Az este (21)

Biztos nem hagyja ennyiben a dolgot.Kíváncsi leszek, hogy a kis vadállat most felébred-e.

A lakásban a fiúk az állatkerti élményeikről beszélgettek.Egymásnak mutogatták a képeiket és az édességeket majszolták, amiket útközben vettünk a vacsora mellé.Én telefonálgattam, ahogy szoktam minden nap, és pakolásztam a konyhában, hogy valamiféle rendet teremtsek.A fiúkat közben elzavargattam fürdeni és ehhez Jin adta a hangomat.Szépen haladtunk, és közben én is le tudtam már tenni a telefonomat.Lement az esti roham.Ahogy a rend is beállt a konyhában, körbenéztem és nagyon sóhajtottam.Végre kész.Ekkor Jin megfogta a kezemet és bevezetett a szobájukba.A fiúknak fel sem tűnt a dolog, mert nagyon belemerültek a beszélgetésbe és kockulásba.
Ahogy beértünk a szobába, becsukta az ajtót és kulcsra zárta maga mögött.Majd megfordult és megcsókolt.Egyik keze az arcomra, másik keze pedig a csípőmre került.Magához húzott és heves csókokkal bombázott.Kicsit lejjebb guggolt és felkapta a lábaimat, hogy az ágyhoz vigyen.Átkaroltam a nyakát, és egy percre sem szakítottuk meg csókunkat, míg elértünk az ágyhoz.Ledobott a puha takaróra és megszabadult a pólójától.Nézett egy kicsit mielőtt visszatért volna hozzám, én pedig gyönyörködtem benne.Nagyon férfias és szépen kidolgozott izmai vannak.Nem tudom, ő mért nem mutogatja magát, hisz hasonlóan izmos mint Jimin.De ennek csak örülök.Ez az adonisz csak az enyém, és ne gyönyörködjön benne más!
Végighúztam körmeimet a hasán és beleharaptam az alsó ajkamba.Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Azonnal visszamászott rám és újabb csókot kaptam.Alig jutottam levegőhöz, olyan vad volt.Lehámozta rólam is a felsőmet, majd a nadrágomat kezdte kigombolni.Én is meglazítottam a nadrágját, és miután lehúzta rólam az enyémet, ő is lekapta magáról.Nagyon szexi egy szál boxerban.Így még jobban bele is tudok markolni a fenekébe.Már csak a fehérnemű állt közénk.A fülemtől kezdett csókolgatni és haladt lefelé. A hátát karmolva húztam magamhoz, és aprókat nyögtem a jól irányzott csókjaitól.Egy ponton még meg is harapott, én pedig nagyon sóhajtottam.Elért a vállamhoz és lehúzta a melltartó pántjait.Csak ekkor eszméltem, hogy még talán ezt nem kéne.Még mindig nem ismer eléggé, és bár nagyon szeretném már, de akkor sem akarok egy éjszakás, vagy hónapos kaland lenni.
-Ne! - lihegtem - Várj! - tettem mellkasára kezeimet.De izmos!De most nem ez a lényeg.
-Mért? - nézett rám, a vágytól lángoló szemeivel.
-Még mindig alig ismersz.
-De eddig tetszel.
-Jó, de........ ahhh. - temettem arcomat kezeimbe - Majd a második randi után, jó?
Morcosan nézett, és erősen megmarkolta a takarót alattam.Alig bír magával!
-Valamit rosszul csináltam?
-Dehogyis! - ráztam a fejemet.
-Akkor mi a baj?Kiábrándultál? - szomorodott el.
-Ilyeneket meg sem említettem.Honnan veszed?Ahh fene!Add a kezed!
Jobb kezével eleresztette a takarót és odaadta nekem.Megfogtam és a mellkasomra tapasztottam.
-Szerinted, ha ilyesmi történt volna, mint amiket mondtál, így dobogna a szívem?
Végignézett rajtam, de még mindig nagyon szomorú volt.
-Akkor a második randi után már nem fogok leállni! - fenyegetőzött - Holnap ráérsz?
-Hehe - kuncogtam - Egyikünk sem ér rá az elkövetkezendő hét napban.
-Akkor csak egy kávé?Vagy vacsi, vagy valami?Egy órád biztosan van rám!
-Megoldjuk jó?De első a munka.Szóval engedjük be a többieket és most ezt hagyjuk.
-És ha nem engedlek el?
-Most mondjam azt, hogy akkor lesérülsz? - emeltem fel a térdemet, két lába közé.
-Ez nem ér! - ejtette le fejét a mellkasomra - Akkor legalább aludj velem! - nézett fel újra rám - Azt szabad nem?Nem lesz belőle semmi.Csak alszunk.
-Abban benne vagyok!De itt nem aludhatunk, mert reggel mindenkit felzavarnánk.
-A kinti kis ágyon pedig, nem alszok még egyszer.
-Akkor a szomszéd lakás.J-Hope úgyis megszerezte a kulcsokat.Így jó?
-Tökéletes.Akkor menjünk is! - kelt fel rólam.

Nem hagyta, hogy a saját cuccaimat vegyem vissza és inkább adott egy pulcsit, hogy abban kelljen mászkálnom és hamar le akarjak feküdni.Nem is flangáltunk sokat a lakásban.A fiúk megfürödtek és mivel fel sem tűnt nekik, hogy mi elvonultunk, ezért miután Jin is a normálisat tettette elzavartam őket aludni.Közöltem velük, hogy mi a szomszéd lakásban leszünk, és mivel a portán letiltatták a liftnek ezt a szintjét, ezért nyitva hagyom az ajtókat.Ha bármi baj van át tudnak jönni.
Láttam az arcukon, hogy perverz gondolataik vannak, és sajnos jogosak, de ma nem lesz semmi ilyesmi. Mindenki lefeküdt, és ahogy becsukódott az ajtó az utolsó tag után, Jin megint rosszalkodott.Kivette a kezemből a telefont és áthurcolt a másik lakáshoz.
-Szerencséd, hogy nem egy sürgős e-mail volt.De a telefonom kéne. - próbáltam lefejteni kezét a csuklómról - Mert reggel el fogunk aludni.
-Majd idehozom neked, ha már ott fekszel bent az ágyon. - nyitotta ki az ajtót.
A lakás nem olyan, mint a másik.Ez nem úgy van berendezve, hogy vendégeket fogadjon.Minden össze-vissza szétdobálva, a bútorok leterítve az asztal becsomagolva, mivel üveg és új.
-Át kell hoznunk a takarónkat!
-Jó, de a telefonodhoz nem érhetsz! - tiltotta meg, felemelve a mutatóujját.
Bólogattam és visszaindultunk.Az ágyamban volt egy plusz takaró, így a srácokat nem kellett felkelteni külön emiatt.Én cipeltem a nagyját, hogy Jin hozza telefonomat és átköltöztünk estére a másik hálóba.
Befeküdtem mellé az ágyba, ő pedig magára húzott, hogy rajta aludjak.
-Ugye nem fogsz ettől becsavarodni? - mosolyodtam el.
-Legutóbb is kibírtam.Nem lesz gond.
-Legutóbb? - emelkedtem fel róla és ránéztem.
-Amikor beteg voltál , és loptam egyet abból az édes csókodból. - mosolygott.
-Mik ki nem derülnek! - lepődtem meg.
-Hát ha tudnád mennyi miden volt még.
-Na mesélj csak! - támaszkodtam meg.
-Ennyire érdekel?Nem maradhatna ez csak az én titkom? - nézett rám azokkal a gyönyörű, lágy szemeivel.
-Nem!Most már felcsigáztál, szóval mesélj csak!
-Hah - sóhajtott és a plafonra bámult - Nem is tudom mi volt az első.......Talán amikor lecsúszott a törülköződ. - na ettől elpirultam kicsit - Ja nem!A diszkós volt.Amikor képeket csináltunk.Nagyon gyönyörű voltál.Minden képen csillogott a szemed, és a leeresztett hajadnál nincs szebb látvány.
-Ez kedves.Köszönöm.És mi volt ott amiről nem tudok?
-Csak az a kép amit annyira meg akartál nézni. - fordította fejét felém. - Nem hiába lapoztam gyorsan tovább.Miután puszit adtál....hogy is mondják?Amikor rájössz, hogy érzel a másik iránt valamit.
-Megmozgattam benned valamit?Megdobogtattam a szívedet? - találgattam.
-Igen igen az!Úgy éreztem megdobogtattad a szívem. - nézett újra a plafonra - ezért az utána lévő képen, amikor rád néztem, az egy szerelmes pillantás volt és féltem, hogy felismered, ezért akartam gyorsan lapozni.Majd amikor a földön ültünk a többiek miatt, akkor is ugyan ez volt.
-Azért sejtettem, de nem voltam biztos benne.Jaj ez nagyon jól esik! - halmoztam el kis puszikákkal. - És mi volt azzal amikor......ledobtam a törülközőmet? - kérdeztem félve.
-Jah, az?! - nevetgélt kicsit - Vicces eset volt.
-Azért szerintem nem. - grimaszoltam.
-De nem az a lényeg.Hanem az, hogy Jungkook igazából nem is akart erről beszélni, vagy újra szóba hozni.Viszont, ezt nagy gorombaságnak éreztem, ezért írtam a nevében neked egy cetlit hogy ne haragudj. - nézett megint rám - Ugye nem haragszol, hogy hazudtam?
-Nem.Csak....... fura.Tényleg azt hittem, hogy Kookei írta.
-Akkor elértem célomat. - húzott magához - Jahj had öleljelek már meg.Ezt imádom!
Átkaroltam és arcomat a mellkasába temettem.Egyik kezével átölelt, másikkal a hajamat birizgálta.
-És arra emlékszel, amikor olyan fáradt voltál?
-Olyan sok van.Konkrétabban?
-Amikor elaludtál a próbateremben, és mikor felébredtél ott térdeltem előtted.A fiúk löktek oda, mert tudták mi a helyzet.Én pedig azon gondolkoztam ott előtted, hogy megcsókollak.De hál'istennek nem tettem meg.
-Pedig örültem volna.
-Tényleg? - távolodtunk el egymástól.
-Igen, nagyon is.Imádlak már nagyon régóta és egy álmom vált volna valóra.Bár nekem így is jó. - mosolyogtam.
-Hmm - hümmögött és az arcomat kezdte simogatni - Utána pedig, mikor azért versengtünk, hogy ki vigyen ki, szomorú voltam, hogy vesztettem.
-Jaj de aranyoooooooos!
-Ja nagyon.Én már csak ilyen cuki vagyok. - nevetgélt.
-És van még valami?
-Csak a fiúk.Az, hogy mindenki rád mozdult, azért volt, hogy belőlem kikényszerítsék azt, hogy lépjek.Legalább is Hoseokék tudtak a dologról és ezért csinálták ezeket.
-Óóóóóóó!Akkor ezért volt ott azonnal Jimin a fotózáson is amikor....tudod.
-Igen.
-De ha tudtad, hogy ezért csinálják, akkor mért voltál olyan mérges?
-Mert nem tiltakoztál. - szomorodott el és a számat kezdte simogatni.
-Azt sem tudtam sokszor, hogy hol vagyok.De tiltakoztam J-Hope ellen. - láttam hogy ez nem sokat segít rajta - Naaaaa - néztem rá kérlelő szemekkel, és megfogtam a kezét.Egy csókot adtam a tenyerébe, majd az arcomra raktam. - Én csak téged szeretlek igazán! - na már megint olyat mondtam, amit nem kellett volna.
-Hogy is mondtad? - jelent meg egy széles mosoly az arcán, és megharapta alsó ajkát.
-Semmi, nem érdekes!Túl késő van.Aludnunk kell. - fordítottam hátat neki.
-Na, héj! - forgatott vissza és megcsókolt.Majd nézett még egy kicsit, ahogy álmosan pislogok - Én is szeretlek.Bár, ahogy mondani szoktad, ez még korai, de jelenleg így érzek.
-Mindig elszólom magam.Viszont most már aludjunk.Nagyon fáradt vagyok. - bújtam oda hozzá.
-Igen........én is mindjárt elalszok.Jó éjszakát kis piroska.
-Jó éjt hercegnő.


(Jaj de romantikus lett itt nekem!Na folytatjuk ezt is :D)