Kitty kitty 10. rész: Ellenállhatatlan

Márpedig ki mástól függött volna a dolog? Biztos volt benne, az idősebb nem fogja kirakni este, hogy menjen haza, de ő tutira akart menni, ezért nem időzött sokat. Amint meggyőződött róla, Yoongi már nincs a közelben, rohant a fürdőbe szalonképessé tenni magát. Ha pedig azt nézzük, az idősebb mennyire meg szerette volna tartani a távolságot, akkor még azt is mondhatjuk, Jimin indokolatlanul túlzásba vitte a dolgot. Bár... neki más tervei voltak, mint társának.

Yoongi esze azonban kitisztult a hazafele vezető út "friss" levegőjétől. Ugyan nem teljesen, de eltűnt orrából Jimin illata és elkezdett gondolkozni. Hamar eljutott arra a pontra mikor úgy vélte, óriási hibát vétett. Megcsókolni a calicot hatalmas felelőtlenség volt. Ezek után hogyan fognak együtt dolgozni? Munkatárssal összejönne igazi baklövésnek bizonyult minden alkalommal, pont ezért nem akart Jimin felé lépni, de végül csak elfeledkezett róla. Elgondolkozott, hogy lehet még most kéne véget vetni mindennek, mielőtt komolyra fordulna bármi is és belegabalyodnának a helyzetbe. Arra jutott, talán ennyire az elején még Jimint sem fogja olyan rosszul érinteni, hogy meggondolta magát és holnap ezt meg is mondja majd a caliconak. Elhatározta, másnap azonnal áthívja a fiatalabbat és leül vele beszélgetni erről, ám mikor vetkőzni kezdett, hogy lezuhanyzik, majd áthúzta fején a kölcsön kapott pulcsit újból meggondolta magát. Számíthatott volna erre az illatbombára, hiszen egész nap Jimint ölelgette, ezért várható volt, hogy átitatódik mindene a vaníliával. Ez rendesen összezavarta, már nem volt olyan biztos a döntéseiben, emiatt pedig ha korábbi énje fejével nézzük, a lehető legrosszabb emberhez fordult segítségért, Hoseokhoz.

"Éberen vagy?"

"Igen. Mi van?"

"Ma Jiminnel töltöttem a napomat.

Randiztuk."

"Ó.TE JÓ. ÉG!

Ez komoly? Mi történt? Megcsókoltad? Mond,

hogy megcsókoltad!"

"Igen."

"IGEN! Akkor most jártok!

Hát ez nagyon jó!"

"Nem. Nem jó. Most mit csináljak?"

"Hát... Feküdj le vele?"

"NEM! Ő a kollégám. Ezt nem szabad!"

"De, szabad. Majd szépen kettéválasztjátok!

Menni fog."

"Hát szerintem nem. Nem jó ötlet ez.

Még most meg kéne neki mondanom, hogy

ne is bonyolódjunk bele. Csak nem tudom, hogyan."

"SEHOGYAN! Szépen megbeszélitek

a munkaügyeket és rohadtul EGYÜTT

MARADTOK!"

"Szerinted működne?"

"IGEN! Lebetűzzem?"

"Nem... De szerintem nem fog

működni a dolog. Sosem működött."

"Működni fog. Na de mesélj! Milyen volt?

Mit csináltatok? Hol voltatok?"

Hoseok a legjobb taktikát választotta, hogy barátját meggyőzze. Akarata ellenére vette rá, gondoljon vissza a napra és élje át újra minden percét, miközben rendületlenül faggatta őt. Sikerrel járt, a fekete macska végig Jiminről mesélt mielőtt elaludt volna, a végére pedig már arról áradozott rá nem illő módon, hogy bár fojtogató tud lenni a calico tömény vaníliája, ő mégis imádja és ha tehetné, abban fürödne mindennap. Hoseok nem mondta, de magában arra gondolt, igaza van, akármennyire is ellenkezik barátja. Fülig szerelmes a kis foltos macskába ezt pedig nem szabad letagadnia, hiszen nyilvánvaló. Azt sem említette meg neki, mennyire kifordult magából, mert akkor biztosan elhallgatott volna. Yoongi ilyen volt. Mindenkinek a komor, goromba külsejét mutatta, de ha szerelmes lett rá sem lehetett ismerni. Azonban a múltból tanulva tudta, nem szabad ezt megemlíteni neki, különben újra magára húzza kagylóhéjait és semmit sem fog tudni a kapcsolatáról. Éppen ezért teljesen elengedte a másikat, had meséljen alakulóban lévő kapcsolatáról, melynek eredményeképpen Jiminnel a gondolataiban aludt el.

Másnap a calico úgy kelt, mintha munkába menne. Nem tudott tovább pihenni annyira izgatott volt a programja miatt. Még sosem járt Yoonginál, de ezúttal meghívta magához a fekete macska. Történelmi pillanatnak vélte a lehetőséget ezért igyekezett teljesen felkészülni. Összepakolt már előző este egy táskába mindenfélét, hiszen ő ott szeretett volna aludni majd az este, míg pedig a másik nem írt neki, hogy hova kell menni csak szenvedett. Olyan lassan telt az idő így, mint még soha. Ám miközben unatkozva fetrengett ágyában megcsörrent a telefonja. Először azt hitte, Yoongi az, de igazából Jungkook kereste.

– Szia, Jimin! Na milyen volt a tegnap? – érdeklődött kedvesen.

– Szia Jungkookie! Nagyon jó volt, sokkal jobb, mint vártam.

– Ennek örülök. Mit csinálsz ma?

– Yoonginál leszek – vigyorgott és akármennyire is akart, nem mondott többet a másiknak. Tudta, nagyon ragaszkodik hozzá a nyúl, éppen emiatt nem szeretett volna úgy mesélni kettejükről, hogy az nem konkrétan érdeklődik, hiszen lehet, rosszul esett volna neki.

– Tényleg? Na, hogy-hogy?

– Tegnap megcsókolt, ma pedig áthívott magához – játszadozott foltos farkincájával Jimin.

– Oh... Hát... Azt hiszem akkor gratulálnom kell. Örülök neked.

– Nem kell hazudnod Jungkook.

– Nem hazudok. Neked örülök, tényleg... De azért szólj, ha szakítotok, rendben?

– Rendben – mosolyodott el Jimin. – Veled minden oké?

– Persze. Nem ez az első ilyen alkalom.

– Akkor jó...

– Viszont így tárgytalan a hívásom. Érezzétek jól magatokat, aztán majd értesíts!

– Biztos?

– Igen. Érdekel, mi van veled. Meg aztán Taehyung is kíváncsi lesz. Gondolom, neki sem mondtad még.

– Nem, senkinek.

– És elmondhatom?

– Persze.

– Okés. Akkor nem kell hazudnom, miért nem jössz velünk mozizni.

– Mit néznétek meg?

– Még nem tudjuk. De így lényegesen könnyebb lesz dönteni, ha csak ketten vagyunk. Nem akarlak feltartani, Jimin.

– Nem tartasz, de ti is mentek. Jó szórakozást! Majd meséltek?

– Igen. Neked mindig – sóhajtott nagyot Jungkook a telefon túlvégén. – Van még pénzed?

– Van. Tegnap az ebédet ő fizette.

– Szuper. Ez a minimum, ha már elvesz tőlem – mosolyogtatta meg Jungkook Jimint. – Na leteszlek. Írj, ha valami gond van!

– Oké. Köszönöm Kook.

– Bármikor. Szia, Jimin!

– Szia, Kookie! – tette le vigyorogva a telefont.

Kicsit aggódott a fiatal nyúlért, ahogyan mindig, ha sikerült párt találnia magának. Jungkook nagyon ragaszkodott hozzá, az első néhány alkalommal pedig rendkívül le is tört, de az már rég volt. Azóta sok minden változott ezért bízott benne, jobban fogja kezelni a helyzetet, elvégre már máskor is sikerült neki. Picit azért féltette társát, ám amint csipogott a telefonja, miszerint üzenete érkezett, megfeledkezett a nyusziról. Felpattant és ezúttal nem tűnt el mosolya. Yoongi volt az a címmel, hogy hova kell mennie, Jimin pedig már rohant is. Szeretett volna minél több időt tölteni az idősebbnél, egy percet sem akart elpazarolni, így óriásléptekkel tartott lakása felé. A fekete macska egy gazdagabb környéken lakott, mint a calico. Az utcákról is virított, jobban élnek ott az emberek, Yoongi háztömbjébe lépve pedig egyenesen elámult. Jungkook és Taehyung is szép helyen élt, de valahogy sosem tudta megszokni, hogy léteznek az ő lakásánál sokkal nagyobbak és modernebbek.

– Yoongi? – lépett be az idősebb ajtaján. Nyitva állt mikor odaért, csak ezért mert bemenni.

– Gyere csak! – kiabált. – Teregetek a fürdőben.

– Oké – dörmögte magának Jimin, majd bezárva az ajtót és ledobva táskáját meg cipőjét a földre, indult befele. Sokkal nagyobb volt az övénél, hiszen külön nappali és háló is volt a lakásban. Látszott, az idősebbnek csak magáról kellett gondoskodnia, senki másról. – Yoongi? – lépett be a fürdőszobába Jimin.

– Szia, Jimin! – pillantott rá Yoongi, majd folytatta a teregetést. – Mindjárt kész vagyok. Könnyen idetaláltál?

– Igen... Bezártam az ajtót.

– Köszönöm. Éhes vagy?

– Még nem igazán.

– Oké... – foglalkozott Yoongi a dolgával. Még volt pár ruhadarab.

– Szép lakásod van.

– Köszönöm.
– Segítsek?
– Nem. Már csak ez a nadrág van meg a póló – rázta le a farmert majd ki is terítette. Míg pedig ő pakolászott Jimin ugyan nem mozdult meg mögüle, viszont foltos macskafarkával Yoongi földre fektetett fekete farkincáját kereste, mely olyan kis flegmán terült el a kövön. – Mivel jöttél? – mosolyodott el, amint megérezte a másik közeledését, majd nem csak szavakkal reagált rá.
– Busszal, meg gyalog.
– Hamar ideértél.
– Siettem.
– Gondoltam – fordult végre Jimin felé amint végzett és rögtön közelebb is lépett hozzá, így már össze tudtak fonódni macskafarkaik is. – Mihez lenne kedved? – sóhajtott nagyot Yoongi.
– Film? Gondolom társasjátékod nincs – merült el lassan az idősebb tekintetében.
– Nincs. Akkor film... Üdvözöllek nálam – csókolta meg a calicot, ki végre nem izgult annyira, mint előző nap, így természetesebben tudott reagálni. Reflexszerűen Yoongi nyakába karolt, mintha már régóta egy pár alkotnának, nem csupán egy napja.
Yoongi el is felejtette a kezdetekben, hogy meg kéne beszélniük egy-két dolgot. Jiminnel foglalkozott, hogy körbevezesse a lakásban, biztonságot nyújtson neki és elérje, ellazuljon mellette, ugyanis a fiatalabbon látszott az idegen környezet, hiszen ha Yoongi egy kicsit is ellépett tőle annyira, hogy már macskafarka sem érte el, akkor az azonnal saját combja köré tekeredett. Ugyan végtelen aranyos volt így, de az idősebb szerette volna, ha otthonosan mozog nála, mivel sok időt szeretett volna még eltölteni vele kettesben. Annyira belemerült ebbe, hogy csak akkor jött rá, akart valamiről beszélni a calicoval, mikor a film felénél annak fejét simogatva a fiatalabb dorombolni kezdett.
– Jimin, ébren vagy?
– Igen – mocorgott Yoongin fekve.
– Van valami, amiről beszélnünk kellene.
– Igen? Miről? – kérdezett vissza és el is hallgatott a dorombolás. Pedig Yoongi nem hagyta abba simogatását.
– Mi kollégák vagyunk. Ez nehezít néhány dolgon.
– Biztos? – bújt jobban az idősebbhez.
– Biztos – sóhajtott nagyot. – Nem szabadna ebbe belekezdenünk. De... ha már ez van akkor van néhány fontos követelmény – tolmácsolta előzőnapi gondolatait, miközben teljesen más véleményen volt éppen, köszönhetően a rajta fekvő caliconak, ki csak úgy öntötte magából a feromonokat, de szerencsére még nem olyan erősen, mint heatjei alatt.
– Ez... valami szabályzat a cégnél? – bújt nyakába.
– Ez nálam szabály. Figyelj Jimin ez... Ne csináld ezt, mikor próbálok komoly dolgokról beszélni! – fogta meg a fiatalabbat és eltolta magától, hogy szemeibe nézve tudjon vele társalogni, mert ez eddig nehezen ment, hiszen Jimin apró csókokkal próbálta elterelni figyelmét, melyeket nyakára nyomott.
– Bocsánat – támaszkodott meg Yoongi mellkasán, majd füleit hátrahajtva ült fel és helyet foglalt az idősebb egyik combján.
– Szóval... – sóhajtott nagyot a fiatalabbat figyelve. – Ne!... Ne húzd el! – fogott rá gyengéden a kettejük macskafarkából álló kis csomóra, hogy Jimin ne tudjon eltávolodni tőle. – És nézz rám! – a fiatalabb úgy emelte rá tekintetét, mint egy kisgyerek, aki rosszat csinált és lebukott. Alig mert szemkontaktust létesíteni, de végül mégis sikerült, amitől Yoongi szíve elolvadt. Mit is akart mondani? Nem igazán emlékezett. Csupán gyönyörködött Jiminben, aki ellen most egyetlen érvet sem tudott felhozni.
– Szóval... – próbálta folytatni a beszélgetést a fiatalabb, bár sok bátorság kellett neki már ehhez az egy szóhoz is, mely után rögtön el is akadt.
– Szóval... Fested a szempilláidat?
– Igen.
– Jól áll.
– Köszönöm – mosolyodott el zavarában Jimin, majd az újból felbukkanó csend hatására úgy döntött, megpróbál visszasettenkedni Yoongi nyakához.
Félve simított végig az alatta fekvő ruhával takart hasfalán, miközben az idősebb reakcióját figyelte, meg nem bontva a szemkontaktust. Yoongi csak pislogott, nem reagált semmit, nem tiltakozott, csupán elveszett a másik tekintetében és végül akkor eszmélt, mikor a fiatalabb már újból félve puszilgatta nyakát.
– Ez katasztrófa.
– Rosszul csinálom? – dermedt le Jimin.
– Nem-nem. Jól, nagyon jól – mosolyodott el. – Az a katasztrófa, hogy nem tudok neked ellenállni és nem tudom elmondani, amit szeretnék, mert rád nézek és... elfelejtem a saját szabályaimat – simogatta Jimint, miközben a plafonra pislogott. – Tegnap este még azon gondolkodtam, nem szabad ezt folytatnunk, ma meg amint megláttalak csak azon, hogyan fogsz mutatni az ágyamban. Mintha egy teljesen másik ember lennék melletted.
– Szeretnéd megnézni, hogyan festek az ágyadban? – sugdolózott Yoongi fülébe.
– Ne tedd ezt velem. Még nem akarom ezt. Kicsit sietős, nem gondolod? – tartózkodott a választól Yoongi, miközben Jimin lassan felkelt róla. – Te nem érzed ezt korainak? Mármint, persze, vonzó vagy és nagyon szeretném, de... Az mi? – pillantott a Jimin kezében lévő nagy sporttáskára.
– Hoztam pizsamát – mosolygott a fiatalabb, miközben úgy járt maga mögött macskafarka, hogy szemmel alig bírta követni az idősebb.
– Minek?
– Hogy ne meztelenül kelljen aludnom melletted.
– Mellettem aludni? Te... – támaszkodott fel. – Te itt akarsz aludni?
– Igen. Gond? – szomorodott el, ám mielőtt Yoongi kigondolt volna valami kegyes kis indokot a vanília felhőben, hogy miért kéne hazamennie estére, Jimin már folytatta is. – Nem szeretek sötétben az utcán sétálni egyedül. A veled töltött idő után pedig... olyan illatom van, mintha épp a kényes napokban lennék és mindenki rám akaszkodik. Kicsit félek így az utcán – dobott be mindent, hogy végül Yoongi ne döntsön ellene.
– Ezt valahogyan megértem... Hát... Ki nem dobhatlak. De még korán van a pizsamához.
– Nem érdekel, hogyan mutatok az ágyadban? – mosolygott halványan is Jimin.
– Ahhoz is korán van! – kelt fel a kanapéról. – Rendeljünk előbb enni, aztán majd utána a többi – sétált oda Jiminhez és átkarolta annak derekát. – Mit gondolsz?
– Jó... Rákot kérek.
– Tempurázottat, tudom – csókolta meg.


(Nagy vizsgázgatások között gyorsan összedobtam nektek egy Kitty kitty-t, hogy pörgessük tovább. :D Igyekezni fogok nektek továbbra is, de nem ígérhetek sajnos semmit. Azért remélem, tetszett!
Facebook oldalunk --> LINK )

Kitty kitty 9. rész: Kioltják egymást

– Édes vagy, ahogyan durmolsz – távolodott el egy picit a másiktól Yoongi a már ismerős hangra.

– Izgulok.

– Nem kell. Ígérem, nem döntelek ágynak ma – mosolygott az idősebb, Jiminnek pedig elakadt a szava. – De azt add ide! – vette el tőle a hajszárítót. – Zavar – akasztotta fel a helyére, közben pedig a calico elfojtotta a dorombolását. – Folytasd még! Szeretem – csókolta meg újból Yoongi.

Jimin titkos álma vált valóra amint saját lakásában bújhatott Yoongihoz első, majd második csókjuk alkalmával. Nem tudott ellenállni egy pillanatnál tovább a másiknak és szinte azonnal dorombolni kezdett, miközben foltos macskafarka összefonódott Yoongi fekete farkincájával. Önmagát adta, bár kicsit félt, ahogyan mindig, de mégis felengedett végre az idősebb mellett, ki még hosszú percekig élvezte puha ajkait. Viszont Yoongi nem szerette volna túlzásba vinni már az első alkalommal. Ő is érezte, ha ezt sokáig folytatja akkor nem fogja tudni visszafogni vágyait, ezért kénytelen volt elválni a fiatalabbtól. Nehezére esett elengedni Jimint, pont emiatt tette úgy, hogy mégis összebújva maradhassanak. Puszikat nyomott a fiatalabb arcára szája sarkától egészen hátrahajtott foltos macskafüleiig, miközben derekát átkarolva ölelte magához.
– Jobb? – bújt hajába.
– Kicsit – simult Yoongihoz Jimin. Örült, hogy a másik nem távolodott el, így legalább nem láthatta, mennyire zavarban van, mialatt dorombolásával önmagát próbálta nyugtatni.
– Rendeljünk enni, mielőtt megszegem az ígéretemet.
– Mit szeretnél?
– Mindegy. Amit te – simogatta Jimin hátát. Nem mert bemerészkedni pulcsija alá, de nem a fiatalabb miatt, hanem maga miatt.
– Tempurázott rák?
– Csak azt? Az sok lesz.
– Pizza?
– Jó – lépett el Jimintől, hogy láthassa arcát, viszont erre a mozdulatra elhallgatott dorombolása.
– Milyet szeretsz? – engedte el gyorsan Yoongi felsőjét. Nem szeretett volna már most tapadósnak tűnni.
– Bármit, ami húsos.
– Oké... Akkor rendelek valamit – fordult lassan el az idősebbtől és ameddig csak lehetett, tartották a szemkontaktust.
Jimin zavarban volt, bár ez nem meglepő, hiszen ő könnyen elpirult a hasonló történésektől, ám Yoongi már nem. Az idősebbet nehéz volt ilyen helyzetbe hozni, de valahogy Jimin mellett most neki is sikerült egy kicsit elvörösödnie főleg akkor, mikor épp távozni készült az ebéd miatt és csak egymás szemeit nézték. El sem hitte, hogy meglépte azt, amit. Megcsókolta a calicot minden megfontolás nélkül, bele sem gondolt, milyen következményei lehetnek majd tettének a jövőben, de nem is érdekelte. Jimin illata megszédítette, majd puha bőre, elpirosodó arca és végül az, hogy olyan heves lélegzetekkel reagált minderre. Nem gondolkodott, meglépte amit ösztönei súgtak, ezúttal pedig jól is tette, hiszen a teste akarata ellenére öntötte magából a feromonokat főleg azután, hogy Jimin elkezdett dorombolni. Boldog volt a kis calico reakciójától ezért úgy döntött, még egy ideig nem is akar elmélkedni a következményeken, csupán élvezni a jelent. Éppen emiatt szedte össze gyorsan magát, míg a fiatalabb az ebéden gondolkozott.
– Sikerült? – lépett ki a fürdőből szexi kócos hajjal.
– Nem tudok dönteni – ült ágyán Jimin kezében telefonjával.
– Mutasd! – dőlt le mellé Yoongi, mire a calico újból hátrahajtotta füleit. Nem szokta meg még ilyen hamar, hogy megváltozott a kapcsolatuk.
– Halas... vagy csirkés tojásos – mutatta a képeket, hogy melyik kettő között vacillál.
– Mindkettőből egy kisebb és én fizetem – pillantott Jiminre. Nem merte még átkarolni, hogy ne erőltesse rá magát a másikra, csak közel ült hozzá, így combjaik összeértek, sunyiban pedig fekete macskafarkával a másik foltosa után kutatott.
– N-nem kell... Úgyis tartozok. Hoztál nekem rákot mikor beteg voltam. Nekem kell fizetni – bújt mobiljába.
– Nem. Én fizetem, ne vitatkozz, inkább fogadd el!
– De van rá pénzem, hyung – pillantott fel egy röpke másodpercre az idősebbre.
– Akkor legyen rá mikor nem vagyok itt. De most itt vagyok, úgyhogy én fizetem.
– Jó... De akkor kérek még rákot is – nézett visszafojtott vigyorral Yoongira.
– Csak nyugodtan – mosolygott az idősebb.
– Hát jó.

Kicsit furcsán telt napjuk hátralévő része és annak ellenére, hogy nem tervezték együtt tölteni az egész szombatot, mégis sikerült. Yoongi nem akart hazamenni, Jimin pedig nem engedte volna akkor se, ha megpróbálja. Bár kissé furcsán viselkedtek egymás közelében. Ez főleg az újdonság varázsa miatt volt. Még nem ismerték eléggé a másikat ahhoz, hogy bátran merjenek bármit is csinálni, vagy mondani ezek után egymás előtt, ezért sokszor állt be közöttük kínos csend, de ez nem jelentett problémát. Yoongi ugyanis imádta az ilyen pillanatokat kihasználni egy-egy hosszabb csók eltulajdonítására. Pont emiatt került alá Jimin, bár azt pontosan nem tudta, hogyan sikerült így leteríteni a fiatalabbat.
– Ezt direkt csinálod? – engedte el lihegve a calico ajkait.
– Mit? A farkam? Zavar? – húzta volna vissza magához farkincáját, mely Yoongiéval fonódott össze, ám az idősebb nem hagyta.
– Nem azt. Az illatod – vett egy hatalmas mély levegőt. – Mindjárt belefulladok a vaníliába.
– A te karamellád is erős – csúsztak le Yoongi nyakából Jimin kezei.
– Alig érezni a tiedtől. Milyen bogyókat szedsz te?
– Erőset – pislogott nagyokat Yoongira.
– Nem elég erőset.
– Többitől rosszul vagyok – ejtette mellkasára kezeit és körmeivel kezdett játszani.
– Akkor majd kitalálok valamit. Nem veszek levegőt maximum.
– Felöltözök jobban... Veszek fel műanyag esőkabátot. Az lehet visszafogja. De van fóliám is – fogta kezei közé Yoongi arcát. – Becsomagolom magam legközelebb, hátha nem fogok illatozni... Mi az?
– Csak elképzeltelek ruha nélkül fóliába csomagolva magam alatt. Nem tetszik – fintorgott.
– Nem tudok mást az illatomra – fancsalodott el Jimin.
– Én tudok – puszilta meg arcát Yoongi.
– Mit?
– Annak még nincs itt az ideje. Addig meg kibírom – kezdte nyalogatni a calicot.
– Azt hiszem, tudom mire gondolsz.
– Ha arra, hogy jó lenne egyet szundítani, akkor jól hiszed.
– Nem erre – mosolygott Jimin.
– Mocskos a fantáziád – dőlt le a fiatalabb mellé az ágyra és magához vonta. – Ha akarod, nézheted a tévét, de én el fogok aludni szerintem. Remélem, nem baj.
– Nem – bújt Yoongihoz.
Jimin eredetileg nem akart elszundítani, de olyan kényelmesen feküdt félig a másikon és annyira kellemesen melegnek bizonyult teste, hogy nem volt választási lehetősége. Viszont korántsem pihent annyit, mint az idősebb. Éppen csupán egy pillanatra hunyta be szemeit, bár mire kinyitotta azokat már véget ért a műsor, amit nézett. Igazából az éhség tartotta vissza egy kisebb délutáni alvástól, ám mikor végigpillantott az alatta fekvőn nem tudta elhagyni az ágyat. Sosem látta így még őt, ilyen nyugodtan és szelíden, ezért gyönyörködni kezdett benne. El sem hitte, hogy valóra vált a kívánsága, szeretett volna biztosra menni, nem csak képzelődik, ezért óvatosan megmozdult, majd megbirizgálta Yoongi egyik fekete fülét. Az idősebb megrázta álmában, hogy ne zavarják, ám Jimin vigyorogva játszott tovább az idősebbel, ki hamarosan fészkelődni kezdett és oldalára fordult. Viszont a fiatalabb nem adta fel, ezúttal pedig farkincáját vetette be. Yoongi arcát kezdte vele simogatni, mivel pedig éppenhogy hozzáért bőréhez puha szőre, csikizte őt. Az idősebb grimaszolt, macskafüleit rázogatta, miközben nem viselte jól a játékot, ezért hamarosan felébredt álmából. Jimin volt az első akit megpillantott és tudta, ő szórakozik vele, viszont nem szólt semmit, csak nézte a ledermedt calicot.
– Éhes vagyok... – szólalt meg néhány pillanat után. Kicsit félt a fekete macskától.
– Ezért keltettél fel? – húzta fel egyik szemöldökét.
– Bocsánat... Nem akartalak azzal felkelteni, hogy átmászok rajtad.
– Inkább soha ne kelts fel! – bújt a párnába Yoongi.
– Kérsz enni?
– Nem.
– Rendben – verekedte át magát Yoongin, vagyis próbálkozott vele.
– Az a vesém Jimin – nyögött fel az idősebb. – Az meg a farkam! – mordult újabbat. – Milyen macska vagy te? – segített inkább a fiatalabbnak felkelni magáról mielőtt az beletérdelt volna gyomrába is.
– Balszerencsés.
– Akkor mostantól szerencsés leszel – segített felállni Jiminnek, miközben ő kiült az ágy szélére. – Fekete macska balszerencsét hoz tudod – folytatta amint a másik kérdően nézett rá. – A két balszerencse kioltja egymást.
– Jó lenne... Biztosan nem eszel velem?
– Nem vagyok éhes. De egy kávét szívesen innék, bár – nézett az órára. – Mennem kéne lassan.
– Maradj még! Még csak... fél hat... – szomorodott el Jimin. Nem érezte, hogy így repül az idő.
– Nem akarom itt tölteni az éjszakát és messze lakok – állt fel Yoongi. – De még úgyis találkozunk.
– Megvárod míg megvacsorázok legalább?
– Igen.
Jimin nem szívesen engedte haza Yoongit, ezért a lehető leglassabban evett. Már lement a Nap is, mire a fekete macska kilépett az ajtón, viszont onnan is csak sokkal később sikerült elindulnia. A calico feltartotta és kérdezgette. Érdeklődött, hogy mivel bírhatná maradásra, ám Yoongi hajthatatlan volt. Még a legaranyosabb külsőt felöltve sem sikerült rábírnia az idősebbet, hogy töltse nála az éjszakát, viszont egy kis sikere azért mégiscsak volt.
– Pedig elaludnék én a kádban is. Kényelmes és próbáltam már – gyűrögette felsőjének alját Jimin.
– Akkor sem akarok itt aludni. Még nem. Majd eljön az ideje ennek is – támaszkodott az ajtófélfának Yoongi a küszöb túloldalán.
– Pedig nem keltenélek fel reggel.
– Nem. Jimin, ma nem alszom itt – csókolta meg.
– És holnap? Mehetnénk együtt munkába.
– Nem. Nem szeretném elkapkodni.
– Akkor legalább gyere át holnap is!
– Hmmm – gondolkozott el Yoongi. Végül is nem volt terve másnapra, csak a lustálkodás, Jimin illata pedig még mindig ott ült az orrában, így nagyon megtetszett neki egy másik ötlet. Megtarthatná ezzel a határokat, melyeket nehezére esett nem átlépni, és még Jimint is újra láthatná. Vonzó ajánlat.
– Csinálok ebédet. Nem kell pizzát ennünk. Hagylak szundítani délután és nem mászok át rajtad – győzködte a calico.
– Van egy jobb ötletem – szólt közbe amint Jimin levegőt vett.
– Mi?
– Gyere át hozzám te. Én már sokat voltam itt, de te még nem jártál nálam. Itt lenne az ideje. Mit gondolsz? – harapta be alsó ajkát.
– Jó! – derült fel arca, mint egy kisgyereknek. – Vigyek valamit?
– Csak magadat, meg némi ruhát. Meztelenül ne gyere – vigyorgott Yoongi.
– Ahh, nem ilyesmire gondoltam.
– Tudom – puszilta meg Yoongi, Jimin pedig reflexből hátrahajtotta füleit. – Megyek, mert sose érek haza. Holnap elküldöm, hova gyere.
– Rendben. Írsz, ha hazaérsz? – lengette maga mögött foltos farkincáját Jimin. Láthatóan jó kedve volt a másiktól, hiszen ritkán engedte el így magát.
– Ha szeretnéd, igen. Sietek haza.
– Várom a holnapot.
– Én is. Szia, Jimin! – indult el Yoongi, bár nehezen engedte el a másik tekintetét.
– Szia, hyung! – állt az ajtóban Jimin. Addig nézte a másikat míg arra rá nem zárult a lift ajtaja, de még utána is próbált az ablakból rálátni az utcára, hogy az idősebb merre indul haza.

Nem akarta elengedni a másikat, de kénytelen volt, mert az nagyon menni akart. Viszont annak örült, hogy másnapra meghívta magához és míg az ablakból próbálta meglesni távozását meg is alkotta tervét vasárnapra. Yoonginál lesz, ha pedig rajta múlik, akkor ott is fog aludni. Márpedig ki mástól függött volna a dolog? Biztos volt benne, az idősebb nem fogja kirakni este, hogy menjen haza, de ő tutira akart menni, ezért nem időzött sokat. Amint meggyőződött róla, Yoongi már nincs a közelben, rohant a fürdőbe szalonképessé tenni magát. Ha pedig azt nézzük, az idősebb mennyire meg szerette volna tartani a távolságot, akkor még azt is mondhatjuk, Jimin indokolatlanul túlzásba vitte a dolgot. Bár... neki más tervei voltak, mint társának.


(Pörög tovább! Már a vége is megvan és ha továbbra is ilyen nagy kényszert érzek kifejteni a cuki részeket, mint ez meg az előző, akkor olyan 20 részre saccolom a sorozatot, tehát még lesz pár. Remélem tetszett nektek és továbbra is velünk maradtok! FOLYTATJUK!
Facebook oldalunk --> LINK )