Rap Monster&Amelie 4. rész

-Kezdődik. - jegyezte meg Kook - Kár, hogy nem mehettem le, onnan tuti jobb a kilátás.
-Cssss. Hátha halljuk. - pisszegett le minket Tae és elhallgattunk.
Türelmesen vártunk, míg Aim ki nem lépett a bejáraton két testőrünkkel nyomában, majd meg nem indultak a csajok felé. Vajon békésen le tudják majd rendezni vagy lesz hajtépés? Szerintem ebben a kérdésben két táborra oszlott most csapatunk.

Hatalmas határozott léptekkel haladtak a három lány felé, akik azonnal kiszúrták őket és láthatóan abbahagyták a csevegést, majd tátott szájjal bámulták a félelmetes triót, amint az feléjük közeledett. Aimék falhoz szorították őket, közrefogták a hívatlan vendégeket, testbeszédükből pedig tisztán látszott, nem kedvesen kezdték a beszélgetést. A fiúkkal izgatottan figyeltük az eseményeket, egyik felünk harcra számítva, másik felünk, velem az élen, békében reménykedve, ám mikor az új jövevény bátran lökte meg Aim, az egyetlen nő vállát a testőrük közül, már egyre biztosabbak lettünk benne, hogy ennek nem lesz jó vége. Amelie látványosan mutatta meg pisztolyát egy laza mozdulattal, de a heves ismeretlen nem hátrált meg. Nagy legénynek érezte magát és meg akarta félemlíteni őt, egy ütést kicsikarni, ami indokolatlan, hogy eltávolíthassa az útból, ám nem járt sikerrel. Aim tartotta magát, bár szerintem iszonyatosan felhúzták, de küzdött és ezt nagyon becsültem benne. Láttam már nála kevesebbtől is kiakadó testőrt, így most igazán nagyot nőtt szememben. Társai próbáltak segíteni rajta, az ismeretlen lány hátrébb tolásával, viszont az már nem így gondolta. Végül sikeresen felhúzta önmagát és megtette az első lépést, ezzel bizonyos lehetőségeket adva Aimnek. Elkapta a haját, majdnem kitépte az összeset, mire Amelie egy határozott mozdulattal kitekerte karját és térdre kényszerítette. Ám eddig tartott a másik két lány nyugalma, ugyanis ők is megmozdultak barátjuk védelmére.
-Bunyóóóó! - tapadtunk jobban az ablakra. Érdekelt mindenkit, mi is lesz a vége.
Viszont nem arra számítottunk ami következett. A mi két testőrünk a másik kettő, kevésbé lendületes lányt lefogták és próbálták megnyugtatni őket, azonban kiderült, hogy nem csak hárman vannak. Még jó, hogy Hoseokék nem mentek ki egyedül, mert a lányok felmentésére előszivárgott, Isten tudja honnan, még négy, a célpont pedig egyértelműen Aim volt. Viszont ő nem volt süket, így készült érkezésükre, de hárman már kevésnek bizonyultak a hét támadóval szemben és esélyük sem volt. A srácok próbáltak segíteni, de mint láttam, visszafogták magukat, Amelienek pedig nem sok szabad keze lett. Fegyverüket nem vehették elő, hiszen azzal nem mentek rájuk, így puszta kézzel kellett megvédeniük önmagukat.
-Segítenünk kéne. - ijedt meg Tae.
-Hívjatok rendőrt! - szóltam rá a srácokra és keresni kezdtem mobil.
-Már csörög. - jegyezte meg Suga, mi pedig tovább néztük a lassan életért vívott harcot.
Sajnos a plusz lányok keze már nem volt üres és használták is azt, amijük volt. Az egyik hatalmas táskáját lendítette felé, melyben senki sem volt biztos, hogy apró, jelentéktelen dolgokat tartott. Amelienek túl sok felé kellett egyszerre figyelnie, így az a nyamvadt zsák elérte célját. Bár védekezett, úgy tűnt, nehéz tárgyak voltak benne elrejtve, mert amint kicsit szabad levegőhöz jutott, fejéhez kapott.
-Suga! - kiabáltam barátomra, mert épp darabokra szedték társainkat odalent az utcán.
-Hívták mielőtt kimentek volna. Már úton vannak rég. - vette el fülétől a telefont.
-Az Istenit már, siessenek! - idegeskedtem egyre jobban a történtek miatt.
A testőrjeink nem bírták lefogni a lányokat, mert nem volt náluk ehhez semmi. Csupán annyit tehettek, hogy pontos ütéseket vittek be, amik sokszor a találat után látványos fájdalmat okozott a célpontnak. Lassan ki is dőlt egy-két lány, de fiúknak elegük lett, mikor másodszorra is hozzávágta Aimhez az egyik táskáját, akit újból fejen talált. Mintha a kobakjához közeledő tárgyakat nem akarná figyelembe venni, azért soha nem is tud ellene védekezni. Így mikor másodszorra kapott már nekem is fájó ütést, megingott. Láthatóan eltalált valami fontosabb helyet is, minek hatására egy pillanatra megszédült a fiúknál pedig betelt a pohár. Előkapták pisztolyukat és a lányokra szegezték. Ledobattak velük mindent a földre, majd tárgyaik mellé térdeltették őket, már mint azokat, akik még nem fetrengtek ott, miközben Amelie inkább a betonfal felé orientálódott. Egy pillanatra kapaszkodott csak meg Daniel vállában, aki inkább el akarta kapni, de nem hagyta neki, majd a falnak dőlve fogta fejét. Még hosszú percekig kellett várnunk a rendőrökre, mialatt mi megnyugodtunk, hogy vége a harcnak, de én nagyon aggódtam Aim miatt. Eléggé megszédült, egyensúlyérzéke pedig akkora sem állt helyre, mikor a rendőrök végre megérkeztek és saját pisztolyukat előkapva fogták azokat a mi két testőrünkre.
-Ideje lemennünk. - jegyeztem meg és rohantunk is ki a lakásból, le a lépcsőn egyenesen az utcára, hogy mint mindent látott tanúk védjük meg azokat, akik a jó oldalon álltak.
-Maradjanak ott! - szóltak ránk a rendőrök.
-Itt van a fegyverviselési nálunk, csak had vegyük elő. - kért engedélyt a mozgásra Jihyuk, de nem kapták meg.
-Ne mozduljon!
-Oké, akkor kussolunk. - vágtak pofákat, mialatt őket kényszerítették térdre, majd hasra, hogy megmotozzák a mieinket.
-A lányok a ludasak, rájuk támadtak, ők kezdték az egészet. - magyarázott Yoongi. Nem szerette az igazságtalanságot.
-A bal zsebemben, ott ott, megvan az. - irányította a biztosúr kezet Daniel, hogy meglegyen az rohadt papír, amit végre elolvasott a rendőr is, így engedte őket bilincs nélkül felállni. Mivel pedig tőlünk kaptak egy frissítést, miszerint a támadók többen lettek, ezért még egy kocsinyi fakabát is érkezett, akik a lányokat tartották ott, és igazoltatták őket.
-És a hölgy? - néztek Aimre, akiről teljesen meg is feledkeztek, hiszen kiállt a képből, de már a földön ült fejét fogva.
-Főnök! - rohantak volna hozzá, de csak egyiküknek nem tudta útját állni az egy szem rendőr, így Daniel el bírt szaladni mellett, majd azonnal megvizsgálta Aimet, hogy mit kapott.
-Hívjanak mentőt, fejbe vágták. - magyaráztam.
-Igaza van. Kétszer is, azzal a baszott nehéz táskával. - mutatott a földön heverő zsákra Jihyuk. - Nem tom mi van benne.
-Uraim. Maguk szemtanúk, igaz? - jött oda hozzánk az egyik rendőr a négy közül.
-Igen.
-Felvennénk a vallomásaikat. Személyit kérnék és telefonszámot először.
-Erről előbb telefonálnom kell. - fordultam el, majd hívtam is Sejint, hogy most mi legyen.

-A csajokat bevitték, - jött fel Jihyuk - benntartják őket egy estére. Jobban hisznek nektek, mint nekik, így szerencsénk van. Meg itt is a kamera a ház sarkán, szóval az őrsön még megnézik mi volt. Ha minden jól megy, mi jövünk ki jól és megússzuk bármilyen megrovás nélkül. - magyarázott nekünk.
-És Aim? - érdeklődtem a sérültünk felől, mert mikor beültették a mentőbe is imbolygott még a feje, bár nekem már meglehetősen egészségesnek tűnt, mikor lerázott újból magáról.
-Főnök kap egy ct-t a fejéről, meg szerintem tetanuszt, meg kötést. De majd kiderül, Daniel vele van és vele is marad én meg itt alszok, csak le kell még rohannom beszélni a zsarukkal, mert helyszínelnek. - állt tovább az ajtóban és kifejtette a tényeket.
-Akkor mi nem mehetünk a terembe? - kérdezett Jimin.
-Nem. Marad mindenki. Ma este nem oszlunk. Na mindjárt jövök. Zárjátok az ajtót. - csukta be maga mögött, Jimin pedig szomorúan sétált oda hozzá, majd fordította el a kulcsot.
-Hülye csitrik. Most miattuk nem tudok próbálni.
-És miattuk van kórházban Aim. - tette hozzá a jóval fontosabb tényt Taehyung.
-Ez igaz.
-De rendbe jön. Nem vészes. - mosolygott társunkra Jin.
-Remélem nem lesz belőle hír. - kezdtem bele aggodalmamba - Túl nagy zűrzavart okoznak, túl nagy kárt tennének még pluszba.
-Szerintem nem kell aggódnunk miatta. Elég késő van, sötét, plusz mindannyiukat elvitték. Csak lerendezik. - próbált nyugtatni Yoongi.
-Viszont engem más jobban zavar hyung. - kapcsolódott be Kookie - Honnan voltak ennyire képzettek? Csapatban jöttek és egy emberre mentek. Képesek voltak kárt tenni olyanokban, akik arra specializálódtak, hogy ezt megakadályozzák mégis, Aim megsérült, nem is kicsit.
-Igaza van a maknaenak. Túl határozottak és jók voltak. Ráadásul a semmiből kerültek elő. - helyeselt Hoseok - Szerintem nagyon is ránk vártak, csak nem minket kaptak. Amelieékre nem számítottak.
-Kezdenek elfajulni a dolgok. - sóhajtott Seokjin.
-Ha tényleg miattunk voltak itt, márpedig ki másért jöttek volna, akkor van mitől félnünk. Ezek nem pusztán aláírásért, vagy egy közös fotóért jöttek. - folytatta Jungkook.
-Nem szabad többé testőr nélkül kimozdulnunk. - vonta le a következtetést Yoongi.
-De mire jó ez? Megkeserítik az életünket és ártanak is a nevünknek. - nem értette a helyzetet Tae és el is szomorodott - Mért ilyenek a lányok? Pedig mi kedvesek vagyunk. Valamit rosszul csináltunk?
-Nem hiszem. Ez már nem a mi hibánk. Más rajongóink is vannak, akik kezdetek óta követnek, mégsem őrültek meg. A hiba most a lányokban volt. - válaszolt Jin - Sajnálom Tae. Engem is elszomorít.
-És ráadásul most emiatt egy barátunk fekszik kórházban, pedig értünk jöttek.
-Ha mi mentünk volna le, sokkal rosszabb vége lett volna. Aim megvédte magát, biztos vagyok benne, hogy nincs nagy baj. - próbáltam tovább nyugtatni, de én sem hittem abban, amit mondtam. Csupán reménykedtem.
-Na jó! Aludjunk! - állt fel Yoongi - Túl hosszú volt ez a nap.
-Egyetértek. Inkább aludjunk és legyen vége ennek a rémálomnak. - indult Jimin saját szobájába.
-Remélem mikor felkelünk már picit változni fognak a dolgok. - sóhajtott Kook és Taehyungra nézett - Taetae, alszol ma velem?
-Hmm? - emelte fel pillantását a maknaera.
-Rád fér. - mosolygott kedvesen.
-Aludhatok.
-Akkor jó éjt! - keltem fel és indultam a bejárat felé.
-Te hova mész? - kérdezett félúton Hope.
-Beszélek Sejinnel mielőtt elmegy.
-Szerintem jobban teszed, ha itt maradsz. Egy kupacban kell lennünk. Úgy jobban meg tudnak védeni.
-Zsaruk is vannak itt, nem lehet baj.
-Aim fegyvert villantott mégis neki estek. Sajnálom Nam, de most nem érdekel, hogy leader vagy. Idősebb vagyok és azt mondom, most mindenki marad.
-Igaza van Nam. - állt mellé Jin - Ne menj ki! Itt biztos most csak minden. Azok a lányok tényleg a semmiből jöttek mi van, ha nem csak annyian voltak? Maradnod kell. Most szót kell fogadnod Jihyuknak és leülni a seggedre.
-De bosszant, hogy nem tehetek semmit. - álltam a zárt ajtó ezen felén.
-Nem csak téged, de nagyobb baj is lehet, ha most kimész.
-Nam akárhogy is ellenkezel, maradsz. - emberelte meg magát Hoseok.
-Rendben. Nem megyek ki. - sóhajtottam mérgesen. Nagyon érdekelt mi van Aimmel, de hátha majd Jihyuk közvetít.
-Akkor jó éjt! Pihenjétek ki magatokat. Túl sok izgalom volt ez egy napra. - indult Jin is szobájába.
-Az egész évre. - követte Hope.
-Ne kiabáld el.

Másnap reggel hulla módjára keltük mindannyian. Alig lehetett minket kivakarni az ágyból, ugyanis az este folyamán nem sokat aludt egyikünk sem. Aggódtunk. Magunk miatt, a történtek miatt, a lányok miatt is, hisz mégis csak fanok és ők is emberek, de főleg Aimről akartunk tudni már valamit, mert ő volt az, aki végül kórházban kötött ki, Daniel meg egészen a Nap megjelenéséig eltűnt és egy szót sem hallottunk felőle.
-Hoztam kaját. - hangzott el a nappaliban. Végre, ott volt. Reménykedtem benne, hogy tud valamit mondani Amelieről, ezért félbeszakítottam a ruhaválogatásomat, majd elsőként rohantam ki két testőrünkhöz.
-Daniel?
-Jó reggelt Nam. Hoztam reggelit. - mosolygott rám kedvesen, de láttam rajta, hogy ő sem aludt jobban, mint mi.
-Aim? - nem is köszöntem, nem is mosolyogtam, rögtön a lényegre tértem.
-Jól van, semmi baja. Enyhe agyrázkódás. - kezdett turkálni a szatyrokban - Pár nap alatt kipiheni.
-Az jó.
-A tegnapra való tekintettel, megbeszéltem mára egy edzést. Ma nem lesz tánc, csak este egy kicsi. Helyette megyünk gyakorolni. - jelent meg mögöttem Sejin és közölte a napi menetrend változását.
-De Aimnek agyrázkódása van, pihennie kell.
-Pont, hogy ő hívott, hogy azonnal intézzünk egy időpontot.
-Daniel? - néztem arra az emberre, aki most négyünk közül a legtöbb információval bírt.
-Ő a főnök. - ügyet sem vetett rám, csupán kipakolta reggelinket - Ő tudja. Én nem szólhatok bele.
-Ti nem tudtok erről semmit? - kérdezte őket Sejin.
-De igen. Megkaptuk a frissítést. Megyünk mi is veletek, végig ott leszünk az órán. - válaszolt Jihyuk, aki épp kávéjába kortyolt.
-Jah. Úgyhogy ma minket kell levernetek. De végre egy kis edzés, ránk fért már. - adta oda társának a péksüteményeket Daniel, melyeket minden reggel enni szokott.
-Jah, - állt fel Jihyuk - ideje volt már. - sétált a konyhába, el mellettem.
Nem örültem neki, cseppet sem, hogy Aim máris edzést akar tartani, miközben egy agyrázkódásosnak aludni kéne egész nap és meg sem szabadna moccannia. Az ilyen helyzetek mindig azt juttatták eszembe, hogy a srácok is sokszor túlhajtották magukat, nem figyeltek az apró jelekre, ezért csak akkor álltak le, mikor már kénytelenek voltak. Ám Ameliet nem akartam eddig elengedni, ezért elhatároztam, hogy valahogyan leültetem és nem fogom hagyni majd megmozdulni. Az kéne még csak, hogy a miattunk szerzett sérülése rosszabb legyen.... megint MIATTUNK. Így is elég embernek esett már baja. Most már elég lesz.

-Nekem majd el kell mennem, mert tárgyalásom lesz, azt pedig nem lehetett lemondani így, az utolsó pillanatban. - magyarázott Sejin, miközben felfelé sétáltunk az edzőterembe, hogy megint hajigáljuk egymást.
-Akkor te most megúszod? - érdeklődött Jimin nyomában - Ez nem ér. Neked is jár, téged is elkaphatnak.
-De rám nem hajtanak annyira, mint rátok. - lépkedtünk a lécső utolsó fokain, majd fordultunk a terem felé.
-Majd Sejinre vigyázunk, ti úgyis tudtok már magatokra, mi nem is kellünk. - magyarázott leghátulról Daniel hatalmas vigyorral az arcán.
-De ketten vagytok. A másikotok majd véd engem, én meg akkor most vissza is fordulok és megyek táncolni.
-Óóóó, nem nem Jimin. - nevetett Jungkook - Te is szenvedsz velünk. - tolta előre társát be az ajtón egyenesen Sejin után, aki pár lépés múlva megtorpant.
-Na menjetek! - küldött tovább minket Daniel - Ne álljatok meg, tessék öltözni. - lökdösött beljebb a teremben, majd mikor meglátta, hogy managerünk mért is maradt egyhelyben, hívta Jihyukot.
-Intézem. Menjetek öltözni. - sétált az edzést tartó társasághoz, hogy lebeszélje velük, mi is a helyzet.
-Hogy-hogy mások vannak itt Daniel? - érdeklődött Jin.
-Ezt a teremet két cég üzemelteti és van egy táblázat, amibe mindenki írja, hogy ki mikor akar menni. Általában két nappal előre kötelező beírni, különben nem érvényes a foglalás és bár ugyan mi csúsztunk, de bent vagyunk, ők viszont nem. Szóval itt sem szabadna lenniük, mert elvileg üres a terem, de majd Jihyuk intézi. Szokott ilyen galiba lenni, de mindig meg tudjuk oldani. - sétáltunk közben az öltözőbe.
-Jah értem.
-De most, hogy vannak is itt, mehetünk táncolni. Nem férünk mi be, ne zavarjunk el senkit. Majd máskor visszajövünk. - ült le egy padra Jimin.
-Te mit félsz már ennyire? - állt meg előtte Hoseok felháborodva - Én vagyok az, aki mindentől fél, hagyd már abba a rinyát!
-Nem szeretem, ha dobálnak! - hisztizett.
-Legalább végre van, amivel lehet fenyíteni. - pakolt le Suga - Ha nem lesz jó, elhívjuk Aimet, hogy dobálja kicsit.
-Ez egy remek ötlet. - helyeselt kivételesen Tae hatalmas mosollyal.
-Nem, nem az! - ellenkezett Jimin - Tae te meg hogy állhatsz mellé?
-Vicces, ahogyan szenvedsz. - nevetett.
-Szerintem nem!
-Ahh! - jött be pár perccel utánunk Jihyuk.
-Na mi van? - érdeklődött Daniel, miközben pólóját vette át és nekünk csak akkor tűnt ez fel, mikor megszólalt, de nagyon megnéztük a maradék pár pillanatban, ugyanis rengeteg heg volt testén, meg néhány kék-zöld folt, amit valószínűleg a lányoktól szerzett előző este.
-Nem mennek el. A főnökük egy tahó állat. Már itt vannak legalább egy órája, de mivel üres volt két napja a lista, maradnak is. Nem fogadják el, hogy benne vagyunk, mert nem voltunk a határidőben. - dobálta le cuccait.
-Ez az! Mehetünk táncolni. - pattant fel Jimin.
-Előbb érjen ide Aim, majd ő mondja meg, mi lesz. - ültette le Daniel és ezzel eltűnt társunk arcáról mosolya.
-Azt még megvárom. - nézett órájára Sejin - Még van időm.
-Úgyis mindjárt itt lesz, nem szokott késni. Na öltözzetek! - pakolta elő cuccait Jihyuk - Mindjárt itt lesz, ez tuti.
Látott is hozzá ruháinak lecseréléshez és mi követtük őt, miközben azért figyeltük. Danielnél már elvétettük, hogy nem voltunk szemfülesek, de Jihyukra sunyiban rászegeztük tekintetünket. Kíváncsiak voltunk, vajon az ő teste is tele van-e sebekkel, ám valahogy rajta nem láttunk annyit, mint amennyit az alatt a néhány másodperc alatt Danielen. Biztos, hogy munkahelyi ártalom volt náluk a heg, csak azt nem tudtuk eldönteni, hogy Jihyuk volt kezdő, vagy Danielnek voltak igazán kemény munkái, megkérdezni pedig nem mertük őket.
-Hé! - nyitott be hirtelen Aim, mire Jungkook és Hoseok ijedten ugrottak a szekrények takarásába - Mi a fene van kint? Beszéltetek velük?
-Jah. - sétált oda hozzá Daniel - De nem fogadtak szót Jihyuknak. Felrakod majd a tapaszaim?
-Jah, csak gyere ki, közbe pofázok hozzájuk. Ti is gyertek minél hamarabb.
-Oké! - válaszoltam neki, majd felpattantam és gyorsan elpakoltam, míg a srácok felöltöztek.
Hiába, elbaromkodták az időt, így mikor benyitott Aim, ők egy boxerban toporogtak és pofáztak.
-Nem, a terem üresnek volt kiírva, mi beírtuk magunkat hajnalban, így a miénk. - magyarázott Amelie, mikor beléptünk és közben Daniel félmeztelenül állt, Aim pedig nagy gonddal, odafigyeléssel helyezte fel a sporttapaszokat, mi viszont míg leültünk egy padra csak bámultuk Danielt, kinek teste csupa heg volt. Hosszúkás, amit tuti penge okozott, kerekek, amiket nem tudtunk eldönteni mik és még egy rakat ismeretlen alakú. Még néhány égés is volt karján, amit sosem láttunk, mert mindig hosszú ujjúban járt.
-Nem volt határidőben és mi voltunk itt előbb, így a miénk. - válaszolt neki a másik csapat vezetője.
-Kezd elegem lenni, nem jutunk előrébb. - helyezte fel az utolsó színes csíkokat Danielre.
-Akkor csak simán menjetek el és ne zavarjatok.
-Döntsük el máshogy. - egyenesedett fel Amelie és az ismeretlenre nézett - Kész vagy. - vetette oda Danielnek, aki felénk indulva visszavette felsőjét - Best of five. A győztes marad.
-Biztos? - vigyorgott arrogánsan a másik pasas - Nem szívesen verek el nőket. Főleg ilyen szépeket.
-Félsz, hogy lenyom egy lány? - fonta össze karjait Aim.
-Milyen fegyver?
-Fegyver? Azt hittem puszta kéz. - mosolygott.
-Megadom az esélyt, hogy ne az erő döntsön.
-Akkor válassz valamit!
-Rendben. - indultak a szertár felé.
-Tíz. - ült le Daniel Jihyuk mellé.
-Szerintem nyolc.
-Te méred?
-Mérd te, én most levettem.
-Ok.


(Folytatjuk :D Igen, minden részben lesz verekedés. Most kiélem elfojtott dühömet és Aim ver el mindenkit helyettem XD
Pszt! Yaoi. Olvasni és képet fejteni, meg kommentelni. --> LINK
Levélküldés --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK
Bangtan Boys Hungary kérdőíves nyereményjátéka. --->LINK )