Figyelmeztetések: 6600+ szó, hetero, hibrid, 18+
Harmadik fél szemszöge
Nem egyszerű különlegesnek lenni. Attól függetlenül, hogy a Világ hirdeti az egyenlőséget és az elfogadást, az is természetes, ha mi ezzel nem tudunk egyetérteni. De az már elfogadhatatlan akárhogyan is nézzük, hogy gondolatainkkal valakinek fájdalmat okozzunk. Ennek ellenére ezt rendszeresen megtesszük. Szóban bántalmazunk másokat, megszóljuk a kinézetüket, viselkedésüket, műveltségüket, vagy egyszerűen csak azt, hogy léteznek, annak ellenére, hogy valójában semmiben sem különbözünk tőlük. Ez az embereknek sem egyszerű, de azoknak végképp nem, akik egy olyan réteget képviselnek, akik egy fél évtizeddel ezelőtt még nem számítottak függetlennek. Így valahogy nehezebb az élet és ezeknek a személyeknek valamiért sokkal fontosabb az, hogy olyanok legyenek mint a tévében és újságokban mutogatott celebek, mint az, hogy különlegessé váljanak. Sojungnak is ez volt minden álma. Míg a normál emberek a tömegből való kitűnésről álmodoztak, ő csupán arról, hogy egy nap majd ugyanolyan mosollyal fogadják egy üzletben, étteremben, vagy moziban, mint azokat, akiknek nincsenek állatfüleik és farkincájuk.
– Anya! Elmentem! – kapta magára kabátját Sojung. Már csípett az őszi idő mely lassan a télre készült. – Este jövök! – dobta táskájába kulcsait.
– Rendben! Írj, merre jársz!
– Oké! Sziasztok! – lépett ki lakásuk ajtaján amint elköszöntek tőle szülei is.
Egyik barátnőjével volt programja. Kis gyorséttermi kaja, egy kávé és csevegés, miközben mindketten fejükre húzott kapucnijuk alatt bujkáltak. Szerették a hidegebb időt, mert senki sem nézett rájuk furcsán amiért tetőtől talpig fel vannak öltözve. Ez volt az egyetlen mód arra, hogy elrejtsék hibrid vonásaikat mások elől, mely sokszor sikerült is. Nem ők voltak az egyetlenek akik kihasználták a kapucnis pulcsik és a téli sapkák előnyeit, emiatt pedig sokan gyanakodtak rájuk, de mindannyiszor kedvesen szolgálták végül ki őket. Azonban ezt a kis csalást nem csak ilyen helyzetben használták fel az emberekkel és az ő előítéleteikkel szemben, hanem más téren is próbálgatták.
– Na és ő milyen? – mutatták egymásnak mobiljaikat, melyeken egy társkereső applikációt bújtak éppen férfiak után.
Nem volt feltétel, hogy ember, vagy hibrid legyen a választott személy, viszont amennyire elfogadóak voltak ők, annyira ellenszenvesek sokan, ezért tettek fel mindketten olyan képet magukról, amin nem látszódott sem állatfarkuk, sem füleik. Nem jelölték be azt sem, hogy hibridek lennének, de azt sem, hogy nem. A lényeg számukra a semlegesség volt, ezért pedig meg is tettek mindent.
– Nem hinném, hogy jó lenne. Nézd a leírását. Olyan érzést kelt, mintha nem kedvelné túlságosan a mi fajtánkat.
– Az állatokat szereti.
– De külön kiemeli, hogy az állatokat és az embereket is, de a hibrideket már nem említi. Ez nekem nagyon fura.
– Igazad lehet – vizsgálta még néhány másodpercig a képet. – Pedig cukinak tűnt – utasította el végül Sojung a jelöltet.
Biztosra akartak menni, ezért elég sok pasit dobtak a kukába, mert nem derült ki róluk tisztán, hogy szeretik-e a hibrideket. Ez fontos kérdés volt, hiszen nem akarták beleélni magukat olyan dologba, ami egy ilyen lényeges tény hatására esélytelenné válhat, mivel úgy tervezték, nem azonnal közlik az információt majd a kiszemelttel. Válogattak is még a férfiak között, viszont hamar elrepült az idő, amikor pedig kezdett már viszonylag későre járni, elváltak útjaik. Azonban Sojung nem tudta pihentetni a következő találkozásig az applikációt, ahogyan társa. Otthon, az ágyában fekve, tovább nézelődött a közelben lévő elérhető férfiak között. Sokan megtetszettek neki és lényegesen többnek adott esélyt, mint korábban barátnője társaságában. Kapott is már néhány üzenetet, azonban félt még válaszolni egyre is, ezért pihentette ezt a dolgot legalább a következő napig. Reggel az iskolába menet böngészte a bejövő leveleket. Továbbra sem volt elég bátorsága akár egyre is válaszolni, mert ott ült vállán a kis ördög, hogy biztosan mind letiltaná, letörölné őt azonnal ahogyan megtudnák, a kapucni alatt két szőke, retriver kutyafül lapul. Inkább hagyta lógni a levegőben az egész helyzetet. Még az iskolában is igyekezte pihentetni a programot, miközben barátnője mutogatta neki a férfiakat. Sojunggal ellentétben ő a nagyját elutasította. Nagyon válogatós volt, de persze az érthető, hiszen az emberek többsége még olyan családban nevelkedett, akik nagyjának gyerekkorában biztosan szerepelt egy hibrid, mint a ház kis kedvence, tulajdona, esetleg szolgája. Sojung ezúttal nem várta a nap végét, mert akkor válaszolnia kellett mindenkinek. Hosszú idő óta először érezte azt, nem szeretné elhagyni a gimnázium falait majd délután, de kénytelen volt. Otthon is próbálta kerülni a dolgot, de este végül rákényszerült, hogy megnyissa a postaládáját és válaszoljon néhány jelöltnek. Persze ekkor is sokan kiestek a szórásból, hiszen rengetegen csupán arra utaztak, hogy megdöntsék, ami neki természetesen nem volt célja. Ám ezek után is maradt néhány olyan férfi, akik jó randipartnernek ígérkeztek.
Sojung végül úgy döntött néhány nap után, hogy azokkal fog csak találkozni, akik több napon keresztül fenntartják érdeklődésüket irányában. Ez persze komoly akadályt jelentett a többség számára, így szerencsére viszonylag kevesen maradtak egy hét után. Velük már könnyebb volt leszervezni egy-egy találkozót. Nem kapkodta el, szépen lassan futott össze minden jelölttel, ám ahogyan egyre több pasival töltött el egy kis időt, úgy vált egyre bizonytalanabbá döntéseiben. Szinte mindenkivel kapcsolatban akadtak kétségei. Úgy gondolta, egyikük sem lenne képes elfogadni, ő egy hibrid, ezért a többséget lerázta, kivéve egy embert, aki meglepő figyelmességről adott tanúbizonyságot. Vele is sétálgatást szervezett le egy forrócsoki társaságában, hogy véletlenül se kelljen megszabadulnia a kapucnijától, ám ez alkalommal más volt a randi, mint a többi jelölttel előtte.
– Biztos nem fázol? – érdeklődött a férfi, amint forróitalaikkal a kezükben sétálgattak a rengeteg kifőzdével szegélyezett utcában.
– Nem. Jó így – pillantott fel a másikra Sojung. – Köszönöm, de nem kell aggódnod.
– Egy picit azért féltelek. A szüleid megölnének, ha miattam megfáznál.
– Dehogyis. Nem kell ilyenektől tartanod – kortyolt a csokiba Sojung. – És te nem fázol? – érdeklődött, mert a férfi is tetőtől talpig fel volt öltözve.
– Nem. Nekem pont jó így. De a sálamtól megszabadulhatok, ha szükséged lenne rá.
– Nem kell, köszönöm.
– A nők nehezebben viselik a hideget. Biztos vagy benne, hogy nem fázol, kicsit sem? Az ujjaid sem?
– Seokjin, jól vagyok – nyugtatta meg a másikat Sojung. – Az ujjaimat melegíti a forrócsoki.
– Oké, jó. Befejeztem – mosolygott a férfi. – Hogy állsz a macskás játékkal?
– Még gyűjtögetek a plusz pályarészre és próbálom nyakon csípni Tubbsot, de sose sikerül. És te?
– Én már a különleges macskákat várom, de ritkán jönnek. A masiniszta már volt nálam, de nem sikerült összefutni vele. Mennyi kell még az új pályarészhez?
– Nem tudom, de nem sok.
– Vehetek neked aranyhalat, ha szeretnéd.
– Jaj nem, nem kell, köszönöm.
– Vedd úgy, hogy ez a randink része. Meghívtalak a csokira is, meghívlak aranyhalra is a játékban. Mit szólsz? – mosolygott.
– Kedves tőled – viszonozta Sojung. – De nem kell.
– Azért még meg fogom kérdezni néhányszor, ha nem gond.
– Ahogy gondolod – vigyorgott Seokjinen.
– Éhes vagy?
– Egy kicsit. Finom illatok terjengnek a levegőben.
– Együnk valamit! Mit kívánsz? Meghívlak – ajánlotta fel Seokjin.
Végig különösen figyelmes és udvarias volt, amivel rendesen meglepte Sojungot, de ha ez nem lett volna elég, akkor volt benne még valami, mely úgy vonzotta őt a férfihoz, akár a mágnes. Remekül érezte magát a másik társaságában. A sok találkozó közül ez alkalommal pedig végre úgy váltak el, hogy ő úgy gondolta, kéne megint találkozniuk. Sajnos azonban még volt hátra néhány korábban megbeszélt randija, melyeket nem szeretett volna lemondani egyelőre. Meg akarta adni azoknak is az esélyt, hogy bizonyítsanak, bár nem látott erre sok esélyt, mivel pedig így viszonyult a többi férfihoz, egyszer sem gondolta azt, jobb lenne közülük bárki, mint Seokjin. Ezért igen rövid idő alatt kerített időt arra, hogy újból találkozzanak és eltöltsenek egy kevéske időt együtt. Az időjárás továbbra is hűvös volt, sőt, egyre hidegebb, hiszen közeledett a tél, így pedig akadt elfogadható magyarázata, miért öltözik fel ennyire, hogy csak a szemei látszódnak ki ruházata alól. A többi férfival ellentétben Seokjin nem kérdezett rá egyszer sem a nagy sapkára, kapucnira, vagy óriási sálra, mi több, ő is szívesen bugyolálta be fejét valami meleg viseletbe. Elmondása szerint, nem akart megfázni, mert akkor kiesett volna az egyetemről és a munkából is, amit nem szeretett volna, bár ezt senki sem kérdezte. Azonban ő valahogy mindig érezte a kényszert, hogy megindokolja, miért vett fel ennyi mindent a hideg időben. Ez volt az egyetlen dolog ami felett nem tudott elsiklani soha a találkáik alkalmával, viszont ennek ellenére mindannyiszor remekül érezték magukat. Ám minél többször randiztak, Sojung annál inkább érzett bűntudatot, hogy nem mondta el a másiknak a teljes igazságot magáról. Egyre nagyobb kihívás volt számára olyan randit kitalálni, ami hideg helyen zajlik, és már ő érezte kínosnak a helyzetet, holott Seokjin egy szót sem szólt emiatt. Neki mindig megfelelt minden helyszín, egyszer sem volt kifogása semmi ellen, de Sojung már nehezen viselte a dolgok alakulását. El kellett mondania a másiknak, mi is ő, muszáj volt, hiszen tulajdonképpen egy párt alkottak már, csak ezt nem jelentették még ki, mivel pedig még nem csókolták meg egymást, ezt nem is tehették meg.
– Hamarosan elkezdődnek a karácsonyi vásárok. Gondoltam rá, hogy elmehetnénk mindre, kicsit körülnézni – vetette fel ötletét egyik randevújuk végén Seokjin, amint hazafele kísérte Sojungot.
– Nagyon jó lenne.
– Aztán ha van valami, ami tetszik, akkor azt meg is venném neked karácsonyi ajándéknak. Úgyhogy jó lenne, ha majd találnál valamit, ami megtetszik – vigyorgott Seokjin. – Valami baj van? Nem szereted az ilyesmit? – szorongatta Sojung kezét Seokjin. – Vagy fázol? Dugd a zsebembe a kezedet! Ne fagyjanak le a kis ujjaid miattam!
– Nem fáznak. Melegíted őket.
– Akkor mi a gond? Megsértettelek valamivel? Nem akartalak, sajnálom.
– Dehogyis, nem tetted – pillantott fel menet közben Seokjinre.
– Akkor mi a baj? Valami rossz történt a suliban? Vagy otthon vannak gondok?
– Semmi ilyesmi.
– Biztos? Ma valahogy komorabbnak tűntél, mint máskor.
– Van valami, amit nem tudok kiverni a fejemből.
– És mi az? Elmondod nekem? Hátha segíthetek.
– Még... – pánikolt legbelül Sojung, majd inkább nézett bármerre, csak Seokjin szemeibe nem. – Kicsit még gondolkodom rajta, aztán elmondom, jó?
– Rendben. De szeretném, ha tudnád, nekem bármit elmondhatsz. Tudok titkot tartani.
– Köszönöm – bújt Seokjinhez Sojung.
Nem volt elég bátorsága, hogy a másik szemeibe mondja, ő nem ember, hanem hibrid, így mikor elváltak este még akkor is megtartotta magának ezt az információt. Ám muszáj volt tudatni vele a helyzetet, nem titkolhatta örökké, mivel pedig úgy gondolta, sohasem lesz elég merész, hogy szemtől szembe tegyen vallomást, ezért elhatározta, hogy inkább megírja neki, akármilyen gyáva tett is. Sokáig időzött az üzenet felett és rengeteg erőre volt szüksége, hogy a randi utáni estén, lefekvés előtt, megossza titkát a másikkal, akibe az elmúlt hetek alatt fülig szerelmes lett. Szinte biztosra vette, Seokjin ezután el fog tűnni, mintha soha nem is ismerte volna őt, de nem tehetett mást. Egyszer úgyis kiderült volna, így jobb hamarabb túlesni a dolgon, mint később. Sojung tehát vallomást tett még azon az estén, majd meg sem várva a választ lefeküdt aludni. Gondolta, majd reggel szembesül a zord valósággal, ám nem kapott választ az üzenetére. Seokjin elolvasta, látta az időbélyegzőt, de semmit nem írt vissza. Tudta, hogy ez lesz. El is szomorodott miatta, fel is adta az egészet és egész nap olyan volt, mint akinek elpusztult kedvenc háziállata. Mikor barátnője rákérdezett, mi történt, majd Sojung azt válaszolta, vallomást tett, nem mondott semmi többet a másik. Megértően, csendben ült mellette tovább az órákon, szünetekben pedig hasonlóan nagy csöndben sétáltak egymás mellett. Tudta, nem tudna semmit sem mondani, ami vigasztalná barátját, hiszen az nagyon szerelmes volt, ezért meg sem próbálta a lehetetlent. Remélte, idővel majd elfelejti lassan Seokjint és újra jókedve lesz.
Sojung azonban bízott benne, hogy a másik majd válaszolni fog, azonban még két napig nem hallott felőle. Ez nagyon elkeserítette és úgy döntött, tisztázza a helyzetüket, így írt neki egy újabb üzenetet, miszerint elfogadja a másik döntését, de nagyon köszöni az idejét és remekül érezte magát. Sajnálta, hogy így alakult kettejük dolga, ám ha nincs más lehetőség, elfogadja. Tenni ellene amúgy sem tud semmit. Azonban erre már kapott választ. Eleinte nem merte elolvasni. Szinte biztos volt benne, egy sajnálom lesz csupán, így húzta az időt, hiszen addig is élt a remény szívében, hogy a másik nem akarja kidobni. Ám nem kerülhette el sokáig az üzenet megnyitását és este, mikor már bebújt takarója alá, elhatározta, elolvassa a választ.
" Sajnálom, amiért nem írtam vissza. Nagyon beteg vagyok. De azt el kell mondanom, hogy semmi bajom nincs a hibridekkel. Viszont, ha szakítani szeretnél emiatt, megértem. Én nem szeretnék. "
Nem számított ilyesmire a másiktól és hirtelen borzasztóan rosszul érezte magát amiért egyből arra gondolt, a másik utálja a hibrideket, emiatt pedig szakítani fog vele. Azonnal válaszolt is neki, hogy nagyon örül az üzenetének és egyáltalán nem akarja megszakítani a kapcsolatot vele.
" Ettől máris egy kicsit jobban vagyok! 😘 Ha jobban leszek, elmegyünk valahova vacsorázni! Jövőhét szombat? Addigra biztosan rendbe jövök. "
Ettől Sojung annyira izgatott lett, hogy teljesen kiment az álom a szeméből. Nagyon örült a másiknak, ugyanis számára még ritkaságnak számított mikor egy ember pozitívan reagált egy hasonló vallomásra. Ő rendszerint elutasítást és haragot kapott ezért, így ugyan reménykedett, jól fognak alakulni dolgaik, de igazán sohasem hitt benne. Nem is aludt sokat egy ilyen hír után, pedig másnap újból korán kellett kelnie. Ha tehette volna, nem forgolódással tölti az éjszakáját, hanem Seokjinnel csevegve, ám az betegsége miatt szinte azonnal el is tűnt, miután lebeszélték a szombatot. Sojung számolni kezdte az órákat és minden pillanatban arra gondolt, egy ilyen jóképű és udvarias férfi hivatalosan is a párja lesz hamarosan. Nem is figyelt rendesen az iskolában sem, annyira sokat álmodozott, pedig nagyon kellett volna neki, hiszen már végzős volt és illett volna a vizsgákra készülnie. Ám a következő néhány napban nem számított a tanulás, csak Seokjin. Ahogyan hamarosan felépült a másik úgy váltottak egyre több üzenetet, amint pedig közeledett a randi napja, úgy szervezte át az egész szombatot Seokjin, aminek Sojung csak örült. Végül abban állapodtak meg, hogy délelőtt fognak találkozni, elmennek megnézni egy kis vásárt, majd ebédelnek, beülnek egy filmre, végül pedig hazakíséri majd őt a másik. Csodás ötletnek tűnt a teljes nap szerelmével, azonban annak ellenére, hogy bevallotta hibrid mivoltát, még rendesen felöltözött kapucnis felsőbe és sapkát is húzott füleire. Izgatottan indult el a megbeszélt helyszínre, ahol Seokjin már várt rá.
– Nagyon siettem! Szia! – ért oda hozzá Sojung.
– Szia! – lépődött meg Seokjin. – De nem kellett volna. Nem voltál késésben.
– Csak rég láttalak és már... hiányoztál – mosolygott kicsit zavarba esve Sojung, miközben olyan sokáig nézett Seokjin szemeibe, mint korábban még soha.
– Te is nagyon hiányoztál – mosolygott Seokjin. Boldog volt, hogy a másik ennyire örül neki.
– Jobban vagy?
– Igen, már sokkal. Teljesen felgyógyultam.
– Ennek örülök. Mehetünk?
– Csak egy pillanat. Szeretnék valamit elmondani neked mielőtt belekezdünk a napba – fogta meg Sojung kezeit Seokjin, mire a lány arcáról eltűnt a mosoly. Egyből rosszra gondolt és azonnal szörnyen érezte magát, hogy bevette a másik szövegét, miszerint semmi baja nincs a hibridekkel.
– És mi lenne az? – kérdezett vissza félve, miközben továbbra sem engedte el Seokjin pillantását.
– Te tettél egy vallomást, nekem is illene.
– Igen?
– Szeretem a hibrideket – eddig a részig nem is volt gondja semmivel Sojungnak, viszont félt a továbbiaktól. – De én is egy vagyok közülük.
– Tényleg? – lepődött meg Sojung. Erre nem gondolt volna soha, mivel Seokjinen sosem érezte a hibridek illatát, a különleges feromonokat, vagy egyebeket, csak a kölnijét, amit imádott.
– Igen. Viszont én egy kutya vagyok. Nem tudom, hogy neked milyen fülecskék jutottak, de remélem, nem utálod a kutyákat. Viszont amilyen aranyos és szép vagy, szinte biztos vagyok benne, hogy cica fülek csücsülnek a sapkád alatt. De én szeretem a macskákat is. Senkivel sincs bajom – fogdosta tovább Sojung kezeit, hogy felmelegítse ujjait a hideg téli időben.
– Nem vagyok macska – pirult el a bókoktól. – Én is kutya vagyok – mosolyodott el, zavarában pedig már nem volt képes tovább Seokjin szemeibe nézni.
– Komolyan! – döbbent le Seokjin. – De még sosem éreztem rajtad.
– Én se rajtad – figyelte egymással birkózó ujjaikat.
– Igyekszem elnyomni a kölnimmel a kutyaszagomat. Te is?
– Nekem nem olyan erős az illatom.
– Ohh... értem – gondolkozott el Seokjin. Volt egy tippje, miért nem annyira markáns Sojung hibrid illata, mint a többi felnőtté, de túl intim kérdés lett volna számára, így nem akarta megemlíteni. – Nagyon meg akarod nézni azt a vásárt?
– Miért kérdezed? – pillantott fel Seokjinre.
– Mert még sohasem láttam a füleidet és nagyon kíváncsivá tettél – mosolygott.
– Nem szívesen mutogatom emberek között.
– Persze, én sem. De mit szólnál, ha nálam lennénk? Szüleim ugyan otthon vannak, de így lesz finom ebédünk. Anyukám jól főz.
– Nálatok ennénk?
– Igen. Ha nem zavar téged. Esetleg van Netflixem, ha filmezni szeretnél. Lucifert láttad már?
– Hallottam róla, de még sosem láttam egy részt sem.
– Akkor jó lesz így?
– Umm... – gondolkozott el Sojung. Átmenni egy pasihoz és nála tölteni a napot, nem lenne túl nagy lépés? Még sosem volt férfival, elkapkodni pedig nem akarja, főleg nem Seokjinnel.
– Jól éreznéd magadat. Szabadon lehetnének a füleid, senki nem szólna meg érte. Ebéd után pedig aludhatunk egyet. De ha gondolod, moziba is mehetünk, ahogyan terveztük.
– A szüleidet nem zavarnánk?
– Nem. Ami azt illeti, kíváncsiak rád. Sokat meséltem rólad – tette össze Sojung kezeit és melegítette saját tenyereivel. – Na mit szólsz?
– J-jól hangzik. Menjünk – határozta el magát Sojung. Picit félt ugyan attól, hogy majd, ha kettesben lesznek, Seokjin rámozdul, de igazából kevés esélyt látott rá, hiszen mindig nagyon kedves és udvarias volt vele.
Nagyon aranyosan viselkedtek szülei, kik maguk is hibridek voltak. Mindkettejük fején díszelgett egy pár szép fekete kutyafül, melynek hatására Sojung már kevésbé feszengett.
– Ez a szobám. Nem valami nagy, de nekem megfelel – nyitott ajtót előtte Seokjin.
– Az enyém kisebb – lépett beljebb Sojung.
– Tényleg? Akkor érezd magad otthon és foglalj helyett ahol csak kényelmes – torpant meg Seokjin miután becsukta maguk mögött az ajtót és Sojung felé fordult, ki lehuppant franciaágyára.
– Jó nagy ágyad van. Finom puha – simogatta a takarót, miközben észre sem vette magát.
– Akkor nézzük az ágyból a sorozatot? – nyelt nagyot. Nem tudta, mire venni Sojungot, amint elterült az ágyon, hiszen még nem is csókolta meg egyszer sem a lányt.
– Így kényelmesebb, nem? – mászott feljebb, majd Seokjin felé fordult. – Baj van?
– Csak... Semmi gond. Akkor az ágyból filmezünk – mozdult végre meg és az ablakhoz sietett, hogy behúzza a függönyöket. – Leveheted ám a kapucnit, tudod – állt meg mellette, miután már besötétített.
– Jaj, tényleg. Csak megszoktam – ült fel, majd ledobta fejéről a lepelt és elbukkantak aranyos fülecskéi.
– Nagyon cuki vagy – nézte az ágyon ülő Sojungot, ki kicsit megmasszírozta elgémberedett tagjait.
– Köszönöm – pillantott fel Seokjinre. – Nekem is nagyon tetszenek a fekete füleid.
– Ennek nagyon örülök – mosolyodott el Seokjin. Hirtelen erős vágyat érzett, hogy rámásszon Sojungra és megcsókolja, de ez még korai lett volna. – Akkor Lucifer? – indult inkább számítógépéhez.
– Jöhet – húzta ki pulcsija alól kutyafarkát miután észrevette, Seokjin mögött is ott leng sajátja.
– Kérsz valami nasit? Van itthon csipsz.
– Jöhet az is – nézelődött Sojung.
Seokjin gyorsan összeszedett mindent maguknak, miközben megkapta, hogy ne egyenek sokat, mert hamarosan kész az ebéd, majd befeküdt Sojung mellé az ágyba és közösen kezdték nézni a sorozatot, melynek legtöbb részét Seokjin már látta.
– El tudod olvasni innen? – érdeklődött.
– El. Miért?
– Csak mert hirtelen abbahagytad a csipsz evést és meredsz a képernyőre – nézte a lányt.
– Nem akarok lemaradni.
– Szóval tetszik?
– Aha – bólogatott lassan, mialatt Seokjin továbbra is őt bámulta, amit észre sem vett, csak akkor, mikor Seokjin egy hosszabb puszit nyomott arcára. – Így le fogok maradni – pillantott a másikra Sojung, miközben fejére lapultak aranyszínű fülei.
– Bocsánat. Nem csinálom többet egy rész közben sem – mosolygott rá Seokjin. – Visszatekerjem neked?
– Talán fel tudom venni újra a fonalat.
– Ahhoz figyelned kellene a képernyőre, nem? – néztek egymás szemeibe.
– De igen... Nehéz így, hogy bámulsz... Te nem akarod nézni?
– Már láttam, sokszor. De téged még nem elégszer – mosolygott halványan Seokjin.
– Mindenkinek így udvarolsz?
– Ez az első, hogy megerőltettem magamat.
– Nekem is udvarolnom kellene.
– Már az is elég udvarlás, hogy itt fekszel mellettem – simogatta meg Sojung arcát, kinek izgatottságában járni kezdett kutyafarka, mely fel sem tűnt neki, azonban Seokjinnek igen. Ő már nem volt kezdő és tudta ezt kontrollálni, a lány még nem.
– Hidegek az ujjaid – pislogott nagyokat, miközben elpirult.
– Nem lehet, hogy lázad van? Mutasd csak! – puszilta meg Sojung homlokát. – Nem tűnsz betegnek – lopta le a távolságot Seokjin.
Sojungnak elakadt a lélegzete. Még sohasem került közel hozzá ennyire egy férfi sem, így teljesen lefagyott az új helyzetben. Csak nagyokat pislogott a tőle néhány centire lévő Seokjin szemeibe, miközben fülig pirult. Nem mert megmozdulni, de néhány percig még Seokjin is habozott. Tudta, hogy a másiknak még nem volt komoly kapcsolata, az illatáról érezte, ám végül úgy döntött, bepróbálkozik és megcsókolja. Maximum kap egy hatalmas pofont, ha Sojung még nem akarja ezt meglépni, viszont ennek ellenére vállalta a kockázatot. Kicsit bátortalanul mozdult felé, majd ízlelte meg a másik ajkait, ki szerencséjére jól fogadta közeledését. Próbálta követni Seokjin minden rezzenését és feszülten koncentrált, nehogy valamit elrontson, ami érződött is rajta.
– Lazíts! – vált el tőle néhány pillanattal később Seokjin, kinek fekete fülei már hajába simultak, ahogyan Sojunnak is sajátjai. – Ne arra figyelj, hogy csinálod, hanem hogy hogyan jó neked!
– Sajnálom. Még sosem csókolóztam senkivel – kerülte a másik tekintetét miközben felült.
– Semmi gond – követte őt Seokjin. – Gyere! – húzódott közelebb hozzá, majd mikor Sojung egyik combjára tette kezét és meglátta, hogy a lány egy mély levegő kíséretében szemügyre veszi lépését úgy érezte, tisztáznia kell meddig szeretne most elmenni, mert a másik számára ez nem teljesen egyértelmű. – Csak meg szeretnélek csókolni újra. Semmi többet nem akarok ma tőled, ne aggódj!
– Oké – lélegzett mélyeket.
Seokjin még várt egy picit, hogy Sojung elhiggye, nem akar tőle többet, majd miután úgy vélte, megnyugodott már egy kicsit a másik, újból megcsókolta. Ezúttal sokkal bátrabban vette birtokba a lány puha ajkait. Már Sojungnak is sikerült egy cseppet ellazulnia, ami érződött is rajta, ezért Seokjin folytatta. Észre sem vették és hosszú percek repültek el, miközben Sojung már egészen belejött. Felbátorodott olyannyira, hogy Seokjin félteni kezdte egyik kedvenc pólóját, mely fogságba esett Sojung kecses ujjai között. Lehet, ha nem kopog be hozzájuk az anyukája, hogy kész az ebéd, akkor még megszegte volna ígéretét, melyet korábban tett a lánynak, annyira élvezte a másik a csókot.
– Azt hiszem, ez most pont jókor jött – vált el lihegve a másiktól.
– Bocsánat – engedte el Seokjin felsőjét Sojung, majd megigazgatta azt.
– Nem zavart, inkább szexi volt – harapott alsó ajkába Seokjin. – Ebéd?
– Jöhet. Megéheztem.
– Ettől én is – mosolygott Seokjin.
Végig megtartotta szavát és nem kezdeményezett többet, mint egy csók. Végül a mozit is kihagyták és inkább egymással voltak elfoglalva, mintsem a sorozattal, amit Seokjin tett be, mint később kiderült, puszta háttérzajnak. Ezek után Sojung és Seokjin hivatalosan is egy párt alkottak és igyekeztek minél többet találkozni, ami sajnos nem ment a leggördülékenyebben. Seokjin sokat dolgozott, Sojungnak pedig szorgalmasan tanulnia kellett, így nehezen tudták megoldani, hogy találkozzanak máskor is a szombatokon kívül. Persze mindkettejükben felmerült az együtt alvás lehetősége, de egyikük sem hozta fel. Sojung még félt egy kicsit ettől a lépéstől, Seokjin pedig ráhagyta. Elvégre neki ez lett volna az első, ami mindenki életében nagy dolog, és ő ezt nem akarta elrontani. Azonban akadt egy kis bökkenő, mely megnehezítette Seokjin helyzetét. Sojung illata kezdett megváltozni, amit a lány ugyan nem vett észre, de Seokjin igen. Tudta jól, mit jelent, hiszen érezte, mit vált ki belőle ez az illat, azzal azonban már nem volt tisztában, hogy a másik is tudja-e, mi következik. Nem mert direktben rákérdezni, elvégre nem tartozott rá az ilyesmi, ezért csak puhatolózott. Sojung azonban nem értette a célozgatásokat és még csak a téma közelébe sem ment, mikor pedig bejelentették a szülei, hogy elutaznak egy hosszú hétvégére, ő csupán úgy vette az egészet, mint egy ajándék a részükről.
– Akkor nálam alszol jövőhéten? – feküdt Seokjinen annak hatalmas ágyában egyik szombat délután.
– Persze, örömmel – simogatta haját és puha, aranyszínű kutyafüleit.
– Megcsinálom addigra minden házimat, hogy egész hétvégén pihenhessünk.
– Jó. Vigyek majd valamit? Írd majd meg és bevásárolok!
– Szerintem hagynak otthon kaját is meg pénzt. Figyelnek az ilyesmire.
– Azért beugrok majd a boltba és ha kell valami, azt viszek.
– Csak magadat hozd, meg váltóruhát! – pillantott fel párjára Sojung, majd megcsókolta őt.
Egyre bátrabbá vált, az idő előrehaladtával pedig olyannyira, hogy Seokjin már nem tudta eldönteni, ezt a hormonok teszik vele, vagy tényleg akarja, így nem mert belemenni. Ám abban biztos volt, hogy a hétvégén ezt nem fogja megúszni. Kicsit félt is a helyzettől, de azért várta is már, viszont Sojung az utolsó pillanatban lemondta az egészet. Azt írta Seokjinnek, hogy nagyon rosszul érzi magát és nem szeretné, ha így látná őt a másik, ezért inkább egyedül maradna és majd máskor bepótolják. Seokjin szinte biztos volt benne, hogy ez egy hazugság a részéről, amivel élete első heatjét leplezi, de mivel Sojung korábban is úgy tűnt, mit aki az egészről nem tud semmit, ezért picit aggódott és bevásárolt neki. Nem szívesen, de mindent beszerzett, ami magában foglalt egy perverz kis szexjátékot is. Igen furán nézett ki a boltban, viszont miután felvilágosította az eladót, már sokkal kedvesebben viszonyultak hozzá. Ám ettől még zavarban volt a zacskójában pihenő tárgy miatt mikor becsöngetett Sojunghoz. Egy fáradt hang köszöntötte a kaputelefonban, de annak ellenére, hogy gyengének és valóban betegnek hangzott, felengedte őt az épületbe. Amint ajtót nyitott neki a barátnője, azonnal megcsapta orrát a tömény feromonfelhő. Kíváncsi volt, vajon Sojung tudja-e, hogy milyen az illata és hogy mi zajlik a testében, ezért úgy viselkedett vele, mint aki elhitte, tényleg beteg. Végül kiderült számára, a lánynak fogalma sincs a helyzetről, tényleg abban a hitben van, ételmérgezést kapott, ezért minden erejét összeszedve próbálta visszafogni magát.
– Szeretnéd, ha maradnék? – ült Sojung ágya szélén.
– Jól esne, de nem vagyok túl jó formában. Nem lenne jó, ha ilyen formában lebegnék a szemeid előtt – feküdt a takaró alatt.
– Nem gond, maradok. Nem szeretnélek magadra hagyni, ha ennyire rosszul érzed magadat – simogatta meg Sojung fejét, miközben állati felével harcolt legbelül. Hagyd békén! Fogalma sincs semmiről. Nem szabad!
– Kedves tőled, nagyon köszönöm.
– Szívesen. Aludj egy kicsit, pihenned kell – állt fel Seokjin az ágy széléről.
– Tévézz nyugodtan, vagy használd anyáék laptopját. Van rajta egy jelszó nélküli felhasználó nekem.
– Köszönöm. Te pedig pihenj és írj, ha kell valami – ellenőrizte, hogy elérhető távolságban van-e a telefonja, mielőtt kilépett volna a szobából.
Bekapcsolta ugyan a tévét a nappaliban, de nem figyelt rá. Inkább elterülve a kanapén vívott magában háborút két fele, az emberi és az állati, mely látszólag nyerésre állt. A feromonok lassan kezdték agya minden szegletét elönteni. Annyi szerencséje volt csupán eddig, hogy nem esett egybe ciklusuk, így tudta türtőztetni magát a másiktól és képes volt a tévé zajára elaludni. Mikor néhány órával később felébredt úgy tűnt, jobban bírja a párzásra csábító illatot, mint korábban, ezért fogta magát és meglátogatta barátnőjét annak szobájában. Hiába volt kisebb a feromon koncentráció a levegőben, a látvány, ami fogadta, végül teljesen elvette az eszét. Azért volt elviselhetőbb a légkör számára, mert Sojung összegyűjtötte a lakás összes párnáját és takaróját, meg néhány törülközőt is, mialatt ő szelíden szundikált. Fészket épített magának, ami Seokjin számára egyértelmű jelzés volt, legalábbis ő azt hitte, az. Egy nőstény hibrid sohasem csinált fészket, ha nem akart elcsábítani egy másik hibridet, ráadásul ez egy sokkal tudatosabb cselekedet volt mindig is, mint a többi ösztönös mozdulat. Seokjin testén végigfutott a vágy. Akarom! Ő az én párom! Első akarok lenni! Szinte üvöltött az állati fele, ahogyan ő ott állt a küszöbön és Sojungra meredt. Most először volt képtelen kontrollálni kutyafarkát, mi sebesen lengett mögötte izgatottságában és észre sem vette, hogy ilyen mértékben vesztette el a hatalmat teste felett addig, míg Sojung el nem kezdett mocorogni ahogyan besüppedt a kis fészek Seokjin súlya alatt.
– Oppa... – pislogott álmosan Seokjinre. – Mit keresel itt? – dörzsölte meg szemeit.
– Mm... – dermedt le Seokjin, majd nagyot nyelve folytatta. – Érdekelt, hogy vagy – hazudott miközben hatalmas háborút vívott önmagával. Ne erőltesd!
– Ramatyul. Furcsán érzem magamat – fordult hátára. – Nem tudom, mi van velem.
– Tényleg? Fogalmad sincs? – kérdezősködött Seokjin, miközben leült Sojung mellé. Már nehezére esett visszatartani a nyilvánvaló információt.
– Lehet, meghalok – sóhajtott nagyot Sojung. – Lehet, kórházba kéne mennem.
– Csak tüzelsz, nem fogsz meghalni – tört ki belőle gondolata.
– Mi? – pislogott fel fáradtam a másikra.
– Tüzelsz! Heated van – csókolta meg erőszakosan Sojungot. – Az illatod csak úgy vonzza a hímeket – puszilgatta tovább nyakát bármiféle engedély nélkül. – Engem is.
– Várj! – próbálta eltolni magától a másikat, de erőtlenek voltak kezei. Csupán azért távolodott el tőle párja, mert az, hogy Sojung még szűz volt, küzdésre biztatta emberi felét. – Az más lenne, nem? – fogott Seokjin izmos karjaira, amint az félig felette támaszkodva nézett rá. – Más érzés.
– Az első mindig nehéz, főleg akkor, ha ilyen ártatlanul ér minden szakasza. Hamar ellened fordulnak hormonjaid és belebetegszel.
– Biztos vagy benne? – nézett végig Seokjin ruhával borított testén.
– Öntöd magadból a feromonokat, hogy termékeny vagy, és itt fekszel egy sebtében és tapasztalatlanul összedobott fészekben. Sajnos biztos vagyok benne... – vizsgálgatta Sojung arcát közben, ki egyre hevesebben lélegezve kerülte tekintetét. – Én most hazamegyek – jelentetti ki miután Sojung kezei már minden izmát végigtapogatták karjain.
– Miért? – kísérte egy halk nyüszítés kérdését. Olyan volt, mint egy kiskutya, akinek a gazdája munkába megy és emiatt magára hagyja. Még füleit is szőke hajába hajtotta bánatában.
– Ha tovább maradok, nem fogok tudni ellenállni neked.
– De jobban vagyok a közeledben.
– Tudom. Mindjárt jön a többi is és az emberi oldalam nem akar visszaélni a helyzettel – nézett Sojung szemeibe míg meg nem hallotta fülében szíve dobogását és ő is kapkodni nem kezdett levegő után. – De az állati nagyon, úgyhogy mennem kell – pattant fel Sojung mellől. Hallotta amint Sojung fajtájához hűen, kutyaként sírt utána, de ez volt az utolsó csepp önuralma, ezért muszáj volt eltűnnie. – Van egy kis meglepetés a zacsiban! – üvöltött neki az ajtóból miközben felkapta kabátját. – Ne felejtsd el! – tűnt is el a lakásból.
Seokjin hazáig rohant, ahol nem számítottak felbukkanására. Azt hitték, Sojungnál fog aludni, ám amint kicsit elterjedt az illata a lakásban, szülei sejteni kezdték, miért nincs a barátnőjénél. Ennyiben rossz volt hibridként hibridekkel lakni. Mindig érezték egymáson a legintimebb időszakaikat és ez sokszor rendkívül kínos helyzeteket tudott teremteni, de Seokjin családja mindig igyekezte elkerülni ezeket. Nem is faggatták fiúkat egy-két kérdésnél többel, inkább hagyták elvonulni. Ugyan nem rég esett át ő is a saját ciklusán, így nem lett volna szabad egy újabba lépnie még néhány hétig, azonban minden hímnek nehéz volt ezt elkerülnie, ha a párja heatje nem igazodott a másikéhoz. Ilyenkor hajlamosak voltak teljesen felborítani egymás hormonrendszerét, amíg szinkronba nem kerültek. Ez volt az oka most Seokjin elvonulásának is. Magára zárta szobájának ajtaját és idegesen járkálni kezdett fel-le. Ez levezette kicsit az energiáját, de ennyivel nem úszhatta meg. Hiába nem volt már Sojung feromonokat árasztó teste a közelében, az orrában még ott ült az illata, amit képtelen volt leküzdeni. Hamar el is vesztette a harcot emberi fele, így végül ledőlt ágyára, majd Sojungra gondolva magához nyúlt. Azon fantáziált, hogy a lány megtalálta már a kis ajándékot és éppen felfedezi, miket is tud, miközben az ő nevét sikítja. Nem is tévedett sokat ami azt illette. Sojung ugyanis elfogadta a helyzetét, mivel pedig még érezte a sebtiben összehordott fészkében Seokjin illatát, el sem kellett hagynia azt ahhoz, hogy párjára gondolva könnyítsen magán.
Mivel Seokjin nem mászott rá Sojungra, az pedig nem keresett magának senki mást, hogy az segítsen rajta, elhúzódott az első alkalma, amit szégyellt is, hiszen mikor szülei hazajöttek a hosszú hétvégéről, még javában öntötte magából a feromonokat. Azonban ők nem tettek semmilyen kínos megjegyzést, inkább próbáltak segíteni rajta azzal, hogy megadták neki a kellő magányt és élelmet. Egy hetet lógott emiatt az iskolából is, habár a hét vége felé már szinte teljesen rendbe jött. Amilyen gyorsan ledöntötte őt a lábáról, olyan gyorsan épült fel ebből az egészből, aminek nagyon örült. Azonban így már tiszta fejjel futotta végig Seokjinnel folytatott beszélgetésüket, ami kellemetlenebb volt számára, mint emlékezett. Párja nem kezelte tabu témának ezt az időszakot, sőt, inkább ki szerette volna élvezni amennyire csak lehetett, ezért pedig olyan témába kezdtek, ami abban a pillanatban mindkettejükön segített. Ám egy ilyen beszélgetés után Sojung számára nehéz volt írni párjának. De akadt egy kis mázlija és nem tőle függött a nyitás.
"Tudtad, hogy a törpe erszényesmókusok is
képesek depresszióba esni és emiatt éhen halni?
Teljesen olyanok, mint az emberek! Annyira
szeretnék néhányat én is! Nagyon cukik"
vagy azért ráérsz szombaton?"
Beszélték is le a hétvégi programjukat. Sojung feszengett kicsi a történtek miatt, hogy Seokjin majd hogyan fog vele viselkedni, de kellemesen csalódott. Semmit sem változott a másik és úgy tűnt, továbbra sem akar kapkodni, beéri egy csókkal és Sojung combjaival, ám pont Sojung volt az, aki szeretett volna lassan tovább lépni.
– Baj van? – lepődött meg Seokjin miután a másik sikeresen eltolta őt magától. Már nem voltak erőtlenek karjai.
– Nincs – kapkodott levegő után.
– Biztos? – húzódott el tőle egy kicsit.
– Igen... Köszönöm – pillantott Seokjin szemeibe. – Köszönöm, hogy hazajöttél. Nagyon gáláns tett volt – kezdte simogatni és fogdosni párja bicepszeit, miközben fülei fejére lapultak és elpirult.
– Nem akartam visszaélni vele.
– Más megtette volna, de te különleges vagy – harapott bátortalanul alsó ajkába.
– Igen? – kezdett sejteni valamit Seokjin, ám nem volt biztos benne, így még nem mert lépni.
– Számomra igen – simított végig párja nyakán, majd mellkasára tévedtek kezei. – Különleges férfi vagy – nyelt nagyot amint próbálta magabiztosnak mutatni magát és nyugalomra inteni kutyafarkát, mely látszólag önálló életet élve mozgott az izgalomtó, míg Seokjiné lágyan terült el a takarón.
– Mennyire? – próbálta kitapasztalni az újonnan felállított határokat, ahogyan feljebb csúsztatta kezét. Sojung pólójához érve megállt, viszont mivel a másik nem tiltakozott, így lassan folytatta útját.
– Nagyon – sóhajtott nagyot.
– Azért azt kétlem, hogy olyan elképesztően különleges lennék hirtelen – tartotta fogságban továbbra is Sojung tekintetét, amint az nyakába karolva húzódott közelebb hozzá.
– Nincs miben kételkedned – biztatta Seokjint.
– Azért szólnál, ha lenne majd? – húzta olyan közel magához Sojungot, hogy az biztosan érezze félkemény péniszét ruháikon keresztül is.
– Szavakkal? – vesztette el a kontrollt állati részei felett és ő is hallotta, milyen hangos ahogyan kutyafarka sebesen csapkodott az ágyon az izgatottságtól.
– Nekem a pofon is megfelel – csókolta meg újra Sojungot.
Próbált óvatosan haladni, de még érződött barátnőjén, hogy nem rég esett csak túl ciklusán, ezért nehezére esett nem ösztönből leteríteni a másikat. Hideg fejjel szeretett volna legalább addig eljutni, míg fel nem deríti a terepet, hogy Sojung használta-e a kis játékszert, vagy sem. Emiatt lágyabb volt, mint szokott, figyelmesebb és sokkal több időt töltött az előjátékkal is. Élete első alkalma volt ez a másiknak, ezért pedig tökéletesen akart teljesíteni.
– Hoztunk süteményt a cukiból. Kértek? – kopogott be hozzájuk Seokjin anyja, de legalább be már nem nyitott, azonban Sojung ennek ellenére teljesen kizökkent és megrémülve pattant fel, hogy magára rántsa a már összegyűrt takarót.
– Köszi, de nem! – válaszolt Seokjn, ki követte Sojungot. – Nem jön be, nyugi! – nyalta meg ajkait, melyek az előbb még Sojungot kényeztették. – Zavarni sem fog többet – mászott Sojung fölé. – Sajnálom – csókolt nyakába.
– Várj! – állította le őt barátnője. – Lehet, mégsem kéne – kapkodott levegő után.
– Itt álljunk meg? – sóhajtott nagyot Seokjin, hogy tiszta fejjel tudjon válaszolni.
– Nem tudom – húzta lábai közé kutyafarkát amivel eltakarta kicsit ruhátlan testét, miközben Seokjin meztelen mellkasát simogatta.
– Várj csak! – térdelt fel Seokjin, majd elkezdte kigombolni nadrágját. Megszabadult maradék ruháitól is, hogy ugyanolyan csupasz legyen, mint a másik, hátha ez bátortalanította el őt. – És most?
– Huh... – ámult el Sojung a másik testén és méretein. – Hát...
– Mondhatsz nemet – mászott újra Sojung fölé. Orrával tincse közé bújt, lágyan megharapdálta kutyafüleit, majd puszikkal kezdte elhalmozni arcát. – Tényleg mondhatsz.
– Nem próbáltam ki, amit vettél nekem – ölelte át Seokjint.
– Nem baj. Örülök neki – csókolgatta tovább párját, hogy onnan folytassák, ahol abbahagyták.
Sojung nehezen tudott ellazulni a másik izmos karjaiban, de igyekezett. Ügyetlen volt még és nagyon izgult, hogy Seokjin csalódik majd benne, ám annak semmilyen elvárása nem akadt a másikkal szemben. Olykor segített neki, hova nyúljon, hogyan helyezkedjen, hogyan használja ajkait, de nem vitte túlzásba. Próbálta lelkesíteni Sojungot az ösztönös viselkedésben, ami persze az első alkalommal még kivitelezhetetlen volt. Viszont ő úgyis hosszútávra tervezett, ezért nem aggódott.
– Szólj, ha fáj! – igazította kőkemény férfiasságát Sojung bejáratához, miközben az vállaiba kapaszkodott.
– Oké – bólogatott.
Seokjin nem siettetett semmit, lassan hatolt be és végig figyelte párja minden rezzenését, ki nehezen viselte a másik méretét. Kellett neki idő mire megszokta, majd mozgásra biztatta Seokjint, de egyikük se sietett sehova. Lassú tempóval indított párja, sokáig pedig nem is gyorsított, hiába kérte Sojung. Az érintetlen test ugyanis túlságosan nagy élvezetet nyújtott neki, ezért félt, hogy ha egy kicsit jobb tempóba fog, akkor pont miatta kell majd félbeszakítani ezt a fontos első alkalmat.
– Ahh! – nyögött fel fájdalmasan Sojung, amint párja felült vele karjaiban. – Túl mély.
– Bocsánat – ölelte át egyik kezével szorosan a másik derekát, hogy kicsit megemelje. – Jobb? – sóhajtott mélyeket.
– Igen – támaszkodott meg a másik erős vállain. – Így jó? – nyögött halkan kérdése után, ahogyan mozogni kezdett.
– Neked fontos, hogy jó legyen – sziszegett a levegő Seokjin fogai között.
Sojung lassan lovagolt, miközben próbált nem túl hangos nyögéseket hallatni. Élete első alkalma volt, de már függőnek érezte magát. Seokjin túlságosan tökéletes volt az izmos karjaival és számára tökéletes testével, ahogyan egyre többször feszült meg. Hamarosan nagyokat kezdett sóhajtozni, amitől Sojung elbátortalanodott.
– Nem jóh? – ült mozdulatlanul Seokjin ölében. – Abbahagyjuk? – kapkodta a levegőt.
– Dehogyis! Épp ellenkezőleg... Nagyon szűk vagy – próbált rendesen lélegezni. – Nagyon nehéz így – pillantott Sojung szemeibe, ki felbátorodva újra felemelkedett, ám ezúttal nagyon figyelte a másik arcát, mert most minden izmával ráfeszült párja férfiasságára. – Ne kínozz! – kapta el csípőjét kezeivel.
– Nem akarod?
– De... huh! – lélegzett hevesen. – De neked kell az elsőnek lenned – harapott saját ajkába olyan erővel, hogy fel is sértette azt fogaival.
– Egyszerre nem lehet? – nézett óriási szemekkel Seokjinre.
– Megpróbálom – döntötte le az ágyra párját.
Ezúttal nem támaszkodott fölé, hanem inkább vállaira vette a lány lábait, majd combjain végigsimítva végül csiklójára tapasztotta hüvelykujját. Ahogyan Sojung nyögdécselni kezdett, úgy fogott újra mozgásba. Óvatosnak kellett lennie, ha nem akart idő előtt elélvezni, ezért a munka nagyját kezére hagyta. Barátnője hamarosan egyre hangosabban nyögdécselt, majd Seokjin karjába kapaszkodva tudatta vele, már nem sok kell neki. Ez felbátorította őt és gyorsabb tempóba fogott. Sojung a második erőteljesebb lökésnél pedig átélte élete első, valódi orgazmusát, melytől minden izma megfeszült és hosszan felnyögött. Seokjinnek már a látvány is elég lett volna, ahogyan barátnője az ő ágyában élvezkedik, ám ezúttal még rá is feszült legnemesebb testrészére szerelme minden porcikája, amitől szinte azonnal megszédül. Hosszú pillanatok estek ki mire újra feleszmélt. Ha pedig tehette volna, akkor sem mozdult volna, miután magához térve párjában kezdett gyönyörködni, ki lassan kínosan érezte magát, hogy így bámulja a másik.
– Oppa? – szólította őt meg Sojung, ki lassan magára húzta kutyafarkát amivel részben eltakarta csupasz testét. – Mi a baj?
– Semmi – mosolyodott el. – Nagyon szép vagy – vette le vállairól a lány lábait, hogy fölé támaszkodhasson és megcsókolhassa. – Lenne egy kérdésem.
– Más nőket is akarsz látni? – ijedt meg Sojung. – Tudom, hogy sok hibrid férfi több nővel is lefekszik a heatje alatt – szorította meg Seokjin csuklóit.
– Nem és nem. Azért nem annyira sok – mosolygott. – Azt akartam kérdezni, hogy viselnéd-e az illatomat?
– Még sosem csináltam ilyet – sóhajtott fel Sojung, bár továbbra is izgult.
– Tudom. Majd én vezetek, csak engedd el magadat – csókolt Sojung nyakába.
Hamar bevetette fogait is, hogy nyomot hagyjon, majd tovább haladva puha bőrén fülei felé a másikhoz simult. Amint összeértek állkapcsaik Sojung megérezte Seokjin erős, hibrid illatát. Már nem is fájt annyira az a fognyom a nyakán.
– Azt hittem rosszabb lesz? – mosolyodott el, amint Seokjin még a hajába bújva lélegzett mélyeket.
– Mert ez csak felszínes. Nem akartalak már most darabokra tépni.
– Szóval tényleg ennyire kedves a természeted.
– Igen – emelkedett fel Seokjin. – Meg aztán... ilyen kínos helyzetben, nem is tudnék erőszakosabb lenni.
– Mi kínos?
– Hát... – nézett le kettejük között Seokjin. – Remélem nem sietsz sehova, mert még így kell maradnunk egy kicsit.
– Miért? – értetlenkedett Sojung, mire Seokjin megpróbált eltávolodni tőle és megérezte, miért mondta azt a másik. – Oh! – vörösödött el. – Azt hittem ez csak
– Az állatoknál fordul elő? – szakította félbe a másik. – Mi félig azok vagyunk.
– Ez az én hibám – kerülte párja tekintetét Sojung.
– Nem-nem. Kettőnkké igazából. Hozzám képest lényegesen kisebb vagy termetileg. Ilyenkor megesik az ilyesmi.
– És mennyi idő?
– Néhány perc... – sóhajtott nagyot és most először ő is teste elé vonta kutyafarkát, ahogyan Sojung, hogy eltakarja magát.
– Hagytunk nektek sütit! – kopogott be újra Seokjin édesanyja. – De egyétek meg hamarosan, vagy apád eltünteti.
– Oké! Mindjárt – válaszolt neki, majd Sojungnak folytatta. – Legalább nem jön be...
– Ilyenkor összeszorul azért a gyomrom.
– Nem csak az.
– Hogy mondhatsz ilyet? – takarta el kezeivel arcát. – Így is kínos!
– Bocsánat – nevetett Seokjin. – Azt hittem, vicces lesz és oldja a feszültséget.
– Inkább beszélgessünk másról! – mosolyodott el Sojung is.
– Oké... Néhány bogár is össze szokott ragadni – vigyorgott.
– Mindjárt nem fog érdekelni, mennyire beszorultál – csattant fel mosolyogva Sojung is.
– Na-na! Én vagyok a hím.
– Aki most elég kiszolgáltatott nekem.
– Ez igaz... De akkor is, én vagyok a hím.
– Ezt majd bizonyíthatod, ha lesz mit felmutatnod az érved mellett.
– Milyen gonosz vagy! – mosolygott Seokjin. – Ú, de megbánod még.
– Alig várom.
(Tudom! TaeKook hibridet mondtam, de aztán eszembe jutott, mennyire nem volt még egyetlen egyszer sem főszereplő Seokjin, mint hibrid, így muszáj volt neki írnom egyet, mielőtt előkapom a két fiút :D De most ők jönnek OS-ben!
Remélem, tetszett nektek ez a kis sztori, ha pedig igen, akkor gyertek vissza máskor is, vagy olvasgassatok a régebbi történeteimből. Skiccpauszokban is vannak tök jók!
Jah, és olvassátok Namjoon sztoriját is!
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )
– Nekem is udvarolnom kellene.
– Már az is elég udvarlás, hogy itt fekszel mellettem – simogatta meg Sojung arcát, kinek izgatottságában járni kezdett kutyafarka, mely fel sem tűnt neki, azonban Seokjinnek igen. Ő már nem volt kezdő és tudta ezt kontrollálni, a lány még nem.
– Hidegek az ujjaid – pislogott nagyokat, miközben elpirult.
– Nem lehet, hogy lázad van? Mutasd csak! – puszilta meg Sojung homlokát. – Nem tűnsz betegnek – lopta le a távolságot Seokjin.
Sojungnak elakadt a lélegzete. Még sohasem került közel hozzá ennyire egy férfi sem, így teljesen lefagyott az új helyzetben. Csak nagyokat pislogott a tőle néhány centire lévő Seokjin szemeibe, miközben fülig pirult. Nem mert megmozdulni, de néhány percig még Seokjin is habozott. Tudta, hogy a másiknak még nem volt komoly kapcsolata, az illatáról érezte, ám végül úgy döntött, bepróbálkozik és megcsókolja. Maximum kap egy hatalmas pofont, ha Sojung még nem akarja ezt meglépni, viszont ennek ellenére vállalta a kockázatot. Kicsit bátortalanul mozdult felé, majd ízlelte meg a másik ajkait, ki szerencséjére jól fogadta közeledését. Próbálta követni Seokjin minden rezzenését és feszülten koncentrált, nehogy valamit elrontson, ami érződött is rajta.
– Lazíts! – vált el tőle néhány pillanattal később Seokjin, kinek fekete fülei már hajába simultak, ahogyan Sojunnak is sajátjai. – Ne arra figyelj, hogy csinálod, hanem hogy hogyan jó neked!
– Sajnálom. Még sosem csókolóztam senkivel – kerülte a másik tekintetét miközben felült.
– Semmi gond – követte őt Seokjin. – Gyere! – húzódott közelebb hozzá, majd mikor Sojung egyik combjára tette kezét és meglátta, hogy a lány egy mély levegő kíséretében szemügyre veszi lépését úgy érezte, tisztáznia kell meddig szeretne most elmenni, mert a másik számára ez nem teljesen egyértelmű. – Csak meg szeretnélek csókolni újra. Semmi többet nem akarok ma tőled, ne aggódj!
– Oké – lélegzett mélyeket.
Seokjin még várt egy picit, hogy Sojung elhiggye, nem akar tőle többet, majd miután úgy vélte, megnyugodott már egy kicsit a másik, újból megcsókolta. Ezúttal sokkal bátrabban vette birtokba a lány puha ajkait. Már Sojungnak is sikerült egy cseppet ellazulnia, ami érződött is rajta, ezért Seokjin folytatta. Észre sem vették és hosszú percek repültek el, miközben Sojung már egészen belejött. Felbátorodott olyannyira, hogy Seokjin félteni kezdte egyik kedvenc pólóját, mely fogságba esett Sojung kecses ujjai között. Lehet, ha nem kopog be hozzájuk az anyukája, hogy kész az ebéd, akkor még megszegte volna ígéretét, melyet korábban tett a lánynak, annyira élvezte a másik a csókot.
– Azt hiszem, ez most pont jókor jött – vált el lihegve a másiktól.
– Bocsánat – engedte el Seokjin felsőjét Sojung, majd megigazgatta azt.
– Nem zavart, inkább szexi volt – harapott alsó ajkába Seokjin. – Ebéd?
– Jöhet. Megéheztem.
– Ettől én is – mosolygott Seokjin.
Végig megtartotta szavát és nem kezdeményezett többet, mint egy csók. Végül a mozit is kihagyták és inkább egymással voltak elfoglalva, mintsem a sorozattal, amit Seokjin tett be, mint később kiderült, puszta háttérzajnak. Ezek után Sojung és Seokjin hivatalosan is egy párt alkottak és igyekeztek minél többet találkozni, ami sajnos nem ment a leggördülékenyebben. Seokjin sokat dolgozott, Sojungnak pedig szorgalmasan tanulnia kellett, így nehezen tudták megoldani, hogy találkozzanak máskor is a szombatokon kívül. Persze mindkettejükben felmerült az együtt alvás lehetősége, de egyikük sem hozta fel. Sojung még félt egy kicsit ettől a lépéstől, Seokjin pedig ráhagyta. Elvégre neki ez lett volna az első, ami mindenki életében nagy dolog, és ő ezt nem akarta elrontani. Azonban akadt egy kis bökkenő, mely megnehezítette Seokjin helyzetét. Sojung illata kezdett megváltozni, amit a lány ugyan nem vett észre, de Seokjin igen. Tudta jól, mit jelent, hiszen érezte, mit vált ki belőle ez az illat, azzal azonban már nem volt tisztában, hogy a másik is tudja-e, mi következik. Nem mert direktben rákérdezni, elvégre nem tartozott rá az ilyesmi, ezért csak puhatolózott. Sojung azonban nem értette a célozgatásokat és még csak a téma közelébe sem ment, mikor pedig bejelentették a szülei, hogy elutaznak egy hosszú hétvégére, ő csupán úgy vette az egészet, mint egy ajándék a részükről.
– Akkor nálam alszol jövőhéten? – feküdt Seokjinen annak hatalmas ágyában egyik szombat délután.
– Persze, örömmel – simogatta haját és puha, aranyszínű kutyafüleit.
– Megcsinálom addigra minden házimat, hogy egész hétvégén pihenhessünk.
– Jó. Vigyek majd valamit? Írd majd meg és bevásárolok!
– Szerintem hagynak otthon kaját is meg pénzt. Figyelnek az ilyesmire.
– Azért beugrok majd a boltba és ha kell valami, azt viszek.
– Csak magadat hozd, meg váltóruhát! – pillantott fel párjára Sojung, majd megcsókolta őt.
Egyre bátrabbá vált, az idő előrehaladtával pedig olyannyira, hogy Seokjin már nem tudta eldönteni, ezt a hormonok teszik vele, vagy tényleg akarja, így nem mert belemenni. Ám abban biztos volt, hogy a hétvégén ezt nem fogja megúszni. Kicsit félt is a helyzettől, de azért várta is már, viszont Sojung az utolsó pillanatban lemondta az egészet. Azt írta Seokjinnek, hogy nagyon rosszul érzi magát és nem szeretné, ha így látná őt a másik, ezért inkább egyedül maradna és majd máskor bepótolják. Seokjin szinte biztos volt benne, hogy ez egy hazugság a részéről, amivel élete első heatjét leplezi, de mivel Sojung korábban is úgy tűnt, mit aki az egészről nem tud semmit, ezért picit aggódott és bevásárolt neki. Nem szívesen, de mindent beszerzett, ami magában foglalt egy perverz kis szexjátékot is. Igen furán nézett ki a boltban, viszont miután felvilágosította az eladót, már sokkal kedvesebben viszonyultak hozzá. Ám ettől még zavarban volt a zacskójában pihenő tárgy miatt mikor becsöngetett Sojunghoz. Egy fáradt hang köszöntötte a kaputelefonban, de annak ellenére, hogy gyengének és valóban betegnek hangzott, felengedte őt az épületbe. Amint ajtót nyitott neki a barátnője, azonnal megcsapta orrát a tömény feromonfelhő. Kíváncsi volt, vajon Sojung tudja-e, hogy milyen az illata és hogy mi zajlik a testében, ezért úgy viselkedett vele, mint aki elhitte, tényleg beteg. Végül kiderült számára, a lánynak fogalma sincs a helyzetről, tényleg abban a hitben van, ételmérgezést kapott, ezért minden erejét összeszedve próbálta visszafogni magát.
– Szeretnéd, ha maradnék? – ült Sojung ágya szélén.
– Jól esne, de nem vagyok túl jó formában. Nem lenne jó, ha ilyen formában lebegnék a szemeid előtt – feküdt a takaró alatt.
– Nem gond, maradok. Nem szeretnélek magadra hagyni, ha ennyire rosszul érzed magadat – simogatta meg Sojung fejét, miközben állati felével harcolt legbelül. Hagyd békén! Fogalma sincs semmiről. Nem szabad!
– Kedves tőled, nagyon köszönöm.
– Szívesen. Aludj egy kicsit, pihenned kell – állt fel Seokjin az ágy széléről.
– Tévézz nyugodtan, vagy használd anyáék laptopját. Van rajta egy jelszó nélküli felhasználó nekem.
– Köszönöm. Te pedig pihenj és írj, ha kell valami – ellenőrizte, hogy elérhető távolságban van-e a telefonja, mielőtt kilépett volna a szobából.
Bekapcsolta ugyan a tévét a nappaliban, de nem figyelt rá. Inkább elterülve a kanapén vívott magában háborút két fele, az emberi és az állati, mely látszólag nyerésre állt. A feromonok lassan kezdték agya minden szegletét elönteni. Annyi szerencséje volt csupán eddig, hogy nem esett egybe ciklusuk, így tudta türtőztetni magát a másiktól és képes volt a tévé zajára elaludni. Mikor néhány órával később felébredt úgy tűnt, jobban bírja a párzásra csábító illatot, mint korábban, ezért fogta magát és meglátogatta barátnőjét annak szobájában. Hiába volt kisebb a feromon koncentráció a levegőben, a látvány, ami fogadta, végül teljesen elvette az eszét. Azért volt elviselhetőbb a légkör számára, mert Sojung összegyűjtötte a lakás összes párnáját és takaróját, meg néhány törülközőt is, mialatt ő szelíden szundikált. Fészket épített magának, ami Seokjin számára egyértelmű jelzés volt, legalábbis ő azt hitte, az. Egy nőstény hibrid sohasem csinált fészket, ha nem akart elcsábítani egy másik hibridet, ráadásul ez egy sokkal tudatosabb cselekedet volt mindig is, mint a többi ösztönös mozdulat. Seokjin testén végigfutott a vágy. Akarom! Ő az én párom! Első akarok lenni! Szinte üvöltött az állati fele, ahogyan ő ott állt a küszöbön és Sojungra meredt. Most először volt képtelen kontrollálni kutyafarkát, mi sebesen lengett mögötte izgatottságában és észre sem vette, hogy ilyen mértékben vesztette el a hatalmat teste felett addig, míg Sojung el nem kezdett mocorogni ahogyan besüppedt a kis fészek Seokjin súlya alatt.
– Oppa... – pislogott álmosan Seokjinre. – Mit keresel itt? – dörzsölte meg szemeit.
– Mm... – dermedt le Seokjin, majd nagyot nyelve folytatta. – Érdekelt, hogy vagy – hazudott miközben hatalmas háborút vívott önmagával. Ne erőltesd!
– Ramatyul. Furcsán érzem magamat – fordult hátára. – Nem tudom, mi van velem.
– Tényleg? Fogalmad sincs? – kérdezősködött Seokjin, miközben leült Sojung mellé. Már nehezére esett visszatartani a nyilvánvaló információt.
– Lehet, meghalok – sóhajtott nagyot Sojung. – Lehet, kórházba kéne mennem.
– Csak tüzelsz, nem fogsz meghalni – tört ki belőle gondolata.
– Mi? – pislogott fel fáradtam a másikra.
– Tüzelsz! Heated van – csókolta meg erőszakosan Sojungot. – Az illatod csak úgy vonzza a hímeket – puszilgatta tovább nyakát bármiféle engedély nélkül. – Engem is.
– Várj! – próbálta eltolni magától a másikat, de erőtlenek voltak kezei. Csupán azért távolodott el tőle párja, mert az, hogy Sojung még szűz volt, küzdésre biztatta emberi felét. – Az más lenne, nem? – fogott Seokjin izmos karjaira, amint az félig felette támaszkodva nézett rá. – Más érzés.
– Az első mindig nehéz, főleg akkor, ha ilyen ártatlanul ér minden szakasza. Hamar ellened fordulnak hormonjaid és belebetegszel.
– Biztos vagy benne? – nézett végig Seokjin ruhával borított testén.
– Öntöd magadból a feromonokat, hogy termékeny vagy, és itt fekszel egy sebtében és tapasztalatlanul összedobott fészekben. Sajnos biztos vagyok benne... – vizsgálgatta Sojung arcát közben, ki egyre hevesebben lélegezve kerülte tekintetét. – Én most hazamegyek – jelentetti ki miután Sojung kezei már minden izmát végigtapogatták karjain.
– Miért? – kísérte egy halk nyüszítés kérdését. Olyan volt, mint egy kiskutya, akinek a gazdája munkába megy és emiatt magára hagyja. Még füleit is szőke hajába hajtotta bánatában.
– Ha tovább maradok, nem fogok tudni ellenállni neked.
– De jobban vagyok a közeledben.
– Tudom. Mindjárt jön a többi is és az emberi oldalam nem akar visszaélni a helyzettel – nézett Sojung szemeibe míg meg nem hallotta fülében szíve dobogását és ő is kapkodni nem kezdett levegő után. – De az állati nagyon, úgyhogy mennem kell – pattant fel Sojung mellől. Hallotta amint Sojung fajtájához hűen, kutyaként sírt utána, de ez volt az utolsó csepp önuralma, ezért muszáj volt eltűnnie. – Van egy kis meglepetés a zacsiban! – üvöltött neki az ajtóból miközben felkapta kabátját. – Ne felejtsd el! – tűnt is el a lakásból.
Seokjin hazáig rohant, ahol nem számítottak felbukkanására. Azt hitték, Sojungnál fog aludni, ám amint kicsit elterjedt az illata a lakásban, szülei sejteni kezdték, miért nincs a barátnőjénél. Ennyiben rossz volt hibridként hibridekkel lakni. Mindig érezték egymáson a legintimebb időszakaikat és ez sokszor rendkívül kínos helyzeteket tudott teremteni, de Seokjin családja mindig igyekezte elkerülni ezeket. Nem is faggatták fiúkat egy-két kérdésnél többel, inkább hagyták elvonulni. Ugyan nem rég esett át ő is a saját ciklusán, így nem lett volna szabad egy újabba lépnie még néhány hétig, azonban minden hímnek nehéz volt ezt elkerülnie, ha a párja heatje nem igazodott a másikéhoz. Ilyenkor hajlamosak voltak teljesen felborítani egymás hormonrendszerét, amíg szinkronba nem kerültek. Ez volt az oka most Seokjin elvonulásának is. Magára zárta szobájának ajtaját és idegesen járkálni kezdett fel-le. Ez levezette kicsit az energiáját, de ennyivel nem úszhatta meg. Hiába nem volt már Sojung feromonokat árasztó teste a közelében, az orrában még ott ült az illata, amit képtelen volt leküzdeni. Hamar el is vesztette a harcot emberi fele, így végül ledőlt ágyára, majd Sojungra gondolva magához nyúlt. Azon fantáziált, hogy a lány megtalálta már a kis ajándékot és éppen felfedezi, miket is tud, miközben az ő nevét sikítja. Nem is tévedett sokat ami azt illette. Sojung ugyanis elfogadta a helyzetét, mivel pedig még érezte a sebtiben összehordott fészkében Seokjin illatát, el sem kellett hagynia azt ahhoz, hogy párjára gondolva könnyítsen magán.
Mivel Seokjin nem mászott rá Sojungra, az pedig nem keresett magának senki mást, hogy az segítsen rajta, elhúzódott az első alkalma, amit szégyellt is, hiszen mikor szülei hazajöttek a hosszú hétvégéről, még javában öntötte magából a feromonokat. Azonban ők nem tettek semmilyen kínos megjegyzést, inkább próbáltak segíteni rajta azzal, hogy megadták neki a kellő magányt és élelmet. Egy hetet lógott emiatt az iskolából is, habár a hét vége felé már szinte teljesen rendbe jött. Amilyen gyorsan ledöntötte őt a lábáról, olyan gyorsan épült fel ebből az egészből, aminek nagyon örült. Azonban így már tiszta fejjel futotta végig Seokjinnel folytatott beszélgetésüket, ami kellemetlenebb volt számára, mint emlékezett. Párja nem kezelte tabu témának ezt az időszakot, sőt, inkább ki szerette volna élvezni amennyire csak lehetett, ezért pedig olyan témába kezdtek, ami abban a pillanatban mindkettejükön segített. Ám egy ilyen beszélgetés után Sojung számára nehéz volt írni párjának. De akadt egy kis mázlija és nem tőle függött a nyitás.
"Tudtad, hogy a törpe erszényesmókusok is
képesek depresszióba esni és emiatt éhen halni?
Teljesen olyanok, mint az emberek! Annyira
szeretnék néhányat én is! Nagyon cukik"
"Igen, azok :)"
"Jól vagy már teljesen?"
"Igen. Jövőhéten megyek suliba is.
Sokat kell pótolnom :("
"De örülök, hogy jól vagy :D"
"Én is ^-^"
"Már most hétvégén kezded a pótlást,vagy azért ráérsz szombaton?"
"Ráérek szerintem. Majd azt mondom,
még hétvégén is ramatyul voltam."
"És kedved is van hozzám?"
"Hozzád mindig!♥"
"Akkor átjössz? Vagy átmenjek?"
"Átmegyek :)"
Beszélték is le a hétvégi programjukat. Sojung feszengett kicsi a történtek miatt, hogy Seokjin majd hogyan fog vele viselkedni, de kellemesen csalódott. Semmit sem változott a másik és úgy tűnt, továbbra sem akar kapkodni, beéri egy csókkal és Sojung combjaival, ám pont Sojung volt az, aki szeretett volna lassan tovább lépni.
– Baj van? – lepődött meg Seokjin miután a másik sikeresen eltolta őt magától. Már nem voltak erőtlenek karjai.
– Nincs – kapkodott levegő után.
– Biztos? – húzódott el tőle egy kicsit.
– Igen... Köszönöm – pillantott Seokjin szemeibe. – Köszönöm, hogy hazajöttél. Nagyon gáláns tett volt – kezdte simogatni és fogdosni párja bicepszeit, miközben fülei fejére lapultak és elpirult.
– Nem akartam visszaélni vele.
– Más megtette volna, de te különleges vagy – harapott bátortalanul alsó ajkába.
– Igen? – kezdett sejteni valamit Seokjin, ám nem volt biztos benne, így még nem mert lépni.
– Számomra igen – simított végig párja nyakán, majd mellkasára tévedtek kezei. – Különleges férfi vagy – nyelt nagyot amint próbálta magabiztosnak mutatni magát és nyugalomra inteni kutyafarkát, mely látszólag önálló életet élve mozgott az izgalomtó, míg Seokjiné lágyan terült el a takarón.
– Mennyire? – próbálta kitapasztalni az újonnan felállított határokat, ahogyan feljebb csúsztatta kezét. Sojung pólójához érve megállt, viszont mivel a másik nem tiltakozott, így lassan folytatta útját.
– Nagyon – sóhajtott nagyot.
– Azért azt kétlem, hogy olyan elképesztően különleges lennék hirtelen – tartotta fogságban továbbra is Sojung tekintetét, amint az nyakába karolva húzódott közelebb hozzá.
– Nincs miben kételkedned – biztatta Seokjint.
– Azért szólnál, ha lenne majd? – húzta olyan közel magához Sojungot, hogy az biztosan érezze félkemény péniszét ruháikon keresztül is.
– Szavakkal? – vesztette el a kontrollt állati részei felett és ő is hallotta, milyen hangos ahogyan kutyafarka sebesen csapkodott az ágyon az izgatottságtól.
– Nekem a pofon is megfelel – csókolta meg újra Sojungot.
Próbált óvatosan haladni, de még érződött barátnőjén, hogy nem rég esett csak túl ciklusán, ezért nehezére esett nem ösztönből leteríteni a másikat. Hideg fejjel szeretett volna legalább addig eljutni, míg fel nem deríti a terepet, hogy Sojung használta-e a kis játékszert, vagy sem. Emiatt lágyabb volt, mint szokott, figyelmesebb és sokkal több időt töltött az előjátékkal is. Élete első alkalma volt ez a másiknak, ezért pedig tökéletesen akart teljesíteni.
– Hoztunk süteményt a cukiból. Kértek? – kopogott be hozzájuk Seokjin anyja, de legalább be már nem nyitott, azonban Sojung ennek ellenére teljesen kizökkent és megrémülve pattant fel, hogy magára rántsa a már összegyűrt takarót.
– Köszi, de nem! – válaszolt Seokjn, ki követte Sojungot. – Nem jön be, nyugi! – nyalta meg ajkait, melyek az előbb még Sojungot kényeztették. – Zavarni sem fog többet – mászott Sojung fölé. – Sajnálom – csókolt nyakába.
– Várj! – állította le őt barátnője. – Lehet, mégsem kéne – kapkodott levegő után.
– Itt álljunk meg? – sóhajtott nagyot Seokjin, hogy tiszta fejjel tudjon válaszolni.
– Nem tudom – húzta lábai közé kutyafarkát amivel eltakarta kicsit ruhátlan testét, miközben Seokjin meztelen mellkasát simogatta.
– Várj csak! – térdelt fel Seokjin, majd elkezdte kigombolni nadrágját. Megszabadult maradék ruháitól is, hogy ugyanolyan csupasz legyen, mint a másik, hátha ez bátortalanította el őt. – És most?
– Huh... – ámult el Sojung a másik testén és méretein. – Hát...
– Mondhatsz nemet – mászott újra Sojung fölé. Orrával tincse közé bújt, lágyan megharapdálta kutyafüleit, majd puszikkal kezdte elhalmozni arcát. – Tényleg mondhatsz.
– Nem próbáltam ki, amit vettél nekem – ölelte át Seokjint.
– Nem baj. Örülök neki – csókolgatta tovább párját, hogy onnan folytassák, ahol abbahagyták.
Sojung nehezen tudott ellazulni a másik izmos karjaiban, de igyekezett. Ügyetlen volt még és nagyon izgult, hogy Seokjin csalódik majd benne, ám annak semmilyen elvárása nem akadt a másikkal szemben. Olykor segített neki, hova nyúljon, hogyan helyezkedjen, hogyan használja ajkait, de nem vitte túlzásba. Próbálta lelkesíteni Sojungot az ösztönös viselkedésben, ami persze az első alkalommal még kivitelezhetetlen volt. Viszont ő úgyis hosszútávra tervezett, ezért nem aggódott.
– Szólj, ha fáj! – igazította kőkemény férfiasságát Sojung bejáratához, miközben az vállaiba kapaszkodott.
– Oké – bólogatott.
Seokjin nem siettetett semmit, lassan hatolt be és végig figyelte párja minden rezzenését, ki nehezen viselte a másik méretét. Kellett neki idő mire megszokta, majd mozgásra biztatta Seokjint, de egyikük se sietett sehova. Lassú tempóval indított párja, sokáig pedig nem is gyorsított, hiába kérte Sojung. Az érintetlen test ugyanis túlságosan nagy élvezetet nyújtott neki, ezért félt, hogy ha egy kicsit jobb tempóba fog, akkor pont miatta kell majd félbeszakítani ezt a fontos első alkalmat.
– Ahh! – nyögött fel fájdalmasan Sojung, amint párja felült vele karjaiban. – Túl mély.
– Bocsánat – ölelte át egyik kezével szorosan a másik derekát, hogy kicsit megemelje. – Jobb? – sóhajtott mélyeket.
– Igen – támaszkodott meg a másik erős vállain. – Így jó? – nyögött halkan kérdése után, ahogyan mozogni kezdett.
– Neked fontos, hogy jó legyen – sziszegett a levegő Seokjin fogai között.
Sojung lassan lovagolt, miközben próbált nem túl hangos nyögéseket hallatni. Élete első alkalma volt, de már függőnek érezte magát. Seokjin túlságosan tökéletes volt az izmos karjaival és számára tökéletes testével, ahogyan egyre többször feszült meg. Hamarosan nagyokat kezdett sóhajtozni, amitől Sojung elbátortalanodott.
– Nem jóh? – ült mozdulatlanul Seokjin ölében. – Abbahagyjuk? – kapkodta a levegőt.
– Dehogyis! Épp ellenkezőleg... Nagyon szűk vagy – próbált rendesen lélegezni. – Nagyon nehéz így – pillantott Sojung szemeibe, ki felbátorodva újra felemelkedett, ám ezúttal nagyon figyelte a másik arcát, mert most minden izmával ráfeszült párja férfiasságára. – Ne kínozz! – kapta el csípőjét kezeivel.
– Nem akarod?
– De... huh! – lélegzett hevesen. – De neked kell az elsőnek lenned – harapott saját ajkába olyan erővel, hogy fel is sértette azt fogaival.
– Egyszerre nem lehet? – nézett óriási szemekkel Seokjinre.
– Megpróbálom – döntötte le az ágyra párját.
Ezúttal nem támaszkodott fölé, hanem inkább vállaira vette a lány lábait, majd combjain végigsimítva végül csiklójára tapasztotta hüvelykujját. Ahogyan Sojung nyögdécselni kezdett, úgy fogott újra mozgásba. Óvatosnak kellett lennie, ha nem akart idő előtt elélvezni, ezért a munka nagyját kezére hagyta. Barátnője hamarosan egyre hangosabban nyögdécselt, majd Seokjin karjába kapaszkodva tudatta vele, már nem sok kell neki. Ez felbátorította őt és gyorsabb tempóba fogott. Sojung a második erőteljesebb lökésnél pedig átélte élete első, valódi orgazmusát, melytől minden izma megfeszült és hosszan felnyögött. Seokjinnek már a látvány is elég lett volna, ahogyan barátnője az ő ágyában élvezkedik, ám ezúttal még rá is feszült legnemesebb testrészére szerelme minden porcikája, amitől szinte azonnal megszédül. Hosszú pillanatok estek ki mire újra feleszmélt. Ha pedig tehette volna, akkor sem mozdult volna, miután magához térve párjában kezdett gyönyörködni, ki lassan kínosan érezte magát, hogy így bámulja a másik.
– Oppa? – szólította őt meg Sojung, ki lassan magára húzta kutyafarkát amivel részben eltakarta csupasz testét. – Mi a baj?
– Semmi – mosolyodott el. – Nagyon szép vagy – vette le vállairól a lány lábait, hogy fölé támaszkodhasson és megcsókolhassa. – Lenne egy kérdésem.
– Más nőket is akarsz látni? – ijedt meg Sojung. – Tudom, hogy sok hibrid férfi több nővel is lefekszik a heatje alatt – szorította meg Seokjin csuklóit.
– Nem és nem. Azért nem annyira sok – mosolygott. – Azt akartam kérdezni, hogy viselnéd-e az illatomat?
– Még sosem csináltam ilyet – sóhajtott fel Sojung, bár továbbra is izgult.
– Tudom. Majd én vezetek, csak engedd el magadat – csókolt Sojung nyakába.
Hamar bevetette fogait is, hogy nyomot hagyjon, majd tovább haladva puha bőrén fülei felé a másikhoz simult. Amint összeértek állkapcsaik Sojung megérezte Seokjin erős, hibrid illatát. Már nem is fájt annyira az a fognyom a nyakán.
– Azt hittem rosszabb lesz? – mosolyodott el, amint Seokjin még a hajába bújva lélegzett mélyeket.
– Mert ez csak felszínes. Nem akartalak már most darabokra tépni.
– Szóval tényleg ennyire kedves a természeted.
– Igen – emelkedett fel Seokjin. – Meg aztán... ilyen kínos helyzetben, nem is tudnék erőszakosabb lenni.
– Mi kínos?
– Hát... – nézett le kettejük között Seokjin. – Remélem nem sietsz sehova, mert még így kell maradnunk egy kicsit.
– Miért? – értetlenkedett Sojung, mire Seokjin megpróbált eltávolodni tőle és megérezte, miért mondta azt a másik. – Oh! – vörösödött el. – Azt hittem ez csak
– Az állatoknál fordul elő? – szakította félbe a másik. – Mi félig azok vagyunk.
– Ez az én hibám – kerülte párja tekintetét Sojung.
– Nem-nem. Kettőnkké igazából. Hozzám képest lényegesen kisebb vagy termetileg. Ilyenkor megesik az ilyesmi.
– És mennyi idő?
– Néhány perc... – sóhajtott nagyot és most először ő is teste elé vonta kutyafarkát, ahogyan Sojung, hogy eltakarja magát.
– Hagytunk nektek sütit! – kopogott be újra Seokjin édesanyja. – De egyétek meg hamarosan, vagy apád eltünteti.
– Oké! Mindjárt – válaszolt neki, majd Sojungnak folytatta. – Legalább nem jön be...
– Ilyenkor összeszorul azért a gyomrom.
– Nem csak az.
– Hogy mondhatsz ilyet? – takarta el kezeivel arcát. – Így is kínos!
– Bocsánat – nevetett Seokjin. – Azt hittem, vicces lesz és oldja a feszültséget.
– Inkább beszélgessünk másról! – mosolyodott el Sojung is.
– Oké... Néhány bogár is össze szokott ragadni – vigyorgott.
– Mindjárt nem fog érdekelni, mennyire beszorultál – csattant fel mosolyogva Sojung is.
– Na-na! Én vagyok a hím.
– Aki most elég kiszolgáltatott nekem.
– Ez igaz... De akkor is, én vagyok a hím.
– Ezt majd bizonyíthatod, ha lesz mit felmutatnod az érved mellett.
– Milyen gonosz vagy! – mosolygott Seokjin. – Ú, de megbánod még.
– Alig várom.
Remélem, tetszett nektek ez a kis sztori, ha pedig igen, akkor gyertek vissza máskor is, vagy olvasgassatok a régebbi történeteimből. Skiccpauszokban is vannak tök jók!
Jah, és olvassátok Namjoon sztoriját is!
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése