Jimin kihasználva az alkalmat, szépen végigfogdosta mindkét lábam.Össze kell hasonlítania, hogy mi bajom eshetett.Ahha....jól van perverzke.De azért jól eset ez a kis masszázs.És még 1 puszit is kaptam a bokámra.....és még egyet a lábfejemre....és még egyet...
Elkezdte puszilgatni a lábam és haladt felfelé.Mit csinál itt velem?És...mért a többiek előtt.De főleg...mit csinál Jimin velem?
-Khmmm - hallatszott a medencéből
Én pedig néztem Jiminre, olyan "WUT?" fejjel.Ő felnézett rám egy pillanatra és csak a csillogó szemeit láttam.Valamit mondott, de nem értettem, így a mellettem álló és csodálkozó Taehyungra néztem, ugyan azzal az arccal.
-Csak gyógypuszik - fordított nekem.
De továbbra is ilyen " mi a fenét csinálsz te itt" arccal néztem.
-Köszönöm a puszikat, már sokkal jobb, de ha már elkezdtetek kimászni a medencéből, akkor lassan induljunk - néztem rá, továbbra is furcsán.
Feltápászkodtam, amikor már mindenki kijött a medencéből és elkezdtem sántikálni az öltözők felé.Akartak segíteni, de nem szerettem volna.Vezetnem is kell még és muszáj rájönnöm, mennyire tudom használni a lábam.Annyira nem is vészes, meg ez amúgy is a bal lábam.Csak a kuplung fog fájni nagyon.
Hajszárítás közben azon gondolkoztam, mennyire jól is estek azok a puszik.Még jó, hogy nem rég gyantáztam.Bár tényleg jó kis csókok voltak, viszont így is fáj a lábam.Hát akkor most egy darabig talonba kerülnek a magassarkúk.Csak ebben még jussak majd haza.
A cuccokat a fiúk cipelték ki a kocsihoz.Én örültem, hogy odáig elértem.Egyre jobban kezdett fájni járás közben, de még így sem volt olyan vészes.Még hideg is volt odakint.A hajamat persze nem sikerült megszárítani ezekkel a gyenge hajszárítókkal, de ők hamarabb elkészültek, így nem is érdekelt.Vezetés közben meg imádkoztam, hogy csak hazáig bírjam ki, aztán pihenek.Nagy nehezen sikerült is.A liftben leültem a földre és Jin aggódóan leguggolt hozzám.A kis törődő eomma.
-Biztos jól vagy?Nem kell orvos?
-Nem kell köszönöm.Csak pihentetni kell.Holnapra jól leszek. - tüsszentettem párat.
Láttam az arcán, hogy nincs megelégedve a válaszommal és továbbra is nagyon aggódik, de elfogadja a döntésemet.
Felfelé menet közben elgondolkodtam, hogy mi dolgom van még.Kaja után, meg kell kérdezzem őket, hogy holnap mihez lenne kedvük és....ennyi.Az lesz az utolsó pihenős nap.Utána próbálnak, szinte minden nap és csinálják az új albumot, meg rádiókba hivatalosak, fotózásokra és egyéb interjúkra.Vége lesz az édes életnek.
Na lassan felérünk, ideje felállni és felkészülni a szenvedés utolsó felvonására.Besántikáltam a lakásba és megkérdeztem mit ennének.Felsoroltam sokféle vacsit, amit hamar össze tudok dobni nekik, de nem fogadták el egyiket sem.Jó akkor vannak mirelit kajáink, ha semmi sem jó.
-Te inkább ülj le!Majd én megcsinálom ezeket a fagyasztott cuccokat. - parancsolt rám Jin.
-Igen ülj le!Mi meg főzünk neked! - lelkesedett fel Jimin.
Sajnos, ezt most nem tudom elutasítani, mert tényleg fáj a lábam bár már nem annyira, mint a magassarkúban, de akkor is jobb ha leülök.
Így hát megvártam míg kiválasztja mindenki, hogy mit szeretne enni és elterültem a már az ágyammá változott kanapéra.Hah mennyivel jobb.
-Megvan! - jött ki Kookie a fürdőből a távirányítót lengetve.
-Hol volt? - érdeklődtem, mert lassan több, mint 1 napja nem volt meg.
-A WC mögött.
Akkor RapMonnál volt utoljára, azon a bizonyos estén.De legalább meglett és semmi baja.Megkerestük a magyar MTV csatornát és a fiúk élvezték a zenéket.Akkor lelkesültek fel a legjobban, amikor a saját klipjüket adta a tv.War of Hormone.Ez volt az utolsó löket és mindenki beállt a táncolásba.Olyan műsort nyomtak nekem, amit színpadon sem szoktak.Majd ment tovább.Jött Taeyung Ringa Lingája és Jimin otthon érezte magát.Majdnem az egészet tudta.A Touch my bodynál az utolsó normális embert is elvesztettük sorainkból.Jimin elkezdte a szexi táncait, ott előttem, és nem kellet sok idő ahhoz, hogy V, Hopei, Jungkook, és nem hiszitek el, de még RapMon is csatlakozzon.Mindenki a maga sajátos módján takarta el a tévét és élő sztriptízt kaptam.Közben rendszeresen, nagyjából 2 percenként megjelent Jin is, aki időközben magára maradt a konyhában, hogy segítsek neki és fordítsam le az elkészítési javaslatokat a zacskókon.Majd kóstolókat hozott és néha ő is beszállt, egy két risza erejéig, a mulatságba.
Megvacsoráztunk, de most nem az asztalnál, hanem mindenki leült körém.Ketten leültek a kanapéra, én meg az ölükbe raktam a lábam, ami pont jó volt arra, hogy rárakják a tányért.Nagyon kedves tőlük, hogy így foglalkoznak velem, pedig én nem vagyok nekik egyéb, csak a gardedámjuk az elkövetkezendő időben.De befogadtak köreikbe és ez jól esik.Általában nem foglalkoznak velem az ügyfelek.
Vacsora közben egyre rosszabbul lettem, de már nem a lábam miatt.Iszonyatosan fájt a fejem és folyt az orrom.Jeeeeej megfáztam!Ez a 'reggel' és a 'vizes haj a hidegben' eredménye lehet.Szuper zseniális vagyok.Azért megkérdeztem őket, hogy mit akarnak másnap csinálni, de most Sugával értettek egyet.Semmit.Ez tömör és nem is engednék, de most semmi sem úgy alakul ahogy kellene.Kénytelen vagyok szót fogadni.
Este még megnéztünk egy hosszú filmet lefekvés előtt, én pedig elhasználtam egy fél csomag zsepit.
-Jól vagy? - kérdezte Suga.
-Nem igaszán.Szajnálom fiúk.Engedtek felállni?Kéne 1-2 gyógyszer.
-Majd én hozok! - felugrott Jin és a konyha felé vette az irányt.
-Nem fogod megtalálni!Engedj máj Hopi! - próbáltam kihúznia a lábam a kezei közül.
-Most tényleg maradsz!Majd Jin hoz neked mindent. - még mindig siralmas az angoljuk, de érthető.
-Igen.Itt az ideje, hogy pihenj.Ha összeszámolom, hány órát aludtál az elmúlt napokban, szerintem a fele se jönne ki annak, amennyit kellett volna. - intett nyugalomra Suga - úgyhogy most maradsz és pihensz.
Kitől, ha nem tőle kaptam volna meg azt, hogy nem vagyok elég lusta.Sajnálom, de ez a munkám.
-Ezek gyógyszerek nem? - hozta oda Jin a gyógyszeres zacskót.
Nagyon ügyes.Megtalálta, pedig én sem szoktam elsőre.
-I-Igen köszönöm.Eszt bele kell önteni fojjóvízbe, esz pedig fájdalom csillapító, esz meg a kjém az ojjomja.
-Máris hozok neked vizet. - fordult meg és ment a konyhába.
Nagyon kedvesen törődtek velem és megnéztünk még egy filmet.A végére már egész jól lettem ahhoz, hogy tudjak aludni.Kértem még takarót, majd bezavartam Jint is a szobába aludni.Fészkelődtem kicsit és már kényelmesen elterültem, mire kijött Suga a takarójával meg a párnájával hozzám.
-Itt alszok veled.Ha kell valami, kelts fel!
-De a föld kényelmetlen.
-A szőnyeg puha.
-De nem fogsz tudni jól aludni.
-És nem fogom hagyni, hogy sunyin felkelj jó korán dolgozni, igen.Sajnálom.Lustálkodni fogsz velem.Jó éjszakát. - terült el a földön.
Hát..... jóóóóó.Akkor alszunk és gyógyulunk.
Reggel hatalmas csörömpölésre ébredtem, majd nagy pusmogásra.Suga szólt oda valamit a konyhába és éreztem, ahogy elengedi a kezemet.Hogy fogta meg, vagy mikor fogta meg?
Megfordultam és felültem.A torkom az este kiszáradt, mert az orromon nem kaptam levegőt, így már az is fájt.A fejem hasogatott és nagyon melegem volt.Jól megfáztam.
A konyhában Jin és Rapmon szerencsétlenkedtek, Suga pedig segített neki.A kávézóasztalnál a földön Jungkook, J-Hope és Jimin néztek valamit a tableten, V pedig One Piece mangát olvasott mellettük.
-Dó jeggelt fiúk!Hád ója van? - köszöntem rájuk jó taknyos hangommal.
Csak V hallott meg.Jiminék nagyon belemerültek a tabletbe, plusz füles volt a fülükben.Olyan elosztót én is akartam már régóta.
-10:37.Jinék épp reggelit csinálnak.Rántottát meg müzlit eszünk ma.
-Kötönöm.Asz One Piece? - mutattam a mangára.
-Igen - csillantak fel V szemei - Ismered?
-Iden. - lihegtem - Én isz olvasztam szokat, mikor kiszebb voltam.Volt já időm.De eszt pont nem vedtem keszembe. -jaj de tele az orrom.Beszélni se tudok rendesen.
-Pedig nagyon jó, én imádom.
-Mit imádsz? - jött vissza Suga.
Itt koreaiul válaszolt V és beszélgettek egy kicsit nélkülem.Jungkook is csatlakozott a beszélgetésbe, mert feleszmélt, hogy felkeltem.Megállította a a filmet és a többiek is felnéztek.Csak integettem a jó reggelt helyett míg beszélgettek.Közben gondolkodtam, hogy mért nem a telefonomra keltem.Biztos csináltak vele valamit.
-Kell gyógyszer? - hallottam meg Namjoon hangját.
-Iden!Aszt a fojróvizeset szejetném, ha jáéjrtek kicsith....Jaaahj!!! - csikarta az orromat valami.
Ezt nagyon utálom.Olyan rossz érzés és nem tehetsz ellene semmit.Próbáltam felkelni, de Suga visszatartott.
-Te ma pihensz!
-Aszért WCje kimehetek?Meg szepiért? - próbáltam vicces arcot vágni, de nagyon szenvedtem az orrom miatt.
-Jó, a fürdőbe elmehetsz.De Zsepit hozok neked.
-Köszönöm. - felkeltem és célba vettem a mosdót.
A lábam már nem is fájt annyira.Tudtam, hogy csak húzódás.Ellenben az orrom nagyon kínzott.
Miután végeztem, és az orrom is jobb lett, sunyin a konyhába mentem.Segíteni akartam a fiúknak.Nagyon gáz, hogy nekem kéne őket kiszolgálni, nem fordítva, és képtelen vagyok rá.
-Mindent megtaláltatok?
-Te mit keresel ott!? - hallottam Suga kiabálását.
-Igen, minden megvan, de tényleg pihenned kéne. - mondta Rapmon.
-Ha megittam a fojjó orvosszágom, szokkal jobban leszek.
-És a lábad? - mutatott le Jin
-Asz isz jól van, máj cak kicit fáj.Köszönöm.
-Na te gyere szépen vissza és feküdj le! - ráncigált Suga.
-De egész jól vagyok.Még megiszom eszt és olyan leszek, mintha nem isz lennék beteg. -mutattam a gyógyszeremre.
-Attól még az vagy. - mondta és felkapott - De ha nem jössz magadtól, majd erőszakkal fogsz.Ma megtanítom neked a mesterségemet.24 óra pihenés. - vitt az ágyamhoz.
-Mit kérsz reggelire?! - kérdezte Jin ahogy távolodtam.
-Jó nekem a müszli isz, báj nem vagyok éhesz.
-De enned azt kell. - tette hozzá Rapmon.
És Sugának igaza lett.Egész nap lazsáltunk, ő meg ott ült mellettem és szórakoztatott.A telefonomat elvette és eldugta valahova, hogy ne dolgozzak.Én pedig szóltam anyámnak, hogy mi a helyzet.Egész nap beszélgettünk és nevetgéltünk.De főleg ők.Az angol még mindig nem az erősségük, így én nagyrészt olvastam.Majd egy hosszabb beszélgetés közben angolra váltottak.
-Mit lehet még megnézni a városban?Szívesen sétálnánk egy kört. - érdeklődött Rapmon.
-Hát szok minden vanh.Felmehetünk mondjuk a szabadszág szobojhoz.
-Csak ők, te meg én nem. - szögezte le Suga.
Hát persze.Ma lustálkodni tanít.
-Nem szíveszen engedlek el titeket egyedül a vájoszba.
-Adj egy térképet és boldogulunk.
Hát ez akkor sem jó ötlet.
-Inkább hívok valakit a cégtől aki jáéj ész elvisz titeket.
-Hát jó. - sóhajtott
Hívtam anyámékat, akik szereztek is valakit, aki még koreaiul is beszélt.A fiúk elmentek, én meg egyedül maradtam Sugaval.
-Ész moszt mit fogunk cinálni?Ülünk cendben ész oktatsz a szemmit tevészje? - kérdeztem a plafont bámulva -Mejt ez nagyon unci, ész máj lassan beleőjülök.
-Nem! - ült a csípőmre - Arra gondoltam mutatok valami újat! - hajolt közelebb hozzám.
Belenéztem azokba a szép, sötét szemekbe és úgy éreztem, teljesen elvesztem bennük.Most nagyon érdekel!Vajon arra készül amire gondolok?
(Folytatjuk! :D Építő kritikákat várjuk szeretettel!)
Az oldal 18+ tartalmú! Kiskorúaknak nem ajánlott! Fici kéréseket nem fogadunk! A történetek teljes mértékben KITALÁLTAK! Ha megtaláljátok más oldalon történeteinket kérünk benneteket, szóljatok!
2015. január 31., szombat
Én, a bénaság (6)
Jin POV
Ez nagyon érdekel és nem is bírom megállni, hogy ne lessek. Bár már láttam fehérneműben, de nem volt alkalmam jobban szemügyre venni. Most viszont van rá lehetőségem.
Így hát sunyin és lassan megfordultam.....
Nem nagyon láttam azt, amire kíváncsi voltam, de így is nagyon szép kilátás tárult elém. Háttal állt nekem, és egy kicsit tükröződött ugyan pár dolog a hatalmas ablakban, de főleg a hátát láttam. Nagyon nőies alakja van és szép háta. Ez az új francia bugyi, amit mára vesz fel pedig nagyon szexis. Nem mintha az előző nem lett volna az, de ez még jobb. Ahogy rásimulnak a csipkék a formás fenekére. Átlátszó, de mégse. A legidegtépőbb ruhadarab egy férfi számára, amit egy nő felvehet. Ez kínzás! Ohh de mi az? Van egy tetoválása, a bugyi pántja alatt, jobb oldalt. Nem túl nagy, de pont kilóg alóla. Viszont nem látom rendesen.
Oda kéne mennem hozzá, és közelebbről szemügyre venni. Végigsimítanám az oldalát, követve a finom vonalait és végigpuszilgatnám a vállától a füle tövéig. Biztosan beleremegne. Egy-egy ujjam bedugnám a bugyi pántjai alá, és szép lassan lefejteném róla. Aztán magam felé fordítanám és végre láthatnám közelebbről is, természetes szépségében, minden fölösleges ruha nélkül. Belegondolni is gyilkos, hogy milyen gyönyörű és puha lehet a bőre. Még ha bele is menne, istenem! Bárcsak bele menne! Akkor megízlelhetném azt a csókot, amiben része volt a kis maknaenak is. Végig fogdosnám mindenhol. Az a formás kis fenék túl vonzó, hogy érintetlenül hagyjam. Majd ledönteném az ágyra és nem engedném el, amíg nem szeretkezünk egy hatalmasat. Az sem érdekelne, ha felkeltenénk a többieket. Végig csókolnám a testét, teljes extázisba esne, és csak utána rohannám le igazán. Hallani akarom azokat a kis sikolyokat, látni akarom, ahogy elveszti a józan eszét is. Vajon karmol szex közben? Nagyon remélem, azt imádom. Ez a kis kanapé még nagyon meg fogja szenvedni, hogy itt van.
Hapcizott kettőt, ahogy épp fantáziálgattam. Még ez is aranyos volt tőle. Ó jaj! Már végzett és látom, hogy meg akar fordulni. Te jó ég, végig figyeltem, ahogy öltözik és teljesen belemerültem az álmodozásba. Csoda, hogy nem vett észre.
Gyorsan visszafordultam, mintha végig jó kisfiú lettem volna, de ez nem igaz. Ahh a fene, azért ez elég illetlen volt most tőlem. Főleg ezek a gondolatok, és az eredményük. Ilyenkor utálom, hogy férfiből vagyok. Na ebből most, hogy fogok kimászni?
Jin POV end
Viszonylag hamar felöltöztem. Valószínűleg azért, mert most összeszedtem előre, mit veszek fel és nem gondolkodtam még egy órát rajta.
Hideg volt reggel és ezt nyugtáztam is két tüsszentéssel. Anyám ezt cicahapcinak hívja. Nem tehetek róla, így tüsszentek és kész. Visszafordultam Jinhez majd nem csalódtam. Végig bírt magával. Hát nem egy Jungkook, az biztos.
-Kész vagyok! Ébresszük fel a többieket! - de mint egy végszóra megjelent Rapmon - Jó reggelt csipkerózsíka egypontnulla! Hogy vagy?
-Jaj, ne üvölts kérlek! Nagyon rosszul vagyok. Ti mit csináltok itt? - érdeklődött, nagyon kómás fejjel.
-Reggeliztünk és összeszedtük magunkat. Most akartalak kelteni titeket.
-Hát, a többiekre még ráfér. Viszont nekem tudnál adni vizet? Szomjan halok.
-Persze, kapsz vizet, meg gyógyszert a fejedre. - indultam a konyhába.
-Én addig felkeltem a többieket, a hálóban - ment a másik irányba Jin, a pult körül.
-Várjál vigyél nekik...... vizet. - de már be is csukta az ajtót - Mindegy. Legalább felkelnek, már csak azért is, hogy igyanak
Leültettem Rapmont a kanapéra, ami napközben nem az ágyamként szolgált, és kezébe nyomtam egy üveg ásvány vizet, meg egy darab gyógyszert.
-Ennek a felét minimum, idd meg, a gyógyszer meg enyhít a fejfájásodon. Addig felkeltem V-éket.
Csak bólintott és szót fogadott. Nem hiszem, hogy most képes lenne önálló döntéseket hozni, de legalább nem ellenkezik.
Bementem a fürdőbe, és Hopei még mindig V vállán aludt, ugyan olyan pózban, mint amilyenben először láttam őket reggel. Első dolgom volt, hogy elvettem az üveget tőlük és jó messzire elraktam. Persze a kupak sehol. Ismerem ezt a játékot én is. Hopp, elveszett a kupak, meg kell inni, nincs mese.
Lassan kezdtem ébresztgetni őket, de ők is nagyon szar állapotban tértek magukhoz. V legalább saját lábán ment ki a nappaliba, bár ott a puha szőnyegen terült el legközelebb, viszont J-Hopeot kellett támogatni és leültetni Rapmon mellé. Lassan Jimin és Jungkook is megjelent az élők sorában, amíg úgy osztogattam a gyógyszert, meg a vizet, mint a cukrot. Még jó, hogy vettünk egy karton ásványvizet. Persze Suga volt az utolsó, akit sikerült kivonszolni a szobából.
-Köszönöm Jin, hogy segítettél. - mosolyogtam rá mikor ő is megkapta az ásványvizét - Ezt mindenkinek meg kell innia az elkövetkezendő pár órában. - emeltem fel a hangom.
Bár nem volt jó ötlet. Még nem hatott a gyógyszer és ezt mindenki tudtomra adta egy nyögéssel.
Jinnel csináltattam rántottát a fiúknak, míg én a fürdőszobában kezdtem a rendrakást, meg magamat is szalonképessé tettem. Mire kimentem, már ettek.
-Találtak ők is képeket a telefonjukon. - szólt Jin.
-Úha! És megnéztétek nélkülem?
-Nem. Gondoltuk majd együtt.
-Rendben. Ha kaja után rendbe rakjátok a hálószobátokat, míg én a nappalit, akkor utána a nagy képernyős tévén meg tudjuk nézni.
Ezt Jin nem nagyon értette, valószínűleg a felénél elvesztette a fonalat, mert kockult, de Rapmon helyette is válaszolt egy like jellel. Elvégre a szája tele volt. Ő mindig érti miről beszélek. Ennyivel jobb dolgom van velük, mint a többi ügyfelemmel.
Kaja után szót fogadtak. Rendet raktak és egymás után a fürdőt is befoglalták pár percre. Addig Jin a konyhában tett rendet, én pedig a képeket összegyűjtöttem egy mappába, a tvhez. Majd a zombik leültek a tv elé és kezdődött a mozi. Hamar jó hangulat kerekedett, mert elég érdekes fotók születtek. két csomag kép között ráfordultam Sugára.
-Úgy látszik, ezekből majd össze tudom rakni, mi történt az este.
-Én enélkül is tudom.
-Tényleg? És mégis mi történt? Főleg az a rész érdekelne, ahol úgy döntöttünk, egy ágyban kötünk ki. - pihentem meg a tv és a kanapé között.
-Hát..... jó illata van a testápolódnak, de rossz az íze. - mondta halálos nyugalommal.
Mindenki elcsodálkozott, miközben nekem is kikerekedtek a szemeim. Mégis mit csináltunk az este? Lehet volt itt néhány durvább dolog is?
-Nyugalom! Nem feküdtünk le egymással. Én a saját ágyamban próbáltam aludni, Jungkookie meg Jimin pedig Jimin ágyában. Te pedig a maknae ágyában. Nagyon nyavajogtál, hogy fázol, ezért odamentem, hogy végre aludhassunk, de kíváncsi voltam még valamire.
Szuper már kezdtem megnyugodni, hogy semmi sem volt erre, "kíváncsi volt valamire". Mégis mire!? Néztem rá továbbra is nagy szemekkel, de semmit nem szóltam.
-Na, hogy végleg lenyugodj. Elkezdtelek puszilgatni. A lábad hegyétől a fejed búbjáig, de leütöttél, hogy aludni akarsz. Ezért tudom, hogy jó illatú a testápolód, de rossz ízű.
-Huh! Köszönöm. Ezzel... megmentetted az életemet. - sóhajtottam nagyot és indítottam a következő adag képet.
A távirányító a rendrakásban nem lett meg, így én ingáztam a tv és a kanapé között. Jaj ezek Jin képei! Végre láthatom nagyban azt a három képet rólunk. Odaültem a tv mellé és vártam az elsőt rólam. Közben nagyokat nevettünk a többi party fotón, amiket lenyomtunk a többiekkel. Jimin már nem kapott levegőt, a hasmutogatós közös képek után, és J-Hopenak is nagyon tetszett a dívás képünk. Én pedig azon kuncogtam, hogy milyen viccesen tudnak nevetni. És Ohh! Itt a képem. Megállítottam a lejátszást majd hátrébb mentem.
-Ez nagyon szép! - szólalt meg nagy nehezen Hopi.
-Elég művészi! Jó vagy Jin! - jegyezte meg V is.
Érdekes, hogy kivételesen angolul beszélnek, csak miattam. Nagyon kedves tőlük. Na lapozzunk, a másik kettő is nagyon érdekel a képernyőn. Ez a következő, ami kifejezetten izgatta fantáziámat. Nagyon furán néz Jin, és ezt a többiek is kiszúrták. Hallatszott a nagy "úúúúúúúú"-zás és Jimin még meg is lökte Jint játékosan. Jó, akkor ez tényleg az, aminek látszik. Na és az utolsót még megállítom. Amikor a földön ülünk és megint "úgy" néz. Már Jungkook is csipkedni kezdte meg V is, miközben szinte mindenki zavarban volt. Csak én álltam a kanapé mögött és gyönyörködtem. Sosem néztek még rám így. De ne merengjünk, haladjunk!
Végignéztük az összes képet. Hol könnyünk folyt a röhögéstől, hol mindenki annyira zavarban volt, hogy inkább rohantam hamarabb elkapcsolni. De nagyon jó volt így is. A végén azt az egy szem videót is megnéztük. Hát ebben mindenki benne volt! Egy nagy zűrzavar volt az egész, ami velem indult. Kezemben egy tálcányi feles. A tálca végül valahogy V kezében kötött ki és onnan meg elveszett. De semmi egyéb követhető történés. Csak röhögés, integetés, valami koreaiul és ölelkezések.
El is ment a nap ezzel a semmit tevéssel, meg persze a milliónyi telefonommal. Este lement a fürdés is libasorban, majd vacsi és alvás. Még mindenki fáradt volt a tegnap este után. Mielőtt elaludtak volna viszont, bementem a hálójukba.
-Holnap Aqua Worldbe megyünk. Ha nincs fürdőruhátok, majd veszünk, de készüljetek egy fárasztó napra! Hétkor kelünk és legkésőbb fél kilenckor indulunk. Jó éjszakát nektek! - köszöntem el aztán elhagytam szobájukat.
Az én zárásom a szokásos volt. Laptop, míg lassan el nem alszok előtte. Na jó, azért azt nem. Mikor már kifolyt a szemem, összecsuktam és bebújtam a takaróm alá. Még szemléltem egy kicsit a nagy üvegen keresztül, a várost, mielőtt elaludtam volna. Este nagyon szép. Jó ötlet volt a teli üveg fal a nappaliban. Ám egyszer csak nyílt a háló ajtaja. Na ki nem alszik már megint? Felültem és az ajtót néztem.
-Ébren vagy még? - kérdezte Suga, amilyen halkan csak lehetett.
-Igen! Most feküdtem csak le. De te, hogy-hogy ébren vagy?
-Csak azért jöttem, hogy..... - tétovázott - Jó volt veled aludni. Nem fázol megint? - érdeklődött.
Hát ez aranyos. Hiányzok mellőle. Ami azt illeti, én sem szeretek egyedül aludni. Még ha nem is feltétlen ő, de valaki kellene mellém.
-Szeretnél velem aludni?
-Hát........ már ha nem zavar. Csak alvás semmi több. - kötötte ki.
-Hmm....... - na most elgondolkoztam egy picit - Legyen. De csak azért, mert én sem szeretek egyedül aludni.
Így hát fogtam magam és bemásztam hozzájuk a sötét szobába. Hogy Namjoon milyen hangosan horkol, hihetetlen!
-Ne aggódj, hamar meg lehet szokni a horkolást. - suttogta a fülembe miközben átölelt.
-Aztán csendben legyetek! - szólt ránk még utoljára J-Hope.
Nagyon jó volt így aludni. Sokkal pihentetőbb, mint máskor. Bár jobban aggódtam azért, hogy a telefonom el fog kelteni mindenkit. De maximum csak egy picit zavarta meg őket. Sugat az keltette fel, hogy én kimászok mellőle, bár hamar vissza is aludt.
Összeszedtem magam, bepakoltam az én nagy sporttáskámba szinte mindent és reggelit csináltam. Időben keltettem mindenkit és sikerült fél kilenc előtt pár perccel elindulni. Na erre nem számítottam. Azt hittem késünk majd. A kisbuszban persze visszaaludtak, bár nem volt sok idejük. Nem vitás, ezek a székek tényleg iszonyat kényelmesek.
Odaértünk, bejelentkeztünk és pótoltuk a fürdőruha hiányokat.
-Jó szórakozást! - tártam ki a kezeimet, mikor beléptünk a mai játszóterünkre. Rengeteg csúszda, medence és ugrótorony. Imádom ezt a helyet is, de ide is olyan sűrűn járok, mint moziba vagy kirándulni. Két évente egyszer.
Először a Hullámmedencében kezdtünk. Nagyon jó volt! A V, Jimin, J-Hope hármason meg sem lepődtem. Három bolond. De Jungkook is csatlakozott hozzájuk elég hamar. Sok csúszdára együtt mentünk, közben nagyon sokat hülyültünk. Jungkook meg is ijesztett egyszer a lépcsőn felfelé és utána mindannyian ezzel játszottak, hogy ki mikor ijeszt rám. Nagyon élvezték. Mindenki lesüllyedt egy tíz éves szintjére. De legalább kikapcsolódtak.
Ebédhez bevittem a kamerát is, mert az nem volt víz álló, így csak kaja közben készült videó. Utána folytattuk a mókát. Lassan mennünk kellet és a nagy úszómedencében szórakoztunk az utolsó percekben. Na itt az ideje a revansnak. Kezdjük is a sort Jiminnel. Elvégre, ő volt a leggonoszabb kis ördög ma velem, pedig Jungkook is itt volt. Elkezdtem csikizni, majd kimenekültem a medencéből, de jött utánam. Óvatosan rohantam előle, és felszaladtam a csúszdához. Sajnos túl nagy lendületem volt és még rosszul is léptem. Kifordult a bokám és belezuhantam a csúszdába. Láttam, ahogy jön Jimin és hallottam, ahogy utánam ugrik. Először azonban én érkeztem a medencébe, majd ő egyenesen rám. Már a víz alatt is éreztem, hogy fáj a lábam, de Jimin ezt nem vette észre. Azonnal elkezdett csikizni és csak akkor hagyta abba, amikor feljöttünk a víz alól én pedig szenvedtem, meg röhögtem egyszerre.
-Nehehehe. Khhhhérlek ahh, nagyon fáj a lábam! - nyöszörögtem ott neki.
-Ohh, mi történt?
-Beleestem a csúszdába. - próbáltam minél egyszerűbben fogalmazni.
A többiek közben a medence másik felében beszélgettek. Suga épp magyarázott valamit a többieknek, így nem vették észre, hogy mi történt. Elkezdtem kisántikálni a medencéből, de Jimin felkapott. Ez nagyon meglepett, viszont jól esett, mert nagyon fájt a lábam. A lépcsőnél letett, előre ment, majd kisegített és ugyan úgy, a kezében vitt oda a többiekhez, a napozóágyakra. Erre már a többiek is felfigyeltek és Jimint faggatták koreaiul, gondolom arról, hogy mi történt. De a medencéből csak V mászott még ki mellém.
-Nagyon fáj? - érdeklődött.
-Hát eléggé, de nem törhetett el. Az jobban fájna, mert már eltörtem egyszer. - magyaráztam miközben Jimin a lábamat vizsgálgatta.
-Így fáj? És így? Na és most? - kérdezgetett miközben mozgatta a bokám. Nagyon törte az angolt.
Csak egy helyzetben fájt, de akkor is csak azért, mert húzódtak a szalagok. Biztos meghúztam csak, vagyis remélem.
Jimin kihasználva az alkalmat, szépen végigfogdosta mindkét lábamat. Össze kell hasonlítania, hogy mi bajom eshetett. Ahha.... jól van perverzke. De azért jól eset ez a kis masszázs. És még egy puszit is kaptam a bokámra..... és még egyet a lábfejemre.... és még egyet......
(Folytatás még mindig lesz :D)
Nem nagyon láttam azt, amire kíváncsi voltam, de így is nagyon szép kilátás tárult elém. Háttal állt nekem, és egy kicsit tükröződött ugyan pár dolog a hatalmas ablakban, de főleg a hátát láttam. Nagyon nőies alakja van és szép háta. Ez az új francia bugyi, amit mára vesz fel pedig nagyon szexis. Nem mintha az előző nem lett volna az, de ez még jobb. Ahogy rásimulnak a csipkék a formás fenekére. Átlátszó, de mégse. A legidegtépőbb ruhadarab egy férfi számára, amit egy nő felvehet. Ez kínzás! Ohh de mi az? Van egy tetoválása, a bugyi pántja alatt, jobb oldalt. Nem túl nagy, de pont kilóg alóla. Viszont nem látom rendesen.
Oda kéne mennem hozzá, és közelebbről szemügyre venni. Végigsimítanám az oldalát, követve a finom vonalait és végigpuszilgatnám a vállától a füle tövéig. Biztosan beleremegne. Egy-egy ujjam bedugnám a bugyi pántjai alá, és szép lassan lefejteném róla. Aztán magam felé fordítanám és végre láthatnám közelebbről is, természetes szépségében, minden fölösleges ruha nélkül. Belegondolni is gyilkos, hogy milyen gyönyörű és puha lehet a bőre. Még ha bele is menne, istenem! Bárcsak bele menne! Akkor megízlelhetném azt a csókot, amiben része volt a kis maknaenak is. Végig fogdosnám mindenhol. Az a formás kis fenék túl vonzó, hogy érintetlenül hagyjam. Majd ledönteném az ágyra és nem engedném el, amíg nem szeretkezünk egy hatalmasat. Az sem érdekelne, ha felkeltenénk a többieket. Végig csókolnám a testét, teljes extázisba esne, és csak utána rohannám le igazán. Hallani akarom azokat a kis sikolyokat, látni akarom, ahogy elveszti a józan eszét is. Vajon karmol szex közben? Nagyon remélem, azt imádom. Ez a kis kanapé még nagyon meg fogja szenvedni, hogy itt van.
Hapcizott kettőt, ahogy épp fantáziálgattam. Még ez is aranyos volt tőle. Ó jaj! Már végzett és látom, hogy meg akar fordulni. Te jó ég, végig figyeltem, ahogy öltözik és teljesen belemerültem az álmodozásba. Csoda, hogy nem vett észre.
Gyorsan visszafordultam, mintha végig jó kisfiú lettem volna, de ez nem igaz. Ahh a fene, azért ez elég illetlen volt most tőlem. Főleg ezek a gondolatok, és az eredményük. Ilyenkor utálom, hogy férfiből vagyok. Na ebből most, hogy fogok kimászni?
Jin POV end
Viszonylag hamar felöltöztem. Valószínűleg azért, mert most összeszedtem előre, mit veszek fel és nem gondolkodtam még egy órát rajta.
Hideg volt reggel és ezt nyugtáztam is két tüsszentéssel. Anyám ezt cicahapcinak hívja. Nem tehetek róla, így tüsszentek és kész. Visszafordultam Jinhez majd nem csalódtam. Végig bírt magával. Hát nem egy Jungkook, az biztos.
-Kész vagyok! Ébresszük fel a többieket! - de mint egy végszóra megjelent Rapmon - Jó reggelt csipkerózsíka egypontnulla! Hogy vagy?
-Jaj, ne üvölts kérlek! Nagyon rosszul vagyok. Ti mit csináltok itt? - érdeklődött, nagyon kómás fejjel.
-Reggeliztünk és összeszedtük magunkat. Most akartalak kelteni titeket.
-Hát, a többiekre még ráfér. Viszont nekem tudnál adni vizet? Szomjan halok.
-Persze, kapsz vizet, meg gyógyszert a fejedre. - indultam a konyhába.
-Én addig felkeltem a többieket, a hálóban - ment a másik irányba Jin, a pult körül.
-Várjál vigyél nekik...... vizet. - de már be is csukta az ajtót - Mindegy. Legalább felkelnek, már csak azért is, hogy igyanak
Leültettem Rapmont a kanapéra, ami napközben nem az ágyamként szolgált, és kezébe nyomtam egy üveg ásvány vizet, meg egy darab gyógyszert.
-Ennek a felét minimum, idd meg, a gyógyszer meg enyhít a fejfájásodon. Addig felkeltem V-éket.
Csak bólintott és szót fogadott. Nem hiszem, hogy most képes lenne önálló döntéseket hozni, de legalább nem ellenkezik.
Bementem a fürdőbe, és Hopei még mindig V vállán aludt, ugyan olyan pózban, mint amilyenben először láttam őket reggel. Első dolgom volt, hogy elvettem az üveget tőlük és jó messzire elraktam. Persze a kupak sehol. Ismerem ezt a játékot én is. Hopp, elveszett a kupak, meg kell inni, nincs mese.
Lassan kezdtem ébresztgetni őket, de ők is nagyon szar állapotban tértek magukhoz. V legalább saját lábán ment ki a nappaliba, bár ott a puha szőnyegen terült el legközelebb, viszont J-Hopeot kellett támogatni és leültetni Rapmon mellé. Lassan Jimin és Jungkook is megjelent az élők sorában, amíg úgy osztogattam a gyógyszert, meg a vizet, mint a cukrot. Még jó, hogy vettünk egy karton ásványvizet. Persze Suga volt az utolsó, akit sikerült kivonszolni a szobából.
-Köszönöm Jin, hogy segítettél. - mosolyogtam rá mikor ő is megkapta az ásványvizét - Ezt mindenkinek meg kell innia az elkövetkezendő pár órában. - emeltem fel a hangom.
Bár nem volt jó ötlet. Még nem hatott a gyógyszer és ezt mindenki tudtomra adta egy nyögéssel.
Jinnel csináltattam rántottát a fiúknak, míg én a fürdőszobában kezdtem a rendrakást, meg magamat is szalonképessé tettem. Mire kimentem, már ettek.
-Találtak ők is képeket a telefonjukon. - szólt Jin.
-Úha! És megnéztétek nélkülem?
-Nem. Gondoltuk majd együtt.
-Rendben. Ha kaja után rendbe rakjátok a hálószobátokat, míg én a nappalit, akkor utána a nagy képernyős tévén meg tudjuk nézni.
Ezt Jin nem nagyon értette, valószínűleg a felénél elvesztette a fonalat, mert kockult, de Rapmon helyette is válaszolt egy like jellel. Elvégre a szája tele volt. Ő mindig érti miről beszélek. Ennyivel jobb dolgom van velük, mint a többi ügyfelemmel.
Kaja után szót fogadtak. Rendet raktak és egymás után a fürdőt is befoglalták pár percre. Addig Jin a konyhában tett rendet, én pedig a képeket összegyűjtöttem egy mappába, a tvhez. Majd a zombik leültek a tv elé és kezdődött a mozi. Hamar jó hangulat kerekedett, mert elég érdekes fotók születtek. két csomag kép között ráfordultam Sugára.
-Úgy látszik, ezekből majd össze tudom rakni, mi történt az este.
-Én enélkül is tudom.
-Tényleg? És mégis mi történt? Főleg az a rész érdekelne, ahol úgy döntöttünk, egy ágyban kötünk ki. - pihentem meg a tv és a kanapé között.
-Hát..... jó illata van a testápolódnak, de rossz az íze. - mondta halálos nyugalommal.
Mindenki elcsodálkozott, miközben nekem is kikerekedtek a szemeim. Mégis mit csináltunk az este? Lehet volt itt néhány durvább dolog is?
-Nyugalom! Nem feküdtünk le egymással. Én a saját ágyamban próbáltam aludni, Jungkookie meg Jimin pedig Jimin ágyában. Te pedig a maknae ágyában. Nagyon nyavajogtál, hogy fázol, ezért odamentem, hogy végre aludhassunk, de kíváncsi voltam még valamire.
Szuper már kezdtem megnyugodni, hogy semmi sem volt erre, "kíváncsi volt valamire". Mégis mire!? Néztem rá továbbra is nagy szemekkel, de semmit nem szóltam.
-Na, hogy végleg lenyugodj. Elkezdtelek puszilgatni. A lábad hegyétől a fejed búbjáig, de leütöttél, hogy aludni akarsz. Ezért tudom, hogy jó illatú a testápolód, de rossz ízű.
-Huh! Köszönöm. Ezzel... megmentetted az életemet. - sóhajtottam nagyot és indítottam a következő adag képet.
A távirányító a rendrakásban nem lett meg, így én ingáztam a tv és a kanapé között. Jaj ezek Jin képei! Végre láthatom nagyban azt a három képet rólunk. Odaültem a tv mellé és vártam az elsőt rólam. Közben nagyokat nevettünk a többi party fotón, amiket lenyomtunk a többiekkel. Jimin már nem kapott levegőt, a hasmutogatós közös képek után, és J-Hopenak is nagyon tetszett a dívás képünk. Én pedig azon kuncogtam, hogy milyen viccesen tudnak nevetni. És Ohh! Itt a képem. Megállítottam a lejátszást majd hátrébb mentem.
-Ez nagyon szép! - szólalt meg nagy nehezen Hopi.
-Elég művészi! Jó vagy Jin! - jegyezte meg V is.
Érdekes, hogy kivételesen angolul beszélnek, csak miattam. Nagyon kedves tőlük. Na lapozzunk, a másik kettő is nagyon érdekel a képernyőn. Ez a következő, ami kifejezetten izgatta fantáziámat. Nagyon furán néz Jin, és ezt a többiek is kiszúrták. Hallatszott a nagy "úúúúúúúú"-zás és Jimin még meg is lökte Jint játékosan. Jó, akkor ez tényleg az, aminek látszik. Na és az utolsót még megállítom. Amikor a földön ülünk és megint "úgy" néz. Már Jungkook is csipkedni kezdte meg V is, miközben szinte mindenki zavarban volt. Csak én álltam a kanapé mögött és gyönyörködtem. Sosem néztek még rám így. De ne merengjünk, haladjunk!
Végignéztük az összes képet. Hol könnyünk folyt a röhögéstől, hol mindenki annyira zavarban volt, hogy inkább rohantam hamarabb elkapcsolni. De nagyon jó volt így is. A végén azt az egy szem videót is megnéztük. Hát ebben mindenki benne volt! Egy nagy zűrzavar volt az egész, ami velem indult. Kezemben egy tálcányi feles. A tálca végül valahogy V kezében kötött ki és onnan meg elveszett. De semmi egyéb követhető történés. Csak röhögés, integetés, valami koreaiul és ölelkezések.
El is ment a nap ezzel a semmit tevéssel, meg persze a milliónyi telefonommal. Este lement a fürdés is libasorban, majd vacsi és alvás. Még mindenki fáradt volt a tegnap este után. Mielőtt elaludtak volna viszont, bementem a hálójukba.
-Holnap Aqua Worldbe megyünk. Ha nincs fürdőruhátok, majd veszünk, de készüljetek egy fárasztó napra! Hétkor kelünk és legkésőbb fél kilenckor indulunk. Jó éjszakát nektek! - köszöntem el aztán elhagytam szobájukat.
Az én zárásom a szokásos volt. Laptop, míg lassan el nem alszok előtte. Na jó, azért azt nem. Mikor már kifolyt a szemem, összecsuktam és bebújtam a takaróm alá. Még szemléltem egy kicsit a nagy üvegen keresztül, a várost, mielőtt elaludtam volna. Este nagyon szép. Jó ötlet volt a teli üveg fal a nappaliban. Ám egyszer csak nyílt a háló ajtaja. Na ki nem alszik már megint? Felültem és az ajtót néztem.
-Ébren vagy még? - kérdezte Suga, amilyen halkan csak lehetett.
-Igen! Most feküdtem csak le. De te, hogy-hogy ébren vagy?
-Csak azért jöttem, hogy..... - tétovázott - Jó volt veled aludni. Nem fázol megint? - érdeklődött.
Hát ez aranyos. Hiányzok mellőle. Ami azt illeti, én sem szeretek egyedül aludni. Még ha nem is feltétlen ő, de valaki kellene mellém.
-Szeretnél velem aludni?
-Hát........ már ha nem zavar. Csak alvás semmi több. - kötötte ki.
-Hmm....... - na most elgondolkoztam egy picit - Legyen. De csak azért, mert én sem szeretek egyedül aludni.
Így hát fogtam magam és bemásztam hozzájuk a sötét szobába. Hogy Namjoon milyen hangosan horkol, hihetetlen!
-Ne aggódj, hamar meg lehet szokni a horkolást. - suttogta a fülembe miközben átölelt.
-Aztán csendben legyetek! - szólt ránk még utoljára J-Hope.
Nagyon jó volt így aludni. Sokkal pihentetőbb, mint máskor. Bár jobban aggódtam azért, hogy a telefonom el fog kelteni mindenkit. De maximum csak egy picit zavarta meg őket. Sugat az keltette fel, hogy én kimászok mellőle, bár hamar vissza is aludt.
Összeszedtem magam, bepakoltam az én nagy sporttáskámba szinte mindent és reggelit csináltam. Időben keltettem mindenkit és sikerült fél kilenc előtt pár perccel elindulni. Na erre nem számítottam. Azt hittem késünk majd. A kisbuszban persze visszaaludtak, bár nem volt sok idejük. Nem vitás, ezek a székek tényleg iszonyat kényelmesek.
Odaértünk, bejelentkeztünk és pótoltuk a fürdőruha hiányokat.
-Jó szórakozást! - tártam ki a kezeimet, mikor beléptünk a mai játszóterünkre. Rengeteg csúszda, medence és ugrótorony. Imádom ezt a helyet is, de ide is olyan sűrűn járok, mint moziba vagy kirándulni. Két évente egyszer.
Először a Hullámmedencében kezdtünk. Nagyon jó volt! A V, Jimin, J-Hope hármason meg sem lepődtem. Három bolond. De Jungkook is csatlakozott hozzájuk elég hamar. Sok csúszdára együtt mentünk, közben nagyon sokat hülyültünk. Jungkook meg is ijesztett egyszer a lépcsőn felfelé és utána mindannyian ezzel játszottak, hogy ki mikor ijeszt rám. Nagyon élvezték. Mindenki lesüllyedt egy tíz éves szintjére. De legalább kikapcsolódtak.
Ebédhez bevittem a kamerát is, mert az nem volt víz álló, így csak kaja közben készült videó. Utána folytattuk a mókát. Lassan mennünk kellet és a nagy úszómedencében szórakoztunk az utolsó percekben. Na itt az ideje a revansnak. Kezdjük is a sort Jiminnel. Elvégre, ő volt a leggonoszabb kis ördög ma velem, pedig Jungkook is itt volt. Elkezdtem csikizni, majd kimenekültem a medencéből, de jött utánam. Óvatosan rohantam előle, és felszaladtam a csúszdához. Sajnos túl nagy lendületem volt és még rosszul is léptem. Kifordult a bokám és belezuhantam a csúszdába. Láttam, ahogy jön Jimin és hallottam, ahogy utánam ugrik. Először azonban én érkeztem a medencébe, majd ő egyenesen rám. Már a víz alatt is éreztem, hogy fáj a lábam, de Jimin ezt nem vette észre. Azonnal elkezdett csikizni és csak akkor hagyta abba, amikor feljöttünk a víz alól én pedig szenvedtem, meg röhögtem egyszerre.
-Nehehehe. Khhhhérlek ahh, nagyon fáj a lábam! - nyöszörögtem ott neki.
-Ohh, mi történt?
-Beleestem a csúszdába. - próbáltam minél egyszerűbben fogalmazni.
A többiek közben a medence másik felében beszélgettek. Suga épp magyarázott valamit a többieknek, így nem vették észre, hogy mi történt. Elkezdtem kisántikálni a medencéből, de Jimin felkapott. Ez nagyon meglepett, viszont jól esett, mert nagyon fájt a lábam. A lépcsőnél letett, előre ment, majd kisegített és ugyan úgy, a kezében vitt oda a többiekhez, a napozóágyakra. Erre már a többiek is felfigyeltek és Jimint faggatták koreaiul, gondolom arról, hogy mi történt. De a medencéből csak V mászott még ki mellém.
-Nagyon fáj? - érdeklődött.
-Hát eléggé, de nem törhetett el. Az jobban fájna, mert már eltörtem egyszer. - magyaráztam miközben Jimin a lábamat vizsgálgatta.
-Így fáj? És így? Na és most? - kérdezgetett miközben mozgatta a bokám. Nagyon törte az angolt.
Csak egy helyzetben fájt, de akkor is csak azért, mert húzódtak a szalagok. Biztos meghúztam csak, vagyis remélem.
Jimin kihasználva az alkalmat, szépen végigfogdosta mindkét lábamat. Össze kell hasonlítania, hogy mi bajom eshetett. Ahha.... jól van perverzke. De azért jól eset ez a kis masszázs. És még egy puszit is kaptam a bokámra..... és még egyet a lábfejemre.... és még egyet......
(Folytatás még mindig lesz :D)
2015. január 29., csütörtök
Másnap reggel (5)
Nem tudom, hogy mi vezérelt. Lehet csak szimplán az alkohol, vagy a férfi hiány, vagy a kettő együtt, de megfogtam a kezét és elrángattam a parkettről.....
-"Csicseregnek a fák, és zöldülnek a madara" Szóval keljél! - üvöltött egy hang a fülembe.
Mi a fene? Magyar szavak a lakásban? Ki beszél hozzám?
-Kelj már édes lányom! Beszélnünk kellene. - felismertem a hangot. Anyám az.
-Ne üvölts anya, felkelted a többieket. - motyogtam vissza neki.
-Suttogok te nagyon hülye! Keljél már! Van vagy harminc nem fogadott hívásod és a lakást is meg kéne magyaráznod. Meg úgy alapjáraton ezt az egészet. - fejtette le rólam a takarót.
-Jó-jó, kelek! - próbáltam kimászni az ágyból.
Ám valami nem engedett. Egy kéz. Ez új! Kinek a keze ez? Hoppá... ez Suga. De, ha Jungkookkal jöttem le a tánctérről, hogy aludhattam Suga mellett? Még a lábunk is össze van gabalyodva. Na ez aztán már csakugyan.
Valahogy kivergődtem magam az ágyból és elindultam anyám után, kifelé a szobából. Mekkora rumli! Ha nem menne előttem tuti felbuknék valamiben. Kifelé menet még megpillantottam Jimin ágyát, amin a tulaja és Jungkook aludt, valami hasonló pózban, mint mi Sugával pár perce. Az ajtón beszűrődő fénytől nem láttam pontosan, milyen pózban, de azt igen, hogy miben. Jiminen boxer, trikó, Kookien pedig csak rövid gatya. Az igen! Húzós este lehetett. Ahogy kiértünk a nappaliba, anyám a bejárati ajtó felé sietett. Követtem, de nem tudta elkerülni a figyelmemet az, hogy valaki a helyemen alszik. Fején takaró és csak 1 kéz meg 1 láb lóg ki a takarÓM alól. Igen, az én takarómmal! Annyi másik van még, mért pont az enyémmel?
A folyosóra kiérve becsuktam az ajtót olyan halkan, ahogy csak tudtam és ráfordultam anyámra. Elég mérges feje volt és ahogy hallotta kattanni a zárat, üvöltve, de suttogva rákezdett. Tudjátok mikor kiabálnál, de csak suttoghatsz.
-Mért nem veszed fel a telefonodat! És egyáltalán mi ez a kupleráj itt?! Egy ügyféllel alszol, így? - mutatott végig rajtam és csak ekkor esett le, hogy csak fehérneműben vagyok - Mégis mi ütött beléd édes lányom?
Kellet egy kis idő, míg az arcát néztem, ami kezdett egyre vörösebb lenni a dühtől. Pár percem volt csak, de ez alatt eszembe jutott, hogy semmire nem emlékszek a Kookieval történt dolgok után. Ez nagyon cink. Én nem vagyok ilyen. De mért is történt ez? Ja igen! Kookie nagyon magányos volt és semmi sem használt.
-Elvittem őket kikapcsolódni, ahogy szoktam. Minden jól is ment, nem ittam túl sokat és őriztem őket. De ugye a vendég az első és hát... Jungkookie nem boldogult, pedig az összes beépített lány bepróbálkozott.
-Mégis Suga mellett ébredtél! Az mégis hogy esett?!
-Hát arra őszintén szólva, nem emlékszek.
-Szuper! Akkor felírhatjuk a szolgáltatásainkhoz, hogy escort ügynökség is vagyunk?! - még mindig suttogva üvöltött.
-No no no! Nem történt semmi olyan. Ebben biztos vagyok. Látod, - mutattam magamra - a fehérneműm még rajtam és ami a legfontosabb, épségben. Ha szex is lett volna szerinted visszaveszem ezeket olyan részegen? Plusz, ha már az egyikkel lefekszek, akkor a másik hatot mért hagynám ki, és hangsúlyozom, ha ilyen részegek vagyunk!? - mordultam vissza, csípőre tett kezekkel.
-Oké, hogy téged szeret mindenki és te vagy a legjobb, de azért ne szállj el magadtól. Szerencséd, hogy erről nem került nyilvánosságra semmi. Szerinted segítene ez a fiúk karrierjén? Nem! Szóval állj le az ilyesmivel. Még akkor is, ha imádod őket. Tudom, most az a válaszod jönne, - kezdett lenyugodni - hogy én is elég csapongó fiatal voltam. Kár volt mesélni róla. És igen, így szereztem kapcsolatokat. De te ezzel elronthatod a nevünket. Úgyhogy csak óvatosan! És ideje felkelni!A telefonod már nagyon magányos.
-Persze, már ébren vagyok, ne aggódj. Azért kösz a megértést. Hidd el, én is szarul érzem magam emiatt.
-Igen elhiszem. - csörgött a telefonja - Rohanok is tovább, csak erre jártam és aggódtam. Szia! - vette fel a telefonját és rohant a lifthez.
Vajon hány óra lehet? Atyám, de fáj a fejem is. Ohh nagyon szarul vagyok. Na jó tántorogjunk vissza, vegyünk be fejfájás csillapítót és kezdjünk rendet rakni. Nem tett jót ez a rohanás és a "suttogós üvöltözés".
Miután bevettem a gyógyszert és ittam, vagy egy liter vizet, szép lassan kezdtem magamhoz térni. Na akkor lássuk csak ki merre van. Jimint, Jungkookot és sajnos Sugat is jól tudom merre fetrengenek. Az ágyamban is fekszik valaki, azzal a rohadt takarómmal! Annyi volt még, mért nem fogott másikat?! Mindegy is. De ez még mindig csak négy. Hol a másik három? Hát akkor indítsunk egy túrát. Először bementem a kis spájzba, hátha a sok alkoholtól megéheztek, de nem. Ez volt az egyetlen helység, ahol még rend volt. Akkor csak a fürdőszoba maradt. Jackpot!!! Rapmon a WC előtt. Akkor ő nagyon kiütötte magát. V és J-Hope a zuhanykabinban ülnek. V kezében egy félig üres, hű de pesszimista vagyok, whiskys üveg és a vállán alszik Hopi. De cukik ők is, de ez biztosan fájni fog mindenkinek. Viszont így tudom, hogy kizárásos alapon Jin alszik az ágyacskámban, a takarócskámmal. De rendet kéne rakni, meg felöltözni, de akkor felkelnek és ahhj. Mivel kezdjem?Mondjuk a telefonom megkeresésével. Ez egy nagyon fasza ötlet, főleg, hogy anyám harminc hívást tippelt akkor igaza is lehet. De vajon merre lehet?
Letelefonáltam a portára a vezetékessel, hogy csörgessen folyamatosan, mert nem találom és útnak indultam a lakásban. Mindenhol megnéztem, de tényleg mindenhol. Senki nem ébredt fel rá, és sehol sem hallottam rezegni. Biztos ellopták, vagy elhagytam. Nagyon fasza. A fejemet fogva ültem a kanapé mellet, amin Jin aludt és már kezdtem volna leszólni a portára, hogy hagyják, mert a szobában nincs, amikor Jin elkezdett mocorogni. Reméltem nem keltettem fel. A kávézóasztal felé húzódtam és csak reménykedtem, hogy átfordul az egyik oldalára. Ezzel ellentétben, viszont lehúzta a fejéról a takarómat és rám nézett. Nagyon álmosak voltak a szemei és ő is nagyon hullának tűnt.
Letelefonáltam a portára a vezetékessel, hogy csörgessen folyamatosan, mert nem találom és útnak indultam a lakásban. Mindenhol megnéztem, de tényleg mindenhol. Senki nem ébredt fel rá, és sehol sem hallottam rezegni. Biztos ellopták, vagy elhagytam. Nagyon fasza. A fejemet fogva ültem a kanapé mellet, amin Jin aludt és már kezdtem volna leszólni a portára, hogy hagyják, mert a szobában nincs, amikor Jin elkezdett mocorogni. Reméltem nem keltettem fel. A kávézóasztal felé húzódtam és csak reménykedtem, hogy átfordul az egyik oldalára. Ezzel ellentétben, viszont lehúzta a fejéról a takarómat és rám nézett. Nagyon álmosak voltak a szemei és ő is nagyon hullának tűnt.
-Tessék! - nyújtotta oda a telefonom, ami a kezében is rezgett. - A párna alatt volt. Nem tudtam mi zizeg itt.
-Köszönöm! Régóta keresem. - elvettem és tovább bámultam Jin álmos szemeit.
Visszazökkentem a lendületembe, ahogy abbamaradta a rezgés. Megnéztem hány óra, fél tizenkettő, és megnéztem a nem fogadott hívásokat is. Harminchat. Szép szám, de ebbe beletartozik az a három-négy hívás a portától is. Felkaptam a laptopom és kirohantam a folyosóra.
Mivel egy embertől több hívás is volt, viszonylag hamar lerendeztem a dolgot.Még az utolsót intéztem, közben a laptopomon szervezkedtem, mikor kijött mellém Jin és kezdett leülni a hideg kőre.
-Várj egy kicsit! - szóltam a telefonba - Ne ülj le! Nagyon hideg. - mondtam Jinnek majd folytattam a telefont.
De csak vállat rántott és leült. Soha nem hallgat rám senki. Befejeztem a telefont és még laptopoztam, mert muszáj volt.
-Hogy vagy? - kérdeztem, de nem néztem rá.
-Én jól. Keveset ittam. Valakinek vigyázni kellett rátok.
-Akkor... te emlékszel mindenre? - csodálkoztam rá.
-Hát nem mindenre, de arra ott a telefonom. - mutatta felém.
-Juj de jó! Csak egy pillanat, ezt még meg kell csináljam - mutattam a gépemre és siettem.
Miután befejeztem közelebb mentem hozzá.
-Még én sem láttam, csak az első képet. Gondoltam együtt nézzük meg először és utoljára. Biztos vannak eléggé kínos képek is.
-Ohh! Akkor nem baj, ha idebújok hozzád?
Láttam hogy nem érti, ezért széthúztam a kardigánt, amit menet közben felkaptam, hogy ne fázzak meg.
-Hideg a kő.
-Öhm.... - kicsit elakadt a szava, de gyorsan össze is húztam a kardigánt. Hideg volt - Gyere.
Odabújtam hozzá és átkarolt. Ahh, ez a meleg olyan jól esik.
Elkezdtük nézegetni a képeket a legkorábban készülttől. Selfiek a csapattagokkal. Először még egész normális képek készültek és egyiken sem voltam rajta, hál'istennek. De ahogy egyre több körön voltunk túl, meglátszott a képeken is. Huhúúúúúú! Azok aztán fejek! Jókat kuncogtunk is mindenkin. Óha......van itt néhány kép a táncunkról is Jungkookkal. Anyám! Ez durvább, mint gondoltam. De a többiek csajozásáról is volt fotó. Ez azért kicsit megnyugtat. Óha! Képek rólam és a tagokkal egyesével. Ezen Rapmon csaja vagyok, ezen Jiminé meg a kockás hasáé, ezen meg Vé. A kis vadállat fejek azon a képen! A következőn Sugaval feszítünk iszonyat swagesen, swaaaaag. Az utána lévőn pedig J-Hope fogja a bal lábam és kis dívásan pózolunk. Az utolsón pedig Jungkook ölelget. Mit utolsó, van még egy pár Jungkookos képünk. Minden olyan, mintha mindjárt felfalnánk egymást. Ez biztos az után volt, hogy lerángattam a parkettről. És, ohh! Ez... ez csak én vagyok. Ez de szép kééééép! Csillogott a szemem, a hajam kócos, de szexi. A szám kicsit nyitva és a háttérben a klub fényei. Nagyon szép kép! Ez kell! Na de a következő még jobb. Én és Jin selfie. Váááá de party fotó! Fel sem tűnt, hogy vele nem volt közös kép. A következő megint rólunk. Uhh ez is szép! Ezen meg puszit adok neki és hogy vigyorog! A következőn pedig.... hoppácska! Ezt csak én láttam így, vagy tényleg meg lett örökítve egy ilyen pillanat?
-Ne siess! Lapozz vissza! - nyúltam a telefonja után és visszalapoztam.
Ez a puszi utáni kép. A kamerába nézek, de nem ez a fura. Jin engem csodál. Nem vigyorog ezen a képen, mint a puszison, és nem is játsza meg magát, mint a többiek. Olyan.... egyedien néz. Mintha úgy imádna, ahogy én őket.
-Ez nagyon gyönyörű kép. - suttogtam és Jin ellapozott.
A következőn már megérkezik egy J-Hope az én oldalamról, majd egy Jungkook, Jin oldaláról, nekem pedig már csak a kezem látszik, ahogy kapaszkodok Jinbe. A következő pár kép tök homály, és semmit mondó. Lábak, térdek, plafon. Majd valaki ismeretlen kezébe került a mobil, mert Jin mindkét keze látszott a képeken és a többiké is. Én láthatóan felőle érdeklődök, hogy nem sérült-e meg, ahogy lerántottam, ő pedig felőlem, hogy nem sérültem-e meg, ahogy elvágódtam.
-Erre már emlékszek! - mondta - Azt hittem már kiment a bokád. Jól megijesztettél, egyszer csak eltűnsz és lerántasz. - magyarázott a szegényes kis angolján, de levetem mit akar mondani.
Ez a kép is fura. Érdekesen néz rám, pont mint a másikon.
Az utána következő képeken már szinte mindenki megjelent. A földön ültünk Jinnel, a többiek meg odacsapódtak. Jó kis képek készültek. De főleg az a két-három fotó érdekel.
-Ohh! Egy videó. - csodálkozott Jin
-Ezzel várjuk meg a többieket. - tápászkodtam fel.
-Menjünk be, együnk és keltsünk fel mindenkit.
Összeszedtem a cuccaim és bementünk. Reggeliztünk..... ebédeltünk valami olyat, ami nem járt nagy zajjal, majd sunyiban felöltöztem. Mivel szinte minden szobában volt valaki, nem kockáztathattam. Inkább Jint fordítottam el, hogy ne lessen. Kicsit összeszedtem magam, de tudtam, hogy ma mindenki olyan szarul lesz, hogy semerre sem fogunk menni, így nem csíptem ki magam.
Jin POV
Nagyon hosszú volt az este. Reggel pedig a telefonja kirázta a maradék energiát is belőlem. Direkt nem ittam sokat, de így is fejfájásra keltem. Franciska telefonja. Ahh, lerakom inkább az asztalra, rezegjen ott. Ahogy lehúztam a fejemről a takarót láttam, hogy itt ül a kanapé mellett.
-Tessék! - nyújtottam. Már biztos nagyon kellett neki.
-Köszönöm! Régóta keresem. - bámult még rám egy kicsit, majd ahogy elhallgatott a rezgés, a telefonjára nézett, felkapta a cuccait és kiviharzott. Mindig dolgozik meg rohan. Nem is különbözik olyan sokban az életvitelünk.
Még fetrengtem egy kicsit az ágyban. Elmélkedtem a tegnap estén. Az a tánc, amit Jungkookkal művelt.... Ezt azért nem kellett volna. Ahhj, fene vinné el! Próbáltam vigyázni rájuk, de csak nyomkodta a kezembe az italokat. Inkább felkelek én is. Le kéne ellenőrizni mindenkit, hogy egyáltalán megvannak-e.
Az én telefonom az asztalon volt és megnéztem mi a helyzet rajta. A gallériám volt megnyitva, az pedig tele volt képekkel a tegnap estéről. Ezt egyedül nem lenne érdekes végignézni. Jelenleg viszont, csak Franciska van ébren. Akkor majd vele megnézem.
Az én telefonom az asztalon volt és megnéztem mi a helyzet rajta. A gallériám volt megnyitva, az pedig tele volt képekkel a tegnap estéről. Ezt egyedül nem lenne érdekes végignézni. Jelenleg viszont, csak Franciska van ébren. Akkor majd vele megnézem.
Felkeltem és kimentem hozzá. Nagyban telefonált meg a laptopját nyomkodta. Ahogy pedig le akartam ülni megszólalt.
-Ne ülj le! Nagyon hideg.
Nem igazán érdekelt, így inkább helyet foglaltam mellette.
Miután letette a telefont, még beszélgettünk. Megkérdezte, hogy vagyok, de biztosan jobban, mint ő. Majd az iránt is érdeklődött, hogy emlékszek-e mindenre, de sajnos nem. Mutattam, hogy vannak képeim és egyedül nem akartam megnézni őket, ezért megvártam míg figyel.
Valami olyasmit mondott, hogy nem baj-e ha hozzám bújik. Nem igazán értettem. Majd széthúzta a pulcsiját és láttam azt a szexi fehérneműt, amiben még este rohangált. Azt már értettem, ahogy azt mondja, hogy hideg a kő, így beleegyeztem, de hogy ne fázzon még át is karoltam. De finom illata volt még így is! Elkezdtük nézegetni a képeket. Húha, jó kis fotók készültek. Jaj, ezek a táncos képek, ahogy Jungkookkal rázta. Kicsit sok volt az. Nem kellett volna. De készült egy nagyon gyönyörű is róla. Csak ő van rajta. A szeme csillog, a haja rakoncátlan és a szája is nyitva. Nagyon csodálatos! Aztán közös képek következtek. Ohh, kaptam puszit! Aranyos. Juj, ez a következő meg mi? Ne, á, gyorsan el kell lapozzak!
-Ne siess! Lapozz vissza! - nyúlt a telefonomhoz. Na ennyi, nekem végem.
Biztos azt szemléli, ahogyan néztem őt ezen a képen. Erre nem emlékszek, de remélem betudja majd az alkohol hatásának
-Ez nagyon gyönyörű kép. - suttogta a fülembe. Ez kicsit erotikus suttogás volt, de inkább haladjunk
Ohh, itt jönnek az esések. Elmondtam neki, nehezen, de viszonylag érthetően, hogy erre emlékszek és nagyon megijesztett. Remélem ezen most nem szúrja ki azt a bizonyos dolgot. Tovább lapoztam és a végén találtam egy videót is zárásnak. Ezt még én sem láttam, de azt mondta, ezt majd a többiekkel együtt nézzük meg. Hát jó.
Visszamentünk a lakásba és reggeliztünk. Majd megkért, hogy forduljak el, mert öltözni akar, de minden szobában alszik valaki. Hát jó, ezen ne múljék. Nagy volt a csend, így még azt is hallottam ahogy a melltartóját kicsatolja, hogy lecserélje. Ez nagyon érdekelt és nem is bírtam megállni, hogy ne lessek. Bár már láttam fehérneműben, de nem volt alkalmam jobban szemügyre venni. Most viszont volt rá lehetőségem.
Így hát sunyin és lassan megfordultam.....
(Folytatjuk) ;D
2015. január 28., szerda
Megmutatok mindent (4)
Ahogy leültem mindketten rám néztek. Na,ha most feldobják mindenki előtt a témát, én meghalok!
És már nyílt is Suga szája!
-Jobban állt a leeresztett haj.
-Meg a törülköző. - segített Sugának Jin.
De most.... de... de... méééért? Most komolyan, mért? Mért reggeli közben, amikor itt ül mindenki?Mondjuk, ahogy elnéztem, nem nagyon értették, főleg Jimin. Ő csak felnézett egy pillanatra és folytatta az evést. De egy biztos, Rapmonster értette. Láttam az arcán, hogy nem az a baja, hogy mit mondtak, hanem az, hogy miért.
-Hanyagolhatnánk ezt a dolgot? Mondjuk úgy, örökre?
-Mért, miről maradtunk le? - kérdezte Rapmon két falat között.
-Hát csak
-Semmiről! - vágtam Suga szavába és morcosan ránéztem, hogy hallgasson erről.
-Inkább együnk és menjünk. Sok programom van számotokra.
Megint csörgött a telefon, amint készültem felállni. El is felejtettem, milyen dolgozni. Vagy legalább is rendesen dolgozni.
-Tőled pedig Jin, ez váratlanul ért. - felkaptam még egy kakaós csigát az asztalról és rohantam a telefonomhoz.
Munka, munka, munka. Megint bajok vannak egy ügyféllel. A beosztás azért van, mert ők akarják, de amikor meg azt mondják, hogy most nincs kedvük hozzá, nekünk tesznek keresztbe, ám ezt sosem értik meg.
Miközben telefonáltam láttam, ahogy Jungkook is kitántorog a szobából, majd leül enni. A fel-le járkálásom alatt intettem neki, de nem nagyon volt rá időm őt rendesen köszönteni. Kellett a laptopom is, ami a kávézóasztalon pihent. Félfüllel hallottam, hogy beszélgetnek és talán egyszer még a nevem is elhangzott. Na, sejtem mi lehet a beszélgetés tárgya. Ahogy letettem a telefont visszamentem még egy kis kajáért, vagy........ hát nem is tudom. Maradékért? Mekkora kupit csinálnak ezek pár perc alatt! Vajon van olyan, amibe még nem haraptak bele?
-Van olyan ami érintetlen és megehetem? - nézelődtem az asztalon.
-Talán..... tessék! - nyújtott oda egy kis túrós táskát Jimin.
Szerintem nem értette mit kérdeztem, csak látta, hogy keresek valamit, de haladás, hogy rájött mit szeretnék. Na fejlődőképesek vagyunk.
-Ohh köszönöm!
Jungkook viszont még mindig kicsit furán nézett rám, de reméltem, hogy ez majd megváltozik. Lassan.....
Miután sikerült befejezni a reggelit és elzavarni őket felöltözni, majd útnak indultunk. Szép kört tettünk a városban és a kamerát magamhoz ragadva, egész jó felvételek készültek a fiúkkal. A telefonom közben folyton csörgött volna, de inkább lenémítottam. Muszáj videóznom, külön kérték. Bejártuk a fél várost, és mint a gyerekek, élvezték a díszkatonákat a Parlament előtt. Ott mondjuk láttam egy kis mosolyt a katonán is, mikor hét koreai "kisfiú" lerohanta és durvábbnál durvább selfieket toltak vele. Majd a Bazilika után beugrottunk a Mini bárba is. Az milyen szép lett! Még én sem voltam benne, mióta megnyílt, pedig az már jó rég volt. Utána elrángattam őket a szuvenír boltba is. Tudtam, hogy azt fogják a legjobban élvezni. Vagy egy órát voltunk bent és alig vettünk valamit, azt is csak azért, hogy ne legyen olyan gáz számomra, hogy mindent végigfogdosnak, kipróbálnak és mégis üres kézzel távoznak. Majd elvittem őket metrózni is. Ami engem lenyűgözött, az új metró, az őket meg sem hatotta. Jah, persze, náluk ez alap. Így mutattam nekik olyat, ami nálunk alap. Kék metróóóóó! Halálfélelem indul 3...2...1.... és tényleg féltek kicsit. Végre valami új számukra. A sok sétálás közben meg is éheztek, és Mekibe akartak menni, vagy BurgerKingbe, de ha már itt vannak, egy másik országban, nehogy már ilyen szarokat egyenek, így az első, szebb étterembe bevittem őket, és magyaros ételeket kértem nekik. Elég jól elvoltak és újabb selfiket csináltak, plusz rólam egy külön képet. Hát ez tényleg nagyon kellett. Atyaságosuramisten! Kell egy tükör! Közben persze a telefonomat, le sem tudtam tenni. De miután sikerült újra összekaparni magam és csendet rendelni a telefonomra, elmentünk sétálni még egy kicsit, felültünk az óriáskerékre is, majd sötétedéskor visszaindultunk a lakásra.
-Na gyorsan egyetek valami vacsit, fürödjön mindenki, mert este már nem lesz erőtök, és induljunk tovább! - pakoltam le a cuccaim.
-Hova tovább? - érdeklődött V, a maga szegényes kis angolján.
-Megyünk bulizniiii! Eeeeeej! - kezdtem alapozni a hangulatot az estéhez.
-Eeeeej! - örült velem ő is és erre csatlakozott hozzánk J-Hope is.
Együtt ugrálva "Eeeeeej" -eztünk, közben pedig szép lassan csatlakozott mindenki. Kicsit szoros lett ez a hatalmas ölelés.
-Díjazom a lelkesedést, de kezdek megfulladni....V..... kérlek! - próbáltam szabadulni.
Hál'istennek felismerték a helyzetet és gyorsan elengedtek.
-Huh! Na, szóval. Tessék készülődni! - mutattam rájuk.
Szót fogadtak és indult mindenki a maga dolgára. Én előkapartam a telefonom, lerendeztem azt, amit muszáj volt és élveztem a magassarkú mentes perceket. Mondanám, hogy a csendet is de hazudnék. Jimin meg J-Hope ugyanis megállás nélkül táncoltak valamire. Kár volt megmutatni a magyar MTV-t. De viccesek, főleg ha V is csatlakozik. Meg sem törülközött rendesen..... Na jó ez tuti azért van, mert elmondták neki mi volt reggel. De Istenem.... ő is nagyon jól néz ki vizes hajjal. Anyáááám..... kezdem magam ribinek érezni. Mit is tehetnék? Ennyi helyes pasival egy lakásban kínzás.
Sikerült mindenkinek elkészülnie, majd már úton is voltunk. Indulás előtt még telefonáltam egyet, hogy hova érdemes ma menni és kaptam is egy tuti tippet. ClubTrezor!A szokásos hely. Engem szeretnek ott, mi szeretjük őket, baj nem lehet.
Odaérve kellet személyit mutatni, de ezt is megoldottam. Jungkooknak is be kellett jutnia valahogy, és mivel rendszeres vendég vagyok, aki elég vaskos embereket hoz, nem is kellett sokat tennem az ügy érdekében.
-Nem lesz ebből baj?
-Nem Jin, ne aggódj! Csak ne legyen előtte pia vagy sokáig a kezében se. - válaszoltam neki kicsit visszafordulva, miközben a táncparkett felé vittem őket.
Jungkook valamit mondott neki, gondolom a ne aggódj eomma Jin-t, mert csak az utóbbi két szót értettem.
-Heeeeej, Franciska! - üdvözölt engem a klub tulajdonosa.
-Hellóka, Ádám! Hoztam új embereket!
-Óóóó szuper. Mindig örömmel látunk téged és a vendégeidet.
-Remélem is, mert nem mindenki üti meg a mércét. - biccentettem fejemmel az érinett felé.
-Akkor lejjebb visszük! - kacsintott rám.
Beljebb vezetett minket, közben beszélgettünk még, hogy milyen zene lesz ma és mik az italakciók. Megkérdeztem a fiúkat, mit szeretnének inni és már rendeltem is az első kört. Mindenki kikapcsolódott, belevetette magát az éjszakai életbe. Azonnal fogtak is csajt maguknak, nem is egyet. Na, de jól megy valakiknek! Csak a kis maknae volt az, aki nem igazán jött ki egy lánnyal sem. A kis cukiság, hogy lehet az, hogy pont neki nem megy ez?
Sorozatban rendeltük az italokat, de csak mértékkel. Az ő szervezetük nem tudja lebontani, így kevésbé bírják, de ezt figyelembe is vettem, azonban Kookie még így sem tudott érvényesülni. Odajött hozzám és segített támasztani a pultot.
-Na mi az? Nincs egy olyan lány se aki tetszene? Vagy a zenével van baj? - próbáltam minél egyszerűbben fogalmazni, ami elég könnyen ment négy csokilikőr után. Hogy ezek milyen erősek!
-Hááát.... nem, semmi gond. Minden tökéletes.
Vártam volna még magyarázatot, de nem igazán akart, vagy tudott mit mondani. Szegény! Mindenki itt élvezi csak ő nem. Na jó, ezt nem hagyhatom annyiban. Már a beépített csajok is körbeudvarolták és semmi. Hát jó, eljött az én időm.
Nagyot sóhajtva kikértem egy mézes felest, gyorsan lehúztam és ráfordultam Kookiera.
-Táncoljunk! Használd ki, hogy elengedem magam egy kicsit. - megfogtam a kezét és becibáltam a táncparkett közepére.
Ma este kivételesen jó számok vannak. Ilyen is ritkán van, hogy mind tetszik, bár lehet csak az alkoholban oldódó ízlésem teszi. Viszont Jungkook mozgását biztos nem ez teszi. Nagyon jól táncol, nem viszi túlzásba és nem is feszül be. Pont jó! Nem is tudom eddig mért nem ment ez neki.
Kezdtem én is belejönni, miközben éreztem, ahogy mögöttem táncol és egyre közelebb ér. Felbátorodott ő is. Megfogta a csípőmet majd lassan magához húzott. Így diktálta a ritmusát. Sosem gondoltam, hogy ilyen közel kerülök hozzá. Felgyorsult a szívverésem is, ahogy megéreztem a leheletét a fülemnél. Ohh istenem, kezdtek elfajulni a dolgok. Már teljesen egymáshoz simulva táncoltunk és éreztem, ahogy simogat miközben ő is egyre melegebb lett. Nem akarok ribanc lenni, de....... egyszer élünk! Ha egy ilyen helyes pasi húz magához és nem enged, akkor nem is akarsz menni. Azért kicsit kezdtem rosszul érezni magam. Nem akarom kihasználni szegénykémet, ám ahogy el akartam kicsit húzódni, csak még jobban magához szorított aztán megkaptam a kegyelemdöfést. Megharapta a fülemet. Nem hiszem el! Ez a vég, kész, én feladom. Csinálj velem amit akarsz. Bár kezdem sejteni, mit szeretnél.
Szembefordultam vele, mert látni akartam, hogy ő is így érzi-e magát ahogy én. Jaj, nem kellett volna! Ezek a vágyakozó szemek. A gondolataiban már rég nem volt rajtam ruha se. Láttam a szemeiben min elmélkedik és nem tagadom, éreztem is.
Ilyen táncom még senkivel sem volt. Ilyen közel valakihez.... Szinte éreztem minden leheletét, miközben a kezei egy pillanatra sem hagyták el a testemet. Bár érezhetően zavarta, hogy van rajtam ruha, ám a fenekemet így is nagyon megszerette. Muszáj ezt a sok mindent viszonoznom. A nyaka pont kézre, illetve szájra esett. Végig nyaltam egy kicsit majd megharaptam. Fejét hátradöntötte, miközben csak még jobban rámarkolt a popsimra. Éreztem, ahogy felmordul egy kicsit, hogy már ő sem bír magával. Végigpuszilgattam a nyakát és adtam párat az állára is, mire tekintetét újra rám szegezte, én pedig elmerültem azokban a szép szemekben. Beleharaptam alsó ajkamba és azonnal levette mire gondolok. Nem is kell ide közös nyelv. Bátortalanul ugyan, de megcsókolt. Viszont amilyen félénken kezdte, olyan bátran és határozottan folytatta. El sem hiszem, hogy még szűz. Iszonyatosan jól csókolt, de még azt is tudta mit kezdjen a kezével. A tempón se lassított és már olyan volt, mintha ott szeretkeztünk volna a parketten.
Ez már nem emberek közé való volt amit lerendeztünk. Csak az mentett meg minket, hogy más is nagyon részeg volt, így fel sem tűnik senkinek mit műveltünk. Ahh... olyan jó izmos és formás volt mindenhol! Már nem nagyon fért a bőrébe, sem másba.
Nem tudom, hogy mi vezérelt. Lehet csak szimplán az alkohol, vagy a férfi hiány, vagy a kettő együtt, de megfogtam a kezét és elrángattam a parkettről.....
(Folytatjuk) ;P
És már nyílt is Suga szája!
-Jobban állt a leeresztett haj.
-Meg a törülköző. - segített Sugának Jin.
De most.... de... de... méééért? Most komolyan, mért? Mért reggeli közben, amikor itt ül mindenki?Mondjuk, ahogy elnéztem, nem nagyon értették, főleg Jimin. Ő csak felnézett egy pillanatra és folytatta az evést. De egy biztos, Rapmonster értette. Láttam az arcán, hogy nem az a baja, hogy mit mondtak, hanem az, hogy miért.
-Hanyagolhatnánk ezt a dolgot? Mondjuk úgy, örökre?
-Mért, miről maradtunk le? - kérdezte Rapmon két falat között.
-Hát csak
-Semmiről! - vágtam Suga szavába és morcosan ránéztem, hogy hallgasson erről.
-Inkább együnk és menjünk. Sok programom van számotokra.
Megint csörgött a telefon, amint készültem felállni. El is felejtettem, milyen dolgozni. Vagy legalább is rendesen dolgozni.
-Tőled pedig Jin, ez váratlanul ért. - felkaptam még egy kakaós csigát az asztalról és rohantam a telefonomhoz.
Munka, munka, munka. Megint bajok vannak egy ügyféllel. A beosztás azért van, mert ők akarják, de amikor meg azt mondják, hogy most nincs kedvük hozzá, nekünk tesznek keresztbe, ám ezt sosem értik meg.
Miközben telefonáltam láttam, ahogy Jungkook is kitántorog a szobából, majd leül enni. A fel-le járkálásom alatt intettem neki, de nem nagyon volt rá időm őt rendesen köszönteni. Kellett a laptopom is, ami a kávézóasztalon pihent. Félfüllel hallottam, hogy beszélgetnek és talán egyszer még a nevem is elhangzott. Na, sejtem mi lehet a beszélgetés tárgya. Ahogy letettem a telefont visszamentem még egy kis kajáért, vagy........ hát nem is tudom. Maradékért? Mekkora kupit csinálnak ezek pár perc alatt! Vajon van olyan, amibe még nem haraptak bele?
-Van olyan ami érintetlen és megehetem? - nézelődtem az asztalon.
-Talán..... tessék! - nyújtott oda egy kis túrós táskát Jimin.
Szerintem nem értette mit kérdeztem, csak látta, hogy keresek valamit, de haladás, hogy rájött mit szeretnék. Na fejlődőképesek vagyunk.
-Ohh köszönöm!
Jungkook viszont még mindig kicsit furán nézett rám, de reméltem, hogy ez majd megváltozik. Lassan.....
Miután sikerült befejezni a reggelit és elzavarni őket felöltözni, majd útnak indultunk. Szép kört tettünk a városban és a kamerát magamhoz ragadva, egész jó felvételek készültek a fiúkkal. A telefonom közben folyton csörgött volna, de inkább lenémítottam. Muszáj videóznom, külön kérték. Bejártuk a fél várost, és mint a gyerekek, élvezték a díszkatonákat a Parlament előtt. Ott mondjuk láttam egy kis mosolyt a katonán is, mikor hét koreai "kisfiú" lerohanta és durvábbnál durvább selfieket toltak vele. Majd a Bazilika után beugrottunk a Mini bárba is. Az milyen szép lett! Még én sem voltam benne, mióta megnyílt, pedig az már jó rég volt. Utána elrángattam őket a szuvenír boltba is. Tudtam, hogy azt fogják a legjobban élvezni. Vagy egy órát voltunk bent és alig vettünk valamit, azt is csak azért, hogy ne legyen olyan gáz számomra, hogy mindent végigfogdosnak, kipróbálnak és mégis üres kézzel távoznak. Majd elvittem őket metrózni is. Ami engem lenyűgözött, az új metró, az őket meg sem hatotta. Jah, persze, náluk ez alap. Így mutattam nekik olyat, ami nálunk alap. Kék metróóóóó! Halálfélelem indul 3...2...1.... és tényleg féltek kicsit. Végre valami új számukra. A sok sétálás közben meg is éheztek, és Mekibe akartak menni, vagy BurgerKingbe, de ha már itt vannak, egy másik országban, nehogy már ilyen szarokat egyenek, így az első, szebb étterembe bevittem őket, és magyaros ételeket kértem nekik. Elég jól elvoltak és újabb selfiket csináltak, plusz rólam egy külön képet. Hát ez tényleg nagyon kellett. Atyaságosuramisten! Kell egy tükör! Közben persze a telefonomat, le sem tudtam tenni. De miután sikerült újra összekaparni magam és csendet rendelni a telefonomra, elmentünk sétálni még egy kicsit, felültünk az óriáskerékre is, majd sötétedéskor visszaindultunk a lakásra.
-Na gyorsan egyetek valami vacsit, fürödjön mindenki, mert este már nem lesz erőtök, és induljunk tovább! - pakoltam le a cuccaim.
-Hova tovább? - érdeklődött V, a maga szegényes kis angolján.
-Megyünk bulizniiii! Eeeeeej! - kezdtem alapozni a hangulatot az estéhez.
-Eeeeej! - örült velem ő is és erre csatlakozott hozzánk J-Hope is.
Együtt ugrálva "Eeeeeej" -eztünk, közben pedig szép lassan csatlakozott mindenki. Kicsit szoros lett ez a hatalmas ölelés.
-Díjazom a lelkesedést, de kezdek megfulladni....V..... kérlek! - próbáltam szabadulni.
Hál'istennek felismerték a helyzetet és gyorsan elengedtek.
-Huh! Na, szóval. Tessék készülődni! - mutattam rájuk.
Szót fogadtak és indult mindenki a maga dolgára. Én előkapartam a telefonom, lerendeztem azt, amit muszáj volt és élveztem a magassarkú mentes perceket. Mondanám, hogy a csendet is de hazudnék. Jimin meg J-Hope ugyanis megállás nélkül táncoltak valamire. Kár volt megmutatni a magyar MTV-t. De viccesek, főleg ha V is csatlakozik. Meg sem törülközött rendesen..... Na jó ez tuti azért van, mert elmondták neki mi volt reggel. De Istenem.... ő is nagyon jól néz ki vizes hajjal. Anyáááám..... kezdem magam ribinek érezni. Mit is tehetnék? Ennyi helyes pasival egy lakásban kínzás.
Sikerült mindenkinek elkészülnie, majd már úton is voltunk. Indulás előtt még telefonáltam egyet, hogy hova érdemes ma menni és kaptam is egy tuti tippet. ClubTrezor!A szokásos hely. Engem szeretnek ott, mi szeretjük őket, baj nem lehet.
Odaérve kellet személyit mutatni, de ezt is megoldottam. Jungkooknak is be kellett jutnia valahogy, és mivel rendszeres vendég vagyok, aki elég vaskos embereket hoz, nem is kellett sokat tennem az ügy érdekében.
-Nem lesz ebből baj?
-Nem Jin, ne aggódj! Csak ne legyen előtte pia vagy sokáig a kezében se. - válaszoltam neki kicsit visszafordulva, miközben a táncparkett felé vittem őket.
Jungkook valamit mondott neki, gondolom a ne aggódj eomma Jin-t, mert csak az utóbbi két szót értettem.
-Heeeeej, Franciska! - üdvözölt engem a klub tulajdonosa.
-Hellóka, Ádám! Hoztam új embereket!
-Óóóó szuper. Mindig örömmel látunk téged és a vendégeidet.
-Remélem is, mert nem mindenki üti meg a mércét. - biccentettem fejemmel az érinett felé.
-Akkor lejjebb visszük! - kacsintott rám.
Beljebb vezetett minket, közben beszélgettünk még, hogy milyen zene lesz ma és mik az italakciók. Megkérdeztem a fiúkat, mit szeretnének inni és már rendeltem is az első kört. Mindenki kikapcsolódott, belevetette magát az éjszakai életbe. Azonnal fogtak is csajt maguknak, nem is egyet. Na, de jól megy valakiknek! Csak a kis maknae volt az, aki nem igazán jött ki egy lánnyal sem. A kis cukiság, hogy lehet az, hogy pont neki nem megy ez?
Sorozatban rendeltük az italokat, de csak mértékkel. Az ő szervezetük nem tudja lebontani, így kevésbé bírják, de ezt figyelembe is vettem, azonban Kookie még így sem tudott érvényesülni. Odajött hozzám és segített támasztani a pultot.
-Na mi az? Nincs egy olyan lány se aki tetszene? Vagy a zenével van baj? - próbáltam minél egyszerűbben fogalmazni, ami elég könnyen ment négy csokilikőr után. Hogy ezek milyen erősek!
-Hááát.... nem, semmi gond. Minden tökéletes.
Vártam volna még magyarázatot, de nem igazán akart, vagy tudott mit mondani. Szegény! Mindenki itt élvezi csak ő nem. Na jó, ezt nem hagyhatom annyiban. Már a beépített csajok is körbeudvarolták és semmi. Hát jó, eljött az én időm.
Nagyot sóhajtva kikértem egy mézes felest, gyorsan lehúztam és ráfordultam Kookiera.
-Táncoljunk! Használd ki, hogy elengedem magam egy kicsit. - megfogtam a kezét és becibáltam a táncparkett közepére.
Ma este kivételesen jó számok vannak. Ilyen is ritkán van, hogy mind tetszik, bár lehet csak az alkoholban oldódó ízlésem teszi. Viszont Jungkook mozgását biztos nem ez teszi. Nagyon jól táncol, nem viszi túlzásba és nem is feszül be. Pont jó! Nem is tudom eddig mért nem ment ez neki.
Kezdtem én is belejönni, miközben éreztem, ahogy mögöttem táncol és egyre közelebb ér. Felbátorodott ő is. Megfogta a csípőmet majd lassan magához húzott. Így diktálta a ritmusát. Sosem gondoltam, hogy ilyen közel kerülök hozzá. Felgyorsult a szívverésem is, ahogy megéreztem a leheletét a fülemnél. Ohh istenem, kezdtek elfajulni a dolgok. Már teljesen egymáshoz simulva táncoltunk és éreztem, ahogy simogat miközben ő is egyre melegebb lett. Nem akarok ribanc lenni, de....... egyszer élünk! Ha egy ilyen helyes pasi húz magához és nem enged, akkor nem is akarsz menni. Azért kicsit kezdtem rosszul érezni magam. Nem akarom kihasználni szegénykémet, ám ahogy el akartam kicsit húzódni, csak még jobban magához szorított aztán megkaptam a kegyelemdöfést. Megharapta a fülemet. Nem hiszem el! Ez a vég, kész, én feladom. Csinálj velem amit akarsz. Bár kezdem sejteni, mit szeretnél.
Szembefordultam vele, mert látni akartam, hogy ő is így érzi-e magát ahogy én. Jaj, nem kellett volna! Ezek a vágyakozó szemek. A gondolataiban már rég nem volt rajtam ruha se. Láttam a szemeiben min elmélkedik és nem tagadom, éreztem is.
Ilyen táncom még senkivel sem volt. Ilyen közel valakihez.... Szinte éreztem minden leheletét, miközben a kezei egy pillanatra sem hagyták el a testemet. Bár érezhetően zavarta, hogy van rajtam ruha, ám a fenekemet így is nagyon megszerette. Muszáj ezt a sok mindent viszonoznom. A nyaka pont kézre, illetve szájra esett. Végig nyaltam egy kicsit majd megharaptam. Fejét hátradöntötte, miközben csak még jobban rámarkolt a popsimra. Éreztem, ahogy felmordul egy kicsit, hogy már ő sem bír magával. Végigpuszilgattam a nyakát és adtam párat az állára is, mire tekintetét újra rám szegezte, én pedig elmerültem azokban a szép szemekben. Beleharaptam alsó ajkamba és azonnal levette mire gondolok. Nem is kell ide közös nyelv. Bátortalanul ugyan, de megcsókolt. Viszont amilyen félénken kezdte, olyan bátran és határozottan folytatta. El sem hiszem, hogy még szűz. Iszonyatosan jól csókolt, de még azt is tudta mit kezdjen a kezével. A tempón se lassított és már olyan volt, mintha ott szeretkeztünk volna a parketten.
Ez már nem emberek közé való volt amit lerendeztünk. Csak az mentett meg minket, hogy más is nagyon részeg volt, így fel sem tűnik senkinek mit műveltünk. Ahh... olyan jó izmos és formás volt mindenhol! Már nem nagyon fért a bőrébe, sem másba.
Nem tudom, hogy mi vezérelt. Lehet csak szimplán az alkohol, vagy a férfi hiány, vagy a kettő együtt, de megfogtam a kezét és elrángattam a parkettről.....
(Folytatjuk) ;P
2015. január 27., kedd
Ez aztán a kínos szitu (3)
-Öhm...... igen..... vagyis... - hebegett habogott Jungkook.
Szerintem az összes angol szót és nyelvtant elfelejtette erre a pár másodpercre.
-Akkor menj csak, de azért siess! Fázok így egy kicsit..... Hahó! Itt vagy? - érdeklődtem, jelezve, hogy túl látványosan bámul.
-Öhm - kapta el a tekintetét - Okok, persze, két perc. - indult a fürdőhöz kicsit megszeppenve.
Milyen kis aranyos. Mosolyogtam magamban, amikor már nem láttuk egymást. A cuccaimat lepakoltam a konyhapultra és bekapcsoltam a vízforralót. Egy ütős zöld tea jó indítás lesz, ilyen kevés alvás után. Leültem a kanapéra és pötyögtem a telefonon, válaszolva néhány sürgős e-mailre. A vízforralóban felforrt a víz, de Jungkook még sehol. Pedig ennek a kis áldásnak sok idő kell vizet melegíteni. Vajon mit csinál Kookie? Lehúzta magát a vécén? Tényleg siethetne, mert fázok így csuron vizesen. Csak kirohantam pár cuccomért, meg se törülköztem rendesen. Na még erre a pár e-mailre válaszolok és megcsinálom a teámat is.
Elkezdtem írni az első sort,de azonnal hallottam is a fürdő ajtaját. Na végre! Így legalább nem száz százalék csak ötven, hogy megfázok. Hagytam is inkább az e-mailt, várhatott még. Ahogy kifelé lépkedtem belőle, egyszer csak egy puffanást hallottam, majd Jungkookot, ahogy hadar valamit és csörömpöl. Atyaég, mit csinál itt a hátam mögött?!
Felpattantam, a telefonomat az ágyra dobtam, de Kookie sehol. Csak a hangját hallottam. Ohh.... hogy itt fetreng a kanapé mögött? De mit szorongatja a kis olvasólámpámat? Gyorsan odalépkedtem hozzá a törcsimben és leguggoltam, mert láttam az arcán, hogy valami baja van.
-Mi csináltál? Minden rendben? Nem esett bajod? - támaszkodtam meg mellette és végignéztem rajta, hátha van valami látható sérülése.
Semmit nem láttam, de ahogy visszaért a szemem az arcára, már azt vettem észre, hogy nagyon néz és egyre vörösebb az arca.
-Mi az? - néztem rá, majd fel a szobaajtóba, mert hallottam ahogy kinyílt.
Suga és Jin álltak ott teljesen ledöbbenve. Amikor rájuk ért a tekintetem, Jin azonnal elfordult és próbálta Sugát is kicsit jobb modorra nevelni. Na de most komolyan, mi van?! Végignéztem magam és..... hát ilyen nincs!!! Jegyezzétek meg! A törülköző csomója nem tartós! Főleg nem, ha hirtelen felugrotok és segíteni akartok egy iszonyat helyes pasin! Nekem, jelen esetünkben, a derekamig lecsúszott így Jungkook HDban szemlélhette melleimet az első sorból. Jin meg Suga pedig a második sorba kaptak jegyet.
Gyorsan visszahúztam magamra a törülközőt, amennyire tudtam, és bebújtam a konyhapult mögé a cuccaimhoz.
-Remélem semmi bajod! - felkaptam a cuccaim, majd beszaladtam a fürdőbe.
Te jó isten! Az oké, hogy közvetlen vagyok az ügyfelekkel, de ahh. Ez azért több, mint amennyire az vagyok. Főleg a kedvenc kpop bandámmal. Ha ez végig így fog menni, akkor nagyon kínos egy hónap vár ránk.
Jungkook POV
Én csak WCre jöttem ki, de nem gondoltam volna, hogy egy majdnem meztelen nő lesz a szobában. Igazából azt hittem alszik még, ahogy mi is. Elvégre, ha jól emlékszek, ő cipelt be az ágyamra is. Na már azzal is szép álmokat szerzett nekem. Most pedig itt állok a toalett előtt és nem tudok hugyozni. Mért kell törülközőben tiszta vizesen mászkálni a lakásban? Hét pasi alszik a szobában, ő pedig nem fél, hogy így összefut valakivel? Biztos nem. Alig bírtam megállni, hogy ne nézzem tovább. De van egy sejtésem, hogy így is kiszúrta. Szent Isten, azok a lábak! És ahogy a vizes fürtjei leomlottak a vállira. De gyönyörű látvány! De áhhh! Így nem fogok tudni pisilni. Muszáj valami másra gondolnom. Mondjuk.... hmm mire? Suga hyung és Hopei-hyung. Na ez már lelombozóbb, mint egy vizes ördög képe. Wáá ne már na! Suga és J-Hope az ágyban. Fuuuh, hideg is kiráz tőle. Jackpoooooot! Végre! Gyors kézmosás és spuri vissza aludni. Hulla vagyok még a felkeléshez.
Ahogy kiléptem a fürdőszoba ajtón, Franciska a kanapén ült keresztbe tett lábakkal. Azokkal a gyönyörű, biztos puha lábakkal. Őrjítő egy nő ez a lány! És a vállai..... Ohh innen belátni a két melle közé! Nézelődtem, miközben mögötte sétáltam el.
-Áááááááááh, hogy az a büdös kurva életbe már! - üvöltöttem, ahogy kukkolásom közben megtalálta egymást a fájdalom Rómeója és Júliája. A kis lábujjam és a kanapé lába! A fa bosszúja beteljesült! De erre biztosan fel fog figyelni, és ha most itt kiterülök, még ide is jön hozzám. Már pedig ez rohadtul fáj, muszáj leülnöm, de kell valami álcát találnom. Á egy lámpa! A célnak megfelel.
Vittem is magammal a földre, takarva a merev részemet, nehogy lebukjak.
Nohát ki gondolta volna, hogy igazam lesz? A lámpa biztos nem. Már jött is a kis hölgy és guggolt le mellém. Ahogy végre kinyílt a szemem, a fájdalom könnyei mögül felnéztem és...... hát ezt aztán már biztos direkt csinálja velem. Milyen szép mellei vannak. Még sosem láttam ilyen közelről meztelen nőt. De nem sokáig gyönyörködhettem. Amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan rohant be a konyhába, miközben próbálta takarni magát! Jaj ne, te angyal gyere vissza! Had nézzelek még, nagyon szép vagy ám!
Ééééés el is tűnt a fürdőben. Ennyit az első meztelen nőmről. Fene!
-Mit csináltál Jungkook?! - förmedt rám Jin
-Én semmit, csak kijöttem vécére, ő meg itt mászkált egy szál semmiben.
-Aztán véletlen föléd hajolt félig meztelenül? Na persze! Kis nőcsábász! Pedig még nem is vagy nagykorú ebben az országban. - jött oda hozzám és láttam, hogy nem hisz nekem.
-Már épp visszafelé tartottam és eltaláltam a kanapét a lábammal.
-És a lámpa? - mutatott rá Suga, arra amit még mindig szorongattam.
-Belengett és elkaptam...... Jólvanna, ne nézzetek így rám! Egy vizes nő mászkál itt fel-le, nem hiszem el, hogy bennetek nem mozgatott meg semmit.
-Hát ha közelebbről is megnézhettem volna, nagyobb hatást ért volna el az biztos. - kuncogott Suga
-Suga! Ne légy ilyen illetlen! Ő a mi kapcsolatunk ebben az országban. Nem lehet több köztünk és közte! Ne is álmodjatok semmiről! Te pedig, kis golden maknae, ha annyira golden akarsz lenni most megvárod és bocsánatot kérsz tőle. - mérgelődött Jin
-Na még csak azt kéne, akkor tuti lebuknék! Inkább visszafekszek és majd utána, maximum. Bár jobb lenne, ha hanyagolnánk a témát. Ha ő nem említi meg, számomra meg sem történt.
Jungkook POV end
Te jó ég! Dőltem neki az ajtónak. Hát ilyen az én szerencsém.Második munkanapom és máris.... Atyaég ez nagyon gáz. Ezek után hogy fogunk beszélgetni egymással? Egy hónapot lesznek itt minimum, és addig én vagyok a pótanyjuk. Ez nagyon kínos lesz. Meg kell beszélnem majd vele. Na inkább visszamászok a zuhany alá, az megnyugtat, utána kitalálok valamit. Legalább a cuccaimat most behoztam.
A zubogó víz alatt, fogmosás közben, végig ezen gondolkodtam. Kicsit kitisztult a fejem és tényleg nyugodtabb lettem. De ez akkor is nagyon gázos és az is lesz, míg meg nem beszéljük. Megtörülköztem, a hajamat megszárítottam, felöltöztem majd a fejemet is a szokásos "komoly üzletasszony vagyok" köntösébe vágtam. Közben valami olyasmi jutott eszembe, aminek talán nem kellett volna. Jungkook azért volt tizenöt percet a vécén meeeeeert.... nem tudott azonnal pisilni? Ez a leglogikusabb. Biztos a szokásos reggeli tortúra ami a pasiknál szokott lenni. Pedig én segítettem volna rajta. Á ez meg mi? Honnan jött ez a perverz gondolat? És ne, áááá, követi a többi piszkos kis gondolatom. Jungkook egy szál boxerban..... de szexi lehet..
Ami visszarántott a valóságba az a telefonom csörgése volt. Juj, idáig elhallatszik a csukott ajtón át?Akkor a fiúkat is tuti felkelti. Rohantam is gyorsan érte és felkaptam. Szokásos meló ügy volt, de úgy tűnt a fiúk alszanak. Besétáltam a konyhába, hogy a tegnapi kupit teljesen eltüntessem,de előbb, a teámmal foglalkoztam, amihez forralhattam újra vizet. Mi ez a cetli?
"I'm so sorry"(Nagyon sajnálom)
Ohh! Biztosan Jungkook volt. Na akkor ezzel le is tudtam azt a kínos beszélgetést, amit tervezgettem. Hú de király! Gyorsan jött, gyorsan ment.
Csináltam a dolgaimat, amiket elterveztem reggelre. No reggeli és már fél tíz volt, így inkább lerohantam a pékségbe valami harapnivalóért. Rengeteg süteményt szereztem reggelire, és reméltem ízleni fog nekik! Tíz múlt pár perccel, így itt volt az ideje, hogy felkeltsem őket. Sorsolás alapján döntöttem kivel kezdem. Na jó ez nem volt igaz, mert Suga biztos utolsó helyezett lett. Ec pec kimehetsz......
Namjoon! Na hát ezt most ezt megszívtad. Úgy keltettem, ahogy én is szeretem, ha ébresztenek. Halkan, lassan, türelmesen. Sikerült is mindenkit kirángatnom álmaikból szép lassan. Még Suga is beébredt, pedig a mellette alvó Jimint noszogattam. Ez is milyen aranyos reggel!
-Hoztam péksüteményeket! A konyhapulton vannak, válogassatok! Ha valaki nem akar olyat enni, van még sok más amit csinálhatok.
De nem válaszolt Jimin, csak fogta magát és valamit nyöszörögve nekem, elhagyta a szobát. Na kimaradt még? Ohh.... a kis maknae. Hát akkor keltsük őt is..... ez kemény lesz.
Ahogy simogattam, noszogattam, lassan kinyitotta a szemét és rám pislogott.
-Szép jó reggelt, megint! Hoztam reggelit. Pattanj, együnk és menjünk!
-Kaphatnék még öt percet? - kérdezte továbbra is hason fekve.
-Nem hagylak itt, mert akkor visszaalszol.
-Biztos? - kezdett megint kipirulni.
-Igen. Mármint mi? Hogy visszaalszol, vagy hogy itt hagylak?
-Hát.....
Ohh, de hülye vagyok! Tudom már, mért nem akar felkelni, amíg itt vagyok. Anyám! Látszik rég volt pasim.
-Ohh! Akkor, kint megvárlak. - gyorsan megfordultam és elindultam az ajtó felé.
Ennél kínosabb már úgy sem lehet, úgyhogy ez a legmegfelelőbb pillanat a témához.
-Bocsánat a reggeli malőrért!Nem így terveztem és.... ahh csak felejtsük el kérlek, ha lehet! - fordultam meg becsukott szemekkel és összetett kezekkel, fejet hajtottam.
-Öhm.... rendben. - válaszolta a lehető leghalkabban.
Ahh nyugtázta. Szuper! Gyorsan kisiettem a szobából, majd indultam is a többiek felé, akik már ettek az asztalnál. Jaj tévedtem, nem csak Jungkookkal lesz ez kínos. Hisz ott van még Jin és Suga. Ráadásul pont csak kettejük között volt még hely.
Ahogy leültem, mindketten rám néztek.Na, ha most feldobják mindenki előtt a témát, én meghalok!
És már nyílt is Suga szája!
(Folytatjuk)
Lábjegyzet!
Kihasználva a harmadik fejezet varázsát, szeretném megemlíteni nagy múzsámat és segítőmet Fannit!Ő adja a legjobb ötleteket, és nélküle bele sem kezdtem volna ebbe a ficibe.Ő az, aki mindig kisegít és aki elsőnek olvas el minden fejezetet :D
Köszönöm szépen a nagy segítségedet, drága! :D
U.i.:Tessék figyelmesen olvasni!Váratlan fordulatokat tartogatunk ;D
Szerintem az összes angol szót és nyelvtant elfelejtette erre a pár másodpercre.
-Akkor menj csak, de azért siess! Fázok így egy kicsit..... Hahó! Itt vagy? - érdeklődtem, jelezve, hogy túl látványosan bámul.
-Öhm - kapta el a tekintetét - Okok, persze, két perc. - indult a fürdőhöz kicsit megszeppenve.
Milyen kis aranyos. Mosolyogtam magamban, amikor már nem láttuk egymást. A cuccaimat lepakoltam a konyhapultra és bekapcsoltam a vízforralót. Egy ütős zöld tea jó indítás lesz, ilyen kevés alvás után. Leültem a kanapéra és pötyögtem a telefonon, válaszolva néhány sürgős e-mailre. A vízforralóban felforrt a víz, de Jungkook még sehol. Pedig ennek a kis áldásnak sok idő kell vizet melegíteni. Vajon mit csinál Kookie? Lehúzta magát a vécén? Tényleg siethetne, mert fázok így csuron vizesen. Csak kirohantam pár cuccomért, meg se törülköztem rendesen. Na még erre a pár e-mailre válaszolok és megcsinálom a teámat is.
Elkezdtem írni az első sort,de azonnal hallottam is a fürdő ajtaját. Na végre! Így legalább nem száz százalék csak ötven, hogy megfázok. Hagytam is inkább az e-mailt, várhatott még. Ahogy kifelé lépkedtem belőle, egyszer csak egy puffanást hallottam, majd Jungkookot, ahogy hadar valamit és csörömpöl. Atyaég, mit csinál itt a hátam mögött?!
Felpattantam, a telefonomat az ágyra dobtam, de Kookie sehol. Csak a hangját hallottam. Ohh.... hogy itt fetreng a kanapé mögött? De mit szorongatja a kis olvasólámpámat? Gyorsan odalépkedtem hozzá a törcsimben és leguggoltam, mert láttam az arcán, hogy valami baja van.
-Mi csináltál? Minden rendben? Nem esett bajod? - támaszkodtam meg mellette és végignéztem rajta, hátha van valami látható sérülése.
Semmit nem láttam, de ahogy visszaért a szemem az arcára, már azt vettem észre, hogy nagyon néz és egyre vörösebb az arca.
-Mi az? - néztem rá, majd fel a szobaajtóba, mert hallottam ahogy kinyílt.
Suga és Jin álltak ott teljesen ledöbbenve. Amikor rájuk ért a tekintetem, Jin azonnal elfordult és próbálta Sugát is kicsit jobb modorra nevelni. Na de most komolyan, mi van?! Végignéztem magam és..... hát ilyen nincs!!! Jegyezzétek meg! A törülköző csomója nem tartós! Főleg nem, ha hirtelen felugrotok és segíteni akartok egy iszonyat helyes pasin! Nekem, jelen esetünkben, a derekamig lecsúszott így Jungkook HDban szemlélhette melleimet az első sorból. Jin meg Suga pedig a második sorba kaptak jegyet.
Gyorsan visszahúztam magamra a törülközőt, amennyire tudtam, és bebújtam a konyhapult mögé a cuccaimhoz.
-Remélem semmi bajod! - felkaptam a cuccaim, majd beszaladtam a fürdőbe.
Te jó isten! Az oké, hogy közvetlen vagyok az ügyfelekkel, de ahh. Ez azért több, mint amennyire az vagyok. Főleg a kedvenc kpop bandámmal. Ha ez végig így fog menni, akkor nagyon kínos egy hónap vár ránk.
Jungkook POV
Én csak WCre jöttem ki, de nem gondoltam volna, hogy egy majdnem meztelen nő lesz a szobában. Igazából azt hittem alszik még, ahogy mi is. Elvégre, ha jól emlékszek, ő cipelt be az ágyamra is. Na már azzal is szép álmokat szerzett nekem. Most pedig itt állok a toalett előtt és nem tudok hugyozni. Mért kell törülközőben tiszta vizesen mászkálni a lakásban? Hét pasi alszik a szobában, ő pedig nem fél, hogy így összefut valakivel? Biztos nem. Alig bírtam megállni, hogy ne nézzem tovább. De van egy sejtésem, hogy így is kiszúrta. Szent Isten, azok a lábak! És ahogy a vizes fürtjei leomlottak a vállira. De gyönyörű látvány! De áhhh! Így nem fogok tudni pisilni. Muszáj valami másra gondolnom. Mondjuk.... hmm mire? Suga hyung és Hopei-hyung. Na ez már lelombozóbb, mint egy vizes ördög képe. Wáá ne már na! Suga és J-Hope az ágyban. Fuuuh, hideg is kiráz tőle. Jackpoooooot! Végre! Gyors kézmosás és spuri vissza aludni. Hulla vagyok még a felkeléshez.
Ahogy kiléptem a fürdőszoba ajtón, Franciska a kanapén ült keresztbe tett lábakkal. Azokkal a gyönyörű, biztos puha lábakkal. Őrjítő egy nő ez a lány! És a vállai..... Ohh innen belátni a két melle közé! Nézelődtem, miközben mögötte sétáltam el.
-Áááááááááh, hogy az a büdös kurva életbe már! - üvöltöttem, ahogy kukkolásom közben megtalálta egymást a fájdalom Rómeója és Júliája. A kis lábujjam és a kanapé lába! A fa bosszúja beteljesült! De erre biztosan fel fog figyelni, és ha most itt kiterülök, még ide is jön hozzám. Már pedig ez rohadtul fáj, muszáj leülnöm, de kell valami álcát találnom. Á egy lámpa! A célnak megfelel.
Vittem is magammal a földre, takarva a merev részemet, nehogy lebukjak.
Nohát ki gondolta volna, hogy igazam lesz? A lámpa biztos nem. Már jött is a kis hölgy és guggolt le mellém. Ahogy végre kinyílt a szemem, a fájdalom könnyei mögül felnéztem és...... hát ezt aztán már biztos direkt csinálja velem. Milyen szép mellei vannak. Még sosem láttam ilyen közelről meztelen nőt. De nem sokáig gyönyörködhettem. Amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan rohant be a konyhába, miközben próbálta takarni magát! Jaj ne, te angyal gyere vissza! Had nézzelek még, nagyon szép vagy ám!
Ééééés el is tűnt a fürdőben. Ennyit az első meztelen nőmről. Fene!
-Mit csináltál Jungkook?! - förmedt rám Jin
-Én semmit, csak kijöttem vécére, ő meg itt mászkált egy szál semmiben.
-Aztán véletlen föléd hajolt félig meztelenül? Na persze! Kis nőcsábász! Pedig még nem is vagy nagykorú ebben az országban. - jött oda hozzám és láttam, hogy nem hisz nekem.
-Már épp visszafelé tartottam és eltaláltam a kanapét a lábammal.
-És a lámpa? - mutatott rá Suga, arra amit még mindig szorongattam.
-Belengett és elkaptam...... Jólvanna, ne nézzetek így rám! Egy vizes nő mászkál itt fel-le, nem hiszem el, hogy bennetek nem mozgatott meg semmit.
-Hát ha közelebbről is megnézhettem volna, nagyobb hatást ért volna el az biztos. - kuncogott Suga
-Suga! Ne légy ilyen illetlen! Ő a mi kapcsolatunk ebben az országban. Nem lehet több köztünk és közte! Ne is álmodjatok semmiről! Te pedig, kis golden maknae, ha annyira golden akarsz lenni most megvárod és bocsánatot kérsz tőle. - mérgelődött Jin
-Na még csak azt kéne, akkor tuti lebuknék! Inkább visszafekszek és majd utána, maximum. Bár jobb lenne, ha hanyagolnánk a témát. Ha ő nem említi meg, számomra meg sem történt.
Jungkook POV end
Te jó ég! Dőltem neki az ajtónak. Hát ilyen az én szerencsém.Második munkanapom és máris.... Atyaég ez nagyon gáz. Ezek után hogy fogunk beszélgetni egymással? Egy hónapot lesznek itt minimum, és addig én vagyok a pótanyjuk. Ez nagyon kínos lesz. Meg kell beszélnem majd vele. Na inkább visszamászok a zuhany alá, az megnyugtat, utána kitalálok valamit. Legalább a cuccaimat most behoztam.
A zubogó víz alatt, fogmosás közben, végig ezen gondolkodtam. Kicsit kitisztult a fejem és tényleg nyugodtabb lettem. De ez akkor is nagyon gázos és az is lesz, míg meg nem beszéljük. Megtörülköztem, a hajamat megszárítottam, felöltöztem majd a fejemet is a szokásos "komoly üzletasszony vagyok" köntösébe vágtam. Közben valami olyasmi jutott eszembe, aminek talán nem kellett volna. Jungkook azért volt tizenöt percet a vécén meeeeeert.... nem tudott azonnal pisilni? Ez a leglogikusabb. Biztos a szokásos reggeli tortúra ami a pasiknál szokott lenni. Pedig én segítettem volna rajta. Á ez meg mi? Honnan jött ez a perverz gondolat? És ne, áááá, követi a többi piszkos kis gondolatom. Jungkook egy szál boxerban..... de szexi lehet..
Ami visszarántott a valóságba az a telefonom csörgése volt. Juj, idáig elhallatszik a csukott ajtón át?Akkor a fiúkat is tuti felkelti. Rohantam is gyorsan érte és felkaptam. Szokásos meló ügy volt, de úgy tűnt a fiúk alszanak. Besétáltam a konyhába, hogy a tegnapi kupit teljesen eltüntessem,de előbb, a teámmal foglalkoztam, amihez forralhattam újra vizet. Mi ez a cetli?
"I'm so sorry"(Nagyon sajnálom)
Ohh! Biztosan Jungkook volt. Na akkor ezzel le is tudtam azt a kínos beszélgetést, amit tervezgettem. Hú de király! Gyorsan jött, gyorsan ment.
Csináltam a dolgaimat, amiket elterveztem reggelre. No reggeli és már fél tíz volt, így inkább lerohantam a pékségbe valami harapnivalóért. Rengeteg süteményt szereztem reggelire, és reméltem ízleni fog nekik! Tíz múlt pár perccel, így itt volt az ideje, hogy felkeltsem őket. Sorsolás alapján döntöttem kivel kezdem. Na jó ez nem volt igaz, mert Suga biztos utolsó helyezett lett. Ec pec kimehetsz......
Namjoon! Na hát ezt most ezt megszívtad. Úgy keltettem, ahogy én is szeretem, ha ébresztenek. Halkan, lassan, türelmesen. Sikerült is mindenkit kirángatnom álmaikból szép lassan. Még Suga is beébredt, pedig a mellette alvó Jimint noszogattam. Ez is milyen aranyos reggel!
-Hoztam péksüteményeket! A konyhapulton vannak, válogassatok! Ha valaki nem akar olyat enni, van még sok más amit csinálhatok.
De nem válaszolt Jimin, csak fogta magát és valamit nyöszörögve nekem, elhagyta a szobát. Na kimaradt még? Ohh.... a kis maknae. Hát akkor keltsük őt is..... ez kemény lesz.
Ahogy simogattam, noszogattam, lassan kinyitotta a szemét és rám pislogott.
-Szép jó reggelt, megint! Hoztam reggelit. Pattanj, együnk és menjünk!
-Kaphatnék még öt percet? - kérdezte továbbra is hason fekve.
-Nem hagylak itt, mert akkor visszaalszol.
-Biztos? - kezdett megint kipirulni.
-Igen. Mármint mi? Hogy visszaalszol, vagy hogy itt hagylak?
-Hát.....
Ohh, de hülye vagyok! Tudom már, mért nem akar felkelni, amíg itt vagyok. Anyám! Látszik rég volt pasim.
-Ohh! Akkor, kint megvárlak. - gyorsan megfordultam és elindultam az ajtó felé.
Ennél kínosabb már úgy sem lehet, úgyhogy ez a legmegfelelőbb pillanat a témához.
-Bocsánat a reggeli malőrért!Nem így terveztem és.... ahh csak felejtsük el kérlek, ha lehet! - fordultam meg becsukott szemekkel és összetett kezekkel, fejet hajtottam.
-Öhm.... rendben. - válaszolta a lehető leghalkabban.
Ahh nyugtázta. Szuper! Gyorsan kisiettem a szobából, majd indultam is a többiek felé, akik már ettek az asztalnál. Jaj tévedtem, nem csak Jungkookkal lesz ez kínos. Hisz ott van még Jin és Suga. Ráadásul pont csak kettejük között volt még hely.
Ahogy leültem, mindketten rám néztek.Na, ha most feldobják mindenki előtt a témát, én meghalok!
És már nyílt is Suga szája!
(Folytatjuk)
Lábjegyzet!
Kihasználva a harmadik fejezet varázsát, szeretném megemlíteni nagy múzsámat és segítőmet Fannit!Ő adja a legjobb ötleteket, és nélküle bele sem kezdtem volna ebbe a ficibe.Ő az, aki mindig kisegít és aki elsőnek olvas el minden fejezetet :D
Köszönöm szépen a nagy segítségedet, drága! :D
U.i.:Tessék figyelmesen olvasni!Váratlan fordulatokat tartogatunk ;D
2015. január 26., hétfő
Hentaiok (Hetero)
Hosszabb sztorik:(Figyelem! Az alábbi hosszabb sztorik a jelzésig összetartoznak, egymásra épülnek!)
Franciska & BTS
Just watch me
Suga & Yo (rövid)
V & Yeeun (rövid)
J-Hope&Gayoon (rövid)
Rap Monster&Amelie (rövid)
Do you believe in beasts? (Jungkook fantasy)
I've lost you 8 times [Namjoon]
J-Hope (kérésre)
Suga (kérésre)
V (kérésre)
Jimin (Névnapra múzsának :D)
Rapmon (kérésre)
Suga (kérésre 2.0)
Jungkook(rendőr)
Jimin(rendőr+öltöztető)
Jin (szülinapi love story)
Rap Monster (Minnie, a rapper)
J-Hope&Sora (Love story)
Jungkook (A vámpír)
Suga (Vámpír történész)
Rap Monster (Vámpír író)
Jin 1/2 (Vámpíros, ami 2shots lett. Bordélyház)
Jin 2/2 (Vámpíros 2. része. Bordélyház)
J-Hope (Vámpír család)
Jimin (Vámpíros, Egy bonyolult elme)
Taehyung (Vámpíros, Egy lakásban) [Kis csalással a listán.]
Bunny Jimin (Fogadott nyúl hibrid)
Bunny Jungkook (Mentett nyuszi a kórházból)
Wolf Namjoon (A gazdag farkas hibrid)
Bunny J-Hope ("Nem fogom megmutatni a füleimet.")
Dog Jin (Mindketten hibridek)
Fényes Csillag 2~rész
Fényes Csillag 3~rész (befejezés)
Franciska & BTS
Nem összetartozók:
Nemesis Secret by RaikoJust watch me
Rövid sztorik
Jimin & Iseul (rövid)Suga & Yo (rövid)
V & Yeeun (rövid)
J-Hope&Gayoon (rövid)
Rap Monster&Amelie (rövid)
Do you believe in beasts? (Jungkook fantasy)
I've lost you 8 times [Namjoon]
Oneshots:
MarkTuan (kérésre)J-Hope (kérésre)
Suga (kérésre)
V (kérésre)
Jimin (Névnapra múzsának :D)
Rapmon (kérésre)
Suga (kérésre 2.0)
Jungkook(rendőr)
Jimin(rendőr+öltöztető)
Jin (szülinapi love story)
Rap Monster (Minnie, a rapper)
J-Hope&Sora (Love story)
Jungkook (A vámpír)
Suga (Vámpír történész)
Rap Monster (Vámpír író)
Jin 1/2 (Vámpíros, ami 2shots lett. Bordélyház)
Jin 2/2 (Vámpíros 2. része. Bordélyház)
J-Hope (Vámpír család)
Jimin (Vámpíros, Egy bonyolult elme)
Taehyung (Vámpíros, Egy lakásban) [Kis csalással a listán.]
Bunny Jimin (Fogadott nyúl hibrid)
Bunny Jungkook (Mentett nyuszi a kórházból)
Wolf Namjoon (A gazdag farkas hibrid)
Bunny J-Hope ("Nem fogom megmutatni a füleimet.")
Dog Jin (Mindketten hibridek)
Raiko:
J-Hope OS~ A virtuális valóság (N Raiko)Threeshots:
Fényes Csillag 1~rész (Jimin, fantasy)Fényes Csillag 2~rész
Fényes Csillag 3~rész (befejezés)
Franciska & BTS
(1) Szabi vége, csapjunk a lecsóba!
(2) A kezdetek.Kezdjünk összerázódni!
(2) A kezdetek.Kezdjünk összerázódni!
(3) Ez aztán a kínos szitu
(4) Megmutatok mindent
(5) Másnap reggel
(6) Én, a bénaság
(7) És még ez is
(8) Vajon csak álmodom
(9) Ez a mélypont
(10) A kakaócsodám
(11) Hoseok!
(12) Nem hagyom, hogy szomorkodjanak
(13) V!
(14) Ne haragudj!Kérlek...
(15) A fotózás
(16) Nem vagyok játék!
(17) Kellemes este :3
(18) A szivatás
(19) Fanni
(20) A randi
(21) Az este
(22) A kis titkunk
(23) -Nem vagy fáradt?/-Ha erről van szó, soha!
(24) "Húzos" nap
(25) Bécs!
(26) Party állatok!
(27) Nem tudod mit vétettél.....
(28) Nincs....semmi....baj
(29) Mik történtek!
(30) Jimin hagyjál már!
(31) Mért pont te?!Méééért?!
(32) Le kell rázzuk valahogy!
(33) Esti bunyó
(34) A következmények
(35) Suga kedves oldala
(36) Mindenki cuki!
(37) Balhés egy társaság
(38) Kedvenc játékaim
(39) Kis infó rólunk
(40) Rohadt saesengek
(41) Tesztoszteron szintek
(42) Pasik!Nyugalom!
(43) A saeseng visszatér
(44) Versenyzünk
(45) Na ki a jobb?
(46) Gwiyomi!
(47) Mi golyóállóak vagyunk
(48) Megmozgatnak
(49) Swaaaaaag
(50) Swag és a hülyék versenye
(51) Lője le valaki Jimint!
(52) Szerenád és bőrnacik
(53) A Levél
(54) Szép este volt
(55) Ez lenne a vég?
(56) Utolsó nap
(57) Ami elromolhat, az el is romlik
(58) Nem lesz baj! itt vagyok!
(59) Ma sem alszok
(60) Telefon telefon hátán
(61) Végre! Ágy!
(62) Szenvedés és visszatérés
(63) Hiányoztál
(64) Régi ismerős visszatér
(4) Megmutatok mindent
(5) Másnap reggel
(6) Én, a bénaság
(7) És még ez is
(8) Vajon csak álmodom
(9) Ez a mélypont
(10) A kakaócsodám
(11) Hoseok!
(12) Nem hagyom, hogy szomorkodjanak
(13) V!
(14) Ne haragudj!Kérlek...
(15) A fotózás
(16) Nem vagyok játék!
(17) Kellemes este :3
(18) A szivatás
(19) Fanni
(20) A randi
(21) Az este
(22) A kis titkunk
(23) -Nem vagy fáradt?/-Ha erről van szó, soha!
(24) "Húzos" nap
(25) Bécs!
(26) Party állatok!
(27) Nem tudod mit vétettél.....
(28) Nincs....semmi....baj
(29) Mik történtek!
(30) Jimin hagyjál már!
(31) Mért pont te?!Méééért?!
(32) Le kell rázzuk valahogy!
(33) Esti bunyó
(34) A következmények
(35) Suga kedves oldala
(36) Mindenki cuki!
(37) Balhés egy társaság
(38) Kedvenc játékaim
(39) Kis infó rólunk
(40) Rohadt saesengek
(41) Tesztoszteron szintek
(42) Pasik!Nyugalom!
(43) A saeseng visszatér
(44) Versenyzünk
(45) Na ki a jobb?
(46) Gwiyomi!
(47) Mi golyóállóak vagyunk
(48) Megmozgatnak
(49) Swaaaaaag
(50) Swag és a hülyék versenye
(51) Lője le valaki Jimint!
(52) Szerenád és bőrnacik
(53) A Levél
(54) Szép este volt
(55) Ez lenne a vég?
(56) Utolsó nap
(57) Ami elromolhat, az el is romlik
(58) Nem lesz baj! itt vagyok!
(59) Ma sem alszok
(60) Telefon telefon hátán
(61) Végre! Ágy!
(62) Szenvedés és visszatérés
(63) Hiányoztál
(64) Régi ismerős visszatér
A kezdetek.Kezdjünk összerázódni! (2)
A vacsi te jó ég! Gyorsan kell valamit szereznem, de nem jöhetnek rá, hogy ezt elfelejtettem. Akkor húzzuk az időt, amíg valami az eszembe jut.
-Hát arra gondoltam, ha már nem otthon vagytok, akkor valami újat is kipróbálhattok. Bár, ha van valami konkrét elképzelésetek, még biztosan el tudom intézni. - dadogtam el angolul, ezzel is nyerve értékes másodperceket, míg megálmodom a portás és a konyha legújabb kihívását.
-Áááá nem, semmi kívánságunk. Örülni fognak a fiúk valami újnak, de remélem több fogás lesz, mert eléggé más az ízlésünk. Bár enni azt szeretünk mindannyian. - mosolygott rám kedvesen.
Pedig most igazán örültem volna, ha nem nekem kell kitalálni a vacsit.
-Persze lesz több féle. Figyelmeztettek előre, hogy eléggé különbözőek vagytok, és mindig legyen póttervem. - hazudtam teljes magabiztosságot mutatva.
Na és akkor most telefonáljunk úgy, mintha nem az esti menüt intézném magunknak. Addig van nagyjából tíz másodpercem rájönni, hogy mit kérjek a konyhától, amit egy óra alatt összedobnak, és nem laposhús krumplival.
-Jó estét Andris! Lenne egy hatalmas nagy kérésem, gondolom nem lepi majd meg. - hívtam a portást és reménykedtem, most nem figyelnek rám a többiek, hogy mért telefonálok.
-Szép estét asszonyom! Nyugodtan kérjen csak bármit. A rendelkezésére állok! - válaszolt készségesen.
-Kéne egy olyan nyolc fős vacsora, ami minimum két fogásos és 4 féle ételből van! De lehet több is. Meg tudná nekem oldani? Van rá bő egy órája és ha kell, még tudunk hozzácsapni pár percet. -hadartam el ahogy közeledtünk a kisbuszhoz.
-Ejha kisasszony, ezt aztán megint kicentizte. Igyekszek teljesíteni a kérését, viszont a konyha biztosan nem tud ennyi mindent megcsinálni. Van valami konkrét elképzelése? Esetleg bátorkodhatok a közeli éttermektől is beszerezni pár fogást? - felelt nekem olyan nyugodt hangon, ami engem is kicsit kisegített a slamasztikából.
-Semmi ötletem, de ha másik étteremből hozat valamit kérje a nevemre! A cég állja majd a számlát. Nagyon köszönöm! - készültem letenni, ám eszembe jutott egy nagyon finom fogás, amire már régóta vágytam - Ohh még annyit szeretnék, hogy ha tud szerezzen nekem tatárt is! Így az egyik fajta már meg is van.
-Igyekszek hölgyem!
-Köszönöm! Hívjon ha már csak tíz perc és elkészülnek! - meg se várva válaszát, letettem.
Oda is értünk a buszhoz amibe a vendégeink tátott szájjal szálltak be. Na igen, nem pont erről a buszról kaptak képet, hanem egy két-három kategóriával gyengébbről, viszont nagyon örültem, hogy így megleptem őket. Hál'istennek Petinek, a kis céges "alkoholistának", eszébe jutott feltölteni a kocsi bárpultját is, és még a kis maknaera is gondolt. Bepakoltunk, majd útnak indultunk. Azt reméltem, RapMonster előre ül és megbeszéljük mik a terveik, vagy elképzeléseik a szabadidejüket illetően, de őt is magával ragadta a luxusbusz. Jelenleg ez hatalmas szerencse volt! Így tehettem kisebb kitérőt anélkül, hogy bárkinek is feltűnt volna. Főleg úgy, hogy felfedezték a nagy képernyős tévét, amire ráköthető szinte bármi. A kis kockák azonnal ki is használták. Nem igazán tűntek fáradtnak, ami elég rossz hír volt számomra. Azt hiszem kelleni fog egy zöld tea, amint odaértünk
Csörgött a headsetem és miközben nyúltam, hogy felvegyem, örömmel nyugtáztam, hogy még az egy órát se értük el.
-Itt Hajnal Franciska, miben segíthetek?
-Szép estét asszonyom! András vagyok. Sikerült mindent összeszednem. Remélem ízleni fog önöknek a ma esti menü. A konyhának még kell tíz perc mire elkészülnek, aztán azonnal fel is küldenek mindent. A máshonnan hozottak már úton vannak felfelé. A tatárját pedig bátorkodtam betenni a hűtőbe és kikészítettem hozzá mindent.
-Ahh imádom önt, most mentette meg az életemet. Ezt még meghálálom. Köszönöm szépen András! Akkor még szerzek húsz percet önöknek.
-Rendben. Igyekszünk. - tette le.
Ez tényleg a cég szokása, hogy már senki sem köszön. Így viszont gyorsabb minden.
-Húsz perc múlva odaérünk. Remélem már éhesek vagytok. - szóltam hátra a fiúknak.
-Persze, nagyon! - válaszolt röviden Suga, aki a legközelebb ült hozzám.
Valószínűleg csak ő hallotta amit mondtam. No mindegy is, a lényeg az, hogy a kaja is megvan és ma már semmi dolgom.
Ahogy odaértünk a szállodához és leparkoltam a mélygarázsban, máris jöttek a csomagokért. Biztos láttak minket a kamerákon. A lifttel felmentünk a hallig én pedig rohantam is a kulcsokért.
-Köszönök mindent ma estére András! Holnap is ön lesz?
-Csak reggel nyolcig leszek hölgyem. A többi meg semmiség.
-Esetleg volt valami az étlapon, amit szívesen megkóstolna? Biztosan tudok menteni magának valamit. - mosolyogtam és rádőltem a portás pultra, mint egy kisgyerek.
-Nem kell semmi kisasszony, köszönöm kérdését. Jó étvágyat a vacsorához és jó éjszakát. - bólintott egy apró kis mosollyal.
-Jó éjszakát és köszönöm! - fordultam is, majd rohantam vissza a lifthez, ahol a fiúk álltak és fogták az ajtót nekem.
-Eeeeeejj!!! - ugrottam be boldogan a liftbe miközben lóbáltam a kulcsokat.
-Eeeeeej!!!! - reagáltak ők is és tapsoltak. Ez számomra mindig olyan cuki. Mint a gyerkőcök.
-Remélem ízleni fog minden. Más az ízvilág, mint nálatok, de annyi minden van, hogy biztos találtok valami finomat.
-Maximum majd improvizálok valamit. - szólalt meg végre más is RapMon helyett.
-Nem lesz rá szükség. Remélem. Amúgy sem hagynám. Biztosan nagyon fáradtak vagytok, úgyhogy reméljük inkább, hogy az első terv jó lesz. - mosolyogtam Jinre, mint egy dicséretként, hogy bár nem százszázalékos az angolja, de beszéljen csak.
Hátradőlt a falnak és egy apró kis mosolyt ő is eleresztett felém.
-Remélem lesz édesség is. - nézett rám Jungkook
-Hát.... - fordultam felé - igazság szerint azt nem kértem, mert sok fogás van. De ha utána még szeretnél, pár perc alatt tudok szerezni bármit.
-Annyira mondod, hogy rengeteg kaja lesz, remélem tényleg, mert nagyon éhes vagyok már. - fűzte össze a karjait Suga.
-Ne aggódj! Igazat beszélek. - tettem a vállára kezemet.
Hamarosan meg is érkeztünk a legfelsőre. Kicsit hangosak voltak a fiúk annak ellenére, hogy fáradtak és éhesek, de számítottunk erre. Így a másik két lakosztály teljesen üres az elkövetkezendő időben. Hogy visszhangzik minden! De ők még ezzel is játszadoztak. A pasik tényleg nem nőnek fel soha. Viszont ezzel úgy éreztem, hogy széthasítják a fejemet. Gyorsan lépkedtem az ajtóhoz és a magassarkúm kopogása csak rátett még egy lapáttal a dologra. Valamiféle alapritmusnak vették amire J-Hope azonnal elkezdett beatboxolni, V és Jungkook meg dúdolni. Ez kicsit jobb volt, mint az üvöltözés, de sajnos nem sokkal.
Nyílt az ajtó, minket pedig megcsapott a sok kaja illata. Tényleg kitett magáért Andris, de alig ismertem fel abban a kavalkádban valamit. Gyorsan beljebb zavartam a fiúkat, ami nem volt nehéz miután megérezték ők is ezt a mennyei illatfelhőt. A konyhapult tele volt zsúfolva műanyag tálakkal, amiken nyálcsorgatóbbnál nyálcsorgatóbb fogások sorakoztak. Nagyon rég ettem már én is, így most éreztem csak igazán, mennyire régen is volt. A fiúk érdeklődve tépték le a fóliákat és a számukra legszebbeket kóstolták meg elsőnek. Nem hiszem, hogy lett volna olyan, akinek nem ízlett volna az, ami a kezébe akadt. Az éhség ilyenkor legyőzi az ízeket. Csak Jin volt az aki előbb mindent jól megnézett és kérdezgetni próbált engem, hogy mi micsoda.
-Ez milyen hús? - mutatott egy nagy adag kajára.
-Őszintén szólva fogalmam sincs a nagyjáról. Ezt kivételesen nem én intéztem. Viszont amit biztosan tudok az az, hogy van tatár a hűtőben.
-Az micsoda?
-Nyers hús, rengeteg fűszerrel. Zöldséggel szokták enni, meg pirítóssal. - nyomtam le a pirító gombját és már készült is két szelet kenyér. - megkóstolod?
-Hát.... nem is tudom. Nem lesz tőle semmi bajom? - nézett át a vállam felett a hűtőbe.
-Nem. Teljesen friss. Az egyik legjobb helyről. De ha mégis, akkor meggazdagszunk a peren. -mosolyogtam rá, de láttam, hogy nem igazán érti a mondatom.
Elmagyaráztam neki kicsit egyszerűbb szavakkal, de nem tűnt olyannak, mint aki megnyugodott.
-Jaj ne aggódj! Nem lesz baj...... Jaj! - kicsit összerezzentem, ahogy az első pár pirítós készen lett.
Megcsináltam magunknak őket és addig elővetettem Jinnel a zöldségeket, a hűtőből.
-Finom! - tömtem magamba - Higgy nekem!
Bátortalanul emelte fel a másik szelete amit előbb megszagolt, majd végül beleharapott. Úgy tűnik bejött neki. Gyorsan felfalta ő is az elsőt. Jungkook kiabált valamit, mire Jin megfordult és elindult felé. Gondolom a vacsiját kínálja, mert a tálat Jin felé tartotta. Mindenkinek ízlik eddig. Nagy siker és nem is rajtam múlt. Valószínűleg ezért van ekkora sikere. Közben elkészült a második adag is. Megcsináltam majd elindultam a srácok felé. Teli szájjal nehéz beszélni, de azért megpróbáltam.
-Eszt is megkósztolhathjáthok ha - nyeltem egyet - van még hely a gyomrotokban.
Jin hadart valamit a szeletekre mutatva, majd a válaszadás után, elvette azt az egy szeletet a tányéromról és egy kezébe akadó késsel elkezdte feldarabolni. Mindenkinek jutott egy kis falatka és ízlett is a fiúknak.
Az est hátralévő részében szinte mindenbe beleettek ami volt. Ha ettől nem lesznek rosszul, akkor semmitől. Mondjuk nekem tuti semmi bajom se lesz, mert hozzászoktam a rendszertelenséghez.
A vacsi után látszott csak rajtuk milyen hullák. Míg elpakoltam magunk után úgy ahogy, szóltam nekik vagy ötször, hogy ne itt aludjanak el, mert egyedül nem tudom becipelni őket az ágyra. De kérésem süket fülekre talált.
Na fasza, most mit csináljak? Hál'istennek Jin szintén ébren volt, mert segített elpakolni. Gondoltam, hogy nem leszek egyedül az ilyesmikben.
-Most hogy fektessük le őket? - néztem tanácstalanul a szundikáló BTS-t Jin mellett állva.
-Talááááán...... nem-nem biztos, hogy nem tudok felkelteni senkit. - ásított nagyot.
A csomagok már fent voltak, így arra sem számíthattam, hogy majd a csomaghordók segítenek becipelni őket az ágyra. Hát jó, akkor ez a feladat ránk hárult. Mielőtt bárkit is a vállainkra vettünk volna, próbáltam felkelteni őket. Kis halkan kezdtem az ébresztgetést amivel mindenkit sikerült annyira magához téríteni, hogy míg eljutottunk velük az ágyhoz, kicsit támaszkodtak a saját lábukra is. Miután bevittük Jimint is az ágyra Jin is kidőlt. Megköszöntem neki a segítséget, mire ő motyogott valamit a párnájába, de nem értettem. Becsuktam az ajtót és kimentem.
Ahh de fárasztó egy nap. Még van egy pár dolgom, pedig már elég késő van. Vagy elég korán?Hajnali kettő hova számít az én munkámban? Na mindegy inkább lefekszek, a holnapi nap úgyis megvan. Ha nekik kell, minimum nyolc órát aludni, az azt jelenti, hooooogy tízkor kellene ébreszteni őket. Viszont mivel nagyon nagy az eltolódás, kapnak tőlem plusz 1 órát. Mily' nagylelkű vagyok. Még jó, hogy az első pár napban ezt akarjuk kiküszöbölni. Úgyis itt lesznek egy hónapig, szerintem ráérünk. Szóval nekem kell kelnem fél nyolc körül. Így lesz időm mindenre és a lakás újra tip-top lesz mire felkelnek.
Én is bedőltem az ágyamra, vagyis a kanapéra, amin az előbb még a fiúk durmoltak. Nem tudom anya hogy képes ilyen jól választani, de minden kanapéja nagyon kényelmes.
Nem is volt sok időm ezen elmélkedni, szinte azonnal elaludtam.
Kivételesen nem a csengőhangom keltett, hanem az ébresztőm. Lehet hihetetlenül hangzik, de rég hallottam utoljára. El is felejtettem milyen zene volt, de imádom ezt a számot: BTS - Wake Up. Helyzethez illő.
Feltápászkodtam és célba vettem a fürdőt. Muszáj volt zuhanyoznom már. Nagyon jól esett a forró fürdő, persze minden kint maradt a táskámban, mert este már nem tudtam kipakolni. Nem baj, úgyis alszanak a fiúk.
Magamra tekertem a legnagyobb törülközőt, majd elindultam a bejárathoz. A térdemig ért a törcsi és imádtam ezt, hogy ilyen nagy. Ahogy guggoltam a táskámnál hallottam, hogy nyílik a szoba ajtó. Hát engem nem zavar, ha így jön velem szembe valaki, elvégre egy hónapig össze leszünk zárva. Reméltem az se fog megszeppenni aki kilép azon az ajtón. Kitúrtam a táskámból a dolgaim és visszaindultam a fürdőbe. A szobából egy álmos Jungkookie tántorgott kifelé, szemét dörzsölve, ám még észre se vett engem szerintem.
-Jó reggelt Jungkook! Fel is keltél? Segíthetek valamiben? - fordultam vissza félúton.
-Nem kösz..... - akadt el a szava félúton, ahogy megpillantott. Láttam, amint kicsit ledöbben, hogy így talál és nem igazán jut eszébe semmi. Pasik... még azt is láttam, ahogy álmosan végigmér.
-Hova indultál? Ha a fürdőbe, akkor menj csak megvárlak! - mentettem a helyzetet és ez úgy tűnt picit visszarántotta ez a jelenbe.
-Öhm...... igen... vagyis...
(Folytatjuk :D)
-Hát arra gondoltam, ha már nem otthon vagytok, akkor valami újat is kipróbálhattok. Bár, ha van valami konkrét elképzelésetek, még biztosan el tudom intézni. - dadogtam el angolul, ezzel is nyerve értékes másodperceket, míg megálmodom a portás és a konyha legújabb kihívását.
-Áááá nem, semmi kívánságunk. Örülni fognak a fiúk valami újnak, de remélem több fogás lesz, mert eléggé más az ízlésünk. Bár enni azt szeretünk mindannyian. - mosolygott rám kedvesen.
Pedig most igazán örültem volna, ha nem nekem kell kitalálni a vacsit.
-Persze lesz több féle. Figyelmeztettek előre, hogy eléggé különbözőek vagytok, és mindig legyen póttervem. - hazudtam teljes magabiztosságot mutatva.
Na és akkor most telefonáljunk úgy, mintha nem az esti menüt intézném magunknak. Addig van nagyjából tíz másodpercem rájönni, hogy mit kérjek a konyhától, amit egy óra alatt összedobnak, és nem laposhús krumplival.
-Jó estét Andris! Lenne egy hatalmas nagy kérésem, gondolom nem lepi majd meg. - hívtam a portást és reménykedtem, most nem figyelnek rám a többiek, hogy mért telefonálok.
-Szép estét asszonyom! Nyugodtan kérjen csak bármit. A rendelkezésére állok! - válaszolt készségesen.
-Kéne egy olyan nyolc fős vacsora, ami minimum két fogásos és 4 féle ételből van! De lehet több is. Meg tudná nekem oldani? Van rá bő egy órája és ha kell, még tudunk hozzácsapni pár percet. -hadartam el ahogy közeledtünk a kisbuszhoz.
-Ejha kisasszony, ezt aztán megint kicentizte. Igyekszek teljesíteni a kérését, viszont a konyha biztosan nem tud ennyi mindent megcsinálni. Van valami konkrét elképzelése? Esetleg bátorkodhatok a közeli éttermektől is beszerezni pár fogást? - felelt nekem olyan nyugodt hangon, ami engem is kicsit kisegített a slamasztikából.
-Semmi ötletem, de ha másik étteremből hozat valamit kérje a nevemre! A cég állja majd a számlát. Nagyon köszönöm! - készültem letenni, ám eszembe jutott egy nagyon finom fogás, amire már régóta vágytam - Ohh még annyit szeretnék, hogy ha tud szerezzen nekem tatárt is! Így az egyik fajta már meg is van.
-Igyekszek hölgyem!
-Köszönöm! Hívjon ha már csak tíz perc és elkészülnek! - meg se várva válaszát, letettem.
Oda is értünk a buszhoz amibe a vendégeink tátott szájjal szálltak be. Na igen, nem pont erről a buszról kaptak képet, hanem egy két-három kategóriával gyengébbről, viszont nagyon örültem, hogy így megleptem őket. Hál'istennek Petinek, a kis céges "alkoholistának", eszébe jutott feltölteni a kocsi bárpultját is, és még a kis maknaera is gondolt. Bepakoltunk, majd útnak indultunk. Azt reméltem, RapMonster előre ül és megbeszéljük mik a terveik, vagy elképzeléseik a szabadidejüket illetően, de őt is magával ragadta a luxusbusz. Jelenleg ez hatalmas szerencse volt! Így tehettem kisebb kitérőt anélkül, hogy bárkinek is feltűnt volna. Főleg úgy, hogy felfedezték a nagy képernyős tévét, amire ráköthető szinte bármi. A kis kockák azonnal ki is használták. Nem igazán tűntek fáradtnak, ami elég rossz hír volt számomra. Azt hiszem kelleni fog egy zöld tea, amint odaértünk
Csörgött a headsetem és miközben nyúltam, hogy felvegyem, örömmel nyugtáztam, hogy még az egy órát se értük el.
-Itt Hajnal Franciska, miben segíthetek?
-Szép estét asszonyom! András vagyok. Sikerült mindent összeszednem. Remélem ízleni fog önöknek a ma esti menü. A konyhának még kell tíz perc mire elkészülnek, aztán azonnal fel is küldenek mindent. A máshonnan hozottak már úton vannak felfelé. A tatárját pedig bátorkodtam betenni a hűtőbe és kikészítettem hozzá mindent.
-Ahh imádom önt, most mentette meg az életemet. Ezt még meghálálom. Köszönöm szépen András! Akkor még szerzek húsz percet önöknek.
-Rendben. Igyekszünk. - tette le.
Ez tényleg a cég szokása, hogy már senki sem köszön. Így viszont gyorsabb minden.
-Húsz perc múlva odaérünk. Remélem már éhesek vagytok. - szóltam hátra a fiúknak.
-Persze, nagyon! - válaszolt röviden Suga, aki a legközelebb ült hozzám.
Valószínűleg csak ő hallotta amit mondtam. No mindegy is, a lényeg az, hogy a kaja is megvan és ma már semmi dolgom.
Ahogy odaértünk a szállodához és leparkoltam a mélygarázsban, máris jöttek a csomagokért. Biztos láttak minket a kamerákon. A lifttel felmentünk a hallig én pedig rohantam is a kulcsokért.
-Köszönök mindent ma estére András! Holnap is ön lesz?
-Csak reggel nyolcig leszek hölgyem. A többi meg semmiség.
-Esetleg volt valami az étlapon, amit szívesen megkóstolna? Biztosan tudok menteni magának valamit. - mosolyogtam és rádőltem a portás pultra, mint egy kisgyerek.
-Nem kell semmi kisasszony, köszönöm kérdését. Jó étvágyat a vacsorához és jó éjszakát. - bólintott egy apró kis mosollyal.
-Jó éjszakát és köszönöm! - fordultam is, majd rohantam vissza a lifthez, ahol a fiúk álltak és fogták az ajtót nekem.
-Eeeeeejj!!! - ugrottam be boldogan a liftbe miközben lóbáltam a kulcsokat.
-Eeeeeej!!!! - reagáltak ők is és tapsoltak. Ez számomra mindig olyan cuki. Mint a gyerkőcök.
-Remélem ízleni fog minden. Más az ízvilág, mint nálatok, de annyi minden van, hogy biztos találtok valami finomat.
-Maximum majd improvizálok valamit. - szólalt meg végre más is RapMon helyett.
-Nem lesz rá szükség. Remélem. Amúgy sem hagynám. Biztosan nagyon fáradtak vagytok, úgyhogy reméljük inkább, hogy az első terv jó lesz. - mosolyogtam Jinre, mint egy dicséretként, hogy bár nem százszázalékos az angolja, de beszéljen csak.
Hátradőlt a falnak és egy apró kis mosolyt ő is eleresztett felém.
-Remélem lesz édesség is. - nézett rám Jungkook
-Hát.... - fordultam felé - igazság szerint azt nem kértem, mert sok fogás van. De ha utána még szeretnél, pár perc alatt tudok szerezni bármit.
-Annyira mondod, hogy rengeteg kaja lesz, remélem tényleg, mert nagyon éhes vagyok már. - fűzte össze a karjait Suga.
-Ne aggódj! Igazat beszélek. - tettem a vállára kezemet.
Hamarosan meg is érkeztünk a legfelsőre. Kicsit hangosak voltak a fiúk annak ellenére, hogy fáradtak és éhesek, de számítottunk erre. Így a másik két lakosztály teljesen üres az elkövetkezendő időben. Hogy visszhangzik minden! De ők még ezzel is játszadoztak. A pasik tényleg nem nőnek fel soha. Viszont ezzel úgy éreztem, hogy széthasítják a fejemet. Gyorsan lépkedtem az ajtóhoz és a magassarkúm kopogása csak rátett még egy lapáttal a dologra. Valamiféle alapritmusnak vették amire J-Hope azonnal elkezdett beatboxolni, V és Jungkook meg dúdolni. Ez kicsit jobb volt, mint az üvöltözés, de sajnos nem sokkal.
Nyílt az ajtó, minket pedig megcsapott a sok kaja illata. Tényleg kitett magáért Andris, de alig ismertem fel abban a kavalkádban valamit. Gyorsan beljebb zavartam a fiúkat, ami nem volt nehéz miután megérezték ők is ezt a mennyei illatfelhőt. A konyhapult tele volt zsúfolva műanyag tálakkal, amiken nyálcsorgatóbbnál nyálcsorgatóbb fogások sorakoztak. Nagyon rég ettem már én is, így most éreztem csak igazán, mennyire régen is volt. A fiúk érdeklődve tépték le a fóliákat és a számukra legszebbeket kóstolták meg elsőnek. Nem hiszem, hogy lett volna olyan, akinek nem ízlett volna az, ami a kezébe akadt. Az éhség ilyenkor legyőzi az ízeket. Csak Jin volt az aki előbb mindent jól megnézett és kérdezgetni próbált engem, hogy mi micsoda.
-Ez milyen hús? - mutatott egy nagy adag kajára.
-Őszintén szólva fogalmam sincs a nagyjáról. Ezt kivételesen nem én intéztem. Viszont amit biztosan tudok az az, hogy van tatár a hűtőben.
-Az micsoda?
-Nyers hús, rengeteg fűszerrel. Zöldséggel szokták enni, meg pirítóssal. - nyomtam le a pirító gombját és már készült is két szelet kenyér. - megkóstolod?
-Hát.... nem is tudom. Nem lesz tőle semmi bajom? - nézett át a vállam felett a hűtőbe.
-Nem. Teljesen friss. Az egyik legjobb helyről. De ha mégis, akkor meggazdagszunk a peren. -mosolyogtam rá, de láttam, hogy nem igazán érti a mondatom.
Elmagyaráztam neki kicsit egyszerűbb szavakkal, de nem tűnt olyannak, mint aki megnyugodott.
-Jaj ne aggódj! Nem lesz baj...... Jaj! - kicsit összerezzentem, ahogy az első pár pirítós készen lett.
Megcsináltam magunknak őket és addig elővetettem Jinnel a zöldségeket, a hűtőből.
-Finom! - tömtem magamba - Higgy nekem!
Bátortalanul emelte fel a másik szelete amit előbb megszagolt, majd végül beleharapott. Úgy tűnik bejött neki. Gyorsan felfalta ő is az elsőt. Jungkook kiabált valamit, mire Jin megfordult és elindult felé. Gondolom a vacsiját kínálja, mert a tálat Jin felé tartotta. Mindenkinek ízlik eddig. Nagy siker és nem is rajtam múlt. Valószínűleg ezért van ekkora sikere. Közben elkészült a második adag is. Megcsináltam majd elindultam a srácok felé. Teli szájjal nehéz beszélni, de azért megpróbáltam.
-Eszt is megkósztolhathjáthok ha - nyeltem egyet - van még hely a gyomrotokban.
Jin hadart valamit a szeletekre mutatva, majd a válaszadás után, elvette azt az egy szeletet a tányéromról és egy kezébe akadó késsel elkezdte feldarabolni. Mindenkinek jutott egy kis falatka és ízlett is a fiúknak.
Az est hátralévő részében szinte mindenbe beleettek ami volt. Ha ettől nem lesznek rosszul, akkor semmitől. Mondjuk nekem tuti semmi bajom se lesz, mert hozzászoktam a rendszertelenséghez.
A vacsi után látszott csak rajtuk milyen hullák. Míg elpakoltam magunk után úgy ahogy, szóltam nekik vagy ötször, hogy ne itt aludjanak el, mert egyedül nem tudom becipelni őket az ágyra. De kérésem süket fülekre talált.
Na fasza, most mit csináljak? Hál'istennek Jin szintén ébren volt, mert segített elpakolni. Gondoltam, hogy nem leszek egyedül az ilyesmikben.
-Most hogy fektessük le őket? - néztem tanácstalanul a szundikáló BTS-t Jin mellett állva.
-Talááááán...... nem-nem biztos, hogy nem tudok felkelteni senkit. - ásított nagyot.
A csomagok már fent voltak, így arra sem számíthattam, hogy majd a csomaghordók segítenek becipelni őket az ágyra. Hát jó, akkor ez a feladat ránk hárult. Mielőtt bárkit is a vállainkra vettünk volna, próbáltam felkelteni őket. Kis halkan kezdtem az ébresztgetést amivel mindenkit sikerült annyira magához téríteni, hogy míg eljutottunk velük az ágyhoz, kicsit támaszkodtak a saját lábukra is. Miután bevittük Jimint is az ágyra Jin is kidőlt. Megköszöntem neki a segítséget, mire ő motyogott valamit a párnájába, de nem értettem. Becsuktam az ajtót és kimentem.
Ahh de fárasztó egy nap. Még van egy pár dolgom, pedig már elég késő van. Vagy elég korán?Hajnali kettő hova számít az én munkámban? Na mindegy inkább lefekszek, a holnapi nap úgyis megvan. Ha nekik kell, minimum nyolc órát aludni, az azt jelenti, hooooogy tízkor kellene ébreszteni őket. Viszont mivel nagyon nagy az eltolódás, kapnak tőlem plusz 1 órát. Mily' nagylelkű vagyok. Még jó, hogy az első pár napban ezt akarjuk kiküszöbölni. Úgyis itt lesznek egy hónapig, szerintem ráérünk. Szóval nekem kell kelnem fél nyolc körül. Így lesz időm mindenre és a lakás újra tip-top lesz mire felkelnek.
Én is bedőltem az ágyamra, vagyis a kanapéra, amin az előbb még a fiúk durmoltak. Nem tudom anya hogy képes ilyen jól választani, de minden kanapéja nagyon kényelmes.
Nem is volt sok időm ezen elmélkedni, szinte azonnal elaludtam.
Kivételesen nem a csengőhangom keltett, hanem az ébresztőm. Lehet hihetetlenül hangzik, de rég hallottam utoljára. El is felejtettem milyen zene volt, de imádom ezt a számot: BTS - Wake Up. Helyzethez illő.
Feltápászkodtam és célba vettem a fürdőt. Muszáj volt zuhanyoznom már. Nagyon jól esett a forró fürdő, persze minden kint maradt a táskámban, mert este már nem tudtam kipakolni. Nem baj, úgyis alszanak a fiúk.
Magamra tekertem a legnagyobb törülközőt, majd elindultam a bejárathoz. A térdemig ért a törcsi és imádtam ezt, hogy ilyen nagy. Ahogy guggoltam a táskámnál hallottam, hogy nyílik a szoba ajtó. Hát engem nem zavar, ha így jön velem szembe valaki, elvégre egy hónapig össze leszünk zárva. Reméltem az se fog megszeppenni aki kilép azon az ajtón. Kitúrtam a táskámból a dolgaim és visszaindultam a fürdőbe. A szobából egy álmos Jungkookie tántorgott kifelé, szemét dörzsölve, ám még észre se vett engem szerintem.
-Jó reggelt Jungkook! Fel is keltél? Segíthetek valamiben? - fordultam vissza félúton.
-Nem kösz..... - akadt el a szava félúton, ahogy megpillantott. Láttam, amint kicsit ledöbben, hogy így talál és nem igazán jut eszébe semmi. Pasik... még azt is láttam, ahogy álmosan végigmér.
-Hova indultál? Ha a fürdőbe, akkor menj csak megvárlak! - mentettem a helyzetet és ez úgy tűnt picit visszarántotta ez a jelenbe.
-Öhm...... igen... vagyis...
(Folytatjuk :D)
2015. január 25., vasárnap
Szabi vége, csapjunk a lecsóba! (1)
Utolsó napja a szabimnak. Vagyis, utolsó másfél napja valami olyasminek, amit más nem igazán nevezne pihenésnek. Két hetem volt kipihenni magam. Ez alatt a telefonom ugyan annyit breakelt, mint amennyit szokott. Csak az változott, hogy kivételesen nem egész nap rohantam, hanem otthon ültem és a gépem bámultam, persze véletlen se azért, mert végre játszhattam. A napirendeket írtam a többieknek, stúdiókkal, hotelekkel, éttermekkel beszélgettem, no meg persze a beosztottjainkkal. Végre behoztam a lemaradásom, és most senkinek sem kell improvizálnia az elkövetkezendő két hónapban, ellentétben velem. Persze kinek a napirendjét felejtettem el? A sajátomat. Taps Franci, taps taps, hű vagy önmagadhoz. Most van maximum harminchat órád megírni egy tizennégy napos szigorú napirendet úgy, hogy azért aludni is tudj majd. Mondjuk asztalt nem tudom, hogy fogsz foglalni a legmenőbb éttermekben, de ha végképp minden kötél szakad, majd anyus elintézi. Max első nap még élvezhetik a srácok a főztömet. Anyám, hogy lehettem ekkora bajnok? Ahh, már mindegy. Gyorsan fel kéne kelni és elkezdeni az utolsó napom. Holnap már úgyis rohanok a kocsiért, meg minden hülyeségért, ami kelleni fog.
Hát azt hiszem a világ se akarta, hogy lustálkodjak. Elég volt csak annak eszembe jutnia, hogy fel kéne keli és máris kezdte a táncot a telefon. Vajon ki az isten kereshet megint? Ránéztem a telefonomra és pont az..... vagyis számomra az.
-Szia Anya!
-Szia drága! Na felkeltél?
-Nem anya....még alszok. Szerinted? - sütöttem el ezt az öreg poént. Bár szerette, ha kicsit kizökkentem a rohanásból.
-Hihi. - kuncogott - Na nem is akarlak nagyon zavarni az utolsó napodon, csak azért hívlak, hogy ne felejtsd el, ma együtt eszünk!
-Nem felejtem. Amilyen ritkán találkozunk, ezt képtelen vagyok elfelejteni. Amúgy képzeld, előre két hónappal mindenkinek kész a beosztása, és az összes foglalás is rendben.
-Na ez szuper! A srácok örülni fognak. De le kell tennem, épp vezetek és még a kínaiak is hívnak. Biztos megint előbb odaértek. Attól, hogy nem vagyok ott előbb, még nem kések. Ázsiaiak. Na pusza kincsem, majd találkozunk. - csapta le a telefont.
Szerettem ezt a rohanást, amit mindennap csinált, de sok fontos infó volt így ami elveszett valahol félúton, hogy csak lecsapja a telefont. Azért megvárhatta volna a sziámat. Jó, én se szoktam elköszönni mindig, ezt beismerem.
Na hát akkor keljünk! Már megint hova az istenbe tűnt a papucs? Áhh mindegy is, bár azért az a pihipuhi cucc jólesett volna utoljára a tűsarkú előtt.
Magamhoz vettem pár csatot az éjjeliszekrényről és menet közben feltűztem a hajamat. A fürdőbe érve belenéztem a tükörbe, majd kicsit megnyugodva szóltam magamhoz. Na végre! Nincsenek már akkora táskák a szeme alatt. Megtette hatását a minimum nyolc óra alvás. Gyorsan beálltam a zuhany alá és közben fogat mostam. Sajnos nekem nem adatott meg akkora luxus, hogy legyen időm a kettőre külön-külön.
Lerendeztem a reggeli dolgaimat, ettem és a teámat szürcsölve próbáltam legalább az első napomat megcsinálni. El sem hiszem, hogy ekkora ...áhh hagyjuk, csak egy napot tudjak összerakni, könyörgöm. A fiúk beosztása megvan, ebbe kéne belezsúfolni a pihiket, a kajálásokat, meg abba a maradék kb két órába a városnézést. Még jó, hogy vasárnap este jönnek és nem hétfőn reggel. Így lesz időm még este alkotni valamit. Na inkább összeszedem magam és elindulok az ebédre, bár jó korán van még a starthoz. Ó telefoncsörgés! Már tudom mi hiányzott az életemből.
Most egy beosztott volt, vagyis nekem nem beosztottam, de na. Gondok adódtak a kocsival, amit kapott. Nem indult, ráadásul pont a reptéren. Fasza, jobb helyen, jobb időben nem is történhetett volna! Nekem meg aztán magyarázhat mire gyanakszik, pont ehhez értek a legjobban, peeeerszeeee.
-Ne aggódj Barni! Mindjárt szerzek neked másikat. Öt perc és már úton is lesz, addig hívd fel azokat akiktől ezt a kocsit hoztad és küld el őket melegebb éghajlatra. Kik vannak most nálad?
-A huaweiesek! Képzelheted, hogy néznek a samsung telómra. Négyen vannak és elég hullának tűnnek, szóval nem hiszem, hogy díjaznák, ha még itt kéne várniuk két órát.
-Ne aggódj! - ismételtem - Öt perc és hívlak, mit sikerült intéznem.
-Oké. Addig én is telefonálok. - válaszolt felettébb nyugodt hanggal, majd ahogy anyum, ő is lecsapta a telefont.
Ez megszokott művelet a cégnél, nem tudom, most mért zavart hirtelen ennyire. Intéztem pár gyors hívást és ahogy reméltem, már úton is volt egy kocsi értük. Jó, nem öt percbe került, de szombaton délelőtt tizenegykor majd pont sok mindenki elsőre azt mondja, hogy azonnal indulok.
Hívtam gyors Barnit, elmondtam neki, mit szereztem és megköszönte. Na ez még váratlanabbul ért, mint az elmulasztott köszönés. Mi van ma velem?
Összeszedtem magam, majd elindultam. Útközben még benéztem pár helyre, hogy kiélvezzem utolsó szabadnapom. Nem tudom mikor lesz megint időm ruhát venni magamnak, vagy mást.
Édesanyám viszont késett egy kicsit. Mit egy kicsit, háromnegyed órát!
-Bocsánat édesem, de akármennyire is el akartam szabadulni, a kínaiak csak lökték a rizsát és lökték. Rendeljünk gyorsan! Biztos már éhes vagy. - pakolászott az asztalon.
-Rendeltem magunknak. Úgysem jó, ha rád hagyom. Így legalább garantál, hogy egészségesen eszel. - Néztem rá a szokásos "nekem van igazam" pillantásommal.
Hamar meg is hozták a rendelésünket, szóval kifejezetten jól eltaláltam, mennyit fog késni. Még a kedvenc fogását is sikerült megtippelni, Így ízlett neki és végre tudtunk személyesen beszélgetni. Szóba került minden, ami ilyenkor szokott. De még a legújabb, leghülyébb reklámokat is kitárgyaltuk, annak ellenére, hogy alig néz tévét.
-Ahhj lassan mennem kell tovább. Szokásos napom van, de még egy desszert belefér. - intett a pincérnek.
Rendelt is két csokimusszos tortát. Na ennyit az egészséges ebédemről.
-Csak azért a kedvencedet kérem, mert megcsináltad helyettem a beosztásokat. - mosolygott rám.
-Hát.... akkor inkább kérd a saját kedvencedet, mert az enyémet elfelejtettem. - néztem rá félve a reakciótól.
-Már megint a sajátod. Nem is te lennél lányom. Ráadásul, ha jól tudom, holnap este érkeznek a fiúk. Ugye?
-Igen! De az ő menetrendjük kész. Még anno lebeszéltem velük. Csak a "hol eszünk" és a "szabadidőben mit csinálunk" stb. kérdés maradt fent. Reméltem az étteremfoglalásban tudsz majd segíteni. Kéne megint pár kapcsolatod.
-Ahh - sóhajtott - Tényleg az én kedvencemet kellett volna kérni. Először próbáld meg te, hogy neked mennyire fogadnak szót. Ha nem megy, szólj nekem. De az biztos, hogy holnap estére semmit nem tudok szerezni.
-Persze, ezt gondoltam. Köszönöm szépen. - hajoltam meg reflexből.
Meghozták a kalória bombákat és gyorsan végeztünk is, mert tényleg rohannia kellett. Azonnal fizettünk, majd anyum már úton is volt, egy rövid elköszönés után.
Ha ez az utolsó napom, akkor tényleg bevásárolok. Elvégre az egyik kedvenc bandám kalauza leszek. Jól kell kinézzek.
Végig jártam minden boltot és rengeteg dolgot vettem. Nem is tudom mikor vásároltam utoljára, úgyhogy két-három évet tuti pótoltam most. Nagyjából ennyi idő múlva lesz újra szabim, szóval jól is jött.
A plázában persze elvesztettem az időérzékemet és kilenckor léptem ki belőle. Úristen! Öt óra semmit tevés.Ez nálam rekordnak számít. Na spuri haza, fürdés és szunya. Utolsó pihenős este, adjunk neki, már ha végre elhallgat a telefonom is. Jó lenne néha az is, ha nem egy üres lakásba érnék haza. De az én életvitelemmel egy állat éhen pusztulna. Néha csoda, hogy én nem halok éhen.
Másnap reggel mire ébredjek, ha nem a csengőhangomra. Munka a köbön. Vissza a mindennapokba! Gyorsan lerendeztem a reggeli rutint és már indultam is. Először el kellett mennem a kisbuszért, aztán azzal bevásároltam a lakásba a fiúk számára. Plusz szereztem olyan cuccokat is, amivel megértetjük majd magunkat. Azaz hat tonna papírt és vagy ezer ceruzát. Na ki az a szerencsés, aki ma egy exlkuzív, azonnali és vadonás új sérvvel lesz gazdagabb? Kettőt tippelhettek.
Persze már az autónál elakadtam. Ahogy szokott lenni, semmi sem megy simán. Az a kocsi amit nekem kellett épp.... hogy is mondjam? Nincsen tudomásuk róla merre jár. Na szép! Megfújták pár autójukat az éjszaka. Milyen ezeknek a biztonsági rendszerük? Na jó! Lista No one: Új céget keresni kocsiügyben. Hála valaminek, csak hét autójuk tört ki a rabságból és kezdett új életet valahol. No meg hála anyumnak meg a cég nagyságának, megkaptuk a legluxusabb kisbuszt ami rendelkezésükre állt, meg a legnagyobbat. Imádom mikor ilyen nagy dögöket vezethetek. Olyan istenkirálynak érzem magam, főleg egy Merci Sprinter VIP-ben. Hát ez biztos többe került, mint amennyit fizetnünk kéne, de a kellemetlenségük miatt nem változtattak az áron. Ez még jobb! Sok rossz mellet valami jó mindig kell, hogy legyen.
Gyorsan beugrottam vele a központba, felszedtem Gábort és Petit, és már rohantunk is vásárolni. Azért nyolc személyre kaját venni, meg mindent, egyedül nem lenne könnyű feladat.
Bár hamar végeztünk, így is késésben voltam. Tizenegyre ért be a repcsi, vagyis nekem fél tizenegykor legkésőbb ott kellett szobroznom a csomagokkal. Hell yeah volt még nagyjából három órám kipakolni minden kis mütyűrt, ágyneműt húzni, kiporszívózni, elöblíteni mindent a konyhában, ezek után pedig összeszedni magam és elindulni. Ha nem lettek volna a fiúk, még azt is mondtam volna, hogy nem fog sikerülni.
Ami azt illeti, nem is jött össze. Mindenesetre én elindultam kilenckor a reptérre a srácok meg maradtak még porszívózni és szépen berendezni a szobát. Mert persze, hogy a legutolsó vendégek áttologattak mindent. A kulcsomat, később leadták a portán, én pedig már rohantam is a lifthez. A tükörben nézegettem magam lefelé menet és azon gondolkodtam, hogy tutira elfelejtettem valamit, érzem, de a kinézetem is elbírna még tíz perc törődést. Már lefelé jártam, amikor elkezdtem turkálni a táskámban. Pénztárca pipa, lakáskulcs a srácoknál, kocsikulcs.... na neee, pont ezt! Jó tegyünk még egy kört... vagy nem, van jobb ötletem. Kaptam ki a telefonomat és csörgettem is Petit.
-Igen, mondjad! - szólt a telefonba, miközben hallottam, hogy még mindig a mosogatóban öblöget.
-Fent maradt a kocsikulcs, de nem szívesen mennék fel érte. Dobd már le kérlek a szemétledobón!
-Biztos vagy te benne, hogy ez jó ötlet?
-Csak csináld! Majd csörgetlek ha dobhatod.
-Hát jó. - nyomott ki.
Ahogy leértem rohantam is hátra. Útközben elkaptam két kis cselédet, hogy segítsenek. Eltoltuk gyors a kukát és csörgettem Petit. Hallottam ahogy össze-vissza ütődik a ledobóban a kulcs. Király! Most töröm össze a huszonöt millás kocsi tartozékait. De ahogy leérkezett láttam, hogy nem hiába dolgozik nekünk Petit. Becsomagolta pukkanós fóliába és úgy dobta le, rajta egy cetlivel: "Te egy zseni vagy". Köszi a bókot, de rohanok.
Nagy nehezen bevergődtem magam a reptérre és még parkolót is vadásztam. 10:11! Hát akkor kérjük ki a csomagokat, amik tegnap jöttek. Ha nem lettem volna olyan "zseni", akkor már tegnap is eljöhettem volna értük, de kiesett a fejemből. 10:48 és minden megérkezett csomag a kocsiban, sérv pedig sehol. Esküszöm ezért díj járna.
A repülő késett harminc percet. Ez újdonság, hogy csak ennyit. Néztem a kiáramló ember tömeget és még kicsit nyújtózkodtam is, de nem féltem, hogy nem vesznek észre, ha én elsiklok felettük. A vörös hajamnak hála, lehetek vakegér és ezzel a lehetőségemmel élek is.
-Annyeonghaseyo! - hallottam a hátam mögül kórusban.
Na a vakegér még mindig tökéletes jelző rám. Megfordultam és mind a heten ott álltak mögöttem kis vigyorgó pofival, ahogy az ázsiaiak szoktak.
-Annyeonghaseyo! - köszöntem én is majd meghajoltam. Na itt ki is merült a koreai nyelvtudásom.
-Mi vagyunk a BTS. Te pedig Franciska, ugye? - kérdezte Rapmon angolul.
-Igen-igen. Reméltem, hogy ti megtaláltok, ha már én titeket nem. - mosolyogtam.
Fél óra múlva már meg is volt minden és a kocsi felé tartottunk. Ők közben beszélgettek, nevetgéltek, videóztak, de halvány gőzöm sem volt, miről van szó. Talán én vagyok az egyetlen a cégnél aki semmilyen távol-keleti nyelven nem beszél, mégis engem imádnak a legjobban.
-Na és mi a program az este hátralévő részére? Remélem valami finom vacsora vár ránk valahol. -érdeklődött Rapmon.
Na persze mit felejtettem el? Kész kajával várni őket. Most kell valami áldás!!!
Hát azt hiszem a világ se akarta, hogy lustálkodjak. Elég volt csak annak eszembe jutnia, hogy fel kéne keli és máris kezdte a táncot a telefon. Vajon ki az isten kereshet megint? Ránéztem a telefonomra és pont az..... vagyis számomra az.
-Szia Anya!
-Szia drága! Na felkeltél?
-Nem anya....még alszok. Szerinted? - sütöttem el ezt az öreg poént. Bár szerette, ha kicsit kizökkentem a rohanásból.
-Hihi. - kuncogott - Na nem is akarlak nagyon zavarni az utolsó napodon, csak azért hívlak, hogy ne felejtsd el, ma együtt eszünk!
-Nem felejtem. Amilyen ritkán találkozunk, ezt képtelen vagyok elfelejteni. Amúgy képzeld, előre két hónappal mindenkinek kész a beosztása, és az összes foglalás is rendben.
-Na ez szuper! A srácok örülni fognak. De le kell tennem, épp vezetek és még a kínaiak is hívnak. Biztos megint előbb odaértek. Attól, hogy nem vagyok ott előbb, még nem kések. Ázsiaiak. Na pusza kincsem, majd találkozunk. - csapta le a telefont.
Szerettem ezt a rohanást, amit mindennap csinált, de sok fontos infó volt így ami elveszett valahol félúton, hogy csak lecsapja a telefont. Azért megvárhatta volna a sziámat. Jó, én se szoktam elköszönni mindig, ezt beismerem.
Na hát akkor keljünk! Már megint hova az istenbe tűnt a papucs? Áhh mindegy is, bár azért az a pihipuhi cucc jólesett volna utoljára a tűsarkú előtt.
Magamhoz vettem pár csatot az éjjeliszekrényről és menet közben feltűztem a hajamat. A fürdőbe érve belenéztem a tükörbe, majd kicsit megnyugodva szóltam magamhoz. Na végre! Nincsenek már akkora táskák a szeme alatt. Megtette hatását a minimum nyolc óra alvás. Gyorsan beálltam a zuhany alá és közben fogat mostam. Sajnos nekem nem adatott meg akkora luxus, hogy legyen időm a kettőre külön-külön.
Lerendeztem a reggeli dolgaimat, ettem és a teámat szürcsölve próbáltam legalább az első napomat megcsinálni. El sem hiszem, hogy ekkora ...áhh hagyjuk, csak egy napot tudjak összerakni, könyörgöm. A fiúk beosztása megvan, ebbe kéne belezsúfolni a pihiket, a kajálásokat, meg abba a maradék kb két órába a városnézést. Még jó, hogy vasárnap este jönnek és nem hétfőn reggel. Így lesz időm még este alkotni valamit. Na inkább összeszedem magam és elindulok az ebédre, bár jó korán van még a starthoz. Ó telefoncsörgés! Már tudom mi hiányzott az életemből.
Most egy beosztott volt, vagyis nekem nem beosztottam, de na. Gondok adódtak a kocsival, amit kapott. Nem indult, ráadásul pont a reptéren. Fasza, jobb helyen, jobb időben nem is történhetett volna! Nekem meg aztán magyarázhat mire gyanakszik, pont ehhez értek a legjobban, peeeerszeeee.
-Ne aggódj Barni! Mindjárt szerzek neked másikat. Öt perc és már úton is lesz, addig hívd fel azokat akiktől ezt a kocsit hoztad és küld el őket melegebb éghajlatra. Kik vannak most nálad?
-A huaweiesek! Képzelheted, hogy néznek a samsung telómra. Négyen vannak és elég hullának tűnnek, szóval nem hiszem, hogy díjaznák, ha még itt kéne várniuk két órát.
-Ne aggódj! - ismételtem - Öt perc és hívlak, mit sikerült intéznem.
-Oké. Addig én is telefonálok. - válaszolt felettébb nyugodt hanggal, majd ahogy anyum, ő is lecsapta a telefont.
Ez megszokott művelet a cégnél, nem tudom, most mért zavart hirtelen ennyire. Intéztem pár gyors hívást és ahogy reméltem, már úton is volt egy kocsi értük. Jó, nem öt percbe került, de szombaton délelőtt tizenegykor majd pont sok mindenki elsőre azt mondja, hogy azonnal indulok.
Hívtam gyors Barnit, elmondtam neki, mit szereztem és megköszönte. Na ez még váratlanabbul ért, mint az elmulasztott köszönés. Mi van ma velem?
Összeszedtem magam, majd elindultam. Útközben még benéztem pár helyre, hogy kiélvezzem utolsó szabadnapom. Nem tudom mikor lesz megint időm ruhát venni magamnak, vagy mást.
Édesanyám viszont késett egy kicsit. Mit egy kicsit, háromnegyed órát!
-Bocsánat édesem, de akármennyire is el akartam szabadulni, a kínaiak csak lökték a rizsát és lökték. Rendeljünk gyorsan! Biztos már éhes vagy. - pakolászott az asztalon.
-Rendeltem magunknak. Úgysem jó, ha rád hagyom. Így legalább garantál, hogy egészségesen eszel. - Néztem rá a szokásos "nekem van igazam" pillantásommal.
Hamar meg is hozták a rendelésünket, szóval kifejezetten jól eltaláltam, mennyit fog késni. Még a kedvenc fogását is sikerült megtippelni, Így ízlett neki és végre tudtunk személyesen beszélgetni. Szóba került minden, ami ilyenkor szokott. De még a legújabb, leghülyébb reklámokat is kitárgyaltuk, annak ellenére, hogy alig néz tévét.
-Ahhj lassan mennem kell tovább. Szokásos napom van, de még egy desszert belefér. - intett a pincérnek.
Rendelt is két csokimusszos tortát. Na ennyit az egészséges ebédemről.
-Csak azért a kedvencedet kérem, mert megcsináltad helyettem a beosztásokat. - mosolygott rám.
-Hát.... akkor inkább kérd a saját kedvencedet, mert az enyémet elfelejtettem. - néztem rá félve a reakciótól.
-Már megint a sajátod. Nem is te lennél lányom. Ráadásul, ha jól tudom, holnap este érkeznek a fiúk. Ugye?
-Igen! De az ő menetrendjük kész. Még anno lebeszéltem velük. Csak a "hol eszünk" és a "szabadidőben mit csinálunk" stb. kérdés maradt fent. Reméltem az étteremfoglalásban tudsz majd segíteni. Kéne megint pár kapcsolatod.
-Ahh - sóhajtott - Tényleg az én kedvencemet kellett volna kérni. Először próbáld meg te, hogy neked mennyire fogadnak szót. Ha nem megy, szólj nekem. De az biztos, hogy holnap estére semmit nem tudok szerezni.
-Persze, ezt gondoltam. Köszönöm szépen. - hajoltam meg reflexből.
Meghozták a kalória bombákat és gyorsan végeztünk is, mert tényleg rohannia kellett. Azonnal fizettünk, majd anyum már úton is volt, egy rövid elköszönés után.
Ha ez az utolsó napom, akkor tényleg bevásárolok. Elvégre az egyik kedvenc bandám kalauza leszek. Jól kell kinézzek.
Végig jártam minden boltot és rengeteg dolgot vettem. Nem is tudom mikor vásároltam utoljára, úgyhogy két-három évet tuti pótoltam most. Nagyjából ennyi idő múlva lesz újra szabim, szóval jól is jött.
A plázában persze elvesztettem az időérzékemet és kilenckor léptem ki belőle. Úristen! Öt óra semmit tevés.Ez nálam rekordnak számít. Na spuri haza, fürdés és szunya. Utolsó pihenős este, adjunk neki, már ha végre elhallgat a telefonom is. Jó lenne néha az is, ha nem egy üres lakásba érnék haza. De az én életvitelemmel egy állat éhen pusztulna. Néha csoda, hogy én nem halok éhen.
Másnap reggel mire ébredjek, ha nem a csengőhangomra. Munka a köbön. Vissza a mindennapokba! Gyorsan lerendeztem a reggeli rutint és már indultam is. Először el kellett mennem a kisbuszért, aztán azzal bevásároltam a lakásba a fiúk számára. Plusz szereztem olyan cuccokat is, amivel megértetjük majd magunkat. Azaz hat tonna papírt és vagy ezer ceruzát. Na ki az a szerencsés, aki ma egy exlkuzív, azonnali és vadonás új sérvvel lesz gazdagabb? Kettőt tippelhettek.
Persze már az autónál elakadtam. Ahogy szokott lenni, semmi sem megy simán. Az a kocsi amit nekem kellett épp.... hogy is mondjam? Nincsen tudomásuk róla merre jár. Na szép! Megfújták pár autójukat az éjszaka. Milyen ezeknek a biztonsági rendszerük? Na jó! Lista No one: Új céget keresni kocsiügyben. Hála valaminek, csak hét autójuk tört ki a rabságból és kezdett új életet valahol. No meg hála anyumnak meg a cég nagyságának, megkaptuk a legluxusabb kisbuszt ami rendelkezésükre állt, meg a legnagyobbat. Imádom mikor ilyen nagy dögöket vezethetek. Olyan istenkirálynak érzem magam, főleg egy Merci Sprinter VIP-ben. Hát ez biztos többe került, mint amennyit fizetnünk kéne, de a kellemetlenségük miatt nem változtattak az áron. Ez még jobb! Sok rossz mellet valami jó mindig kell, hogy legyen.
Gyorsan beugrottam vele a központba, felszedtem Gábort és Petit, és már rohantunk is vásárolni. Azért nyolc személyre kaját venni, meg mindent, egyedül nem lenne könnyű feladat.
Bár hamar végeztünk, így is késésben voltam. Tizenegyre ért be a repcsi, vagyis nekem fél tizenegykor legkésőbb ott kellett szobroznom a csomagokkal. Hell yeah volt még nagyjából három órám kipakolni minden kis mütyűrt, ágyneműt húzni, kiporszívózni, elöblíteni mindent a konyhában, ezek után pedig összeszedni magam és elindulni. Ha nem lettek volna a fiúk, még azt is mondtam volna, hogy nem fog sikerülni.
Ami azt illeti, nem is jött össze. Mindenesetre én elindultam kilenckor a reptérre a srácok meg maradtak még porszívózni és szépen berendezni a szobát. Mert persze, hogy a legutolsó vendégek áttologattak mindent. A kulcsomat, később leadták a portán, én pedig már rohantam is a lifthez. A tükörben nézegettem magam lefelé menet és azon gondolkodtam, hogy tutira elfelejtettem valamit, érzem, de a kinézetem is elbírna még tíz perc törődést. Már lefelé jártam, amikor elkezdtem turkálni a táskámban. Pénztárca pipa, lakáskulcs a srácoknál, kocsikulcs.... na neee, pont ezt! Jó tegyünk még egy kört... vagy nem, van jobb ötletem. Kaptam ki a telefonomat és csörgettem is Petit.
-Igen, mondjad! - szólt a telefonba, miközben hallottam, hogy még mindig a mosogatóban öblöget.
-Fent maradt a kocsikulcs, de nem szívesen mennék fel érte. Dobd már le kérlek a szemétledobón!
-Biztos vagy te benne, hogy ez jó ötlet?
-Csak csináld! Majd csörgetlek ha dobhatod.
-Hát jó. - nyomott ki.
Ahogy leértem rohantam is hátra. Útközben elkaptam két kis cselédet, hogy segítsenek. Eltoltuk gyors a kukát és csörgettem Petit. Hallottam ahogy össze-vissza ütődik a ledobóban a kulcs. Király! Most töröm össze a huszonöt millás kocsi tartozékait. De ahogy leérkezett láttam, hogy nem hiába dolgozik nekünk Petit. Becsomagolta pukkanós fóliába és úgy dobta le, rajta egy cetlivel: "Te egy zseni vagy". Köszi a bókot, de rohanok.
Nagy nehezen bevergődtem magam a reptérre és még parkolót is vadásztam. 10:11! Hát akkor kérjük ki a csomagokat, amik tegnap jöttek. Ha nem lettem volna olyan "zseni", akkor már tegnap is eljöhettem volna értük, de kiesett a fejemből. 10:48 és minden megérkezett csomag a kocsiban, sérv pedig sehol. Esküszöm ezért díj járna.
A repülő késett harminc percet. Ez újdonság, hogy csak ennyit. Néztem a kiáramló ember tömeget és még kicsit nyújtózkodtam is, de nem féltem, hogy nem vesznek észre, ha én elsiklok felettük. A vörös hajamnak hála, lehetek vakegér és ezzel a lehetőségemmel élek is.
-Annyeonghaseyo! - hallottam a hátam mögül kórusban.
Na a vakegér még mindig tökéletes jelző rám. Megfordultam és mind a heten ott álltak mögöttem kis vigyorgó pofival, ahogy az ázsiaiak szoktak.
-Annyeonghaseyo! - köszöntem én is majd meghajoltam. Na itt ki is merült a koreai nyelvtudásom.
-Mi vagyunk a BTS. Te pedig Franciska, ugye? - kérdezte Rapmon angolul.
-Igen-igen. Reméltem, hogy ti megtaláltok, ha már én titeket nem. - mosolyogtam.
Fél óra múlva már meg is volt minden és a kocsi felé tartottunk. Ők közben beszélgettek, nevetgéltek, videóztak, de halvány gőzöm sem volt, miről van szó. Talán én vagyok az egyetlen a cégnél aki semmilyen távol-keleti nyelven nem beszél, mégis engem imádnak a legjobban.
-Na és mi a program az este hátralévő részére? Remélem valami finom vacsora vár ránk valahol. -érdeklődött Rapmon.
Na persze mit felejtettem el? Kész kajával várni őket. Most kell valami áldás!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)