Nemesis Secret 7. rész ~ A vezető

- Egyedül vagy?
- Haver, nem tudtál volna úgy egy fél óra múlva jönni esetleg?
- Azt hinné az ember, a vámpírok hamarabb lezavarják, ha már ilyen gyorsak vagytok. - kezdett el grimaszolni.
- Ez tény, miattad hamar le kellett zavarnunk, de nehogy azt hidd, nem tudjuk ki-meg bekapcsolni ezt az ösztönünket.
- Jól van már nah, de akkor, ha már jobban vagy nézd csak meglepiiii!



Aztán megláttam a fiúkat, az összes barátomat. Újra egy szobában volt a Bangtan. Hatalmas vigyorral a számon nyújtottam ki feléjük a kezem, hogy jó szorosan megölelgethessem őket.
- Hjaj Jiminie úgy örülünk, hogy már semmi  bajod nincsen, de tudod, kinyomod belőlünk a szuszt is. - kezdett el mocorogni J-Hope.
- Bocsánat! - engedtem el azonnal őket, mert rájöttem, most már nekem is emberfeletti képességeim vannak, aztán észrevettem V-t. - Tae, Morellával mi van? - kezdtem el aggódni, ahogy eszembe jutottak az események.
- Ne aggódj, már nincs életveszélyben. - mosolyodott el.
- Jimin, Suga, nem vezetnétek körbe a fiúkat? Nekünk most találkoznunk kell apámmal. - mutat magára és Tae-ra Rapmon.
- De persze majd mi elintézzük a kis emberkéket. - vigyorgott kicsit lekezelően Suga, de persze csak poénból, amin mindenki elmosolyodott.

*                   *                 * HARMADIK FÉL SZEMSZÖGE *                *               *

Miután a többiek elmentek, Monsterék is elindultak a királyhoz. Szokás szerint kopogtak, majd mikor beinvitálta őket egy hang, azonnal be is mentek, majd helyet foglaltak a már megszokott helyeiken.
- Áh, fiam és V, kérlek, mondjátok, hogy az egyetlen lányomnak nem lesz semmi baja és már jobban van. - kérdezgette kétségbeesetten, hiszen nagyon aggódott Morella miatt.
- Felséges király, azt kell hogy mondjam már nincsen életveszélyes állapotban a lánya és hamarosan fel fog épülni, ám nem olyan gyors ütemben, mint ahogyan azt vártuk. Ugyanis Kim másokat is gyógyított közben így lecsökkent az ereje ezért csak pár nap múlva fog teljesen meggyógyulni. - ismertette a tényt a királlyal V.
- Hála az égnek. Rendben, köszönöm most megnyugodtam. - fújja ki a levegőt megkönnyebbülten. - És a barátaitok sikeresen ideértek Nemesisbe? - érdeklődik tovább.
- Természetesen apám. Ám attól tartok a gonoszok már kiszimatolhatták, hogy itt vannak ezért gyorsan kell cselekednünk, hogy minél hamarabb meg tudjuk fékezni őket. Arra gondoltam, hogy küldhetnénk két személyt felderíteni a sötét oldalt. - ismerteti az ötletét Monster, ám kicsit fél apja reakciójától.
- Fiam, most az egyszer rád bízom, lassan te fogsz uralkodni itt, így neked is meg kell tanulnod fontos döntéseket hozni. Mindenben támogatni foglak, de elvárom, hogy tájékoztass a fejleményekről és vigyázz az alattvalóidra, barátaidra, családtagjaidra.
- Értettem apám, és köszönöm. Menjünk Tae. - hajolnak meg mindketten, majd kimennek a tárgyalóteremből.



Eközben a banda többi tagja sikeresen befejezte a környék megismerését, és a két fiú minden fontos dologról beszámolt. Mi hogyan működik, például az átváltozás. Aztán visszamentek a nagy klubterembe. ahol mindannyian kényelmesen elférhettek és elkezdtek  beszélgetni az eddig dormban lakó fiúkkal, hogy mi történt addig velük. Aztán hirtelen megérkezett a másik két fiú is a királytól, és kényelmesen elhelyezkedtek a még megmaradt kétszemélyes kis kanapén. Egy darabig csendben figyeltek és hallgatták társaik beszámolóját, érzéseiket aztán a Leader hirtelen felült fekvő helyzetéből, így elérve, hogy a többiek rá figyeljenek a hirtelen mozdulat hatására.
- Mi történt Monster, minden ok? - kérdezi nagyokat pislogva Jin.
- Apám szabad utat adott nekem és van egy tervem, amivel talán anyámat is megtalálhatnánk.
- Hallgatunk. - lelkesült föl azonnal a kis Maknae és közelebb csúszott a beszélőhöz.
- Szóval arra gondoltam, hogy mivel mi négyen már átváltoztunk egy kis akcióba fogunk kezdeni, míg ti próbáltok a lehető leghamarabb átváltozni.
- Nekem nem tetszik ez a magán akciós dolog... Mi lesz, ha elkapnak titeket? - kezd el aggódni Jin teljesen jogosan.
- Mivel mi Sugával lassúak vagyunk. - néz Hopera szúrós tekintettel, mert ő mondogatja mindig nekik táncpróba közben. - Ezért majd a kilencvenötös duó fog jobban belemászni a dolgokba, mi majd csak figyeljük őket kicsit hátrébb.
- De ha ez az igazság. - vigyorog Sugáékra játékosan. - Amúgy biztos, hogy nem túl veszélyes ez? - kezd el azonnal aggódni Hope is.
- Ne aggódjatok, már vámpír vagyok, gyors és erős. V pedig tünde olyan kicsivé tud átváltozni, ha akar, mint egy kisegér. Nem lesz baj, ne aggódjatok már. - vigyorog Jimin.
- Mondjuk, én benne vagyok, minél hamarabb békességet akarok. Túl fárasztó ez az egész. - terül ki Suga Rapmon ölében.
- Rendben. Akkor holnap mikor felkelünk, ez lesz az első dolgunk. - bólint párat a Leader megerősítés képen.
- Oksi, akkor addig mi mit csináljunk? - kérdezi Kook nagy szemekkel.
- Pihenjünk tovább és beszélgessünk. - ajánlja fel V mosolyogva.


Másnap reggel helyett délelőtt indultak akciózni, ugyanis a fiatalok nem nagyon akartak felkelni, így muszáj volt megvárniuk mire kialudják magukat, hiszen az sose hátrány, ha kipihenten kelnek fel. Jin mint mindig már hajnalban fent kukorékolt, ezért Rapmon tudott neki szólni, hogy most indulnak és vigyázzon a két fiúra továbbra is. Mikor sikeresen összeszedelődzködtek elindultak a sötét oldal felé, majd átváltoztak. Rapmon ismertette a tervet, ami a következő volt; V alapból kicsi tündévé alakul át és megbújik Jimin zsebében, míg ő amilyen gyorsan csak tud, megkeresi a főhadiszállásukat. Mikor megvan, valahova elbújik és akkor lép akcióba Tae. Kicsi termete miatt nem fogják észrevenni, főleg ha még repül is, így kiderítheti a tervüket és még azt is, hogy hol van Rapmon Édesanyja. Természetesen addig Sugáék messziről fogják figyelni, hogy le ne bukjanak, illetve majd egy olyan varázslatot fog mondani Monster, amivel tudnak majd kommunikálni és vész esetén majd riadóztatják a fiúkat. Miután ezt szépen megbeszélték és letisztázták az esetleges kérdéseket, el is kezdődött az akció. Jimin olyan gyorsan futott, hogy biztos kiakadt volna a trafi mérője is. Nem, hogy emberi szem nem láthatta, de még varázslénynek is nehezen lett volna észrevehető. Profi akadályfutók is megirigyelték volna, ahogyan a fák között szlalomozott a kidőlt farönkök, sziklák között, ahogy ugrált. Eközben szerencsétlen V úgy érezhette magát a kicsiny zsebben mintha éppen hullámvasúton lett volna. Persze a cél érdekében kibírta, de mikor Jimin megtalálta a barlangbejáratot azért eléggé megkönnyebbült. Azonnal leadták a drótot Sugáéknak, akik egy hatalmas bokor mögé bújtak. Azért azt a helyet választották, mert közel van a fényes oldalhoz, ezért a gonoszok nem nagyon merészkednek még oda. A leader kiadta a parancsot és megkezdődhetett a második fázis, most Tae következik. Berepült a barlangba és szigorúan csak felül, nehogy valaki meglássa. Aztán egyszer csak a homályos járatok után egy nagyobb fénycsóvát pillantott meg, ezért gyorsan odarepült, ám ami a szeme elé tárult, még ő sem hitte el. Egy hatalmas nagy terem volt tele gonosz varázslényekkel, akik egykor jók voltak. Rengetegen voltak, mindenféle lény. Ám egyből kiszúrta, hogy ki a vezető, mivel éppen középen állt és mindenki más körül állta, valószínűleg valamilyen tervet ismertethetett, de sajnos ahhoz közelebb kellett volna mennie V nek, ám nem kockáztathatott, így inkább beszámolt Rapmonéknak, hogy mit is lát pontosan.
- Rendben, értettük, és nem látsz esetleg valami börtönszerűséget? - kérdezi Namjoon, mert minél hamarabb meg akarja találni édesanyját és kiszabadítani.
- Őőőő.. - néz körbe V – Nem, semmi ilyesmit nem látok, a másik meg az, hogy nem igazán emlékszem rá hogyan is néz ki. - rázza meg a fejét, mert ilyenkor igazán rossz, hogy feledékeny.
- Ah, ez most komoly? Jimin gyere, ide megmutatjuk a képet aztán te is nézz körül odabent. - szól bele Suga is, mert már kezd ő is kicsit ideges lenni, amiért sokáig tart ez az egész felderítés.
- Értettem. - mondja Chimchim és már ott is volt a Hyungjainál.
Jól megfigyelte a képet, majd rohant is Tae-hoz, természetesen nagyon óvatosan, ne ogy bárki is észrevegye. Ám erre szerencsére nem került sor, mivel mindenki egy terembe tömörült így nem is nagyon rohangált senki a járatokban. De ha még is maximum egy erősebb széllökéshez tudta volna hasonlítani, amikor elviharzott mellettük.
-Jesszus, jó sokan vannak. - kerekedik ki a fiú szeme, mikor meglátta azt a sok lényt.

- Ja, de én tényleg nem látok semmilyen kalitkát vagy börtönt, se semmilyen elkerítőt

ahol az anyukája lenne. - nézelődik folyamatosan V.
- Na, majd mindjárt, várjál. - néz körül ő is majd megböki társát, hogy figyeljen rá. - Ki az ott középen? - mutat a fekete csuklyás lényre.
- Valószínűleg a vezető, mert ő dumál, csak nem tudom mit, mert nem hallom, de mindenki rá koncentrál azért következtetek erre. - von vállat.
Aztán középen lévő lény hirtelen leveszi a csuklyát magáról és úgy kezd még nagyobb beszédbe, ám ekkor Jiminnek kikerekednek a szemei és teljesen lefagy. Szerencsétlen társa nem is tudta mit csináljon csak szólt Sugáéknak, hogy valami baj van, nem mozog, ledermedt, most mit csináljon.
- Közelebb megyünk, a barlanghoz próbáld meg valahogy kirángatni onnan. - szólt az utasítás.

*                       *                   * JUNGKOOK POV *                     *                       *

Mikor reggel felkeltem, akkor már csak én voltam az ágyban. Két Hyungom már réges-régen kukorékoltak, már csak abból is gondolom, mert dél volt, ahogy az órára pillantottam. Amióta kaptunk szünetet, megállás nélkül csak aludnék. Sőt alszok is, mindig délben kelek fel és délután egy órát még minimum alszok. De senki nem szól érte, hiszen tudják, hogy mikor tehetjük, akkor tegyük is meg. Lassan elkészültem, és lementem a nappaliba ahol éppen Hoseok és Jin beszélgettek. Mikor megláttak azonnal odafutottak hozzám és elkezdtek ölelgetni. Nem tudtam mire vélni ezt, hiszen ilyenre még nem volt példa, de természetesen azért visszaöleltem őket, mert igazán jól esett ez a reggeli szeretet bomba.
- Jó reggelt nektek is. - pislogok még mindig félig az álmosságtól, félig a támadástól.
- Örülünk hogy felkeltél pici Kook. Na, most már kialudtad magad rendesen? Jössz segíteni nekünk kaját csinálni? – kezd el bombázni J-Hope a kérdéseivel.
- JinHyung, mi történt Hopival? Mi ez az egész? - értetlenkedtem.
- Sugáék elmentek a bevetésre és mi csak nagyon aggódunk értük, hogy minden rendben legyen velük. És érted is aggódunk, nehogy valami történjen veled is, míg nem változol át. Ezért kicsit túl pörgött hisz tudod milyen kis aggódó. - mosolyog rám kedvesen.
- Hm, hát jó, így már értem. De nem kell félteni, nem lesz bajom, kivételesen nem fogom beleütni az orrom. - megerősítés képen bólogattam párat.
- Helyes, nagyon helyes, a pici nózidnak nem eshet baja. - kezdte el nyomkodni az orrom J-Hope.
- De ha nem bánjátok, én inkább most kimennék kicsit a levegőre. Itt eléggé meleg van. – kezdtem el legyezni magam.
- Rendben, de légy óvatos jó?
- Értettem Jin Hyung. – küldtem nekik egy nyugodt mosolyt aztán kiindultam volna ha Hopi nem kezd el megint ölelgetni.
Miután nagy nehezen levakartam magamról Hyungot, úgy döntöttem a kertben kezdem a levegőzést. Megfullasztott ez a nagyon nagy aggódás, a végén még én is elkezdek félni, amit nagyon nem szerettem volna. Persze értékelem én ezt, csak mindig túlzásba viszik. Mindenesetre most jó itt kint a levegőn. Kicsit tudok gondolkozni, nézelődni. Hirtelen azonban beborult az ég és feltámadt a szél. Nem esett az eső, viszont ezek a jelek arra utaltak, hogy nem soká fog, mindenesetre nagy vihar közeledett. Már dörögni és villámlani is elkezdett, ezért gyors léptekkel elindultam a palota felé ám ekkor a semmiből egy hatalmas golyószerű valami villámcsapásként zuhant le mellettem, amitől én is a földre kerültem és elájultam. Onnan tudom, mert mikor kezdtem nyitogatni a szemem, egy lány aggódó tekintetét láttam magam előtt.
- Kook, ne haragudj, nem pont melletted akartam földet érni. De eléggé nehéz volt irányítanom, túl gyorsan estem. - na első kérdés: ki ez a lány, második kérdés: honnan tudja a nevemet és a harmadik: hogy mi van?
- Öhm semmi baj, csak kicsit meglepődtem a hirtelen ért csapástól és hoppá. - ültem fel és próbáltam felfogni a dolgokat, amikor megláttam a lány szárnyait.
- Várj, segítek. - nyúlt kezemért mosolyogva.
- Nahát, te egy földre szállt angyal vagy.
- Hihi, hát igen Joen vagyok. - mutatkozott be kedvesen. - Én vagyok a te lelki társad ezért tudom a nevedet is. És azért jöttem, mert elérkezettnek láttam az időt, hogy végre te is átváltozz. Csak válaszolva a kérdéseidre. - vigyorog.
Ja ahaaa, mindent értek, tök logikus. Várjunk azt hogy értette, hogy válaszolva minden kérdésemre.
- Ez az egyik képességem, olvasok mások gondolataiban. - mondja, csak úgy mellékesen, mintha nem lenne nagydolog.
- Ah szuper, akkor nem gondolkodok melletted.
- Lehet jobb lesz egyébként, míg ájultan feküdtél átváltoztattalak. A képességeid bármikor tudod használni, erős gyógyító erőd van. A szárnyaidat viszont csak akkor tudod használni, ha valami szép emlékre gondolsz. Ne aggódj, hamar belejössz majd a repülésbe is. - kacsint rám, amitől én teljesen elvörösödtem.
- É-értem. - kezdtem el habogni, mert még is csak sok ez így egyszerre.
- Ne haragudj, hogy ezt most mind így rád zúdítom, de segítened kell. Morella nagyon lassan gyógyul és szükség van a te erődre is, szegény Kim nem bírja egyedül, már kezd gyengülni ő is.
- De ezt nem értem, ebben a birodalomban csak egy gyógyító lény vagy? – kérdezem pislogva.
- Jelen pillanatban igen. Ugyanis a gonoszoknál van a legtöbb lény és ezért vagyunk mi most ilyen kevesen. Gyógyító tündérünk is sok volt, de sajnos őket elkapta a sötétség így most csak Kim van.
- Te nem tudsz gyógyítani?
- Már nem tudok. Sajnos történt egy kisebb balesetem, ami miatt elvesztettem ezt az erőmet. Ezért tudsz csak te segíteni ebben a helyzetben.
- Rendben értettem, akkor vezess oda, kérlek.
Miután Joennel megérkeztünk Kimhez a völgybe, szomorúan láttam mennyi sérült vár a gyógyulásra. A csata nagyon durva lehetett, valószínűleg fel sem tudnám fogni. De ez a látvány azért eléggé lesokkolt. Mikor megláttam Rapmon nővérét, a szívem szorult össze. El sem tudom képzelni, mit érezhet most az apja és az öccse. Na meg persze az anyjuk is fogságban van valahol, ami plusz aggodalom meg a közelgő támadások. Hihetetlen, hogy ilyen megtörtént. Kíváncsi lennék annak a gonosz vezetőnek a történetére, ami miatt ezt tette Nemesisel.
Kim nagyon hálás volt, amiért idejöttem és segítek neki. Elmagyarázott pár dolgot aztán én is elkezdtem a gyógyítást. Ám eszembe jutott, hogy a két Hyungomat meg egyetlen szó nélkül hagytam ott, ráadásul úgy, hogy tisztában vagyok vele mennyire aggódnak. De annyira elvesztettem a fonalat a sok hirtelen jött esemény között, hogy pont rájuk nem gondoltam. Mindenesetre most nem hagyhatok itt mindent, ezért Joent kértem meg, hogy szóljon a fiúknak.

*                    *                * HARMADIK FÉL SZEMSZÖGE *              *              * 

Miután a lány elért a palotához, azonnal a fiúk keresésére indult majd mikor megtalálta őket a szobájukba azonnal bekopogott. Pár perc múlva SeokJin nyitott ajtót, aki le is döbbent a látványtól, hiszen mindenre számított, csak egy lányra nem. Hoseok azonnal haptákba vágta magát majd betessékelték a lányt és érdeklődve nézték vajon mit kereshet itt. Miután szépen lassan érthetően beszámolt a fiúknak, és megnyugtatta őket Kook jól van, most már tud vigyázni magára, nem kell félteni, Hopiék megnyugodtak és már csak abban reménykedtek, hogy Jiminékkel sem fog történni semmi.


V visszaváltozott rendes emberi alakjába, hiszen most attól nem kellett félni, hogy bárki is észreveszi őket. Így nagy nehezen ki tudta rángatni a fiút a barlangból ám még mindig nem tért teljesen magához.
- Jimin mi van, már térj magadhoz így nem tudunk visszavinni ha még járni is alig tudsz. - kezdett el idegeskedni Suga.
- Rapmon. - fordult oda hirtelen a kómás fiú. - Tudom ki a gonoszok vezetője...

 (Sziasztok ahogy ígértem hoztam is Nemesist. Most egy darabig csak ezt fogom írni, de lehet becsúszik néha egy OS :) Jó olvasást ^^ )

Koncertet meg CSINÁLJÁTOK! Rengeteg ember dolgozik rajta, ne pont egy emberen múljon! Tessék make-elni!
My Music Taste K-pop koncert kampány ---> LINK
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány -->LINK
BTS kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK ) 

Nemesis Secret 6. rész~ Élőhalott

- Bassza meg! Most mit csináljuk Jiminnel, tuti hogy ezt nem tudja megoldani V csaja! Mit mondunk majd a családjának?

    -Suga erre is van egy megoldás, méghozzá az, hogyha megtalálja minél hamarabb a lelki társát.

   -Jó és félholt állapotban még is hogy tudná szerencsétlen ezt kivitelezni? – ekkor már nagyon ideges volt, hihetetlenül féltette kisebbik barátját. 

  -Megsebesült, a társa fogja megtalálni őt. Csak abban reménykedek, hogy minél hamarabb. – mondta Monster és felnézett az égre mintha valami isteni ihletre netán csodára várt volna.

 

* * * Dorm betekintés * * *

Pár nap már eltelt mióta hívta őket a Leader, ezért úgy gondolták biztos minden rendben van velük. Bár attól függetlenül még igazán adhatott volna valami kisebb helyzetjelentést, vagy csak szimplán érdeklődhetett volna irántuk, hogy minden rendben zajlik-e náluk. Mivel nem tudtak mit kezdeni ezzel a helyzettel, ráhagyták a vezetőre, ha lesz, valami majd keresi őket. Jobb, ha nem zargatják, biztos rengeteg mindent kell elintéznie. Közben ugye a közös kis lakásukban csak Jin és Hope volt, ugyanis a pici Kook - kihasználva a lehetőséget - elment a szüleihez látogatóba, így még csendesebb volt minden, hiszen a fél társaság Nemesisben volt, a Maknae is távol, ketten pedig nem tudnak olyan nagy hangzavart csinálni. Kivéve amikor Hope már annyira unatkozik, hogy nem tud mit kezdeni magával, és még a tánc sem köti le, elkezd főzni Jin nagy bánatára. Félreértés ne essék, tényleg nagyon finomakat tud főzni ő is, hiszen a legidősebb tagtól már eltanult pár dolgot. Aminek nem örül, az az, amit maga után hagy: a sok mosatlant, az ügyetlenkedéseit, minek következtében elvágja, leforrázza stb. magát, és ha igen szerencsétlen napnak néz elébe, az odaégett kaját, a törött edényeket és az ezekkel együtt járó hangzavart és az igen színes káromkodásokat. Amikor takarít, olyanokat is kidob, illetve összeporszívózik, amit nem kéne, néha még egy-egy fülbevalót, gyűrűt is a kanapé alól, mert sose néz körül, pedig számíthatna rá, hogy tényleg mindenhol van bangtan holmi. Jin pedig úgy van ezzel az egész helyzettel, had dolgozzon csak, addig is csinál valami hasznosat és nem unatkozik egész nap meg idegeskedik. A két fiú éppen elkészítette a reggelit, szerencsére semmilyen testi sérüléssel, bár a cifra szavak használata nem maradt el most se, amikor megjelent az ajtóban JungKook. Hatalmas vigyorral köszönt Hyungjainak és látszott rajta mennyire fel van pörögve és úgy nézett ki, mintha mindenre és mindenkire fel lenne készülve.

- Szia Kookieee!!!! De jó, hogy végre itthon vagy! Annyira csendes volt nélküled a lakás gyere, egyél, és közben mesélj milyen volt szüleidnél! - gyömöszölte oda a kisebbet Hopi és el kezdte nyaggatni, hogy minél hamarabb megtudjon minden apró kis részletet.

- Azért én nem mondanám, hogy olyan csendes volt itt minden. - kuncogott a legidősebb, majd segített bevinni Kook cuccait a szobájába.

Miután sikerült kicsit lecsendesíteni Hopeot belekezdhetett az élménybeszámolójába a Maknae.

- Szóval mikor megérkeztem reggel kilenc körül, akkor az egész család ott volt a házunkban még nagyapáék és az unokatesóim is. - miközben ezt mesélte folyton mosolygott, látszott rajta mennyire hiányoztak már neki és jól esett őket újra látnia - Egész nap játszottunk, beszélgettünk mindenről, majd este kint a kertben sátoroztunk és nyársaltunk finom tengeri herkentyűket. Aztán másnap apa azt mondta, elvisz engem egy ilyen túrára, amiből megtudhatok sok legendát. Ugye eléggé rossz ötletnek találtam az elején, mert ami Mone-al is történt meg minden egyéb, nem nagyon akartam többet tudni erről az egész helyzetről. Aztán mégiscsak elmentem és most már örülök neki nagyon, mert olyan sok dolgot megtudtam komolyan és és és nagyon nagyon érdekes volt minden meg meg meg...

- Kook! Nyugi, értjük, szóval nagyon élvezted és most már nem félsz attól, hogy mi is hamarosan elmegyünk Nemesisbe. Ennek nagyon örülünk. - mosolygott rá biztatóan Jin, tudatva vele, hogy együtt örülnek vele.

- Na, hát nem gondoltam volna, hogy megváltozik a véleményed. Mesélj el nekem mindent róluk! Így biztos én sem fogok annyira félni. – mondta megkönnyebbülve Hope és már fogta is volna meg a kezét, hogy kint a teraszon meg tudják beszélni, amikor megcsörrent a telefon. - Majd én felveszem! – pattant oda Hope, majd minden elegancia nélkül elvágódott. Ennek köszönhetően nevetés tört ki, így mikor beleszólt a telefonba, hangja rekedt és fulladt volt a nevetéstől: Haló? Ah Namjoon mi újság? Képzeld most ért haza Kook és... - aztán hirtelen elhallgatott, majd ledermedt. Arca, ami nevetéstől volt kipirulva, lesápadt, pánikot mutatott, amitől a két fiú nagyon megijedt, ezért Jin gyorsan odarohant hozzá és elvette a telefont.

- Jin vagyok! Mi történt?

- Azonnal elmegyek értetek, nagyon nagy baj van. A gonoszok megtámadtak minket, mi meg még nem voltunk felkészülve, váratlanul ért minket. Jimin éppen haldoklik...Morella a nővérem sincs sokkal jobb állapotban, a többiek csak pár karcolást szenvedtek. Készülődjetek össze, egy óra és ott vagyok.

- Rendben mire ide érsz addigra mi már a kapuban fogunk várni rád.

- Köszönöm Hyung, hogy számíthatok rátok, szia!

- Szia és ez csak természetes. – majd lerakta a telefont és visszafordult a fiúkhoz - Pakoljatok, indulunk Nemesisbe.- adta ki a parancsot Jin, Kook pedig már ugrott is fel, hogy lehozza a bőröndjét, amit még ki se pakolt, és önkéntesen jelentkezett feléleszteni újra J-Hope-ot.

* * * Sötét oldal betekintés * * *

 

- Na, csakhogy végre visszatértetek! Mi tartott ilyen sokáig? Csak nem kifogott rajtatok ez a szedett-vedett társaság?

- Nem Úrnőm, legyőztük őket, ahogy parancsolta!

- Akkor halljam, mi lett a fejlemény? Mostanában vacakol a mindent látó tükröm és nem tudom követni az eseményeket!

- Két súlyos sérült lett, az egyik a királynak a leánya a másik pedig az egyik embergyerek.

- Nagyon jó! Tökéletes! Így kell ezt csinálni! Jöhet a második fázis! HAHAHAHAHAHA.

Vízhangzott a nevetése a sötét barlangba, ami miatt még gonoszabb és félelmetesebbnek hangzott az egész.

* * * Jimin POV * * *

Mindenki felsorakozott egy vonalban, és vártuk a csata kezdetét. Hihetetlen erő sugárzott az arcukon a félelem mellett. Tudtam, hogy én ma nem sokat fogok tudni tenni, segíteni, hiszen csak egy egyszerű halandó vagyok, aki nem sokat ér itt ebben a helyzetben jelen pillanatban. Mondták is nekem, hogy maradjak inkább hátul és próbáljak meg nem meghalni. Hát ez nem igazán jött össze, ugyanis éppen szólni akartam V-nek, hogy segítsen -bár már nem igazán emlékszek tisztán az eseményekre-, így azt vettem észre, hogy sikeresen magamra vontam a Vendigók figyelmét. Ennek hatására elkezdtek felém futni, és bamm, a következő pillanatban a földön fekszek. Ez után már csak annyira emlékszem, hogy Morella felém térdel, és egy hatalmasat ordít, majd elsötétült minden. Na, szóval most az van, hogy tudom nagyon megsérültem, de tuti nem haltam meg, mert még a tudatomnál vagyok és hallom, ahogy Suga beszél hozzám folyamatosan, Rapmon pedig telefonál. Próbálom kinyitni a szemem, megmozdulni, kiabálni, de semmi sem történik. Kezdem azt hinni, hogy tényleg vége lett az életemnek, már a kiskori emlékeimet látom magam előtt, amik melegséggel töltenek el.... De várjunk csak! Én most még nem távozhatok el, nem halhatok meg, addig, amíg nem volt barátnőm, nem láttam a családomat, nem kóstoltam meg minden finom ételt. Aaah muszáj kinyitnom a szemem, Istenem segíts felkelnem! Hát ez most nem jött össze... Sötétséget látok még mindig, viszont már érzékelem a tapintásokat, és mindent hallok, amit körülöttem mondanak, felfogom őket. Ezt haladásnak veszem, szóval az már biztos, hogy élek. Na, akkor már csak várnom kell ééééés… ja. mást jelen pillanatban nem tudok tenni.

- Suga, elmegyek a fiúkért, muszáj nekik is minél hamarabb itt lenniük. Ez már nem játék. Ráadásul azzal sem vagyunk közelebb, hogy megtaláljuk anyámat. Innentől rád bízom Jimint. Két óra múlva jövök.

- Értettem, ne aggódj, nem mozdulok mellőle.

Aztán éreztem, ahogy vélhetőleg Suga felkapott és elindultunk. Pár perccel később már egy ágyban feküdtem, mellettem pedig barátom szorongatta kezemet, várva a csodát. Aztán egy hatalmas nagy csattanással a nyitott ablak és az ajtó becsapódott. Éreztem, ahogy Suga összerezzen mellettem és egy cifra mondatott hallatott. Nem tudom az ijedségtől-e, vagy valami más miatt, de a körülményekhez képest kezdtem jobban érezni magam valamivel. Mikor barátom felállt mellőlem, minden bizonnyal, hogy egy kicsit körbenézzen, minden rendben van-e, felnyögött. Ebben a pillanatban végre kipattantak a szemeim, és ami elém tárult egy kissé megdöbbentett. Az idegen lány éppen szorította barátom nyakát és vészesen közeledett a nyaki ütőeréhez. Mikor kicsit megmozdultam a lány hirtelen rám nézett, majd elmosolyodott, de nem gonoszan, hanem inkább olyan volt mintha megnyugodott volna. Majd egy olyan dolog történt, amit még a legmerészebb álmaimban sem tudtam volna elképzelni, és halála napjáig fogom tudni ezzel zsarolni. Ugyanis a vámpír csajszi legalábbis szerintem az lehet hirtelen megfordította Sugát, ledöntötte, és elkezdte elfenekelni, mint valami kis ötéves óvódást.

- Hála az égnek felébredt, tudod te milyen nehéz volt megtalálnom? Annyira kétségbe voltam esve, hogy ne késsek el. Miért nem tudtál rá jobban vigyázni. Nah nesze.- és a mondata közben folyamatosan ütötte.
Komolyan nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, ezért csak nagy kínszenvedés között elkezdtem nevetni olyan jó ízűen, hogy még a könnyem is kicsordult, félig a fájdalomtól, félig a nevetéstől.

- Hallod haver, nagyon örülök neki, hogy jobban vagy és felkeltél meg minden, de nem állítanád le a kiscsajt?  Ha miatta nem fogok tudni ülni, megkeserülöd! - morgolódott barátom, miközben a lány elengedte -  Na, köszöntem ezt a felemelő érzést én akkor most magatokra is hagylak titeket, addig én beleülök egy kád jégbe lehűteni a seggem. - azzal ki is viharzott a szobából úgy, mint aki most… khm, szóval a lényeg az, hogy viccesen távozott barátom.

Ahogy becsukta maga mögött az ajtót, szembekerültem a lánnyal. Ő csak egy félmosolyt villantott rám, majd egyre jobban közeledett felém. Mondjuk eléggé csinos volt, szép arcú meg minden, de amit az előbb láttam tőle, ki tudja, mit tervez most velem. Lassan lépkedett felém majd egyre jobban közelebb hajolt hozzám. Nagyon dobogott a szívem, ami ebben az esetben nem bizonyult túl szerencsésnek, hiszen mintha neonfények ordibáltak volna az arcomba, hogy VÁMPÍR, és még az óvodás is tudja, hogy vért isznak meg ilyesmi ééééés, ideje ezt abbahagyni. Egy röpke pillanatra tekintetünk találkozott, majd beleharapott a nyakamba. Egy kicsit fájt ugyan, de aztán elöntött valami bizsergető érzés. Eszméletlen volt olyan...

- AAH - nyögtem fel és kezdtem egyre gyorsabban venni a levegőt az élvezettől.

Mikor elvállt a nyakamtól nagy megdöbbenésemre nem fájt semmim és minden sebem begyógyult. Hirtelen kipattantam az ágyból és éreztem, valami megváltozott bennem.

- Úgy tűnik élvezted az átváltozásodat. Minji vagyok a megmentőd és egyben a lelki társad is. - kacsintott rám és elkezdte lenyalni a véremet az ujjairól.

 Maga a látvány, ahogy ott ült és szinte kéjesen nézett fel rám azokkal a szép nagy szemeivel. Nem tudom mitől talán az átalakulástól, de az is lehet, hogy szimplán csak azért, mert férfi vagyok, de nem bírtam magammal. Muszáj volt tudnom neki vajon milyen ízű a vére, annyira beindultam a látványától. Lassan felállt az ágyról, amitől nekem is kezdett felállni, majd megfogtam a kezét összekulcsoltuk ujjainkat, és a fénysebességgel a falhoz nyomtam miközben elkezdtem lágyan harapdálni nyakát. De bizony előjöttek a vámpír ösztöneim, ezért először a nyaki artériájánál kezdtem az ízlelését, majd eljutottam a combjáig ahol nagyon selymes volt a bőre. Mikor meghallottam első nyögéseit tudtam, hogy elértem a célomat. Reflexszerűen az ágyra fektettem, nem csináltam semmit csak figyelgettem a vonásait. Minji belekapaszkodott a nyakamba és követelte a csókot ám nem adtam meg magam ezért csak ott csüngött rajtam, mint valami cuki koala baby. Egyetlen egy húzás kellett csak és már is helyet cseréltünk. Most én voltam alul, de hogy őszinte legyek ezt egyáltalán nem bántam. Lehajolt hozzám és elkezdtek munkálkodni nyelveink, de közben a keze is. Mikor kiszabadította nemességem tudtam mi fog következni ám közbeszóltam.

- Nanana, ilyet nem játszunk. Ugye nem gondoltad komolyan, hogy azokkal a hatalmas HEGYES SZÚRÓS KARCOLÓS fogaiddal majd a szádba fogsz venni. Na, gyere csak ide inkább.

Ezzel visszahúzva őt az újdonsült erőmet firtatgatva sitty-sutty el is tűnt róla a ruha. A meglepő az volt, hogy ugyanebben az időben az én ruháim is eltűntek.

- Most komolyan azt hitted ennyiben hagyom ezt a kis trükködet? - mondta Minji majd el is kezdte harapdálni a száját, ahogy alattam elterülve nézegette kidolgozott testemet.

Azért nekem is volt részem megfigyelni minden apró porcikáját, így azonnal bejáratához helyezkedtem, és minden előkészület nélkül becsusszantam. Na és az volt az a pillanat, amikor már ennyitől is el tudtam volna menni. Emberi szervezet ilyet nem tapasztal földöntúli érzés volt, ami magába kerített. Elkezdtem mozogni és hallottam, ahogy szívünk egy ritmusra ver. Együtt nyögtünk sóhajtoztunk, amikor lépteket és beszélgetést hallottam még kintről a kapuban. Annyira megrémültem, hogy ránk nyitnak, hogy szinte akaratom ellenére a vámpír énem megint előjött és felgyorsítottam, amitől egyszerre feszült meg a hátunk és értünk a csúcsra. Minji is hallotta, amit én ezért gyorsan felöltöztünk, majd egy hosszú elmélyített csók után elköszönt és elsuhant. Mire visszafeküdtem az ágyba, addigra már nyílt az ajtó és Suga dugta be a fejét.

- Egyedül vagy?

- Haver nem tudtál volna úgy egy fél óra múlva jönni esetleg?

- Azt hinné, az ember a vámpírok hamarabb lezavarják, ha már ilyen gyorsak vagytok. - kezdett el grimaszolni.

- Ez, tény miattad hamar le kellett zavarnunk, de ne hogy azt hidd, nem tudjuk ki meg bekapcsolni ezt az ösztönünket.

- Jól van már nah, de akkor, ha már jobban vagy nézd csak meglepiiii!

 ( Vissza tértem a sorozatom következő részével. Bocsánat a nagyobb kihagyásért, de a suli közbeszólt. Viszont most valamelyest már csendesebbek a heteim szerencsére így tudok írni :D  Kommentbe írjátok le nyugodtan véleményeiteket ^^ Jó olvasást! :D )

Levélküldés --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK

Pluszba bejött ugye a kampányunk amivel kicsi hazánkba  tudnánk elhozni a fiúkat :D Természetesen nem garantált a siker, de mindent meg kell próbálnunk, ráadásul az első helyen állunk lehagyva Lisbont ami hatalmas teljesítmény :D Fontos, ha részt veszel benne akkor az IKONra is szavazz kérlek mert ez a két projekt együtt fut!

BTS-link--->BTS LINK
IKON-link--->IKON LINK

My Music Taste csoport linkje ahol minden segítséget és tudnivalót megtaláltok amire csak szükségetek van. Kérdezzétek az ottani adminokat nyugodtan, ha elakadtok, vagy valami nem működik, szívesen segítenek! :D --->CSOPORT LINK

Nemesis Secret 5. rész~ Az első vércsepp

Füst gomolygott a barlangban, a gonoszok vezetője pedig egy tükör előtt állt és nézte a jók gyülekezetét. Mindent látott és tudott a varázstükör segítségével, így semmi nem maradt titok előtte. Tudta a tervet és ismerte a tagokat is.

- Mi lesz a következő lépésünk ó Gonoszsága?- hajolt meg a bizalmasa.

- Hívj össze egy aránylag gyengébb csapatot és mérjük fel a helyzetet. Hamarosan mindent elpusztítunk és miénk lesz Nemesis csakis a miénk!- majd egy sátáni kacajjal felült a trónjára és várta az első hadüzenet végkifejletét.

Harmadik fél szemszög

Suga kora reggel már lent volt a konyhában és nézelődött, melyik ételt kóstolja meg először, amikor az ablakból látta, hogy valami mozog a fák között. Rögtön tudta, ez a barátnője lesz, ezért kiment hozzá, amúgy is azt mondta neki Yoon, hogy mindent el fog neki magyarázni. Miközben közeledett a lányhoz átváltozott félig rókává, majd  egy forró csókkal üdvözölte kedvesét. Természetesen rögtön lehetett látni az érzelmeit a fülén, amit egyáltalán nem tud eltitkolni, ha akarná, még akkor sem. A lány mindent elmagyarázott neki, az erejéről az átalakulásokról és az érzelmet kimutató füléről is, amire saját maga is rájött, ahogy a társai is. Beszélgettek, amíg az egyik őr ki nem szólt Sugának, hogy menjen a nagyterembe, ugyanis a király újra összehívta a gyűlést. Szomorúan váltak el, de tudták hamarosan megint találkozni fognak, ezért szorosan megölelték egymást majd indultak is a saját dolgukra. Mikor leült a helyére, addigra már mindenki ott volt, kivéve Taehyungot. Éppen meg akarta kérdezni merre van, amikor az egyik őr sikeresen be tudta terelni őt a terembe, ám nem nagyon akart ott maradni. Izgett-mozgott, míg nem meg tudta nyugtatni egy kicsit magát, hogy tudjon figyelni a megbeszélésre, hiszen nagyon fontos dologról lehet szó. Konkrétan élet halál harc fogja kezdetét venni nemsoká ezért jobb, ha odafigyel. Mindenki látta rajta a feszültséget, ám amikor pár perc múlva kezdett helyre jönni inkább elkezdték sürgetni a királyt, hogy minél hamarabb megtudják, amit tudniuk kell. Kipakolt a fiúk elé különböző lényekről képeket, akik hajdan még jók voltak, ám mostanra már sajnos a gonosz átvette felettük az irányítást. Elmondta nekik mikre kell odafigyelniük ha, szembetalálkoznak velük és mivel tudják legjobban megvédeni magukat, ám volt egy kisebb bökkenő. Eddig még csak Sugának sikerült átváltoznia, a többiek pedig még csak jelét sem mutatták annak, hogy bármi is megváltozna körülöttük. Mikor mindenről sikerült tájékoztatni a fiúkat kellő alapossággal, Jimin felmordult.

- Tae állj már le! Egész idő alatt zizegtél-mozogtál mintha hangya lenne a gatyádban, mi bajod van? Csak nem félsz?

- Hagyjátok rám, majd én felvillanyozom! - és már emelte is volna fel az ujját, ám társa leállította még éppen időben.

- Suga, az nem lenne megoldás, csak rosszabb lenne, ha megráznád őt. - rémült  meg egy pillanatra a vele szemben ülő társa.

- Srácok nagyon nem érzem jól magam, hallom ahogy dobog a szívem, a fülemben lüktet! Meg fogok zakkanni és mindjárt elájul... - ezzel V le is fordult a székről.

Mindenki ledöbbent ahogy barátjuk a földön feküdt eszméletlenül. Előző nap még semmi baja nem volt most meg minden előjel nélkül ilyet csinál.

- Segítsetek elvinni őt a völgybe, ott van egy kedves nő, aki meg tudja őt gyógyítani, gyógynövényeket termeszt, amik hatásos gyógyszerek mindenféle betegségre. Ő biztosan tud majd segíteni.- mondta Rapmon, azzal már hívta is a hintót, hogy minél hamarabb ott legyenek.

Útközben elkezdtek beszélgetni az ellenségeikről, hogy vajon meg tudnák e védeni magukat az esetleges támadásoktól, míg nem változtak át. Nagyon bíztak benne, hogy nem mostanában fogják megtámadni őket, mert még egyáltalán nem voltak felkészülve a dologra. Igaz, volt már tervük, de abban nem emberek szerepeltek. Most viszont nagyon aggódtak a barátjukért, féltek, hogy talán a környezet teszi ezt vele, ezért még gyorsabb tempóban haladtak a völgy felé, ahol a megmentő már várt rájuk. Amint megérkeztek, Rapmon már szaladt is be a lányhoz. Gyorsan letették V-t a virágokkal teli kis körbe, majd elkezdte megvizsgálni a fiút. Aztán hirtelen odafordult a mindenféle kis üvegcse közé és ijedten nézett vissza a többiekre.

- Szükségem lenne egy anapneora, aloeverával kell összekavarnom ahhoz, hogy fel tudjam ébreszteni.

- Nem gond, majd mi hozunk neked, merre találjuk? - kérdezte Jimin tettre készen.

- A sötét oldalon... igaz nem teljesen a közepén, ha nem a szélén, de akkor is be kell, hogy menjetek oda, hogy tudjatok nekem szerezni.

- Rendben van akkor majd én és Suga elmegyünk érte! Jimin, rád most itt lesz szükség, hogy védd őket az esetleges betolakodóktól.

Azzal neki iramodtak és már ott is voltak a sötét oldalon, feltűnés nélkül hála Rapmon láthatatlanná tévő varázslata miatt. Gyorsan teletöltötték kulacsaikat és már indulta kis volna vissza, amikor hangot hallottak a bokrok mögül.

- Hát ez remek, miért mi vagyunk az "aránylag gyengébb" csapat? Simán ki tudnánk végezni őket erősítés nélkül is. - háborgott az egyik lény.

- Tudod milyen az a banya... a fejébe szállt a hatalomvágy. Ha annyira akarja, miért nem egyedül szerzi meg és miért minket csicskáztat?

- Mindegy essünk túl rajta gyorsan és gyengítsük meg az így is béna védelmüket.

Azzal el is tűntek. Monsterék idegesen néztek össze és iparkodtak kijutni a világosba.

- Basszus ezt nem hiszem el, komolyan megtörtént a baj, amitől eddig is nagyon féltünk! Yoongi változz át rókává és amilyen gyorsan csak tudsz  rohanj odaadni az italt, hogy Tae felépülhessen, én addig visszamegyek és szólok apámnak, hogy riadóztasson mindenkit!

Azzal Suga el is indult nem törődve semmivel, még azzal sem, hogy át kellett vágni a mocsáron és a sok bogáncson, ami beleragadt a bundájába. Nem érdekelte, hiszen az egyik legjobb barátja bajban volt és csak az ő segítségére számíthatott. Tudta minden perc számít, és ha nem siet, hanem fennakad minden pici problémán, akár késő is lehet. Amint visszaért a völgyhöz és Jimin meglátta, azonnal elvette tőle a fiolát és azon nyomban oda is adta a tündérnek, aki hozzá is fogott a varázsital kotyvasztásához. Eközben Rapmonster sietősen visszatért a palotához és pont összefutott apjával a bejáratnál.

        -Apám hatalmas nagy baj van az előbb voltunk a sötét oldalon és…

     A király mintha meg se hallotta volna első szavait, csak arra tudott gondolni, hogy a fia és a barátai a sötét oldalon, voltak egyedül, védelem nélkül és meg se várva mondandóját, a szavába vágott.

 

     - Még is mi a fenét kerestetek ti ott?! Nagyon veszélyes, és ha észrevettek volna titeket, akkor nagyobb baj is lehetett volna! Fiam, elment az eszed?!!

       -De kérlek, had fejezzem be! Szóval igen, elmentünk, mert Tae-nak kellett onnan egy összetevő ahhoz, hogy meggyógyítsuk, na de nem ez a lényeg, ha nem az hogy összefutottunk a vezér szolgálóival éééés támadást indítanak ellenünk, MA! Azt mondták, fel akarják mérni az erőinket, ezért csak egy gyengébb csapatot fognak ránk küldeni, de nem hiszem, hogy készen állnánk rá. Apa, most mit csináljunk?! - Ennek hallatára a király elsápadt, úgy válaszolt fiának.

       -Ez szörnyű… de úgy tűnik nincs más választásunk… szólok, pár varázslénynek hátha tudnak segíteni, ugyanis rengetegen most fejlesztik az erejüket és ilyenkor a leggyengébbek tehát nagyon kevesen leszünk, de ha tényleg gyengébb csapatot küld most ellenünk, talán nem lesz semmi baj.

Ezzel el is kezdték szervezni a védelmet, amiben a fia segítségét is kérte, ami hatalmas megtiszteltetés volt számára, hiszen ilyen még nem volt. A királyon szabályszerűen eluralkodott a pánik. Nem tudta mi tévő legyen, hiszen már az is éppen elég sorscsapás számukra, hogy a feleségét elrabolták, most meg még ez a támadás is a nyakukba került. Ugyanakkor erősnek kellett mutatnia magát és ezzel együtt magát is próbálta meggyőzni, hogy nem lesz, semmi gond az idő majd mindent megold. Monster úgy érezte, valami elkezdődött, ami nem feltétlenül jelent jót.

A lány kiküldte a fiúkat a kis barlangból, had tudjon nyugodtan gyógyítani és megkérte őket, hogy menjenek vissza a palotába, hátha tudnak majd valamit segíteni, addig ő majd meggyógyítja a barátjukat és nem kell majd miatta aggódniuk, hiszen jó kezekben lesz. Miután elkészült a varázsital és sikerült megitatnia vele a fiút,  ébredezni kezdett, amitől a lány lelke teljesen megnyugodott, hogy hatott a szer. Taehyung elkezdett ébredezni és valami melegséget érzett, illetve nyugalmat, mintha rá talált volna lelki békéjére. Már nem érezte magát rosszul, nem szorongott és még kicsit kótyagos volt ugyan, de úgy érezte, tud kommunikálni ezért szépen felült.

       -Ah, nagyon szépen köszönöm, hogy megmentettél, V vagyok. – mosolygott a lányra.

    -Igazán nincs mit, nagyon megijedtem mikor megláttam, hogy pont téged hoznak ide. Azt reméltem majd barangolás közben bukkansz rá a kis helyemre, de nagyon örülök, hogy már minden rendben veled. Kim vagyok.

       -Nos, igen én is inkább másképp találkoztam volna veled, de örülök, hogy megismerhettelek.

-          -Jut, eszembe a barátaid a palotában vannak, szervezik a védelmet a közelgő csatára és mivel ennyire sürgetett az idő, úgy döntöttem segítek neked átváltozni, remélem nem gond.

-          -M-már, mint mi?- V teljesen összezavarodott ettől a mondattól, nem értette a helyzetet aztán eszébe jutott Suga sztorija, amit megosztott velük és kezdett neki összeállni a kép. – Akkor te most az én…

   -    Igen Én vagyok a te lelki társad. Valószínűleg ez okozhatta nálad ezt a rohamot, mert távol voltunk egymástól, viszont a tested már készen állt az átalakulásra. Nagyon sürget az idő, ezért gyorsan elmondom, amit tudnod kell. Szóval te egy tündér vagy, most már kicsivé tudsz zsugorodni és olyankor kis szárnyad is lesz, viszont ha nem változol át, akkor is fogsz tudni kommunikálni az állatokkal illetve a növényekkel. Ah, adok neked egy nyakláncot, amibe már előkészítettem egy kis gyógynövényt, amiből elég egy picit enned, hogy át tudj alakulni.

      - Rendben, ígérem, amint tudok, visszatérek hozzád…- majd amilyen szorosan csak tudta megölelte Kimet és egy hosszú szerelmes puszit nyomott a homlokára. Ezzel a bizalmat és a szeretetet jelképezve.

Kicsit szomorúan, ugyan de újult erővel indult vissza, hogy ő is végre tudjon segíteni a többieknek. Mire visszaért addigra már mindenki harcra készült és csak rá vártak. Mindannyian megkönnyebbültek mikor meglátták őt és boldogan vették észre, hogy semmi baja nem volt már, sőt még erőt is kapott, amit sajnos még nem nagyon tud használni viszont átalakulni át, tud, így el is küldték őt kémkedni, hogy tájékoztassa őket, merre jár a gonosz csapat, mennyien jönnek és milyen lények. Pár perc múlva vissza is tért Tae, de nagyon meg volt ijedve. 

      -  Mi az, mi a baj, mondjad, kik jönnek!- sürgette őt Morella mert már nagyon túl akart rajta lenni és reménykedett benne, talán még foglyot is el tud kapni, kiszedni belőle hova vitték el az édesanyját.

      -  Nem tudom a nevüket, elfelejtettem, de nagyon csúnyák hatalmas karmaik vannak, és óh, megvan, úgy néznek ki, mint Szmeagol a Gyűrűk Urából, az a patkányszerű valami.

      - Azok vendigók és ez a gyenge csapat mi? Hát rohadt jó.. Srácok nagyon figyeljetek, ne engedjétek, hogy a közeletekbe férkőzzenek, könnyen le tudják el tudják vágni a nyakatokat a karmaikkal.  Mindenki legyen nagyon óvatos, Rapmonnal dupla védelmet varázsoltunk rátok így kicsit nehezebben fognak tudni majd megsebezni titeket, de így is nagyon legyetek résen rendben? Készüljetek fel, mindjárt itt lesznek!

Morella hihetetlen vakmerőséggel állt az első csata előtt, ami becsületre méltó. Igaz csak egy varázsló, de egy igazi amazon. Rapmon büszke volt, hogy egy ilyen nővérrel áldotta meg a sors és eldicsekedhet a barátainak is, de ugyanakkor nagyon is féltette őt. Mindenki vas feszültséggel figyelt és koncentrált, hogy összeszedje minden erejét illetve bátorságát. Majd megjelent a vendigóval álló csapat előttük. A csata, amilyen gyorsan elkezdődött, olyan gyorsan véget is ért. Hihetetlen pusztítást végeztek azok az undorító lények és rengeteg sebesültet is hagytak maguk mögött. Tisztában volt vele a király, hogy ezt a csatát most el fogják veszíteni, hiszen nem készültek ilyen kellemetlen meglepetésekre. Sajnos nem bizonyult erősnek a mágia, amit a két testvér használt Jiminnél, így az egyik hátulról rátámadt és súlyosan megsebesítette, szinte életjelet is alig mutatott. A másik nagyobb áldozat pedig Morella volt. Többen is rá támadtak, mondhatni csapatban, mivel az ellenség túlerőben volt, nem tudták megvédeni őt így a rengeteg mély karmolás mellett a nyakát és a tüdejét is megcélozták. Sugának és a királynak nagy nehézségek árán sikerült megölnie a lányra támadó vendigókat és ezzel sikeresen el is űzték a megmaradt lényeket. 

    - Morellát azonnal el kell vinnünk Kim-hez! Tae számítunk rád! – Namyoon látta a fiún, hogy nagyon meg van szeppenve és attól félt, talán nem fog odaérni időben. – Ne aggódj a testvérem erős lány, nem lesz semmi gond.

    -Rendben, máris indulok! – majd felültették a thesztrálra és az újdonsült erejével szépen tudta irányítani, hogy merre is menjenek.

      Suga bicegve keresgélte társát a nagy kavarodásban, és ijedségben mikor az egyik fa tövében találta meg tiszta véresen és eszméletlenül. Nem bírt uralkodni érzelmein, maga a látvány a súly, ami abban a pillanatban rá nehezedett… egyszerűen nem bírta feldolgozni így eleredtek fájdalmas könnyei. Szomorúan és tétlenül nézte fiatalabb társát és azon gondolkozott vajon hogyan is történhetett mindez mondhatni egyik napról a másikra. Miközben küszködött könnyeivel és próbálta visszatartani megjelent mellette a leader.

    - Bassza meg! Most mit csináljuk Jiminnel, tuti hogy ezt nem tudja megoldani V csaja! Mit mondunk majd a családjának?

    -Suga erre is van egy megoldás, méghozzá az, hogyha megtalálja minél hamarabb a lelki társát.

   -Jó és félholt állapotban még is hogy tudná szerencsétlen ezt kivitelezni? – ekkor már nagyon ideges volt, hihetetlenül féltette kisebbik barátját. 

  -Megsebesült, a társa fogja megtalálni őt. Csak abban reménykedek, hogy minél hamarabb. – mondta Monster és felnézett az égre mintha valami isteni ihletre netán csodára várt volna.

 j

      (Nyugodtan kommenteljetek, szívesen fogadom a véleményeteket! Csak bátran! :D )

 Pszt! Yaoi. Olvasni és képet fejteni, meg kommentelni. --> LINK
Levélküldés --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK
Bangtan Boys Hungary kérdőíves nyereményjátéka. --->LINK