Mért pont te?!Méééért?! (31)

-Hoseok ötlete volt!
-Ja perszeeeeee.Na kifelé!

Jimin POV end

Jin letámadott a folyosón és nem eresztett.Meg akartam szólalni, de a nyelve eléggé útban volt.
-Legalább.....ne....a.....folyosón. - fejeztem be nagy nehezen a mondatomat.
-Akkor hol? - ért össze homlokunk és orrunk.
-Hát.........legfőképpen ne itt! - de nem tudtam menekülni, nagyon a falhoz szorított.
Egy pillanatra felnézett és körbepillantott fejem felett, majd berángatott a wcbe.
-Neked ide be sem szabadna jönnöd! - ellenkeztem, ahogy húzott maga után.
-Ismersz minket nem!Mi szembemegyünk a szabályokkal. - csapta be a második ajtót is és újra a falhoz szegezett.
Azonnal kigombolta blúzomat és a lényegre tért.Hál'istennek a nadrágommal már nem haladt ilyen gyorsan. Egy pillanatra sem eresztett el közben, így nem tudtam szóban tiltakozni, csak tettekben, de annak sem volt nagy sikere.Kezeimet elkapta és a csuklómnál fogva a fejem felé szorította.Így viszont neki maradt egy szabad keze, ezért folytatta amit elkezdett.Megsimította az oldalamat a blúzom alatt, majd megfogta fenekemet.Végre elengedte ajkaimat is, így tudtam szólni.
-Jin!Elégh lesz! - lihegtem.
-Ha tiltakozol, az csak beindít. - tért rá nyakamra - Amúgy sem hagyom abba.Jobb ha elfogadod és inkább élvezed.
Hah!Megőrjít.De erősebb nálam, így nem tehetek semmit.Egy alkalomba nem halok bele és senkinek sem kell ezt megtudnia.Szóval inkább eleget tettem kérésének és hagytam magam.Próbáltam végre kiszabadítani a kezem, de nem hagyta, pedig nagyon nyögdécseltem.A nyakam a gyengém.....
-Rendben....beleegyezek.De csak most az egyszer. - kapkodtam a levegőt.
Elengedett végre és levette rólam blúzomat, ezért én is levetettem vele a pólóját.Hevesen megcsókoltam és rámásztam.Átölelte a derekamat, közben pedig jobb lábamat emelte fel.Nagyon húzott magához.Már egy papír lap sem fért volna be közénk.Amin pedig meglepődtem az az volt, hogy egy kézzel kikapcsolt a melltartómat.Én épp a nyakában lógtam és hajába túrtam, amikor éreztem, hogy megszabadított tőle.Meg is lepődtem kicsit, de ő csak vigyorgott és levette rólam.Eldobta valamerre, majd a nadrágomat kezdte kigombolni.Segítettem neki és most én csókolgattam a nyakát, ő pedig simogatott.Nehézkesen megszabadultam ettől a ruhadarabtól is és ő messzire hajította.
-Hol a rendmániás éned?
-El van nyomva! - csókolt meg újra és hozzá bújtam.
Épp a bugyimat kezdte feszegetni, amikor zajt hallottam.Odakaptam tekintetemet, de Jin visszafordított.A következő, amit hallottam, az a mellettünk lévő ajtó nyílása volt.Megijedtem és most Jin is az ajtóra szegezte tekintetét.
-Jimin! - üvöltöttünk rá - Mit keresel itt!?
Egy pillanatra megijedt, de pislogott párat és magához tért.
-Te mit keresel itt Jin?!És mikor hívod Fannit Franciska!? - mordult ránk.
-Legalább a szemed takard el!Ha nem látnád nincs rajtam melltartó! - takargattam magam és Jinhez bújtam.
Azért ő mégis szélesebb, hogy megfelelően védjen.
-Hál'istennek! - nézett rám Jin és újra meg akart csókolni, közben pedig átölelt.
-Emberek itt vagyok!Ne folytassátok már előttem, mert nem érdekel!Hívd fel Fannit!Utána befejezhetitek. - háborodott fel Jimin.
-Mi folyik itt voaaaaaaaaaaa! - jelent meg Hoseok és V.
-Mi a szösz, kupak tanács van itt? - fogtam fejemet és a hajamat téptem.
-Fiúk!Kicsit magunkra hagynátok kérlek? - nézett rájuk Jin és tovább ölelgetett.Végre besegít!
-Ezt nem hagyjuk ki, hová képzelsz! - mondta V és nevetett.
Jimin mondott valamit Jinnek, ő pedig fordított.
-Hol a telefonod?
-A nadrágomban. - kezdtem keresni - Hova dobtad?
Ő is kutakodott és valahonnan előkotorta a ruháimat.
-Mi nem láthatjuk a mellbimbód? - szemtelenkedett V.
Mi?Ránéztem és láttam, hogy tényleg komolyan kérdezte.He?Annyi mindent mondtam volna most neki, de szinte semmit nem tudtam végül.Csak tátogtam ott, mint egy hülye.A halk káromkodásom közepedte, egyszer csak újabb hangot hallottam.Kookie jelent meg.
-Ó!Műsor is van?! - váltott angolra és vigyorgott.
-És te meg, hogy kerülsz ide?! - kezdtem el mutogatni, másik kezemmel pedig takargattam magam.
-Siettem. - nevetett - Nem, amúgy téged kerestünk.
-Meg van! - hallottam Jin megmentő hangját.
-Köszönöm. - vettem ki kezéből, majd Jiminre néztem - És milyen indokkal hívjam?
-Hogy a fiúk beszorítottak a wcbe és mindjárt......2-4-5-en meg....tudod te azt. - vihogott Hoseok.
-Jin! - nézetem rá aggódóan.
-Csak fenyegetőzik.Nem merné. - nyugtatgatott és újra megölelt.
-Hát figyelj!Te egyedül vagy. - mutatott rám Hoseok.
-Én megvédem. - pillantott rájuk Jin.Még ilyenkor is képes udvarolni.
-Jó, akkor ketten vagytok.Még mindig vezetünk. - vigyorgott továbbra is.
-Hagyjuk már!Hívd ide és kész! - szólt bele Jimin.
-Jaaaahj várjatok!Had találjak ki valamit, csak csend legyen!Te meg nehogy eleressz! - húztam vissza magamhoz Jint, mert kezdett eltávolodni.
Gondolkoztam kicsit és eléggé hihető ötletem támadt.Telefonáltam is és bekapta a csalit.
-Lassan itt lesz. - pillantottam Jiminre - De addig meg szeretnénk ezt befejezni.Szóval sziasztok! - legyezgettem kifelé őket.
-Jól van akkor. - fordult meg Jimin és néhány koreai szó kíséretében terelgetett kifelé mindenkit.
Nem értettem ezek utáni nyavajgásukat, csak hallottam, ahogy ellenkeznek a személyi testőrünkkel szemben.
Hah!Megkönnyebbültem, hogy kimentek, Jin pedig mintha semmi sem történt volna, folytatta.Kivette a kezemből a telefont és a ruhakupacomra dobta.Hamar visszarázódtam én is.Kigomboltam nadrágját a többit pedig magának intézte.Nem mintha sok dolga lett volna vele, mert ő nem vette le teljesen.
Elkapta kezemet és boxerjára nyomta.Hűha!Már igazán várt erre, és még a többiek sem lombozták le kedvét.
Két ujját bedugta oldalt a bugyim pántjai alá és lassan lehúzta rólam, miközben a kulcscsontomat csókolgatta.Levette rólam és a többi cuccomhoz dobta ezt is.Én lehúztam az alsóját, de ettől sem szabadult meg teljesen, máris felkapott.A falhoz nyomott, én pedig szorítottam térdemmel, hogy ne legyek olyan nehéz.Most nem volt túl sok előjáték, azonnal a lényegre tértünk.Lihegésünk visszhangzott az üres wcben, de csak ez, mert folyamatosan csókolóztunk.A végén nyakamba temetkezett, én pedig becsukott szemmel élveztem.Végül tényleg jó ötlet volt itt csinálni
Hallottam csörgő telefonomat és csak tippeltem, hogy Fanni az.
-Gyorsan!Öltözzünk! - másztam ki Jin öléből.
-Öhm....jó. - lepődött meg, de eleget tett kérésemnek.

Ahogy blúzomat gomboltam be, kifelé siettem a bejárathoz, hogy Fannit behívjam, de a folyosón futottam össze vele.Épp Jimin csokiját a kezében tartva magyarázott valamit.Látszott rajta, hogy a kedves visszautasítás közepén jár.Legalább a tanácsomat megfogadta.Viszont én láttam mást is.Valami nagy baj volt.
-Héééhéj! - léptem oda hozzájuk és angolul beszéltem most - Mi a helyzet.
-Mond neki, hogy ajándék! - szólt hozzám Jimin, ahogy az utolsó gombjaimnál tartottam.
-De Franci ezt nem fogadhatom el. - nézett rám Fanni és váltott magyarra - Tudod jól, hogy nem.....várj!Mit csináltatok ti? - nézett el mellettem Jinre, aki lassan közeledett.
-Semmit!Tudom, hogy nem vagy belezúgva, de adj neki egy esélyt!Jobb egy új, mint a régi nem? - mosolyogtam.
-Jaj ami azt illeti. - fogta fejét az üres kezével - Ne is emlegessük!
-Na! - váltottam vissza angolra - Jimin majd jobb kedvre derít.
-De - fordult vissza Jiminre - Akkor legalább együtt együk meg.
-Rendben.Ha csak így fogadod el. - mosolygott végre ő is.
-Egyébként hol a futár? - érdeklődött Fanni, ahogy sétáltunk a stúdió felé.
-Ja hát őő......Jimin az a futár.
-Ahh.Sejtettem, csak reméltem, hogy nem feleslegesen rángattál ide.De nincs erőm most beolvasni neked.Azért vedd úgy, hogy leordítottam a fejed.
-Jó-jó!Csak hagyd, hogy ölelgessen kicsit Jimin.Attól biztos jobb kedved lesz neked is. - beszéltem a nyelvünkön.Az ilyeneket mindig magyarul közöltem vele.


Nem sokkal az után, hogy Fanni elment, a mi időnk is lejárt a stúdióban, úgyhogy a próbaterembe igyekeztünk.
-És akkor most ott is fogjuk. - súgta oda Jin útközben.
-Nem!Ez egyszeri alkalom volt. - pislogtam zavaromban.
-Pedig tetszett ez a póz. - mosolygott.
-Fárasztó vagy.
-Te meg nehéz!
-Mi? - ezen meglepődtem.
-Csak vicceltem.Nem hagyhattam ki - adott egy puszit - Bocsánat.De ugye tudod, hogy pehely könnyű vagy?
-Hát, merj még egyszer mást mondani! - mosolyogtam.

A táncteremben megint a sarokba telepedtem, a szokásos helyemre dolgozni.Már kezdett az agyamra menni ez a szám, amire ma gyakoroltak, de inkább nem akartam figyelni rá.Sok munkám volt megint.Ez sosem fogy el.
Mikor már közeledett a távozás ideje, a szemem sarkából láttam, hogy nyílik a terem ajtaja.Nem tudtam ki az, mert a fiúk épp próbáltak, szóval ötletem sem volt.De amikor megláttam ki az........ nagyon ideges lettem.
-Gréta! - üdvözöltem munkatársamat.
-Jaj szióka! - nyávogott és már is kezdett még jobban és jobban idegesíteni.
-Mit keresel itt?
-Csak beugrottam.Most végeztem, holnap szabad nap.Gondoltam meglátogatlak. - tipegett oda hozzám a kis tűsarkújában.
-És nem vagy véletlenül fáradt? - néztem fel rá.
-Óóóó dehogyis!
Ahogy elhallgatott a zene, a fiúk felé indult és koreaira váltott.Persze így semmit sem értettem, csak a nyávogó hangját hallottam.Annyira fel tud idegesíteni már a jelenléte is, hogy inkább összecsuktam a laptopomat, mielőtt máson csattan a mérgem.Ahogy ott billegtette magát....... nem bírtam megállni.Odamentem a fiúkhoz én is.Ahogy odaértem Jin felém mozdult, hogy megölel, de szolidan jeleztem neki, hogy nem kéne.Reménykedtem, hogy nem látta ezt Gréta, de tévedtem.Csak mosolyogtam ott, mint aki érti a témát, míg felém nem fordult.
-Jaj te ebből semmit sem értesz, nyugodtan dolgozz csak. - mosolygott gúnyosan és visszafordult a srácokhoz.
Istenem!Ilyenkor érzem, hogy megkívánom a cigarettát.Alig tudtam leplezni mérgemet és inkább visszamentem cuccaimhoz összepakolni.Most fogunk eltűnni innen a fenébe!Nem akarok ebből a nőből többet kapni ma.
-Héj Franci! - hallottam megint azt a nyávogó hangját és felé fordultam - A fiúkkal visszamegyünk a lakásra, csinálunk nektek kaját, mert páran még akarnak próbálni.Mivel ketten vagyunk most, haza tudom vinni azokat, akik menni akarnak, szóval indulunk is. - sétált a bejárathoz.
Meg sem várta válaszomat.Amúgy meg....ez mi?Ez az én munkám!Épp meg akarok tőle szabadulni, erre beereszti magát a lakásba?Most fogok kiakadni!De legalább nem tud Jinről.Ha csak nem mondták el neki a fiúk.Ilyesmit csak nem kiabálnak világgá.
Ahogy nagy nehezen bólogatásra bírtam magamat, mondott valamit koreaiul és Jinhez ment.Ahogy segített neki pakolni és megérintette a hátát rájöttem, hogy hiába reménykedek.Valahogy rájött.Mostantól tuti Jinre fog utazni.Csak azért, hogy nekem keresztbe tegyen.Ha már kirúgatni nem sikerül neki.

-Akkor megyünk is, sziasztok! - vitte el a srácok felét, köztük Jint is.
Ahogy hozzá ért, mindenre tudtam gondolni, csak arra nem, hogy Jin ma este hű lesz hozzám.Ezt biztosan elvesztettem.De nagyon ideges is lettem tőle.Mint mindig.
-Mi a baj? - jött oda V.
-Semmi.Csak jobb lenne, ha együtt lennétek.
-Az igazat mond, kérlek! - nem hitt nekem - A másik csaj?
-Igen!Utálom.Nagyon fel tud idegesíteni.Elmondtátok neki Jint?
-Nem.Viszont azt észrevettük, hogy nem kedveled.De mért fontos most Jin?
-Mert valahogy rájött, hogy van köztünk valami.Csak Jint pátyolgatta nem vetted észre?
-Nekem nem tűnt fel.Mindegyikünkkel kedves volt nagyon.De mi bajod vele?
-Az, hogy utál engem.Két éve dolgozok itt és azóta azon van, hogy kirúgasson.A saját anyámnál érted? - mutogattam idegesen.
-Öhm nem értem. - ja igen...hadartam, azért nem értette.
-A lényeg, hogy ott tesz keresztbe nekem, ahol tud.
-Ohh.Igyekszünk jó?És megyünk is vissza Jinhez.De ne aggódj!Ő nagyon hűséges. - állt fel, megborzolta a hajamat és visszaindult a többiekhez.
-Sajnos ez nem rajta múlik ma este.De azért köszönöm. - most nem tudtam mérges lenni a kócos hajért.
Biztos vagyok benne, hogy valahogy rá fog mászni.Jaj de ideges vagyok!
Összegömbölyödtem a sarokban és próbáltam rózsaszín unikornisokra, meg pillangókra gondolni.Jaj....rózsaszín!Jaj....Jin.....áááááá menjünk már!

(Folytatááááááááás!)