-Semmi rosszra cukrom. Semmi rosszra. Élvezni fogod, ezúttal biztos.
Első rész!
Érdeklődtem volna még, mit tervez, ám mivel megharapott, bár csak kicsit, hamar elálmosodtam és ledőltem mellé az ágyra. Természetesen nem ott ébredtem reggel, hanem az egyik szobában a szórakozóhely felett teljesen felöltöztetve. Így elszállt a hétvégém, de legalább kipihentem magamat. Utána azonban egész héten azon aggódtam, hogy mi lesz majd pénteken. Hogy mégis mire készül, és vajon visszamondhatom-e, ami miatt felhívtam Mimurát, hátha tud segíteni. De hallottam hangján, húzza a száját és nem örül neki. Valószínűleg eszébe jutott Choa, mivel azonban én nem álltam vele olyan kapcsolatban, így még kevésbé örült annak, hogy össze kell kapnia a főnökével és egyben barátjával.
-Csak ha erőszakos veled, akkor fog bárki is bele avatkozni. De nem fog kirúgni, ha nemet mondasz. Én viszont nem tudok kiállni helyetted. A beosztottjainkkal nem állhatunk szerelmi kapcsolatban, mert az árt az üzletnek. - érvelt, ezzel pedig el is utasította kérésemet.
Össze kellett tehát szednem magamat, hogy merjek nemet mondani a főnöknek. Hiába mondta Mimura, hogy nem rúghat ki, a szabályok rá is vonatkoznak, valahogy nem nyugtatott meg. Mégis csak ő döntött a sorsom felől, ő fizetett, és felette nem állt senki, így mégis ki dorgálta volna meg őt, ha kitesz engem azért, mert nem fekszek le vele. Bár azt is mondta, emiatt még soha nem vált meg senkitől... Viszont valahogy ezt nem hittem el neki teljesen.
Azért igyekeztem, miközben erőt gyűjtöttem magamban mind az estéhez, mind egy hatalmas "NEM"-hez.
-Nyugalom. Ha nem akarsz vele szexelni, majd én. - viccelt Choa.
-Jah, persze. Ha ilyen egyszerű lenne, benne lennék. - adtuk le cuccainkat a ruhatárnál.
-Kíváncsi leszek, mit talál ki. Remélem szexi fehérneműt vettél. - vigyorgott rám.
-Kénytelen voltam. Nem akarom kirúgatni magam. - indultunk is befelé.
-Csak nem rúg ki. Uhh, majd mesélj! Tényleg nagyon kíváncsi vagyok.
-Remélem ezúttal nem érdeklem annyira, hogy itt kelljen éjszakáznom, és akkor tudok is mesélni.
-Még ha így is lenne, amit igazán kétlek, akkor is egész este dugni fogtok. - értünk lassan a szórakozóhely belsejébe - Sok sikert! - köszönt el tőlem Choa, ki azonnal ment is a pulthoz egyik törzsvendégéhez, én pedig néhány pillanatot még adtam magamnak.
Egyenesen hátra kellett mennem. Semmi iszogatás, trécselés egy régi vendéggel, vagy egyebek. Azonnal hátra hozzá a szobájába. Ám néhány pillanatom még csak akadt, hogy mély levegőt vegyek és bátorságot gyűjtsek. Vagyis azt hittem.
-Yujin! - szólított meg főnököm, ki hátulról jött előre. Pont mellémért, én pedig annyira másra koncentráltam, hogy észre sem vettem. Kicsit meg is ugrottam.
-Megyek már. - kaptam rá tekintetem.
-Gyorsan, mert ma este dolgom van. - fogta meg kezemet és magához vonva indult meg velem hátra - Jó illatod van. - ezzel legalább megnyugtatott. Idő híján nem várhattam tőle semmi különlegességet, szerencsére pedig nem is kaptam. Így viszont még akkor sem jöttem rá, mire is gondolt - Sietünk, de ettől még élvezni fogod. - dobott le az ágyra, majd miután bezárta a szobát vetkőzni is kezdett, míg én cseppet meglepődve pislogtam rá - Mindent én csináljak? Le a ruhákkal! - húzta ki övét nadrágjából - Végül is, egy kis előjáték belefér. - feszítette meg kezeivel, miközben szemeiben meglepő sötétséget láttam. Ám nem vártam meg, mire is gondol, inkább hozzáfogtam és megváltam ruháimtól - Ne, azt ne! - állított meg - Azok maradhatnak, tetszenek.
Így fehérneműm fennmaradt, ahogyan rajta boxerja, és rátért a lényegre. Ugyan elmondása szerint sietett, ám némi előjátékra mégis szánt időt. Pont emiatt az időhiány miatt gondoltam azt, hogy majd én foglalkozok vele, és gyorsan letudjuk az estét, de nem hagyta. Mindenképpen ő akart irányítani, egy pillanatra se engedte volna át nekem, ám közben elvárta, hogy aktív legyek, ezzel pedig nem kis kihívást állítva elém. De végül csak megbirkóztam vele.
-Most sem élvezed. - emelt fel ölébe. Sietsége ellenére ugyanis lassan egy órája voltunk már bezárkózva, mely alatt végig ellenem dolgozott, és valahányszor elélvezett volna direkt lassított, hogy bírja még.
-De.
-Nem kérdés volt. Érzem rajtad. - ölelt magához miközben nem engedte, hogy ne a szemébe nézzek - Nekem nem kéne hazudnod. Nem az ügyfeled vagyok. De ha ilyenekben hazudsz, akkor mi másban még? Gyanúra ad okot.
-Élvezem, maximum nem úgy, ahogyan maga gondolja.
-Akkor most úgy fogod, ahogy én gondolom. - emelt ki öléből - Sajnálom, hogy most nem vagyok olyan udvarias, de nem érek rá. - döntött vissza az ágyra igen durván, majd lecsúszott lábaim között, és nem hagyott felkelni, amíg ő véghez nem vitte amit a fejébe vett. Értett a dolgához, érezhetően profi volt benne, olyas fajta, akivel nem lehet csak úgy összefutni, de akit nem is szívesen tud az ember társának, tekintve, hogy mennyi nőn gyakorolhatta már csodálatos technikáját, amit én alig néhány percig bírtam ki. Mint egy pornósztár, úgy nézhettem ki, amint felnyúlt és számba dugta ujját, miközben lassan fölém is mászott - Ezt már szeretem. - vigyorgott - Ilyen lelkesedéssel kéne mást is szopnod. - mordultam egyet, ez kicsit gonosz megszólalás volt - De most élvezted. Viszont csak legközelebb folytatjuk, mert már nagyon türelmetlenek kint. - kelt fel rólam és ruháit kezdte keresni annak ellenére, hogy most mennyivel szívesebben folytattam volna vele az estét, mint legutóbb - Jövőhéten cicus. - kapta fel elsőnek ingét - Sajnos dolgom van, és te sem jöhetsz holnap. Kimenőt kapsz, szóval jövőhéten. Bár túl jó az illatod, lehet csak két hét múlva lesz rá lehetőségünk. - szedelődzködött, én pedig csak ráncoltam szemöldökömet. Az egy dolog, hogy én látom a naptárban, de ő ezt így szag alapján megmondja rólam? Akkor más ügyfél is? Még csak titkolni sem tudom? Ez... zavarba ejtő.
-Miszter Mimura nem mondott semmit a holnapról. - szedtem végre össze magam. Egész este alig szóltam valamit, itt volt már az ideje.
-Tudom, mert én akartam. Holnap kimenőd van, de ha nagyon be akarsz jönni, akkor viszont egy napra ki vagy rúgva. Ahogy tetszik, de holnap nem jössz be. - készült el, majd odajött hozzám, és államat megfogva lehajolt - Ha nem tartanád ennyire a szabályaidat, akkor most megcsókolnálak. - vágott vissza, hiszen tökéletesen jól látta rajtam, mennyire örülnék most neki - Na, ne maradj sokáig, különben ki fog dolgozni? - ment az ajtóhoz - Munkára! - hagyott is magamra.
Rosatól kértem fésűt és némi segítséget, de amikor egy kis táskát kitett nekem a pultra, akkor rájöttem, ő sokkal jártasabb ebben, mint én, így mielőtt még minden szobára lett volna jelentkező, ő rendbe tett engem és még a csúcsidő előtt mehettünk is vissza helyünkre.
-Gyors menet volt. - toppant mellém a pulthoz néhány pillanattal azután Choa, hogy én odaálltam, majd kikért néhány italt.
-Sietett.
-Tudom. Itt van Bambi. Imádják, miatta sietett.
-Bambi?
-Igen. A terem túlsó felében ül a szokásos kis csapat. A hét fiú, meg Bambi. Egyszerűen odavannak érte, a főnöknek meg tuti hiányzott már, azért kapkodott. - vette el az italokat a pultostól.
-Ki az a Bambi?
-Majd elmondom, most dolgom van. Mimura hátul van?
-Nem tudom.
-Azért köszi. Na jó munkát! - hagyott is ott.
Még sok dolgot akartam volna tőle kérdezni, de sajnos nem ért rá, néhány perccel később pedig már én sem. Akadt ügyfél, aki társaságra vágyott és engem talált meg, így munkába álltam. Egész este lefoglalt, de azért félszemmel meglestem magamnak azt a Bambit, akit Choa mondott. Egy fiatal nő volt, bár nálam biztosan idősebb, ki remekül mulatott Seokjin és még hat másik ismeretlen férfi társaságában. Ugyan egyik sem ölelgette úgy, mint engem bármikor bármelyik férfi a klubban, de azért az látszott rajtuk, szeretik a társaságát. Azt hiszem kicsit irigykedtem. Nem a sok férfi miatt, hanem csak egy miatt, aki a nekem ígért estéjét mégsem rám szánta. Zavart, és az is bosszantott, hogy ez jár a fejemben. Feleslegesen kattogtam ezen, elvégre a főnök is csak egy ügyfél volt a szobában, akárcsak a többi pasas ott. Nem tudtam napirendre térni saját érzéseim felett, így kicsit zavartan telt az egész estém onnantól, hogy megnéztem magamnak Bambit.
-Mi lesz holnap? - kérdeztem a csajokat a ruhatárban hajnalban, amint megkaptam a kabátomat.
-Különleges vendégek jönnek, különleges kérésekkel. Te jössz?
-Nem. Nem jöhetek.
-Akkor nem estél bele abba a tíz lányba.
-Nem. Choa szerintetek benne van?
-Nem tudjuk. Lehet, mert régóta itt van. De tényleg nem tudjuk. Ezt a főnök döntötte el, hogy ki jön és ki nem, szóval fogalmunk sincs.
-Mindegy, azért köszi.
-Hát szívesen. És jó pihit akkor!
-Köszi, nektek is! - köszöntem el tőlük, majd hazaindultam.
Hajnalban amint beléptem a lakásba már mentem is a szobám felé, majd ledőltem az ágyra és aludtam, így nem tudtam megkérdezni Choat, hogy megy-e, csak délután, mikor felkelt. Remélem még van ideje válaszolni, és majd azt írja, nem, őt sem engedték be, de nem így történt sajnos. Azt válaszolta bemegy, ezért szinte reménytelenné vált, hogy kifaggassam Bambiról. Tudtam, amint felkel utána folyamatosan azon lesz, hogy felkészüljön az estére, főleg ha ilyen különleges vendégek jönnek. Ismertem már ennyire. Emiatt még egy teljes napot kellett várnom, hogy rájöjjek, kis is ez a Bambi, akire sokkal szívesebben fordítja az idejét a főnök, mint rám. Mármint nem rám, vagyis... tényleg bosszantott, amiért rohant miatta. Nem is értettem, miért idegesít ennyire, hiszen csak azért voltam neki annyira érdekes, mert új lány voltam, nem azért, mert különleges lennék. Tudtam jól, csupán futókaland vagyok, próbaköröket jár velem, hogy utána olyan legyek mint Choa és epekedjek érte, de valahogy mégis úgy éreztem, mintha több lenne. Hülye fejem! Látszik, nem vagyok hozzászokva ehhez a melóhoz, így el is határoztam magamat. Többé nem fekszek le egy ügyféllel sem, nehogy ilyen kis hülye tini legyek, hogy érezzek is iránta valamit. Mert úgy látszik, én nem vagyok képes az érzelem mentes szexre.
Miközben a hét folyamán ezt lassan elhatároztam, kifaggattam Choat Bambi felől. Elmondta, hogy Bambi jó barátja a főnöknek és a hat másik haverjának, akik szinte meghalnának érte, holott mindegyik más nőnek udvarol. Egyik sem hajt rá, nem rokonok senkivel, még csak nem is vámpír a lány akárcsak a fiúk mégis, Seokjin és a többiek egyszerűen imádják őt, ami pedig ennél is fontosabb, Bambi is a srácokat. Azt is megtudtam, hogy sohasem feküdt le egyik fiúval sem - ami kicsit megnyugtatott - semmi érdeke nincs igazából egyiknek sem, hogy jóban legyen vele, de ennek ellenére is keresik a társaságát, valahányszor pedig a lány lejut a klubba, a hét jómadarat mágnesként vonzza. Így habár már nem voltam féltékeny rá, volt egy okom ami miatt akartam vele beszélni. Érdekelt, hogyan érte el ezt a fajta rajongást a fiúknál, főleg a főnöknél, mert én is akarom.
-Lefeküdtünk Shinjivel. - közölte velem teljesen hétköznapian a tényt a következő héten Choa, miközben már a klub belseje felé tartottunk.
-Mi van? Mikor? És miért? - lepődtem meg.
-Azért jöttem be múlthétvégén, mert ő hívott. Az egész klub pangott, nyugi volt, nem dolgoztak csak néhányan. Poker party volt képzeld, és ő is tudott kicsit pihenni az este. Szabadnapot kapott némileg, így behívott. Azt hittem volt rám panasz, vagy elrontottam valamit, vagy valami orvosi papír nem okés, erre kiderült, azért hívott, mert szexelni akar valakivel, de más lánnyal nem lehet, mert a főnökük, viszont velem lehet, mert már ismerjük egymást.
-És belementél. - álltunk a tánctér legszélén amint beértünk, hogy ne nagyon halljon minket más.
-Naná! Róla van szó. Ismerem, ki nem hagynám. - nézett körbe Choa, mintha csak egy ügyfélről lenne szó, de láttam rajta mást is.
-Érzel is iránta?
-Talán. Egy kicsit. Tudod... elvileg dolgozik ugye, nem nagyon jár el, de egyik este átjött és nálam aludt. - rágta száját, miközben még mindig inkább a táncolókat nézte.
-Akkor most megint együtt vagytok?
-Nem tudom. Szerinted megkérdezzem? - fordult felém.
-Hát... ha érzel valamit jobb lenne, nem? Mert akkor ez neked nem csak munka és rosszul is elsülhet. De szerintem neki sem csak egy kaland, hiszen átment hozzád. Gondolom akkor is lefeküdtetek.
-Igeeeen! Uhh te! Nosztalgia volt a javából. - láttam rajta, hogy boldog miatta.
-Akkor próbálj beszélni vele... Mióta rágod te a körmöd?
-Mikor kicsit összekaptunk vele mindig rágtam. Meg mikor szétmentünk is sokáig. Látod, ezt váltja ki belőlem! - fonta össze karjait.
-Tényleg beszéljetek.
-Jah, az lesz. Meg is keresem. Te is keresd a főnököt!
-Keresem. - sóhajtottam nagyot.
-Mondanám, hogy nem egy kaland vagy neki, de akkor hazudnék.
-Köszi.
-Szívesen. Upsz. Azt hiszem ma se töltesz vele egy percet sem. - nézelődött.
-Miért?
-Ott van Bambi. Épp a mosdóba tart. Hát így, nincs mitől félned. - hagyott ott Choa, ki közben felmérte azt is, hogy Mimura valószínűleg hátul van, és ezért el is indult hozzá.
De én is mentem a saját utamra egyenesen Bambi után, hogy kikérdezzem. Érdekelt a titka, így átvágtam a hatalmas bulizó tömegen, miközben igyekeztem nem felszedni senkit. Szerencsére épségben átjutottam az embereken, mikor pedig beléptem a női mosdóba Bambi éppen kezet mosott.
-Te vagy Bambi, ugye? - szólítottam is meg azonnal.
-Igen. Segíthetek? - nézte meg magát közben a tükörben.
-Kérdezhetek valamit?
-Új lány vagy.
-Igen. - ráncoltam szemöldököm.
-Ne reménykedj Jinben. Ő nem szerelmes soha. Csak kipróbál, aztán hagy dolgozni. Jobb, ha nem szeretsz bele, mert ő nem szeret. - igazította meg szempilláját - Szeress ki belőle amilyen gyorsan csak tudsz. - fordult felém.
-Nem erről akartam kérdezni. - fintorogtam.
-Akkor miről?
-Hogy hogyan tartod fent az érdeklődését.
-Egyszerű. Tudok nemet mondani. Nem félek tőle és nem tehet meg velem akármit. Segítettem?
-Igen.
-De hiába próbálkozol. Beosztottja vagy, túlságosan függsz tőle, nem leszel képes nemet mondani.
-Majd kiderül.
-Sok sikert új lány. - ment el mellettem, majd kilépett a mosdóból.
Kicsit gondolkoztam, végül én is visszamentem és munkába álltam. A főnök tényleg olyan lény volt aki mindig mindent megkapott. Soha sem mondott neki nemet egy nő sem, férfiak közül is valószínűleg csak Mimura volt az, aki szembe mert vele szállni, bár ő is óvatosan, senki más. Valószínűleg ezért tartotta meg, ha Bambinak is ennyi a varázsa. Ám akkor nekem is ezt kell tennem, így elhatároztam magam, hogy egyszer sem fogok ránézni az este folyamán. Olyan leszek, mintha nem érdekelne, mindent megteszek ennek érdekében. Ezért összeszedtem egy szexibb vérszívót az este, akinek társasága nem is zavart, így jól elvoltunk. Feldobtam az estéjét, adtam neki alapot a fantáziáihoz és foglalkoztam vele, miközben egyszer sem tévedt a tekintetem főnökömre. Eleinte kicsit frusztrált, ám végül egész kellemesen telt az éjszakám. Eltekintve attól, hogy hányszor kellett nemet mondanom a másik férfinak, aki a karszalagom ellenére folyton engedélyt kért, hogy megharaphasson, de legalább begyakoroltam a következő napra.
Ugyanis másnap este nem volt ott Bambi, sem a főnököm barátai, így mikor meglátott, azonnal odajött hozzám.
-Hátra, most! - húzott oda magához a táncoló embertömegben.
-Nem. - nyeltem nagyot. Igyekeztem határozott lenni.
-Hogy mit mondtál? - hajolt fülemhez.
-Nem. Nem akarom. - kicsit megijedtem, mikor erre a kijelentésemre még erősebben szorított magához és még a fenekemre is rámarkolt.
