezeit idősebb társa vállaira vezette, lábait jobban felhúzta és nagyobb terpeszbe nyitotta azokat, majd újra lepillantott a szorgosan munkálkodóra. Alig látott ki szempillái alól, de pont eléggé ahhoz, hogy egyre sűrűbben nyögjön. Túl jó érzés volt, túl szép kilátással, túl tökéletes munkával, így megpróbált mélyebbeket lélegezni. Fejét visszaejtette a párnára, szemei újra lecsukódtak és közben abban reménykedett, hogy nem álmodik, mikor hirtelen rá is jött, hogy nem.
-Hyung! - kapta vissza tekintetét az idősebbre és annak vállain pihenő kezeinek hála, még kicsit el is tudta tolni magát társától, aki meglepetten engedte ki a fiatalabbat szájából.
-Nyugalom. Ez kell. Pihenj le. - fogott rá újból Kook péniszére - Finom vagy. - vette ismét nyelve mellé.
Jungkook igyekezett úgy tenni, ahogyan azt Jin javasolta, de nehezére esett. Az idősebb ujját tökéletesek érezte magában és cseppet sem volt kellemes. Már elgondolkozott azon is, hogy inkább megkéri, hagyják abba, főleg mikor párja második ujját is megérezte magában. Ekkora élvezetes sóhajai végleg megszűntek és egy halk nyikkanás hagyta el csupán torkát, majd összeszorított szemekkel, rendszertelen lélegzetvételekkel tolta el Seokjint.
-Nyugi. - mászott vissza fölé az idősebb, de a kellemetlenséget okozó két ujját továbbra sem húzta ki Kookie szűk testéből - Mindjárt jobb lesz. - simította meg a kisebb arcát, aki továbbra sem nyitotta ki szemeit, csak nagyot nyelt.
-Nagyon rossz. Fájh. Hagyd abba. - küzdött és remegő kezekkel nyúlt Jin párja karja után, hogy eltolja azt.
-Várj egy kicsit. Itt kell lennie. - mozgatta ujjait, mire Jungkook fájdalommal teli hangokat hallatott.
-Hyungh! - pillantott fel Jinre kérlelő szemekkel.
-Egy pillanat. Itt..... valahol.
-Hyungh én, AHH! - tátotta el száját, amint az idősebb ujjai megtalálták azt, amit kerestek.
-Mondtam. - érte el újra az érzékeny pontot és Kookie elengedte kezét, majd azonnal párnájába markolt, miközben egy pillanatra sem engedte el Seokjin tekintetét - Ezt akarom látni egész este. - mozgatta ujjait és igyekezett minél többször a fellegekbe repíteni a kisebbet - Olyan szép, hogy élvezkedsz. Ez nagyon felizgat.
-Hyungh! - lihegett Jungkook, miközben igyekezte nem széttépni a szegény párnát - Mégh!
-Csinálom édesem. - csókolt a kisebb nyakába Jin, amint az oldalra fordította fejét és újabb mély levegőt vett - De mással is szeretném. - kezdett ollózó mozdulatokba ujjaival.
Muszáj volt kicsit ellazítani a másik feszes izmait, ám közben végig figyelt, hogy néha elérje azt az érzékeny pontocskát, amitől Kooknak elállt lélegzete is. Hosszú percekig kényeztette az alatta fekvőt csókjaival és pontos mozdulataival, de ő sem bírta már tovább. Túlságosan izgatóan nyögött a kisebb lassan kezdett becsavarodni, így mikor már elég lazának érezte párját Jin, felemelkedett és lejjebb tolva alsó ruházatát fogott saját nagyságára, amit Jungkook figyelemmel kísért.
-Hatalmas. - kerekedtek el szemei.
-Kicsit nagyobb csak, mint a tiéd. - mosolygott Seokjin, miközben kicsit még munkálkodott saját magán is társát nézve.
-De.... én láttalakh. A zuhany alatt. Állt is egyszerh, de nem volt.... ilyen nagy.
-Mert nem akartam, - támaszkodott vissza egy kezére Jungkook feje mellé Jin - hogy ott helyben kedvemben járj. Ez már az az állapot, hogy nincs visszaút. - igazította magát mondata közben a fiatalabb bejáratához, majd lassan kezdett benyomulni.
-Ahh! - harapott alsó ajkába Kook és átkarolta az idősebb nyakát, miközben igyekezett a lehető legnagyobb terpeszbe nyitni lábait, hátha azzal enyhíteni tudja fájdalmát - Ne ne ne! Álljh! - szorította össze szemeit. Erre mégsem készült fel.
-Csak még egy kicsit. - tett eleget a kisebb kérésének, de szeretett volna teljesen elmerülni forróságában - Egy kicsit és teljesen benned leszekh! - sóhajtott mondata végén, majd saját péniszét segítő keze Kook férfiasságára vándorolt - Relaxh. Már csak egy kicsih. - igyekezte elterelni a kisebb figyelmét, amint annak nemességét kényeztette ujjaival, majd nyakába csókolt és nem várta meg az engedélyt, tovább nyomult, míg teljes mérete nem dobogott párjában. Jungkook fájdalmasan nyüszített mialatt egyre jobban szorította Seokjint magához. Még egy-egy könnycsepp is kicsordult szemeiből, ám amikor az idősebb megállt, kezei erőtlenül hullottak az ágyra.
-Kookh. - emelkedett meg kicsit hyungja - El fogok érni így is odáigh. Ne aggódjh. - lihegett - Csak kicsit szokjh megh.
Ám a kisebb nem tudott választ adni, csak bólogatott és elfogadta, hogy semmi beleszólás a történésekbe. Csupán szenvedő alany, de bízik a másikban, hogy majd a jótól is pont ennyire elveszti erejét, mint most a fájdalomtól. Ezért lassan pislogott jó néhányat, végül pedig behunyta szemeit és lejjebb hajtotta fejét remélve, hogy ezt érteni fogja társa. Így is lett. Jin tudta, ismerte a kisebbet, ezért mikor az behunyta szemeit nagyot sóhajtott, majd óvatosan megmozdult. Kookie izmai megremegte, mert még mindig nem a kellemes érzés futkározott testén és a lepedőbe markolt. Nem szerette volna Seokjinen levezetni a feszültséget, így inkább az ágyat kínozta mialatt társa mozogni kezdett, ő pedig újra nyögdécselni, de még nem élvezetből. Csak tudtára akarta adni párjának, hogy még nem jobb, közben az idősebb igyekezett ezen segíteni. Lassan kereste a legjobb szöget, ám a szűk test őt nagyon kínozta. Csupán Kook fájdalmas arca volt az, ami megakadályozta, hogy szinte azonnal megtöltse a kisebb testét.

Percekig próbálkozott és nem gyorsított tempóján, mikor végül megunta az eredménytelen kísérleteket és Jungkook alá nyúlt, mire az ijedtében azonnal nyakába karolt. Jin nem szólt semmit, csupán felült és ölében a kisebbel a falnak dőlt. A maknae megtartotta magát egy bizonyos magasságban, ám az idősebbnek ez nem tetszett. Csípőjére fogott, majd végig el nem engedve párja tekintetét nyomta lejjebb, míg teljesen bele nem ült férfiasságába és meglepetésére ezúttal az élvezettől nyögött fel.
-Mondtamh, - lihegett Jin, amint Kook megfeszült kicsit - hogy elérek odáigh. - gyönyörködött a levegő után kapkodóban.
Jungkook azonban nem szólalt meg, hanem önként kezdett mozogni az idősebb ölében. Megtalálta a legkedvesebb szöget magának és azt nem tervezte elveszteni, így határozottan ringatózott párja karjai között, míg az sóhajtozott. Ő is szerette volna már ezt érezni nagyon-nagyon régóta, de nem akarta elkapkodni. Pont egy ilyen nap végére szerette volna, mint cseresznyét a tejszínhabra, Jungkook önkéntes munkája pedig tökéletesen meg is felelt ennek. Csak simogatta a fiatalabbat ahol elérte, egyik kezével pedig annak péniszén meg is állapodott, hogy egyszerre érjenek a csúcsra, miközben a fiatalabb mindig jobban és jobban megfeszült. Lovagolt az élvezet hullámain, párjai péniszén, annak szerelmén, törődésén, miközben nem is figyelt rá, de nem is kellett. Mikor felsóhajtott Jin mindig követte, csókot lopni meg szinte egyszerre akartak a másiktól, így az összhang tökéletes volt köztük az utolsó utáni pillanatig is. Ugyan Kook nem szólt előre, de nem volt rá szükség. Seokjin tökéletesen olvasta a jeleket, így amint a fiatalabb egyre jobban simult hozzá, úgy felkészült, néhány mozdulattal később pedig a maknae már kettejük közé is élvezett. Nagyon sóhajtott és fájdalmas lassúsággal emelkedett fel, de ez elég volt Jinnek. Látni, amint szerelme az ő karjaiban, az ő péniszétől él át orgazmust, amit még hallhat felülmúlhatatlan élménynek bizonyult, így még a lassú, levezető mozgásokkal is sikerült elérni, hogy Seokjin átélje azt a gyönyört, amit néhány pillanattal korábban Kookie.
-Haaaah. Hidegh. - foglalt helyet újra az idősebb ölében a maknae és alsó ajkába harapva szemlélte társát, aki csukott szemmel töltötte meg testét.
-Kookh. - lehelte ajkai közt, de csak ennyit semmi többet.
-A tiéd vagyokh. Csak a tiédh. - mozgatta még csípőjét, ezzel kicsikarva az utolsó cseppeket is párjából.
-Ahh, Kookh. - lesett ki pillái alól.

-Hajnali fél négy van. Ma sem alszunk sokat. - nyomkodta telefonját Hopi, amint felfelé sétáltak a dormba.
-Már megszokhattad. - válaszolt neki Suga.
-Jah, csak szeretek panaszkodni. - értek lassan a bejárathoz.
-De most csendben srácok ne úgy, mint a múltkor. - fogta meg a kilincset RM - Értve vagyok?
-Igen. Csak engedj már be. Aludni akarok. - förmedt rá Yoongi.
-Jó-jó. - fogott suttogásba és benyitott.
Az egész dorm aludt. Sötétség honolt mindenütt a szobaajtók pedig tárva nyitva álltak, kivéve egyet. Suga és Jin közös szobájának bejárata csukva volt, ennek pedig a rapper örült  a legkevésbé. Lehet túl korán jöttek? Pedig húzta az időt ameddig bírta, de aludni is akart. Bár őt hol érdekli. Ha befejezték, ha nem, ő most bemegy és alszik.
Indult ezekkel a gondolatokkal a kétes ajtó felé, ám mikor a kilincsért nyúlt, már inkább imádkozott, de feleslegesen, hisz a kis párocska már rég aludt. Mikor benyitott ez tudatosult is benne, plusz még valami. Jin rendszerető és figyelmes. A szoba ki volt szellőztetve, amin Suga meglepődött, bár a legidősebb mindig is ilyen kedves volt. Ezért hatalmas megkönnyebbüléssel csukta be maga mögött a bejáratot, majd vetődött be ruhástul ágyába.
-Megfelel? - szólalt meg Jin.
-Még ébren vagy?
-Pár perce mentem ki vízért.
-Ohh. Am jah. Kösz, hogy nem kell szagolnom a szex szagot.
-Semmiség.
-Az ágyam ugye kimaradt? - fordult oldalára Suga.
-Persze. Csak az enyémre nem szabad ülnöd.
-Ezért különösen hálás vagyok. És hogy ment? Te kerültél alulra?
-Nem. De nem volt még ehhez fogható estém. - ölelte magához a kisebbet Jin, miközben csukott szemmel mosolygott.
-Az jó..... nagyon jó. Na jó éjt.
-Neked is. - gondolkozott még el kicsit Jin, majd Jungkook füléhez hajolt és a sötétbe pislogva megszólalt - Nem tudom, hallasz-e, de nagyon szeretlek. - suttogta, majd megpuszilta a maknaet, aki mocorogni kezdett - Kis édesem.
-Ne most udvarolj neki, nem érdekel.
-Bocsánat.
-Csak legyen csend.
-Az lesz. - hunyta be szemeit Jin. Ugyan lett volna még mondandója a kisebbnek, de most csak ez számított. Hogy tudassa vele, szereti. Eddig még csak utalt rá, bár nehezen bírta megállni, hogy ne rejtse bele egy hétköznapi mondatába, szex közben pedig csupán a levegő hiány akadályozta meg, hogy végre elmondja a másiknak, most azonban semmi akadálya nem volt. A kisebbet sem terhelte, hogy kötelezően viszonoznia kelljen. Bár a fiatalabb minden meggondolás nélkül azonnal rávágta volna, hogy ő is szereti a másikat. De ezt Jin nem tudhatta. Viszont majd egyszer. Egyszer majd Kook is fogja mondani. A legváratlanabb pillanatban, mikor Seokjinnek a legnagyobb szüksége lesz rá. Addig viszont... Jó éjszakát!

Nincs átolvasva!!!

(És vége HUH bakket álmos vagyok. 3 óra és kelek LOLOLOL nem vicces -.- Na de megígértem és ötletem is volt, így muszáj volt befejezni. Ám nem olvastam át, azt majd holnap.
Suga és 1000 DAY project, amire most két képet várunk! Küldjetek! :D Itt a LINK hozzá.
A nyereményjátékunkhoz pedig itt! ---> LINK
Vegyetek részt mindkettőben! A blogot meg igyekszünk újra annyira aktivizálni, mint régen)