2016. november 23., szerda

Idolater magazin 1. évfolyam 6. szám ~ Több Korea

Novemberi szám!


Tartalom

Beköszönő
Kultúra - Chuseok - A koreai hálaadás ünnepe
Úti cél - Lotte World
Közvetítő - Koreai kulturális fesztivál
Interjú - Az Idolater kulturális látogatása Koreában
Álljunk meg egy szóra - Fontos a tisztelet
Kikapcsoló - Sudoku
A hónap csillaga - 4Divas
Hazai pálya - 4Divas interjú
Összegző - Szeptember
Különlegesség - Haters
Múlt idéző - MBLAQ
Szövegelő - Shinee - 1 of 1
Felfedező - KNK
Tuti divat
Fan-sarok
Credits

LINK  
Jó olvasást! :)

Idolater magazin 1. évfolyam 5. szám ~ Több Korea

Októberi szám!

Tartalom

Beköszönő
Kultúra - Street Food
Tuti divat - A modern Hanbok
A hónap csillaga - So Ji Sub
Sorozatfüggő - The Lover
Különlegesség - Saesengek
Úti cél - Trick Eye múzeum - Szöul
Haza pálya - Cover Dose
Kikapcsoló - Keresztrejtvény
Összegző - Augusztus
Felfedező - I.O.I
Múlt idéző - Big Bang
Szövegelő - Red Velvet
Kikapcsoló - Kié a szöveg?
Tuti divat - Hajviseletek
Fansarok
Credits

Jó olvasást! :)

2016. november 18., péntek

Rap Monster&Amelie 10. rész (befejezés)

-Aim! - remegett J-Hope.
-Semmi baj. Maradjatok itt! Bármi történik nem mozdultok. Nem pofáztok vissza, csináljátok amit kérnek!
-Itt hagysz? - kerekedtek el szemeink.
-Eszem ágában sincs. Itt maradtok! Nem mozdultok! - állt fel és rohant ahhoz a sarokhoz, ahol a minket védelmező férfi feküdt a földön én pedig csak reméltem, nem fog melléfeküdni. De kinézett a sarkon, bennem pedig az ütő is megállt.


Azonnal visszakapta fejét, majd legközelebb már fegyverét felemelve pillantott ki. Üvöltött, hogy álljanak meg, amit gondolom nem tettek, így rögtön tüzet is nyitott. Ám ő egyedül volt, támadóink viszont nem, így más pisztoly is dördült, ezért vissza kellett húzódnia. Beszélt valamit fülesébe, majd újra rálőtt ellenségeinkre, de ezúttal már nem nézett ki, míg válaszra várt. Amint megkapta azt visszavonult és tovább mozgatott minket.
-Backstagebe! Gyerünk, gyerünk, futás! - fordított minket vissza.
Elhaladtunk amellett a folyosó mellett, amin érkeztünk, de most sokkal tovább futottunk, egészen a színpadig. Ott előre ment, biztosította a kereszteződést, majd a lépcső sarkába ültetett minket hátra, így kicsit fedve voltunk a többi idollal együtt, de sajnos nem teljes biztonságban. Nem tudott olyan helyet ott találni, ami védett volna, lehetetlen volt.
-Nem mozdultok innen! Soha! - indult vissza.
-Aim! - szóltam utána.
-Mi van? - fordult vissza, arcán pedig semmilyen érzelem nem mutatkozott.
-Ne halj meg!
-Igyekszem. - folytatta útját.
A backstageből egy keskenyebb folyosóban folytatódott a színfalak mögötti közlekedés és ebbe csatlakozott az az út, amin jöttünk. T-alakú elágazás volt, de hozzánk egy cseppet közelebb esett, mint a szemközti sarokhoz. Aim ennek a kereszteződésnek a túloldalára állt gondolom, hogy azt hitesse el támadóinkkal, arra menekített. Ott várt míg fel nem bukkantak a másik folyosón és újra tüzet nyitott. Rengeteg lövés dördült mire ő hátrálni kezdett. Fedezékbe vonult, hátával simult a fehér falnak miközben tárat cserélt, de mint kiderült, rosszkor. Az eddig veszélytelen sarkon befordult egy maszkos alak, aki azonnal célzott és lőtt. Aimnek esélye sem volt védekezni, éppen csak észrevette, fordult felé, emelte pisztolyát, de lassúnak bizonyult. Az elsőt mellkasa jobb oldalába kapta, amitől visszadőlt a falnak, majd próbálta lehajtani fejét, hogy arra ne célozhasson ellenfele és hátát mutatta neki, mialatt igyekezett leguggolni, viszont így bal vállát szemelte ki az idegen és át is lőtte, amitől a földre rogyott. Ellensége ekkor mindenki meglepetésére eltette fegyverét, majd futásnak eredt felé. Aim hallotta a lépteket és próbálta összeszedni pisztolyát, de mire odajutott, hogy le is lője a férfit az elérte. Kitekerte kezéből, ekkor pedig pusztakezes harc indult. Amelie hatalmas hátránnyal kezdett a földről sérülten, amit nem tudott visszahozni. Hiába vitt be szép ütéseket, végleg padlón maradt. Oldalán feküdt mikor a többi fegyveres is feltűnt.

Mi közben izgultunk. Egyre jobban és jobban, mialatt félelmünk is nőtt. Az az ember, akit legyőzhetetlennek ismertünk elesett. Csapdába került és senki sem volt ott, hogy megmentse. Ő minket védett, de rá senki sem vigyázott.
-Na gyere szépen. - húzták fel a földről sérült vállánál fogva, amitől nagyon szenvedett.
Elhozták elénk. Egészen közel hozzánk, majd térdre kényszerítették.
-Sok emberemet leszereltétek. - mondta neki a vezető - Fáj a szívem értük. De egy harc sajnos ilyen. Mindkét oldal követel áldozatokat. Ti pedig, drága idoljaim, - fordult felénk és megállt Aim sérült oldalán - mostantól azt teszitek, amit én mondok. Ebben szerintem ennivaló kis testőrötökkel is egyetértünk. - tette kezét Amelie véres vállára - Ugye? - szorította meg, mire hatalmas fájdalmas nyögésben tört fel - Remek! Aki viszont nem fogad szót, annak megmutatom, mi a jutalma. - fordult vissza emberei felé - A pisztolyát! - kérte el Aim fegyverét, amit meg is kapott.
Már akkor kezdtem magamban ismételgetni, hogy ne, csak ne azért kérje, amiért gondolom. Imádkoztam, pedig nem vagyok vallásos, de abban a néhány pillanatban hirtelen milliónyi istent kezdtem imádni és szólongatni. Nem akartam elveszíteni, főleg így nem.
-Utolsó szó jogán? - dörmögte maszkja alatt a férfi.
-Csukd be a szemed. - találkozott tekintetünk és olyan nyugodtan mondta nekem, mintha minden renden lenne.
-Nem. - suttogtam és fejemmel is jeleztem válaszomat, bár biztos voltam benne, hogy leolvasta számról.
-Semmi baj. Hunyd be a szemed. - mosolygott rám lágyan és ügy döntöttem hallgatok tanácsára, ha már utoljára látjuk egymást.
Azt a hangot pedig sosem felejtem el. Azt hiszem, megállt a szívem egy pillanatra, de nem mertem kinyitni szemeimet. Féltem mit látnék, hogy beleég majd az agyamba az a kép és soha többé nem fogok tudni aludni, ahogy ő sem képes saját emlékeitől. De.... aztán hallottam még valamit.


Aim POV

Hallottam hogy jönnek. A rengeteg hang közül, melyek fülembe szóltak a közös csatornán, kiszűrtem őket. Siettek értem, mert mikor földre kerültem szóltam nekik, hatalmas bajba kerültem, de nem reménykedtem, hogy időben odaérnek. Csak abban hittem, a srácokért érkeznek majd pontosan, de magamnak nem adtam esélyt. Mikor odatérdepeltettek mindenki elé már tudtam. Akkor elkezdtem visszatekinteni életemen, hogy van-e bármi, amit megbántam, ám semmi sem volt. Még azok a tettek sem, amik ezt a helyzetet eredményezték. Minden döntésemben nyugodt szívvel hittem, biztos voltam bennük és ugyan úgy tettem volna legközelebb is, ha kaptam volna rá esélyt. Nem figyeltem mit mondott a fegyveresek vezetője, csak gondolkoztam. Próbáltam nem kimutatni, mennyire rettegek is a haláltól, mert nem szerettem volna ráijeszteni a többiekre, főleg nem rá. Végül azonban visszatértem a jelenbe, ahova saját pisztolyom biztosításának zaja húzott. Hallottam a kérdést, felfogtam és másra sem tudtam gondolni, csupán arra, hogy ezt nem szeretném ha látná. Sohasem szép végignézni valaki agyának a szétloccsanását főleg nem akkor, ha azt a valakit szerettük.
-Csukd be a szemed. - kaptam el tekintetét és nagyon hittem benne, szót fog fogadni. Nem lesz makacs idol.
-Nem. - válaszolt. Mintha csak ezen múlna az, hogy meghalok-e, vagy sem.
-Semmi baj. Hunyd be a szemed. - próbáltam mosolyogni, mire végre úgy tett, ahogy kértem.
Majdnem elsírtam magam, mert utoljára láttam. De talán ez lehetett volna a legszebb amit pillanthattam életem utolsó percében, miközben Jihyo hangja is elveszett már fülemből. Nem volt többé miben hinnem, így én is behunytam szemeimet.

Ám végül másfajta dörrenést hallottam és tudtam, mozdulnom kell. Kipattantak a szemeim, majd még az ép oldalam felé indultam, hogy leszereljem az ott állókat, míg társaim a másik félen tisztogattak. Úgy tűnt, Jihyo tényleg leszerelte a mesterlövészt aki a nézőtérre szorult testőröket tartott sakkban, majd hozta is a puskát, hogy segítsen. Bár már kijött a gyakorlatból, hiszen a megmozdult ellenfeleket nehezebben találta el, de nem volt vészes, mert megmentett Daniellel együtt.
-Főnök hátra! - szólt nekem Daniel, miközben még fél kézzel próbáltam a falnak szorítva leszerelni egy férfit.
Tudtam, azért utasít, mert le akarja lőni, de nem meri, ha ott állok, így megadtam neki a lehetőséget és elléptem ellenfelemtől, kit azonnal kiiktatott társam.
-Jól vagy? - szaladtak oda hozzám a folyosó másik végéből, mialatt én visszavettem a köcsög kezéből a pisztolyom.
-Voltam már jobban is.
-Eltalálták a vállát és a mellkasába is belelőttek. - kelt fel helyéről RapMon és árulkodásba fogott - A földön is elverték. - jött oda hozzánk.
-És te jól vagy? - érdeklődött Daniel
-Igen, mert?
-Kicsit remegsz.
-Ki tudunk jutni? - váltottam témát, mert fontosabb volt az, hogy biztonságban megmeneküljünk, mint az, hogy ki, hogyan érzi magát.
-Igen. Egy helyen szorultak még sarokba a srácok, a túloldalt. - világosított fel Daniel - Küldtek oda egy embert, aki a másik mesterlövész puskáját szedte össze, hogy lője ki a támadókat.
-Van tapasztalata?
-Kevesebb, mint Jihyonak.
-Akkor te mész. - mutattam az említettre.
-Nem. - feleselt - Nem hiába nem vállaltam. Ezer éve nem gyakoroltam kizárt, hogy olyan messziről pontos lennék. Nem kockáztatom ártatlanok életét.
-Azzal már kockáztatod, hogy egy kezdőbbnek átengeded a lehetőséget. Te mész, mi kivisszük az idolokat. - adtam parancsba neki.
-És ha hibázok? Ha nem az hal meg akinek kéne? - bizonytalankodott.
-Akkor én vállalom a felelősséget. Na siessünk ki! Mozgás! - keltettem fel az embereket.
Ezúttal már nem egyedül kellett biztosítanom és nem olyanokkal a menetet, akiket két napja ismertem, hanem veterán profikkal. Így sokkal magabiztosabb voltam a vesztett kezem ellenére is. Szerencsére azonban ekkor már nem keveredtünk semmilyen harcba és könnyedén kijutottunk, bár néhány földön fekvő hullán át kellett lépnünk. Saját embereink és az ellenségé vegyesen feküdt a folyosón.

Amint kijutottunk én vissza szerettem volna menni Jihyoval, hogy megnyugtassam, jól fog neki menni, de az orvosok nem engedtek, bár talán jobb is. Már nem éreztem magamban annyi erőt, mint az elején, biztos a sok vesztett vér miatt. Így engem kórházba vittek és csak sokkal később kaptam a hírt, profi volt, ahogy gondoltam róla.


RM POV

Az után az este után sokáig nem találkoztunk. A díjátadó vérfürdőbe torkollott, ami nem tett túl jót a hírnevének. Hatalmas botrány vette körül, miközben majdnem az összes idolt kezelnie kellet a pszichológusoknak, köztünk pedig minket is. Furcsa volt főleg, hogy Aimért aggódtam végig a kezelések alatt is. Bár Danielék megnyugtattak, rendben van, csak lábadozik, ez nem segített. Sok rémálmom volt miatta és nagyon szerettem volna már látni, amit mondtam is mindenkinek, így pedig kérésem lassan meghallgattatott.
-Szabad foglalkozás Sejin? - érdeklődött Jimin hazafelé menet.
-Igen. Csak hazaugrunk, hogy le tudjatok pakolni.
-Szuper. Megyünk táncolni Kookie?
-Naná! - válaszolt neki a maknae, mialatt megálltunk a lakás előtt.
-Aimről nem tudsz valamit? - érdeklődtem menedzserünknél, míg a többiek kiszálltak az autóból.
-Nem. Sajnálom Nam.
-Semmi gond. - nyitottam én is ajtót.
Kivettük táskáinkat a kocsiból, majd felmásztunk lakásunkba, a szokásos kis lakhelyünkre. Sejin ment elől, ő nyitott ajtót, mögötte pedig Suga, aki egy pillanatra megállt a küszöbön, majd nagyot sóhajtva lépett arrébb és ledobta táskáját.
-Végre. Már kezdett az idegeimre menni. - mondta.
-Aim! - örült meg Tae, aki mögötte ment, mire a név hallatán sürgetni kezdtem a többieket, mialatt zsebre vágtam telefonon.
-Aim? - kérdeztem.
-Úgy tűnik. - léptünk be végre mindannyian a lakásba, mialatt Jin barátom válaszolt.
-Huh!
-Hello Nam. - ült a kanapén, melynek másik végében Daniel terpeszkedett, előttük a földön pedig Jihyo ült.
-Jobban vagy? - dobtam le cuccom ott, ahol álltam, majd odasiettem hozzá és a kanapé elé térdeltem felnézve rá.
-Hát... fogjuk rá.
-Jöttünk iszogatni. - szólalt meg Daniel - Bár főnök nem ihat a vérhígítók miatt, de majd kólázik.
-És nem adhattok neki alkoholt. Az én főnökömet nem idolok fogják kinyírni. - kötötte ki a szabályokat Jihyo.
-Rendben. - bólogattam - Hogy-hogy itt vagy? - fordultam újra Aim felé.
-Hallottam sokat emlegetsz. Gondoltam megmutatom magam, egyben vagyok. - mutogatott jobb kezével míg magyarázott. A bal látványosan sérült volt, mert nyakába kötve lógott.
-Hiányoztál. - pislogtam rá és nem érdekelt, mi lesz a következménye, ezt el akartam neki mondani - Azt hittem elveszítelek.
-Egy pillanatra én is. - uralkodott el síri csend az egész lakásban - De tőlem nehéz megszabadulni. Lassan szita leszek, de nem megyek akkor se sehova.
-A házból sem teheted ki a lábad. Örökké itt maradsz.
-Hát, ha azt nem is... de a ma este biztos nem megyek már sehova. Most hozzád jöttem és reggelig maradok is. Nem sok, de végre van időnk.
-Bárcsak soha ne érne véget.



(Vége! És most szünet, mert vizsgára készülök. Még Just watch me rész lesz szombaton, de aztán nem tudni, mert ez nagyon fontos vizsga. Muszáj sikerülnie! Szóval szurkoljatok! Remélhetőleg decemberben sikerül, ha nem, akkor január eleje. Imádkozzunk!
Facebook oldalunk --> LINK )

2016. november 12., szombat

Jin Birthday Szülinapi Fandom Project

Senki sem maradhat ki a sorból, így a legidősebb tag sem.

Jin szülinapján van lehetőségetek most részt venni, amire várunk mindenkit sok szeretettel. Gyertek el a felvételre is 20.-án, miután jeleztétek nekünk az eventnél, jöttök, de ha nem tudtok megjelenni küldjetek képet, ami a kritériumoknak megfelel!

Reméljük sokan leszünk!

Rap Monster&Amelie 9. rész

-Aim és a többiek? - pattantunk be a kisbuszba, ami értünk jött, miközben Jungkook érdeklődött.
-Későbbi géppel jönnek, ha jól tudom. - válaszolt neki Hoseok.
-Igen. A fokozott ellenőrzés miatt amúgy sem utazhattak a mi gépünkön fegyverrel. - folytattam.
-Azért kicsit félek így a MAMA-tól. - aggódott Taehyung.
-Nem csak te. De reméljük nem lesz semmi. - szólalt meg Suga is.
-Reméljük. Egy biztos. A legjobbak ott lesznek, ha baj van. - nyugtattam őket, bár én is aggódtam. Tényleg komoly fenyegetést kapott most a díjátadó, amitől mindenki kicsit rettegett.

A szállásunkat is egyedül foglaltuk el, testőrjeink nélkül, kik még javában szenvedtek az utazás gyötrelmeivel, mint kiderült. Bár a hotel szintén biztosítva volt mások által, hiszen sok banda ott foglalt szobát, ahol mi, de ettől még nem éreztük jobban magunkat. Köztük volt néhány barát is, így míg volt pár szabad percünk átmentünk felfedezni egymás lakáját. Ám sajnos nem sok időnk volt, mert dolgoznunk kellett már onnan is. V live-ot nyomtunk a fanoknak, egyszerre több kamerával, így tudtak választani, kiket néznek. Kicsit bepillanthattak így a szobánkba és kaptak rólunk egy képet, hogy hogyan is vagyunk, mire számítsanak a nap folyamán. Utána loholtunk tovább próbálni és edzeni a fellépésre. Este pedig még mielőtt vacsorázhattunk volna a MAMA-s ruhákat is fel kellett egyszer vennünk, hogy tökéletesen ránk igazítsák. Így korgó gyomorral estünk be a hotelba és rohantunk az étterembe.
-Milyen finom illatok! - ültünk le, majd már terítettek is nekünk a megszokott kínai forgóasztalon - Addig fogok enni míg ki nem pukkadok. - szemlélte Jin az ételeket.
-Én nem eszek sokat. - fogott válogatásba Jimin.
-De neked is kell. Egyél rendesen. Most jó formában kell lenned. - szóltam rá, mert gyengélkedett a koplalástól.
-Pont ezért nem eszek, hogy izmos testem maradjon.
-Ez nem megoldás Jimin. Ha megint elájulsz a színpadon, akkor a fanok újra aggódni fognak. Plusz ez egy MAMA. Rendben kell mennie.
-Jó-jó. Eszek.
-Majd én figyelem. - nézte Jungkook.
-De ne így! Ez zavaró. - szólt rá Jimin, majd tovább nézelődött az asztalon - Hallod Kook?...... Neee! - nevetett zavarában, majd a fiatalok bele is fogtak szokásos hülyéskedésükbe.
-Aimékről tudni valamit? - érdeklődött közben J-Hope.
-Elvileg már leszálltak. - válaszolt Suga.
-Réges-rég. Itt kéne lenniük. - folytattam.
-Itt szállnak meg? - lepődött meg Taehyung.
-Most nagyon közel kell lenniük, így a mellettünk lévő szoba az övék. - folytattam.
-És együtt fognak lakni a fiúk vele?
-Szerintem igen.
-Fura.
-Hát nálunk nem megszokott, de ők testőrök. Szerintem nem zavarja őket.
-Biztos nem. Gondolom volt rosszabb is már. - válogatott Suga az ételek közül.
Valójában én is furcsálltam és kicsit zavart is, de tudtam, ők tényleg főnök-beosztott viszonyban állnak. Daniel és Jihyo sohasem tekintettek volna úgy Aimre, mint más nőre, akiknek udvarolnának. De azért féltékeny voltam.

Miután sikerült megvacsoráznunk és mindent eltüntettünk az asztalról visszaindultunk végre szobánkba. Tele hassal egy ilyen hosszú nap után mindannyian fáradtak voltunk, ezért mindenki gyors zuhanyra készült, majd alvásra. Ugyan másnap még nem MAMA várt minket, de a főpróba igen, ezért ki szerettük volna pihenni magunkat, mert később ez lehetetlennek bizonyult már akkor is a beosztás miatt. Mikor azonban felértünk lakhelyünkre testőrjeink vártak minket.
-Sokáig ettetek. - kutakodtak, miközben Daniel üdvözölt minket.
-Hogy jöttetek be? - lepődött meg Jungkook.
-Az a mi titkunk.
-Mit csináltok? - jött is a következő kérdés Sugatól.
-Leellenőrizzük a szobátokat. - nézte át rendesen az egyik éjjeliszekrény fiókjait Jihyo.
-Minek?
-Poloska, kamera, vagy rosszabb. Biztonság kedvéért.
-Aim? - érdeklődtem én is afelől, ami a legjobban érdekelt.
-Fürdőt fésüli át.
-Köszönöm. - mentem is be hozzá, de még hallottam, ahogy a többiek beszélgetni kezdenek a fiúkkal.
-Engem is tanítsatok meg, hogy jöttetek be! - kérte a testőrjeinek Jungkook.
-Az illegálisra nem, a másik meg, cég. - válaszolt neki Daniel.
-Szia! - csuktam be magam mögött a fürdő ajtaját.
-Szia! Jól laktatok? - ügyet sem vetett rám, folytatta ki ellenőrzését.
-Igen. Milyen volt az utatok?
-Borzasztó. Nem elég, hogy már a reptéren is külön tortúra ment, útközben még plusz biztonságiak mászkáltak non-stop fel-le a folyosón. Majd itt megint egy órás kihallgatások voltak fejenként. Már azt hittem használni fogom a fegyverem, ha még egyszer valaki megfog minket.
-Mikor érkeztetek?
-Max két órája. - csukta be a szekrényeket és felém fordult - Nem rég.
-Hallom Danielékkel egy szobában lesztek.
-Igen... mért? - érdeklődött.
-Csak... furcsa. Férfiakkal egy lakájban.
-Munka. Féltékeny vagy? - vigyorgott.
-Nem. Csak érdekes.
-Ahha. Idol vagy, ismerem a fajtád.
-Fajtám? Ez kedves. - húztam a számat.
-Féltékenyek vagytok mindenre és mindenkire. Ne aggódj, ez csak munka. Mi csak alszunk ott.
-És nincs véletlenül szabadidőd? Egy kávéra, vagy valami.
-Sajnálom. Ez most nem az a pár nap Nam. Majd máskor.
-És a chat?
-Az maradhat persze. Na engedj ki! Van még mit átnézni.
-Rendben. - álltam félre az ajtóból, majd mikor a kilincsért nyúlt láttam, tényleg nem tökély a válla.
-És mi van a válladdal.
-Alakulgat. - lépett ki a fürdőből én pedig mentem utána.
-De ilyen kis fém pálcikákkal kell, nem? - ültek az ágyakon a srácok, miközben Kook faggatta Danielt.
-Lehet úgy is. - kutakodott még.
Rendesen átfésülték a szobánkat, miközben a maknae line próbálta belőlük kihúzni, hogyan lehet feltörni egy zárat. Persze a fiúk nem akarták ezt elmondani nekik, filmes tapasztalataikat sem erősítették, vagy cáfolták meg, csupán kitértek kérdéseik elől. Daniel szivatta a legjobban őket, míg Jihyo csak nevetett, Aim meg oda sem figyelt.

Majd mikor végeztek megbeszéltük a beosztásokat és a különböző protokollokat. Minden lehetséges esetet felvázoltak nekünk, hogy mikor mit kell tennünk. Kicsit fáradtak voltunk hozzá, így meglepetésként ért mindannyiunkat, amikor felmerültek azok a témák, hogy hogyan reagáljunk, ha fegyverrel rohannak le minket. Kicsit lesokkoltunk, de ők csak magyaráztak tovább. Majd miután megbeszéltünk szerintük mindent, magunkra hagytak. Mi csak ültünk helyünkön és pislogtunk pár percig. Villámcsapásként ért, habár tudtunk jól a fenyegetésekről, de... valahol tényleg azt hittük, kamu az egész, nem éri meg vele foglalkozni. Ám ők nem. Felkészültek jobban, mint bármikor.
Miután magunkhoz tértünk végre elkezdtünk megzuhanyozni majd egyesével bedőlni ágyainkba, de nem tudtunk aludni. Izgulni kezdtünk és félni, ami ébren tartott mindannyiunkat.
Ezért másnap jó fáradtan keltünk. A főpróbán is hatalmasakat ásítottunk, miközben csak percekre láttuk testőrjeinket ahogy rohangálnak. Egész nap futkostak a helyszínen, beszéltek az összes staffossal és a helyszínről készült tervrajzokat tanulmányozták. Akkor már nem csak hárman voltak, hanem Aim még legalább négy ismeretlen embert irányított, akik láthatóan alátartoztak. Sokszor volt gondterhelt az arca egy-egy hosszabb beszélgetés után, miközben mi csak próbáltuk összerakni a fellépésünket és félszemmel figyeltük egymást. Talán pont ezért bénáztam annyit.
Nap végére azonban így is elfáradtam, ruhapróbán pedig legszívesebben állva aludtam volna, de a többiek is. Nagyon kimerültünk és vacsorázni sem volt kedvünk, de ránk erőszakolták. Három kedvenc testőrünk velünk evett, ők pedig kínoztak is minket, hogy szükségünk van energiára. Csak akkor engedtek fel minket, mikor már tényleg elfogyott minden étel. Aznap este is kaptunk fejtágítást, kis megnyugtatást, hogy ők látni fognak minket mindig, de lehet mi őket nem, de akkor se aggódjunk, mert ott vannak. Kaptunk kis vészhívót is mindannyian tőlük, így azonnal tudtunk szólni nekik, ha problémánk akadt. Ezzel sem nyugtatták meg a szívünket, mert egyre jobban féltünk. Túl nagy felforgás volt most a testőrök részéről, ami inkább félelmet keltett sokakban és bennünk is, mintsem biztonságérzetet.

Bár sikerült hamar elaludni így is fáradtan keltünk, de ekkor már idegesen is. Minden miatt aggódtunk ezúttal, nem álltunk meg csupán annyinál, hogy ki fog díjat nyerni, mit mondunk, ha esetleg mi kapunk, milyen lesz a fellépésünk stb., hanem továbbmentünk. Vajon ki fog ránk támadni? Na ilyen félelmünk még sosem volt, bár rengeteg rajongó tépett minket a reptereken, de ezúttal teljesen más miatt görcsöltünk. Pisztollyal még soha sem futottak felénk.
Ezért sokkal idegesebbek voltunk. Bár végig mellettünk voltak onnantól, hogy kiléptünk a hotelszobából, mégis izgultunk emiatt. Nyugtatgattak egész nap, de nem segített. Hiába tudatták velünk, golyó elé állnak majd, ez nem használt. Őket sem szívesen veszítettük el.
-Aim és a többiek már figyelnek, mi bent leszünk, csak ügyesen. - köszöntek el tőlünk, majd kiszálltunk az autóból.
Idegesen vonultunk végig a vörös szőnyegen, bár próbáltuk azt a látszatot kelteni, nyugodtan vagyunk. Pózoltunk a kameráknak ahogy szokás, majd egy rövid csevej után indultunk be elfoglalni helyünket asztalunknál. Nem láttuk testőrjeinket, egyiküket sem, ami kicsit zavart bennünket, de próbáltuk tényleg elhinni, ott vannak. Mikor leültünk és várnunk kellett nézelődtünk, őket kerestük, majd egy pillanatra ki is szúrta J-Hope Ameliet, de csupán ő egyedül. Mi nem láttuk és mozgásban volt, így mikor mondta, hol járt, hiába pillantottunk oda. Mindenesetre vigyázott ránk, ahogyan ígérte.
Görcsbe szorult gyomorral ültünk a MAMA megnyitóján, majd kezdtük el nézni ez előadásokat. Bár próbáltunk felengedni, táncikáltunk kicsit a számok alatt, azért tényleg idegesek voltunk, ami egyre rosszabbodott. Jött az egyik kategóriánk, amelyben jelöltek, így még feszültebbek lettünk pár pillanatra. Izgultunk már azon is, mikor pedig mi nyertük meg, leesett az állunk. Nem hittük, hogy rögtön az első jelölésünket el is visszük. Felmentünk a színpadra majd átvéve a nyereményünket mondtunk gyorsan pár szót. Nagyon boldogok voltunk, onnan fentről pedig megpillanthattuk testőrjeinket itt-ott, bár nem sokat láttunk belőlük, de ez megnyugtatott kicsit mindannyiunkat. Miután pedig végeztünk és a másik néhány díjat is átadták, kezdődött az újabb fellépési blokk, így rohantunk hátra átöltözni, mert abban mi is részt vettünk.
Kapkodtunk, sürögtek-forogtak körülöttünk az emberek és sikerült időre elkészülni. Felsorakoztuk a színpad mellett, miközben megjelent ott Daniel is egy ismeretlennel. Az ő feladatuk az volt, hogy ott vigyázzanak ránk, míg a többiek a közönségben voltak továbbra is elszórtan. Jelenlétük ezúttal is nyugtatólag hatott ránk, így tudtunk koncentrálni a koreokra amik szerencsére gördülékenyen mentek. Hiba nélkül letudtuk részünket és rohanhattunk is vissza asztalunkhoz, hogy innentől már végig ülve élvezzük a díjátadót.
Közben kezdtek szertefoszlani félelmeink. Ment a műsor elég gyorsan, bár lehet csak azért tűnt így számunkra, mert idegeskedtünk, de hamar végére értünk, miközben még kétszer fel kellett sétálnunk a színpadra díjakért amik csak egyre jobban felvidítottak minket. Tényleg megnyugodtunk, már nem volt sok hátra, amikor mozgolódni kezdett a tömeg tőlünk hátra és még az MC-k is megálltak beszédjükben. Mindenki megfordult, nem értette senki, mi az a kis hangzavar, majd megfagyott a vér is bennünk, amint a testőrök megjelentek mindenkinél és sietősen felállították ügyfeleiket.

-Mozgás! - tűntek fel mellettünk Aimék.
-Mi? - pislogtunk rá meglepetten.
-Felállni és futás!
-Minek? - kérdeztünk vissza, pedig megbeszéltük, nem tesszük, csak csináljuk amit kérnek, de annyira ledöbbentünk, hogy nem tudtunk értelmesen reagálni.
-Mert én azt mondta! - húzta fel Aim Kookot és Taehyungot karjaiknál fogva, miközben pisztoly dördült - Futás!
-Mozgás! - tessékeltek minket a kijárat felé, de a fegyverhang után vitt a lábunk is magunktól.
Miközben a kijárat felé szaladtunk más idolokkal és testőrjeikkel együtt, élen jó néhány fegyveres őrangyallal, még szemünk sarkából láttuk, az MC-ket is menekítik, de nem túl sikeresen. Egy testőr fennmaradt a színpadon, amitől elakadt lélegzetünk.
Jihyo rohant a kis csapatunk élén és biztosította az utat. Egy folyosóra értünk, a sarkon pedig megállítottak bennünket és a falhoz tessékeltek. Az élen haladók előrementek megtisztították a terepet, mialatt visszanézve még ráláttunk a kiürült nézőtérre, ahol fegyveres emberek sétáltak az első lövés irányába pont úgy, mint a katonák. Harc indult, mi pedig idegeskedtünk, hisz önmagunkat nem tudtuk megvédeni most.
-Indulás! - fordultunk be a sarkon és sietve mentünk a következőig, amin már túlhaladtak a fiúk, hogy biztosítsák tovább is a kiutunkat.
Elhaladni készültünk egy elágazásnál is, melynek kezdetén szintén állt egy fegyveres, hogyha onnan jön valaki, lelője azonnal. Már készen volt, a sarokra célzott, mi pedig közeledtünk felé. Majdnem az utolsók voltunk, így Aim a sarkunkban járt, ezért talán kevésbé féltünk, mint a többiek. Ő nem rohant előre, akárcsak mások testőrjei, hanem végig ott maradt a hátunknál. Már nem kellett sok és elértünk volna mi is a kereszteződésig, ám az ott álló férfi lőtt és üvöltött. Amelie azonnal elkapta Jin pólóját és visszarántotta, mialatt mi is megtorpantunk még pár idollal együtt. A testőr folyamatosan lőtt és fedezékbe akart hátrálni a többiek után, de neki már nem volt szerencséje. Épphogy csak belépett egyik lábával a fal mögé, eltalálták. Elengedte fegyverét és megszakadt terve, majd halálos golyót kapott, így a földre rogyott.
-Leülni! Mindenki a falhoz! - nyomott földre minket és a többieket is Aim, akiket nem is kellett volna védenie - Erősítést kérek! Jihyo, fordulj vissza! - szólt fülesébe, de valószínűleg társa nem tudott, mert látszott rajta, izgulni kezd.
-Aim! - remegett J-Hope.
-Semmi baj. Maradjatok itt! Bármi történik nem mozdultok. Nem pofáztok vissza, csináljátok amit kérnek!
-Itt hagysz? - kerekedtek el szemeink.
-Eszem ágában sincs. Itt maradtok! Nem mozdultok! - állt fel és rohant ahhoz a sarokhoz, ahol a minket védelmező férfi feküdt a földön én pedig csak reméltem, nem fog mellé feküdni. De kinézett a sarkon, bennem pedig az ütő is megállt.

(Folytatjuk az utolsó résszel. Befejezés következik. :3
Facebook oldalunk --> LINK )

2016. november 10., csütörtök

Álljon meg a hegyi menet!!!

"Amikor az emberek nem tudják, mikor lépik át a határt."

MOST VOLT ELÉG!!!
Drága olvasóm, aki örüljön, hogy nem illetem jelzővel. Még egyszer számon mersz kérni a ficim alatt, hogy "megígérted, hol van már az a rész, mikor jön?", vagy meg mered nekem írni konkrétan mit írjak bele, úgy kibannollak innen IP cím alapján, hogy a blog linkjét sem fogod látni soha! Mit képzelsz ki vagy te?! Ha ennyire akarod azt a sz*ros részt írd meg magadnak! Bár előre szólok, ha hasonlít a mi ficinkre, plágium!!! Akkor meg a csoportokból bannoltatlak ki!

Tudjad már hol a határ! Nagyon gyorsan húzd össze magad!!!

Ez pedig mindenkire vonatkozik, bár eddig nem volt baj senkivel. Remélem, nem szoktok rá erre a hülyeségre!

2016. november 8., kedd

Rap Monster&Amelie 8. rész

-Sohasem fognak rájönni. - értek össze lassan ajkaink, majd megkaptam azt, amire vágytam.
Életemben először csókoltam őt és bár megegyeztünk benne, soha többé nem fog hasonló történni, én azért reménykedtem. Reméltem, változnak lassan a dolgok, fenntarthatjuk a kapcsolatot, de mélyíthetünk is majd rajta és haladhatunk. Ám ez az álmodozás az első csókunk közben még nem merült fel bennem, mert akkor csupán egy dologra koncentráltam. A nyakamon végigsikló lágy kezére, melyről senki sem mondta volna meg, meg tudna ölni, ha akarna. De nem állt szándékában a gyilkolás, csak az érintés. Az érintés olyan helyen, ahol azelőtt még soha senki. Az a pont pedig csak rá várt, ő rá és puha ujjaira.

A puszinak indult tettből mély csókba estünk lassan, lépésről lépésre. Élveztünk, mindkettőnket boldoggá tett és láthatóan ő elfeledkezett arról, hogy mért nem szabadna azt tennünk amit, hiszen felülve sarkaira úgy hajolt le hozzám továbbra is, mintha nem épp milliónyi szabályt szegett volna meg. Forró ujjai valóban olyan helyen jártak, melyet mások csak kerülni szoktak és én is rejtegettem. Műtét okozta hegeken siklottak végig, mintha ott sem lennének, mintha nem csúfítanák testemet. Féltem abban a pillanatban, meg fogja szakítani csókunkat, de nem tette és ettől csak még bátrabbá váltam. A Rómeó és Júlia erkély jelenet szerű felállásunkat megborítottam. Felemelkedtem, így végre nem kellett görnyednie hozzám, majd magamhoz öleltem derekánál fogva. Jól esett testének melegsége és az is, hogy bújt karjaimba továbbra is, ám már csupán néhány percig. Lassan elvált tőlem, de nem szólaltunk meg. Ős sem mondott semmit csupán lihegett nyakamba, amit igazán nem kellett volna, végül szinte egyszerre engedtük el lassan a másikat. Nem mertünk egymás szemébe nézni, azt hiszem mindketten zavarban voltunk, így szótlanul feküdtünk helyünkre, majd aludtunk el édes álmainkba merülve, ahol sosem váltak el ajkaink egymástól.

Reggel motoszkálására ébredtem. Pakolászta cuccait, épp táskájába túrta vissza azokat, miközben mellénye rajta csüngött, mint mindig. Mikor kinyitottam szemeimet ez volt az első, amit megpillantottam és mozdulatlanul bámultam. Gyönyörködtem benne, ám nem tudtam teljesen a fránya felszerelése miatt. Szúrta a szemem, hogy otthonomban is pisztoly van nála, és golyóállómellény rajta. Szerettem volna, ha megszabadul tőle, legalább míg zárva az ajtó, de valószínűleg soha sem vette volna le a kedvemért sem.
-Oh, ébren vagy? - fordult meg, amint fegyverét eltette - Jó reggelt!
-Neked is.
-Hozok magamnak reggelit, kérsz te is? Hozassak?
-Nem. Köszönöm.
-A portán csere volt. Újak vannak itt, de már Danielék is lent meresztik a seggüket. Én még hazaugrok mielőtt újra találkozunk. - vette fel táskáját - Bármi baj van a fiúk ugranak. Kellemes napot addig. - indult a kijárat felé.
-Mikor jössz vissza? - ültem fel.
-A fotózásotok közben valószínűleg. A végére kell odaérnem, de sietek. Szia Nam!
-Szia!
Váltunk el egymástól és máris hiányozni kezdett. Arról az estéről utána jó pár napig nem beszéltünk, de ő lényegesen kedvesebb, türelmesebb lett mindannyiunkkal. Már meg sem lepődtünk, nem is érdeklődött senki, mi ez a változás, mert megszoktuk tőle ezeket a hullámokat. Csak örültünk és nem érdekelt a dolog miértje, bár én tisztában voltam vele. Másra sem tudtam igazából gondolni, csak az járt a fejemben, ha a közelemben volt, hogy mennyire meg akarom csókolni újból, de persze nem lehet. Mások előtt nem. Ezért igyekeztem magunknak külön időt találni, bár igazán nehéz volt. Neki is felvetettem ötleteimet, de ő elvetette. Minden este chateltünk és én minden alkalommal megemlítettem ezt neki. Az aktuális tervem megosztottam vele, de ő visszadobta. Rosszul esett, ám nem tudtam vele mit kezdeni mindaddig, amíg egy este egyedül nem maradtam a stúdióban, mert elfogott az alkotási vágy, melynek több előnye is volt. Új számokat írhattam és... értem jöttek.
-Mehetünk? - lépett be köszönés nélkül, én viszont annyira elmerültem munkámban, hogy rá sem néztem.
-Mindjárt.
-Rendben. - várt türelmesen. Nem sürgetett, pedig számítottam rá, hanem csendben állt az ajtóban, míg fel nem keltem székemből és végre meg nem pillantottam.
-Mit hoztál?
-Vacsorát. Gondolom nem ettél. - emelte fel a szatyrokat - Hazaviszed vagy...
-Van választásom?
-Igazából úgy terveztem, kapcsolsz zenét és megvacsorázunk itt, de ha fáradt vagy akkor menjünk. Ha miattam leszel fáradt és bajod lesz, engem ölnek meg.
-Nem nem. Maradunk akkor. Visszanyomom a laptopot, kapcsolok zenét. - kaptam az alkalmon. Olyan régóta szerettem volna vele tölteni egy kis időt, hogy ez a lehetőség kihagyhatatlannak bizonyult. Végre, egy randi. Csak én és ő, senki más. Istenem, az a pillanat. El nem tudom mondani mennyire boldoggá tett.
-Tudom, - pakolt ki a szatyorból az asztalra - nem egy olyan randi, mint amilyet szeretnél.
-De. Ez pont olyan, mint amilyet mindig is szerettem volna. - fogtam meg az egyik dobozt - Köszönöm.
-Akkor te sem a szokásos, vacsi, mozi kombós ember vagy.
-Nem az a fontos mit, hanem hogy kivel. - bontottam fel a csirkét, mint kiderült - Szóval a lényeg, hogy veled és valami közöset. A hol, mit, mikor nem számít. Ne ne ne! - láttam meg hogy a földre akart leülni, mire megfogtam kezét - A székembe. Ha már randizunk. - mosolyogtam Aimre.
-Most az egyszer, csak hogy férfinek érezhesd magad. - foglalt helyet.
-Ezzel el is rontottad. - pattantam fel az asztalomra.
Életemben nem ettem még olyan finom csirkét, mint akkor, bár szerintem jelenléte és mosolya tette olyan ínycsiklandóvá. Az az este lett létezésem legszebb pillanata. Beszélgettünk és sikerült megnevettetnem, miközben az általam írt dalok szóltak. Talán nem egy megszokott randi volt, de pont ezért bizonyult tökéletesnek. Mert különleges volt, akárcsak mi ketten.

-Mindened megvan? - léptünk ki a stúdióból, én pedig bezártam.
-Igen. Mehetünk. - fordultam felé. Az autóhoz sétáltunk, mikor pedig odaértünk és ajtót akart nekem nyitni, mert ehhez hozzá volt szokva, hogy megteszi nekünk, furcsán mozdult, mit nem tudtam figyelmen kívül hagyni - Jól vagy?
-Csak meghúztam a vállam ma edzésen. - válaszolt, míg beszálltam az autóba. Miután ő is elfoglalta helyét és hazaindultunk folytattam csak aggódásom.
-És rendbe jössz?
-Nem vészes. Néha van ilyen. Kapkodtam most, mert siettem. Nem melegítettem be rendesen, de pár nap és semmi baja sem lesz.
-Már nincs messze a MAMA. Szerinted addigra jól leszel?
-Hát persze. Ne aggódj. Elpusztíthatatlan vagyok. - válaszolt.
-És MAMA előtt, ha meggyógyultál, lesz még egy hasonló randink? Mondjuk ezúttal nem a stúdióban, hanem egy moziban?
-Nyilvánosan nővel Nam? Lebukhatsz és én is.
-Vannak éjszakai mozik a romantikusoknak. Ott senki sem fog felismerni minket. Meg be is öltözünk.
-Ezt még meglátjuk. Ti is sokat dolgoztok, én is. Majd kiderül.
-Nincs kedved.
-Veszélyes. - grimaszolt.
-Akkor, ha kitalálok egy eldugott randit, randizol velem újra?
-Lehet róla szó.
-Köszönöm. - nyugodtam meg, majd el is kezdtem ötletelni, hova vihetném el legközelebb.

Miután kirakott és megbizonyosodott benne, biztonságban felértem a lakásunkba, hazament. Engem pedig odafent kedves barátom kapott el.
-Sokáig dolgoztál. - jegyezte meg. A nappaliban tanult. Hagyta Sugat aludni.
-Fogjuk rá.
-Aim hozott haza?
-Igen.
-Hmm. - hümmögött. Nem volt hülye. Annak ellenére, hogy nem mondtam senkinek semmit, ő bizonyára tudott a dolgunkról.
-Többiek alszanak?
-Már órák óta.
-Akkor megosztanék veled valamit. - ültem le mellé.
-Rendben. - csukta be könyvét - Figyelek.
-Szeretem Ameliet.
-Ez nem volt kérdés. Újat mondj.
-Igen gondoltam, hogy nem vagy hülye. Ma randiztunk miután értem jött a stúdióba.
-És lebuktatok?
-Nem. A stúdióban vacsoráztunk. Viszont újabb randit szeretnék és nem akar nyilvános helyre menni. Tudnál segíteni?
-Gondoltam, hogy nem csak dolgoztál ma. De mielőtt tanácsot adnék. Történt már valami köztetek? - érdeklődött.
-Megcsókoltam már. Egyszer még korábban. De azóta semmi.
-Értem. Nos. Zárt helyek ahol nem láthat senki.... nem túl romantikusak. De talán már kész a fényfüzér kert. Ott sötét van, ha maszkot húztok, nem ismernek fel. Menjetek oda. Szerintem remek randihely.
-És zártra valami ötlet? Ha ez nem feküdne neki?
-Vannak nagyon drága éttermek VIP asztalokkal. Nem hiába drága, a titoktartást is fizeted. Odavidd.
-Rendben. Tudnál mondani párat?
-Keresünk majd a neten. Most még lenne pár fejezet amit el kéne olvassak. Majd holnap. Vagy... sürgős?
-Nem. Köszönöm! - álltam fel társam mellől - És megtennéd, hogy senkinek sem adod tovább?
-Ez természetes. Nem hiába nem tud róla most sem senki. Majd ha te akarod, elmondod. - pislogott rám fáradtan.
-Köszönöm. Jó éjszakát hyung!
-Neked is. - mentem zuhanyozni miután elköszöntem tőle.

Másnap azonnal kerestünk néhány éttermet, persze a lehető legnagyobb titokban, ám Danielt és Jihyukot azért megkérdeztem, szerintük melyik a legjobb. Elvégre ők értenek a biztonsághoz és a titokhoz. Mindről elmondták véleményüket, majd rám hagyták, válasszak. Onnantól meg is volt a két tervem a randevúra és elkezdtem Aimet fűzni. Napközben persze nem tudtam, ám esténként közös chatünkben mindig. Ajánlgattam neki, mialatt ő folyton azzal jött, túl szoros a beosztásunk, nagyon fáradt lennék. Őszintén, ez érdekelt a legkevésbé. Vele akartam lenni, ám ez igen nehezen ment, ami engem egyre jobban frusztrált. Erre pedig csak rá tett egy lapáttal, hogy a MAMA előtt pár nappal tartott edzésünkön, mikor megjelent atlétában, sportöltözetben, kilátszó vállán rengeteg sporttapaszt fedeztem fel. Az ezelőtt is feltűnt, nem javult meg teljesen a válla, de nem tudtam, hogy ennyire rosszul van. Valami sérülés folyton érte szegényt, ami engem csak egyre jobban bosszantott.
-Még rossz a vállad? - kérdeztem, mikor megjelent a teremben.
-Igen. Rosszalkodik. Kezdhetjük az edzést, melegítsetek be!
-MAMA-ra jól leszel? Már csak pár nap. - aggódtam.
-Igen nyugi.
-Hogy fogsz minket sérülten megvédeni? - érdeklődött Jimin.
-Ez nem akadályoz meg abban.
-Viszont míg nem kap adrenalinlöketet, addig ti könnyebben tudjátok leteperni. - vigyorgott Daniel felkészülés közben.
-Ezt csak hiszed.
-Megpróbáljuk?
-Majd ha marad időnk a végén. Ne a fiúktól vegyük el.
-Oké főnök. - vett vissza Daniel.
Én onnantól haragudtam rá kicsit. Direkt kérdeztem, minden rendben-e még akkor, mikor ez az egész megtörtént, azóta pedig  nem mondott erről semmit pedig tudja, fontos számomra. Olyan jól elrejtette fájdalmát és annyira keveset volt szemünk előtt, hogy nekünk fel sem tűnt, még szarul van.

Ezért aggodalmakkal vágtunk bele, vagy legalább is én, a MAMA előkészületeibe. Két nappal előtte már mentünk ki. Sajnos külön a testőreinktől, mert nekik más ellenőrzés kellett a fegyvereik miatt, mivel különleges fenyegetést kapott a mostani díjátadó, ezért vitték magukkal felszereléseiket. Minden banda a legjobbjait hurcolta ki magával és a gála is felkészült, ezért most kivételesen nagy volt a biztonság. Már kifelé vezető utunkon is érezhető volt. Egy gépen utaztunk két másik csapattal, akiket ismertünk és ők is elmondták, most különleges testőrséget visznek magukkal. Már a reptéren is nagyobb volt a biztosítás, mint szokott, mi pedig meg is lepődtünk. Általában kint mindig baj volt ezzel, de most hatalmas fegyelem uralkodott.
-Aim és a többiek? - pattantunk be a kisbuszba, ami értünk jött, miközben Jungkook érdeklődött.
-Későbbi géppel jönnek, ha jól tudom. - válaszolt neki Hoseok.
-Igen. A fokozott ellenőrzés miatt amúgy sem utazhattak a mi gépünkön fegyverrel. - folytattam.
-Azért kicsit félek így a MAMA-tól. - aggódott Taehyung.
-Nem csak te. De reméljük nem lesz semmi. - szólalt meg Suga is.
-Reméljük. Egy biztos. A legjobbak ott lesznek, ha baj van. - nyugtattam őket, bár én is aggódtam. Tényleg komoly fenyegetést kapott most a díjátadó, amitől mindenki kicsit rettegett.


(Folytatjuk :D Még egy, max két rész van hátra. De közben eszembe jutott, nagyon megszivattalak titeket tudat alatt. Ugye a történet legelején azzal indul a sztori, hogy csukja be RM a szemét, majd valami történt, valami szomorú elvileg. Nem rég pedig RM azt mondta Aimnek, nem fogja lelőni, de ha Aim akarja, ő lelőheti RM-et.... esküszöm én izgulok, pedig tudom mi lesz a vége. :D
Facebook oldalunk --> LINK )

2016. november 7., hétfő

Three sides of life 86. rész: Kételyek

-De mi baja lehet? - fordult felé Kook.
-Nem tudom. Kiderítjük fürdés után. Jössz? - mászott be a megtelő kádba.
-Igen. - válaszolt szomorkásan.
-Na! Semmi baj. Gyorsan pancsolunk és megyünk Seokjinhez megbeszélni ezt. Engem is zavar.
-Jó. - baktatott szomorkásan párjához.
-Nyugalom picur. Nem lesz baj.

Miután eltöltöttek majdnem egy órát a kádban szálltak csak ki abból és törülköztek meg, azt is csupán azért, mert kihűlt a víz és elfogyott már minden hab amivel játszhattak volna. Érdekes mód pedig az a majd hatvan percet nem perverz gondolatok járták át, hanem egyszerűen csak beszélgettek és kellemesen együtt töltötték az idejüket. Mint egy normális pár, kik tényleg szeretik egymást.
-És most hyung! - tekerte derekára a törülközőt Jungkook.
-Kiszedjük belőle, mi a probléma. - követte példáját Taehyung, majd együtt elhagyták a fürdőszobát.
Először a konyhába mentek, hiszen azt mondta párjuk, vacsorát csinál, ám ott már csupán egy üres levesez doboz ácsorgott egyedül a pulton. Így a hálóba vitte őket következő útjuk, ahol Seokjin már aludt az ágyban. Nem úgy tűnt, mint akinek tényleg ez volt a terve, hiszen a takarókon feküdt. Inkább azt sugallta, rájuk várt, csak elfáradt a nap folyamán, ezért elszundított.
-Kook öltözz fel! - szólt utána a lehető leghalkabban Tae, amint a kisebb ledobta törülközőjét és odamászott hyungjához - Mérges lesz, ha meztelenül alszol.
-Nem baj. Hyungh. - bújt Jinhez Kook.
-Végeztetek? - nyöszörgött álmosan társa.
-Igen. Elaludtál. - mosolygott rá.
-Bocsánat. - fordult hátára, miközben nyújtózott egyet.
-Nem baj. Aludjunk. Takarózz be! - húzta ki alóla az ágyneműt.
-Öltözz fel Kookie!
-Muszáj? Nem szeretnék. - szomorodott el.
-Nem akarom, hogy beteg legyél. Már Jjanggu is mászkál az ágyban. Nehogy összeszedj valami kellemetlent.
-Nem fogok. Had aludjak így! - kérlelte hatalmas szemekkel a másikat Kook.
-Te leszel rosszul. Felőlem akkor aludj. - fordított hátat a kicsinek, mire annak lélegzete is elakadt.
Ledöbbent arccal nézett Taetaera, ki szintén nem értette, mi ez a nagy változás hirtelen, ezért pedig fintorgott, de nem szólt egyenlőre semmit.
-Felöltözöm. - nyelt nagyot, majd lemászva az ágyról keresett magának ruhát.
Nem mondott egyikőjük sem semmit, csupán Taehyung simogatta a legkisebb hátát miután magukra öltöttek valami pizsamaszerűt, végül bemásztak az ágyba.
-Jó éjt! - nyomott puszit Jungkook arcára, hogy kicsit megnyugodjon, de nem sikerült sajnos, hiszen Seokjin meg sem szólalt. Úgy látszik azonnal vissza is aludt, amint megfordult.
-Hyung! - ült fel a fiatalabb párját nézve, de az nem mozdult - Jó éjt hyung! - hajolt át társa felett és csókot lehelt arcára, mire csak kicsit mocorgott legidősebb párja, de semmi több.
Így Kook Taehyungot ölelves aludt el, hátát mutatva Jinnek, ami nagyon rosszul esett neki, de szívére vette a másik esti viselkedését és szomorúságában fiatalabb feléhez menekült.

Reggel természetesen Seokjin kelt elsőnek, ki csak megnézte az ölelkező fiatalokat, megigazította takarójukat, majd otthagyta őket. Nem szerette volna felkelteni társait, így kiment Jjangguval a nappaliba, főzött magának egy kávét, végül pedig letelepedett tévét nézni kutyusával, miközben gondolkozott. Videókat kéne néznie, tájékozódnia, hogy képben legyen majd ő is, ha a kicsik tényleg bele akarnak kezdeni ebbe a plusz dologba, ami neki annyira nincs ínyére.
-Megvársz Jjanggu? - kelt fel a kanapéról, majd letéve kávéját az asztalra indult a hálóba - Hát persze, hogy nem. - sétált nyomába a kutyussal - Ne keltsd fel őket. - álltak meg az ajtóban és óvatosan nyitott be Seokjin.
Igyekezte halkan kicsempészni a laptopját társai mellől, miközben Jjanggu végig lába alatt volt, még nyüszített is kicsit, bár az inkább azért volt, mert fel akart mászni az ágyra, mialatt Jin elvette az éjjeliszekrényről gépét.
-Mmmm. - mocorgott Tae - Jin? - fordult hátára, majd társára pillantott.
-Bocsánat. Nem akartalak felkelteni. - nézett Taehyungra - Aludjatok még. - mosolygott halványan.
-Mit csinálsz?
-Csak kimegyek netezni, meg filmezni. Pihenjetek csak. - indult is az ajtó felé - Jjanggu gyere ide! - hívta magához házi kedvencét, majd halkan becsukva az ajtót hagyta ott párjait az ágyban.
Taehyung álmos volt ugyan, de nem szeretett volna visszaaludni. Beszélni akart Seokjinnel ami a viselkedését illette, ezért pislogott még pár percig a plafonra, hogy összeszedje bátorságát, végül óvatosan kihúzva kezét a legkisebb alól ő is kiment a nappaliba.
-Jin? - állt meg a folyosó végén társát nézve.
-Hm? - nézett rá - Felkeltél mégis? - hajtotta lejjebb laptopja monitorját.
-Igen. Beszélnünk kellene.
-Tényleg? Miről? - pislogott meglepetten.
-A tegnap estéről. - ment oda hozzá Taetae, majd leült mellé - Mit csinálsz? - érdeklődött, amint Jin lecsukta laptopját.
-Semmit. Neteztem. Miről kell beszélnünk?
-Furcsa voltál tegnap. Érdekesen viselkedtél. Valami baj van?
-Nincs semmi.
-Akkor mért voltál goromba este Kookkal?
-Hm? - nem értette.
-Hátat fordítottál neki, miután úgy beszéltél vele. Olyan érzést keltettél, mintha egyáltalán nem érdekelne.
-Ez nem igaz. Csak fáradt voltam. Nem akartam veszekedni.
-De goromba is. Kooknak rosszul esett meg én sem értettem. Az még elment volna, hogy otthagysz minket a fürdőben, még beszélgetni sem maradsz bent, de ez, hogy ilyen goromba voltál. Biztos nincs baj? Minden rendben.
-Igen. Csak fáradt voltam mondom.
-Mért nem hiszek neked? Min gondolkoztál a zuhany alatt?
-Nem fontos. - állt fel Jin.
-De igen, az. Biztos köze van ehhez az egészhez. - ment utána a konyhába Tae - Jin érzem, hogy nem mondasz el valamit. Ne csináld ezt. Akkor mi értelme, hogy vagyunk, ha nem mondasz el mindent?
-Te sem mondtál.
-Ez fájt. - torpant meg Taehyung - Mi a baj?
-Bocsánat. - sóhajtott - Semmi. Nem fontos. Megoldom és nem kell emiatt aggódnotok.
-Az ég szerelmére már! Azért vagyunk egymásnak, hogy együtt oldjuk meg. Ti is segítettetek nekem, mellettem voltatok, együtt oldottuk meg. Te miért nem hagyod, hogy segítsünk? Csak mert fiatalabbak vagyunk? Nem olyan tapasztaltak?
-Erről szó sincs. - fordult meg és megtámaszkodott a pulton.
-Akkor meg? Nő van a dologban? Vagy már nem szeretsz a múltam miatt? Kiábrándultál? Nyugodtan mond meg, ha ez van, gondoltam hogy ez lesz.
-Lassíts! Ne gondolj ilyesmire. Közelében sem jársz a dolognak. Én csak... Ti tapasztaltabbak vagytok.
-Ezt igazán kétlem.
-De azok vagytok. Ti... ti ki akartok próbálni valamit, aminek gondolatától már a szívetek is gyorsabban ver, de engem meg... nem hoz lázba. Kicsit sem, inkább... az ellenkezője. De nem maradhatok ki, mert ti szeretnétek, nem mondhatok ellent. Én a kedvetekben akarok járni, de ötletem sincs erről az egészről. Hozzá sem tudok szólni és inkább félek tőle, mintsem felizgat.
-Te most a kellékek kihasználásról beszélsz?
-A szado-mazo szexről, igen. Annyira... nem vonz. És ez rossz, mert így vagy magamra erőltetem, amitől félek, mert nem akarom megkockáztatni, hogy emiatt elmenjen a kedvem mindentől, vagy nem is szállok be, akkor viszont kimaradok. Ti egyébként is nagyon jól kijöttök, megértitek egymást, jól tudtok beszélgetni, együtt mulatni, egy korosztály vagytok majdnem, de én! Én.... én kilógok. Az anya szerepét látom el inkább és ha ebből is kimaradok akkor teljesen kiesek. Elveszítelek titeket, pedig nem akarom. Bárcsak Kookra mozdultál volna rá és engem kihagytok. Akkor most nem kéne emiatt aggódnom, hogy elveszítelek titeket.
-Sose bántottál még ennyire, mint most.
-Én nem akarlak bántani csak frusztrált vagyok. Nem tudom mit kéne tennem. Félek, hogy teljesen más irányba fogtok menni, én pedig szépen elúszok itt. Kiesek végleg.
-Nem fogsz. Bár, ha már úgy gondolod, jobb lett volna, ha Kooknak udvarolok a kezdetektől fogva és nem neked, akkor lehet. Ha nem akarsz velünk lenni.
-De én szeretnék.
-Akkor meg mért gondolkozol ilyeneken? - ment oda párjához Taehyung - Mért kellett belőled harapófogóval kiszedni, hogy ez téged taszít?
-Mert tényleg aggódok.
-De akkor mond el és megoldjuk. Ha ennyire undorodsz tőle, akkor veled nem csináljuk. A picurt néha áthívom magamhoz, de nagyon ritkán, esküszöm neked, és akkor majd kiéli vágyait. Veled pedig a gyengéd szeretkezésnél maradunk. Nem lesz belőle baj. Jin. - fogott csípőjére és odabújt hozzá - Nem akarlak elveszíteni és pont nem egy ilyen hülyeség miatt. Ne aggódj emiatt, mert nem számít. Csak mond, mit szeretnél, mert ha nem mondod, akkor fogok hibázni és tényleg eltávolodhatunk egymástól.
-Szeretnék a kedvetekben járni. A picuréban is. Szomorú lesz, ha megtudja, hogy nem vagyok benne.
-Majd elmúlik neki. Még fiatal.
-De rossz érzés fogja eltölteni és tényleg nem is akarok kimaradni.
-Féltékeny vagy? - mosolygott Tae.
-Mért lennék az?
-Nem szeretnéd, mert taszít, de nem akarsz kimaradni. Féltékeny vagy, de kire?
-Mindkettőtökre. Lehet féltékeny vagyok, nem tudom.
-Aranyos vagy. - nyomott egy puszit Jin ajkaira, majd nyakába bújva ölelte meg, az idősebb pedig viszonozta - Azt mondtad, semmi elképzelésed ezekről a dolgokról. Utána nézzünk kicsit? Meséljek?
-Épp azt kezdtem el a laptopon, csak kijöttél.
-Utánaolvastál?
-Videót kerestem.
-Pornót nézel nélkülem? - engedte el párját Taehyung.
-Csak okulás miatt.
-És higgyem is el. - vigyorgott - Fogadjunk, nem szeretsz velünk szexelni, csak ilyenekre masztizni.
-Hogy lehetsz ilyen!
-Csak viccelek! - puszilta meg - Nézzük együtt. - fogta meg kezét, majd vonta magával vissza a kanapéra.
-Biztos vagy te benne? - húzta száját a legidősebb.
-Miért?
-Nem izgulsz fel ilyenekre?
-És ha igen? Itt vagy te. - vigyorgott Tae Seokjinre, miközben leült - Na gyere! Bevezetlek a világomba. - vette kezébe a laptopot.
-Nem lesz jó vége. - foglalt mellette helyet párja.
-Ennek csak jó vége lehet. - harapott alsó ajkába Taehyung.


(Folytatjuk! :D Sokan örültök most: Végre új rész. Japp! Végre. Igyekszem gyerekek, de úszok a tanulni valóban. De mivel mostanában ünnepeltük szülinapjainkat, így a héten szeretnék több ficit hozni nektek. :D Reméljük sikerül. Jah, és ezt még nem olvastam át, majd holnap. [Átolvastam már.]

Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK
Monsta X kampány --> LINK 
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )

2016. november 6., vasárnap

Just watch me 6. rész: Majd megtudjátok

-Srácok! - kezdte lassan Europe - Young! - próbálta leaderük figyelmét magára vonni, de nem ment - Csajok!...... Valaki! - tett még néhány kísérletet, majd váltott és elővette nemzetéből hozott tulajdonságát - EMBEREK! - üvöltötte el magát erélyesebb hangon, mire mindenki elhallgatott - Khm. - halkult - Szóval, elkezdjük? Gyorsan végzünk és utána szabad foglalkozás.
-Igen. - válaszolt leadere - Lovely, pakolj el! - fogtak is pakolásba mindannyian, aki pedig eddig is figyelte a fiúktól, az most is és ezúttal is kiszúrta Europe.
-Mi van már? - mondta hangosan.
-Semmi. - válaszolt neki.
-Ahhh. Hosszú este lesz. - fordult el tőle, miközben saját nyelvén sóhajtozott halkan.



-Nos. - ült le mindenki egy nagy körben a terem közepére, miközben RapMon széthajtogatta azt a lapot melyet Sejintől kapott a programmal - Sejin adta. Kérdések vannak rajta, amire mindenkinek kell válaszolni. Nem túl személyesek. Ismerkedésnek jó szerinte.
-Ennyi? - lepődött meg Suga - Azt mondta sokáig fog tartani. Néhány kérdés nem fog sokáig tartani.
-Húsz kérdés van rajta, azt szorozd fel tizeneggyel.
-Nem akarok most matekozni, hagyjál.
-Kétszázhúsz válasz. Az nagyon sok. - válaszolt V.
-Nem fogunk a végére érni. - húzta száját Lovely.
-De gyorsan kezdjük el, hátha.
A fiúk leadere hamar belevágott. Minden kérdés után meghallgatták mindenki válaszát, amik eleinte egy egyszerű interjúhoz hasonlítottak. Mért választottad ezt a szakmát, mit szeretsz benne a legjobban, mik az álmaid a jövőben? Majd jöttek egy kicsit személyesebbek is. Kedvenc állatok, filmek, zenék és miért ezek. Végül azonban eljött az is, hogy mesélniük kellett volna szülővárosukról, de annál a kérdésnél Europe külön volt említve. Konkrétumot nem kell mondania, csak valami apróságot.
-Egyáltalán nem fontos válaszolnod, ha nem akarsz. - pillantott rá Rap Monster és szinte mindenki más is.
-Szívesen mesélek, csak hiányosan.
-Ez az ő döntése. Ez rá van hagyva közöttünk, meg amúgy is. Bár mindannyian tudjuk, ez fontos marketingelemünk. - magyarázott Younjoo.
-Hát akkor, ha szeretnél nekünk mesélni.
-Mesélek, őőő. Hát.... Fogjuk rá, városban éltem. A fővárosunk mellett és oda is jártam iskolába. Sokat utaztam, sok emberrel találkoztam.
-Milyen országokban jártál? - kérdezte Jungkook.
-Gondoltam, hogy ilyesmi jön. Ingáztam Jungkook. Nálunk megszokott, ha nem ott élsz, ahol dolgozol, vagy iskolába jársz. Így mindennap több órám elment utazásra, míg beértem, meg haza, ekkor pedig sok emberrel találkoztam. Nem nyaralás miatt, napi rutin miatt.
-Mért nem költöztetek oda?
-Nincs ilyenekre pénzünk ott. Nem gazdag családból jövök.
-Akkor hogy sikerült ide eljutnod? - tette fel kérdését J-Hope.
-Hitellel és szüleim rengeteg munkájával. Halálra dolgozták magukat, hogy mindannyiunk megvalósíthassa álmát és én voltam eddig a legdrágább. Ezért fontos jól keresnem. Vissza kell fizessem, hogy testvéreimnek is lehessenek álmaik.
-Ez szép dolog. A családod részéről és részedről is. - kezdte egyre jobban tisztelni RapMon.
-Köszönöm. Akkor én nem is mesélek tovább. Jöhet a következő. - dőlt hátra és megtámaszkodott tenyerein Europe, miközben egyik csapattársa szintén mondott pár mondatot saját városáról.
Körbeértek a válaszokkal és folytatták tovább a kérdezz-feleleket. Volt még néhány, aminél inkább apróságokat mondott, de semmi tényt, mert nem szeretett volna kis támpontot sem adni a fiúknak, honnan is származik. Majd idővel talán el akarta nekik mondani, ám nem két nap után. Annyira még nem bízott bennük.

-Fél óra még. - nézett telefonjára Youngjoo - Jól elhadarta mindenki.
-Van még süti Lovely? - kérdezte a maknaet Lucky.
-Nem volt sok, elfogyott.
-Ahh. Éhes vagyok.
-Harminc percet még kibírsz. - állt fel Europe, majd cuccához sétált - Hazafele veszünk valamit.
-Addig szenvedek. - terült el a földön társa.
-Holnap nincs program itt, ugye tudjátok? - mondta a lányoknak RM.
-Igen. - válaszolt Young - Próbátok van, ha jól tudom.
-Igen.
-Mi erősíteni leszünk szerintem, bár oda nem raktak be semmi fontosat nekünk.
-Egész nap nincs semmi, csak egy BigHit megbeszélés igazából. - folytatta Lucky.
-Akkor nektek most fogják mondani, mit találtak ki. - hagyta ott őket Suga is.
-Kitaláltak valamit? - pislogtak rá a lányok.
-Igen, de majd tőlük megtudjátok. - válaszolt RapMon.
-Féljünk? - sétált el csapattársai mögött Europe cuccaival a sarokba.
-Nem kell. - szólt ezúttal Jin - Nem rossz, szerintem boldogok lesztek.
-De mi az? - érdeklődött a legfiatalabb.
-Mi nem fogjuk elmondani. Majd ők. - mosolygott rá kedvesen a legidősebb.
-Akkor nyugodtan alszok. - dobta le cuccai Europe, majd el is terült táskáját párnának használva.
-Maradjunk csendben esetleg? - kedveskedett J-Hope.
-Nem kell. Nem zavarja. - mobilozott Youngjoo.
-Bárhol, bármikor képes aludni. - barátkozott Lovely.
-Az jó.
-Ti is tudtok? Gondolom. Láttam videókon. - elegyedett beszélgetésbe Lovely a fiúkkal, majd a többiek is szépen lassan, míg Europe hallgatózott inkább.
Próbált aludni, de olyan hangzavarban, amit a többiek tízen csináltak, nem tudott főleg, mert nem is volt fáradt igazán. Ezért csupán figyelte a válaszokat, hümmögött egyet-egyet magában, miközben telt az idő, Sejin pedig késett. Addig viszont ők nem mentek onnan sehova.

-És most? - érdeklődött Lucky, amint hazaérve beléptek az ajtón, miközben ő éppen evett - Mindenki alszik?
-Még nem szerintem. Mert? - vette le kabátját Europe - Mit szeretnél?
-Animézni valakivel.
-Ráérek, ha szeretnél persze.
-Lovely?
-Nekem is tökély!
-Én csak fürdök, aztán csatlakozok. - indult a leader a mosdó felé.
Együtt ültek le este kicsit kikapcsolódni egy viszonylag hosszú nap után, minek legvégén végül Europe vitte ágyába maknaejüket, aki nyakába csimpaszkodva aludt tovább karjaiban, míg társa sétált vele szobájába.
-Nehéz vagy. - szólalt meg és választ várt, de nem kapott.
Csak ledobta a kisebbet, betakargatta, ahogy tudta, és ment saját dolgára. Csinált magának egy teát estére, miközben a konyhában megjelent leadere.
-Izgulsz? - támaszkodott meg a pulton.
-Mért kéne? - érdeklődött, mialatt kevergette italát.
-A Big Hithez megyünk megbeszélésre.
-És? Voltunk már és rég tudjuk, hogy holnap megyünk.
-De a fiúk tudják, miről lesz szó. Nekik elmondták. Ha ők tudják, biztos nagy dolog és fontos.
-Nagyon félted a karrierünket. - sóhajtott hatalmasat Europe.
-Hát eléggé aggódok.
-Feleslegesen. Van szerződésünk, úgy dolgozunk, ahogy mondják. Mitől félsz?
-Nem tudom. - kezdett járkálni - Új feltételtől, kifogástól, egy "Áhh, inkább mégse." szerződésbontástól.
-Nyugalom. - fordult meg bögréjével Europe - Nem lesz baj. Egy az, eddig semmi kifogás nem volt irántunk, kettő meg... jók vagyunk, a srácok is azt mondták, ne izguljunk. Inkább aludj drága leaderem. - sétált oda társához - Aludj és kelj kipihent arccal.
-Nem tudok aludni.
-Hahh! - hagyta ott Europe - Legközelebb nem is fogsz tudni róla, hogy Big Hithez megyünk.
-Én mindenről tudok. - szólt utána morcosan Young.
-Tudom. - ment szobájába Europe esti teájával.
Mielőtt elaludt volna Luckyval közös szobájukban még netezett kicsit telefonján és hazáját nézegette. Az otthoni helyzetet k-pop téren, saját hírnevüket és a BTS-ét, miközben próbálta kitalálni, hogyan fognak reagálni honfitársai az új ötletre. Reménykedett a legjobbakban, de sosem tudta megjósolni ezeket pontosan. Az emberek, főleg a rajongók, kiszámíthatatlanok voltak sokszor, így csupán imádkozott.
-Europe. - szólalt meg hosszú idő utána Lucky.
-Azt hittem alszol.
-Nem tudok.
-Te is a holnap miatt izgulsz?
-Igen. Mért tudnak a fiúk róla és mi miért nem?
-Holnap megtudjuk.
-De... miért ők tudnak róla először, ha ránk vonatkozik?
-Mert gondolom rájuk is vonatkozik.
-Ez bosszant.
-Ne foglalkozz vele. Holnap mindent megtudunk. Inkább pihend ki magad. Az előbb még álmos voltál.
-Most is.
-Hát akkor hajrá.
-Könnyen beszélsz. - pillogott a sötét plafonra társa - Iszok tejet. - kelt fel pár perc múlva.
-Remek ötlet. Attól legalább elalszol.
-Remélem. - ment ki a szobából Lucky.
Közben Europe is lassan kicsit aggódni kezdett, de ő inkább társai miatt. Túlságosan izgultak mindenért, a legapróbb dolgokon is idegeskedtek, ami nem tesz jót nekik. A jövőben pedig kifejezetten ártalmas lehet majd, ha beindulnak a dolgok. Erre ki kell majd találni valami megoldást.


(Folytatjuk! Bocsánat, fejem búbjáig vagyok a suliban. :(
Facebook oldalunk --> LINK )

2016. november 5., szombat

Vendég OS: Füstbe szállt élvezet (yaoi)

FIGYELEM!

A fiúk sohasem tették meg azokat, amik a ficiben olvasni fogtok. Mi sem ösztönzünk titeket droggal való visszaélésre, sőt! Ha lehet kerüljétek el, ne próbáljátok ki se. Nem kell csak azért, mert a haver csinálja. Ő hülyesége, ő fog tőle később komolyabban szenvedni.
Szóval a fici nem buzdít drogfogyasztásra, ezt csak egy író fantáziája! Felelősséget nem vállalunk.

Ezúttal pedig egy új író próbálta ki magát nálunk. Írását elolvasva kicsit dolgoztunk művén, most pedig kiadjuk.

Páros: VKook
Figyelmeztetés: Füvezés, 18+, trágár szavak, yaoi!
Írónő: HaNa
Blogja: LINK!

Jó szórakozást!!!



V POV


- Jimin told már ki a segged, mert elkésünk! - ordította RapMon - Még JungKook is hamarabb kész lett, pedig köztudott, hogy mennyire lassú!
- Héj! - morrant fel a maknae.
- Olyan, mint egy reumás csiga! - monda röhögve J-Hope.
- Héj héj! - fordult Hoseok felé, aki lassan már a földön feküdt a röhögéstől, amit saját 'vicce' váltott ki.
- Jövök már na. Előfordul, hogy nem indul simán a reggel - dübörgött le a lépcsőn Jimin durcásan.
Végre mindenki összeszedte magát, és indultunk is ki a repülőtérre.
Hollandia. Mindig is el akartunk oda menni, de nem találtunk rá alkalmat. Már maga az ország vonzott, a városok, emlékművek, de nem is ez volt az, ami miatt igazán ki akartunk ruccanni oda a bandával. Ami a legjobban vonz abban az országban, az a szabadság. A lehetőségek, amelyekkel csak ott élhetünk, és amit minden bizonnyal ki is fogunk használni. De még mennyire. Bár őszintén Kook-ot kicsit féltem, elvégre még csak 17 éves. Viszont nem a piától, meg a drogtól...hanem magamtól. Az első pillanattól kezdve, hogy megláttam, mocskos gondolatok férkőztek a fejembe, és a maknae arca lelki szemeim elé, mikor éppen a problémám orvosolom a tus alatt. Nem tudom meddig lennék képes visszafogni magam.
A repülőn JungKook mellé ültem, mert mindenki bevágódott aludni, csak a maknae mellé nem telepedett senki, mert tudták, hogyha rajta múlna, tuti senki nem aludna. De nagy meglepetésemre, mire elhelyezkedtem a kicsi már nagyban szuszogott. Biztos este sokáig volt fent. Elmerültem alvó arcában, ahogy édesen szuszog, néha picit megmozgatva magát. Tuti kényelmetlen kicsavarodva aludni, de nem is ő lenne, ha nem a leglehetetlenebb helyzetekben merülne álomba. Előhalásztam én is a szemfedőm, majd a legkényelmesebbnek bizonyuló pózban kezdem elszunnyadni, de hirtelen súlyt éreztem a vállamon. Kikukucskálva a szemem takaró anyag alól a kicsi kobakját pillantottam meg, ahogy vállamra pakolva fejét alszik. Nagyon aranyos volt. Perverz fantáziám ismét megtalálta gondolataim, de mielőtt még a repülőn nekiestem volna, gyorsan visszadőltem az ülés támlájára, és igyekeztem minél hamarabb elaludni.

- Megkérném az utasokat, hogy lassan szedelőzködjenek. Nemsokára megérkezünk.
A hangosbemondóra, és a maknae arcomat birizgáló ujjaira ébredtem fel. Átaludtam volna az egész utat? Körbenéztem, és már mindenki pakolászott. Összeszedtem magam, és én is elpakoltam táskámba, majd minden figyelmem a hisztiző maknae-ra szenteltem, ahogy panaszkodott, hogy mindenki aludt, és senki se foglalkozott vele. Mint egy gyerek, esküszöm. Folyamatos törődést, és figyelmet igényel. Naiv kis természete miatt pedig nagyon kell majd rá vigyáznom, a végén még szegény megismeri azt az oldalát az ottani életnek, amit nem kellene. Én teljes mértékben tisztába vagyok vele, hogy mi folyik arrafele. Nem ajánlatos egy ilyen aranyos pofinak fiúk közé menni. Mert még a hetero-ból is bisex-et csinál, elég rávigyorognia, főleg, ha a hapsi be van szívva.
Ajtóstul rontottunk be a hotelszobákba, ahol aludni fogunk. Jimin és Suga bepakoltak a két ágyas szobába, míg Hoseok, Jin és Nam a három ágyasba. Így maradtam én és Kook egy...FRANCIA ÁGYAS SZOBÁBAN? Ki a fasz ad két fiúnak egy ágyas szobát? Nem mintha nem akarnék Kook-kal együtt aludni, de sajnos tudom mit fogunk már első este csinálni, de azt nem, hogy mi lesz annak a következménye.

Nyugodtan pakolásztam a szobában, míg a kicsi az ágyon telefonozott, mikor Jimin rántotta ki az ajtót, és izgatottan ugrált a szobában.
- Mit csináltok még? Gyerünk már, még időben le kell érnünk, ha rendes anyagot akarunk venni! - cibálta fel Kook-ot az ágyról, aki lassan baktatott ki, meg nem állva a mobil nyomkodásában, majd engem is kitessékelt. Kiérve csak izgatott fejeket láttam, akik már alig várják, hogy keményen bedrogozzanak, és egy jó kis hetet eltöltsenek.
Még a tömeg előtt bevásároltunk mindent, és indultunk vissza a hotelba, ahol Hoseok-éknál telepedtünk le, mert nekik volt a legnagyobb szobájuk.
Én csavartam magamnak füves cigit, ami furcsa, mert magát a cigit nem bírom, de így...isteni. Megbeszéltük, hogy Kook-nak max csak a leggyengébből adunk, nem lenne jó, ha a kis tehetség tönkretenné magát. Én nem cicáztam, a második szálat már a legerősebb anyaggal töltöttem meg. Csak nyúltam a földön, élvezve a drog nyújtotta súlytalanságot, és lassan végigvezettem a tekintetem a társaságon, majd megpillantottam...egy lovat? Jah, nem. Csak Hoseok. Vagyis faszom tudja, de nem is érdekel. Folytattam a szemlém, közben végig a maknae fejét kutatva, majd hirtelen felbukkan közvetlen az arcom előtt, amit csak én láttam ennyire közel magamhoz, mert egy idő után mozdulatlansága ellenére picit eltávolodott tökéletes arca, és csak nézett.
- Mi a baj, kicsi maknae? - vigyorodtam el, mire belemászott az ölembe.
- Kipróbálhatom? - nézett rám üveges szemekkel. Nem éreztem a dolgok súlyát, semmi komoly jelentőségét nem találtam annak, amit teszek.
Mélyen beleszívtam a cigibe, majd a maknae hajába túrva húztam magamhoz, egyenesen szájába fújva a füstöt. Le sem tüdőzte, már nem is az anyag volt a lényeg. Bátortalanul kezdte mozgatni ajkait, mire én még közelebb húzva magamhoz vezettem át nyelvem szájába, ezzel átvéve az irányítást a csók felett. Készségesen karolt a nyakamba. Szenvedélyesen faltuk egymást, be nem telve a másikkal. JungKook reflexből előremozdította csípőjét, így megéreztem a már nem is olyan pici JungKookie-t, mire észbe kaptam. Elváltam tőle, és ő elégedetlenül sóhajtott. A szemei kéjjel voltak tele, amibe ismét elvesztem, de lassan kezdem észhez térni. Nem csinálhatjuk ezt. Nem bocsátanám meg magamnak, ha bántódása esne. Nehézkesen álltam fel, majd otthagyva a kicsit átvonszoltam magam a szobánkba, majd az ágyra ülve a maradék anyagot is elszívtam. Ennyitől is tele lett az egész helyiség a jellegzetes, mámorító szaggal, és füsttel. Mintha egy bár szobája lenne, ahol nem csukták be az ajtót. Sokkal hangulatosabbá tette. Bódultan dőltem el az ágyon, mélyeket lélegezve a levegőbe. Kell még. De nem mehetek vissza. Ekkor nyílt az ajtó, és a maknae lépett be rajta, kezében egy olyan cigivel, amit én csináltam...Jimin-nek. Ami most már a kicsi kezében díszelgett. Újra az ölembe mászott, és lemásolva az én módszerem kezdeményezett újabb és újabb csókot, míg el nem fogyott a kábítószeres tekercs.
- Ez...nem jó ötlet JungKook - nyeltem nagyot, mikor ficánkolni kezdett az ölemben.
- Nem szeretem, mikor a teljes nevemen hívsz - harapott fülembe, ezzel egy mély morgást kicsalva belőlem.
- Ahh Kookh... - halad lefelé apró puszikkal - Fejezd beh...nem leszh jó végeh...hah...ha így folytatod - alig bírtam egy épp mondatot kimondani.
- Ne fogd vissza magad, hyung - lökte előre csípőjét.
Azzal a lendülettel terítettem le az ágyra, magam alá gyűrve, és csuklóit összefogva nyomtam őket feje fölé a párnába. Ezzel maradék 'ne dugjuk meg keményen a maknae-t' pártoló gondolatom is elillant. Bár pontosan tudtam, hogy mindezt a drog váltja ki belőle, én mégis továbbmentem. Nyakát kezdtem apró csókokkal borítani, állvonalától haladva lefelé, kulcs csontjáig, ahol erősen megszívtam, mire egy halk nyögéssel válaszolt. Bőrén enyhén éreztem a füstös ízt, de nem zavart. Még így is édes volt, édesebb, mint gondoltam volna. Kezem bevezettem pólója alá. Lassan simítottam végig minden négyzetcentiméterét minden kockáját kitapogatva. Fogammal téptem fülcimpáját, és vékony bőrét. Jólesően sóhajtozott minden mozdulatomra. Próbáltam óvatos lenni, de eléggé felhúzott már azzal is, hogy önkéntesen feküdt alám, ő kezdeményezett. Egy percre sem jutott eszembe a következménye a helyzetnek. Élveztem, és akkor csak ez számított.
- Hyunghh! - csípőjét nekem nyomta, és hosszan felnyögött. Ezzel végképp elvesztettem az önkontrollom.
Megharaptam felső ajkát, majd mélyen megcsókoltam. Felültem vele, és megszabadítottam pólójától, majd sajátom is levettem. Visszafektettem, és egy mozdulattal szabadítottam meg melegítőjétől, boxerével együtt. Megszakítva heves csókunkat néztem végig rajta. Gyönyörű volt. Mindennél szebb. Látszólag nem zavarta, hogy simán lestíröltem, talán még élvezte is. Szenvedélyesen harapott alsó ajkába, majd engedte ki fogai közül a meggyötört húst. Levettem a felsőm, és JungKook ruhái után küldtem. Mellkasát kezdtem csókolgatni, melynek izmain feszesen feszült a selymes, fehér bőr. Kész élvezet volt színesebbé tenni. Egyik mellbimbójához érve óvatosan haraptam rá, mire kidomborította a mellkasát, és hajamba túrt. Nyelvem is bevetve a kényeztetésbe hangosan nyüszített fel, fejét dobálva. Áttértem a másikra, azt is jól megdolgoztattam. Édes hangjától már rendesen feszült a nadrágom. Felemelkedtem róla, majd levetettem nadrágom, és az alsóm is. Egész testemmel hozzásimulva kúsztam vissza hozzá. Annyira lélegzetelállító volt, ahogy alattam feküdt, csillogó szemekkel, lüktető mellkassal, szaporán szedve a levegőt. Bár nagyon magamévá akartam már tenni, olyan keményen, amennyire csak tudom, mégis mozdulatlanul meredtem szemeibe, ma este már sokadszorra elveszve bennük. El sem hittem, most tényleg itt van, kiszolgáltatottan, türelmetlenül várva, hogy magában érezhessen. Egyik kezével arcomra simítva emelkedett fel hozzám. Lágyan nyomta ajkait enyémnek, majd lassan mozgatni kezdte őket, amit rögtön viszonoztam is. Ezt a csókot messze nem a szenvedély irányította. Sokkal inkább tűnt szerelmes csóknak, és ettől hatalmasat dobbant a szívem. Csak élveztem Kook ajkait, és lassan kezdett úrrá lenni rajtam a dominancia, a vágy, a kielégítetlenség. Csókunk a pillanatok múlásával egyre hevesebb lett, gyorsan váltott át szenvedélyes csatába. Felültem, mire Kook jött utánam. Felém térdelt, majd nyakamba karolt, és úgy folytattuk a csókot, míg én lassan kezdtem tágítani egyszerre két ujjammal is. Teste megfeszült a kellemetlen érzésre, de egy Istenért sem eresztette volna el ajkaim. Addig-addig mozgattam ujjaim, hogy elértem gyengepontját, mire megremegett, és elengedve ajkaim felnyögött. Arcát nyakamba temetve lélegzett mélyeket, míg én folyamatosan ingereltem prosztatáját.
- Vh… - sóhajtott, majd csuklómnál fogva vette ki ujjaim magából, és minden egyéb nélkül ült rá merev férfiasságomra. Fájdalmasan nyögött, mikor farkam teljesen elmerült benne.
- Basszus Kookh! Hogy lehetszh ennyire...szűkh? - erősen kellett koncentrálnom, mert már ennyitől képes lettem volna elsülni. Nagyon szűk volt, és gondolom eléggé fájhatott neki, hiszen szemei is könnybe lábadtak. A kis türelmetlen…
Lassan elkezdett mozogni, még mindig fájdalmasan nyöszörögve. Kezem férfiasságára simítottam, hátha sikerül elfeledtetnem vele azt a kellemetlen érzést, azt az erős feszítést, ami nem engedett a gyönyörnek szárnyalni. A hirtelen érintésre megremegett, és jólesően felsóhajtott. Ütemesen mozgattam rajta tenyerem, míg ő kezdett gyorsítani tempóján. Hüvelykujjammal makkjára simítottam, mire egy pillanatra megállt a mozgásban. Élvezettel nyögött fel, enyhén rám szorítva, mire belőlem is kicsalt egy mélyebb morgást. Megemelte csípőjét, ám én egy határozott mozdulattal ragadtam meg, és ültettem olyan mélyen magamra, amennyire csak lehetett, mire lehetetlen magasságban, szinte már felsikított.
- Hyunghh! - háta ívbe fesztült, fejét hátravetette, és lélegzete is elakadt. Tátott szájjal hajtotta vissza fejét, majd szaporán kezdte venni a levegőt.
- Hah...Kookh... - ledöntöttem az ágyra, majd kíméletlen tempóba kezdtem. Olyan erővel löktem előre csípőm, hogy lassan kezdtem megérezni az izmaim, de nem érdekelt. Karomat szorította minden egyes lökésnél, mikor eltaláltam gyönyörközpontját, és vékony hangon felnyögött. Élvezettel hallgattam édes hangját, melyre én is fel-fel mordultam.
- Hyungh! Énh...n-nemh bíromh márh...hah! Taeh ~ ! - háta ismét ívbe feszült, csekély körmét karomba vájta, és hosszasan nyögve élvezett hasfalára.
Összeszűkült körülöttem, mire mély hangon nyögtem fel, de továbbra sem álltam meg. Egy idő után izmai már kínzóan feszültek rajtam, és hangjai, melyek nem halkultak, egyre több és több élvezetet nyújtottak, majd pár lökés után belé engedtem nedvem. Hosszasan sóhajtott, mikor megérezte magában forró élvezetem. Pihegve hajtottam nyakába arcom, még egy utolsót szippantva illatából, majd kihúzódtam belőle, és elterültem mellette az ágyon. Csukott szemmel próbáltam rendezni a légzésem. A kicsi felé fordítottam a fejem, aki meredten bámulta a plafont. Nagyot sóhajtva ültem fel.
- Gyerünk, fürödj le – indítottam meg, mire kicsit instabilan, de eljutott a fürdőig. Átcseréltem az ágyneműt, közben pedig füleltem, hogy mit ügyködik a maknae. Nem akartam, hogy bármi baja essen. Eléggé érdekesen rendeztük le az esti dolgokat, mivel még nem igazán tisztultunk ki, ami semmivel sem könnyítette meg a dolgot. Szerencsére erős ez az anyag, de ha tizenöt percig kibírod, hogy ne adagolj újat, akkor nem tart sokáig, de amíg van, addig teljes mértékben csak élvezni lehet. És hát azért a mi kis akciónk nem tizenöt perc volt. Viszont az elvonási tünetek messze nem a legjobbak. Még jó, hogy lefárasztottam magunkat, különben sokáig problémánk lenne.
Fáradtan dőltem be az ágyba a már nagyban alvó maknae mellé. Néztem az arcát, ahogy alszik. Szemem ajkaira tévedt, és egy gyors puszit leheltem rájuk, majd a másik irányba fordulva aludtam el én is.

 - Hyung! Hyung ébresztő! - nyomkodta arcom Kook, mire fél szemem kinyitottam – Hyungh… - nézett rám szenvedő fejjel.
- Mi az, Kook? - sóhajtottam, majd megdörgöltem az arcom tenyeremmel, hogy észhez térjek kicsit.
- Ugye…nem az történt, amire gondolok? - kérdésére szívem hevesebben kezd verni. Végignéztem rajta. Meztelenül térdelt mellettem. Enyhén remegett, szemei beesettek és karikásak voltak. Kicsit ki volt száradva, gyanítom talán még az erős sóvárgás is megjelent nála. Szokták mondani, hogy akkor jó, ha észreveszem az elvonási tüneteket. Ha nem, akkor már baj van.
- Mire gondolsz Kook? - próbálom menteni a menthetőt. Éreztem, hogy ez lesz. A drog, amit tegnap szívtunk, nem átlagos volt. Nincs neve, mert ott keverik ki. Elvonási tünete általában remegés, rosszullét, néha alvászavar, és kiszáradás, amit egy pár paraszt alkohollal old meg. Magában az anyagban pedig volt egy kis…sexdrog. Nem túl nagy hatású, de pont jó arra, hogy a bódult hatás mellett hülyeségekbe is belemenjen az ember.
- Hát arra, hogy mi este…ömmm….
- Szexeltünk? - mondtam ki helyette. Arca azonnal vörös lett, és elfordította. Talán kissé fintorra is húzódott, ami szíven ütött. Tudtam…tudtam, hogy ez lesz - Igen. Lefeküdtünk - válaszomra rám kapja tekintetét. Rémülten, fehér arccal nézett szemeimbe, majdnem el is sírta magát. Mellkasomban erős szorítást éreztem. Talán más reakciót vártam, mondjuk…nem is tudom. Nem is tudom mit vártam. Elvégre bedrogozva vesztette el a szüzességét, ráadásul egy fiúval, úgy, hogy ő volt alul. Amit gondolom érez, mivel eléggé óvatosan mozog.
- Basszus - feküdt ki az ágyon, arcát kezeibe temetve.
- Azért ennyire nem szörnyű… - motyogom, mire idegesen pattan fel ülőhelyzetbe.
- Nem szörnyű? Nem? Hyung, belegondoltál, hogy mit csináltunk? Én hetero vagyok! És ez nem normális! Ez un…
- Én nem! - vágok a szavába - Én nem vagyok hetero - nagy szemekkel pislog rám - Igazából én egyáltalán nem bántam meg, hogy megtörtént, sőt. Ráadásul te kezdted. De ha téged ennyire zavar, sajnálom! - azzal szótlanul felöltöztem, és kiviharoztam. Nagyon rosszul esett a reakciója. Azt hittem felkészültem rá, de eszembe sem jutott, hogy Kook igazából utálja a melegeket. Sosem tudtam miért, de nem egyszer hallottam a szájából.
Átmentem Jimin-ék szobájába. Benyitva a két fiú egymást ölelte, láthatóan eléggé megviselt állapotban. Érkezésemre Suga kinyitotta szemeit, majd lassan ült fel, de egy ponton megakadt, és hátsójához kapott. Csak nem…?
- Mit csináltatok ti este? - néztem rá összeszűkített szemekkel.
- Azt amit ti, csak nem annyira hangosan - válaszolta, mire lefagytam.
- Hallottátok? De várj…kajak te voltál alul?
- Hagyhatnánk a témát? Amúgy nézz rá. Merjek neki visszaszólni, ha be van szívva, plusz kanos?
- Hát nem kéne…de hyung - néztem sokatmondóan szemébe, mire felült, és kimászott az ágyból. Egyáltalán nem volt szégyenlős. Felkapott ő is valamit magára, majd lebicegtünk a kávézóba. A koffein sok mindenre jó, főleg az elvonási tünetek enyhítésére, és most kell valami más, amire rákattanunk a drog helyett, mivel a hét maradék részén főleg forgatni és videózni fogunk, nehogy az ARMYknak gyanúsak legyünk.
- Na akkor mesélj. Gondolom nem fogadta valami jól - kezdett bele Suga, mikor leültünk. Ő volt az egyetlen, aki tudta, mit érzek Kook iránt, mivel ő sem volt másként Jimin-nel, viszont Jimin szimplán csak nem pipálta a melegeket, de nem gyűlölte. Elmeséltem neki a reggeli incidenst.
- És hát most nem tudom mit kezdjek - szórakoztam a kávém minimális habjával.
- Talán ha emlékezne rá, könnyebb lenne. De így még csak nem is tudja, hogy mennyire élvezte - merengett el.
- De jó, hogy ennyire tudod - ittam bele a kávémba. Ekkor megjelent a banda többi tagja is. Suga hyung felé húzódtam, és szerencsémre Jin hyung ült le mellém. A reggeli kávézás feszülten telt, főleg nekem és Kook-nak. De nem csak a reggel. A hét többi részében nem igazán voltunk együtt, nem is szóltunk egymáshoz, csak ha muszáj volt. Hopi hyung és JungKook helyet cseréltek, szóval este sem volt gond.
Eléggé szenvedtünk mind a heten a kis esti akció után, de a hazaút már sokkal nyugodtabban telt. Én egyedül ültem végig az utat, míg mögöttem Jimin próbálta feldolgozni, hogy igenis fenékbe rakta hyung-ot az éjszaka. Eleinte el sem akarta hinni aztán meg majdnem neki kezdtek a repülőn. De örülök, hogy velük minden oké. Nem tudom, hogy én hogy fogom rendbe hozni ezt köztem, és Kook között. Ha tényleg emlékezne, akkor talán…de nem. Megvolt az esélye annak, hogy kiesik neki az egész este, és annak is, hogy ezért megutál. De én mégis megtettem. Csak magamnak köszönhetem.

Fáradtan dőltem be az ágyba. Arcom tenyereimbe temettem, már gondolkodni sem volt erőm.
Míg a többiek sorra fürödtek, addig én azon agyaltam, hogy kéne eszébe juttatnom Jungkook-nak az estét. Lehet igaza van Suga hyung-nak, ráadásul ő kezdte.
- Tae, mehetsz most már te is - szólt az ajtón keresztül Jimin. Lassan felültem, majd bementem a fürdőbe. Engedtem vizet a kádba, és beleültem. Nem volt kedvem habot csinálni, így szimplán csak fürdősót tettem a vízbe. Hátradőltem, és becsuktam a szemem. Végig Kook-on járt a fejem. Talán nem kellett volna akkor megtennem, és nem lennénk itt. De nem is igazán bántam meg.
Az ajtó nyitódásának hangjára felkaptam a fejem. Pár pillanat múlva a maknae vörös fejét dugta be a kis résen. Egyenesen az ajtó előtt lévő szőnyeget szuggerálta, és el nem emelte onnan a tekintetét egy tizedmásodpercre sem.
- B-bejöhetek? - kérdezte olyan halkan, hogy szinte meg sem hallottam.
- Gyere - vigyorodtam el. Hihetetlenül aranyos volt, teljesen máshogy viselkedett, mint akkor este - Mi a probléma? - próbáltam elrejteni idétlen vigyorom, de nem igazán akart eltűnni az arcomról. - Hyung, én…tudod, akkor este …
- Várj, várj, várj! - szóltam közbe, miközben felálltam. Elfordította arcát, hogy véletlenül se essek a látókörébe - Nem akarok arról beszélni. Tudom, hogy mennyire undorodsz tőle, de nem tudok bocsánatot kérni. Én igenis akartam, és még most is akarnám, de tudom, hogy nem tehetem. Szóval nem kell aggódnod, oké? - kaptam magamra boxerem, és a pizsamának használt melegítőm, de a pólóm szokás szerint ismét kint hagytam.
Kook hirtelen pillantott rám, de amint meglátta, hogy félmeztelen vagyok, nézett is volna vissza, de nem tette. Bátran nézett végig rajtam, és enyhén kockás hasamnál talán még el is időzött.
Csak nem megmozgattam benne valamit?
- Tetszik? - kérdeztem, mire nagyot nyelve, egy halk hümmögéssel nézett szemeimbe. Olyan közel léptem hozzá, amennyire lehetett, de vigyáztam, hogy ne érjek sehol hozzá.
- Hyungh… - sóhajtotta - Emlékszem.
Kijelentésére szemöldököm az égbe szökött, és ajkaim alig láthatóan elnyíltak egymástól.
- Mindenre emlékszem - arcáról kezdett eltűnni a pirosas szín, és fokozatosan váltott át az akkori, nagyon bátor Jungkook-ba - Nem mondom, hogy minden oké, mert nem az. Ez nem normális. De…emlékszem rá. Emlékszem, hogy élveztem. Nem is kicsit - hangja egyre jobban halkult a végére, és lassan közeledett arcom felé.
- Kook, ne csináld ezt. Ez nem helyes. Nem akarom, hogy lefeküdj velem azért, mert sajnálod a fejem - hajoltam hátrébb. Kook elégedetlenül szusszantott, majd karom megragadva húzott a szobánkig, aminek bezárta ajtaját, és lelökött az ágyra. Időm sem volt feleszmélni, ráült a csípőmre, és arcom két keze közé fogva tapadt ajkaimra. Bizonytalan volt, így lassan kezdett mozgásba. Nem viszonoztam. Nem akartam ráerőltetni, és míg nem tudtamm, hogy tényleg akarja, addig nem is csináltam semmit. Ráharapott alsó ajkamra, és meghúzta, ezzel kényszerítve arra, hogy ejtsem le az állam. Nyelvével megkereste sajátom, és őrült táncba hívta. Nem bírtam ki. Olyan édes volt, olyan magabiztos, de mellette lehetetlenül zavarban volt. Halkan felnyögött, mikor visszacsókoltam. Nem fordítottam helyzetünkön, hagytam, had vezessen ő. Egy ideig…
Elengedte ajkaim, és nyakamra tért át, míg én felsője alá nyúlva simítottam végig hasán, hátán, oldalán, minden egyes kockáját kitapogatva. Jólesően sóhajtottam minden apró puszira, ami forró bőröm érte. Feljebb húztam pólóját, amit gyorsan le is kapott magáról, majd kulcscsontom vette kezelésbe. Piszok jól csinálta annak ellenére, hogy tuti én voltam neki az első.

Miután kulcscsontom rendesen meggyötörte, továbbhaladt mellkasomra, majd hasamra. Gyengéden puszilgatta, szívogatta felhevült bőröm, néha óvatosan fogait is belemélyesztette. Halkan nyögdécseltem és sóhajtoztam alatta, és észrevehetően egyre bátrabb lett hangom hallva. Nadrágjába bújtattam ujjaim, majd lejjebb húztam rajta, mire felemelkedett, és levette magáról a ruhadarabot, és az enyémtől is megfosztott. Visszadőlt rám, és ajkaim után kapott. Egyre hevesebb lett, amitől én is kapkodni kezdtem, így a levegőnk is gyorsabban fogyott. Karját megragadva rántottam ki alóla, és megfordítottam a felállást. Ajkaira hajoltam, és ráfogtam férfiasságára, mire a csókba nyögött. Felsóhajtottam, ahogy ismét meghallottam édes hangját. Imádtam hallgatni nyögéseit, és sóhajait, melyeket én váltottam ki belőle. Megemelte csípőjét, így le tudtam róla venni az utolsó anyagot is. Csókokkal haladtam le testén, itt-ott megszívva vékony, puha bőrét. Férfiasságához érve óvatosan leheltem rá, mire egész testében megfeszült, majd makkjára adtam egy apró puszit, és majdnem egész méretét a számba vettem. Ütemesen mozgattam rajta fejem, közben egyik ujjammal kezdtem tágítani. Észre sem vette, így lassan belé vezettem a másodikat is. Hajamba túrt, és tincseimet tépte, közben mélyeket lélegzett. Hallani akartam hangját, így erőset szívtam rajta, mire vállamra kapott, és hangosan felnyögött. Így folytattam kényeztetését, néha lassítva, néha gyorsítva a tempón, amíg nem éreztem, hogy egyre jobban feszül. Kihúztam ujjaim, és felé hajolva megcsókoltam, majd bejáratához igazítva magam lassan nyomultam belé.
 
Sosem gondoltam volna, hogy józanon is átélhetem ezt. Mikor édesen nyög, és minden izma tökéletesen kirajzolódik, ahogy gyönyör egyre nagyobb hullámokban tör rá, közben pedig fejét hátravetve élvezkedik alattam, jobban és jobban rám feszülve, miközben közeledig a vég felé. Valahogy…ez sokkal másabb volt, mint akkor este. Sem a drog, sem a pillanat heve nem irányított minket. Csak élveztük egymást, hajszoltuk a gyönyört, és próbáltuk megragadni. Fogalmam sincs, miért tette. Mi volt az oka annak, hogy ezt megtegye. De valahol, mélyen talán éreztem…mégsem voltam benne biztos.
Csak néztem hevesen emelkedő mellkasát, izzadságcseppektől csillogó, selymes bőrét, és gyönyörű szemeit, miközben ő próbálta normalizálni szíve heves dobogását. Kihúzódtam belőle, és melléfeküdtem az ágyon, közben a vékony takaróval letörölgettem magam, és Kook-ot is, majd a rongyot ledobtam a földre. Kook felé fordultam, ő pedig csukott szemmel bújt a mellkasomba.
- Kook? - simítottam végig nyakától kezdve, karján keresztül, egész a kézfejéig, majd összekulcsoltam ujjainkat, amit erősen megszorított.
- Miért olyan bonyolult ez? Én végig azt hittem, hogy ez az egész helyzet nem alakulhat ki. Hogy nem normális. Most mégis mindennél boldogabb vagyok. Hyung - arcát lassan emelte fel, és csillogó tekintetét enyémbe fúrta - Én…nem tudom, mit érzek. Vagyis de, de…ah! Miért ilyen nehéz ez? Már nagyon-nagyon rég óta tudom, hogy nem sima barátként nézek rád. Nem azért undorodtam a melegektől, mert nem bírom őket. Csak haragudtam rájuk. Erre az egészre. Magamra. Mindig arra neveltek, hogy majd családom lesz, gyerekeim, szép feleségem, nekem ez volt a normám, aztán jöttél te, és minden szertefoszlott. Utáltam magam. Aztán…megijedtem. Bepánikoltam, de szerintem ez természetes reakció volt. Én sajnálom. Tényleg. És…szeretlek. Igen, ezt határozottan tudom. Szeretlek - nagyra nyílt szemekkel hallgattam végig JungKook-ot. Meglepett, nem is kicsit. Pár pillanatig csak nagyokat pislogtam, majd halványan elmosolyodtam.
- Én is Kook. Én is szeretlek - fúrtam orrom hajába.


(Nem lesz folytatás mert OS. Köszönjük a ficit és olvasásotokat, ha tetszett, nézzetek be eredeti blogjára. Továbbá hagyhattok itt is kommentet neki.
Plusz: Mivel hamarosan szülinapom lesz (Mayu) Raikonak pedig most volt, így próbálok nektek a holnap sok ficit írni és hét közben hozni nektek néhányat. :)

Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK
Monsta X kampány --> LINK 
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )