Én innentől nagyon hallgatóztam és figyeltem mindenre.Nem kell még egy bunyó!
Berontottunk a lakásomba és az ajtóban kiesett minden a kezemből.
-V!Pakolj be a hűtőbe! - parancsoltam rá, majd a fiúkkal foglalkoztam - Ti pedig azonnal üljetek le! - kaptam el mindkettőt és a hálómba rángattam őket.Nem nagyon van más ülőalkalmatosság nálam.
-Mi történt? - kérdezte V és ahogy meglátta Sugat, azonnal elkezdett koreaiul beszélni.
Mindenki azonnal megjelent.A fiúkat ugrálták körbe és csak az aggódást tudtam kivenni szavakból.
-Engedjétek őket leülni! - zavartam félre mindenkit.
Az ágyhoz rángattam őket és nagy nehezen leültettem mindkettőt, majd a konyhába indultam kötszerekért.Jin jött utánam.
-Te jól vagy? - fogta meg a kezemet útközben.
-Persze persze.
-Suga azt mondta az előbb, hogy téged is megütöttek. - álltunk meg a konyhában és kutakodtam.
-Jaj dehogyis!Akkor most nem itt lennénk szerintem.Hohóóó megvan! - találtam meg a nagy elsősegély dobozomat.
-Utálsz?
-Mért tenném?
-Csak, hogy ennyire lerázol. - jött megint mögöttem.
-Sugáék megsérültek - fordultam hátra - most velük foglalkoznék, ha nem bánja őfelsége. - folytattam utam ő pedig csöndben maradt.
Arrébb zavartam mindenkit és Sugához férkőztem.Kookie mosolyogva mesélt.Büszke volt magára és Suga is.Na hát nem igazán rajtuk múlt ez a dolog.Örülhetünk, hogy ennyivel megúsztuk.
-Te jól vagy? - hallottam mellőlem Rapmont.
-Igen semmi bajom.
-De megütöttek.
-Nem igazán.Suga rosszul láttad. - néztem szemeibe.
-Pedig azt hittem.Annyira magyarázott az a gyökér.Ezért ütöttem meg megint.
-Igen azt nem kellett volna.Csak fenyegetett, hogy megüt, de nem tette. - nagyot sziszegett amikor a betadin elérte sebét.
-Jááááj ez csíp!
-Fertőtlenít.Ez kell!Jungkook!Te mosd meg a kezed!
-Oké! - pattant fel és a fürdőbe sietett.
-Valaki kísérje el.Nem tudom meddig van még ilyen jól.
-Rendben. - ment utána Jin.
Sugat foltoztam éppen amikor visszatértek, de még mindig jól volt a kis evil maknae.
-Mondtam, hogy nem az én vérem. - mutogatta nekem sértetlen kezét.
-Hát ez szuper.Öltözz át!Véres a pólód.Neked se ártana Suga.A szemed meg majd ne bántsd! - raktam rá az utolsó tapaszt.
-Jó jó!
-Nem kéne egyébként egy doki? - aggódtam
-Nem!Semmi bajunk.
-Ja látom. - húztam a számat.
-Jó, ez semmi.Ne aggódj, nem lesz bajunk. - nyugtatgatott.
-Majd meglátjuk még.Na akkor kértek egy kakaót?
-Igeeeen! - hallottam mindegyik hangját.
Összepakoltam és kimentem a konyhába.Jött velem mindenki, de Kookiekat a földre parancsoltam.Először sajnáltam, hogy nincs székem.Mindenki leült velük, csak Jin ácsorgott mellettem.
-Most már tudsz rám is figyelni ugye?
-Igen, csak nincs kedvem.Ha figyelemre vágysz felhívhatjuk a Grétát. - mondtam a szemébe majd folytattam dolgomat.
-Mondták Hoseokék, hogy utálod a csajt.De velem nagyon kedves volt.
-Hát persze.Hisz látta, hogy felém mozdulsz.
-Ezt meg, hogy érted.
-Úgy, hogy azért volt veled ilyen rohadt kedves, mert minden kell neki, ami az enyém. - dühödtem fel megint.
-De én csak a tiéd vagyok.
-Ja láttam.Főleg mikor etetted ott. - ráztam kicsit a fejemet.
-Te voltál az aki nem hagyta, hogy megöleljem. - magyarázott.
-Azért mert nem akartam, hogy rájöjjön mi van velünk.De persze nem jártam sikerrel.
-És ezért vagy rám dühös?
-Nem!Azért, mert utána le se tojtál.De ami rosszabb, hogy őt viszont a tenyereden hordoztad. - készültek el a kakaók - De ma este már volt épp elég izgalom.Ezt hagyjuk holnapra. - mentem el mellette és elkezdtem kiosztani.
Körben ültünk és iszogattunk.Meg beszélgettek a fiúk, miközben én smseztem az anyámmal.Nem tudtam, hogy merre jár, de még ébren volt és nem hívott.Biztos az nem alkalmas.Ő is azt javasolta amit én a többieknek.Menjünk dokihoz.Sajnos nem vihetem őket, ha nem akarnak menni.Reménykedünk, hogy az alap elsősegély tudásom elég lesz.Komoly bajuk csak nincs, ha meg lesz, az agyrázkódás lesz maximum.Azt meg hamar kiszúrom.
-Haaaaah! - hallottam Kookie hangját.
-Mi az? - kaptam rá tekintetemet.
-Most érzem mennyire fáj.Már azt is tudom, hova kaptam pofont.Jaj de fáj az arcom.Meg a kezem is. - vágott fancsali képet.
-Ja már én is érzem. - csatlakozott Suga.
-Akkor megnyugodott a szervezetetek. - másztam hozzájuk - Mutika hol fáj! - mentem először Kookiehoz.
Az arccsontjára mutatott főleg.Az mindkét oldalon.És az állkapcsa is nagyon fájt neki.Nem csodálom. Egyedül volt és elég nagydarab ellen ment.Bár szerencse, hogy már ennyire kigyúrta magát.Az most sokat segített rajta.A keze is nagyon fájt neki.Nem is használta inkább a jobbját.Lerakta az ölébe miután megnézegettem és megtapogattam.
-És te Suga? - másztam oda hozzá is.
-Hát főleg a szemöldököm.Bár ez nem újdonság.Meg nekem is azok amik Kookienak.Csak nekem mindkét kezem.
-Igen ezt gondoltam.Te többet kaphattál.Reggelre szép színesek lesztek.De majd szerzünk sminket, meg kenőcsöket és hamar elmúlik.Viszont a kezeteket már most bekötözöm. - felálltam és megint kötszerekért mentem.
Elkezdtem bekötözni először Kookie kezét és Jimin megszólalt.
-Hogy tudod ezt ilyen profin?
-Volt egy bunyós barátom még mikor fiatal voltam.Eléggé beletanultam akkor ebbe.Mindig sebesülten jött hozzám.
-Jó gyerek lehettél.
-Én az voltam.Csak vonzottak a rossz fiúk. - mosolyogtam rá és Sugához másztam.
-Na így.Ne nagyon használjátok a kezeteket most!Pihentessétek aztán reggel első megálló a DM.
-A mi? - kérdezte Hopei.
-DM.Drogerie Mark.Sminkért.Nagyon bocik lesznek reggelre, elhiheted.
-Boci?
-Foltos.
-Jajajaja. - kuncogott.
-Na amíg megisszátok szerzek matracot. - mentem az ajtóhoz.
-Segítsek? - jött utánam V.
-Ha akarsz jöhetsz. - furcsálltam, hogy nem Jin jött, de elég durcásnak tűnt ma este.
Felmentünk két emeletet, mert ott szoktak bulik lenni, és reméltem, hogy ezért matracok is lesznek.
-Helló Ádám!Bocs, hogy zavarok.Épp vendégeim vannak és nincs hol aludniuk.Tudnál adni néhány matracot.Csak egy éjszakára.
-Szia!Nem zavarsz még egy darabig nem alszok.Jah tudok adni.Most csak kettő van itt, de a szembe szomszédnak még vannak.Gyertek be ezekért aztán felkeltem őket.
-Köszi köszi, örök hála. - mentünk be és felkaptuk a két matracot.
Megvártuk vele amíg kunyerált másik hármat és segített lecipekedni.
-Ezt majd még meghálálom.Szólj ha bármi kell!
-Ó ez az én köszönetem.Amiért mindig megmentettél a zsaruktól.
-Jah, hangod bulikat csaptok.
-Néha lehet. - nevetett.
-Azért szólj, ha kell valami!
-Persze persze!Na sziasztok, jó éjt! - köszönt és el is ment.
-Helló! - hangzott kórusunk.
Szerencsére kaptunk pár takarót is tőle, mert ő fel van szerelkezve ilyesmikkel és nagy szíve is van.Így mindenki jól tudott aludni.Jin és Rapmon feküdtek az ágyamba, a többiek pedig szanaszét a földön.Minden ajtó nyitva maradt, hogy tudjanak beszélgetni, én pedig a fürdőkádamban aludtam.Azt mondták a bulis ismerősök régebben, hogy iszonyat kényelmes.Na most tesztelem!
Egész jól is aludtam, amíg egy rossz álom fel nem zavart.Megint bunyóztunk, ugyan azokkal.De most más is történt.A másik két csaj nem segített, inkább engem vettek kezelésbe.Most én is kaptam párat, de elég jól bírtam.Feltűnően jól.Ekkor jöttem rá, hogy valószínűleg álmodok.Meg akkor amikor simán leterítettem őket.Viszont mikor a második is elterült, a Kookieval küzdő srác egy kést rántott elő.Összeszorult a gyomrom és elakadt a lélegzetem.Elindultam feléjük de elkéstem és Kookiet leszúrták.Aki azonnal a földre rogyott.Engem elkapott a srác a hajamnál fogva és úgy húzott el tőle.Csak szemlélhettem, ahogy Kookie ott haldokolt.Majd megláttam Sugat is a földön, ahogy ketten rugdossák és ekkor már nagyon bőgtem.Azonnal fel is riadtam.Körülnéztem, hogy hol vagyok, majd mikor eszméltem, hogy otthon, kipattantam a kádamból. Kirohantam hozzájuk és felvertem mindenkit.
-Mi az? - bökte ki nagy nehezen a félálomban lévő Kookie, Suga pedig még mindig aludt, ahogy szorongattam.
-Annyira örülök, hogy nincs nagyobb bajotok. - bőgtem és még jobban ölelgettem őket.
Ők is átöleltek és mindenki odajött.
-Mi a baj? - kérdezte J-Hope.
-Rosszat álmodtam. - törölgettem könnyeim.
-Mit? - láttam álmos arcát, ahogy érdeklődik.
-Kookiet leszúrták és épp elvérzett.Sugat pedig a földön rugdosták ketten.
Ezt nem értették, de Rapmon fordított nekik.Mindneki ölelgetett minket, én pedig szép lassan lenyugodtam.
-Aludj velünk! - ajánlotta fel Suga - Szűk, de elférünk.
Most nem akartam visszautasítani.Kivittem takarómat és közéjük feküdtem.A matracokat széttoltam, hogy legalább én ne foglaljam a helyet, mert nekem jó a föld is.Suga ölelgetett ahogy elért, Kookie pedig a kezemet fogta.Mindenki kijött hozzánk aludni és bár tényleg nagyon szűkösen voltunk, de egy helyen. Mindenkiről tudtam, hogy itt van és semmi baj nem lehet.Így sikerült elaludnom és most nem vert fel semmilyen rossz álom.
Reggel halkan hallottam telefonom ébresztőjét.Mikor rájöttem, hogy ez mi, felpattantam.A telefont a fürdőben felejtettem és most gyorsan le kellett volna nyomnom.Kookien még átléptem, de elfelejtettem, hogy ott van Jimin, így hatalmasat rúgtam a hasába.
-Jaj jaj, bocsi! - de haladtam tovább és ráléptem J-Hope egyik testrészére, így most ő nyögött fel fájdalmasan - Ne haragudj! - fordultam felé és el is estem, egyenesen Vre - Ahjahaj bocsánat emberek! - másztam tovább a telefonomért.
Mikor lenyomtam visszamentem és már mindenki ébren volt.Bár ezt csak a nyöszörgésekből tudtam, meg abból, hogy Suga hangját hallottam a takaró alól.Biztos most int csendre mindenkit.
-Neked is jó reggelt! - hallottam a jajgató Jimin hangját.
-Istenem!Annyira sajnálom.Elfelejtettem, hogy itt vagytok.
-Észrevettük. - dörzsölgette J-Hope a lábát.
-Szóval arra léptem rá?
-Igen.
-Ahhhhh - hallottam Kookie halálhörgését.
-Na, hogy vagytok? - másztam vissza hozzájuk négykézláb - Mutasd az arcod! - húztam le róla a takarót.
Atyaég!Ahogy megláttam az arcát elkerekedett a szemem.Gyorsan kezéről is leszedtem a kötést, de az jobb állapotban volt.
-MI az? - kérdezte, ahogy arcomat nézte.
-Nagyon színes vagy.
-Fáj is.Még beszélni is rossz.
-Azt el is hiszem!Suga! - fordultam felé - Mutasd magad. - próbáltam leszedni róla a takarót, és egy kis küzdés után sikerült is.
-Nekem is fáj mindenem.
-Gondoltam.Pont ugyan olyan rosszul nézel ki.Kezed? - fogtam meg egyik kezét.
Leszedtük a kötést és neki csak a jobb keze volt egy kicsit rossz állapotban.A másik csak sajgott neki.
-Fejetek nem fáj?Nem szédültök?Hányinger?Emlékeztek a tegnapra?
-Várj! - néztünk Kookira, ahogy megszólalt - Te ki vagy? - kicsit aggódni kezdtem, de elnevette magát.
-Jaj, ne ijesztgess! - csaptam mellkasára
-De most komolyan!Hogy kerültünk ide? - szállt be Suga is, de ő is nevetett.
-Fiúk ez fontos! - néztem Sugára.
-Ez is! - kiáltott Kookie és lecsapott egy párnával.
-Héj!Nem is fáj semmid!
-De igen, csak ezt nem hagyhattam ki. - mászott felém párnájával.
-Ajeeeeee! - ütötte le őt J-Hope.
A reggeli ébredés végül egy párna csatába torkollott, és örültem, hogy nagyobb bajuk nincs.Csak rengeteg sminket kell majd szereznem, hogy annyira ne nézzenek ki rosszul, meg fájdalomcsillapítót.Ha még mindig fáj a beszéd nekik, akkor nehéz lesz felvenni az album többi részét.Meg azért a tánc is nehéz lesz így.Jaj de mozgalmas nap vár rám!
(Folytatás holnap!Yaoi és hentai oneshotok várhatóak! :D )
Az oldal 18+ tartalmú! Kiskorúaknak nem ajánlott! Fici kéréseket nem fogadunk! A történetek teljes mértékben KITALÁLTAK! Ha megtaláljátok más oldalon történeteinket kérünk benneteket, szóljatok!
2015. február 28., szombat
2015. február 27., péntek
Esti bunyó (33)
-Akkor már mért nem hozzám megyünk?Nekem nagyobb a lakásom.Jobban elférünk.
Óóóó, hogy rohadnál meg te kis.......Erre nem számítottam.Kell valami mentő indok, hogy mért nem.
-Reggel korán kelünk és rohanunk. - jött oda Rapmon - Inkább Francinál aludnánk, te meg menj csak haza.
Hah, el sem tudod képzelni, hogy ez most mennyire jól jött.Rapmon ezért most sokkal tartozom!
Láttam Grétán, hogy nem tetszik neki a dolog.Nagyon a fiúk közelében akar maradni, de ez, hogy pont a leader küldi el, kicsit felidegesítette.Rájött, hogy még egy ember átlát rajt és ez nem tetszik neki.Lebukott.
-Ha ennyire nem láttok szívesen. - kezdte összeszedni a cuccait és várta, hogy mondatára cáfoljak.
-Pihend csak ki magad, hisz szabad napod lesz. - húzódott mosolyra a szám.Végül elérem célomat?
-Jah.....a szabadnap. - nézett rám és tekintetével ölni tudott volna - Akkor megyek is. - indult az ajtó felé.
-Tudod, hol a lépcső?Lift nincs most. - szóltam utána, de felőlem el is tévedhet.
-Ja láttam valamit. - nyitotta az ajtót - Jaj, majd elfelejtettem! - jött vissza és Jinhez sétált, mondott neki valamit és puszikat adtak egymásnak.
Ne csinálja ezt!Jin meg mit viszonozza itt?!
-Akkor sziasztok! - suhant ki az ajtón és a tűsarkúját sokáig hallottam még.
Nagyon felidegesített.Megint!Pedig már tök boldog voltam, hogy végre eltűnik a színről, erre még egy ilyet benyom.Hát én itt halok meg!
-Te összeszedted már a cuccaid? - kérdezett tőlem egyet Rapmon, és felébredtem.
-A lakásomba megyünk.Csak a laptopom kell innen. - válaszoltam neki, de még az ajtót néztem.
Legszívesebben utána rohantam volna és lelöktem volna a lépcsőn.Akkor a lelkem biztos nyugodtabb lenne.
Inkább nagy levegőt vettem és elraktam a laptopom a táskámba, majd az ajtónál vártam mindenkire. Néztem, ahogy pakolásznak és közben rájöttem, hogy nálam semmi kaja és szerintem még kosz is van.De már mindegy.Nem fogom visszakapcsolni az áramot, mert akkor lebukok, hogy én voltam. Szóval.......átmegyünk hozzám és találok még hat ágyat, vagy valamit nekik.Reggel pedig korábban kelek, hogy legyen reggelink.Nem fogok túl sokat aludni az biztos.
-Itt lakom én, amikor nem dolgozok.Szóval évente nagyjából egy hónapot.De akkor már sokat mondtam. - léptünk be hozzám és a fiúk nézelődni kezdtek - Kicsi, de pont elférünk egy estére. - dobtam le a cuccaim.
-Nincs sok holmid! - jegyezte meg J-Hope.
-Nem vagyok itt.Felesleges bármi, ami nem létfontosságú.Most pedig elmegyek fürdeni.Addig kitalálom, hogy hogy fogunk aludni. - tántorogtam be a fürdőbe és gyorsan be is pattantam a zuhany alá.
Hallottam amikor megtalálták a hifit, de szerencsére hamar elhalkultak.Így nem kell majd a szomszédokkal küzdenem.Aztán nem sokkal ezután bejött V, én pedig a zuhanyfüggöny mögé bújtam.
-Mit szeretnél? - hulla fáradt voltam.
-Nincs kakaód? - nézett rám nagy szemekkel, szomorúan.
-Sajnálom.Üres a hűtő.Csak megromlana itt minden.
-Óóóóóóóó.Pedig úgy ittam volna egyet.
-Ha nagyon szeretnél kakaót, akkor van egy éjjel-nappali nem messze innen.Elugorjak hozzávalókért? - kérdeztem kedvesen.Nem akartam, hogy szomorú legyen.
-Igen! - tapsolt izgatottam és felvidult.
-Akkor sietek és elszaladok.De ahhoz ki kell menned. - mosolyogtam egy kicsit.
-Jó jó jó jó. - csukta be az ajtót maga mögött.
Jaj de jó!Pedig már reménykedtem, hogy aludhatok hamarosan.Nem baj!Csak legyen jó kedvük.
Gyorsan lezuhanyoztam és törülközőben kimentem a ruháimért.
-Gyáááááááááá! - vetette rám magát J-Hope és átölelt.
-Ne ne ne! - fogtam meg törülközőmet, ahogy ugrált velem.Nagyon jó kedve volt.
Aztán jött V is, meg Jungkookie is, aki viszont hozta magával Jimint.
-Mi ez a nagy öröm?
-A kakaó! - mondták egyszerre.
-Jó jó!Csak halkan emberek!Meg minél hamarabb elengedtek, annál hamarabb lesz kakaó.
-Oké! - szálltak le rólam azonnal.
-Köszönöm..........Valamit nem felejtettetek el? - fogtam kezembe a melltartóm és vártam.
-Mit? - nézett rám Jungkook.Tényleg nem tudta mit.
-Menjetek ki!
-Minek? - vigyorgott J-Hope.
Nagyot sóhajtottam és szigorúan próbáltam nézni.De nem nagyon akartak megmozdulni.Ekkor megjelent Jin is a hálómban.
-Na menjetek kifelé! - lökdösött ki mindenkit, majd koreaiul mondott nekik valamit.
Én lehuppantam a matracomra és öltözni kezdtem, ahogy becsukódott az ajtó.Jin bent maradt és leült mellém.Engem nézett és lágyan mosolygott.
-Boltba kell mennem.Most nem tudunk semmit. - küzdöttem fel magamra egy farmert, majd az ágyban eldőlve maradtam.De jó puha!!!
-Tudom.Nagyon megörültek, mikor V mondta, hogy csinálsz nekik a jó hírt. - dőlt le mellém.
-Jah......gondoltam. - pihiztem még egy kicsit.
Éreztem, hogy Jin engem néz, de most nem voltam kíváncsi rá.Nem is érzezte gáznak azokat, amiket Grétával csinált.Így nem érdekelt mit akart.Amikor már soknak éreztem a pihit, felkeltem.
-Baj van? - nézett utánam.
-Csak hulla vagyok és még sok dolgom van. - kaptam fel egy pólót és kiindultam a szobából.
Jin nem követett én pedig beledobtam egy nagy, üres táskába a pénztárcámat és az ajtóhoz indultam.
-Ugye nem akarsz egyedül menni? - hallottam Suga hangját.
-Mért? - álltam meg az ajtóban és őt néztem.
-Sötét van a városban.Kétlem, hogy olyan biztonságos lenne.
-És ha kocsival megyek?
-A kulcs a mosogató mellett van, a pulton. - mutatott a konyha felé.Szemfüles.
-Sietek!
-Attól még valaki elkísér.
-Te?
-Akár.
-Akkor gyere!
-Jó! - állt fel és indult felém.Komolyan gondolta.
-Én is megyek!Jól küzdök. - pattant fel Kookie is.
-Csak siessetek már! - sürgettem őket.
Az utcán kapkodtam a lábaimat, ők pedig alig tudtak követni.Az éjjel-nappalin is csak átrohanni akartam, de a fiúk a chipszeknél tántorogtak.
-Hozzátok, amit akartok és menjünk! - szóltam rájuk, de kár volt.
Minimum öt félét hoztak, plusz két nagy tábla csokoládét.
-Nem elég a csokicsodám? - kérdeztem tőlük, ahogy lepakoltak.
-Nem! - vágta rá Kookie.
Kifizettem, és mivel túl sok cuccot vettünk, hoztak valamit kézben is.Nem ilyen mennyiségre terveztem.
Ahogy rohantunk szembejött egy nagy csapat, bár a túloldalt, de így is beszóltak.A fiúkat előre zavartam és csapathajtó lettem hirtelen.Félszemmel figyeltem, ahogy elhagytuk őket, hogy mit reagálnak és láttam, hogy visszaindulnak.Mivel nem kaptak választ a kommentjeikre megsértődtek.
-Fiúk siessetek! - szóltam rájuk és kezdtem felébredni.Ebből még baj lehet.
Rajtuk is láttam, hogy félni kezdenek, de kapkodtál a lábaikat és szinte már futottunk.
-Hé kis anyám nem hallasz? - hallottam szinte a fülem mellől a hangját, és éreztem ahogy elkap egy kéz.
Valahogy utolért.Megfordultam és farkasszemet néztünk.Mikor a fiúk rájöttek, hogy nem hallanak maguk mögött ők is megálltak.
-Nuna!? - hallottam Kookie hangját, ahogy közelednek.Nem akart a nevemen szólítani.
-Menjetek!
-Nem! - szólt Suga is.
-Milyen nyelven karattyolsz itten a kis bevándorlóiddal? - tántorgott a paraszt előttem, a haverjai meg támasztották, másik két csajjal együtt.
-Angolul, tudod?Világ nyelv.
-Ne legyé' ilyen flegma ribanc! - mozdult meg az egyik lány, de a srác visszatartotta.
-Várjá majd én elintézem. - nézett rá, majd felém fordult - Mond meg a barátaidnak, hogy takarodjanak vissza az országukba és többet ne merjenek erre jönni.Egyébként csak azért nem verjük őket laposra most, mert te itt vagy.
-Ohh mily megtisztelő!
-De ha így folytatod, nem fog érdekelni, hogy nő vagy. - mutogatott és közelebb hajolt.
-Épp hazafelé tartunk.Nem akarunk balhét.Szerintem folytassuk utunkat mindketten. - dobogott nagyon a szívem.Nem tudtam mikor mondok rosszat.Csak tőle függ, hogy mit akar most.
-Ne ne, beszélgessünk még. - fogta meg a kezemet.
-Ereszd el! - üvöltött rá Suga angolul, és visszalökte a csávót.
Azonnal dulakodás indult és minden cuccunkat ledobáltuk a földre.
-Ne ne ne, héj! - toltam el a kötözködőt Sugától, de a másik megkerült és Kookie felé indult - Suga! - üvöltöttem, hogy lépjen valamit, de elkéstem.
Kookiet letámadták, bár jól védte magát.Láttam rajta, hogy megrémült, de azért nem fagyott le.Ennyi szerencsém volt.Közben engem a két csaj vett célba és miután rávettem őket, hogy eresszék el a hajamat, a fiúk felé indultak.Mivel az egyik srác eléggé vesztésre állt Kookieval szemben, így úgy döntöttek, hogy szétszedik őket.Én pedig Sugához léptem, akit ketten fogtak közre és be is húztak neki.Ezt tisztán láttam.Mivel nem tudtam a fiúkkal mit kezdeni, ezért az egyiket tökön rúgtam és hál'istennek nem volt olyan részeg, hogy ezt most ne érezze.Az összerogyott, de a haverja továbbra is Sugát akarta elérni.A másik két csaj is megjelent és a fiúk közé álltunk.Közben Kookie is betántorgott mögénk.
-Elég lesz! - szóltam rájuk és a fiaimat védtem.
Az utolsó harcias legény még engem próbált félretolni és fenyegetőzött.
-Álljatok arrébb, vagy megütlek!
-Üssél! - uszítottam.
Ekkor Suga lökött félre és behúzott neki egyet.
-Suga! - kaptam el a grabancát és újabb ütés érte a sráctól, de az utolsót akkor is ő adta.
-Elég legyen már!Mindenki folytassa az útját haza! - értettünk egyet a lányokkal.
-Jó'van gyertek mán! - húzták a fiúkat akik még kötözködtek velem.Legalább Sugáék ezt nem értik.Akkor nem tudnánk megszabadulni tőlük.
-Te imádkozz, hogy ne találkozzunk többet ribanc! - üvöltött a leghangosabb, aki miatt ez az egész kirobbant.
Végignéztem, ahogy biztos távolba kerülnek és a fiúkra fordultam.
-Fáj valamitek?Mennyit kaptatok?
-Semmi bajunk! - bizonygatta Suga, de a szemöldöke fel volt szakadva.
-Ja látom. - kaptam elő zsebkendőt a táskámból és a sebére raktam, majd Kookiera néztem. - Te?
-Semmi komoly.
-Véres a kezed. - néztem az ujjaira.
-Szerintem nem az enyém. - nézegette kézfejét.
-Gyorsan rohanjunk haza, míg pörget az adrenalin, aztán megnézlek titeket jobban. - kapkodtam össze a cuccokat és rohantunk tovább, pont úgy, ahogy előtte.Én innentől nagyon hallgatóztam és figyeltem mindenre.Nem kell még egy bunyó!
(Folytatjuk :D)
-Reggel korán kelünk és rohanunk. - jött oda Rapmon - Inkább Francinál aludnánk, te meg menj csak haza.
Hah, el sem tudod képzelni, hogy ez most mennyire jól jött.Rapmon ezért most sokkal tartozom!
Láttam Grétán, hogy nem tetszik neki a dolog.Nagyon a fiúk közelében akar maradni, de ez, hogy pont a leader küldi el, kicsit felidegesítette.Rájött, hogy még egy ember átlát rajt és ez nem tetszik neki.Lebukott.
-Ha ennyire nem láttok szívesen. - kezdte összeszedni a cuccait és várta, hogy mondatára cáfoljak.
-Pihend csak ki magad, hisz szabad napod lesz. - húzódott mosolyra a szám.Végül elérem célomat?
-Jah.....a szabadnap. - nézett rám és tekintetével ölni tudott volna - Akkor megyek is. - indult az ajtó felé.
-Tudod, hol a lépcső?Lift nincs most. - szóltam utána, de felőlem el is tévedhet.
-Ja láttam valamit. - nyitotta az ajtót - Jaj, majd elfelejtettem! - jött vissza és Jinhez sétált, mondott neki valamit és puszikat adtak egymásnak.
Ne csinálja ezt!Jin meg mit viszonozza itt?!
-Akkor sziasztok! - suhant ki az ajtón és a tűsarkúját sokáig hallottam még.
Nagyon felidegesített.Megint!Pedig már tök boldog voltam, hogy végre eltűnik a színről, erre még egy ilyet benyom.Hát én itt halok meg!
-Te összeszedted már a cuccaid? - kérdezett tőlem egyet Rapmon, és felébredtem.
-A lakásomba megyünk.Csak a laptopom kell innen. - válaszoltam neki, de még az ajtót néztem.
Legszívesebben utána rohantam volna és lelöktem volna a lépcsőn.Akkor a lelkem biztos nyugodtabb lenne.
Inkább nagy levegőt vettem és elraktam a laptopom a táskámba, majd az ajtónál vártam mindenkire. Néztem, ahogy pakolásznak és közben rájöttem, hogy nálam semmi kaja és szerintem még kosz is van.De már mindegy.Nem fogom visszakapcsolni az áramot, mert akkor lebukok, hogy én voltam. Szóval.......átmegyünk hozzám és találok még hat ágyat, vagy valamit nekik.Reggel pedig korábban kelek, hogy legyen reggelink.Nem fogok túl sokat aludni az biztos.
-Itt lakom én, amikor nem dolgozok.Szóval évente nagyjából egy hónapot.De akkor már sokat mondtam. - léptünk be hozzám és a fiúk nézelődni kezdtek - Kicsi, de pont elférünk egy estére. - dobtam le a cuccaim.
-Nincs sok holmid! - jegyezte meg J-Hope.
-Nem vagyok itt.Felesleges bármi, ami nem létfontosságú.Most pedig elmegyek fürdeni.Addig kitalálom, hogy hogy fogunk aludni. - tántorogtam be a fürdőbe és gyorsan be is pattantam a zuhany alá.
Hallottam amikor megtalálták a hifit, de szerencsére hamar elhalkultak.Így nem kell majd a szomszédokkal küzdenem.Aztán nem sokkal ezután bejött V, én pedig a zuhanyfüggöny mögé bújtam.
-Mit szeretnél? - hulla fáradt voltam.
-Nincs kakaód? - nézett rám nagy szemekkel, szomorúan.
-Sajnálom.Üres a hűtő.Csak megromlana itt minden.
-Óóóóóóóó.Pedig úgy ittam volna egyet.
-Ha nagyon szeretnél kakaót, akkor van egy éjjel-nappali nem messze innen.Elugorjak hozzávalókért? - kérdeztem kedvesen.Nem akartam, hogy szomorú legyen.
-Igen! - tapsolt izgatottam és felvidult.
-Akkor sietek és elszaladok.De ahhoz ki kell menned. - mosolyogtam egy kicsit.
-Jó jó jó jó. - csukta be az ajtót maga mögött.
Jaj de jó!Pedig már reménykedtem, hogy aludhatok hamarosan.Nem baj!Csak legyen jó kedvük.
Gyorsan lezuhanyoztam és törülközőben kimentem a ruháimért.
-Gyáááááááááá! - vetette rám magát J-Hope és átölelt.
-Ne ne ne! - fogtam meg törülközőmet, ahogy ugrált velem.Nagyon jó kedve volt.
Aztán jött V is, meg Jungkookie is, aki viszont hozta magával Jimint.
-Mi ez a nagy öröm?
-A kakaó! - mondták egyszerre.
-Jó jó!Csak halkan emberek!Meg minél hamarabb elengedtek, annál hamarabb lesz kakaó.
-Oké! - szálltak le rólam azonnal.
-Köszönöm..........Valamit nem felejtettetek el? - fogtam kezembe a melltartóm és vártam.
-Mit? - nézett rám Jungkook.Tényleg nem tudta mit.
-Menjetek ki!
-Minek? - vigyorgott J-Hope.
Nagyot sóhajtottam és szigorúan próbáltam nézni.De nem nagyon akartak megmozdulni.Ekkor megjelent Jin is a hálómban.
-Na menjetek kifelé! - lökdösött ki mindenkit, majd koreaiul mondott nekik valamit.
Én lehuppantam a matracomra és öltözni kezdtem, ahogy becsukódott az ajtó.Jin bent maradt és leült mellém.Engem nézett és lágyan mosolygott.
-Boltba kell mennem.Most nem tudunk semmit. - küzdöttem fel magamra egy farmert, majd az ágyban eldőlve maradtam.De jó puha!!!
-Tudom.Nagyon megörültek, mikor V mondta, hogy csinálsz nekik a jó hírt. - dőlt le mellém.
-Jah......gondoltam. - pihiztem még egy kicsit.
Éreztem, hogy Jin engem néz, de most nem voltam kíváncsi rá.Nem is érzezte gáznak azokat, amiket Grétával csinált.Így nem érdekelt mit akart.Amikor már soknak éreztem a pihit, felkeltem.
-Baj van? - nézett utánam.
-Csak hulla vagyok és még sok dolgom van. - kaptam fel egy pólót és kiindultam a szobából.
Jin nem követett én pedig beledobtam egy nagy, üres táskába a pénztárcámat és az ajtóhoz indultam.
-Ugye nem akarsz egyedül menni? - hallottam Suga hangját.
-Mért? - álltam meg az ajtóban és őt néztem.
-Sötét van a városban.Kétlem, hogy olyan biztonságos lenne.
-És ha kocsival megyek?
-A kulcs a mosogató mellett van, a pulton. - mutatott a konyha felé.Szemfüles.
-Sietek!
-Attól még valaki elkísér.
-Te?
-Akár.
-Akkor gyere!
-Jó! - állt fel és indult felém.Komolyan gondolta.
-Én is megyek!Jól küzdök. - pattant fel Kookie is.
-Csak siessetek már! - sürgettem őket.
Az utcán kapkodtam a lábaimat, ők pedig alig tudtak követni.Az éjjel-nappalin is csak átrohanni akartam, de a fiúk a chipszeknél tántorogtak.
-Hozzátok, amit akartok és menjünk! - szóltam rájuk, de kár volt.
Minimum öt félét hoztak, plusz két nagy tábla csokoládét.
-Nem elég a csokicsodám? - kérdeztem tőlük, ahogy lepakoltak.
-Nem! - vágta rá Kookie.
Kifizettem, és mivel túl sok cuccot vettünk, hoztak valamit kézben is.Nem ilyen mennyiségre terveztem.
Ahogy rohantunk szembejött egy nagy csapat, bár a túloldalt, de így is beszóltak.A fiúkat előre zavartam és csapathajtó lettem hirtelen.Félszemmel figyeltem, ahogy elhagytuk őket, hogy mit reagálnak és láttam, hogy visszaindulnak.Mivel nem kaptak választ a kommentjeikre megsértődtek.
-Fiúk siessetek! - szóltam rájuk és kezdtem felébredni.Ebből még baj lehet.
Rajtuk is láttam, hogy félni kezdenek, de kapkodtál a lábaikat és szinte már futottunk.
-Hé kis anyám nem hallasz? - hallottam szinte a fülem mellől a hangját, és éreztem ahogy elkap egy kéz.
Valahogy utolért.Megfordultam és farkasszemet néztünk.Mikor a fiúk rájöttek, hogy nem hallanak maguk mögött ők is megálltak.
-Nuna!? - hallottam Kookie hangját, ahogy közelednek.Nem akart a nevemen szólítani.
-Menjetek!
-Nem! - szólt Suga is.
-Milyen nyelven karattyolsz itten a kis bevándorlóiddal? - tántorgott a paraszt előttem, a haverjai meg támasztották, másik két csajjal együtt.
-Angolul, tudod?Világ nyelv.
-Ne legyé' ilyen flegma ribanc! - mozdult meg az egyik lány, de a srác visszatartotta.
-Várjá majd én elintézem. - nézett rá, majd felém fordult - Mond meg a barátaidnak, hogy takarodjanak vissza az országukba és többet ne merjenek erre jönni.Egyébként csak azért nem verjük őket laposra most, mert te itt vagy.
-Ohh mily megtisztelő!
-De ha így folytatod, nem fog érdekelni, hogy nő vagy. - mutogatott és közelebb hajolt.
-Épp hazafelé tartunk.Nem akarunk balhét.Szerintem folytassuk utunkat mindketten. - dobogott nagyon a szívem.Nem tudtam mikor mondok rosszat.Csak tőle függ, hogy mit akar most.
-Ne ne, beszélgessünk még. - fogta meg a kezemet.
-Ereszd el! - üvöltött rá Suga angolul, és visszalökte a csávót.
Azonnal dulakodás indult és minden cuccunkat ledobáltuk a földre.
-Ne ne ne, héj! - toltam el a kötözködőt Sugától, de a másik megkerült és Kookie felé indult - Suga! - üvöltöttem, hogy lépjen valamit, de elkéstem.
Kookiet letámadták, bár jól védte magát.Láttam rajta, hogy megrémült, de azért nem fagyott le.Ennyi szerencsém volt.Közben engem a két csaj vett célba és miután rávettem őket, hogy eresszék el a hajamat, a fiúk felé indultak.Mivel az egyik srác eléggé vesztésre állt Kookieval szemben, így úgy döntöttek, hogy szétszedik őket.Én pedig Sugához léptem, akit ketten fogtak közre és be is húztak neki.Ezt tisztán láttam.Mivel nem tudtam a fiúkkal mit kezdeni, ezért az egyiket tökön rúgtam és hál'istennek nem volt olyan részeg, hogy ezt most ne érezze.Az összerogyott, de a haverja továbbra is Sugát akarta elérni.A másik két csaj is megjelent és a fiúk közé álltunk.Közben Kookie is betántorgott mögénk.
-Elég lesz! - szóltam rájuk és a fiaimat védtem.
Az utolsó harcias legény még engem próbált félretolni és fenyegetőzött.
-Álljatok arrébb, vagy megütlek!
-Üssél! - uszítottam.
Ekkor Suga lökött félre és behúzott neki egyet.
-Suga! - kaptam el a grabancát és újabb ütés érte a sráctól, de az utolsót akkor is ő adta.
-Elég legyen már!Mindenki folytassa az útját haza! - értettünk egyet a lányokkal.
-Jó'van gyertek mán! - húzták a fiúkat akik még kötözködtek velem.Legalább Sugáék ezt nem értik.Akkor nem tudnánk megszabadulni tőlük.
-Te imádkozz, hogy ne találkozzunk többet ribanc! - üvöltött a leghangosabb, aki miatt ez az egész kirobbant.
Végignéztem, ahogy biztos távolba kerülnek és a fiúkra fordultam.
-Fáj valamitek?Mennyit kaptatok?
-Semmi bajunk! - bizonygatta Suga, de a szemöldöke fel volt szakadva.
-Ja látom. - kaptam elő zsebkendőt a táskámból és a sebére raktam, majd Kookiera néztem. - Te?
-Semmi komoly.
-Véres a kezed. - néztem az ujjaira.
-Szerintem nem az enyém. - nézegette kézfejét.
-Gyorsan rohanjunk haza, míg pörget az adrenalin, aztán megnézlek titeket jobban. - kapkodtam össze a cuccokat és rohantunk tovább, pont úgy, ahogy előtte.Én innentől nagyon hallgatóztam és figyeltem mindenre.Nem kell még egy bunyó!
(Folytatjuk :D)
2015. február 26., csütörtök
Le kell rázzuk valahogy! (32)
Összegömbölyödtem a sarokban és próbáltam rózsaszín unikornisokra, meg pillangókra gondolni.Jaj....rózsaszín!Jaj....Jin.....áááááá menjünk már!
Amikor lekapcsolták a zenét felpattantam.
-Végeztetek?
-Igen. - mosolygott J-Hope.
Nagyon örültem neki és segítettem mindenkinek összepakolni.Rég voltam utoljára ilyen gyors, meg segítőkész ebben.Kitessékeltem őket a kocsihoz és annyira siettem, hogy majdnem elfelejtettem bezárni mindent.Úgy emlékeztetett mindenre Jungkook, mert ő volt az utolsó, aki kijött az ajtón.
Siettem, de igyekeztem azért vigyázni a fiúkra és magamra is.Még útközben is nevetgéltek a kocsiban.Nem tudom honnan volt ennyi erejük.A lakáshoz érve is kiugrottam és rohantam a lifthez.Az utolsó pillanatban zártam be a buszt is.
-Azért ennyire nem kell rohanni. - szólt hozzám Jungkook a liftben.
-Nézd el most nekem!
-Különleges alkalom van?
-Jahj Jungkookie!Ne mond, hogy nem tűnt fel semmi! - értetlenkedett J-Hope.
Ott kezdtek előttem egy kisebb vitát, de végig nevettek.Még V is beszállt a kis cica harcba.engem akartak jobb kedvre deríteni, ez azonnal világos volt.De most csak egy kicsit sikerült nekik.Jimin mellettem álltam és nekem dőlt, hogy nézzek rá.Vigyorgott ő is.Úgy látszik nagyon zavarta őket, hogy ilyen nyomott vagyok és ideges.
-Ne aggódj!Nem lesz baj. - mondta.Úgy látszik V tovább adta a dolgokat.
Aranyos, hogy mellettem áll, meg itt aggódik miattam a kis gyenge angoljával.Ahogy elmosolyodtam J-Hope fordult felém.
-Óóóóóóóó!Sikerült! - fogott meg - Ezt, így tartsd meg! - vigyorgott.
-Versenyeztetek vagy mi?
-Fogjuk rá.De sikerült.Na ne légy ilyen! - ölelgetett és mindenki követte példáját.
Néha meglepődök azon, mennyire a szívükbe fogadtak.Elvégre munka miatt vagyok itt.Jó ez persze teljesen más, mint eddig bármelyik, hisz az egyik taggal járok, de barátként kezelnek, amit más bandák szerintem nem tennének.
Ahogy felért a lift siettem az ajtóhoz.féltem kicsit, hogy mi várhat mögötte, de igyekeztem elhinni, hogy Jin hűséges.Vagyis igyekszik az lenni.A bejárathoz érve hallottam a hangjukat.Főleg azt a nyávogó vékony dallamot, amitől annyira falra mászok.Már így is kirázott a hideg, hogy csak meghallottam.Nagy levegőt vettem, amikor kinyitottam az ajtót.Beléptem és azonnal a konyhát néztem.Ettől féltem, amit láttam.Tudtam, hogy valami hasonló jelenetre fogok visszaérni.
Gréta a pulton ült, Jin pedig a lábai között állt és épp kóstolót adott neki a főztjéből.Ez a csaj nem ismeri a határokat.Még húzta is magához Jint.Legalább tartás lenne benne, de az sincs.Ahh nagyon felidegesített.És Jin meg hűséges mi?!Nem hiszem, hogy ezt nem érezte gáznak, hogy ezt nem kéne, ha már udvarol egy másik nőnek.De nem úgy tűnt.
-Sziasztok! - szültem oda nekik félvállról és a kanapéhoz mentem.Hallottam, hogy valamit visszanyögnek, de nem volt tiszta.Nem érdekelt
Az ágyamat most Suga élvezte ki.Szundikált vacsora előtt.Nagyon elfáradt szegény.Rapmon pedig zenét hallgatott és a telefonján játszott mellette a földön.Integettem neki amikor észrevett és azonnal felismerte, hogy valami nincs rendben.
-Baj van?
-Csak fáradt vagyok. - pakoltam le a földre, a kanapé végébe.
Ő sem hitt nekem.Rosszul hazudok mostanában.Elnézett mellettem és nem faggatózott tovább.Biztos J-Hope elmutogatta neki, hogy feszegesse a témát.Jól is tette.
Mivel nem volt semmi más dolgom, újra előpakoltam és leültem Rapmonhoz, a kis asztalhoz dolgozni.Ő már lezuhanyzott, ahogy Suga is.Szerintem Jin is, de nem néztem meg annyira.A többiek is sorban elindultak fürdeni.Jungkook volt az első, a többiek pedig letelepedtek hozzánk.Nem értettem miről beszélgettek, mert a saját nyelvükön társalogtak.Suga is beleszólt a témába, amitől nagyon megijedtem, mert azt hittem alszik.
-Figyelj! - szólalt meg angolul Rapmon - Nem történt semmi.Tényleg nagyon nyomul rá, de Jin távolságot tart, amennyire tud.
-Ja igen.Vettem észre. - csikorgattam fogaimat és igyekeztem a munkára koncentrálni.
Nem nagyon szóltak hozzám ezek után.Látták, hogy nagyon ideges vagyok, így inkább hagytak, hogy a munkámba merüljek.
A vacsorát is inkább odakértem a laptopom mellé.Nem volt kedvem az asztalhoz ülni és végignézni, ahogy Gréta felhúzza az ÉN pasimat.Jin erősködött, hogy de hoznak át széket a másik lakásból, meg az egyik asztalt is áthozzák és akkor elférünk.De nincs semmi ezen a földön ami most rávesz, hogy odaüljek hozzájuk. Hál'istennek a többiek is szívesen ültek a földön mellettem és ettek úgy.Így aki nem fért az asztalhoz annak élvezhettem társaságát.Nem mertem az asztal felé pillantani.Még felnézni se a laptopomról.Ám Jimin és Jungkook jót játszottak a vacsival, én pedig jót nevettem rajtuk végre.egy pillanatra el is felejtettem, hogy kinek ilyen erotikus a hangja a másik irányból.
-Franciska, ugye nem haragszol ha ma itt is alszok? - vett el tőlem az üres tányért.
-Mért akarnál? - néztem rá és éreztem, hogy kihagy a szívem.Még marad is?!
-Hát már elszaladt az idő.Gondoltam elmosogatok és kidőlök itt a földön.Nem fogok zavarni.
Na ezt látod rosszul tudod.Nagyon is zavarni fogsz.Már az is zavar, hogy egy szobában vagyunk.
-Holnap szabadnapod van, mi pedig korán kelünk.Szerintem jobb, ha haza mész és akkor ki tudod pihenni magad. - próbáltam rávenni, hogy távozzon.
-Jaj így is ki tudom.Majd reggel hazamegyek és visszafekszek.Akkor maradok jó? - mosolygott rám.
-Ahogy akarod. - hazudtam.Ne merj maradni te!
-Szupikaaaa! - tipegett vissza a konyhába.
Jah....."szupika".Inkább ma én a másik szobában fogok aludni szerintem.Bár nem tudom melyik idegesítene jobban.Ha itt aludnak mellettem, vagy ha egyedül hagynám egy lakásban a fiúkkal.
Ahogy kezdtem még jobban felhergelni magam csörgött a telefonom.Nagyon örültem neki.Nem érdekel ki az!Ő a megmentőm.
-Hah!Szia Fanni. - hagytam el a pokol bugyrát - El sem hiszed mennyire örülök, hogy hívsz.
-Én viszont nem vagyok boldog. - hallottam pityergő hangját.
-Na mi a baj?Mesélj csak te! - telepedtem le a lift mellé a lehető legmesszebb a lakástól.
-A Dani.Megint itt szivat össze-vissza.Most azt mondta, hogy igazából hiányzok neki nagyon, de nem tudja, hogy azért mert szeret vagy azért mert nem akar egyedül lenni.Annyira ideges vagyok, a sírás kerülget.
-Jahj te.Mondtam, hogy hagyjad.Ez a faszi nagyon gázos.Ne idegeskedj miatta.
-Jó de érted!Én tudom, hogy mit akarok.Nekem ő kell és el is megyek vele mindenhova, meg tökre beleélem magam, mert randira is vitt.Erre benyög egy ilyet a vacsora közepén.
-Hát figyelj, ez nagyon nagy bunkóság tőle.Tudom, hogy milyen, ha egy parasztot szeretsz.Próbálj meg teljesen elszakadni tőle és nem beszélni vele.Akkor elmúlna ez az egész szép lassan.Kerüld el!
-Könnyű ezt mondani.
-Tudom.Sajnálom, hogy nem tudok többet tenni. - szomorodtam el kicsit.
-Igazából reméltem, hogy eltereled a figyelmemet.Ezért hívtalak.
-Ohh, hát jelenleg én is nagyon ideges vagyok. - jutott eszembe újra, hogy milyen kabaré van jelenleg a lakásban.
-No mesélj csak!Jin megint beszólt?
-Óóó de örülnék, ha csak az lenne!Sokkal rosszabb.Vékony hangja van, minden kell neki ami nekem van és alattam dolgozik.Kettőt tippelhetsz.
-Már a vékony hangnál tudtam, hogy Grétiről van szó.De hogy az Istenben került oda?
-Na látod, ez is egy vicces "sztorika".Beugrott a próbára vágod?
-De....most a lakásban vagytok nem?
-Óóóó de igen.Ez még kora este volt.Képzeld el, hogy haza akartak jönni páran a táncról, mert kidőltek.Na ki ajánlotta fel, hogy elhozza őket?
-Neeeeee! - elképzeltem, ahogy ez alatt fejét fogja.
-De! - a levegőnek magyaráztam - Jin is el akart jönni, én pedig maradhattam a többiekkel.
-Na ha már így kitérsz Jinre, akkor biztos rájött az a kis....
-Igen.Szóval jelenleg első sorból nézhetem, ahogy beveti minden tudását, hogy megkaparintsa.El sem hiszed, hogy idegesít.
-De, azt hiszem most át tudom érezni. - hallottam empatikus hangját.
-Valahogy el kéne zavarni.
-Hát már úgyis késő van.Lassan biztosan haza megy.
-Jaj ne reméld.Itt alszik.
-Mi van?Na jó, ez már nagyon gáz.
-Hát nem mondod.Szóval el kell zavarni.Várom az ötleteket!
-Na jó várj.......hmmm......
-Figyelek!
-Jó van na, nem olyan könnyű mint gondolod. - nyert még egy kis időt és megjött az első ötlet - Nem allergiás valamire?
-Már ettünk és nem megölni akarom, csak elzavarni.
-Akkor uszítsd rá a fiúkat!
-Ezek kedves emberek.Nem olyanok, mint mi.Egyéb?
-Öntsd le valamivel!
-Egy az, hogy félnék, hogy akkor félmeztelenül flangálna.Kettő meg, hogy túl egyértelmű.Más?
-Akkor.......lopd el a ruhát míg zuhanyzik! - örült magának nagyon Fanni.
-Mert szerinted az zavarni fogja.
-Igaz-igaz.....hmm.Akkor tegyél festéket a törülközőjére. - újabb ötlete.
-Ember valami életképeset találj már ki kérlek! - sóhajtottam nagyot.
-Te meg fordulj már le a székről pleeeease! - kuncogott kicsit és én is.
-Földön ülök.Egyéb?
-És mért csak én ötletelek?Te mért nem?
-Mert b*ssza a fülemet a hangja és nem tudok koncentrálni.Jaj nyílik is az ajtó, pill! - néztem a lakás felé.
Jin állt a küszöbön és kérdően nézett rám, hogy minden rendben el.Mosolyogtam és bólogattam.De hamar lefagyott mosolyom, amikor megláttam válla fölött Grétát.Hozzábújt, átölelte és úgy húzta vissza a lakásba. Ahogy becsukódott az ajtó, visszatértem a beszélgetésünkhöz.
-Jöhet az allergia!Nyírjuk ki.
-Na, mert?Mi történt.
-Jin jött ki, hogy mi van velem.Gréta meg mintha a csaja lenne ölelgette és visszahúzta.Szóval jöhet az allergia!Nem érdekel.
-Jaj nyugi!Azért nem akarjuk megölni!Csak leállítani. - lehajtottam fejemet és úgy hallgattam, mikor újabb ötlettel drukkolt elő - Hívd ki rá a rendőröket, azt valamivel vitesd el!
-Nem igazán van mi.Meg aztán én kapok bírságot a felesleges riasztásért.De most bevillant valami.
-Na mi?
-Lekapcsolom a szinten az áramot.És elmegyünk innen máshova.
-Na és hova?Tudod, hogy oda is megy majd utánatok.
-Akkor nyomorgunk nálam.Oda nem engedem be.
-Hát....hajrá.Majd közvetíts, hogy sikerült.
-Oksa, fogok írni. - álltam fel és indultam a lépcsők felé - De akkor most leteszlek.
-Oksa, fogok írni. - álltam fel és indultam a lépcsők felé - De akkor most leteszlek.
-Rendben.Sok sikert!
-Kelleni fog.Szia! - le is raktam és a biztosítékot kerestem, hogy lenyomjam.
Anno sok baj volt ezzel, úgyhogy tudtam merre van ennek a szintnek a szekrénye.Meg is találtam és végig lekapcsoltam mindent.Közben letelefonáltam a portára, hogy mi a helyzet és lehetőleg ne szólják el magukat, mert akkor mindenkit kirúgatok.Szerencsére engem imádtak, Grétát meg nem, mert mindenkivel bunkó aki nem ügyfél, így mindenki utálta.Visszaindultam és a tenyeremet dörzsöltem.Végre!Csend lesz!
Ahogy visszaértem a lakásba, mindenki ellenőrzött mindent, hogy hol nincs áram.
-Jaj ne reménykedjetek.A folyosón sincs végig.Valami gáz lehet.
-Ohh az szuper.És leszóltál a portára, hogy ezt hogy képzelik? - jött oda a szokásos bunkó stílusával.
-Megkérdeztem őket, kedvesen, - hangsúlyoztam - hogy mit tudnak az ügyről.De semmit.Azt javasolják, - tértem át angolra és felemeltem a hangom - hogy ma ne itt aludjunk, mert nem biztonságos.A lift sem működik, ha baj lenne, a tűzjelző is ilyenkor vacak és fűtés, víz, meg kaja se lesz így.Szóval pakoljatok össze, mert elmegyünk.
-És mégis hova? - tette csípőre kezeit.
-Hát hozzám!Ott elférünk.De elég szűkösen, szóval inkább haza menj, ha lehet! - végre végre végre!
-Akkor már mért nem hozzám megyünk?Nekem nagyobb a lakásom.Jobban elférünk.
Óóóó, hogy rohadnál meg te kis.......Erre nem számítottam.Kell valami mentő indok, hogy mért nem.
(Szerintetek talál? :D Folytatjuk!)
2015. február 25., szerda
Mért pont te?!Méééért?! (31)
-Hoseok ötlete volt!
-Ja perszeeeeee.Na kifelé!
Jimin POV end
Jin letámadott a folyosón és nem eresztett.Meg akartam szólalni, de a nyelve eléggé útban volt.
-Legalább.....ne....a.....folyosón. - fejeztem be nagy nehezen a mondatomat.
-Akkor hol? - ért össze homlokunk és orrunk.
-Hát.........legfőképpen ne itt! - de nem tudtam menekülni, nagyon a falhoz szorított.
Egy pillanatra felnézett és körbepillantott fejem felett, majd berángatott a wcbe.
-Neked ide be sem szabadna jönnöd! - ellenkeztem, ahogy húzott maga után.
-Ismersz minket nem!Mi szembemegyünk a szabályokkal. - csapta be a második ajtót is és újra a falhoz szegezett.
Azonnal kigombolta blúzomat és a lényegre tért.Hál'istennek a nadrágommal már nem haladt ilyen gyorsan. Egy pillanatra sem eresztett el közben, így nem tudtam szóban tiltakozni, csak tettekben, de annak sem volt nagy sikere.Kezeimet elkapta és a csuklómnál fogva a fejem felé szorította.Így viszont neki maradt egy szabad keze, ezért folytatta amit elkezdett.Megsimította az oldalamat a blúzom alatt, majd megfogta fenekemet.Végre elengedte ajkaimat is, így tudtam szólni.
-Jin!Elégh lesz! - lihegtem.
-Ha tiltakozol, az csak beindít. - tért rá nyakamra - Amúgy sem hagyom abba.Jobb ha elfogadod és inkább élvezed.
Hah!Megőrjít.De erősebb nálam, így nem tehetek semmit.Egy alkalomba nem halok bele és senkinek sem kell ezt megtudnia.Szóval inkább eleget tettem kérésének és hagytam magam.Próbáltam végre kiszabadítani a kezem, de nem hagyta, pedig nagyon nyögdécseltem.A nyakam a gyengém.....
-Rendben....beleegyezek.De csak most az egyszer. - kapkodtam a levegőt.
Elengedett végre és levette rólam blúzomat, ezért én is levetettem vele a pólóját.Hevesen megcsókoltam és rámásztam.Átölelte a derekamat, közben pedig jobb lábamat emelte fel.Nagyon húzott magához.Már egy papír lap sem fért volna be közénk.Amin pedig meglepődtem az az volt, hogy egy kézzel kikapcsolt a melltartómat.Én épp a nyakában lógtam és hajába túrtam, amikor éreztem, hogy megszabadított tőle.Meg is lepődtem kicsit, de ő csak vigyorgott és levette rólam.Eldobta valamerre, majd a nadrágomat kezdte kigombolni.Segítettem neki és most én csókolgattam a nyakát, ő pedig simogatott.Nehézkesen megszabadultam ettől a ruhadarabtól is és ő messzire hajította.
-Hol a rendmániás éned?
-El van nyomva! - csókolt meg újra és hozzá bújtam.
Épp a bugyimat kezdte feszegetni, amikor zajt hallottam.Odakaptam tekintetemet, de Jin visszafordított.A következő, amit hallottam, az a mellettünk lévő ajtó nyílása volt.Megijedtem és most Jin is az ajtóra szegezte tekintetét.
-Jimin! - üvöltöttünk rá - Mit keresel itt!?
Egy pillanatra megijedt, de pislogott párat és magához tért.
-Te mit keresel itt Jin?!És mikor hívod Fannit Franciska!? - mordult ránk.
-Legalább a szemed takard el!Ha nem látnád nincs rajtam melltartó! - takargattam magam és Jinhez bújtam.
Azért ő mégis szélesebb, hogy megfelelően védjen.
-Hál'istennek! - nézett rám Jin és újra meg akart csókolni, közben pedig átölelt.
-Emberek itt vagyok!Ne folytassátok már előttem, mert nem érdekel!Hívd fel Fannit!Utána befejezhetitek. - háborodott fel Jimin.
-Mi folyik itt voaaaaaaaaaaa! - jelent meg Hoseok és V.
-Mi a szösz, kupak tanács van itt? - fogtam fejemet és a hajamat téptem.
-Fiúk!Kicsit magunkra hagynátok kérlek? - nézett rájuk Jin és tovább ölelgetett.Végre besegít!
-Ezt nem hagyjuk ki, hová képzelsz! - mondta V és nevetett.
Jimin mondott valamit Jinnek, ő pedig fordított.
-Hol a telefonod?
-A nadrágomban. - kezdtem keresni - Hova dobtad?
Ő is kutakodott és valahonnan előkotorta a ruháimat.
-Mi nem láthatjuk a mellbimbód? - szemtelenkedett V.
Mi?Ránéztem és láttam, hogy tényleg komolyan kérdezte.He?Annyi mindent mondtam volna most neki, de szinte semmit nem tudtam végül.Csak tátogtam ott, mint egy hülye.A halk káromkodásom közepedte, egyszer csak újabb hangot hallottam.Kookie jelent meg.
-Ó!Műsor is van?! - váltott angolra és vigyorgott.
-És te meg, hogy kerülsz ide?! - kezdtem el mutogatni, másik kezemmel pedig takargattam magam.
-Siettem. - nevetett - Nem, amúgy téged kerestünk.
-Meg van! - hallottam Jin megmentő hangját.
-Köszönöm. - vettem ki kezéből, majd Jiminre néztem - És milyen indokkal hívjam?
-Hogy a fiúk beszorítottak a wcbe és mindjárt......2-4-5-en meg....tudod te azt. - vihogott Hoseok.
-Jin! - nézetem rá aggódóan.
-Csak fenyegetőzik.Nem merné. - nyugtatgatott és újra megölelt.
-Hát figyelj!Te egyedül vagy. - mutatott rám Hoseok.
-Én megvédem. - pillantott rájuk Jin.Még ilyenkor is képes udvarolni.
-Jó, akkor ketten vagytok.Még mindig vezetünk. - vigyorgott továbbra is.
-Hagyjuk már!Hívd ide és kész! - szólt bele Jimin.
-Jaaaahj várjatok!Had találjak ki valamit, csak csend legyen!Te meg nehogy eleressz! - húztam vissza magamhoz Jint, mert kezdett eltávolodni.
Gondolkoztam kicsit és eléggé hihető ötletem támadt.Telefonáltam is és bekapta a csalit.
-Lassan itt lesz. - pillantottam Jiminre - De addig meg szeretnénk ezt befejezni.Szóval sziasztok! - legyezgettem kifelé őket.
-Jól van akkor. - fordult meg Jimin és néhány koreai szó kíséretében terelgetett kifelé mindenkit.
Nem értettem ezek utáni nyavajgásukat, csak hallottam, ahogy ellenkeznek a személyi testőrünkkel szemben.
Hah!Megkönnyebbültem, hogy kimentek, Jin pedig mintha semmi sem történt volna, folytatta.Kivette a kezemből a telefont és a ruhakupacomra dobta.Hamar visszarázódtam én is.Kigomboltam nadrágját a többit pedig magának intézte.Nem mintha sok dolga lett volna vele, mert ő nem vette le teljesen.
Elkapta kezemet és boxerjára nyomta.Hűha!Már igazán várt erre, és még a többiek sem lombozták le kedvét.
Két ujját bedugta oldalt a bugyim pántjai alá és lassan lehúzta rólam, miközben a kulcscsontomat csókolgatta.Levette rólam és a többi cuccomhoz dobta ezt is.Én lehúztam az alsóját, de ettől sem szabadult meg teljesen, máris felkapott.A falhoz nyomott, én pedig szorítottam térdemmel, hogy ne legyek olyan nehéz.Most nem volt túl sok előjáték, azonnal a lényegre tértünk.Lihegésünk visszhangzott az üres wcben, de csak ez, mert folyamatosan csókolóztunk.A végén nyakamba temetkezett, én pedig becsukott szemmel élveztem.Végül tényleg jó ötlet volt itt csinálni
Hallottam csörgő telefonomat és csak tippeltem, hogy Fanni az.
-Gyorsan!Öltözzünk! - másztam ki Jin öléből.
-Öhm....jó. - lepődött meg, de eleget tett kérésemnek.
Ahogy blúzomat gomboltam be, kifelé siettem a bejárathoz, hogy Fannit behívjam, de a folyosón futottam össze vele.Épp Jimin csokiját a kezében tartva magyarázott valamit.Látszott rajta, hogy a kedves visszautasítás közepén jár.Legalább a tanácsomat megfogadta.Viszont én láttam mást is.Valami nagy baj volt.
-Héééhéj! - léptem oda hozzájuk és angolul beszéltem most - Mi a helyzet.
-Mond neki, hogy ajándék! - szólt hozzám Jimin, ahogy az utolsó gombjaimnál tartottam.
-De Franci ezt nem fogadhatom el. - nézett rám Fanni és váltott magyarra - Tudod jól, hogy nem.....várj!Mit csináltatok ti? - nézett el mellettem Jinre, aki lassan közeledett.
-Semmit!Tudom, hogy nem vagy belezúgva, de adj neki egy esélyt!Jobb egy új, mint a régi nem? - mosolyogtam.
-Jaj ami azt illeti. - fogta fejét az üres kezével - Ne is emlegessük!
-Na! - váltottam vissza angolra - Jimin majd jobb kedvre derít.
-De - fordult vissza Jiminre - Akkor legalább együtt együk meg.
-Rendben.Ha csak így fogadod el. - mosolygott végre ő is.
-Egyébként hol a futár? - érdeklődött Fanni, ahogy sétáltunk a stúdió felé.
-Ja hát őő......Jimin az a futár.
-Ahh.Sejtettem, csak reméltem, hogy nem feleslegesen rángattál ide.De nincs erőm most beolvasni neked.Azért vedd úgy, hogy leordítottam a fejed.
-Jó-jó!Csak hagyd, hogy ölelgessen kicsit Jimin.Attól biztos jobb kedved lesz neked is. - beszéltem a nyelvünkön.Az ilyeneket mindig magyarul közöltem vele.
Nem sokkal az után, hogy Fanni elment, a mi időnk is lejárt a stúdióban, úgyhogy a próbaterembe igyekeztünk.
-És akkor most ott is fogjuk. - súgta oda Jin útközben.
-Nem!Ez egyszeri alkalom volt. - pislogtam zavaromban.
-Pedig tetszett ez a póz. - mosolygott.
-Fárasztó vagy.
-Te meg nehéz!
-Mi? - ezen meglepődtem.
-Csak vicceltem.Nem hagyhattam ki - adott egy puszit - Bocsánat.De ugye tudod, hogy pehely könnyű vagy?
-Hát, merj még egyszer mást mondani! - mosolyogtam.
A táncteremben megint a sarokba telepedtem, a szokásos helyemre dolgozni.Már kezdett az agyamra menni ez a szám, amire ma gyakoroltak, de inkább nem akartam figyelni rá.Sok munkám volt megint.Ez sosem fogy el.
Mikor már közeledett a távozás ideje, a szemem sarkából láttam, hogy nyílik a terem ajtaja.Nem tudtam ki az, mert a fiúk épp próbáltak, szóval ötletem sem volt.De amikor megláttam ki az........ nagyon ideges lettem.
-Gréta! - üdvözöltem munkatársamat.
-Jaj szióka! - nyávogott és már is kezdett még jobban és jobban idegesíteni.
-Mit keresel itt?
-Csak beugrottam.Most végeztem, holnap szabad nap.Gondoltam meglátogatlak. - tipegett oda hozzám a kis tűsarkújában.
-És nem vagy véletlenül fáradt? - néztem fel rá.
-Óóóó dehogyis!
Ahogy elhallgatott a zene, a fiúk felé indult és koreaira váltott.Persze így semmit sem értettem, csak a nyávogó hangját hallottam.Annyira fel tud idegesíteni már a jelenléte is, hogy inkább összecsuktam a laptopomat, mielőtt máson csattan a mérgem.Ahogy ott billegtette magát....... nem bírtam megállni.Odamentem a fiúkhoz én is.Ahogy odaértem Jin felém mozdult, hogy megölel, de szolidan jeleztem neki, hogy nem kéne.Reménykedtem, hogy nem látta ezt Gréta, de tévedtem.Csak mosolyogtam ott, mint aki érti a témát, míg felém nem fordult.
-Jaj te ebből semmit sem értesz, nyugodtan dolgozz csak. - mosolygott gúnyosan és visszafordult a srácokhoz.
Istenem!Ilyenkor érzem, hogy megkívánom a cigarettát.Alig tudtam leplezni mérgemet és inkább visszamentem cuccaimhoz összepakolni.Most fogunk eltűnni innen a fenébe!Nem akarok ebből a nőből többet kapni ma.
-Héj Franci! - hallottam megint azt a nyávogó hangját és felé fordultam - A fiúkkal visszamegyünk a lakásra, csinálunk nektek kaját, mert páran még akarnak próbálni.Mivel ketten vagyunk most, haza tudom vinni azokat, akik menni akarnak, szóval indulunk is. - sétált a bejárathoz.
Meg sem várta válaszomat.Amúgy meg....ez mi?Ez az én munkám!Épp meg akarok tőle szabadulni, erre beereszti magát a lakásba?Most fogok kiakadni!De legalább nem tud Jinről.Ha csak nem mondták el neki a fiúk.Ilyesmit csak nem kiabálnak világgá.
Ahogy nagy nehezen bólogatásra bírtam magamat, mondott valamit koreaiul és Jinhez ment.Ahogy segített neki pakolni és megérintette a hátát rájöttem, hogy hiába reménykedek.Valahogy rájött.Mostantól tuti Jinre fog utazni.Csak azért, hogy nekem keresztbe tegyen.Ha már kirúgatni nem sikerül neki.
-Akkor megyünk is, sziasztok! - vitte el a srácok felét, köztük Jint is.
Ahogy hozzá ért, mindenre tudtam gondolni, csak arra nem, hogy Jin ma este hű lesz hozzám.Ezt biztosan elvesztettem.De nagyon ideges is lettem tőle.Mint mindig.
-Mi a baj? - jött oda V.
-Semmi.Csak jobb lenne, ha együtt lennétek.
-Az igazat mond, kérlek! - nem hitt nekem - A másik csaj?
-Igen!Utálom.Nagyon fel tud idegesíteni.Elmondtátok neki Jint?
-Nem.Viszont azt észrevettük, hogy nem kedveled.De mért fontos most Jin?
-Mert valahogy rájött, hogy van köztünk valami.Csak Jint pátyolgatta nem vetted észre?
-Nekem nem tűnt fel.Mindegyikünkkel kedves volt nagyon.De mi bajod vele?
-Az, hogy utál engem.Két éve dolgozok itt és azóta azon van, hogy kirúgasson.A saját anyámnál érted? - mutogattam idegesen.
-Öhm nem értem. - ja igen...hadartam, azért nem értette.
-A lényeg, hogy ott tesz keresztbe nekem, ahol tud.
-Ohh.Igyekszünk jó?És megyünk is vissza Jinhez.De ne aggódj!Ő nagyon hűséges. - állt fel, megborzolta a hajamat és visszaindult a többiekhez.
-Sajnos ez nem rajta múlik ma este.De azért köszönöm. - most nem tudtam mérges lenni a kócos hajért.
Biztos vagyok benne, hogy valahogy rá fog mászni.Jaj de ideges vagyok!
Összegömbölyödtem a sarokban és próbáltam rózsaszín unikornisokra, meg pillangókra gondolni.Jaj....rózsaszín!Jaj....Jin.....áááááá menjünk már!
(Folytatááááááááás!)
-Ja perszeeeeee.Na kifelé!
Jimin POV end
Jin letámadott a folyosón és nem eresztett.Meg akartam szólalni, de a nyelve eléggé útban volt.
-Legalább.....ne....a.....folyosón. - fejeztem be nagy nehezen a mondatomat.
-Akkor hol? - ért össze homlokunk és orrunk.
-Hát.........legfőképpen ne itt! - de nem tudtam menekülni, nagyon a falhoz szorított.
Egy pillanatra felnézett és körbepillantott fejem felett, majd berángatott a wcbe.
-Neked ide be sem szabadna jönnöd! - ellenkeztem, ahogy húzott maga után.
-Ismersz minket nem!Mi szembemegyünk a szabályokkal. - csapta be a második ajtót is és újra a falhoz szegezett.
Azonnal kigombolta blúzomat és a lényegre tért.Hál'istennek a nadrágommal már nem haladt ilyen gyorsan. Egy pillanatra sem eresztett el közben, így nem tudtam szóban tiltakozni, csak tettekben, de annak sem volt nagy sikere.Kezeimet elkapta és a csuklómnál fogva a fejem felé szorította.Így viszont neki maradt egy szabad keze, ezért folytatta amit elkezdett.Megsimította az oldalamat a blúzom alatt, majd megfogta fenekemet.Végre elengedte ajkaimat is, így tudtam szólni.
-Jin!Elégh lesz! - lihegtem.
-Ha tiltakozol, az csak beindít. - tért rá nyakamra - Amúgy sem hagyom abba.Jobb ha elfogadod és inkább élvezed.
Hah!Megőrjít.De erősebb nálam, így nem tehetek semmit.Egy alkalomba nem halok bele és senkinek sem kell ezt megtudnia.Szóval inkább eleget tettem kérésének és hagytam magam.Próbáltam végre kiszabadítani a kezem, de nem hagyta, pedig nagyon nyögdécseltem.A nyakam a gyengém.....
-Rendben....beleegyezek.De csak most az egyszer. - kapkodtam a levegőt.
Elengedett végre és levette rólam blúzomat, ezért én is levetettem vele a pólóját.Hevesen megcsókoltam és rámásztam.Átölelte a derekamat, közben pedig jobb lábamat emelte fel.Nagyon húzott magához.Már egy papír lap sem fért volna be közénk.Amin pedig meglepődtem az az volt, hogy egy kézzel kikapcsolt a melltartómat.Én épp a nyakában lógtam és hajába túrtam, amikor éreztem, hogy megszabadított tőle.Meg is lepődtem kicsit, de ő csak vigyorgott és levette rólam.Eldobta valamerre, majd a nadrágomat kezdte kigombolni.Segítettem neki és most én csókolgattam a nyakát, ő pedig simogatott.Nehézkesen megszabadultam ettől a ruhadarabtól is és ő messzire hajította.
-Hol a rendmániás éned?
-El van nyomva! - csókolt meg újra és hozzá bújtam.
Épp a bugyimat kezdte feszegetni, amikor zajt hallottam.Odakaptam tekintetemet, de Jin visszafordított.A következő, amit hallottam, az a mellettünk lévő ajtó nyílása volt.Megijedtem és most Jin is az ajtóra szegezte tekintetét.
-Jimin! - üvöltöttünk rá - Mit keresel itt!?
Egy pillanatra megijedt, de pislogott párat és magához tért.
-Te mit keresel itt Jin?!És mikor hívod Fannit Franciska!? - mordult ránk.
-Legalább a szemed takard el!Ha nem látnád nincs rajtam melltartó! - takargattam magam és Jinhez bújtam.
Azért ő mégis szélesebb, hogy megfelelően védjen.
-Hál'istennek! - nézett rám Jin és újra meg akart csókolni, közben pedig átölelt.
-Emberek itt vagyok!Ne folytassátok már előttem, mert nem érdekel!Hívd fel Fannit!Utána befejezhetitek. - háborodott fel Jimin.
-Mi folyik itt voaaaaaaaaaaa! - jelent meg Hoseok és V.
-Mi a szösz, kupak tanács van itt? - fogtam fejemet és a hajamat téptem.
-Fiúk!Kicsit magunkra hagynátok kérlek? - nézett rájuk Jin és tovább ölelgetett.Végre besegít!
-Ezt nem hagyjuk ki, hová képzelsz! - mondta V és nevetett.
Jimin mondott valamit Jinnek, ő pedig fordított.
-Hol a telefonod?
-A nadrágomban. - kezdtem keresni - Hova dobtad?
Ő is kutakodott és valahonnan előkotorta a ruháimat.
-Mi nem láthatjuk a mellbimbód? - szemtelenkedett V.
Mi?Ránéztem és láttam, hogy tényleg komolyan kérdezte.He?Annyi mindent mondtam volna most neki, de szinte semmit nem tudtam végül.Csak tátogtam ott, mint egy hülye.A halk káromkodásom közepedte, egyszer csak újabb hangot hallottam.Kookie jelent meg.
-Ó!Műsor is van?! - váltott angolra és vigyorgott.
-És te meg, hogy kerülsz ide?! - kezdtem el mutogatni, másik kezemmel pedig takargattam magam.
-Siettem. - nevetett - Nem, amúgy téged kerestünk.
-Meg van! - hallottam Jin megmentő hangját.
-Köszönöm. - vettem ki kezéből, majd Jiminre néztem - És milyen indokkal hívjam?
-Hogy a fiúk beszorítottak a wcbe és mindjárt......2-4-5-en meg....tudod te azt. - vihogott Hoseok.
-Jin! - nézetem rá aggódóan.
-Csak fenyegetőzik.Nem merné. - nyugtatgatott és újra megölelt.
-Hát figyelj!Te egyedül vagy. - mutatott rám Hoseok.
-Én megvédem. - pillantott rájuk Jin.Még ilyenkor is képes udvarolni.
-Jó, akkor ketten vagytok.Még mindig vezetünk. - vigyorgott továbbra is.
-Hagyjuk már!Hívd ide és kész! - szólt bele Jimin.
-Jaaaahj várjatok!Had találjak ki valamit, csak csend legyen!Te meg nehogy eleressz! - húztam vissza magamhoz Jint, mert kezdett eltávolodni.
Gondolkoztam kicsit és eléggé hihető ötletem támadt.Telefonáltam is és bekapta a csalit.
-Lassan itt lesz. - pillantottam Jiminre - De addig meg szeretnénk ezt befejezni.Szóval sziasztok! - legyezgettem kifelé őket.
-Jól van akkor. - fordult meg Jimin és néhány koreai szó kíséretében terelgetett kifelé mindenkit.
Nem értettem ezek utáni nyavajgásukat, csak hallottam, ahogy ellenkeznek a személyi testőrünkkel szemben.
Hah!Megkönnyebbültem, hogy kimentek, Jin pedig mintha semmi sem történt volna, folytatta.Kivette a kezemből a telefont és a ruhakupacomra dobta.Hamar visszarázódtam én is.Kigomboltam nadrágját a többit pedig magának intézte.Nem mintha sok dolga lett volna vele, mert ő nem vette le teljesen.
Elkapta kezemet és boxerjára nyomta.Hűha!Már igazán várt erre, és még a többiek sem lombozták le kedvét.
Két ujját bedugta oldalt a bugyim pántjai alá és lassan lehúzta rólam, miközben a kulcscsontomat csókolgatta.Levette rólam és a többi cuccomhoz dobta ezt is.Én lehúztam az alsóját, de ettől sem szabadult meg teljesen, máris felkapott.A falhoz nyomott, én pedig szorítottam térdemmel, hogy ne legyek olyan nehéz.Most nem volt túl sok előjáték, azonnal a lényegre tértünk.Lihegésünk visszhangzott az üres wcben, de csak ez, mert folyamatosan csókolóztunk.A végén nyakamba temetkezett, én pedig becsukott szemmel élveztem.Végül tényleg jó ötlet volt itt csinálni
Hallottam csörgő telefonomat és csak tippeltem, hogy Fanni az.
-Gyorsan!Öltözzünk! - másztam ki Jin öléből.
-Öhm....jó. - lepődött meg, de eleget tett kérésemnek.
Ahogy blúzomat gomboltam be, kifelé siettem a bejárathoz, hogy Fannit behívjam, de a folyosón futottam össze vele.Épp Jimin csokiját a kezében tartva magyarázott valamit.Látszott rajta, hogy a kedves visszautasítás közepén jár.Legalább a tanácsomat megfogadta.Viszont én láttam mást is.Valami nagy baj volt.
-Héééhéj! - léptem oda hozzájuk és angolul beszéltem most - Mi a helyzet.
-Mond neki, hogy ajándék! - szólt hozzám Jimin, ahogy az utolsó gombjaimnál tartottam.
-De Franci ezt nem fogadhatom el. - nézett rám Fanni és váltott magyarra - Tudod jól, hogy nem.....várj!Mit csináltatok ti? - nézett el mellettem Jinre, aki lassan közeledett.
-Semmit!Tudom, hogy nem vagy belezúgva, de adj neki egy esélyt!Jobb egy új, mint a régi nem? - mosolyogtam.
-Jaj ami azt illeti. - fogta fejét az üres kezével - Ne is emlegessük!
-Na! - váltottam vissza angolra - Jimin majd jobb kedvre derít.
-De - fordult vissza Jiminre - Akkor legalább együtt együk meg.
-Rendben.Ha csak így fogadod el. - mosolygott végre ő is.
-Egyébként hol a futár? - érdeklődött Fanni, ahogy sétáltunk a stúdió felé.
-Ja hát őő......Jimin az a futár.
-Ahh.Sejtettem, csak reméltem, hogy nem feleslegesen rángattál ide.De nincs erőm most beolvasni neked.Azért vedd úgy, hogy leordítottam a fejed.
-Jó-jó!Csak hagyd, hogy ölelgessen kicsit Jimin.Attól biztos jobb kedved lesz neked is. - beszéltem a nyelvünkön.Az ilyeneket mindig magyarul közöltem vele.
Nem sokkal az után, hogy Fanni elment, a mi időnk is lejárt a stúdióban, úgyhogy a próbaterembe igyekeztünk.
-És akkor most ott is fogjuk. - súgta oda Jin útközben.
-Nem!Ez egyszeri alkalom volt. - pislogtam zavaromban.
-Pedig tetszett ez a póz. - mosolygott.
-Fárasztó vagy.
-Te meg nehéz!
-Mi? - ezen meglepődtem.
-Csak vicceltem.Nem hagyhattam ki - adott egy puszit - Bocsánat.De ugye tudod, hogy pehely könnyű vagy?
-Hát, merj még egyszer mást mondani! - mosolyogtam.
A táncteremben megint a sarokba telepedtem, a szokásos helyemre dolgozni.Már kezdett az agyamra menni ez a szám, amire ma gyakoroltak, de inkább nem akartam figyelni rá.Sok munkám volt megint.Ez sosem fogy el.
Mikor már közeledett a távozás ideje, a szemem sarkából láttam, hogy nyílik a terem ajtaja.Nem tudtam ki az, mert a fiúk épp próbáltak, szóval ötletem sem volt.De amikor megláttam ki az........ nagyon ideges lettem.
-Gréta! - üdvözöltem munkatársamat.
-Jaj szióka! - nyávogott és már is kezdett még jobban és jobban idegesíteni.
-Mit keresel itt?
-Csak beugrottam.Most végeztem, holnap szabad nap.Gondoltam meglátogatlak. - tipegett oda hozzám a kis tűsarkújában.
-És nem vagy véletlenül fáradt? - néztem fel rá.
-Óóóó dehogyis!
Ahogy elhallgatott a zene, a fiúk felé indult és koreaira váltott.Persze így semmit sem értettem, csak a nyávogó hangját hallottam.Annyira fel tud idegesíteni már a jelenléte is, hogy inkább összecsuktam a laptopomat, mielőtt máson csattan a mérgem.Ahogy ott billegtette magát....... nem bírtam megállni.Odamentem a fiúkhoz én is.Ahogy odaértem Jin felém mozdult, hogy megölel, de szolidan jeleztem neki, hogy nem kéne.Reménykedtem, hogy nem látta ezt Gréta, de tévedtem.Csak mosolyogtam ott, mint aki érti a témát, míg felém nem fordult.
-Jaj te ebből semmit sem értesz, nyugodtan dolgozz csak. - mosolygott gúnyosan és visszafordult a srácokhoz.
Istenem!Ilyenkor érzem, hogy megkívánom a cigarettát.Alig tudtam leplezni mérgemet és inkább visszamentem cuccaimhoz összepakolni.Most fogunk eltűnni innen a fenébe!Nem akarok ebből a nőből többet kapni ma.
-Héj Franci! - hallottam megint azt a nyávogó hangját és felé fordultam - A fiúkkal visszamegyünk a lakásra, csinálunk nektek kaját, mert páran még akarnak próbálni.Mivel ketten vagyunk most, haza tudom vinni azokat, akik menni akarnak, szóval indulunk is. - sétált a bejárathoz.
Meg sem várta válaszomat.Amúgy meg....ez mi?Ez az én munkám!Épp meg akarok tőle szabadulni, erre beereszti magát a lakásba?Most fogok kiakadni!De legalább nem tud Jinről.Ha csak nem mondták el neki a fiúk.Ilyesmit csak nem kiabálnak világgá.
Ahogy nagy nehezen bólogatásra bírtam magamat, mondott valamit koreaiul és Jinhez ment.Ahogy segített neki pakolni és megérintette a hátát rájöttem, hogy hiába reménykedek.Valahogy rájött.Mostantól tuti Jinre fog utazni.Csak azért, hogy nekem keresztbe tegyen.Ha már kirúgatni nem sikerül neki.
-Akkor megyünk is, sziasztok! - vitte el a srácok felét, köztük Jint is.
Ahogy hozzá ért, mindenre tudtam gondolni, csak arra nem, hogy Jin ma este hű lesz hozzám.Ezt biztosan elvesztettem.De nagyon ideges is lettem tőle.Mint mindig.
-Mi a baj? - jött oda V.
-Semmi.Csak jobb lenne, ha együtt lennétek.
-Az igazat mond, kérlek! - nem hitt nekem - A másik csaj?
-Igen!Utálom.Nagyon fel tud idegesíteni.Elmondtátok neki Jint?
-Nem.Viszont azt észrevettük, hogy nem kedveled.De mért fontos most Jin?
-Mert valahogy rájött, hogy van köztünk valami.Csak Jint pátyolgatta nem vetted észre?
-Nekem nem tűnt fel.Mindegyikünkkel kedves volt nagyon.De mi bajod vele?
-Az, hogy utál engem.Két éve dolgozok itt és azóta azon van, hogy kirúgasson.A saját anyámnál érted? - mutogattam idegesen.
-Öhm nem értem. - ja igen...hadartam, azért nem értette.
-A lényeg, hogy ott tesz keresztbe nekem, ahol tud.
-Ohh.Igyekszünk jó?És megyünk is vissza Jinhez.De ne aggódj!Ő nagyon hűséges. - állt fel, megborzolta a hajamat és visszaindult a többiekhez.
-Sajnos ez nem rajta múlik ma este.De azért köszönöm. - most nem tudtam mérges lenni a kócos hajért.
Biztos vagyok benne, hogy valahogy rá fog mászni.Jaj de ideges vagyok!
Összegömbölyödtem a sarokban és próbáltam rózsaszín unikornisokra, meg pillangókra gondolni.Jaj....rózsaszín!Jaj....Jin.....áááááá menjünk már!
(Folytatááááááááás!)
2015. február 24., kedd
J-Hope hentai (kérésre)
J-Hope
Los Angeles szép hely, de nagyon meleg tud lenni.Főleg, hogy rohangálunk.Megint forgatunk a Bangtan Bombhoz részt és kaptunk egy kis tájékozódási feladatot.Persze csoportokban kezdtük, de gondoltam megkérdezek valakit a térképpel, mert ebből a csapatból csak én tudtam jól angolul.Mire kaptam útbaigazítást és visszafordultam, a banda sehol.Most komolyan itt hagytak?Biztos csak elbújtak és szivatnak. De akármennyire kerestem őket, nem találtam senkit.Elkezdtem kicsit pánikolni, mert egyetlen ismerős arcot sem láttam.Ahogy ott forgolódtam véletlen nekimentem egy lánynak.
-Nagyon sajnálom!Jól vagyok.
-Ó igen-igen. - igazította meg a nagy szalmakalapját és felnézett - Tudtam, hogy külföldi vagy.Cuki az akcentusod.
Ez meglepett.Nem erre a kijelentésre számítottam.De mivel ilyen kedvesnek tűnik, hátha tud nekem segíteni.
-Nem láttál errefelé egy nagy, ázsiai emberekből álló csoportot?Elvesztettem őket. - kérdeztem tőle, kezemben a térképpel.
-Nem.Sajnálom.De lehet segíthetek.Hol szálltatok meg?
-Még sehol.
-Ohh.Telefon?
-Lemerültem.
-Ííííjaj - vakargatta a fejét - Hát.......nem tűnsz csalónak.
-Mért lennék az?
-Épp vacillálok, hogy megszánjalak-e vagy sem.
-Szánj kérlek!Azt sem tudom hol vagyok. - kaptam el a vállát.
-Jó oké rendben.Eléggé elveszettnek tűnsz, szóval legyen.Gyere fel hozzám és töltsd fel a telefonod.Bár nekem most még dolgom van sajnos.
-Megyek veled.De ne hagyj itt.Senki sem segít nekem.
-Jaj szegényke.Gyere csak.Amúgy Otília vagyok.
-Én meg Hoseok. - fogtunk kezet.
Egész délután vele voltam, és hiába nézelődtem, sehol sem láttam a többieket.Teljesen elvesztettem őket.Nagyon jó!Ennél nagyobb pánikban nem is lehetnék.
-Tessék! - fordult felém két fagyival Oti.
-Öhm....köszönöm. - vettem el.
-Ettől megnyugszol.Nagyon finom.És most már ne aggódj.Következő állomás a lakásom.
-Na ez jobb, mint a fagyi.
-Na kösz. - mosolygott.
-Nem azért mondom, csak
-Tudom persze megértem.Gyere! - fogta meg a kezem és vitt magával.
-Milyen töltő kell neked? - hozott oda egy nagy halom kábelt.
-Normál.
-Jó, de iPhone vagy mini USB?
-Ja értem!A mini.
Oda nyújtotta nekem és kibogoztuk azt a részét, a nagy halom töltőnek.
-Köszönöm!
-Semmiség.De szerintem már haza mentek, lakjatok bárhol is.Szóval helyezd magad kényelembe. - tűnt el a lakás másik részében.
-Hát azért nem adnám fel.
-Mi van félsz? - jelent meg és vigyorgott.
-Hát....nem akarok terhedre lenni.
-Egy éjszakát kibírok, nem gondolod? - tűnt el újra.
-Majd valahogy meghálálom.
-Hagyjad csak!
Csinált nekem vacsorát is és igaza volt.Mikor végre feltöltött a telefonom, és elértem a menedzsert, az jól lehordott.Nagyon aggódott, ahogy mindenki, hogy merre jártam.Megnyugtattam, hogy élek és mondták, hogy akkor visszavonják a keresésemet a rendőrségen.Jaj, de nagy gondot okoztam itt mindenkinek. Gondoltam gyorsan odamegyek a szállásra, de Oti szerint nagyon messze volt és már ment le a nap.Sötétedésben pedig nem akart elindulni.Én pedig nem zaklattam.Egész nap vigyázott rám, megengedte, hogy feljöjjek és még kaját is kaptam.Egy estét kibírok itt nála.
-Milyen pizsit kérsz? - jelent meg két hatalmas pólóval.
-Talán a fekete jó lesz.De mik ezek?
-Kezeslábasok.egyen méret.Remélem rád jó lesz.Az cicás.
-Ó az cuki.De honnan van neked ilyesmid? - néztem rá ahogy széthajtogattam.
-Ebaaaaaaaay! - remegtette ujjait, mintha varázsolna.
Kuncogtam és elkezdtem vetkőzni de a boxernél megálltam.
-Nem akarsz kimenni? - néztem rá, ahogy megfogtam az alsómat, hogy leveszem.
-Hát. - nézett pont ott ahol nem kéne - Nem tudom.
-Ezt, hogy nem lehet tudni?
-Jó van na, rég voltam pasival!És olyan hetem van.Öltözz csak. - ment ki.
"Olyan hét".....Ez azt takarja amire gondolok?Ha igen akkor......lehet kihasználom a lehetőséget.Áhh nem.Nem vagyok gonosz.
Ahogy átöltöztem kimentem, hogy szóljak neki végeztem.A fürdőszobában találtam meg.A tükör előtt állt és a szemével csinált valamit.Csak egy kis tanga volt rajta, meg egy hosszú póló, ami most pont nem ért le a bugyija alá, hogy takarjon.Most én álltam meg nézelődni és kiszúrt.
-Tetszik amit látsz? - nézett a tükörben rám.
-Mi? - ráztam meg kicsit fejem, hogy magamhoz térjek.
-Vagy mit is mondtál?Nem akarsz kimenni? - mosolygott és tovább birizgálta a szemét.
-Hát. - idéztem beszélgetésünket és már tudtam, ő mér hezitált - Nem tudom.
Nevetett csak és nem szólt semmit.
-Gondolkozok. - néztem tovább tökéletes fenekét.
-Csak úgy szólok, hogy az a kezes lábas engedelmesen követi a méreteket. - kezdett el elpakolni a mosdóról.
Nem értettem mire gondol, de gyorsan végigfutottam magamon.Ó basszus!De jó férfinak lenni!Fordultam el zavaromban.Inkább bementem a hálóba és hallottam, ahogy kuncog magában.Jahaaaaaaj mi lesz ebből.Istenem, de neveletlen vagyok.Pedig vendégségben vagyok most itt nála.Na most nagyon ég az arcom.
-Szóval mi legyen? - huppant le az ágyra.
Csak felnéztem rá értetlenül és kezeimet az ölembe ejtettem.Nem akarom, hogy megint lebukjak.
-Na mi van?Elvitte a cica a nyelved? - mászott oda hozzám négykézláb az ágyon.
Kicsit eltátottam a számat és kénytelen voltam megtámaszkodni magam mögött annyira közel jött hozzám.
-Félsz te kis kölyökmacska? - hajolt a fülemhez és megharapta.
Oké, hogy vendégség.De akkor most nem értek semmit.Ezzel kell fizessek vagy mi?
-Én nem ezzel akartam törleszteni. - pattantam fel.
-Jaj nehogy annak hidd!Atyám! - fogta fejét - Csak simán úgy normálisat akartam.Semmi törlesztés vagy ilyesmi. - nézett fel rám majd megint kezébe temetkezett - Huh, te jó ég, de rosszul jött ez most ki.
Ohh!Végül is.....eléggé belelendült.Szegényt nem akarom megsérteni.Meg hát......elég jó csaj.Ritka jó.Jaj nem, nem szabad.De ő szeretné és tudja, hogy elmegyek.Szóval elvileg szabad.Mit vitatkozok itt magammal már!
-Én nem akarom, hogy rosszul érezd majd magad.
-Nem fogom. - nézett fel rám és várt.
Ááá nem bírok már itt magammal egye fene!
Ahogy ezt eldöntöttem magamban, azonnal le is támadtam.Visszamásztam az ágyra és ledöntöttem.
-Hogy belelendültél - lihegett két csók között.
-Hamarosan már nem fogok tudni válaszolni, szóval most mond, ha van valami különleges kérésed. - álltam meg egy kicsit.
-Ömm.......lepj meg kis vadmacskám! - csillantak fel szemei.
-Rendben. - vágtam rá a gyors választ és folytattam ízlelgetését.
Hevesen csókolóztunk és letépte szinte rólam a kis cicás cuccot, amit ő adott nem rég.Én azonnal feltűrtem pólóját és nem volt rajta melltartó.Nem tudom, mért lepett ez meg engem, de egy pillanatra ledermedtem.Ez pont elég volt neki, hogy fordítson a felálláson.Még derekamon lógott a kezeslábas ő pedig rám ült.Nagyon jól eltalálta azt a helyet ahova nem kellett volna, úgyhogy gyorsan elkaptam csípőjét és kicsit arrébb raktam.
-Bocsánat! - ült le óvatosan.
Csóváltam fejemet, lehunytam szememet és nagyot sóhajtottam.Végig simítottam az oldalán és lekapta pólóját.Nagyon szép mellei voltak, és azzal a kócos hosszú hajával olyan volt, mint egy címlaplány, de a legjobbak közül!Visszadőlt rám és éreztem teste melegét ahogy hozzámért.Nagyon sóhajtottam, ahogy a fülembe lihegett és megharapott.Körmeit végighúzta az oldalamon és a hasam alján állt meg.Közben melleire tértem át és másik kezemmel a hátát simogattam.Nagyon finom, puha bőre volt.Kicsit megemelkedett és lehúzta rólam a maradék ruhát is.Most már tudtam, hova ülhet és hova nem.Egyik kezével elkapott én pedig megremegtem.A kis kezével a már hatalmas farkamon.Nagyon jó érzés volt.Én nem bírtam magammal és elszakítottam véletlenül a bugyiját.
-Izé...bocs - fogtam a fejemet és ráncoltam szemöldökömet, csukott szemmel.Nagyon megfeledkeztem magamról.
-Ne aggódj ilyesmin! - csókolt meg és kezemet fenekére vezette.Csoda, hogy ezt még értettem!
Ahogy beleharapott alsó ajkamba, megmarkoltam fenekét és felmordultam.Már nagyon kívántam.Mindkét kezemmel a fenekét markoltam és húztam magamhoz.Már nagyon sokat játszott velem és nem bírom sokáig.De muszáj vele is foglalkoznom, különben nagyon fogunk szenvedni mindketten.Ezért újra fordult a kocka és én kerültem most felülre.Végigcsókolgattam nyakát és meghallottam az első apró nyögéseket, lihegése mellett.Lefelé haladtam és megharaptam kicsit kulcscsontját.Újabb hangok!Akarok még ilyeneket hallani, ezért tovább haladtam lefelé, formás melleire.Megnyaltam nyelvbimbóját és néztem a reakcióját. Szemeit lehunyta úgy sóhajtott nagyot.Kicsit megharapdáltam és már csak nyögdécselt.Minden lélegzetvételét követte egy ilyen aprócska kis dallam.Őrjítő volt, de bírtam még magammal így tovább haladtam lefelé.Hosszú lábait kicsit szét tette és közé fértem.Milyen nyitott mindenre.Vagy lehet csak nekem tűnik ez ilyesminek és neki megszokott?
De nem sokat foglalkoztam ezzel.Megnyaltam és a lepedőbe markolt.Lélegzete is elakadt, én pedig gyönyörködtem a feszülő női test látványában.Ha továbbra is így reagál minden mozdulatomra, akkor ez nem fog sokáig tartani.Próbáltam még kényeztetni nyelvemmel, de olyanokat nyögött, hogy tényleg nem volt sok dolgom.Teljesen elvesztettem a fejemet, de ő előbb feladta és a hajamba markolt.Felhúzott magára és megcsókolt.Én azonnal felkaptam és belé hatoltam közben.Újabb hatalmas nyögés hagyta el ajkait, nekem pedig várnom kellett.
-Hoseok!!! - lehelte nevemet.
Ettől még jobban megborzongtam, de már tudtam magamon kicsit uralkodni így mozogni kezdtem benne. Ködös tekintettél nézett rám.Hajába túrt és alsó ajkába harapott, ahogy döngettem.Összeszorítottam fogaimat.Nem akartam lehajolni rá és megcsókolni, mert akkor meg kellett volna állnom, arra pedig képtelen voltam.Elkapta kezeimet ahogy elértem egy pontot és újabb hangos sóhaj hagyta el száját.Kínjában megharapta kezemet én pedig válaszul a nyakát.Ezért kicsit lassítottam, ő pedig kihasználta a lehetőséget és megcsókolt.Csókunkba nyögtem, ahogy rám szorított, hogy egyre jobban kínozzon.Megtörtem csókunkat és feltérdeltem.Csípőjére tettem kezemet és úgy irányítottam tovább.Már ő sem bírta sokáig és mikor megfeszült az élvezettől, én is a csúcs közelébe értem.Ez a látvány mire nem képes, te jó ég!Ahogy az én farkamtól élvezkedik, nekem is végem.
Csak ott lihegtünk és próbáltam magamat összeszedni, de neki gyorsabban ment.Felült és nyakamba csimpaszkodott, úgy csókolt meg újra.
-Van tíz perced. - lihegte.
-Mire?
-Hát itt alszol nem?Az sok idő, én pedig ki akarom élvezni minden egyes percét.
Hoh ez a mennyország.Egész este csinálni akarja?Ezért megérte eltévedni ma az utcán.
Los Angeles szép hely, de nagyon meleg tud lenni.Főleg, hogy rohangálunk.Megint forgatunk a Bangtan Bombhoz részt és kaptunk egy kis tájékozódási feladatot.Persze csoportokban kezdtük, de gondoltam megkérdezek valakit a térképpel, mert ebből a csapatból csak én tudtam jól angolul.Mire kaptam útbaigazítást és visszafordultam, a banda sehol.Most komolyan itt hagytak?Biztos csak elbújtak és szivatnak. De akármennyire kerestem őket, nem találtam senkit.Elkezdtem kicsit pánikolni, mert egyetlen ismerős arcot sem láttam.Ahogy ott forgolódtam véletlen nekimentem egy lánynak.
-Nagyon sajnálom!Jól vagyok.
-Ó igen-igen. - igazította meg a nagy szalmakalapját és felnézett - Tudtam, hogy külföldi vagy.Cuki az akcentusod.
Ez meglepett.Nem erre a kijelentésre számítottam.De mivel ilyen kedvesnek tűnik, hátha tud nekem segíteni.
-Nem láttál errefelé egy nagy, ázsiai emberekből álló csoportot?Elvesztettem őket. - kérdeztem tőle, kezemben a térképpel.
-Nem.Sajnálom.De lehet segíthetek.Hol szálltatok meg?
-Még sehol.
-Ohh.Telefon?
-Lemerültem.
-Ííííjaj - vakargatta a fejét - Hát.......nem tűnsz csalónak.
-Mért lennék az?
-Épp vacillálok, hogy megszánjalak-e vagy sem.
-Szánj kérlek!Azt sem tudom hol vagyok. - kaptam el a vállát.
-Jó oké rendben.Eléggé elveszettnek tűnsz, szóval legyen.Gyere fel hozzám és töltsd fel a telefonod.Bár nekem most még dolgom van sajnos.
-Megyek veled.De ne hagyj itt.Senki sem segít nekem.
-Jaj szegényke.Gyere csak.Amúgy Otília vagyok.
-Én meg Hoseok. - fogtunk kezet.
Egész délután vele voltam, és hiába nézelődtem, sehol sem láttam a többieket.Teljesen elvesztettem őket.Nagyon jó!Ennél nagyobb pánikban nem is lehetnék.
-Tessék! - fordult felém két fagyival Oti.
-Öhm....köszönöm. - vettem el.
-Ettől megnyugszol.Nagyon finom.És most már ne aggódj.Következő állomás a lakásom.
-Na ez jobb, mint a fagyi.
-Na kösz. - mosolygott.
-Nem azért mondom, csak
-Tudom persze megértem.Gyere! - fogta meg a kezem és vitt magával.
-Milyen töltő kell neked? - hozott oda egy nagy halom kábelt.
-Normál.
-Jó, de iPhone vagy mini USB?
-Ja értem!A mini.
Oda nyújtotta nekem és kibogoztuk azt a részét, a nagy halom töltőnek.
-Köszönöm!
-Semmiség.De szerintem már haza mentek, lakjatok bárhol is.Szóval helyezd magad kényelembe. - tűnt el a lakás másik részében.
-Hát azért nem adnám fel.
-Mi van félsz? - jelent meg és vigyorgott.
-Hát....nem akarok terhedre lenni.
-Egy éjszakát kibírok, nem gondolod? - tűnt el újra.
-Majd valahogy meghálálom.
-Hagyjad csak!
Csinált nekem vacsorát is és igaza volt.Mikor végre feltöltött a telefonom, és elértem a menedzsert, az jól lehordott.Nagyon aggódott, ahogy mindenki, hogy merre jártam.Megnyugtattam, hogy élek és mondták, hogy akkor visszavonják a keresésemet a rendőrségen.Jaj, de nagy gondot okoztam itt mindenkinek. Gondoltam gyorsan odamegyek a szállásra, de Oti szerint nagyon messze volt és már ment le a nap.Sötétedésben pedig nem akart elindulni.Én pedig nem zaklattam.Egész nap vigyázott rám, megengedte, hogy feljöjjek és még kaját is kaptam.Egy estét kibírok itt nála.
-Milyen pizsit kérsz? - jelent meg két hatalmas pólóval.
-Talán a fekete jó lesz.De mik ezek?
-Kezeslábasok.egyen méret.Remélem rád jó lesz.Az cicás.
-Ó az cuki.De honnan van neked ilyesmid? - néztem rá ahogy széthajtogattam.
-Ebaaaaaaaay! - remegtette ujjait, mintha varázsolna.
Kuncogtam és elkezdtem vetkőzni de a boxernél megálltam.
-Nem akarsz kimenni? - néztem rá, ahogy megfogtam az alsómat, hogy leveszem.
-Hát. - nézett pont ott ahol nem kéne - Nem tudom.
-Ezt, hogy nem lehet tudni?
-Jó van na, rég voltam pasival!És olyan hetem van.Öltözz csak. - ment ki.
"Olyan hét".....Ez azt takarja amire gondolok?Ha igen akkor......lehet kihasználom a lehetőséget.Áhh nem.Nem vagyok gonosz.
Ahogy átöltöztem kimentem, hogy szóljak neki végeztem.A fürdőszobában találtam meg.A tükör előtt állt és a szemével csinált valamit.Csak egy kis tanga volt rajta, meg egy hosszú póló, ami most pont nem ért le a bugyija alá, hogy takarjon.Most én álltam meg nézelődni és kiszúrt.
-Tetszik amit látsz? - nézett a tükörben rám.
-Mi? - ráztam meg kicsit fejem, hogy magamhoz térjek.
-Vagy mit is mondtál?Nem akarsz kimenni? - mosolygott és tovább birizgálta a szemét.
-Hát. - idéztem beszélgetésünket és már tudtam, ő mér hezitált - Nem tudom.
Nevetett csak és nem szólt semmit.
-Gondolkozok. - néztem tovább tökéletes fenekét.
-Csak úgy szólok, hogy az a kezes lábas engedelmesen követi a méreteket. - kezdett el elpakolni a mosdóról.
Nem értettem mire gondol, de gyorsan végigfutottam magamon.Ó basszus!De jó férfinak lenni!Fordultam el zavaromban.Inkább bementem a hálóba és hallottam, ahogy kuncog magában.Jahaaaaaaj mi lesz ebből.Istenem, de neveletlen vagyok.Pedig vendégségben vagyok most itt nála.Na most nagyon ég az arcom.
-Szóval mi legyen? - huppant le az ágyra.
Csak felnéztem rá értetlenül és kezeimet az ölembe ejtettem.Nem akarom, hogy megint lebukjak.
-Na mi van?Elvitte a cica a nyelved? - mászott oda hozzám négykézláb az ágyon.
Kicsit eltátottam a számat és kénytelen voltam megtámaszkodni magam mögött annyira közel jött hozzám.
-Félsz te kis kölyökmacska? - hajolt a fülemhez és megharapta.
Oké, hogy vendégség.De akkor most nem értek semmit.Ezzel kell fizessek vagy mi?
-Én nem ezzel akartam törleszteni. - pattantam fel.
-Jaj nehogy annak hidd!Atyám! - fogta fejét - Csak simán úgy normálisat akartam.Semmi törlesztés vagy ilyesmi. - nézett fel rám majd megint kezébe temetkezett - Huh, te jó ég, de rosszul jött ez most ki.
Ohh!Végül is.....eléggé belelendült.Szegényt nem akarom megsérteni.Meg hát......elég jó csaj.Ritka jó.Jaj nem, nem szabad.De ő szeretné és tudja, hogy elmegyek.Szóval elvileg szabad.Mit vitatkozok itt magammal már!
-Én nem akarom, hogy rosszul érezd majd magad.
-Nem fogom. - nézett fel rám és várt.
Ááá nem bírok már itt magammal egye fene!
Ahogy ezt eldöntöttem magamban, azonnal le is támadtam.Visszamásztam az ágyra és ledöntöttem.
-Hogy belelendültél - lihegett két csók között.
-Hamarosan már nem fogok tudni válaszolni, szóval most mond, ha van valami különleges kérésed. - álltam meg egy kicsit.
-Ömm.......lepj meg kis vadmacskám! - csillantak fel szemei.
-Rendben. - vágtam rá a gyors választ és folytattam ízlelgetését.
Hevesen csókolóztunk és letépte szinte rólam a kis cicás cuccot, amit ő adott nem rég.Én azonnal feltűrtem pólóját és nem volt rajta melltartó.Nem tudom, mért lepett ez meg engem, de egy pillanatra ledermedtem.Ez pont elég volt neki, hogy fordítson a felálláson.Még derekamon lógott a kezeslábas ő pedig rám ült.Nagyon jól eltalálta azt a helyet ahova nem kellett volna, úgyhogy gyorsan elkaptam csípőjét és kicsit arrébb raktam.
-Bocsánat! - ült le óvatosan.
Csóváltam fejemet, lehunytam szememet és nagyot sóhajtottam.Végig simítottam az oldalán és lekapta pólóját.Nagyon szép mellei voltak, és azzal a kócos hosszú hajával olyan volt, mint egy címlaplány, de a legjobbak közül!Visszadőlt rám és éreztem teste melegét ahogy hozzámért.Nagyon sóhajtottam, ahogy a fülembe lihegett és megharapott.Körmeit végighúzta az oldalamon és a hasam alján állt meg.Közben melleire tértem át és másik kezemmel a hátát simogattam.Nagyon finom, puha bőre volt.Kicsit megemelkedett és lehúzta rólam a maradék ruhát is.Most már tudtam, hova ülhet és hova nem.Egyik kezével elkapott én pedig megremegtem.A kis kezével a már hatalmas farkamon.Nagyon jó érzés volt.Én nem bírtam magammal és elszakítottam véletlenül a bugyiját.
-Izé...bocs - fogtam a fejemet és ráncoltam szemöldökömet, csukott szemmel.Nagyon megfeledkeztem magamról.
-Ne aggódj ilyesmin! - csókolt meg és kezemet fenekére vezette.Csoda, hogy ezt még értettem!
Ahogy beleharapott alsó ajkamba, megmarkoltam fenekét és felmordultam.Már nagyon kívántam.Mindkét kezemmel a fenekét markoltam és húztam magamhoz.Már nagyon sokat játszott velem és nem bírom sokáig.De muszáj vele is foglalkoznom, különben nagyon fogunk szenvedni mindketten.Ezért újra fordult a kocka és én kerültem most felülre.Végigcsókolgattam nyakát és meghallottam az első apró nyögéseket, lihegése mellett.Lefelé haladtam és megharaptam kicsit kulcscsontját.Újabb hangok!Akarok még ilyeneket hallani, ezért tovább haladtam lefelé, formás melleire.Megnyaltam nyelvbimbóját és néztem a reakcióját. Szemeit lehunyta úgy sóhajtott nagyot.Kicsit megharapdáltam és már csak nyögdécselt.Minden lélegzetvételét követte egy ilyen aprócska kis dallam.Őrjítő volt, de bírtam még magammal így tovább haladtam lefelé.Hosszú lábait kicsit szét tette és közé fértem.Milyen nyitott mindenre.Vagy lehet csak nekem tűnik ez ilyesminek és neki megszokott?
De nem sokat foglalkoztam ezzel.Megnyaltam és a lepedőbe markolt.Lélegzete is elakadt, én pedig gyönyörködtem a feszülő női test látványában.Ha továbbra is így reagál minden mozdulatomra, akkor ez nem fog sokáig tartani.Próbáltam még kényeztetni nyelvemmel, de olyanokat nyögött, hogy tényleg nem volt sok dolgom.Teljesen elvesztettem a fejemet, de ő előbb feladta és a hajamba markolt.Felhúzott magára és megcsókolt.Én azonnal felkaptam és belé hatoltam közben.Újabb hatalmas nyögés hagyta el ajkait, nekem pedig várnom kellett.
-Hoseok!!! - lehelte nevemet.
Ettől még jobban megborzongtam, de már tudtam magamon kicsit uralkodni így mozogni kezdtem benne. Ködös tekintettél nézett rám.Hajába túrt és alsó ajkába harapott, ahogy döngettem.Összeszorítottam fogaimat.Nem akartam lehajolni rá és megcsókolni, mert akkor meg kellett volna állnom, arra pedig képtelen voltam.Elkapta kezeimet ahogy elértem egy pontot és újabb hangos sóhaj hagyta el száját.Kínjában megharapta kezemet én pedig válaszul a nyakát.Ezért kicsit lassítottam, ő pedig kihasználta a lehetőséget és megcsókolt.Csókunkba nyögtem, ahogy rám szorított, hogy egyre jobban kínozzon.Megtörtem csókunkat és feltérdeltem.Csípőjére tettem kezemet és úgy irányítottam tovább.Már ő sem bírta sokáig és mikor megfeszült az élvezettől, én is a csúcs közelébe értem.Ez a látvány mire nem képes, te jó ég!Ahogy az én farkamtól élvezkedik, nekem is végem.
Csak ott lihegtünk és próbáltam magamat összeszedni, de neki gyorsabban ment.Felült és nyakamba csimpaszkodott, úgy csókolt meg újra.
-Van tíz perced. - lihegte.
-Mire?
-Hát itt alszol nem?Az sok idő, én pedig ki akarom élvezni minden egyes percét.
Hoh ez a mennyország.Egész este csinálni akarja?Ezért megérte eltévedni ma az utcán.
Jimin hagyjál már! (30)
Na király.Most kell valami amivel Fannit holnap összeszedem.Elég nehéz lesz, mert szerintem a kis szabadidejét is az exére fordítja.De valamit csak összehozok.Szükség megoldásában ász vagyok.
Másnap reggel Jin ébresztett.
-Héj!Te mit csinálsz! - mordultam rá még félálomban, ahogy felkapott.
-Még van fél óránk.Azt velem töltöd!
Nagyon álmos voltam, úgyhogy csak kapaszkodni próbáltam, de az sem ment igazán, amíg eszembe nem jutott a telefonom.
-Telefonom?
-Itt van a kezemben. - mutatta.
Ezt leellenőrizve, úgy döntöttem, hogy visszaalhatok arra a fél órára.Szóval lehunytam a szemem még útközben és élveztem, hogy Jin hordoz.Óvatosan rakott le az ágyában, majd arrébb túrt, hogy ő is elférjen.Én csak élveztem a kis puha fekhelyet.Az enyém ehhez képest szöges ágy.Az pedig, hogy Jin hozzám bújt csak még kényelmesebbé tette.Átöleltem, ahogy szoktam és hallgattam, ahogy dobog a szíve. Ezt a ritmust imádom, és persze azonnal vissza is aludtam tőle.Félálomba még éreztem, hogy birizgálja a hajamat, de nem tudtam viszonozni a cirógatást.Sokáig dolgoztam, álmos voltam.
Alig hallottam a telefonomat és nem is arra keltem.Jin felpattant, ahogy megszólalt, és valahogy le is verte.Ezért utána nyúlt, amitől viszont lemászott az ágyról, én pedig lecsúsztam róla.
-Jahj!Neked is szép reggelt.
-Ne haragudj! - mászott vissza hozzám és megölelt - Csak ez a sz*r. - szorongatta a telefont.
-Annak köszönheted, hogy itt vagyok....részben.Na adjad!Megyek is dolgomra.Te még pihenhetsz.
-Felkelek veled! - jött utánam.
Kifelé menet a szobából Jimint hallottam.Karját felém nyújtotta és megpróbált felkelni, de nem sikerült neki.
-Fanni... - zuhant vissza a párnájára.
Jahj megint emlékeztetett.Megígértem neki, hogy odahívom ma a stúdióba, de hogy hogy, azt még nem tudom.Reggel erről is beszélgettem Jinnel.Kellett valami ötlet, viszont neki se jutott semmi jó az eszébe.Nem túl kreatívak ilyen téren.
Reggelivel keltettük a fiúkat és minden a szokásos rendben ment, kivéve azt, hogy Jimin végig engem nézett.
-Nem felejtettem el!
-Remélem is. - hunyorgott.
Jaj istenem, de fárasztó tud lenni.Jó mindegy!Akkor egy boltot még be kell iktassak.
Még induláskor megkérdeztem tőle a kocsiban a részleteket.
-Gondolom többször is akarsz találkozni vele ugye?
-Igen.
-Akkor most csak egy valamit adj neki.
-Mondjuk a nyelvedet. - szólt bele Jin és rám nézett.
Máris hiányozna neki?Hisz nem volt olyan sok nap amit e nélkül töltöttünk.Azt hiszem kezdhetek félni.
-Nem!Azt semmi kép. - néztem Jinre és grimaszoltam - Rózsa vagy csoki?Vagy nem tudom.Ha van esetleg jobb ötleted hallgatlak.
-Szívecskés plüss! - ujjongott
-Na azt biztos nem!Egyéb?
-Óóóóóó - szomorodott el.
-Jó akkor vigyél neki ma csokit.Az nem olyan nyomulós.És akkor itt meg is állok. - kanyarodtam be egy bolthoz.
-Sietünk fiúk!Nem fogtok elkésni! - szóltam hátra, miközben kiszállt Jimin - Jin!Zárd be a buszt.Ott van a kis lakatos gomb.Ne legyetek itt védtelenül!
-Én nem mehetek? - nézett rám.
-Most nem.Sietni akarok. - szálltam ki és becsaptam az ajtót.
Elég nekem az, hogy egy szerelmes kis galambot kell kísérgetnem az ajándék részlegen.Egy másik csak még jobban hátráltatna.
Rohantam Jiminnel.Illetve próbáltam, de nagyon válogatott.Hiába mondtam neki, hogy szeret minden csokit, csak menjünk már, nem hallgatott rám.Még a formája is fontos volt.Istenem!Hisz ez csak egy csoki!Nem ezen fog múlni.Na mindegy.Nem nagyon tudtam ellene mit tenni, így csak várhattam.Legalább az önkiszolgáló kassza segített, de leállt a virágosnál ajándékszatyrot nézegetni.
-Jimin!Ha nem jössz, itt maradsz! - tettem csípőre a kezemet.
-De de de.....kell ilyen is!
-Nem kell!Ez csak egy csoki!Gyere már! - cibáltam el a kirakatból.
Nagy nehezen betuszkoltam a kocsiba és rohantunk tovább.
-De ma nem menekülsz!? - hallottam Jint.
-Remélem nem arra gondolsz, ami most az eszembe jutott! - pillantottam rá fél szemmel és mosolyogtam. Ennyire hiánya lenne?
-De!De nem várom meg, hogy hazaérjünk. - vigyorgott ő is.
Na király.Egy szerelmes hülye, meg egy kanos barom.Szép napot!
Ahogy odaértünk a stúdióba alig pakoltam le, Jimin máris ott volt.
-Na mikor hívod? - izgatott volt.
-Hát nem most.
-De mért?
-Jimin, nyolc óra van!Neki kötetlen a munka ideje.Lehet még alszik.Majd tízkor jó? - néztem rá értetlenül.
-Jóóóóó. - kicsit nyugtatott magán - De ne felejtsd el!
-Hidd el, nem tudom elfelejteni. - kezdtem kicsit nevetni.
Végre leültem dolgozni, a fiúk meg folytatták a munkákat.Hallgattam a szép hangokat és Kookie néha odajött, mert új játékot szerzett, de nagyon angol volt, így én magyaráztam.Már amennyire értette azt.De előrébb volt egy pindurit velem.Azért ő annyival jobb volt, hogy hagyott dolgozni és kivárta a sorát.Kedves tőle.Nem olyan, mint Jimin vagy Jin.Ők mindig azonnal letámadnak, nem foglalkoznak vele, hogy épp mit csinálok.Persze a mai nap sem telt el sokáig a kis Jin nélkül.Odabújt mellém és nézte mit csinálok.Mikor már kezdett idegesíteni, szóltam csak hozzá.
-Nem zavarok?
-Nem.
Forgattam kicsit a szememet és elgondolkoztam.Illetve vártam, hogy kapcsoljon.
-Te viszont nagyon tudsz zavarni. - néztem rá.
-De most látom van időd.
-Mert?Ezt meg honnan veszed?
-Felnéztél a laptopodról. - vigyorgott.
-Jah bocs! - kacagtam kicsit - Mit szeretnél.
-Ó - mosolygott sunyin - Tudod te azt. - megcsókolt.
-Itt nem!De ezt már mondtam, szerintem.Vagy csak akartam? - néztem fel, ahogy kutattam emlékeimben.
-De akkor is lesz ma.Itt.....és most. - nevetett kicsit - Na jó nem most, de minimum ma.
-Ja igen álmodozz csak.Na szia! - toltam el - Dolgoznom kell.
Fejét csóválva visszament és tudtam folytatni amit elkezdtem.De picit aggódtam amikor pisilni kellett. Ha most felállok és kimegyek, Jin tuti fog jönni utánam.Viszont akkor még annyit dolgozok, amennyit kibírok. Hát nem sokáig tartott, de az utolsó e-mailt még pont be tudtam fejezni.
-Húúú pis pis pis! - pattantam fel és ki siettem.
Láttam szeme sarkából, hogy Jin is jön, de gyorsan eltűntem a wcben.Amikor pedig végeztem, körülnéztem kis sunyin, mielőtt elhagytam volna a mosdót.Jin sehol sem volt.Furcsálltam is.Óvatosan indulta vissza amikor hátulról elkapott.
-Te milyen csöndben tudsz sétálni! - nyögtem oda neki ahogy a falhoz nyomott.
-Muszáj, ha ennyire elutasítasz. - csókolt meg azonnal.
Jimin POV
Ahogy lement a mai részem, kijöttem a mikrofon mögül és Franciskát kezdtem keresni.De eltűnt míg bent voltam.
-Hol van Franci? - kérdeztem a fiúkat.
-Mi? - nézett rám Namjoon, majd körbepillantott - Ja, nem tom. - nézett vissza telefonjára.
-Wcre rohant.De ment vele Jin is. - nyögte oda nekem Hoseok.
-Te így számon tartod?
-Nem én!Mi! - mutogatott magára és V re, aki vigyorgott.
-Ohh.Ennyire érdekesek lennének?
-Nem, csak cukik. - mondta Hoseok.
Legyintettem rájuk és Franciska után indultam.Már elmúlt tíz óra, de biztos, hogy nem hívta még Fannit.
Körbejártam az egész stúdiót, de sehol sem találtam őket.Ott is voltam ahonnan indultam, hátha közben elkerültük egymást, de nem.Egy helyen nem jártam csak, de oda nem is akartam volna utána menni.Viszont idegesített, hogy megígérte és így figyelmen kívül hagyja amit mondott.Szóval bementem a női mosdóba is. Lihegést hallottam, de meg sem fordult a fejemben, hogy mi lehet ez, csak megörültem, hogy megtaláltam.
Benyitottam a wckhez és egy félmeztelen Jint meg Franciskát találtam.
-Jimin! - szóltak rám mindketten - Mit keresel itt?!
Egy pillanatra elakadt szavam.Nem akartam őket zavarni, de felbátorodtam.
-Te mit keresel itt Jin!És mikor hívod Fannit Franciska!? - mordultam rájuk.
-Legalább a szemed takard el!Ha nem látnád nincs rajtam melltartó! - takargatta magát.
-Hál'istennek! - nézett rá Jin és újra meg akarta csókolni.
-Emberek itt vagyok!Ne folytassátok már előttem, mert nem érdekel!Hívd fel Fannit!Utána befejezhetitek.
-Mi folyik itt voaaaaaaaaaaa! - jelent meg Hoseok és V.
-Mi a szösz, kupak tanács van itt? - fogta a fejét Franciska.
-Fiúk!Kicsit magunkra hagynátok kérlek? - nézett ránk Jin és Franciskát ölelgette.
-Ezt nem hagyjuk ki, hová képzelsz! - mondta V és nevetett.
-Csak hívja fel Fannit és kizavarom őket. - ajánlottam alkut.
Jin felé fordult és a telefont kezdték keresni.Annyit értettem, hogy azt mondta a nadrágjában van.
-Mi nem láthatjuk a mellbimbód? - szemtelenkedett V.
Franciska szava elakadt, mert annyi mindent akart egyszerre mondani.Csak grimaszolt és láttam, hogy ezernyi kérdésre mozdul a szája, de egyet sem tesz fel.V meg Hoseok csak ott nevetett.
-Na meg vannak? - jelent meg Kookie is - Ó!Műsor is van?! - kezdett ő is vigyorogni.
-És te meg, hogy kerülsz ide! - mutogatott Franciska az e egyik kezével., miközben Jin még mindig a telefont kereste.
-Siettem. - nevetett - Nem, amúgy téged kerestünk.
-Meg van!
-Köszönöm.És milyen indokkal hívjam?
-Hogy a fiúk beszorítottak a wcbe és mindjárt......2-4-5-en meg....tudod te azt. - vihogott Hoseok.
-Jin! - nézett rá aggódóan.
-Csak fenyegetőzik.Nem merné.
-Hát figyelj!Te egyedül vagy.
-Én megvédem. - pillantott ránk Jin.
-Jó akkor ketten vagytok.Még mindig vezetünk.
-Hagyjuk már!Hívd ide és kész!
-Jaaaahj várjatok!Had találjak ki valamit, csak csend legyen!Te meg nehogy eleressz! - húzta vissza magához Jint.
Pár perc kellett és telefonált is.Nem értettem milyen indokkal, de utána rám nézett.
-Lassan itt lesz.De addig meg szeretnénk ezt befejezni.Szóval sziasztok! - legyezgetett minket kifelé.
-Jól van akkor. - fordultam meg - Na srácok vége a mozinak! - terelgettem kifelé mindenkit.
-Ne már!Legalább had nézzük! - nyavajgott Kookie.
-Mi van? - néztem rá, ahogy ráncigáltam az ajtóhoz.
-Hoseok ötlete volt!
-Ja perszeeeeee.Na kifelé!
(Folytatjuk! :D)
Másnap reggel Jin ébresztett.
-Héj!Te mit csinálsz! - mordultam rá még félálomban, ahogy felkapott.
-Még van fél óránk.Azt velem töltöd!
Nagyon álmos voltam, úgyhogy csak kapaszkodni próbáltam, de az sem ment igazán, amíg eszembe nem jutott a telefonom.
-Telefonom?
-Itt van a kezemben. - mutatta.
Ezt leellenőrizve, úgy döntöttem, hogy visszaalhatok arra a fél órára.Szóval lehunytam a szemem még útközben és élveztem, hogy Jin hordoz.Óvatosan rakott le az ágyában, majd arrébb túrt, hogy ő is elférjen.Én csak élveztem a kis puha fekhelyet.Az enyém ehhez képest szöges ágy.Az pedig, hogy Jin hozzám bújt csak még kényelmesebbé tette.Átöleltem, ahogy szoktam és hallgattam, ahogy dobog a szíve. Ezt a ritmust imádom, és persze azonnal vissza is aludtam tőle.Félálomba még éreztem, hogy birizgálja a hajamat, de nem tudtam viszonozni a cirógatást.Sokáig dolgoztam, álmos voltam.
Alig hallottam a telefonomat és nem is arra keltem.Jin felpattant, ahogy megszólalt, és valahogy le is verte.Ezért utána nyúlt, amitől viszont lemászott az ágyról, én pedig lecsúsztam róla.
-Jahj!Neked is szép reggelt.
-Ne haragudj! - mászott vissza hozzám és megölelt - Csak ez a sz*r. - szorongatta a telefont.
-Annak köszönheted, hogy itt vagyok....részben.Na adjad!Megyek is dolgomra.Te még pihenhetsz.
-Felkelek veled! - jött utánam.
Kifelé menet a szobából Jimint hallottam.Karját felém nyújtotta és megpróbált felkelni, de nem sikerült neki.
-Fanni... - zuhant vissza a párnájára.
Jahj megint emlékeztetett.Megígértem neki, hogy odahívom ma a stúdióba, de hogy hogy, azt még nem tudom.Reggel erről is beszélgettem Jinnel.Kellett valami ötlet, viszont neki se jutott semmi jó az eszébe.Nem túl kreatívak ilyen téren.
Reggelivel keltettük a fiúkat és minden a szokásos rendben ment, kivéve azt, hogy Jimin végig engem nézett.
-Nem felejtettem el!
-Remélem is. - hunyorgott.
Jaj istenem, de fárasztó tud lenni.Jó mindegy!Akkor egy boltot még be kell iktassak.
Még induláskor megkérdeztem tőle a kocsiban a részleteket.
-Gondolom többször is akarsz találkozni vele ugye?
-Igen.
-Akkor most csak egy valamit adj neki.
-Mondjuk a nyelvedet. - szólt bele Jin és rám nézett.
Máris hiányozna neki?Hisz nem volt olyan sok nap amit e nélkül töltöttünk.Azt hiszem kezdhetek félni.
-Nem!Azt semmi kép. - néztem Jinre és grimaszoltam - Rózsa vagy csoki?Vagy nem tudom.Ha van esetleg jobb ötleted hallgatlak.
-Szívecskés plüss! - ujjongott
-Na azt biztos nem!Egyéb?
-Óóóóóó - szomorodott el.
-Jó akkor vigyél neki ma csokit.Az nem olyan nyomulós.És akkor itt meg is állok. - kanyarodtam be egy bolthoz.
-Sietünk fiúk!Nem fogtok elkésni! - szóltam hátra, miközben kiszállt Jimin - Jin!Zárd be a buszt.Ott van a kis lakatos gomb.Ne legyetek itt védtelenül!
-Én nem mehetek? - nézett rám.
-Most nem.Sietni akarok. - szálltam ki és becsaptam az ajtót.
Elég nekem az, hogy egy szerelmes kis galambot kell kísérgetnem az ajándék részlegen.Egy másik csak még jobban hátráltatna.
Rohantam Jiminnel.Illetve próbáltam, de nagyon válogatott.Hiába mondtam neki, hogy szeret minden csokit, csak menjünk már, nem hallgatott rám.Még a formája is fontos volt.Istenem!Hisz ez csak egy csoki!Nem ezen fog múlni.Na mindegy.Nem nagyon tudtam ellene mit tenni, így csak várhattam.Legalább az önkiszolgáló kassza segített, de leállt a virágosnál ajándékszatyrot nézegetni.
-Jimin!Ha nem jössz, itt maradsz! - tettem csípőre a kezemet.
-De de de.....kell ilyen is!
-Nem kell!Ez csak egy csoki!Gyere már! - cibáltam el a kirakatból.
Nagy nehezen betuszkoltam a kocsiba és rohantunk tovább.
-De ma nem menekülsz!? - hallottam Jint.
-Remélem nem arra gondolsz, ami most az eszembe jutott! - pillantottam rá fél szemmel és mosolyogtam. Ennyire hiánya lenne?
-De!De nem várom meg, hogy hazaérjünk. - vigyorgott ő is.
Na király.Egy szerelmes hülye, meg egy kanos barom.Szép napot!
Ahogy odaértünk a stúdióba alig pakoltam le, Jimin máris ott volt.
-Na mikor hívod? - izgatott volt.
-Hát nem most.
-De mért?
-Jimin, nyolc óra van!Neki kötetlen a munka ideje.Lehet még alszik.Majd tízkor jó? - néztem rá értetlenül.
-Jóóóóó. - kicsit nyugtatott magán - De ne felejtsd el!
-Hidd el, nem tudom elfelejteni. - kezdtem kicsit nevetni.
Végre leültem dolgozni, a fiúk meg folytatták a munkákat.Hallgattam a szép hangokat és Kookie néha odajött, mert új játékot szerzett, de nagyon angol volt, így én magyaráztam.Már amennyire értette azt.De előrébb volt egy pindurit velem.Azért ő annyival jobb volt, hogy hagyott dolgozni és kivárta a sorát.Kedves tőle.Nem olyan, mint Jimin vagy Jin.Ők mindig azonnal letámadnak, nem foglalkoznak vele, hogy épp mit csinálok.Persze a mai nap sem telt el sokáig a kis Jin nélkül.Odabújt mellém és nézte mit csinálok.Mikor már kezdett idegesíteni, szóltam csak hozzá.
-Nem zavarok?
-Nem.
Forgattam kicsit a szememet és elgondolkoztam.Illetve vártam, hogy kapcsoljon.
-Te viszont nagyon tudsz zavarni. - néztem rá.
-De most látom van időd.
-Mert?Ezt meg honnan veszed?
-Felnéztél a laptopodról. - vigyorgott.
-Jah bocs! - kacagtam kicsit - Mit szeretnél.
-Ó - mosolygott sunyin - Tudod te azt. - megcsókolt.
-Itt nem!De ezt már mondtam, szerintem.Vagy csak akartam? - néztem fel, ahogy kutattam emlékeimben.
-De akkor is lesz ma.Itt.....és most. - nevetett kicsit - Na jó nem most, de minimum ma.
-Ja igen álmodozz csak.Na szia! - toltam el - Dolgoznom kell.
Fejét csóválva visszament és tudtam folytatni amit elkezdtem.De picit aggódtam amikor pisilni kellett. Ha most felállok és kimegyek, Jin tuti fog jönni utánam.Viszont akkor még annyit dolgozok, amennyit kibírok. Hát nem sokáig tartott, de az utolsó e-mailt még pont be tudtam fejezni.
-Húúú pis pis pis! - pattantam fel és ki siettem.
Láttam szeme sarkából, hogy Jin is jön, de gyorsan eltűntem a wcben.Amikor pedig végeztem, körülnéztem kis sunyin, mielőtt elhagytam volna a mosdót.Jin sehol sem volt.Furcsálltam is.Óvatosan indulta vissza amikor hátulról elkapott.
-Te milyen csöndben tudsz sétálni! - nyögtem oda neki ahogy a falhoz nyomott.
-Muszáj, ha ennyire elutasítasz. - csókolt meg azonnal.
Jimin POV
Ahogy lement a mai részem, kijöttem a mikrofon mögül és Franciskát kezdtem keresni.De eltűnt míg bent voltam.
-Hol van Franci? - kérdeztem a fiúkat.
-Mi? - nézett rám Namjoon, majd körbepillantott - Ja, nem tom. - nézett vissza telefonjára.
-Wcre rohant.De ment vele Jin is. - nyögte oda nekem Hoseok.
-Te így számon tartod?
-Nem én!Mi! - mutogatott magára és V re, aki vigyorgott.
-Ohh.Ennyire érdekesek lennének?
-Nem, csak cukik. - mondta Hoseok.
Legyintettem rájuk és Franciska után indultam.Már elmúlt tíz óra, de biztos, hogy nem hívta még Fannit.
Körbejártam az egész stúdiót, de sehol sem találtam őket.Ott is voltam ahonnan indultam, hátha közben elkerültük egymást, de nem.Egy helyen nem jártam csak, de oda nem is akartam volna utána menni.Viszont idegesített, hogy megígérte és így figyelmen kívül hagyja amit mondott.Szóval bementem a női mosdóba is. Lihegést hallottam, de meg sem fordult a fejemben, hogy mi lehet ez, csak megörültem, hogy megtaláltam.
Benyitottam a wckhez és egy félmeztelen Jint meg Franciskát találtam.
-Jimin! - szóltak rám mindketten - Mit keresel itt?!
Egy pillanatra elakadt szavam.Nem akartam őket zavarni, de felbátorodtam.
-Te mit keresel itt Jin!És mikor hívod Fannit Franciska!? - mordultam rájuk.
-Legalább a szemed takard el!Ha nem látnád nincs rajtam melltartó! - takargatta magát.
-Hál'istennek! - nézett rá Jin és újra meg akarta csókolni.
-Emberek itt vagyok!Ne folytassátok már előttem, mert nem érdekel!Hívd fel Fannit!Utána befejezhetitek.
-Mi folyik itt voaaaaaaaaaaa! - jelent meg Hoseok és V.
-Mi a szösz, kupak tanács van itt? - fogta a fejét Franciska.
-Fiúk!Kicsit magunkra hagynátok kérlek? - nézett ránk Jin és Franciskát ölelgette.
-Ezt nem hagyjuk ki, hová képzelsz! - mondta V és nevetett.
-Csak hívja fel Fannit és kizavarom őket. - ajánlottam alkut.
Jin felé fordult és a telefont kezdték keresni.Annyit értettem, hogy azt mondta a nadrágjában van.
-Mi nem láthatjuk a mellbimbód? - szemtelenkedett V.
Franciska szava elakadt, mert annyi mindent akart egyszerre mondani.Csak grimaszolt és láttam, hogy ezernyi kérdésre mozdul a szája, de egyet sem tesz fel.V meg Hoseok csak ott nevetett.
-Na meg vannak? - jelent meg Kookie is - Ó!Műsor is van?! - kezdett ő is vigyorogni.
-És te meg, hogy kerülsz ide! - mutogatott Franciska az e egyik kezével., miközben Jin még mindig a telefont kereste.
-Siettem. - nevetett - Nem, amúgy téged kerestünk.
-Meg van!
-Köszönöm.És milyen indokkal hívjam?
-Hogy a fiúk beszorítottak a wcbe és mindjárt......2-4-5-en meg....tudod te azt. - vihogott Hoseok.
-Jin! - nézett rá aggódóan.
-Csak fenyegetőzik.Nem merné.
-Hát figyelj!Te egyedül vagy.
-Én megvédem. - pillantott ránk Jin.
-Jó akkor ketten vagytok.Még mindig vezetünk.
-Hagyjuk már!Hívd ide és kész!
-Jaaaahj várjatok!Had találjak ki valamit, csak csend legyen!Te meg nehogy eleressz! - húzta vissza magához Jint.
Pár perc kellett és telefonált is.Nem értettem milyen indokkal, de utána rám nézett.
-Lassan itt lesz.De addig meg szeretnénk ezt befejezni.Szóval sziasztok! - legyezgetett minket kifelé.
-Jól van akkor. - fordultam meg - Na srácok vége a mozinak! - terelgettem kifelé mindenkit.
-Ne már!Legalább had nézzük! - nyavajgott Kookie.
-Mi van? - néztem rá, ahogy ráncigáltam az ajtóhoz.
-Hoseok ötlete volt!
-Ja perszeeeeee.Na kifelé!
(Folytatjuk! :D)
2015. február 23., hétfő
MarkTuan&Tori(kérésre) Got7 hentai
Mark POV
Megint egy újabb hosszú fansing.Szeretem a rajongókat, de nagyon fárasztó tud lenni az egész napos jó pofizás.Néha azért jó lenne felállni közbe,n vagy csak egy pillanatra mással foglalkozni, de nem lehet.
Mosolyogva írtam alá a sok képet, lemezt, pólót és plüssöket.Igen még plüss is volt.Sokat mosolyogtam, mert jöttek vicces emberek is akik feldobták a napom, de senkit sem jegyeztem meg igazán.Vagyis.....hazudok, mert volt egy lány.Nem igazán akart nyüstölni, csak egy aláírást várt és hozott nekem csokit is.Pont a kedvencemet.Jó ezt nem tudom honnan tudta meg, hogy imádom, de kedves tőle.Nem tűnt saesengnek, inkább csak egy rajongónak, aki aggódik, hogy hogy vagyok.A mosolyát megjegyeztem.Még egy ilyen kedves és meleg mosolyt sosem láttam eddig.Legszívesebben megállítottam volna a sort és beszélgettem volna vele egy kicsit, de ezt nem lehetett.Gyorsan tovább suhant és elveszett a tömegben.Ez kicsit elszomorított, mert tényleg felkeltette az érdeklődésemet.
Fansign végén jött a szokásos lezáró műsorunk, én pedig végre hozzányúlhattam a csokimhoz.Viszont most nem csak erőt adott ez az édesség, de fel is vidított.Szemfüles kis rajongó volt az a lány, mert ráragasztotta a számát a papírra, persze úgy, hogy ha lerakom ne vegyem észre.A napom fénypontja!!!Nagyon boldog lettem és kerestem a tömegben de nem találtam.Ahogy végeztünk és levonultunk azonnal a telefonomhoz kaptam és felhívtam.
-Igen!
-Szia én őőőő - nem tudtam, hogy mutatkozzak be, hogy ne haljon meg az örömtől - Szóval.....megadtad a számod egy csokival....... - nagy csend.
-Mark........Tuan? - hallottam a hangján, hogy nem hiszi el.
-És én kit tisztelhetek személyedben?
-.........Júúúúúúj....vagyis.......Tori. - ujjongott.
-Csak ennyi?
-Igen.Ez tökéletesen elég.És és és hogy.hogy hívtál?
-Csak megmaradtál.Te voltál a legkedvesebb a fansignon, de nem láttalak a végén.Hova tűntél?
-Nem maradhattam.Anyukám nagyon beteg most.Csak beugrottam hozzátok.
-Ohh értem.Jobbulást neki - szomorodtam el, mert így nincs esély rá, hogy még ma összefussak vele - És mikor érsz rá?Csak, hogy beszélgessünk, vagy valami.
-Hát....ha nagyon sietsz, akkor ma este el tudok szabadulni.
-Úúú az nagyon jó lenne.Egy esti séta?Eszünk egy fagyit, meg mutatok egy szép helyet.Már ha nem félsz velem.
-Dehogy félek.Szuper lenne!És hol mikor?
-Hát ha a fansign helyszíne nincs messze, itt jó lenne.Aztán viszlek tovább.De ne aggódj, nem rabollak el.
-Ó jó az nekem.És nem félek.Öhm.....mondjuk hatra szerintem oda tudok érni.
-Király!Addigra én is végzek.Akkor este.Most rohannom kell amúgy is.Szia!
-Szia!
Egész nap rohantam, de amikor végre elértem oda, hogy végre kettesben tudjak vele beszélni, visszatért minden erőm.Ott álltam a fansign helyszíne előtt és rá vártam.Nagyon izgatott voltam.Vajon ő is ezt érzi mikor találkozik velünk?Most már tudom milyen.
-Szia! - hallottam egy aranyos hangot és felé fordultam.
-Ohh szia.Hű!Nagyon....jól nézel ki. - nyeltem nagyot.
-Köszönöm, pedig nagyon siettem. - ért oda hozzám - Na és merre tovább?
-Ja persze izé....erre. - indultam el a fagyizó stand felé - Sokan lesznek.Este is népszerű kis fagyizó.
-Ó ne baj az.Inkább neked lehet majd. - kuncogott.
-Hát....ebben van valami. - nevettem vele - És milyen napod volt?Jobban van anyukád?
Egész úton beszélgettünk és nagyon kedvesnek tűnt.Azt hiszem kezdtem belehabarodni.
Fagyi után elvittem a parkba.Nem volt üres, mások is randiztak aznap este, így annyira nem aggódtam, hogy bajunk lesz.Leültünk egy padra és tovább beszélgettünk.A fák között láttuk egy kicsit a csillagokat és nevetgéltünk.
-Na jó.Tudjuk, hogy ez csak egy egy éjszakás kaland, hisz te idol vagy.Szóval nálam vagy nálad? - támadt le a kérdéssel.
-M-Mi? - pislogtam rá.
-Hazakísérsz és megkockáztatod, hogy nálam alszol, vagy menjek én hozzád?
-De-de várjál, most arra gondolsz amire én is?
-Ha szexre akkor igen.Engem nem zavar az egy éjszakás kaland.Főleg nem egy hírességgel.
-Huh.....őőőő.Haza kísérlek jó?De a többit meg....nem tudom, én nem ezért hívtalak. - álltunk fel a padról.
-Ohh oksa.Nekem mindegy én csak örülök, ha beszélünk máskor is. - mosolygott kedvesen - De a másik dolog sem tabu.
Na jó azért meglepett ez.Nem gondoltam volna, hogy egyből a tárgyra tér.Tény, hogy megfordult a fejemben, de nem ezért hívtam.
-Szóval itt laksz?
-Igen.Elköltöztem otthonról amint lehetett.Sokan voltunk egy helyen.Így suli mellett tudok dolgozni és fenntartom magam.Biztos nem jössz fel?
-Hát - vacilláltam, mert tudjuk mi lesz ha felmegyek.De ha egyedül van... - Hát...ha nem zavarok.
-Dehogy zavarsz! - mosolygott és láttam a szemében, hogy épp levetkőztet - Na gyere! - kapta el a karom és húzott maga után.
-Te rosszabb vagy mint egy pasi. - súgtam a fülébe.
-Ne mond, hogy nem örülsz neki.
-Hát.....erre nem tudok őszinte választ adni.
Ahogy átöltözött előttem, már volt őszinte válaszom.Ha már így benne van a dologban legyen.
-Szóval....mit is mondtál? - öleltem át és bújtam a nyakába, ahogy valami harapni valót készített.
-Hát.... - mosolygott - Csak azt, hogy nekem mindenhogy jó. - fogta meg a kezeimet.
Nagyon finom illata volt.Szóval tényleg nem tudtam neki ellenállni.Puszilgatni kezdtem a nyakát, ő pedig feladta a vacsora készítést.Megfordult és megcsókolt.Kicsit meglepődtem, de nem tudom mit vártam, ha már így rámozdultam.Nagyon jól csókolt!Nem bírtam betelni vele.Erre csak akkor eszméltem, amikor kezei becsúsztak a pólóm alá.Hideg kis ujjaitól visszatértem a jelenbe.
-Hah..... - kaptam el kezeit, hogy felmelegítsem - Hideg a kezed.
-Hoh, bocsánat.Mindig hideg, csak már megszoktam.Azért a pólódat leveszed? - nézett fel rám, ahogy lehelgettem kezeit.
Mosolyogtam és bólintottam.Levettem a pólómat és olyan helyre dobtam, hogy megtaláljam.Csillogott a szeme, ahogy meglátott félmeztelenül.Ajkaiba harapott és megsimította kockás hasamat.
-Még mindig hideg a kezed! - tartottam vissza a levegőmet.
-Még mindig bocsánat.De folytassuk az ágyon! - húzott maga után.
Ahogy beértünk a hálóba azonnal ledöntöttem az ágyra és felé másztam.A feje mellett könyököltem és csókoltam, miközben a hideg ujjait éreztem testemen.Muszáj megszoknom, úgyhogy most nem szorongatom meg megint.Áttértem a csókról a nyakára és hallottam lihegését.Én is kapkodni kezdtem a levegőt ettől.Végignyaltam a fülétől a kulcscsontjáig és nagyot sóhajtott.Csak azért álltam meg ott, mert a pólója az utamban volt, ezért levetkőztettem.Kicsit megbámultam és talán még egy "húúú" is kicsúszott a számon.
-Rég láttál csajt mi? - vigyorgott rám.
-Mi?Nem nem vagyis de, de - megszakította magyarázkodásomat egy csókkal és folytattuk.
Örültem, hogy nem kell magyarázkodnom.Meg annak is, hogy így ölel magához.Tűz forró és nagyon kapkodta már a levegőt.Benyúltam a melltartója alá és meg sem rebbent.Legalább nem volt szégyenlős.
Levettem róla ezt is és rendesen leellenőriztem, hogy milyen puha.Ő eleresztette a hajamat és a nadrágomat kezdte kioldani.Kicsit elváltam tőle, hogy segítsek neki, majd az övéra is rátértünk.
-Imádom az ilyen francia bugyikat a csajokon.Nagyon szexik. - haraptam bele alsó ajkamba ahogy megsimítottam a bugyija pántját.
Kicsit feljebb emelte a csípőjét, én pedig újra letámadtam a nyakát, miközben megszabadítottam utolsó ruhadarabjától.Rátértem fülére is és megharaptam.Megkarmolta a hátamat, majd felnyögött ettől.ez nagyon beindított.Kezei letévedtem a boxeremre és most ő vetkőztetett le.Végig simogattam testét és éreztem, ahogy vonaglik alattam.Ő is rátért a nyakamra és meglepődtem, hogy milyen jó érzés is ez a dolog.Főleg mikor ajkai közé fogta a kulcscsontomat.Abba teljesen beleremegtem.Nem bírtam tovább várni.Lábai közé helyezkedtem és lassan behatoltam.Hatalmasat sóhajtott és aprókat nyögött.Visszahúzott magára és megcsókolt újra.Nagyon szeretem én is a csókjait, de úgy látszik ő is odavan ezért.
Lassan mozogni kezdtem benne, ő pedig nem sokáig bírta tovább levegő nélkül.Elvált tőlem, és ritmusra vette a levegőt.Tőlem függött minden sóhaja, én pedig ezt nagyon élveztem.Ahogy pedig teste melege körül ölelt az maga volt a mennyország.Nem sokáig bírtam így és igyekeztem a kedvére tenni.Én is már felmordultam néhányat, mikor rám szorított kis izmaival és megkarmolta hátamat.Erősen szorítottam magamhoz és úgy döngettem tovább, ahogy egyre nagyobbakat nyögött.Tudatosan a fülembe.Ez nem segített rajtam kicsit se és kezdtem félni, nehogy hamarabb fejezzem be mint kellene.De hál'istenek nem így lett.Nagyot nyögött és teste megfeszült.A lepedőt markolta, szemeit behunyta, én pedig nyakát csókolgattam tovább.Viszont nagyon szűkké vált, ahogy elélvezett és ezt én sem bírtam tovább.Magamhoz szorítottam, ő pedig a hátamba karmolt.Ott haltam meg az ágyában.Legalább is amennyire lefárasztott.Egy darabig még fölötte támaszkodtam, mert azt sem tudtam hol vagyok.Ő puszilgatott és a hajamat birizgálta.A szemébe néztem és nagyon mosolygott.
-Na mi az?Elfáradtál? - kérdezte.
-Hát eléggé. - adtam neki egy rövidke csókot - Huh.
-Itt aludhatsz, ha gondolod.És akkor reggel is lehet még. - harapott alsó ajkába.
-Te aztán bírod az iramot. - kezdtem nevetni kicsit és mellé feküdtem.
-Muszáj.Főleg, ha ilyen egyszeri és megismételhetetlen alkalom adódik.
Megint egy újabb hosszú fansing.Szeretem a rajongókat, de nagyon fárasztó tud lenni az egész napos jó pofizás.Néha azért jó lenne felállni közbe,n vagy csak egy pillanatra mással foglalkozni, de nem lehet.
Mosolyogva írtam alá a sok képet, lemezt, pólót és plüssöket.Igen még plüss is volt.Sokat mosolyogtam, mert jöttek vicces emberek is akik feldobták a napom, de senkit sem jegyeztem meg igazán.Vagyis.....hazudok, mert volt egy lány.Nem igazán akart nyüstölni, csak egy aláírást várt és hozott nekem csokit is.Pont a kedvencemet.Jó ezt nem tudom honnan tudta meg, hogy imádom, de kedves tőle.Nem tűnt saesengnek, inkább csak egy rajongónak, aki aggódik, hogy hogy vagyok.A mosolyát megjegyeztem.Még egy ilyen kedves és meleg mosolyt sosem láttam eddig.Legszívesebben megállítottam volna a sort és beszélgettem volna vele egy kicsit, de ezt nem lehetett.Gyorsan tovább suhant és elveszett a tömegben.Ez kicsit elszomorított, mert tényleg felkeltette az érdeklődésemet.
Fansign végén jött a szokásos lezáró műsorunk, én pedig végre hozzányúlhattam a csokimhoz.Viszont most nem csak erőt adott ez az édesség, de fel is vidított.Szemfüles kis rajongó volt az a lány, mert ráragasztotta a számát a papírra, persze úgy, hogy ha lerakom ne vegyem észre.A napom fénypontja!!!Nagyon boldog lettem és kerestem a tömegben de nem találtam.Ahogy végeztünk és levonultunk azonnal a telefonomhoz kaptam és felhívtam.
-Igen!
-Szia én őőőő - nem tudtam, hogy mutatkozzak be, hogy ne haljon meg az örömtől - Szóval.....megadtad a számod egy csokival....... - nagy csend.
-Mark........Tuan? - hallottam a hangján, hogy nem hiszi el.
-És én kit tisztelhetek személyedben?
-.........Júúúúúúj....vagyis.......Tori. - ujjongott.
-Csak ennyi?
-Igen.Ez tökéletesen elég.És és és hogy.hogy hívtál?
-Csak megmaradtál.Te voltál a legkedvesebb a fansignon, de nem láttalak a végén.Hova tűntél?
-Nem maradhattam.Anyukám nagyon beteg most.Csak beugrottam hozzátok.
-Ohh értem.Jobbulást neki - szomorodtam el, mert így nincs esély rá, hogy még ma összefussak vele - És mikor érsz rá?Csak, hogy beszélgessünk, vagy valami.
-Hát....ha nagyon sietsz, akkor ma este el tudok szabadulni.
-Úúú az nagyon jó lenne.Egy esti séta?Eszünk egy fagyit, meg mutatok egy szép helyet.Már ha nem félsz velem.
-Dehogy félek.Szuper lenne!És hol mikor?
-Hát ha a fansign helyszíne nincs messze, itt jó lenne.Aztán viszlek tovább.De ne aggódj, nem rabollak el.
-Ó jó az nekem.És nem félek.Öhm.....mondjuk hatra szerintem oda tudok érni.
-Király!Addigra én is végzek.Akkor este.Most rohannom kell amúgy is.Szia!
-Szia!
Egész nap rohantam, de amikor végre elértem oda, hogy végre kettesben tudjak vele beszélni, visszatért minden erőm.Ott álltam a fansign helyszíne előtt és rá vártam.Nagyon izgatott voltam.Vajon ő is ezt érzi mikor találkozik velünk?Most már tudom milyen.
-Szia! - hallottam egy aranyos hangot és felé fordultam.
-Ohh szia.Hű!Nagyon....jól nézel ki. - nyeltem nagyot.
-Köszönöm, pedig nagyon siettem. - ért oda hozzám - Na és merre tovább?
-Ja persze izé....erre. - indultam el a fagyizó stand felé - Sokan lesznek.Este is népszerű kis fagyizó.
-Ó ne baj az.Inkább neked lehet majd. - kuncogott.
-Hát....ebben van valami. - nevettem vele - És milyen napod volt?Jobban van anyukád?
Egész úton beszélgettünk és nagyon kedvesnek tűnt.Azt hiszem kezdtem belehabarodni.
Fagyi után elvittem a parkba.Nem volt üres, mások is randiztak aznap este, így annyira nem aggódtam, hogy bajunk lesz.Leültünk egy padra és tovább beszélgettünk.A fák között láttuk egy kicsit a csillagokat és nevetgéltünk.
-Na jó.Tudjuk, hogy ez csak egy egy éjszakás kaland, hisz te idol vagy.Szóval nálam vagy nálad? - támadt le a kérdéssel.
-M-Mi? - pislogtam rá.
-Hazakísérsz és megkockáztatod, hogy nálam alszol, vagy menjek én hozzád?
-De-de várjál, most arra gondolsz amire én is?
-Ha szexre akkor igen.Engem nem zavar az egy éjszakás kaland.Főleg nem egy hírességgel.
-Huh.....őőőő.Haza kísérlek jó?De a többit meg....nem tudom, én nem ezért hívtalak. - álltunk fel a padról.
-Ohh oksa.Nekem mindegy én csak örülök, ha beszélünk máskor is. - mosolygott kedvesen - De a másik dolog sem tabu.
Na jó azért meglepett ez.Nem gondoltam volna, hogy egyből a tárgyra tér.Tény, hogy megfordult a fejemben, de nem ezért hívtam.
-Szóval itt laksz?
-Igen.Elköltöztem otthonról amint lehetett.Sokan voltunk egy helyen.Így suli mellett tudok dolgozni és fenntartom magam.Biztos nem jössz fel?
-Hát - vacilláltam, mert tudjuk mi lesz ha felmegyek.De ha egyedül van... - Hát...ha nem zavarok.
-Dehogy zavarsz! - mosolygott és láttam a szemében, hogy épp levetkőztet - Na gyere! - kapta el a karom és húzott maga után.
-Te rosszabb vagy mint egy pasi. - súgtam a fülébe.
-Ne mond, hogy nem örülsz neki.
-Hát.....erre nem tudok őszinte választ adni.
Ahogy átöltözött előttem, már volt őszinte válaszom.Ha már így benne van a dologban legyen.
-Szóval....mit is mondtál? - öleltem át és bújtam a nyakába, ahogy valami harapni valót készített.
-Hát.... - mosolygott - Csak azt, hogy nekem mindenhogy jó. - fogta meg a kezeimet.
Nagyon finom illata volt.Szóval tényleg nem tudtam neki ellenállni.Puszilgatni kezdtem a nyakát, ő pedig feladta a vacsora készítést.Megfordult és megcsókolt.Kicsit meglepődtem, de nem tudom mit vártam, ha már így rámozdultam.Nagyon jól csókolt!Nem bírtam betelni vele.Erre csak akkor eszméltem, amikor kezei becsúsztak a pólóm alá.Hideg kis ujjaitól visszatértem a jelenbe.
-Hah..... - kaptam el kezeit, hogy felmelegítsem - Hideg a kezed.
-Hoh, bocsánat.Mindig hideg, csak már megszoktam.Azért a pólódat leveszed? - nézett fel rám, ahogy lehelgettem kezeit.
Mosolyogtam és bólintottam.Levettem a pólómat és olyan helyre dobtam, hogy megtaláljam.Csillogott a szeme, ahogy meglátott félmeztelenül.Ajkaiba harapott és megsimította kockás hasamat.
-Még mindig hideg a kezed! - tartottam vissza a levegőmet.
-Még mindig bocsánat.De folytassuk az ágyon! - húzott maga után.
Ahogy beértünk a hálóba azonnal ledöntöttem az ágyra és felé másztam.A feje mellett könyököltem és csókoltam, miközben a hideg ujjait éreztem testemen.Muszáj megszoknom, úgyhogy most nem szorongatom meg megint.Áttértem a csókról a nyakára és hallottam lihegését.Én is kapkodni kezdtem a levegőt ettől.Végignyaltam a fülétől a kulcscsontjáig és nagyot sóhajtott.Csak azért álltam meg ott, mert a pólója az utamban volt, ezért levetkőztettem.Kicsit megbámultam és talán még egy "húúú" is kicsúszott a számon.
-Rég láttál csajt mi? - vigyorgott rám.
-Mi?Nem nem vagyis de, de - megszakította magyarázkodásomat egy csókkal és folytattuk.
Örültem, hogy nem kell magyarázkodnom.Meg annak is, hogy így ölel magához.Tűz forró és nagyon kapkodta már a levegőt.Benyúltam a melltartója alá és meg sem rebbent.Legalább nem volt szégyenlős.
Levettem róla ezt is és rendesen leellenőriztem, hogy milyen puha.Ő eleresztette a hajamat és a nadrágomat kezdte kioldani.Kicsit elváltam tőle, hogy segítsek neki, majd az övéra is rátértünk.
-Imádom az ilyen francia bugyikat a csajokon.Nagyon szexik. - haraptam bele alsó ajkamba ahogy megsimítottam a bugyija pántját.
Kicsit feljebb emelte a csípőjét, én pedig újra letámadtam a nyakát, miközben megszabadítottam utolsó ruhadarabjától.Rátértem fülére is és megharaptam.Megkarmolta a hátamat, majd felnyögött ettől.ez nagyon beindított.Kezei letévedtem a boxeremre és most ő vetkőztetett le.Végig simogattam testét és éreztem, ahogy vonaglik alattam.Ő is rátért a nyakamra és meglepődtem, hogy milyen jó érzés is ez a dolog.Főleg mikor ajkai közé fogta a kulcscsontomat.Abba teljesen beleremegtem.Nem bírtam tovább várni.Lábai közé helyezkedtem és lassan behatoltam.Hatalmasat sóhajtott és aprókat nyögött.Visszahúzott magára és megcsókolt újra.Nagyon szeretem én is a csókjait, de úgy látszik ő is odavan ezért.
Lassan mozogni kezdtem benne, ő pedig nem sokáig bírta tovább levegő nélkül.Elvált tőlem, és ritmusra vette a levegőt.Tőlem függött minden sóhaja, én pedig ezt nagyon élveztem.Ahogy pedig teste melege körül ölelt az maga volt a mennyország.Nem sokáig bírtam így és igyekeztem a kedvére tenni.Én is már felmordultam néhányat, mikor rám szorított kis izmaival és megkarmolta hátamat.Erősen szorítottam magamhoz és úgy döngettem tovább, ahogy egyre nagyobbakat nyögött.Tudatosan a fülembe.Ez nem segített rajtam kicsit se és kezdtem félni, nehogy hamarabb fejezzem be mint kellene.De hál'istenek nem így lett.Nagyot nyögött és teste megfeszült.A lepedőt markolta, szemeit behunyta, én pedig nyakát csókolgattam tovább.Viszont nagyon szűkké vált, ahogy elélvezett és ezt én sem bírtam tovább.Magamhoz szorítottam, ő pedig a hátamba karmolt.Ott haltam meg az ágyában.Legalább is amennyire lefárasztott.Egy darabig még fölötte támaszkodtam, mert azt sem tudtam hol vagyok.Ő puszilgatott és a hajamat birizgálta.A szemébe néztem és nagyon mosolygott.
-Na mi az?Elfáradtál? - kérdezte.
-Hát eléggé. - adtam neki egy rövidke csókot - Huh.
-Itt aludhatsz, ha gondolod.És akkor reggel is lehet még. - harapott alsó ajkába.
-Te aztán bírod az iramot. - kezdtem nevetni kicsit és mellé feküdtem.
-Muszáj.Főleg, ha ilyen egyszeri és megismételhetetlen alkalom adódik.
Mik történtek! (29)
-Na és mért? - néztünk rá mindannyian, hisz a buli elején még nagyon jó kedve volt.
-Fanni miatt.
Itt elakadt szavam és majdnem félrenyeltem.De mindenki pont ugyan ennyire ledöbbent, ahogy végignéztem rajtuk a kanapéról.
-M-M-Mi van?De de de mért? - érdeklődtem.
-Áhh hülyeség az egész.
-Minket azért érdekel, ahogy elnézem a többieket.
-Nem tudom megfogalmazni.
-Akkor mond a Fanninak, ő meg lefordítja nekem. - mutattam rá, ő pedig készségesen előredőlt.
El is mondta neki, de elég nehezen és a többiek továbbra is meglepődötten néztek rá, majd elkezdtek vele beszélgetni.
-Mit mondott? - böködtem Fannit, aki kicsit elgondolkozott.
-Csak azt, hogy bejövök neki és felidegesítette, hogy mással táncoltam. - folytatta a reggelit.
Milyen lazán veszi!Engem kicsit meglep a tény.
-És te erre....... - kínáltam fel a lehetőséget, hogy válaszoljon.
-Mi van velem?
-Semmi viszonzás, vagy valami?Ő is eléggé néz.Szerintem válaszra vár.Ugye Jimin? - váltottam angolra - Válaszra vársz nem? - vigyorogtam.Valami jót reméltem ebből.
-Nekem nem tetszel. - fogta rövidre magát.
Ettől Jimin arca lefagyott.Szegény alapból rosszul volt és most még a képe is vágja, hogy nem tetszik neki.Legalább lehetett volna kedvesebb.
Hatalmas kínos csend uralkodott el a szobán, amit Suga tört meg végül.
-El sem hiszitek miről maradtatok le csajok!Ugye Kookie! - nézett rá nagyon nevetve, az pedig elvörösödött.
-Miről? - pattantam fel és odasétáltam.
-Mivel ti is csókolóztatok, így mi is. - mutatott magára és Kookiera.
-MIVAN?!MI hol voltunk? - jött oda Fanni és belém kapaszkodott.
-Hát már valahol kint jártatok.
-Ismétlést! - nyeltem le a falatot.
-Neeeeeeem nem. - tiltakozott Kookie, majd a fejét fogta - Ne is beszéljünk róla többet!
-De igen! - tettem le a tányéromat és nagyon izgatott lettem - Meséljetek csak milyen volt!Igazi nyelves? - szorongattam már én is Fanni pólóját.
-Nem azt azért nem! - válaszolt Suga, Jungkookie pedig még mindig elbújt karjaiban.
-Haaaah ne már!És mi lemaradtunk.A francba Jimin, várhattál volna még öt percet! - mordultam rá viccesen, hátha elmosolyodik, de nem sok sikert értem el.
A többiek csak nevettek, hogy mi ott szenvedünk.Ahhh el sem hiszem mikről maradtunk le.Nem is akarok többet hallani semmit.Még a végén kiderül, hogy mindannyian csókolóztak és mi nem voltunk ott.Vagy rosszabb!Együtt zuhanyoztak a másik lakásban, míg én otthon, Fanni pedig ebben a fürdőben aludt.Áááá hagyjuk is nem érdekel!
A stúdióba még velünk jött Fanni, így most tudtam vele beszélgetni a reggeli dologról.A fiúk úgy sem értik és mivel ő ül most mellettem, nem fognak rákérdezni, hogy mi a témánk.
-Lehettél volna kedvesebb is! - kezdtem.
-Hm? - fordult felém az ablaktól.
-Jiminnel!Lehettél volna kedvesebb is.Oké, hogy nem tetszik, de ezt máshogy is lehet közölni.Nagyon rosszul esett neki. - hosszú csend következett.
-Visszajött. - törte meg percek múlva.
-Ki?
-A Dani.Nem rég felhívott és találkoztunk is.
-Előreszólok, hogy nem jó ötlet.Az exek csak bajt hoznak a fejedre.Meg ha egyszer nem ment, most mért menne?
-Azért én reménykedek.Bár nem tudom mi lesz. - nézett ki az ablakon újra.
-Még Jiminnel is jobban járnál, hiába fog elmenni nagyon messzire.Nem örülök ennek a hírnek.Tudod jól mennyire utáltam azt a csávót.
-Tudom és igazad van.De a távolság azért nem olyan könnyen leküzdhető, mint gondolod.
-Ezt egy kicsit rossz embernek mondod, nem gondolod?Távkapcs mester vagyok. - de azért érdekes, hogy pont a távolság zavarja.Eddig nem tetszett neki.Akkor most mi van?
-Jah lehet.De kíváncsi leszek arra a 9000 kilométeredre.
-Majd megmutatom én neked.Tudod, ha szeretsz valaki, pont nem érdekel milyen messze van.Szóval az, hogy anno szakított veled ez a hülye, mert hogy külföldön kapott munkát, elég szar kifogás volt, már ne haragudj. - grimaszoltam.
-Az emberek nem olyan merészek, mint te. - merengett tovább.
-Az lehet.És ez nagy hiba.
A stúdióban leültem dolgozni, de a fiúk közelében maradtam.Fanni mellém telepedett, szintén laptoppal.Most neki is van munkája, de nem olyan sok.Forma tervező és most a gép is jó neki a rajzpad helyett.Mellesleg egérrel is úgy rajzol, mint én ceruzával erős pillanataimban.Egyszer csak odajött Suga és leguggolt hozzánk.
-Jungkookie épp játszik.De figyeljetek és kaphattok visszajátszást. - mosolygott és visszaindult Kookiehoz.
-Hooooaaaah - kaptuk el egymást újra és érdeklődve figyeltük az eseményeket.
-Jungkookie nézd! - szólította meg Suga és Kookie felnézett mit sem sejtve.
Éééééés....Suga lekapta!Nagyon ujjongtunk ott ketten csajok egy ilyet látva. Kookie viszont annyira meglepődött, hogy ideje sem volt menekülni.Csak nagyon elpirult, ahogy eltávolodott Suga és azon a meglepett arcon mindenki röhögni kezdett.
-Újra! - kiabáltuk
-Mi?! - tért magához a kis Kookie - Mi?Nem!Suga! - folytatta koreaiul és innentől én semmit sem értettem.
De nagyon lehordta, annyit azért levettem belőle.Mi meg még ott ájuldoztunk és Suga odajött a vita után.
-Na most már elégedettek vagytok? - mi egymásra néztünk és tudtuk, hogy ugyan arra gondolunk.
-Vetkőzzetek! - tolmácsoltam gondoltainkat, Suga pedig ügyet se vetve ránk legyintett, nevetett és elment.
-Áááááh ne léééccci. - vergődtünk tovább kínunkban - Na jó huh - próbáltam összeszedni magam - Dolgozzunk tovább.Nem vonja el a figyelmemet két iszonyat szexi pasi smárjaaaaaa ááááá istenem.DE!Fanni segíts!
-Bocs nem megy.Fantáziálok.
Hát vele is ki voltam segítve a kakiból, tényleg.Nagy nehezen visszatereltem a gondoltaimat és folytattam a munkámat.
-Na én megyek!Megbeszélésem lesz. - pakolt össze Fanni és integetett mindenkinek.
-Oksa szia!Majd besz!
-Jaja hellóóóóóóó! - tűnt el az ajtóban.
-Franci! - jelent meg Jimin.
-Ohh basszus, de megijedtem. - kaptam szívemhez - Mi az?
-Tényleg nem tetszek neki?
-Hát.....nem tudom.Én-én-én.....én tényleg nem tudom.Mindenesetre hajts! - biztattam, mert nem akartam, hogy az exéhez menjen vissza.
-De ha nem tetszek neki. - ült le mellém szomorúan.
-Te nagyon cuki vagy és kockás a hasad.Ez mindenkinek bejön.De ha meg sem próbálod nem tudhatod mi lesz?
-Mi? - láttam nem értette.
-Próbáld meg és kiderül. - egyszerűsítettem.
Nem válaszolt csak gondolkozott, de nem is baj.Sok dolgom van ma még.
-Franci!Most kéne a hangod! - hallottam Rapmont.
-Mért becéztek hirtelen? - álltam fel és mentem oda hozzá.
-Fanni mondta először és tetszik.Melegíts be aztán énekelj nekünk! - parancsolt rám.
A többiekkel énekelgettem egy kicsit és V mély hangján majdnem meghaltam.Hogy lehet ilyen jó hangja?Hát ez hihetetlen!Mondjuk nekem nem segített, hogy ilyen jó hangokkal vagyok körbevéve.Őszintén szólva inkább elbizonytalanított.
-Na gyere én megmutatom neked, hogy hol hogyan kéne. - húzott magával természetesen Jin.
Bementünk a mikrofonhoz és előbb ő énekelte el a részeimet.Megbeszéltük, hogy ő fog kísérni és elkezdtük felvenni.
De fárasztó nap volt ez.Pedig egész nap stúdióztunk.Se tánc, se rohanás, csak ülés és munka, de mintha végig ugráltam volna.A kocsihoz érve ahogy kinyitottam az ajtót a többieknek, Jin felkapott és ölelgetett.
-Hiányoztááááááál!
-Jó, de ne éld bele magad.Még sokat kell dolgoznom ma, úgyhogy nem alszok most veled.
-Miiiiiii? - nézett rám nagy boci szemekkel.
-Sajnálom, de dolgoznom kell. - simogattam meg az arcát és adtam neki egy puszit - Na siessünk!
Bepattantunk az autóba és mindenkit haza vittem.
Az ágyamban ültem már teljesen készen, ölemben laptop, a kis asztalon pedig a teám.Jin odajött még puszit adni és még egyszer utoljára bepróbálkozott.
-Imádlak, de dolgoznom kell cukiság. - zavartam el aludni.
-Hát jó. - ballagott el szomorúan.
Rengeteg e-mailt kellett írnom, mert valami bajuk volt a kínaiaknak és nekem kellett lerendezni.Na most írj úgy angolul levelet, hogy ők sem tudnak angolul.Kihívás elfogadva.Remélem sikerül.
Ahogy belemerültem a munkámba, Jimin termett mellettem megint.
-Ráérsz? - kérdezte.
-Ohh a fa****** már.Ne ijesztgess! - rezzentem meg, ahogy megszólalt mellettem.Észre sem vettem, hogy kjött - Mit szeretnél?
-Mit szeret Fanni?
-Huh.Ez elég tág.Konkrétabban?
-Hogy udvaroljak? - ült le a földre.
-Hát - néztem fel a laptopomból - Elég nehéz így, hogy nem nagyon fogtok találkozni.
-Te elintézheted.De hogy udvaroljak?
-Hah kedves vagy.Hát izé....nem is tudom.De most had dolgozzak már!Gyorsan befejezem és beszélhetünk róla rendben?
-Jó jó. - várt türelmesen.
-Na. - csuktam le a laptopomat és Jiminre néztem - Ne hagyjuk ezt holnapra?Álmosnak tűnsz!
-Nem!Mondjad!
-Hát.Elmehetünk venni neki holnap csokit mondjuk, amit majd te adsz oda.Vagy küldhetünk neki rózsát a nevedben.Vagy akár énekelhetnél is neki.Ha írnál neki egy számot azt tuti imádná.És ha felhúzod mellé a pólódat az biztos siker.
-Hmm rendben.Vegyünk csokit meg rózsát és hívd át!
-És még is milyen indokkal?Azért ő is dolgozik.
-Mond, hogy baj van a stúdióban.
-Hát ez remek ötlet, csak akkor az apja fog jönni.
-De mond, hogy neked ő kell!
-Hát köszi.Na majd kitalálok valamit.
-De holnap hívd fel, hogy jöjjön! - parancsolt rám.
-Jaj hagyjál már Jimin!Majd felhívom ha lesz jó indokom.
-Ígérd meg, hogy holnap összehozol vele! - felállt és rám mutatott.
-És akkor elhallgatsz és hagysz aludni? - néztem fel rá a takaróm alól.
-Igen!Ígérd meg!
-Jó!Ígérem.Kitalálok valamit neked.
-Szuper!Jó éjszakát. - indult aludni ő is.
Na király.Most kell valami amivel Fannit holnap összeszedem.Elég nehéz lesz, mert szerintem a kis szabadidejét is az exére fordítja.De valamit csak összehozok.Szükség megoldásában ász vagyok.
-Fanni miatt.
Itt elakadt szavam és majdnem félrenyeltem.De mindenki pont ugyan ennyire ledöbbent, ahogy végignéztem rajtuk a kanapéról.
-M-M-Mi van?De de de mért? - érdeklődtem.
-Áhh hülyeség az egész.
-Minket azért érdekel, ahogy elnézem a többieket.
-Nem tudom megfogalmazni.
-Akkor mond a Fanninak, ő meg lefordítja nekem. - mutattam rá, ő pedig készségesen előredőlt.
El is mondta neki, de elég nehezen és a többiek továbbra is meglepődötten néztek rá, majd elkezdtek vele beszélgetni.
-Mit mondott? - böködtem Fannit, aki kicsit elgondolkozott.
-Csak azt, hogy bejövök neki és felidegesítette, hogy mással táncoltam. - folytatta a reggelit.
Milyen lazán veszi!Engem kicsit meglep a tény.
-És te erre....... - kínáltam fel a lehetőséget, hogy válaszoljon.
-Mi van velem?
-Semmi viszonzás, vagy valami?Ő is eléggé néz.Szerintem válaszra vár.Ugye Jimin? - váltottam angolra - Válaszra vársz nem? - vigyorogtam.Valami jót reméltem ebből.
-Nekem nem tetszel. - fogta rövidre magát.
Ettől Jimin arca lefagyott.Szegény alapból rosszul volt és most még a képe is vágja, hogy nem tetszik neki.Legalább lehetett volna kedvesebb.
Hatalmas kínos csend uralkodott el a szobán, amit Suga tört meg végül.
-El sem hiszitek miről maradtatok le csajok!Ugye Kookie! - nézett rá nagyon nevetve, az pedig elvörösödött.
-Miről? - pattantam fel és odasétáltam.
-Mivel ti is csókolóztatok, így mi is. - mutatott magára és Kookiera.
-MIVAN?!MI hol voltunk? - jött oda Fanni és belém kapaszkodott.
-Hát már valahol kint jártatok.
-Ismétlést! - nyeltem le a falatot.
-Neeeeeeem nem. - tiltakozott Kookie, majd a fejét fogta - Ne is beszéljünk róla többet!
-De igen! - tettem le a tányéromat és nagyon izgatott lettem - Meséljetek csak milyen volt!Igazi nyelves? - szorongattam már én is Fanni pólóját.
-Nem azt azért nem! - válaszolt Suga, Jungkookie pedig még mindig elbújt karjaiban.
-Haaaah ne már!És mi lemaradtunk.A francba Jimin, várhattál volna még öt percet! - mordultam rá viccesen, hátha elmosolyodik, de nem sok sikert értem el.
A többiek csak nevettek, hogy mi ott szenvedünk.Ahhh el sem hiszem mikről maradtunk le.Nem is akarok többet hallani semmit.Még a végén kiderül, hogy mindannyian csókolóztak és mi nem voltunk ott.Vagy rosszabb!Együtt zuhanyoztak a másik lakásban, míg én otthon, Fanni pedig ebben a fürdőben aludt.Áááá hagyjuk is nem érdekel!
A stúdióba még velünk jött Fanni, így most tudtam vele beszélgetni a reggeli dologról.A fiúk úgy sem értik és mivel ő ül most mellettem, nem fognak rákérdezni, hogy mi a témánk.
-Lehettél volna kedvesebb is! - kezdtem.
-Hm? - fordult felém az ablaktól.
-Jiminnel!Lehettél volna kedvesebb is.Oké, hogy nem tetszik, de ezt máshogy is lehet közölni.Nagyon rosszul esett neki. - hosszú csend következett.
-Visszajött. - törte meg percek múlva.
-Ki?
-A Dani.Nem rég felhívott és találkoztunk is.
-Előreszólok, hogy nem jó ötlet.Az exek csak bajt hoznak a fejedre.Meg ha egyszer nem ment, most mért menne?
-Azért én reménykedek.Bár nem tudom mi lesz. - nézett ki az ablakon újra.
-Még Jiminnel is jobban járnál, hiába fog elmenni nagyon messzire.Nem örülök ennek a hírnek.Tudod jól mennyire utáltam azt a csávót.
-Tudom és igazad van.De a távolság azért nem olyan könnyen leküzdhető, mint gondolod.
-Ezt egy kicsit rossz embernek mondod, nem gondolod?Távkapcs mester vagyok. - de azért érdekes, hogy pont a távolság zavarja.Eddig nem tetszett neki.Akkor most mi van?
-Jah lehet.De kíváncsi leszek arra a 9000 kilométeredre.
-Majd megmutatom én neked.Tudod, ha szeretsz valaki, pont nem érdekel milyen messze van.Szóval az, hogy anno szakított veled ez a hülye, mert hogy külföldön kapott munkát, elég szar kifogás volt, már ne haragudj. - grimaszoltam.
-Az emberek nem olyan merészek, mint te. - merengett tovább.
-Az lehet.És ez nagy hiba.
A stúdióban leültem dolgozni, de a fiúk közelében maradtam.Fanni mellém telepedett, szintén laptoppal.Most neki is van munkája, de nem olyan sok.Forma tervező és most a gép is jó neki a rajzpad helyett.Mellesleg egérrel is úgy rajzol, mint én ceruzával erős pillanataimban.Egyszer csak odajött Suga és leguggolt hozzánk.
-Jungkookie épp játszik.De figyeljetek és kaphattok visszajátszást. - mosolygott és visszaindult Kookiehoz.
-Hooooaaaah - kaptuk el egymást újra és érdeklődve figyeltük az eseményeket.
-Jungkookie nézd! - szólította meg Suga és Kookie felnézett mit sem sejtve.
Éééééés....Suga lekapta!Nagyon ujjongtunk ott ketten csajok egy ilyet látva. Kookie viszont annyira meglepődött, hogy ideje sem volt menekülni.Csak nagyon elpirult, ahogy eltávolodott Suga és azon a meglepett arcon mindenki röhögni kezdett.
-Újra! - kiabáltuk
-Mi?! - tért magához a kis Kookie - Mi?Nem!Suga! - folytatta koreaiul és innentől én semmit sem értettem.
De nagyon lehordta, annyit azért levettem belőle.Mi meg még ott ájuldoztunk és Suga odajött a vita után.
-Na most már elégedettek vagytok? - mi egymásra néztünk és tudtuk, hogy ugyan arra gondolunk.
-Vetkőzzetek! - tolmácsoltam gondoltainkat, Suga pedig ügyet se vetve ránk legyintett, nevetett és elment.
-Áááááh ne léééccci. - vergődtünk tovább kínunkban - Na jó huh - próbáltam összeszedni magam - Dolgozzunk tovább.Nem vonja el a figyelmemet két iszonyat szexi pasi smárjaaaaaa ááááá istenem.DE!Fanni segíts!
-Bocs nem megy.Fantáziálok.
Hát vele is ki voltam segítve a kakiból, tényleg.Nagy nehezen visszatereltem a gondoltaimat és folytattam a munkámat.
-Na én megyek!Megbeszélésem lesz. - pakolt össze Fanni és integetett mindenkinek.
-Oksa szia!Majd besz!
-Jaja hellóóóóóóó! - tűnt el az ajtóban.
-Franci! - jelent meg Jimin.
-Ohh basszus, de megijedtem. - kaptam szívemhez - Mi az?
-Tényleg nem tetszek neki?
-Hát.....nem tudom.Én-én-én.....én tényleg nem tudom.Mindenesetre hajts! - biztattam, mert nem akartam, hogy az exéhez menjen vissza.
-De ha nem tetszek neki. - ült le mellém szomorúan.
-Te nagyon cuki vagy és kockás a hasad.Ez mindenkinek bejön.De ha meg sem próbálod nem tudhatod mi lesz?
-Mi? - láttam nem értette.
-Próbáld meg és kiderül. - egyszerűsítettem.
Nem válaszolt csak gondolkozott, de nem is baj.Sok dolgom van ma még.
-Franci!Most kéne a hangod! - hallottam Rapmont.
-Mért becéztek hirtelen? - álltam fel és mentem oda hozzá.
-Fanni mondta először és tetszik.Melegíts be aztán énekelj nekünk! - parancsolt rám.
A többiekkel énekelgettem egy kicsit és V mély hangján majdnem meghaltam.Hogy lehet ilyen jó hangja?Hát ez hihetetlen!Mondjuk nekem nem segített, hogy ilyen jó hangokkal vagyok körbevéve.Őszintén szólva inkább elbizonytalanított.
-Na gyere én megmutatom neked, hogy hol hogyan kéne. - húzott magával természetesen Jin.
Bementünk a mikrofonhoz és előbb ő énekelte el a részeimet.Megbeszéltük, hogy ő fog kísérni és elkezdtük felvenni.
De fárasztó nap volt ez.Pedig egész nap stúdióztunk.Se tánc, se rohanás, csak ülés és munka, de mintha végig ugráltam volna.A kocsihoz érve ahogy kinyitottam az ajtót a többieknek, Jin felkapott és ölelgetett.
-Hiányoztááááááál!
-Jó, de ne éld bele magad.Még sokat kell dolgoznom ma, úgyhogy nem alszok most veled.
-Miiiiiii? - nézett rám nagy boci szemekkel.
-Sajnálom, de dolgoznom kell. - simogattam meg az arcát és adtam neki egy puszit - Na siessünk!
Bepattantunk az autóba és mindenkit haza vittem.
Az ágyamban ültem már teljesen készen, ölemben laptop, a kis asztalon pedig a teám.Jin odajött még puszit adni és még egyszer utoljára bepróbálkozott.
-Imádlak, de dolgoznom kell cukiság. - zavartam el aludni.
-Hát jó. - ballagott el szomorúan.
Rengeteg e-mailt kellett írnom, mert valami bajuk volt a kínaiaknak és nekem kellett lerendezni.Na most írj úgy angolul levelet, hogy ők sem tudnak angolul.Kihívás elfogadva.Remélem sikerül.
Ahogy belemerültem a munkámba, Jimin termett mellettem megint.
-Ráérsz? - kérdezte.
-Ohh a fa****** már.Ne ijesztgess! - rezzentem meg, ahogy megszólalt mellettem.Észre sem vettem, hogy kjött - Mit szeretnél?
-Mit szeret Fanni?
-Huh.Ez elég tág.Konkrétabban?
-Hogy udvaroljak? - ült le a földre.
-Hát - néztem fel a laptopomból - Elég nehéz így, hogy nem nagyon fogtok találkozni.
-Te elintézheted.De hogy udvaroljak?
-Hah kedves vagy.Hát izé....nem is tudom.De most had dolgozzak már!Gyorsan befejezem és beszélhetünk róla rendben?
-Jó jó. - várt türelmesen.
-Na. - csuktam le a laptopomat és Jiminre néztem - Ne hagyjuk ezt holnapra?Álmosnak tűnsz!
-Nem!Mondjad!
-Hát.Elmehetünk venni neki holnap csokit mondjuk, amit majd te adsz oda.Vagy küldhetünk neki rózsát a nevedben.Vagy akár énekelhetnél is neki.Ha írnál neki egy számot azt tuti imádná.És ha felhúzod mellé a pólódat az biztos siker.
-Hmm rendben.Vegyünk csokit meg rózsát és hívd át!
-És még is milyen indokkal?Azért ő is dolgozik.
-Mond, hogy baj van a stúdióban.
-Hát ez remek ötlet, csak akkor az apja fog jönni.
-De mond, hogy neked ő kell!
-Hát köszi.Na majd kitalálok valamit.
-De holnap hívd fel, hogy jöjjön! - parancsolt rám.
-Jaj hagyjál már Jimin!Majd felhívom ha lesz jó indokom.
-Ígérd meg, hogy holnap összehozol vele! - felállt és rám mutatott.
-És akkor elhallgatsz és hagysz aludni? - néztem fel rá a takaróm alól.
-Igen!Ígérd meg!
-Jó!Ígérem.Kitalálok valamit neked.
-Szuper!Jó éjszakát. - indult aludni ő is.
Na király.Most kell valami amivel Fannit holnap összeszedem.Elég nehéz lesz, mert szerintem a kis szabadidejét is az exére fordítja.De valamit csak összehozok.Szükség megoldásában ász vagyok.
2015. február 22., vasárnap
Nincs....semmi....baj (28)
Fanni POV
Hogy ma este milyen népszerűek a rendőrök!Viszont nem tudom most mit tegyek.Hallom, hogy az ajtó másik oldalán sír a legjobb barátnőm a pasija miatt, aki viszont idekint bőg az én karjaimban.Jó felállás!
-Franci engedj be!Megint rendőrökkel fenyegetőznek. - próbáltam halkítani magamon.
-Inkább menjetek vissza a többiekhez.El kell ott a józan elme. - hallottam síró hangját.
Ugyan Jin nem értette miről beszélünk, de hallotta Franci hangját és ettől csak még jobban sírt ő is.Tényleg semmi ötletem mit tehetnék.
-Én nem tudtam. - zokogott Jin - Én csak........kérlek engedj be! - dadogott angolul.
-Mert?Még veszekedni szeretnél?Így is hallak.
-Dehogyis! ....... Csak vígasztalni........bocsánatot kérni..........szívem szakadt meg, amikor hallottam a folyosón vízhangzó szipogásod.
Nem kaptunk választ.Viszont, mivel már nem voltunk hangosak, nem kellett sietnünk.Így nekidőltem az ajtónak és elkönyveltem magamban, hogy ez egy nagyon hosszú éjszaka lesz.
-Nagyon szeretlek! - törölgette le könnyeit Jin, bár feleslegesen - És nem akarok hazamenni nélküled.Sem most, sem később Koreába.Nem akarom, hogy egyedül maradj. - támasztotta meg homlokát az ajtón.
-Nem akarom, hogy elmenj. - éppen hogy hallottuk a választ.
-Jaj istenem!Ereszd már be!Én meg visszamegyek a fiúkhoz! - szóltam rá magyarul, hogy Jin ne értse.
Na erre végre megmozdult.Hallottuk, hogy kattan a zár, mi pedig felugrottunk.Nekem nem is volt lehetőségem megölelni, mert Jin azonnal elkapta és nem eresztette.Franci pedig a mellkasába temette arcát.
-Na, akkor én megyek vissza.Ha bármi van, nyugodtan hívj és azonnal itt vagyok. - simogattam kicsit a hátát.
-Jó!Vigyázz rájuk! - szipogott Franci.
-Te meg rá vigyázz! - mutattam Jinre és morcosan néztem.
Csak fél szemmel látott, de lassan pislogott egyet, ezzel közölve, hogy így tesz majd.
Elmentem és ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, csak remélni tudtam, hogy nem fog neki újra beszólni ez a hülye.
Fanni POV end
Jin POV
Azt hittem meghalok, mikor sírni hallottam.Nem akartam így megbántani.Csak veszekedtünk és elvesztettem a fejemet.Végre a karjaimban tarthattam és semmi pénzért nem engedtem volna el.Én is nagyon sírtam, ahogy ölelgettem, de igyekeztem letörölgetni könnyeimet.
-Ne haragudj, ne haragudj! - hajtogattam megállás nélkül.
Csak csóválta fejét és a pólómat húzta.Jaj istenem!Egy ördög vagyok.Bárcsak ne mondtam volna semmit.Inkább fel kellett volna kapnom a vállamra és bevinnem az ágyra, majd szeretkezni vele, ahelyett hogy visszaszólok.
Csak ott mantráztam, míg meg nem unta.
-Hallgass már! - nézett fel rám, én pedig nagyon meglepődtem - Mesélek neked, ha érdekel.
-Érdekel.
Kiküzdötte magát a szorításomból, majd a hálóba ráncigált kezemnél fogva.Meglepődtem a szerény lakásán.Csak olyan dolgok vannak benne, amik feltétlen szükségesek.Szinte üres.A hálójában is csak egy matrac van, mellette pedig egy kis szekrény.Meg még lóg valami hatalmas anyag a plafonról, de az nem tudom mi.
Ledöntött az ágyra és hozzám bújt.Ezek szerint nem haragszik rám.Legalább ezt megúsztam.Csak feküdt rajtam és szipogott.Nem is baj.Nem kell semmit se mondania.Csak ne legyen szomorú.Simogattam fejét és kezét szorongattam a mellkasomon.
-Apukám meghalt.Anyum azóta sem lépett túl rajta.Nekem pedig örökké hiányozni fog, pedig sosem ismertem.Ezért van a tetoválás is.Egy férfi angyal.Apukámra emlékeztet.Pót apám meg sosem volt.Egyszerűen nem bírt megmaradni senki más mellett az anyám.Ezért rosszul is érezte magát.Azt mondta, hogy bár az volt az esküben, hogy míg a halál el nem választ, ő nem bír mással élni.És igazából mondj amit akarsz, nem tudsz rám hatni, de az apámat ne említsd!
-Nem akartalak bántani, csak mérges voltam.Nem tudtam erről az egészről.Ne haragudj! - ölelgettem meg.
-Már mindegy.Most már tudod.Én hibám, hogy nem mondtam el, amikor kérdezted.
Csak hallgattunk és szorongattam.Ugyan a földön feküdtünk egy matracon, de kényelmesebb volt mint bármi más most.
-Jut eszembe.Nincs itthon semmi kaja. - támaszkodott fel - Nem itt lakok nagyrészt, így üres a hűtő.Ha éhes vagy el kell menni valamiért.
-Beérem én veled is. - mosolyogtam rá.
Még mindig nagyon pirosak voltak szemei.Csak néztünk egymásra, én pedig még mindig szörnyen éreztem magam.Ezért, hogy tereljem kicsit gondolatait megszólaltam.
-Mért ilyen üres a lakásod?
-Mert nem itt élek.
-Jó de akkor is!Azért nem lenne otthonosabb?
-Csak azért ilyen amilyen, mert anyám egyszer beszabadult ide.Egyébként, ha rajtam múlna, ennyi cuccom se lenne.Csak a függőágy. - mutatott a nagy anyagra.
-Ó szóval az az.
-És nagyon kényelmes.Meg megnyugtató.
-Engem az nyugtat meg, ha rajtam fekszel! - tártam szét karjaim.
-Nem akarsz fürdeni?
-Ez célzás? - vigyorogtam.
-Nem!Csak kérdeztem. - feküdt vissza rám.
Átöleltem és kezdtem kicsit én is jobban érezni magam.
-Amit pedig mondtam, hogy már nagyon itt hagynálak.....Hazudtam.Nem akarok elmenni innen.Vagy ha még is muszáj, vinnélek magammal.
-De én itt dolgozok, itt élek.
-Ahhj! - szorongattam meg.
-Bár én sem akarom, hogy elmenj, de nincs sok választásunk.Kibírjuk majd a távkapcsot is, ne aggódj.Amennyit dolgozunk, úgy sem fogunk annyira hiányozni egymásnak.
-Csak a magad nevében beszélj!Én nagyon fogok aggódni, hogy mi van veled.Ezt már most biztosra mondhatom. - néztem a plafont és már most hiányzott.Pedig még itt van.
-Mert én nem fogok aggódni, hogy épp melyik rajongóddal vagy! - kelt fel megint rólam.
-Jaj ne kezdjük már elölről!
-Csak annyit, hogy nagyon rosszul esett.Én pedig csak azért táncoltam mással, hogy bevadulj és letámadj.
-Szóval erre utaztál? - terítettem le - Még lehet, ha gondolod. - mosolyogtam.
-Nem most nem. - simogatta meg az arcomat és boldognak tűnt.
-Örülök, hogy már nem vagy szomorú.Ami meg a csajt illeti.Próbáltam menekülni, de nem volt helyem.
-Ja persze-persze. - vigyorgott - Ne kamuzz!
-Áááááh teee! - fújtam a nyakába és kezdtem el csikizni.
Boldog voltam, most már én is.Jó kedve lett és bár miattam sírt, most miattam nevetett.Jaj de imádom!Bárcsak ne kéne majd itt hagynom!Bárcsak becsomagolhatnám és magammal vihetném.
Jin POV end
Reggel a telefonom ébresztett.Megint az ébresztő.Érdekes.Mostanában mindig ez kelt.Jin még nagyban aludt és óvatosan keltem fel róla, de felébredt.
-Hova mész?
-Csak a reggeli dolgaim.Gondoltam szerzek magunknak reggelit.
-Én is megyek!Többet nem mehetsz egyedül sehova.
-Neked zuhanyoznod kéne előbb.
-Mi lenne, ha vennénk reggelit mindenkinek és majd a másik lakáson zuhanyoznék. - ajánlotta fel a legjobb ötletét.
-Rendben.
Felkeltünk és a szokásos napi ruhámat vettem fel.Jin pedig végig nézett, ahogy öltöztem.
-Nem jó amikor ennyire.....nem is tudom milyen vagy.
-Semleges?
-Igen!
-Muszáj.Az a lényeg, hogy mindenkinek tetszek.
Láttam, hogy húzza kicsit a száját, de tényleg mindenkinek kell tetszek.Elindultunk, és a nap is még ébredezett amikor a pékségben válogattunk.Rengeteg kaját szedtünk össze a többieknek.
Felmentünk a lakásba és mindenki szanaszét feküdt.Lassan ébresztgettük őket, én pedig a fürdőbe mentem, mert tudtam, hogy Fanni és Jimin ott lesz.Igazam volt.Jimin a földön fetrengett, Fanni pedig a sarokban ült kezében egy nagy üveg vízzel.
-Fanni! - sugdostam, hátha felébred.
-Mi az? - válaszolt csukott szemmel.
-Nem alszol?
-Nem aludtam.Vigyáztam.
-Hoztunk reggelit.
-Kibékültetek?
-Igen. - mosolyogtam - Attól még szeretem, hogy hülye.
-Keltsük fel Jimint is és együnk.Amúgy én nagyon szarul vagyok.Te nem?
-De nekem is fájt a fejem, de ennyi.Szerintem a vodka volt a ludas.
-A szokásos.
Felkeltettük Jimint, aki nem igazán volt használható, és kivittük az asztalhoz.Mindenkit sikerült összekaparni.
-Jimin, te hogy az istenbe rúgtál be ennyire?A többiek tök jól vannak. - kérdeztem tőle.
-Meghívtak.
-És te meg elfogadtad?És ha drog volt benne?
-Nem volt.
-Csak a szerencsén múlott. - jegyeztem meg - De mért ittál ennyit?Szar kedved volt?
-Igen.
-Na és mért? - néztünk rá mindannyian, hisz a buli elején még nagyon jó kedve volt.
-Fanni miatt.
(Mik ki nem derülnek itten :D)
Hogy ma este milyen népszerűek a rendőrök!Viszont nem tudom most mit tegyek.Hallom, hogy az ajtó másik oldalán sír a legjobb barátnőm a pasija miatt, aki viszont idekint bőg az én karjaimban.Jó felállás!
-Franci engedj be!Megint rendőrökkel fenyegetőznek. - próbáltam halkítani magamon.
-Inkább menjetek vissza a többiekhez.El kell ott a józan elme. - hallottam síró hangját.
Ugyan Jin nem értette miről beszélünk, de hallotta Franci hangját és ettől csak még jobban sírt ő is.Tényleg semmi ötletem mit tehetnék.
-Én nem tudtam. - zokogott Jin - Én csak........kérlek engedj be! - dadogott angolul.
-Mert?Még veszekedni szeretnél?Így is hallak.
-Dehogyis! ....... Csak vígasztalni........bocsánatot kérni..........szívem szakadt meg, amikor hallottam a folyosón vízhangzó szipogásod.
Nem kaptunk választ.Viszont, mivel már nem voltunk hangosak, nem kellett sietnünk.Így nekidőltem az ajtónak és elkönyveltem magamban, hogy ez egy nagyon hosszú éjszaka lesz.
-Nagyon szeretlek! - törölgette le könnyeit Jin, bár feleslegesen - És nem akarok hazamenni nélküled.Sem most, sem később Koreába.Nem akarom, hogy egyedül maradj. - támasztotta meg homlokát az ajtón.
-Nem akarom, hogy elmenj. - éppen hogy hallottuk a választ.
-Jaj istenem!Ereszd már be!Én meg visszamegyek a fiúkhoz! - szóltam rá magyarul, hogy Jin ne értse.
Na erre végre megmozdult.Hallottuk, hogy kattan a zár, mi pedig felugrottunk.Nekem nem is volt lehetőségem megölelni, mert Jin azonnal elkapta és nem eresztette.Franci pedig a mellkasába temette arcát.
-Na, akkor én megyek vissza.Ha bármi van, nyugodtan hívj és azonnal itt vagyok. - simogattam kicsit a hátát.
-Jó!Vigyázz rájuk! - szipogott Franci.
-Te meg rá vigyázz! - mutattam Jinre és morcosan néztem.
Csak fél szemmel látott, de lassan pislogott egyet, ezzel közölve, hogy így tesz majd.
Elmentem és ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, csak remélni tudtam, hogy nem fog neki újra beszólni ez a hülye.
Fanni POV end
Jin POV
Azt hittem meghalok, mikor sírni hallottam.Nem akartam így megbántani.Csak veszekedtünk és elvesztettem a fejemet.Végre a karjaimban tarthattam és semmi pénzért nem engedtem volna el.Én is nagyon sírtam, ahogy ölelgettem, de igyekeztem letörölgetni könnyeimet.
-Ne haragudj, ne haragudj! - hajtogattam megállás nélkül.
Csak csóválta fejét és a pólómat húzta.Jaj istenem!Egy ördög vagyok.Bárcsak ne mondtam volna semmit.Inkább fel kellett volna kapnom a vállamra és bevinnem az ágyra, majd szeretkezni vele, ahelyett hogy visszaszólok.
Csak ott mantráztam, míg meg nem unta.
-Hallgass már! - nézett fel rám, én pedig nagyon meglepődtem - Mesélek neked, ha érdekel.
-Érdekel.
Kiküzdötte magát a szorításomból, majd a hálóba ráncigált kezemnél fogva.Meglepődtem a szerény lakásán.Csak olyan dolgok vannak benne, amik feltétlen szükségesek.Szinte üres.A hálójában is csak egy matrac van, mellette pedig egy kis szekrény.Meg még lóg valami hatalmas anyag a plafonról, de az nem tudom mi.
Ledöntött az ágyra és hozzám bújt.Ezek szerint nem haragszik rám.Legalább ezt megúsztam.Csak feküdt rajtam és szipogott.Nem is baj.Nem kell semmit se mondania.Csak ne legyen szomorú.Simogattam fejét és kezét szorongattam a mellkasomon.
-Apukám meghalt.Anyum azóta sem lépett túl rajta.Nekem pedig örökké hiányozni fog, pedig sosem ismertem.Ezért van a tetoválás is.Egy férfi angyal.Apukámra emlékeztet.Pót apám meg sosem volt.Egyszerűen nem bírt megmaradni senki más mellett az anyám.Ezért rosszul is érezte magát.Azt mondta, hogy bár az volt az esküben, hogy míg a halál el nem választ, ő nem bír mással élni.És igazából mondj amit akarsz, nem tudsz rám hatni, de az apámat ne említsd!
-Nem akartalak bántani, csak mérges voltam.Nem tudtam erről az egészről.Ne haragudj! - ölelgettem meg.
-Már mindegy.Most már tudod.Én hibám, hogy nem mondtam el, amikor kérdezted.
Csak hallgattunk és szorongattam.Ugyan a földön feküdtünk egy matracon, de kényelmesebb volt mint bármi más most.
-Jut eszembe.Nincs itthon semmi kaja. - támaszkodott fel - Nem itt lakok nagyrészt, így üres a hűtő.Ha éhes vagy el kell menni valamiért.
-Beérem én veled is. - mosolyogtam rá.
Még mindig nagyon pirosak voltak szemei.Csak néztünk egymásra, én pedig még mindig szörnyen éreztem magam.Ezért, hogy tereljem kicsit gondolatait megszólaltam.
-Mért ilyen üres a lakásod?
-Mert nem itt élek.
-Jó de akkor is!Azért nem lenne otthonosabb?
-Csak azért ilyen amilyen, mert anyám egyszer beszabadult ide.Egyébként, ha rajtam múlna, ennyi cuccom se lenne.Csak a függőágy. - mutatott a nagy anyagra.
-Ó szóval az az.
-És nagyon kényelmes.Meg megnyugtató.
-Engem az nyugtat meg, ha rajtam fekszel! - tártam szét karjaim.
-Nem akarsz fürdeni?
-Ez célzás? - vigyorogtam.
-Nem!Csak kérdeztem. - feküdt vissza rám.
Átöleltem és kezdtem kicsit én is jobban érezni magam.
-Amit pedig mondtam, hogy már nagyon itt hagynálak.....Hazudtam.Nem akarok elmenni innen.Vagy ha még is muszáj, vinnélek magammal.
-De én itt dolgozok, itt élek.
-Ahhj! - szorongattam meg.
-Bár én sem akarom, hogy elmenj, de nincs sok választásunk.Kibírjuk majd a távkapcsot is, ne aggódj.Amennyit dolgozunk, úgy sem fogunk annyira hiányozni egymásnak.
-Csak a magad nevében beszélj!Én nagyon fogok aggódni, hogy mi van veled.Ezt már most biztosra mondhatom. - néztem a plafont és már most hiányzott.Pedig még itt van.
-Mert én nem fogok aggódni, hogy épp melyik rajongóddal vagy! - kelt fel megint rólam.
-Jaj ne kezdjük már elölről!
-Csak annyit, hogy nagyon rosszul esett.Én pedig csak azért táncoltam mással, hogy bevadulj és letámadj.
-Szóval erre utaztál? - terítettem le - Még lehet, ha gondolod. - mosolyogtam.
-Nem most nem. - simogatta meg az arcomat és boldognak tűnt.
-Örülök, hogy már nem vagy szomorú.Ami meg a csajt illeti.Próbáltam menekülni, de nem volt helyem.
-Ja persze-persze. - vigyorgott - Ne kamuzz!
-Áááááh teee! - fújtam a nyakába és kezdtem el csikizni.
Boldog voltam, most már én is.Jó kedve lett és bár miattam sírt, most miattam nevetett.Jaj de imádom!Bárcsak ne kéne majd itt hagynom!Bárcsak becsomagolhatnám és magammal vihetném.
Jin POV end
Reggel a telefonom ébresztett.Megint az ébresztő.Érdekes.Mostanában mindig ez kelt.Jin még nagyban aludt és óvatosan keltem fel róla, de felébredt.
-Hova mész?
-Csak a reggeli dolgaim.Gondoltam szerzek magunknak reggelit.
-Én is megyek!Többet nem mehetsz egyedül sehova.
-Neked zuhanyoznod kéne előbb.
-Mi lenne, ha vennénk reggelit mindenkinek és majd a másik lakáson zuhanyoznék. - ajánlotta fel a legjobb ötletét.
-Rendben.
Felkeltünk és a szokásos napi ruhámat vettem fel.Jin pedig végig nézett, ahogy öltöztem.
-Nem jó amikor ennyire.....nem is tudom milyen vagy.
-Semleges?
-Igen!
-Muszáj.Az a lényeg, hogy mindenkinek tetszek.
Láttam, hogy húzza kicsit a száját, de tényleg mindenkinek kell tetszek.Elindultunk, és a nap is még ébredezett amikor a pékségben válogattunk.Rengeteg kaját szedtünk össze a többieknek.
Felmentünk a lakásba és mindenki szanaszét feküdt.Lassan ébresztgettük őket, én pedig a fürdőbe mentem, mert tudtam, hogy Fanni és Jimin ott lesz.Igazam volt.Jimin a földön fetrengett, Fanni pedig a sarokban ült kezében egy nagy üveg vízzel.
-Fanni! - sugdostam, hátha felébred.
-Mi az? - válaszolt csukott szemmel.
-Nem alszol?
-Nem aludtam.Vigyáztam.
-Hoztunk reggelit.
-Kibékültetek?
-Igen. - mosolyogtam - Attól még szeretem, hogy hülye.
-Keltsük fel Jimint is és együnk.Amúgy én nagyon szarul vagyok.Te nem?
-De nekem is fájt a fejem, de ennyi.Szerintem a vodka volt a ludas.
-A szokásos.
Felkeltettük Jimint, aki nem igazán volt használható, és kivittük az asztalhoz.Mindenkit sikerült összekaparni.
-Jimin, te hogy az istenbe rúgtál be ennyire?A többiek tök jól vannak. - kérdeztem tőle.
-Meghívtak.
-És te meg elfogadtad?És ha drog volt benne?
-Nem volt.
-Csak a szerencsén múlott. - jegyeztem meg - De mért ittál ennyit?Szar kedved volt?
-Igen.
-Na és mért? - néztünk rá mindannyian, hisz a buli elején még nagyon jó kedve volt.
-Fanni miatt.
(Mik ki nem derülnek itten :D)
2015. február 21., szombat
Nem tudod mit vétettél..... (27)
Fanni POV
-Lehet mentőt kéne hívnom.Eléggé rosszul néz ki. - vakartam a fejemet.
-Nem nem ne aggódj!Jól lesz, csak levegőre van szüksége. - nyugtatgatott Rapmon aki épp Jimint támasztotta a padon.
Egy kamera hangját hallottam magam mögül.Azt a jellegzetes okostelefonos kattanást, amikor képet csinál.Megfordultam és egy rajongó fényképezte Jimint.Basszus!Hisz ha kijönnek visszakapják a mobiljukat!Máshová kellett volna kivinnünk.Viszont ez már mindegy, és most harci tudásomra lesz szükség.Ráugrottam a kis csajra és próbáltam kitépni kezéből a mobilt.
-Add azt ide! - üvöltöttem fülébe.
-Neeeeeeeeeem! - küzdött nagyon.
Egy biztonsági őr szedett le róla, a kis köcsög meg újabb képet akart lőni az ájuldozó Jiminről.Ekkor megláttam Francit az ajtóban.
-Vedd el a telefonját! - üvöltöttem és mutogattam, ahogy épp elráncigált az őr.
Hál'istennek kapcsolt és kiszúrta a lesifotóst.Lerohanta, és a hátulról érkező támadásra nem számító csajtól elvették a mobilját.Biztonsági őr csak egy volt, így Franci szabadon futhatott vele és törölgette a képeket.A kis ribanc rohant utána, de még így is gyorsabb volt magassarkúba.Mikor végzet a törléssel darabokra szedte a telefont.
-Nesze! - dobta vissza a csajnak - Az aku pedig nálam marad, míg el nem tűnünk.
-Hát jobban is teszitek, ha felszívódtok különben rendőrt hívok! - kiabált vele az őr, én pedig majd megsüketültem a hangjától.
-Ne aggódjon, már megyünk is! - hámoztam ki magam kezei közül és megigazítottam a ruhámat - Jin szólj a többieknek!Indulunk! - néztem farkasszemet az őrrel.
Az eddig Francit követő Jin visszament és összeszedte a többieket.Mi addig ugrásra készen álltunk az utcán és idegeink pattanásig feszültek.Nem szabad, hogy Jiminről kép készüljön ilyen állapotában.Franci azért telefonált, de egy pillanatig sem vette le szemét a csajról.Taxit hívott és amíg ki nem értek a fiúk győzködtük a sofőrt, hogy Jimin nem fogja összehányni a taxiját, csak vigyen haza minket.De nem ment bele.Így viszont sétálhatunk és ez elég sokáig fog tartani.Remélem a hidegben nem fog megbetegedni senki és hogy a felhő még vár egy kicsit.
-Induljatok el!Mikor már messze jártok utánatok megyek.A lakáson találkozunk! - szorongatta Franci továbbra is a telefon aksiját.
-Oké.Jin segíts Rapmonnak! - és felkapták Jimint, majd elindultunk.
Hosszú volt az út és hideg, de inkább a fiúknak adtam a cuccaimat.Franciska is már az indulás előtt szétosztotta a meleg ruháit, mondván, hogy nem fázik, de biztos vagyok benne, hogy hazudott.Én is didergek, csak jól leplezem.
Ahogy visszaértünk a lakásba a portás kedvesen üdvözölt minket., majd felajánlotta, hogy segít.Én csak törülközőket kértem, vizet meg vödröt, hátha másnak is hánynia kell majd.Azért V és J-Hope is eléggé készen voltak, így esélyes volt, hogy kelleni fog.
Mikor felértünk Franci még sehol sem volt.Jimint bevittük a fürdőbe és leültem vele a földre.
-Pihenjetek le és igyatok sokat!Na meg vigyázzatok a többiekre! - küldtem ki a fiúkat.
Fanni POV end
Jin POV
Szegény Jimin nagyon kiütötte magát.Remélem nem lesz baja.Bár úgy tűnt Fanni érti a dolgát.
Ahogy kisétáltunk a többiekhez a nappaliba hallottuk, hogy mennyire szarul is van.Jobb, hogy nem maradtunk bent.Ettől én is rosszul lennék.
Épp Jungkookiet kapartuk fel a kanapéra amikor Franciska betoppant.
-Csakhogy hazaértél.Elkapott útközben egy pasi? - haragudtam még rá.
-Hehe nagyon vicces. - ment a fürdő felé, átlépkedve Vt és Hoseokot.
Megállt az ajtóban és beszélt valamit Fannival, majd felénk jött.
-Ha érdekel siettem, csak másik úton jöttem, hogy ha követne a csaj le tudjam rázni.De biztosan nem hiszed el.Hisz mindenki magából indul ki. - flegmázott, ahogy lepakolt az asztalra Suga elé.
-Kezdődik.
-Te kezdted! - emelte fel hangját és felé fordultam.
Újra üvöltözni kezdtünk és szép lassan eltértünk a témától.
-Ne veszekedjetek!Inkább csókolj meg Franciska! - erőlködött V aki Franci nyakában kötött ki.
Ő elkapta és próbálta elzavarni.
-Na mi van ő nem elég jó neked?Mégis csak válogatsz? - kiabáltam tovább.
-Mit képzelsz magadról! - nézett rám újra - Tudjad hol a helyed ember!
-Én tudjam!Hogy mersz így beszélni velem!Én vagyok az aki fizet neked, szóval a talpamat kéne nyaldosnod!
-Ja bocs!Ha így állunk akkor fizesd ki a mai piáitokat is!Vagy őfelségének ez már sok lenne?! - üvöltött vissza rám.
Ekkor a portás jelent meg és kedvesen beszólt az ajtón angolul.Gondolom hallotta, hogy ezen a nyelven veszekedünk.
-Mi van!? - üvöltött vele is Franciska és eldobta Vt.
-Csak meghoztam a dolgokat asszonyom.A barátnője kérte.
-Rendben köszönöm! - folytatta az üvöltözést és visszafordult felém.
Tovább vitatkoztunk hülyeségeken és Fanni kijött a fürdőből.
-Nem akarok geci lenni, de Jimin bealudt, szóval fogjátok vissza magatokat!Rapmon te meg szedd le Hoseokot a portásról.
-Azt megköszönném! - próbált menekülni szegény pasi.
Rapmon engedelmeskedett, Jungkookie pedig csak nevetett az egészen Sugával együtt.
-Suga te meg kapard fel a földről Vt! - utasította őt is és eleget tett a kérésnek.
-Látod, senkire sem tudsz vigyázni. - nyögtem oda félvállról Franciskának.
-Most már aztán elegem van!Hogy lehetsz ilyen tahó?! - üvöltött újra - Én itt szívem, lelkem kiteszem értetek és ez a hála?Jöhet ám helyettem más is, de akkor szarabb dolgotok lesz!
-Jaj elnézést! - kerestem a szavakat idegességemben, és nehezen találtam meg őket most - Nem tudtam, hogy így meg vagyunk tisztelve a jelenléteddel.Bár kétlem, hogy ez kiváltság lenne, elvégre minden jöttment faszival összefekszel.
-Tudod jól, hogy ez nem igaz! - mutogatott
-Na álljatok le! - szólt bele Fanni halál nyugodtan
-Honnan tudhatnám, hisz csak ezt láttam.Apuci biztos büszke lehet a kislányára, hogy így riszálja a picsáját mindenkinek!
-Ezt kurva gyorsan szívd vissza! - emelte fel a hangját Fanni.
-Minek?Hisz igazam van.Mindannyian láttuk! - tártam szét karjaimat és Fannira néztem.
-Nem azt te paraszt! - láttam, hogy nagyon mérges.
Visszafordultam Francira, ő pedig már nem tűnt mérgesnek.Inkább ledöbbentnek és elgondolkozónak.De nem tudtam megállni itt.Nagyon belelendültem.
-Alig várom már, hogy haza menjünk és ne kelljen azt néznem, hogy minden hülyével kikezdesz! - folytattam üvöltve.
-Te tajparaszt!Gyorsan kérj bocsánatot te állat! - üvöltött velem Fanni és már mellém lépett, én pedig felé fordultam újból.
Fel tudott volna robbanni.Láttam az arcán, hogy csak hajszál választja el attól, hogy darabokra ne tépjen. Mikor visszafordultam volna Franciskára már az ajtóban járt.Nem láttam az arcát és nem hallottam hangját.Csak a cipője kopogását a folyosón.
-Gratulálok. - suhant el mellettem Fanni és utána akart menni, de V elkapta útközben - Eressz már el!Ne, Franciska várj!Nem úgy gondolta!
-De igen. - mondtam már elbizonytalanodva.
-Ezt akkor mond majd, újra ha megtaláltuk. - fordult felém és végre kiszabadult V karmai közül.
Az ajtóban megtorpant és mind hallottuk, ahogy bezáródik a lift ajtaja.Én még egy utolsó hangot is hallottam, amit nem akartam.Franciska szipogott.Te jó ég mit tettem?Miattam sír!Ne ne ne én csak dühös voltam, ahogy ő is.Nem gondoltam komolyan amiket mondtam.Az ajtóhoz futottam és kétségbe esetten ragadtam meg Fannit.
-Hova ment?!
-Nem tudom!Sok lehetőség van.
-Melyik a legvalószínűbb?!Vigyél oda!
Jin POV end
A szokásos helyemen ültem és a várost néztem.Nagyon sírtam.Csak a fényeket láttam.A kivilágított Lánc hidat, Parlamentet és a fényárban úszó Dunát.Jaj apa, mért nem vagy itt?El sem hinnéd mit mondtak!Csak szorongattam a kis origami madaramat és rá gondoltam.Vajon mérges lennél most és Jin fejére vadásznál?Vagy csak engem vigasztalnál, hogy majd jön másik?Hah, annyira rossz, hogy nem tudom mit tennél!A legrosszabb viszont az, hogy nem tudom büszke vagy-e rám.Annyit dolgoztam, olyan keményen küzdöttem. Anya mindig azt mondta, hogy az álmaidban hittél és azokat követted.Próbáltam én is így tenni.Ugye felértem az elvárásaidhoz?
De ettől csak még jobban sírtam.Hiányzott az apám, hiányzott az anyukám és Jin is.Hihetetlen mennyire utáltam és szerettem egyszerre.A környezetem pedig egyre hidegebb lett és esőt kaptam nyakamba. Szeretem az esőt.Főleg ilyenkor.Nagyon jól esett, de jelnek vettem, hogy ideje haza indulnom.A saját otthonomba.....Ahol nem bánthat senki.Leraktam a kis madárkámat és lemásztam.Visszabotorkáltam a taximhoz és sok napja először a saját címemet adtam meg.Felemelő érzés volt kimondani.
Fanni POV
-Ez az utolsó hely.A többinél semmi nyoma sem volt!Itt kell lennie! - pattantam ki az esőbe és futni kezdtem.
Jin jött utánam, a taxisnak pedig várnia kellett a pénzére.De itt sem volt senki.Kerestem nyomát és végül megtaláltam.
-Itt járt látod!?Na nyomás a lakására! - adtam oda az elázott madárkát Jinnek és visszaindultam.
-Honnan tudod? - üvöltött utánam.
Megálltam és lihegve megfordultam.
-Azt a madarat akkor hajtogatja ha szomorú.Ettől közelebb érzi magát az apjához.Irigyli a madarakat, mert azok magasan szállhatnak és nincsenek olyan messze a mennyországtól, mint ő.Most pedig gyere már!El kell érnünk mielőtt újra felszívódik.Az anyját nem tudom hol lakik. - intettem és most már jött ő is.
A taxiban ülve a körmömet rágtam.Csak reménykedtem, hogy még otthon lesz.Jinre néztem, ő pedig a madárkát szorongatta.Szemét le sem vette róla és láttam, hogy a sírással küszködik.Viszont ha most hozzáérek, biztosan elbőgi magát ő is.Ezért csak bámultam kifelé az ablakon.
Franciska lakásához érve Jin pattant ki elsőnek a kocsiból.Én kifizettem a taxist és felvezettem Jint Francihoz.
-A fene - ráztam a kilincsét - pedig itthon van.Hallod a zenét?Zuhanyzik.Mindjárt befejezi és bejutunk.....talán.
De Jin nem szólalt meg.Továbbra is a madárkát szorongatta.Úgy látszik megértette mi volt a legsúlyosabb amit mondott ma.
Franciska befejezte a zuhanyt és ütni kezdtem az ajtaját.
-Engedj be!Had vigasztaljalak meg!Tudod jól, hogy nem tudja mit vétett!
-Egyedül vagy?
De csak hallgattam.Nem akartam hazudni, viszont nem válaszolhattam.
-Akkor nem!
-Áááááá ne legyél ilyen makacs!El sem hiszed milyen rosszul érzi magát!
-Ja, még a végén bedőlök ennek. - hallottam elcsukló hangját.
Ez volt az utolsó csepp Jinnél is.Mellettem termett és hatalmasat ütött az ajtóra.
-Engedj be! - üvöltött - Kérlek! - kezdett ő is sírni - Nem gondoltam komolyan!Csak mérges voltam. - esett össze, én pedig próbáltam elkapni, de a a földre rogyott.
-Mi ez a ricsaj? - jött ki egy néni a szomszéd lakásból.
-Elnézést!Nem akartuk felkelteni.Azonnal befejezzük. - intettem le.
-Ajánlom is vagy rendőrt hívok! - ment vissza a lakásába.
Hogy ma este milyen népszerűek a rendőrök!Viszont nem tudom most mit tegyek.Hallom, hogy az ajtó másik oldalán sír a legjobb barátnőm a pasija miatt, aki viszont idekint bőg az én karjaimban.Jó felállás!
-Lehet mentőt kéne hívnom.Eléggé rosszul néz ki. - vakartam a fejemet.
-Nem nem ne aggódj!Jól lesz, csak levegőre van szüksége. - nyugtatgatott Rapmon aki épp Jimint támasztotta a padon.
Egy kamera hangját hallottam magam mögül.Azt a jellegzetes okostelefonos kattanást, amikor képet csinál.Megfordultam és egy rajongó fényképezte Jimint.Basszus!Hisz ha kijönnek visszakapják a mobiljukat!Máshová kellett volna kivinnünk.Viszont ez már mindegy, és most harci tudásomra lesz szükség.Ráugrottam a kis csajra és próbáltam kitépni kezéből a mobilt.
-Add azt ide! - üvöltöttem fülébe.
-Neeeeeeeeeem! - küzdött nagyon.
Egy biztonsági őr szedett le róla, a kis köcsög meg újabb képet akart lőni az ájuldozó Jiminről.Ekkor megláttam Francit az ajtóban.
-Vedd el a telefonját! - üvöltöttem és mutogattam, ahogy épp elráncigált az őr.
Hál'istennek kapcsolt és kiszúrta a lesifotóst.Lerohanta, és a hátulról érkező támadásra nem számító csajtól elvették a mobilját.Biztonsági őr csak egy volt, így Franci szabadon futhatott vele és törölgette a képeket.A kis ribanc rohant utána, de még így is gyorsabb volt magassarkúba.Mikor végzet a törléssel darabokra szedte a telefont.
-Nesze! - dobta vissza a csajnak - Az aku pedig nálam marad, míg el nem tűnünk.
-Hát jobban is teszitek, ha felszívódtok különben rendőrt hívok! - kiabált vele az őr, én pedig majd megsüketültem a hangjától.
-Ne aggódjon, már megyünk is! - hámoztam ki magam kezei közül és megigazítottam a ruhámat - Jin szólj a többieknek!Indulunk! - néztem farkasszemet az őrrel.
Az eddig Francit követő Jin visszament és összeszedte a többieket.Mi addig ugrásra készen álltunk az utcán és idegeink pattanásig feszültek.Nem szabad, hogy Jiminről kép készüljön ilyen állapotában.Franci azért telefonált, de egy pillanatig sem vette le szemét a csajról.Taxit hívott és amíg ki nem értek a fiúk győzködtük a sofőrt, hogy Jimin nem fogja összehányni a taxiját, csak vigyen haza minket.De nem ment bele.Így viszont sétálhatunk és ez elég sokáig fog tartani.Remélem a hidegben nem fog megbetegedni senki és hogy a felhő még vár egy kicsit.
-Induljatok el!Mikor már messze jártok utánatok megyek.A lakáson találkozunk! - szorongatta Franci továbbra is a telefon aksiját.
-Oké.Jin segíts Rapmonnak! - és felkapták Jimint, majd elindultunk.
Hosszú volt az út és hideg, de inkább a fiúknak adtam a cuccaimat.Franciska is már az indulás előtt szétosztotta a meleg ruháit, mondván, hogy nem fázik, de biztos vagyok benne, hogy hazudott.Én is didergek, csak jól leplezem.
Ahogy visszaértünk a lakásba a portás kedvesen üdvözölt minket., majd felajánlotta, hogy segít.Én csak törülközőket kértem, vizet meg vödröt, hátha másnak is hánynia kell majd.Azért V és J-Hope is eléggé készen voltak, így esélyes volt, hogy kelleni fog.
Mikor felértünk Franci még sehol sem volt.Jimint bevittük a fürdőbe és leültem vele a földre.
-Pihenjetek le és igyatok sokat!Na meg vigyázzatok a többiekre! - küldtem ki a fiúkat.
Fanni POV end
Jin POV
Szegény Jimin nagyon kiütötte magát.Remélem nem lesz baja.Bár úgy tűnt Fanni érti a dolgát.
Ahogy kisétáltunk a többiekhez a nappaliba hallottuk, hogy mennyire szarul is van.Jobb, hogy nem maradtunk bent.Ettől én is rosszul lennék.
Épp Jungkookiet kapartuk fel a kanapéra amikor Franciska betoppant.
-Csakhogy hazaértél.Elkapott útközben egy pasi? - haragudtam még rá.
-Hehe nagyon vicces. - ment a fürdő felé, átlépkedve Vt és Hoseokot.
Megállt az ajtóban és beszélt valamit Fannival, majd felénk jött.
-Ha érdekel siettem, csak másik úton jöttem, hogy ha követne a csaj le tudjam rázni.De biztosan nem hiszed el.Hisz mindenki magából indul ki. - flegmázott, ahogy lepakolt az asztalra Suga elé.
-Kezdődik.
-Te kezdted! - emelte fel hangját és felé fordultam.
Újra üvöltözni kezdtünk és szép lassan eltértünk a témától.
-Ne veszekedjetek!Inkább csókolj meg Franciska! - erőlködött V aki Franci nyakában kötött ki.
Ő elkapta és próbálta elzavarni.
-Na mi van ő nem elég jó neked?Mégis csak válogatsz? - kiabáltam tovább.
-Mit képzelsz magadról! - nézett rám újra - Tudjad hol a helyed ember!
-Én tudjam!Hogy mersz így beszélni velem!Én vagyok az aki fizet neked, szóval a talpamat kéne nyaldosnod!
-Ja bocs!Ha így állunk akkor fizesd ki a mai piáitokat is!Vagy őfelségének ez már sok lenne?! - üvöltött vissza rám.
Ekkor a portás jelent meg és kedvesen beszólt az ajtón angolul.Gondolom hallotta, hogy ezen a nyelven veszekedünk.
-Mi van!? - üvöltött vele is Franciska és eldobta Vt.
-Csak meghoztam a dolgokat asszonyom.A barátnője kérte.
-Rendben köszönöm! - folytatta az üvöltözést és visszafordult felém.
Tovább vitatkoztunk hülyeségeken és Fanni kijött a fürdőből.
-Nem akarok geci lenni, de Jimin bealudt, szóval fogjátok vissza magatokat!Rapmon te meg szedd le Hoseokot a portásról.
-Azt megköszönném! - próbált menekülni szegény pasi.
Rapmon engedelmeskedett, Jungkookie pedig csak nevetett az egészen Sugával együtt.
-Suga te meg kapard fel a földről Vt! - utasította őt is és eleget tett a kérésnek.
-Látod, senkire sem tudsz vigyázni. - nyögtem oda félvállról Franciskának.
-Most már aztán elegem van!Hogy lehetsz ilyen tahó?! - üvöltött újra - Én itt szívem, lelkem kiteszem értetek és ez a hála?Jöhet ám helyettem más is, de akkor szarabb dolgotok lesz!
-Jaj elnézést! - kerestem a szavakat idegességemben, és nehezen találtam meg őket most - Nem tudtam, hogy így meg vagyunk tisztelve a jelenléteddel.Bár kétlem, hogy ez kiváltság lenne, elvégre minden jöttment faszival összefekszel.
-Tudod jól, hogy ez nem igaz! - mutogatott
-Na álljatok le! - szólt bele Fanni halál nyugodtan
-Honnan tudhatnám, hisz csak ezt láttam.Apuci biztos büszke lehet a kislányára, hogy így riszálja a picsáját mindenkinek!
-Ezt kurva gyorsan szívd vissza! - emelte fel a hangját Fanni.
-Minek?Hisz igazam van.Mindannyian láttuk! - tártam szét karjaimat és Fannira néztem.
-Nem azt te paraszt! - láttam, hogy nagyon mérges.
Visszafordultam Francira, ő pedig már nem tűnt mérgesnek.Inkább ledöbbentnek és elgondolkozónak.De nem tudtam megállni itt.Nagyon belelendültem.
-Alig várom már, hogy haza menjünk és ne kelljen azt néznem, hogy minden hülyével kikezdesz! - folytattam üvöltve.
-Te tajparaszt!Gyorsan kérj bocsánatot te állat! - üvöltött velem Fanni és már mellém lépett, én pedig felé fordultam újból.
Fel tudott volna robbanni.Láttam az arcán, hogy csak hajszál választja el attól, hogy darabokra ne tépjen. Mikor visszafordultam volna Franciskára már az ajtóban járt.Nem láttam az arcát és nem hallottam hangját.Csak a cipője kopogását a folyosón.
-Gratulálok. - suhant el mellettem Fanni és utána akart menni, de V elkapta útközben - Eressz már el!Ne, Franciska várj!Nem úgy gondolta!
-De igen. - mondtam már elbizonytalanodva.
-Ezt akkor mond majd, újra ha megtaláltuk. - fordult felém és végre kiszabadult V karmai közül.
Az ajtóban megtorpant és mind hallottuk, ahogy bezáródik a lift ajtaja.Én még egy utolsó hangot is hallottam, amit nem akartam.Franciska szipogott.Te jó ég mit tettem?Miattam sír!Ne ne ne én csak dühös voltam, ahogy ő is.Nem gondoltam komolyan amiket mondtam.Az ajtóhoz futottam és kétségbe esetten ragadtam meg Fannit.
-Hova ment?!
-Nem tudom!Sok lehetőség van.
-Melyik a legvalószínűbb?!Vigyél oda!
Jin POV end
A szokásos helyemen ültem és a várost néztem.Nagyon sírtam.Csak a fényeket láttam.A kivilágított Lánc hidat, Parlamentet és a fényárban úszó Dunát.Jaj apa, mért nem vagy itt?El sem hinnéd mit mondtak!Csak szorongattam a kis origami madaramat és rá gondoltam.Vajon mérges lennél most és Jin fejére vadásznál?Vagy csak engem vigasztalnál, hogy majd jön másik?Hah, annyira rossz, hogy nem tudom mit tennél!A legrosszabb viszont az, hogy nem tudom büszke vagy-e rám.Annyit dolgoztam, olyan keményen küzdöttem. Anya mindig azt mondta, hogy az álmaidban hittél és azokat követted.Próbáltam én is így tenni.Ugye felértem az elvárásaidhoz?
De ettől csak még jobban sírtam.Hiányzott az apám, hiányzott az anyukám és Jin is.Hihetetlen mennyire utáltam és szerettem egyszerre.A környezetem pedig egyre hidegebb lett és esőt kaptam nyakamba. Szeretem az esőt.Főleg ilyenkor.Nagyon jól esett, de jelnek vettem, hogy ideje haza indulnom.A saját otthonomba.....Ahol nem bánthat senki.Leraktam a kis madárkámat és lemásztam.Visszabotorkáltam a taximhoz és sok napja először a saját címemet adtam meg.Felemelő érzés volt kimondani.
Fanni POV
-Ez az utolsó hely.A többinél semmi nyoma sem volt!Itt kell lennie! - pattantam ki az esőbe és futni kezdtem.
Jin jött utánam, a taxisnak pedig várnia kellett a pénzére.De itt sem volt senki.Kerestem nyomát és végül megtaláltam.
-Itt járt látod!?Na nyomás a lakására! - adtam oda az elázott madárkát Jinnek és visszaindultam.
-Honnan tudod? - üvöltött utánam.
Megálltam és lihegve megfordultam.
-Azt a madarat akkor hajtogatja ha szomorú.Ettől közelebb érzi magát az apjához.Irigyli a madarakat, mert azok magasan szállhatnak és nincsenek olyan messze a mennyországtól, mint ő.Most pedig gyere már!El kell érnünk mielőtt újra felszívódik.Az anyját nem tudom hol lakik. - intettem és most már jött ő is.
A taxiban ülve a körmömet rágtam.Csak reménykedtem, hogy még otthon lesz.Jinre néztem, ő pedig a madárkát szorongatta.Szemét le sem vette róla és láttam, hogy a sírással küszködik.Viszont ha most hozzáérek, biztosan elbőgi magát ő is.Ezért csak bámultam kifelé az ablakon.
Franciska lakásához érve Jin pattant ki elsőnek a kocsiból.Én kifizettem a taxist és felvezettem Jint Francihoz.
-A fene - ráztam a kilincsét - pedig itthon van.Hallod a zenét?Zuhanyzik.Mindjárt befejezi és bejutunk.....talán.
De Jin nem szólalt meg.Továbbra is a madárkát szorongatta.Úgy látszik megértette mi volt a legsúlyosabb amit mondott ma.
Franciska befejezte a zuhanyt és ütni kezdtem az ajtaját.
-Engedj be!Had vigasztaljalak meg!Tudod jól, hogy nem tudja mit vétett!
-Egyedül vagy?
De csak hallgattam.Nem akartam hazudni, viszont nem válaszolhattam.
-Akkor nem!
-Áááááá ne legyél ilyen makacs!El sem hiszed milyen rosszul érzi magát!
-Ja, még a végén bedőlök ennek. - hallottam elcsukló hangját.
Ez volt az utolsó csepp Jinnél is.Mellettem termett és hatalmasat ütött az ajtóra.
-Engedj be! - üvöltött - Kérlek! - kezdett ő is sírni - Nem gondoltam komolyan!Csak mérges voltam. - esett össze, én pedig próbáltam elkapni, de a a földre rogyott.
-Mi ez a ricsaj? - jött ki egy néni a szomszéd lakásból.
-Elnézést!Nem akartuk felkelteni.Azonnal befejezzük. - intettem le.
-Ajánlom is vagy rendőrt hívok! - ment vissza a lakásába.
Hogy ma este milyen népszerűek a rendőrök!Viszont nem tudom most mit tegyek.Hallom, hogy az ajtó másik oldalán sír a legjobb barátnőm a pasija miatt, aki viszont idekint bőg az én karjaimban.Jó felállás!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)