Eléggé megijedtem és elkezdtem hátrálni.Nagyon nagy lendülettel közeledett, én pedig az összes táskát megtaláltam hátrafelé menet.Esésem közben elkapott és a falhoz nyomott.Elképzelni sem tudtam, mi fog következni.Mellettem támaszkodott két kezével, hogy ne tudjak elmenekülni, és csak néztünk egymás szemébe.Láttam azokban a barna csodákban a tüzet, ami vezérelte.Egyszer csak közelebb hajolt.Nagy levegőt vettem és vártam mi lesz.A fülemhez ért és éreztem a leheleteit.
-Itt!Most! - sugdosta a fülembe.
Mi?Mit most itt hol mi van?
Megharapta a fülcimpámat és megborzongtam.Teljesen ledermedtem, azt sem tudtam mit csináljak.Bezzeg mikor V volt ilyen közel semmi bajom sem volt.Ajaj, és már csak ez hiányzik.Megint a köhögőrohamom.
Elkezdtem és próbáltam visszafojtani, de nem nagyon sikerült.Túlságosan izgulok.Nem tudom megnyugtatni magam.Félek tőle, hogy megint mi lesz.Leguggoltam szép lassan, Jin pedig személyiséget váltott.A vad férfiból újra aggódó kis anyuci lett.Nagyon köhögtem és láttam rajta, hogy mennyire aggódik.El akart rohanni segítségért, gondolom, de nem akarom, hogy itt hagyjon és azt sem, hogy bárki más így lásson.Ezért elkaptam a kezét és visszahúztam.Nagyon szorítottam a kezeit, hátha segít, de nem tudtam továbbra sem abbahagyni.Egyre kevesebb levegőm volt és megint kicsordultak a könnyeim, ahogy legutóbb. Na dejó!Ha akkor nem az étteremnél, majd most a fotózáson fogok megfulladni.Kezdtem teljesen elveszteni az erőmet.Viszont Jin kapcsolt.Nem tudom, hogy végül mért e mellett döntött, mért nem rohant újra segítségért.Lehet Jimin keze van a dologban, elvégre mindent azonnal kitárgyalnak, de ahelyett, hogy kihasználta volna, hogy engedtem a szorításomon, inkább maradt és megölelt.Talán ez az egyetlen ok, amiért most kivételesen szeretem a pánikrohamom, vagy mi a szösz ez.Most már képes voltam egy kicsit erőt venni magamon, és elfojtani a köhögésem, hogy levegőhöz jussak.Bár kellett még egy két perc, hogy teljesen abbamaradjon.
Végre!Mondanám, hogy friss levegő, de inkább Jin illata volt az, ami igazán jól esett.
-Jin!Jönnöd kéne! - hallottam Jimin hangját, ahogy a kilincset forgatta.
Bezárta volna az ajtót maga után amikor bejött?Akkor tényleg akart valamit.
-Köszönöm. - szólaltam meg, miközben felpattant és az ajtóhoz sietett.
Nem kaptam választ.Ehelyett bejött Jimin, közben pedig beszélgettek.Persze továbbra sem értettem. Hallottam a nevem és Jimin odasietett hozzám.
-Jobban vagy?
-Igen.Már semmi bajom.
-Na gyorsan dobjuk össze a sminked és.....Mi történt? - jött be a sminkesem sarkában Zsuzsival.
-Semmi, csak.....belerúgtam a szék lábába. - kamuztam és felpattantam.
Ahogy beültem a székbe Jint kerestem, de már messze járt.Azért kíváncsi vagyok, hogy mi lett volna, ha nem ilyen gyökér a szervezetem.
Gyorsan összeraktak a csajok, felöltöztem és mentem a közös képekre.Igyekeztem nem úgy kinézni, mint aki nem rég még a halálán volt és levegőért küzdött önmagával.Huhúúúúú!A fiúk nagyon szexik.Na az ilyen képekkel van tele a telefonom és most rajta leszek én is páron.Hihetetlen!Mint egy álom.
Beálltam hozzájuk és indult is a fotózás.Igyekeztünk minden kelléket kihasználni és szép képeket összehozni.Talán a kedvencem az volt, amikor a leeresztett hajamból mindegyik lopott egy tincset bajusznak, és nekem is lett.Viszont kicsit zavaró volt, hogy Rapmon úgy nyomult rám.A legtöbb képen ő van mellettem és ölelget.Még fel is kapott a vállára, mint valami zsákmány.Mondanám, hogy a kép kedvéért, de a sok pusziból arra következtetek, hogy nem csak azért.Nem is értem, hogy lehetnek ilyenek.Így már szinte mindenki volt a személyes teremben egyszer.De mért hiszik azt, hogy csak így lepasszolgathatnak?Persze tök jó, hogy a kedvenc bandám tagjai ennyire rajonganak értem, de azért ez túlzás!
A fotózás után összepakoltunk és kicsit feszült volt a hangulat.Rapmon továbbra is ott termett, ha valamire szükségem volt.Nem bírtam levakarni.Pedig már este van és a nap nagyon fárasztó volt.Honnan van még erre energiája.Bezzeg aki érdekelne, azzal meg alig érintkezek.Csak néha akad össze a tekintetünk, de akkor is mosolyog.Hogy-hogy nem féltékeny?Már ha komolyan gondolta amit mondott.Vagy most tényleg házi escort lettem?Csak nem!
Mikor hazaértünk csináltam vacsit, mert elég szegényes volt nap végére a fotózáson elfogyasztható valamik készlete.Mert sok mindenről nem tudtam volna megmondani, mi az.
-Segíthetek? - érdeklődött Rapmon.
-Nem igazán, de köszönöm.
-Biztos nincs semmire szükséged?
-Igen biztos.Mit szeretnél?
-Téged!
Felé kaptam tekintem, miközben tovább sütögettem tojásrántottát.
-Te mondtad, hogy szeretnéd, ha én lennék az, akitől csókot kaptál és nem tudsz róla. - nézett rám kajánul.
-Magas labda volt.De már megbántam. - néztem vissza a vacsinkra.
-Ó tényleg?Ez szomorú. - állt mögém és átölelt - Pedig most megtudhatnád. - hajolt a fülemhez.
Ezek tényleg valami játéknak néznek engem vagy most mi van?Tök jó, hogy így ölelget, mert nem szoktak, de na!Azért legyenek határok!Félreraktam a rántottát és kiszabadultam a szorításból.
-Na most már aztán elegem van!Nem vagyok játékszer! - kezdtem üvölteni, hogy mindannyian rám figyeljenek -Elhiszem, hogy jó játék, de én is érző emberi lény vagyok.Nektek, hogy esne, ha hét lány passzolgatna titeket egymás között? - néztem rájuk.
Na jó, ez hülye kérdés volt.Valószínűleg nagyon is boldogak lennének.Pasik!Más nézőpont kell!
-Ahhh lényegtelen! - váltottam át ezután magyarra dühömben - Nem hiszem el, hogy áhh de mért?! -forgolódtam idegességemben.Vissza kéne térni angolra. - Szóval nem játszunk velem!Elég
Hirtelen megfordított, valaki és egy csókkal hallgattatott el.Mit valaki?Jin volt az természetesen.Jól esett, de még dühös voltam.Megint ez!Öt perce még Namjoon akart megdönteni, most meg Jin akar a számba jutni.Próbáltam eltolni magamtól és megtörtem a csókunkat.
-Hát hiába - fogta be a számat a kezével, miközben még beszéltem.
-Cssssss. - tette ujját a szája elé, hogy maradjak csendben. - Na?Megnyugodtál?
Ráncoltam a szemöldökömet, hogy lássa, nem.Kicsit sem!Inkább csak mérgesebb lettem.Próbáltam szabadulni, de lefogott.
-Szerintem addig fog csendben tartani, amíg meg nem nyugszol. - kommentálta Rapmon, halál nyugodtan.
-Igen. - tette hozzá Jin.
Rápillantottam, majd Jinre, és láttam, tényleg komolyan beszélnek.De még van esélyem.Ha megnyalom a kezét úgyis elenged.Láttam ahogy kicsit grimaszol, de inkább nevetett gyenge próbálkozásomon.Hát jó.Akkor nagy levegő és lecsillapodok.Most már nyugodtabb szemekkel néztem.Hümmögtem is egyet, hogy tudtára adjam.Végül kicsit gyanakvóan, de elengedett.
-Szerinted, ha itt csókolgatlak, akkor majd attól, hogy összenyalsz undorodni fogok? - nézett rám, mint egy gyerekre amikor hülyeséget csinál.
-Bocs Franciska, csak fogadtunk és vesztettem. - jött oda nevetgélve Namjoon.
-Igeeeeeeen! - rohant oda J-Hope - Emlékszel?A fotózáson.Ő vesztett és ez volt a büntetése.
-Még jó, hogy nem én!Tudod ki emelt volna fel. - hallottam Suga hangját.Na a lustaság.
-Hát nem te.
-Pontosan. - jött oda, és lerakta a poharát - Túl jól ismersz. - mosolygott majd távozott.
-Én meg csak ugrattalak.Kíváncsiak voltak, meddig engeded.
-Hát ez kedves.És te Jin? - néztem fel rá - Te is csak ugrattál?
Na ezt nem biztos, hogy tudni akarom.Ha igen, akkor az fájni fog.Ha nem, akkor az meg fura lesz.Vagy.... nem is tudom.Nagyot sóhajtott és láttam, hogy nehezen találja a szavakat.
-Jaj Hyung, ezt nem bírom!Imád téged jó?!Csak essünk már túl ezen!Elég idegtépő, hogy mindennap emiatt kell aggódni.Most pedig gyerünk, háljátok el a kapcsolatot!
-Ahhhw Rapmon - sóhajtott Jin.Ezt értette, pedig angolul mondta.
-Tényleg?
-Hmmm - sóhajtozott és még mindig nem találta a szavakat - Nektek csajoknak mért kell mindent megbeszélni? - mutogatott kérdően rám
Na most kicsit elszégyelltem magam.Igaza van.Az ő szemében láttam csak ilyen égető vágyat eddig.De ezt akkor sem a többiek előtt beszélném meg.Elkaptam a kezénél és kiindultam a lakásból.
-Kész a rántottátok, mellesleg! - szóltam vissza félvállról.
Ahogy kiértünk a folyosóra és visszafordultam becsukni az ajtót, láttam rajta, hogy nagyon szenved itt zavarában.
-Jó megbeszélhetjük csak
-Nem kell!Gondoltam bepótolom a lemaradásomat. - megcsókoltam.
Bár nagyon meglepődött, de nem tétovázott.Azonnal visszacsókolt és átölelt.
-Na?Megnyugodtál? - távolodtam el kicsit és nevettem.
Valamit hadovált koreaiul, de nem igazán értettem.Viszont, és ez a legfontosabb, nevetett!
-Na de én fáradt vagyok. - indultam vissza - Szóval jó éjszakát! - hagytam kint a folyosón.
Ahogy beléptem a szobába, mindenki nagyon vigyorgott.Na vajon mért?
-Rossz gyerekek vagytok, ugye tudjátok?
-El sem hiszed mennyire! - nevetett Kookie teli szájjal.
:DDD (Folytatjuuuuuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése