Nemesis Secret 6. rész~ Élőhalott

- Bassza meg! Most mit csináljuk Jiminnel, tuti hogy ezt nem tudja megoldani V csaja! Mit mondunk majd a családjának?

    -Suga erre is van egy megoldás, méghozzá az, hogyha megtalálja minél hamarabb a lelki társát.

   -Jó és félholt állapotban még is hogy tudná szerencsétlen ezt kivitelezni? – ekkor már nagyon ideges volt, hihetetlenül féltette kisebbik barátját. 

  -Megsebesült, a társa fogja megtalálni őt. Csak abban reménykedek, hogy minél hamarabb. – mondta Monster és felnézett az égre mintha valami isteni ihletre netán csodára várt volna.

 

* * * Dorm betekintés * * *

Pár nap már eltelt mióta hívta őket a Leader, ezért úgy gondolták biztos minden rendben van velük. Bár attól függetlenül még igazán adhatott volna valami kisebb helyzetjelentést, vagy csak szimplán érdeklődhetett volna irántuk, hogy minden rendben zajlik-e náluk. Mivel nem tudtak mit kezdeni ezzel a helyzettel, ráhagyták a vezetőre, ha lesz, valami majd keresi őket. Jobb, ha nem zargatják, biztos rengeteg mindent kell elintéznie. Közben ugye a közös kis lakásukban csak Jin és Hope volt, ugyanis a pici Kook - kihasználva a lehetőséget - elment a szüleihez látogatóba, így még csendesebb volt minden, hiszen a fél társaság Nemesisben volt, a Maknae is távol, ketten pedig nem tudnak olyan nagy hangzavart csinálni. Kivéve amikor Hope már annyira unatkozik, hogy nem tud mit kezdeni magával, és még a tánc sem köti le, elkezd főzni Jin nagy bánatára. Félreértés ne essék, tényleg nagyon finomakat tud főzni ő is, hiszen a legidősebb tagtól már eltanult pár dolgot. Aminek nem örül, az az, amit maga után hagy: a sok mosatlant, az ügyetlenkedéseit, minek következtében elvágja, leforrázza stb. magát, és ha igen szerencsétlen napnak néz elébe, az odaégett kaját, a törött edényeket és az ezekkel együtt járó hangzavart és az igen színes káromkodásokat. Amikor takarít, olyanokat is kidob, illetve összeporszívózik, amit nem kéne, néha még egy-egy fülbevalót, gyűrűt is a kanapé alól, mert sose néz körül, pedig számíthatna rá, hogy tényleg mindenhol van bangtan holmi. Jin pedig úgy van ezzel az egész helyzettel, had dolgozzon csak, addig is csinál valami hasznosat és nem unatkozik egész nap meg idegeskedik. A két fiú éppen elkészítette a reggelit, szerencsére semmilyen testi sérüléssel, bár a cifra szavak használata nem maradt el most se, amikor megjelent az ajtóban JungKook. Hatalmas vigyorral köszönt Hyungjainak és látszott rajta mennyire fel van pörögve és úgy nézett ki, mintha mindenre és mindenkire fel lenne készülve.

- Szia Kookieee!!!! De jó, hogy végre itthon vagy! Annyira csendes volt nélküled a lakás gyere, egyél, és közben mesélj milyen volt szüleidnél! - gyömöszölte oda a kisebbet Hopi és el kezdte nyaggatni, hogy minél hamarabb megtudjon minden apró kis részletet.

- Azért én nem mondanám, hogy olyan csendes volt itt minden. - kuncogott a legidősebb, majd segített bevinni Kook cuccait a szobájába.

Miután sikerült kicsit lecsendesíteni Hopeot belekezdhetett az élménybeszámolójába a Maknae.

- Szóval mikor megérkeztem reggel kilenc körül, akkor az egész család ott volt a házunkban még nagyapáék és az unokatesóim is. - miközben ezt mesélte folyton mosolygott, látszott rajta mennyire hiányoztak már neki és jól esett őket újra látnia - Egész nap játszottunk, beszélgettünk mindenről, majd este kint a kertben sátoroztunk és nyársaltunk finom tengeri herkentyűket. Aztán másnap apa azt mondta, elvisz engem egy ilyen túrára, amiből megtudhatok sok legendát. Ugye eléggé rossz ötletnek találtam az elején, mert ami Mone-al is történt meg minden egyéb, nem nagyon akartam többet tudni erről az egész helyzetről. Aztán mégiscsak elmentem és most már örülök neki nagyon, mert olyan sok dolgot megtudtam komolyan és és és nagyon nagyon érdekes volt minden meg meg meg...

- Kook! Nyugi, értjük, szóval nagyon élvezted és most már nem félsz attól, hogy mi is hamarosan elmegyünk Nemesisbe. Ennek nagyon örülünk. - mosolygott rá biztatóan Jin, tudatva vele, hogy együtt örülnek vele.

- Na, hát nem gondoltam volna, hogy megváltozik a véleményed. Mesélj el nekem mindent róluk! Így biztos én sem fogok annyira félni. – mondta megkönnyebbülve Hope és már fogta is volna meg a kezét, hogy kint a teraszon meg tudják beszélni, amikor megcsörrent a telefon. - Majd én felveszem! – pattant oda Hope, majd minden elegancia nélkül elvágódott. Ennek köszönhetően nevetés tört ki, így mikor beleszólt a telefonba, hangja rekedt és fulladt volt a nevetéstől: Haló? Ah Namjoon mi újság? Képzeld most ért haza Kook és... - aztán hirtelen elhallgatott, majd ledermedt. Arca, ami nevetéstől volt kipirulva, lesápadt, pánikot mutatott, amitől a két fiú nagyon megijedt, ezért Jin gyorsan odarohant hozzá és elvette a telefont.

- Jin vagyok! Mi történt?

- Azonnal elmegyek értetek, nagyon nagy baj van. A gonoszok megtámadtak minket, mi meg még nem voltunk felkészülve, váratlanul ért minket. Jimin éppen haldoklik...Morella a nővérem sincs sokkal jobb állapotban, a többiek csak pár karcolást szenvedtek. Készülődjetek össze, egy óra és ott vagyok.

- Rendben mire ide érsz addigra mi már a kapuban fogunk várni rád.

- Köszönöm Hyung, hogy számíthatok rátok, szia!

- Szia és ez csak természetes. – majd lerakta a telefont és visszafordult a fiúkhoz - Pakoljatok, indulunk Nemesisbe.- adta ki a parancsot Jin, Kook pedig már ugrott is fel, hogy lehozza a bőröndjét, amit még ki se pakolt, és önkéntesen jelentkezett feléleszteni újra J-Hope-ot.

* * * Sötét oldal betekintés * * *

 

- Na, csakhogy végre visszatértetek! Mi tartott ilyen sokáig? Csak nem kifogott rajtatok ez a szedett-vedett társaság?

- Nem Úrnőm, legyőztük őket, ahogy parancsolta!

- Akkor halljam, mi lett a fejlemény? Mostanában vacakol a mindent látó tükröm és nem tudom követni az eseményeket!

- Két súlyos sérült lett, az egyik a királynak a leánya a másik pedig az egyik embergyerek.

- Nagyon jó! Tökéletes! Így kell ezt csinálni! Jöhet a második fázis! HAHAHAHAHAHA.

Vízhangzott a nevetése a sötét barlangba, ami miatt még gonoszabb és félelmetesebbnek hangzott az egész.

* * * Jimin POV * * *

Mindenki felsorakozott egy vonalban, és vártuk a csata kezdetét. Hihetetlen erő sugárzott az arcukon a félelem mellett. Tudtam, hogy én ma nem sokat fogok tudni tenni, segíteni, hiszen csak egy egyszerű halandó vagyok, aki nem sokat ér itt ebben a helyzetben jelen pillanatban. Mondták is nekem, hogy maradjak inkább hátul és próbáljak meg nem meghalni. Hát ez nem igazán jött össze, ugyanis éppen szólni akartam V-nek, hogy segítsen -bár már nem igazán emlékszek tisztán az eseményekre-, így azt vettem észre, hogy sikeresen magamra vontam a Vendigók figyelmét. Ennek hatására elkezdtek felém futni, és bamm, a következő pillanatban a földön fekszek. Ez után már csak annyira emlékszem, hogy Morella felém térdel, és egy hatalmasat ordít, majd elsötétült minden. Na, szóval most az van, hogy tudom nagyon megsérültem, de tuti nem haltam meg, mert még a tudatomnál vagyok és hallom, ahogy Suga beszél hozzám folyamatosan, Rapmon pedig telefonál. Próbálom kinyitni a szemem, megmozdulni, kiabálni, de semmi sem történik. Kezdem azt hinni, hogy tényleg vége lett az életemnek, már a kiskori emlékeimet látom magam előtt, amik melegséggel töltenek el.... De várjunk csak! Én most még nem távozhatok el, nem halhatok meg, addig, amíg nem volt barátnőm, nem láttam a családomat, nem kóstoltam meg minden finom ételt. Aaah muszáj kinyitnom a szemem, Istenem segíts felkelnem! Hát ez most nem jött össze... Sötétséget látok még mindig, viszont már érzékelem a tapintásokat, és mindent hallok, amit körülöttem mondanak, felfogom őket. Ezt haladásnak veszem, szóval az már biztos, hogy élek. Na, akkor már csak várnom kell ééééés… ja. mást jelen pillanatban nem tudok tenni.

- Suga, elmegyek a fiúkért, muszáj nekik is minél hamarabb itt lenniük. Ez már nem játék. Ráadásul azzal sem vagyunk közelebb, hogy megtaláljuk anyámat. Innentől rád bízom Jimint. Két óra múlva jövök.

- Értettem, ne aggódj, nem mozdulok mellőle.

Aztán éreztem, ahogy vélhetőleg Suga felkapott és elindultunk. Pár perccel később már egy ágyban feküdtem, mellettem pedig barátom szorongatta kezemet, várva a csodát. Aztán egy hatalmas nagy csattanással a nyitott ablak és az ajtó becsapódott. Éreztem, ahogy Suga összerezzen mellettem és egy cifra mondatott hallatott. Nem tudom az ijedségtől-e, vagy valami más miatt, de a körülményekhez képest kezdtem jobban érezni magam valamivel. Mikor barátom felállt mellőlem, minden bizonnyal, hogy egy kicsit körbenézzen, minden rendben van-e, felnyögött. Ebben a pillanatban végre kipattantak a szemeim, és ami elém tárult egy kissé megdöbbentett. Az idegen lány éppen szorította barátom nyakát és vészesen közeledett a nyaki ütőeréhez. Mikor kicsit megmozdultam a lány hirtelen rám nézett, majd elmosolyodott, de nem gonoszan, hanem inkább olyan volt mintha megnyugodott volna. Majd egy olyan dolog történt, amit még a legmerészebb álmaimban sem tudtam volna elképzelni, és halála napjáig fogom tudni ezzel zsarolni. Ugyanis a vámpír csajszi legalábbis szerintem az lehet hirtelen megfordította Sugát, ledöntötte, és elkezdte elfenekelni, mint valami kis ötéves óvódást.

- Hála az égnek felébredt, tudod te milyen nehéz volt megtalálnom? Annyira kétségbe voltam esve, hogy ne késsek el. Miért nem tudtál rá jobban vigyázni. Nah nesze.- és a mondata közben folyamatosan ütötte.
Komolyan nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, ezért csak nagy kínszenvedés között elkezdtem nevetni olyan jó ízűen, hogy még a könnyem is kicsordult, félig a fájdalomtól, félig a nevetéstől.

- Hallod haver, nagyon örülök neki, hogy jobban vagy és felkeltél meg minden, de nem állítanád le a kiscsajt?  Ha miatta nem fogok tudni ülni, megkeserülöd! - morgolódott barátom, miközben a lány elengedte -  Na, köszöntem ezt a felemelő érzést én akkor most magatokra is hagylak titeket, addig én beleülök egy kád jégbe lehűteni a seggem. - azzal ki is viharzott a szobából úgy, mint aki most… khm, szóval a lényeg az, hogy viccesen távozott barátom.

Ahogy becsukta maga mögött az ajtót, szembekerültem a lánnyal. Ő csak egy félmosolyt villantott rám, majd egyre jobban közeledett felém. Mondjuk eléggé csinos volt, szép arcú meg minden, de amit az előbb láttam tőle, ki tudja, mit tervez most velem. Lassan lépkedett felém majd egyre jobban közelebb hajolt hozzám. Nagyon dobogott a szívem, ami ebben az esetben nem bizonyult túl szerencsésnek, hiszen mintha neonfények ordibáltak volna az arcomba, hogy VÁMPÍR, és még az óvodás is tudja, hogy vért isznak meg ilyesmi ééééés, ideje ezt abbahagyni. Egy röpke pillanatra tekintetünk találkozott, majd beleharapott a nyakamba. Egy kicsit fájt ugyan, de aztán elöntött valami bizsergető érzés. Eszméletlen volt olyan...

- AAH - nyögtem fel és kezdtem egyre gyorsabban venni a levegőt az élvezettől.

Mikor elvállt a nyakamtól nagy megdöbbenésemre nem fájt semmim és minden sebem begyógyult. Hirtelen kipattantam az ágyból és éreztem, valami megváltozott bennem.

- Úgy tűnik élvezted az átváltozásodat. Minji vagyok a megmentőd és egyben a lelki társad is. - kacsintott rám és elkezdte lenyalni a véremet az ujjairól.

 Maga a látvány, ahogy ott ült és szinte kéjesen nézett fel rám azokkal a szép nagy szemeivel. Nem tudom mitől talán az átalakulástól, de az is lehet, hogy szimplán csak azért, mert férfi vagyok, de nem bírtam magammal. Muszáj volt tudnom neki vajon milyen ízű a vére, annyira beindultam a látványától. Lassan felállt az ágyról, amitől nekem is kezdett felállni, majd megfogtam a kezét összekulcsoltuk ujjainkat, és a fénysebességgel a falhoz nyomtam miközben elkezdtem lágyan harapdálni nyakát. De bizony előjöttek a vámpír ösztöneim, ezért először a nyaki artériájánál kezdtem az ízlelését, majd eljutottam a combjáig ahol nagyon selymes volt a bőre. Mikor meghallottam első nyögéseit tudtam, hogy elértem a célomat. Reflexszerűen az ágyra fektettem, nem csináltam semmit csak figyelgettem a vonásait. Minji belekapaszkodott a nyakamba és követelte a csókot ám nem adtam meg magam ezért csak ott csüngött rajtam, mint valami cuki koala baby. Egyetlen egy húzás kellett csak és már is helyet cseréltünk. Most én voltam alul, de hogy őszinte legyek ezt egyáltalán nem bántam. Lehajolt hozzám és elkezdtek munkálkodni nyelveink, de közben a keze is. Mikor kiszabadította nemességem tudtam mi fog következni ám közbeszóltam.

- Nanana, ilyet nem játszunk. Ugye nem gondoltad komolyan, hogy azokkal a hatalmas HEGYES SZÚRÓS KARCOLÓS fogaiddal majd a szádba fogsz venni. Na, gyere csak ide inkább.

Ezzel visszahúzva őt az újdonsült erőmet firtatgatva sitty-sutty el is tűnt róla a ruha. A meglepő az volt, hogy ugyanebben az időben az én ruháim is eltűntek.

- Most komolyan azt hitted ennyiben hagyom ezt a kis trükködet? - mondta Minji majd el is kezdte harapdálni a száját, ahogy alattam elterülve nézegette kidolgozott testemet.

Azért nekem is volt részem megfigyelni minden apró porcikáját, így azonnal bejáratához helyezkedtem, és minden előkészület nélkül becsusszantam. Na és az volt az a pillanat, amikor már ennyitől is el tudtam volna menni. Emberi szervezet ilyet nem tapasztal földöntúli érzés volt, ami magába kerített. Elkezdtem mozogni és hallottam, ahogy szívünk egy ritmusra ver. Együtt nyögtünk sóhajtoztunk, amikor lépteket és beszélgetést hallottam még kintről a kapuban. Annyira megrémültem, hogy ránk nyitnak, hogy szinte akaratom ellenére a vámpír énem megint előjött és felgyorsítottam, amitől egyszerre feszült meg a hátunk és értünk a csúcsra. Minji is hallotta, amit én ezért gyorsan felöltöztünk, majd egy hosszú elmélyített csók után elköszönt és elsuhant. Mire visszafeküdtem az ágyba, addigra már nyílt az ajtó és Suga dugta be a fejét.

- Egyedül vagy?

- Haver nem tudtál volna úgy egy fél óra múlva jönni esetleg?

- Azt hinné, az ember a vámpírok hamarabb lezavarják, ha már ilyen gyorsak vagytok. - kezdett el grimaszolni.

- Ez, tény miattad hamar le kellett zavarnunk, de ne hogy azt hidd, nem tudjuk ki meg bekapcsolni ezt az ösztönünket.

- Jól van már nah, de akkor, ha már jobban vagy nézd csak meglepiiii!

 ( Vissza tértem a sorozatom következő részével. Bocsánat a nagyobb kihagyásért, de a suli közbeszólt. Viszont most valamelyest már csendesebbek a heteim szerencsére így tudok írni :D  Kommentbe írjátok le nyugodtan véleményeiteket ^^ Jó olvasást! :D )

Levélküldés --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK

Pluszba bejött ugye a kampányunk amivel kicsi hazánkba  tudnánk elhozni a fiúkat :D Természetesen nem garantált a siker, de mindent meg kell próbálnunk, ráadásul az első helyen állunk lehagyva Lisbont ami hatalmas teljesítmény :D Fontos, ha részt veszel benne akkor az IKONra is szavazz kérlek mert ez a két projekt együtt fut!

BTS-link--->BTS LINK
IKON-link--->IKON LINK

My Music Taste csoport linkje ahol minden segítséget és tudnivalót megtaláltok amire csak szükségetek van. Kérdezzétek az ottani adminokat nyugodtan, ha elakadtok, vagy valami nem működik, szívesen segítenek! :D --->CSOPORT LINK