Three sides of life 96. rész: Tekintetek

-Ohh! - lélegzett nagyokat - Ez isteni... Imádom. - simogatta Jungkookot, ki próbálta megtartani magát és nem elterülni a kanapén - Nem tudom, miért kaptuk ezt ajándékba, de többször is adhatnád. Baszkih!
-Háth... - engedte ki szájából párjait Jin - Csak... - kezdet bele mondatába.


-Nem így kéne vallomást tennem. - térdelt előttük szájában azzal a jellegzetes ízzel, miközben tényleg nem ezt érezte a legmegfelelőbb pillanatnak egy monológhoz, melyben elmondja az igazat. Bár abban sem volt biztos, hogy mindent el akar mondani, elvégre az lehet mindent tönkre tenne és ettől rettenetesen félt. Ám igyekezte minél jobban átgondolni a helyzetet, mit, hogyan kéne tennie, mondania.
-Attól függ, milyen vallomás. - mosolygott Taehyung, majd lefektette maga mellé Jungkookot - Kicsit furcsa, hogy itt térdelsz előttünk álló farokkal, mi meg ilyen állapotban vagyunk, de mond csak. - guggolt le Seokjin elé és lágyan mosolygott rá, amivel biztatta párját.
-Hyung? - pislogott hatalmas szemekkel a legfiatalabb is.
-Én csupán... - sóhajtott nagyot Jin, miközben végignézett párjain - Rájöttem, hogy nem vagyok már tini, hogy már önálló vagyok és ehhez mérten komolyabban kéne vennem a dolgokat. Itt van Jjanggu is, a családkezdemény, ti is, nem szabadna már bárkit olyanok elé helyeznem akik ennyire fontosak nekem, mint ti. Nagyon rossz döntés volt titeket hazaküldeni és nem Youngbumot. Borzasztó nagy hiba, amit rendesen megbántam. De többet ilyen nem fordul elő, esküszöm. Soha többet nem helyezek semmilyen barátot elétek, mert nálatok nincs fontosabb.
-Ezt szerette volna már hallani. - ért fülig Taehyung szája - És most te jössz. - támadta le azonnal Seokjin nyakát fogaival párja.
-Nem szeretném most.
-De hát... - lepődött meg Jungkook, mialatt szemei társa merev férfiasságára tapadtak.
-Akkor sem. - tolta el Taehyungot - Csak veletek szeretnék lenni, ölelgetni és kiszolgálni titeket. Holnap úgyis dolgoznom kell. Előtte had töltsem kellemesen veletek az időmet.
-Nem akarok hazamenni. - fordult hasára a maknae.
-Nem is kell majd. Maradhattok míg dolgozok. - állt fel, hogy megkeresse alsóját - Így mikor hazaérek, hozzátok jövök haza. Egy álmom válna valóra. - nyomott puszit a legkisebb arcára, miközben felküzdötte magára egyetlen ruhadarabját - Együnk fagyit! Van még abból amit hoztatok. Csak vegyetek fel valamit míg hozok. - rohant el a konyhába.

Jungkook és Taehyung csupán annyit kapott magára, amennyit a legidősebb, majd már engedték is ki Jjanggut a hálószobából, ki mintha évek óta nem látta volna gazdáit, úgy támadta le azokat. Körbeugrálta őket, elsőként a fiatalokat, majd az éppen fagylaltot cipelő lábai alatt találta meg következő kedvenc szórakozóhelyét.
-Jjanggu menj arrébb! - tolta el kedvesen lábával a kiskutyát Jin, ám az csak nem hagyta magát, így mikor a fiatalabbak leültek nassolni Seokjin karjaiba vette a szőrmókot - Mi van kis vacak? - ült le párjaival szemben a földre, míg azok újra kezdték beleélni magukat a teljes kiszolgálásba.
Ugyan nem maradt már túl sok idejük az éjszakából, hiszem Jin másnap délelőtt ment dolgozni, így aludnia kellett, ám azt a ház ura teljesen ki szerette volna használni. Bár nem mondta el, mi is nyomja igazán a lelkét, mert rettenetesen félt a következményeitől, de ettől még szerette volna azt jóvá tenni saját maga miatt is, hiszen lelkiismerete rendesen gyötörte őt minden percben.
-Hyung, azért... meg tudok törülközni magamtól is. Nem vagyok már kisgyerek. - állt a kádban Kook, miközben Seokjin becsavarta őt a puha anyagba.
-Rendben. Akkor hagyjalak? - engedte el a kisebbet - Pedig Taetae is hagyta most nekem.
-Csak mondtam, hogy képes vagyok rá, de most nem akarom ám. Nyugodtan törölj meg.
-Hát jó. - mosolygott a legidősebb - Akkor szállj ki! - fogta át Kook lábait, majd kiemelte a kádból.
-Taetae azt mondta, ne hagyjuk, hogy mindent te csinálj. - magyarázott Jungkook, míg Seokjin rendesen megtörölte - De ma nem hagytad nekünk. Akkor ne segítsünk soha?
-De, majd néha segíthettek, csak ma nem akartam. Ott megtörlöd magadnak te? - halad felfelé lábain Jin.
-Megtörölhetem.
-Akkor ezt rád bízom.
-És hyung, a szex is marad a régi? Csak mert belementél, hogy kipróbáljunk valami újat.
-Kipróbáljuk az újat, ne aggódj picur! - puszilt orrára Jin - Öltözz majd fel! Kérsz kakaót? - rakott rendet Seokjin a fürdőben.
-Most nem.
-Jól van. Akkor a hálóban megvárunk. - suhant is ki a szobából.
Jungkook gyorsan szárazra törölte magát, majd felkapva pizsamájává avanzsált alsóját és Jin pólóját, sietett is társaihoz. Mikor odaért párjaihoz azok épp nagyban beszélgettek valamiről, bár inkább tűnt az előjátéknak, mint fontos társalgásnak, hiszen Taehyung Seokjin csípőjén foglalt helyet.
-Kihagytok? - ugrott az ágyra.
-Csak beszélgetünk picur. Kész vagy? - pillantott rá Jin.
-Ühüm. Teljesen. Most jöhet a szex. - villantott hatalmas mosolyt.
-Nem volt elég az esti?
-Látod, ő is szeretné szerelmem. - szólt közbe Taehyung - Ígérem, imádni fogod.
-Majd holnap. Most bújjatok ide és aludjunk! - húzta magához párjait.
Végül, most az egyszer, a fiatalok nem nyaggatták tovább a legidősebbet, hogy mindenféleképpen szeretkezést akarnak. Valahogy elfogadták és nekik is jól esett csupán ennyi, mert ez mégis sokkal mélyebb, sokkalta nagyobb törődés volt, mint egy végigdugott éjszaka.

Másnap pedig, ahogyan szokták a fiatalok, sokáig fetrengtek a puha ágyban, melyből hamar eltűnt Seokjin, ám nem angolosan távozott. Mielőtt még otthagyta volna párjait mindegyiket felkeltette annyira, hogy azok tudatában legyenek reggeli puszijának, majd sietett is készülődni. Mióta Youngbum annyira csúnyán kiszúrt vele, hogy lelkiismeretétől alig tudott aludni, párjai felé irányuló túláradó szeretetével igyekezett segíteni problémáján. Úgy gondolta, ha több időt szentel szereleire, érzelmei kimutatására, akkor egy idő után megnyugszik ő is és képes lesz nyugodtan pihenni bármiféle rémálom nélkül. Ezért ölelgette, csókolgatta őket, hagyta nekik a lazsálást és körbeugrálta mindkettejüket.
-Picur... - puszilgatta Jungkook arcát, ki lassan újra megébredt - Picur... - fordult el a sokadik zavaró csókra, mely pofiján csattant - Megyek dolgozni. Lassan keljetek fel azért, jó Tae? - ám az említett csak hümmögött - Hagytam pénzt a pulton. Rendeljetek valamit enni! Délután jövök. Adj egy búcsú puszit! - Erre végre hajlandó volt kicsit felkelni Jungkook is, ahogyan pár pillanattal előtte Taetae, majd egy cuppanósat nyomva Jin arcára vissza is fejelt párnájába - Sietek. Foglalkozzatok majd Jjangguval is. Sziasztok! - tűnt el a szobából.
Munkájába menet Seokjin ezúttal azonban nem figyelte a nyíló boltokat és éttermeket. Most egyáltalán nem érdekelte egyetlen kirakat sem, melyeket annyira szeretett nézegetni. Csak az útra szegezte tekintetét maga elé, miközben kapkodta lábait. Azon gondolkozott, hogy valakinek azért mégiscsak el kéne mondani ezt a titkot. Yoonginak ezúttal nem lehetett, hiszen öccséről volt szó és nem hogy beköpte volna, de még előtte jól el is verte volna ott, saját lakásában. Így őt, mint legjobb barátját, ki kellett zárnia. Egyedül Namjoon maradt azon a listán, melyre a megbízható, okos és megértő emberek neveit írta fel, kik nem családtagok, de valahol mégis azok. Ám még benne sem volt biztos. Úgy döntött, majd napközben még átgondolja, megossza-e titkát vele, vagy sem, viszont mikor belépett az étterem ajtaján és köszönt a kipakoló pincéreknek, lábai mégis inkább barátja irodája felé vitték, melynek ajtaja nyitva állt.
-Beszélnünk kell! - csukta be azt maga mögött Seokjin. Nem is köszönt, minden udvariasságot elhagyott, egyből a lényegre tért.
-Neked is jó reggelt! - lepődött meg rajta Nam - Baj van?
-Hatalmas. - dobta le táskáját Jin, majd magát is a szabad székbe barátjával szemben - Meglátogatott Youngbum.
-Nem bírom azt a srácot. - húzta száját Namjoon.
-Én sem. Elküldtem.
-Ennek örülök.
-De túl későn.
-Mert? Elmondott mindent a fiúknak és most mérgesek?
-Óóóó! Majdnem, de az utolsó produkcióját nem hagytam. Elvitt bulizni.
-Ez rosszul indul. - rakta le inkább a papírokat kezeiből.
-Mert rossz vége is lett. Bedrogozott és lefizetett egy kurvát, hogy dugassa meg magát velem.
-Így már értem, hogy lehet egy férfit megerőszakolni. Ezen mindig is gondolkoztam.
-Hát kösz, hogy ez a legfontosabb információ számodra ebből. - feszengett Jin.
-Gondoltam oldom a pillanatot. A további sztori úgyis az, hogy megtudták Taehyungék, nem?
-Nem. Nem mondtam el nekik. Csak neked. Nem tudom, hogy elmondjam-e. Nem akarom, hogy csalódjanak bennem, hogy elváljanak útjaink, vagy hasonlóak. Én őket szeretem és hű vagyok. Itt nem tehettem semmit. Mozdulni sem tudtam, alig emlékszek valamire. - fogta fejét Jin.
-Értem. De te nem meleg vagy? Nem a férfiak tetszenek?
-Tae és Kook a mindenem. Nagyon szeretem őket, minden módon, és nem szoktam nőre gondolni, de azért ha látok egy meztelen képet egy szép nőről, akkor az még megmozgat bennem egy kicsit valamit.
-És ez is olyan volt?
-Dehogyis! Ha olyan is lenne, nem vagyok a csak dugás híve. Nem is akartam. A lánynak is mondtam. Már amikor még volt erőm. De Youngbum gondolom sokat adott neki és én nem is érdekeltem senkit.
-Akkor hogy-hogy felállt rá?
-Nam, nem tök mindegy?! - csattant fel - Amúgy meg leszopott. Attól bárkinek felállna, főleg ilyen illuminált állapotban. Pláne ha közben azokra gondol, akiket szeret.
-Inkább anyádra kellett volna gondolnod, hogy lekókadjon.
-Nem igazán voltam magamnál. Csak imádkoztam a fiúkért, hátha kimentenek.
-De ez csak egy szopás volt. Mond el nyugodtan, meg azt is, hogy nem tőled függött.
-Szopással indított. Aztán felhúzta a szoknyáját és az ölembe ült. - fogta fejét Seokjin.
-Miért nem dobtad le?
-Nem tudtam megmozdulni.
-Értem... - gondolkozott el. Hátha tud valami okos megoldást, de továbbra is csak egy ötlete volt - Ezt akkor is el kell mondanod nekik.
-De nem bírom. Egyszerűen... - sóhajtott - Nem bírnám látni azt a csalódott tekintet és fájdalmat rajtuk. Egy világ törne össze bennük. Utána pedig hogyan bízhatnának meg bennem? - pillantott kérdően társára.
-Úgy, hogy elmondtad Jin. Megtörtént. Meg nem történté nem tudod varázsolni. De ha elmondod nekik és őszinte vagy velük, akkor sokkal nagyobb bizalmat érdemelsz ki, mintha maguktól jönnének rá. Mert egyszer minden titok kiderül Jin. Főleg az, amiről nem csak te tudsz. Márpedig erről tud Youngbum is, nem?
-De igen. Ő a csaj társát dugta mellettem. De őt elküldtem, elzavartam az életemből és nem tudja, hogy meleg vagyok. A srácokról sem tudja, hogy párjaim. Nincs képben.
-Attól még ő Youngbum, aki mindenkinek elmondja, hány csajt hogyan húzott meg egy este alatt. Egyszer el fog érni a fülükbe Jin. Ha pedig mástól tudják meg sokkal nagyobbat fognak csalódni benned, mintha tőled tudnák meg.
-De egyszerűen képtelen vagyok elmondani nekik. Tegnap is... olyan boldog szemekkel néztek rám, annyira szeretettel teljes pillantásokkal. Ha ezt elmondom soha többet nem látom így nézni őket. Tényleg az lenne a helyes, amit mondasz, de mi van, ha szerencsém lesz és nem tudják meg? Ha sosem derül ki?
-Inkább erre bízod? Valahol egyébként ezt is megértem, csak a logikusabb, erkölcsösebb, tisztább utat támogatom, még ha sokkal nehezebb is.
-Tudom Nam. Tudom... - támaszkodott meg térdein és lehajtotta fejét - Ugye te nem ítélsz el?
-Jin, mióta ismerlek is sokat változtál. Youngbum rossz hatással volt rád. Mikor ő volt közvetlen melletted, vele töltötted az idődet olyan embernek mondtalak volna, akit nem akarok barátomnak titulálni, mert embert barátjáról. De azóta megváltoztál. Már akkor is más voltál, mikor megismertelek. Becsülöd a hűséget és tartod is. Figyelmesebb vagy és erényesebb ember lettél. Lett gerinced, személyemben pedig barátod. Nem ítéllek el egy olyan dolog miatt, ami ellen nem tehettél semmit. Youngbumot ítélem el, az utolsó porcikájáig, hogy ennyire féreg és önző, nem téged. De annak örülök, hogy végre elküldted. Ideje volt már.
-Köszönöm Nam. Megyek dolgozni. - állt fel a székből és táskáját felvéve indult az öltöző felé.
-Rendben. A titkod megtartom, tőlem nem tudja meg senki. Csak gondold még át, hogy mit kéne tenned. Nehezebb és megterhelő a másik, tudom. Félelmetes. De egyenesebb. Ha pedig még beszélgetni szeretnél róla, kiadni magadból, abban is segítek.
-Köszönöm a tanácsot. Munkába állok főnök. - lépett ki az irodából, majd ment is dolgára.


(Folytatjuk! Sajnos nem sok időm van írni, de tudjátok ezt :/ Azért próbálkozok. :)
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )