Aki új és ezzel kezdi hibrides pályafutását annak csak annyit mondanék, hogy félig emberek félig állatok. A többit hosszú lenne elmondani, de majd úgyis rájöttök a sztori olvasása folyamán, milyen a természetük és az életük. :) Jó szórakozást!
Figyelmeztetések: 18+, TaeKook, hibrid, bántalmazás említve, 6600+ szó, yaoi
Harmadik fél szemszöge
– Örök barátok? – nyújtotta kisujját a hét éves Taehyung.
– Örök barik – követte példáját a szintén hét esztendős Jimin.
– Öjök bajik – utánozta idősebb társait Jungkook is.
Emlékezett vissza Taehyung a repülőn ülve. Egész életében ez az egy emlék tartotta életben. Végig abban reménykedett, hogy majd eljön a pillanat mikor újra találkozhat barátaival és szüleivel, most pedig közeledett ez a perc, ami miatt nagyon izgult. Évek teltek el, hosszú évek, melyek alatt semmit sem tudott senkiről, akit valaha szeretett. Különböző cellákban, hotel szobákban és pincékben nőtt fel. Nem volt egy biztos pont sem az életében, hiszen majdnem minden évben új gazdához került miután az előző megunta őt és eladta. Még kisgyerek volt, semmit sem tudott a Világról, mikor a szülei nyaralni vitték egy országba, amire már nem nagyon emlékszik. Csupán a forróság maradt meg emlékezetében és az, hogy idegen férfiak környékezik meg aki azt ígérték, hazaviszik szüleihez, de ez persze sosem valósult meg. Taehyungot elrabolták családjától egy óvatlanabb pillanatban, mivel különlegesnek számított. Nem elég, hogy egy ocicat hibrid volt, de még gyerek is, ami megduplázta az árát a feketepiacon, ezért nem tudtak elmenni mellette az emberkereskedők. Így szakították el őt mindenkitől, akit valaha szeretett és dobták be egy olyan életbe, amit senkinek sem szabadott volna soha megélnie.
– Csirkét, vagy vegán ebédet szeretnél? – zökkentette vissza a valóságba a mellette ülő Interpol ügynök.
– Vegán? – kérdezett vissza. Még sohasem hallott erről. Eléggé elszigetelve tartották mindentől, így nem lepett meg senkit, aki ismerte a múltját, ha valamivel nem volt tisztában.
– Zöldségek.
– Csirkét kérek szépen.
– Akkor két csirkés menü lesz – válaszolt a légiutas-kísérőnek az ügynök.
Néhány héttel korábban mentették meg őt a fegyveresek egy kereskedőtől, ki híres volt arról, hogy hibridekkel üzletelt, így Taehyung még igen keveset látott a külvilágból. Eleinte félt mindenkitől, nem nagyon mert megszólalni, bár ez azóta sem változott sokat, és mozogni sem mert. Soha nem volt körülötte még ennyi ember, mint azóta bármikor. Ráadásul ezek a személyek nem kezelték őt úgy, mint a gazdái, vagy azok a kereskedők, akikkel dolga volt. Fogalma sem volt, hogyan kéne viselkednie és gyakran le is dermedt emiatt. Sok dolog kiesett az életéből, melyek nagyja egyszerre zúdult rá szabadulása után, beleértve a kifogyhatatlan élelmet. Nem szokott még hozzá sem ő, sem a gyomra, hogy akkor esznek és azt, amikor és amit csak akarnak. Ettől néha rosszul is lett sajnos, de már próbálta magát visszatartani, ha elfogta a falási vágy.
– Minden rendben? – érdeklődött az ügynök.
– Igen – bólogatott lágyan Taehyung.
Gyakran kérdezgették tőle, hogy jól van-e, mert nem úgy tűnt. Nagyon sovány volt, erőtlen, néhol pedig hiányzott is a szőr ocicat farkáról és füleiről. Nem tartották valami jól, viszont a megmentése után néhány nappal már látszott rajta, kezdi összekapni magát. Ugyan kicsit beteg volt, hiszen a kereskedők nem a higiéniáról voltak híresek, de néhány gyógyszer és egy egy hetes féregtelenítő kúra után látványosan jobban érezte magát. Ám attól, hogy testileg kezdett felépülni, lélekben erre még nem volt képes. Miután kimentették azonnal keresni kezdték a családját. Nagy segítség volt tőle, hogy azt meg tudta mondani, melyik országból származik, mert így könnyebb volt rátalálni rokonaira. Bár enélkül is hamar rájöttek volna, ki is ő, mert az ocicat macskák az egész Világon ritkaságnak számítottak. De sajnos hiába derült ki néhány nap alatt a személyazonossága, ezek után nem sok jó hírt kapott. Már nem élt egyetlen közvetlen rokona sem. A szülei ugyanis nem tudták feldolgozni egyetlen fiúk elvesztését és bár sok éven át kutattak utána, végül elvesztették minden reményüket, majd végeztek magukkal. Így eleinte úgy tűnt, olyan családtagokhoz fog kerülni, akiket semennyire sem ismert, ám végül rábukkantak gyerekkori barátaira. Hogyan? Arra senki sem tudott választ adni. Jungkook és Jimin csak úgy berobbant a rokonok utáni kutatásba, majd magukra vállalták Taehyungot. Mivel elég erős érveik voltak, miért nekik kellene befogadniuk gyerekkori barátjukat, Taehyung végül megkapta a választás lehetőségét, aki a nevek hallatán felderült. Természetes a két fiú mellett döntött, ki mást is akart volna szülein kívül, mint őket. Ezért bár fájt a szíve és mély szomorúságot érzett, hogy nem ölelheti meg újra édesapját és édesanyját, legalább volt valami, ami életben tartotta ezek ellenére is. A kisujjeskü, ami még mindig kitartott.
Életében másodszor ült úgy repülőn, mint a többi ember, emiatt pedig még mindig félt egy kicsit. Ugyan hosszú volt az út és fáradtnak is érezte magát, semmit sem aludt, bár a mellette ülő Interpol ügynök elszundított néhány órára. Végig arra gondolt, vajon milyenek lesznek barátai. A kis foltos calico és a pihe-puha, pufók, fekete nyuszika. Gyerekként emlékezett csak rájuk, fogalma sem volt, milyen felnőtté értek, de próbálta elképzelni őket. Biztos volt benne, mind a ketten magasak, izmosak és egészségesek, nem úgy, mint ő. Abban is reménykedett, hogy kedvesek maradtak és mosolygósak, amilyenek kicsiként voltak, de ezt a tulajdonságát ő is elvesztette, így kevés esélyt látott rá. Mikor leszálltak a repülőről még mindig csak rájuk gondolt. Izgulni kezdett, jobban, mint a levegőben, amint sétáltak kifelé a tömeghez. Az Interpolos után lépkedett szorosan, miközben annak kezét fogta. Nagyon félt ennyi ember között, ezért máshogy el sem lehetett volna mozdítani sehonnan, ezt pedig az ügynök is tudta. Lassan haladtak a kijárat felé, félúton pedig találkoztak is a két fiúval, akik csak rájuk váltak. Ahogyan kérte az Interepolos, egy hatalmas táblával ácsorogtak "TAEHYUNG" felirattal rajta, így könnyedén kiszúrták őket. Pont olyanok voltak, amilyennek Taehyung elképzelte barátait. Magasak, fittek, egészségesek és vidámak. Soha nem örült még semminek ennyire, mint nekik, amint pedig közelebb is ért hozzájuk elengedte az ügynök kezét, majd nyakukba ugrott. Nem tudta visszatartani könnyeit, azonnal sírni kezdett, de nem is akarta azokat megfékezni. Jimin és Jungkook sem volt képes máshogyan reagálni. Ezer évnek érződött az az idő, amint külön töltöttek, ám nem ez volt az, ami miatt elöntötték őket az érzelmek. Mindketten azt hitték, Taehyung már meghalt, szívük mélyén el is temették, így felbukkanása felért egy feltámadással. Hosszú percekig szorongatták egymást, mintha attól féltek volna, hogy ha megint elengedik Taehyungot akkor az újra eltűnik, ám nem állhattak ott örökké a reptéren. Menniük kellett összeszedni kevése cuccát, majd elintézni azt a sok papírt, ami a szabadságát igazolta. Gyorsan megvoltak mindennel, hiszen a két fiúnak korábban már igazolniuk kellett magukat, így Taehyung még aznap kényelembe helyezkedhetett barátainak lakásában.
– Kellemes kis lakás, szinte tökéletes – segítette Taehyungnak holmijaival Jungkook. – Bár hármunknak lehet, kicsi lesz.
– Jól megleszünk hárman, nem lesz gond – ölelte át régi barátját Jimin, amint bezárta maguk mögött az ajtót. – Annyira örülök, hogy itt vagy! Olyan rég láttalak! Úgy hiányoztál! – emelte fel a másikat. – Nagyon könnyű vagy – engedte el. – Kérsz enni?
– Még nem vagyok éhes.
– Édességet?
– Vettünk olyan banános-csokis kekszet, amit gyerekkorunkban annyit ettünk – biztatta igenre Jungkook.
– Rég nem ettem már olyat.
– Akkor hozok neked – indult a konyhába Jimin. – Addig nézzetek körbe!
– Gyere bátran! – ment előre Jungkook. – Itt otthon vagy már, mozogj bátran! – sétált beljebb a lakásba nyomában Taehyunggal, ki azért még kényelmetlenül érezte magát. – Ez a nappali, itt szoktunk enni is a kávézó asztalnál. Az a fürdő ajtaja – magyarázott Jungkook társának. – Kicsit kiesik az összképből, de ez van. Ha szomszéd is pont a sajátjában van, akkor néha áthallatszik, mit csinál – vigyorgott Kook. – Arra vannak a szobák, meg a konyha – mutogatott egy rövidke folyosó felé. – Csak ketten alkunk itt Jiminnel, de mostanában egyre többet van itt a barátnője. De szerintem nem fog jönni most, hogy itt vagy, szóval Jimin többet lesz távol, vagy nem is tudom – simította hátra nyuszifüleit miközben elgondolkodott.
– Mit nem tudsz? – ért vissza az említett egy dobozzal abból a kekszből, amit ígért.
– Hogy mi a helyzet Yunseoval most. Mennyit lesz itt?
– Nem jön, amíg Taehyung meg nem engedi – mosolygott Jimin a barátjára. – Most te vagy a fontos, addig pedig nem jön senki, amíg te nem akarod – várt valami választ a másiktól, ki csak pislogott rá. – Olyan rég láttalak – sóhajtott nagyot Jimin, miközben egyik lábára tekerte macskafarkát. – Hogy megváltoztál! – mosolygott keserűen. Örült, hogy társa felnőtt, de rossz volt látni, mennyire ramaty állapotban van.
– Mi is sokat változtunk, de ugyanazok vagyunk, akik gyerekként voltunk – tette hozzá Jungkook, Taehyung pedig újra vele kezdett foglalkozni. Macskákat sokat látott, de más hibrideket viszonylag ritkán. – Minden oké?
– Igen – bólintott határozottan Taehyung.
Annak ellenére, hogy örültek egymásnak és már Taehyung is nagyobb biztonságban érezte magát, még kicsit feszült volt a levegő körülöttük, elvégre több, mint tizenöt éve nem látták egymást. Azonban másik két társa igyekezett mindent megtenni, hogy otthon érezze magát. Beszélgettek vele, ellátták élelemmel és bátorították a szabadságra, már az első napon is, melynek folyamán még igen kevés szót lehetett kicsikarni belőle.
– Itt alszol kint, jó lesz? – nyújtózott nagyot Jungkook miután felállt a kanapéról. Már este volt Jimin pedig elszaladt, hogy elsőként zuhanyozhasson le.
– Idekint? – nézett körbe Taehyung.
– Aludhatsz az én ágyamban, ha gondolod, én meg alszok itt. Ha úgy jobb, akkor cserélünk – állt barátja előtt, ki végre felpillantott rá.
– Nem baj?
– Nem, dehogyis! – mosolygott le rá Jungkook. – Akkor a saját cuccaimat hozom ki. Segítesz? – indult szobájába.
– Igen – pattant fel Taehyung, hogy utána menjen.
– Bár nem tudom, mennyire fogod jól érezni magadat idebent – kapcsolta fel a villanyt saját hálójában, amint belépett az ajtón. – Elég erős a szagom itt.
– Tetszik – állt meg a küszöbön Taehyung és egy mély levegőt vett.
– Tényleg? Jimint szokta zavarni – szedte össze cuccát. – És ha jól emlékszem, gyerekkorunkban először téged is zavart.
– Elsőre, de megszerettem, ahogyan téged is – nézte a fiatalabbat Taehyung. – Lehet egy kérésem?
– Persze – pillantott társára Kook.
– Nem aludnál inkább velem?
– Tényleg szeretnéd? – derült fel Jungkook arca, pedig Taehyung másra számított.
– Ha nem baj.
– Dehogy baj. Én nagyon örülök neki! Jiminnel is szoktam aludni, bár egyre ritkábban – vigyorgott, amin Taehyung is elmosolyodott.
– Én nem nagyon tudok máshogy... de ritkán volt valaki, aki velem aludt – gondolt vissza a szörnyű időkre és már el is tűnt a jókedve.
– Most lesz mindennap. Jaaaaaj, Taehyung! – ment barátjához, majd szorosan átölelte. – Annyira hiányoztál!
– Te is nekem. Sokat gondoltam rátok.
– Mi is rád... Ünnepeltük a szülinapjaidat – bújt a másikhoz, miközben annak foltos ocicat farka kettejük köré tekeredett.
– Tényleg? – remegett meg hangja.
– Igen. Minden évben. Eleinte csak azért, mert azt hittük, ettől majd visszatérsz. Aztán már szokás lett. Nem akartunk elengedni és ezzel úgy éreztük, velünk vagy.
– Szeretlek titeket – szorította magához Jungkookot olyan erővel, ahogyan csak tudta, miközben halkan sírni kezdett.
– Mi is téged. Többet nem foglak elengedni – ölelgette még hosszú percekig a másikat, míg Jimin nem végzett.
Amint felbukkant a félig vizes fekete macska, cseréltek. Neki is hiányzott barátja és mikor észrevette, hogy mi folyik a nyúl hálójában, csatlakozni akart. Végül az egész este így telt, hogy Taehyungot alig engedték el, emiatt pedig rettenetesen rosszul aludtak, mivel Jungkook ágya nem három személyre volt tervezve, csak kettőre. De ez egyáltalán nem bánták, amíg gyerekkori barátjuk biztonságban érezte magát.
Sajnos azonban nem tölthették így minden napjukat. Jimin és Jungkook dolgozott, Taehyungnak pedig orvoshoz kellett járnia, bár szerencsére nem egyedül, mert erre még nem is volt képes. Felváltva kísérték el őt barátai attól függően, éppen ki ért rá, mialatt ő átesett a kötelező oltások pótlásán és az orvosi nyomkövetésen. Addig volt rendszeres ez az egész, míg el nem érte a kiszabott testsúlyt, mely egészségesnek bizonyult. Ezek után végre több szabadidejük adódott és elkezdhettek olyan dolgokat pótolni, amik Taehyung életéből kimaradtak, kezdve azzal, hogy gyakorolta az olvasást, mely elég darabosan ment, és az írást, ami szintén nem volt az erőssége. Közben Jimin és Jungkook lassacskán bemutatták neki a Világot a tévén, számítógépen és a valóságon keresztül is, ami nem volt egyszerű. Taehyung nehezen viselte a tömeget, ezért sok időbe telt mire időkorlát nélkül mert az utcára lépni, bár szigorúan csak a barátai társaságában. Mindennap szívta magába a tudást, az új információkat, miközben mindenfélét kipróbált. Festett, rajzolt, bűvészkedett, táncolt és még sok dolgot csinált egy nap alatt, mivel eddig ezekre alig volt lehetősége, most azonban nem, hogy ideje, de még támogatása is akadt, aminek hatására kezdte felfedezni képességeit.
– Jobban rajzolsz, mint én – nézte a napi termését Jungkook, miközben Jimin épp a vacsorájukat melegítette.
– Azért azt még nem – figyelte a nyuszit, ki gyönyörködött a napi alkotásaiban.
– De-de. Sokkal jobb! Nekem nagyon tetszik – mosolygott rá Jungkook. – Tehetséges vagy.
– Köszönöm. Jó tanárom volt – vigyorgott Taehyung, kinek ez már egyre inkább szokása volt.
– Ezt ismételd majd el Jiminnek is, különben megint hallgathatom, hogy ki született előbb Busanban – nevetett fel Jungkook, kit halkabban követett Taehyung is.
– Min nevettek? – bukkant fel az említett a vacsorákkal.
– Semmin – legyintett a legfiatalabb. – Nézd, milyen jól rajzol Taehyung! – mutatta a másiknak az alkotásokat.
– Nagyon jók. Nagy tehetség vagy – mosolygott a másik macskára Jimin.
– Köszönöm. Jó tanáraim voltak.
– De főleg én – hangsúlyozta ki Jimin.
– Te alig voltál itthon mostanában – kötött bele a másikban Jungkook.
– De nekem több tapasztalatom van, mint neked. Én többet segítettem – emelte magasba macskafarkát.
– Én többet foglalkoztam vele!
– Jungkook-ah! Én születtem előbb! – vetette be az utolsó fegyverét Jimin, amin Taehyung hangosan felnevetett.
– Hyung-nim, én akkor is jobb vagyok – vigyorgott Jungkook, amint egy kisebb birkózásba fogtak.
– Jungkook-ah, kérj bocsánatot! – döntötte le a földre a fiatalabbat.
– Erősebb vagyok – próbált felülkerekedni a másikon.
Taehyung örömmel nézte amint barátai küzdöttek egymással, miközben hosszú évek után először érezte magát egy szerető családban.
– Hyung-nim, ááh! Jó jó jó! A te érdemed – adta meg magát vigyorogva Jungkook, amint Jimin végre elkapta egyik nyuszifülét, bár csak megfogta, nem bántotta.
– Még nem végeztünk – nyalta meg Jungkook fülét.
– Hyung-nim! Fúj! – szabadult meg Jimintől, de már nem is érdekelte a fogság. – Nyálas lettem. Megint macskaszagom lesz. Bleh!
– Akkor legközelebb ne szólj vissza és nem lesz – ült le a földre a kis kávézóasztalhoz, aminél mindig is ettek. – Jó étvágyat! – mosolygott.
– Jó étvágyat – látott hozzá Taehyung, miközben Jungkook még a fülével volt elfoglalva.
Ugyan Jimin sokszor volt távol a barátnője miatt, azonban ettől még Taehyung pont annyira közel érezte magához barátját, mint a fiatalabbikat. Habár volt némi különbség a két kapcsolat között, ugyanis Jungkookkal rendszeresen aludtak együtt, mikor pedig a nyuszika nehezebb, hormonoktól fűtött napjait élte gyógyszereivel karöltve, Taehyung sokkal többet foglalkozott vele, mint Jimin, akinek be kellett osztania az idejét, hogy mindenkire jusson elég.
– Sokat fog még enni, egyre többet – kefélte bundáját a kanapén ülve Jimin. Vacsorára készült barátnőjével egy puccosabb étteremben, ezért rendesen megmosta minden porcikáját, hogy ne legyen érezhető rajta hibrid illata. – Fel is fog szedni néhány kilót, mert nem nagyon mozog ilyenkor, csak alszik. Lehet lesz láza is, gyakran van, de a gyógyszer a szekrényben szedhető a tablettáival, úgyhogy nyugodtan adj neki. A koffeint vond meg tőle, különben nagyon hiperaktív lesz és estére kiszárad, mert nem fog inni semmi mást. Szóval csak víz, vagy gyümölcslé.
– Értettem – figyelte barátját a földön ülve Taehyung. Még sose látta őt ennyit foglalkozni fekete bundájával. – Enni bármit ehet, ugye?
– Persze! – mosolygott rá, amint megállt dolgával. – Bármit ehet és fog is. Az ajtót is megrágná, ha nem adnánk neki eleget. De majd holnap hozok még salátát, mert azt ilyenkor különösen imádja.
– Te már csak holnap jössz haza?
– Igen, munka után. De ha baj van, hívj nyugodtan.
– Oké, de szerintem megoldjuk – vigyorgott Taehyung.
– Rendben... Jó látni, hogy így felbátorodtál. Örülök neki.
– Köszönöm. Sokat segítettetek.
– Örömmel tettük – mászott le a kanapéról Jimin, majd megölelte társát. – Remélem, még sokáig velünk maradsz.
– Nem baj nektek?
– Nem. Addig maradsz, ameddig csak akarsz... De azt nem bánnám, ha véletlenül kiderülne, hogy gazdag vagy – kuncogott Jimin, miközben macskafarkaik összefonódtak.
– Sajnos nem vagyok az – mosolygott Taehyung. – De majd fogok dolgozni, ígérem.
– Majd, ha készen állsz – engedte el társát. – Nekem folytatnom kell a készülődést, mert megint elkések és Yunseo megint mérges lesz – kelt fel a földről. – Hagyok itthon pénzt, rendeljetek enni, hogy legyen elég Jungkooknak éjszakára – ment a fürdőbe.
Jimin hamar meglépett a lakásból, ahol a tüzelő nyúl szaga már szinte fojtogatta. Ő nehezen viselte ilyenkor a fiatalabbat, azonban Taehyungnak semmi gondja nem volt vele, ezért boldogan hagyta magára két barátját az idősebb. Egyáltalán nem félt tőle, hogy Taehyung majd nekiesne, ahogyan esetleg más hibridek tették volna ilyenkor. Az ocicat ugyanis örömmel gondoskodott a szenvedő nyúlról, aki ilyenkor sokkal többre értékelte a magányt, mint máskor.
– Kérsz még valamit? – tett le egy kis csokoládét a nyuszika éjjeliszekrényére.
– Bocsánatot. Nem neked kéne gondoskodnod rólam – feküdt erőtlenül ágyában, ugyanis a bogyóknak hála ilyenkor el tudta nyomni az állati felét és úgy tengetni napjait, mintha egyáltalán nem lenne a közelben egy hibrid se, akin kiélheti vágyait.
– Ne kérj. Szívesen segítek – simogatta meg az álmos nyúl fejét. – Pihenj csak – igazgatta meg füleit.
– Köszönöm... Jimin ágyában alszol?
– Igen. Nem jön haza és azt mondta, nem gond.
– Oké – bújt nagy sóhajjal párnájába.
– Szólj, ha kell valami – hagyta el a másik szobáját.
Ugyan Taehyung így nagyon egyedül volt míg Jungkook szenvedett, hiszen Jimin ezen időszak alatt sokkalta kevesebbszer tért haza, mint máskor, ám ettől még nem érezte rosszul magát. Ez csak egy rövid időszaknak ígérkezett, mialatt végül is nem maradt magára teljesen soha, csak nagyobb volt a csend, mint általában. Néhány nappal számoltak mindhárman, viszont az már egyiküknek sem jutott eszébe, ami egyik nap kicsúszott Jungkook száján, mikor Taehyung a rendrakás végén egy doboz gyümölcslét vitt a fiatalabbnak.
– Nem maradsz? – pislogott fel rá ágyából.
– Jimin azt mondta, jobban szeretsz egyedül lenni – torpant meg mellette Taehyung, ki rettentően örült a kérdésnek.
– Az azért van, mert ő állandóan hisztizik a szagom miatt. De téged nem zavar, vagy igen?
– Nem, egyáltalán nem zavar.
– Akkor maradsz?
– Persze. Szívesen – ült le a földre.
– Ne! Gyere ide! – húzódott arrébb.
– Melléd? Nem zavar?
– Nem. Gyere csak.
– Rendben – bújt be a takaró alá Jungkookhoz. – Van rajtad valami ruha?
– Nincs.
– Akkor nem leskelődök – feküdt le Jungkook mellé, majd felé fordult. – Hogy érzed magad?
– Jobban. Főleg most, hogy itt vagy – nézett a másik szemébe a fiatalabb.
– Nem gond, hogy itt vagyok? Nem ölsz meg, amiért megsértem a területedet?
– Ha gond lenne, nem hívtalak volna ide – pislogott nagyokat Kook. – Nagy teher vagyok most.
– Nem vagy az. Szívesen segítek, hisz te is segítettél rajtam. Ez a minimum – mosolygott Taehyung.
– Köszönöm...
– Tudod, egy ideig volt egy nyúl a közelemben.
– Tényleg?
– Aha. Bár barna volt, idősebb nálunk és nem koreai, de mikor ránéztem arra gondoltam, hogy te is hasonlóan nézhetsz ki. Elég magas volt és mindig jó formában volt. Ő kapott rendesen enni, ezért nem volt gondja semmire. Bár velem nem volt kedves, de eszembe juttatott téged, ezért sosem haragudtam rá. Emlékeztetett rád.
– És mi lett vele?
– Nem tudom. Neki jó dolga volt. Nem azért váltunk el, mert őt kirakták, hanem mert engem eladtak. Nem volt ott jó sorom, de rossz volt, hogy tovább kellett állnom. Mintha megint elszakítottak volna tőled.
– Sajnálom, hogy így élted le a fél életedet – sóhajtott nagyot Jungkook.
– Már nem számít. A másik felét jól fogom és ez a fontos. Meg az, hogy veletek tölthetem az időmet. Nagyon hiányoztatok.
– Te is nekünk – meredtek egymás szemeibe. – Alszol velem? Rég nem aludtál már.
– Persze. Maradok, ha szeretnéd.
– Köszönöm... Hyung!
– Hm?
– Sokat bántottak téged? – lepte meg kérdésével társát, ki elgondolkozott, hogy mit is válaszoljon. Nem szívesen hazudott volna, de igazat sem akart mondani. Azzal összetörte volna a fiatalabb lelkét.
– Erre inkább nem válaszolnék – oldotta meg a helyzetet.
– Uhh... rendben... Hyung!
– Igen?
– Sok heged van?
– Jungkook – sóhajtott nagyot Taehyung.
– Tessék?
– Ne kérdezgess ilyeneket. Nem szeretnék róla beszélni.
– Oké – fancsalodott el Jungkook.
– Sosem hívtál még hyungnak mióta visszajöttem – mosolyodott el Taehyung, mialatt továbbra is egymás szemeibe néztek.
– Jiminnek sem mondom sokszor.
– Csak ha akarsz tőle valamit?
– Pontosan – mosolygott Jungkook.
– És tőlem mit akarsz? Éhes vagy?
– Nem... máson gondolkodtam.
– Min?
– Lehet csak a hormonok teszik.
– Rosszul vagy? – próbálta kideríteni, mi is jár a másik fejében.
– Nem. Most jól vagyok... Haragudnál bármiért is rám?
– Nem hiszem. Rád nem tudnék.
– Szavadat is adod, hogy nem fogsz? – fordult hasra Jungkook miközben továbbra is Taehyungot nézte.
– Igen. Miért? Csináltál valamit?
– Még nem... Akkor nem fogsz haragudni?
– Most már inkább aggódok. Mi az, Jungkook? – fürkészte a másik arcát, hátha arról rájön, mire gondol a másik.
A nyúl azonban nem mondott semmit, helyette a tettek mezejére lépett és megcsókolta barátját, ki mindenre gondolt, csak erre nem. Taehyung megdöbbent, ám nem állt ellen a fiatalabbnak. Rengeteg élményben volt része eddigi élete során, ez pedig akármennyire is furcsa, esetleg taszító lett volna más számára, neki az egyik legszebb pillanatként írta be magát az emlékezetébe.
– Hormonok – bújt a macska nyakába Jungkook, miközben annak hosszú, foltos állati farka dereka köré tekeredett.
– Azok... nem csak felerősítik a vágyaidat?
– Egyedül szeretnék lenni, hyung – szólalt meg miután félénken végignyalt Taehyung nyakán, kinek testén átfutott a hideg.
– Biztos? – ölelte magához a fiatalabbat, ki továbbra is bújt hozzá. – Maradhatok is – simította Jungkook fejére annak nyuszifüleit.
– Mindjárt jövök – pattant fel. – Maradj itt! – mászott át barátján, majd kirohant a szobából.
Taehyung szíve szerint a másik után ment volna, de abban talán mindketten egyetértettek, hogy ez egy kínos helyzetté vált, miután Jungkook megnyalta őt, akármennyire is közel álltak eddig egymáshoz. Ezért inkább maradt az ágyban és azon gondolkozott, meddig menne el akkor, ha esetleg a nyúl feltüzelve érne vissza hozzá azzal a céllal, hogy lefeküdjenek egymással. Taehyung szívesen megpróbálta volna a dolgot, de nem egy ilyen durva indítással, ráadásul egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben, amikor mindenki potenciális pár a másik számára, aki csak egy kicsit is kedves hozzá. Ezért akármennyire is nehezére esett végül úgy döntött, bárhogyan is könyörögne majd a nyúl, nem fogja hagyni, hogy ledöntse őt, mert lehet, ez az apróság tenné tönkre kettejük kapcsolatát, ami bár rettentő erős, azért talán mégsem törhetetlen. Taehyungnak igen sok energiájába került ezt elhatároznia, hiszen érezte maga körül Jungkook illatát, ami már kezdett megtetszeni neki és emiatt fájt a szíve, mikor meghúzta a határokat. Ám ez volt a helyes út, akármennyire is nehéznek bizonyult. Mialatt azonban ő ezzel a gondolatmenettel küszködött gyorsan telt az idő, Jungkook pedig továbbra sem bukkant fel. Az ágya azon felén, ahol korábban ő feküdt, most csak Taehyung foltos, ocicat farka terült el, mely hamarosan neki is szemet szúrt. Vajon hol lehet a nyúl?
– Jungkook? – szólalt meg nagyjából félóra után. – Minden rendben, Jungkook? – könyökölt fel az ágyban és a szoba félig nyitott ajtajára meredt.
– Pillanat! – kapott egy bizonytalan választ, viszont ez elég volt neki ahhoz, hogy továbbra is eleget tegyen a másik kérésének, így visszadőlt a matracra. Még néhány percig sóhajtozott, mire a nyúl felbukkant. Fülei fejére simultak, arca enyhén kipirult és alig mert Taehyungra pillantani. Úgy tűnt, mint aki valami miatt zavarban van, mialatt egy tálcát tartott kezeiben, rajta mindenféle finomsággal, csokival, keksszel, gyümölcsökkel. – Itt vagyok.
– Minden rendben? – ült fel Taehyung. Meglepte a nyúl megváltozott viselkedése.
– Persze, mi baj lenne? – ült le az ágy szélére kezeiben a tálcával. Még mindig kerülte Taehyung tekintetét, de az illatát már nem bírta visszafogni. Az megváltozott és ezt a macska is érezte.
– Jobban vagy?
– Sokkal – mosolyodott el Jungkook a finomságokat nézve. – Hoztam egy kis nasit. Eszel velem? – fogott meg egy szelet almát és bele is harapott.
– Eszek – sóhajtott nagyot Taehyung. Kicsit megnyugodott, hogy a fiatalabb megoldotta máshogyan a hormonjai által okozott kellemetlenséget, ezzel segítve döntését, de közben egy picit fájt is a szíve, amiért szinte semmi segítséget nem nyújthatott ebben a másiknak. – Ne csináljak inkább valami tartalmas kaját? – ült a nyúl mellé, hogy összeértek combjaik.
– U-u – rázta fejét, miközben belemerült a gyümölcsök rágcsálásába, de arca tovább pirult.
– Rendben – csatlakozott a fiatalabbhoz az evésben Taehyung.
Jungkook heatje még eltartott néhány napig, mely idő alatt rendszeresen megkérte Taehyungot, töltse inkább az idejét vele a szobában, feküdjön mellé és aludjon vele. Jimint eleinte meglepte, hogy két legjobb barátja így összemelegedett, de elég hamar rájött, mi is zajlik kettejük között. Hibridek voltak mind a hárman, az ocicat és a nyúl pedig akaratuk ellenére is elárasztották a közös lakást feromonokkal, melyet Jimin azonnal megérzett, bár kezdetben még nem tudta értelmezni. Azonban elég gyorsan letisztult a helyzet, miközben ő fuldoklott az illattól, mely végül elüldözte őt a lakásból erre az időre, így pedig kettesben maradhatott a két fiú. Ahogyan Jungkook nehéz időszaka a végéhez ért, úgy tűnt el arcáról az a pír is, mely rendszeresen felbukkant miután elzárkózott néhány percig a másik elől. Pontosan tudta Taehyung, mit csinált ilyenkor, ezzel pedig a nyúl is tisztában volt, ezért esett zavarba minden alkalommal, hogy utána azonnal találkoznia kellett a másikkal. Ám miután már nem tombolt testében az a sok feromon, nem volt szüksége magányra, és újból zavartalanul tölthette idejét Taehyunggal, akivel a kelleténél jobban kezdtek összemelegedni. Valahányszor együtt ettek az idősebb macskafarka a fiatalabb dereka köré tekeredett, míg a nyúl próbált annyira közel helyezkedni a másikhoz, amennyire csak tudott. Egyre nehezebb volt egy külső szemlélőnek elviselni őket, mikor pedig Jiminnel ettek, ez nekik is feltűnt.
– Köhöm! – köszörülte meg minden alkalommal torkát, mikor már kezdett neki sok lenni a látvány. – Ha ennyire odavagytok egymásért, meg vissza, akkor egymást egyétek meg, a vacsorátokat pedig adjátok nekem – hangzott el lassan minden közös este ez a mondat, melyet Jimin társaságában töltöttek.
Ugyan a fekete macskát nem zavarta, hogy két társa kapcsolata kezdett egy magasabb szintre lépni, mint barátság, viszont az, hogy ez mind az ő szeme előtt történik leplezetlenül, már igen. Nem volt kíváncsi a részletekre, sem a szagokra, melyek csak úgy facsarták az orrát mikor két barátja egymáshoz ért. Amúgy sem viselte jól a nyúl feromonjait, de hogy még a saját lakásában egy másik domináns macska is hasonlóakat öntsön magából, egyenesen kiborította. Éppen emiatt menekült el hosszabb időre otthonról akkor, mikor tudta, most ő következik, az ő nehéz napjai jönnek. Tisztában volt vele, verekedés lenne majd belőle, ha egy percet is otthon lenne, ezért inkább barátnőjéhez költözött erre az időre, hogy egy kellemesebb mellékhatással élje át ezeket a kényes napokat, mint egy komolyabb sérülés és veszekedés. Ezzel azonban olyan volt, mintha ráparancsolt volna barátaira, lépjenek már szintet, kik az eset óta egyáltalán nem haladtak az intimitás terén. Még csak újabb csókjuk sem volt azóta, nemhogy bármi komolyabb. Csak kerülgették a forró kását, amit már Jimin nehezen viselt és melynek egyszer-kétszer hangot is adott, ezért mikor eltűnt egy hétre, a fiatalok kötelező feladatnak vették a haladást, bár egyikükben sem volt elég bátorság ehhez. Viszont nem is kellett, mert megoldotta helyettük másvalami.
– Ahh... Jimin! – morgott hangosan Taehyung. Egyedül volt a lakásban, így megtehette következmények nélkül. – Ez a te hibád... – kapkodta a levegőt és közben érezte, amint egyre jobban felmelegszik teste.
Az elmúlt napokban érződött már Jiminen, hogy lassan őt is elöntik a hormonok, ez pedig szinte egyik pillanatról a másikra borította fel Taehyung szervezetét is, mely hosszú idő óta először érezte úgy, itt az ideje utódokat nemzeni. Az utóbbi időben azzal volt elfoglalva minden porcikája, hogy túléljen, majd miután szabad lett, a normális testsúly került középpontba és a felépülés. Ezért régóta nem volt már része ilyen hormonhullámban, mely most az összes elmaradtat pótolni szerette volna. Taehyung emiatt rettenetesen szenvedett. Egyetlen figyelmeztetés sem volt, semmi előjele, hogy közeledne az ő heatje is, egyszer csak betoppant, mely valószínűleg Jiminnek volt köszönhető. Az ő hormonjai idézték elő ezt az egészet egy pillanat alatt, így fel sem tudott készülni rendesen és az első néhány órát teljesen egyedül töltötte, míg Jungkook dolgozott. Nem szólt neki, mert nem akarta tönkretenni a napját. Inkább megvárta az estét, addig pedig visszaküzdötte magát a nyúl ágyába, hogy legalább az illatát érezhesse. Azonban ez nem volt annyira jó ötlet, mint elsőre gondolta.
– Megjöttem! – zárta be maga mögött az ajtót Jungkook. – Hoztam va – akadt meg mondata közepén, amint az első levegővétellel megérezte társa illatát. – Taehyung? – dobta le a földre cuccait és azonnal keresni kezdte a másikat, miközben szanaszét hagyta cipőit a lakásban. – Taehyung? – rohant körbe, hátha máshol találja az emlegetettet, mint ahol gondolná, de végül nem így lett. Az ocicat az ő ágyában feküdt teljesen meztelenül, amitől Jungkook az ajtóban megtorpanva azonnal meg is fordult. Teljesen elvörösödött az arca, pedig a másik éppen nem csinált semmit, csak ruhátlanul kapkodott levegő után. – Jól vagy? – érdeklődött, mialatt fülei fejére lapultak. Nem szerette volna a másik erotikus hangjait hallani véletlenül sem.
– Nagyon nem – köszörülte meg a torkát, de ettől függetlenül rekedt maradt hangja.
– Kérsz valamit? Enni, vagy inni? – harapott alsó ajkába Jungkook, melyet szerencsére a másik nem láthatott, de azt sem, hogy nadrágja hirtelen tűrhetetlenül szűkké vált társa illata miatt. Viszont ő is hibrid volt, emiatt pedig szinte azonnal önteni kezdte magából a hormonokat.
– Téged! – mordult fel miközben lassan felült az ágyban. – Még elmehetsz, ha nem akarod... – sóhajtott nagyokat. – De érzem rajtad – pillantott Jungkookra, ki továbbra is háttal állt neki.
– Erős az illatod – vett egy mély levegőt és becsukta szemeit. A teste azonnal reagált a hívogató hormonokra, melyeknek már ha akart volna, sem tudott volna ellenállni. – Nagyon erős – váltak el egymástól puha ajkai egy halk nyögés kíséretében.
– A tiéd sem semmi – termett azonnal Jungkook mögött az ocicat. Foltos farka rögtön a másik dereka köré tekeredett, miközben pólója alá nyúlva elkezdte vetkőztetni a fiatalabbat. – Finom vagy – harapta meg gyengéden a nyuszika nyakát.
– Hyungh... – sóhajtott fel Jungkook.
– Mit szeretnél? – csókolgatta a másik puha bőrét.
– Csak... – próbált gondolkodni, de nem jutott sokra a feromonfelhőben úszó agyával. – Vigyázz a füleimre – nyögte ki nagy nehezen az egyetlen dolgot, ami eszébe jutott, miközben Taehyunghoz simult.
– Nem mondhatod, hogy nem adtam meg a lehetőséget, hogy elmenj – húzta át a fiatalabb fején annak pólóját, majd maga felé fordította a nyulat, ki elvörösödve próbálta tartani a szemkontaktust társával.
Taehyung beljebb vonta a szobába és tovább vetkőztette. Nem bírt magával, meg akart szabadulni a másik ruháitól, hogy minél hamarabb megkóstolhassa minden egyes porcikáját és elhalmozhassa csókjaival puha bőrét. Jungkook átadta magát társának, cseppnyi ellenállást sem mutatott, de nem is akart. Taehyung ajkai meglepő gyengédséggel kényeztették régóta érintetlen bőrét, amitől ő is egyre többet kívánt.
– Hyungh! – sóhajtott fel miután megérezte, hogy társa forró nyelve végigszalad férfiasságán.
– Mondjad! – csókolt Jungkook péniszére, miközben felnézett félig csukott szemeibe.
– Hyungh! – túrt Taehyung hajába és felhúzta magához. – Csókolj meg! – karolt nyakába.
Az ocicat egy pillanatra megvillantotta lehengerlő mosolyát, majd már rá is tapadt a nyúl édes ajkaira, ki még mindig zavarban volt. Nem szokott hozzá, hogy az egyik legjobb barátja ilyen helyzetben látja őt, ahhoz pedig végképp nem, hogy ő is a másikat. Sosem álmodozott még ilyesmiről, csak egy újabb csókról, amit végre meg is kapott. Alig bírt betelni társával, kinek kezei közben felfedezték a fiatalabb testét. A formás izmait, a hevesen emelkedő mellkasát, az érzékeny bimbóit, a forró nyakát, majd a párnán elterülő nyuszifüleit. Amint megsimogatta őket, majd ujjai közé véve játszadozni kezdett velük, Jungkook teljesen megváltozott. Hirtelen eltűnt a félénk oldala és átvette helyét az a fele, mely inkább állati volt, mintsem emberi. Nem sokszor engedte el magát ennyire, ezért még számára is újak voltak vágyai és tettei is. Fordított a helyzetükön, majd az ocicatet a matracba préselve ült annak csípőjére. Rögtön célba vette a másik nyakát, miközben pedig azzal volt elfoglalva, hogy nyomot hagyjon maga után, Taehyung kezei már a folytatást sietették. A fiatalabb formás, vonzó fenekére tapadtak, majd egy gyengébb pillanatában bevetette első ujját, melyet látszólag meg sem érzett a nyuszika. Kapkodva haladtak az előjátékkal, de nem is volt többre szükségük. Jungkook hosszú idő óta érintetlen teste mintha csak előző nap adta volna át magát valaki másnak, annyira könnyedén alkalmazkodott mindenhez, mialatt erős feromonokat öntve magából jelölte meg társát. Taehyung elolvadtad a másik gesztusától, hogy ilyen hamar szeretné, ha mindenki tisztában lenne vele, ők összetartoznak, ezért egy pillanatig sem ellenkezett, csupán élvezte amint a sóhajok és nyögések közepette részben átvették egymás illatát. El sem tudott volna képzelni szebb éjszakát, még tiszta fejjel sem, nem hogy a heattől túlfűtött zavaros elméjével.
– Jungkookh~! – támaszkodott meg az említett vállai mellet a matracon, amint saját magával küzdve próbált egy kicsit nyugton maradni, míg levegőért küzdött.
– Hyungh! – nyögött fel a fiatalabb. – Ne hagyd abbah! – simított végig mellkasán, miközben homlokaik összeértek és Taehyung becsukta szemeit.
– Elfogyott az erőm – nyelt nagyot két légvétel között. Már a harmadik menetnél jártak és az ocicat egyszer sem kapkodott, így nem is volt csoda, hogy kimerült.
– Cseréljünk! – próbálta ledönteni az idősebbet a nyuszika, de az nem hagyta magát. – Ne kínozz! – szólalt fel elcsukló hangon Jungkook, ki még érezte testében a másik lüktető férfiasságát.
– Nem engedlek el – emelkedett fel kicsit, majd végignyalt a fiatalabb sós bőrén és gyengéden megharapta nyakát.
– Kérlekh! – nyögött fel újból, miközben megfeszítette egy pillanatra izmait, amitől Taehyung testét újból elöntötte a vágy.
– Milyen szűk vagy! – mordult fel. – Csináld még!
– Csak, ha folytatod – simogatta párja hátát.
– Jó! – karolta át a nyuszikát, majd felülve vele az ágy háttámlájának dőlt. – Így jó? – harapott alsó ajkába, miközben Jungkook fenekére fogva biztatta azt mozgásra.
– Ahh, igen! – támaszkodott meg az idősebb vállán.
Hamar fogott gyors tempóba, melyhez nem volt szüksége segítségre, ezért Taehyung egyik keze tovább vándorolt testén, míg végül megállapodott a fiatalabb nyuszifarkánál. Amint megérintette a fiatalabb torkából egy meglepett nyögés tört fel, miközben nyuszifülei megrezzentek. Nem számított rá, hogy leggyengébb pontjával fogja majd őt kínozni párja.
– Ezt szereted? – simogatta puha farkát és közben átkarolta derekát, hogy megtartsa a másikat.
– Ott neh! – nyögdécselt.
– Miért? Nem jó? – fürkészte a fiatalabb arcát, ki becsukva szemeit lovagolt tovább ölében.
– Nemh.
– Biztos? – folytatta kis játékát. – Pedig ahogy látom, nagyon tetszik neked – pillantott Jungkook péniszére, melyen egy duzzadt csepp gördült végig.
– Hyungh! – távolodott el egy kicsit a másik testétől és hátraejtve fejét nyögdécselt tovább. – Én nemh- nemh- – kapkodott levegő után.
– Hadd lássam! – nyalt végig a fiatalabb nyakán, kinek ennyi elég is volt, hogy újból elélvezzen.
Hosszú éjszakájuk volt tele hangos nyögésekkel, forrósággal és vallomásokkal, melyet talán máskor sosem ejtettek volna ki szájukon. Még reggel is ott csengett Taehyung füleiben Jungkook mondata, melyet azután a megjegyzése után kapott válaszul, melyet az aranyos, izgatottan mozgó nyuszifarkára tett.
– Ez a "Szeretkezzünk!" jelzés. Legközelebb ismerd fel! – majd már nyúlt is a mögötte térdelő társa csuklói után, ki annyira meglepődött ettől, hogy egy pillanatra ledermedt.
Tudta, sosem lesz képes elfelejteni Jungkookot, amint meztelenül, ott guggolva előtte, kitolta formás fenekét, mely felett az édes nyuszifarkincája nyughatatlanul mocorgott, miközben egyik válla felett hátratekintve pislogott szelíden nagyokat, óriási nyúlfülei pedig hanyagul lógtak fejéről. Csodálatos látvány volt számára, egyszerre izgató és cuki, ha pedig tehette volna, lefényképezte volna a másikat csak azért, hogy akkor nézegethesse, amikor csak akarja. Ahogyan ezen gondolkodva bámult a plafonra, úgy kezdett újra feléledni benne a szexuális vágy, mely a következő néhány napban készült megkeseríteni életét, azonban még igyekezett rajta uralkodni. Ezért ahelyett, hogy rögtön szexszel ébresztette volna meztelen partnerét, inkább a takaró alól kikukucskáló csupasz bőrére nyomott forró, hosszú csókokat, melyre hamarosan fel is kelt a nyuszika.
– Tae? – bújt párnájába, mi alatt Taehyung karja feküdt. – Álmos vagyok – fordult volna lassan hasra, ha a másik engedi, de félúton meggátolta őt annak keze.
– Jó reggelt! – nyomott egy puszit Jungkook lapockájára. – Nem fázol?
– Nem – kapott szinte azonnal választ.
– Nem vagy éhes?
– Még nem – mocorgott Jungkook. – Még öt perc – húzta fejére a takarót, melyen Taehyung elmosolyodott.
– Amennyit csak szeretnél – nézte vigyorogva a takarókupacot. – Ugye nem fáj semmid sem? – hajolt oda, ahol feltételezhetően a nyuszika fülei feküdtek a vastag lepel mögött.
– Nem – érkezett tompa hangon egy válasz. – Jól vagyok.
– Akkor jó – ölelte át a másikat. – Éreztem, hogy megjelöltél este – kezdett bele abba, amit a legfontosabbnak érzett. – Örülök, hogy engem választottál... – várt valamiféle választ, de nem kapott. – Igyekszem majd a legjobb pár lenni a Világon... És azt is tudom, hogyan kell hibrid gyerekeket nevelni, ha egyszer elgondolkoznál ilyesmi... – adott egy kis időt újból a fiatalabbnak, hátha akar mondani valamit, azonban az továbbra is csendben maradt. – Bár örökbe kell sajnos fogadnunk, vagy béranyát keresni... Ha pedig nyuszikat akarsz, akkor nyuszit kell találnunk. A többiek sajnos dominánsabbak. De ha nem fontos neked, akkor megértem, csak én örülnék majd egy kis Jungkooknak, ezt biztosan állíthatom.
– Én pedig egy kis ocicatnek – takarózott ki hirtelen hatalmasra nyílt szemekkel Jungkook, melytől Taehyung egy kicsit meghátrált. – Majd... egyszer. A távoli jövőben. Nem mostanában. Nem az elkövetkezendő négy évben még, az tuti – pislogott nagyokat Kook.
– Azt hittem, már sosem takarózol ki.
– Csak öt percet kértem.
– Annyit nem bírok ki most nélküled – csókolta meg a nyulat Taehyung. – Ha már nem szeretkezünk, akkor legalább had lássalak. Máshogy nem bírok a hormonjaimmal.
– És hagysz még aludni, ha nézhetsz? – biggyesztette ki alsó ajkát Jungkook.
– Tudsz még?
– Igen! Csak hagyj! – fordult másik oldalára a fiatalabb.
– Rendben... hagylak – nézett végig a másik testén, ahogyan az kivillant a takaró alól, mely alatt ketten feküdtek. Amint végigfutott tekintete a fiatalabbon, elmosolyodott. A másik aranyos kis nyuszifarkincája ugyanis izgatottan mocorgott tökéletes feneke fölött, amit nem tudott figyelmen kívül hagyni. – Felismerjem?
– Jobban tennéd, igen!
Így akármennyire is nem volt tervben, korán reggel szeretkezéssel indították a napot. Mindketten arra számítottak, hogy az elkövetkezendő néhány nap erről fog szólni, de egyikük sem bánta. Szavak nélkül állapodtak meg, mostantól együtt vannak, hiszen már egymás illatát hordozták bőrükön, melyet le sem tudtak volna tagadni. De nem is akartak. Számukra tökéletes volt így minden, viszont a lakásban nem csak ők ketten laktak.
Ahogyan teltek a napok és Jungkook beteget jelentve otthon maradt, úgy zuhant a Taehyung testében tomboló hormonok szintje is. Egyre kevesebb szexből állt a napjuk és több turbékolásból, ám a nagy boldogságban elfeledkeztek arról, hogy mi is váltotta ki ezt az egészet.
– Hazajöttem! – nyitott be Jimin a közös lakásba, az első légvétel után pedig ledermedt néhány pillanatra.
– Jimin? – jelent meg a nyuszika. – Szia! – mosolygott rá.
– Te meg Tae? – mutatott társára.
– Uh... – nyelt nagyot. – Igen.
– A... – pislogott sűrűn. – Nem az én ágyamban.
– Isten ments!
– És most... Mi van?
– Uh...
– Szerelem?
– UH! – akadtak el a szavak Jungkook torkában.
– Jimin! – jelent meg Taehyung. – Megmagyarázom!
– Nem bántottad? – indult beljebb Jimin, ki valamiért úgy érezte, Taehyung vetélytárs és érzékeltetnie kell vele, ki is az úr házban.
– Nem! Sosem tenném – hátrált az ocicat, miközben megadóan fejére simultak fülei, farka pedig combja köré tekeredett.
– Szereted?
– Igen! – vágta rá rögtön.
– Mi? – torpant meg újból Jimin. – Teljes szívből, mint a szerelmed, nem csak mint barát?
– Igen.
– Biztos?
– Igen... Jó, csak a hormonok miatt léptünk ekkorát, de tényleg... Imádom őt – tett még néhány lépést hátrébb, míg biztonságosnak nem érezte a távolságot kettejük között.
– Tényleg szeretsz? – szólalt meg halkan Jungkook. – Nem csak a heat miatt volt az egész? – azért akármennyire is élvezte a kettejük között történteket, majd azt, hogy annyira összemelegedtek, legbelül attól félt, ez csak a heat mellékhatása és a másik igazából nem is vonzódik úgy hozzá, ahogyan azt ő szeretné.
– Igen... és nem úgy, ahogyan Jimint.
– Hát azt ajánlom is – mordult fel Jimin. – Nekem barátnőm van, aki ha megérzi rajtam ezt a szexszagot, biztosan kidob – ment beljebb a lakásba, de elkerülte Taehyungot, mivel már nem volt mérges rá, azonban az ocicat még félt kicsit tőle. – Az ég szerelmére, szellőztessetek néha! – nyitott ablakot, majd szobája felé vette az irányt.
– Azt hittem tudod, hogy szeretlek – nézett Jungkook szemeibe.
– Csak... nem voltam biztos benne, hogy valóban így van – simított végig fekete nyuszifülein. – A heat elveszi az ember agyát.
– De ennyire nem... Nem ölelgettelek volna állandóan a tiszta pillanataimban is, ha nem így éreznék.
– Azt gondoltam, nincsenek ilyenek nálad, mivel... régóta ez volt az elsőd.
– De voltak... Amúgy nem, mintha kötelező lenne de-
– Én is szeretlek! – szakította félbe az ocicatet Jungkook, de továbbra sem mozdultak meg. – Már a reptéren éreztem valamit – tett vallomást. – De annyira örültem, hogy újra látlak, hogy azt hittem... Aztán egyre többet aludtunk együtt és... jött a heatem.
– Ugye rám gondolva... – hagyta nyitva a mondatot, de mindketten tudták, mit akar mondani.
– Igen – pillantott a földre zavarában Jungkook.
– Nekem nem a reptéren kezdődött – indult a fiatalabb felé. – Viszont nem is ért valamiért annyira váratlanul – simogatta meg a nyuszika arcát és magára vonta tekintetét. – Lehet, az illatod miatt volt – nézett mélyen a másik szemeibe.
– Hyung... – harapott alsó ajkába Jungkook, miközben Taehyung felsőjébe markolt.
– Igen? – kérdezett vissza halkan.
– Csókolj meg! – adta ki a parancsot a másiknak, ki szó nélkül teljesítette.
Ezúttal lassan mozogtak, élvezték egymás ízét, puha ajkait és izmos nyelvét, mialatt szorosan egymáshoz simultak. Taehyung ocicat farka kettejük köré tekeredett, egyik kezével pedig Jungkook fekete fület kezdte lágyan simogatni. Odavolt a fiatalabb nyúlvonásaiért, ami miért a hosszú csók közben végül Jungkook bojtos farkincáját is simogatni kezdte, mire a fiatalabb felnyögött.
– Az ég szerelmére! – förmedt rájuk Jimin, mitől annyira megijedtek, hogy azonnal el is engedték egymást. – Legalább ne akkor, mikor itthon vagyok, vagy ne a nappaliban! – suhant el kettejük között a fekete macska, hátán egy táskával.
– Bocsánat – kért elnézést halkan Taehyung.
– Elmész? – érdeklődött a kipirult nyuszika.
– Igen. Yunseonál leszek még néhány napig. Addig kiélhetitek magatokat – mutatott társaira. – De aztán együtt vacsorázunk egy étteremben – húzta össze kabátját. – A kanapén pedig ne merjétek csinálni! – fordult az ajtó felé, azonban visszanézett rájuk. – És a zuhanyban sem! Az közös! No meg az ágyamban sem!
– Nem terveztük – válaszolt nyugodt hangon Taehyung.
– Remek – tért vissza az ajtóhoz, majd már nyitotta is ki, hogy eltűnjön, azonban még tett egy megjegyzést, mielőtt becsapódott volna mögötte. – És néha szellőztessetek!
– Oké! – kiabált utána Jungkook, majd pátjára pillantott.
– Szerintem eleget csináltuk már az elmúlt néhány napban.
– Elfáradtál?
– Nem, csak... Nem lesz ez sok? Nem csak ebből kéne állnia.
– Taehyung, én egy nyúl vagyok. Mond ez neked valamit? – tette csípőjére kezeit Jungkook.
– Értettem, jó! Te parancsolsz.
– Én is így gondoltam – fogott párja felsőjére, majd magához húzta őt egy újabb csókra. – És miénk az egész lakás – súgta halkan két csók között a másik fülébe.
– A kávézóasztalt nem mondta.
– Olvasol a gondolataimban.
(Itt is volna az, amit ti kértetek, bár elég kis rövidke lett. Lehet, a fáradtságtól nem futotta hosszabbra, nem tudom, de ettől még szerintem aranyos, cuki sztori. :D Remélem, tetszik nektek is!
Próbálom folytatni közben Namot, meg akadt még egy ötletem egy ficire, viszont abból sori lesz majd megint szerintem. De előre meg fogom írni az egészet, ha igen, és majd feldarabolva sorozatot csinálok belőle. Persze ezek közben fogok még OS-t is írni, hisz elmentettem a kéréseiteket!
Viszont addig is, míg nincs új sztori, olvasgassatok a régiekből nyugodtan! :D
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )
– Kérsz még valamit? – tett le egy kis csokoládét a nyuszika éjjeliszekrényére.
– Bocsánatot. Nem neked kéne gondoskodnod rólam – feküdt erőtlenül ágyában, ugyanis a bogyóknak hála ilyenkor el tudta nyomni az állati felét és úgy tengetni napjait, mintha egyáltalán nem lenne a közelben egy hibrid se, akin kiélheti vágyait.
– Ne kérj. Szívesen segítek – simogatta meg az álmos nyúl fejét. – Pihenj csak – igazgatta meg füleit.
– Köszönöm... Jimin ágyában alszol?
– Igen. Nem jön haza és azt mondta, nem gond.
– Oké – bújt nagy sóhajjal párnájába.
– Szólj, ha kell valami – hagyta el a másik szobáját.
Ugyan Taehyung így nagyon egyedül volt míg Jungkook szenvedett, hiszen Jimin ezen időszak alatt sokkalta kevesebbszer tért haza, mint máskor, ám ettől még nem érezte rosszul magát. Ez csak egy rövid időszaknak ígérkezett, mialatt végül is nem maradt magára teljesen soha, csak nagyobb volt a csend, mint általában. Néhány nappal számoltak mindhárman, viszont az már egyiküknek sem jutott eszébe, ami egyik nap kicsúszott Jungkook száján, mikor Taehyung a rendrakás végén egy doboz gyümölcslét vitt a fiatalabbnak.
– Nem maradsz? – pislogott fel rá ágyából.
– Jimin azt mondta, jobban szeretsz egyedül lenni – torpant meg mellette Taehyung, ki rettentően örült a kérdésnek.
– Az azért van, mert ő állandóan hisztizik a szagom miatt. De téged nem zavar, vagy igen?
– Nem, egyáltalán nem zavar.
– Akkor maradsz?
– Persze. Szívesen – ült le a földre.
– Ne! Gyere ide! – húzódott arrébb.
– Melléd? Nem zavar?
– Nem. Gyere csak.
– Rendben – bújt be a takaró alá Jungkookhoz. – Van rajtad valami ruha?
– Nincs.
– Akkor nem leskelődök – feküdt le Jungkook mellé, majd felé fordult. – Hogy érzed magad?
– Jobban. Főleg most, hogy itt vagy – nézett a másik szemébe a fiatalabb.
– Nem gond, hogy itt vagyok? Nem ölsz meg, amiért megsértem a területedet?
– Ha gond lenne, nem hívtalak volna ide – pislogott nagyokat Kook. – Nagy teher vagyok most.
– Nem vagy az. Szívesen segítek, hisz te is segítettél rajtam. Ez a minimum – mosolygott Taehyung.
– Köszönöm...
– Tudod, egy ideig volt egy nyúl a közelemben.
– Tényleg?
– Aha. Bár barna volt, idősebb nálunk és nem koreai, de mikor ránéztem arra gondoltam, hogy te is hasonlóan nézhetsz ki. Elég magas volt és mindig jó formában volt. Ő kapott rendesen enni, ezért nem volt gondja semmire. Bár velem nem volt kedves, de eszembe juttatott téged, ezért sosem haragudtam rá. Emlékeztetett rád.
– És mi lett vele?
– Nem tudom. Neki jó dolga volt. Nem azért váltunk el, mert őt kirakták, hanem mert engem eladtak. Nem volt ott jó sorom, de rossz volt, hogy tovább kellett állnom. Mintha megint elszakítottak volna tőled.
– Sajnálom, hogy így élted le a fél életedet – sóhajtott nagyot Jungkook.
– Már nem számít. A másik felét jól fogom és ez a fontos. Meg az, hogy veletek tölthetem az időmet. Nagyon hiányoztatok.
– Te is nekünk – meredtek egymás szemeibe. – Alszol velem? Rég nem aludtál már.
– Persze. Maradok, ha szeretnéd.
– Köszönöm... Hyung!
– Hm?
– Sokat bántottak téged? – lepte meg kérdésével társát, ki elgondolkozott, hogy mit is válaszoljon. Nem szívesen hazudott volna, de igazat sem akart mondani. Azzal összetörte volna a fiatalabb lelkét.
– Erre inkább nem válaszolnék – oldotta meg a helyzetet.
– Uhh... rendben... Hyung!
– Igen?
– Sok heged van?
– Jungkook – sóhajtott nagyot Taehyung.
– Tessék?
– Ne kérdezgess ilyeneket. Nem szeretnék róla beszélni.
– Oké – fancsalodott el Jungkook.
– Sosem hívtál még hyungnak mióta visszajöttem – mosolyodott el Taehyung, mialatt továbbra is egymás szemeibe néztek.
– Jiminnek sem mondom sokszor.
– Csak ha akarsz tőle valamit?
– Pontosan – mosolygott Jungkook.
– És tőlem mit akarsz? Éhes vagy?
– Nem... máson gondolkodtam.
– Min?
– Lehet csak a hormonok teszik.
– Rosszul vagy? – próbálta kideríteni, mi is jár a másik fejében.
– Nem. Most jól vagyok... Haragudnál bármiért is rám?
– Nem hiszem. Rád nem tudnék.
– Szavadat is adod, hogy nem fogsz? – fordult hasra Jungkook miközben továbbra is Taehyungot nézte.
– Igen. Miért? Csináltál valamit?
– Még nem... Akkor nem fogsz haragudni?
– Most már inkább aggódok. Mi az, Jungkook? – fürkészte a másik arcát, hátha arról rájön, mire gondol a másik.
A nyúl azonban nem mondott semmit, helyette a tettek mezejére lépett és megcsókolta barátját, ki mindenre gondolt, csak erre nem. Taehyung megdöbbent, ám nem állt ellen a fiatalabbnak. Rengeteg élményben volt része eddigi élete során, ez pedig akármennyire is furcsa, esetleg taszító lett volna más számára, neki az egyik legszebb pillanatként írta be magát az emlékezetébe.
– Hormonok – bújt a macska nyakába Jungkook, miközben annak hosszú, foltos állati farka dereka köré tekeredett.
– Azok... nem csak felerősítik a vágyaidat?
– Egyedül szeretnék lenni, hyung – szólalt meg miután félénken végignyalt Taehyung nyakán, kinek testén átfutott a hideg.
– Biztos? – ölelte magához a fiatalabbat, ki továbbra is bújt hozzá. – Maradhatok is – simította Jungkook fejére annak nyuszifüleit.
– Mindjárt jövök – pattant fel. – Maradj itt! – mászott át barátján, majd kirohant a szobából.
Taehyung szíve szerint a másik után ment volna, de abban talán mindketten egyetértettek, hogy ez egy kínos helyzetté vált, miután Jungkook megnyalta őt, akármennyire is közel álltak eddig egymáshoz. Ezért inkább maradt az ágyban és azon gondolkozott, meddig menne el akkor, ha esetleg a nyúl feltüzelve érne vissza hozzá azzal a céllal, hogy lefeküdjenek egymással. Taehyung szívesen megpróbálta volna a dolgot, de nem egy ilyen durva indítással, ráadásul egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben, amikor mindenki potenciális pár a másik számára, aki csak egy kicsit is kedves hozzá. Ezért akármennyire is nehezére esett végül úgy döntött, bárhogyan is könyörögne majd a nyúl, nem fogja hagyni, hogy ledöntse őt, mert lehet, ez az apróság tenné tönkre kettejük kapcsolatát, ami bár rettentő erős, azért talán mégsem törhetetlen. Taehyungnak igen sok energiájába került ezt elhatároznia, hiszen érezte maga körül Jungkook illatát, ami már kezdett megtetszeni neki és emiatt fájt a szíve, mikor meghúzta a határokat. Ám ez volt a helyes út, akármennyire is nehéznek bizonyult. Mialatt azonban ő ezzel a gondolatmenettel küszködött gyorsan telt az idő, Jungkook pedig továbbra sem bukkant fel. Az ágya azon felén, ahol korábban ő feküdt, most csak Taehyung foltos, ocicat farka terült el, mely hamarosan neki is szemet szúrt. Vajon hol lehet a nyúl?
– Jungkook? – szólalt meg nagyjából félóra után. – Minden rendben, Jungkook? – könyökölt fel az ágyban és a szoba félig nyitott ajtajára meredt.
– Pillanat! – kapott egy bizonytalan választ, viszont ez elég volt neki ahhoz, hogy továbbra is eleget tegyen a másik kérésének, így visszadőlt a matracra. Még néhány percig sóhajtozott, mire a nyúl felbukkant. Fülei fejére simultak, arca enyhén kipirult és alig mert Taehyungra pillantani. Úgy tűnt, mint aki valami miatt zavarban van, mialatt egy tálcát tartott kezeiben, rajta mindenféle finomsággal, csokival, keksszel, gyümölcsökkel. – Itt vagyok.
– Minden rendben? – ült fel Taehyung. Meglepte a nyúl megváltozott viselkedése.
– Persze, mi baj lenne? – ült le az ágy szélére kezeiben a tálcával. Még mindig kerülte Taehyung tekintetét, de az illatát már nem bírta visszafogni. Az megváltozott és ezt a macska is érezte.
– Jobban vagy?
– Sokkal – mosolyodott el Jungkook a finomságokat nézve. – Hoztam egy kis nasit. Eszel velem? – fogott meg egy szelet almát és bele is harapott.
– Eszek – sóhajtott nagyot Taehyung. Kicsit megnyugodott, hogy a fiatalabb megoldotta máshogyan a hormonjai által okozott kellemetlenséget, ezzel segítve döntését, de közben egy picit fájt is a szíve, amiért szinte semmi segítséget nem nyújthatott ebben a másiknak. – Ne csináljak inkább valami tartalmas kaját? – ült a nyúl mellé, hogy összeértek combjaik.
– U-u – rázta fejét, miközben belemerült a gyümölcsök rágcsálásába, de arca tovább pirult.
– Rendben – csatlakozott a fiatalabbhoz az evésben Taehyung.
Jungkook heatje még eltartott néhány napig, mely idő alatt rendszeresen megkérte Taehyungot, töltse inkább az idejét vele a szobában, feküdjön mellé és aludjon vele. Jimint eleinte meglepte, hogy két legjobb barátja így összemelegedett, de elég hamar rájött, mi is zajlik kettejük között. Hibridek voltak mind a hárman, az ocicat és a nyúl pedig akaratuk ellenére is elárasztották a közös lakást feromonokkal, melyet Jimin azonnal megérzett, bár kezdetben még nem tudta értelmezni. Azonban elég gyorsan letisztult a helyzet, miközben ő fuldoklott az illattól, mely végül elüldözte őt a lakásból erre az időre, így pedig kettesben maradhatott a két fiú. Ahogyan Jungkook nehéz időszaka a végéhez ért, úgy tűnt el arcáról az a pír is, mely rendszeresen felbukkant miután elzárkózott néhány percig a másik elől. Pontosan tudta Taehyung, mit csinált ilyenkor, ezzel pedig a nyúl is tisztában volt, ezért esett zavarba minden alkalommal, hogy utána azonnal találkoznia kellett a másikkal. Ám miután már nem tombolt testében az a sok feromon, nem volt szüksége magányra, és újból zavartalanul tölthette idejét Taehyunggal, akivel a kelleténél jobban kezdtek összemelegedni. Valahányszor együtt ettek az idősebb macskafarka a fiatalabb dereka köré tekeredett, míg a nyúl próbált annyira közel helyezkedni a másikhoz, amennyire csak tudott. Egyre nehezebb volt egy külső szemlélőnek elviselni őket, mikor pedig Jiminnel ettek, ez nekik is feltűnt.
– Köhöm! – köszörülte meg minden alkalommal torkát, mikor már kezdett neki sok lenni a látvány. – Ha ennyire odavagytok egymásért, meg vissza, akkor egymást egyétek meg, a vacsorátokat pedig adjátok nekem – hangzott el lassan minden közös este ez a mondat, melyet Jimin társaságában töltöttek.
Ugyan a fekete macskát nem zavarta, hogy két társa kapcsolata kezdett egy magasabb szintre lépni, mint barátság, viszont az, hogy ez mind az ő szeme előtt történik leplezetlenül, már igen. Nem volt kíváncsi a részletekre, sem a szagokra, melyek csak úgy facsarták az orrát mikor két barátja egymáshoz ért. Amúgy sem viselte jól a nyúl feromonjait, de hogy még a saját lakásában egy másik domináns macska is hasonlóakat öntsön magából, egyenesen kiborította. Éppen emiatt menekült el hosszabb időre otthonról akkor, mikor tudta, most ő következik, az ő nehéz napjai jönnek. Tisztában volt vele, verekedés lenne majd belőle, ha egy percet is otthon lenne, ezért inkább barátnőjéhez költözött erre az időre, hogy egy kellemesebb mellékhatással élje át ezeket a kényes napokat, mint egy komolyabb sérülés és veszekedés. Ezzel azonban olyan volt, mintha ráparancsolt volna barátaira, lépjenek már szintet, kik az eset óta egyáltalán nem haladtak az intimitás terén. Még csak újabb csókjuk sem volt azóta, nemhogy bármi komolyabb. Csak kerülgették a forró kását, amit már Jimin nehezen viselt és melynek egyszer-kétszer hangot is adott, ezért mikor eltűnt egy hétre, a fiatalok kötelező feladatnak vették a haladást, bár egyikükben sem volt elég bátorság ehhez. Viszont nem is kellett, mert megoldotta helyettük másvalami.
– Ahh... Jimin! – morgott hangosan Taehyung. Egyedül volt a lakásban, így megtehette következmények nélkül. – Ez a te hibád... – kapkodta a levegőt és közben érezte, amint egyre jobban felmelegszik teste.
Az elmúlt napokban érződött már Jiminen, hogy lassan őt is elöntik a hormonok, ez pedig szinte egyik pillanatról a másikra borította fel Taehyung szervezetét is, mely hosszú idő óta először érezte úgy, itt az ideje utódokat nemzeni. Az utóbbi időben azzal volt elfoglalva minden porcikája, hogy túléljen, majd miután szabad lett, a normális testsúly került középpontba és a felépülés. Ezért régóta nem volt már része ilyen hormonhullámban, mely most az összes elmaradtat pótolni szerette volna. Taehyung emiatt rettenetesen szenvedett. Egyetlen figyelmeztetés sem volt, semmi előjele, hogy közeledne az ő heatje is, egyszer csak betoppant, mely valószínűleg Jiminnek volt köszönhető. Az ő hormonjai idézték elő ezt az egészet egy pillanat alatt, így fel sem tudott készülni rendesen és az első néhány órát teljesen egyedül töltötte, míg Jungkook dolgozott. Nem szólt neki, mert nem akarta tönkretenni a napját. Inkább megvárta az estét, addig pedig visszaküzdötte magát a nyúl ágyába, hogy legalább az illatát érezhesse. Azonban ez nem volt annyira jó ötlet, mint elsőre gondolta.
– Megjöttem! – zárta be maga mögött az ajtót Jungkook. – Hoztam va – akadt meg mondata közepén, amint az első levegővétellel megérezte társa illatát. – Taehyung? – dobta le a földre cuccait és azonnal keresni kezdte a másikat, miközben szanaszét hagyta cipőit a lakásban. – Taehyung? – rohant körbe, hátha máshol találja az emlegetettet, mint ahol gondolná, de végül nem így lett. Az ocicat az ő ágyában feküdt teljesen meztelenül, amitől Jungkook az ajtóban megtorpanva azonnal meg is fordult. Teljesen elvörösödött az arca, pedig a másik éppen nem csinált semmit, csak ruhátlanul kapkodott levegő után. – Jól vagy? – érdeklődött, mialatt fülei fejére lapultak. Nem szerette volna a másik erotikus hangjait hallani véletlenül sem.
– Nagyon nem – köszörülte meg a torkát, de ettől függetlenül rekedt maradt hangja.
– Kérsz valamit? Enni, vagy inni? – harapott alsó ajkába Jungkook, melyet szerencsére a másik nem láthatott, de azt sem, hogy nadrágja hirtelen tűrhetetlenül szűkké vált társa illata miatt. Viszont ő is hibrid volt, emiatt pedig szinte azonnal önteni kezdte magából a hormonokat.
– Téged! – mordult fel miközben lassan felült az ágyban. – Még elmehetsz, ha nem akarod... – sóhajtott nagyokat. – De érzem rajtad – pillantott Jungkookra, ki továbbra is háttal állt neki.
– Erős az illatod – vett egy mély levegőt és becsukta szemeit. A teste azonnal reagált a hívogató hormonokra, melyeknek már ha akart volna, sem tudott volna ellenállni. – Nagyon erős – váltak el egymástól puha ajkai egy halk nyögés kíséretében.
– A tiéd sem semmi – termett azonnal Jungkook mögött az ocicat. Foltos farka rögtön a másik dereka köré tekeredett, miközben pólója alá nyúlva elkezdte vetkőztetni a fiatalabbat. – Finom vagy – harapta meg gyengéden a nyuszika nyakát.
– Hyungh... – sóhajtott fel Jungkook.
– Mit szeretnél? – csókolgatta a másik puha bőrét.
– Csak... – próbált gondolkodni, de nem jutott sokra a feromonfelhőben úszó agyával. – Vigyázz a füleimre – nyögte ki nagy nehezen az egyetlen dolgot, ami eszébe jutott, miközben Taehyunghoz simult.
– Nem mondhatod, hogy nem adtam meg a lehetőséget, hogy elmenj – húzta át a fiatalabb fején annak pólóját, majd maga felé fordította a nyulat, ki elvörösödve próbálta tartani a szemkontaktust társával.
Taehyung beljebb vonta a szobába és tovább vetkőztette. Nem bírt magával, meg akart szabadulni a másik ruháitól, hogy minél hamarabb megkóstolhassa minden egyes porcikáját és elhalmozhassa csókjaival puha bőrét. Jungkook átadta magát társának, cseppnyi ellenállást sem mutatott, de nem is akart. Taehyung ajkai meglepő gyengédséggel kényeztették régóta érintetlen bőrét, amitől ő is egyre többet kívánt.
– Hyungh! – sóhajtott fel miután megérezte, hogy társa forró nyelve végigszalad férfiasságán.
– Mondjad! – csókolt Jungkook péniszére, miközben felnézett félig csukott szemeibe.
– Hyungh! – túrt Taehyung hajába és felhúzta magához. – Csókolj meg! – karolt nyakába.
Az ocicat egy pillanatra megvillantotta lehengerlő mosolyát, majd már rá is tapadt a nyúl édes ajkaira, ki még mindig zavarban volt. Nem szokott hozzá, hogy az egyik legjobb barátja ilyen helyzetben látja őt, ahhoz pedig végképp nem, hogy ő is a másikat. Sosem álmodozott még ilyesmiről, csak egy újabb csókról, amit végre meg is kapott. Alig bírt betelni társával, kinek kezei közben felfedezték a fiatalabb testét. A formás izmait, a hevesen emelkedő mellkasát, az érzékeny bimbóit, a forró nyakát, majd a párnán elterülő nyuszifüleit. Amint megsimogatta őket, majd ujjai közé véve játszadozni kezdett velük, Jungkook teljesen megváltozott. Hirtelen eltűnt a félénk oldala és átvette helyét az a fele, mely inkább állati volt, mintsem emberi. Nem sokszor engedte el magát ennyire, ezért még számára is újak voltak vágyai és tettei is. Fordított a helyzetükön, majd az ocicatet a matracba préselve ült annak csípőjére. Rögtön célba vette a másik nyakát, miközben pedig azzal volt elfoglalva, hogy nyomot hagyjon maga után, Taehyung kezei már a folytatást sietették. A fiatalabb formás, vonzó fenekére tapadtak, majd egy gyengébb pillanatában bevetette első ujját, melyet látszólag meg sem érzett a nyuszika. Kapkodva haladtak az előjátékkal, de nem is volt többre szükségük. Jungkook hosszú idő óta érintetlen teste mintha csak előző nap adta volna át magát valaki másnak, annyira könnyedén alkalmazkodott mindenhez, mialatt erős feromonokat öntve magából jelölte meg társát. Taehyung elolvadtad a másik gesztusától, hogy ilyen hamar szeretné, ha mindenki tisztában lenne vele, ők összetartoznak, ezért egy pillanatig sem ellenkezett, csupán élvezte amint a sóhajok és nyögések közepette részben átvették egymás illatát. El sem tudott volna képzelni szebb éjszakát, még tiszta fejjel sem, nem hogy a heattől túlfűtött zavaros elméjével.
– Jungkookh~! – támaszkodott meg az említett vállai mellet a matracon, amint saját magával küzdve próbált egy kicsit nyugton maradni, míg levegőért küzdött.
– Hyungh! – nyögött fel a fiatalabb. – Ne hagyd abbah! – simított végig mellkasán, miközben homlokaik összeértek és Taehyung becsukta szemeit.
– Elfogyott az erőm – nyelt nagyot két légvétel között. Már a harmadik menetnél jártak és az ocicat egyszer sem kapkodott, így nem is volt csoda, hogy kimerült.
– Cseréljünk! – próbálta ledönteni az idősebbet a nyuszika, de az nem hagyta magát. – Ne kínozz! – szólalt fel elcsukló hangon Jungkook, ki még érezte testében a másik lüktető férfiasságát.
– Nem engedlek el – emelkedett fel kicsit, majd végignyalt a fiatalabb sós bőrén és gyengéden megharapta nyakát.
– Kérlekh! – nyögött fel újból, miközben megfeszítette egy pillanatra izmait, amitől Taehyung testét újból elöntötte a vágy.
– Milyen szűk vagy! – mordult fel. – Csináld még!
– Csak, ha folytatod – simogatta párja hátát.
– Jó! – karolta át a nyuszikát, majd felülve vele az ágy háttámlájának dőlt. – Így jó? – harapott alsó ajkába, miközben Jungkook fenekére fogva biztatta azt mozgásra.
– Ahh, igen! – támaszkodott meg az idősebb vállán.
Hamar fogott gyors tempóba, melyhez nem volt szüksége segítségre, ezért Taehyung egyik keze tovább vándorolt testén, míg végül megállapodott a fiatalabb nyuszifarkánál. Amint megérintette a fiatalabb torkából egy meglepett nyögés tört fel, miközben nyuszifülei megrezzentek. Nem számított rá, hogy leggyengébb pontjával fogja majd őt kínozni párja.
– Ezt szereted? – simogatta puha farkát és közben átkarolta derekát, hogy megtartsa a másikat.
– Ott neh! – nyögdécselt.
– Miért? Nem jó? – fürkészte a fiatalabb arcát, ki becsukva szemeit lovagolt tovább ölében.
– Nemh.
– Biztos? – folytatta kis játékát. – Pedig ahogy látom, nagyon tetszik neked – pillantott Jungkook péniszére, melyen egy duzzadt csepp gördült végig.
– Hyungh! – távolodott el egy kicsit a másik testétől és hátraejtve fejét nyögdécselt tovább. – Én nemh- nemh- – kapkodott levegő után.
– Hadd lássam! – nyalt végig a fiatalabb nyakán, kinek ennyi elég is volt, hogy újból elélvezzen.
Hosszú éjszakájuk volt tele hangos nyögésekkel, forrósággal és vallomásokkal, melyet talán máskor sosem ejtettek volna ki szájukon. Még reggel is ott csengett Taehyung füleiben Jungkook mondata, melyet azután a megjegyzése után kapott válaszul, melyet az aranyos, izgatottan mozgó nyuszifarkára tett.
– Ez a "Szeretkezzünk!" jelzés. Legközelebb ismerd fel! – majd már nyúlt is a mögötte térdelő társa csuklói után, ki annyira meglepődött ettől, hogy egy pillanatra ledermedt.
Tudta, sosem lesz képes elfelejteni Jungkookot, amint meztelenül, ott guggolva előtte, kitolta formás fenekét, mely felett az édes nyuszifarkincája nyughatatlanul mocorgott, miközben egyik válla felett hátratekintve pislogott szelíden nagyokat, óriási nyúlfülei pedig hanyagul lógtak fejéről. Csodálatos látvány volt számára, egyszerre izgató és cuki, ha pedig tehette volna, lefényképezte volna a másikat csak azért, hogy akkor nézegethesse, amikor csak akarja. Ahogyan ezen gondolkodva bámult a plafonra, úgy kezdett újra feléledni benne a szexuális vágy, mely a következő néhány napban készült megkeseríteni életét, azonban még igyekezett rajta uralkodni. Ezért ahelyett, hogy rögtön szexszel ébresztette volna meztelen partnerét, inkább a takaró alól kikukucskáló csupasz bőrére nyomott forró, hosszú csókokat, melyre hamarosan fel is kelt a nyuszika.
– Tae? – bújt párnájába, mi alatt Taehyung karja feküdt. – Álmos vagyok – fordult volna lassan hasra, ha a másik engedi, de félúton meggátolta őt annak keze.
– Jó reggelt! – nyomott egy puszit Jungkook lapockájára. – Nem fázol?
– Nem – kapott szinte azonnal választ.
– Nem vagy éhes?
– Még nem – mocorgott Jungkook. – Még öt perc – húzta fejére a takarót, melyen Taehyung elmosolyodott.
– Amennyit csak szeretnél – nézte vigyorogva a takarókupacot. – Ugye nem fáj semmid sem? – hajolt oda, ahol feltételezhetően a nyuszika fülei feküdtek a vastag lepel mögött.
– Nem – érkezett tompa hangon egy válasz. – Jól vagyok.
– Akkor jó – ölelte át a másikat. – Éreztem, hogy megjelöltél este – kezdett bele abba, amit a legfontosabbnak érzett. – Örülök, hogy engem választottál... – várt valamiféle választ, de nem kapott. – Igyekszem majd a legjobb pár lenni a Világon... És azt is tudom, hogyan kell hibrid gyerekeket nevelni, ha egyszer elgondolkoznál ilyesmi... – adott egy kis időt újból a fiatalabbnak, hátha akar mondani valamit, azonban az továbbra is csendben maradt. – Bár örökbe kell sajnos fogadnunk, vagy béranyát keresni... Ha pedig nyuszikat akarsz, akkor nyuszit kell találnunk. A többiek sajnos dominánsabbak. De ha nem fontos neked, akkor megértem, csak én örülnék majd egy kis Jungkooknak, ezt biztosan állíthatom.
– Én pedig egy kis ocicatnek – takarózott ki hirtelen hatalmasra nyílt szemekkel Jungkook, melytől Taehyung egy kicsit meghátrált. – Majd... egyszer. A távoli jövőben. Nem mostanában. Nem az elkövetkezendő négy évben még, az tuti – pislogott nagyokat Kook.
– Azt hittem, már sosem takarózol ki.
– Csak öt percet kértem.
– Annyit nem bírok ki most nélküled – csókolta meg a nyulat Taehyung. – Ha már nem szeretkezünk, akkor legalább had lássalak. Máshogy nem bírok a hormonjaimmal.
– És hagysz még aludni, ha nézhetsz? – biggyesztette ki alsó ajkát Jungkook.
– Tudsz még?
– Igen! Csak hagyj! – fordult másik oldalára a fiatalabb.
– Rendben... hagylak – nézett végig a másik testén, ahogyan az kivillant a takaró alól, mely alatt ketten feküdtek. Amint végigfutott tekintete a fiatalabbon, elmosolyodott. A másik aranyos kis nyuszifarkincája ugyanis izgatottan mocorgott tökéletes feneke fölött, amit nem tudott figyelmen kívül hagyni. – Felismerjem?
– Jobban tennéd, igen!
Így akármennyire is nem volt tervben, korán reggel szeretkezéssel indították a napot. Mindketten arra számítottak, hogy az elkövetkezendő néhány nap erről fog szólni, de egyikük sem bánta. Szavak nélkül állapodtak meg, mostantól együtt vannak, hiszen már egymás illatát hordozták bőrükön, melyet le sem tudtak volna tagadni. De nem is akartak. Számukra tökéletes volt így minden, viszont a lakásban nem csak ők ketten laktak.
Ahogyan teltek a napok és Jungkook beteget jelentve otthon maradt, úgy zuhant a Taehyung testében tomboló hormonok szintje is. Egyre kevesebb szexből állt a napjuk és több turbékolásból, ám a nagy boldogságban elfeledkeztek arról, hogy mi is váltotta ki ezt az egészet.
– Hazajöttem! – nyitott be Jimin a közös lakásba, az első légvétel után pedig ledermedt néhány pillanatra.
– Jimin? – jelent meg a nyuszika. – Szia! – mosolygott rá.
– Te meg Tae? – mutatott társára.
– Uh... – nyelt nagyot. – Igen.
– A... – pislogott sűrűn. – Nem az én ágyamban.
– Isten ments!
– És most... Mi van?
– Uh...
– Szerelem?
– UH! – akadtak el a szavak Jungkook torkában.
– Jimin! – jelent meg Taehyung. – Megmagyarázom!
– Nem bántottad? – indult beljebb Jimin, ki valamiért úgy érezte, Taehyung vetélytárs és érzékeltetnie kell vele, ki is az úr házban.
– Nem! Sosem tenném – hátrált az ocicat, miközben megadóan fejére simultak fülei, farka pedig combja köré tekeredett.
– Szereted?
– Igen! – vágta rá rögtön.
– Mi? – torpant meg újból Jimin. – Teljes szívből, mint a szerelmed, nem csak mint barát?
– Igen.
– Biztos?
– Igen... Jó, csak a hormonok miatt léptünk ekkorát, de tényleg... Imádom őt – tett még néhány lépést hátrébb, míg biztonságosnak nem érezte a távolságot kettejük között.
– Tényleg szeretsz? – szólalt meg halkan Jungkook. – Nem csak a heat miatt volt az egész? – azért akármennyire is élvezte a kettejük között történteket, majd azt, hogy annyira összemelegedtek, legbelül attól félt, ez csak a heat mellékhatása és a másik igazából nem is vonzódik úgy hozzá, ahogyan azt ő szeretné.
– Igen... és nem úgy, ahogyan Jimint.
– Hát azt ajánlom is – mordult fel Jimin. – Nekem barátnőm van, aki ha megérzi rajtam ezt a szexszagot, biztosan kidob – ment beljebb a lakásba, de elkerülte Taehyungot, mivel már nem volt mérges rá, azonban az ocicat még félt kicsit tőle. – Az ég szerelmére, szellőztessetek néha! – nyitott ablakot, majd szobája felé vette az irányt.
– Azt hittem tudod, hogy szeretlek – nézett Jungkook szemeibe.
– Csak... nem voltam biztos benne, hogy valóban így van – simított végig fekete nyuszifülein. – A heat elveszi az ember agyát.
– De ennyire nem... Nem ölelgettelek volna állandóan a tiszta pillanataimban is, ha nem így éreznék.
– Azt gondoltam, nincsenek ilyenek nálad, mivel... régóta ez volt az elsőd.
– De voltak... Amúgy nem, mintha kötelező lenne de-
– Én is szeretlek! – szakította félbe az ocicatet Jungkook, de továbbra sem mozdultak meg. – Már a reptéren éreztem valamit – tett vallomást. – De annyira örültem, hogy újra látlak, hogy azt hittem... Aztán egyre többet aludtunk együtt és... jött a heatem.
– Ugye rám gondolva... – hagyta nyitva a mondatot, de mindketten tudták, mit akar mondani.
– Igen – pillantott a földre zavarában Jungkook.
– Nekem nem a reptéren kezdődött – indult a fiatalabb felé. – Viszont nem is ért valamiért annyira váratlanul – simogatta meg a nyuszika arcát és magára vonta tekintetét. – Lehet, az illatod miatt volt – nézett mélyen a másik szemeibe.
– Hyung... – harapott alsó ajkába Jungkook, miközben Taehyung felsőjébe markolt.
– Igen? – kérdezett vissza halkan.
– Csókolj meg! – adta ki a parancsot a másiknak, ki szó nélkül teljesítette.
Ezúttal lassan mozogtak, élvezték egymás ízét, puha ajkait és izmos nyelvét, mialatt szorosan egymáshoz simultak. Taehyung ocicat farka kettejük köré tekeredett, egyik kezével pedig Jungkook fekete fület kezdte lágyan simogatni. Odavolt a fiatalabb nyúlvonásaiért, ami miért a hosszú csók közben végül Jungkook bojtos farkincáját is simogatni kezdte, mire a fiatalabb felnyögött.
– Az ég szerelmére! – förmedt rájuk Jimin, mitől annyira megijedtek, hogy azonnal el is engedték egymást. – Legalább ne akkor, mikor itthon vagyok, vagy ne a nappaliban! – suhant el kettejük között a fekete macska, hátán egy táskával.
– Bocsánat – kért elnézést halkan Taehyung.
– Elmész? – érdeklődött a kipirult nyuszika.
– Igen. Yunseonál leszek még néhány napig. Addig kiélhetitek magatokat – mutatott társaira. – De aztán együtt vacsorázunk egy étteremben – húzta össze kabátját. – A kanapén pedig ne merjétek csinálni! – fordult az ajtó felé, azonban visszanézett rájuk. – És a zuhanyban sem! Az közös! No meg az ágyamban sem!
– Nem terveztük – válaszolt nyugodt hangon Taehyung.
– Remek – tért vissza az ajtóhoz, majd már nyitotta is ki, hogy eltűnjön, azonban még tett egy megjegyzést, mielőtt becsapódott volna mögötte. – És néha szellőztessetek!
– Oké! – kiabált utána Jungkook, majd pátjára pillantott.
– Szerintem eleget csináltuk már az elmúlt néhány napban.
– Elfáradtál?
– Nem, csak... Nem lesz ez sok? Nem csak ebből kéne állnia.
– Taehyung, én egy nyúl vagyok. Mond ez neked valamit? – tette csípőjére kezeit Jungkook.
– Értettem, jó! Te parancsolsz.
– Én is így gondoltam – fogott párja felsőjére, majd magához húzta őt egy újabb csókra. – És miénk az egész lakás – súgta halkan két csók között a másik fülébe.
– A kávézóasztalt nem mondta.
– Olvasol a gondolataimban.
(Itt is volna az, amit ti kértetek, bár elég kis rövidke lett. Lehet, a fáradtságtól nem futotta hosszabbra, nem tudom, de ettől még szerintem aranyos, cuki sztori. :D Remélem, tetszik nektek is!
Próbálom folytatni közben Namot, meg akadt még egy ötletem egy ficire, viszont abból sori lesz majd megint szerintem. De előre meg fogom írni az egészet, ha igen, és majd feldarabolva sorozatot csinálok belőle. Persze ezek közben fogok még OS-t is írni, hisz elmentettem a kéréseiteket!
Viszont addig is, míg nincs új sztori, olvasgassatok a régiekből nyugodtan! :D
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése