Kitty kitty 10. rész: Ellenállhatatlan

Márpedig ki mástól függött volna a dolog? Biztos volt benne, az idősebb nem fogja kirakni este, hogy menjen haza, de ő tutira akart menni, ezért nem időzött sokat. Amint meggyőződött róla, Yoongi már nincs a közelben, rohant a fürdőbe szalonképessé tenni magát. Ha pedig azt nézzük, az idősebb mennyire meg szerette volna tartani a távolságot, akkor még azt is mondhatjuk, Jimin indokolatlanul túlzásba vitte a dolgot. Bár... neki más tervei voltak, mint társának.

Yoongi esze azonban kitisztult a hazafele vezető út "friss" levegőjétől. Ugyan nem teljesen, de eltűnt orrából Jimin illata és elkezdett gondolkozni. Hamar eljutott arra a pontra mikor úgy vélte, óriási hibát vétett. Megcsókolni a calicot hatalmas felelőtlenség volt. Ezek után hogyan fognak együtt dolgozni? Munkatárssal összejönne igazi baklövésnek bizonyult minden alkalommal, pont ezért nem akart Jimin felé lépni, de végül csak elfeledkezett róla. Elgondolkozott, hogy lehet még most kéne véget vetni mindennek, mielőtt komolyra fordulna bármi is és belegabalyodnának a helyzetbe. Arra jutott, talán ennyire az elején még Jimint sem fogja olyan rosszul érinteni, hogy meggondolta magát és holnap ezt meg is mondja majd a caliconak. Elhatározta, másnap azonnal áthívja a fiatalabbat és leül vele beszélgetni erről, ám mikor vetkőzni kezdett, hogy lezuhanyzik, majd áthúzta fején a kölcsön kapott pulcsit újból meggondolta magát. Számíthatott volna erre az illatbombára, hiszen egész nap Jimint ölelgette, ezért várható volt, hogy átitatódik mindene a vaníliával. Ez rendesen összezavarta, már nem volt olyan biztos a döntéseiben, emiatt pedig ha korábbi énje fejével nézzük, a lehető legrosszabb emberhez fordult segítségért, Hoseokhoz.

"Éberen vagy?"

"Igen. Mi van?"

"Ma Jiminnel töltöttem a napomat.

Randiztuk."

"Ó.TE JÓ. ÉG!

Ez komoly? Mi történt? Megcsókoltad? Mond,

hogy megcsókoltad!"

"Igen."

"IGEN! Akkor most jártok!

Hát ez nagyon jó!"

"Nem. Nem jó. Most mit csináljak?"

"Hát... Feküdj le vele?"

"NEM! Ő a kollégám. Ezt nem szabad!"

"De, szabad. Majd szépen kettéválasztjátok!

Menni fog."

"Hát szerintem nem. Nem jó ötlet ez.

Még most meg kéne neki mondanom, hogy

ne is bonyolódjunk bele. Csak nem tudom, hogyan."

"SEHOGYAN! Szépen megbeszélitek

a munkaügyeket és rohadtul EGYÜTT

MARADTOK!"

"Szerinted működne?"

"IGEN! Lebetűzzem?"

"Nem... De szerintem nem fog

működni a dolog. Sosem működött."

"Működni fog. Na de mesélj! Milyen volt?

Mit csináltatok? Hol voltatok?"

Hoseok a legjobb taktikát választotta, hogy barátját meggyőzze. Akarata ellenére vette rá, gondoljon vissza a napra és élje át újra minden percét, miközben rendületlenül faggatta őt. Sikerrel járt, a fekete macska végig Jiminről mesélt mielőtt elaludt volna, a végére pedig már arról áradozott rá nem illő módon, hogy bár fojtogató tud lenni a calico tömény vaníliája, ő mégis imádja és ha tehetné, abban fürödne mindennap. Hoseok nem mondta, de magában arra gondolt, igaza van, akármennyire is ellenkezik barátja. Fülig szerelmes a kis foltos macskába ezt pedig nem szabad letagadnia, hiszen nyilvánvaló. Azt sem említette meg neki, mennyire kifordult magából, mert akkor biztosan elhallgatott volna. Yoongi ilyen volt. Mindenkinek a komor, goromba külsejét mutatta, de ha szerelmes lett rá sem lehetett ismerni. Azonban a múltból tanulva tudta, nem szabad ezt megemlíteni neki, különben újra magára húzza kagylóhéjait és semmit sem fog tudni a kapcsolatáról. Éppen ezért teljesen elengedte a másikat, had meséljen alakulóban lévő kapcsolatáról, melynek eredményeképpen Jiminnel a gondolataiban aludt el.

Másnap a calico úgy kelt, mintha munkába menne. Nem tudott tovább pihenni annyira izgatott volt a programja miatt. Még sosem járt Yoonginál, de ezúttal meghívta magához a fekete macska. Történelmi pillanatnak vélte a lehetőséget ezért igyekezett teljesen felkészülni. Összepakolt már előző este egy táskába mindenfélét, hiszen ő ott szeretett volna aludni majd az este, míg pedig a másik nem írt neki, hogy hova kell menni csak szenvedett. Olyan lassan telt az idő így, mint még soha. Ám miközben unatkozva fetrengett ágyában megcsörrent a telefonja. Először azt hitte, Yoongi az, de igazából Jungkook kereste.

– Szia, Jimin! Na milyen volt a tegnap? – érdeklődött kedvesen.

– Szia Jungkookie! Nagyon jó volt, sokkal jobb, mint vártam.

– Ennek örülök. Mit csinálsz ma?

– Yoonginál leszek – vigyorgott és akármennyire is akart, nem mondott többet a másiknak. Tudta, nagyon ragaszkodik hozzá a nyúl, éppen emiatt nem szeretett volna úgy mesélni kettejükről, hogy az nem konkrétan érdeklődik, hiszen lehet, rosszul esett volna neki.

– Tényleg? Na, hogy-hogy?

– Tegnap megcsókolt, ma pedig áthívott magához – játszadozott foltos farkincájával Jimin.

– Oh... Hát... Azt hiszem akkor gratulálnom kell. Örülök neked.

– Nem kell hazudnod Jungkook.

– Nem hazudok. Neked örülök, tényleg... De azért szólj, ha szakítotok, rendben?

– Rendben – mosolyodott el Jimin. – Veled minden oké?

– Persze. Nem ez az első ilyen alkalom.

– Akkor jó...

– Viszont így tárgytalan a hívásom. Érezzétek jól magatokat, aztán majd értesíts!

– Biztos?

– Igen. Érdekel, mi van veled. Meg aztán Taehyung is kíváncsi lesz. Gondolom, neki sem mondtad még.

– Nem, senkinek.

– És elmondhatom?

– Persze.

– Okés. Akkor nem kell hazudnom, miért nem jössz velünk mozizni.

– Mit néznétek meg?

– Még nem tudjuk. De így lényegesen könnyebb lesz dönteni, ha csak ketten vagyunk. Nem akarlak feltartani, Jimin.

– Nem tartasz, de ti is mentek. Jó szórakozást! Majd meséltek?

– Igen. Neked mindig – sóhajtott nagyot Jungkook a telefon túlvégén. – Van még pénzed?

– Van. Tegnap az ebédet ő fizette.

– Szuper. Ez a minimum, ha már elvesz tőlem – mosolyogtatta meg Jungkook Jimint. – Na leteszlek. Írj, ha valami gond van!

– Oké. Köszönöm Kook.

– Bármikor. Szia, Jimin!

– Szia, Kookie! – tette le vigyorogva a telefont.

Kicsit aggódott a fiatal nyúlért, ahogyan mindig, ha sikerült párt találnia magának. Jungkook nagyon ragaszkodott hozzá, az első néhány alkalommal pedig rendkívül le is tört, de az már rég volt. Azóta sok minden változott ezért bízott benne, jobban fogja kezelni a helyzetet, elvégre már máskor is sikerült neki. Picit azért féltette társát, ám amint csipogott a telefonja, miszerint üzenete érkezett, megfeledkezett a nyusziról. Felpattant és ezúttal nem tűnt el mosolya. Yoongi volt az a címmel, hogy hova kell mennie, Jimin pedig már rohant is. Szeretett volna minél több időt tölteni az idősebbnél, egy percet sem akart elpazarolni, így óriásléptekkel tartott lakása felé. A fekete macska egy gazdagabb környéken lakott, mint a calico. Az utcákról is virított, jobban élnek ott az emberek, Yoongi háztömbjébe lépve pedig egyenesen elámult. Jungkook és Taehyung is szép helyen élt, de valahogy sosem tudta megszokni, hogy léteznek az ő lakásánál sokkal nagyobbak és modernebbek.

– Yoongi? – lépett be az idősebb ajtaján. Nyitva állt mikor odaért, csak ezért mert bemenni.

– Gyere csak! – kiabált. – Teregetek a fürdőben.

– Oké – dörmögte magának Jimin, majd bezárva az ajtót és ledobva táskáját meg cipőjét a földre, indult befele. Sokkal nagyobb volt az övénél, hiszen külön nappali és háló is volt a lakásban. Látszott, az idősebbnek csak magáról kellett gondoskodnia, senki másról. – Yoongi? – lépett be a fürdőszobába Jimin.

– Szia, Jimin! – pillantott rá Yoongi, majd folytatta a teregetést. – Mindjárt kész vagyok. Könnyen idetaláltál?

– Igen... Bezártam az ajtót.

– Köszönöm. Éhes vagy?

– Még nem igazán.

– Oké... – foglalkozott Yoongi a dolgával. Még volt pár ruhadarab.

– Szép lakásod van.

– Köszönöm.
– Segítsek?
– Nem. Már csak ez a nadrág van meg a póló – rázta le a farmert majd ki is terítette. Míg pedig ő pakolászott Jimin ugyan nem mozdult meg mögüle, viszont foltos macskafarkával Yoongi földre fektetett fekete farkincáját kereste, mely olyan kis flegmán terült el a kövön. – Mivel jöttél? – mosolyodott el, amint megérezte a másik közeledését, majd nem csak szavakkal reagált rá.
– Busszal, meg gyalog.
– Hamar ideértél.
– Siettem.
– Gondoltam – fordult végre Jimin felé amint végzett és rögtön közelebb is lépett hozzá, így már össze tudtak fonódni macskafarkaik is. – Mihez lenne kedved? – sóhajtott nagyot Yoongi.
– Film? Gondolom társasjátékod nincs – merült el lassan az idősebb tekintetében.
– Nincs. Akkor film... Üdvözöllek nálam – csókolta meg a calicot, ki végre nem izgult annyira, mint előző nap, így természetesebben tudott reagálni. Reflexszerűen Yoongi nyakába karolt, mintha már régóta egy pár alkotnának, nem csupán egy napja.
Yoongi el is felejtette a kezdetekben, hogy meg kéne beszélniük egy-két dolgot. Jiminnel foglalkozott, hogy körbevezesse a lakásban, biztonságot nyújtson neki és elérje, ellazuljon mellette, ugyanis a fiatalabbon látszott az idegen környezet, hiszen ha Yoongi egy kicsit is ellépett tőle annyira, hogy már macskafarka sem érte el, akkor az azonnal saját combja köré tekeredett. Ugyan végtelen aranyos volt így, de az idősebb szerette volna, ha otthonosan mozog nála, mivel sok időt szeretett volna még eltölteni vele kettesben. Annyira belemerült ebbe, hogy csak akkor jött rá, akart valamiről beszélni a calicoval, mikor a film felénél annak fejét simogatva a fiatalabb dorombolni kezdett.
– Jimin, ébren vagy?
– Igen – mocorgott Yoongin fekve.
– Van valami, amiről beszélnünk kellene.
– Igen? Miről? – kérdezett vissza és el is hallgatott a dorombolás. Pedig Yoongi nem hagyta abba simogatását.
– Mi kollégák vagyunk. Ez nehezít néhány dolgon.
– Biztos? – bújt jobban az idősebbhez.
– Biztos – sóhajtott nagyot. – Nem szabadna ebbe belekezdenünk. De... ha már ez van akkor van néhány fontos követelmény – tolmácsolta előzőnapi gondolatait, miközben teljesen más véleményen volt éppen, köszönhetően a rajta fekvő caliconak, ki csak úgy öntötte magából a feromonokat, de szerencsére még nem olyan erősen, mint heatjei alatt.
– Ez... valami szabályzat a cégnél? – bújt nyakába.
– Ez nálam szabály. Figyelj Jimin ez... Ne csináld ezt, mikor próbálok komoly dolgokról beszélni! – fogta meg a fiatalabbat és eltolta magától, hogy szemeibe nézve tudjon vele társalogni, mert ez eddig nehezen ment, hiszen Jimin apró csókokkal próbálta elterelni figyelmét, melyeket nyakára nyomott.
– Bocsánat – támaszkodott meg Yoongi mellkasán, majd füleit hátrahajtva ült fel és helyet foglalt az idősebb egyik combján.
– Szóval... – sóhajtott nagyot a fiatalabbat figyelve. – Ne!... Ne húzd el! – fogott rá gyengéden a kettejük macskafarkából álló kis csomóra, hogy Jimin ne tudjon eltávolodni tőle. – És nézz rám! – a fiatalabb úgy emelte rá tekintetét, mint egy kisgyerek, aki rosszat csinált és lebukott. Alig mert szemkontaktust létesíteni, de végül mégis sikerült, amitől Yoongi szíve elolvadt. Mit is akart mondani? Nem igazán emlékezett. Csupán gyönyörködött Jiminben, aki ellen most egyetlen érvet sem tudott felhozni.
– Szóval... – próbálta folytatni a beszélgetést a fiatalabb, bár sok bátorság kellett neki már ehhez az egy szóhoz is, mely után rögtön el is akadt.
– Szóval... Fested a szempilláidat?
– Igen.
– Jól áll.
– Köszönöm – mosolyodott el zavarában Jimin, majd az újból felbukkanó csend hatására úgy döntött, megpróbál visszasettenkedni Yoongi nyakához.
Félve simított végig az alatta fekvő ruhával takart hasfalán, miközben az idősebb reakcióját figyelte, meg nem bontva a szemkontaktust. Yoongi csak pislogott, nem reagált semmit, nem tiltakozott, csupán elveszett a másik tekintetében és végül akkor eszmélt, mikor a fiatalabb már újból félve puszilgatta nyakát.
– Ez katasztrófa.
– Rosszul csinálom? – dermedt le Jimin.
– Nem-nem. Jól, nagyon jól – mosolyodott el. – Az a katasztrófa, hogy nem tudok neked ellenállni és nem tudom elmondani, amit szeretnék, mert rád nézek és... elfelejtem a saját szabályaimat – simogatta Jimint, miközben a plafonra pislogott. – Tegnap este még azon gondolkodtam, nem szabad ezt folytatnunk, ma meg amint megláttalak csak azon, hogyan fogsz mutatni az ágyamban. Mintha egy teljesen másik ember lennék melletted.
– Szeretnéd megnézni, hogyan festek az ágyadban? – sugdolózott Yoongi fülébe.
– Ne tedd ezt velem. Még nem akarom ezt. Kicsit sietős, nem gondolod? – tartózkodott a választól Yoongi, miközben Jimin lassan felkelt róla. – Te nem érzed ezt korainak? Mármint, persze, vonzó vagy és nagyon szeretném, de... Az mi? – pillantott a Jimin kezében lévő nagy sporttáskára.
– Hoztam pizsamát – mosolygott a fiatalabb, miközben úgy járt maga mögött macskafarka, hogy szemmel alig bírta követni az idősebb.
– Minek?
– Hogy ne meztelenül kelljen aludnom melletted.
– Mellettem aludni? Te... – támaszkodott fel. – Te itt akarsz aludni?
– Igen. Gond? – szomorodott el, ám mielőtt Yoongi kigondolt volna valami kegyes kis indokot a vanília felhőben, hogy miért kéne hazamennie estére, Jimin már folytatta is. – Nem szeretek sötétben az utcán sétálni egyedül. A veled töltött idő után pedig... olyan illatom van, mintha épp a kényes napokban lennék és mindenki rám akaszkodik. Kicsit félek így az utcán – dobott be mindent, hogy végül Yoongi ne döntsön ellene.
– Ezt valahogyan megértem... Hát... Ki nem dobhatlak. De még korán van a pizsamához.
– Nem érdekel, hogyan mutatok az ágyadban? – mosolygott halványan is Jimin.
– Ahhoz is korán van! – kelt fel a kanapéról. – Rendeljünk előbb enni, aztán majd utána a többi – sétált oda Jiminhez és átkarolta annak derekát. – Mit gondolsz?
– Jó... Rákot kérek.
– Tempurázottat, tudom – csókolta meg.


(Nagy vizsgázgatások között gyorsan összedobtam nektek egy Kitty kitty-t, hogy pörgessük tovább. :D Igyekezni fogok nektek továbbra is, de nem ígérhetek sajnos semmit. Azért remélem, tetszett!
Facebook oldalunk --> LINK )