Tényleg féltem egy cseppet, hogy erre mit reagál, pedig nem volt miért. Még megremegtem, mikor eltávolodott és szótlanul olyan szúrós tekintettel meredt rám, de néhány pillanattal később faképnél hagyott. Teljesen ledöbbentem. Igazából arra számítottam, hogy rám erőlteti, megfenyeget, majd hátrafogott kezekkel szinte betoloncol az egyik szobába és szó szerint megerőszakol. Ám nem. Ugyan nem fogadta el, mert láthatóan felhúzta magát, de mondhatni jól nevelt fiúként viselkedett. Elképesztően boldog lettem ettől. Én parancsoltam ezúttal, az történt, amit én akartam és ez meglepett, de fel is vidított. Fülig ért a szám, egyszerűen nem hittem el. Ám ez csak addig tartott amíg egy kis idő el nem telt. Ugyanis arra számítottam, hogy körbe fog ugrálni és mindent megtesz azért, hogy igent mondjak, ám tévedtem. Ettől pedig lelohadt a kedvem miközben dolgoztam. Bár nem is volt egész estére egy ügyfelem, csak futó beszélgetéseim és egy-egy ingyen ital, ami valószínűleg közrejátszott a dologban. Nem voltam kelendő, ez pedig nem tett jót az önbizalmamnak, mivel főnököm sem tért vissza sőt, nem is láttam utána már. Így elég rossz hangulatban indultam haza egyedül hajnalban. Azon a hosszú, hideg úton hazafelé realizálódott bennem, hogy valószínűleg belehabarodtam a saját főnökömbe, azért reagálok így a dolgaira. Hiszen egyetlen másik ügyfél sem érdekelt, még akkor sem, ha lecserélt engem egy másik nőre. Nem foglalkoztam vele. Erre itt a főnök, akinél még az is zavar, ha egy női barátjával tölti az estét. Nem tudtam eldönteni, hogy jó-e ez vagy sem, félretéve mindazt, hogy ő a főnököm. Azt meg lehet oldani, felmondok. De azt, hogy hogyan érzek, már egy fokkal nehezebb. Pont emiatt zaklattam Choat egész héten, bár szerencsére nem idegesítettem, mert ő is mondta nekem a bajait. Kölcsönösen hallgattunk és panaszkodtunk.
-Menj le hét közben! - javasolta. Ugyanis összefutottunk egyik nap egy kávéra két óra között - Sokkal kevesebben vannak de a főnök akkor is bent van. Menj le, szerintem meglepődne, még lépne is valamit. Egy próbát megér.
-Nem tudom. Másnap hogyan kelek fel?
-Könyörgöm, gyere el velem. Nem akarok egyedül menni.
-Mész Mimurához?
-Szeretnék. Meg akarom lepni. - kortyolt kávéjába, amint egyetemem felé sétáltunk.
-És nem gond, hogy nem vagyunk beírva, de bemegyünk dolgozni? Ki fogják fizetni?
-Csajokból sosem elég. Ki fogják. Akkor ma este egy kör?
-Hát... elég korán kelek holnap.
-Majd alszol az órádon.
-Nem igazán tudok.
-Neked adom a holnapi fizum felét. - állított meg.
-Ennyire akarsz menni? - néztem rá kérdően.
-Igen!
-Jó, elmegyek veled. De nem kell a pénzed.
-Szuper. Akkor este tali. Megyek is, gyorsan elintézem a mai dolgaimat, hogy időben lent legyünk. Szia! - köszönt el tőlem.
-Csodálatos, szia! - váltunk szét, én pedig visszaültem az óráimra.
Remekül hosszú napnak ígérkezett így a csütörtök, de az igazat megvallva vártam az estét. Kíváncsi voltam a főnökre, hogy egyáltalán látom-e, kijön-e hozzám, mert abban viszont biztos voltam, hogy ő észre fog venni engem a kamerákon. Így csupán annyi volt a kérdés, hogy érdekes vagyok-e még számára, vagy ennyi volt a futókaland.
-Azért nincsenek olyan nagyon kevesen. - torpantunk meg miután beléptünk a klubba.
-De kevesebben vannak. Shinji biztos az irodában van. Megkeresem. - indult volna el Choa, de elkaptam a karját.
-Itt hagysz?
-Tudsz magadra vigyázni nem? Nemet mondtál a főnöknek. Neked nem kéne félned egyedül.
-Jó, de
-Szerinted idejönne hozzád, ha itt vagyok?
-A főnökről van szó. Pont nem érdekli szerintem.
-Na látod. - vette le a kezem magáról - Akkor az se, ha egyedül vagy. Sok sikert!
-Akkor viszont kérem a felét! - kiabáltam utána, ám szerintem nem hallotta. Sietős léptekkel hagyott ott. Fontosabb volt neki a pasija, bár meg is értettem. Mindketten emiatt toltuk le a képünket hétköznap este, nem pedig azért, mert annyira hatalmas kedvünk lett volna dolgozni.
Így egyedül maradtam, bár nem sokáig. Akadt beszélgetőpartnerem amint leértem a pulthoz, bár nem sok időre. Lányról lányra járt, nem igazán érdekelte senki sem mélyebben, én sem, de most kivételesen örültem neki. Néha ugyan még jött egy-két szóra néhány férfi, de csupán azért, mert italt kértek maguknak és addig tesztelték, mint minden férfi, mekkora a vonzerejük, mivel pedig ezért kaptam a fizetésem úgy tettem, mintha nem tudnék ellenállni nekik. Férfiak... könnyen átverhetőek, ha ilyesmiről van szó. De így legalább nem erőltettem meg magamat, volt állandó helyem, italom és nyugalmam is. Lógattam a lábamat a bárszéken ülve, miközben sokszor bambultam. Choa nem tért vissza, így úgy vettem, hogy sikerrel járt, mivel pedig kezdtem elálmosodni arra jutottam, így nem is sértődik meg ha otthagyom. Kikortyoltam az utolsó cseppet is a poharamból, majd elmentem a kabátomért. Rövid este volt, így meglepődve adták ki a ruhámat, de miután mondtam nekik, hogy be sem kellett volna mennem nem is kérdeztek semmi többet. Beírtak csak a listára, majd utamra is engedtek. Egyedül indultam haza az éjszaka közepén a hidegben, miközben Choa valószínűleg éppen felújította régi kapcsolatát az egyik szobában, a főnök pedig az irodában ülve bámulta a kamerákat és rajtuk keresztül azt, ahogy otthagyom a klubbot. Kicsit eredményesebb estére számítottam, de mindegy is. Fáradt voltam, nyomott kedvű, így csupán haza akartam érni a csontig hatoló hidegben. De persze semmi sem mehet ilyen könnyen. Nem hiába nem jártak haza a lányok ilyenkor, nem véletlenül maradtak ott akkor is reggelig, ha nem igazán dolgoztak, de az eszembe sem jutott hogy ezért. Inkább arra gondoltam, hogy az órabér miatt maradnak, nem a veszély miatt, amit megtapasztaltam.
Már majdnem otthon lehettem, nem sok utca volt hátra. Azonban alig voltak emberek kint, sajnos pedig ők sem azok voltak, akikben bízhattam volna. Nem feltételeztem rosszat, nem is néztem rájuk, nem akartam kiprovokálni, hogy betaláljanak. Szedtem a lábam tempósan haza, ám mivel egyedül voltam, ráadásul nőként magassarkúban, kiszúrtak. Nem alaptalan az a filmekben, hogy megfütyülik a suhancok a nőket az utcán, majd utána erednek. Először reménykedtem, lekopnak, ha nem kapom fel a fejemet rájuk, mint napközben, de sajnos hatalmas volt a különbség a két napszak között, ugyanis akkor sokan voltak az utcán, ha csinálnak valamit, nem ússzák meg. Most azonban nem fenyegette őket ez a veszély, és mikor meghallottam, jönnek utánam, tovább beszélnek hozzám, kivettem kezeimet zsebeimből és futásnak eredtem. Először arra gondoltam, hazáig meg sem állok, aztán arra, nem feltétlen jó, ha megtudják, merre lakok, így előbb le kéne rázni őket. Az első lehetőségnél le is fordultam, közben pedig lekaptam a lábamról a cipőmet, hogy tudjak rendes tempóban menekülni némileg több erővel. Bár így utólag, ez is elég veszélyes tett volt, de akkor jobban érdekelt az, hogy ne abban a pillanatban dögöljek meg, mint az, hogy pár éven belül elpatkolok valami mástól mert tűbe léptem. Mindegy is, a lényeg az volt, hogy teljes erőmből tudtam menekülni valamerre, amerre addig még sohasem jártam. Csak ők jöttek utánam elég jó tempóban. Úgy tűnt, ők igencsak edzésben vannak, én pedig rohadtul nem, az adrenalin pedig nem tartott örökké. Hamar elkezdtem fáradni, nyitott bolt híján pedig nem volt menedékem. Azt sem tudtam merre megyek. Igyekeztem minél kacifántosabban haladni, hátha el tudok majd tűnni a szemük elől, de csak nem sikerült és tényleg kimerültem, ők pedig utolértek. Lerántottak a földre, miközben sikítani kezdtem, ahogyan próbáltam eltolni magamtól az egyik pasast. De igazából ez csak egy gyatra próbálkozás volt részemről, hiszen jóval erősebbek voltak nálam, na meg ők nem egyedül voltak, hanem vagy négyen, de igazából nem számoltam őket.
-Jól megfuttattál cicus. Ezért bünti jár. Na gyere csak. - húztak föl a földről hátratekert kézzel, miközben kezdtem már felkészíteni magam a következőkre.
-Elnézést? - hallottam egy ismerős hangot, mire megálltak velem, és vissza is fordultak az irányába - A hölgyemény az én munkaerőm, és nem emlékszem, hogy megengedtem volna maguknak, hogy igénybe vegyék a szolgáltatásait. - állt a járda közepén egy szál köntösben a főnököm, aki fogalmam sincs honnan került oda, de rettentően örültem neki.
-Már a miénk, keress másikat, kattant.
-Ez nem túl szép. Más emberét csak így elvenni bármilyen engedély nélkül. Ráadásul a munkaerő sem egyezett bele, és még kárt is tettek benne. Ez hatalmas kiesés lesz. Plusz még meg is kell erőltetnem magam. Ejnye, szép kiadásokat csináltak nekem.
-Menj haza haver! - szólt vissza neki egy másik hapi - Keress másik csajt!
-Pont ezt akartam én is mondani. - mosolyodott el, ezzel pedig kivillantotta fogait, melyekkel egyszerre csillantak meg vérvörös szemei.
-Jó a halloween-i jelmezed tesó. Drakula? Miért nem mész vele gyerekeket ijesztgetni?
-Nem szerettem a nagybátyámat. - rontott is nekik.
Akkor mutatta meg azt az oldalát, ami nem a bordélyház főnöke, hanem ténylegesen az a vámpír lélek, akiről a rémtörténetek szólnak. Az a véresszájú szörnyeteg, aki elől mindenki menekül és akivel csak Hellsing merne szembe nézni, de ő is csak akkor, ha lenne nála fegyver. Néhány pillanat alatt padlóra küldött két fickót, kezdve azzal amelyik lefogott, így pedig leehetősége nyílt arra, hogy ne kelljen a többieket is csúnyán helyben hagyni.
-Mire vártok? - terelt maga mögé, miközben nekiszegezte kérdését a férfiaknak - Igaz éhes vagyok, de come on! Azért ezt nem akarhatjátok ti sem. Szedjétek össze a barátaitokat és takarodjatok az utcáról. - tessékelt még hátrébb engem, de nem akartam elengedni, így ujjaiba kapaszkodva álltam mögötte már majdnem egy méterrel, miközben a utca suhancai félve kaparták össze társaikat. Valószínűleg az egyikre azt is hitték, végleg kiütötte Seokjin, de inkább csak reggelig. Ha magamból indulok ki, előbb nem fog felébredni - Fúj. Gusztustalan, nagyon szar íze volt a pasinak. - fordult felém - Ez most napokig kínozni fogja a gyomromat. - fintorgott, miközben próbálta letörölni a vért az arcáról - Jól vagy?
-Többnyire.
-Kicsit összetörted magad. - nézett végig rajtam, majd utána én is magamon. Tényleg szereztem néhány sérülést az eséstől.
-Követett? - néztem fel rá.
-Igen. Hazaindultál az éjszaka közepén egyedül. Szinte biztos volt, hogy elkapnak. Shinji épp csajozott, így én jöttem.
-Ohh... Köszönöm.
-Akármikor. - szedte össze a földről a táskámat - Hazakísérlek. - nyújtotta.
-Nem kell, köszönöm.
-Ezek után nem kell? Szerintem kell.
-Ahogy gondolja. Ömm... - néztem körbe, de igazából nem tudtam merre vagyunk.
-Jobb ötlet, gyere hozzám, akkor szüleid sem fognak aggódni, hogy mi történt veled. És mindezek tetejébe én még tudom is, merre kell ahhoz indulni.
-Rendben. - végül is örültem neki, hogy áthívott magához, csak annak nem, hogy ilyen megalázó helyzetben találkoztunk. Ezért nem is igazán szólaltam meg útközben.
-Ha nem lenne mindenem csupa vér, még hívnék is taxit. - nézegette köntösének ujjait.
-Sajnálom.
-Legalább tanultál belőle.
-Nem kéri a kabátomat? Így meg fog fázni. - kezdtem kigombolni.
-Dehogyis. Le ne vedd! Én nem fázok meg.
-Megkérdezhetem, hogy jött utánam? Nem vettem észre, hogy követett volna.
-Meg. Embert kerestél, nem egy repülő állatot.
-Még denevérré is tudnak alakulni? - pillantottam fel rá meglepetten.
-Minden mesének van alapja. A rémtörténeteknek is. - mosolygott. Még mindig kint voltak a fogai, így a vörös szeme is csillogott, mikor rám pillantott.
-Sajnálom, hogy gondot okoztam.
-Jóvá teheted szexszel. - torpantam meg, amint kijelentette, ö pedig néhány lépés múlva visszafordult hozzám és várt. Elgondolkoztam... Igazából engednem kellett volna, mert megmentett, mert a főnököm volt és azért is, mert iszonyatosan beleestem.
-Nem. - nyögtem ki mégis ilyen választ. Bambi mondta, nem uralkodik rajta, az tartja fent az érdeklődését.
-Ahh... - sóhajtott nagyot - Ma is szex nélkül maradok. - indult tovább - Nem jössz? Lemaradsz, eltévedsz megint, jöhetek vissza. - meglepett. Azt hittem hazaküld akkor, de mégsem. Továbbra is azt akarta, menjek vele, így gyorsan túltettem magam a döbbeneten és utolértem.
-Azt hittem a klub felett lakik. Vagyis, azt mondták, mert hogy állandóan ott van. - vettem le kabátomat amint beléptünk a lakásába. Ott már jó meleg volt.
-Nem. Csak hamar odaérek, ha mégse lenne kedvem bemenni. - tűnt el a lakásban - Mindjárt hozok neked valamit, amivel letisztítjuk a sebeidet. Addig ülj csak le a kanapéra.
Tettem néhány bátortalanabb lépést befelé, amint pedig meg is láttam az említett bútort letettem rá magamat. Nem igazán mertem megmozdulni, inkább nézelődtem a láthatóan hatalmas és drága lakásban. Óriási tévé, konzolok, a drága holmik minden fele. Még a hülye is megmondta volna, hogy a nappali többe kerül, mint a mi lakásunk.
-Igazából nem tudok neked mit adni, mert nincs elsősegély dobozom. Vagyis nem olyan, ami neked kell. - tért vissza egy szál boxerban - Szóval ilyen rongyom van, ami tiszta, meg szalvéta.
-Szerintem ha lezuhanyzok az is elég. Nem kell emiatt fáradozni még, köszönöm.
-Mutasd a talpad! - térdelt le elém és elkapta a lábam - Legalább nem állt bele semmi. - nézte meg mindkét lábfejem alaposan - Akkor neked elég a zuhany, rendben. Gyere! - kapott vállára, mint egy zsákot.
-Héj! Ez fáj! - támaszkodtam meg vállán.
-Nem kapok szexet. Megint! Akkor ennyi jár nekem, hogy velem zuhanyozol.
-De ott sincs szex! Ahj! Ez tényleg nagyon fáj.
-Kibírod ezt a pár lépést. - ért velem a fürdőbe, ahol rögtön le is tett - Ennyire megnyomtalak? - kérdezte, amit kicsit összegörnyedve fogtam hasamat.
-Belém állt a válla. Persze, hogy fájt. Mondtam is.
-Ne magázz már! Egyre jobban felhúzol!
-Főnököm.
-Jah! Akivel lefekszel, aki megvéd az utcai támadóktól és aki hazavisz magához. Ne magázz! - mordult rám.
-Rendben.
-Köszönöm! - húzta el a zuhanyfülke ajtaját és megnyitotta a vizet - Héj-héj-héj! Mit csinálsz?
-Vetkőzök.
-Nem, most én foglak vetkőztetni. - ellenőrizte hőfokot kezével - Ez még jár nekem.
-Legutóbb probléma volt.
-Legutóbb kaptam szexet. Na! - állt elém - Vedd vissza a ruhád.
-Vegyem is vissza?
-Igen. Teljesen én akarlak.
-Kabátot ne vegyek? - húztam vissza vállaimra a ruhám, majd felküzdöttem a cipzárt is, mert nem akart benne segíteni.
-Azt nem kell. Kész?
-Mindjárt. Nem olyan egyszerű a cipzár.
-Nagyjából fent van nem?
-Igen.
-Akkor jó lesz így. Na el a kezekkel! Én jövök! - állt elém, majd láthatóan stílust váltott.
Lágyabb lett és kevésbé kapkodó. Minden percét kiélvezte, hogy ő foszthat meg ruháimtól, amitől kezdtem zavarba jönni, hiszen még tetőtől talpig meg is bámult.
-Na! - fogtam kezeire, amint bugyim pántjai alá csúsztatta ujjait.
-Mi az? Csak nem ebben akarsz fürdeni?
-Nem, de azt én veszem le.
-Én vetkőztetlek, emlékszel? - néztünk farkasszemet.
-De ezt én veszem le. El a kezekkel! - csaptam rá ujjaira, mire le is húzta azokat.
-Túlzásba viszed, nem gondolod? - fintorgott.
-Nem! - vettem le magam az utolsó ruhadarabot és beugrottam a zuhany alá.
Kicsit szívtam a fogam, mert csípte a víz a sérüléseimet, de legalább jó meleg volt. Néhány pillanattal később pedig segítséget is kaptam Seokjin személyében.
-Túl nagy a zuhanyom. Holnap lecseréltetem. - töltötte meg száját némi vízzel.
-Miért?
-Blehh. - köpte ki - Fúj, de rossz íze volt annak a hapinak.
-Miért cserélnéd le a zuhanyod?
-Szépek a fogaim? - vicsorgott rám.
-Igen. - pislogtam nagyokat - Válaszolnál?
-Mert messze állhatsz tőlem.
-Ha kisebb lenne is messzebb kéne állnom, mivel semmi szex.
-Jaj, ne is foglalkozz vele. - nézett le férfiasságára - Nem fog véletlenül becsúszni.
-Remélem is. - vizslattam kezeimet - Jól fogok kinézni holnap bent.
-Munkában? Mert ugyan dolgozni így nem mész. Nem hogy hasznot nem hozol, de el is ijeszted az ügyfeleket.
-Szuper. Fizetésem se lesz.
-De igen, lesz. Munka helyett hozzám gyere és kapsz fizetést. De csak azokért a napokért amiket majd itt töltesz, mikor dolgoznod kéne.
-Ugyanazok vonatkoznak itt is rám, mint a klubban?
-Igen. De azért remélem lefekszel majd velem.
-Maximum aludni. Köszönöm főnök. Nagy szükségem van rá.
-Tudom. De egyre többel tartozol. Főleg, ha tovább folyatod a vizet. Tempó! Pazarlunk itt és én fizetem. - vette kezébe tusfürdőjét.
-Mintha neked számítana.
-Csak ne pazaroljunk. Még sokáig fogok ezen a bolygón élni.
-Sosem jön fel hozzám nő, szóval azok után, hogy olyan illatod van, mint nekem, itt van egy régebbi pulcsim. Ez még rajtad marad, de a nadrág már biztos nem, azt nem tudok adni. - tért vissza Seokjin azok után, hogy lezuhanyoztunk. Nem volt tiszta ruhám, így ő adott amit talált.
-Köszönöm. - vettem el tőle a kék vastag pulóvert, miközben rajtam egy törülköző volt csupán.
-Nem veszed fel?
-Nem hagysz magamra, hogy felöltözhessek?
-Nem.
-Hát jó. - húztam magamra felsőjét, mivel pedig ráértem utána levenni a törülközőt, ezért nem is látott semmit.
-És a bugyid?
-Nincs tiszta. Kimostam. Majd reggelre megszárad.
-Bugyi nélkül akarsz befeküdni mellém?
-Igen, gond?
-Nem. Dehogyis. Viszont vacsorát nem tudok adni.
-Nem is kell. Lefekszek gyorsan, korán kelek. - sétáltam el mellette.
-Minek?
-Iskolába kell menjek.
-Kizárt dolog. Nem mész be! - jött utánam.
-Ebben nem a főnököm.
-Nem mész be! - kapta el karomat, majd magához rántva szabad kezével nyakamra fogott - Megértetted? - azt hittem ő a megmentőm aznap este, de ez egy pillanat alatt megdőlt.
-Igen. - engedett el.
-Szuper. Akkor aludjunk. - vont maga után.
-Ott fáj a kezem. - engedett el, majd inkább derekamat átkarolva kísért a hálószobába. Szépen beágyazott nekem, és miután én bemásztam az ágyba, ő is odafeküdt mellém egy pólóban, meg alsóban - Tudsz ilyenkor aludni?
-Nem.
-Akkor miért fekszel be?
-Melegíteni téged.
-Itt húzzuk meg a határvonalat, amit nem lépsz át azzal, hogy ölelgetsz este, jó?
-Tudom, hogy szeretnéd, és csak húzni akarsz a szexszel is. Igazából akarod, csak így fenntarthatod az érdeklődésemet. Érzem rajtad minden alkalommal, mikor megkérdezem. Megváltozik a szívverésed, még az illatod is. Tudtad, hogy amikor a nők olyan férfi közelébe kerülnek, akihez vonzódnak, akkor feromonokat engednek a levegőbe? Ezért tudtok olyan férfiakkal szexelni, akik az eseteitek. Érzik ám a szagotokon, hogy tetszenek nektek, meg hallják. És nem csak ők, hanem én is. Szóval most szépen idejövök kiscicám, megölellek és legalább ennyi jutalmat kapok az estéért. - tette azt, amit mondott.
Igazából tényleg jól esett, mert rég volt hasonlóban részem, csak nem szerettem volna, ha azt érzi, ő irányít. Pedig valójában végig így történt, hiszen ha akart volna bármelyik pillanatban leteperhetett volna.
-Végig követtél? - helyeztem magam kényelembe vele szemben abban a jó melegben, amit nyújtott.
-Igen.
-És pontosan hogyan?
-Mentem utánad.
-De... értem, denevérként, de hogyan? Itt tudsz repülni?
-Igen, bár elég kényes dolog valóban. Viszont csak így tudtam utánad menni.
-És a köntös? Bár akkor nem ezzel foglalkoztam, de az mi volt?
-Meztelenül mégsem jelenhettem meg.
-Oh... szóval olyankor meztelen vagy?
-Igen. Egy kis köntöst pedig tudok vinni magammal. Többnyire. - húzta lábamat magára.
-Nem.
-Nem kell folyton mondogatni, csak ha kérdezem.
-Inkább tudatosítom, nehogy félreérts.
-Nem foglak. Az csak az érdeklődés, amit érzel, de nem rajtad fogom levezetni, ne aggódj.
-Nem aggódok, meg tudom védeni magam ilyen helyzetben.
-Akkor Shinji jó munkát végzett. De jó pihenést, ha már miattad el kellett jönnöm a bárból.
A hétvégét így munka helyett nála töltöttem, ám nem egyedül. Ugyan volt ő lent a klubban, de nem sokat, inkább velem múlatta az időt, miközben semmi különlegeset sem csináltunk sőt, volt hogy hagyott tanulni. Már ha a csöndben ülés és engem bámulás annak nevezhető.
-Kérdezhetek? - tettem le tollamat.
-Persze.
-Ha tilos kollégával járni, miért engeded Choanak és Mimurának?
-Ez csak irányelv. Amíg Shinji és Choa képes úgy dolgozni, hogy nem kivételeznek egymással, addig nem érdekel.
-De Mimura összeveszett veled.
-Látom képben vagy. - sóhajtott nagyot - Shinji hűséges minden téren. Ő kalandból sem akar már senkivel szexelni. Ráunt. Choa ember. Ráadásul a kapcsolatukban ő az a tipikus ember, aki kalandból szexel, mert érdekli, milyen azzal a másik férfival, meg a harmadikkal, negyedikkel. Ettől függetlenül sohasem hagyná el Shinjit. Csak őt szereti, senki mást. Ez bosszantja Shinjit. Emiatt volt vita, és csak akkor mentek szét, mikor Shinji akarta fizetni a saját fizetéséből a szex pluszos éjszakát, amiért pedig Choat eltiltotta volna tőle. Akkor vesztek össze végképp. De egyébként jól dolgoznak együtt akkor is, ha egy párt alkotnak.
-És te akarnál járni egy beosztottaddal?
-Veled? - mosolyodott el.
-Egy beosztottaddal.
-Értem. Lehet.
-És Bambival?
-Bambi? - nevetett fel - Minden nő féltékeny rá. Mindig mindenki, pedig csak barát. Yoongi barátnője, meg Kook csaja is féltékeny rá. Istenem, ti nők! Érdekesek vagytok. - állt fel a kanapéról.
-Csupán érdeklődtem.
-Hát persze. Rakd el a könyved! - ment a konyhába.
-Miért?
-Mert szexelünk.
-De én nem akarok!
-Most leszarom! - matatott valamit, míg én csak ültem és vártam, hogy visszatérjen - Na! Szex! - jelent meg egy pohárral kezében, amiben valószínűleg vér volt.
-Nem.
-De! Most nem érdekel, hogy nem. Elfenekellek, ha nem fogadsz szót, és utána duglak meg. Választhatsz. Bár én jobban örülnék, ha elfenekelhetnélek. Mondj nemet megint, kérlek. - de ezúttal hallgattam. Akkor kezdtem kapiskálni, hogy lehet ezzel pont a piszkos kis fantáziájára játszok és már azt sem tudtam, mit kellene tennem - Jó kislány! Na gyere csak apucihoz. - jött oda hozzám. Letette poharát az asztalra, majd hajamat húzva csókolt meg - Na mi az, feladtad a szabályaidat?
-Erőteljes személyiség vagy. - égett az arcom.
-Inkább csak szexi, érzem rajtad. - mosolygott - Ma megtanítlak rendesen szexelni.- harapott alsó ajkába.
-Nem akarok több ügyféllel lefeküdni. - váltott arckifejezést kijelentésemre.
-Soha?
-Nem. - válaszoltam határozottan. Néhány pillanatig még nem mozdult, csak szemeimbe bámult. Gondolom arra próbált rájönni, hogy igazat mondok-e vagy sem, mikor pedig biztossá vált benne, nem hazudtam, elengedett.
-Tanulj csak. - emelte fel poharát és egy húzásra megitta tartalmát - Bemegyek a bárba, hajnalban jövök. - kezdett öltözni.
-Ki vagyok rúgva?
-Nem. Tanulj! És hívj, ha baj van. Pót kulcs tudod hol van, ha el akarsz menni. - kapta fel kabátját - Szia!
-Szia! - köszöntem el tőle. Hirtelen nem tudtam hová tenni a dolgot, de igazából kis idő elteltével sem.
Még egy hétvégét voltam nála, hogy teljesen rendbe jöjjön a bőröm, de akkor sem próbálkozott már többet. Addigra beszerzett egy másik ágyat nekem, így nem is aludtunk együtt. Úgy tűnt, többé nem vagyok érdekes a számára, mert később sem változott a helyzet. Hiába mentem vissza dolgozni, foglalkoztam az ügyfelekkel, kedvükben jártam, szórakoztattam őket, ő a közelembe sem jött, mindez pedig a döntésemnek volt köszönhető, hogy többé nem akarok lefeküdni ügyféllel. Megpróbáltam, nem jött be, nem szerettem volna folytatni, de úgy tűnt, így vele sem fogok soha többet.
-Azóta sem próbálkozott? - beszélgettünk Choaval egyik este a bár hátsóbejáratánál. Mióta újra összejött Shinjivel munka közben folyton kijárt dohányozni. Azt mondta inkább ez, minthogy a körmét rágja, bár én máshogy vélekedtem.
-Nem. Úgy nem is közelít. Maximum munka miatt, de nem nyomul már. Szerinted magára vette, vagy megsértődött, vagy mi van? Nem értem.
-Nem tudom. Gőzöm sincs. De mondjuk, ha a döntésednél váltott, akkor mi lenne, ha megváltoztatnád a döntésedet?
-Nem akarok mindenkivel összefeküdni.
-Nem is kell. Te döntöd el, kivel fekszel le. Mondjuk két-három faszival összefekszel, és ha még akkor sem keres, akkor visszaállsz a no szexre. Egy próbát sem ér neked a szexi főnök? - vigyorgott, miközben vacogtunk a hidegben.
-Ha már ebből indulunk ki, mi lenne, ha hozzá mennék oda, hogy dugni akarok vele. Arra nem harapna?
-Nem. Ő parancsol, nem neki parancsolnak. Bár te nemet mondtál neki és szót fogadott. Tudod mit? Ne hallgass rám! Menj oda hozzá ezzel. - dobta el cigarettáját.
-Jó. Kint van? - nyitottam barátnőmnek ajtót.
-Gondolom mászkál. Bárhol lehet.
-Kösz. - mentünk vissza a bulizó tömegbe.
Volt ügyfelem, így nem indulhattam azonnal főnököm keresésére, de fél szemmel azért vizslattam, hátha meglátom. Szerencsére a rám akaszkodó férfi nem egész estére foglalt le. Biztos nem érezte belőlem áradni a feromonokat, amiket magyarázott nekem Seokjin, így nagyjából a buli felénél tovább is állt, ezzel pedig lehetőséget biztosított nekem, hogy megkeressem a főnököm. Beletelt egy kis időben, mire feltűnt, mert hátulról jött előre. Azért nem láttam addig, így már érthető volt, de úgy tűnt, ha nem reagálok gyorsan hamar szem elől vesztem, mert nagyon sietett.
-Szex! - ugrottam elé.
-Tessék?
-Szex! Melyik szoba szabad?
-Nincs kedvem most. - tolt félre.
-Úgy értem, visszaállok. - kellett a figyelme, így minden lehetőséget megragadtam.
-Nem kötelező. - állt meg egy pillanatra rám nézve.
-De megjött a kedvem.
-Ennek örülök viszont. De én leszek az első! Nem tom melyik szoba szabad. Rosat kérdezd meg. Még van egy kis dolgom, de rohanok. - ment is tovább.
Ezzel pedig nagyon piszkálni kezdett, hogy mégis ilyenkor miért vált ekkorát. Elvégre ő nem ügyfél, és ha kicsit is próbálkozott volna, lehet beadom a derekamat, de őt csak ilyenkor érdekeltem, amin elgondolkoztam, míg nem jött hátra. Mikor megjelent én már a kapott vadonatúj fehérneműmben vártam az ágyon, egy elmélettel, amit készültem tesztelni.
-Én kis ribancom! - húzta hajamat, miközben négykézláb térdeltem előtte - Gyere csak! - vált el tőlem, majd játszi könnyedséggel magára ültetett, míg ő megpihent - Lovagolj cicám! Csak a csípőd mozogjon! - fogta meg csuklóimat, én pedig hozzá is láttam. Lassan indítottam, miközben végig őt figyeltem, mit reagál. Igyekeztem jó lenni, úgy mozogni, hogy minél jobban élvezze, még az izmaimat is próbáltam a lehető legtöbbször összeszorítani férfiassága körül, ő pedig minden alkalmat nyugtázott is, amikor megtettem ezt. Ám pont emiatt jöttem rá valamire - Ne álljh meg! - szorított kezeimre.
-Te is dolgozol.
-Szex közben munkáról beszélni nem túl izgató.
-Mimura megtanít megvédeni magunkat, ha nem akarjuk, és körbevezet, ha mégis. De neked is van feladatod. A szexet ellenőrzöd. - mondtam el, mire is jutottam. Arca kifejezéstelenné vált, engedett markai erejéből is, de nem szólalt meg - Azért akartál velem annyira szexelni, mert nem voltál megelégedve velem, igaz? Azért húzod ennyire, azért akarod ennyi pózban. Mimura önvédelmet, te pedig szexet oktatsz. Csak egyikkel sincsenek tisztában a többiek.
-Nem is kell tudniuk.
-Akkor igazam van?
-Okos vagy.
-Akkor nem ráunsz a lányokra, hanem csak megelégedsz a teljesítményükkel?
-Igen.
-Feküdtél le valaha valamelyikkel azért, mert szexinek vélted?
-Szexik vagytok, Mimura és én jól választunk, csak a teljesítményetek eltérő. Márpedig ez egy drága hely, itt nem lehet közepes senki. Mindenkinek profinak kell lennie.
-Megértettem. Ezért nem érdekeltelek míg nem akartam lefeküdni senkivel. - ültem még mindig férfiasságán teljesen meztelenül.
-Az ügyfélnek elégedetten kell távoznia, hogy vissza akarjon jönni. A te teljesítményed lehet jobb is.
-A mai este jól teljesítettem?
-Kis kardióra van szükséged, de a stílusod már kezdi megütni a szintet.
-Mindketten le fogtok ellenőrizni, vagy csak te?
-Szex terén nem értünk egyet Shinjivel, és az én megközelítésem jobban tetszik az ügyfeleknek, így csak én foglalkozok ezzel.
-Értem. - gondoltam végig a dolgot, és egy újabb kérdéshez értem - Choa úgy fog szeretkezni, ahogy Mimurával. Az nem árt az üzletnek?
-Hahh... Gyorsan vág az agyad. - láttam rajta, lenyűgöztem - Azért vesztünk össze Shinjivel annak idején, mert tudta, át akarom nevelni a nőjét, mert nem felel meg az ágyban a követelményeknek. Ő nem akarta, ezért szerette volna fizetni Choat. Végül jót tett, hogy szétmentek. Gond nélkül átnevelhettem.
-És most?
-Ha Shinji miatt romlik a teljesítménye szakítaniuk kell. Tisztában van vele, így elég ideges, de ő fegyelmezett, tartani fogja magát a megállapodáshoz.
-Első az üzlet.
-Pontosan. Jössz jövőhéten dolgozni?
-Igen.
-Akkor addig kardiózz kicsit. - vett le magáról és felkelt - Jövőhéten újra megnézlek, hogy megy. - vette fel atlétáját - Ezt pedig nem mondhatod el senkinek, különben kirúglak, és a többieket is, akiknek elmondod, megértetted?
-Igen. De miért nem tudhatnak róla? - ültem az ágyon.
-Ha tudják, hogy vizsgáznak, elrontják. Fals eredményeket kapok. - húzta fel nadrágját - Ha élvezetből fekszenek le velem, akkor viszont jól teljesítenek.
-Mázlid, hogy jóképű vagy.
-Csak sok száz év. Értetted, amit mondtam? - állt meg előttem.
-Igen. Kardió, titoktartás. - néztem végig rajta.
-Igen... - húzta fel egyik szemöldökét.
-Mi az?
-Semmi. - kapta fel ingét, majd öltönyével kezében el is hagyta a szobát.
Rájöttem az okra, amiért minden lánnyal legalább egyszer összefekszik és rosszul esett. Azt hittem, tetszek neki, azért hajt rám ennyire. Kivételesnek gondoltam magamat, mivel akart engem, sokat foglalkozott velem, de nem. Pont azok voltak a különlegesek akik nem érezték magukat annak, akik maximum egy estét töltöttek el a főnökkel. Nekik kellett volna büszkének lenni, nem azoknak akik több alkalmat is kaptak tőle, de ezt nem tudhatta meg senki. Hirtelen a megtiszteltetésből, hogy több alkalommal is szeretkezhetnék vele és élvezhetném egy igazán szexi férfi társaságát, megalázottság lett. Hiszen csupán azért fordított rám több estét, mert rossz voltam az ágyban. Ha a támadásos éjszaka nem rombolt volna eleget az önérzetemen, akkor ez a tény most megtette. Csúnyán és tartósan.
-Oh! Már együtt jártok dolgozni? - találkoztam Choaval és Mimurával egyik hétvégén ott, ahol mindig szoktam barátnőmmel munkába menet.
-Nálam aludt. - vigyorgott.
-Volt egy félszabadnapom.
-Mázlisták.
-Hallom, ma is Seokjinnel töltöd az estédet. - indultunk tovább hármasban, miközben Mimura megszólalt.
-Igen, és még lehet többet is. Amíg meg nem elégszik velem. - vetettem egy jelentőségteljes pillantást másik főnökömre, kin láttam, tudja, hogy képben vagyok, csak biztosra akart menni.
-Hamar ráun a nőkre, ne vedd magadra.
-Sajnos nem viselem jól az ilyesmit.
-Ha érzel valamit az ügyfél iránt nem is szabad csinálnod. - szólt bele Choa is - Akkor rossz munkaerő vagy. Ezek csak egyéjszakás férfiak, ha ezt nem bírod elfogadni, akkor hagynod kell.
Ő nem volt képben, így csak bólogattam és elfogadtam javaslatait, mintha teljesen igaza lenne, holott nem volt. De ráhagytam, mert tilos volt elmondanom amit tudok. Az ő munkája is bánta volna, nem csak az enyém. Pedig, ha csupán engem rúgtak volna ki emiatt, akkor nem engedtem volna tovább tudatlanságban élni.
A klubba érve én rögtön hátra mentem, bár nem sietősen. Már nem rohantam csak azért mert a főnök azt mondta, hiszen nem volt többé megtiszteltetés. Inkább rosszul éreztem magamat, ezért ráérősen foglaltam el az egyik szobát, melyben telefonozva vártam rá. Egész sokáig voltam egyedül, már fetrengtem az ágyban jobbra-balra és unatkoztam, mire végre megérkezett.
-Így várod az ügyfelet? Nem túl szexi. - morgott.
-Eluntam magam. Ha ügyféllel lennék, az is kapkodna. Nehezen tudtok nemet mondani a farkatoknak. - tettem le telefonomat, miközben ő vetkőzni kezdett - Semmi előjáték?
-Az megy neked. A farok részt pedig kikérem magamnak. Nem az vezér az életben.
-Amennyi nőt meghúztál már nem is csodálom.
-Fel akarsz bosszantani? - dobta le nyakkendőjét.
-Nem.
-Akkor miért vagy goromba?
-Nem vagyok az.
-De igen. Akármi is zavar, azt hagyd kint. Szexnél az első az ügyfél jókedve. El sem hiszem, hogy ezt el kell magyarázni.
-Te oktatni jöttél. Nem egy ügyfél vagy, aki rám izgult, hanem egy tanár, aki nem elégedett.
-Zavar. - állt meg egy pillanatra ingének kigombolásában.
-Mi?
-Hogy nem vagyok megelégedve veled. - vette le magáról felsőjét.
-Igen. De mit érdekel téged, hogy engem mi zavar?
-Csak meglepett. Nem érdekel. Úgyis jó leszel, mire végzünk.
-És utána többet nem szexelünk?
-Nem. - válaszolt azonnal.
-Éreztél valaha valamit egy nő iránt?
-Igen.
-Megnyugodtam. Viszont nem akarok ügyféllel lefeküdni.
-Mi? - nézett rám mérgesen, miközben már csak a boxer volt hátra - Ne húzd az időmet!
-Veled akartam szexelni, nem mással. De így, hogy nem élvezetből teszed, nem is érdekel már. Inkább zavar. Megalázó, hogy rossznak gondolsz és csak azért fekszel le velem, hogy jobb legyek. Ezek szerint hazugság volt az is, mikor nálad aludtam. A zuhany is és az ágyad is. Minden perc, mikor rám akartál mászni csak azért volt, hogy ne kelljen velem többet foglalkozni szex téren. De többet nem is kell, én nem tudok úgy szexelni mint a többiek. Nekem nem megy érzelmek nélkül, így inkább nem is erőltetem.
-Azzal a másik vámpírral is lefeküdtél. Iránta is éreztél?
-Kíváncsiságból tettem, hogy képes vagyok-e rá.
-Velem is megtetted.
-Nem mertem nemet mondani.
-És most? Csak szex kellett tőlem? Mint egy férfi, skalpnak akartál? Tetszem neked? - mutatott magára.
-Mindenkinek tetszel, ez nem meglepő.
-Igen, mindenki dugni akar velem, pont ezért volt meglepő, hogy nemet mondtál. Mást is akarsz? Az igazat mond, ne azt amit a női logika diktál. - parancsolt rám.
-Miért, az változtatna valamin? - szorította össze állkapcsát, majd néhány pillanattal később válaszolt csak.
-Majd átgondolom. - mászott fel lendületesen az ágyra hozzám - Jó éjszakát! - húzta meg hajamat minden előjel nélkül, majd kulcscsontom felett megharapott.
Ehhez mérten én másnap reggel ébredtem fel az egyik szobában fent. Kicsit fájt a fejem és még fáradt voltam, de semmi különlegeset nem éreztem. Sebem leragasztotta, cuccaimat pedig felpakolták a szobába, így miután felöltöztem rohantam is haza... vagyis óvatosan elindultam. Nem kapkodtam, annyira azért nem voltam rendben. Mikor hazaértem a szokásos otthon fogadott, de valamiben mégis más volt. Szobámban egy doboz állt az asztalomon, melyről édesanyám tájékoztatott is, a lábtörlőn találta, de betette hozzám, mert nekem jött. Csak az én nevem állt rajta, semmi más, bár volt egy sejtésem, kitől jöhetett. Letettem magamat, majd kinyitottam. Egy piros pókliliom volt az, egy kémcsőnyi vízben. A gyönyörű virága egy dobozban. Az a megszokott ajándéknak vágott virág, ami néhány nap múlva elhervad, de ilyennek pont tökéletes. Egy kis kártya volt még mellé csomagolva, onnan voltam biztos benne, kitől van. Nem mintha amúgy nem lett volna ötletem.
"Elragadtattam magam. A héten ne kardiózz!"
Így legalább már tudtam, miért voltam olyan fáradt. Kicsit túlzásba esett. De nem bántam, legalább elmondtam neki, amit érzek, a munkám megmaradt és a szex sem lett rám erőltetve. Eredményesnek könyveltem el az estét, még ha amiatt az egész hetem nyomottan is telt. Könnyen elaludtam, nem volt energiám semmihez, de legalább a szobámban lassan hervadozó virág megmosolyogtatott esténként. Így végül is jó vége lett annak a hétvégének, mely némi reménnyel is kecsegtetett. Ugyan hét közben nem beszéltünk, de abban biztos voltam, hogy ha bemegyek dolgozni oda fog jönni hozzám. Ám emiatt még nem rohantam be. Csak a szokásos időben érkeztünk és a szokásos rutint végeztük Choaval. A pult támasztása míg egy törzsvendég, vagy esetleg egy új ügyfél igényt nem tart szolgálatainkra. Bár én nem voltam olyan kapós, mint ő, hiszen a karszalagom már önmagában negatívum volt, elvégre nem szerepeltem az étlapon, de ettől még akadt egy-egy beszélgetésre vágyó hegyes agyarú kliens, akiknek a kedvében is jártam ameddig szerette volna. Semmiben sem volt különleges az este, úgy telt, ahogyan szokott. Mimura és a főnök fel-felbukkantak, itt-ott látta őket az ember, ám mikor pedig átléptük lassan az éjfélt Seokjin lejött hozzám.
-Hogy vagy? - ült le mellém egy bárszékre. Éppen szabad voltam, gondolom meglátta a kamerán, azért látogatott meg.
-Kicsit fáradtan. Tudnék még aludni.
-Ettél rendesen?
-Persze. Nem kell aggódnod. Rendben leszek.
-Tudom. Hátrajönnél? - állt fel.
-Igen.
Követtem őt, miközben eleinte arra gondoltam, szobára visz. Ám elmentünk mind mellett, még Rosa pultja mellett is. Az irodába vitt. Akkor kicsit aggódni kezdtem, hogy mit akar. Féltettem a fizetésemet.
-Ülj csak le! - támaszkodott meg az asztalán velem szemben, én pedig helyet foglaltam - Te pasit akarsz, ugye? Személyemben.
-Megpróbálni akarom legalább.
-Ugye tudod, hogy nem járhatunk beosztottal? - fonta össze karjait mellkasa előtt.
-Mimura is jár.
-Minden új lányt megdöntök.
-Üzlet miatt.
-Bambiért ugrok, akkor is ha szex közben szól.
-Nem tehetek ellene semmit, de legalább mellém fekszel be az ágyba. - rántottam vállat, miközben ő állát mozgatva gondolkodott. Nem tudtam, mi jár fejében, hogy engem akar-e meggyőzni, miért nem működik ez, vagy saját magát. Csak figyeltem amint gondterhelten elmélkedik, majd megszólalt.
-Lecseréltem a zuhanyt.
-Mihez kezdjek vele? Szerinted amúgy sem vagyok jó az ágyban.
-De az a zuhany!
-Akkor a szexben. - kezdett mocorogni válaszomra és még el is nézett rólam egy hatalmas sóhaj kíséretében - Van olyan akivel jobb a szex, mint velem. Messzire sem kell menned érte. Nem szívesen okoznék csalódást. Másban jobb vagyok.
-Nem a szex a lényeg. Ide úgy oktatlak, hogy az átlag vendégeinknek jók legyetek! - mordult rám - Én másban lelem örömömet. Megmutassam? Akkor nézd meg a zuhanyzómat!
-Ne lepődj meg, ha csalódást okozok, csak ne mond a szemembe majd. Úgy kevésbé esik rosszul.
-Hülye cica!
-Tényleg lecserélted. - álltam zuhanykabinja előtt nem sokkal később, még ruhában.
-Igen. Így nem menekülhetsz.
-Most is vetkőztetni akarsz? - pillantotta fel rá.
-Nem. Mindenki maga vetkőzik.
-Rendben. De a cipzárral segíthetnél. - fordítottam neki hátat, ő pedig le is húzta, majd bár feleslegesen, de végigsimított fenekemen.
-Azért vannak formáid. Légy büszke rájuk. Az, hogy nem ütöd meg azt a fajta mércét, ami a klubban van még nem jelenti azt, hogy másfajtában sem ütnéd.
-Emlékeztess még, jót tesz az önbizalmamnak. - vetkőztem.
-Hülye vagy.
-Szóval ilyen a főnök amikor nem főnök.
-Mintha csak ember lenne. Nem vagyok más, mint ti. - lépett be a víz alá.
-Ez azért túlzás. - követtem - Tényleg sokkal kisebb.
-Hál'istennek. - mosolygott le rám - De így sem fog véletlen becsúszni, ne aggódj. Csupán... - fogott csípőmre - ott lesz a lábaid között. El van kényelmesen így is. Persze, csak ha te nem akarsz többet.
-Ez is sok.
-Kíváncsi vagy, milyen szex az én kedvencem? - túrt újra hajamba, majd azzal húzta hátra fejemet - Akkor nem sok.
-Féljek?
-Tudod mi az a daddy kink?
-Nem érek rá fétisekkel foglalkozni.
-Akkor fogalmad sincs, hogy szereted-e vagy sem. Lényeg, te vagy az én kis szófogadó cicusom. Én parancsolok, az van, amit én mondok. Te csak kérhetsz. Ha pedig mégsem olyan hangnemben, olyan szavakkal szólnál, amit én tolerálok, akkor elfenekellek... aztán valószínűleg keményen megduglak, mert az felizgat.
-Szóval elnyomott vagyok? Nem tetszik.
-Csak látszatra. Majd rájössz, valójában mennyire nem. - harapdálta végig nyakamat.
-Óvatosan, vagy reggelig meg sem mozdulok. - figyelmeztettem.
-Nem vagyok kezdő! - mordult fel.
-De én igen.
-Vigyázni fogok. Óvom a tulajdonom, nincs mitől félned. - simogatott a zuhanyban.
Majdnem egy órát álltunk a csobogó víz alatt, miközben végig merevedésével voltam megtisztelve. Tényleges fürdéssel csak az utolsó öt perc telt. Addig minden porcikámat ezerszer végigcsókolta, mialatt próbáltam viszonozni az előjátékot. Ne akartam olyan fadarab lenni, amit a kezdetekben mondott, ráadásul még bennem volt a teljesítési kényszer is, hogy ne gondolja azt, rossz vagyok szex terén.
-Eddig tetszik. - törülköztem meg a hatalmas fürdőlepedőbe, amit tőle kaptam.
-Pedig ez csak a kezdet. - állt velem szembe hatalmas mosollyal.
-Még sosem láttalak így vigyorogni.
-Hallanád a szívem, sosem dübörgött még így. Jaj cica, nagyon fáj a fogam rád! - törülte meg arcát.
-Megvan még a külön ágyam?
-Igen, de nem aludhatsz ott.
-Miért?
-Mert apuci azt mondta.
-Ahh... - érdekes fétisnek bizonyult, eleinte még rossz értelemben furának is számomra. Nem voltam képes elképzelni, hogy tudom ezt majd megszokni, de próbálkoztam - És felvehetem apucinak azt a pulcsiját amiben legutóbb is aludtam?
-Jó lesz ez. - dobta vissza az akasztóra a töcsit - Persze!
Előkereste nekem azt a kék pulóvert, amit múltkor kaptam tőle pizsamának, majd meglepetésemre vacsorával kínált. Teljesen feltöltötte a hűtőjét csak nekem, de szerencsére a véres vacsoráit másik polcon tartotta. Legalább az, ha már egy légtérben kell az én kajámmal tárolni. Bár nem emiatt nem voltam éhes, de valahogy ez sem tetszett. Lelkemre kötötte, ha éhes vagyok, ha csak egy picit is megjön az étvágyam szólok neki, és majd ő gondoskodik rólam. Itt érzékeltette velem megint, mi is ez a kink, ami neki van, ugyanis rám mordult mikor mondtam neki, képes vagyok kiszolgálni magamat. Ő akar ellátni, mert ő az alfa ebben a kapcsolatban, nekem pedig hagynom kell. Beleegyeztem, bár kicsit fintorogtam emiatt. Kezdett kényelmetlen lenni számomra ez a túlzott uralkodni vágyása.
-Ölembe!
- Tessék? - ültem a kanapé szélén, miközben tévézni kezdtünk.
-Ülj az ölembe! - csapott combjára - Gyere ide! - szólított fel. Nem számítottam semmi ártatlan történésre, mivel pedig a zuhany utóhatása még rendesen a véremben volt, szó nélkül másztam oda - Ott... úgy. Így jó lesz.
-Nem nyomlak össze?
-Nem, épp ellenkezőleg. A formás kis popsid pont jó helyen van. Biztos nem kényelmetlen így, és nem szeretnél még mocorogni kicsit? - tette fel a kérdést, ami igazából utasítás volt - Jó kislány! - sóhajtott fel - Most sincs rajtad bugyi.
-Nem hoztam tisztát.
-Úgysem lenne rajtad sokáig. - feszült nekem férfiassága - Bánnád, ha most megdugnálak?
-Nem.
-Ezt a nemet imádom. - nyúlt boxerjához, hogy elővegye kőkemény péniszét - Ne aggódj, nem koppintalak fel. - igazodott hozzám, miközben combjain támaszkodva kicsit megemelkedtem - Add a kezed! - nyújtotta szabadját, majd a másikat is, amint megtalálta helyét - Megtartalak. - csúszott picit előrébb, így már nem bizonyult olyan nehéznek megállnom sem, de ettől még elfogadtam erős karjait - Huhhh... ezt bent nem lehetne. - kezdett lassan mozogni, én pedig halkan nyögdécselni. Sosem éreztem még így, gumi nélkül magamban senkit, és csak akkor jöttem rá, mikről maradtam le. Kezdtem megkedvelni a szexet, főleg vele - Na jó! Ez így nem elég. - állt fel és a kanapéra térdeltetett - Ezt akartad, nem igaz? - folytatta sokkalta keményebben - Hogy megdugjalak, ahogyan én szeretem. - markolt hajamba, és meghúzva azt hangos nyögést csikart ki torkomból - Felkelted a szomszédokat cicus. Halkabban! - harapott nyakamba, de még nem sértette fel bőrömet.
-Nem tudok... ha ilyen kemény vagyh. - lihegtem.
-Pedig muszáj. - lökött még erősebbeket rajtam, már ha még lehetett. Élvezte, hogy olyan erőteljes lehet velem, hogy tépheti a hajamat és parancsolgathat, miközben mindent megtapasztalva dughat ameddig csak akar. Éreztem mozdulataiban valami állatit, olyan igazi vad tüzet, ami csak egy olyan ragadozóban loboghat, mint ő. Pedig nem néztem volna ki belőle, a szépfiúból, hogy ilyen nyers szexben leli örömét. - Had lássalak! - vett karjaiba és besétált velem a hálószobába, miközben én vállaiba kapaszkodtam - Nem nyöghetsz többet, világos? Ha nyögsz, nincs orgazmus.
-Deh...
-Nem nyöghetsz! Nem adhatsz ki hangot! - tett le az ágyra - Cssss!
De olyan erősséggel folytatta, ahogyan az előtt, így alig bírtam magammal. Igyekeztem, ám egy ilyen vonzó és lendületes férfi alatt nem bírt volna senki sem csendben maradni, ahogyan én sem. Felnyögtem nem sokkal később, ő pedig megállt.
-Bocsánath, sajnálom! - lihegtem türelmetlenül.
-Ezért büntetés jár.
-Kérlekh
-Kérlek, daddy. - javított ki.
-Kérlekh, daddy! Folytasd! - vonaglottam alatta, miközben éreztem magamban lüktető péniszét.
-De csak mert első alkalmad. Majd utána rendezzük. - mozdult meg újra. Ugyanolyan erővel és lendülettel folytatta, ahogyan abbahagyta, így nem bírtam már sokáig lábaim között vele. Ahogy felnéztem rá láttam azt az elégedett pillantást, az uralkodó tekintetét, amivel teljesen fölém kerekedett, és bár félnem kellett volna, én ehelyett csak jobban felizgultam. Elélveztem, nem bírtam tovább, bennem dobogó férfiasságát, az erejét, amellyel magáévá tett, azt a magabiztosságot és rutint, amivel dolgozott rajtam. Egyszerűen nem tudtam többé ellenállni neki - Na most van orgazmusod. Hahh! - mordult fel - Érzem én rajtad. - lökött keményeket rajtam - Ahogy a farkamra szorulsz. Baaaaszkiiiii! - mozgott tovább. Nem bírt leállni, miközben én levegőért kapkodtam és lassan kezdtem magamhoz térni. Addig folytatta míg végül meg nem éreztem magamban ondóját. - Én kis ribancom. - fogott nyakamra - Imádni fogom ezt. Olyan kis engedelmes vagy. Nagyon tetszik! - szorított meg. Odakaptam kezéhez. Ez már nem tetszett egy cseppet sem.
-Ezt ne!
-Csak egy kicsit. - vált ködössé tekintete.
-Nem akarom! - kezdtem fulladni.
-Figyelek.
-Kérlekh! - próbáltam leszedni magamról kezét, miközben lábaimmal is eltoltam magamtól, ekkor végre elengedett.
-Sok?
-Igen. - köhögtem nagyokat.
-Jól vagy? Nem akartalak bántani. - jött vissza hozzám.
-Majdnem megfojtottál.
-Figyeltem a szívedet, messze volt még. De többet nem csinálom, ha nem szereted.
-Ki szereti? - néztem rá szúrós szemekkel.
-Van akinek tetszik. Nyoma lesz, de a sál eltakarja, többet pedig nem lesz ilyen.
-Így hogy dolgozzak?
-Hát kénytelen leszel hozzám jönni, mint legutóbb. Persze csak akkor, ha képes vagy velem megbarátkozni.
-Veled?
-A daddy felemmel. Mert van ostorom is. - villantott egy félmosolyt.
-Tényleg?
-Tetszett ez a hangsúly. - vált elégedetté arca.
-És meg is mutatod... daddy?
-Uhh... ráéreztél! - támadott le az ágyban. Egy igazán hosszú este elé néztünk, de szerencsére, nem csupán ennek az egynek.
(Eredetileg, nagyjából a felénél, kétharmadánál akartam abbahagyni egy nappal ezelőtt... de eltelt egy nap, nekem pedig új ötletem támadt, így szokásomhoz híven megszivattam magam. :D Remélem azért tetszik, amilyen hamar pedig lehet át is olvasom nektek. Addig viszont élvezzétek így!!! :D
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )
De olyan erősséggel folytatta, ahogyan az előtt, így alig bírtam magammal. Igyekeztem, ám egy ilyen vonzó és lendületes férfi alatt nem bírt volna senki sem csendben maradni, ahogyan én sem. Felnyögtem nem sokkal később, ő pedig megállt.
-Bocsánath, sajnálom! - lihegtem türelmetlenül.
-Ezért büntetés jár.
-Kérlekh
-Kérlek, daddy. - javított ki.
-Kérlekh, daddy! Folytasd! - vonaglottam alatta, miközben éreztem magamban lüktető péniszét.
-De csak mert első alkalmad. Majd utána rendezzük. - mozdult meg újra. Ugyanolyan erővel és lendülettel folytatta, ahogyan abbahagyta, így nem bírtam már sokáig lábaim között vele. Ahogy felnéztem rá láttam azt az elégedett pillantást, az uralkodó tekintetét, amivel teljesen fölém kerekedett, és bár félnem kellett volna, én ehelyett csak jobban felizgultam. Elélveztem, nem bírtam tovább, bennem dobogó férfiasságát, az erejét, amellyel magáévá tett, azt a magabiztosságot és rutint, amivel dolgozott rajtam. Egyszerűen nem tudtam többé ellenállni neki - Na most van orgazmusod. Hahh! - mordult fel - Érzem én rajtad. - lökött keményeket rajtam - Ahogy a farkamra szorulsz. Baaaaszkiiiii! - mozgott tovább. Nem bírt leállni, miközben én levegőért kapkodtam és lassan kezdtem magamhoz térni. Addig folytatta míg végül meg nem éreztem magamban ondóját. - Én kis ribancom. - fogott nyakamra - Imádni fogom ezt. Olyan kis engedelmes vagy. Nagyon tetszik! - szorított meg. Odakaptam kezéhez. Ez már nem tetszett egy cseppet sem.
-Ezt ne!
-Csak egy kicsit. - vált ködössé tekintete.
-Nem akarom! - kezdtem fulladni.
-Figyelek.
-Kérlekh! - próbáltam leszedni magamról kezét, miközben lábaimmal is eltoltam magamtól, ekkor végre elengedett.
-Sok?
-Igen. - köhögtem nagyokat.
-Jól vagy? Nem akartalak bántani. - jött vissza hozzám.
-Majdnem megfojtottál.
-Figyeltem a szívedet, messze volt még. De többet nem csinálom, ha nem szereted.
-Ki szereti? - néztem rá szúrós szemekkel.
-Van akinek tetszik. Nyoma lesz, de a sál eltakarja, többet pedig nem lesz ilyen.
-Így hogy dolgozzak?
-Hát kénytelen leszel hozzám jönni, mint legutóbb. Persze csak akkor, ha képes vagy velem megbarátkozni.
-Veled?
-A daddy felemmel. Mert van ostorom is. - villantott egy félmosolyt.
-Tényleg?
-Tetszett ez a hangsúly. - vált elégedetté arca.
-És meg is mutatod... daddy?
-Uhh... ráéreztél! - támadott le az ágyban. Egy igazán hosszú este elé néztünk, de szerencsére, nem csupán ennek az egynek.
(Eredetileg, nagyjából a felénél, kétharmadánál akartam abbahagyni egy nappal ezelőtt... de eltelt egy nap, nekem pedig új ötletem támadt, így szokásomhoz híven megszivattam magam. :D Remélem azért tetszik, amilyen hamar pedig lehet át is olvasom nektek. Addig viszont élvezzétek így!!! :D
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )
