Three sides of life 99. rész: Sötét felhők gyűlnek

-Nem. Nagyon jó, hogy nem maradtál, mert Youngbumnak volt itt randija. Ráadásul azt hiszem az egyik szomszédoddal. Valami Jura, vagy Juka, vagy ilyesmi. Emlékszem, mert összefutottam a lánnyal nálad anno párszor, és mindig annyira odavolt érted, de nem jegyeztem meg a nevét. Mindennek tetejében pedig Youngbum meg akarta köszönni a séfnek, hogy ilyen nagyszerűt főzött. Azaz rád utazott. Tiszta szerencse, hogy hazazavartalak, nem gondolod?



-Youngbum? - kérdezett vissza néhány pillanat után Seokjin, míg lassan kezdte feldolgozni a hallottakat.
-Ja-ja. A helyedben óvatos lennék. Biztos, hogy nem akarod elmondani a dolgokat a fiúknak? - tette fel újra a kérdését Namjoon.
-Nem... nem tudom. - gondolkozott el.
-Pedig szerintem Youngbum most keresztbe akar neked tenni. Különben miért szedné fel hirtelen azt a lányt? Jurat.
-Juna.
-Jah, igen. Őt. Érdekes volt, hogy bejött vele és úgy viselkedett, mintha valami jól nevelt szépfiú lenne. Egyáltalán nem volt önmaga. Légy óvatos!
-El sem hiszem... - támaszkodott meg térdein - Akkor vele volt randija.
-Tudtál Youngbumról?
-Nem. Junaval futottam össze, azt mondta, randira megy. De nem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen féreggel.
-Jah, értem! - reggelizett tovább Namjoon - Azért, tényleg légy óvatos. - csámcsogott.
-Igyekszem. - gondolkozott el Jin, hogy mégis mikre nem képes az az ember. Kicsit meg is rémisztette, mennyire nem akadály neki semmi.
-Yoonginak elmondtad, mi volt? Vagy még neki sem? Csak nekem?
-Dehogy mondtam. Ha elmondanám, hogy megcsaltam az öccsét, pépesre verne. Hagyna meghalni a saját küszöbén. - hőkölt hátra Seokjin - Csak te tudsz róla.
-Értem. Akkor őrzöm is titkod. De kezd szorítani  nyakkendő. A helyedben tényleg meggondolnám, hogy elmondom-e a fiúknak ami volt, és megpróbálok az igazság erejével élni, hátha becsülik, vagy rábízom a véletlenre. Elvégre Youngbum akkor mostantól ott fog felétek lézengeni. A fiúkkal is találkozott már, felismeri őket. Nehogy véletlen elkapja egyszer a két fiatalt és menőzésképp elmondja nekik, mert akkor véged. - állt fel asztalától Namjoon kezében tányérjával - Nem akarok neked rosszat Jin. Csupán ezért mondom mindezt. - ment társához és megállt előtte.
-Tudom. - nézett fel rá az idősebb - De... ez nehéz. Még meggondolom. Ez most így... nehéz.
-Tisztában vagyok vele. Viszont ettől még dolgozni kell. Lassan nyitunk. - ment ajtaja felé - Szedd össze magad kicsit és készülődj! Kellesz te is a naphoz.
-Értettem. - bólintott Jin.
Még néhány percig ült ott Namjoon irodájában egymagában. Gondolkozott, próbált feleszmélni a sokkból, hogy Youngbom kitartóan ott flangál körülötte, mialatt mérlegelte a helyzetet. Egy pillanatra hol az igazság, hol pedig a kegyes hazugság felé billent a mérleg. Nem volt biztos néhány másodpercnél tovább egyikben sem, így képtelen volt dönteni. Ezért ezernyi gondolattal, érvvel és ellenérvvel kezdett készülődni a műszakhoz, amit akkor is csinálnia kellett, ha éppen agyilag használhatatlannak bizonyult. De valahogy ezt most jó dolognak látta. Elmerülhetett kedvenc időtöltésében, mely talán ezúttal is egy olyan zen állapotot nyújtott neki, ami majd segít meghozni a helyes döntést, bármi is legyen az.

Míg azonban Seokjin az étterem konyhájában végezte kötelezettségeit, addig a fiatalok is kitaláltak maguknak egy napot. Miután elvitték Jjanggut sétálni összehívtak egy közös programot rég látott barátaikkal, Jiminnel és Hoseokkal. Ám nem akarták Jin lakását terhelni ezzel, főleg a tulajdonos tudta nélkül, így végül Hobiéknál kötöttek ki. Barátjuk tett egy kis bevásárlótúrát, majd felvette őket, így még csak utazniuk sem kellett. A lehető legkényelmesebben oldották meg a találkozást.
-Bátyád? - érdeklődött Hoseok, amint lepakolt néhány üveg üdítőt a kanapé köré.
-Nem tudom, nem írt vissza.
-Nekem sem. - pötyögött telefonján Jimin.
-Te is írtál neki? - nézett rá mindenki.
-Igen. - pillantott fel telefonjáról - Miért? Szoktunk beszélgetni.
-Oh... ahha! - furcsállta kicsit Hoseok.
-De... akkor neked se válaszolt.
-Nem. - rázta fejét Jimin - Biztos elfoglalt. Tegnap itt volt a barátnője megint nála.
-Óóó... én még ezt sem tudtam. - esett kicsit rosszul ez Kooknak. Azt már elfogadta, hogy Jinnel többet chatelnek, az többet tud az ő bátyjáról, mint Kook maga, de ott legalább benne volt a trióban ő is. Most azonban csupán véletlenül derült ki, hogy bátyja mással több információt megosztana, mint vele, az öccsével, neki pedig ez nagyon rosszul esett. Ő a családja, neki kéne mindent elmondania, nem egy úgy ismerősnek
-Biztos vissza fog írni picur. - kócolta össze az ölében ülő Jungkook haját Taehyung - Biztos fog válaszolni.
-Biztos. - dünnyögte, mire párja átkarolta és ölelgetni kezdte.
-Akkor mivel játszunk? - válogatott Hoseok a CD-k között, miközben elkezdte sorolni azok címeit.
Ám eleinte Taehyung és Jungkook nem csatlakoztak be, csupán megfigyelőként vettek részt az eseményekben, ugyanis az idősebb megérezte a kis maknae rossz kedvét, amit szeretett volna mihamarabb eltörölni. Ezért pedig olyanokat is meg mert tenni, amivel cseppet zavarba ejtette. Mikor már az ölelgetés, a fej és váll masszázs nem segített, más fegyverhez fordult. A fiatalabb tarkójára puszilt, rögtön hajvonalának aljába. Kook beleborzongott, annyira jól esett neki. Az egész testén kellemes hideg futott végig, amint társa még néhány lágy csókot nyomott nyakára, miközben azt hitték, a többiek nem látják őket, hiszen a tévét nézik.
-Az én házamban nem dugtok! - szólalt fel egyszer csak Hoseok.
-Nem is a te házad. - vette szájába leplezetlenül Jungkook nyakát Taetae, majd nyelvével kezdte csiklandozni.
-De az én szüleimé, szóval az enyém. - pillantott rájuk egy fél másodpercre - Fúúúj! Ezt ne már itt! Menjetek szobára, vagy valami!
-Hyung, ne itt! - esett zavarba a fiatalabb.
-Jól van, majd este. - engedte el a Kookot, de utolsó csínytevésnek még nyakára fújt, amitől megugrott a másik - Otthon nem menekülsz. - vigyorgott.
-Abbahagynátok? Kezd zavarni! - morgott Hoseok - Most már van párod Tae. Végre nem Jimint hajkurászod. Szóval kérlek, ne előttünk dugd meg az új párodat, mert nem érdekel.
-Értettem. Békén hagyom.
-Köszönjük! - nyilvánította ki egyetértését Jimin.
Mivel pedig Jungkooknak jobb kedve lett, így Taehyung tényleg nem zargatta tovább. Csak ültek egymás ölében, miközben lassan megjelent az a baráti hangulat, ami minden alkalommal, valahányszor összeültek játszani. Egymás ugratása, tanács adás, szurkolás és egyebek. Az egész ház tőlük zengett és jókedvüktől. Hamarosan pedig Taehyung is beszállt párjával a meccsbe. Körmérkőzéseket kezdtek vívni, mikor pedig pont egy ilyen közepén tartottak, megszólalt a csengő.

-Láttam kerestél. - hívta vissza öreg barátját Jin ebédszünetében.
-Csak hogy hol vagy. - felelt Yoongi valami irdatlan hangzavar közepéből - De már nem fontos.
-Ahh, oké. És te hol vagy?
-Hoseoknál. Itt vagy öcsém is, kocka napot tartanak, hívtak engem is. Azt hittem te is itt leszel.
-Én dolgozok. De te hogy-hogy nem? - evett néhány falatot ebédjéből, bár nem volt éhes. Kicsit görcsben volt a gyomra Youngbum jelenléte miatt.
-Ma ment haza Nari. Nem rég raktam fel a vonatára, emiatt pedig cseréltem napot. Szóval ma ráérek.
-Értem. Kérhetek valamit? - temette szemeit szabad kezébe.
-Persze.
-Vigyázz a párjaimra!
-Ezt miért mondod? - lepődött meg Yoongi. Soha nem mondott még neki ilyesmit Jin, most pedig oka sem volt rá. Nem kirándulni mennek, ő sem mozdul sehová, minek mond ilyeneket.
-Csak... ha majd kimozdulnátok és bandáznátok. Vigyázz rájuk!
-Ha elvonulok elmondod, miért?
-Igen. - válaszolt egy hatalmas sóhaj után Seokjin.
Barátja végül otthagyta a hangos csapatot, majd bezárkózva a fürdőbe kérdezett vissza. Jin elmondott neki egy-két dolgot. Hogy Youngbum ugye itt van, ráadásul megint elrángatta bulizni, miközben semmi kedve sem volt hozzá. Még azt is elmondta, hogy tudtán kívül bedrogozta, de azt már nem, hogy utána mi történt. Végül megosztotta vele azt a tényt is, miszerint rettenetesen összeveszett vele és kidobta. Elege lett a régi suhancból, hiányoztak párjai, ezért minden bátorságát összeszedve beolvasott neki, majd kidobta az utcára. Ám ő olyan, mint a kosz. Tapad az emberre. Elmondta neki amit Namtól hallott, végül pedig ehhez fűzte kérését. Yoongi tudott arról, milyen életet is élt anno Youngbum oldalán Seokjin, hiszen még elég jóban voltak, mikor a kapcsolata Jinnel mélyülni kezdett. Ám Yoongi az első pillanattól kezdve gyűlölte az idegent, így mikor Seokjin azt kérte tőle, vigyázzon a fiatalokra, mert nem akarja, hogy olyan dolgokat tudjanak meg róla, amiktől teljesen kiábrándulhatnak belőle, ő azonnal megértette. Így már volt benne logika.
-Az már rég volt és azóta van benned tartás. Én sem szeretném, ha mástól tudná meg az öcsém, aki úgy oda van érted, hogy milyen voltál. Maximum tőled. De ez a hülye pöcs még ráadásul túloz is. Szóval ne aggódj, ha kimozdulunk, vigyázok rájuk, ha pedig az a nyomorék felbukkan, agyonütöm.
-Yoongi... Nagyon hálás vagyok. - sóhajtott újra nagyot - De mi lenne, ha nem mozdulnátok ki?
-Szerintem amúgy nem tervezik.
-Haza hogyan jönnek? Hoseok fogja majd hozni őket?
-Nem tudom. Megkérdezem majd. De írj nekik, biztosan válaszolnak.
-Az lesz, köszönöm.
-Szívesen. Amúgy, nincs sok melód, hogy ennyire ráérsz csevegni?
-De van, rengeteg. Szóval le is teszlek, még picit eszek-iszok, aztán visszaállok. Még egyszer, köszönöm barátom, tartozom neked.
-Szívesen. Elvégre az öcsémről van szó. Na kitartást haver, azt majd beszélünk!
-Jaja! Jó szórakozást! - köszöntek el egymástól.
Seokjin kicsit ezzel megnyugodott a nap hátralévő részében, hogy Yoongi barátja ügyelni fog Youngbumra. Ugyan nem mondta el neki a teljes igazságot, amiért cseppet marcangolta lelkét, de már így is hatalmas előrelépés számára amit tett. Kicsit jobban érezte magát, így néhány újabb falat csúszott le torkán, majd azonban már pattant is fel, mert lassan lejárt ebédszünete, és vissza kellett állnia.

Ezek után végül egész jól telt a napja mindenkinek. Jin csöppet nyugodtabb szívvel dolgozott, mialatt a többiek remekül mulattak Hoseok lakásán. Estig elvoltak ott, észre sem vették, mennyi az idő, csak mikor már hazaértek a házigazda szülei és köszöntek mindenkinek. Jungkook és Taehyung csak akkor kapcsoltak, hány óra is van. Lassan indulniuk kellett, ha még Jin előtt haza szerettek volna érni, ám persze Hoseok mama marasztalt mindenkit egy vacsorára, őt pedig nem lehetett megsérteni. Így mikor Jin már leadta a műszakot, elköszönt Namjoontól és hazaindult, ők még Hoseok lakásán ültek. Az idősebb írt is nekik, hogy mi a helyzet, mire válaszul kapott egy képet a kis csapatról. Ezért nem rohant egyből lakására. Inkább visszafordult az étterembe, hogy vigyen néhány szelet édességet párjainak, hazaérve pedig első dolga volt Jjanggut elvinni esti sétájára, ami igen nagy kihívásnak bizonyult. Jin ugyanis nehezen engedte el a kis szőrcsomót, aki rettenetesen örült neki. Ha pedig egy kutyát nem teszünk le, akkor hogy sétáltassuk?
-Jaj, de cuki! - játszott nem messze otthonától vele Seokjin, mikor Juna rájuk köszönt - Még nem is láttam a kutyusod, csak hallottam róla.
-Tényleg? - pillantott fel rá Seokjin. Ezúttal a lány nem volt kiöltözve, így valószínűleg nem randira készült - Akkor most bemutatom. Ő itt Jjanggu. Egy kis kölyök kutyus aki mostantól boldogít. Igaz-e te picit boldogságbomba? - simogatta meg állatát.
-Nagyon aranyos! - hajolt le Juna hozzá, majd ő kényeztette kicsit a szőrcsomót - Dolgoztál ma? - érdeklődött.
-Persze. Mindig dolgozok, ismersz. De már végeztem.
-Jó lett volna, ha tegnap is dolgozol. Képzeld, ott volt a randim végül nálatok. Annyira szerettem volna, ha te csinálod a vacsorám, de nem voltál bent.
-Igen, a főnököm hazaküldött pihenni. - nézte inkább hempergő kutyusát, miközben fancsali képet vágott - És milyen volt a randi?
-Jó volt. Lehet megismételjük.
-Ezt örömmel hallom. - hazudott. De mégsem mondhatta el az igazat. Akkor milyen fényben tüntette volna fel magát. Ráadásul ha Youngbum ezután rákezd a múltra, akkor még ő is megüthette a bokáját.
-Nagyon jó lenne... Most viszont megyek! Egy barátnőm horror estet tart. Igazi pizsamabuli popcornnal és reszketéssel.
-Jó szórakozást! - pillantott fel rá újra Jin. Ezúttal szívből kívánta azt amit, és a mosolya is igazi volt.
-Köszönöm! Sziasztok! - köszönt el tőlük, melyet Seokjin viszonzott.
Nem igazán örült a hallott ismétlésnek, de sok választása nem volt. Nem szólhat bele más életébe, főleg nem egy lányéba, akit alig ismer. Semmi köze hozzá, még ha pasijáról tud is egy-két dolgot. Nam ugyanis azt mondta, Youngbum eléggé megjátszotta magát, tehát Junanak fogalma sem volt arról, milyen ember. Ezért mondhatott volna bármit. A lány jelenleg kész lovagnak látja az utcai huligánt, akivel abban a pillanatban Seokjin nem küzdhetett meg. Ezért csendben maradt és várt. Jobbat nem tehetett.

Még sétált picit kutyusával, kit félúton inkább kézbe vett, mikor kapott egy üzenetet párjaitól, hogy ők is indulnak. Szerencsére Hoseok nagylelkűnek bizonyult, és mindenkit hazavitt. Persze emögött is volt némi saját érdek, hiszen minél többet vezetett, annál biztosabban kapta meg az autót egy hosszabb útra is akár. Így azonban nem kellett tartania az idősebbnek Youngbumtól, csak maximum attól, hogy a fiatalok előbb érnek haza. Ezért szedni kezdte lábait, melynek hatására pár perccel előbb lépett csak be otthonának ajtaján. Mikor bezárta azt hallotta, a fiúk felengedik magukat, így nyithatta is ki újra, majd a küszöbön megállva várta a liftet a két jómadárral, kik hamarosan fel is bukkantak. Kicsit álmosnak tűntek, biztos elszenderültek a kocsiban, de Seokjinhez még volt egy kis erejük.
-Milyen volt a napod hyung? - lógott nyakában Jungkook, így vele együtt kellett belépkednie a lakásba, majd bezárnia az ajtót, ami így nem volt túl könnyű.
-Fárasztó. És nektek?
-Nekünk is. - dünnyögte nyakába - Álmos vagyok.
-Akkor fürödj le és aludj! - simogatta hátát az idősebb - Bár hoztam süteményt, ha szeretnél még egy kis édességet.
-Milyen süteményt? - engedte el Kook.
-Ott vannak a hűtőben, válogass.
-Oké! - loholt is el. Hirtelen felébredt.
-Szia! - nyomott egy gyors csókot Taehyung Seokjin ajkaira - Hiányoztál.
-Ti is. - mosolygott - Jó volt Hoseoknál?
-Igen, persze. Jó hangulat volt. Kook különösen élvezte, hogy Yoongi is eljött. Bár kicsit szomorú is volt, míg oda nem ért.
-Szereti Yoongit, de az nehezen viseli őt. Viszont örülök, hogy most jól éreztétek magatokat vele. - mentek ők is Kook után.
-Én is. Bár amíg rossz kedve volt majdnem letepertem. - álltak meg az asztalnál, míg a fiatalabb a pulton válogatott az édességekből.
-Olyan lettél, mint ő?
-Nem, csupán fel akartam vidítani. Végül nem csak miatta szerettem volna folytatni... Biztosan fárasztó napod volt? - pillantott fel az idősebbre Taehyung, miközben alsó ajkába harapott.
-Egy kicsit... Hosszú éjszakát tervezel?
-Lehet. Eszembe jutott, mit csináltam vele. Akkor Hoseok rám szólt, de... most magunk vagyunk.
-Én támogatom. - szólalt fel Jungkook, miközben egy süteményt már kiválasztott és enni is kezdett - De csak ha újra a nyakamra harapsz.
-Tetszett? - érdeklődött mosolyogva Tae.
-Igen. Furcsa volt, de jó érzés.
-Akkor már csak Jin beleegyezésére várunk. - néztek mindketten Seokjinre.
-Hmm... had zuhanyozzak le előbb. - indult a fürdő felé.
-És utána? - kérdezte kicsit hangosabban Taehyung, ahogyan a másik távolodott.
-Igen, utána. Addig adjatok enni Jjanggunak. - osztotta ki a feladatot a fiataloknak, míg ő elkezdett lelkiekben készülni az újabb furcsa estére hiszen tudta, két társa biztosan tovább akar lépni, ami a furcsaságokat illette szex terén, ehhez pedig neki ezúttal is kellett egy kis felkészülés. Bár ez még mindig jobb volt, mint mikor egy egész napot görcsölt az este miatt.
-Siess Kook! - sürgette a maknaet Taehyung, míg Jin befoglalta a fürdőt, ő pedig megetette a kutyust.
-Miért?
-Még több cuccot akarok ma használni és azt szeretném, ha csodás látványra érne be a hálóba Jin. Szóval siess, addig kipakolok.
-Oké! - tömte be gyorsan a süteményt Jungkook.


(Folytatjuk! Amikor időm engedi igyekszem írni nektek. Remélem továbbra is szerettek feljárni ide és szívesen fogadtok minden ficit! :)
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Three sides of life 98. rész: Megnyugodtam... egy percre

-De hát kint állunk a folyosón! - nyitotta ki maga mögött az ajtót Kook, miután felvette társa mobilját - De ha tudsz várni egy pillanatot...
-Nem! Most csókolj meg! - hajolt közelebb a fiatalabbhoz, majd lopott egy gyors puszit ajkairól.
-Gyere beljebb, - húzta magával párját Jungkook - aztán most kapsz jobbat, csak ne nyisd ki a szemed. - vigyorgott.
-Nem nyitom... Mi ez az illat?
-A meglepetésed, miután Jungkook letolta a nyelvét a torkodon. - hallotta meg Taehyung hangját az idősebb.



-Szóval már kinyithatom? - dobta le megszokott cipőit Seokjin.
-Még nem. Gyere! - vonta beljebb a lakásban Jungkook, miközben Jjanggut is hessegette, nehogy véletlen rálépjenek - Na most! - állította meg párját, ki ahogy megkapta az engedélyt, már nyitotta is fel szemeit.
-Hoztatok vacsorát? - lepődött meg.
-Nem. Ezt mi csináltuk! - állt büszkén Jin mellett a legkisebb.
-Bár használtunk telefonos segítséget, és a konyhát se nézd meg, csak az asztalra koncentrálj, de igen, mi csináltuk. - támaszkodott az egyik széken Taehyung - Remélem, nem vacsoráztál.
-Nem, még nem. Tényleg ti csináltátok? - esett le az álla. Ez azért nagyobb szó, mint az, hogy elugrottak vacsoráért egy étterembe. Párjai nem voltak annyira jártasak az ilyesmiben, nem igazán értettek hozzá, így az, hogy ketten készítették el az egészet, mely még gusztán is nézett ki, szépen is volt tálalva, megterítve, teljesen romantikussá volt varázsolva a lakás az asztalon égő gyertyáktól, és a hangulatvilágítástól, számára hatalmas ajándéknak bizonyult.
-Igen. Taetae ötlete volt, de a gyertyák már az enyém. Akkor tetszik?
-Igen. Nagyon tetszik. Gyere ide! - ölelte magához Jungkookot. Furcsa volt, hogy amennyire aggódik miattuk egész nap, minden percben fél attól, kiderül az igazság, annyira megnyugtatja őt az, ha hozzáérnek. Pedig pont az ellenkezőjét feltételezte, hogy majd a különlét hozza meg ezt számára.
-Ideférek még? - ment oda hozzájuk Taehyung.
-Persze. - ölelte át őt is Seokjin - Nagyon köszönöm srácok. Nem is tudom, mikor ettem ma utoljára, úgy rohantunk. Nagyon jól esik ez most tőletek. - bújt hajukba, miközben mélyen beszívta illatukat - Szeretlek titeket.
Egész nap a titkán görcsölt, már a fiúk gondolatától is frusztrált lett. Rettegett, hogy bármikor, bármelyik szavából rájönnek, megtudnak mindent és összedől az élete, hogy a két számára legfontosabb ember majd elhagyja őt egyik pillanatról a másikra, és úgy gondolta, csak akkor maradhat minden úgy, ahogyan van, ha nem találkozik velük. De az érintésük... nem hitte volna, hogy majd ennyire megnyugtatják, viszont mikor erre ráébredt, akkor már nem akarta elengedni őket.
-Mi is szeretünk édesem. - válaszolt Tae - Remélem nem volt borzalmas napod.
-Csak a szokásos. Szeretnétek a tévé előtt ülve vacsorázni? - engedte el párjait Seokjin.
-Beteg lennél? - nézett rá furcsán Taehyung.
-Én szeretnék! - vigyorgott a legfiatalabb.
-Nem vagyok beteg. - mosolygott Jin - Akkor, ha nektek nem baj, hogy a szép terítéket csak megdicsérem, akkor együnk ott, mit szóltok?
-Rendben, hozom a tányérom! - ment is el a legkisebb.
-Telepedj akkor oda szerelmem, odaviszem neked. - ajánlotta fel Seokjinnek Taehyung.
-Nem kell, hozom én.

A fiatalabbak kicsit sem voltak morcosak, amiért a szépen megterített asztal helyett a kanapéra telepedve vacsoráztak. Seokjin ölében ült Jungkook, mellettük pedig Taehyung, így a legidősebb hol az egyikük, hol a másikuk tányérjából szemezgetett annak ellenére, hogy ott volt Taetae lábán az övé is. Végül azonban csak elfogyott minden, míg pedig társai elpakoltak helyette, mert nem hagyták mozogni még munka után, majd Taehyung megetette Jjanggut, addig Jungkook nekilátott saját tervének, melyet napközben halasztania kellett.
-Nagyon fáradt vagy? - ült Seokjin lábain vele szemben.
-Egy kicsit. Milyen volt ma nélkülem itt?
-Rossz. Szerettem volna valamit, de Taetae nem engedte, mert nem vagy itt. De most itt vagy és fáradt sem vagy annyira.
-Mit szeretnél?
-Kipróbálni néhány kelléket. Mondjuk megmutatni neked is, milyen a gyűrű, vagy a szájpecek, - hajolt oda párja füléhez Kook - vagy az a rúd, ami legutóbb még bennem volt és olyan nagy örömmel húztad ki.
-Na ehhez nincs energiám Kook. - pihentette kezeit a fiatalabb combjain.
-Biztos, hyung? - csókolt Seokjin nyakára.
-Biztos. - csipkedte Jungkook combjait, amit a fiatalabb rosszul viselt és felnevetett, de legalább visszaült a helyére.
-Ne csipkedj! - próbálta elkapni Seokjin kezeit.
-Csak ha abbahagyod és nem próbálsz szexet kicsikarni belőlem.
-Mindenki megvonja tőlem.
-Mit? - tért vissza Taehyung.
-A szexet. Így ne csodálkozzatok, ha a kádban foglalkozok majd magammal. - fonta össze karjait mellkasa előtt és duzzogni kezdett.
Társai jót szórakoztak rajta, míg Jungkook próbált érvelni, miért is nem szabad ezt az estét ennyiben hagyni. Ám nem sikerült neki, nem egyeztek bele a mozgalmas éjszakába, inkább csak egymáshoz bújva szerették volna tölteni a késői órákat semmi több.
-Na, beváltottad a fenyegetést picur? - pillantott rá fél szemmel Taehyung, miközben Jinnel az oldalán telefonjukat nézegették az ágyban fekve.
-Nem. Más ötletem támadt. - tette le telefonját az éjjeli szekrényre - Mindjárt jövök. - ment ki a szobából és vitte magával Jjanggut.
-Nincs valami olyan gyógyszer, ami elveszi a kedvét a szextől? - kérdezte Taehyung.
-Brómos tea. De nem fogom mérgezni. Nem katona és kegyetlen sem vagyok. Csak fiatal.
-Akkor az anyját fogom emlegetni. Hátha majd az.
-Te kint maradsz Jjanggu! - tért vissza hamarosan Jungkook, kezében egy székkel.
Miután kizárta a ház őrét, az ággyal szemben leült az étkezőszékre, majd letolta kicsit boxerját. Rögtön tudták társai, hogy mi a terve, de próbáltak nem figyelni rá. Ám ez nem volt olyan egyszerű. Taehyung le is tette pár pillanat múlva a mobilját és csak pislogott Kookra, ki direkt kiengedte hangját, hátha sikerül társait rábírni arra, amire szeretné. Seokjin azonban próbált erős lenni, így csak fél szemmel pillantott néha oda a kisebbre, de... ezt azért ő sem tudta sokáig tartani. A hangok kizökkentették, és egyszer csak arra eszmélt, hogy már rá sem néz a telefonjára, csak Kookot bámulja, amint az a széken ülve saját magát elégíti ki. Nagyot nyelt, amint ráeszmélt, ez a látvány mennyire felizgatta, mikor pedig épp megmozdult volna, akkor Taehyung kelt fel mellőle. Egyenesen Jungkookhoz sétált, majd haját húzva határozottan megcsókolta. El sem engedte ajkait, miközben a kisebb kezére fogott, mely péniszét ölelte körül, és segített neki. Először úgy tűnt csatlakozni akar hozzá, de végül tisztázódott mindannyiukban, csak le szerette volna zárni az estét. Nem hagyta Kookot megpihenni, inkább rásegített, így a fiatalabb néhány pillanattal később már a csókba nyögve élvezett el.
-Szedd rendbe magad, aztán feküdj be hozzánk! - puszilta meg még arcát Tae, mielőtt visszadőlt volna az ágyba.
Jungkook arcán meglepettség mutatkozott és némi szégyen, amiért ilyen ridegen kezelte a másik a történéseket. Ugyan nem szidta meg, de ő mégis úgy érezte, most meg lett dorgálva rendesen a kis terve miatt, így inkább nem szólt semmit. Csak megcsinálta, amit mondtak neki, majd bebújt a takaró alá. Seokjin szerencséjére pedig nem tudta, hogy egy hajszálon múlt az, hogy nem az lett, amit szeretett volna. Ha Taehyung egy picit is később mozdul meg, valószínűleg az idősebb kel fel előbb és belemegy a játékba, de ezt nem tervezte elmondani a kisebbnek. Nem szerette volna ha az tudja, hogy ilyesmivel akármikor elérheti amit akar, akárcsak a mosolyával.

-Most is mész? - csimpaszkodott Jin pólójában Jungkook reggel, miközben az próbált kimászni az ágyból, ami igen nehezére esett. Kookot még csak-csak elhúzza, de azon Taehyung lógott, így mozdulni sem bírt az ágy mellől anélkül, hogy ne hallotta volna saját pólójának "mindjárt szétszakadok" hangját.
-Igen. Mennem kell dolgozni. Kinek a házában fogunk lustálkodni, ha nem megyek? Na, eressz el picur! - próbálta lefejteni a kisebb ujjait magáról - Elszakítod a felsőm.
-Maradj!
-Siess haza! - mondta Taehyung félálomban.
-Sietek. Jungkook kérlek! Engedd el a pólómat. Kookie nagyon szépen kérlek. - hajolt le hozzá és puszilgatta, míg a fiatalabb úgy döntött, inkább a nyakába fűzi karjait.
-Maradj még! Csak egy kicsit.
-Mennem kell. Kutyafáját, de erős vagy. - fejtette le magáról Kook ujjait, majd azonnal hátrébb lépett, nehogy elkapja megint párja - Sietek haza. Aludjatok csak. - hagyta el a szobát.
Taehyung visszahúzta magához a legkisebbet, legközelebb pedig akkor mozdult meg, mikor Seokjin visszajött hozzá, hogy puszit nyomjon az ő arcára is és megkérje, legalább porszívózzanak fel, ha nincs más dolguk. Taetae csak bólogatott, közben felírta képzeletbeli jegyzetfüzetébe a kérést, majd Jungkookot szorongatva újra visszaaludt egészen tizenegy óráig. Arra kelt, hogy párja sokadszorra fordul mellett. Fészkelődik, sehogy sem kényelmes, de nem szólna, hogy ébren van, inkább látványosan szenved.
-Felkeljünk?
-Ahha! - ült fel Jungkook - Már egy órája fent vagyok, csak nem akartalak felkelteni.
-Jól van, mindjárt felkelek. - beszélt tovább csukott szemmel Tae.
-De ha aludni szeretnél még, aludhatunk.
-Nem vagyunk ám összenőve picur. Ha fel szeretnél kelni, nyugodtan. Ott van Jin laptopja, tudsz játszani és tévét nézni. A konzol is itt van, azon is játszhatsz.
-De nélküled nem szeretnék.
-Akkor mindjárt felkelek én is, és levisszük Jjanggut, jó?
-Rendben.

Közben Seokjin boldogan és kicsit nyugodtabban ment reggel a munkába, mint előző nap, Namjoonnal összefutva pedig meg is akarta osztani vele, milyen volt előző napja.
-Jó reggelt főnök! Képzeld, milyen jó volt tegnap hazaérni! - mesélt boldogan.
-Na! Mondtam én, hogy velük kell lenned. - reggelizett asztalánál Namjoon.
-Végig görcsben volt a gyomrom. Aztán Jungkook ott várt, már kint állt a folyosón, hozzám ért és bumm. Úgy megnyugodtam, még a telefonomat is elejtettem. Csoda, hogy nem tört össze. - dobta le magát a kanapéra Jin.
-Na ezt örömmel hallom. - mosolygott Namjoon - Akkor végképp a legjobb döntés volt, hogy téged hazaküldtelek.
-Igen, jó ötlet volt, köszönöm. Vacsorával vártak, szép terítékkel, romantikus hangulattal. Nagyon jó volt hazaérni hozzájuk.
-Ennek örülök. De nekem is van mesélni valóm a tegnap estéről.
-Na! Egy estét kihagyok és máris sztori van?
-Fogjuk rá. Tudod ki volt tegnap este a vendégünk az étteremben?
-Valami híresség? - kezdett érdeklődni Seokjin - Csak nem egy idol, esetleg valami amerikai sztár járt erre?
-Nem. Nagyon jó, hogy nem maradtál, mert Youngbumnak volt itt randija. Ráadásul azt hiszem az egyik szomszédoddal. Valami Jura, vagy Juka, vagy ilyesmi. Emlékszem, mert összefutottam a lánnyal nálad anno párszor, és mindig annyira odavolt érted, de nem jegyeztem meg a nevét. Mindennek tetejében pedig Youngbum meg akarta köszönni a séfnek, hogy ilyen nagyszerűt főzött. Azaz rád utazott. Tiszta szerencse, hogy hazazavartalak, nem gondolod?


(Folytatjuk! Mindenkinek sok sikert közben az iskolához, tanuljatok jól és kitartás. Ez határozza meg az életeteket, hogy egy gyárban güriztek kenyérre valóért, vagy egy irodában az audira spóroltok. Fighting!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Three sides of life 96. rész: Tekintetek

-Ohh! - lélegzett nagyokat - Ez isteni... Imádom. - simogatta Jungkookot, ki próbálta megtartani magát és nem elterülni a kanapén - Nem tudom, miért kaptuk ezt ajándékba, de többször is adhatnád. Baszkih!
-Háth... - engedte ki szájából párjait Jin - Csak... - kezdet bele mondatába.


-Nem így kéne vallomást tennem. - térdelt előttük szájában azzal a jellegzetes ízzel, miközben tényleg nem ezt érezte a legmegfelelőbb pillanatnak egy monológhoz, melyben elmondja az igazat. Bár abban sem volt biztos, hogy mindent el akar mondani, elvégre az lehet mindent tönkre tenne és ettől rettenetesen félt. Ám igyekezte minél jobban átgondolni a helyzetet, mit, hogyan kéne tennie, mondania.
-Attól függ, milyen vallomás. - mosolygott Taehyung, majd lefektette maga mellé Jungkookot - Kicsit furcsa, hogy itt térdelsz előttünk álló farokkal, mi meg ilyen állapotban vagyunk, de mond csak. - guggolt le Seokjin elé és lágyan mosolygott rá, amivel biztatta párját.
-Hyung? - pislogott hatalmas szemekkel a legfiatalabb is.
-Én csupán... - sóhajtott nagyot Jin, miközben végignézett párjain - Rájöttem, hogy nem vagyok már tini, hogy már önálló vagyok és ehhez mérten komolyabban kéne vennem a dolgokat. Itt van Jjanggu is, a családkezdemény, ti is, nem szabadna már bárkit olyanok elé helyeznem akik ennyire fontosak nekem, mint ti. Nagyon rossz döntés volt titeket hazaküldeni és nem Youngbumot. Borzasztó nagy hiba, amit rendesen megbántam. De többet ilyen nem fordul elő, esküszöm. Soha többet nem helyezek semmilyen barátot elétek, mert nálatok nincs fontosabb.
-Ezt szerette volna már hallani. - ért fülig Taehyung szája - És most te jössz. - támadta le azonnal Seokjin nyakát fogaival párja.
-Nem szeretném most.
-De hát... - lepődött meg Jungkook, mialatt szemei társa merev férfiasságára tapadtak.
-Akkor sem. - tolta el Taehyungot - Csak veletek szeretnék lenni, ölelgetni és kiszolgálni titeket. Holnap úgyis dolgoznom kell. Előtte had töltsem kellemesen veletek az időmet.
-Nem akarok hazamenni. - fordult hasára a maknae.
-Nem is kell majd. Maradhattok míg dolgozok. - állt fel, hogy megkeresse alsóját - Így mikor hazaérek, hozzátok jövök haza. Egy álmom válna valóra. - nyomott puszit a legkisebb arcára, miközben felküzdötte magára egyetlen ruhadarabját - Együnk fagyit! Van még abból amit hoztatok. Csak vegyetek fel valamit míg hozok. - rohant el a konyhába.

Jungkook és Taehyung csupán annyit kapott magára, amennyit a legidősebb, majd már engedték is ki Jjanggut a hálószobából, ki mintha évek óta nem látta volna gazdáit, úgy támadta le azokat. Körbeugrálta őket, elsőként a fiatalokat, majd az éppen fagylaltot cipelő lábai alatt találta meg következő kedvenc szórakozóhelyét.
-Jjanggu menj arrébb! - tolta el kedvesen lábával a kiskutyát Jin, ám az csak nem hagyta magát, így mikor a fiatalabbak leültek nassolni Seokjin karjaiba vette a szőrmókot - Mi van kis vacak? - ült le párjaival szemben a földre, míg azok újra kezdték beleélni magukat a teljes kiszolgálásba.
Ugyan nem maradt már túl sok idejük az éjszakából, hiszem Jin másnap délelőtt ment dolgozni, így aludnia kellett, ám azt a ház ura teljesen ki szerette volna használni. Bár nem mondta el, mi is nyomja igazán a lelkét, mert rettenetesen félt a következményeitől, de ettől még szerette volna azt jóvá tenni saját maga miatt is, hiszen lelkiismerete rendesen gyötörte őt minden percben.
-Hyung, azért... meg tudok törülközni magamtól is. Nem vagyok már kisgyerek. - állt a kádban Kook, miközben Seokjin becsavarta őt a puha anyagba.
-Rendben. Akkor hagyjalak? - engedte el a kisebbet - Pedig Taetae is hagyta most nekem.
-Csak mondtam, hogy képes vagyok rá, de most nem akarom ám. Nyugodtan törölj meg.
-Hát jó. - mosolygott a legidősebb - Akkor szállj ki! - fogta át Kook lábait, majd kiemelte a kádból.
-Taetae azt mondta, ne hagyjuk, hogy mindent te csinálj. - magyarázott Jungkook, míg Seokjin rendesen megtörölte - De ma nem hagytad nekünk. Akkor ne segítsünk soha?
-De, majd néha segíthettek, csak ma nem akartam. Ott megtörlöd magadnak te? - halad felfelé lábain Jin.
-Megtörölhetem.
-Akkor ezt rád bízom.
-És hyung, a szex is marad a régi? Csak mert belementél, hogy kipróbáljunk valami újat.
-Kipróbáljuk az újat, ne aggódj picur! - puszilt orrára Jin - Öltözz majd fel! Kérsz kakaót? - rakott rendet Seokjin a fürdőben.
-Most nem.
-Jól van. Akkor a hálóban megvárunk. - suhant is ki a szobából.
Jungkook gyorsan szárazra törölte magát, majd felkapva pizsamájává avanzsált alsóját és Jin pólóját, sietett is társaihoz. Mikor odaért párjaihoz azok épp nagyban beszélgettek valamiről, bár inkább tűnt az előjátéknak, mint fontos társalgásnak, hiszen Taehyung Seokjin csípőjén foglalt helyet.
-Kihagytok? - ugrott az ágyra.
-Csak beszélgetünk picur. Kész vagy? - pillantott rá Jin.
-Ühüm. Teljesen. Most jöhet a szex. - villantott hatalmas mosolyt.
-Nem volt elég az esti?
-Látod, ő is szeretné szerelmem. - szólt közbe Taehyung - Ígérem, imádni fogod.
-Majd holnap. Most bújjatok ide és aludjunk! - húzta magához párjait.
Végül, most az egyszer, a fiatalok nem nyaggatták tovább a legidősebbet, hogy mindenféleképpen szeretkezést akarnak. Valahogy elfogadták és nekik is jól esett csupán ennyi, mert ez mégis sokkal mélyebb, sokkalta nagyobb törődés volt, mint egy végigdugott éjszaka.

Másnap pedig, ahogyan szokták a fiatalok, sokáig fetrengtek a puha ágyban, melyből hamar eltűnt Seokjin, ám nem angolosan távozott. Mielőtt még otthagyta volna párjait mindegyiket felkeltette annyira, hogy azok tudatában legyenek reggeli puszijának, majd sietett is készülődni. Mióta Youngbum annyira csúnyán kiszúrt vele, hogy lelkiismeretétől alig tudott aludni, párjai felé irányuló túláradó szeretetével igyekezett segíteni problémáján. Úgy gondolta, ha több időt szentel szereleire, érzelmei kimutatására, akkor egy idő után megnyugszik ő is és képes lesz nyugodtan pihenni bármiféle rémálom nélkül. Ezért ölelgette, csókolgatta őket, hagyta nekik a lazsálást és körbeugrálta mindkettejüket.
-Picur... - puszilgatta Jungkook arcát, ki lassan újra megébredt - Picur... - fordult el a sokadik zavaró csókra, mely pofiján csattant - Megyek dolgozni. Lassan keljetek fel azért, jó Tae? - ám az említett csak hümmögött - Hagytam pénzt a pulton. Rendeljetek valamit enni! Délután jövök. Adj egy búcsú puszit! - Erre végre hajlandó volt kicsit felkelni Jungkook is, ahogyan pár pillanattal előtte Taetae, majd egy cuppanósat nyomva Jin arcára vissza is fejelt párnájába - Sietek. Foglalkozzatok majd Jjangguval is. Sziasztok! - tűnt el a szobából.
Munkájába menet Seokjin ezúttal azonban nem figyelte a nyíló boltokat és éttermeket. Most egyáltalán nem érdekelte egyetlen kirakat sem, melyeket annyira szeretett nézegetni. Csak az útra szegezte tekintetét maga elé, miközben kapkodta lábait. Azon gondolkozott, hogy valakinek azért mégiscsak el kéne mondani ezt a titkot. Yoonginak ezúttal nem lehetett, hiszen öccséről volt szó és nem hogy beköpte volna, de még előtte jól el is verte volna ott, saját lakásában. Így őt, mint legjobb barátját, ki kellett zárnia. Egyedül Namjoon maradt azon a listán, melyre a megbízható, okos és megértő emberek neveit írta fel, kik nem családtagok, de valahol mégis azok. Ám még benne sem volt biztos. Úgy döntött, majd napközben még átgondolja, megossza-e titkát vele, vagy sem, viszont mikor belépett az étterem ajtaján és köszönt a kipakoló pincéreknek, lábai mégis inkább barátja irodája felé vitték, melynek ajtaja nyitva állt.
-Beszélnünk kell! - csukta be azt maga mögött Seokjin. Nem is köszönt, minden udvariasságot elhagyott, egyből a lényegre tért.
-Neked is jó reggelt! - lepődött meg rajta Nam - Baj van?
-Hatalmas. - dobta le táskáját Jin, majd magát is a szabad székbe barátjával szemben - Meglátogatott Youngbum.
-Nem bírom azt a srácot. - húzta száját Namjoon.
-Én sem. Elküldtem.
-Ennek örülök.
-De túl későn.
-Mert? Elmondott mindent a fiúknak és most mérgesek?
-Óóóó! Majdnem, de az utolsó produkcióját nem hagytam. Elvitt bulizni.
-Ez rosszul indul. - rakta le inkább a papírokat kezeiből.
-Mert rossz vége is lett. Bedrogozott és lefizetett egy kurvát, hogy dugassa meg magát velem.
-Így már értem, hogy lehet egy férfit megerőszakolni. Ezen mindig is gondolkoztam.
-Hát kösz, hogy ez a legfontosabb információ számodra ebből. - feszengett Jin.
-Gondoltam oldom a pillanatot. A további sztori úgyis az, hogy megtudták Taehyungék, nem?
-Nem. Nem mondtam el nekik. Csak neked. Nem tudom, hogy elmondjam-e. Nem akarom, hogy csalódjanak bennem, hogy elváljanak útjaink, vagy hasonlóak. Én őket szeretem és hű vagyok. Itt nem tehettem semmit. Mozdulni sem tudtam, alig emlékszek valamire. - fogta fejét Jin.
-Értem. De te nem meleg vagy? Nem a férfiak tetszenek?
-Tae és Kook a mindenem. Nagyon szeretem őket, minden módon, és nem szoktam nőre gondolni, de azért ha látok egy meztelen képet egy szép nőről, akkor az még megmozgat bennem egy kicsit valamit.
-És ez is olyan volt?
-Dehogyis! Ha olyan is lenne, nem vagyok a csak dugás híve. Nem is akartam. A lánynak is mondtam. Már amikor még volt erőm. De Youngbum gondolom sokat adott neki és én nem is érdekeltem senkit.
-Akkor hogy-hogy felállt rá?
-Nam, nem tök mindegy?! - csattant fel - Amúgy meg leszopott. Attól bárkinek felállna, főleg ilyen illuminált állapotban. Pláne ha közben azokra gondol, akiket szeret.
-Inkább anyádra kellett volna gondolnod, hogy lekókadjon.
-Nem igazán voltam magamnál. Csak imádkoztam a fiúkért, hátha kimentenek.
-De ez csak egy szopás volt. Mond el nyugodtan, meg azt is, hogy nem tőled függött.
-Szopással indított. Aztán felhúzta a szoknyáját és az ölembe ült. - fogta fejét Seokjin.
-Miért nem dobtad le?
-Nem tudtam megmozdulni.
-Értem... - gondolkozott el. Hátha tud valami okos megoldást, de továbbra is csak egy ötlete volt - Ezt akkor is el kell mondanod nekik.
-De nem bírom. Egyszerűen... - sóhajtott - Nem bírnám látni azt a csalódott tekintet és fájdalmat rajtuk. Egy világ törne össze bennük. Utána pedig hogyan bízhatnának meg bennem? - pillantott kérdően társára.
-Úgy, hogy elmondtad Jin. Megtörtént. Meg nem történté nem tudod varázsolni. De ha elmondod nekik és őszinte vagy velük, akkor sokkal nagyobb bizalmat érdemelsz ki, mintha maguktól jönnének rá. Mert egyszer minden titok kiderül Jin. Főleg az, amiről nem csak te tudsz. Márpedig erről tud Youngbum is, nem?
-De igen. Ő a csaj társát dugta mellettem. De őt elküldtem, elzavartam az életemből és nem tudja, hogy meleg vagyok. A srácokról sem tudja, hogy párjaim. Nincs képben.
-Attól még ő Youngbum, aki mindenkinek elmondja, hány csajt hogyan húzott meg egy este alatt. Egyszer el fog érni a fülükbe Jin. Ha pedig mástól tudják meg sokkal nagyobbat fognak csalódni benned, mintha tőled tudnák meg.
-De egyszerűen képtelen vagyok elmondani nekik. Tegnap is... olyan boldog szemekkel néztek rám, annyira szeretettel teljes pillantásokkal. Ha ezt elmondom soha többet nem látom így nézni őket. Tényleg az lenne a helyes, amit mondasz, de mi van, ha szerencsém lesz és nem tudják meg? Ha sosem derül ki?
-Inkább erre bízod? Valahol egyébként ezt is megértem, csak a logikusabb, erkölcsösebb, tisztább utat támogatom, még ha sokkal nehezebb is.
-Tudom Nam. Tudom... - támaszkodott meg térdein és lehajtotta fejét - Ugye te nem ítélsz el?
-Jin, mióta ismerlek is sokat változtál. Youngbum rossz hatással volt rád. Mikor ő volt közvetlen melletted, vele töltötted az idődet olyan embernek mondtalak volna, akit nem akarok barátomnak titulálni, mert embert barátjáról. De azóta megváltoztál. Már akkor is más voltál, mikor megismertelek. Becsülöd a hűséget és tartod is. Figyelmesebb vagy és erényesebb ember lettél. Lett gerinced, személyemben pedig barátod. Nem ítéllek el egy olyan dolog miatt, ami ellen nem tehettél semmit. Youngbumot ítélem el, az utolsó porcikájáig, hogy ennyire féreg és önző, nem téged. De annak örülök, hogy végre elküldted. Ideje volt már.
-Köszönöm Nam. Megyek dolgozni. - állt fel a székből és táskáját felvéve indult az öltöző felé.
-Rendben. A titkod megtartom, tőlem nem tudja meg senki. Csak gondold még át, hogy mit kéne tenned. Nehezebb és megterhelő a másik, tudom. Félelmetes. De egyenesebb. Ha pedig még beszélgetni szeretnél róla, kiadni magadból, abban is segítek.
-Köszönöm a tanácsot. Munkába állok főnök. - lépett ki az irodából, majd ment is dolgára.


(Folytatjuk! Sajnos nem sok időm van írni, de tudjátok ezt :/ Azért próbálkozok. :)
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Three sides of life 95. rész: Lelkiismeret 2.

-Ne használjátok ki az én picuromat! - morgott.
-Te úgyis hanyagolod most, legalább társaságban van.
-De már nem! Ahh! Add neki a telefont!
-Sajnálom Jin.
-Jimin ne merd ezt velem
-Szia!
-Ne! JIMIN! - hallotta, hogy a vonal megszakadt - Az Istenit! - tárcsázta másik párját némi megoldást várva tőle.



-Taetae merre jársz? - érdeklődött, miközben próbált némi nyugalmat erőltetni hangjába.
-Otthon vagyok. Anyáékkal beszélgetek. Miért? Elment Youngbum?
-Igen, de nem az a legfontosabb most. Hoseok és Jimin elvitte Kookot csajozni. A mi picurunkat.
-Oh... - hallgatott el egy pillanatra - De szerintem biztos félreérted. Sose vinnék el senki párját, hogy másikat szerezzen.
-Hoseoknak segít csajt fogni.
-Ja, hogy jaaa! Hú, azért... kicsit megijedtem. De mi a probléma ezzel? Féltékeny vagy?
-... Nem! - hazudott természetesen. Hiába Jungkook még sohasem nőzött és nagyon nem is szeretett volna, egyenesen a dolog ellen volt, azért még féltette rendesen őt Jin. Bár... kettős érzelem. Talán egy lánnyal normálisabb jobb élete lenne. Ám most erősebb volt az a fele, hogy Kookot félti, elrabolják tőle. - Csak szeretném, ha ma velem aludnátok újra. Hiányoztok és át akartalak hívni titeket, de Jungkook helyett Jimin vette fel a telefonját és nekem nem fogadott szót. Nem tudtam beszélni vele.
-Jah, értem. Mindjárt felhívom őket meglátom, mit tehetek. De akkor ma este menjünk át? - reménykedett Taehyung.
-Igen, persze! Gyertek! Rendelünk vacsorát és egész este játszunk, filmezünk, pihenünk, amit csak akartok.
-Hehe. - kuncogott fel Tae - Most hatalmas hibát vétettél, ugye tudod? Ezt az "amit csak akartok" részt lehet megbánod még.
-Nem érdekel. Az előző esténél jobban semmit sem bánhatok már meg. Azóta is borzasztóan másnapos vagyok. Csak gyertek át kérlek. Hiányoztok.
-Rendben, rendben. Intézkedek. De kicsit még családozok, meg Kooknak is ruhákat összeszedni idő gondolom. De megyünk szerelmem. Vigyünk valamit? Gyógyszert amitől jobban leszel? Enni, inni?
-Nem kell semmi. Rendelek vacsorát, míg ideértek. - sóhajtott nagyot - Csak gyertek.
-Megyünk. És ne rendelj! Viszünk Namtól enni. Csak pihenj, ha szarul vagy.
-Rendben. - zárták is le beszélgetésüket, majd miután elköszöntek egymástól belevágtak esti terveikbe.

Taehyungnak nem volt egyszerű rávenni Jimint, hogy adja át a telefont tulajának, hiszen Hoseok rettenetesen élvezte a kisebb segítségét kinek hála, minden egyes leszólított lánnyal azonnal talált közös témát, mert tudta, miről beszélgettek barátnőjével az elmúlt öt percben. Ám mikor Jimin végre szólt Jungkooknak, hogy egyik párja keresi, a legfiatalabb szinte kitépte a mobilt a másik kezéből. Egész nap erre várt, mióta pedig besötétedett csak arra, hogy Taehyung végre keresse, megy hozzá. Ám még örömtelibb hírt kapott, mire rohanva elköszönt barátaitól, kikkel a napot töltötte, majd indult is útjára. Ám az nem haza vitte.
-Hamar ideértetek. - nyitott ajtót Seokjin meglepetten, hiszen alig egy fél órája tette le a telefont, ám még jobban elkerekedtek szemei, mikor egy lihegő Jungkook állt csupán az ajtajában - Picur! Miért lihegsz ennyire? Baj van?
-Csakh - kapkodott levegő után és megtámaszkodott az ajtófélfában kezében telefonjával - siettemh.
-Nem kellett volna te. - húzta beljebb a lakásba, hogy bezárkózhasson vele - Táska sincs nálad. Haza sem mentél?
-Nemh! - dobta le magát a legközelebbi székre - Csak szóltam anyáéknak, itt alszokh. - nyelt nagyot.
-Hozok neked inni. - ment a konyhába Seokjin, míg a legfiatalabb kifújta lassan magát - Nem kellett volna ennyire rohannod. - ült le vele szemben.
-De szerettem volna. Nem szeretem Youngbumot! Szerintem nagyon rossz ember és nem akarom, hogy találkozz vele! - bökte ki azonnal problémáját olyan komoly arccal, mintha hirtelen éveket öregedett volna.
-Igazad van. Nem fogok ám találkozni többet vele, ne aggódj. - mosolygott rá Jin.
-Oh... szuper akkor. - itta is meg a kapott vizet Jungkook.
Miután visszatette az üres poharat az asztalra átparancsolta párját a kanapéra. Látta rajta, nincs túl jól, így nem hagyta többet ugrálni az idősebbet Kook. Csak feküdt ott rajta Jjangguval, miközben a tévére bambultak, beszélgettek és várták Taehyungot, ki hamarosan megérkezett az életmentő vacsorával. Bár Seokjinnek nem volt túl sok gusztusa enni, ahogyan egész nap sem a rosszullét miatt. Ám párjai nem hagyták, hogy pont ő kibújjon ez alól, ki olyan sokat eszik, így a kanapé előtt ülve adtak neki néha egy-egy falatot saját adagjukból, miközben meséltek napjukról, hogy legalább ennyi legyen a gyomrában és ne koplaljon.
-De azért még enned kéne szerelmem. Később is jó, csak ma még egyszer. - pakolt el Tae - Nem örülök, hogy ennyire kiütöttétek magatokat tegnap.
-Én sem. Nem is akartam. De Youngbum tett valamit az italomba és az nagyon fejbe vágott.
-Nem szimpatikus ez a Youngbum nekem. - tettek rendet Kookkal.
-Tudom. Picur is mondta és már nekem sem az. Reggel helyretettem és azt hiszem, többet nem fogom látni.
-Értem. Sajnálom. - járkált Taetae, miközben Kook visszafeküdt Jinre.
-Én nem tudom. - simogatta legfiatalabb párja fejét Seokjin. Lehet sajnálni fogja, de jelen pillanatban inkább örült, hogy Youngbumtól megszabadult - Mond csak picur, - suttogott - szeretnél megint székben ülni?
-Itt feküdni jobb.
-Sajnos pedig ehhez fel kéne ülnöd.
-Jól van, kiengedlek. - tápászkodott volna fel Jungkook, de Jin visszahúzta magához, hogy a fülébe súghassa esti terveit.
-Lehet éhes nem vagyok, de azért van amit lenyelek, emlékszel?
-Hyung! - lepődött meg a fiatalabb miközben párja nyakába bújt - Azt mondtad, rosszul vagy.
-Igen, de a kedvetekre akarok tenni. Jó vacsora, kényelem. Ezek mellett igazán elférne még valami, nem gondolod? - markolt rá Jungkook fenekére.
-Itt dugtok a kanapén és kihagytok a mókából? - szólalt meg Taetae, amint megállt a mellettük.
-Éppen most tudattam az esti terveimet a picurral. - kelt fel Seokjin - Ülj csak le mellé! - nyomta le Taehyungot Jin, míg ő elszaladt és bezárta Jjanggut.
-Mit tervez? - érdeklődött Jungkooktól.
-Azt mondta, van amit lenyel. De mást nem mondott, én pedig csak következtetek, hogy mire gondolt. - inkább nem válaszolt konkrétan, mert valahogy nem jött a nyelvére az a szó, amit kellett volna mondani.
Jin azonban rohant vissza, mikor pedig letérdelt eléjük a földre akkor már biztossá vált, mi is következik. Egyszerre próbálta meg levetkőztetni párjait, kik segítettek neki, így szinte azonnal hozzáférhetett boxerjeikhez, melyeken keresztül már kezdett kirajzolódni érdeklődésük.
-Ezt komolyan gondolod szerelmem? - mocorgott Taehyung.
-Igen. Csak nem tudom, melyikőtökkel kezdjem.
-Előbb magaddal! - mozdult meg, majd Tae vetkőztetni kezdte a legidősebbet.
-De én csak veletek akarok foglalkozni. - segítette társát, hogy megfossza őt nadrágjától.
-Fogsz is, de nem ruhában. - húzta le farmerjét, majd alsóját, mielőtt pedig visszaült volna a fotelre még ő is megszabadult maradék ruhájától.
Már csak a legkisebb volt hátra, ám neki pár pillanatot még várnia kellett, mert Seokjin kicsit zavarban volt a helyzet miatt. Ott térdelt párjai előtt és éppen készült teljesen alávetni magát nekik, ami nem ment olyan gördülékenyen, mint szerette volna, ezért szüksége volt néhány mélyebb lélegzetre, mielőtt még messzire dobhatta volna Jungkook boxerét is. Ha pedig már a legfiatalabb lábai között térdelt, akkor vele kezdett foglalkozni.

Először csak kezébe vette Kook férfiasságát, mi már majdnem teljes nagyságában állt, és lassan, ritmusosan mozgatta csuklóját. Nem kapkodott, még erőt gyűjtött, miközben csókolgatni, nyalogatni kezdte a kisebb makkját. Jungkook egyre mélyebbeket sóhajtott ahogyan szemei előtt kényeztette őt a lehető legélvezetesebb módon párja, mikor pedig lassan beengedte szájába férfiasságát Jin, ő feleresztett egy mordulást torkából. Az idősebb forrósága jól eső érzéssel árasztotta el testét, nyelve mozgása pedig nem engedte, hogy egy lélegzetvételt is nyögés nélkül hagyjon. Ezért Jungkook vált a leghangosabbá közülük, ki be-behunyta szemeit és olykor megremegett, amint megérezte Seokjin torkát makkjával. Felidéződtek benne az emlékek, mikor először próbálták ezt, mi miatt akaratlanul fokozódott benne az élvezet. Túl korán volt még, csupán pár perce szopta őt szerelme, ő pedig nem akart ilyen hamar megkönnyebbülni, így vállaira téve kezét próbált értelmes mondatot kicsikarni magából, ami nem igazán sikerült. Ám Seokjin értette, látta szemeiben, mennyire kikészült már ennyitől és úgy döntött, hagyja kicsit pihenni másikat, addig pedig foglalkozik Taehyunggal, ki csak gyönyörködött eddig a látványban, ám közben sem tétlenkedett. Saját hosszán ütemesen mozgatta kezét, mialatt ködös tekintettel szemlélte párjait. Igyekezte bevésni elméjébe a képet, amint Jungkook előtt álló farokkal térdel Seokjin, hogy majd magányosabb perceiben legyen miből táplálkozni, mikor pedig az idősebb felpillantott rá és átpártolt hozzá, meg is kapta ezt a kis emléket. Jin lassan magára hagyta a legfiatalabbat, hogy Taehyung lábai között térdelhessen, ki megnyalva ajkait túrt a másik hajába, majd húzta oda saját péniszéhez. Neki már nem volt szüksége előjátékra, csak Seokjin forró, nedves szájára és izmos nyelvére, mit rögtön megkapott. Ő hevesebb volt, nem olyan, mint Jungkook. Nem hagyta, hogy a másik irányítson, ezért végig szorongatta ujjai között annak tincseit, mialatt mozgatta csípőjét és így minden alkalommal megérezte Seokjin torkát. Imádta ezt, nem is tudta sóhajok nélkül hagyni a másik munkáját, mert úgy futottak végig testén a jóleső kis hullámok, hogy nem bírt nekik ellenállni.
-Hyungh! - térdelt mellette pár perc múlva Jungkook, ki éppen saját férfiasságát izgatta. Látta rajta, Jint szeretné ő is, ezért kitalált valami újat.
-Gyere ideh! - engedte el az idősebbet és ölébe vette Kookot - Nem, most ne ülj a farkamba! - csókolta meg vállát. Amint Jungkook elfoglalta helyét, ő egy kezébe fogta mindkettejük péniszét, úgy kezdte pumpálni azokat, mialatt nyakát csókolgatta, harapdálta és nyalogatta - Ahh! Jinh! Nyisd kih! - hevültek fel, Taehyung pedig figyelte félszemmel tétlenkedő párját, ki továbbra is a földön térdelt előttük.
Ő izgatta Kookot és Kook nyögései őt, mikor pedig Seokjin még közelebb is térdelt, majd száját kinyitva nyelvével dörzsölte Taehyung péniszét, az már érezte, nem bírja sokáig. Ám Jungkook még addig sem tartott ki. Ahogyan megpillantotta Jin hatalmas szemeit, melyek rendületlenül csillogtak, elélvezett. Nedvét örömmel nyelte újra párja, melynek cseppjeit úgy nyalogatta le Taehyung makkjáról is, ki hatalmasat mordult amint megérezte azokat saját péniszén. Egy álma vált valóra ezzel és Jungkook hangos nyögéseivel, melynek hatására egyre jobban masszírozta férfiasságán azt a pontot, mitől bármikor képes volt felrobban. Így nem telt sok időbe, éppen csak annyiba, hogy Jin újra készen álljon, ő már el is érte a csúcsot és ezúttal Taehyung ondóját nyelte készségesen párja. Ám most Tae nem gyönyörködött a látványban, csupán hátraejtette fejét mély sóhajai közben, mialatt megérezte Seokjint, ahogyan az újra szájába veszi makkját Kookéval együtt. Az egész teste beleborzongott ebbe a kellemes érzésbe, ahogyan lassan ellazult a kanapén ülve ölében Jungkookkal. Jin tökéletesen csinálta, mintha már ezerszer lett volna része ilyesmiben olyan profin, ezt az elégedettséget pedig mély sóhajokkal adta párja tudtára.
-Ohh! - lélegzett nagyokat - Ez isteni... Imádom. - simogatta Jungkookot, ki próbálta megtartani magát és nem elterülni a kanapén - Nem tudom, miért kaptuk ezt ajándékba, de többször is adhatnád. Baszkih!
-Háth... - engedte ki szájából párjait Jin - Csak... - kezdet bele mondatába.



(Folytatjuk :D ... Kicsit gonosz vagyok, tudom.
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Three sides of life 94. rész: Lelkiismeret 1.

-Te jó égh!... Picurh! - próbált inkább párjaira gondolni, mely nem bizonyult a legjobb ötletnek.
Innentől nem is emlékszik teljesen az estére. Csupán halvány emlékei vannak az egyes történésekről és sajnos arról is, amint az őt kényeztető hölgyemény készséggel foglalt helyet újra ölében, ezúttal azonban már teljesen meztelenül. Még az ismerős forró érzésre is emlékezett, mit párjai előtt annyira imádott, ám ezután hatalmas képszakadás.


Másnap reggel hatalmas fejfájásra ébredt immár saját ágyában, ami valamelyes megnyugtatta miután rendesen körbenézett, hogy nem fekszik mellette senki, pláne nem egy nő. Alig bírt kimászni a takaró alól, annyira nehéznek érezte testét, majd reménykedve, nem történt meg az, amire gondolt, sétált ki barátjához, ki egy kicsit más állapotban volt, mint ő. Youngbum ugyanis két nagyon alul öltözött nővel magán aludt a kanapén igazán mélyen, ami Jint rettentően zavarta és bár nem akart hangoskodni, mert neki is fájt, attól még a lányoktól meg szeretett volna szabadulni, szóval kénytelen volt megszólalni. Nem esett jól senkinek, még saját magának sem, de az idegenektől minél hamarabb meg akart válni, így ennyit még elviselt.
-Pedig jól aludtunk, nem tom, mi bajod. - dörzsölte orrnyergét még mindig a kanapén fekve Youngbum.
-Hogy ez az én lakásom és ők idegenek. Ahh~ - nézett körbe - Visszafekszek kicsit. Mire felkelek, takaríts fel!
-Mégis mi ütött beléd Jin? Mintha nem is lennél önmagad! - ült fel a kanapén Youngbum.
-Tudod az, hogy felnőttem. Hogy van saját lakásom, munkám, egy kutyám és párom! - fakadt ki magából. A fejfájás elvette a türelmét Youngbumtól - És hűséges vagyok az Isten szerelmére! Te pedig tönkre vágtad ezt nekem. Mond, hogy csak álmodtam és nem történt meg!
-Dehogynem! Ráadásul eléggé élvezted is. Nem tom, mit vagy úgy oda. - dőlt vissza Youngbum.
-Azt baszd meg, hogy tönkre teszed az életem amit oly nehezen építettem fel, csak mert te még mindig képtelen vagy felnőni. Gyerekes vagy és önző. Végtelenül önző! Azt hiszed, megtehetsz bárkivel bármit, de csak felvilágosítanálak, - sétált a kanapéhoz - nem! És soha nem fogom neked megbocsájtani azt, amit tegnap tettél!
-Nem is kell a megbocsájtásod! - kelt fel Youngbum -  Nincs szükségem rá. Én csak szerettem volna egy kis vidámságot vinni a feszült életedbe, mert olyan vagy, mint valami karót nyert öregember ezzel a hűség, meg munka dologgal. Pedig csak huszonnégy éves vagy ember! Még buliznod kéne, előtted az élet!
-És ha én nem szeretek bulizni? Ha én jobban szeretek más fajta kikapcsolódást, mert jobban ellazít? Ez eszedbe sem jutott? Ebből is látszik, mennyire önző vagy. Fel sem merül benned, hogy a másik lehet mást szeret. Csak az lehet a jó, amit te mondasz. Minden más hülyeség. De térj már magadhoz! Nem vagyunk egyformák és nem erőltetheted rá másra amit akarsz. Már nem vagyunk gyerekek, hogy a legmenőbb után menjünk. De még ha azok is lennénk, már nem a te stílusod a menő, hanem a felelősség teljes emberé.
-Egy begyöpösödött öregember vagy Jin! Ebben az országban nőttél fel, egy tapodtad sem mozdultál Szöultól és a szülővárosodtól, cseppet sem ismered a Világot és nem is akarod. Félsz mindentől ami más és ezért tőlem is!
-Nem, én nem félek tőled, sem a Világtól. Én a stílusodtól félek, hogy ez lesz a mérvadó és egy olyan romlott Világban fogunk élni, amit a magadfajták alkotnak. Egy állatokkal teli Világban.
-Szóval romlott vagyok?
-Velejéig. Minden egyes porcikád elítélendő. - fejtette ki végre véleményét, amit eddig csak azért nem mert, mert ritkán látta a másikat és nem akarta megsérteni, de ezúttal túl messzire ment azzal az estével - És mindent tönkreteszel amibe belenyúlsz.
-Már bánom, hogy megismertelek! - szedte össze holmijait Youngbum.
-Nem különben.
-Ha most elmegyek, többé nem találkozunk! - loholt az ajtó felé.
-Hatalmas szívességet tennél vele.
-El sem hiszem, hogy barátomnak tekintettelek. - állt meg egy pillanatra.
-Hát én sem. - köszöntek el egymástól igen furcsa módon, majd Youngbum talán végre végleg távozott. Bár Jin ismerte és félt, nem fogja felfogni ezt elsőre, bepróbálkozik még később.

Ez idő alatt Jungkook és Taehyung azonban nyugodtan álmodták az igazak álmát, mit sem tudva az előző estéről, vagy a reggel történéseiről. De nem is kellett nekik, aggódott enélkül is eleget a legkisebb, kinek talán még sohasem hiányzott ennyire a másik, mint most. Bár ebben a féltékenység is közrejátszott, hogy Seokjinnek Youngbum egy nagyon régi és jó barátja volt. Vagyis, ők így tudták.
-Ma is hazamész? - feküdt pár perc múlva már nyitott szemekkel a másikon Jungkook.
-Igen. Öcsihez, meg mamához, meg a játszótársaihoz. Aztán szüleim este és jövök vissza, ha szeretnéd. - simogatta haját a plafont bámulva.
-Nem lehetne, hogy el sem mész?
-Muszáj kicsit családoznunk. Nem pusztulsz bele. Este pedig itt leszek, ahogyan tegnap is. Kibírod.
-Unatkozni fogok. Nem akarok unatkozni. - nézett fel Taehyungra.
-Biztosan feltalálod magad. Játssz egy kicsi. Nézz filmet. Találkozz a többi barátoddal.
-Mind kockák. Egész nyáron a gép előtt ülnek.
-Attól még kibírod. - nyomott egy csókot a fiatalabb homlokára Taetae - Na engedj felkelni! - emelte le magáról a kisebbet és kimászott alóla - Összeszedem magam.- indult is készülődni, míg Jungkook szomorú szemekkel nézett utána.
Nem szeretett volna egyedül otthon maradni alvó édesanyjával, kitől így még csak hangoskodni sem lehetett egész nap, mivel újból éjszakás volt és hagynia kellett pihenni. Tényleg egyetlen ötlete sem volt, mit tehetne, ez pedig akkor sem változott mikor párja egy csók kíséretében távozott. Eleinte csak járkált a lakásban, majd zaklatni kezdte bátyját telefonon, ki ezt felettébb rosszul viselte. Mint kiderült, éppen nála volt Nari, már lassan két napja egyhuzamban, mert Suga felajánlotta neki, hogy körbevezeti Szöulban, elviszi egy-két helyre, ha nála alszik a lány, aminek természetesen az lett a vége, hogy az ágyat jobban igénybe vették, mint cipőiket. Ezért Yoongi elég mérges volt, mikor öccse elkezdte bombázni üzeneteivel és olyat válaszolt vissza, amit nem kellett volna, de honnan tudhatta volna, hogy ez frusztrálja a legjobban testvérét. Csak a csendet észlelete, ami javaslatára érkezett, miszerint Jint traktálja üzenetekkel, ne őt, ha unatkozik. Megtette volna a legkisebb, ám nem volt lehetősége rá, ami fel is idegesítette, főleg azért, mert a válasz ezt eszébe juttatta. Így bátyját is feladta és már végképp nem volt senki, akit keresni tudott volna... Kivéve még két embert.

-Sosem mozdultunk ki még a drága Jungkookkal. Istenem... ez de fura. - kócolta össze haját Jimin, amint Kook háztömbje előtt találkoztak - A haverunk párjával lógni. Ez... nagyon fura. Mi van, kidobott?
-Családozni akart.
-Ahh, értem. Bátyád?
-Csajozik. Ti pedig... hát... már jóban vagyunk és más nem nagyon jutott eszembe, szóval... reméltem, nem gond nektek.
-Óóó, sose gond. Tök jó, hogy ilyen sokan lettünk. Mi legalább is élvezzük Hoseokkal.
-Értem. - feszengett kicsit Jiminnel Jungkook, mert azért annyira közel még nem álltak egymáshoz.
Eltelt így néhány kínos perc mire Hoseok megérkezett. Kocsival ment, hogy minél több helyre eljuthassanak, ám végül csak a plázában kötöttek ki céltalanul bolyongva, miközben igyekezték jobban megismerni Jungkookot és feloldani kicsit szorongását, mely nem volt olyan egyszerű. Sokkal zárkózottabbnak bizonyult, mint amilyennek Taehyung leírta nekik és ahogyan megismerték. Ám ez biztosan ezért volt, mert mindig mellette álltak párjai, most azonban egyikőjük sem támogatta meg.
-Komolyan, csak azért jövök be ilyen üzletekbe, hogy megnézzem az árakat. Mik ezek az összegek? Van aki ennyit költene egy pólóra? - hitetlenkedett Hoseok.
-Én néha fizetek egy kicsit többet, de nem szeretem. - nézelődött Jimin, majd megakadt a szeme egy párocskán a kasszánál, kik hevesen veszekedtek - Műsor van. Megérte bejönni.
-Hmm? - figyelték mindannyian a két fiatalat, kik közül láthatóan a lány volt idegesebb, nem a fiú, hiszen az néhány mondattal később, amit nem hallottak, faképnél hagyta a másikat fizetés nélkül üres kézzel.
-Te értetted, mi a probléma? - érdeklődött Jimin.
-Nem.
-Bankkártya. Valami azzal volt. - fordult vissza nézelődni Jungkook.
-Te hallottad? - pislogtak rá a többiek.
-Nem. Csak a szájuk. Kicsit tudok szájról olvasni.
-Tényleg? - néztek össze a fiúk és már támadt is briliáns ötletük amiben a fiatalabbnak hatalmas szerepet adtak - És mégis mennyire?

Miközben telt a nap Jin tovább szenvedett az előző estétől. Rettentően rosszul érezte magát, mint még soha, amit a drognak tudott be, hiszen még egyáltalán nem készült ki ennyire egy részeg este után sem, mint most. Egész nap szellemként járt saját lakásában nyomában Jjangguval, ki nem volt hozzá szokva az egyedülléthez. Úgy tűnt, nem csak Seokjinnek, de neki is hiányoznak a fiatalok.
-Aaaah... Jjangguuuuu... - feküdt a földön kiterülve, miután végre végzett a rendrakással - Meghalok. - nyöszörgött, míg kiskutyája felmászott rá és lefeküdt mellkasán - Istenem... meghalok. Ez borzasztó. - szenvedett egyedül több dolog miatt is.
Elsősorban a rosszulléttől, de erre csak rátett még egy lapáttal a lelkiismerete is. Nem tudta, mit tegyen. Mondja el párjainak, vagy ne? Megértenék? Megbocsájtanának egyáltalán? Hiszen ő nem akarta és az utolsó amire emlékszik is az volt, hogy a legfiatalabbra gondolt. De... biztosan nagyon mérgesek, vagy csalódottak lennének, ő pedig nem akarta őket szomorúnak látni. Sokat vívódott magával, mit is kéne tennie, mi lenne a helyes. Már a nap is lement, Jjanggu is máshova feküdt, mikor úgy érezte, döntött és megkereste telefonját.
-Picur?
-Szia Jin!
-Jimin? - lepődött meg Seokjin - Én Jungkookot hívtam.
-Igen, ez az ő telefonja. Miben segíthetek?
-Őő... Kook?
-Épp Hoseoknak segít csajozni.
-Mi? - kerekedtek el szemei.
-Ez hosszú történet. Miért keresed?
-Hát mert hiányzik.
-Jó, átadom neki. Még valami?
-Igen. Add Kookot!
-Áááá, az nem fog menni. - utasította el a kérést Jimin.
-És miért is nem? Egyáltalán miért van nálad Kook mobilja?
-Mert nyomogatná és nem Hoseoknak segítene.
-De... mit segít, hogy? Mondj már valamit?
-Óóó! Csak nem féltékeny vagy Jin? - vigyorgott Jimin a vonal túloldalán.
-De igen! Mit csináltok!? - idegeskedett az említett. Kook... csajozik. Ne!... De!... Vagyis... ne, mert szereti. Nagyon!
-Kiderült, hogy Kook jól tud szájról olvasni és Hoseok kihasználja az adottságait.
-Ne használjátok ki az én picuromat! - morgott.
-Te úgyis hanyagolod most, legalább társaságban van.
-De már nem! Ahh! Add neki a telefont!
-Sajnálom Jin.
-Jimin ne merd ezt velem
-Szia!
-Ne! JIMIN! - hallotta, hogy a vonal megszakadt - Az Istenit! - tárcsázta másik párját némi megoldást várva tőle.


(Folytatjuk! :D Kitartást még a vizsgaidőszakhoz, csak most indul a móka, de sohase hagyjon el titeket a remény! :D
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Three sides of life 93. rész: Képszakadás

Ám Youngbum azért nem adta fel ilyen könnyen. Hiányzott neki a régi, csapongó barátja, kinek vadabbnál vadabb ötletei támadtak és szinte mindenbe belement amit csak felajánlottak neki főleg, ha szex is volt a történetben. Ezért Youngbum a kicsit részeg feje ellenére is gondolkozni kezdett valamiféle megoldáson, hogy legalább csak egy este erejéig is, de visszahozza azt a Seokjint, akivel annyi kalandban volt része.



Seokjin hosszú idő után először feküdt be úgy ágyába, hogy az csak az övé volt. Valahol hiányzott neki a két kis bajkeverő, kikkel csak igen szűkösen fértek el és emiatt el is gondolkozott sokszor azon, kéne egy nagyobb fekhely. De ugyanakkor ezúttal kicsit élvezte is azt, hogy tengeri csillagként kiterülve feküdhet puha takarója alatt, ami miatt ezúttal aggódnia sem kellett, kinek jut, kinek nem. Párjai hiányát pedig most úgy enyhítette, hogy írt nekik lefekvés előtt, majd saját szabályát megszegve Jjangguval karjaiban aludt el.
Természetesen választ nem kapott a kisebbektől, mert azok már rég mély álomba merültek egymás karjaiban, ugyanis Taehyung végül átosont a picurhoz, hogy egy estét se kelljen annak magányosan töltenie. Megbeszélte otthon és miután családja párnára hajtotta fejét, ő rohant is legkisebb szerelméhez.
-Ugye nem járnak be a szüleid hozzád? - ölelte át Jungkookot.
-De.
-Akkor elengedlek.
-Ne! - szorította magához Taehyung kezeit - Nem baj, ha bejönnek. Majd kivágom magunkat ebből valahogyan.
-Ahogy gondolod. Jó éjszakát picur! - puszilt füle mögé - Álmodj szépeket! - folytatta tovább azt, amit elkezdett - Pihend ki magad, nyugodj meg. - haladt lefelé nyakán, majd félúton visszaindult.
-Ezzel pont nem azt éred el, amit szeretnél. - kuncogott Jungkook, kit egy-egy jól irányzott puszi megmosolyogtatott.
-Honnan tudod, mit szeretnék? - csattantak el egyre nagyobb csókok a kisebb egyre nedvesebb nyakán.
-Nem olyan nehéz kitalálni. - nyomta fenekét a másiknak.
-Az most járulékos. Nem akarok szexet, amúgy sem lehet. Ez most elég és jól is esik.
-De így viszont én akarni fogom. Már akarom is. Ne kínozz!
-Jó! - nyalt végig nyakán - Abbahagytam.
-Csak így?! És most aludjak el, mintha nem is állnának odalent a dolgok?
-Ühüm. - pihentette fejét a párnán Taehyung.
-Kár volt téged áthívni. - próbált teljesen másra gondolni Jungkook.
Igyekezett megbirkózni problémájával, mely a másik miatt adódott. Ugyan sohasem hagyott volna ki egy ilyen lehetőséget, ám ezúttal kénytelen volt, mivel párja nem engedte el, így pedig, ölelő karok börtönébe zárva, nem tudott sokat kezdeni magával.

Az este ezért csak Seokjinnek telt nyugodtan miután álomra hajtotta fejét, hosszú idő után pedig először pihente ki magát teljes mértékben. Bár reggel ezt nagyon megbánta, hiszen szívesebben ébredt fájó derékkal álmosan párjai oldalán, még ha azok napközben bosszantották is, mint egyedül, az ajtóban egy nyöszörgő Jjangguval, a most hatalmasnak bizonyuló takaró alatt, mely máskor olyan kicsike. Az egyetlen ok így csak kiskutyája volt, mi kikényszerítette ágyából és végül útnak indította a lakásban. Meglepetésére régi barátja már ébren volt, ki igazán otthon is érezte magát, ezért elterülve a kanapén a szokásos trehányságával bambulta a tévé, miközben sört iszogatott, amit Isten tudja csak, honnan szerzett.
-Máris ébren?
-Csak most keltél fel? - vágott vissza Youngbum.
-Kipihenem magam az este után. Öreg vagyok én már ehhez, többet kell aludnom. Leviszem Jjanggut. - fordult vissza szobájába, hogy felöltözzön.
Nem szívesen hagyta magára lakásában régi ismerősét tekintve, hogy mennyi dolog lebuktathatta volna őt és párjait. Így Jjanggunak ezúttal egy rövidebb sétával kellett beérnie, nem rohangálhatott, szaglászhatott kedvére, mert gazdája nagyon sürgette dolgában és a hazavezető úton is. Minél kevesebb időre szerette volna szem elől téveszteni Youngbumot, ki szerencséjére meg sem mozdult a kanapéról a rövid távollét alatt. Ugyanabban a pozícióban találta társát Seokjin, ahogyan otthagyta őt fél órával korábban.
-És mit tervezel mára? - érdeklődött a nap felől, hogy hogyan szeretné eltölteni társa.
-Menjünk el enni valahova, majd kis pihi, aztán belevágunk az éjszakába.
-Feltétlen akarsz bulizni. - sétált a hűtőhöz Jin.
-Naná! Olyan rég volt részem ilyenben! Muszáj.
Pedig Seokjin reménykedett sőt, utána is egész nap hitt benne, meggondolja magát kedves barátja és nem erőlteti rá azt, amit ennyire nem akar, de ő nem erről volt híres. Mindenkit elhurcolt magával bulizni akkor is, ha az illető nem akart menni. Ugyanis a végeredmény biztatta őt erre a tettre, hiszen minden alkalommal jól érezte magát a kedvetlen áldozat. Ezért nem akart engedni most se Youngbum és emiatt félt tőle Jin. Mert az ilyen esték nem hétköznapian teltek. Többnyire felejthetetlen élményként ragadtak meg bennük, fiatalkori hülyeségként, ami könnyen torkollhatott volna csúnya végeredménybe, ám valamiféle csoda folytán minden alkalommal a Világ egyik legviccesebb története született meg.

-Pénztárca tele? Kulcsok megvannak? - sürgette társát Youngbum este, hiszen már nagyon indulni akart. Be szeretett volna melegíteni kicsit a végállomás előtt, ahhoz pedig kellett neki idő.
-Jól van már! Mehetünk, ha ennyire nem bírsz magaddal. - nézett fel telefonjáról a topogó barátjára Seokjin. Éppen párjainak hagyott rövid üzenetet, de még ezt sem tudta nyugton befejezni. Youngbum ugyanis minden alkalommal szekálta, ha kezébe akadt mobilja, így nem akadt leehtősége beszélgetni szerelmeivel.
-Végre. - rohant az ajtóhoz Youngbum, hogy felkapja cipőjét.
-Jjanggunak még adok enni.
-Már adtál az előbb! - emlékeztette őt morcosan barátja - Ne húzd az időt! Menjünk! Jó lesz, hidd el.
-Hát valamiért most nem hiszek neked. - adta be derekát Seokjin és ő is készülődni kezdett.
-Csalódtál bennem valaha, mikor ezt mondtam?
-Hát... - gondolkozott el - ami azt illeti...
-Nem! Na látod. Akkor kapd össze magad és indulás, mert egy felejthetetlen este vár ránk! - rontott ki az ajtón, néhány pillanat múlva pedig követte őt Jin is.
Belevágtak hát az éjszakába és Youngbum menetrendjét követve haladtak bárról bárra. Mindenhol kötelezően innia kellett Seokjinnek, társa pedig gondoskodott róla, hogy ezt társaságban tegye. Ez nem is volt gond, mert jól érezte magát a csevegések közben, hiszen vicces lányokat szedett össze barátja, mint mindig, ám valahányszor az egyik karjához ért, vagy csak "véletlenül" nekidőlt, ő máris kellemetlenül érezte magát, amiért úgymond "hazudik" az illetőnek. Hiszen semmi esélye nem volt az adott hölgyeménynek még egy estére sem vele, Jin pedig nem szívesen áltatta őket hamis reményekkel. De szerencséjére sosem ragadtak le egy helyen hosszabb időre, így az egyre részegebb, merészebb lányok sem jutottak messzire. Ám még ezek ellenére is sikerült az egyiknek átlépni egy határt, amit Seokjin elég rosszul kezelt. Mivel benne is volt már egy kis alkohol, ezért elég későn kapcsolt. A lány már veszélyesen közel merészkedett, mikor pedig fülébe súgta, hogy nincs rajta bugyi, majd megnyalta fülét, úgy viselkedett, mintha teljesen tapasztalatlan szűzként ülne a bárpultnál. Felugrott zavarában és valami ramaty indokkal otthagyta a másikat meg sem állva a friss levegőig. Természetesen Youngbum követte és kérdőre is vonta, hiszen nem így ismerte meg társát. Nagyon nem. Egyáltalán nem tudott mit kezdeni Jin reakciójával, csupán ennyi szerencséje volt a másiknak. Ezért tudta magát könnyedén kimagyarázni, hogy csupán a hűség és a barátnője, fél, nem akarja megcsalni, egyebek. A többi fel sem merült, pedig az ütött volna igazán nagyot, hogy a hölgyemény megmozgatott benne valamit, amit nem szabadott volna. Elvégre ő már nem vonzódik a másik nem felé. Ez volt az az ok, ami őt igazán megrémítette és késztette arra, azonnal meneküljön a lehető legmesszebbre. De ezt nem mondta el társának, inkább csak a szokásos lelki vívódással jött, hiszen ez egyszerűbb volt, mint az igazság.
Viszont ez Youngbumot megerősítette abban, hogy véghez kell vinnie tervét, mely az este színvonalának emeléséért született. Nem volt boldog Jin reakciójától, de pont ezért ugrott az utolsó helyre, ahol már várták őket. Youngbum régi vendég volt, jól ismerték ott és már hiányolták a sok utazgatás miatt. Ezért szinte ünnepelve fogadták újra törzshelyén. A legjobb szolgáltatásokban volt részük az egyik VIP szobában, ami magával vonta azt is, hogy a legszebb lányok lesték minden kérésüket. Youngbum pont erre hajtott, ez volt a terve, hogy ilyen környezetbe csalogassa barátját és végre előhívja belőle azt a bulizós, laza énjét, kit otthagyott pár éve Szöulban, mikor útjára indult. Persze ezt a felét elég nehéz lett volna bármiféle rásegítés nélkül felkelteni, de számított erre és még útjuk során szerzett is valamit a probléma megoldására. Csak egy pillanat kellett, ami ennyi lánnyal az oldalán hamar adódott, hogy kicsit felszabadítóbb itallal kínálja társát, ki mit sem sejtett az egészről. Remeknek, egyenesen csodálatos tervnek vélte ezt Youngbum.
-Hogy vagy barátom? - mászott mellé pár perccel azután Youngbum, hogy elfogyasztottak még egy kört közösen.
-Azt hiszem elég volt nekem mára az ivászatból. - imbolygott enyhén Seokjin feje, ki próbált fókuszálni a daloló lányokra.
-Ugye tudod, hogy a hűség hülyeség?
-Azt hittem, már megbeszéltük.
-Gondolj csak bele. Ha olyan fontos dolog lenne, nem lennének nekünk ilyen szolgáltatások, mint ez. - mutatott a nekik táncoló lányokra - Engedd el ezt a hülyeséget és bulizz kicsit. Olyan feszült vagy mióta megjöttem, jót fog tenni neked ez az este.
-Nem kell nekem ilyesmi. Nincs rá szükségem. - hunyorgott és próbálta egyenesen tartani fejét, ám nagy kihívást jelentett számára ez az egyszerű tett is.
-Jaj ugyan barátom. Egy kósza numerára mindig van szüksége a férfinak.
-Levegőzök egyet. - kelt volna fel Seokjin, de semmi ereje sem volt hozzá.
-Szerintem pedig maradsz és kiélvezed a kapott lehetőséget. Jó szórakozást barátom! - ült arrébb Youngbum, hogy egy lányt vonjon ölébe, miközben Jinnek vetkőzni kezdett egy másik.
-Mit csináltál velem?
-Csupán rásegítettem az estédre. Gyere cica! - harapott alsó ajkába Youngbum, amint már inkább a neki táncoló fiatallal foglalkozott - Mutasd csak, milyen színű a bugyid? Úúú... cuki rózsaszín!
-Nem akarlak elkeseríteni, - ült tehetetlenül a már fehérneműre vetkőzött lányt bámulva Seokjin - de most nagyon nem alkalmas a dolog. - fogadta ölébe, elvégre nem sokat tehetett ellene. Teljesen erőtlen volt.
-A barátod nemezt mondta. - esett fülének a másik, majd nyakán folytatta teendőit.
-Nekem van párom, így most... nem túl jó ötlet ez.
-Majdnem minden ügyfelemnek van párja. Olyat mondj, ami jó kifogás, hogy visszautasítsam a bérem. - nyúlt pólója alá.
-Nem kívánlak.
-Biztos vagy te ebben? Én nem így érzem. - mozdult meg az ölében ülő lány ezzel pedig olyan dologra hívta fel figyelmét, amiről eddig ő maga sem tudott.
-A látszat néha csal. Az... az más.
-Hát akkor azonnal kiderítjük, hogy micsoda valójában. - gombolta ki Seokjin nadrágját a másik.
Ő sem hitt annak, amit érzett és saját szemével látott. Hogy felizgult egy nőre, miközben Taehyung és Jungkook pont ettől féltek. Nem tudott megbarátkozni a helyzettel, de időt sem kapott erre, mert a lány egyáltalán nem volt szégyenlős. Néhány pillanat alatt térdelt le elé és vette szájába Seokjin lüktető férfiasságát, ki nem tudott ellene mit tenni. Csak hátraejtette fejét a támlára és csukott szemmel sóhajtozni kezdett.
-Te jó égh!... Picurh! - próbált inkább párjaira gondolni, mely nem bizonyult a legjobb ötletnek.
Innentől nem is emlékszik teljesen az estére. Csupán halvány emlékei vannak az egyes történésekről és sajnos arról is, amint az őt kényeztető hölgyemény készséggel foglalt helyet újra ölében, ezúttal azonban már teljesen meztelenül. Még az ismerős forró érzésre is emlékezett, mit párjai előtt annyira imádott, ám ezután hatalmas képszakadás.


(Folytatjuk. ZH-im és vizsgáim jönnek, de folytatjuk. Mint mindig :)
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Three sides of life 92. rész: Maradj csendben!

-Nem fogom megcsalni. Elmegyek veled bulizni, de csak miattad. Viszont nem fogok összeszedni nőt, mert nem akarok. Nem kívánom, nem vonz, nincs kangörcsöm. Nekem csak a párom kell, más nem.
-Kis szentfazék lettél. - morgott Youngbum.
-Változnak az idők.
-Igen, sajnos. Na menjünk akkor, együnk valamit, azt' keressünk egy karaoke bárt. Ettől a szövegtől rosszul lettem. Kell pár csaj, hogy jobban legyek. - állt fel a kanapéról.

Youngbum így elvonszolta régi barátját az este kezdetén egy olyan bárba, ami minden másnak jobban elment volna, mint egy karaokének. Youngbum ugyanis jó volt ebben, hogy olyan helyekre járjon, amik fedőnéven futnak, hiszen ő nem igazán arra vágyott amiket ezek a bárok nyújtani tudtak volna, ha valódiak lettek volna.  Ő inkább a számára megfizethető személyzetért ment.
-Rég jártam itt. - léptek be az egyik bárba, amely régen nagy törzshelyük volt - Féltem lecsúsztak, de ahogy elnézem... Inkább megszedte magát ez a hely. - mentek beljebb Jin nagy bánatára, ki már a kint virító fényeket meglátva visszafordult volna.
Ő amúgy sem volt az a nagy bulizós, hiszen Kook ötleteit is mindig visszautasította, de ezt a tervet végképp nem támogatta. Tudta jól, mennyire félnek párjai attól, hogy visszanéz majd a nők oldalára, miközben neki ez meg sem fordult a fejében. Viszont nem akarta megkockáztatni a helyzetet, legfőképpen azért, mert minden Youngbummal lenyomott iszogatós estén őszintére és bevállalósra részegedett, társa pedig ilyenkor csikart ki belőle mindent, amit csak akart csinálni, vagy tudni szeretett volna, mely jelen helyzetében nem volt túl vonzó. Ezért Seokjin elhatározta, hogy nem fog sokat inni, maximum egy sört, de a többit biztosan visszautasítja majd akármennyire is tuszkolja rá barátja. A terv pedig tökéletesnek tűnt, ám ő is tudta, Youngbum nem az fajta ember aki szomjasan hagyja a körülötte lévőket.
-Kérünk rögtön két kör sojut, meg egy-egy sört, a többit meg majd szépen sorban. - huppant le az egyik privát szobában barátja, amint megrendelte a helyes kis felszolgálólánytól az indító italokat.
-Nekem elég csak egy sör. - szólt bele Seokjin.
-Dehogy elég! Hogy akarsz azzal jól mulatni? Nyugodtan hozza, amit mondtam. - küldte el Youngbum a lányt.
-Nem akarok berúgni. Nem kell a másnaposság, öreg vagyok én már ehhez. - helyezkedett kényelembe Jin is barátja mellett.
-Dehogy vagy öreg. Ne beszélj hülyeségeket! Lányok, de jó, hogy jöttök. - köszöntötte a két fiatalt, kik az ő szórakoztatásukra érkeztek - Gyertek ide! - hívta magához őket a rég nem látott barát, azok pedig leültek két oldalára, így könnyedén át tudta karolni derekukat - A barátom nem akar inni. Hát nem hülyeség?
-De az! - helyeseltek.
-Akkor ma este az lesz a feladatotok, hogy itassátok. Mit gondoltok, menni fog?
-Persze!
-Ezt örömmel hallom. De előbb énekeljetek nekem valamit! - állította fel a két lányt maga mellől Youngbum és rácsapott fenekükre.
Seokjin ettől a pillanattól kezdve tudta, hogy vagy nagyon küzdelmes, vagy rendkívül drága estéje lesz barátja mellett, ha viszonylag józanon szeretne majd távozni.

Közben Taehyungtól hazamentek barátai, ő pedig bemászott számítógépéhez és leült játszani, amit már olyan régóta hanyagolt, de valahogy nem is hiányzott neki viszont, ha már adódott lehetősége, élt is vele. Ez alatt pedig az aggódó Kookkal beszélgetést, kivel egy csapatban is került hamarosan.

-Jönnek balról a híd a alatt. Most haltam meg ott.
-Oké. - nyugtázta Jungkook az információt - És szerinted Jin képes lenne megcsókolni egy lányt? - fúrta oldalát az új ismerős és párjuk nőcsábász múltja.
-Nem. Nem hiszem. Remélem nem. De most játszunk, foglalkozz ezzel! - próbálta elterelni az aggódó Jungkook gondolait, melyek hatással voltak rá is, hiszen minden hasonló megnyilvánulásnál egy fokkal ő is rosszabbul lett. Mert ugyan nem mutatta, de rettentően féltékeny volt több szempontból is. Első körben a legnagyobb és állandó veszélyt jelentő nőkre, akik folyton ott legyeskedtek jóképű párja mellett, még ha az nem is vette ezt észre. De ezúttal erre csak rá tett még egy lapáttal a régi-új barát, kivel szemben Jin sokkalta engedékenyebb volt, mint mással. Erre már csak hab volt a csokitortán az a rengeteg információ Seokjin múltjáról, melyek Youngbum birtokában voltak. Ezek voltak azok az okok, amiért inkább próbált teljesen belemerülni a játékban és a kisebbet is magával rántani, hiszen nem akart olyasmire gondolni, amivel semmit sem tud kezdeni. Inkább kizárta mielőtt még olyat tett volna mit később nagyon megbán.
Sikerült is elérnie célját, bár Kookkal rendesen meg kellett küzdenie, de végül ő is elmerült a videojátékokban, így néhány órára csak azzal foglalkoztak, minek hála legközelebb akkor tértek vissza a normális világba, mikor egyszerre rezzent meg telefonjuk a jellegzetes Kakao hangot hallatva.

"Élek még és szeretlek titeket."

(Tae)"Vigyázz magadra"

(Kook)"Had menjünk át!!!"

Kapott is választ azonnal Seokjin a két érte hevesen dobogó szívtől, ám valamiért ő már nem reagált ilyen gyorsan, így Taehyungnak volt elég ideje megdorgálni a legfiatalabbat. Nem szerette volna, ha társuknak bármi elképzelése is lett volna afelől, hogy mit éreznek, vagy mire gondolnak és megkérte Jungkookot, ne világosítsa fel efelől a másikat. Ne legyen nyíltan féltékeny, nem kell tudnia erről társuknak, inkább beszélje meg vele, vitassák meg ők egymás között és öntsék ki a másiknak szívüket, de az érintettnek nem kell mindent elmondani ezzel kapcsolatban.

-Nem fogok hazudni.

-Nem is azt kérem. Csak, hogy maradj csendben inkább.

-Az mivel jobb, mint hazudni?

-Hogy nem hazudsz, csak nem mondod ki amit gondolsz.

-De... engem nagyon zavar Youngbum és az is, amit mondtál. Kidobott egy régi barát miatt, nem azt küldte haza hanem minket, a párjait. Aztán meg most elvannak csajozni. Legutóbb, mikor nők nyomultak rá, akkor kórházban kötöttünk ki.

-Nyugalom, most nem lesz ilyen! - próbálta csillapítani a kisebbet.

-Miből gondolod? Hiszen azt mondtad, Youngbum nem tűnt egy szelíd alkatnak. Ráadásul elég érdekes csajozós sztorikat emlegetett neked. Hogy ne aggódjak? Jinnek volt barátnője, nem is egy, és ezek szerint nem is volt túl gátlásos Youngbum mellett. Te miért nem aggódsz? Nem félsz, hogy megint bedrogozzák és szépen összefekszik valakivel? Szerinted nem lenne képes visszatérni a nőkhöz? És ha véletlen mégis és ott ragad? Akkor soha többet nem kapjuk vissza. - hadarta a mikrofonba félelemeit Kook, miközben egyre messzebbre ment a gondolkozásban.

-Elég lesz! - hallgattatta el Tae - De, Jungkook, nagyon is aggódok. Junara is féltékeny voltam a liftben, minden nőre az vagyok, mert féltem Jint. De bízok benne, ezért nem zaklatom és inkább nem traktálom azzal, hogy mennyire felügyelni akarom, hogy éppen kivel mit csinál. Mert az meg ezt az egészet előidézheti. Inkább csak próbálok nem belegondolni, mást csinálni, miközben abban reménykedek, gond nélkül elszáll ez a néhány nap ezzel a potenciális veszéllyel Seokjin lakásán. - adta ki végre magából azt, ami már úgy feszítette lelkét, de így sem mondta el teljesen érzelmeit. Igyekezte visszafogni a többit.

Monológja után pedig Kooktól csendet kapott válaszul. Nem tudta, hogy most megsértette a kisebbet és jól összevesznek-e majd, vagy csupán elmerengett szavain párja.

-Nem akarsz nálam aludni? - szólalt meg pár perc után sokkal halkabban és nyugodtabban a fiatalabb.

-Otthon vannak a szüleid nem, picur?

-De igen. Nem is csinálnánk semmi olyat, csak... lehet Jint most nem tudjuk ölelgetni, de akkor legalább már egymást. Az nincs megtiltva... és jól jönne most egy olyan erős támasz, mint te.

-Beszélek anyuékkal aztán meglátom. Keveset voltam itthon most.

-Rendben...

-Örülhetsz barátom! - tántorogtak ki hajnali kettő felé abból a bárból, ahova Youngbum rángatta be társát - Nem is rúgtam be annyira. Még tudok járni.

-Igen és elég szépen beszélni. - követte Seokjin - Haza? Remélem haza.

-Jahp! Ez csak bemelegítés volt. - kortyolt bele sörébe, melyet vitt magával - Holnap lesz az igazi portya. Bár ezeknél a cicáknál ezért elgondolkoztam, hogy ma is legyen egy csipetnyi, de aztán miattad kihagytam. Nem akarok a legjobb barátom nélkül belevágni. - indultak lassan Jin lakása felé.

-Pedig holnap muszáj lesz.

-Én ezt nem így gondolom. Holnap egy olyan estét fogunk tartani, mint annak idején. Hazaviszünk minimum három szexi bigét.

-Ne folytasd! - húzta száját Jin, de sajnos meg sem hallotta most barátja őt.

-De inkább négyet. Az kettő-kettő. És olyat művelünk a nappalidban, amitől a barátaid többé le sem akarnak majd ülni ott.

-Erről ne is álmodj! - sétáltak hazafelé.

-Óóóó deeeee. Mint a régi szép időkben. Olyan kis gruppent tartunk amiről a kanapé is csak álmodozott, hogy majd egy nap kényelmet nyújthat egy ilyennek. Olyan fergeteges lesz, mint mikor kis zöldfülűek voltunk. Mint a felejthetetlen citromos ikrek, vagy a white day-en felszedett testvérpár. Úúúú... már ha csak rájuk gondolok is.

-Youngbum nem! Nekem barátnőm van. - ellenkezett Seokjin a járdát nézve - És nagyon szeretem. Nem fogom megcsalni csak azért, mert te kanos vagy. Az én lakásomra pedig nem hozol fel nőket. Nálam nem fogsz szexelni és főleg nem olyanokat tenni, amitől kidobnám az egész nappalit, ha lehetne.

-De naaa! Mond, hogy nem hiányzik! Mond a szemembe! - állt elé kicsit részeg barátja.

-Youngbum. - pillantott szemeibe Jin.

-Igen?

-Nem hiányzik. Én szeretek így élni. - tárta szét karjait.

-Megváltoztál... - húzta száját társa - Nem tett jót neked ez az önállósodás.

-Szerintem pedig nagyon is jól jött.

-Hát... - nézett végig Seokjinen a másik - Nem az vagy akivel régen olyan jó kalandokban volt részem.

-Lett bennem tisztesség, ha erre gondolsz.

-Jah... vagy valami olyasmi. De azért remélem, segítesz majd felszedni nőket holnap. Kell egy szárnysegéd.

-Hozzám nem hozhatod fel őket. - kötötte ki a feltételeket Jin.

-Megígérem, a csajoknál fogunk kikötni, nem nálad. - indult meg újra barátja lakása felé, amint még egyet kortyolt söréből.

-Akkor segítek. De ennyi a maximum. - követte őt Seokjin.

-Ez is valami.

-És nem fogok inni sem.

-Mi? Ne már! Akkor mi örömöd lesz neked az estében? Se nők, se pia. Mintha a tizennégy éves önmagam látnám a monitor előtt amint verem magamnak.

-Elleszek szerintem. Ne aggódj!

-Hát, ha te mondod. - sétáltak lassan haza.

Seokjin ezután a beszélgetés után kicsit megnyugodott, hiszen bízott régi barátjában. Elhitte minden szavát, fel sem merült benne az, hogy társa talán ravaszabb lesz, mint gondolja. Többé nem fenyegette a részegség, vagy a nők veszélyes, sem a lebukás. Legalábbis ő ebben a tudatban feküdt le, miután barátját betakargatta a kanapén. Ám Youngbum azért nem adta fel ilyen könnyen. Hiányzott neki a régi, csapongó barátja, kinek vadabbnál vadabb ötletei támadtak és szinte mindenbe belement amit csak felajánlottak neki főleg, ha szex is volt a történetben. Ezért Youngbum a kicsit részeg feje ellenére is gondolkozni kezdett valamiféle megoldáson, hogy legalább csak egy este erejéig is, de visszahozza azt a Seokjint, akivel annyi kalandban volt része.

(Folytatjuk, ha minden igaz, egy igen izgalmas résszel. :3 Aztán pedig még néhány feszült nappal. Bár lehet már van ötletetek a továbbiakat illetően, azért tervezek bele némi csavart így remélem, nem leszek túl kiszámítható! :) Maradjatok velünk!

Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )

Three sides of life 91. rész: Szentfazék, csak a füle kormos

-Hol van törülköződ haver?
-Mindjárt adok. - indult segítségére Jin.
Ezzel régi ismerőse egyik pillanatról a másikra állította feje tetejére Seokjin lakását, amiben a mostanában ott lakók rendesen aggódni kezdtek. Óvatosnak kellett innentől lenniük, nehogy lebukjanak, de ezt könnyű mondani, hiszen ha az ember valamihez hozzászokik, akkor azon nagyon nehezen tud csak változtatni. Éppen ezért volt olyan veszélyes Youngbum jelenléte a titkukra nézve és ki tudja, meddig is marad majd ez a drága barát.



Jin egészen addig nem feküdt vissza párjai mellé, míg a régi ismerős el nem terült a kanapén. Ezzel próbálta csökkenteni a lebukás veszélyét legalább estére, aminek a kisebbek nem igazán örültek, de elfogadták. Kénytelenek voltak, ahogyan azt is, hogy ezúttal minden alkalommal, mikor átkarolta volna őket, megébredt és inkább a másik oldalára fordult, hogy véletlenül se kapják rajta őt semmin. Ez már jobban zavarta a két fiút, ám muszáj volt elfogadniuk, hiszen ha közösségbe mentek sem mutatták ki egymás iránt érzett vonzalmukat, egymás szülei előtt sem estek túlzásba, pedig Taehyungnál képben voltak otthon... vagyis majdnem mindenki.
Ezért kicsit kényelmetlenül telt estéjük, de még másnap reggelük is, mert Seokjin sokkal korábban kelt a megszokottnál. Az idegesség ébresztette és vitte ki a nappaliba, hogy ellenőrizze barátját ki megkönnyebbülésére még mindig aludt, akárcsak a házban majdnem mindenki, kivéve Jjanggut. Nem tudott semmit sem csinálni, hiszen csendben kellett maradnia, ezért inkább fogta is a lakás egyetlen éber tagját és elvitte sétálni, hátha lenyugszik kicsit a friss levegő hatására. Csöppet segített is neki a mozgás, mialatt kiszellőztette fejét, a szerzett reggeli pedig, ha csak egy másodpercre is, de elterelte figyelmét. Így a nagyjából egy órás séta könnyített elméjén, ám mikor hatalmas csendben belépett lakásának ajtaján Taehyung már az asztalnál ülve beszélgetett Youngbummal és az elhessegetett aggodalom azonnal vissza is tért.
-Felkeltetek? - kérdezte meg a nyilvánvalót.
-Igen. Azt hittem többet fogok majd aludni, de kipattant a szemem és nem tudtam tovább. - válaszolt a régi ismerős.
-Értem. Látom Tae adott kávét. - pakolt le Seokjin.
-Igen. Magamnak akartam csak, de fent volt és nem akartam goromba lenni.
-És miről beszélgettetek? - állt meg Taetae oldalán.
-Csak Youngbum mesélt az útjáról. Igazán izgalmas.
-Azt elhiszem. Kértek reggelit? Hoztam rántottás szendvicseket a kedvenc helyemről. - indult a konyhába némileg megkönnyebbülve, hogy párja nem mondott róluk semmit.
-Persze. Éhen halok. - válaszolt Youngbum.
Taehyung tovább beszélgetett vele míg az idősebb kipakolt, lassan pedig áttért arra a kérdésre is, hogy nincs-e párja. Mint kiderült, Youngbum a sok utazgatás miatt nem volt a monogámia híve, sem a kapcsolaté, így leginkább egyéjszakás kalandjai voltak, ám többet is mondott, mint Seokjin szerette volna. Úgy tűnt, mindkét fél birtokában van olyan információknak, amit a ház ura szívesebben tartott volna titokban egyik-másik barátja előtt.
-És a barátaid soha nem néztek rád furcsán emiatt? - érdeklődött Taehyung.
-Szerintem hagyjuk ezt a témát. - tett javaslatot Seokjin.
-Egyáltalán nem. Azt hiszem, engem így szoktak meg. Sőt a legelején még majdnem mindenki csatlakozott is hozzám. Seokjin tudna is mit mesélni azokról az estékről, miket is csináltunk, mert vannak sztorik rendesen. Azok a filmbeillő "ilyen nincs" történetek. Mikor kiderül, a lánynak van pasija, vagy van ikre, esetleg leszbikus, de ki akarják próbálni milyen egy férfival hármasban. Azok voltak csak a szép idők. Bár a koreai lányoknál vannak bevállalósabbak, de egyedül sosem sikerült olyan numerákat összehozni, mint Jinnel. - dicsekedett azzal, amivel lehet nem pont Taehyungnak kellett volna.
-Tényleg? Én úgy ismertem meg Seokjint, mint egy hűséges embert, aki pont nem szereti az ilyen jött-ment kalandokat. - pillantott meglepetten párjára Tae, az említett pedig legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. Ő nem örült annyira múltjának ezen részének.
-Egy idő után kiszállt belőle, akkor mentem messzebbre utazgatni. Azt hiszem, kicsit belefáradt és áttért az unalmas monogám életre. Pedig milyen izgalmas volt már, mikor két barátnő találkozott majd kiderült, mindkettővel ő járt sőt, volt egy harmadik is. - nevetett, miközben Seokjin inkább otthagyta őket az asztalnál és a konyhába ment pakolászni, holott semmi dolga nem volt.
-Nem is tudtam, hogy Jin ennyire csapongott.
-Óóóó! Ennél jobban. Mint például az ikreknél, amikor nálam kötöttünk ki-
-Youngbum! - szólt rá társára amint felé fordult, ezzel pedig szerencséjére félbeszakította - Meddig tervezel maradni szerény lakásomban? - támaszkodott meg a pulton.
-Gondoltam, néhány napot. Van mit mesélnem neked és szeretnék veled elmenni bulizni is. Rég voltunk már ketten. Összeállhatna a bomba duo egy este erejéig.
-Ez nem túl jó ötlet. Tudod, már rég nem játszok úgy, ahogyan te. Ráadásul van párom, szóval még annyira sem fekszik nekem ez az ötlet.
-Ó!... Nem baj, nem kell tudnia róla. - kortyolt kávéjába Youngbum, miközben Taehyung csak figyelte a két fél reakcióit.
-Épp elég, hogy én tudok róla. Szóval maximum elmegyek veled, de nem segítek csajozni. Én már nem vagyok ennek a híve.
-Jó. Nem kell velem csajoznod, ha bemutatod nekem a barátnőd.
-Isten ments! Nem mutatom be egy magadfajtának.
-Akkor muszáj csajoznod velem. Máshogy nem hiszem el, hogy létezik.
-Én mesélhetek róla, ha gondolod. - próbált segíteni Jinnek párja, de valahogy ennek nem tudott most örülni a szenvedő alany.
-Neked bemutatta?
-Fogjuk rá. - mosolygott.
-Nekem meg nem meri, pedig sokkal régebb óta vagyunk jóban. Hát így már csak azért is muszáj velem csajoznod Jin.
-Ne is álmodj róla! - morgolódott.
-Jó reggelt! - jelent meg Jungkook is még álmos szemekkel.
-Jungkook! - örült meg Seokjin - Hoztam reggelit, így tudtok enni mielőtt hazamennétek.
-Haza? - lepődött meg a kisebb. Az egy dolog, hogy előző este Youngbum ott aludt, de remélte egyszeri eset és nem kell elmenniük emiatt.
-Igen. Végül nem maradunk ma is egész nap játszani, Kook. Gyere egyél valamit, addig összepakolom a cuccunkat. - állt fel Taehyung, majd ment is a hálóba, hogy elrakja a különböző játékszert, amit jobb, ha senki nem talál meg Jinnél.

-Köszönöm, hogy nem mondtál neki semmit. - kísérte a liftig társait Seokjin.
-Hát szívesen. Bár ezzel hazudtam. - válaszolt Tae.
-Jobb lenne, ha nem minket küldenél haza. - morgott Jungkook.
-Muszáj, még maradni akar pár napot és nem dobhatom ki. Ezer éve nem láttam.
-Hát csak pár napja van, mert utána én jövök és dobom ki tőled. - lépett be a liftbe a legkisebb.
-És mész majd vele bulizni? - érdeklődött még Taetae.
-Nem tudom.
-Értem...
-Az az idő már elmúlt, amit mondott. Nagyon rég volt és nagyon sokat változtam azóta. Nincs miért aggódnod. - próbálta megnyugtatni párját.
-Ezt könnyebb mondani, mint így tenni. Azért majd szólj, hogy mikortól kell féltenem a kapcsolatunkat.
-Nem kell féltened és mindenről tudni fogtok.
-Félteni? Miről maradtam le?
-Hazafelé elmesélem picur. - szállt be mellé Taehyung - Bár Jin örülne, ha nem tenném, de szerintem ilyeneket tudnunk kell egymásról. Ha már az én múltamról is tudtok mindent, ez így fair.
-Jó. - sóhajtott nagyot az idősebb - De ne ess túlzásba!
-Csak azt fogom mondani, amit hallottam.
-Szuper. - grimaszolt - Jó utat haza! Majd írjatok, ha hazaértetek!
-Biztos? Nem veszélyes? - csipkelődött Taehyung.
-Ahhj! - nézett vissza ajtaja felé, majd lefogva a lift érzékelőjét kapaszkodott annak nyitott ajtajába, míg megcsókolta Taetaet - Szeretlek titeket és tudni akarom. A többi az én bajom.
-Én is kérek! - szólalt fel hatalmas szemeit kidüllesztve Jungkook, ki pár pillanattal később meg is kapta aznapi első csókját.
-Írjatok! - engedte el a kisebbet - Legalább te, kis lázadó.
-Rendben!
-Sziasztok! - indult vissza lakásához Seokjin, miközben elköszöntek tőle társai is.
-Szóval, miről maradtam le? - pillantott Taehyungra Kook, ahogyan becsukódott a liftajtó.

A legfiatalabbnak mindent elmondott, amit csak hallott, bár sajnos féltékeny lelke túlzásba esett, így megjegyzései nagyon felkeltették az aggódó Kookot, kit utána egész nap ez foglalkoztatott, mivel pedig egyedül volt otthon senki sem akadt körülötte, hogy elterelje figyelmét. Ugyan leült kicsit játszani, de valahányszor zizegett telefonja mindent eldobott és azonnal kezébe vette azt. Tudni akarta, hogy Seokjin mit csinál. Mikor, hol van és kivel, mert a Taehyungtól kapott információk felkeltették benne azt a vörös szemű szörnyet, ki minden egyes személyt darabokra tépett volna aki csak hozzá mer érni párjához.
Ez pedig Taenál sem volt másképp, csak ő jobban tudta kezelni, hiszen rengetegszer küzdött már meg vele, ám nem egyedül.
-Többel egyszerre. Értitek? Miért nem vagytok ezen úgy kiakadva, mint én? - állt a kanapé mellett, miközben Hoseok nagyban játszott Minyoonggal.
-Egy, mert ismerjük a te múltad is. Kettő, mert az rég volt. - könyökölt a karfán Jimin, amint csak bambult a tévére - Azóta sok dolog történt. Jin se szereti már az epres tejet. Szerintem feleslegesen aggódsz.
-Bár azért Youngbum elég menő. Kár, hogy nem nekünk a legjobb barátunk. Nem utasítanék vissza néhány epres tejet. - szólt hozzá J-Hope.
-Én is kaphatok?
-Nem! Még fiatal vagy Minyoong. - válaszolt Taehyung.
-De, ha ennyire pánikolsz, akkor menj majd le a bulihelyre ahova mennek. - tett javaslatot Jimin.
-Nem akarom, hogy azt érezze, nem bízok benne.
-De hát nem bízol benne.
-Nem! Én nem benne nem bízok. Hanem Youngbumban. Jin szelíd, ha az a srác erőlteti akkor kicsikarhat belőle olyat, amilyet nem szeretne megtenni.
-Azért ne becsüld le Jint szerintem. Felnőtt ember. Tudja, mit akar.
-Hát remélem igazad van. - sóhajtott Taehyung - Na hozok akkor fagyit.
-Végre! - örült meg öccse.

-Akkor már ma este akarsz menni bulizni? - érdeklődött a délután közepe felé Seokjin, miközben leült a kanapé szabad végébe otthonában.
-Nem. Ma még nem akarok kirúgni a hámból. Holnap lesz egy buli, amit kiszemeltem. Most csak menjünk el karaokézni, meg kicsit bemelegedni. Holnap pedig mehet élesben.
-Maximum neked.
-Ha bemutatnád a barátnőd, nem vinnélek el csajozni. De még csak a nevét sem mondod meg.
-Öhm... Minji! Minjinek hívják. - hazudott.
-És hol lakik?
-Hát őőő.... Szöul másik felében. Még tömeggel is eltart egy ideig mire ideér.
-Egyetem?
-Szakács lesz, mint én. Így ismerkedtünk meg Namnál.
-Olyan messze lakik, de Namhoz jár gyakorlatra? - sántított kicsit a sztori.
-Igen, mert valami régi ismerősök.
-Aha... és dugtatok már?
-Naná! Persze, hiszen már egy ideje együtt vagyunk. - válaszolt némi pírrel arcán. Elszokott Youngbum nyersékétől.
-És jó volt? Olyan fergeteges, mint a részeg vad lányok lent a bárban? - érdeklődött flegmán barátja.
-Hát ő... más volt. Attól teljesen eltérő, de nagyon jó. Tudod, szeretem és így minden percet élvezek vele jobban, mint az ismeretlen csajokkal egy estét.
-Na persze. - forgatta szemeit barátja.
-Youngbum, én már nem élek olyan életet, mint akkor. Dolgozok, iskolába járok, van párom. Ilyen a felnőttek élete. Kötelességekkel teli és felelősséggel. Ki kéne próbálnod. - próbálta kicsit jobb életvitelre biztatni barátját.
-El akarod venni?
-Mi?
-Lassan elkezdenek a szüleid baszogatni, hogy vedd el, alapíts családot. Őt akarod elvenni?
-Nem tudom még. Ezen még nem gondolkoztam. - mivel ilyen szempontból kicsit bonyolultabb volt az élete, mint amilyennek a Világ gondolta a látottak alapján.
-Amíg nem vagy házas semmit nem ígértél meg. Azt sem, hogy hűséges vagy.
-Nem fogom megcsalni. Elmegyek veled bulizni, de csak miattad. Viszont nem fogok összeszedni nőt, mert nem akarok. Nem kívánom, nem vonz, nincs kangörcsöm. Nekem csak a párom kell, más nem.
-Kis szentfazék lettél. - morgott Youngbum.
-Változnak az idők.
-Igen, sajnos. Na menjünk akkor, együnk valamit, azt' keressünk egy karaoke bárt. Ettől a szövegtől rosszul lettem. Kell pár csaj, hogy jobban legyek. - állt fel a kanapéról.


(Folytatjuk! Ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után! :)
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )