A főnök 16. rész: Nyuszika

– Persze. Seokjin bemutatta, mikor kezdett nagyon komolyra fordulni a helyzetük. Aranyos teremtés, bár kicsit zárkózott. Nehéz lesz feltörnöd a burkát, de utána biztos vagyok benne, hogy meg fogod kedvelni.
– Lehet, igazad lesz – fektette saját magára hosszú hópárducfarkát és átölelte azt.
– Biztosan – puszilta meg Hoseok homlokát. – Aludjunk!
– Rendben.

Hoseok egyik kellemetlen helyzetből került a másikba és semmi beleszólása sem volt a dolgok folyásába. Nem örült Jungkooknak, hiszen Jimin is sok küzdelembe került számára, mivel eleinte egyáltalán nem kedvelte, csak elviselte. A nyúllal kapcsolatban sem számított másra, viszont miatta akadt még egy problémája. Jimin túlságosan örült a hírnek, ezért nagy veszélyt jelentett Hoseok társaságára nézve az új hibrid. Így igyekezett lefoglalni a macskát, hogy annak ne legyen lehetősége a beköltözés napján összefutni a nyuszikával, ám az nagyon kíváncsi volt.
– Neked sokkal hosszabb a farkad, mint az enyém – simogatta Hoseok hópárducfarkát a földön fekve Jimin.
– Irigykedsz? – ült nem messze tőle a másik, ki a tévét nézte.
– Egy kicsit. A tiéd jobban tetszik. Puhább is, szebb is – ölelte magához.
– Már a te bundád is puha – pillantott a macskára.
– De nem ennyire, mint a tied.
– Mert nem eszel elég vitamint.
– Nem szeretem a zöldségeket.
– Ettől még enned kell, hogy hízz egy kicsit és jobb formában legyél.
– De most híztam – ült fel. – Tegnap mértük és szedtem fel néhány kilót.
– Hmm… Mondjuk picit látszik az arcodon is. Jól áll.
– Köszönöm… Hoseok – mászott oda a hópárduchoz.
– Mi az?
– Nem köszönünk Jungkooknak? Már biztosan bepakoltak mindent – ült le a másik előtt.
– Szerintem elég sok dolga van most. Majd holnap – tért vissza a tévéhez, miközben a szabadon hagyott farka vége mozogni kezdett.
– Egy köszönésre biztos van ideje – mosolygott Jimin.
– Hagyjuk inkább! – pillantott szúrós tekintettel a macskára, ki azonnal lehajtotta füleit és ölébe vette farkincáját.
– Rendben – mászott fel inkább az ágyra, majd elterült azon.
Hoseok nagyon nem rajongott az ötletért, de rosszul érezte magát, hogy ennyire mogorván válaszolt a másiknak, ki emiatt ott is hagyta őt. Akármennyire is kerülni szerette volna a találkozást, Jimin kedvét nem akarta letörni. Ezért inkább belement a dologba, melyhez fapofát vett fel. Kezdte átérezni Namjoon helyzetét.
– De ha ennyire szeretnél találkozni vele, talán benézhetünk hozzá néhány percre.
– Biztos?
– Igen… De csak ha te szeretnéd.
– Veszek papucsot! – pattant ki az ágyból.

Hoseok igyekezte nem kimutatni érzelmeit a helyzettel kapcsolatban, ami nehezére esett, hiszen állati felét az elmúlt időszakokban eléggé elengedve. Nem volt egyszerű visszanyerni felette a kontrollt, de megküzdött érte, miközben elvezették őket Jungkook és Seokjin közös lakrészéhez. A hibrid még javában kifelé pakolt, melyben Seokjin is segített neki, hogy minél hamarabb végezzenek, mikor Hoseok felbukkant az ajtójukban, oldalán Jiminnel.
– Sziasztok! – szólalt meg halkan, de ettől még észrevették őket.
– Ó, sziasztok! – üdvözölte őket Seokjin. – Jungkook, ő Hoseok, ő pedig Jimin. Róluk meséltem.
– Igen – húzódott Seokjinhez a nyúl hibrid. Tényleg zárkózottnak tűnt. – Sziasztok.
– Szia! Üdv itt! – vette át a szót Jimin, kit inkább nézett Hoseok, mint a nyuszikát. – Nagyon finom itt az étel. Remélem, majd egyszer eszünk együtt – mosolygott. Ő tényleg nagyon örült a másiknak, ellentétben a hópárduccal.
– Talán.
– Jungkook, én sokat dolgozom – fordult felé Seokjin. – Nem kuksolhatsz majd egész nap idebent a géped előtt. A fiúk kedvesek, biztosan jól éreznéd magadat velük – magyarázott a fiatalabbnak, kinek hatalmas nyúlfülei lassan saját fejére lapultak.
– Nem harapunk – jegyezte meg Jimin is.
– De most csak köszönni jöttünk – vette át a szót Hoseok. – Biztos sok a dolgotok. Majd még találkozunk – fordult meg a hópárduc és már vissza is indult Jimin szobája felé.
– Sziasztok! – köszönt el Jimin, ki egy pillanattal később visszatapadt Hoseokra.
A macskát nagyon feldobta az új jövevény, viszont a hópárduc csak ideges lett tőle. Ugyan érezte Jungkook illatán Seokjinét, így biztos volt benne, hogy Namjoon nincs veszélyben, azonban barátját féltette tőle. Aggódott, majd jobban fogja kedvelni a nyuszikát, mint őt, végül pedig elfelejti és ezt nem akarta hagyni. Emiatt igyekezte lefoglalni Jimint szinte mindennap. Ezzel tartotta távol a nyúltól, bár nem volt nehéz dolga, hiszen az alig mozdult ki a szobából, így ritkán futottak össze vele, ha pedig mégis találkoztak, Jungkook elég hallgatag volt. Nem igazán lehetett vele beszélgetni, amint pedig esélye adódott, lelépett. Felszívódott a szemük elől, mintha ott sem lett volna, melynek Hoseok ugyan örült, viszont rajta kívül senki más.

– Holnap itthon maradok – dobta le nyakkendőjét Namjoon.
– Tényleg? – emelte magasba füleit Hoseok, miközben az ágyon feküdve nézte a másikat, ahogyan az vetkőzött. – Hogy-hogy?
– Nem árt egy kis pihenés a sok munka után – vette le zakóját is.
– Ezt már mondtam neked többször is.
– Igen. Meg aztán, Seokjin is megkért, hogy ebédeljünk együtt – kezdte kigombolni ingét.
– Oh… Gondolom Jungkookkal.
– Igen. Kicsit bosszantja, hogy Kook nem jár ki a szobából és nem ismerkedik veletek. Úgyhogy Jimin is hivatalos az ebédre.
– Remek.
– Még mindig nem örülsz Jungkooknak? – szabadult meg ingétől is.
– Jó ez így. Nem kell erőltetni az ismerkedést. Mi megvagyunk Jiminnel, ő Seokjinnel. Minden tökéletes.
– Hoseok – mászott fel az ágyra az említetthez. – Jungkook kedves és nem fogja elvenni tőled Jimint. De tényleg jobb lenne, ha összeismerkednétek. Csak ti vagytok hibridek a házban. Össze kéne tartanotok. Még a maffiák is összefognak, ha közös az ellenség.
– Nekünk is van ellenségünk?
– Mindenki a házban. Emlékszel? Mikor begubóztál a takaród alá és nem akartad többé elhagyni a szobádat? Nekik sem jobb a helyzetük.
– Jó… beszélgetek kicsit vele.
– Szeretlek – csókolta meg a hópárducot Namjoon. – Eljössz velem zuhanyozni?
– Igen – keltek fel mindketten az ágyról.

Hoseok idegesen ült le másnap az ebédnél az asztalhoz, de legalább ott volt oldalán Nam és Jimin is, akik kellemesebbé tették a helyzetet. Jungkook továbbra sem volt valami beszédes, így a társalgás nagyját Seokjin és Namjoon vitte, azonban próbálkoztak a másik szórabírásával, ki néha hatalmasokat ásított. Mint kiderült, késő estig játszott a gépén mindennap, ami miatt általában délben kelt. Ez felkeltette kicsit Jimin érdeklődését, viszont Hoseokot még messzebb lökte a nyuszikától. Ő nem szerette a kütyüket, mivel szívesebben töltötte az idejét olyanokkal, akiket kedvelt. Így az ebéd végén csupán Jimin volt az, aki megkedvelte Jungkookot és úgy tűnt, hogy sajnos a nyúl is meglágyult vele szemben. Már csak ez hiányzott Hoseoknak, ki a nap hátralévő részében Namjoonnal volt, nem Jiminnel, aki az utolsó mondatok alapján inkább a nyúl társaságát választotta, mivel Seokjinnek dolgoznia kellett.
– Na, mit gondolsz? – záródott be mögöttük Namjoon szobájának ajtaja.
– Nem szeretem – dőlt le az ágyra Hoseok.
– Miért?
– Mert… Mert nem.
– Pedig kedves. Mi a gondod vele?
– Csak nem szeretem – bújt a másik párnájába.
–Az a baj, hogy most elmentek Jiminnel játszani?
– M… Nem!
– Hoseok.
– Jó! De… Jimin az én barátom. Most pedig ott játszanak, miközben én itt vagyok veled.
– Inkább lennél velük, mint velem?
– Nem! – fordult Namjoon felé. – Inkább veled vagyok, de nem szeretném, ha nagyon összemelegednének, mert akkor Jimin inkább lesz vele, mint velem, én meg újra egyedül maradok a szobámban.
– Tényleg úgy gondolod, hogy Jimin egyik pillanatról a másikra elfelejtene téged? – ült le Hoseok mellé az ágyra.
– Hát… nem tudom – hajtotta hátra füleit.
– Nem téged akarlak megsérteni, de Jimin is egy kisállat, mint te. Azok pedig ragaszkodnak azokhoz, akik kedvesek velük. Te voltál az egyetlen, aki foglalkozott vele, miután idekerült. Szerintem nem hanyagolna el Jungkook miatt. De neked is össze kéne barátkoznod vele és akkor nem kéne ilyesmitől félned… Hoseok? Figyeltél?
– Én is csak a kisállatkád vagyok?
– Ezt nem így értettem. Csak a hibrid feledre utaltam. Tudod, arra amelyik rátenyerel a képernyőre egy kis madárka miatt és majdnem összetöri magát. Amelyik dorombol, ha simogatom – vakargatta meg lágyan Hoseok egyik fülét. – És amelyik annyi szexet akar, ha olyan napjai vannak, hogy alig bírom tartani vele a lépést.
– Akkor nem vagyok a háziállatod? – pislogott nagyokat Namjoonra, miközben sikertelenül próbálta elfojtani dorombolását.
– Nem. Te inkább a párom vagy és nagyon szeretlek.
– Mm… Jó, megpróbálok összebarátkozni Jungkookkal – dobálta ide-oda maga mögött óriási hópárduc farkát.
– Köszönöm – puszilta meg arcát. – Bíztam benne, hogy meg tudlak győzni és nem kell parancsba adnom – állt fel az ágyról. – Nem örültem volna, ha a hatalmamat kellett volna ilyesmire használnom.
– Nekem úgysem parancsolhatsz.
– Tényleg? – fordult vissza Hoseokhoz. – Valaki elbízta magát – mosolyodott el.
– Nem tudnál bántani.
– Biztos?
– Igen.
– Sajnos igazad van – húzta a száját. – Szeretnél kimenni a hóba?
– De te fázol.
– Rendesen felöltözök és akkor annyira nem fogok. Viszont nem maradunk kint egy óránál többet.
– Jó! – pattant fel Hoseok. – Menjünk!
Namjoon az egyetlen szabadnapjának minden percét Hoseokra szerette volna áldozni, így olyasmiket csináltak, amit a másik szeretett. Még a hóban is tovább maradt kint, mint tervezte, hiszen a hópárduc imádta a hideget, ezért addig húzta az időt, ameddig csak tudta. Végül, mikor már majd lefagytak ujjai, bemenekült a hideg elől a meleg házba, ahová természetesen Hoseok is követte, bár ő még maradt volna. Viszont Namtól nem számíthatott a közeljövőben még egy közös napra, ezért próbált ő is a másik kedvében járni. Ennek lett az a vége, hogy míg a főnök nagyban zuhanyozott, némi felmelegedés reményében, addig a hibrid titkon összevadászott maguknak rengeteg nassolni valót, amit Namjoon imádott. Ezzel akarta kényeztetni és megköszönni, hogy olyan kedves vele, mint még soha senki sem volt egész életében.

– Most meg melegem van – sóhajtott nagyot Namjoon, amint kilépett a fürdőből félmeztelenül. – Ez meg mi?
– Tudom, hogy nem rég ettünk, de mind csak apróság egy jó film mellé – nézett végig a két tálcán. – Van itt sajt, meg bor is neked. Sonka, a kedvenc bagetted, csokoládé, csipsz, keksz, minden.
– És mi az alkalom, hogy ennyi mindent hoztál nekem? – ment az ágyhoz, majd az mellett megállva felemelte az egyik tálcát és beleevett a sajtba.
– Hogy szabadnapot vettél ki miattam.
– Szóval nincs szülinapod, vagy ilyesmi, ugye? Ezekben rossz vagyok – ment asztalához, majd letette a tálcát.
– Csak kedveskedni akartam neked – követte végig tekintetével Namjoont.
– Nagyon aranyos vagy, de tegyük ezeket félre és feküdjünk le filmezni, ami közben majd úgyis elalszol rajtam – pakolt arrébb az ágyról.
– Most igyekszem ébren maradni – segített neki Hoseok.
– Engem nem zavar. Mindig dorombolsz közben és azt nagyon szeretem – feküdt le a hópárduc mellé.
– Azt hittem, azért hozod fel, mert zavar.
– Ha zavarna már az első alkalommal szóltam volna. Mit akarsz nézni? Keress valamit! – vette kezébe mobilját.
Hoseok a szokásukhoz híven választott egy filmet, mely őt érdekelte, amint pedig elindult, Nam igyekezett figyelni és minél hamarabb megszabadulni mobiljától, amin akadt munka dögivel. Szeretett volna a másikra koncentrálni, ezért lenémította telefonját és olyan messze rakta, amennyire csak tudta. Mindketten a tévére meredtek, miközben Namjoon lassan simogatni kezdte Hoseok fejét. Az együtt töltött idő alatt ugyanis ez már annyira a szokásává vált, hogy észre sem vette, belekezdett.
– Így biztosan el fogok aludni – kezdett halk dorombolásba Hoseok.
– Nyugodtan.
– De nem akarok.
– Hát ez egy patthelyzet, mert én viszont simogatni foglak.
– És ha szexelünk? – emelkedett fel Hoseok, hogy Nam szemeibe nézhessen.
– Most pihenni akartam, nem dugni.
– De el fogok aludni – tette le állát Nam mellkasára.
– Aludj nyugodtan.
– Akkor megint elmegy a nap és alig csináltunk valamit.
– Mit szeretnél még csinálni? – érdeklődött Nam, mikor pedig beszédre nyitotta Hoseok a száját, még gyorsan megjegyezte. – A szexen kívül.
– Mondjuk beszélgetni? Vagy játszhatnánk is valamit. Főzhetnénk esetleg.
– Borzalmas vagyok a konyhában. De a beszélgetés tetszik. Miről akarsz beszélgetni? – halkította le a tévét.
– Nem tudom… – gondolkozott el. – Oh! Sok barátnőd volt?
– Ahhoz képest, hogy nem tudod, elég kemény témával kezded – húzta fel meglepetten egyik szemöldökét. – Biztos érdekel ez téged?
– Igen. Sokan voltak előttem?
– Volt néhány.
– És… mindegyikkel így voltál, mint velem?
– Egyik sem volt ennyire rám utalva, ha erre gondolsz.
– Nem – emelkedett fel Hoseok. – Hanem, hogy… Másokkal is ennyire kedves voltál?
– Hát… egy időben… – emlékezett vissza Namjoon.
– Csak egy időben?
– Amíg fiatalabb voltam és az apám vitte az üzletet, addig volt időm nőzni, meg udvarolni. De már rég nem csinálom egyiket sem. Egyszerűen nem érek rá.
– De a mai napot is kivetted, hogy itt legyél velem.
– Ez más.
– Miért? – döntötte oldalra kérdően fejét.
– Mert téged szeretlek.

(Nagyon aranyosak, nem? :D Most egy beszélgetés közepén hagytuk abba a részecskét, de holnap jön a következő és folytatjuk néhány érdekességgel :3 Mellesleg... olyan dolgok jönnek még amire nem is gondoltok :D
Plusz, még mindig várjuk a gamer ARMYkat kis csapatunkba lol-ban! :)

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )