2015. február 26., csütörtök

Le kell rázzuk valahogy! (32)

Összegömbölyödtem a sarokban és próbáltam rózsaszín unikornisokra, meg pillangókra gondolni.Jaj....rózsaszín!Jaj....Jin.....áááááá menjünk már!


Amikor lekapcsolták a zenét felpattantam.
-Végeztetek?
-Igen. - mosolygott J-Hope.
Nagyon örültem neki és segítettem mindenkinek összepakolni.Rég voltam utoljára ilyen gyors, meg segítőkész ebben.Kitessékeltem őket a kocsihoz és annyira siettem, hogy majdnem elfelejtettem bezárni mindent.Úgy emlékeztetett mindenre Jungkook, mert ő volt az utolsó, aki kijött az ajtón.
Siettem, de igyekeztem azért vigyázni a fiúkra és magamra is.Még útközben is nevetgéltek a kocsiban.Nem tudom honnan volt ennyi erejük.A lakáshoz érve is kiugrottam és rohantam a lifthez.Az utolsó pillanatban zártam be a buszt is.
-Azért ennyire nem kell rohanni. - szólt hozzám Jungkook a liftben.
-Nézd el most nekem!
-Különleges alkalom van?
-Jahj Jungkookie!Ne mond, hogy nem tűnt fel semmi! - értetlenkedett J-Hope.
Ott kezdtek előttem egy kisebb vitát, de végig nevettek.Még V is beszállt a kis cica harcba.engem akartak jobb kedvre deríteni, ez azonnal világos volt.De most csak egy kicsit sikerült nekik.Jimin mellettem álltam és nekem dőlt, hogy nézzek rá.Vigyorgott ő is.Úgy látszik nagyon zavarta őket, hogy ilyen nyomott vagyok és ideges.
-Ne aggódj!Nem lesz baj. - mondta.Úgy látszik V tovább adta a dolgokat.
Aranyos, hogy mellettem áll, meg itt aggódik miattam a kis gyenge angoljával.Ahogy elmosolyodtam J-Hope fordult felém.
-Óóóóóóóó!Sikerült! - fogott meg - Ezt, így tartsd meg! - vigyorgott.
-Versenyeztetek vagy mi?
-Fogjuk rá.De sikerült.Na ne légy ilyen! - ölelgetett és mindenki követte példáját.
Néha meglepődök azon, mennyire a szívükbe fogadtak.Elvégre munka miatt vagyok itt.Jó ez persze teljesen más, mint eddig bármelyik, hisz az egyik taggal járok, de barátként kezelnek, amit más bandák szerintem nem tennének.

Ahogy felért a lift siettem az ajtóhoz.féltem kicsit, hogy mi várhat mögötte, de igyekeztem elhinni, hogy Jin hűséges.Vagyis igyekszik az lenni.A bejárathoz érve hallottam a hangjukat.Főleg azt a nyávogó vékony dallamot, amitől annyira falra mászok.Már így is kirázott a hideg, hogy csak meghallottam.Nagy levegőt vettem, amikor kinyitottam az ajtót.Beléptem és azonnal a konyhát néztem.Ettől féltem, amit láttam.Tudtam, hogy valami hasonló jelenetre fogok visszaérni.
Gréta a pulton ült, Jin pedig a lábai között állt és épp kóstolót adott neki a főztjéből.Ez a csaj nem ismeri a határokat.Még húzta is magához Jint.Legalább tartás lenne benne, de az sincs.Ahh nagyon felidegesített.És Jin meg hűséges mi?!Nem hiszem, hogy ezt nem érezte gáznak, hogy ezt nem kéne, ha már udvarol egy másik nőnek.De nem úgy tűnt.
-Sziasztok! - szültem oda nekik félvállról és a kanapéhoz mentem.Hallottam, hogy valamit visszanyögnek, de nem volt tiszta.Nem érdekelt
Az ágyamat most Suga élvezte ki.Szundikált vacsora előtt.Nagyon elfáradt szegény.Rapmon pedig zenét hallgatott és a telefonján játszott mellette a földön.Integettem neki amikor észrevett és azonnal felismerte, hogy valami nincs rendben.
-Baj van?
-Csak fáradt vagyok. - pakoltam le a földre, a kanapé végébe.
Ő sem hitt nekem.Rosszul hazudok mostanában.Elnézett mellettem és nem faggatózott tovább.Biztos J-Hope elmutogatta neki, hogy feszegesse a témát.Jól is tette.
Mivel nem volt semmi más dolgom, újra előpakoltam és leültem Rapmonhoz, a kis asztalhoz dolgozni.Ő már lezuhanyzott, ahogy Suga is.Szerintem Jin is, de nem néztem meg annyira.A többiek is sorban elindultak fürdeni.Jungkook volt az első, a többiek pedig letelepedtek hozzánk.Nem értettem miről beszélgettek, mert a saját nyelvükön társalogtak.Suga is beleszólt a témába, amitől nagyon megijedtem, mert azt hittem alszik.
-Figyelj! - szólalt meg angolul Rapmon - Nem történt semmi.Tényleg nagyon nyomul rá, de Jin távolságot tart, amennyire tud.
-Ja igen.Vettem észre. - csikorgattam fogaimat és igyekeztem a munkára koncentrálni.
Nem nagyon szóltak hozzám ezek után.Látták, hogy nagyon ideges vagyok, így inkább hagytak, hogy a munkámba merüljek.
A vacsorát is inkább odakértem a laptopom mellé.Nem volt kedvem az asztalhoz ülni és végignézni, ahogy Gréta felhúzza az ÉN pasimat.Jin erősködött, hogy de hoznak át széket a másik lakásból, meg az egyik asztalt is áthozzák és akkor elférünk.De nincs semmi ezen a földön ami most rávesz, hogy odaüljek hozzájuk. Hál'istennek a többiek is szívesen ültek a földön mellettem és ettek úgy.Így aki nem fért az asztalhoz annak élvezhettem társaságát.Nem mertem az asztal felé pillantani.Még felnézni se a laptopomról.Ám Jimin és Jungkook jót játszottak a vacsival, én pedig jót nevettem rajtuk végre.egy pillanatra el is felejtettem, hogy kinek ilyen erotikus a hangja a másik irányból.
-Franciska, ugye nem haragszol ha ma itt is alszok? - vett el tőlem az üres tányért.
-Mért akarnál? - néztem rá és éreztem, hogy kihagy a szívem.Még marad is?!
-Hát már elszaladt az idő.Gondoltam elmosogatok és kidőlök itt a földön.Nem fogok zavarni.
Na ezt látod rosszul tudod.Nagyon is zavarni fogsz.Már az is zavar, hogy egy szobában vagyunk.
-Holnap szabadnapod van, mi pedig korán kelünk.Szerintem jobb, ha haza mész és akkor ki tudod pihenni magad. - próbáltam rávenni, hogy távozzon.
-Jaj így is ki tudom.Majd reggel hazamegyek és visszafekszek.Akkor maradok jó? - mosolygott rám.
-Ahogy akarod. - hazudtam.Ne merj maradni te!
-Szupikaaaa! - tipegett vissza a konyhába.
Jah....."szupika".Inkább ma én a másik szobában fogok aludni szerintem.Bár nem tudom melyik idegesítene jobban.Ha itt aludnak mellettem, vagy ha egyedül hagynám egy lakásban a fiúkkal.
Ahogy kezdtem még jobban felhergelni magam csörgött a telefonom.Nagyon örültem neki.Nem érdekel ki az!Ő a megmentőm.
-Hah!Szia Fanni. - hagytam el a pokol bugyrát - El sem hiszed mennyire örülök, hogy hívsz.
-Én viszont nem vagyok boldog. - hallottam pityergő hangját.
-Na mi a baj?Mesélj csak te! - telepedtem le a lift mellé a lehető legmesszebb a lakástól.
-A Dani.Megint itt szivat össze-vissza.Most azt mondta, hogy igazából hiányzok neki nagyon, de nem tudja, hogy azért mert szeret vagy azért mert nem akar egyedül lenni.Annyira ideges vagyok, a sírás kerülget.
-Jahj te.Mondtam, hogy hagyjad.Ez a faszi nagyon gázos.Ne idegeskedj miatta.
-Jó de érted!Én tudom, hogy mit akarok.Nekem ő kell és el is megyek vele mindenhova, meg tökre beleélem magam, mert randira is vitt.Erre benyög egy ilyet a vacsora közepén.
-Hát figyelj, ez nagyon nagy bunkóság tőle.Tudom, hogy milyen, ha egy parasztot szeretsz.Próbálj meg teljesen elszakadni tőle és nem beszélni vele.Akkor elmúlna ez az egész szép lassan.Kerüld el!
-Könnyű ezt mondani.
-Tudom.Sajnálom, hogy nem tudok többet tenni. - szomorodtam el kicsit.
-Igazából reméltem, hogy eltereled a figyelmemet.Ezért hívtalak.
-Ohh, hát jelenleg én is nagyon ideges vagyok. - jutott eszembe újra, hogy milyen kabaré van jelenleg a lakásban.
-No mesélj csak!Jin megint beszólt?
-Óóó de örülnék, ha csak az lenne!Sokkal rosszabb.Vékony hangja van, minden kell neki ami nekem van és alattam dolgozik.Kettőt tippelhetsz.
-Már a vékony hangnál tudtam, hogy Grétiről van szó.De hogy az Istenben került oda?
-Na látod, ez is egy vicces "sztorika".Beugrott a próbára vágod?
-De....most a lakásban vagytok nem?
-Óóóó de igen.Ez még kora este volt.Képzeld el, hogy haza akartak jönni páran a táncról, mert kidőltek.Na ki ajánlotta fel, hogy elhozza őket?
-Neeeeee! - elképzeltem, ahogy ez alatt fejét fogja.
-De! - a levegőnek magyaráztam - Jin is el akart jönni, én pedig maradhattam a többiekkel.
-Na ha már így kitérsz Jinre, akkor biztos rájött az a kis....
-Igen.Szóval jelenleg első sorból nézhetem, ahogy beveti minden tudását, hogy megkaparintsa.El sem hiszed, hogy idegesít.
-De, azt hiszem most át tudom érezni. - hallottam empatikus hangját.
-Valahogy el kéne zavarni.
-Hát már úgyis késő van.Lassan biztosan haza megy.
-Jaj ne reméld.Itt alszik.
-Mi van?Na jó, ez már nagyon gáz.
-Hát nem mondod.Szóval el kell zavarni.Várom az ötleteket!
-Na jó várj.......hmmm......
-Figyelek!
-Jó van na, nem olyan könnyű mint gondolod. - nyert még egy kis időt és megjött az első ötlet - Nem allergiás valamire?
-Már ettünk és nem megölni akarom, csak elzavarni.
-Akkor uszítsd rá a fiúkat!
-Ezek kedves emberek.Nem olyanok, mint mi.Egyéb?
-Öntsd le valamivel!
-Egy az, hogy félnék, hogy akkor félmeztelenül flangálna.Kettő meg, hogy túl egyértelmű.Más?
-Akkor.......lopd el a ruhát míg zuhanyzik! - örült magának nagyon Fanni.
-Mert szerinted az zavarni fogja.
-Igaz-igaz.....hmm.Akkor tegyél festéket a törülközőjére. - újabb ötlete.
-Ember valami életképeset találj már ki kérlek! - sóhajtottam nagyot.
-Te meg fordulj már le a székről pleeeease! - kuncogott kicsit és én is.
-Földön ülök.Egyéb?
-És mért csak én ötletelek?Te mért nem?
-Mert b*ssza a fülemet a hangja és nem tudok koncentrálni.Jaj nyílik is az ajtó, pill! - néztem a lakás felé.
Jin állt a küszöbön és kérdően nézett rám, hogy minden rendben el.Mosolyogtam és bólogattam.De hamar lefagyott mosolyom, amikor megláttam válla fölött Grétát.Hozzábújt, átölelte és úgy húzta vissza a lakásba. Ahogy becsukódott az ajtó, visszatértem a beszélgetésünkhöz.
-Jöhet az allergia!Nyírjuk ki.
-Na, mert?Mi történt.
-Jin jött ki, hogy mi van velem.Gréta meg mintha a csaja lenne ölelgette és visszahúzta.Szóval jöhet az allergia!Nem érdekel.
-Jaj nyugi!Azért nem akarjuk megölni!Csak leállítani. - lehajtottam fejemet és úgy hallgattam, mikor újabb ötlettel drukkolt elő - Hívd ki rá a rendőröket, azt valamivel vitesd el!
-Nem igazán van mi.Meg aztán én kapok bírságot a felesleges riasztásért.De most bevillant valami.
-Na mi?
-Lekapcsolom a szinten az áramot.És elmegyünk innen máshova.
-Na és hova?Tudod, hogy oda is megy majd utánatok.
-Akkor nyomorgunk nálam.Oda nem engedem be.
-Hát....hajrá.Majd közvetíts, hogy sikerült.
-Oksa, fogok írni. - álltam fel és indultam a lépcsők felé - De akkor most leteszlek.
-Rendben.Sok sikert!
-Kelleni fog.Szia! - le is raktam és a biztosítékot kerestem, hogy lenyomjam.
Anno sok baj volt ezzel, úgyhogy tudtam merre van ennek a szintnek a szekrénye.Meg is találtam és végig lekapcsoltam mindent.Közben letelefonáltam a portára, hogy mi a helyzet és lehetőleg ne szólják el magukat, mert akkor mindenkit kirúgatok.Szerencsére engem imádtak, Grétát meg nem, mert mindenkivel bunkó aki nem ügyfél, így mindenki utálta.Visszaindultam és a tenyeremet dörzsöltem.Végre!Csend lesz!

Ahogy visszaértem a lakásba, mindenki ellenőrzött mindent, hogy hol nincs áram.
-Jaj ne reménykedjetek.A folyosón sincs végig.Valami gáz lehet.
-Ohh az szuper.És leszóltál a portára, hogy ezt hogy képzelik? - jött oda a szokásos bunkó stílusával.
-Megkérdeztem őket, kedvesen, - hangsúlyoztam - hogy mit tudnak az ügyről.De semmit.Azt javasolják, - tértem át angolra és felemeltem a hangom - hogy ma ne itt aludjunk, mert nem biztonságos.A lift sem működik, ha baj lenne, a tűzjelző is ilyenkor vacak és fűtés, víz, meg kaja se lesz így.Szóval pakoljatok össze, mert elmegyünk.
-És mégis hova? - tette csípőre kezeit.
-Hát hozzám!Ott elférünk.De elég szűkösen, szóval inkább haza menj, ha lehet! - végre végre végre!
-Akkor már mért nem hozzám megyünk?Nekem nagyobb a lakásom.Jobban elférünk.
Óóóó, hogy rohadnál meg te kis.......Erre nem számítottam.Kell valami mentő indok, hogy mért nem.



(Szerintetek talál? :D Folytatjuk!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése