A főnök 20. rész: Az a nemes hópárduc [Befejezés]

– Tudjátok, azért néha nagyon örülök neki, hogy pszichopaták vagytok. Sokkal könnyebb veletek megbeszélni bármit is, mint a normális emberekkel.
– Legalább te örülsz ennek – állt fel apja az asztaltól. – Ha megittad a kávédat, akkor nézd meg a kertünket, mielőtt elmész.
– Mehetünk – követte példáját Namjoon is, ki azonnal magával vonta Hoseokot.

Namjoon végig vigyázott a hópárducra, mivel bár megbeszélték szülei gondjait, mégis félt tőle, anyja majd a háttérben elkapja. Ezért inkább az oldalán tartotta párját, míg vissza nem szálltak az autóba és haza nem indultak. Hoseok látványosan megkönnyebbül, amint elhagyták Nam szüleinek telkét, néhány perc után pedig el is aludt a kocsiban. Egész nap szorongott a családi ebédtől, így nem okozott meglepetést, hogy ennyire elfáradt. Namjoon hagyta pihenni a hazaút alatt, miközben ő tudott gondolkozni néhány fontos problémán, melyek megoldásra vártak. Megfogadta ugyan, nem fog dolgozni Hoseok mellett, de ezúttal akadt szabad ideje rendesen, melyet ki is használt. Azonban csupán addig, míg haza nem értek és Hoseok fel nem ébredt. Akkor ugyanis újból a hópárducra terelődött minden figyelme, főleg akkor, mikor az este felhozta megint a gyerek témát.
– Hogy értetted, hogy lesz némelyik gyerekben a szüleid véréből is? – fogadta ezzel Namjoont, amint az kilépett a fürdőből.
– Ez… most váratlanul ért, de úgy, hogy lesz neked és nekem is gyerekem – feküdt be Hoseok mellé az ágyba.
– Tőlem is akarsz gyereket?
– Igen. Te nem szeretnél egy gyereket, aki a te véred?
– Sosem gondolkoztam még ezen… – merengett el. – De ő félig hibrid lenne – nézett Namra.
– És?
– Nem lenne baj?
– Nem. Erre is gondoltam és én örülnék neki. A kicsinyített kiadásod lenne. Szívesen felnevelném őt is az enyém mellett. Vagy akár többet is, még nem tudom.
– Hány gyereket akarsz?
– Minimum kettőt. De ezen még konkrétan nem gondolkoztam. A fele-fele dolog megvolt, viszont tovább nem mentem. Miért olyan fontos téma most ez? – simogatta Hoseok fejét.
– Én még sosem gondoltam és meglepett, hogy te igen – bújt a másik kezébe.
– A fontos dolgokon szoktam, tudod. De ez még messze van. Egyelőre azon gondolkozz, hogy van-e kedved most egy kis testmozgáshoz.
– Mindig van kedvem veled a szexhez.
– Ezt örömmel hallom – mászott Hoseokra.
A hibrid sosem gondolta, hogy egy nap majd vele akar bárki is családot alapítani, ezért sokáig el sem hitte, hogy Namjoon komolyan gondolkozik ezen. Ám akkor, mikor szembe szállt szüleivel és elmondta, mennyi mindent átgondolt már, végre felfogta ezt. Boldogsággal töltötte el, ugyanakkor izgult is miatta. Ő, mint apa, mint valakinek a párja, a törvényes párja… Ez olyan dolog volt számára melyről még csak nem is álmodott, így ennek tudatában sokat változott a hozzáállása, mely legelőször aznap este mutatkozott meg szex közben. Ugyan eddig is folyamatosan fejlődött és minden alkalommal egyre jobban átadta magát az érzelmeinek, de sosem tudta elengedni magát teljesen, viszont ezúttal sikerült. Végre teljesen megbízott Namban, hogy az őt akarja és nem fogja elhagyni, ami annyira megnyugtatta, hogy hajlandó volt önmagát adni ezúttal. Persze ezt a másik rögtön észrevette, de nem akarta megemlíteni. Jobbnak látta, ha kimondatlanul hagyják és így is tett.

Hoseoktól nagyon jó kedvre derült, mely az emberei számára úgy mutatkozott meg, hogy türelmesebbé vált mindenkivel szemben. Ám ennek ellenére nehezen tudta magára hagyni a hibridet, viszont kénytelen volt.
– Este jövök. Együtt vacsorázunk majd? – simogatta meg az alvó hópárduc arcát.
– Igen. Megvárlak – dörmögte álmosan.
– Rendben. Legyen szép napod! – hagyta magára hamarosan a hibridet.
Hoseok még sokáig aludt, ám amint felkelt és összeszedte magát, már nem tudta, mit csináljon a nap folyamán. Eszébe jutott, hogy besegít a ház körüli munkákban, de ekkor bevillant az, amit Nam anyja mondott, ezért elvetette, lassan pedig unatkozni kezdett. A tévéhez fordult némi szórakoztatásért, ám az is elég hamar kifogyott az érdekességekből. Rettentően szenvedett Namjoon ágyában mindaddig, míg valaki nem kopogott.
– Igen? – válaszolt azonnal.
– Jimin keresi. Elküldjem?
– Nem-nem… – örült meg a macskának, bár kicsit aggódott miatta. – Mindjárt megyek! – pattant fel, majd gyorsan rendet tett és elhagyta a szobát. Tudta jól, Namjoon nem örülne, ha más is betenné a lábát oda, ezért úgy döntött, inkább a saját részébe invitálja a másik hibridet. – Itt vagyok! – jelent meg a folyosón. – Menjünk hozzám! – indult lendületesen szobája felé. Nem akarta mindenki füle hallatára megbeszélni a történteket, de tudta, a másik emiatt jött hozzá. – Szuper – zárta be maguk mögött az ajtót. – Szóval… mi járatban? – fordult a macska felé.
– Csak kíváncsi voltam, hogy vagy – ült le a hópárduc ágyának szélére Jimin.
– Jól vagyok. Minden rendben. És te? – érdeklődött Hoseok.
– Én is jól vagyok… – nézte a másikat Jimin. – Csak hiányzol.
– Tényleg? Miért?
– Mert a barátom vagy… És csak úgy otthagytál minket… Nem szeretném, ha többet nem beszélnénk, ezért szeretnék bocsánatot kérni.
– Miért?
– Nem tudom, de úgy érzem, haragszol rám – fogta kezeibe farkát, fülét pedig fejére hajtotta.
– Nem haragszom rád – ült le mellé Hoseok.
– És Jungkookra?
– Nem is tudom – gondolkozott el.
– Tudod, nem akart tőled semmit Jungkook – folytatta Jimin. – Csak neki furcsa volt, hogy így megváltozott az illatod. Azt hitte, miatta, vagy miattam és nem tudta, mihez kezdjen ezzel.
– Értem…
– Én nem szeretném, ha haragban lennétek. Csak mi vagyunk hibridek a házban… – hallgatott el egy pillanatra Jimin. – Össze kéne tartanunk.
– Ebben igazad van… Csak olyan sokáig voltam egyedül, hogy megijedtem. Úgy tűnt, nagyon kedveled Jungkookot és féltem, hogy talán jobban fogod majd egy nap, mint engem.
– Én téged kedvellek a legjobban – fogta meg Hoseok kezét. – Te voltál az, aki szóba állt velem és aki foglalkozott velem. Ezt sosem fogom elfelejteni. De nem akarom, hogy Jungkook is olyan egyedül legyen ebben az óriási házban, mint mi voltunk egyszer.
– Ez kedves tőled – simogatta Jimin kezét, miközben mögé terítette hosszú hópárducfarkát.
– Akkor… visszajössz velem Jungkook szobájába? Játszhatnánk, nézhetnénk egy filmet együtt… Nagyon jó lenne.
– Jó… veled megyek.
– Köszönöm, hyung – ölelte meg a másikat Jimin.

Hoseok ugyan nem szívesen, de Jiminnel tartott a nyúl szobájába, ahol kínos csend támadt közte és a fiatalabb között. Jungkook láthatóan félt a hópárductól, hogy az mit fog mondani, vagy tenni, de mikor Hoseok csak köszönt neki, majd leült a földre a tévé elé Jiminnel, picit lenyugodott. Mélyen azért ő is örült, hogy a hópárduc újra felbukkant, ám ezt egyelőre nem akarta kimutatni. Bár Hoseok nem kért bocsánatot és nem is beszélte meg Jungkookkal a történteket, úgy viselkedtek egymással, mintha mindez már lezajlott volna. Még talán nyitottabb is volt az idősebb a nyúl felé, mert néha már konkrétan neki szólt egy-két mondata, vagy kérdése, de azért attól a kapcsolattól, ami Jungkook és Jimin között alakult ki, még messze álltak. Sok munka várt rájuk, melyre szántak is volna elég időt, ha lett volna rá alkalmuk, de sajnos még aznap közbeszólt a kegyetlen élet.
– Hoseok, itt vagy! – nyitott be kopogás nélkül Jungkookhoz Seokjin, ki csak úgy kapkodta a levegőt. – Jaj, de jó. Sajnos rossz hírt hoztam – támaszkodott meg a kilincsen. – Namjoon kórházba került.
– Mi? – nézett fel a földről a lihegő Seokjinre. Azt hitte rosszul hall, miközben lassan könnybe lábadtak szemei.
– Éppen terepen volt. Hosszú sztori. Meglőtték, most kórházban van – fogta rövidre Seokjin.
– Hoseok bemehet hozzá? – érdeklődött Jungkook, amin az említett meg is lepődött. Nem gondolta, hogy a nyuszika majd ennyire törődni fog vele, főleg nem azok után, hogy éppencsak kibékültek.
– Igen, ha szeretne. De még műtőben lesz, mire beérünk.
– Szeretnék! – pattant fel a hópárduc.
– Remek. Induljunk akkor azonnal! – rohant el Seokjin, nyomában Hoseokkal.

A hibrid rettenetesen izgult, miközben végig úgy érezte, az éppen rendeződni látszó élete mégiscsak összeomlóban van. Aggódott, iszonyatosan félt, hogy Namjoonnak komoly baja lesz, esetleg elveszti, ami miatt egész úton könnyeivel küszködött. Próbálta magát erősnek mutatni, azonban látszódott rajta, mennyire kikészült ettől.
– Még várnunk kell kicsit, de azt üzenték a műtőből, hogy rendben lesz – ült vissza Hoseok mellé Seokjin.
– Biztosak benne?
– Igen. Nem olyan súlyos, mint elsőre gondolták, de ezen az is sokat segített, hogy hamar beértek vele.
– Hála Istennek – sóhajtott nagyot.
– Ettől függetlenül sokáig bent lesz sajnos. De utána érdeklődtem már, ha szeretnél bennmaradhatsz vele.
– Tényleg? Csak így megengedik?
– Nem – mosolyodott el Seokjin. – De volt rá elég ösztönzés, hogy megengedjék.
– Ohh… Értem.
– Amíg fel nem ébred én is itt leszek. Kíváncsi vagyok rá. Viszont estére nem fogok maradni. Azonban nem csak te leszel majd itt. Az emberei természetesen őrizni fogják non-stop, szóval nem kell aggódnod.
– Gondoltam.
– Akkor jó – hallgatott el Seokjin.
Nem nagyon beszélgettek többet, míg Namjoont ki nem tolták a műtőből, mivel Hoseok eléggé feszült volt. Seokjin tudta, nem képes megnyugtatni a hibridet, ezért nem is erőltette. Szerencsére pedig abban is igaza volt, hogy ha Namjoon majd felbukkan, akkor a hópárduc végre fel fog lélegezni, főleg akkor, mikor majd kinyitja szemeit.
– A többiek? – érdeklődött Nam, miközben Hoseok az arcához emelte egyik kezét és tenyerébe bújt.
– Egy halott… – nyelt nagyot Seokjin. – Már elkezdtem intézni.
– Értem… Gondoskodj mindenről.
– Természetesen. Meg akarod majd torolni?
– Igen.
– Rendben. Akkor tudatom ezt is mindenkivel.
– Remek.
– Hoseok itt szeretne veled maradni, ha neked is megfelel.
– Persze – pillantott a hibridre. – Ha már a megígért vacsorát elhalasztottam, akkor ez a minimum.
– Jól van. Nekem most mennem kell, de holnap is jövök még.
– Jó.
– Pihend ki magadat!
– Azt hiszem, más választásom úgysincsen.
– Szia! – indult kifele az egyszemélyes kórteremből.
– Aggódtam – szólalt meg halkan Hoseok, amint becsukódott az üvegajtó.
– Sajnálom. Nem így terveztem.
– Tudom… Jobban kéne vigyáznod magadra,
– Ez a munka ezzel jár – simogatta Hoseok arcát. – Te jól vagy?
– Csak a félelem és az izgalmak, semmi komoly.
– Ennek örülök. Biztosan maradni szeretnél? Nem fogunk tudni kényelmesen aludni.
– Már beszélgettem az egyik nővérrel. Azt mondta, majd hoz még egy fotelt nekem és azokon tudok aludni este.
– Akkor jó. Nem akarom, hogy miatta kínlódj.
– Nem kínlódás… – tekerte farkát ezúttal Nam karja köré.
– Ezt még sosem csináltad – mosolyodott el halványan.
– Még sosem rémisztettél meg ennyire.
– Tényleg sajnálom.
– Nem baj. A lényeg, hogy rendbe jössz.
– Igen. Mindig rendbe jövök.
– Ezt örömmel hallom – mosolygott Hoseok.

A hópárduc azt tervezte, az egész estét Namjoon mellett tölti majd és csupán másnap megy haza, akkor is rövid időre, mivel még mindig rettenetesen féltette a másikat. Mikor anyja felvetette, hogy ha bármi történik vele, akkor majd Hoseoknak kell átvennie az üzletet, akkor is elfogta némi émelygés a gondolat kapcsán, hogy elvesztheti Namjoont. Ám abban a pillanatban még igazán lehetetlennek tűnt, így elvette ennek a lehetőségét, viszont ezzel a kis sérüléssel hirtelen valósággá vált a rémálom, melynek esélyt sem akart adni, hogy beteljesüljön. Saját szemével akart megbizonyosodni, Namnak semmi komoly baja és felgyógyul, éppen ezért már az első este elhatározta, csak annyi időt tölt majd távol, amennyit feltétlenül muszáj.
– Aludjon csak! – intette nyugalomra őt az éjszaka folyamán az egyik nővér. – Csupán járőrözök – haladt tovább a következő szobára, Hoseok pedig visszadőlt a fotelba.
Minden apró zajra felriadt, olyan éberen aludt, hogy ha bármi történik Nammal, akkor még időben tudjon segíteni neki. Azonban ezalatt csak kórházi dolgokat értett, vagy sürgős orvosi gondot, nem pedig azt, amit nem sokkal később közeledni hallott. Hegyezni kezdte füleit, majd egy újabb gyanús zaj után felkeltette Namjoont is.
– Mi az?
– Nem tudom… De nem tetszik… Valaki sikított.
– Menj ki! Bújj el valami raktár szobában, vagy irodában, amit most nem használnak!
– Mi? miért? – nézett Namra.
– Mert én azt mondtam!
– Nem megyek sehova!
– Ne ellenkezz!
– Most ágyhoz vagy kötve, nem tudsz kényszeríteni.
– Hoseok, kérlek- – állt meg mondata közepén, mikor emberei elindultak ajtaja elől. – Bújj az ágy mögé a gépek közé. Ott talán nem látnak meg!
– De miért? – nézelődött, hátha megpillant valamit az üvegajtón keresztül.
– Mozgás! – fogta meg Hoseok kezét, majd az ágya vége felé húzta.
A hópárduc ezúttal követte a másik utasításait és sietve elbújt a sok gép között, melyek feje mögött álltak. A nagy ágy, lepedő és a sok állvány a kis éjjeliszekrénnyel pont elég takarást nyújtott neki szerencsére, melyre néhány pillanattal később szüksége is volt.
– Kim Namjoon. A nagy család fiatal vezére – lépett be egy férfi Namhoz.
– Hát ennyire elszántak vagytok?
– Lebecsültél.
– Valóban nem számítottam rá, hogy ennyire vakmerően fogtok viselkedni. Tévedtem.
– Először és utoljára.
– Tényleg azt hiszed, hogy ha engem eltüntetsz, akkor majd összeomlik a birodalmam?
– Majd kiderül – húzta ki Nam feje alól a párnát.
Hoseok végig leskelődött, de csak óvatosan, nehogy észrevegye őt az idegen, amint pedig meglátott annak kezében egy pisztolyt, hirtelen őrült tempóba kezdett szíve.
– Nagy hibát követsz el.
– Csak nem, könyörögsz az életedért?
– Csupán figyelmeztetlek. Üldözni fognak, mint egy vadat, majd élve megnyúznak, míg könyörögni nem kezdesz, hogy öljenek meg.
– Milyen bátor vagy életed utolsó pillanataiban – nyomta arcába a párnát, majd ahhoz fegyverét, melynek végén bár ott díszelgett a hangtompító, ő mégis biztosra akart menni.
Hoseok nem tudta tovább tétlenül nézni a történéseket. Bár nem volt nála pisztoly, ezer éve nem is gyakorolt semmilyen közelharcot, mégis úgy érezte, közbe kell lépnie, amint pedig veszély fenyegette Namjoont, ez csak megerősödött benne. Felszabadult minden állati ösztöne és életében először eluralkodott rajta az a nemes hópárduc, mely eddig csak a szex miatt ébredt fel korábban. Felpattant, fellépett az éjjeliszekrényre, felborítva ezzel mindent azon, majd már rá is vette magát az idegenre. A férfi nagyon megijedt tőle, mivel nem számított rá, és bár próbálta rászegezni fegyverét, túlságosan lassúnak bizonyult egy csúcsragadozóhoz. Hoseok játszi könnyedséggel teperte le, majd a dühtől fűtve püfölni kezdte. Esélye sem volt a hópárduc ellen, azonnal elvesztette a harcot, néhány pillanattal később pedig az eszméletét is, ám Hoseok csak akkor állt le, mikor ebben megbizonyosodott. Nem kockáztathatta, hogy ő, vagy akár Namjoon megsérüljön majd tőle. Miután a férfi már nem jelentett veszélyt, a hópárduc óvatosan kilesett az ajtón, azonban nem látott senkit semerre. Se egy nővért, se egy testőrt, vagy támadót.
– Mi legyen? – fordult Nam felé.
– Hívd fel Jint, azonnal!
– Értem – rohant vissza a másikhoz, majd a telefont felkapva tárcsázott.
Seokjin otthon aludt, de amint megszólalt a mobilja azonnal felpattant. A hír hallatán rögtön intézkedni kezdett és pizsamában állt a dolgok élére, miközben Hoseok tovább figyelte a folyosót, mely egyre kihaltabbnak tűnt. Számítottak még mindketten támadókra, de valahogy nem jelent meg egy sem. Feszülten telt az idő míg Seokjin meg nem érkezett az utánpótlással és persze a rendőrséggel is, kiket a nővérek értesítettek, mielőtt még csapdába estek volna. Ám már nem volt sehol senki. Az idegenek felszívódtak, csak az az egy maradt ott, akit Hoseok rendesen helyben hagyott, senki más.

Ezek után Namjoonra jobban vigyáztak, mint bármikor máskor, Seokjin pedig azonnal elkezdte megvalósítani a bosszúhadjáratot. Nem engedhette meg, hogy megint Nam életére törjenek, vagy bárkiére a házban, ezért kénytelen volt a főnök helyett kiadni a parancsokat, de szerencsére volt már ebben is tapasztalata. Nem hiába tartotta maga mellett őt Nam olyan régóta. Viszont szerencsére a megerősített védelemmel szemben már nem mert senki sem próbálkozni, így zavartalanul épülhetett fel néhány nap alatt, miközben a felelős személyek javában menekültek a dühöngő Kim család haragja és emberei elől.
– Lassan, nehogy baj legyen? – aggódott érte Hoseok, amint kifele sétáltak a kórházból.
– Hoseok, jól vagyok már.
– Attól még lassan, nem sietek.
– Rendben – haladt kényelmesen az autóhoz, majd óvatosan beült. Még azért akadt egy kis fájdalma a sebe miatt. Nem gyógyult fel teljesen, csak annyira, hogy hazaengedték.
– Kényelmes? Nem feszül? Nem fáj? – helyezkedett el mellette Hoseok.
– Nyugalom.
– Csak aggódom a családfő miatt.
– Jól teszed, de ennyire nem kell – indultak haza.
Namjoon sok mindent szeretett volna mondani a hibridnek, viszont csak négyszemközt. Rendesen átgondolta monológját, melyet nem akart a kórházban megosztani a másikkal. Ennél sokkal kényelmesebb, otthonosabb helyet keresett, így megvárta, míg haza nem értek és le nem telepedtek saját szobájukban.
– Mondtam mindenkinek, hogy ágyba hozzanak mindent. Hansollal is beszéltem, összeállított már egy kis edzéstervet kifejezetten neked. Holnap jön és kezdhetitek – pakolt le Hoseok. – a munkádat Seokjin átvette, remélem nem gond, a szüleidnek pedig én szóltam, miután letisztult a helyzet. Kicsit megijedtek, de minden rendben.
– Mintha nem is az a hibrid lennél, akit anno befogadtam – nézte a szorgos hópárducot. – Ülj ide mellém – hívta oda magához Hoseokot, ki helyet foglalt az oldalán.
– Mi az?
– Megleptél – nézte a hibrid arcát.
– Mivel?
– Mindennel. Az első pillanattól kezdve, hogy felbukkantál.
– Nyilvánvaló volt, hogy bemegyek hozzád a kórházba.
– Nem erre gondoltam. Hanem a legelső pillanatra. Már akkor, mikor megpillantottalak éreztem, hogy valami más veled kapcsolatban. Aztán valami alakulni kezdett közöttünk és egyre többször okoztál nekem meglepetést.
–... Haldokolsz?
– Mi? Nem. Miért?
– Ez a nosztalgia. Aggódnom kellene? – bújt Namhoz.
– Nem. Csak… azt akarom mondani, hogy nincsenek szavak mennyire szeretlek és megbízom benned. Amikor pedig megvédtél a kórházban a saját életedet kockáztatva rájöttem, hogy képes lennél élni ebben az életben, amiben én töltöm a napjaimat. Szóval, hozzám jönnél?
– Namjoon – egyenesedett fel Hoseok az említettet nézve.
– Tudom, hogy hirtelen jött. De ez a golyó is. Az elmúlt napok nagyon sűrűek voltak, tele izgalommal, viszont te remekül kezeltél mindent. Korábban aggódtam, nem birkóznál meg majd ezzel az alvilági léttel, de bizonyítottál. Szóval… várom a válaszodat.
– Apádat megkérdezted? – érdeklődött elpirulva a hibrid, miközben fejére lapultak puha fülei.
– Nem. De nem igazán van beleszólásuk.
– Megküzdesz majd értem, ha elleneznék.
– Pontosan. Szóval, mit mondasz?
– Te vagy a főnök, nem mondhatok nemet.
– Ami azt illeti, te mondhatsz – nyelt nagyon Namjoon.
– De ezúttal eszembe se jutott.
– Egy pillanatra megijesztettél – sóhajtott fel Nam.
– Ahogyan te is engem. Egy-egy! – ölelte át Namjoont.

