[Képzeld el] Fanfictiont találnak

Ez is egy kérés tőletek, hogy írjuk le, szerintünk hogyan reagálnának egy fanfictionre. Rátok való tekintettel pedig, ha 18+-os tartalomba futnak, akkor hetero fanfictiont fognak olvasni. De ha szeretnétek, hogy yaoisat is írjunk, azt jelezzétek külön, mivel azt azért sokan nem szeretik, így nem azt választottuk.

Tehát elolvasnak néhány fanfictiont!

Jin

Kíváncsiságtól vezérelve megnyitná a kis történetet amibe belefut Twitteren. Látná, hogy ott van rajta a felnőtt karika, miszerint csak nagykorúaknak, de figyelmen kívül hagyná. Hamar erotikusra váltana a sztori, amibe eleinte csak belepirulna, de mikor előkerülne a bilincs és az ostor végképp ledöbbenne. Inkább bezárná a ficit, miközben csodálkozna a fanok piszkos fantáziáján.

Suga

Igazi rosszfiús gengszteres történet fogná meg az ő figyelmét a legjobban pláne azért, mert ő lenne a maffiafőnök. Nagyon tetszene neki, hogy ő a Don, a családfő és a rettegett bűnöző, akitől az egész város fél. Ám amikor egy kis romantika kerülne a történetbe, ő pedig, mint gengszter elérzékenyülne abba is hagyná az olvasást.

"Így elrontani egy ilyen izgalmas történetet!"

J-Hope

Egy hozzáillő ficibe futna bele. Igazából nem is véletlenül, hanem szánt szándékkal keresne egyet, hogy megtudja, miről álmodoznak a fanok, így ő nem is konkrétan a felnőtt tartalomra pályázik, csak egyszerűen valami romantikus történetre. Meg is találná és mosolyogva olvasná, a vége felé pedig annyira túltöltődne a cukiságfaktor, hogy a tipikus Hopis hangokat is hallatná amiket akkor szokott, mikor nagyon örül valaminek.

Rap Monster

Ő egy olyan történetbe futna, aminek főszereplője nem ő lenne, de ez nem zavarná. Viszont az annál inkább, hogy egy vasöklű leadernek írnák le, aki keményen bánik a tagokkal, mogorva és hideg mindenkivel. Ez nagyon nem tetszene neki, de azért mosolyogna rajta a meglepettségtől.

Jimin

Ő is egy felnőtteknek szóló ficibe futna, akárcsak Jin, ám az övé nem durvulna el. Egyszerű egyrészes történet lenne, melynek középpontjában a szex állna és hogy Jimin milyen tökéletes is az ágyban, ez pedig igazán jót tenne az önbecsülésének.

V

Egy olyan ficit olvasna, amiben nagyon bolondnak állítanák be. Mintha egy naiv gyerek lenne, akinek fogalma sincs a Világról és állandóan csak hülyéskedne, még a legfontosabb pillanatokban is. Pont ezért nem tetszene neki a történet. Ő már nem gyerek, nagyon is felnőtt érett gondolkodással. Csupán szeret nevetni és megmosolyogtatni embereket, mert enélkül nagyon egyhangú és unalmas lenne az élet.

Jungkook

Ő egy akciós fanfictionbe futna, amiben persze ő a menő ügynök. Nagyon élvezné és teljesen ráfüggne a ficire főleg akkor, mikor a hatodik rész tele lenne izgalommal és tűzharccal. Ám amikor szembesülne vele, hogy az az utolsó és várnia kell a következőre, hogy kiderüljön, milyen vége lett az összetűzésnek enyhén kiakadna.

"Ez most komoly?"

By Sayu & Mayu

(Ha lenne bármilyen helyzet, amiről szívesen olvasnátok hasonló leírásunkat, akkor írjatok kommentet ide, vagy a Facebook OLDALUNKRA, melynek linkjét oldalt megtaláljátok, vagy dobjatok meg egy e-maillel. Minden információt az új menüpontban, aminek a címe "Képzeld el!" és fent a menüsorban látjátok, megtaláltok!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

[Képzeld el!] Fanboy a koncerten

Ezúttal egy kérést teljesítünk. Az iránt érdeklődtetek, hogy szerintünk hogyan reagálnának, ha kiszúrnának egy fanboyt a koncerten. Nem volt egyszerű, ez aztán kihívás volt számunkra, de sikerül! Reméljük tetszeni fog.

Jin

Valószínűleg ekkor is dobna egy puszit a meglepetést okozó fannak, bár korántsem olyan érzékit, mint a lányoknak. Viszont a srácot sem kéne félteni. Kapcsolna és hasonlóan tenne, mint az ájuldozó táncosok, amivel Jint megmosolyogtatná.

Suga

Ő nem mutatna nagy meglepettséget, hiszen Sugáról beszélünk, de azért örülne fanboynak és megmutatná, nem hagyja figyelmen kívül ő sem. Közben pedig lehet, egy halvány mosoly is megjelenne arcán.

J-Hope

Őt különlegességgel lepné meg a fanboy, amit Hopi tuti egy életre megjegyezne. Arról nem is beszélve, hogy mikor kiszúrná a fiút, akkor jót mosolyogna, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve el is kérné tőle a meglepetést.

Rap Monster 

Ő is kicsit kivételezne vele, de csak lehetőségeihez mérten. Az elsősorban tombolna a fanboy kezében egy kamerával, hogy tökéletes képeket lőjön kedvenceiről, így mikor RapMon észrevenné, pózolna egyenesen az ő fényképezőgépének.

Jimin

Ő kivételezne a legjobban a fiúval. Annyira boldog lenne, hogy végre fanboyt is lát a tömegben, hogy miután belekortyolt egy üvegbe azt visszazárva adná neki a vizet. Az "ajándéknak" pedig nagyon örülne a szerencsés fan, ki attól a perctől kezdve félhetne minden fangirltől.

Taehyung

Mikor észrevenné a fanboyt a legelső sorban a kordon mellett nagyon megörülne. Le is állna vele kicsit jó pofizni és táncolna a szerencsés fannal.

Jungkook

Kook is kicsit kivételezne vele. Mivel elérhető távolságban lenne a fanboy, így odamenne hozzá és mi más lenne a legnagyobb ajándék egy fan számára, mint az, ha megérintheti kedvencét. Ezért megadná neki a lehetőséget egy pacsi keretein belül.
(Sajnos nem volt koncertes pacsis gifünk, de példának jó a következő is.)

By Sayu & Mayu

(Ha lenne bármilyen helyzet, amiről szívesen várjátok hasonló leírásunkat, akkor írjatok kommentet ide, vagy a Facebook OLDALUNKRA, melynek linkjét oldalt megtaláljátok, vagy dobjatok meg egy e-maillel. Minden információt az új menüpontban, aminek a címe "Képzeld el!" és fent található, megtaláltok!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Three sides of life 92. rész: Maradj csendben!

-Nem fogom megcsalni. Elmegyek veled bulizni, de csak miattad. Viszont nem fogok összeszedni nőt, mert nem akarok. Nem kívánom, nem vonz, nincs kangörcsöm. Nekem csak a párom kell, más nem.
-Kis szentfazék lettél. - morgott Youngbum.
-Változnak az idők.
-Igen, sajnos. Na menjünk akkor, együnk valamit, azt' keressünk egy karaoke bárt. Ettől a szövegtől rosszul lettem. Kell pár csaj, hogy jobban legyek. - állt fel a kanapéról.

Youngbum így elvonszolta régi barátját az este kezdetén egy olyan bárba, ami minden másnak jobban elment volna, mint egy karaokének. Youngbum ugyanis jó volt ebben, hogy olyan helyekre járjon, amik fedőnéven futnak, hiszen ő nem igazán arra vágyott amiket ezek a bárok nyújtani tudtak volna, ha valódiak lettek volna.  Ő inkább a számára megfizethető személyzetért ment.
-Rég jártam itt. - léptek be az egyik bárba, amely régen nagy törzshelyük volt - Féltem lecsúsztak, de ahogy elnézem... Inkább megszedte magát ez a hely. - mentek beljebb Jin nagy bánatára, ki már a kint virító fényeket meglátva visszafordult volna.
Ő amúgy sem volt az a nagy bulizós, hiszen Kook ötleteit is mindig visszautasította, de ezt a tervet végképp nem támogatta. Tudta jól, mennyire félnek párjai attól, hogy visszanéz majd a nők oldalára, miközben neki ez meg sem fordult a fejében. Viszont nem akarta megkockáztatni a helyzetet, legfőképpen azért, mert minden Youngbummal lenyomott iszogatós estén őszintére és bevállalósra részegedett, társa pedig ilyenkor csikart ki belőle mindent, amit csak akart csinálni, vagy tudni szeretett volna, mely jelen helyzetében nem volt túl vonzó. Ezért Seokjin elhatározta, hogy nem fog sokat inni, maximum egy sört, de a többit biztosan visszautasítja majd akármennyire is tuszkolja rá barátja. A terv pedig tökéletesnek tűnt, ám ő is tudta, Youngbum nem az fajta ember aki szomjasan hagyja a körülötte lévőket.
-Kérünk rögtön két kör sojut, meg egy-egy sört, a többit meg majd szépen sorban. - huppant le az egyik privát szobában barátja, amint megrendelte a helyes kis felszolgálólánytól az indító italokat.
-Nekem elég csak egy sör. - szólt bele Seokjin.
-Dehogy elég! Hogy akarsz azzal jól mulatni? Nyugodtan hozza, amit mondtam. - küldte el Youngbum a lányt.
-Nem akarok berúgni. Nem kell a másnaposság, öreg vagyok én már ehhez. - helyezkedett kényelembe Jin is barátja mellett.
-Dehogy vagy öreg. Ne beszélj hülyeségeket! Lányok, de jó, hogy jöttök. - köszöntötte a két fiatalt, kik az ő szórakoztatásukra érkeztek - Gyertek ide! - hívta magához őket a rég nem látott barát, azok pedig leültek két oldalára, így könnyedén át tudta karolni derekukat - A barátom nem akar inni. Hát nem hülyeség?
-De az! - helyeseltek.
-Akkor ma este az lesz a feladatotok, hogy itassátok. Mit gondoltok, menni fog?
-Persze!
-Ezt örömmel hallom. De előbb énekeljetek nekem valamit! - állította fel a két lányt maga mellől Youngbum és rácsapott fenekükre.
Seokjin ettől a pillanattól kezdve tudta, hogy vagy nagyon küzdelmes, vagy rendkívül drága estéje lesz barátja mellett, ha viszonylag józanon szeretne majd távozni.

Közben Taehyungtól hazamentek barátai, ő pedig bemászott számítógépéhez és leült játszani, amit már olyan régóta hanyagolt, de valahogy nem is hiányzott neki viszont, ha már adódott lehetősége, élt is vele. Ez alatt pedig az aggódó Kookkal beszélgetést, kivel egy csapatban is került hamarosan.

-Jönnek balról a híd a alatt. Most haltam meg ott.
-Oké. - nyugtázta Jungkook az információt - És szerinted Jin képes lenne megcsókolni egy lányt? - fúrta oldalát az új ismerős és párjuk nőcsábász múltja.
-Nem. Nem hiszem. Remélem nem. De most játszunk, foglalkozz ezzel! - próbálta elterelni az aggódó Jungkook gondolait, melyek hatással voltak rá is, hiszen minden hasonló megnyilvánulásnál egy fokkal ő is rosszabbul lett. Mert ugyan nem mutatta, de rettentően féltékeny volt több szempontból is. Első körben a legnagyobb és állandó veszélyt jelentő nőkre, akik folyton ott legyeskedtek jóképű párja mellett, még ha az nem is vette ezt észre. De ezúttal erre csak rá tett még egy lapáttal a régi-új barát, kivel szemben Jin sokkalta engedékenyebb volt, mint mással. Erre már csak hab volt a csokitortán az a rengeteg információ Seokjin múltjáról, melyek Youngbum birtokában voltak. Ezek voltak azok az okok, amiért inkább próbált teljesen belemerülni a játékban és a kisebbet is magával rántani, hiszen nem akart olyasmire gondolni, amivel semmit sem tud kezdeni. Inkább kizárta mielőtt még olyat tett volna mit később nagyon megbán.
Sikerült is elérnie célját, bár Kookkal rendesen meg kellett küzdenie, de végül ő is elmerült a videojátékokban, így néhány órára csak azzal foglalkoztak, minek hála legközelebb akkor tértek vissza a normális világba, mikor egyszerre rezzent meg telefonjuk a jellegzetes Kakao hangot hallatva.

"Élek még és szeretlek titeket."

(Tae)"Vigyázz magadra"

(Kook)"Had menjünk át!!!"

Kapott is választ azonnal Seokjin a két érte hevesen dobogó szívtől, ám valamiért ő már nem reagált ilyen gyorsan, így Taehyungnak volt elég ideje megdorgálni a legfiatalabbat. Nem szerette volna, ha társuknak bármi elképzelése is lett volna afelől, hogy mit éreznek, vagy mire gondolnak és megkérte Jungkookot, ne világosítsa fel efelől a másikat. Ne legyen nyíltan féltékeny, nem kell tudnia erről társuknak, inkább beszélje meg vele, vitassák meg ők egymás között és öntsék ki a másiknak szívüket, de az érintettnek nem kell mindent elmondani ezzel kapcsolatban.

-Nem fogok hazudni.

-Nem is azt kérem. Csak, hogy maradj csendben inkább.

-Az mivel jobb, mint hazudni?

-Hogy nem hazudsz, csak nem mondod ki amit gondolsz.

-De... engem nagyon zavar Youngbum és az is, amit mondtál. Kidobott egy régi barát miatt, nem azt küldte haza hanem minket, a párjait. Aztán meg most elvannak csajozni. Legutóbb, mikor nők nyomultak rá, akkor kórházban kötöttünk ki.

-Nyugalom, most nem lesz ilyen! - próbálta csillapítani a kisebbet.

-Miből gondolod? Hiszen azt mondtad, Youngbum nem tűnt egy szelíd alkatnak. Ráadásul elég érdekes csajozós sztorikat emlegetett neked. Hogy ne aggódjak? Jinnek volt barátnője, nem is egy, és ezek szerint nem is volt túl gátlásos Youngbum mellett. Te miért nem aggódsz? Nem félsz, hogy megint bedrogozzák és szépen összefekszik valakivel? Szerinted nem lenne képes visszatérni a nőkhöz? És ha véletlen mégis és ott ragad? Akkor soha többet nem kapjuk vissza. - hadarta a mikrofonba félelemeit Kook, miközben egyre messzebbre ment a gondolkozásban.

-Elég lesz! - hallgattatta el Tae - De, Jungkook, nagyon is aggódok. Junara is féltékeny voltam a liftben, minden nőre az vagyok, mert féltem Jint. De bízok benne, ezért nem zaklatom és inkább nem traktálom azzal, hogy mennyire felügyelni akarom, hogy éppen kivel mit csinál. Mert az meg ezt az egészet előidézheti. Inkább csak próbálok nem belegondolni, mást csinálni, miközben abban reménykedek, gond nélkül elszáll ez a néhány nap ezzel a potenciális veszéllyel Seokjin lakásán. - adta ki végre magából azt, ami már úgy feszítette lelkét, de így sem mondta el teljesen érzelmeit. Igyekezte visszafogni a többit.

Monológja után pedig Kooktól csendet kapott válaszul. Nem tudta, hogy most megsértette a kisebbet és jól összevesznek-e majd, vagy csupán elmerengett szavain párja.

-Nem akarsz nálam aludni? - szólalt meg pár perc után sokkal halkabban és nyugodtabban a fiatalabb.

-Otthon vannak a szüleid nem, picur?

-De igen. Nem is csinálnánk semmi olyat, csak... lehet Jint most nem tudjuk ölelgetni, de akkor legalább már egymást. Az nincs megtiltva... és jól jönne most egy olyan erős támasz, mint te.

-Beszélek anyuékkal aztán meglátom. Keveset voltam itthon most.

-Rendben...

-Örülhetsz barátom! - tántorogtak ki hajnali kettő felé abból a bárból, ahova Youngbum rángatta be társát - Nem is rúgtam be annyira. Még tudok járni.

-Igen és elég szépen beszélni. - követte Seokjin - Haza? Remélem haza.

-Jahp! Ez csak bemelegítés volt. - kortyolt bele sörébe, melyet vitt magával - Holnap lesz az igazi portya. Bár ezeknél a cicáknál ezért elgondolkoztam, hogy ma is legyen egy csipetnyi, de aztán miattad kihagytam. Nem akarok a legjobb barátom nélkül belevágni. - indultak lassan Jin lakása felé.

-Pedig holnap muszáj lesz.

-Én ezt nem így gondolom. Holnap egy olyan estét fogunk tartani, mint annak idején. Hazaviszünk minimum három szexi bigét.

-Ne folytasd! - húzta száját Jin, de sajnos meg sem hallotta most barátja őt.

-De inkább négyet. Az kettő-kettő. És olyat művelünk a nappalidban, amitől a barátaid többé le sem akarnak majd ülni ott.

-Erről ne is álmodj! - sétáltak hazafelé.

-Óóóó deeeee. Mint a régi szép időkben. Olyan kis gruppent tartunk amiről a kanapé is csak álmodozott, hogy majd egy nap kényelmet nyújthat egy ilyennek. Olyan fergeteges lesz, mint mikor kis zöldfülűek voltunk. Mint a felejthetetlen citromos ikrek, vagy a white day-en felszedett testvérpár. Úúúú... már ha csak rájuk gondolok is.

-Youngbum nem! Nekem barátnőm van. - ellenkezett Seokjin a járdát nézve - És nagyon szeretem. Nem fogom megcsalni csak azért, mert te kanos vagy. Az én lakásomra pedig nem hozol fel nőket. Nálam nem fogsz szexelni és főleg nem olyanokat tenni, amitől kidobnám az egész nappalit, ha lehetne.

-De naaa! Mond, hogy nem hiányzik! Mond a szemembe! - állt elé kicsit részeg barátja.

-Youngbum. - pillantott szemeibe Jin.

-Igen?

-Nem hiányzik. Én szeretek így élni. - tárta szét karjait.

-Megváltoztál... - húzta száját társa - Nem tett jót neked ez az önállósodás.

-Szerintem pedig nagyon is jól jött.

-Hát... - nézett végig Seokjinen a másik - Nem az vagy akivel régen olyan jó kalandokban volt részem.

-Lett bennem tisztesség, ha erre gondolsz.

-Jah... vagy valami olyasmi. De azért remélem, segítesz majd felszedni nőket holnap. Kell egy szárnysegéd.

-Hozzám nem hozhatod fel őket. - kötötte ki a feltételeket Jin.

-Megígérem, a csajoknál fogunk kikötni, nem nálad. - indult meg újra barátja lakása felé, amint még egyet kortyolt söréből.

-Akkor segítek. De ennyi a maximum. - követte őt Seokjin.

-Ez is valami.

-És nem fogok inni sem.

-Mi? Ne már! Akkor mi örömöd lesz neked az estében? Se nők, se pia. Mintha a tizennégy éves önmagam látnám a monitor előtt amint verem magamnak.

-Elleszek szerintem. Ne aggódj!

-Hát, ha te mondod. - sétáltak lassan haza.

Seokjin ezután a beszélgetés után kicsit megnyugodott, hiszen bízott régi barátjában. Elhitte minden szavát, fel sem merült benne az, hogy társa talán ravaszabb lesz, mint gondolja. Többé nem fenyegette a részegség, vagy a nők veszélyes, sem a lebukás. Legalábbis ő ebben a tudatban feküdt le, miután barátját betakargatta a kanapén. Ám Youngbum azért nem adta fel ilyen könnyen. Hiányzott neki a régi, csapongó barátja, kinek vadabbnál vadabb ötletei támadtak és szinte mindenbe belement amit csak felajánlottak neki főleg, ha szex is volt a történetben. Ezért Youngbum a kicsit részeg feje ellenére is gondolkozni kezdett valamiféle megoldáson, hogy legalább csak egy este erejéig is, de visszahozza azt a Seokjint, akivel annyi kalandban volt része.

(Folytatjuk, ha minden igaz, egy igen izgalmas résszel. :3 Aztán pedig még néhány feszült nappal. Bár lehet már van ötletetek a továbbiakat illetően, azért tervezek bele némi csavart így remélem, nem leszek túl kiszámítható! :) Maradjatok velünk!

Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Do you believe in beasts? [Yoongi's story]

Jin szomorú története után folytatjuk Yoongival, ahogyan megígértem. Nála inkább mesélés lesz, sok információ a múltról és róla, az életérő, gondolatairól. Remélem ez is annyira fog tetszeni mint a többi. Sajnos viszont ez csupán egy hosszabb rész lesz, ahogy Yoongi és Lovisa fognak beszélgetni, hiszen párját is érdekli tettjeinek miértje, ahogyan minket is.



-Találkoztunk Jinnel. - ért haza az erdőben töltött este utáni nap végén, mikor először látták újra Jungkookkal annak bátyját és barátnőjét. Azt az egész éjszakát ott töltötte barátaival, így csak a legközelebbi naplemente után tudott visszaindulni Lovisához.
-Tényleg? - ült a kanapén barátnője, ki a tévéről pillantott fel rá - Milyen formában?
-Úgy tűnik farkasban. Illetve szellem farkasban. Chaeyeong pedig maradt olyan, amilyen. Az erdőben ragadtak. - pakolt le - De legalább együtt. Mint kiderült, küzdeniük kellett ezért is.
-Miért?
-Jint a pokolra akarták küldeni, amiért elvesztette a fejét. De Chaeyeong kiharcolta, hogy ne. - sétált barátnőjéhez, majd felmászva a kanapéra döntötte lassan maga alá - Te is kiharcolnád, hogy együtt legyünk, ha két külön helyre akarnának küldeni?
-Mindketten a pokolra jutunk, nincs miért harcolnom. Együtt leszünk. - válaszolt rezzenéstelen arccal barátnője.
-De tudod, hogyan értem.
-Nem tudom. Lehet harcolnék. Attól függ. Éppen hosszú szünetet tartottunk megint a kapcsolatunkban, vagy nem?
-Hagynál a poklon egyedül rohadni, ha igen?
-Nem tudom. Ez akkor derülne ki.
-Tehát nem szeretsz? - érdeklődött, amint már barátnője felett támaszkodott.
-De. Csupán nagyon fel tudsz bosszantani főleg akkor, mikor szünetet akarsz. Az rosszul tud esni.
-Tényleg? De volt amikor te akartál szünetet. És csak felvilágosítanálak, hogy az volt a leghosszabb szünetünk eddig, plusz még randizgattál is. Az is rosszul esett neked?
-Igen.
-És mégis miért? Mert nem volt kit cseszegetni? Vagy mert nem volt egy másik pasi akivel dughattál volna az egyes számú mellett? Vagy mert nem doki volt, nem kedveskedett, esetleg nem nyomott a falnak mikor apróságokért leszedted a fejét HÉ! - szakította meg mondandóját, amint csattant egy pofon arcán - Ezt miért kaptam?
-Mert hülyeségeket beszélsz!
-Miért is?
-Mert nem ezek miatt voltam mérges. - mászott ki alóla Lovisa, majd leültek egymással szemben.
-Hanem?
-Mert... mikor találkoztunk... nem tudom már hogy hívták őket, de velük, akkor aktuális barátnőnek neveztél.
-... Tessék?
-Ők úgy mutatkoztak be azon bálon Amerikában, mint egymás felesége és férje. Mint két fél akik együtt egyek. Te pedig mint, a pasim. De nem több. Csak egy aktuális kapcsolat, pedig már több, mint ötven éve együtt voltunk.
-De szünetekkel. Volt, hogy két évvel is egyhuzamban.
-Mert te antiszociális voltál és elmenekültél valahova, amiről nekem semmit sem mondtál.
-Vagy te hazamentél a sötétbe.
-Héj! Az én országom nagyon északon van, az mindig ilyen volt. De legalább sokat lehetünk az utcán, nem is értem, miért nem jöttél.
-Mert az nem Korea!
-Mert Brazília az volt.
-Hát öhm... most nem ez a lényeg! - vágta ki magát Yoongi - Hanem azt, hogy azért tartottunk majdnem öt év szünetet, mert te berágtál rám, hogy nem oldalbordaként mutattalak be, hanem csak barátnőként, amit úgy oldottunk meg, hogy te jó nő létedre, nem elmondtad, mi a bajod, hanem bedurcázva otthagytál. Én akárhányszor menekültem magányba hiányoltalak, még ha nem is mutattam. Tudod milyen vagyok, elég keveset mutatok mások előtt az érzéseimből. Jobban szeretem a négy fal nyújtotta bezártságot a párommal. Ha pedig az a helyzet adódna, hogy döntenem kell, nélküled kell eltöltenem az örökkévalóságot jó létben, vagy veled nyomorogva, akkor inkább nyomorognék. Bár már cseppet kételkedek, hogy te ezt nem élveznéd, mert kicsit téptük egymás haját mielőtt meghaltunk.
-Mi sosem halunk meg.
-Az a pár, akik miatt kiakadtál meghaltak.
-Tényleg? - döbbent le Lovisa.
-Igen. Elmentek Európába és levadászták őket.
-Ohh... ez szomorú.
-Az. Szóval te nem küzdenél meg értem...
-De, de csak... de. Csak ki tudsz borítani, mikor nincs kedved hozzám.
-Akkor nem konkrétan hozzád nincs kedvem, hanem emberhez.
-Khm! - köszörülte meg torkát, hiszen ő nem igazán számított embernek.
-Élőlényhez. Na! Olyanhoz, aki beszél. De téged ettől még szeretlek, hiszen ha nem így lenne, akkor nem udvarolnék a több év szünet után minden alkalommal úgy, mintha először találkoznánk és fel kéne szedjelek. Ez hogy nem tűnt fel eddig minden alkalommal?
-Azt hittem az bocsánatkérés, amiért tahó voltál és nem kerestél, csak levélben.
-Ahh... - grimaszolt Yoongi egy nagy sóhaj kíséretében - Jinnek igaza volt. Beszélnünk kéne az érzéseinkről, hogy mit miért teszünk.
-Ez jó ötlet, csak nem nekünk való.
-Hát én is mindig pont ezt mondtam neki.
-Szex?
-Benne vagyok! - estek egymásnak megint ahelyett, hogy megbeszélték volna azt, amit már évekkel azelőtt meg kellett volna.

Nem szólt bele mozgalmas estéjükbe az azt megelőző beszélgetés érzelmeikről és ki nem mondott problémáikról. Mintha meg se történt volna úgy kötöttek ki ezúttal is egymás karjaiban, melynek végén a megviselt kanapé lábánál Yoongin ülve egyenesedett fel Lovisa, miközben kócos hajjal megcsillogtatta fogait.
-Szeretem, ha veszekszünk. - lihegett.
-Pedig most nem is vesztünk össze annyira.
-Igen... sajnos... Megérdemelte a kutya barátod, hogy megöljék.
-Ezt csak azért mondod, hogy jobban összevesszünk és békülőszexben kössünk ki ugyanebben a pózban.
-Nem... nem lovagolok megint ennyit. - kelt fel róla barátnője, hogy megkeresse ruháit.
-Lusta vagy. - követte párja.
-Bagoly mondja. - öltözött fel Lovisa.
-Lehet... Tehetek egy javaslatot?
-Persze.
-Gyere hozzám!
-Mi?! - lepődött meg barátnője.
-Azért koptattál le olyan hosszú időre, mert nem "oldalbordaként" mutattalak be, ahogyan te fogalmaztál. Hát legyél az! Gyere hozzám!
-Az... Mi a kedvenc színem?
-Azt mondod mindenkinek, hogy a piros, de igazából a narancssárga.
-Miért nem szeretem a repülőt?
-Mert ott nem te irányítasz. Akkor már inkább repülsz te, ha repülni kell.
-Mik voltak a szüleim? - húzta fel utolsó ruhadarabját, míg Yoongi csak a boxerig jutott.
-Apád kovács, édesanyád pedig az akkori kornak megfelelő örömlány, persze csak míg el nem vette édesapád.
-Ezt sosem mondtam el neked. - állt meg Lovisa.
-Tudom... mikor itt hagytál nem tudtam mit kezdeni magammal. Nagyon hiányoztál és így kötöttem le magam. Utánad néztem, kikérdeztem azokat, akik öregebbek nálad. Azt is tudom, ki tett vámpírrá.
-Azt inkább felejtsd el, ahogy én is tettem. Nem kéne tudnod ezeket. - fordult Yoongi felé, ki a kanapén ülve nézte Lovisát.
-De igen. Ha a párom akarsz lenni, ha azt szeretnéd, hogy összenőjünk, akkor ilyesmiket tudnunk kell egymásról. Jinnek igaza van. Beszélgetnünk kell. Nem elég csak a csend, meg a hétköznapi beszélgetések, a jó szex és az, hogy jól mutatunk egymás mellett és kiállunk a másikért. Mert a legtöbbször azért van jó szex, mert összeveszünk a másik gondolkodásmódja miatt. Én örülök, hogy ezeket kiderítettem rólad és szeretnék még többet tudni, mert biztos van még valami, amit nem mondtál el.
-És veled mi van?
-Mi lenne?
-Van amit te sem mondtál el. - lépett párjához Lovisa.
-Mert nem sok idő telt el addig a pillanatig mikor találkoztunk.
-Ki tett ilyenné? Milyen családod volt? Miért vagy orvos, ha te úgysem halhatsz meg? Miért akarsz ennyire segíteni mindenkin?
-Mert akiken kellett volna azokon nem tudtam. Én voltam a legidősebb gyerek és a szüleim rengeteg kisbabát vesztettek el, mert az egy évet sem érték meg. Az én sztorim nem különleges. Normális családom volt a korhoz mérten. Csak azért lettem vámpír, mert egy hóbortos őrült szórakozni akart és azzá tett. De gondoskodni rólam már nem. Így magamnak kellett rájönnöm, mi történik velem és kordában tartani magamat. A családomat muszáj volt elhagynom és onnantól még annyit sem segíthettem nekik, mint azelőtt. Elég merszem nem volt kiállni a Nap fényére és meghalni, de embert sem akartam ölni, így minden orvosi tényt meg kellett tanuljak, hogy hogyan éljem túl gyilkolás nélkül. Ha pedig már volt tudásom, hasznosítani akartam. Ezért vagyok orvos.
-És miért segítesz a kutya barátaidnak? Egyáltalán miért barátaid?
-Mert ők is segítettek nekem. Eleinte nem tudtam micsodák, csak éreztem, hogy tekeri az orromat a szaguk, de nem érdekelt, mert pénzért gondoskodtak a családomról helyettem nappal. Csak később futottunk össze egyik este, mikor rossz nőt csíptem el az utcán. Nem öltem meg, figyeltem rá. Vámpírrá sem változtattam, csupán a fogam nyoma maradt rajta, de semmi baja nem esett ezen kívül. Viszont mérgesek lettek rám és elkezdtek vadászni a szagomra, amire akkor jöttem rá, mikor egyik holdtöltekor elkaptak a kikötőben. Csak annak köszönhetem, hogy nem haltam meg, hogy felismertek. Bár ettől még megbosszulták a lányt. Akkor szenvedtem először a kórjuktól. Másnap reggel meg beállítottak hozzám családostul, mikor kínlódtam. Megölhettek volna, de nem tették. Senkivel sem találkoztak, aki nem ölte meg áldozatát, így láttak bennem potenciált. Jin és Kook felmenői már akkor sokkal érettebben gondolkoztak. Nem akartak elpusztítani, amíg nem adtam rá okot. Szerették az életet legyen az bárkié és a tisztát meg is védték. Viszont nagyon rám ijesztettek ezért menekültem Európába annak idején. Ott pedig találkoztunk.
-A legveszélyesebb helyre, ahova csak lehetett akkor. De miért nem megyünk el most a kedvenc parkomba és folytatod közben?
-Mit folytassak ezen? Elmondtam, miért vigyázok másokra és miért vagyok jóban velük.
-De azt nem, hogy azóta miért viseled ennyire gondjukat. Hiszen megadtad a tartozásod már nagyon rég nekik. Nem kéne foglalkoznod a mai fiatalsággal. Figyelmen kívül hagyhatnád őket, elfelejtenék a kötelességed. Na gyere, vegyél fel valamit és mozduljunk ki! - vágta Yoongihoz pólóját.

-Miért akarsz minden este menni valahova? - dőltek le fél órával később a park kellős közepén.
-Az én hazámban sokáig van sötétség és mehettem bármikor bárhová. Itt az éjszaka háttérbe szorul. Irritál, hogy nem tudok spontán kimozdulni.
-Értem. - húzta magára párját Yoongi.
-Szóval. Miért gondoskodsz még mindig róluk? Miért nem álltál tovább és csinálod azt, amihez csak kedved van?
-Volt egy időszak mikor többet voltam távol, mint itt. Kipróbáltam sok dolgot, de hosszútávon mindent meg lehet unni.
-És ezt nem? - ölelgette Lovisa a másikat.
-Nem, mert ebben találtam valami érdekeset. Az, hogy ennyire sok tagját ismerem a családjuknak különlegessé tesz. Sokszor éreztem magam feleslegesnek és elátkozottnak, amiért nem tudok meghalni, de látok mindenkit eltűnni nyom nélkül. Sokat gondolkoztam ezen, mert rosszul esett elveszteni a barátaimat, hiszen velük dolgozva lassan családtag lettem és megszerettem őket. Egyre jobban ragaszkodtam hozzájuk, amit emlékszem még te is megjegyeztél.
-Jah. Nem akartál eljönni a bálra Erdélybe. Pedig sokan voltunk és jó buli volt.
-Az egyik családtag épp nagyon beteg volt. Nem hagyhattam ott, mert jó barátom volt, de rajta sem tudtam már segíteni. Akkor magamba zuhantam. Haszontalannak éreztem a tudásomat, tehernek azt, hogy létezem. Nagyon hezitáltam, mert ki szerettem volna állni és megnézni egy napfelkeltét.
-Ezt nem is mesélted. - pillantott fel rá Lovisa - Ilyeneket pedig illene elmondanod.
-Mert nem mertem. De végül nem is álltam ki és pont amiatt nem, ami miatt segítek még mindig nekik. Hosszú heteket töltöttem ezzel a vívódással, mikor a barátom özvegye áthívott egyik este. Nem tudtam mit akar, azt hittem betegeskedik és azért kellek. De ehelyett azt kérte tőlem, meséljek a férjéről, mert hiányzik neki. Mivel pedig én egész életében ott voltam mellette tudtam róla mindent. Ekkor jöttem rá, hogy nekem ez a dolgom és ezzel tudok segíteni. Hogy olyanoknak mesélek a szeretteikről, akiknek nem volt elég ideje velük. Boldoggá tehettem őket ezzel, erőt adhattam nekik nehéz helyzetben azzal, hogy a halott szerelmük, vagy rokonuk példáját és gondolkodását hoztam fel. Sokszor meséltem árva, félárva gyerekeiknek szeretett, de soha nem ismert szüleikről és olyan boldogok voltak, hogy úgy döntöttem ez megéri azt, hogy elvesztem őket, mikor lejár az idejük. Ha én nem lennék, sokak soha sem ismerték volna szüleiket és még több szerelmes halt volna bele másik felének elvesztésébe. Így ezt szép hivatásnak tartom. Olyan dolognak, amit megéri csinálni és küzdeni érte, hogy ne vesszen el. Ezért nem álltam ki azóta sem megnézni a napfelkeltét és nem is tervezek.
-Nem miattam.
-De miattad is na! - ölelte magához szerelmét Yoongi - Csak azért eléggé meg tudott viselni egy-egy barátom elvesztése, mikor kicsi baba kora óta ismertem. Sokszor elgondolkoztam emiatt a napfényen.
-Én nem ragaszkodok ennyire semmilyen élőlényhez, ezért nem is tudtam, hogy így gondolkozol, vagy bárki is képes közülünk így gondolkozni. Emiatt voltál érdekes nekem.
-Hát most már tudod.
-Igen. Így nagyjából száz év járás után ideje volt. - fordult hátára az eget bámulva Lovisa.
-Sosem kérdezted.
-Jinnek lehet igaza van és többet kéne az érzéseinkről beszélni. Akkor már régóta tudnám ezt veled kapcsolatban... és elhagyhattalak volna.
-Ez kedves. - mosolyodott el Yoongi.
-Viccet félretéve. Igazán becsülendő egy becstelen faj példányában ez a gondolkodás. És irigyellek emiatt. Nekem nincs semmi erényem.
-Dehogy nincs. Kiálltál mellettem. Nem is egyszer a pártomat fogtad, aztán négyszemközt meg elküldtél a pokolra, hogy nem értesz egyet velem. Szerintem ez erény benned, hogy a szerelmedért képes vagy magadnak ellentmondani. Ezért is szeretlek, meg sok minden másért.
-Amúgy abban is ellent mondtam magamnak, hogy veled vagyok.
-Tényleg? - lepődött meg Yoongi - Úgy látszik ez az őszinteség estéje. Mesélj csak!
-Azért nem adtam be a derekam neked nagyon hosszú időn át, mert gyengének tartottalak amiért a kutyákkal szövetkezel.
-Aztán mégis megtetted.
-Igen. Mert elkezdtem unatkozni és kitaláltam, hogy minden nemzetből ágyba bújok egy vámpírral.
-Lotyó csajom van. - sóhajtott nagyon Yoongi.
-Több száz éves vagyok. Nem vagyok lotyó. Hiszen mióta veled szenvedek nem voltam mással. - húzta száját Lovisa - Miattad pedig a listám se sikerült befejezni.
-Tényleg? Miért nem? Olyan jó volt velem a szex?
-Sokfélében volt részem, szóval nem amiatt. Hanem ahogyan másnap viselkedtél. A mi fajtánk züllött. Nem igazán vannak romantika hívők, vagy olyanok, akik képesek szeretni és még egyedül vannak. A párok meg ritkák, mert egymásra unnak. Ezért sohasem foglalkoztak velem másnap, nem udvaroltak, vagy kezeltek úgy, mint az emberek a barátnőiket. Nem hordoztak a tenyerükön a férfiak. De te így tettél. Mintha én is egy törékeny nő lennék, holott bármikor meg tudtalak volna ölni.
-Én azt a nőt, akit szeretek, azt így kezelem. Persze, meg tudod magad védeni, de az én dolgom, hogy elkényeztesselek és megadjam neked a biztonságérzetet. Neked pedig az, hogy viszont szeress és csillogj az oldalamon mikor valahol mutatkozunk, megvédj egy vitában, még ha az ellenkezőjét is gondolod. És szerintem mindketten tökéletesen teljesítjük a felünket. Bár amikor mérges vagy mindenki fél tőled, de az meg ilyen egzotikus oldalad számomra és azt is szeretem. Főleg, ha szexbe torkollik. Mmmm. - gondolt is bele a vad éjszakákba, amiket úgy imádott.
-Örülök, hogy szereted bennem ezeket.
-Mindent szeretek. Ezért kéne hozzám jönnöd.
-De az vallásos dolog. - kelt fel Lovisa és Yoongira pillantott - Mi a templom küszöbén is elégünk.
-Nem kell templom. Megoldhatjuk szűk körben is.
-Kis karikagyűrűvel, meg örök hűség, meg minden?
-Igen. Miért? Eddig nem így volt? Csak a gyűrű változna... meg hogy többé nincs szünet.
-És örökké... a végtelenségig? Hiszen te nem akarsz meghalni soha.
-Hát most még nem, mert van okom élni. - könyökölt fel Suga - De a jövő majd megmutatja, mit is szeretne. Miért, te meg akarsz halni?
-Még nem.
-Akkor meg? Gyere hozzám, hogy ne legyen megint gond abból, hogyan mutatlak be.
-És ki adna össze?
-Nem tudom... Kook? - rántott vállat Yoongi.
-Egy kutya?
-Barátom. De mondjuk... megkérhetjük Jin! Ő ilyen... köztes. Ő összeadhatna minket. Vagy Chaeyeong.
-... Akkor menjünk! - kelt fel Lovisa és leporolta magát.
-Máris?
-Csak gyűrűért, aztán meg enni. Egyenlőre ennyi a jutalmad az őszinte estéért. Az összeadós részt még meglátom.
-Szóval jegyesség? - követte párja példáját Yoongi - Jó. De ezek szerint többször kéne beszélgetnünk, mert azzal egész sok dolgot elérhetek.
-Csak nem a mi asztalunk.
-Hát nem. De van időnk, majd az lesz. A Világ minden ideje rendelkezésünkre áll.
-Igen... immár szünet nélkül.
-Tényleg meg kellene fogadnom Jin tanácsát. - ölelte át Lovisát - Csupa jó dolgot szül ez a módszer.
-Talán mégsem olyan buták a kutyák, mint gondoltam.
-És csak egyre jobb lesz az a módszer. Imádom!



(Vége! Teljesen kész a Do you believe in beasts? sztori. Minden kiegészítés mit terveztem hozzá megvan, így ez a legutolsó epizód. Remélem élveztétek a ficit és még visszatértek majd az oldalra, ha nem is ezt, de más történeteinket olvasni.
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Three sides of life 91. rész: Szentfazék, csak a füle kormos

-Hol van törülköződ haver?
-Mindjárt adok. - indult segítségére Jin.
Ezzel régi ismerőse egyik pillanatról a másikra állította feje tetejére Seokjin lakását, amiben a mostanában ott lakók rendesen aggódni kezdtek. Óvatosnak kellett innentől lenniük, nehogy lebukjanak, de ezt könnyű mondani, hiszen ha az ember valamihez hozzászokik, akkor azon nagyon nehezen tud csak változtatni. Éppen ezért volt olyan veszélyes Youngbum jelenléte a titkukra nézve és ki tudja, meddig is marad majd ez a drága barát.



Jin egészen addig nem feküdt vissza párjai mellé, míg a régi ismerős el nem terült a kanapén. Ezzel próbálta csökkenteni a lebukás veszélyét legalább estére, aminek a kisebbek nem igazán örültek, de elfogadták. Kénytelenek voltak, ahogyan azt is, hogy ezúttal minden alkalommal, mikor átkarolta volna őket, megébredt és inkább a másik oldalára fordult, hogy véletlenül se kapják rajta őt semmin. Ez már jobban zavarta a két fiút, ám muszáj volt elfogadniuk, hiszen ha közösségbe mentek sem mutatták ki egymás iránt érzett vonzalmukat, egymás szülei előtt sem estek túlzásba, pedig Taehyungnál képben voltak otthon... vagyis majdnem mindenki.
Ezért kicsit kényelmetlenül telt estéjük, de még másnap reggelük is, mert Seokjin sokkal korábban kelt a megszokottnál. Az idegesség ébresztette és vitte ki a nappaliba, hogy ellenőrizze barátját ki megkönnyebbülésére még mindig aludt, akárcsak a házban majdnem mindenki, kivéve Jjanggut. Nem tudott semmit sem csinálni, hiszen csendben kellett maradnia, ezért inkább fogta is a lakás egyetlen éber tagját és elvitte sétálni, hátha lenyugszik kicsit a friss levegő hatására. Csöppet segített is neki a mozgás, mialatt kiszellőztette fejét, a szerzett reggeli pedig, ha csak egy másodpercre is, de elterelte figyelmét. Így a nagyjából egy órás séta könnyített elméjén, ám mikor hatalmas csendben belépett lakásának ajtaján Taehyung már az asztalnál ülve beszélgetett Youngbummal és az elhessegetett aggodalom azonnal vissza is tért.
-Felkeltetek? - kérdezte meg a nyilvánvalót.
-Igen. Azt hittem többet fogok majd aludni, de kipattant a szemem és nem tudtam tovább. - válaszolt a régi ismerős.
-Értem. Látom Tae adott kávét. - pakolt le Seokjin.
-Igen. Magamnak akartam csak, de fent volt és nem akartam goromba lenni.
-És miről beszélgettetek? - állt meg Taetae oldalán.
-Csak Youngbum mesélt az útjáról. Igazán izgalmas.
-Azt elhiszem. Kértek reggelit? Hoztam rántottás szendvicseket a kedvenc helyemről. - indult a konyhába némileg megkönnyebbülve, hogy párja nem mondott róluk semmit.
-Persze. Éhen halok. - válaszolt Youngbum.
Taehyung tovább beszélgetett vele míg az idősebb kipakolt, lassan pedig áttért arra a kérdésre is, hogy nincs-e párja. Mint kiderült, Youngbum a sok utazgatás miatt nem volt a monogámia híve, sem a kapcsolaté, így leginkább egyéjszakás kalandjai voltak, ám többet is mondott, mint Seokjin szerette volna. Úgy tűnt, mindkét fél birtokában van olyan információknak, amit a ház ura szívesebben tartott volna titokban egyik-másik barátja előtt.
-És a barátaid soha nem néztek rád furcsán emiatt? - érdeklődött Taehyung.
-Szerintem hagyjuk ezt a témát. - tett javaslatot Seokjin.
-Egyáltalán nem. Azt hiszem, engem így szoktak meg. Sőt a legelején még majdnem mindenki csatlakozott is hozzám. Seokjin tudna is mit mesélni azokról az estékről, miket is csináltunk, mert vannak sztorik rendesen. Azok a filmbeillő "ilyen nincs" történetek. Mikor kiderül, a lánynak van pasija, vagy van ikre, esetleg leszbikus, de ki akarják próbálni milyen egy férfival hármasban. Azok voltak csak a szép idők. Bár a koreai lányoknál vannak bevállalósabbak, de egyedül sosem sikerült olyan numerákat összehozni, mint Jinnel. - dicsekedett azzal, amivel lehet nem pont Taehyungnak kellett volna.
-Tényleg? Én úgy ismertem meg Seokjint, mint egy hűséges embert, aki pont nem szereti az ilyen jött-ment kalandokat. - pillantott meglepetten párjára Tae, az említett pedig legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. Ő nem örült annyira múltjának ezen részének.
-Egy idő után kiszállt belőle, akkor mentem messzebbre utazgatni. Azt hiszem, kicsit belefáradt és áttért az unalmas monogám életre. Pedig milyen izgalmas volt már, mikor két barátnő találkozott majd kiderült, mindkettővel ő járt sőt, volt egy harmadik is. - nevetett, miközben Seokjin inkább otthagyta őket az asztalnál és a konyhába ment pakolászni, holott semmi dolga nem volt.
-Nem is tudtam, hogy Jin ennyire csapongott.
-Óóóó! Ennél jobban. Mint például az ikreknél, amikor nálam kötöttünk ki-
-Youngbum! - szólt rá társára amint felé fordult, ezzel pedig szerencséjére félbeszakította - Meddig tervezel maradni szerény lakásomban? - támaszkodott meg a pulton.
-Gondoltam, néhány napot. Van mit mesélnem neked és szeretnék veled elmenni bulizni is. Rég voltunk már ketten. Összeállhatna a bomba duo egy este erejéig.
-Ez nem túl jó ötlet. Tudod, már rég nem játszok úgy, ahogyan te. Ráadásul van párom, szóval még annyira sem fekszik nekem ez az ötlet.
-Ó!... Nem baj, nem kell tudnia róla. - kortyolt kávéjába Youngbum, miközben Taehyung csak figyelte a két fél reakcióit.
-Épp elég, hogy én tudok róla. Szóval maximum elmegyek veled, de nem segítek csajozni. Én már nem vagyok ennek a híve.
-Jó. Nem kell velem csajoznod, ha bemutatod nekem a barátnőd.
-Isten ments! Nem mutatom be egy magadfajtának.
-Akkor muszáj csajoznod velem. Máshogy nem hiszem el, hogy létezik.
-Én mesélhetek róla, ha gondolod. - próbált segíteni Jinnek párja, de valahogy ennek nem tudott most örülni a szenvedő alany.
-Neked bemutatta?
-Fogjuk rá. - mosolygott.
-Nekem meg nem meri, pedig sokkal régebb óta vagyunk jóban. Hát így már csak azért is muszáj velem csajoznod Jin.
-Ne is álmodj róla! - morgolódott.
-Jó reggelt! - jelent meg Jungkook is még álmos szemekkel.
-Jungkook! - örült meg Seokjin - Hoztam reggelit, így tudtok enni mielőtt hazamennétek.
-Haza? - lepődött meg a kisebb. Az egy dolog, hogy előző este Youngbum ott aludt, de remélte egyszeri eset és nem kell elmenniük emiatt.
-Igen. Végül nem maradunk ma is egész nap játszani, Kook. Gyere egyél valamit, addig összepakolom a cuccunkat. - állt fel Taehyung, majd ment is a hálóba, hogy elrakja a különböző játékszert, amit jobb, ha senki nem talál meg Jinnél.

-Köszönöm, hogy nem mondtál neki semmit. - kísérte a liftig társait Seokjin.
-Hát szívesen. Bár ezzel hazudtam. - válaszolt Tae.
-Jobb lenne, ha nem minket küldenél haza. - morgott Jungkook.
-Muszáj, még maradni akar pár napot és nem dobhatom ki. Ezer éve nem láttam.
-Hát csak pár napja van, mert utána én jövök és dobom ki tőled. - lépett be a liftbe a legkisebb.
-És mész majd vele bulizni? - érdeklődött még Taetae.
-Nem tudom.
-Értem...
-Az az idő már elmúlt, amit mondott. Nagyon rég volt és nagyon sokat változtam azóta. Nincs miért aggódnod. - próbálta megnyugtatni párját.
-Ezt könnyebb mondani, mint így tenni. Azért majd szólj, hogy mikortól kell féltenem a kapcsolatunkat.
-Nem kell féltened és mindenről tudni fogtok.
-Félteni? Miről maradtam le?
-Hazafelé elmesélem picur. - szállt be mellé Taehyung - Bár Jin örülne, ha nem tenném, de szerintem ilyeneket tudnunk kell egymásról. Ha már az én múltamról is tudtok mindent, ez így fair.
-Jó. - sóhajtott nagyot az idősebb - De ne ess túlzásba!
-Csak azt fogom mondani, amit hallottam.
-Szuper. - grimaszolt - Jó utat haza! Majd írjatok, ha hazaértetek!
-Biztos? Nem veszélyes? - csipkelődött Taehyung.
-Ahhj! - nézett vissza ajtaja felé, majd lefogva a lift érzékelőjét kapaszkodott annak nyitott ajtajába, míg megcsókolta Taetaet - Szeretlek titeket és tudni akarom. A többi az én bajom.
-Én is kérek! - szólalt fel hatalmas szemeit kidüllesztve Jungkook, ki pár pillanattal később meg is kapta aznapi első csókját.
-Írjatok! - engedte el a kisebbet - Legalább te, kis lázadó.
-Rendben!
-Sziasztok! - indult vissza lakásához Seokjin, miközben elköszöntek tőle társai is.
-Szóval, miről maradtam le? - pillantott Taehyungra Kook, ahogyan becsukódott a liftajtó.

A legfiatalabbnak mindent elmondott, amit csak hallott, bár sajnos féltékeny lelke túlzásba esett, így megjegyzései nagyon felkeltették az aggódó Kookot, kit utána egész nap ez foglalkoztatott, mivel pedig egyedül volt otthon senki sem akadt körülötte, hogy elterelje figyelmét. Ugyan leült kicsit játszani, de valahányszor zizegett telefonja mindent eldobott és azonnal kezébe vette azt. Tudni akarta, hogy Seokjin mit csinál. Mikor, hol van és kivel, mert a Taehyungtól kapott információk felkeltették benne azt a vörös szemű szörnyet, ki minden egyes személyt darabokra tépett volna aki csak hozzá mer érni párjához.
Ez pedig Taenál sem volt másképp, csak ő jobban tudta kezelni, hiszen rengetegszer küzdött már meg vele, ám nem egyedül.
-Többel egyszerre. Értitek? Miért nem vagytok ezen úgy kiakadva, mint én? - állt a kanapé mellett, miközben Hoseok nagyban játszott Minyoonggal.
-Egy, mert ismerjük a te múltad is. Kettő, mert az rég volt. - könyökölt a karfán Jimin, amint csak bambult a tévére - Azóta sok dolog történt. Jin se szereti már az epres tejet. Szerintem feleslegesen aggódsz.
-Bár azért Youngbum elég menő. Kár, hogy nem nekünk a legjobb barátunk. Nem utasítanék vissza néhány epres tejet. - szólt hozzá J-Hope.
-Én is kaphatok?
-Nem! Még fiatal vagy Minyoong. - válaszolt Taehyung.
-De, ha ennyire pánikolsz, akkor menj majd le a bulihelyre ahova mennek. - tett javaslatot Jimin.
-Nem akarom, hogy azt érezze, nem bízok benne.
-De hát nem bízol benne.
-Nem! Én nem benne nem bízok. Hanem Youngbumban. Jin szelíd, ha az a srác erőlteti akkor kicsikarhat belőle olyat, amilyet nem szeretne megtenni.
-Azért ne becsüld le Jint szerintem. Felnőtt ember. Tudja, mit akar.
-Hát remélem igazad van. - sóhajtott Taehyung - Na hozok akkor fagyit.
-Végre! - örült meg öccse.

-Akkor már ma este akarsz menni bulizni? - érdeklődött a délután közepe felé Seokjin, miközben leült a kanapé szabad végébe otthonában.
-Nem. Ma még nem akarok kirúgni a hámból. Holnap lesz egy buli, amit kiszemeltem. Most csak menjünk el karaokézni, meg kicsit bemelegedni. Holnap pedig mehet élesben.
-Maximum neked.
-Ha bemutatnád a barátnőd, nem vinnélek el csajozni. De még csak a nevét sem mondod meg.
-Öhm... Minji! Minjinek hívják. - hazudott.
-És hol lakik?
-Hát őőő.... Szöul másik felében. Még tömeggel is eltart egy ideig mire ideér.
-Egyetem?
-Szakács lesz, mint én. Így ismerkedtünk meg Namnál.
-Olyan messze lakik, de Namhoz jár gyakorlatra? - sántított kicsit a sztori.
-Igen, mert valami régi ismerősök.
-Aha... és dugtatok már?
-Naná! Persze, hiszen már egy ideje együtt vagyunk. - válaszolt némi pírrel arcán. Elszokott Youngbum nyersékétől.
-És jó volt? Olyan fergeteges, mint a részeg vad lányok lent a bárban? - érdeklődött flegmán barátja.
-Hát ő... más volt. Attól teljesen eltérő, de nagyon jó. Tudod, szeretem és így minden percet élvezek vele jobban, mint az ismeretlen csajokkal egy estét.
-Na persze. - forgatta szemeit barátja.
-Youngbum, én már nem élek olyan életet, mint akkor. Dolgozok, iskolába járok, van párom. Ilyen a felnőttek élete. Kötelességekkel teli és felelősséggel. Ki kéne próbálnod. - próbálta kicsit jobb életvitelre biztatni barátját.
-El akarod venni?
-Mi?
-Lassan elkezdenek a szüleid baszogatni, hogy vedd el, alapíts családot. Őt akarod elvenni?
-Nem tudom még. Ezen még nem gondolkoztam. - mivel ilyen szempontból kicsit bonyolultabb volt az élete, mint amilyennek a Világ gondolta a látottak alapján.
-Amíg nem vagy házas semmit nem ígértél meg. Azt sem, hogy hűséges vagy.
-Nem fogom megcsalni. Elmegyek veled bulizni, de csak miattad. Viszont nem fogok összeszedni nőt, mert nem akarok. Nem kívánom, nem vonz, nincs kangörcsöm. Nekem csak a párom kell, más nem.
-Kis szentfazék lettél. - morgott Youngbum.
-Változnak az idők.
-Igen, sajnos. Na menjünk akkor, együnk valamit, azt' keressünk egy karaoke bárt. Ettől a szövegtől rosszul lettem. Kell pár csaj, hogy jobban legyek. - állt fel a kanapéról.


(Folytatjuk! Ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után! :)
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Three sides of life 90. rész: Youngbum

A fiatalabbak boldogok lettek. Sikerült párjukat felvidítani, aki az alvás után úgy tűnt, már nem mérges rájuk cseppet sem, így újból mertek hülyéskedni és gyömöszölni egymást, mely tényleg nem zavarta most az idősebbet. Csak mosolygott rajtuk, míg 'kicsi a rakásban' nem végezték a kanapén, persze alul Seokjinnel, kit majd összenyomtak. De nem érdekelte, mert örült jókedvüknek és kedvességüknek, amivel meglepték őt.

Már nem haragudott rájuk, nem tudott tovább, főleg nem kis kedvességük után, bár abban is biztos volt, hogy mosolyukkal és hatalmas szemeikkel is elérték volna ugyanezt a hatást, de azért ez a megoldás jobban tetszett neki, hiszen többet nyert vele, mint néhány cuki pofival. Ezért hagyta, hogy azt csináljanak vele a fiatalabbak amit csak akarnak, így szinte úgy kezelték, mintha ő is egy része lenne a kanapénak. Míg feküdt azon és chatelt, addig Kook volt, hogy teljes egészében matracnak használta, olykor valamilyen lehetetlen módon ült lábainál amikkel, mintha ők lennének a gordiuszi csomó részei, úgy összegabalyodott, máskor Jjanggut tette fel hasára, míg leült a kanapé elé, hogy játsszon a kutyussal. De Jint ez nem zavarta, nem idegesítette cseppet sem. Ő elvolt így a kanapén, miközben megnézte a híreket is és nagyban beszélgetett Sugaval.
-Éhes vagyok. - furakodott be Seokjin és a háttámla közé Jungkook - Mit lehet enni?
-Maradt még az ebédből, de ha szeretnél, ehetünk melegszendvicset is. Esetleg rántottát, vagy valamilyen rament.
-Rament szeretnék.
-Rendben. Egy pillanat, csak ezt megírom még a bátyádnak. - simogatta meg a kisebb fejét Seokjin.
Közben Taehyung vígan elvolt az asztalnál Jin laptopjával, ám erre ő is felfigyelt.
-Én is azt kérek.
-Pár perc és megcsinálom akkor nektek.
-Nem kell. Elkezdem én. Pihenj csak. Én is meg tudom csinálni. És szerintem Kook is képes rá.
-Jah, igen. Csak nincs kedvem. - ölelgette Jint az említett.
-De gyere és csináld meg magadnak. Segíts nekem! - állt fel, majd a konyhába ment és előpakolt.
Jungkookot még kicsit noszogatni kellett, hogy ne érezze magát annyira otthon, ne legyen olyan anyuci kicsi fia, inkább tápászkodjon fel és szolgálja ki magát. Szerencsére így is tett, ezért végül Taehyunggal együtt készítettek vacsorát, miközben megérdeklődték a ház urától, hogy az mit szeretne enni és csináltak neki is valami harapni valót.

-Nagyon kedvesek vagytok ma. - ült le az asztalhoz Jin - Mit szeretnétek? Vagy az este miatt kapom? Hogy belementem?
-Nem. Semmi ilyesmi. Csak gondoltam, ne te ugrálj mindig nekünk. Úgyis dolgozol még emellett, mi meg néha plusz teher vagyunk, ahogy az ebédnél kiderült. Kijár neked is olykor a pihenés. - játszott leveses poharával azt nézve Taetae.
-Nem vagytok teher. Csak kicsit zavaróak voltatok.
-Akkor hagyunk érvényesülni. - nyitotta fel saját vacsoráját Jungkook.
-Nem. Azért segíteni fogunk. Többet, mint eddig. Elosztjuk majd szépen a feladatokat. - tett javaslatot Taehyung.
-Ez nagyon kedves tőletek. Köszönöm Taehyung. - nyomott egy gyors puszit annak arcára.
-Szerintem Kook nevében is mondhatom, hogy szívesen.
-Igen. Kapok akkor puszit én is? - tért rögtön a lényegre.
-Ha idejössz, kaphatsz. - Kooknak pedig több sem kellett.
Felpattant Taehyung melletti helyéről, majd Jinhez menve bezsebelte jutalmát a vacsora előtt. Mosolyogva ült vissza pár pillanattal később társa mellé és látott is hozzá korgó gyomorral a külön neki készített leveshez, miközben Taetae keresett valami nézhetőt arra a kis időre maguknak a tévében, mert nem tartott sokáig, mire befalták a meleg tésztát, majd mentek is szépen sorban fürdeni. Míg a fiatalok elvoltak a tisztálkodással, addig Seokjin megetette Jjanggut, ki végig ott ólálkodott lábuk alatt, miközben rendet tett a konyhában. Így nyugodt estének ígérkezett a nap vége mindenféle plusztól mentesnek, amit ezúttal a legidősebb nagyon is díjazott, mert kellet még neki egy kis idő a következő menet előtt főleg akkor, ha a többiek eggyel több extrát szerettek volna legközelebb.

-Nem vagyok álmos. - ült Taehyungon Jungkook, miközben annak hajával játszott.
-Hogy nem vagy álmos? Egész nap pörögtél. Miért nem fáradtál el? - érdeklődött csukott szemmel
-Nem tudom.
-Szeretnétek még valamit lefekvés előtt? - érkezett meg a frissen letusolt Seokjin is.
-Altatót a picurnak.
-Mert?
-Nem vagyok álmos hyung! - nézett Jinre a legfiatalabb - De Taetae meg már álmos.
-Én is aludnék. De igyál egy pohár meleg tejet. Hátha segít.
-Oké. Hozol nekem? - villantotta elbűvölő mosolyát, de Taehyung oldalba csípte.
-Kookie! Tudsz te is csinálni magadnak.
-Ahh! Jó! - mászott le az ágyról.
-Inkább vegyél fel egy pólót, vagy egy nadrágot és hozok neked. - pakolászott Jin a szekrényében - Nem szeretem, ha egy szál boxerban alszol.
-Rendben! - kezdett keresni magának valami ruhát.
Végül Jin egyik pólója lett a kiválasztott, amit azonnal le is ivott amint megkapta a tejet, bár hogy ezt hogyan kivitelezte, azt még ő sem tudta megmondani. Ám levenni már nem akarta, így abban feküdt be ezúttal két társa közé.
-Jó éjt Kook! Remélem már álmos vagy. - karolta át egyik kezével őt Taehyung.
-Ami azt illeti, nem. Éppenséggel gondolkoztam.
-Na és min? - érdeklődött Seokjin.
-Hogy elmehetnénk vidámparkba hárman.
-Csak hárman? - kérdezett vissza Tae.
-Igen. Miért?
-Hopiékat is el kéne hívni. Rég voltam velük.
-Akkor már tartsuk meg a bandázást és hívjunk mindenkit barátnőstül. - dobta fel Jin.
-Ez jó ötlet.
-De én randira gondoltam. - lombozódott le Jungkook.
-De akkor majd korán kell menni, hogy több dologra is fel tudjunk ülni, mert az ilyen helyeken mindig nagy sorok vannak. - folytatta Jin.
-Rendben. Majd akkor holnap megbeszélünk egy napot.
-Jah. Namon fog igazán múlni, mert ő a legelfoglaltabb.
-És mi nem megyünk el külön randizni? - szólt bele Jungkook.
-Majd elmehetünk valahova. De előbb akkor vidámpark. - bújt oda hozzá Jin.
-Okés. Szólok majd Hoseokéknak. Talán Namnál lenne legegyszerűbb ezt lebeszélni.
-Igen. Na akkor majd oda lejöttök egyik nap, ha nem is holnap, aztán kitaláljátok.
-Megbeszéltük. Jó éjt! - köszönt el a fiúktól Taetae.
-Jó éjszakát! - hallgatott el Seokjin is.
-Ahh... Jó éjt! - morgott kicsit Jungkook, de a többiek nem igazán foglalkoztak vele.
Párjai álmosabbak voltak mint ő, így hamarabb el is aludtak két oldalán, míg Kook csak bambult a plafonra és álmodozott egy randiról, amin nem kell félniük attól, ki látja meg őket, ezért tehetnek bármit. Elképzelte, hogy kifeküdnek egy kellemes napon a rétre és úgy viselkednek egymással ahogyan a négy fal között. Ölelgetik a másikat, puszilgatják, talán még egy pikniket is tartanak finom ételekkel, amiket Seokjin készített össze nekik még otthon, mialatt senki sem néz rájuk furcsán, vagy undorral arcán. Ezen gondolkodva aludt el lassan ő is, aminek az lett az eredménye, hogy erről is álmodott.

Ám ő már kevesebbet pihenhetett, mint a többiek, hiszen az éjszaka kellős közepén megszólalt Seokjin kapucsengője, ami felkeltette őket. Jin morcosan mászott ki a takaró alól, mialatt Taehyung is csak dörmögött, hogy mennyire nem tetszik neki ez és nem tudja ki az, de küldje el a pokolba, amiért ilyen későn fel meri kelteni őket, ám az idősebb azért valamivel kedvesebb köszöntésre készült. Pedig ő is mérges volt, de szerette volna megtartani udvarias oldalát.
-Ki az? - szólt álmosan a kaputelefonba.
-Én vagyok, drága barátom! Youngbum!
-Mi? Mit keresel itt? - nyíltak nagyra azonnal szemei.
-Jöttem meglátogatni téged! A reptérről egyenesen hozzád jöttem. Felengedsz? Hogy tudjak hol aludni? Vagy zavarok?
-Persze felengedlek. - mégis milyen ember lenne, ha nem engedné be el, mikor nincs hova mennie? Ám ez egy hatalmas problémát vetett fel. Hogyan magyarázza ki magát a hálószobában uralkodó helyzetből - De ma volt egy kis kocka est, így itt alszik két barátom.
-Nem baj, elférek én a földön is.
-Majd megbeszéljük. Gyere be! - engedte fel barátját, majd rohant is a hálószobába - Jungkook azonnal öltözz fel! - kapcsolta fel a villanyt, majd keresett is egy nadrágot neki - A táskáitokat dugjuk el! - kezdett pakolászni - A kellékeket is. Jól rejtsük el mindet! Síkosító? Hova tettétek?
-Mi a baj? - kelt fel Taehyung, miközben Jungkook még álmosan menekült párnájába a fény elől.
-Itt van egy barátom és ma itt alszik.
-És?
-Nem tud rólatok. Sem semmiről. És nem is szeretném, ha tudna még bármit is, ezért ti nem vagytok most csak a barátaim. Szóval gyorsan öltözz fel Jungkook mielőtt felér, addig én eldugok mindent.
-És ki ez a pofátlan barátod, aki bármiféle előrejelzés nélkül felbukkan az éjszaka kellős közepén?
-Youngbum. A legrégebbi barátom. Ő mindig ilyen volt. De segíts, ha már felkeltél! - rúgta be az ágy alá táskáikat Seokjin.
-Miért nem mondod el akkor inkább neki és hagysz minket nyugton?
-Ez nem ilyen egyszerű, főleg nem az éjszaka közepén.
-Pedig mindannyiunk estéjét megkönnyítenéd. - mászott ki a takaró alól Taetae.
-Max a tiéteket. Minden kis játékotok el van rakva? - nézett körbe Jin.
-Mindjárt leellenőrzöm. - állt fel Taehyung, miközben megszólalt Seokjin csengője.
-Beengedem, ti meg viselkedjetek rendesen. Kocka est volt, ezért maradtatok itt semmi több.
-Jó-jó! - húzta fel nadrágját Jungkook - Már itt sem lehetünk rendesen együtt. Lassan sehol sem. - morgott, míg az idősebb kirohant az ajtóig.
-Szia!
-Seokjinnie! - borult nyakába régi barátja - Olyan rég láttalak! Meg akartalak lepni. Remélem nem okoztam túl nagy gondot. - engedte el mosolyogva a másikat.
-Nem. - hazudott, hiszen de! Elég necces helyzetbe keverte így őt Youngbum.
-Akkor jó! Ó! Lett kutyád! - pillantott le a kis kedvencre - Hogy hívják?
-Jjanggu. Ajándékba kaptam őt.
-Igen. Vettük neki a fiúkkal, hogy ne legyen egyedül. - bukkant fel Taehyung - Szia! Taehyung vagyok.
-Szia! Én Youngbum. Kedves tőletek. Bemehetek?
-Jah, persze! Gyere csak. - engedte beljebb őt Seokjin, miközben azon aggódott, hogy párja majd szépen kifecseg mindent.
-Nem akarlak ám ébren tartani titeket, csak elrohanok fürdeni és ledőlök valahová, ahol van még hely.
-Kanapén megágyazok neked míg zuhanyzol. A srácok bemásztak az én ágyamba, szóval itt tudsz aludni.
-Köszi! Merre?
-Arra. - mutatott utat neki Jin - Jobbra lesz.
-Kösz! Már egy napja úton vagyok lassan. Rám fér a zuhany. - indult táskájával a fürdőbe.
-Ugye nem akarsz beárulni? - pillantott azonnal párjára Seokjin, amint magára csukta az ajtót Youngbum.
-Nem. Viszont sulykolni fogom neked, hogy mond el neki. Ha olyan jó barátod, biztos megérti.
-Lehet neked ez ilyen egyszerű, de nekem közel sem annyira.
-Egyszer meg kell tudja úgyis.
-De azt had döntsem el én, mikor lesz.
-Természetesen. De ha reggel arra jön be a hálónkba, hogy Kookot ölelgeted, vagy egyéb pózunkra, akkor mit fogsz mondani?
-Hát... majd ha ez megtörténik, akkor kitalálom.
-Hát jó. - indult vissza Taehyung Jungkookhoz - Kíváncsi leszek főleg, ha marad. Akkor minket hazazavarsz?
-Még nem tudom. Hagyj gondolkozni!
-Hagylak. Lesz rá egy egész estéd.
-Hé Jin! - nézett ki a fürdőből Youngbum, amivel jól meg is ijesztette Taetaet - Bocs.
-Semmi.
-Hol van törülköződ haver?
-Mindjárt adok. - indult segítségére Jin.
Ezzel régi ismerőse egyik pillanatról a másikra állította feje tetejére Seokjin lakását, amiben a mostanában ott lakók rendesen aggódni kezdtek. Óvatosnak kellett innentől lenniük, nehogy lebukjanak, de ezt könnyű mondani, hiszen ha az ember valamihez hozzászokik, akkor azon nagyon nehezen tud csak változtatni. Éppen ezért volt olyan veszélyes Youngbum jelenléte a titkukra nézve és ki tudja, meddig is marad majd ez a drága barát.


(Folytatjuk! Igyekszem valami rendszerességet hozni nektek. Jó lenne már részemről is. ><
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Suga X Kook Yaoi 5.rész ~ Második éjszaka

Kook

*Elkezd mocorogni a fiún, kezd ébredezni.*

Suga
*Már felébredt egy ideje, így mikor mocorogni kezd Kook, egyszerűen legurítja magáról, majd a másik fürdőbe átsétál letusolni.*

Kook
*Tompa puffanással terül el a földön. Mivel még nagyon kómás nem igazán fogja fel ezért csak nagyokat szuszogva fekszik tovább a földön.*

Suga
*Nagyot ásítva tér vissza egy törcsivel a derekán. Elhúzza száját a földönfekvő miatt, majd egyik lábát a fiú hasára helyezi, és egy díva pózba áll be, majd saját hülyeségén halkan nevetve rúgja meg a fiút, de nem erősen, pont annyira, hogy felkeljen.*

Kook
Ah! - Nyög fel kicsit, ahogy megérzi hasán a másik lábát szemei még mindig csukva vannak. Ám mikor belé rúg, kicsit fel szisszen és egy kombinált fogással a csuklójánál megfogva az ágyra teríti és lefogja. -  Ne rugdossál te szerencsétlen primadonna! – Vicsorog.

Suga
*Védekezni sincs ideje, már is az ágyon találja magát, felette Kook-al.*
-Akkor rúglak, meg mikor szeretnélek, ez az én házam. - Mondja annak ellenére is magabiztosan, hogy csuklója le van fogva.

Kook
*Csak morog, valamit miközben végig néz a fiú testén szemérmetlenül.*
-Hoppá..... egész jó alakja van a tatának, hm? - Vigyorodik el féloldalasan. -  Egy ilyen ízléses embernek hogy lehetnek tetkói? - Figyelgeti a motívumokat.

Suga
*Mocorogni kezd a végig bámulása miatt.*
-Mondtam, hogy jó az alakom... - Mondja hetykén. -  Ezek régebbről valóak, semmi jelentőségük. - Rántja meg vállát flegmán.

Kook
-Minden tetkónak van jelentősége... Egy némelyiknek sokkal fontosabb, is mint képzelnénk. - Néz újra szemeibe.

Suga
-Ezek. régről vannak meg. Talán 18 éves lehettem, mikor magamra varrattam ezeket. Nincs nagyobb jelentőségük, bár akkoriban menőnek számítottak. - Néz ő is a szemeibe. - Ennyi. - Könnyedén mondja.

Kook
-Hmmmm. - Pislog, párat majd az egyiken végig húzza hideg ujjait közben a csípőjére ül. -  Mindenesetre jól néznek ki.... - Dönti oldalra fejét.

Suga
*Kirázza a hideg az érintéstől.*
-Adjak kesztyűt? - Kérdezi elterelve gondolatait arról, hogy a fiú épp rajta ül. -  Ugye, szerintem is jól néznek ki. - Bólint egy nagyon aprót.

Kook
-Minek? Van egy K-som. - Vigyorogva kacsint és végig húzza óvatosan körmeit a másik hasán. -  Azért.... az öltönyöd pont eltakar minden tetkód aztán olyan nagy főnökös vagy. Erre kicsusszansz a fürdőből egy törölközővel, és bamm! – Vigyorog.

Suga
*Szaporábban veszi a levegőt, majd nyel egyet.* - Mutasd akkor a K-s jeled. - Erőltet magára rendes hangnemet. -  Főnökös? Én maga a főnök vagyok, a tetkók meg azért vannak takarva, mert ha tudnának róla, jönne a sok pletyka... - Forgatja meg szemeit, amint belegondol ebbe az egészbe.

Kook
Pletyka pletyka.... - Tátog kezével. -  A K-s jelet? - Húz egy csíkot hasára körmével. - Miért akarod te azt látni? - Egy újabbat húz. -  Tudom, hogy te vagy a boss ez egyértelmű MR. - Vigyorogva húz egy harmadikat. - Minek neked az a jel Dragon? - Suttogja huncutul és egy utolsó csíkot húzva hasán kirajzolódik a K.

Suga
*Nem fáj neki annyira, mint hitte.*
-Hogy ha elfelejtem, kit kell feljelentenem, akkor megmutatom ezt a K- jelet. - Gúnyosan mosolyodik el.

Kook
-Ilyen szivacs lenne az agyad? - Vigyorog rá gúnyosan. -  Felejthetetlen vagyok számodra... engem öleltél meg és pusziltál meg annak ellenére, hogy irtózol az emberektől... arról nem is beszélve, hogy most én vagyok nálad és nem más.... - Vágja rá azonnal. -  A feljelentéssel semmire sem mész... - Vigyorog diadalittasan.

Suga
-Nem szivacs, pusztán, ha meghalok, akkor is tudni fogják kit utáltam a legjobban. - Vonja meg lazán vállát. -  Elfelejtelek, ne aggódj. - Néz rá kihívóan. -  Miért mennék vele semmire? - Kíváncsian néz fel rá. - Ha lefizetsz mindenkit, akkor összes bírót felfogom keresni, addig, amíg el nem fogy a pénzed, és utána rácsok közt tengetheted az életed. - Mosolyog gúnyosan.

Kook
-Megtiszteltetés lesz, hogy engem utálnak a legjobban.... Ezzel csak jót teszel. - Legyint röhögve. -  És el is akarsz? - Dönti oldalra fejét. -  Mert az én hatóságom alatt ál a rendőrség és az egyéb dolgok. - Mondja csak úgy mellékesen vállat rántva.

Suga
*Inkább nem is válaszol, mérgesen mocorogni kezd. Bosszantja, hogy nem tud fogást találni a fiún.*

Kook
-Nah mi van godzilla. - Röhög, diadalittasan élvezi, hogy fölényben van.

Suga
*Nem foglalkozva röhögésével fordítani próbál magukon, de semmi értelme.*
-Ha elengedsz, vizes törölközővel verlek agyon. - Fenyegetően mondja, miközben tovább mocorog a fiú alatt.

Kook
-Gyenge vagy... - Fintorodik el, ahogy látja a próbálkozását. -  De nekem élvezetesen csináld akkor. - Vigyorog perverzen és kicsit enged szorításán.

Suga
*Mérgesen néz fel rá, majd egy erőteljes lendület után fordul a kocka.*
-Most nagyon megbánod. - Lerázza csuklójáról a kezeket, majd a fürdőbe rohan, mivel törcsije majdnem leesett a földre. Újra maga köré csavarja azt, majd a szobába ballag és előveszi ruháit. A fürdőbe menne, de arra gondolva, hogy ezzel is idegesítheti a fiút, gonoszan előtte kezd öltözni.

Kook
*Vigyorogva fekszik, alatta majd csak felsóhajt.*
-Ah, mindig csak menekülsz... így nem jó. -Nevet fel, és oldalra fordítja a fejét még mindig az ágyon fekve és figyeli, ahogy a másik öltözik. -  Csak nyugodtan ne zavartasd magad.... - Forgatja, meg szemeit közben megnyalja ajkait.

Suga
*Háttal áll neki, így csak felmutatja középső ujját, majd megrázza pucér fenekét.*
-Nem is zavartatom magam. - Nevetne fel, de nem teszi.

Kook
-Wáh hülye. - Röhög fel hangosan és megdobja egy párnával.

Suga
-Ez a fenék, aranyat ér. - Nevet, miközben eltalálja a párnával hátát. -  Amúgy pedig nem menekültem. - Veszi fel alsóját.

Kook
-Az... aranyat érő baba popsi. - Röhög tovább. -  Akkor gyere ide te gatyás tata. - Vigyorogva nyújtja ki egyik kezét.

Suga
*Felnevet.* -Igen, aranyat ér. Lásd, hogy nem menekülök. - Megy oda hozzá, és megfogja kezét.

Kook
-Még mindig nem hiszem el, hogy nevetsz.. – Vigyorog. - Sűrűbben nevethetnél. - Vigyorog, majd magára húzza a fiút, ahogy megfogta a kezét.

Suga
-Pedig elkéne... - Megilletődik, amint a fiún találja magát. -  Mit szeretnél, mivel bizonyítsak? - Támaszkodik meg a fiú feje mellett.

Kook
-Rád bízom... ebben olyan jó vagy. - Kacsint és oldalára simít. -  Egyébként ma még szadizhatsz.. de estére eltünök ne aggódj. – Mondja.

Suga
*Bólogatni kezd, majd lehajol nyakához, és belecsókol, majd szívni kezdi bőrét. Ugyan azt készül visszaadni, mint amit ő okozott neki.*

Kook
*Teljesen ledöbben a tettől és még ideje sincs felfogni a dolgot így egyszerűen felnyög a kellemes érzésre majd ajkaiba harap, hogy ne adjon ki megint hangot.*

Suga
*Észre sem veszi, hogy a fiú felnyög, kipirulva hagyja, abba majd azonnal felkel róla, és gyorsan elfordul előle, hogy neki háttal legyen. Kifújja levegőjét, amely bent rekedt neki, majd megrázva fejét inkább öltözködni kezd.*

Kook
*Nagy szemekkel néz utána és szaporábban kezdi el venni a levegőt majd nyakához nyúl és lassan felül. Ellepik fejét a gondolatok és lassan besétál a fürdőbe.*

Suga
*Zavartan rázza meg a fejét, miután kiment. Gondolkodni kezd, de hamar feladja és felöltözve elterül az ágyon. Magában szét átkozza Kookot, mivel erre kényszerítette, de legalább visszakapta azt, amit ő okozott neki.*

Kook
*Lecsúszik a fal mentén és csak néz maga elé hajába túrva. Nem tudja, miért csinálja ezt, de ő az egyetlen ember, akivel normálisan eltudott beszélgetni egy egész napon át is akár. Nem tudja még is hogyan kéne viselkednie.. Kavarog minden benne a gondolatok, érzések. Nem mer kimenni.*

Suga
Aish! - Idegesen csap az ágyra. Furcsa érzések keringenek benne, főleg akkor, mikor... megrázza fejét és a fürdő felé néz. Nagyot sóhajt, majd arra a döntésre jut, hogy úgy tesz, mintha ez megsem történt volna.-  Hé, ha kifogyasztod a vizet, megverlek! - Kiabálja durcásan, majd hasra fordul.

Kook
-Már késő! - Kiállt ki és elkezd, szórakozni a fertőtlenítővel miközben csak úgy csobog a víz a nagy semmibe.

Suga
*Miután kikiabált Kook, vár egy kicsit, majd mérgesen felpattan.*
-Hé, komolyan mondom! - Dörömböl be. - Ne csináld nekem itt a számlát, így is reggeliznünk kéne! - Rúg az ajtóba, majd a fájdalomtól eltorzul az arca, halkan sziszeg egyet. - Azonnal gyere ki, és ha úgy jössz ki, mint tegnap, halott vagy! - Méregeti az ajtót fenyegetően, majd kirobog valami reggelit készíteni, melynek két szendvics lett a vége.

Kook
-Eish.... - Fogja fejét a dörömbölésre, majd gyorsan lecsapatja magát és felveszi bőrnadrágját majd egy pólót és kiront az ajtón. A konyha ajtaját pedig berúgja. -  Ne legyél elmebeteg neked egy kis víz számla semmi. - Morogja és leül az asztalhoz.

Suga
*Megugrik a hirtelen érkezésére, majd rosszalló szemekkel harap szendvicsébe.*
-Meglehet, de a vízzel smucig vagyok. - Vonja meg a vállát. Észreveszi Kook nyakán a piros foltot, majd elfordulva tőle a hűtőbe mászik szinte, hogy kivegyen onnan egy tejesdobozt. Meghúzza, majd elterelve figyelmét eszik tovább. - Másrészt, ha az ajtónak valami baja lett, Te fizeted ki! - Jut eszébe, majd rárivall egyből.

Kook
-Lazulj már le.... Tisztára be vagy feszülve.... - Sóhajt és lefejeli az asztalt. - Nem történt semmi a csodás ajtóddal és nem lesz magasabb a számlád, mint alapból. - Mondja, unottan majd felé fordítja a fejét.

Suga
-Befeszülve? - Néz rá úgy, mintha kikérné magának. -  Ja persze, így is szerintem több lett a számlám... - Gondolkodik el. -  Mit nézel? - Néz rá gyanakvóan. - Egyél. - Bök az előtte való tányérra, min a szendvicse van.

Kook
-Igeeeen. - Mondja flegmán szemeit megforgatva. -  Kibírod az alkunk érdekében ez ezzel járt. - Von vállat. -  Egy házi sárkányt. - Vigyorog, majd a szendvicsre néz, és lassan beleharap.

Suga
-Tsh... - Morogva fordítja el fejét, majd a pultra ül. Gonoszan méregeti, majd angyali mosollyal mondja a következőket. -  A te szendvicsedbe beleköptem...

Kook
-Nagyon jó... akkor így könnyű szerrel megszereztem a DNS-ed most már nincs szükségem rád. - Vigyorog és felpattanva előhúzza pisztolyát, amit a fiúra szegez. Természetesen nem igazi Wiskey van benne, de ezt a másik nem tudja ráadásul nagyon valóság hű.

Suga
-He? - Ijedten mered rá, majd elejtve szendvicsét feltartja kezeit. Nem mer megszólalni, magában már mondja a bocsánatkérő imákat, hátha a mennybe kerül. Összébb húzza magát, teljesen pánikba esett, hangosan veszi levegőjét, miközben továbbra is ugyan úgy, ijedten néz rá.

Kook
*Közelebb megy hozzá.*
-Nyisd ki a szád nagyfiú. - Néz szemeibe.

Suga
*Kelletlenül, elsőre kinyitni se akarja száját, de arra gondolva, hogy a szájába lő és lassú halált hal, kinyitja. Lesz legalább ideje minden egyes rossz dologért, melyeket elkövetett az életében, bocsánatot kérni.*

Kook
*Lassan elvigyorodik, majd meghúzza a ravaszt és a fiú szájába lövi az italt. Tisztában van, vele ezért most nagyon megfogja őt verni és kiabálni fog vele még sem érdekli. Mindent megért neki ez, hogy teljesen megértse és kitapasztalja a fiút. Teljesen nyugodt hisz felkészült a következményekre. És tudja meg fogja érdemelni.*

Suga
*Szaporábban véve a levegőt hallja, ahogy meghúzza a ravaszt, majd az italt, amely a szájába spriccel köhögni, kezd.*
-Te idióta, hülye barom! - Pattan le pultról, és behúzva neki még meg is rúgja, majd a szobájába szaladva bezárja magára az ajtót. Lecsúszik az ajtónak dőlve a földre, összehúzva magát hajtja fejét térdeire.

Kook
*Neki csapódik a falnak és köhögve terül el a földön. Fogalma sincs még is miért csinálta ezt, de valami bebizonyosodott számára, és ha ehhez ez kellett hát ez kellett. Amint összeszedte magát kicsit feltápászkodik nem foglalkozva fájó bordájával és véres szájával nyitná ki az ajtót, de be van zárva így csak neki támasztja fejét.*

Suga
*Még mindig szaporán veszi a levegőt, hajába túrva, szinte tépve a haját akar megnyugodni, de nem megy neki. Becsapta, ráadásul elég csúnyán, melyet nem tud hova tenni. Nyel, egyet amint megmozdul a kilincs, esze ágában sincs kinyitni.*

Kook
-Hyung.... engedj be.... nincs nálam semmi... engedj be... - Mondja halkan.

Suga
-Tsh... - Nem mondd semmit, lassan tényleg sírva fakad, de nem teszi. Nem szeret sírni, így nagy levegőket véve próbálja magát megnyugtatni. Nem kellene ennyire kibuknia emiatt, de kiskorában történtek miatt retteg a fegyverektől.

Kook
-Menj arrébb az ajtótól. - Mondja határozottan majd mikor hallja, hogy arrébb csúszik, a másik kirúgja, nem foglalkozva a zárral majd kifizeti legfeljebb és amint megpillantja az össze kuporodott fiút szorosan karjaiba zárja. Nem érdekli, hogy rángatózik, ölelésében akkor sem engedi el.

Suga
*Amint meghallja Kook hangját, összerezzen ugyan, de arrébb csúszik. Ijedten kapja fel fejét a ricsajra, majd a fiút látja, ahogy közeledik felé, majd megöleli. Elakarja tolni magától, de semmi értelme, erősebb nála. -  Ezt akartad látni? - Kérdezi, miután beletörődött a fiú közelségébe. - Mi volt ezzel a célod? Elhíreszteled, hogy a nagy Yoongi, mindenki rémálma, fél egy játék pisztolytól? Vagy valami titkos szervezetnek dolgozol, akik utánam kutatnak? - Motyogja kérdéseit halkan hisz biztos benne, hogy hallja Kook amit mondd. Másfelől, még mindig nem tudja pontosan ki is Ő.

Kook
*Miután nem mocorog, tovább a fiú lazábban öleli és hajába túr lágyan.*
-Semmi ilyesmiről nincs szó... egyszerűen morbid vagyok. Nem tudom megmagyarázni ezeket a dolgokat és nem híresztelek én el semmit... - Mondja szintén halkan majd szemeibe néz és arcára simít. -  Csak látni akartam, hogy neked is van gyenge pontod... és hogy veled is történtek e dolgok... de látom neked is elég érdekes múltad lehet... - Suttogja. Össze van zavarodva így nem biztos, hogy értelmesen beszél, de az adrenalin elárasztja testét.

Suga
*Miután kissé megnyugodott, belebúj az ölelésbe.*
-Morbid, és még utálatos is. - Sóhajt fel, ahogy arcára simít, majd szemeit nézve nyel egyet.

Kook
-Az utálom a legszebb szó. - Mosolyodik, el lágyan majd tovább ölelgeti. - Történt veled valami kiskorodban igaz? - Puszil feje búbjára.

Suga
-Ch... Utállak. - Morogja, nem húzódva el tőle. Aprót bólint. - Anyukám és apukám egy árvaházba dugtak, mert akkor szegények voltak. Szomorú, de csecsemőkoromban azt sem tudtam, hogy ők most kik nekem. - Keserűen nevet fel. -  Aztán örökbe fogadtak, de a nevelő apám kész alkoholista volt, vadászott szabadidejében. Innentől pedig a sablon sztori, annyira berúgott, hogy kettő felé se látott, a feleségét lelőtte, és engem is. Megmenekültünk, de az élet folytatódott tovább, majd kamaszkoromban elvittek tőle az igazi szüleim, azóta tartom vele a kapcsolatot persze. - Vesz, egy nagy levegőt majd a fiú mellkasának dönti fejét. - Ennyi lenne az életem. - Kelletlenül húzza el száját, nem akarta ezzel a fiút untatni.

Kook
*Figyelmesen hallgatja végig a fiút.*
-Sajnálom.... - Csak ennyit mondd, mást amúgy sem nagyon lehet ilyen helyzetben. -  Csinálok neked teát jó? Vagy kérsz inkább mást? - Kérdezi, halkan szorosabban ölelve egyelőre nem engedi el.

Suga
*Elmosolyodik, ahogy aggódik érte. Felemeli fejét, majd az arcára ad egy puszit, és kibontakozik az ölelésből.*
-Hát, nagyon sok mindent kérnék... - Tesz úgy, mintha törné fejét valamin.

Kook
*Elmosolyodik a puszin és lehajtja fejét.*
-Úgy is a csicskád vagyok, egy hónapig szóval hallgatlak. - Pillant rá.

Suga
*Elgondolkodva guggol le elé, majd felemeli fejét. Közel hajol hozzá, orruk összeér.*
-Ha azt kérném, amit nagyon szeretnék, bizonyára te is zavarban lennél. - Pirul el egy picit.

Kook
-M-mi lenne az? Meg teszem... hisz ez a legkevesebb... - Néz szemeibe.

Suga
*Már épp kimondaná, de lemondóan rázza meg fejét, majd feláll.*
-Ha bele is kezdenénk... az nem lenne másabb, mint ha azt mondanám, hogy gyere, fogd meg a fenekem. - Húzza el a száját, majd az ajtóra néz. - Az egész olyan lenne, mintha kötelező házimunkát végeznél. Hjaj... - Sóhajt fel, ahogy jobban szemügyre veszi az ajtóját.

Kook
*Nem érti a másikat. Lassan feláll.*
-Majd megcsinálom, de vész helyzet volt nem ez volt a legfontosabb, hogy az ajtódra figyeljek. - Mondja, egyszerűen majd hátulról átöleli a nagyobbat.

Suga
-De azért kímélhetted volna... - Sóhajt fel, aztán pirultan hajtja le a fejét.

Kook
-Az nem az én stílusom a kíméletesség. - Nevet, majd elengedi és megfogva a kezét a konyhába húzza, ahol leülteti a székre. - Szóval mit csináljak neked? – Kérdezi.

Suga
*Elkalandozik a gondolata a fiú mondatára, majd a konyhában ülve tér észhez.*
-Öhm... talán tényleg egy tea jól esne. - Dől az asztalra, fejét pihentetve rajta.

Kook
-Rendben, csinálom is. - Mosolyodik el és elkezdi készíteni. Mikor készen van, vissza sétál, és a kezébe nyomja, majd leguggol elé és úgy nézi őt.

Suga
*Amint megkapta a bögrét, benne a teát megköszöni, majd belekortyol.*
-Finom. - Fújja meg egy picit, a löttyöt, majd az elé guggolóra pillant. - Jól tudsz teát főzni, heh? - Mosolyogva kortyol újra bele, kicsit megégetve nyelvét. - Tényleg, te mihez nem értesz?

Kook
*Elmosolyodik és megsimogatja a fiú fejét.*
-Jó kérdés.... - Gondolkozik el. -  Szerintem nincs nagyon olyan. - Vigyorog büszkén. -  Megégetted a nyelved mi? - Röhögi ki.

Suga
-Buksi simi? - Kérdezi szórakozottan. -  Biztos kell lennie, nem lehetsz tökéletes. - Forgatja meg szemeit. -  Nem égettem meg, hanem csak hirtelen lett meleg. - Akadékoskodik egyből, majd kortyolgatni kezdi teáját.

Kook
-a jó fiú vagy. - Röhög és leül elé. -  Hát már pedig nagyon úgy néz ki, hogy egyszerűen tökéletes vagyok. – Vigyorog. -  Aha hirtelen lett meleg mi a. - Röhög fel hangosan.

Suga
-Aish... Ne nevess ki! - Csapja karon. -  Hirtelen lett melege, tessék, semmi baja! - Nyújtja ki a nyelvét, hogy bizonyítsa állítását.

Kook
-Jól van már. – Nevet. Vigyorogva néz rá, ahogy bizonygatja, az igazát majd gondol egyet és kiveszi a fiú kezéből a teát, majd feltérdel hozzá és lassan közel hajolva hozzá, hevesen dobogó szívvel megcsókolja.

Suga
*Teljesen ledöbben a csók miatt, de nem is rest viszonozni. Az alacsonyabb nyaka köré fonja karjait, úgy húzza magához közelebb, kicsit el is pirult.*

Kook
*Kellemesen sóhajt bele a csókba és dereka köré fonja, kezeit öleli magához, miközben elmélyíti a csókjukat azzal, hogy átvezeti nyelvét a másik szájába. De közben folyamatosan gyengéden és érzékien csókolja.*

Suga
*Teljesen elpirul, ahogy a fiú elmélyíti a csókot, majd amikor magához öleli a másik, ő is belesóhajt a csókba. Közelebb vonja magához, a hajába markolva, éppen csak annyira erősen, hogy ne fájjon neki. *

Kook
*Érzi, kezd felhevülni teste. Könnyedén felkapja őt karjaiba a csókot nem szakítva meg, és óvatosan az ágyra helyezi fölé mászva.*

Suga
*Észre sem veszi, mikor, hogyan került az ágyba. Csak Őt érzi, teljesen megfeledkezett mindenről, a csókot még véletlenül sem akarja megszakítani, bár már alig kap levegőt.*

Kook
*Lassan simul hozzá a másikhoz, és kénytelen elválni tőle egy rövid időre mivel elfogyott levegője, de aztán azonnal ajkaira tapad ismét oldalára simítva.*

Suga
*Jólesően megremeg, majd mikor elválik, tőle szinte kapkod a levegőért. Nem tud sok oxigént a tüdöjébe keríteni, mert a másik azonnal rámar ajkaira, amit garantáltan viszonoz. Az oldalára simítástól belenyög a csókba, a fiú tarkójára csúsztatja egyik kezét, míg a másikkal a fiú pólója alá nyúl és csupasz hátát kezdi simogatni.*

Kook
*Minden egyes érintését élvez, amit a fiú csinál vele. Jól esik a simogatása és szinte megbabonázza őt a nagyobb hangja. Lecsókolja róla a pólóját, majd áttér nyakára és azt kezdi el csókokkal elhalmozni, lassan haladva lefelé megállva kulcscsontjánál, amit ki is szív neki érzékien.*

Suga
*Lekerül róla pólója, majd ahogy a fiú nyakát és kulcscsontját kezdi ostromolni hangosan, felnyög, majd a fiúról is leerőszakolja pólóját. Meglepődik a kidolgozott izmain, majd felhajolva a fiú állát finoman megemelve előre hajol, és kipirulva a melegtől megcsókolja. Elengedi őt, majd vissza is rogy a párnák közé, kapkodva a levegőt.*

Kook
*Hangosan sóhajtozik, majd bele is nyög, a csókba miközben lesimítja kezét az alhasára. Ekkor megáll, és elválva tőle megtámaszkodik feje mellet és szemeibe néz.*

Suga
*Felmorran, ahogy megáll a fiú. Szaporán veszi a levegőt, ég az arca is. Amint a fiú megtámaszkodik feje mellett, szemeibe néz, mely vágytól csillog.*

Kook
*Beharapott ajkakkal néz le rá majd vadul mar ajkaira és végig simít nadrágon keresztül a másikon, majd rá is fog.*

Suga
*Azonnal viszonozza a vad csókot, majd ami után rámarkolt a fiú elválva tőle nyög egy nagyot. Megakar formálni egy értelmes mondatot, de mivel kudarca fulladt így magához rántja, a fiú fejét hevesen visszatér ajkaihoz. Mindkét kezével hátát simogatja.*

Kook
*Felmorran a nyögése hallatán és vigyorogva hagyja, hogy a másik irányítsa a csókot. Elkezdi kigombolni a másik nadrágját, majd letornázza róla a boxerjával együtt és tagjára simít.*

Suga
*Észre se veszi, ahogy eltűnik róla nadrágja, csak arra eszmél fel, ahogy a fiú rámarkol. Azonnal felnyög, de nem szakítja meg a csókot, a fiú nadrágját kezdi babrálni, hogy róla is lekerüljön.*

Kook
*Megharapja alsó ajkát, amiből kicsit kiserken a vére, de azonnal le is nyalja róla. Segít neki és megszabadítja magát is a zavaró ruháktól, majd neki nyomja csípőjét a másikénak, amitől mély hangon nyög fel ő is.*

Suga
*Felszisszen, ahogy megharapja alsó ajkát, de nem is foglalkozva vele Kook gatyáját levarázsolja róla, egy kis segítséggel, majd visszahuppan a párnák köze. Amint egy újabb gyönyörhullám éri őt, megvonaglik, majd reflexből ragadja meg a fiatalabb vállát, körmét húsába vájva. Kirázza a hideg a másik nyögésétől, már most le van izzadva teljesen.*

Kook
Ah.... - Nyög fel hangosan, ahogy a másik belé vájja körmeit, majd fordít helyzetükön, és ahogy rajta fekszik, a másik gerince mellett simít le egészen fenekéig, amibe bele is markol.

Suga
*Amint változik a felállás lihegve támaszkodik meg feje mellett.*
-Most akkor én jövök? - Formázza meg ajkaival a szavakat, bár nagyon nehezen megy neki.

Kook
-Aha.... - Lihegi csukott szemekkel. - Csak... csináld, amihez kedved van..... – Nyögi.

Suga
*Bólint egy aprót, majd lehajol nyakához, és csókolgatni kezdi. Egyre lentebb halad, arca ég, annyira zavarban van. Nem jártas ebben, így ügyetlenkedik egy picit, majd nyakhajlatát szívja meg erősen.*

Kook
*Végig húzza körmeit a fiú hátán az élvezettől, és kicsit kiemeli, mellkasát miközben folyamatosan sóhajtozik alatta.*
-Jól csinálod Hyung..... - Suttogja fülébe és mivel kezd, egyre jobban lázba jönni úgy dönt, nem haboz tovább. - Megtehetem? Készen állsz?

Suga
*Lihegve pillant fel rá, majd bólint.*

Kook
*Megcsókolja, őt hevesen miközben rögtön két ujját vezeti be, hogy gyorsabban táguljon, közben folyamatosan kényeztetve őt, hogy elterelje a fájdalomról a figyelmét.*

Suga
*Azonnal viszonozza a csókot, majd halkan felszisszen, ahogy megérzi magában a fiú két ujját. Vállára markol mindkét kezével, majd körmeit belé vájva húsába ismételten nyög fel, ahogy a fiú kényezteti. Szaporán véve a levegőt dönti hátra fejét, ahogy egyre jobban múlik el a fájdalom alfelében, majd megmozdítva fenekét, csókol a fiú ajkára.*

Kook
*Erre a jelre várt. Amint megmozdul, a fiú kihúzza ujjait és nemességével helyettesíti. Lassan tövig nyomul benne egy hosszan elnyújtott nyögéssel.*
-Ah de szűk vagy még mindig... – Nyögi.

Suga
*Lihegve hagyja, hogy a fiú bele nyomuljon, fájdalmasan nyögni kezd. Miután már teljesen bent van, erőtlenül pislog rá, igyekszik megszokni a fiú méretét.*
-Persze, hisz te vagy az első... - Sóhajtja, majd miután alábbhagy, a fájdalom megmozdul. -  Tsh...  - Szalad arca fájdalmas fintorba, majd a fiú fülébe suttogva utasítja arra, hogy mozogjon.

Kook
-Heeeh.... - Vigyorodik el a fiú reakcióján és elkezd, lassan mozogni benne majd fokozatosan gyorsít. -  Hyung.... - Nyögi fülébe és nyakát kezdi, el megint kényeztetni miközben ott simogatja ahol csak éri.

Suga
*a pár lökés rettentően fáj neki, egyre jobb lesz neki, ahogy teljesen ellazul. Minden egyes lökés után nyögdécsel, körmeivel a fiú hátát karmolja végig.*
-Utállak... - Nyöszörgi a kettős kényeztetés miatt, majd egyre hangosabban adja a fiú tudtára, hogy mennyire is élvezi a helyzetet, miközben egyre jobban karmolja hátát.

Kook
-Én is nagyon utállak téged.... - Nyögi vigyorogva és egyre pontosabbakat lök, rajta ahogy lassan szétkarmolja hátát. Közben levezeti kezeit és ütemesen mozgatni kezdi tagján a kezét ezzel is élvezetet nyújtva a másiknak. -  Hangosabban... Csak engedd ki a hangod. - Nyögi.

Suga
*A pontos lökéseknek hála hangja egyre hangosabbá válik, ajkába harapva próbálja csitítani magát, miközben nem kíméli a fiú hátát. Az újabb kettős kényeztetés miatt egyre nehezebben bír magával, majd a fiú szavaira hátra veti fejét, és szabadjára engedve hangját nyögdécsel egyre sűrűbben, a fiúba kapaszkodva szinte.*

Kook
-Istenem.... Suga..... - Nyögi, érzi nem soká el fog menni.

Suga
*Egyre jobban liheg, és vadul vonaglik, nem bírja tovább. Szinte villámként csap át rajta a teljes gyönyör, majd ívbe feszített háttal megy el, a fiú vállaiba kapaszkodva, hangosan nyögve, szinte felkiáltva.*

Kook
*Több se kellett neki. Ahogy rászorít tagjára, és meghallja édes kiáltását azonnal a fiúba élvez egy mély nyögéssel, és levezetés képpen mozog még benne egy kicsit sóhajtozva.*

Suga
*Nyöszörögve nehezedik a fiúra, teljesen ki van fáradva, liheg és leizzadt.*
-Ne... - Motyogja a fiú fülébe, amint mozog még benne. Ha tovább folytatja, újból elkapja a szenvedély, és már így is kifáradt eléggé.

Kook
*Nyög egyet halkabban és lassan kihúzódik, belőle miközben átöleli a másik remegő testét.*

Suga
*Azonnal belebúj az ölelésbe, majd a fenekéből kifolyó anyag miatt felnyöszörög.*
-Utállak... - Puszilja meg arcát Kooknak, majd rá pillant. - El kéne mennünk, fürdeni...

Kook
-Kis nyöszörgi... - Vigyorog és szájon puszilja. -  Rendben... Menjünk. Gyere. - Kapja fel karjaiba és beviszi a fürdőszobába.

Suga
-Hogy van benned ennyi erő? - Pislog rá, majd belé kapaszkodva hagyja, hogy bevigye a fürdőbe. -  Köszi...  - Mondja, majd miután lerakja a földre a fiú őt, megnyitja a csapot. -  Ha gondolod, menj te is, tudod, hol vannak a törölközők... - Néz hátra válla felett, pont a fiúra.

Kook
-Mondtam hogy erős vagyok.  –Vigyorog. -  Most meg küldenél? Nem fürödhetek veled?  - Biggyeszti, le száját majd vállára puszil és át megy a másik fürdőbe.

Suga
-Pff, nagyhitű... - Motyogja maga elé. Mosolyogva néz a fiú után. - Nem az, hogy nem fürödhetsz, de amit itt fogok csinálni, azt nem láthatod...  - Mondja hűlt helyének, majd kitisztítva magát és tisztán megy ki onnan, majd mikor lája, hogy nincs, a szobában a fiú átöltözik, és lehúzza, a lepedőket majd megágyaz.

Kook
*Rendesen letisztítja magát majd még mindig fintorogva leönti magát fertőtlenítővel és felöltözve vissza megy a fiúhoz.*

Suga
*Épp végzett a beágyazással, mikor a fiú belép hozzá. Megfordulva szembe áll vele.*
-Leöntötted magad fertőtlenítővel? - Sétál elé, és megszagolja.

Kook
-Ahhaaaa... - Rázza ki a hideg. -  Utálom azt a szart és téged is. - Jelenti ki.

Suga
*Gúnyosan mosolyodik el.*
-Az előbb nem ezt láttam rajtad! - Vág vissza, majd gyanúsan végig méri. -  Az utálat kölcsönös, ne aggódj. - Hunyorít rá, majd nagyképűen elfordul. - Amúgy is, most legalább nem vagy annyira piszkos, mint általában. - Majd kikapva a fiú kezéből a törölközőt, kiteríti.

Kook
-Meh... - Forgatja meg szemeit majd magához öleli. -  Álmos vagyok....

Suga
-Woha! - Lepődik meg, majd visszaöleli. -  Akkor menjünk aludni, én is nagyon álmos vagyok... - Vezeti magukat az ágyhoz, majd hanyatt dobva magukat kiterül.

Kook
*Elmosolyodik, és a nagyobbhoz bújik.*
-Jó éjszakát... - Suttogja, mosolyogva majd lassan elalszik aranyosan szuszogva.

Suga
*Mosolyogva nézi a fiatalabbat, egy puszit nyom arcára, majd maga helyett egy párnát tesz a fiú mellé. Felveszi papucsát, és a dolgozó szobájába csoszog.*

(Facebook oldalunk-->LINK

K.A.R.D. oldalunk-->LINK