Nem hagyom, hogy szomorkodjanak (12)

Gonoszan elmosolyodtam, bár nem látták, és arra gondoltam, hogy most aztán én fogom őket kicsit megszivatni.

-Nos akkor srácok, ha már így önként besétáltatok az oroszlán barlangjába, akkor kérdezz-feleleket játszunk. - álltam vissza a víz alá.
-Az milyen? - kérdezte Rapmon, némi pusmogás után.
-Én kérdezek, és ha csak egy kis esély is van rá, hogy nem őszintén válaszoltatok, akkor fürödtök megint. - vigyorogtam magamban.
-Hát ez nem hangzik túl jól. - tolmácsolta a többiek reakcióját.
-Nos hát akkor......ki legyen az első? - gondolkoztam, pedig tudtam ki lesz - J-Hope drága!Mi volt a legrosszabb élményed életedben? - hú de gonosz vagyok.
-Öhm..... - nyert ezzel értékes másodperceket - talán mikor egy ARMY megtámadott.
Mi?Ilyen is történt?Mi a szösz?Az nem is ARMY aki bántja a kedvenceit.
-Bővebben? - érdeklődtem.
-Az utcán sétáltam és telefonáltam.Aztán valakitől kaptam egy pofont és elvitte a telefonomat.Mérges voltam, de szomorú is.Én nagyon kedves vagyok az ARMYkkal.Mért kell bántani és ellopkodni a cuccainkat? - hallottam ahogy elszomorodik.
-Én még körmöt is adnék, vagy bármit.De mért kell bántani és a telefonunkat elvinni? - szállt be V.
Na jó ezt elhittem, hogy igaz.Szegény!Az ilyen embereket tényleg nem értem én sem.
-Sajnálom...... - szomorodtam el én is - Az ilyen nem igazi rajongó.Hogy is hívjátok az ilyeneket?
-Saeseng
-Jah igen, azok.Hallottam már róluk.Én max olyan saeseng lennék aki megvéd titeket tőlük. - nevettem kicsit - Például ennél is.Kiugrottam volna a bokorból, elkaptam volna a haját és visszaszereztem volna a telefonod.A többit nem részletezném, mit tettem volna vele. - nevetgéltem, majd elzártam a zuhanyt - És neked Rapmon?
-Nekem még nagyon fiatalon volt egy élményem, amit senkinek se kívánok.Szívtranszplantációm volt.
Aaaaaaz IGEN!Az durva dolog.
-Uhh. - kicsit lesokkoltam.
-Meghaltam egy kis időre.Fura volt.De nem szoktam róla beszélni.
-Jó persze nem is akartam.Egy törülközőt kaphatok valakitől?Mármint, V ha megkérhetlek.Pont mellette ülsz.De ne merészelj megfordulni! - nyúltam a törülközőért és megkaptam.Siker! - Most Jimin a soros.Nálad viszont az érdekel, hogy mért mutogatod ennyire magad?
-Hát mert ez a dolgom.
-Eeeee!Rossz válasz - és le is fröcsköltem - Próbáld újra!
Méltatlankodott, de folytatta.
-Először is, tényleg ez a dolgom.Meg nekem van a legjobb testem. - nagyon töri a nyelvet - Amúgy meg nagyon sokat szidnak az anti-fanok és így talán kompenzálom kicsit ezt.
-Velük nem szabad foglalkozni.Túl keményen dolgoztok ahhoz, hogy adjatok a szavaikra.Ezek az emberek csak irigyek.Sosem tettek semmit az álmaikért, ezért támadjak azokat akik tettek valamit.De remélem itt azért kicsit jobb.Messze a saesengektől és az anti-fanoktól.
-Hát....ilyen téren jobb.De azért itt nagyon más. - sóhajtozott Jungkook - Itt nem nagyon látnak szívesen minket.
-Naaaaaa!Ez nem igaz! - magam köré tekertem a törülközőt és leültem eléjük a sarkaimra - Miért gondolod ezt?
-Amikor a városban sétálgatunk, vagy veszünk valamit, mindig olyan furcsán néznek. - szomorú volt.Láttam rajta. - Otthon kedvesek velünk.
-Nézd el nekünk!Velem is ilyenek a kiszolgálók itt.A népem nagy része fanyar életet él.Utálja a munkáját és a világot.Ne vedd fel ezt. - de kicsit hazudtam.Tényleg azért ilyen extra gonoszak velük, mert ázsiaiak.
-De legalább itt ehetünk minden félét. - mosolyodott el.Bár fanyar mosoly volt. - Meg tiszta ruhákban vagyunk.
-Ez mért ilyen jó dolog? - néztem rájuk értetlenül.
-Kemény diétán vagyunk.Alig ehetünk mást a rizsen, csirkén, paprikán és más húsokon kívül. - válaszolt Jin.
-Sokszor pedig két fellépés között nincs idő kimosni a fellépőruháinkat.Nagyon rossz ám újra meg újra beleizzadni.Fúúúúj! - magyarázott V is.
-Ilyen szempontból jobb itt.Meg te hagysz minket aludni és figyelsz, hogy a 8 óra mindig meglegyen. Számoltam ám. - kapcsolódott be Suga is.
Nagyon megsajnáltam őket.Olyan boldognak és gondatlannak tűnnek sokszor.Pedig rengeteg dolguk van és senki sem akarna velük cserélni.A mosatlan ruha pedig még nekem is sok.Na de ez adott egy ötletet.Holnaptól olyan luxust varázsolok ide, hogy úgy fogják érezni, mintha otthon lennénk.
-Sajnálom ezeket fiúk.Bárcsak segíthetnék!De nem enyém a BigHit.Pedig ha az enyém lenne, sok mindent máshogy csinálnék.Most pedig tűnés kifelé, mert öltözök! - változtam át szomorkodósból kissé haragossá.
-Megvárunk! - nyugtázta J-Hope - Ne aggódj!
-Jaj de kedves vagy!De köszi nem kell.
Bár ez nem hatott rájuk.
Ezek után elzavartam őket aludni, és belelendültem.Telefonáltam párat és intéztem a következő napokat.Sok ötletem volt, hogy mivel kedveskedjek nekik és mindet meg akartam szerezni a következő napra.Ez viszont azt jelentette, hogy ma este nem alszok.

Hát nem is aludtam, maximum csak egy órát.De megérte.A facebookos fancsoportban lévő összes tag profilképét kinyomtattuk egy nagy poszterre.De így is sok kicsi kép lett rajta.Ezt felraktuk a bejárat melletti üres falra.Ezen kívül nyomtattattam posztereket róluk, és kiakasztottam azokat is minden hova.A képekhez a fanok legjobb megnyilvánulásait fordíttattam le, és profilképpel melléraktam.A fürdőbe is csupa önbizalom növelő képek.Poénosak és jót fognak tenni nekik.Ezen kívül szereztem igazi, és persze mű törökrózsát is.Azért maradjon is miután ezek elhervadtak.Remélem kicsit jobb lesz ettől a kedvük.A napot is átszerveztem, hogy olyannal kezdjük, ami feldobja a kedvüket, és végre engem is kikapcsol.

Reggelire pedig hohó!Felvertem hajnali egykor a Koreai Kulturális Központ igazgatóját, hogy reggelre, pontosabban nyolcra, kell nyolc darab samgyetang.Persze megfelelő pénzért és szívességért cserébe, eleget tette a kérésemnek.Szereztem a konyháról ilyen kis tálcákat, hogy tudjanak ágyból enni, és szereztem cselédeket a reggeli meglepimhez.Koreai terítést eszközöltünk, az internet segítségével, és először én mentem be a fiúk szobájába.Most nem kedvesen ébresztettem őket, hanem kicsit durván.Én is káromkodtam volna, de most nem szabadott, hogy kimenjenk a szobából.Az kellett, hogy az ágyban maradjanak.
-Szép jó reggelt fiúk! - hangoskodtam.
Hallatszott, hogy nem erre számítottak, és most a pokolba kívántak, de ez meg fog változni.
-Örülök, hogy ébren vagytok és Á-Á-Á NE Jin!Marad! - nyomtam vissza az ágyába - Mivel tegnap nagyon megfájdítottátok a szívemet, ezért úgy döntöttem, hogy amíg itt lesztek, addig olyan lesz mintha nyaralnátok.Még ha dolgoznotok is kell.És örülök, hogy mindenkin van ruha, így úgy kezdhetjük a reggelt, ahogy terveztem.Jöhet a reggeli lányok!
Ez a tervem mindent megért!Ilyen meglepett arcokat látni.A reggeli ébresztésből fakadó düh már messze járt.Inkább az ismerős illatok öröme lepte be a szobát.
-Samgyetang csak nektek reggelire!  - tártam szét a kezem és vigyorogtam - És még van meglepetés a napra!
Láttam, ahogy a kis Jungkookei szeme egyre könnyesebb.
-Óóóóó te. - másztam be mellé az ágyba és megöleltem - Köszönöm lányok! - szóltam közben a felszolgálókhoz - Gyere ide te!Nem akarom, hogy kicsit is rossz emlékekkel távozz. - ölelgettem és szerintem kicsit el is sírta magát - Nézd!Még törökrózsa is van!Csak nektek.
-Köszönjük!Még sosem volt ilyen fogadtatásunk. - szólalt meg Jin, egy kicsit elérzékenyült hangon.
-Nem hiába én vagyok a legjobb.Ezért akar mindenki engem! - vigyorogtam rá és közben Kookei könnyeit törölgettem a szalvétákkal - Na egyetek, aztán nézzetek körbe a lakásban is.Van még valami ami változott.
Sajnos ezt nem kellett volna említenem.A nehezen megszerzett reggelit figyelmen kívül hagyva rohantak a lakás többi részébe.Ámuldoztak és boldogak voltak.Ritkán látni azt, hogy ennyire csillog a szemük.Mindenki a saját kepét olvasta végig először.
-Ezek igaziak? - kérdezte J-Hope.
-Persze.Egész este ezen dolgoztam.Főleg a magyarok véleményei.De szereztem 1-2 angolt is. - mutogattam arra a néhány kommentre J-Hope fotóján.
-És ez? - kérdezte V.
-Melyik? - fordultam meg - Ja az?Az az összes magyar fan, aki benne van a facebook fancsoportban.Az ő pofilképeik.- mentem V mellé és én is csodálni kezdtem.Napfényben sokkal szebb. - Sokan szeretnek titeket és csak ezekkel az emberekkel kell foglalkoznotok.
Hátulról egy váratlan ölelés ért.Aztán jöttek a többiek is.
-Nem is tudjuk, hogyan háláljuk meg. - mondta Suga - Sokat segít ez nekünk a munkánkban.
-Meghálálni? - nekem ez szívből jött, semmit nem vártam érte.De ha már itt vagyunk - Mondjátok meg......Kitől kaptam még csókot, akiről nem tudok?

Nagy csend ült az ölelkező csoportunkra, de válasz nem nagyon érkezett.Koreaiul kezdtek beszélni és engem elengedtek.

-Azért válaszoltok nekem? - néztem rájuk.
Na erre kíváncsi leszek.Hirtelen mind, ledermedt.

(Ez nem egy izgalmas rész, de kell pihi is :) )