(ENDÜ! Sajnálom drága olvasóim, de ez volt az utolsó rész, mely picit hosszabbra is sikeredett. Remélem, azért nem gond. Mint korábban írtam, nem nagyon várható a közeljövőben fici, mert nem kicsit vagyok leterhelt, de azért mégis dolgozom valamin, ahogyan mindig. Több dolgon is. Viszont sok fici vár folytatásra, pl.: Namjoon. Próbálom azokra is rávenni magamat. Ám ami mégis meglepi és újdonság lesz és már elkezdtem írni, az egy angol nyelvű hibrides yaoi sorozat Jiminnel és Hoseokkal. Nem lesz lefordítva, legalább is egyelőre úgy tűnik, hogy nem lesz, azonban ki tudja. Lehet, majd valakit megbízok vele, ha már én nem is fogom tudni megcsinálni. [Aki tud angolul és van ficis oldala, az készítheti magát, mivel kap majd egy kis reklámot az, aki csinálja. Hozzám lesz posztolva a magyar is, de a fordító megjelölésével természetesen, már ha lesz ilyen!]

Szóval KÖSZÖNÖM 💜, hogy elolvastátok és hagytatok nyomot olykor-olykor. Nagyon hálás vagyok érte. Aki pedig szeretne némi beleszólást a kövi sorozatba, az most megteheti kommentekben!

Korábban a Facebook oldalalmon volt egy kis közvélemény kutatás, hogy milyen párost szeretnétek hibrides OS-ben illetve sorozatban látni. Nos ebből már a legjobban kért megvalósult, most pedig azt kéne megszavaznotok, hogy melyik párossal folytassuk majd. Kommentbe jöhet, hogy:
– JinMin (Jin x Jimin)
– JiKook (Jimin x Jungkook)
– TaeGi (Taehyung x Yoongi)

PLUSZ! Lehet lesz egy extra rész. Egyelőre a JinKookot szavaztátok meg kommentekben az üzifalamon Wattpadon, de erről is írhattok kommentben, ha szeretnétek! :D

Még egyszer, KÖSZÖNÖM és tartsatok velem a későbbiekben is! 💜

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )

A főnök 19. rész: Nézeteltérések

– Remekül. Mikor este megjöttem, már itt várt egy kis üzenettel. Gyere, feküdjünk be mellé! – fordult vissza ágyához és húzta magával Hoseokot is.
– De hisz te is alig férsz el mellette az ágyban.
– De elférünk hárman. Gyere! – másztak fel mindketten a matracra az óriás mackó mellé.

Nem volt választása, Jimin vele és a plüssel szeretett volna még szunyókálni egy kicsit, mielőtt végleg kikelt volna ágyából, ő pedig örömmel teljesítette a másik kívánságát. Boldog volt, hogy a macska csak vele szeretne lenni, nem pedig vele meg Jungkookkal. Ezzel azt éreztette a hópárduccal, fontos neki, így viszonylag nyugodtan kezdte a napot, azonban egy idő után kimásztak az ágyból és meglátogatták a nyulat. Játszottak tovább, tévéztek és beszélgettek, mely kezdetben nem okozott problémát, azonban egy idő után észrevette, hogy Jungkook titkon figyeli őt, ami frusztrálni kezdte. Máskor lehet, szó nélkül hagyja és nem konfrontálódik vele, de ezúttal már fejébe szálltak hormonjai, melyek szigorúan vették a tulajdont, még ha egy élő lényről is volt szó, emiatt pedig hamarosan felszólalt.
– Valami bajod van velem? – mordult rá Jungkookra, mikor már sokadszorra észlelte, bámulja őt a nyúl.
– Nincs?
– Akkor mit nézel egész nap?
– Semmit.
– Hoseok – próbálta elterelni a másik figyelmét Jimin.
– Mit akarsz még tőlem? Jimin már a tiéd, Seokjin is csak veled foglalkozik, mi kell még? A füleim, vagy a farkam?! – kezdett ordítozni Hoseok, melyen mindkét fiú ledöbbent.
– Hyung! – fogta meg kezét Jimin.
– Nem elég neked amid van? Igazán beérhetnéd vele! Elkényeztetett nyuszika! – viharzott ki a szobából.
Úgy érezte, a nyúl azért bámulja, mert meg akar tőle szabadulni és kettesben szeretne maradni Jiminnel, mely jobban idegesítette, mint eddig bármi más. Nem tudott több percet együtt tölteni Jungkookkal, muszáj volt megválnia tőle, ezt pedig csak így tudta kivitelezni, hogy elvonult saját helyére, ahol a nap hátralévő részét töltötte. Azonban míg Namjoon érkezésére várt lassan elöntötték a hormonok. A heat hivatalosan is utolérte, amitől lemondhatott arról, hogy Nammal aludjon majd, ezzel pedig végleg borzalmasnak lett ítélve napja. Ugyan Namjoon próbálkozott jobb kedvre deríteni a hópárducot, még abba is belement, hogy egy estét együtt töltsenek, ám ez semmit sem segített a kanos hibriden. Az éjszaka mozgalmasan telt, hála nehéz napjainak, a szex utáni perceket pedig kitöltötték lelki gondjai, miszerint elvesztette Jimint és innentől egyedül lesz a házban, minek hála Namjoon egy percet sem aludt. Hulla fáradtan ment munkába, amikor pedig leült asztalához megfogadta, nem tölt még egy éjszakát a hibriddel annak heatjének kellős közepén. Így Hoseok ténylegesen egyedül maradt ideje nagy részében, melynek folyamán a hormonokkal küzdve pihent saját ágyában. Nam ugyan látogatta, ám mivel nem aludt vele a hópárduc egyre magányosabbnak érezte magát. De szerencsére Namjoon gondolt erre, hiszen Seokjin anno mindenről tájékoztatta, így bár nem ez volt a legjobb megoldás, de közös programot szervezett maguknak a heat utáni napokra, ami talán végleg eloszlathatta volna Hoseok féltékenységét is, mely olykor-olykor még felbukkant.

– Hogy vagy, cicus? – dobta le Namjoon a zakóját a székére, majd az ágy mellé guggolva simogatni kezdte Hoseok arcát.
– Jobban. Holnap már minden rendben lesz – mosolygott. Nagyon örült Namjoonak, mivel az elmúlt néhány napban csak ő nézett be hozzá.
– Ezt örömmel hallom. Akkor a hétvégén gondolom már hajlandó leszel kikelni értem az ágyadból.
– Most is kikelhetek – ült fel. – Megígérem, hogy hagylak pihenni.
– Ez remekül hangzik, viszont nem erre gondoltam.
– Hanem? – döntötte oldalra fejét, majd megrázta egyik fülecskéjét.
– Szeretnélek bemutatni téged a szüleimnek. Nagyon ritkán, de néha meglátogatom őket és arra gondoltam, elviszlek magammal. Soha nem mutattam be nekik senkit, így te lennél az első.
– Ohh... – döbbent le Hoseok.
– Csak egy ebédről van szó. Kicsit még utána beszélgetnénk és jönnénk haza, mivel ők vidéken laknak, ottaludni pedig nem akarok.
– Értem... – gondolkozott el.
– Ennyire ne örülj neki.
– Csak... Én egy hibrid vagyok, a te szüleid pedig... Biztosan be akarsz mutatni nekik?
– Mint az embert, akivel a jövőmet tervezgetem mostanság? Igen... Azt hittem örülni fogsz neki.
– Én örülök – fogta meg Namjoon kezét. – Csak nem szeretném, ha miattam összevesznél velük.
– Miért vesznék össze velük?
– Mert én csak egy hibrid vagyok. Nem vagyok ember, nem számítok annak. Ráadásul szülni sem tudok neked. A szüleid mérgesek lesznek.
– Nem lesznek.
– Miért vagy ebben olyan biztos?
– Mert akkor is kitartok melletted, ha ellenzik, csak akkor még kevesebbet fognak látni, szóval nem fogják ellenezni, mivel ismernek. Ráadásul szóltam előre nekik és azt is leszögeztem, hogy az elfogadható reakció az „Örülünk neki!" vagy a semmi. Szóval ezeket mind felejtsd el és a jó oldalára gondolva reagálj, kérlek! – nézett Hoseok szemeibe.
– Tényleg velem tervezed a jövődet? – kérdezett vissza halkan, mialatt füleit hajába rejtette.
– Ami fontos, azzal mindig előre gondolkodom.
– Szeretlek Namjoon – csókolta meg a másikat Hoseok.
– Eleinte ezt nem engedted – mosolyodott el Nam. – Most pedig hogy imádod.
– Most mást is felrósz majd nekem?
– Csak akkor, ha száműzől ma estére.
– Nem akartalak.
– Ezt örömmel hallom. Akkor pattanj és irány az én ágyam! – állt fel Namjoon.

A heat miatt kihagyott éjszakákat végre pótolni tudták, ennek hála pedig Namjoon is képes volt végre kikapcsolódni kicsit. A Hoseok nélkül töltött esték ugyanis megviselték, de túlélte, ahogyan korábban is, hiszen a cél ott lebegett a szeme előtt. A hópárducnak pedig végre nem kellett annyi időt magányosan átvészelnie, így mindenki boldog volt, hogy átesett a nehéz napjain. Bár Hoseok ettől még nem merte felkeresni sem Jimint, sem Jungkookot. Úgy gondolta, igaza volt és a nyúl tényleg el akarta tőle venni a másikat, ami sikerült is neki, hiszen azóta a macska egyáltalán nem érdeklődött felőle. De persze ezek mellett attól is félt, hogy talán tévedett és el szerette volna kerülni a megaláztatást, ami ennek beismerésével járt volna, így inkább tartotta a távolságot, melynek eredménye végül bebizonyította volna igazát. Éppen emiatt töltötte a családlátogatás előtti néhány napot is még szobájában, míg Nam dolgozott. Kezdett újra megbarátkozni a csendes hétköznapokkal, valahol pedig picikét hiányolta a munkát Namjoonnal. Jobb lett volna vele tölteni minden percet, de annyira azért nem vágyott rá, hogy újra felajánlja szolgálatait. Elég rossz élményekkel szállt ki belőle, így a magány sem tudta rávenni a visszatérésre.
– Anyámat érdekesnek fogod találni, ne lepődj meg! Úgy érzed majd, valami nem stimmel vele, de jusson eszedbe, mit mondtam róla. Apám szintén furcsa lesz, viszont nem annyira. Mindketten érzelemmentesek és próbálják utánozni a valódi érzelmeket, úgyhogy azon se lepődj meg, ha nincs összhangban a testbeszédük azzal, amit mondanak. Nem értenek hozzá, főleg mostanában, hogy olyan kevés emberrel találkoznak és öregszenek. De kedvesek lesznek veled, akármennyire is nem úgy fogod érezni – magyarázott Namjoon miközben Hoseok még öltözködött saját szobájában. Nem tudta egyszerűen eldönteni, mit akar felvenni.
– Biztos vagy benne? A szüleid a legfelsőbb rétegből vannak – lépett ki a fürdőjéből a hópárduc.
– Az ugye még tiszta, hogy ők bűnözők? – ült az ágyon Nam.
– De akkor is. Luxusban éltetek mindig. Én... Én a hierarchia alján állok. Szerintem nem fognak örülni nekem.
– Mi lenne, ha ezt az előítéletet elengednéd és megadnád nekik a lehetőséget, hogy megmutassák, hogyan viszonyulnak hozzád.
– Megpróbálom – hajtotta hátra füleit Hoseok, miközben farkát saját combja köré tekerte.
– És remélem, ebben jössz – mutatott végig a hópárducon Namjoon.
– Szerinted így jó leszek?
– Szerintem az előző két szettben is jó lettél volna, de ez már tényleg tökéletes. Indulhatunk végre? – állt fel Nam.
– Nem is tudom.
– Én igen. Indulás! – terelte a kijárat felé Hoseokot.

Namjoon szülei a nyugdíjba vonulás után vidékre költöztek, hogy teljesen kiléphessenek a maffiaügyletekből, melyet fiúk kezeibe adtak. Eleinte még követték munkáját, ám hamar kiderült, jól végzi a feladatait, így nem sokáig ellenőrizték mozdulatait. Emiatt viszont megszakadt az a szoros kapcsolat mely addig tartott, hamarosan pedig Namnak sem akadt ideje rendszeresen meglátogatni szüleit, ezért viszonylag keveset tudtak már fiúkról és a családi üzletről, de valahol nem bánták. Eleget idegeskedtek életük folyamán, idősen már nem akartak annyi stresszel küzdeni, mint fénykorukban, így bár hiányzott számukra a fiúk, kiegyeztek a helyzettel. Ám valahányszor felbukkant Namjoon, ők mindig kitűnő örömmel fogadták és igyekeztek minél többet megtudni a nagyvárosi életről. Ezúttal sem viselkedtek máshogy, mely legalább egy kicsit megnyugtatta a hópárducot, ki egész úton azon idegeskedett, hogy vajon majd hogyan fognak hozzá viszonyulni. Neki is pont annyira örültek, mint fiúknak, és bár akadt fenntartásuk a helyzettel kapcsolatban, eleinte ennek nem adtak hangot. Jobbnak látták, ha nem rögtön támadják le Namjoont a jövőbeli terveit illetően, ezért meghagyták a nap végére, mikor már a desszert utáni kávéját szürcsölte mindenki, Hoseok pedig tisztelettudóan csendben ült Nam oldalán.
– Taehyungról van valami hír? – érdeklődött testvére iránt. – Hívott titeket?
– Felköszöntött a szülinapunkon! – válaszolt Namjoon anyja. – Kedves tőle.
– Legalább ennyi. Engem még akkor sem hívott fel.
– Tudod mennyire félti a vízumát. Kerülni fogja veled kapcsolatot amíg te is nyugdíjba nem vonulsz. De azt üzente, sokat gondol rád.
– Ez is valami, azt hiszem.
– Úgy tűnik, komolyra fordult a magánélete – kezdett bele apja az egész nap tartogatott témába. – Nem sokat beszéltünk, de van egy nő, akivel már a jövőjüket tervezik.
– Megnősült? Erről jól lemaradtunk – kortyolt kávéjába Namjoon.
– Nem, még nem. El sem jegyezte azt a nőt, de már beszélgettek a jövőről. Szerintem hamarosan az eljegyzés is meg lesz, aztán az esküvő.
– Amire úgysem hív meg minket.
– Várd ki a végét! – szólt közbe anyja.
– Igazából abban reménykedtem, hogy te nősülsz meg elsőként – folytatta apja. – Mikor Yoongi bejelentette az eljegyzést még akkor sem gondoltam, hogy a következő talán Taehyung fiam lesz.
– Sokat dolgozok, édesapám. Eléggé nehéz így családot alapítani.
– De gondolkoztál rajta? Házasság, család, unokák?
– Rengeteget – pillantott apjára. – Főleg mióta Hoseokkal vagyok – ejtette ki a hibrid nevét száján, mire egy pillanatra rászegeződtek szülei tekintetei, melynek eredményeképpen a hópárduc hátra csapta füleit. Érzett egy kis ellenszenvet részükről.
– Értem... Tehát az unokákon is?
– Igen – kerülte a mélyebb rétegeit ennek a témának. Ha apjának baja volt ezzel, akkor azt akarta, hogy kimondja, mert ő nem fogja helyette.
– És mégis hogyan tervezed? Elvégre Hoseoktól nem lehet gyermeked.
– Ezernyi megoldás van még, ahogyan mégis lehet közös gyerekünk.
– Remélem, jól megfontoltad a döntésedet.
– Én mindig jól megfontolom minden döntésemet. Ennyire ismerhetnél – sóhajtott nagyot Nam.
– Yoongiból sem néztem ki, hogy valaha képes lesz hűnek lenni egy nőhöz és láss csodát, hamarosan megnősül – folytatta. Nem hagyta, hogy Namjoon lezárja a témát.
– Ezzel arra célzol, hogy meggondolatlan vagyok?
– Csak aggódunk az örökösök miatt – szólt közbe anyja. – Szeretnénk, ha a saját vérünk venné át utánad is az üzletet, elvégre neki a vérében lesz az ehhez szükséges tudás.
– Ezt mégis honnan veszitek ilyen biztosra?
– A nagyapád is jó üzletember volt – vette át a szót Namjoon apja.
– De nem volt bűnöző.
– Ebben igazad van... De az üzleti érzék megcáfolhatatlan. Nem lenne jó, ha generációk munkáját vesztenénk el az utódaiddal.
– Had tisztázzak pár dolgot! – húzta fel magát Namjoon, bár nem mutatta ki. Szólt előre, milyen reakciót vár és miről nem akar hallani, de a szülei úgy tűnik, nem vették figyelembe a kérését. – Én Hoseokkal tervezem a jövőmet, akármennyire is ellenzitek. Gyereket sokféleképpen lehet csinálni és ne aggódjatok, lesz némelyikben a ti véretekből is, már ezen is gondolkoztam. Viszont ha továbbra is így álltok hozzánk, akkor lehet, soha nem hozom el majd az unokáitokat, mert nem tesz jót sem nekik, sem nekem, hogy még ti pluszba terhet pakoljatok a vállainkra. Éppen elég stressz ér a hatalmas terület, a viszályok és a nemtörődöm öcsém miatt, nincs szükségem az ellenszenvetekre, ezért örülnék, ha támogatnátok. Tisztellek titeket, tudjátok jól, de szeretném, ha néhány dologba nem szólnátok bele.
– Remélem, tényleg jól meggondoltad.
– Igen, ahogyan szoktam. Még valami? – itta ki csészéjéből az utolsó korty kávét.
– Ha vele tervezed a jövődet, tegyél róla, hogy tiszteljék – szólalt meg újból anyja.
– Már tisztelik, elvégre az én oldalamon van.
– Nem. Akkor is tisztelniük kell, ha téged baj ér. Rá hárul az üzlet, ha valami történik veled, ezért muszáj, hogy neki is legyen hírneve. Tegyél róla! – pillantott Hoseokra.
– Sajnos nincs egy molesztáló apja, akit gyermekként brutálisan meggyilkolhatna, de majd intézek valamit. Egyéb, ami érinti a kapcsolatunkat?
– Nem igazán van – néztek össze szülei.
– Tudjátok, azért néha nagyon örülök neki, hogy pszichopaták vagytok. Sokkal könnyebb veletek megbeszélni bármit is, mint a normális emberekkel.
– Legalább te örülsz ennek – állt fel apja az asztaltól. – Ha megittad a kávédat, akkor nézd meg a kertünket, mielőtt elmész.
– Mehetünk – követte példáját Namjoon is, ki azonnal magával vonta Hoseokot.

(Milyen kis családi perpatvar van itten :D Azonban van egy rossz hírem. Lassan a végégre érünk a sorozatnak és utána valószínűleg sokáig nem lesz fici, mert nagyon sok a dolgom! De a régieket nyugodtan olvasgassátok. Tudjátok, az alap blogon sokkal több minden van. A linket megtaláljátok a profilomon! No de, hétvégén folytatjuk!

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )

A főnök 18. rész: Zöld szemű szörny

– Miért? – próbálta követni Namjoon óriási lépteit.
– Mert nagyon szar napom volt és ahelyett, hogy segítenél rajtam, csak még jobban felidegesítesz. Szóval most velem zuhanyozol – nyitotta ki a kabin ajtaját, majd betuszkolva Hoseokot becsukta azt maguk mögött és megnyitotta a vizet.

– De le sem vetkőztünk. Mindenünk vizes lesz – próbált kilépni a cseppek alól, ám Nam nem hagyta neki.
– Nem érdekel. Fogalmam sincs, mi bajod van, de nem akarok többet arról hallani, hogy mással összefekszem rajtad kívül. Hogy jut eszedbe ilyesmi? Egyáltalán miért? – hőbörgött tovább Namjoon, mialatt bőrig áztak.
– Nem tudom – kapkodott levegő után.
– Jön a heat megint?
– Mm… – gondolkozott el. – Igen, hamarosan.
– Így már értem… De megtennéd, hogy nem akkor féltékenykedsz, mikor nincs türelmem hozzá, hanem mondjuk szex után? Akkor még én is jobban tudom kezelni – kezdett megszabadulni nedves cuccaitól.
– De mitől van nő szagod?
– Az egyik klubban voltam ma. Szerinted?
– Ahh… – játszott saját hibridfarkával. – És… szép volt?
– Hoseok! Mivel tudnálak leállítani?
– Bocsánat – kerülte Nam tekintetét a másik.
– Van egy ötletem. Jelölj meg, ahogyan korábban! Amit én nem érzek. Csak előbb ezt vedd le! – nyújt Hoseok felsője alá. – Aztán szexeljünk, különben ma még falnak megyek ettől a sok szartól.
– Szóval nem volt szép? – vetkőzött le a hópárduc.
– Prosti volt, ráadásul nekem dolgozik. Alkalmazottakkal már csak elvből sem fekszem össze, a prostikért pedig sosem rajongtam. Ez kielégítő válasz? – dobta ki ruháikat a zuhanykabinból.
– Akkor nem történt semmi?
– Na jó! Ennél többet nem vagyok hajlandó foglalkozni a témával. Csak rád áll fel. Most pedig csináld azt a megjelölős dolgot, izgulj rám és dugjunk a zuhany alatt! – ölelte magához a hibridet.
– Ne ölelgess más nőt! – bújt Nam nyakába.
– És pasit szabad?
– Namjoon! – simult a másik testéhez.
– Muszáj velük foglalkoznom. Státuszszimbólum. De veled élem ki minden vágyamat, ha ez számít.
– Büdösek – harapta meg Namjoon nyakát.
– De neked finom az illatod – simogatta a hibridet.
– És most neked is az lesz…
– Igen.

Hoseokon ugyan eluralkodott a féltékenysége, ám mivel Nam ráerőltetett néhány dolgot, így képes volt átlépni ezen. Végül annyira jól túltette magát rajta, hogy ő ugrott rá párjára és nem fordítva, pedig Namjoon volt az, akinek nyugtatásra volt szüksége. Hoseok egyik pillanatról a másikra változott meg, miközben saját illatával fedte el a másikét. Készséggel belement egy gyors, indulatoktól fűtött menetbe Nammal, kinek minden mozdulatából sugárzott a feszültség. Erőteljes volt, kicsit agresszív és önző, pedig korábban sosem viselkedett így, ám Hoseok valahol megértette ezt, hiszen előre szólt, milyen rossz napja volt ráadásul még veszekedtek is kicsit mielőtt egymásnak estek volta, ezért nem lepődött meg. Inkább hagyta magát, meglepetésére pedig kifejezetten élvezte, hogy Nam ennyire erőteljes oldalát is megmutatta. Biztosan Yoongitól maradt hátra benne ez a kis apróság, de nem bánta, hiszen jól esett neki bármi, amit Namjoon csinált.
– Nem volt hideg a csempe? – simogatta Hoseok combjait, mikor már az ágyban feküdve derekán ült a hibrid.
– Csak egy pillanatig – dobolt lágyan Nam hasán ujjaival, hosszú hibridfarkát pedig maga mögött lengette.
– Még mindig féltékeny vagy?
– Egy picit – hajtotta füleit fejére és kerülni kezdte a másik pillantását.
– De miért? Minden szabadidőmet veled töltöm. Hogyan tudnék bárkivel is összefeküdni?
– Yoongin mindig éreztem valaki más illatát mikor bejött hozzám.
– Mert ő olyan. Jaj, hányszor mondjam még, hogy nem hasonlítok rá? Mit kéne tennem, hogy végre megbízz bennem?
– Semmit… Ez az én gondom.
– Az enyém is, ha ennyire zavar. Szóval beszéljük meg! Nem fekszem össze senkivel, nem csókolok senki mást. Jó, néha megnézek egy-egy szebb nőt és ölelgetni is szoktam őket, de csak a klubjaimban, mikor meglátogatom őket és pusztán azért, mert így van meg a megszokott maffiavezér kisugárzásom. De nem vonzódok hozzájuk, nem érzek irántuk semmit és ami a legfontosabb, akkor sem akarok tőlük semmit, mikor nehéz napom van. Csak tőled. Mit szeretnél még hallani?
– Tudom, hogy már beszéltünk róla, de… sok párod volt korábban? – kerülte továbbra is Nam pillantását.
– Nem. Miért hozod fel megint?
– Csak mert… olyan természetesen közeledtél felém. Egy pillanatig sem kételkedtél benne.
– Ezt hogy érted?
– Pontosan tudtad, hogyan kell egy férfival. Nem tétováztál soha…
– Szóval a párok alatt most nem kifejezetten nőkre gondolsz?
– Nem… Sokan voltak? – simogatta Namjoon hasát.
– Míg fiatal voltam apám végig azt mondogatta, éljem ki magamat. Próbáljak ki mindent, mivel pedig benne nem volt sok érzelem soha, ezért a mindent mindenre kell érteni. Ő is csapongott fiatalként, pedig akkor korántsem volt ennyire elfogadott a dolog, főleg nem a maffiában. Szóval kipróbáltam mindent – fésülte hátra Hoseok haját, majd cirógatni kezdte arcát. – Húszas éveim előtt elég sok partnerem volt mindkét nemből, innen a tapasztalat.
– De végül a nők mellett állapodtál meg – bújt Nam tenyerébe és dorombolni kezdett, amivel saját magát akarta megnyugtatni.
– Mivel semmi időm nem volt egy rendes kapcsolatra és gyerek kellett. De ezt megbeszéltük már. Vagy most ismétlünk? Mert akkor megspórolnék egy kis időt. Gyereket sok módon lehet csinálni, de ennyire boldog rég nem voltam. Ugye most jobb?
– Igen – nézett végre Namjoon szemeibe. – Köszönöm – mosolygott.
– Csak ne aggódj kettőnk miatt! Viszont mostantól figyelni fogok a heatedre... Ha időben szólsz.
– Minek?
– Hogy ne legyenek ilyen féltékenységi rohamaid.
– Nem kell. Majd megpróbálok uralkodni rajta.
– Inkább figyelek. Úgy mindkettőnknek könnyebb.
– Nem vagy maffiavezér – harapott alsó ajkába Hoseok.
– A szobán kívül nagyon is az vagyok. Szóval, mesélj! Milyen napod volt? – érdeklődött a hópárduc után, ki boldogan mesélt Namjoonnak.

Miután feloldották a feszültséget magukban, majd beszélgettek egy kicsit lefekvés előtt teljesen megnyugodtak. Már Hoseok sem rugózott azon, hogy Namnak milyen illata van, vagy merre járt, kikkel találkozott, így teljesen ellazulva pihent meg párja mellett, bár reggel ettől még nehezen engedte el dolgozni. Azonban akadt neki is kötelessége, mint például foglalkozni a magányos macskával, mely miatt hajlandó volt emberi időben kimászni az ágyból és felöltözni. Viszont mikor bekopogott Jiminhez nem kapott választ, mivel a hibrid nem aludt saját szobájában. Keresni kezdte a másikat mikor erre rájött, ám képtelen volt azonnal rátalálni a fiatalabbra, mígnem olyan információhoz nem jutott, ami egyszerre megnyugtatta és féltékennyé is tette.
– Hahó! – nyitott be óvatosan Jungkookhoz. – Fiúk?
– Mmm? – nyöszörgött a nyúl. – Hoseok?
– Igen. Hát itt vagytok. Már mindenütt kerestem Jimint.
– Mennyi az időt? – ült fel Jungkook.
– Hát már nincs reggel. Hogy-hogy még alszotok?
– Én ilyenkor még szoktam – vette kezébe mobilját, majd visszadőlt.
– Hoseok? – bújt ki a takaró alól Jimin. – Hoseok! – mosolygott, hogy szemei szinte eltűntek. – Feküdj ide hozzánk!
– Nem akarok zavarni. De te mit keresel itt?
– Rosszat álmodtam. Hozzátok nem akartam menni, mert… Mégis csak a főnök. Úgyhogy idejöttem, hátha idefeküdhetek a földre melléjük, de végül Seokjin nem akarta, hogy lent aludjak a padlón.
– Értem… – nyelt nagyot Hoseok. – Akkor nem zavarok, aludjatok csak.
– Ne, hyung! Gyere ide! Feküdj mellénk!
– Nem hiszem, hogy Jungkook vagy Seokjin örülne, ha befeküdnék az ágyukba.
– Engem nem zavar, csak csendet szeretnék – dörmögött párnájába Jungkook.
– Gyere, hyung! – csinált helyet a hópárducnak Jimin.
Hoseok nem örült a helyzetnek, de annak meg főleg nem, hogy a macska került középre. Úgy érezte, Jungkook ezzel elrabolta tőle a másik figyelmét és innen csak lejjebb vezet az út, minek a végén majd teljesen kiszorul a körükből és megint egyedül marad egész napra. Rettenetesen félt ettől, de nem tudott túl sokat tenni ellene, mert Jimin erőltette, hogy együtt töltsék mind a hárman az idejüket. Szíve szerint elmenekült volna, viszont nem akarta megsérteni a macskát, így túlélte a napot, minek folyamán végig Jungkookot figyelte, hogy az mégis hogyan viszonyul a másikhoz. Nem tűnt olyannak, mint aki nagyon ragaszkodna hozzá, azonban egyre inkább élvezte Jimin társaságát, ami tisztán látszott rajta. De persze Hoseok azt már nem vette észre, hogy vele is próbált kicsit ellazulni, hiszen nem erre koncentrált, hanem kizárólag Jiminre. Alig várta a nap végét, Seokjin érkezését és Namjoon hazatértét, mivel ez többnyire azt jelentette, hogy a macska visszatér saját szobájába. Bár már ebben sem lehetett olyan biztos, mint néhány nappal ezelőtt.
– Hoseok? – csukta be szobájának ajtaját Namjoon miután hazaért. Eleinte nem látta a sötétben, hol fekszik a hópárduc, kiről emberei azt mondták, meglepően hamar bekuckolta magát Nam szobájába, ám amint felkapcsolta a villanyt észrevette a hibrid hosszú farkát, mely kilógott a takaró alól. – Valami baj van? – lazította meg nyakkendőjét, majd azonnal megszabadult tőle, ahogyan zakójától is.
– Jimin Jungkookkal és Seokjinnel aludt – mozgatta idegesen hópárducfarkának végét.
– Hogy-hogy? – tapogatta meg az ágy sarkát, nehogy ráüljön a másikra, majd letelepedett.
– Rosszat álmodott és aludni akart valakivel, de nem mert hozzám jönni, mert te itt vagy és fél tőled – beszélt továbbra is a takaró alól Hoseok.
– Mondjuk én nem is engedtem volna, hogy velünk aludjon. Max veled a te szobádban.
– Tudom…
– Akkor… mi a gond?
– Hogy Jungkookkal volt.
– De hát… Most, ha a te agyaddal gondolkodok, akkor nem jó az, hogy Jimin nem volt egyedül mikor félt?
– De, de… – bújt ki a takaró alól. – Még reggel is ott aludt Jungkookkal mikor Seokjin már dolgozott.
– Szóval a féltékenységed erősebb, mint az, hogy jót akarsz Jiminnek? Ez maffiához méltó gondolkodás.
– Miért nem lehet úgy, hogy Jimin nincs egyedül, de nem is melegednek össze Jungkookkal?
– Mert nincs másik hibrid a házban ő pedig teljesen egyedül van? Seokjin meg azért nem terepen dolgozik, mert túl anyáskodó? Nem szívesen mondom ezt, de minden összejátszik ellened.
– Ahhh! – bújt vissza a takaró alá. – Most mit csináljak?
– Maffiaszemszögből, öld meg Jungkookot és rendezd meg úgy, mintha lelépett volna. De te nem vagy ilyen, ráadásul nem értesz hozzá és Seokjin meg is torolná a dolgot szóval… Próbálj inkább te is összebarátkozni Jungkookkal. Akkor nem esel ki a körből – állt fel az ágyról Namjoon.
– De nekem csak Jimin kell.
– Ez sértő, ugye tudod? – tűnt el a fürdőben Nam.
– Nem úgy értettem – bukkant fel újból, ledobva magáról a takarót.
– Akkor gyere ide és magyarázd el, hogyan értetted!
– Szex? Komolyan ezzel akarsz megoldani mindent?
– Csak a feszültséget, hogy utána tiszta fejjel tudjuk megbeszélni a gondjainkat. Nos?
– Hmm… – gondolkozott el Hoseok. – De most nem akarok a hideg csempének dőlni – mászott ki az ágyból.

Namjoon technikája nagyjából bevált, mivel a hópárduc tényleg megnyugodott és beismerte, talán valóban jobb taktika lenne összebarátkozni a nyúllal, mintsem ellenállni a történéseknek. Megadta ennek az esélyt, hogy jobban jönnének ki belőle mindannyian, ám továbbra is akadt néhány fenntartása, viszont ezek már inkább a közelgő hormonhullámnak voltak köszönhetőek, nem a nyúl hibridnek. Namjoon már előre aggódott, hogy mi lesz akkor, ha ezek felerősödnek, mivel ennyi libidóval még meg tudott birkózni, de többel már nem és tapasztalatból tudta, milyen erős lesz néhány nap múlva a hópárduc étvágya. Abba pedig már bele sem mert gondolni, hogy majd akkor mennyire lesz féltékeny Jiminre, így inkább arra kérte Hoseokot, töltse majd szobájában a nehéz napjait. De persze próbálta leplezni ennek okát és arra hivatkozott, csupán azért kéri ezt tőle, nehogy másra irányítsa vágyait, ha már ennyire összebarátkozott Jiminnel. Elvégre ő sosem féltékenykedett, így éppen itt volt már az ideje ennek is. Természetesen Hoseok megígérte, eleget tesz Namjoon kívánságának, ám míg volt néhány napja a heat előtt úgy gondolta, nem lesz gond, ha ezt a kis időt továbbra is Jiminnel és Jungkookkal tölti majd, ezért a nyűgös este után másnap reggel azonnal a macska szobája felé indult, amint Nam elment dolgozni.
– Jimin… – nyitott be halkan a macska szobájába. Remélte, ezúttal a saját ágyában lel rá a másikra és így is lett.
– Hoseok! – pattant fel Jimin. – Olyan aranyos vagy! – mászott ki a takaró alól, majd rögtön a másik nyakába ugrott.
– Ohh… Miért is? – ölelte magához a macskát, majd annak válla felett átpillantva látta, miért örül neki ennyire a másik. – Hát végre megszerezte neked Seokjin.
– Igen! – engedte el a hópárducot Jimin. – Annyira kedves tőled! Köszönöm szépen!
– Szívesen. Így legalább nem kell egyedül aludnod. Ha szeretnéd, ráhúzatjuk az egyik kezére valamelyik pólómat és akkor olyan lesz, mintha velem aludnál.
– Tényleg?
– Persze. Nem szeretném, ha egyedül éreznéd magadat.
– Olyan kedves vagy hozzám! – ölelte újból magához az idősebbet Jimin.
– Örülök, hogy jó kedved van. Hogy aludtál?
– Remekül. Mikor este megjöttem, már itt várt egy kis üzenettel. Gyere, feküdjünk be mellé! – fordult vissza ágyához és húzta magával Hoseokot is.
– De hisz te is alig férsz el mellette az ágyban.
– De elférünk hárman. Gyere! – másztak fel mindketten a matracra az óriás mackó mellé.

(Jaj, de arik! Hát meghalok! Szerdán folytatjuk! XD
LoL-os ARMYk pedig jöjjenek! Nem kell tapasztalat, se div, csak annyi, hogy ne most vágjatok bele a játékba! :D

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )

A főnök 17. rész: A zord külső

– De a mai napot is kivetted, hogy itt legyél velem.
– Ez más.
– Miért? – döntötte oldalra kérdően fejét.
– Mert téged szeretlek.

– Um… – pirosodott el kicsit Hoseok arca. – Őket nem szeretted?
– Nem igazán. Már elég régóta nem szerettem egyik barátnőmet sem.
– Akkor miért voltál velük?
– Hát… – játszadozott Hoseok tincseivel. – Kell utód, de nincs időm kapcsolatra. Egy ideje már nem is kerestem igazi társat, csak egy donort a gyerekeimnek. De erre sem volt elég időm. Túl sok a munka.
– Szóval… előttem sokáig nem is volt senkid?
– De. Lakott itt egy nő egy másik szobában. Pont akkor hagyott el, mikor te beköltöztél.
– És nem esett rosszul? – kérdezősködött tovább Hoseok.
– Nem. Ami azt illeti meglepődtem, hogy nem hagyott el korábban. Hetek óta nem szakítottam rá időt, mire elhagyott. Szóval jogos volt a részéről.
– Értem… De apukádnak is lett felesége emellett, nem? Ő hogyan csinálta?
– A szüleim sztorija maffia tündérmese nagyjából. Apám még csak építgette a birodalmát, mikor találkozott anyámmal. Pultos volt egy sztriptíz bárban, aztán később kiderült, ő volt a tulaj igazából, nem az a pali, akivel apám „tárgyalt” úgymond.
– Miért titkolta?
– Hogy komolyan vegyék. Bár azt mindenki tudta, hogy a tulaj kegyetlen, csak azt nem, hogy egy nő az. Végül nagy nehezen megállapodtak, ami nem kis feszültséget váltott ki a többi maffiánál és egy kisebb harcba torkollott egyik este. Akkor derült ki, hogy anyám a tulaj és az is, hogy mennyire kegyetlen, de ezt neked nem részletezném.
– És azonnal össze is jöttek? – fektette farkát Namra maga mellé, miközben hatalmas szemekkel figyelte a másikat, amint az tovább mesélt.
– Nem. Apám nem szerette az embereket. Kifejezetten gyűlölte mindet és nem rázta meg, ha valakit meg kellett ölnie. Kicsit pszichopata. A nőket sem becsülte sokra, ezért nem maradt meg mellette senki hosszabb ideig. Azonban anyámmal elég sokat beszéltek az üzlet miatt, mivel egymásra találtak a kegyetlenségükkel. Aztán valahogy szóba jött a család, anyám pedig elmondta, miből fakad ez az erőszakos oldala. Apámat valósággal levette a lábáról a gyerekkori sztorijával és ekkor szeretett bele. Rajta kívül máshoz sohasem kötődött igazán. Minket még szeretett, hiszen a gyerekei vagyunk és érezte, hogy ez súlyos dolog, de senki máshoz nem ragaszkodott.
– Értem… Miatta nem ragaszkodsz te se senkihez?
– De, én képes vagyok szeretni. Érzek szerelmet, szomorúságot, meg minden emberit, csak nincs időm rá, sem energiám. Én nem akarok egy olyan nőt, mint anyám. Hiába volt jó anyám, jó felesége apámnak, nem akarok egy pszichopatát. Szeretem és tisztelem, de ha olyan feleségem lenne, mint ő, én félnék, hogy álmomban egyszer megöl. Mivel egyszer már valaki megpróbálta, aki hasonlóan jéghegy volt, mint anyám fiatalon.
– Tőlem nem féltél?
– Dehogyis. Rajtad látni, mire gondolsz. Nem félek tőled. Túlságosan tiszta vagy ahhoz, még ránézésre is, hogy megpróbálj kinyírni – mosolyodott el.
– Nem tudnálak bántani – feküdt vissza Namjoon mellkasára.
– Ebben biztos vagyok, pont ezért nem félek tőled.
– És… mit tervezel velem? – hallgatta Nam szívét a hópárduc.
– Ezt hogy érted? – simogatta fejét.
– Én nem vagyok jó gyerekdonor. Nálam rosszabbat nem is találhatnál.
– Attól, hogy nem tudsz nekem szülni, még nem foglak lecserélni. Ezernyi más módon lehet gyereket csinálni, ha elhatározzuk magunkat.
– Gondolkodtál már ezen?
– Minden alkalommal, mikor lelépett egy nőm – sóhajtott nagyot.
– Akkor nem gond, hogy nem vagyok donor?
– Nem, mert sokkal jobb vagy egy sima donornál. Rég lemondtam erről, hogy bárkivel is ilyen kapcsolatom lehessen. Fájt, de muszáj volt elengednem. Viszont visszahoztad ezt. Rég nem szerettem senkit, rég nem aludtam át egy éjszakát, rég nem mosolyogtatott meg senki előtted és el is felejtettem, milyen ez. Örülök, hogy Yoongi kidobott, különben nem tudnám, milyen veled – ölelte magához a hópárducot.
– Ez jól esik. Kedves tőled.
– Hoseok, bárki mondhat bármit, de én boldog vagyok, hogy mikor hazajövök, te ott fekszel az ágyamban. Ne félj, hogy megválok tőled, mert nem fogok. Hiszen csak miattad tudok aludni, ez pedig egy olyan luxus, amit imádok.
– Én is nagyon szeretlek – bújt Namjoon nyakába.
– Megint azt csinálod, amit a múltkor? – simogatta a hópárduc hátát.
– Igen… Ez a szeretetem jele.
– Rendben, ezt megjegyzem… Dorombolsz közben nekem?
– Örömmel – adta ki magából az elégedettség hangját.

Persze a hópárduc rituáléja után elkerülhetetlen volt a szex, viszont ezt a beszélgetést követően már egyikük sem bánta. Nam korábban sohasem mesélt senkinek a családjáról, egyik barátnője sem tudott ennyi mindent róluk és magán is meglepődött, hogy milyen könnyedén osztotta meg ezeket az információkat a hibriddel, de örült neki. Úgy érezte, tényleg bízhat benne és a másik is így gondolkozik vele kapcsolatban, ezért olyan közel engedte magához, mint még senkit, amivel rávette a hópárducot, hogy picit elgondolkozzon. Namjoon tényleg komolyan ragaszkodott hozzá, valóban megtett volna érte bármit és érződött minden egyes szavából, mozdulatából, hogy komolyan gondolja a dolgot, ami megnyugtatta Hoseokot. Így már bátrabban ment Jungkookhoz másnap Jiminnel az oldalán. Nem félt a magánytól, mert tudta, Namjoon mindent megtesz majd érte, ha mégis egyedül maradna.
– Jungkook? – kopogott be az említett ajtaján Hoseok.
– Igen!? – hallatszott a válasz, mire be is nyitottak a szobájába.
– Lenne kedved megnézni egy filmet velünk? Csinálunk pattogatott kukoricát – kezdeményezett Hoseok.
– Umm… – fordult meg Jungkook a gurulós székében ülve, majd visszapillantott a monitorjára, végül újra Hoseokékra.
– Van kólánk is – szólalt meg Jimin.
– Rendben… – pislogott nagyokat.
– Tényleg? – lepődött meg Hoseok.
– Igen – rántott vállat, miközben kivette nyakából a fülesét.
– De jó! – ugrott egyet örömében Jimin, majd gyorsan visszafogta magát.
Érdekes fordulat volt ez, melyre nem számított egyikük sem, bár Jimin reménykedett benne, hogy a nyúl majd egy nap közelebb engedi magához a ház másik két hibridjét is, de amilyen távolságtartó volt eddig, ez csupán távoli álomnak látszott. Ám mikor igent mondott a mozizásra, a macska rettentő boldog lett. Olyannyira, hogy bár Hoseok lelkét megnyugtatta Namjoon, azonban ettől a kitörő örömtél mégis féltékeny lett egy kicsit, így próbálta Jimint kisajátítani a film közben. Ám nem járt sikerrel, hiszen a másik ismerkedni akart, amibe nem szólhatott bele, csak látványosan, melyet igyekezett elkerülni, ezért kénytelen volt megengedni Jiminnek a nyúlhoz való közeledést. Azonban az csendes volt továbbra is, elég visszahúzódó és zárkózott. Nem úgy tűnt, mint akit érdekel a macska, inkább csak mint akit megtűr, ami megnyugtatta Hoseok szívét. Nem fogja tőle elvenni senki Jimint, még ez a cuki nyulacska sem. Viszont ezzel az ismerkedős filmnézéssel igazán furán telt a nap mindannyijuk számára egészen addig a pillanatig, míg Namjoon haza nem ért és Seokjin fel nem állt asztalától. Akkor ugyanis mindenki visszatért a saját kis magánéletéhez, melytől Hoseok is végleg megnyugodott, hiszen Jimin egyedül maradt a szobájában… Teljesen… egyedül.
– Namjoon – fésülgette az említett haját ujjaival, miközben az feltűrve Hoseok felsőjét, annak hasán feküdt. Éppen tévét néztek, vagyis nézett a hópárduc, mialatt a maffiavezér pihent.
– Tessék?
– Nem aludhatna ma velünk Jimin is?
– Mi? – emelte fel fejét Nam és kérdően pillantott fel a hibridre.
– Olyan egyedül van. Én itt vagyok veled, ő meg ott van egyedül a szobájában.
– Mikor megérkezett még fújtál rá, most meg féltékeny vagy, hogy Kook elveszi tőled és aggódsz érte, hogy egyedül van. Mi történt?... Megcsalsz vele?
– Nem, én nem! – emelte fel kezeit megadóan Hoseok, miközben fülei fejére lapultak. – Csak tudom milyen egyedül. Nem jó érzés.
– Értem… De sajnálom, akkor sem aludhat velünk – csókolt Hoseok bőrére, pont oda, ahol meglőtték a hópárducot. – Viszont ha akarod, alhatsz vele.
– És veled mi lesz?
– Néha egyedül alszom majd. Legalább nem hiszik azt, hogy elgyengítesz – feküdt vissza Hoseok hasára.
– Nem. Szeretek veled aludni. Csak… sajnálom Jimint.
– Ha ennyire sajnálod, gondold át az ajánlatomat – sóhajtott nagyot Namjoon.
– Kikapcsoljam?
– El tudok aludni a zajánál is.
– Kikapcsolom – nyomta le a tévét.

Hoseok tényleg rosszul érezte magát, amiért Jimint így egyedül hagyta minden este, de Namjoont nem tudta volna nélkülözni egyetlen alkalommal sem, ezért kénytelen volt valami alternatív megoldást találni. Mivel nem sokat zaklatták Jungkookot, hogy mozduljon ki a barlangjából, ezért kezdetben úgy érezte, elég lesz néhány délutáni szundi a macskával, mikor is az kiélheti ragaszkodását rajta. Ám hamar rájött, hogy ő is szívesebben ébred Nam mellett és tölti párja nélkül a napot, mint fordítva, ezért segítséget kért.
– Hoseok, szia! – örült meg neki Seokjin, amint bátortalanul belépett az irodájába. – Mit szeretnél? – mosolygott.
– Szükségem lenne valamire.
– Valóban? – lepődött meg Seokjin. Hoseok sosem kért semmit, csak kizárólag akkor, mikor az egészsége múlott rajta. – És mi lenne az?
– Egy óriás mackó. De vagy két méteres. Puha és selymes – játszadozott zavarában hópárduc farkával.
– Tényleg? Az igen! Felírom – vette kezébe mobilját.
– Nem nekem kell.
– Hanem? – pillantott fel rá Seokjin.
– Jiminnek szeretném.
– Miért?
– Olyan egyedül van este. Nincs kivel aludnia. Talán ez segítene neki.
– Értem – mosolyodott el Seokjin. – Igyekszem beszerezni.
– Köszönöm szépen – indult kifele az irodából.
– Szívesen – tért vissza munkájához Seokjin.
Hoseok nem akarta elmondani Jiminnek, hogy milyen ajándékot talált ki neki, inkább meglepetésnek szánta, ezért ameddig meg nem érkezett a maci, addig titkolta is. Közben próbált mindent megtenni a macskáért, hogy az picit se érezze magányosnak magát, de úgy gondolta, ezt képtelen megoldani így. Hiába nem mondta a másik, mennyire egyedül van, sosem panaszkodott róla, Hoseoknak mégis tépte a lelkét a tudat, miszerint Jimin egyedül fekszik és egyedül ébred.
– Jimin, Hoseok? – kopogott be Jimin ajtaján bátortalanul egyik nap Jungkook.
– Hm? – kapták fel fejüket mindketten a nyúlra. Éppen tévéztek, mily meglepő.
– Lenne kedvetek játszani velem?
– Mi? – döbbent meg Hoseok, azonban Jimin azonnal felpattant.
– Igen! – vigyorgott a macska. – Játszunk!
Jungkook sohasem hívta őket semmire, mindig nekik kellett megkérdezni a nyuszikát, hogy lenne-e kedve csatlakozni hozzájuk, amire persze sohasem mondott nemet, ám ez most mégis meglepő fordulat volt mindkettejük számára. Jimin nagyon örült a meghívásnak, azonban Hoseok kezdetben nem így érzett. Voltak némi fenntartásai a helyzettel kapcsolatban miközben a fiatalokat figyelte, amint a nyúl éppen oktatta a macskát, hogyan is kell videójátékkal játszani. Jungkook és Seokjin szobája ugyanis tele volt kütyükkel, ilyen-olyan konzollal és kiegészítőkkel, amik közül sokat még ő sem látott, csupán képről, Jimin pedig még onnan sem. Így persze óriási fölényből indult a nyúl, de mikor sokadjára győzedelmeskedett a másik felett és látta annak arcán, mennyire elszomorodott, hagyta magát lenyomni. Ezzel járt Jimin kedvében, minek hatására az még jobban közeledett felé, a közös pontnak hála hamarosan pedig kezdtek összemelegedni, miközben Hoseok valahogy kicsit kiszorult a képből. Pont ettől félt, ám hiába aggódott, Jimin nem hagyta, hogy akár csak egy napot is külön töltsenek. Ő mindig hívta a hópárducot és mindig úgy helyezkedett, hogy mindkét társával megfelelően tudjon beszélgetni, vagy éppen ölelkezni, ha olyan pillanata támadt.
– Érdekes játék, látjátok? – kockult egyik nap Jungkook, miközben Jimin Hoseokon feküdt.
– De ijesztő – bújt a hópárduchoz, ki érdeklődve figyelte a képernyőn folyó történéseket.
– Viszont a sztori nagyon jó. Néha megijed az ember, jah, de amúgy nagyon király. Játszotok akkor velem?
– Ez egyszemélyes, nem? – kérdezősködött Hoseok.
– De igen. Csak segíthetnétek eldönteni, hogy mikor mit csináljak. Meg nézhetnénk együtt, hogy alakul a történet.
– Nem akarod egyedül játszani? – pillantott Jungkookra, ki fejére ejtette óriási nyuszifüleit, majd Hoseokra nézve válaszolt.
– Nem igazán. Néha tényleg ijesztő.
– Akkor hárman játszunk. Jó így, Jimin? – ölelte magához a macskát.
– Rosszat fogok álmodni.
– Majd aludhatsz a párnámmal, rendben?
– Jó… – simult Hoseokhoz.

Ugyan Jungkook szeretett volna minél tovább foglalkozni a játékkal, azonban mikor lement a nap leszavazták a nyúl terveit. Egyikük sem akart sötétben horror sztorival foglalkozni, inkább elterelték volna erről gondolataikat, így inkább tévénézéssel folytatták napjukat, míg Namjoon haza nem ért. Hoseok egyenesen a nyúl szobájából indult meg, ám tett még egy kisebb kitérőt Seokjinhez. Rég megrendelte már azt a mackót és érdeklődni akart, merre jár.
– Úristen! Teljesen kiment a fejemből. Ne haragudj! Holnap pótolom – kapta el a keresett személyt a folyosón Hoseok. – Úszok a munkában, de holnap megszerzem.
– Rendben. Nagyon szépen köszönöm.
– Szívesen. De most rohannom kell. Tényleg, ne haragudj!
– Nem gond.
– Jó éjt, Hoseok! – szaladt tovább dolgára Seokjin.
A hópárduc folytatta útját, mely most már egyenesen Nam szobájába vitte, ahol meglepetésszerűen fogadta őt a nagy főnök. Éppenhogy bezárult mögötte az ajtó, a másik máris átölelte, felemelte, majd az ágy felé indult vele.
– Namjoon! Mi történt? – kapaszkodott a másikba, míg az le nem dobta őt az ágyra.
– Borzasztó napom volt – fogott azonnal vetkőzésbe Nam. – Szörnyű, rettenetes, fárasztó, frusztráló. Neked? – dobta el ingét.
– Játszottunk. Semmi extra. Baj van? – pislogott nagyot Hoseok, mialatt próbálta hosszú farkát maga mellé fektetni, nehogy megint megsérüljön.
– Feszült vagyok. Nagyon feszült – támaszkodott meg a hópárduc felett. – Szeretnék veled beszélgetni, de előbb másra van szükségem – bújt Hoseok nyakába, majd csókolgatni kezdte a hibrid puha bőrét, miközben az halkan sóhajtozott.
– Nam… – csapta meg egy illat az orrát, amitől hirtelen ideges lett. – Namjoon! – próbálta leállítani a másikat.
– Mi az? – harapdálta gyengéden a hópárducot.
– Nő szagod van… Nagyon erős.
– Oh! – emelkedett fel róla Namjoon. – Sajnálom – nézett Hoseok szemeibe.
– Lefeküdtél vele?
– Mi?! – lepődött meg Nam. – Ezt meg honnan veszed?
– A bőrödből árad a szaga. Én egyáltalán nem érződöm rajtad.
– De… Jól vagy?
– Igen.
– Akkor hogy jut eszedbe ilyesmi? – kelt fel Namjoon az ágyról. Eddig is borzasztó és feszült napja volt, azonban Hoseok ezzel a kérdéssel csak rátett még egy lapáttal.
– Mert nő szagod van.
– Máskor is volt már, akkor nem foglalkoztál vele. Most miért?
– Mert… – hajtotta fejére füleit, mialatt Namjoon mérges arcát nézte. – A bőrödből ömlik az illata. Mintha… lefeküdtél volna vele.
– Ó, te jó ég! – sóhajtott nagyot Nam. – Gyere! Szedd a lábadat! – ragadta meg Hoseok csuklóját, majd a fürdőbe indult vele.
– Miért? – próbálta követni Namjoon óriási lépteit.
– Mert nagyon szar napom volt és ahelyett, hogy segítenél rajtam, csak még jobban felidegesítesz. Szóval most velem zuhanyozol – nyitotta ki a kabin ajtaját, majd betuszkolva Hoseokot becsukta azt maguk mögött és megnyitotta a vizet.

(A zord külső érző szívet takar! Robogunk tovább menetrendszerűen. Holnap este újabb rész! :D LoL-os ARMYkat pedig továbbra is várjuk csapatunkba! :D

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )

A főnök 16. rész: Nyuszika

– Persze. Seokjin bemutatta, mikor kezdett nagyon komolyra fordulni a helyzetük. Aranyos teremtés, bár kicsit zárkózott. Nehéz lesz feltörnöd a burkát, de utána biztos vagyok benne, hogy meg fogod kedvelni.
– Lehet, igazad lesz – fektette saját magára hosszú hópárducfarkát és átölelte azt.
– Biztosan – puszilta meg Hoseok homlokát. – Aludjunk!
– Rendben.

Hoseok egyik kellemetlen helyzetből került a másikba és semmi beleszólása sem volt a dolgok folyásába. Nem örült Jungkooknak, hiszen Jimin is sok küzdelembe került számára, mivel eleinte egyáltalán nem kedvelte, csak elviselte. A nyúllal kapcsolatban sem számított másra, viszont miatta akadt még egy problémája. Jimin túlságosan örült a hírnek, ezért nagy veszélyt jelentett Hoseok társaságára nézve az új hibrid. Így igyekezett lefoglalni a macskát, hogy annak ne legyen lehetősége a beköltözés napján összefutni a nyuszikával, ám az nagyon kíváncsi volt.
– Neked sokkal hosszabb a farkad, mint az enyém – simogatta Hoseok hópárducfarkát a földön fekve Jimin.
– Irigykedsz? – ült nem messze tőle a másik, ki a tévét nézte.
– Egy kicsit. A tiéd jobban tetszik. Puhább is, szebb is – ölelte magához.
– Már a te bundád is puha – pillantott a macskára.
– De nem ennyire, mint a tied.
– Mert nem eszel elég vitamint.
– Nem szeretem a zöldségeket.
– Ettől még enned kell, hogy hízz egy kicsit és jobb formában legyél.
– De most híztam – ült fel. – Tegnap mértük és szedtem fel néhány kilót.
– Hmm… Mondjuk picit látszik az arcodon is. Jól áll.
– Köszönöm… Hoseok – mászott oda a hópárduchoz.
– Mi az?
– Nem köszönünk Jungkooknak? Már biztosan bepakoltak mindent – ült le a másik előtt.
– Szerintem elég sok dolga van most. Majd holnap – tért vissza a tévéhez, miközben a szabadon hagyott farka vége mozogni kezdett.
– Egy köszönésre biztos van ideje – mosolygott Jimin.
– Hagyjuk inkább! – pillantott szúrós tekintettel a macskára, ki azonnal lehajtotta füleit és ölébe vette farkincáját.
– Rendben – mászott fel inkább az ágyra, majd elterült azon.
Hoseok nagyon nem rajongott az ötletért, de rosszul érezte magát, hogy ennyire mogorván válaszolt a másiknak, ki emiatt ott is hagyta őt. Akármennyire is kerülni szerette volna a találkozást, Jimin kedvét nem akarta letörni. Ezért inkább belement a dologba, melyhez fapofát vett fel. Kezdte átérezni Namjoon helyzetét.
– De ha ennyire szeretnél találkozni vele, talán benézhetünk hozzá néhány percre.
– Biztos?
– Igen… De csak ha te szeretnéd.
– Veszek papucsot! – pattant ki az ágyból.

Hoseok igyekezte nem kimutatni érzelmeit a helyzettel kapcsolatban, ami nehezére esett, hiszen állati felét az elmúlt időszakokban eléggé elengedve. Nem volt egyszerű visszanyerni felette a kontrollt, de megküzdött érte, miközben elvezették őket Jungkook és Seokjin közös lakrészéhez. A hibrid még javában kifelé pakolt, melyben Seokjin is segített neki, hogy minél hamarabb végezzenek, mikor Hoseok felbukkant az ajtójukban, oldalán Jiminnel.
– Sziasztok! – szólalt meg halkan, de ettől még észrevették őket.
– Ó, sziasztok! – üdvözölte őket Seokjin. – Jungkook, ő Hoseok, ő pedig Jimin. Róluk meséltem.
– Igen – húzódott Seokjinhez a nyúl hibrid. Tényleg zárkózottnak tűnt. – Sziasztok.
– Szia! Üdv itt! – vette át a szót Jimin, kit inkább nézett Hoseok, mint a nyuszikát. – Nagyon finom itt az étel. Remélem, majd egyszer eszünk együtt – mosolygott. Ő tényleg nagyon örült a másiknak, ellentétben a hópárduccal.
– Talán.
– Jungkook, én sokat dolgozom – fordult felé Seokjin. – Nem kuksolhatsz majd egész nap idebent a géped előtt. A fiúk kedvesek, biztosan jól éreznéd magadat velük – magyarázott a fiatalabbnak, kinek hatalmas nyúlfülei lassan saját fejére lapultak.
– Nem harapunk – jegyezte meg Jimin is.
– De most csak köszönni jöttünk – vette át a szót Hoseok. – Biztos sok a dolgotok. Majd még találkozunk – fordult meg a hópárduc és már vissza is indult Jimin szobája felé.
– Sziasztok! – köszönt el Jimin, ki egy pillanattal később visszatapadt Hoseokra.
A macskát nagyon feldobta az új jövevény, viszont a hópárduc csak ideges lett tőle. Ugyan érezte Jungkook illatán Seokjinét, így biztos volt benne, hogy Namjoon nincs veszélyben, azonban barátját féltette tőle. Aggódott, majd jobban fogja kedvelni a nyuszikát, mint őt, végül pedig elfelejti és ezt nem akarta hagyni. Emiatt igyekezte lefoglalni Jimint szinte mindennap. Ezzel tartotta távol a nyúltól, bár nem volt nehéz dolga, hiszen az alig mozdult ki a szobából, így ritkán futottak össze vele, ha pedig mégis találkoztak, Jungkook elég hallgatag volt. Nem igazán lehetett vele beszélgetni, amint pedig esélye adódott, lelépett. Felszívódott a szemük elől, mintha ott sem lett volna, melynek Hoseok ugyan örült, viszont rajta kívül senki más.

– Holnap itthon maradok – dobta le nyakkendőjét Namjoon.
– Tényleg? – emelte magasba füleit Hoseok, miközben az ágyon feküdve nézte a másikat, ahogyan az vetkőzött. – Hogy-hogy?
– Nem árt egy kis pihenés a sok munka után – vette le zakóját is.
– Ezt már mondtam neked többször is.
– Igen. Meg aztán, Seokjin is megkért, hogy ebédeljünk együtt – kezdte kigombolni ingét.
– Oh… Gondolom Jungkookkal.
– Igen. Kicsit bosszantja, hogy Kook nem jár ki a szobából és nem ismerkedik veletek. Úgyhogy Jimin is hivatalos az ebédre.
– Remek.
– Még mindig nem örülsz Jungkooknak? – szabadult meg ingétől is.
– Jó ez így. Nem kell erőltetni az ismerkedést. Mi megvagyunk Jiminnel, ő Seokjinnel. Minden tökéletes.
– Hoseok – mászott fel az ágyra az említetthez. – Jungkook kedves és nem fogja elvenni tőled Jimint. De tényleg jobb lenne, ha összeismerkednétek. Csak ti vagytok hibridek a házban. Össze kéne tartanotok. Még a maffiák is összefognak, ha közös az ellenség.
– Nekünk is van ellenségünk?
– Mindenki a házban. Emlékszel? Mikor begubóztál a takaród alá és nem akartad többé elhagyni a szobádat? Nekik sem jobb a helyzetük.
– Jó… beszélgetek kicsit vele.
– Szeretlek – csókolta meg a hópárducot Namjoon. – Eljössz velem zuhanyozni?
– Igen – keltek fel mindketten az ágyról.

Hoseok idegesen ült le másnap az ebédnél az asztalhoz, de legalább ott volt oldalán Nam és Jimin is, akik kellemesebbé tették a helyzetet. Jungkook továbbra sem volt valami beszédes, így a társalgás nagyját Seokjin és Namjoon vitte, azonban próbálkoztak a másik szórabírásával, ki néha hatalmasokat ásított. Mint kiderült, késő estig játszott a gépén mindennap, ami miatt általában délben kelt. Ez felkeltette kicsit Jimin érdeklődését, viszont Hoseokot még messzebb lökte a nyuszikától. Ő nem szerette a kütyüket, mivel szívesebben töltötte az idejét olyanokkal, akiket kedvelt. Így az ebéd végén csupán Jimin volt az, aki megkedvelte Jungkookot és úgy tűnt, hogy sajnos a nyúl is meglágyult vele szemben. Már csak ez hiányzott Hoseoknak, ki a nap hátralévő részében Namjoonnal volt, nem Jiminnel, aki az utolsó mondatok alapján inkább a nyúl társaságát választotta, mivel Seokjinnek dolgoznia kellett.
– Na, mit gondolsz? – záródott be mögöttük Namjoon szobájának ajtaja.
– Nem szeretem – dőlt le az ágyra Hoseok.
– Miért?
– Mert… Mert nem.
– Pedig kedves. Mi a gondod vele?
– Csak nem szeretem – bújt a másik párnájába.
–Az a baj, hogy most elmentek Jiminnel játszani?
– M… Nem!
– Hoseok.
– Jó! De… Jimin az én barátom. Most pedig ott játszanak, miközben én itt vagyok veled.
– Inkább lennél velük, mint velem?
– Nem! – fordult Namjoon felé. – Inkább veled vagyok, de nem szeretném, ha nagyon összemelegednének, mert akkor Jimin inkább lesz vele, mint velem, én meg újra egyedül maradok a szobámban.
– Tényleg úgy gondolod, hogy Jimin egyik pillanatról a másikra elfelejtene téged? – ült le Hoseok mellé az ágyra.
– Hát… nem tudom – hajtotta hátra füleit.
– Nem téged akarlak megsérteni, de Jimin is egy kisállat, mint te. Azok pedig ragaszkodnak azokhoz, akik kedvesek velük. Te voltál az egyetlen, aki foglalkozott vele, miután idekerült. Szerintem nem hanyagolna el Jungkook miatt. De neked is össze kéne barátkoznod vele és akkor nem kéne ilyesmitől félned… Hoseok? Figyeltél?
– Én is csak a kisállatkád vagyok?
– Ezt nem így értettem. Csak a hibrid feledre utaltam. Tudod, arra amelyik rátenyerel a képernyőre egy kis madárka miatt és majdnem összetöri magát. Amelyik dorombol, ha simogatom – vakargatta meg lágyan Hoseok egyik fülét. – És amelyik annyi szexet akar, ha olyan napjai vannak, hogy alig bírom tartani vele a lépést.
– Akkor nem vagyok a háziállatod? – pislogott nagyokat Namjoonra, miközben sikertelenül próbálta elfojtani dorombolását.
– Nem. Te inkább a párom vagy és nagyon szeretlek.
– Mm… Jó, megpróbálok összebarátkozni Jungkookkal – dobálta ide-oda maga mögött óriási hópárduc farkát.
– Köszönöm – puszilta meg arcát. – Bíztam benne, hogy meg tudlak győzni és nem kell parancsba adnom – állt fel az ágyról. – Nem örültem volna, ha a hatalmamat kellett volna ilyesmire használnom.
– Nekem úgysem parancsolhatsz.
– Tényleg? – fordult vissza Hoseokhoz. – Valaki elbízta magát – mosolyodott el.
– Nem tudnál bántani.
– Biztos?
– Igen.
– Sajnos igazad van – húzta a száját. – Szeretnél kimenni a hóba?
– De te fázol.
– Rendesen felöltözök és akkor annyira nem fogok. Viszont nem maradunk kint egy óránál többet.
– Jó! – pattant fel Hoseok. – Menjünk!
Namjoon az egyetlen szabadnapjának minden percét Hoseokra szerette volna áldozni, így olyasmiket csináltak, amit a másik szeretett. Még a hóban is tovább maradt kint, mint tervezte, hiszen a hópárduc imádta a hideget, ezért addig húzta az időt, ameddig csak tudta. Végül, mikor már majd lefagytak ujjai, bemenekült a hideg elől a meleg házba, ahová természetesen Hoseok is követte, bár ő még maradt volna. Viszont Namtól nem számíthatott a közeljövőben még egy közös napra, ezért próbált ő is a másik kedvében járni. Ennek lett az a vége, hogy míg a főnök nagyban zuhanyozott, némi felmelegedés reményében, addig a hibrid titkon összevadászott maguknak rengeteg nassolni valót, amit Namjoon imádott. Ezzel akarta kényeztetni és megköszönni, hogy olyan kedves vele, mint még soha senki sem volt egész életében.

– Most meg melegem van – sóhajtott nagyot Namjoon, amint kilépett a fürdőből félmeztelenül. – Ez meg mi?
– Tudom, hogy nem rég ettünk, de mind csak apróság egy jó film mellé – nézett végig a két tálcán. – Van itt sajt, meg bor is neked. Sonka, a kedvenc bagetted, csokoládé, csipsz, keksz, minden.
– És mi az alkalom, hogy ennyi mindent hoztál nekem? – ment az ágyhoz, majd az mellett megállva felemelte az egyik tálcát és beleevett a sajtba.
– Hogy szabadnapot vettél ki miattam.
– Szóval nincs szülinapod, vagy ilyesmi, ugye? Ezekben rossz vagyok – ment asztalához, majd letette a tálcát.
– Csak kedveskedni akartam neked – követte végig tekintetével Namjoont.
– Nagyon aranyos vagy, de tegyük ezeket félre és feküdjünk le filmezni, ami közben majd úgyis elalszol rajtam – pakolt arrébb az ágyról.
– Most igyekszem ébren maradni – segített neki Hoseok.
– Engem nem zavar. Mindig dorombolsz közben és azt nagyon szeretem – feküdt le a hópárduc mellé.
– Azt hittem, azért hozod fel, mert zavar.
– Ha zavarna már az első alkalommal szóltam volna. Mit akarsz nézni? Keress valamit! – vette kezébe mobilját.
Hoseok a szokásukhoz híven választott egy filmet, mely őt érdekelte, amint pedig elindult, Nam igyekezett figyelni és minél hamarabb megszabadulni mobiljától, amin akadt munka dögivel. Szeretett volna a másikra koncentrálni, ezért lenémította telefonját és olyan messze rakta, amennyire csak tudta. Mindketten a tévére meredtek, miközben Namjoon lassan simogatni kezdte Hoseok fejét. Az együtt töltött idő alatt ugyanis ez már annyira a szokásává vált, hogy észre sem vette, belekezdett.
– Így biztosan el fogok aludni – kezdett halk dorombolásba Hoseok.
– Nyugodtan.
– De nem akarok.
– Hát ez egy patthelyzet, mert én viszont simogatni foglak.
– És ha szexelünk? – emelkedett fel Hoseok, hogy Nam szemeibe nézhessen.
– Most pihenni akartam, nem dugni.
– De el fogok aludni – tette le állát Nam mellkasára.
– Aludj nyugodtan.
– Akkor megint elmegy a nap és alig csináltunk valamit.
– Mit szeretnél még csinálni? – érdeklődött Nam, mikor pedig beszédre nyitotta Hoseok a száját, még gyorsan megjegyezte. – A szexen kívül.
– Mondjuk beszélgetni? Vagy játszhatnánk is valamit. Főzhetnénk esetleg.
– Borzalmas vagyok a konyhában. De a beszélgetés tetszik. Miről akarsz beszélgetni? – halkította le a tévét.
– Nem tudom… – gondolkozott el. – Oh! Sok barátnőd volt?
– Ahhoz képest, hogy nem tudod, elég kemény témával kezded – húzta fel meglepetten egyik szemöldökét. – Biztos érdekel ez téged?
– Igen. Sokan voltak előttem?
– Volt néhány.
– És… mindegyikkel így voltál, mint velem?
– Egyik sem volt ennyire rám utalva, ha erre gondolsz.
– Nem – emelkedett fel Hoseok. – Hanem, hogy… Másokkal is ennyire kedves voltál?
– Hát… egy időben… – emlékezett vissza Namjoon.
– Csak egy időben?
– Amíg fiatalabb voltam és az apám vitte az üzletet, addig volt időm nőzni, meg udvarolni. De már rég nem csinálom egyiket sem. Egyszerűen nem érek rá.
– De a mai napot is kivetted, hogy itt legyél velem.
– Ez más.
– Miért? – döntötte oldalra kérdően fejét.
– Mert téged szeretlek.

(Nagyon aranyosak, nem? :D Most egy beszélgetés közepén hagytuk abba a részecskét, de holnap jön a következő és folytatjuk néhány érdekességgel :3 Mellesleg... olyan dolgok jönnek még amire nem is gondoltok :D
Plusz, még mindig várjuk a gamer ARMYkat kis csapatunkba lol-ban! :)

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )