Zoo Keeper - oneshot bts bangtan
(V POV)
Gyönyörű nap volt. A Nap ragyogott, a fű zöld volt, az ég kék, és enyhén bolyhos felhők tarkították, a madarak csiripeltek, és úgy összességében, a város egyszerűen boldognak tűnt. Épp reggeli sétán voltam, mikor a telefonom rezgett a zsebemben. A kezem a kis elektronikus kütyü után nyúlt, és láttam egy képet a legjobb barátomról, ahogy ezt csinálja:“bbwing bbwing”. Megnyomtam a "fogad" gombot, és a fülemhez tartottam a telefont.
-Szia Jin! - mondtam az idősebb fiúnak.
-Hey, mit csinálsz ma? - kiabált a telefonba.
Távolabb tartottam a fülemtől a telót. - Miért kiabálsz? - kiabáltam vissza, hangos zajokat észrevéve a háttérben.
-J-Hope-ra rájött a takarítási mánia, és úgy döntött, kimossa a szőnyeget. Ez a hülye masina annyira hangos, már szétrobban tőle a fejem. Légyszi, mondd, hogy nem vagy elfogalt - könyörgött.
Nevettem, és egy repedésre léptem a járdán. J-Hope Jin főiskolai szobatársa. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor találkoztam a fiúval, de az alapján, amit hallottam róla, igazi tisztaságmániás.
-Valószínűleg a kolitoknál tudok lenni 10 perc múlva, ez hogy hangzik? – kérdeztem.
-Istenem, köszönöm! Azt hiszem, akkor hamarosan látlak.
Letettem a telefont, elsétáltam a kolihoz, és a kapun kívül találkoztam Jinnel tizenkét perc múlva.
–Késtél - morgott, amikor találkoztunk.
-Na és? Segítek neked, vagy nem?
Felsóhajtott. - Azt hiszem...szóval, mit fogunk csinálni?
Megvontam a vállam. - Te döntesz. Bár én nem akarok bent maradni egy ilyen gyönyörű napon - mondtam, miközben felnéztem az égre.
Egyetértően bólogatott. - Igazad van...miért nem megyünk állatkertbe? - kérdezte. -Láthatjuk majd az oroszlánokat!
-Csak, ha te fizetsz – vigyorogtam.
Jin felnyögött. -Rendbeeeen...de ebédet te veszel.
-Megegyeztünk.
Ketten elmentünk hát az állatkertbe. Jin megvette a jegyeinket, és átmentünk a kapun, majd beléptünk a sikítozó, izgatott gyerekek, lufik, és állatok sokaságába.
-Mit akarsz látni legelőször? - kérdeztem.
Ránézett a térképre, amit az egyik állatgondozó adott nekünk, és rámutatott egy oroszlánfókára. -A vidrákat!! – mondta.
-Azok nem vidrák, hanem oroszlánfókák. – törtem ki röhögésben.
-Nem is, te idióta!!! Azok vidrák!!!
-Oké, én akkor is azt mondom, hogy oroszlánfókák, szóval ne idegesíts fel. A vidrák mind bolyhosak és barnák, ezek pedig szőrtelenek.
-Én pedig azt mondom hogy azok vidrák.
-Szeretnél fogadni? – néztem rá összeszűkült szemekkel.
-Miért ne? Még szép hogy szeretnék Taehyung. 5,000 won jól hangzik, nem? - kérdezte, és kinyújtotta a kezét.
Finoman kezet ráztam vele. - 5,000 won nagyon is jól hangzik - válaszoltam, majd elvettem tőle a térképet, és elmentünk arra a helyre ahol az OROSZLÁNFÓKÁK voltak.
Megérkeztünk a vízi élőlények lakhelyéhez, megtaláltuk az állatokat, és az információs táblához futottunk ami segített tisztázni, mi is az az állat amin veszekedtünk.
-Fókák??!! - sikítottunk egyszerre.
-Mindketten tévedtünk - biggyesztette le Jin az ajkát.
-Igen, de én közelebb voltam! – ragaszkodtam.
-Neem, azt mondtad hogy szőrtelenek! A fókák emlősök, ami azt jelenti hogy szőrösek, te idióta - mondta, miközben fejbe vágott.
- Te viszont azt mondtad hogy vidrák! A vidrák véknyak, picik...ezek pedig nagyobbak, mint mi ketten együttvéve. – vágtam fejbe én is.
Mindketten sóhajtottunk, és sarkon fordultunk, otthagytuk az állatokat amik miatt veszekedtünk.
-Mit akarsz látni következőnek? - kérdezte Jin.
Körülnéztem a parkban és megláttam egy lufis standot. Felsikoltott a bennem rejlő kisgyerek.
-Veszünk egy lufiiit? - kérdeztem. - Oroszlánfejük vaan...
-Persze, de te fizeted – motyogott.
Elsétáltunk a standig, ami kisgyerekektől volt zsúfolt, és néhány percig sorban álltunk. A szemem megakadt a lufiáruson, és halkan ziháltam, csodálva a szépségét.
-M-menjünk. - motyogtam, miközben megragadtam Jin csuklóját és kitoltam a sorból.
-Mi vaan? Tíz perce állunk sorban és te kihúzol minket mielőtt megkapnánk a lufit?
Megfordultam és ránéztem a srácra aki árult. Istenem, olyan helyes..... Éreztem, hogy elpirulok, és visszafordultam, gyorsabban sétálva.
-Taehyung, mi bajod??
Beharaptam a szám, és a lufi standos fiú felé biccentettem. -Ő..
Jin megfordult és odanézett - Oooh.....
Tizenegy éves koromban törődtem bele a másságomba. Akkor döntöttem úgy, hogy sokkal, de sokkal vonzóbbnak tartom a fiúkkal való csókolózást, mint a lányokkal. Viszont Jin ezt baromi undorítónak tartotta (ami igazából vicces, ugyanis ő melegebben néz, ki mint én), de ettől függetlenül támogat és megpróbál minden fiúval összehozni, akivel szerinte összeillenék. Elkapta a csuklómat és visszavonszolt a sorba.
-Mit művelsz??! - visítoztam, közben próbáltam kihúzni magam a szorításából.
-Beszélni fogsz vele. - mondta Jin, finoman szorítva engem.
-Nem! Nem akarok, Seokjin!
-De, de akarsz. – mondta - Ha nem akarnál, nem lennél tiszta vörös.
-De hát én nem vagyok vörös!! - állítottam, és még mindig próbáltam kiszabadítani magam.
-Most, hogy mondtam, hogy vörös vagy, még jobban elpirultál. – szorította össze ajkait.
-Esküszöm, ha kiderül, hogy egy pöcsfej, élve eltemetlek! – sóhajtottam és felhagytam az ellenkezéssel.
Bólintott. - Mindig ezt mondod magadnak.
Visszanéztem a szépségre, aki lufikat adott a gyerekeknek. Sötét, fekete hullámos haja volt, a hónál is fehérebb bőre, és olyan mosolya ami gyilkolni tudna. Minél többet néztem rá, annál jobban tetszett. Lassan araszoltunk a sorban, a szívem pedig egyre hevesebben és hevesebben vert ahogy közeledtünk a fiúhoz. Mikor már csak ketten álltak előttünk, a tekintete megtalálta az enyémet, majd gyorsan levette rólam a szemét, és harapdálni kezdte az ajkát.
-Láttam - nevetett Jin.
-Kérlek ne kényszeríts, hogy ezt tegyem… - ragadtam meg Jin karját.
-A saját érdekedben, Taehyung. - mondta amint egy másik ember felé mozdultunk.
Még közelebb kerültünk... Már csak egy család választott el attól, hogy köszönjek álmaim pasijának. Mihelyst a másik család elment, és egy lépést tettem előre, Jin elkapta a vállam.
-A mosdóba megyek. - mondta, majd elsétált.
-Jin!! - kiáltottam utána, és ott álltam totál megalázottan.
Visszafordultam a fiúhoz aki lufit adott el, és ránéztem a névkártyájára. Yoongi..mily tökéletes név..
-Ő...ő a fiúd? – kérdezte.
-Dehogyis, egyáltalán nem, ő csak a legjobb barátom. – ráztam meg vadul a fejem.
Yoongi bólintott, és egy halovány mosoly formálódott az ajkán. - Mi-mit szeretnél? - kérdezte.
Felnéztem és az oroszlánra mutattam. - Azt ott.
Yoongi mosolygott, és megragadta az oroszlán zsinórját, majd átnyújtotta nekem.
-Úgy néz ki, mint te. - mondta majd rám villantotta a legszebb mosolyt amit valaha láttam. - És cuki, akárcsak Te.
Elpirultam. - Kö-köszi. - mondtam, miközben lenéztem. - Mennyibe kerül?
-Afelől ne aggódj. A ház ajándéka. - mondta, mintha csak egy italt venne nekem.
Újra elpirultam és megköszöntem neki.
-Ne aggód afelől. - mondta ismét.
Mögöttem egy mérges anyuka megköszörülte a torkát. Felsóhajtottam. Azt hiszem idő van.
-Dolgozol holnap? - böktem ki gyorsan, mivelhogy a tavaszi szünet miatt épp nem volt nekem suli.
Yoongi hezitált egy másodpercig, amíg próbálta a zagyválásomat feldolgozni, és végül mosolyogva bólintott. - Déltől este nyolcig.
-Nos..azt hiszem holnap majd látlak. – haraptam be a számat és mosolyogtam
Finoman integettem, és elsétáltam, majd futottam a mosdóba, hogy megtaláljam Jint.
-Jin! – visítottam.
Jin kisétált egy fülkéből, és ment kezet mosni. - Látom van lufid. Ez jó jel, ezek szerint nem szállt inadba a bátorságod.
Vigyorogva bólogattam. - Holnap visszajövök, hogy láthassam megint. - Erre Jinnek leesett az álla.
Másnap, a legjobb felsőmet viseltem a legjobb farmerommal és converse-emmel. A tükörbe néztem és megbizonyosodtam, hogy a szőkés-barnás hajam tökéletesen néz ki. Hét harminc volt. Egész nap idegesen vártam, hogy leteljen a műszakja. Nem, nem egészen randit beszéltünk meg vagy ilyesmi, hiszen még a nevemet sem tudja..de látva, hogy viselkedett velem tegnap, egész biztos voltam benne, hogy nem bánná, ha eltöltene velem egy kis időt meló után. Gyorsan arcon pusziltam anyát ahogy feltéptem az ajtót és rohantam az állatkertbe. Kifizettem a jegyet, és hét ötvenötre már a lufis standnál álltam. Nem volt sor, csak ő..az a gyönyörű fiú, akit Yoongi-nak hívnak. Mosolyogtam magamban és kitörő önbizalommal meneteltem a lufis stand felé.
-Uram, megkaphatnám azt az oroszlánt ott fent? – kérdeztem.
-Már épp kezdtem azt hinni hogy nem jössz. - mondta lágyan, mosolyogva.
Elpirultam az örömtől, hogy rám várt.
-Vártam hogy véget érjen a műszakod. - vallottam be.
-Ez jó válasz. Egyébként az az igazság, hogy meg akartalak hívni ma este vacsorázni, persze csak ha van kedved jönni.
-Persze hogy van. – bólogattam.
-Hogy hívnak? – mosolygott rám.
-Taehyung…Kim Taehyung.
-Taehyung. - suttogta. Valahogy a nevem sokkal szebben hangzott mikor ő mondta, - Örülök hogy találkoztunk Taehyung. Az én nevem Min Yoongi.
A vacsora egész jó volt. Egy kis utcai étterembe vitt, mivelhogy lufi árusként nem keresett valami sokat. Megtudtam, hogy másodéves a főiskolán, és mikor mondtam neki, hogy én végzős gimis vagyok, kicsit zavarba jött a korkülönbségtől, de gyorsan túllépett ezen. Három órán át beszélgettünk az étteremben és csak akkor léptünk le, mikor a tulaj mondta, hogy vegyünk még valamit, vagy távozzunk. Ezután hazakísért, elkérte a számom, és arcon csókolt mielőtt elpirultam volna, és hagyta, hogy besétáljak a házamba, teljesen megigézve.
Az elkövetkező pár hétben minden nap elmentem az állatkertbe és minden este randiztunk. Amikor ismét elkezdődött a suli, akkor sem hagytuk ezt abba, még annak ellenére sem, hogy már kicsit késő volt. Minden egyes randink után arcon csókolt, és már a számig jutott, majd használni kezdte a nyelvét is. Egyre hosszabb és hosszabb ideig csókolóztunk a házunk tornácán, huszonöt perces rekorddal. Az egyetlen ok, amiért rövidre zártuk, az az volt, hogy kínos volt amikor az anyám kijött, mikor épp a közepén voltunk. A jó éjt-csókjaink után mindig hívott, és legalább egy órán keresztül beszéltünk, mielőtt anyám bejött a szobámba és mondta, hogy most már aludjak. Mikor már ötödik hete csináltuk ezt, végre összeszedtem a bátorságom, hogy bevonszoljam a személyzeti mosdóba délután háromkor, a tizenöt perces szünetében.
-Taehyung, mit művelsz? - zihált Yoongi, miközben vadul csókoltam, és bevittem egy fülkébe, majd bezártam magunk után az ajtót.
-Akarlak. - suttogtam fátyolos hangon a fülébe. - Annyira, de annyira akarlak…
Egyetértően bólintott, és az ajkait az enyémhez tapasztotta, megfogta a tarkóm, és bedugta a nyelvét a számba. Felnyögtem ahogy éreztem a meleg izmát robbanni a számban, végigfutni a fogaimon, és összekeveredni a saját nyelvemmel. Ujjai végigsiklottak a hátamon, és haladtak a fenekemig egymásnak nyomva merevedéseinket. Mindketten felnyögtünk az általa létrehozott találkozástól, Nem bírtam már tovább, és elkezdtem kigombolni a nadrágomat.
-Mit művelsz? - kérdezte elhúzódva, tágra nyílt szemekkel ahogy meglátta a szerszámomat kivillanni a boxeromból.
-Tégy magadévá, kérlek. - könyörögtem neki, levetkőzve és hangosan zihálva. - Annyira akarlak hogy beleőrülök.
Önelégülten vigyorgott és bólogatott, majd segített nekem ráülni a WC ülőkére, mielőtt letérdelt volna. Párszor végighúzta ajkát a szerszámomon, fel-alá mozgatva a nyelvét rajta, végül bekapta az egészet. Megragadtam a haját, és cibálni kezdtem, miközben előre-hátra mozgattam a csípőmet. Visszahúzta a fejét, én meg finoman nyöszörögtem.
-Légy türelmes baby. - mondta.
Bólintottam, és ziháltam ahogy ismét a forró szájába vette a szerszámomat. Elkezdett a nyelvével körözni körülötte, én meg levegő után kapkodtam, férfiasságom pedig csak növekedett, és egyre keményebb lett.
-Oh Istenem, oh Istenem, oh Istenem! - visítottam, hátrahajtott fejjel, az ő hajába kapaszkodva, majd segítettem neki ahogy előre-hátra mozgatta a fejét.
Vele mozogtam, találtunk egy kellemes tempót, és egyre hevesebben kapkodtunk levegő után, ahogy az orgazmusom felé közeledtem.
-Yoongi...mindjárt el fogok...... - nyögtem túl hamar.
Folytatta, ügyet se vetve rám, és mielőtt felfogtam volna, elértem az orgazmust, a spermám pedig a szájába folyt és a fiú profihoz mérten mindet lenyelte. Felállt és finoman megcsókolt hagyva, hogy a szájáról megízleljem magam.
-Szeretlek. - suttogta a számba. - Tudom korai még ezt mondani, de annyira szeretlek…
Megragadtam a nyakát, és gyengéden megcsókoltam. - Én is téged… - mondtam finoman.
-Imádom ezt a szerelmi vallomást, amit épp most hallhattam, de srácok..nem tudnátok ezt esetleg valahol máshol csinálni? - szakított minket félbe egy hang.
Elpirultam és felálltam, felhúztam a nacim, kinyitottam az ajtót, majd kéz a kézben távoztunk.
-Ne haragudj Namjoon - mondta Yoongi finoman.
Forgatta a szemét és hagyta, hogy kezet mossunk mielőtt kilépnénk a mosdóból.
-Mindjárt vissza kell mennem melózni. - mondta Yoongi, majd megragadta a kezem és úgy sétáltunk a standjához. - És holnap a suli miatt egész nap el leszek havazva..miért nem látogatsz meg miután hazaértem?
Egy pillanatra lefagytam. Most először mondta, hogy menjek el hozzá...hezitáltam, majd vigyorogva rábólintottam. - Oké.
Megborzolta a hajam, és bólintott. - Holnap megírom neked a címem...miért nem mész ma este haza és töltesz egy estét a szüleiddel? Mostanában úgyis mindig elrabollak. Később még este hívlak, rendben?
Elpirulva bólintottam. – Rendben. - mondtam finoman.
Szeretetteljesen megcsókolt. – Szeretlek. - suttogta.
-Én is téged…
Az az estém azzal telt, hogy végig Yoongira gondoltam. Miközben házit csináltam, a sápadt bőrű fiú járt a fejemben, miközben anyámnak segítettem vacsit főzni, akkor is őrá gondoltam. Vacsora közben úgyszintén.
-Eléggé szét vagy csúszva ma este..rendben vagy? Összevesztetek Yoongival? - kérdezte végül anya.
Beharaptam a szám, és megráztam a fejem. - Nem...egyszerűen csak nem akart tőletek ellopni ma este.
-Nos, ez igazán figyelmes volt tőle. Már épp kezdtem azon gondolkodni, van-e még fiam egyáltalán. - kuncogott apám.
Az idegességtől remegni kezdett a térdem az asztal alatt.
-Biztos jól vagy fiam? - kérdezte anya.
-Asszem...holnap este meglesz nekem. - böktem ki.
A szüleim elkezdtek köhögni, majd rám néztek.
-Azt hiszem pár perce fel kell állnom az asztaltól, - mondta végül anyám, majd felállt és egyedül hagyta a ház két férfiját.
-Ezt nem kellett volna anyád előtt mondanod. - szidott le apám.
-Tudom..sajnálom..én csak..nem tudom mit tegyek..eléggé ki vagyok bukva...
-De ugye nem kényszerít?
Erőteljesen megráztam a fejem. - Neem! Gyakorlatilag én kényszerítettem ma őt, hogy szájjal kényeztessen!
Apám valami kiolvashatatlan arckifejezéssel nézett rám. - OKÉ, szóval akarod?
Bólogattam - Igen..csak kicsit ki vagyok bukva.
Apám furcsán nézett rám. - Nem tudom pontosan, milyen tanácsra van szükséged fiam.
-Igazából semmilyenre... csak megállapítottam egy tényt... De van egy kérdésem....ha engedi, maradhatok nála holnap?
Néztem apát, ahogy lassan megdörzsöli az orrnyergét. - Azt hiszem, az egy péntek este lesz, és ha nemet mondanék, úgyis azt hazudnád nekem, hogy Jinnel vagy.
-Szóval ez egy igen? - visítoztam.
-Azt hiszem. – sóhajtott fel.
Yoongi másnap megírta a címét ahogy ígérte, és mondta hogy nyolc harmincra legyek nála. Így is tettem, és pontban nyolc harminckor idegesen kopogtam az ajtaján. Öt másodperc sem telt el mikor az ajtó kinyílt és egy piruló Yoongi köszöntött engem. Most először láttam normális ruhában, és nem az állatkerti jelmezében. Egy szürke nacit és egy fehér trikót viselt, ami felfedte milyen kigyúrt is.
Nyeltem és biccentettem felé. – Hello! - mondtam finoman.
-Hello.. - motyogta, majd megragadta a kezem és behúzott a házba. - Nem valami nagy szám, de egy kínlódó főiskolásnak sokat ér.
-Teljesen rendben van. - mondtam finoman.
-Éhes vagy? Rendelhetnénk pizzát és filmezhetnénk. - mondta izgatottan.
-A pizza nagyszerűen hangzik. – bólogattam mosolyogva.
Mihelyst kihozták a pizzát, elkezdtünk filmezni és leültünk a kanapéra egymásra dőlve, és megkoronáztuk a pizzát egy liter kólával.
-Kösz a vacsit. - mondtam neki, miközben a nyakába fúrtam az arcom.
-Nem gond, bármit megteszek érted. - mondta, majd megragadta a kezem és megcsókolta.
Átölelt és ujjhegyeivel lassan cirógatta hátam. Aztán a kezei a hasam köré vándoroltak, majd simogatni kezdtek, mielőtt megtalálták a pólóm szélét és becsúsztak volna alá. Az ujjai megtalálták az egyik mellbimbómat és játszadozni kezdett vele, megcsípve feszes bőrömet, ezzel pedig örömet okozva nekem. Mindketten a TVre néztünk, de egyikünk sem figyelt arra hogy mi történik benne. A kezei lefelé mozogtak, simogatva hasamat, és a nadrágom széle felé közeledtek, mielőtt belenyúlt és megragadta volna a szerszámomat. Elengedtem egy nyögést és egy szisszenést, mielőtt teljesen levettem volna a nadrágomat, hogy hagyjam őt "varázsolni" és rámásztam volna.
-Szeretlek. - súgtam a fülébe.
Szájon csókolt és elkezdte levenni nadrágját. - Én is téged. - súgta a számba.
Segítettem neki megszabadulni nadrágjától, hagyva hogy megkeményedett szerszáma kiszabadítsa magát a boxerből..
Nyeltem egyet és hagytam, hogy a keze lecsússzon a hátamon és megtalálja a nyílásomat, mielőtt belém dugta volna az ujját. Nyöszörögtem az érintésétől.
-Akarod folytatni? – kérdezte.
-Ha most abbahagyod, valószínű soha többé nem beszélek veled. - ugrattam.
Bólintott és még egy ujját belém nyomta mielőtt elkezdte volna ki-be mozgatni őket. -Aaah Yoongi hyung. - doromboltam, elolvadva az érintésétől.
-Jó érzés, baby? - kérdezte, egyre gyorsabban mozgatva az ujját, míg elérte a legáldottabb pontomat, ami tudtommal a prosztatám, hihetetlen örömet okozva nekem ezzel.
-Hatolj belém..MOST! – könyörögtem.
-Rendben. - zihált rám mászva és a kanapéra terelve minket.
Éreztem ahogy megragadja a csípőm, és belém nyomja magát a lehető legrosszabb módon tágítva, amitől úgy éreztem mintha szétszakadtam volna.
-Rendben vagy??- kérdezte.
-Jesszus, ez fáj!! – ráztam a fejem.
-Sajnálom. Nem készítettelek fel rendesen. - mondta, majd elkezdett kihúzódni.
-Ne! Csak adj nekem egy másodpercet…
Elkezdte csókolgatni a nyakam és rágcsálni a fülem, amitől a hideg futkosott a gerincemen. Hamarosan elfelejtettem a fájdalmat és elkezdtem könyörögni. - Mozogj, Istenem, kérlek mozogj!
Lassan mozogni kezdett ki-be fokozatosan emelve a tempót, és kezével átkulcsolta a derekamat, hogy jobban hozzám férjen.
Ismét a prosztatámhoz ért, mint előbb az ujjaival, és káromkodtam egyet. - Oooh baszki, pont ott... - nyögtem.
-Istenem. - zihált Yoongi. - Nem hiszem, hogy ezelőtt hallottalak volna káromkodni, szerelmem.. olyan szoros vagy és forró…
Elkezdtem a csípőmet az övével mozgatni és folyamatosan arra kényszerítettem, hogy a prosztatámhoz érjen.
Megtaláltuk a tökéletes tempót, miközben ő a nyakamhoz érintette az ajkát, majd harapdálni kezdett. Zavarba ejtően hangosan nyögtem.
-Aaahh baszki – nyögött - Mondd a nevem!! Mond azon a szexi hangodon!!
-Y-Yoongi. - nyöszörögtem.
Éreztem ahogyan megremeg és egyre keményebb lesz bennem. Megfogva vállát belé vájtam körmeimet, ahogy közeledtem az orgazmushoz. Egyik kezét levette a csípőmről, és megfogta a hihetetlenül kemény szerszámomat. Elkezdte vadul verni és elérte, hogy váratlanul a hasára élvezzek.
-Sajnálom. - mondtam automatikusan eltakarva arcomat.
Kezei megtalálták a csuklóimat, és félrehúzták azokat. - Rád akarok nézni, mikor elélvezek. - zihált, mielőtt ívbe feszült volna a háta, és belém élvezett volna. A szemeit pedig még ekkor sem vette le az enyéimről. Meglovagolt bennem orgazmusát, majd kihúzódott, ezzel arra kényszerítve, hogy a hasára zuhanjak és saját nedvemre. Yoongi körém fonta a karját, majd gyengéden megcsókolta fejem.
-Szeretlek.
Másnap reggel telefonom csörgésére ébredtünk. Körbenéztem a szobában, próbáltam arra gondolni, hová tettem az éjjel mielőtt kiszabadultam Yoongi szorításából a földre esve, majd felálltam. Szörnyű fájdalmat éreztem a hátsó felemben. Önelégülten vigyorogtam arra gondolva, hogyan szereztem. Kerestem a szobában a nadrágomat és megtaláltam, majd kivettem a csörgő telefont a hátsó zsebemből.
-Hello? - válaszoltam tántorogva.
-Taehyung! Körülbelül két hete nem láttalak, és megdöglök a legjobb haverom nélkül. Ma találkozunk, nincs választásod. - mondta Jin.
-D-de...... - Yoongira néztem, aki még mindig a kanapén feküdt és félholtnak látszott.
-Nem! A kávézóban leszek, ahol te és én mindig fél óra alatt ott vagyunk. Ha nem leszel ott, azt fogom hinni hogy eltűntél és hívom a zsarukat.
-Rendben. - morogtam.
- Ezazz! Ok, akkor csá! - szabályszerűen hallottam Jin vigyorát a túloldalról.
A vonal elhalt, én pedig felsóhajtva visszasétáltam Yoongihoz és megráztam a vállát. - Baby, akarsz menni ebédelni?? - kérdeztem, miközben rángattam amíg fel nem ébredt.
-Nem, nem igazán. - motyogta. - Gyere vissza az ágyba.
Ráztam a fejem. - Jin kényszerít, hogy menjek vele kajálni, mivelhogy nem láttam már egy ideje. Elmegyek....akarsz velem jönni?
–Rendben - morgott hangosan, és felállt.
Yoongival kéz a kézben besétáltunk a kávézóba. Körbenéztem, hogy hol a legjobb barátom, majd megláttam ahogy a sarokban olvassa az étlapot.
Odasétáltunk hozzá és mindketten becsusszantunk a bokszba a legidősebb fiú elé.
-Hali! - mondtam Jinnek.
Jin felnézett az étlapról, majd elkerekedett a szeme ahogy meglátta Yoongit.
-Nos..hali.
-Ööhhm...Yoongi, ő itt Jin a legjobb haverom...Jin, ő itt Yoongi, a pasim…
-A PASID??!! Mégis mikor akartad elmondani nekem, hogy bepasiztál, Kim Taehyung?!
-Még nem meséltél neki rólam?? - kérdezte Yoongi, közben a térdemet leste.
-Sajnálom... - motyogtam. - Az elmúlt pár hétben nem sokszor láttam Jint.
-Pár hét??!! Szóval már pár hete randizgattok??!!
–Talán. – vontam meg a vállam.
Jin rázta a fejét, Yoongi meg elpirult.
-Szóval ő az oka, hogy nem veszed fel nekem a telefont?
-Sajnálom...legtöbbször Yoongival beszélek telefonon. – pirultam el.
Megfogtam az asztal alatt Yoongi kezét.
-Sajnálom, hogy elvettelek a legjobb barátodtól. - kért Yoongi bocsánatot Jintől.
Jin rázta a fejét. - Ne, ne kérj bocsánatot...várj csak..nem te vagy az a lufis standból az állatkertben?
Yoongi bólogatott és vigyorgott. - Az egy és egyetlen lufiárus az állatkertben.
-Wow..szerintem meg kéne köszönnöd, hogy összehoztam ezt az egészet....ha én nem lettem volna, Taehyung még mindig csak messziről csodálna téged.
Jin karjába csíptem. - Asszem megyek a WCre. – mormogtam, miközben felálltam. Éreztem azt az ismerős érzést a hátsómban megint és Yoongira néztem. - Úgy fáj mindenem. - morogtam neki.
-Szívesen. – csapott fenekemre ahogyan felálltam.
Jinre néztem, akinek az arckifejezése olyan volt, mint egy riadt őzé.
-Te meggyaláztad az én Taehyungomat?! - visította.
( Na, sziasztok! Visszatértem egy fordítással, ami még nincsen lektorálva szóval, aki esetleg vélne felfedezni a fordításban hibát, akkor az nyugodtan írjon az e-mail címünkre: btsfanfictionsmayu@gmail.com . Sajnos nem mostanság fogok tudni írni, már csak a suli miatt sem... Viszont fordításokat hozok, igyekszem legalább is. Jó olvasást, és kövessetek minket továbbra is. :D UI.: megköszönnénk, ha nem lopkodnátok tőlünk, mi sem lopunk, magunktól találjuk ki a sztorikat, ihletet meríteni lehet, de ne pont ugyan így írjátok meg mint mi! Plusz mi sem lopunk, mert mint látjátok megjelöljük itt is az írónőt, még az eredetit is belinkeljük. Köszönjük!^^)
(Lektorálva azóta :D ~Mayu)
Facebook oldalunk --> LINK
