Szóval, Jin vámpír, de továbbra is érvényes, hogy van vére és dobogó szíve. Ha nincs vére, nincs mi táplálja a szöveteket, nincs légzés se és merevedés se. De a többi marad. Karó, kereszt, szenteltvíz, ház tilalma stb. Na de csapjunk is bele.
Pénzt keresni a mai Világban, főleg nőként Dél-Koreában, nem a legegyszerűbb. Olyan állást találni, ahova fiatalon is felvesznek, közepes fizetéssel, miközben nem úgy néz rád minden férfi kollégád, hogy megdug a szemével és nem kötnek beléd a nők csak azért, mert fiatal vagy, szinte lehetetlen. Pláne, ha az ember még mindig diák, aki a lehető legtöbb félévet halasztja, mert dolgoznia kell a családért és önmagáért, ha egyáltalán el akarja végezni az iskolát. Elvégre valamiből finanszírozni kell a könyveket, az ebédet és az utazást. Sajnos ezek miatt csak jól fizető munka jöhetett szóba az életemben, mely közben hamar rájöttem, nem tudok egyetemre is járni. Arra nem vagyok képes, hogy napközben iskolában üljek este meg dolgozzak. Még ha egy napot ki is bírok, többet úgysem. Ezért kénytelen voltam az első félév után feladni ezt a rohanást. Utána még sikerült egy év munkával összeszedni elegendő, vagy hát közel elegendő pénzt ahhoz, hogy egy másik tanévet kibírjak alkalmi munkákkal. De a halasztható félévek száma sem volt végtelen, ezért kellett más megoldás. Sokaktól hallottam, hogy albérletért cserébe összefekszenek a főbérlőjükkel, vagy eszkortként dolgoznak hétvégén, esetleg kicsit alacsonyabb kategóriában, de még mindig kiemelkedő bérért árulják testüket. Nekem pedig nagyon kellett a pénz, így elgondolkoztam ezen. Túlságosan vonzónak bizonyult az a sok pénz egyetlen hétvégéért, de mégsem tudtam feladni az erkölcseimet. Nem voltam képes rá, hogy áruba bocsájtsam magamat, amíg szenvedésem tetőfokán nem kaptam egy tippet egyik este. Éjjeli műszakban dolgoztam pénteken, a hetem utolsó iskolai napján. Már lassan huszonnégy órája voltam ébren, hiszen éjfél is elmúlt, de nem pihenhettem meg egy percre sem, mert valaki mindig ült az utcai kifőzde pultjában. Vagy rendeltek, vagy elpakoltam, vagy épp elvitelre csomagoltam össze a következő rendelést, miközben társam keze is pörgött. Utáltam azt a munkát, hogy nem tudok leülni, nem tudok szusszanni sem hajnalig és nem férek el a kollégámtól. Elvégre ez egy utcai kajálda volt, egy igazán picike hely, ahol ketten épphogy tudtunk dolgozni. Ennek a pokolnak a kellős közepén pedig beesett egy lány, aki az épp felszabaduló egyik székünkre telepedett le. Rengeteg ételt rendelt, miközben úgy nézett ki, mint aki mindjárt kidobja a taccsot.
-Biztos? - kérdeztem vissza, de közben már kezdtem belefogni a sütögetésbe.
-Igen. Szükségem van energiára. Kell vissza a vérem.
-Húzós este?
-De megérte.
-Meghiszem azt. - fordultam hátra a sütőlapokhoz és már fogtam is hozzá a főzőcskézéshez.
-Érdekel, mennyit kerestem ma?
-Ó, tudom én, mennyit keresnek az ilyen lányok. Van néhány ismerősöm, akik még ezzel foglalkoznak. - próbáltam volna csendre inteni, hogy ne beszéljen tovább hozzám. Nem viseltem jól esténként a szöveges vendégeket, pedig jó néhány betévedt.
-És te még itt dolgozol? Mi van veled? Talán rossz a véred? AIDS-es vagy, vagy mi? Bár még az se lenne gond.
-Nem vagyok beteg. Semmi baja a véremnek. - kapkodtam, miközben próbáltam nem felvenni, hogy megsértett. Majdnem felkaptam a vizet.
-Akkor mi a fenéért gürizel itt, ha vannak ismerőseid, akik az én munkámat végzik?
-Mert nem szeretnék idegen férfiakkal összefeküdni. Van bennem tartás. - pakoltam ki elé.
-Eeeeeh... azt hiszem mégsem tudod, mivel foglalkozok. - mosolyodott el.
-Eszkort vagy. Némi plusszal. - dolgoztam tovább.
-A némi plusz igaz, az eszkort nem annyira. Tudod mit, inkább elviszem a kajám, már egész jól vagyok. - állt fel helyéről - De neked itt hagyok egy névjegykártyát. Ez a főnököm-é. - tette le a pultra - Ezerszer jobban keresel nála. Lefeküdnöd férfiakkal nem kell, még csak vetkőznöd sem. Ami pedig a legjobb, csak két havonta egyszer van igazán munka. Vagy havonta egy-egy kisebb. A többi alkalommal csak ott kell lenni és bulizni. Fontold meg. Szerintem megéri.
-Nem leszek kurva. - csomagoltam össze neki kapkodva - Tizenhatezer won lesz.
-Ne adj vissza! - fizetett - Csak vedd el a kártyát és fontold meg. Mindig kellenek új emberek. További kellemes éjszakázást! - fogta szatyrait, majd elment.
-Legalább egy kis borravalónk már van. - tettem el a pénzt és fordultam vissza a következő újonnan beesett vendéghez.
-Jó estét! - szúrta ki a névjegyet a pulton, és mielőtt még elolvashatta volna, kikaptam a kezéből. Jobb ha nem látja egy bordélyház reklámját nálunk.
-Jó estét! Mit adhatok! - tettem zsebre. Azonnal megfeledkezve róla pedig folytattam a munkát.
Aznap este valami iszonyat forgalmat bonyolítottunk le. Még soha nem fájt annyira a lábam és a kezem, mint akkor. Hulla módjára dőltem be ágyamba és meg sem akartam mozdulni a továbbiakban. Pedig szombat este mennem kellett újra, azaz volt egy fél napom ezt mind kipihenni, de mint eddig soha, most se sikerült. Pont ugyanannyira sajgott mindenem, miközben összeszedtem újra a munkához dolgaimat. Kicsit családoztam az alatt a pár órányi szabadidőm alatt, pakolásztam, némi rendet varázsoltam a szobámban és beszélgettem, miközben megtaláltam az előző esti névjegyet egyik zsebemben, melyet előző éjszaka futtában tettem el, nehogy a vendégek meglássák egy bordélyház reklámját nálunk. Elnézegettem az igen különös kártyát, melyen összesen annyi dizájn volt, hogy a bal felső sarka, mintha egy vércsepp oda cseppent volna, úgy nézett ki. Persze fele lelógott a lapról, de pont ez adta meg a különleges kinézetet. Kicsit... horrorisztikusan hatott, legalábbis elgondolkodtatta az embert, hogy milyen hely lehet egy olyan bordélyház, amit egy ilyen fehér kártya reklámoz. Forgattam még kezemben egy pár percig, miközben azon járt az eszem, miket is mondott előző este az a lány. Hogy mennyivel jobban keres, havonta dolgozik, a többi alkalommal pedig semmit sem kell csinálni, csak nagyjából állni a kirakatban és gondolom bevonzani a férfiakat, akikkel mellesleg le sem kell feküdnie. Azért akkor, mikor nézegettem a kezemben pár órával a munka előtt ezt a kis kártyát, azokkal a fájó végtagokkal és fáradt testtel, megfontoltam monológját. Hátha nem lesz baj abból, ha csak elnézek oda, megnézem magamnak a helyet, esetleg beszélgetek pár szót a főnökkel akinek a neve... Mimura Shinji, egy japán... amitől már azon gondolkoztam, hogy ez a japán maffia egy rendkívül kifinomult pénzforrása. De talán... talán esélyt kéne adni a dolognak, hátha nem olyan borzasztó, nem olyan kegyetlen, mint ezeknek a bűnözőknek a többi üzlete, hiszen lefeküdni nem kell senkivel bár... akkor mit kell? Mit kell azon a havi egy napon dolgozni, mikor a többi nap is valószínűleg mutogatom magamat? Ez érdekelt. Különös bordélyháznak tűnt, és sikerült magamat meggyőzni, hogy legalább egyszer látogassam meg, mert abból baj nem lehet. Ha olyan laza, mint a lány mondta, akkor kényszeríteni biztosan nem fognak, hogy már pedig, ha odamentem, maradok és melózok. Ám azon a szombati napon még kizárt volt a látogatás, mert reggelig dolgoztam, utána pedig aludni terveztem, így elhalasztottam.
Végiggüriztem az estét, ahogyan szoktam, miközben azon elmélkedtem, hogy mennyivel jobb lehet, ettől viszont még inkább fájt a kifőzde. Mintha egy kisgyerek lettem volna, úgy nyafogtam gondolataimban, hogy én ezt nem akarom, inkább azonnal hazamegyek, felmondok most, és bármi is legyen a munka a bordélyházban, azt fogom csinálni. De kibírtam, megszenvedtem az estével és túléltem. Mikor pedig hazaindultam azért még nem közöltem a munkatársammal, hogy rám többé ne számítson. Jobban meggondoltam addigra, és nagy kockázat lett volna, ha mégsem tetszik a munka a másik helyen, vagy... fel sem vesznek. Igazából az utolsó gondolat volt az, ami miatt végül csendben maradtam, mert ez egészen a reggeli váltásig eszembe sem jutott, ennek ellenére azonban komoly tényezőnek bizonyult. Mert a munka két emberen áll. Rajtam és a leendőbeli főnökömön, kit vasárnap este terveztem meglátogatni.
Gondolkodtam rajta, szóljak előre, értesítsem, hogy megyek, hogy készüljön fel rám, vagy ne? Mert a kártyán külön megvolt szabva, mikor lehet telefonálni, mikor nem, ebbe pedig a nappal nem esett bele, sem a délután. De mégis csak egy japán név szerepelt azon a nyamvadt névjegyen, ami lehet egy rohadt bűnözőé is, én pedig nem akartam pont egy valószínűleg már véres kezekkel rendelkező embert csak úgy meglepni. Ezért egy üzenetet írtam. Egy rövidke kis pársoros, de lényegre törő üzenetet.
"Yujin vagyok. Magát ajánlották. Munkát keresek. Este meglátogatnám, ha nem gond."
Csak ennyit küldtem el délután és reméltem, nem zavarok. Utána kicsit megpihentem, bár idegeskedtem miközben nyújtózva néztem sorozatomat ágyamból. Egy szabadnap, hetente egy csupán, és az is csak fél, hiszen hajnalban érek haza. Most pedig, ezt a rövidke kis pihenőmet is feszengve töltöttem, mert egy röpke válaszra vártam egy... maffiózótól? Stricitől? Vagy... nem is tudtam, miként kezeljem majd a főnököt. Miután ezen és még hasonló dolgokon gondolkoztam, mint öltözékem, hogyan beszéljek, járjak, vagy miket mondjak magamról, meddig vagyok hajlandó elmenni, végül azt is elhatároztam, hogy minden előítélet nélkül fogok a főnökre tekinteni.
Ezeknek a gondolatoknak hála semmire nem emlékeztem a sorozatomból. Pompás, mintha csak egy aranyhallá váltam volna hirtelen ezek miatt, de nem tudtam már vele mit kezdeni. Egy pillanatra nem figyeltem és elment gondolkozással a szabadidőm, melyet az szakított meg, hogy kaptam egy válasz üzenetet. "OK" csupán ennyi állt benne semmi több. Ezért kikászálódtam az ágyamból, és cseppnyi idegességgel a gyomromban kezdtem készülődni az éjszakára. Azonban hál'istennek ezúttal nem egész estére mentem egy kimerítő munkára, amit lábaim és kezeim már nem bírtak volna. Így is éppen elég nehezemre esett felkelni, nem hogy újra beállni a pultba, azt már nem éltem volna túl. Ha rajtam múlt volna, ha szabadon dönthettem volna és nem lett volna akkora szükségem a pénzre, egész nap nem moccanok egy tapodtat sem. Ám nem így volt sajnos, emiatt pedig nem hagyhattam figyelmen kívül egy jobb munka lehetőségét, amiben nem megy tönkre a testem. Hiszen ez eléggé leterhelt és ha sokáig folytattam volna akkor lehet, hamar véget ért volna a drága életem.
Ezért kis gyomorgörccsel karöltve kicsinosítottam magam. Nem jobban, mint egy randi miatt tenném, de nem is annyira, mint amennyire csak egy sima hétköznap sminkelnék. Szép ruhát kerestem magamnak, amikben nem bővelkedtem, hála az elég elfoglalt életemnek, de azért akadt valami, amiben jobban mutattam, mint általában. Összeszedtem darabjaimat, fájó lábaim ellenére pedig magassarkút húztam. Megnyugtattam édesanyámat indulás előtt, nem kurválkodni megyek, bár egy olyan házba készültem, de ezt neki nem kellett tudnia. Majd útra is keltem vállamon egy kicsi táskával, amibe csak a legszükségesebbeket pakoltam. Telefonomat követtem végig, merre kell mennem. Közben elhaladtam jelenlegi munkahelyem mellett, amire rá sem bírtam nézni. Utáltam a sok fájdalom miatt, ezért amikor csak lehetett kerültem, így ezúttal is. Inkább meredtem a képernyőre miközben nagyokat lépkedtem célom felé, melyet azonnal kiszúrtam mikor látótávolságba értem. Kiemelkedett körülötte álló bárok közül a maga fekete-vörös fényeivel. Megálltam tőle néhány méterre míg gyorsan feltettem magamban a kérdést. Akarok-e majd én itt dolgozni? Mire fájó lábaim és az utcai kifőzde gyűlölete azt a választ adta, igen. Ezért eltettem mobilomat, majd a bejáratnál álló biztonságiakhoz mentem, akik rendesen szűrték a belépő embereket.
-Jó estét! - köszöntem rájuk - Mimura Shinjihez jöttem. Tud róla, hogy jövök.
-Neved? - kérdezett vissza az egyik kétajtós szekrény, miközben társa a kezében lévő listát nézte.
-Yujin.
-Milyen Yujin?
-Azt nem mondtam Miszter Mimurának, de Sim Yujin a nevem.
-Megvan. - válaszolt a másik ork.
-Itt az új lány uram. - emelte szájához öltönye ujját, majd beleszólt. Tisztára, mint a filmekben. Nem hittem volna, hogy ezt tényleg csinálják is. - Rendben. - engedte le a kezét - Itt várd meg, hamarosan kijön hozzád.
-Rendben. - álltam kicsit félre a bejáratól, hogy ne zavarjam az érkezőket.
Annak ellenére viszont, hogy mennyire menő helynek tűnt egy igen forgalmas sétálóutcában, nem tolongtak az emberek. Igaz, még nagyon az éjszaka elején jártunk, de azt hittem ettől még rengetegen lesznek ott, ha már kinézetre is ilyen puccos. Ám nem így volt. Nagyjából tíz percet kellett várnom a főnökre, addig pedig maximum öt embert engedtek be. De őket is ismerhették, mert senkit sem állítottak meg. Úgy látszik csak én akadtam fenn a rostán.
-Jó estét! - köszönt rám Miszter Mimura, míg én nézelődtem. Nem akartam meredni a bordélyházra, nehogy rossz szemmel nézzenek rám, így kicsit meglepett.
-Jó estét! - hajoltam meg mélyen az öltönyös úriember előtt - Sim Yujin vagyok. Én írtam önnek. Szeretnék bocsánatot kérni, amiért olyan időben zavartam, mikor nem szabadott volna.
-Semmi gond, nem keltem fel rá. Kérem kövessen kisasszony és ne engedjen el! - nyújtotta karját nekem - Nem lenne jó, ha első nap elveszne a tömegben.
Elfogadtam a felajánlást, elvégre a főnököm lesz, és ki tudja, mikor indul az interjú, lehet már most azzal, mennyire engedek közel magamhoz egy idegen férfit. Hiszen a "tömeg" kifejezést kicsit túlzásnak véltem azok alapján, mennyi embert láttam belépni a bejáraton. Kicsit kényelmetlenül is éreztem magamat, de próbáltam ezt megszokni, mert ez volt a következő lehetséges munkahelyem.
Belépve a főbejáraton jobb kéz felől egy ruhatár fogadott, melyben két kiöltözött férfi ácsorgott és beszélgetett. Mikor minket megláttak azonnal kihúzták magukat, tőlem pedig elkérték a kis vékony kabátomat, mert még nem volt ám olyan hideg, mint télen, és még a táskámat is felajánlották, hogy elrakják. Ám azt még nem szerettem volna rájuk bízni.
Ezek után egy kicsit hosszabb folyosón sétáltunk végig, melybe félúton egy másik csatlakozott egy kis ajtóval végén, amelyet épp felnyitott egy szintén kiöltözött férfi, de őt nem vártuk meg. A kis sétánk vége felé egyre hangosabb zene hallatszott. Kicsit elgondolkoztam, milyen bordélyház lehet ilyen hangzavarral, de amint elhagytuk a folyosót inkább egy luxus szórakozóhely tárult elém, mintsem egy bordélyház. Bár valahogyan attól is eltérő. Kiöltözött emberek mindenütt, akik tényleg buliztak, ahogyan a lány mondta, de emellett sok volt a fotel, kanapé és asztal, melyeknél rengetegen ültek. Néhol veszekedtek üzleteberek, néhol nőket ölelgetve cseverésztek egymással, legalábbis a félhomályban ezeket véltem felfedezni, miközben lazábban kapaszkodtam már leendőbeli főnökömbe.
-Ne álljon meg! - vont jobban magához, én pedig inkább figyeltem már magunk elé és kapkodtam a lábaimat, mintsem nézelődtem.
A tánctér mellett, melyet a fotelok határoltak, sétáltunk fel egy kisebb lépcsőn, majd szépen rálátva mindenre mentünk tovább egy bordó ajtó felé, ami mellett két újabb hegyomlás állt. Engem jól megnéztek, miközben ajtót nyitottak főnöküknek, mi pedig egy újabb folyosóra értünk. Ez más volt, mint a legelső. Szobák nyíltak róla, és balra kanyargott, feltehetően a tánctér mögé, egy idő után. Egyetlen biztonsági őr támaszkodott csupán a végén egy recepciós pulton, melynél egy modernebb tervezésű hanbokban ácsorgott egy fiatal lány, ki beszélgetett vele. Ők már cseppet lazábban kezelték a főnököt. Az ork sem kapta össze magát azonnal, ahogyan a recepciós kisasszony sem. Miszter Mimura pedig nem mordult rá egyikükre sem, csupán odaköszönt nekik majd rögtön mellettük jobbra, beléptünk az irodájába.
-Foglaljon helyet! - engedte el a karomat és megkerülte az asztalt - Mint látja, az egész helyet szemmel tudom tartani innen. - vetett egy gyors pillantást arra a rengeteg képernyőre, mely a széke mögötti falra volt felszerelve, majd leült velem szemben. - Nos, miért szeretne nálunk dolgozni?
-Nem fogok hazudni, a jobb fizetésért. - helyezkedtem kényelembe.
-Ha jobb fizetés az indok, akkor ezek szerint már dolgozik valahol.
-Igen. Nem messze innen egy kis utcai kifőzdében.
-Ugye azzal tisztában van, hogy ez a munka merőben eltér attól?
-Igen. De nekem a jobb fizetés kell. Tisztában vagyok, hogy itt mi a munka, már mérlegeltem, volt rá időm, és döntöttem is.
-Remek. Akkor fejben már döntött. Most lássuk, ugyanilyen könnyen dobja-e le a fizikai láncait is, mint elméleti síkon. Remélem kipihente magát és holnap nem dolgozik, mert ma egy igen kimerítő próbanap vár magára, amennyiben tényleg ezt szeretné csinálni. Természetesen hazamehet, de akkor ne is jöjjön vissza. - könyökölt asztalán, miközben farkasszemet néztünk.
-Ráérek, nincs más dolgom.
-Örömmel hallom. Még valami, mielőtt belekezdünk. - húzta ki legfelső fiókját és kivet belőle két lapot. Mind a kettő szerződés volt - Kérem töltse ki az adatait és írja alá. Titoktartási nyilatkozatok. Nem mondhat el bizonyos információkat erről a helyről másoknak. Rá fog jönni, mikről beszélek. Amennyiben viszont ezt mégis megtenné nos... Fogalmazzunk úgy, többé nem igen lesz gondja a titkaival. - tolta elém a papírokat.
Nem igazán érdekelt a dolog. Nem mondhatok senkinek semmit, rendben. Ha valóban olyan jó munka, mint mondják, nem is fogok, tekintve a fizetést. Így hát kitöltöttem az adatokat, majd mindkét papíron otthagytam szignómat.
-Remek. Akkor jöjjön velem, megosztok néhány fontos információt magával. - sétáltunk ki irodájából. Eleinte ismertette a házirendet, míg újra előrementünk a ruhatárhoz. Ott kaptam egy fehér karszalagot. Ekkor tért át a komolyabb részre, hogy mégis mit jelentenek a színek, és mi is valójában a munkám, vagyis mi lesz, ha alkalmas vagyok rá - Négy fajta karszalag van. Magáé a fehér, ami azt jelenti, a magát még nem lehet megharapni. Van még a piros, amit szintén az emberek kapnak, de olyanok, akiket meg lehet harapni. Belőlük lehet inni is. Van még a zöld, őket is meg lehet harapni, de csak korlátozott mennyiségben fogyaszthatóak. És van a fekete. A legfontosabb. Akiken fekete van, azok a fizető vendégek. - értünk vissza a kis felüljárójára, ami a tánctér mellett haladt hátra, mivel pedig ott még hatalmas hangzavar volt, azért fülembe üvöltött - Nekik mindent megtesz, a kedvükben jár, úgy szólítja őket, ahogy ők kívánják. Két dolgot irányít maga. - támaszkodott a korlátra úgy, mintha vendég lenne. Hátat fordított az embereknek, majd magához húzott, és átölelve beszélt tovább a fülembe, miközben én cseppet ideges lettem. Meglepett, nem is kicsit - Első a szex. Ha maga nem akar, nem kell. De azért ne utasítson vissza mindenkit. Második a vére. Ha fehér karszalagja van, ne engedje magát megharapni akármi van. Ha zöld, ne engedje, hogy sokat igyanak magából. Azért tartjuk önt, hogy bizonyos időközönként etesse a vendégeket. Ez az elsődleges feladata és zöld, illetve piros karszalagkor kötelessége. Nem utasíthat vissza senkit, csak ha előre bejelentett vendég kéri magát, akkor viszont tájékoztatva lesz erről maga is. Egyébként kiszolgálja az ügyfelet, rendben? - simított végig hátamon, és egészen csípőmig vezette kezeit, miközben nyakamba bújt.
-Rendben. De hogy érti, hogy isznak belőlem? - kérdeztem vissza, közben pedig próbáltam legyűrni izgalmamat és kicsit természetesebben viselkedni vele. Elvégre ez lesz a munkák, hogy minden férfit úgy kezeljek, mintha a pasim lenne, ezért bátortalanul vállaira helyeztem kezeimet.
-Meg fog lepődni tekintve, hogy ember, de remélem hisz a tündérmesékben, mert a vendégei innentől azok gonoszai lesznek. A sötétség és az ördög kegyeltjei, a vámpírok, akiket ki kell majd szolgálnia saját vérével. Ám természetesen nem kontrollálatlanul. Nagyon ügyelünk az áruinkra, hogy mindig a legjobb formában legyenek. Ezért nem lehet magán semmilyen bántalmazásból fakadó folt. Tehát, ha szereti is a durva szexet, - engedett el, hogy arcomba nézzen - most le kell mondania róla. Bár ha lesz egy állandó vendége, aki csak maga miatt jár ide, és itt is hagyja a vagyona egy részét, akkor vele szabad. De arról úgyis tudni fogunk és majd megbeszéljük, hogyan kell őket kezelni. Egyenlőre az a feladata, hogy csábítson ma el minél több vendéget, vegye rá őket, hogy fogyasszanak, akár magának is vegyenek minél több italt, vagy nassolni valót, és teljesítse kéréseiket. Természetesen lefeküdni velük még nem kell magának. Csak adja el magát nekik. - vette le rólam a kezeit - Ha valóban megbarátkozott a gondolattal, ez nem lesz olyan nehéz magának. - fejezte be mondandóját.
Egy elképesztően hihetetlen dolgot közölt velem úgy, mintha igazi tény lenne, majd folytatta is monológját. Teljesen hétköznapi infónak vette, nekem pedig egy pillanatnyi időm sem volt arra, hogy meglepődjek. Muszáj volt figyelnem rá, elvégre ő a főnököm, ezért csak pár pillanatig ráncolhattam szemöldökömet, mialatt azzal is meg kellett küzdenem, hogy ne képeljem fel, amiért fogdos. Túl sok újdonság hirtelen, melyekkel nem bírtam el azonnal, így kicsit kikapcsoltam.
-Igyekezni fogok.
-Rendben. Én pedig figyelni fogom. Csak ügyesen. - vágta zsebre kezeit - Indításnak például rendeljen egy italt a pultnál, mivel pedig egy utcai kifőzdétől kétlem, hogy olyan vastag lenne a pénztárcája, kérje a számlámra. Úgyis tudnak magáról.
-Köszönöm. - vettem mély levegőt, majd idegesen indultam dolgozni a hatalmas tömegbe egyedül.
Első munkával töltött estémet kezdtem meg ott, amit akkor még nem tudtam, csak reméltem, hogy nem az utolsó. Nem voltam képes afölött a sok információ fölött napirendre térni, amint Miszter Mimura bedobott a mély vízbe, de próbáltam a legjobbat kihozni magamból. Így, gyakorlott fejjel, azt mondanám, nem álltam meg a helyemet, és nem is értem, miért vettek fel. Talán Mimura érzett valamit velem kapcsolatban, nem tudom, bár akkor, az éjszaka végén, mikor balszerencsémre rögtön a gyakorlati estém utolsó ügyfeleként bekaptam egy tapadós, már kissé részeg vörös szeműt, úgy gondoltam, személyes érzelmek miatt fogadta el végül jelentkezésemet.
-Ohh drágám! Hát itt vagy? - húzott el az igen erőszakos férfitól, ki nagyon harcolt, hogy nyakamra tapadjon annak ellenére, hogy fehér karszalagom volt. Már kicsit küzdöttem is vele, engedjen el, de sokkal erősebb volt nálam, így ha Mimura nem bukkan fel, akkor valószínűleg már az első alkalommal két cuki lyukkal a nyakamon távozok onnan - Bocsásson meg uram, de látta a karszalagját? - ölelt magához. Már kezdtem megszokni, hogy mindenki így jelzi, vele kell foglalkozzak.
-Persze. - köszörülte meg torkát kicsit szédelegve az illető.
-És színvak? Vagy netalán a házirendünkkel nincs tisztában?
-Tudom a rendet.
-Akkor tartsa is be legközelebb! Viszont mára bezártunk. Jöjjön vissza este! - köszönt el tőle elég erélyesen, majd elindult velem az oldalán más irányba. Végül egy sarokba bújtunk, miközben a DJ tényleg már csillapította a kis bulizó csapatot, akik hajnalig maradtak - Erősebben! Ha valaki neked támaszkodik, hogy akar, miközben nem lehet, vagy nem akarod, akkor erősebben. Túl lágy voltál vele. Más lányok akkor ilyen gyengédek, ha csak azért csinálják, mert felizgulnak tőle. - tűrte fel ruhámat - Ha valamit nem akarsz, azt határozottan jelezd! - nézett folyamatosan szemebe, miközben kezei olyan helyekre vándoroltak, amiket még nem akartam. De a főnököm volt és nem mertem ellent mondani neki a próbanapomon - Ezt akarod? Benne lennél most egy szexben velem? - szorított magához - Tiltakoznál, ha most megdugnálak? - markolt fenekemre.
-Igen.
-Biztos? Nem látszik. Szerintem csak megjátszod, de közben igenis akarod.
-Nem.
-Akkor mutasd ki! Annyi hozzá, vagy hozzám hasonló férfival és nővel fogsz találkozni, hogy el sem hiszed. - erősködött, én pedig úgy gondoltam, hogy ha már ezt akarja, akkor meg is adom neki. Így erőt vettem magamon, megemeltem térdemet, majd jól felképeltem.
-Nem akarom! Ha pedig nem hagyod abba, akkor diótörő leszek! - állt meg nagyokat pislogva.
-Kezdetnek jó! - szólalt meg pár pillanat múlva.
Így indult ottani karrierem és kerültem be egy igazán előkelő helyre. Legalábbis a többihez képest jóval elegánsabb volt, szigorúbb renddel, a pulzusfigyelő kütyüvel és jobb főnökkel, akiről kiderült, nem maffiafőnök. Ez a tény megnyugtatott. Ő csak a klubbal foglalkozott, szinte ott élte életét, miközben annak ügyeit intézte, én pedig lassan belerázódtam a dologba. Az első néhány hétben még keveset jártam le, mert orvosokhoz mászkáltam. Teljesen kivizsgáltatott, hogy tökéletesen egészséges legyek, és csak utána adott nekem piros karszalagot, amit az első este után le is cseréltünk újra fehérre egy hosszú alvás után. Később megtudtam, az újoncoknak általában így telik az első egy évük, mert mindenki kíváncsi rájuk. De legalább ezek után már nem kellett egy ideig azon aggódnom, hogy túlságosan leszív-e a kedves vendég, vagy sem. Koncentrálhattam a munkára, tanulhattam a lányoktól, köztük attól is, aki ajánlotta a helyet. Ő nagyon örült, mikor meglátott és szívesen világosított fel. Sokat mesélt a helyről, tapasztalatairól és saját kezdéséről, ami merőben eltért az enyémtől. Én a pénzre koncentráltam, ezért hamar túltettem magam a vérszívó tényen, de neki kevésbé ment ilyen könnyen. Őt Mimura kereste fel külön, hogy megbeszéljék ezt, majd ő volt az is, aki először megharapta. Néhány félszóból pedig azt szűrtem le, hogy kezdetben volt is köztük valami, de mára már csak főnök-beosztott viszonyban állnak.
Majdnem négy hónapja voltam már ott amikor kiderült, nem is az a főnököm, akit annak gondoltam.
-Holnap visszatér a főnök a pihenéséről. - tájékoztattak a ruhatárnál - Miszter Mimura azt szeretné, ha az újoncok szépen mutatkoznának meg a főnök előtt, és nem csalódna a döntéseiben. Bár nem mintha nem lenne vele mindig megelégedve a főnök. - fintorgott a lány.
-Én azt hittem Mimura a főnök.
-Neeeeem, dehogyis! Seokjin a főnök. Mimura a jobbkeze, aki takarít utána, amit elég sokszor kellett régebben, és intézi a kis ügyeket.
-Értem. És ki is ez a főnök?
-Szóval neked nem mondott semmit róla?
-Nem.
-Értem. Szóval a főnök Kim Seokjin. Mikor elment a pihenőjére, ami félig üzleti út is volt, akkor még szőke haja volt, de nála sose lehet tudni. Magas, széles vállú és állandóan fürtökben lógnak rajta a nők, hiszen ő a főnök. De ha belép a klubba úgyis észreveszed. Mindenki fel fog figyelni rá, főleg a csajok. Bármit csinálnak, ők mindig köszönnek neki messziről is. Majd kövesd őket.
-Kösz az infókat.
-Szívesen. - engedett is be, miután lerakta a kabátomat és a táskámat, majd kiadta a karszalagom, ami ezúttal zöld volt, és pulzusfigyelő karkötőmet. Ritkaságnak számított egy zöld egy kezdőn, bár volt már rá példa.
Amint beljebb értem összefutottam a kedves lánnyal, Choaval. Ő azonnal azzal üdvözölt, hogy hallottam-e jön a főnök másnap. Nagyon izgatottnak tűnt, amivel engem is kicsit idegessé tett. Nem mintha amúgy nem lettem volna már az, hiszen aznap este terveztem életemben először lefeküdni valakivel pénzért. Már egy hete volt egy vendég, aki majdnem minden munkanapomon felbukkant és udvarolt. Ágyba akart vinni, ezt meg is mondta, de én nem szerettem volna, ezért kitartó volt. Viszont Choa azt ajánlotta, próbáljam meg, mert szép kis extra jár azután, ha egy ilyen estét eltöltök vele, ezért összeszedtem minden erőmet aznap estére. Kellett is, meg némi alkohol hozzá, hogy megtegyem. Nem volt egyszerű, kifejezetten küzdöttem magammal, hogy ne pofozzam fel, mikor hozzám ért az egyik elegáns hátsószobában, de ebben az is segített, hogy nem volt egy csúnya teremtés. Átlagos férfi volt, eltekintve attól, hogy nem volt ember. Így sikerült rávenni magamat erre az egészre, ami szerencsére nem az első alkalmam volt férfival. Bár Choa azt mondta, ha az lenne, akkor az egész életemre elegendő pénzt kereshetnék egy estével, ennek ellenére én örültem, hogy nem az. Azért vannak határok, amiket nem lépnék át semmi áron.
Így a főnök érkezése előtti estén kiütöttem magamat. Egy tökéletes éjszakát hoztam össze, ami abból állt, hogy az összes pluszt megkaptam utána, mivel a szórakozóhely feletti szobák egyikében ébredtem. Ezeknek a vámpíroknak az altatója elég erős volt, amit csak kivételes esetben próbáltak gyógyszerekkel ellensúlyozni, egy péntek pedig nem számított annak, ezért délig aludtam. Miután felébredtem, csupán hazaugrottam néhány órára családozni, este pedig, ahogy kérték, a lehető legjobban kicsíptem magam. A ruhatárban még meg is dicsértek, hogy Mimura biztosan nagyon meg fog nyugodni, ha meglát.
-Szuper. Miszter Kim már itt van?
-Óóóó, dehogyis! - pakolták el a kabátomat - Majd csak hajnali kettő körül fog beesni. Ha így jön valahonnan nem siet. Amúgy meg itt él. Már nyitáskor itt van. Szóval nyugodtan bulizz, dolgozz, ne izgulj miatta. Csak végezd a dolgod és nem lesz gond. Mi is ezt tesszük.
-Rendben. Köszi. - kaptam is meg holmijaimat majd mentem tovább.
Aznap este nem kellett aggódnom a vérem miatt, hiszen két hónapig tiltólistára kerültem. Reméltem más miatt sem kell majd, tekintve hogy a csajok is lent voltak, kikkel szoktam néha beszélgetni, de előző esti vendégem kicsit más szándékokkal tért vissza, mint amikkel kellett volna. Elég nehéz esetének bizonyult és csupán a többiek kitartó segítségének köszönhető, hogy végül nem fordultunk a biztonságiakhoz munkával. Szerencsére sikerült helyretenni a kicsit felajzott vámpírt, aki ennek köszönhetően új mulatság után nézett a szórakozóhelyen.
-Mi az? - kérdeztem Choatól, amint meredni kezdett egy pontra.
-Észre sem vettem, hogy megjött a főnök. - pislogott nagyokat, mire én is arra fordultam, amerre ő tekintett.
-Ő az? - pillantottam meg egy magas, fekete hajú férfit, aki a hátravezető felüljárón támaszkodott a korláton, miközben pont nem felénk nézett.
-Fekete lett. De basszus... nagyon jól áll neki.
-Na őt, - fordultam vissza barátnőmhöz - nem zavartam volna el most.
-Egyébként, - emelte fel ujját és rám mutatott, miközben már nekem beszélt - ha érdekel, ő is igénybe veszi néha a szolgáltatásainkat. Persze nem kötelező neki igent mondani, volt már aki ezt nem tette meg, de még itt dolgozik, de azért szoktunk. És nem csak azért, mert a főnökünk, hanem mert iszonyatosan szexi.
-A ruhatárban amúgy azt mondták, csüngenek rajta folyton a csajok.
-Jah, szoktak. Szerintem pár pillanat és máris jó dolga lesz.
Ez pedig meg is történt. Néhány perc múlva már minden ujjára jutott egy nő, miközben mi is jelképesen üdvözöltük. Én még nem ismertem, de ő láthatóan tisztában volt vele, ki is vagyok. Nagyjából két-három óráig ácsorgott ott más-más nőt ölelgetve, miközben felügyelte a történéseket, majd hátra vonult és már nem is láttam többet azon az estén. Nem ismerkedtünk össze, Mimura nem mutatott be neki, de még csak oda sem jött hozzám egy pillanatra sem. Igazából senkivel sem beszélt. Csupán rohangált, mint mérgezett egér a stelázsiban egész éjszaka.
Nekem viszont emiatt nem sikerült megismernem azon a héten az igazi főnökömet, így volt néhány napom rágódni rajta, hogy hogyan is mutatkozzak majd be, hogyan viselkedjek, mit mondjak, bár ez feleslegesnek bizonyult a következő pénteken, mikor dolgozni mentem.
-Sim Yujin vagyok, - hajoltam meg rögtön érkezésem után az irodában neki - örülök a találkozásnak.
-Ettél rendesen a héten? Napi ötször vegyesen?
-Ömm... igyekeztem.
-Tudod, hogy a vérképzésedhez kell. Vitamint is szedsz, ugye?
-Igen. Amit Miszter Mimura adott azt szedem.
-Szuper. Mára nincs beírt ügyfeled ugye? - érdeklődött asztalánál ülve.
-Nincs. - ráztam fejemet.
-Mit szólnál egy menethez velem?
-Én... nem nagyon szoktam...
-Tudom. Mondta Mimura. Velem sem szeretnél, a főnököddel? Azért én lényegesebben jobb férfi vagyok, mint az előző munkád.
-Nem igazán készültem úgy.
-Ruhát tudunk adni, tudod. - állt fel asztalától.
-Igen, tudom. Csak lélekben nem
-Az életben hirtelen érnek a dolgok. Négyes szoba. Van fél órád. - közölte ezt velem úgy, mintha nem mondhatnék nemet, én pedig nem is mertem.
Elrohantam a recepciós lányhoz, aki csak olyan ruhákat mutatott amiket a főnök imád, így nem foghattam mellé a választásban, majd siettem is átöltözni. Igazából hamar végeztem, így sok időm volt csak ülni az ágyon és gondolkozni, kicsit biztatni magamat, hogy menni fog, nem lesz gond. Talán sikerült is valamilyen szinten lenyugodnom, de amint lenyomódott a kilincs újra izgulni kezdtem. Felpattantam, ő pedig belépett. Nem tudtam, mit tegyek hogyan viselkedjek, hogy szeretne-e táncot, amit Choa mesélt, vagy sem, csak ácsorogtam ott. Ám ő pontosan tisztában volt vele, mit is akart, és azonnal vetkőzni kezdett.
-Izgulsz? - állt velem szemben talán egy lépésnyire az ajtótól, amelyet bezárt maga után.
-Igen.
-Nem kell. Csak szex. Csak annyi, hogy ne légy fadarab. Ha azt akarok dugni, veszek guminőt. - dobta le ingét - De most egy nőt akarok. Azért nyögj, mert élvezed. Nem kellenek a pornós hangok. Amúgy is tudni fogom, ha hazudsz. - húzta ki övét nadrágjából, miközben közelebb lépett hozzám - És ha hazudsz, akkor rossz kislány vagy, az olyanokat pedig el kell fenekelni. - hajtogatta össze a bőr szíjat igen határozott mozdulatokkal.
-Nem fogok.
-Ajánlom is. - dobta félre, majd nekem esett.
-Mmm! - feszítettem mellkasának tenyereimet - Csókolni nem szabad. - engedett el.
-Ááá! Jó! Tartod az alapszabályokat. Hát rendben, akkor nincs csók. - vette célba nyakamat.
-Fehér karszalagh. - lihegtem.
-Tudom. - folytatta, miközben csak egy pillanatra engedte el a nyakamat.
Ahhoz képest, hogy mennyire csak szexet akart és az ilyen férfiakról mit meséltek a lányok, ő egészen máshogy viselkedett. Ugyan sokszor fedeztem fel rajta azokat a megmozdulásokat, amit említettek a többiek. Mint például a szemrevételezést, mikor előtte feküdtem az ágyon, ő pedig lábaim között térdelve ringatta csípőjét. Akkor leplezetlenül megbámulta testemet, miközben végig is simított szabad kezével az államtól egészen köldökömig. Mégiscsak férfi volt, kinek trükkjei sokszor átlátszónak bizonyultak, ám lebuktam előtte egy aprócska hazugsággal, miután lassított már, hiszen ő elérte célját.
-Volt orgazmusod? - harapdálta lágyan nyakamat, miközben még nem engedte, hogy kiszálljak öléből.
-Igenh. - lihegtem.
-Hazugság. Tudom milyen egy nő, ha elélvez. Ejnye. - rázta fejét - El kell fenekeljelek ezért. - szorult görcsbe a gyomrom. Na itt az ideje egy hatalmas "NEM"-nek - De majd legközelebb. Addig kitalálom az igazi büntetésedet. - csípett bele fülcimpámba, mire elhúzódtam tőle - Naaa! Csak kíváncsi voltam az ízedre. Nem fallak fel. - vette ajkai közé a picit sebes bőrömet - Azt majd legközelebb! - éreztem, ahogy vigyorog, de valahogy nem lettem jobban tőle. Picit félni kezdtem. Choa szavai alapján ugyanis Mimura hiába ragadtatta el magát annyira, ha kapott egy óriási nemet, akkor azonnal a lány védelmére kelt. Még Kim Seokjinnel is összeveszett egyszer, mikor meghallotta, hogy a főnöke le akar feküdni a barátnőjével. De végül kénytelen volt rábízni, hiszen akkor Choa éppen dolgozott és Mimura az első perctől kezdve tisztában volt vele, mi a foglalkozása. Ám nem kellett aggódnia amiatt, hogy majd rákattan Choa Seokjinre. Ugyan szexi férfinak vélte és odáig volt érte, ám elmondása szerint nem emiatt mentek szét. Annak egy teljesen másik oka volt, amit velem nem osztott meg soha egyikük sem. Hiába változott a kapcsolatom mindkettejükkel egy idő után. De Seokjinről ilyesmit nem tudtam meg. Róla semmit nem tudott mondani ilyen téren Choa. Inkább csak annyit, hogy falja a nőket, majdnem mindennap más ül az ölében és még sohasem volt komoly kapcsolat. Csak futó, egy éjszakás kalandok. Így erről semmit sem tudtam, hogy mire is gondol, mit akar majd tenni - Jövőhéten egyenesen ebbe a szobába gyere! - nyalt végig Seokjin a fülemen - Különben még jobban meg kell hogy büntesselek.
-De milyen büntetésre számítsak? - érdeklődtem idegességemben, amint még mindig meztelenül ültem karjai között férfiasságában.
-Semmi rosszra cukrom. Semmi rosszra. Élvezni fogod, ezúttal biztos.
(Folytatjuk! Igen! Igazságtalan, hogy Jinből kettő vámpíros rész lesz, de ez amiatt van, mert akarok kiadni nektek ficit, csak már nem bírok ébren maradni! SZÓVAL! Majd jön a 2. rész! Kellemes hétvégét, már ami maradt belőle. :)
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK
Második rész!)
-Neved? - kérdezett vissza az egyik kétajtós szekrény, miközben társa a kezében lévő listát nézte.
-Yujin.
-Milyen Yujin?
-Azt nem mondtam Miszter Mimurának, de Sim Yujin a nevem.
-Megvan. - válaszolt a másik ork.
-Itt az új lány uram. - emelte szájához öltönye ujját, majd beleszólt. Tisztára, mint a filmekben. Nem hittem volna, hogy ezt tényleg csinálják is. - Rendben. - engedte le a kezét - Itt várd meg, hamarosan kijön hozzád.
-Rendben. - álltam kicsit félre a bejáratól, hogy ne zavarjam az érkezőket.
Annak ellenére viszont, hogy mennyire menő helynek tűnt egy igen forgalmas sétálóutcában, nem tolongtak az emberek. Igaz, még nagyon az éjszaka elején jártunk, de azt hittem ettől még rengetegen lesznek ott, ha már kinézetre is ilyen puccos. Ám nem így volt. Nagyjából tíz percet kellett várnom a főnökre, addig pedig maximum öt embert engedtek be. De őket is ismerhették, mert senkit sem állítottak meg. Úgy látszik csak én akadtam fenn a rostán.
-Jó estét! - köszönt rám Miszter Mimura, míg én nézelődtem. Nem akartam meredni a bordélyházra, nehogy rossz szemmel nézzenek rám, így kicsit meglepett.
-Jó estét! - hajoltam meg mélyen az öltönyös úriember előtt - Sim Yujin vagyok. Én írtam önnek. Szeretnék bocsánatot kérni, amiért olyan időben zavartam, mikor nem szabadott volna.
-Semmi gond, nem keltem fel rá. Kérem kövessen kisasszony és ne engedjen el! - nyújtotta karját nekem - Nem lenne jó, ha első nap elveszne a tömegben.
Elfogadtam a felajánlást, elvégre a főnököm lesz, és ki tudja, mikor indul az interjú, lehet már most azzal, mennyire engedek közel magamhoz egy idegen férfit. Hiszen a "tömeg" kifejezést kicsit túlzásnak véltem azok alapján, mennyi embert láttam belépni a bejáraton. Kicsit kényelmetlenül is éreztem magamat, de próbáltam ezt megszokni, mert ez volt a következő lehetséges munkahelyem.
Belépve a főbejáraton jobb kéz felől egy ruhatár fogadott, melyben két kiöltözött férfi ácsorgott és beszélgetett. Mikor minket megláttak azonnal kihúzták magukat, tőlem pedig elkérték a kis vékony kabátomat, mert még nem volt ám olyan hideg, mint télen, és még a táskámat is felajánlották, hogy elrakják. Ám azt még nem szerettem volna rájuk bízni.
Ezek után egy kicsit hosszabb folyosón sétáltunk végig, melybe félúton egy másik csatlakozott egy kis ajtóval végén, amelyet épp felnyitott egy szintén kiöltözött férfi, de őt nem vártuk meg. A kis sétánk vége felé egyre hangosabb zene hallatszott. Kicsit elgondolkoztam, milyen bordélyház lehet ilyen hangzavarral, de amint elhagytuk a folyosót inkább egy luxus szórakozóhely tárult elém, mintsem egy bordélyház. Bár valahogyan attól is eltérő. Kiöltözött emberek mindenütt, akik tényleg buliztak, ahogyan a lány mondta, de emellett sok volt a fotel, kanapé és asztal, melyeknél rengetegen ültek. Néhol veszekedtek üzleteberek, néhol nőket ölelgetve cseverésztek egymással, legalábbis a félhomályban ezeket véltem felfedezni, miközben lazábban kapaszkodtam már leendőbeli főnökömbe.
-Ne álljon meg! - vont jobban magához, én pedig inkább figyeltem már magunk elé és kapkodtam a lábaimat, mintsem nézelődtem.
A tánctér mellett, melyet a fotelok határoltak, sétáltunk fel egy kisebb lépcsőn, majd szépen rálátva mindenre mentünk tovább egy bordó ajtó felé, ami mellett két újabb hegyomlás állt. Engem jól megnéztek, miközben ajtót nyitottak főnöküknek, mi pedig egy újabb folyosóra értünk. Ez más volt, mint a legelső. Szobák nyíltak róla, és balra kanyargott, feltehetően a tánctér mögé, egy idő után. Egyetlen biztonsági őr támaszkodott csupán a végén egy recepciós pulton, melynél egy modernebb tervezésű hanbokban ácsorgott egy fiatal lány, ki beszélgetett vele. Ők már cseppet lazábban kezelték a főnököt. Az ork sem kapta össze magát azonnal, ahogyan a recepciós kisasszony sem. Miszter Mimura pedig nem mordult rá egyikükre sem, csupán odaköszönt nekik majd rögtön mellettük jobbra, beléptünk az irodájába.
-Foglaljon helyet! - engedte el a karomat és megkerülte az asztalt - Mint látja, az egész helyet szemmel tudom tartani innen. - vetett egy gyors pillantást arra a rengeteg képernyőre, mely a széke mögötti falra volt felszerelve, majd leült velem szemben. - Nos, miért szeretne nálunk dolgozni?
-Nem fogok hazudni, a jobb fizetésért. - helyezkedtem kényelembe.
-Ha jobb fizetés az indok, akkor ezek szerint már dolgozik valahol.
-Igen. Nem messze innen egy kis utcai kifőzdében.
-Ugye azzal tisztában van, hogy ez a munka merőben eltér attól?
-Igen. De nekem a jobb fizetés kell. Tisztában vagyok, hogy itt mi a munka, már mérlegeltem, volt rá időm, és döntöttem is.
-Remek. Akkor fejben már döntött. Most lássuk, ugyanilyen könnyen dobja-e le a fizikai láncait is, mint elméleti síkon. Remélem kipihente magát és holnap nem dolgozik, mert ma egy igen kimerítő próbanap vár magára, amennyiben tényleg ezt szeretné csinálni. Természetesen hazamehet, de akkor ne is jöjjön vissza. - könyökölt asztalán, miközben farkasszemet néztünk.
-Ráérek, nincs más dolgom.
-Örömmel hallom. Még valami, mielőtt belekezdünk. - húzta ki legfelső fiókját és kivet belőle két lapot. Mind a kettő szerződés volt - Kérem töltse ki az adatait és írja alá. Titoktartási nyilatkozatok. Nem mondhat el bizonyos információkat erről a helyről másoknak. Rá fog jönni, mikről beszélek. Amennyiben viszont ezt mégis megtenné nos... Fogalmazzunk úgy, többé nem igen lesz gondja a titkaival. - tolta elém a papírokat.
Nem igazán érdekelt a dolog. Nem mondhatok senkinek semmit, rendben. Ha valóban olyan jó munka, mint mondják, nem is fogok, tekintve a fizetést. Így hát kitöltöttem az adatokat, majd mindkét papíron otthagytam szignómat.
-Remek. Akkor jöjjön velem, megosztok néhány fontos információt magával. - sétáltunk ki irodájából. Eleinte ismertette a házirendet, míg újra előrementünk a ruhatárhoz. Ott kaptam egy fehér karszalagot. Ekkor tért át a komolyabb részre, hogy mégis mit jelentenek a színek, és mi is valójában a munkám, vagyis mi lesz, ha alkalmas vagyok rá - Négy fajta karszalag van. Magáé a fehér, ami azt jelenti, a magát még nem lehet megharapni. Van még a piros, amit szintén az emberek kapnak, de olyanok, akiket meg lehet harapni. Belőlük lehet inni is. Van még a zöld, őket is meg lehet harapni, de csak korlátozott mennyiségben fogyaszthatóak. És van a fekete. A legfontosabb. Akiken fekete van, azok a fizető vendégek. - értünk vissza a kis felüljárójára, ami a tánctér mellett haladt hátra, mivel pedig ott még hatalmas hangzavar volt, azért fülembe üvöltött - Nekik mindent megtesz, a kedvükben jár, úgy szólítja őket, ahogy ők kívánják. Két dolgot irányít maga. - támaszkodott a korlátra úgy, mintha vendég lenne. Hátat fordított az embereknek, majd magához húzott, és átölelve beszélt tovább a fülembe, miközben én cseppet ideges lettem. Meglepett, nem is kicsit - Első a szex. Ha maga nem akar, nem kell. De azért ne utasítson vissza mindenkit. Második a vére. Ha fehér karszalagja van, ne engedje magát megharapni akármi van. Ha zöld, ne engedje, hogy sokat igyanak magából. Azért tartjuk önt, hogy bizonyos időközönként etesse a vendégeket. Ez az elsődleges feladata és zöld, illetve piros karszalagkor kötelessége. Nem utasíthat vissza senkit, csak ha előre bejelentett vendég kéri magát, akkor viszont tájékoztatva lesz erről maga is. Egyébként kiszolgálja az ügyfelet, rendben? - simított végig hátamon, és egészen csípőmig vezette kezeit, miközben nyakamba bújt.
-Rendben. De hogy érti, hogy isznak belőlem? - kérdeztem vissza, közben pedig próbáltam legyűrni izgalmamat és kicsit természetesebben viselkedni vele. Elvégre ez lesz a munkák, hogy minden férfit úgy kezeljek, mintha a pasim lenne, ezért bátortalanul vállaira helyeztem kezeimet.
-Meg fog lepődni tekintve, hogy ember, de remélem hisz a tündérmesékben, mert a vendégei innentől azok gonoszai lesznek. A sötétség és az ördög kegyeltjei, a vámpírok, akiket ki kell majd szolgálnia saját vérével. Ám természetesen nem kontrollálatlanul. Nagyon ügyelünk az áruinkra, hogy mindig a legjobb formában legyenek. Ezért nem lehet magán semmilyen bántalmazásból fakadó folt. Tehát, ha szereti is a durva szexet, - engedett el, hogy arcomba nézzen - most le kell mondania róla. Bár ha lesz egy állandó vendége, aki csak maga miatt jár ide, és itt is hagyja a vagyona egy részét, akkor vele szabad. De arról úgyis tudni fogunk és majd megbeszéljük, hogyan kell őket kezelni. Egyenlőre az a feladata, hogy csábítson ma el minél több vendéget, vegye rá őket, hogy fogyasszanak, akár magának is vegyenek minél több italt, vagy nassolni valót, és teljesítse kéréseiket. Természetesen lefeküdni velük még nem kell magának. Csak adja el magát nekik. - vette le rólam a kezeit - Ha valóban megbarátkozott a gondolattal, ez nem lesz olyan nehéz magának. - fejezte be mondandóját.
Egy elképesztően hihetetlen dolgot közölt velem úgy, mintha igazi tény lenne, majd folytatta is monológját. Teljesen hétköznapi infónak vette, nekem pedig egy pillanatnyi időm sem volt arra, hogy meglepődjek. Muszáj volt figyelnem rá, elvégre ő a főnököm, ezért csak pár pillanatig ráncolhattam szemöldökömet, mialatt azzal is meg kellett küzdenem, hogy ne képeljem fel, amiért fogdos. Túl sok újdonság hirtelen, melyekkel nem bírtam el azonnal, így kicsit kikapcsoltam.
-Igyekezni fogok.
-Rendben. Én pedig figyelni fogom. Csak ügyesen. - vágta zsebre kezeit - Indításnak például rendeljen egy italt a pultnál, mivel pedig egy utcai kifőzdétől kétlem, hogy olyan vastag lenne a pénztárcája, kérje a számlámra. Úgyis tudnak magáról.
-Köszönöm. - vettem mély levegőt, majd idegesen indultam dolgozni a hatalmas tömegbe egyedül.
Első munkával töltött estémet kezdtem meg ott, amit akkor még nem tudtam, csak reméltem, hogy nem az utolsó. Nem voltam képes afölött a sok információ fölött napirendre térni, amint Miszter Mimura bedobott a mély vízbe, de próbáltam a legjobbat kihozni magamból. Így, gyakorlott fejjel, azt mondanám, nem álltam meg a helyemet, és nem is értem, miért vettek fel. Talán Mimura érzett valamit velem kapcsolatban, nem tudom, bár akkor, az éjszaka végén, mikor balszerencsémre rögtön a gyakorlati estém utolsó ügyfeleként bekaptam egy tapadós, már kissé részeg vörös szeműt, úgy gondoltam, személyes érzelmek miatt fogadta el végül jelentkezésemet.
-Ohh drágám! Hát itt vagy? - húzott el az igen erőszakos férfitól, ki nagyon harcolt, hogy nyakamra tapadjon annak ellenére, hogy fehér karszalagom volt. Már kicsit küzdöttem is vele, engedjen el, de sokkal erősebb volt nálam, így ha Mimura nem bukkan fel, akkor valószínűleg már az első alkalommal két cuki lyukkal a nyakamon távozok onnan - Bocsásson meg uram, de látta a karszalagját? - ölelt magához. Már kezdtem megszokni, hogy mindenki így jelzi, vele kell foglalkozzak.
-Persze. - köszörülte meg torkát kicsit szédelegve az illető.
-És színvak? Vagy netalán a házirendünkkel nincs tisztában?
-Tudom a rendet.
-Akkor tartsa is be legközelebb! Viszont mára bezártunk. Jöjjön vissza este! - köszönt el tőle elég erélyesen, majd elindult velem az oldalán más irányba. Végül egy sarokba bújtunk, miközben a DJ tényleg már csillapította a kis bulizó csapatot, akik hajnalig maradtak - Erősebben! Ha valaki neked támaszkodik, hogy akar, miközben nem lehet, vagy nem akarod, akkor erősebben. Túl lágy voltál vele. Más lányok akkor ilyen gyengédek, ha csak azért csinálják, mert felizgulnak tőle. - tűrte fel ruhámat - Ha valamit nem akarsz, azt határozottan jelezd! - nézett folyamatosan szemebe, miközben kezei olyan helyekre vándoroltak, amiket még nem akartam. De a főnököm volt és nem mertem ellent mondani neki a próbanapomon - Ezt akarod? Benne lennél most egy szexben velem? - szorított magához - Tiltakoznál, ha most megdugnálak? - markolt fenekemre.
-Igen.
-Biztos? Nem látszik. Szerintem csak megjátszod, de közben igenis akarod.
-Nem.
-Akkor mutasd ki! Annyi hozzá, vagy hozzám hasonló férfival és nővel fogsz találkozni, hogy el sem hiszed. - erősködött, én pedig úgy gondoltam, hogy ha már ezt akarja, akkor meg is adom neki. Így erőt vettem magamon, megemeltem térdemet, majd jól felképeltem.
-Nem akarom! Ha pedig nem hagyod abba, akkor diótörő leszek! - állt meg nagyokat pislogva.
-Kezdetnek jó! - szólalt meg pár pillanat múlva.
Így indult ottani karrierem és kerültem be egy igazán előkelő helyre. Legalábbis a többihez képest jóval elegánsabb volt, szigorúbb renddel, a pulzusfigyelő kütyüvel és jobb főnökkel, akiről kiderült, nem maffiafőnök. Ez a tény megnyugtatott. Ő csak a klubbal foglalkozott, szinte ott élte életét, miközben annak ügyeit intézte, én pedig lassan belerázódtam a dologba. Az első néhány hétben még keveset jártam le, mert orvosokhoz mászkáltam. Teljesen kivizsgáltatott, hogy tökéletesen egészséges legyek, és csak utána adott nekem piros karszalagot, amit az első este után le is cseréltünk újra fehérre egy hosszú alvás után. Később megtudtam, az újoncoknak általában így telik az első egy évük, mert mindenki kíváncsi rájuk. De legalább ezek után már nem kellett egy ideig azon aggódnom, hogy túlságosan leszív-e a kedves vendég, vagy sem. Koncentrálhattam a munkára, tanulhattam a lányoktól, köztük attól is, aki ajánlotta a helyet. Ő nagyon örült, mikor meglátott és szívesen világosított fel. Sokat mesélt a helyről, tapasztalatairól és saját kezdéséről, ami merőben eltért az enyémtől. Én a pénzre koncentráltam, ezért hamar túltettem magam a vérszívó tényen, de neki kevésbé ment ilyen könnyen. Őt Mimura kereste fel külön, hogy megbeszéljék ezt, majd ő volt az is, aki először megharapta. Néhány félszóból pedig azt szűrtem le, hogy kezdetben volt is köztük valami, de mára már csak főnök-beosztott viszonyban állnak.
Majdnem négy hónapja voltam már ott amikor kiderült, nem is az a főnököm, akit annak gondoltam.
-Holnap visszatér a főnök a pihenéséről. - tájékoztattak a ruhatárnál - Miszter Mimura azt szeretné, ha az újoncok szépen mutatkoznának meg a főnök előtt, és nem csalódna a döntéseiben. Bár nem mintha nem lenne vele mindig megelégedve a főnök. - fintorgott a lány.
-Én azt hittem Mimura a főnök.
-Neeeeem, dehogyis! Seokjin a főnök. Mimura a jobbkeze, aki takarít utána, amit elég sokszor kellett régebben, és intézi a kis ügyeket.
-Értem. És ki is ez a főnök?
-Szóval neked nem mondott semmit róla?
-Nem.
-Értem. Szóval a főnök Kim Seokjin. Mikor elment a pihenőjére, ami félig üzleti út is volt, akkor még szőke haja volt, de nála sose lehet tudni. Magas, széles vállú és állandóan fürtökben lógnak rajta a nők, hiszen ő a főnök. De ha belép a klubba úgyis észreveszed. Mindenki fel fog figyelni rá, főleg a csajok. Bármit csinálnak, ők mindig köszönnek neki messziről is. Majd kövesd őket.
-Kösz az infókat.
-Szívesen. - engedett is be, miután lerakta a kabátomat és a táskámat, majd kiadta a karszalagom, ami ezúttal zöld volt, és pulzusfigyelő karkötőmet. Ritkaságnak számított egy zöld egy kezdőn, bár volt már rá példa.
Amint beljebb értem összefutottam a kedves lánnyal, Choaval. Ő azonnal azzal üdvözölt, hogy hallottam-e jön a főnök másnap. Nagyon izgatottnak tűnt, amivel engem is kicsit idegessé tett. Nem mintha amúgy nem lettem volna már az, hiszen aznap este terveztem életemben először lefeküdni valakivel pénzért. Már egy hete volt egy vendég, aki majdnem minden munkanapomon felbukkant és udvarolt. Ágyba akart vinni, ezt meg is mondta, de én nem szerettem volna, ezért kitartó volt. Viszont Choa azt ajánlotta, próbáljam meg, mert szép kis extra jár azután, ha egy ilyen estét eltöltök vele, ezért összeszedtem minden erőmet aznap estére. Kellett is, meg némi alkohol hozzá, hogy megtegyem. Nem volt egyszerű, kifejezetten küzdöttem magammal, hogy ne pofozzam fel, mikor hozzám ért az egyik elegáns hátsószobában, de ebben az is segített, hogy nem volt egy csúnya teremtés. Átlagos férfi volt, eltekintve attól, hogy nem volt ember. Így sikerült rávenni magamat erre az egészre, ami szerencsére nem az első alkalmam volt férfival. Bár Choa azt mondta, ha az lenne, akkor az egész életemre elegendő pénzt kereshetnék egy estével, ennek ellenére én örültem, hogy nem az. Azért vannak határok, amiket nem lépnék át semmi áron.
Így a főnök érkezése előtti estén kiütöttem magamat. Egy tökéletes éjszakát hoztam össze, ami abból állt, hogy az összes pluszt megkaptam utána, mivel a szórakozóhely feletti szobák egyikében ébredtem. Ezeknek a vámpíroknak az altatója elég erős volt, amit csak kivételes esetben próbáltak gyógyszerekkel ellensúlyozni, egy péntek pedig nem számított annak, ezért délig aludtam. Miután felébredtem, csupán hazaugrottam néhány órára családozni, este pedig, ahogy kérték, a lehető legjobban kicsíptem magam. A ruhatárban még meg is dicsértek, hogy Mimura biztosan nagyon meg fog nyugodni, ha meglát.
-Szuper. Miszter Kim már itt van?
-Óóóó, dehogyis! - pakolták el a kabátomat - Majd csak hajnali kettő körül fog beesni. Ha így jön valahonnan nem siet. Amúgy meg itt él. Már nyitáskor itt van. Szóval nyugodtan bulizz, dolgozz, ne izgulj miatta. Csak végezd a dolgod és nem lesz gond. Mi is ezt tesszük.
-Rendben. Köszi. - kaptam is meg holmijaimat majd mentem tovább.
Aznap este nem kellett aggódnom a vérem miatt, hiszen két hónapig tiltólistára kerültem. Reméltem más miatt sem kell majd, tekintve hogy a csajok is lent voltak, kikkel szoktam néha beszélgetni, de előző esti vendégem kicsit más szándékokkal tért vissza, mint amikkel kellett volna. Elég nehéz esetének bizonyult és csupán a többiek kitartó segítségének köszönhető, hogy végül nem fordultunk a biztonságiakhoz munkával. Szerencsére sikerült helyretenni a kicsit felajzott vámpírt, aki ennek köszönhetően új mulatság után nézett a szórakozóhelyen.
-Mi az? - kérdeztem Choatól, amint meredni kezdett egy pontra.
-Észre sem vettem, hogy megjött a főnök. - pislogott nagyokat, mire én is arra fordultam, amerre ő tekintett.
-Ő az? - pillantottam meg egy magas, fekete hajú férfit, aki a hátravezető felüljárón támaszkodott a korláton, miközben pont nem felénk nézett.
-Fekete lett. De basszus... nagyon jól áll neki.
-Na őt, - fordultam vissza barátnőmhöz - nem zavartam volna el most.
-Egyébként, - emelte fel ujját és rám mutatott, miközben már nekem beszélt - ha érdekel, ő is igénybe veszi néha a szolgáltatásainkat. Persze nem kötelező neki igent mondani, volt már aki ezt nem tette meg, de még itt dolgozik, de azért szoktunk. És nem csak azért, mert a főnökünk, hanem mert iszonyatosan szexi.
-A ruhatárban amúgy azt mondták, csüngenek rajta folyton a csajok.
-Jah, szoktak. Szerintem pár pillanat és máris jó dolga lesz.
Ez pedig meg is történt. Néhány perc múlva már minden ujjára jutott egy nő, miközben mi is jelképesen üdvözöltük. Én még nem ismertem, de ő láthatóan tisztában volt vele, ki is vagyok. Nagyjából két-három óráig ácsorgott ott más-más nőt ölelgetve, miközben felügyelte a történéseket, majd hátra vonult és már nem is láttam többet azon az estén. Nem ismerkedtünk össze, Mimura nem mutatott be neki, de még csak oda sem jött hozzám egy pillanatra sem. Igazából senkivel sem beszélt. Csupán rohangált, mint mérgezett egér a stelázsiban egész éjszaka.
Nekem viszont emiatt nem sikerült megismernem azon a héten az igazi főnökömet, így volt néhány napom rágódni rajta, hogy hogyan is mutatkozzak majd be, hogyan viselkedjek, mit mondjak, bár ez feleslegesnek bizonyult a következő pénteken, mikor dolgozni mentem.
-Sim Yujin vagyok, - hajoltam meg rögtön érkezésem után az irodában neki - örülök a találkozásnak.
-Ettél rendesen a héten? Napi ötször vegyesen?
-Ömm... igyekeztem.
-Tudod, hogy a vérképzésedhez kell. Vitamint is szedsz, ugye?
-Igen. Amit Miszter Mimura adott azt szedem.
-Szuper. Mára nincs beírt ügyfeled ugye? - érdeklődött asztalánál ülve.
-Nincs. - ráztam fejemet.
-Mit szólnál egy menethez velem?
-Én... nem nagyon szoktam...
-Tudom. Mondta Mimura. Velem sem szeretnél, a főnököddel? Azért én lényegesebben jobb férfi vagyok, mint az előző munkád.
-Nem igazán készültem úgy.
-Ruhát tudunk adni, tudod. - állt fel asztalától.
-Igen, tudom. Csak lélekben nem
-Az életben hirtelen érnek a dolgok. Négyes szoba. Van fél órád. - közölte ezt velem úgy, mintha nem mondhatnék nemet, én pedig nem is mertem.
Elrohantam a recepciós lányhoz, aki csak olyan ruhákat mutatott amiket a főnök imád, így nem foghattam mellé a választásban, majd siettem is átöltözni. Igazából hamar végeztem, így sok időm volt csak ülni az ágyon és gondolkozni, kicsit biztatni magamat, hogy menni fog, nem lesz gond. Talán sikerült is valamilyen szinten lenyugodnom, de amint lenyomódott a kilincs újra izgulni kezdtem. Felpattantam, ő pedig belépett. Nem tudtam, mit tegyek hogyan viselkedjek, hogy szeretne-e táncot, amit Choa mesélt, vagy sem, csak ácsorogtam ott. Ám ő pontosan tisztában volt vele, mit is akart, és azonnal vetkőzni kezdett.
-Izgulsz? - állt velem szemben talán egy lépésnyire az ajtótól, amelyet bezárt maga után.
-Igen.
-Nem kell. Csak szex. Csak annyi, hogy ne légy fadarab. Ha azt akarok dugni, veszek guminőt. - dobta le ingét - De most egy nőt akarok. Azért nyögj, mert élvezed. Nem kellenek a pornós hangok. Amúgy is tudni fogom, ha hazudsz. - húzta ki övét nadrágjából, miközben közelebb lépett hozzám - És ha hazudsz, akkor rossz kislány vagy, az olyanokat pedig el kell fenekelni. - hajtogatta össze a bőr szíjat igen határozott mozdulatokkal.
-Nem fogok.
-Ajánlom is. - dobta félre, majd nekem esett.
-Mmm! - feszítettem mellkasának tenyereimet - Csókolni nem szabad. - engedett el.
-Ááá! Jó! Tartod az alapszabályokat. Hát rendben, akkor nincs csók. - vette célba nyakamat.
-Fehér karszalagh. - lihegtem.
-Tudom. - folytatta, miközben csak egy pillanatra engedte el a nyakamat.
Ahhoz képest, hogy mennyire csak szexet akart és az ilyen férfiakról mit meséltek a lányok, ő egészen máshogy viselkedett. Ugyan sokszor fedeztem fel rajta azokat a megmozdulásokat, amit említettek a többiek. Mint például a szemrevételezést, mikor előtte feküdtem az ágyon, ő pedig lábaim között térdelve ringatta csípőjét. Akkor leplezetlenül megbámulta testemet, miközben végig is simított szabad kezével az államtól egészen köldökömig. Mégiscsak férfi volt, kinek trükkjei sokszor átlátszónak bizonyultak, ám lebuktam előtte egy aprócska hazugsággal, miután lassított már, hiszen ő elérte célját.
-Volt orgazmusod? - harapdálta lágyan nyakamat, miközben még nem engedte, hogy kiszálljak öléből.
-Igenh. - lihegtem.
-Hazugság. Tudom milyen egy nő, ha elélvez. Ejnye. - rázta fejét - El kell fenekeljelek ezért. - szorult görcsbe a gyomrom. Na itt az ideje egy hatalmas "NEM"-nek - De majd legközelebb. Addig kitalálom az igazi büntetésedet. - csípett bele fülcimpámba, mire elhúzódtam tőle - Naaa! Csak kíváncsi voltam az ízedre. Nem fallak fel. - vette ajkai közé a picit sebes bőrömet - Azt majd legközelebb! - éreztem, ahogy vigyorog, de valahogy nem lettem jobban tőle. Picit félni kezdtem. Choa szavai alapján ugyanis Mimura hiába ragadtatta el magát annyira, ha kapott egy óriási nemet, akkor azonnal a lány védelmére kelt. Még Kim Seokjinnel is összeveszett egyszer, mikor meghallotta, hogy a főnöke le akar feküdni a barátnőjével. De végül kénytelen volt rábízni, hiszen akkor Choa éppen dolgozott és Mimura az első perctől kezdve tisztában volt vele, mi a foglalkozása. Ám nem kellett aggódnia amiatt, hogy majd rákattan Choa Seokjinre. Ugyan szexi férfinak vélte és odáig volt érte, ám elmondása szerint nem emiatt mentek szét. Annak egy teljesen másik oka volt, amit velem nem osztott meg soha egyikük sem. Hiába változott a kapcsolatom mindkettejükkel egy idő után. De Seokjinről ilyesmit nem tudtam meg. Róla semmit nem tudott mondani ilyen téren Choa. Inkább csak annyit, hogy falja a nőket, majdnem mindennap más ül az ölében és még sohasem volt komoly kapcsolat. Csak futó, egy éjszakás kalandok. Így erről semmit sem tudtam, hogy mire is gondol, mit akar majd tenni - Jövőhéten egyenesen ebbe a szobába gyere! - nyalt végig Seokjin a fülemen - Különben még jobban meg kell hogy büntesselek.
-De milyen büntetésre számítsak? - érdeklődtem idegességemben, amint még mindig meztelenül ültem karjai között férfiasságában.
-Semmi rosszra cukrom. Semmi rosszra. Élvezni fogod, ezúttal biztos.
(Folytatjuk! Igen! Igazságtalan, hogy Jinből kettő vámpíros rész lesz, de ez amiatt van, mert akarok kiadni nektek ficit, csak már nem bírok ébren maradni! SZÓVAL! Majd jön a 2. rész! Kellemes hétvégét, már ami maradt belőle. :)
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK
Második rész!)
Ahhw, ez ez ez ez.... damn, egyszerűen szenzációs. *.* Nagyon megfogtál ezzel a résszel, szépen felvezetted és egyszer sem sikerült unatkoztatnod olvasáskor. :D
VálaszTörlésEgyébként régebb óta olvasgatok tőled és el kell hogy mondjam, nagyon szépen fejlődsz. ;) Igényes munkákat adsz ki a kezed alól, szóval csak így tovább! És izgatottan várom a következő részt. :3
Örülök, hogy tetszik! :D
TörlésTovábbá köszönöm! Én is úgy gondolom, hogy folyamatosan fejlődök. Le is tagadom a régi munkáimat.
Szerintem semmi szükség rá, a legsikeresebb emberek általában alulról kezdenek. :D Másrészt megéri néha nosztalgiázni. ;)
TörlésEz brutál jó lett!!!😍😍😍
VálaszTörlés