A főnök 18. rész: Zöld szemű szörny

– Miért? – próbálta követni Namjoon óriási lépteit.
– Mert nagyon szar napom volt és ahelyett, hogy segítenél rajtam, csak még jobban felidegesítesz. Szóval most velem zuhanyozol – nyitotta ki a kabin ajtaját, majd betuszkolva Hoseokot becsukta azt maguk mögött és megnyitotta a vizet.

– De le sem vetkőztünk. Mindenünk vizes lesz – próbált kilépni a cseppek alól, ám Nam nem hagyta neki.
– Nem érdekel. Fogalmam sincs, mi bajod van, de nem akarok többet arról hallani, hogy mással összefekszem rajtad kívül. Hogy jut eszedbe ilyesmi? Egyáltalán miért? – hőbörgött tovább Namjoon, mialatt bőrig áztak.
– Nem tudom – kapkodott levegő után.
– Jön a heat megint?
– Mm… – gondolkozott el. – Igen, hamarosan.
– Így már értem… De megtennéd, hogy nem akkor féltékenykedsz, mikor nincs türelmem hozzá, hanem mondjuk szex után? Akkor még én is jobban tudom kezelni – kezdett megszabadulni nedves cuccaitól.
– De mitől van nő szagod?
– Az egyik klubban voltam ma. Szerinted?
– Ahh… – játszott saját hibridfarkával. – És… szép volt?
– Hoseok! Mivel tudnálak leállítani?
– Bocsánat – kerülte Nam tekintetét a másik.
– Van egy ötletem. Jelölj meg, ahogyan korábban! Amit én nem érzek. Csak előbb ezt vedd le! – nyújt Hoseok felsője alá. – Aztán szexeljünk, különben ma még falnak megyek ettől a sok szartól.
– Szóval nem volt szép? – vetkőzött le a hópárduc.
– Prosti volt, ráadásul nekem dolgozik. Alkalmazottakkal már csak elvből sem fekszem össze, a prostikért pedig sosem rajongtam. Ez kielégítő válasz? – dobta ki ruháikat a zuhanykabinból.
– Akkor nem történt semmi?
– Na jó! Ennél többet nem vagyok hajlandó foglalkozni a témával. Csak rád áll fel. Most pedig csináld azt a megjelölős dolgot, izgulj rám és dugjunk a zuhany alatt! – ölelte magához a hibridet.
– Ne ölelgess más nőt! – bújt Nam nyakába.
– És pasit szabad?
– Namjoon! – simult a másik testéhez.
– Muszáj velük foglalkoznom. Státuszszimbólum. De veled élem ki minden vágyamat, ha ez számít.
– Büdösek – harapta meg Namjoon nyakát.
– De neked finom az illatod – simogatta a hibridet.
– És most neked is az lesz…
– Igen.

Hoseokon ugyan eluralkodott a féltékenysége, ám mivel Nam ráerőltetett néhány dolgot, így képes volt átlépni ezen. Végül annyira jól túltette magát rajta, hogy ő ugrott rá párjára és nem fordítva, pedig Namjoon volt az, akinek nyugtatásra volt szüksége. Hoseok egyik pillanatról a másikra változott meg, miközben saját illatával fedte el a másikét. Készséggel belement egy gyors, indulatoktól fűtött menetbe Nammal, kinek minden mozdulatából sugárzott a feszültség. Erőteljes volt, kicsit agresszív és önző, pedig korábban sosem viselkedett így, ám Hoseok valahol megértette ezt, hiszen előre szólt, milyen rossz napja volt ráadásul még veszekedtek is kicsit mielőtt egymásnak estek volta, ezért nem lepődött meg. Inkább hagyta magát, meglepetésére pedig kifejezetten élvezte, hogy Nam ennyire erőteljes oldalát is megmutatta. Biztosan Yoongitól maradt hátra benne ez a kis apróság, de nem bánta, hiszen jól esett neki bármi, amit Namjoon csinált.
– Nem volt hideg a csempe? – simogatta Hoseok combjait, mikor már az ágyban feküdve derekán ült a hibrid.
– Csak egy pillanatig – dobolt lágyan Nam hasán ujjaival, hosszú hibridfarkát pedig maga mögött lengette.
– Még mindig féltékeny vagy?
– Egy picit – hajtotta füleit fejére és kerülni kezdte a másik pillantását.
– De miért? Minden szabadidőmet veled töltöm. Hogyan tudnék bárkivel is összefeküdni?
– Yoongin mindig éreztem valaki más illatát mikor bejött hozzám.
– Mert ő olyan. Jaj, hányszor mondjam még, hogy nem hasonlítok rá? Mit kéne tennem, hogy végre megbízz bennem?
– Semmit… Ez az én gondom.
– Az enyém is, ha ennyire zavar. Szóval beszéljük meg! Nem fekszem össze senkivel, nem csókolok senki mást. Jó, néha megnézek egy-egy szebb nőt és ölelgetni is szoktam őket, de csak a klubjaimban, mikor meglátogatom őket és pusztán azért, mert így van meg a megszokott maffiavezér kisugárzásom. De nem vonzódok hozzájuk, nem érzek irántuk semmit és ami a legfontosabb, akkor sem akarok tőlük semmit, mikor nehéz napom van. Csak tőled. Mit szeretnél még hallani?
– Tudom, hogy már beszéltünk róla, de… sok párod volt korábban? – kerülte továbbra is Nam pillantását.
– Nem. Miért hozod fel megint?
– Csak mert… olyan természetesen közeledtél felém. Egy pillanatig sem kételkedtél benne.
– Ezt hogy érted?
– Pontosan tudtad, hogyan kell egy férfival. Nem tétováztál soha…
– Szóval a párok alatt most nem kifejezetten nőkre gondolsz?
– Nem… Sokan voltak? – simogatta Namjoon hasát.
– Míg fiatal voltam apám végig azt mondogatta, éljem ki magamat. Próbáljak ki mindent, mivel pedig benne nem volt sok érzelem soha, ezért a mindent mindenre kell érteni. Ő is csapongott fiatalként, pedig akkor korántsem volt ennyire elfogadott a dolog, főleg nem a maffiában. Szóval kipróbáltam mindent – fésülte hátra Hoseok haját, majd cirógatni kezdte arcát. – Húszas éveim előtt elég sok partnerem volt mindkét nemből, innen a tapasztalat.
– De végül a nők mellett állapodtál meg – bújt Nam tenyerébe és dorombolni kezdett, amivel saját magát akarta megnyugtatni.
– Mivel semmi időm nem volt egy rendes kapcsolatra és gyerek kellett. De ezt megbeszéltük már. Vagy most ismétlünk? Mert akkor megspórolnék egy kis időt. Gyereket sok módon lehet csinálni, de ennyire boldog rég nem voltam. Ugye most jobb?
– Igen – nézett végre Namjoon szemeibe. – Köszönöm – mosolygott.
– Csak ne aggódj kettőnk miatt! Viszont mostantól figyelni fogok a heatedre... Ha időben szólsz.
– Minek?
– Hogy ne legyenek ilyen féltékenységi rohamaid.
– Nem kell. Majd megpróbálok uralkodni rajta.
– Inkább figyelek. Úgy mindkettőnknek könnyebb.
– Nem vagy maffiavezér – harapott alsó ajkába Hoseok.
– A szobán kívül nagyon is az vagyok. Szóval, mesélj! Milyen napod volt? – érdeklődött a hópárduc után, ki boldogan mesélt Namjoonnak.

Miután feloldották a feszültséget magukban, majd beszélgettek egy kicsit lefekvés előtt teljesen megnyugodtak. Már Hoseok sem rugózott azon, hogy Namnak milyen illata van, vagy merre járt, kikkel találkozott, így teljesen ellazulva pihent meg párja mellett, bár reggel ettől még nehezen engedte el dolgozni. Azonban akadt neki is kötelessége, mint például foglalkozni a magányos macskával, mely miatt hajlandó volt emberi időben kimászni az ágyból és felöltözni. Viszont mikor bekopogott Jiminhez nem kapott választ, mivel a hibrid nem aludt saját szobájában. Keresni kezdte a másikat mikor erre rájött, ám képtelen volt azonnal rátalálni a fiatalabbra, mígnem olyan információhoz nem jutott, ami egyszerre megnyugtatta és féltékennyé is tette.
– Hahó! – nyitott be óvatosan Jungkookhoz. – Fiúk?
– Mmm? – nyöszörgött a nyúl. – Hoseok?
– Igen. Hát itt vagytok. Már mindenütt kerestem Jimint.
– Mennyi az időt? – ült fel Jungkook.
– Hát már nincs reggel. Hogy-hogy még alszotok?
– Én ilyenkor még szoktam – vette kezébe mobilját, majd visszadőlt.
– Hoseok? – bújt ki a takaró alól Jimin. – Hoseok! – mosolygott, hogy szemei szinte eltűntek. – Feküdj ide hozzánk!
– Nem akarok zavarni. De te mit keresel itt?
– Rosszat álmodtam. Hozzátok nem akartam menni, mert… Mégis csak a főnök. Úgyhogy idejöttem, hátha idefeküdhetek a földre melléjük, de végül Seokjin nem akarta, hogy lent aludjak a padlón.
– Értem… – nyelt nagyot Hoseok. – Akkor nem zavarok, aludjatok csak.
– Ne, hyung! Gyere ide! Feküdj mellénk!
– Nem hiszem, hogy Jungkook vagy Seokjin örülne, ha befeküdnék az ágyukba.
– Engem nem zavar, csak csendet szeretnék – dörmögött párnájába Jungkook.
– Gyere, hyung! – csinált helyet a hópárducnak Jimin.
Hoseok nem örült a helyzetnek, de annak meg főleg nem, hogy a macska került középre. Úgy érezte, Jungkook ezzel elrabolta tőle a másik figyelmét és innen csak lejjebb vezet az út, minek a végén majd teljesen kiszorul a körükből és megint egyedül marad egész napra. Rettenetesen félt ettől, de nem tudott túl sokat tenni ellene, mert Jimin erőltette, hogy együtt töltsék mind a hárman az idejüket. Szíve szerint elmenekült volna, viszont nem akarta megsérteni a macskát, így túlélte a napot, minek folyamán végig Jungkookot figyelte, hogy az mégis hogyan viszonyul a másikhoz. Nem tűnt olyannak, mint aki nagyon ragaszkodna hozzá, azonban egyre inkább élvezte Jimin társaságát, ami tisztán látszott rajta. De persze Hoseok azt már nem vette észre, hogy vele is próbált kicsit ellazulni, hiszen nem erre koncentrált, hanem kizárólag Jiminre. Alig várta a nap végét, Seokjin érkezését és Namjoon hazatértét, mivel ez többnyire azt jelentette, hogy a macska visszatér saját szobájába. Bár már ebben sem lehetett olyan biztos, mint néhány nappal ezelőtt.
– Hoseok? – csukta be szobájának ajtaját Namjoon miután hazaért. Eleinte nem látta a sötétben, hol fekszik a hópárduc, kiről emberei azt mondták, meglepően hamar bekuckolta magát Nam szobájába, ám amint felkapcsolta a villanyt észrevette a hibrid hosszú farkát, mely kilógott a takaró alól. – Valami baj van? – lazította meg nyakkendőjét, majd azonnal megszabadult tőle, ahogyan zakójától is.
– Jimin Jungkookkal és Seokjinnel aludt – mozgatta idegesen hópárducfarkának végét.
– Hogy-hogy? – tapogatta meg az ágy sarkát, nehogy ráüljön a másikra, majd letelepedett.
– Rosszat álmodott és aludni akart valakivel, de nem mert hozzám jönni, mert te itt vagy és fél tőled – beszélt továbbra is a takaró alól Hoseok.
– Mondjuk én nem is engedtem volna, hogy velünk aludjon. Max veled a te szobádban.
– Tudom…
– Akkor… mi a gond?
– Hogy Jungkookkal volt.
– De hát… Most, ha a te agyaddal gondolkodok, akkor nem jó az, hogy Jimin nem volt egyedül mikor félt?
– De, de… – bújt ki a takaró alól. – Még reggel is ott aludt Jungkookkal mikor Seokjin már dolgozott.
– Szóval a féltékenységed erősebb, mint az, hogy jót akarsz Jiminnek? Ez maffiához méltó gondolkodás.
– Miért nem lehet úgy, hogy Jimin nincs egyedül, de nem is melegednek össze Jungkookkal?
– Mert nincs másik hibrid a házban ő pedig teljesen egyedül van? Seokjin meg azért nem terepen dolgozik, mert túl anyáskodó? Nem szívesen mondom ezt, de minden összejátszik ellened.
– Ahhh! – bújt vissza a takaró alá. – Most mit csináljak?
– Maffiaszemszögből, öld meg Jungkookot és rendezd meg úgy, mintha lelépett volna. De te nem vagy ilyen, ráadásul nem értesz hozzá és Seokjin meg is torolná a dolgot szóval… Próbálj inkább te is összebarátkozni Jungkookkal. Akkor nem esel ki a körből – állt fel az ágyról Namjoon.
– De nekem csak Jimin kell.
– Ez sértő, ugye tudod? – tűnt el a fürdőben Nam.
– Nem úgy értettem – bukkant fel újból, ledobva magáról a takarót.
– Akkor gyere ide és magyarázd el, hogyan értetted!
– Szex? Komolyan ezzel akarsz megoldani mindent?
– Csak a feszültséget, hogy utána tiszta fejjel tudjuk megbeszélni a gondjainkat. Nos?
– Hmm… – gondolkozott el Hoseok. – De most nem akarok a hideg csempének dőlni – mászott ki az ágyból.

Namjoon technikája nagyjából bevált, mivel a hópárduc tényleg megnyugodott és beismerte, talán valóban jobb taktika lenne összebarátkozni a nyúllal, mintsem ellenállni a történéseknek. Megadta ennek az esélyt, hogy jobban jönnének ki belőle mindannyian, ám továbbra is akadt néhány fenntartása, viszont ezek már inkább a közelgő hormonhullámnak voltak köszönhetőek, nem a nyúl hibridnek. Namjoon már előre aggódott, hogy mi lesz akkor, ha ezek felerősödnek, mivel ennyi libidóval még meg tudott birkózni, de többel már nem és tapasztalatból tudta, milyen erős lesz néhány nap múlva a hópárduc étvágya. Abba pedig már bele sem mert gondolni, hogy majd akkor mennyire lesz féltékeny Jiminre, így inkább arra kérte Hoseokot, töltse majd szobájában a nehéz napjait. De persze próbálta leplezni ennek okát és arra hivatkozott, csupán azért kéri ezt tőle, nehogy másra irányítsa vágyait, ha már ennyire összebarátkozott Jiminnel. Elvégre ő sosem féltékenykedett, így éppen itt volt már az ideje ennek is. Természetesen Hoseok megígérte, eleget tesz Namjoon kívánságának, ám míg volt néhány napja a heat előtt úgy gondolta, nem lesz gond, ha ezt a kis időt továbbra is Jiminnel és Jungkookkal tölti majd, ezért a nyűgös este után másnap reggel azonnal a macska szobája felé indult, amint Nam elment dolgozni.
– Jimin… – nyitott be halkan a macska szobájába. Remélte, ezúttal a saját ágyában lel rá a másikra és így is lett.
– Hoseok! – pattant fel Jimin. – Olyan aranyos vagy! – mászott ki a takaró alól, majd rögtön a másik nyakába ugrott.
– Ohh… Miért is? – ölelte magához a macskát, majd annak válla felett átpillantva látta, miért örül neki ennyire a másik. – Hát végre megszerezte neked Seokjin.
– Igen! – engedte el a hópárducot Jimin. – Annyira kedves tőled! Köszönöm szépen!
– Szívesen. Így legalább nem kell egyedül aludnod. Ha szeretnéd, ráhúzatjuk az egyik kezére valamelyik pólómat és akkor olyan lesz, mintha velem aludnál.
– Tényleg?
– Persze. Nem szeretném, ha egyedül éreznéd magadat.
– Olyan kedves vagy hozzám! – ölelte újból magához az idősebbet Jimin.
– Örülök, hogy jó kedved van. Hogy aludtál?
– Remekül. Mikor este megjöttem, már itt várt egy kis üzenettel. Gyere, feküdjünk be mellé! – fordult vissza ágyához és húzta magával Hoseokot is.
– De hisz te is alig férsz el mellette az ágyban.
– De elférünk hárman. Gyere! – másztak fel mindketten a matracra az óriás mackó mellé.

(Jaj, de arik! Hát meghalok! Szerdán folytatjuk! XD
LoL-os ARMYk pedig jöjjenek! Nem kell tapasztalat, se div, csak annyi, hogy ne most vágjatok bele a játékba! :D

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )