Figyelmeztetések: Yaoi, 18+, hibrides, káromkodás, 9000+ szó!!!
A hibrid calico Jimin új gazdát keres, mivel az előző ráunt, hogy nem változik át soha emberré. Szerencséjére Hoseok meggyőzi a barátját, hogy fogadja be. Yoongi nem vevő az ötletre, de végül mégis bele megy, hogy egy aranyos, szelíd, jól nevelt hibrided befogadjon lakásába, ezzel pedig életében először akad valami, ami miatt érdemes hazasietni a munkából.
Harmadik fél szemszöge
– Csak egy macska – győzködte munkatársát és egyben legjobb barátját Hoseok.
– Egy hibrid – rendezgette a kinyomtatott papírokat Yoongi.
– De alig változik át. Ezért unt rá az unokatestvérem. Kérlek Yoongi, nem találok neki helyet sehol és nem szeretném, ha vissza kellene adniuk a menhelyre.
– Még átgondolom.
– De csak egy aranyos cica. Szobatiszta, kedves, nem rongál semmit. Szeret aludni és szereti, ha simogatják. Teljesen emberbarát és nem rossz macska. Kérlek, hyung! – próbálkozott tovább Hoseok.
– Hmmm… – állt meg dolgával Yoongi. – Nagyon hullik a szőre?
– Csak tavasszal és ősszel. De oda nem megy fel, ahova megtiltod neki. Van kis ágyacskája, amit nagyon szeret, tálja, nyakörve, csipje. Oltásai is megvannak.
– Akkor talán… megpróbálhatom – pillantott barátjára, majd folytatta is a munkáját.
– Végre! – sóhajtott fel Hoseok. – Nagyon köszönöm, hyung! – próbált megbirkózni a kényszerrel, hogy megölelje Yoongit, aki vele ellentétben ezt nagyon nem szerette.
– Ha nem válik be, akkor végül úgyis a menhelyen köt ki – jegyezte meg érzelemmentesen.
– Jaj, ne mondj ilyet! Jimin imádni való. Pillanatok alatt bele fogsz szeretni. Egy angyal.
– Akkor hogy-hogy a rokonod ennyire meg akar válni tőle?
– Mert ő egy olyan hibridet akart, aki inkább a barátja, mint a házi cicája. De Jimin pont, hogy nem nagyon változik át. Legalább is sohasem látták még emberként. Kételkedik abban is, hogy egyáltalán hibrid lenne. Szerinte átverték a menhelyen és csak egy közönséges macska.
– Akkor reklamáljon.
– De ő egy hibrid. Ez biztos. Mikor a szemeibe nézek és mondok neki valamit látom, hogy érti. Tudja, mit mondok neki. Ő ember is, csupán… nem tudom – gondolkozott el Hoseok. – Nem tudom, miért nem változik át soha. Vagy miért csinálja csak titokban. Őszintén, kicsit aggódok érte.
– Akkor miért nem veszed te magadhoz? Seokjin biztos örülne.
– Hát… – vörösödött el Hoseok. – Nem hiszem. Ő nem szeretné… Nem lenne jó ötlet.
– Értem.
– De nálad biztosan jó helye lesz. Ott lesz az egész napja, hogy ember legyen és az emberi szükségleteit is kielégítse. Remélem, visszaváltozik majd néha és enni is fog. Tényleg aggódom érte… Abban sem vagyok biztos, hogy még képes visszaváltozni…
– Csak képes, de azt hiszem, ez hamarosan kiderül. Van még valami sóhajod? – fordult barátja felé a papírokkal kezeiben.
– Nem-nem. Hagylak dolgozni, ha megígéred, hogy hétvégén eljössz érte.
– Megígérem – állt fel Yoongi és dolgára indult.
– De alig változik át. Ezért unt rá az unokatestvérem. Kérlek Yoongi, nem találok neki helyet sehol és nem szeretném, ha vissza kellene adniuk a menhelyre.
– Még átgondolom.
– De csak egy aranyos cica. Szobatiszta, kedves, nem rongál semmit. Szeret aludni és szereti, ha simogatják. Teljesen emberbarát és nem rossz macska. Kérlek, hyung! – próbálkozott tovább Hoseok.
– Hmmm… – állt meg dolgával Yoongi. – Nagyon hullik a szőre?
– Csak tavasszal és ősszel. De oda nem megy fel, ahova megtiltod neki. Van kis ágyacskája, amit nagyon szeret, tálja, nyakörve, csipje. Oltásai is megvannak.
– Akkor talán… megpróbálhatom – pillantott barátjára, majd folytatta is a munkáját.
– Végre! – sóhajtott fel Hoseok. – Nagyon köszönöm, hyung! – próbált megbirkózni a kényszerrel, hogy megölelje Yoongit, aki vele ellentétben ezt nagyon nem szerette.
– Ha nem válik be, akkor végül úgyis a menhelyen köt ki – jegyezte meg érzelemmentesen.
– Jaj, ne mondj ilyet! Jimin imádni való. Pillanatok alatt bele fogsz szeretni. Egy angyal.
– Akkor hogy-hogy a rokonod ennyire meg akar válni tőle?
– Mert ő egy olyan hibridet akart, aki inkább a barátja, mint a házi cicája. De Jimin pont, hogy nem nagyon változik át. Legalább is sohasem látták még emberként. Kételkedik abban is, hogy egyáltalán hibrid lenne. Szerinte átverték a menhelyen és csak egy közönséges macska.
– Akkor reklamáljon.
– De ő egy hibrid. Ez biztos. Mikor a szemeibe nézek és mondok neki valamit látom, hogy érti. Tudja, mit mondok neki. Ő ember is, csupán… nem tudom – gondolkozott el Hoseok. – Nem tudom, miért nem változik át soha. Vagy miért csinálja csak titokban. Őszintén, kicsit aggódok érte.
– Akkor miért nem veszed te magadhoz? Seokjin biztos örülne.
– Hát… – vörösödött el Hoseok. – Nem hiszem. Ő nem szeretné… Nem lenne jó ötlet.
– Értem.
– De nálad biztosan jó helye lesz. Ott lesz az egész napja, hogy ember legyen és az emberi szükségleteit is kielégítse. Remélem, visszaváltozik majd néha és enni is fog. Tényleg aggódom érte… Abban sem vagyok biztos, hogy még képes visszaváltozni…
– Csak képes, de azt hiszem, ez hamarosan kiderül. Van még valami sóhajod? – fordult barátja felé a papírokkal kezeiben.
– Nem-nem. Hagylak dolgozni, ha megígéred, hogy hétvégén eljössz érte.
– Megígérem – állt fel Yoongi és dolgára indult.
A
maradék néhány nap alatt Hoseok elhordta neki Jimin apróságait a
munkába, hogy ne egyszerre kelljen majd mindent hazacipelnie a másiknak
hétvégén, mikor majd magához veszi a macskát. Ezzel cseppet otthonosabb
környezetbe kerülhetett Jimin is, ki az új gazdája érkezését ágyában
fekve várta. Nem ugrott fel, nem rohangált körbe-körbe, nem is izgult
semmi miatt. Még csak nem is félt az idegentől. Mintha tényleg értette
volna az embereket, ahogyan egy rendes hibrid, és tudta volna, mi fog
vele történni. Ágyikójával együtt vette karjaiba őt Yoongi, miközben
valahogyan elvesztek egymás tekintetében. Már értette, miért mondta
barátja, hogy Jimin biztosan egy hibrid, nem csak egy közönsége macska.
Látszott szemeiben, ő ember is, nem csupán egy foltos calico cica.
– Ez a néhány konzerv az övé, nyugodtan vidd el! – sózták rá a korábbi gazdái Yoongira Jimin macskakajáját.
– Köszönöm – vette egyik kezébe a szatyrot, míg másikban Jimint vitte az ágyával együtt.
Hoseok is vele tartott az örökbefogadásra, azonban haza már nem ment a barátjával. Meg akarta hagyni neki az első pillanatok varázsát, mely már az autóban megkezdődött. Jimin nem lett izgatott még ott sem, mikor Yoongi berakta őt az anyósülésre maga mellé, majd óvatosan elindult. Azt várta, majd nézelődni fog, ám a calico azonnal visszaaludt amint letette őt új gazdája. Az egész utat végigaludta, majd hagyta magát felcipelni a lakásba ágyikójával együtt. Mintha hozzá nőtt volna pihe-puha fekhelye, annyira nem akart megmozdulni.
– Itt jó lesz? – tette le Jimint a nappaliba a fal mellé, ahol biztosan nem lépett rá, vagy rúgott bele véletlenül az ágyába. – Vagy vigyelek a hálóba, hol szeretnél aludni? – ám az nem válaszolt, csak felült végre. – Akkor ezt úgy veszem, hogy jó itt – állt fel előle Yoongi, hogy elrakja a kapott ételeket. – Vettem neked egy kis macskadrazsét, meg néhány konzervet, de nem ezeket. Remélem, azért szeretni fogod őket. De ha nem, majd vesszük ezt, amit megeszel – ment a konyhába.
Nem várta, hogy Jimin majd követi, ezért egyre hangosabban beszélt, végül pedig elhallgatott. Gyorsan elpakolt, majd ivott egy keveset, mielőtt visszatért volna Jiminhez, hogy kis felfedezésre biztassa, ám a macska már nem volt a fekhelyén. Csendben kezdte keresni, vajon merre járhat, ám hamar megtalálta az új jövevényt. Nem ment messzire ennyi idő alatt, csak a fürdőbe, mely rögtön a háló mellett volt. Ott ácsorgott a csempével kirakott szoba közepén és nézelődött. Láthatóan ismerkedett az új környezettel, de legfőképpen a puha szőnyeggel mancsocskái alatt.
– Nyugodtan használhatsz itt bármit, amire csak szükséged van. De van neked alom is, ha azt jobban szereted – állt az ajtóban Yoongi, miközben Jimin lassan rápillantott. – Hoseoknak igaza volt. Te hibrid vagy, látszik a szemeidben – nézte a macskát a fehér fürdőszobaszőnyegen. – Nyugodtan menj körbe. Csak ne szőrözz össze mindent, kérlek! Nekem dolgoznom kell még. A nappaliban leszek – hagyta magára háziállatát.
– Ez a néhány konzerv az övé, nyugodtan vidd el! – sózták rá a korábbi gazdái Yoongira Jimin macskakajáját.
– Köszönöm – vette egyik kezébe a szatyrot, míg másikban Jimint vitte az ágyával együtt.
Hoseok is vele tartott az örökbefogadásra, azonban haza már nem ment a barátjával. Meg akarta hagyni neki az első pillanatok varázsát, mely már az autóban megkezdődött. Jimin nem lett izgatott még ott sem, mikor Yoongi berakta őt az anyósülésre maga mellé, majd óvatosan elindult. Azt várta, majd nézelődni fog, ám a calico azonnal visszaaludt amint letette őt új gazdája. Az egész utat végigaludta, majd hagyta magát felcipelni a lakásba ágyikójával együtt. Mintha hozzá nőtt volna pihe-puha fekhelye, annyira nem akart megmozdulni.
– Itt jó lesz? – tette le Jimint a nappaliba a fal mellé, ahol biztosan nem lépett rá, vagy rúgott bele véletlenül az ágyába. – Vagy vigyelek a hálóba, hol szeretnél aludni? – ám az nem válaszolt, csak felült végre. – Akkor ezt úgy veszem, hogy jó itt – állt fel előle Yoongi, hogy elrakja a kapott ételeket. – Vettem neked egy kis macskadrazsét, meg néhány konzervet, de nem ezeket. Remélem, azért szeretni fogod őket. De ha nem, majd vesszük ezt, amit megeszel – ment a konyhába.
Nem várta, hogy Jimin majd követi, ezért egyre hangosabban beszélt, végül pedig elhallgatott. Gyorsan elpakolt, majd ivott egy keveset, mielőtt visszatért volna Jiminhez, hogy kis felfedezésre biztassa, ám a macska már nem volt a fekhelyén. Csendben kezdte keresni, vajon merre járhat, ám hamar megtalálta az új jövevényt. Nem ment messzire ennyi idő alatt, csak a fürdőbe, mely rögtön a háló mellett volt. Ott ácsorgott a csempével kirakott szoba közepén és nézelődött. Láthatóan ismerkedett az új környezettel, de legfőképpen a puha szőnyeggel mancsocskái alatt.
– Nyugodtan használhatsz itt bármit, amire csak szükséged van. De van neked alom is, ha azt jobban szereted – állt az ajtóban Yoongi, miközben Jimin lassan rápillantott. – Hoseoknak igaza volt. Te hibrid vagy, látszik a szemeidben – nézte a macskát a fehér fürdőszobaszőnyegen. – Nyugodtan menj körbe. Csak ne szőrözz össze mindent, kérlek! Nekem dolgoznom kell még. A nappaliban leszek – hagyta magára háziállatát.
Yoongi
sokat dolgozott nem csak a munkahelyén, de otthon is. Minden szabad
percében előkapta a szintetizátorát és azon zongorázott. Olykor régebbi
reklámdalait játszotta újra, olykor komolyzenei műveket, máskor pedig
próbálkozott egy újabb reklámdal írásával. Bárhogy is volt, jókedvvel
zenélt a nappaliban, mialatt a füleinek édes hangok lengték körbe egész
lakását és talán még a szomszédokét is. Míg Jimin felfedezte új
otthonát, Yoongi elmertül kedvenc dallamaiban. Észre sem vette, hogy
peregnek a percek, ahogyan Jimin felbukkanását sem. A calico meglepődött
új gazdája tudásán. Még soha senkit sem hallott élőben zongorázni,
ezért kíváncsian figyelte a másikat, amint az látványosan elmerült a
zenélésben. Őt is megnyugtatták Yoongi dallamai. Jobban, mint
dorombolása, mely az egyetlen fegyvere volt az idegessége és szorongása
ellen. Nem gondolta, hogy van bármi hatékonyabb ennél a hangnál, mi
saját mellkasából tört fel amikor csak akarta, így ledöbbent, mikor
meghallotta, Yoongi milyen csodás dallamokat képes életre kelteni kecses
ujjaival.
– Oh! – lepődött meg Jiminen, ki ott ült tőle nem messze a szőnyegen és figyelte őt. – Tetszik? – pillantott néhányszor a hibridre zenélés közben. – Én nagyon szeretem. Az egyik kedvenc művem – folytatta, míg fejben a kotta végére nem ért. – Befejezted a felfedezést? Gyors voltál – jegyezte meg, mire Jimin a tévé tetején található órára pillantott. – Vagy mégsem – követte őt Yoongi. – Sokszor megfeledkezem az időről, ha zongorázhatok – mentegetőzött. – Még játszom kicsit, ha nem zavar – fogott bele egy újabb műbe. – Ha zavar, csak tudasd velem és abbahagyom – hallgatott el.
Többet nem igazán szólalt meg, csak játszott. Olykor becsukva szemeit adta át magát a zenének, máskor a dallamhoz igazodva grimaszolt, miközben ujjai pattogtak a billentyűkön. Csodás hangokat szólaltatott meg, Jimin pedig bolond lett volna nem végigülni egy ilyen elsőosztályú koncertet, mely mintha csak neki szólt volna. Boldogan szemlélte újdonsült gazdáját, ki a klasszikus és ismert művek után igazi munkába fogott. Bekapcsolta a tévét, majd azt nézve próbálkozott valami új dallam kitalálásával. Az elmúlt héten két reklámdalt is írt, így egy ideig nem szorult rá az alkotásra, csak az apró munkálatokra és a kivitelezésre, mely már irodai feladat volt, nem otthoni, ezért nem dühöngött amiért egyetlen eredeti ötlete sem támadt azon a szombati délutánon. Akadt ilyen napja olykor mindenkinek. Eljátszadozott ott a tévét nézve, egy idő után pedig elmerülve egy műsorban abba is hagyta a zenélést. Jimin még ült ott a szőnyegen és várt, hátha újra hozzáfog a gazdája, de amint biztos lett benne, nem fog visszatérni már a szintetizátorhoz, felugrott a kanapéra Yoongi mellé, majd elkezdett hozzádörgölőzni. Nem foglalkozott vele különösebben a másik. Csupán simogatni próbálta kicsit Jimint, de nem nézett rá, mert jobban érdekelte jelenleg a tévében futó műsor, mint a doromboló cica, mely körbe-körbe járkált körülötte. Ám végül csak ráterelődött tekintete, amint Jimin befeküdt ölébe és elcsendesült.
– Itt fogsz elaludni? Akkor most ne keljek fel amíg fel nem ébredsz? – simogatta a calicot. – Jimin… – vette ujjai közé a cicus nyakörvéről lógó apró medált. – Park Jimin… Ezt nem tudtam, hogy Park a vezetékneved… Hoseok nem mondta. De legalább a nyakörved itt van és segít nekem… – simított végig ujjával a gravírozott kis díszen, majd egy mondat felkeltette érdeklődését és vissza is tért a tévéhez.
Jimin elaludt az ölében, míg ő a médiával volt elfoglalva, így nem zavarták kicsit sem egymást. Gyorsan elrepült az idő, miközben alig csináltak valamit. Többnyire lustálkodtak mind a ketten, Yoongi pedig már az első nap elfelejtette, hogy az ujjai alatt doromboló cicus ember is, nem csak macska.
– Oh! – lepődött meg Jiminen, ki ott ült tőle nem messze a szőnyegen és figyelte őt. – Tetszik? – pillantott néhányszor a hibridre zenélés közben. – Én nagyon szeretem. Az egyik kedvenc művem – folytatta, míg fejben a kotta végére nem ért. – Befejezted a felfedezést? Gyors voltál – jegyezte meg, mire Jimin a tévé tetején található órára pillantott. – Vagy mégsem – követte őt Yoongi. – Sokszor megfeledkezem az időről, ha zongorázhatok – mentegetőzött. – Még játszom kicsit, ha nem zavar – fogott bele egy újabb műbe. – Ha zavar, csak tudasd velem és abbahagyom – hallgatott el.
Többet nem igazán szólalt meg, csak játszott. Olykor becsukva szemeit adta át magát a zenének, máskor a dallamhoz igazodva grimaszolt, miközben ujjai pattogtak a billentyűkön. Csodás hangokat szólaltatott meg, Jimin pedig bolond lett volna nem végigülni egy ilyen elsőosztályú koncertet, mely mintha csak neki szólt volna. Boldogan szemlélte újdonsült gazdáját, ki a klasszikus és ismert művek után igazi munkába fogott. Bekapcsolta a tévét, majd azt nézve próbálkozott valami új dallam kitalálásával. Az elmúlt héten két reklámdalt is írt, így egy ideig nem szorult rá az alkotásra, csak az apró munkálatokra és a kivitelezésre, mely már irodai feladat volt, nem otthoni, ezért nem dühöngött amiért egyetlen eredeti ötlete sem támadt azon a szombati délutánon. Akadt ilyen napja olykor mindenkinek. Eljátszadozott ott a tévét nézve, egy idő után pedig elmerülve egy műsorban abba is hagyta a zenélést. Jimin még ült ott a szőnyegen és várt, hátha újra hozzáfog a gazdája, de amint biztos lett benne, nem fog visszatérni már a szintetizátorhoz, felugrott a kanapéra Yoongi mellé, majd elkezdett hozzádörgölőzni. Nem foglalkozott vele különösebben a másik. Csupán simogatni próbálta kicsit Jimint, de nem nézett rá, mert jobban érdekelte jelenleg a tévében futó műsor, mint a doromboló cica, mely körbe-körbe járkált körülötte. Ám végül csak ráterelődött tekintete, amint Jimin befeküdt ölébe és elcsendesült.
– Itt fogsz elaludni? Akkor most ne keljek fel amíg fel nem ébredsz? – simogatta a calicot. – Jimin… – vette ujjai közé a cicus nyakörvéről lógó apró medált. – Park Jimin… Ezt nem tudtam, hogy Park a vezetékneved… Hoseok nem mondta. De legalább a nyakörved itt van és segít nekem… – simított végig ujjával a gravírozott kis díszen, majd egy mondat felkeltette érdeklődését és vissza is tért a tévéhez.
Jimin elaludt az ölében, míg ő a médiával volt elfoglalva, így nem zavarták kicsit sem egymást. Gyorsan elrepült az idő, miközben alig csináltak valamit. Többnyire lustálkodtak mind a ketten, Yoongi pedig már az első nap elfelejtette, hogy az ujjai alatt doromboló cicus ember is, nem csak macska.
– Hogy nyílik ez? – állt a konyhapultnál
kezében Jimin macskaeledelével. – Meg is van – bontotta fel a kis
konzervet, majd a tálkájába öntötte tartalmát és letette a cica elé a
földre, aki azonban nem esett neki, inkább felpillantott újdonsült
gazdijára. – Nem szereted? Ezt adták a korábbi gazdáid, hogy ezt eszed –
nézte Jimint, ki végre felkelt és odasétált a pulthoz, majd látszott
rajta, fel akar ugrani rá. – Oda ne mássz fel! – vette kezébe a calicot.
– Mit kérsz? – állt meg vele a munkalap mellett, Jimin pedig küzdeni
kezdett, hogy kiszabadulhasson Yoongi karjaiból, melyet végül hagyott is
neki a gazdája. – De ne szokj hozzá, hogy felmászhatsz ide – jegyezte
meg, miközben felsegítette a pultra Jimint, aki odasétált az apró kis
csomaghoz, melyben a száraz drazséja volt. – Ezt kéred? Vette el Yoongi,
majd visszafordult a kis tálka felé. – Akkor a másikat kiöntöm belőle –
követte őt Jimin, majd mielőtt még Yoongi elvehette volna a tálját,
rátette egyik mancsát a peremére. – Akkor öntsem bele? Úgy megeszed? –
guggolt le Jimin mellé, ki csak nézte őt. – Rendben, akkor beleöntöm.
Yoongi rendesen megtöltötte Jimin tálkáját, alig fért bele az összes eledel, amit neki szánt, majd elment fürdeni, míg a kis háziállata nekiesett vacsorájának. Eddig egyedül élt, így nem nagyon foglalkozott azzal, hogy becsukogassa maga mögött az ajtókat, ezért most sem jutott eszébe. Tárva nyitva hagyott mindent, miközben elmerült a fürdőgolyótól kék színűre festődött vízben. Zenét hallgatott és picikét pihent a habok között, mielőtt ténylegesen nekiállt volna tisztálkodni. Amint felült a kádban megpillantotta szeme sarkában Jimint, ki a küszöbön ücsörögve nézte. Csak rámosolygott, de nem szólt hozzá. Hirtelen eszébe sem jutott, hogy a macska testben egy ember is lakozik, ezért nem is foglalkozott vele. Teljesen elterelte a figyelmét a zene, meg a kényelem, így zavartalanul fürdött a calico figyelő szemei láttára. Még akkor sem derengett neki, hogy Jimin bármelyik pillanatban visszaváltozhat, mikor felállt törülközőjéért és mindenét megmutatta a caliconak, ki ebben a pillanatban rettenetesen örült, hogy macskaformájában van. Fülig pirult volna, ha emberként szembesült volna Yoongi meztelenségével már rögtön az első napon. Ugyan így is megtörtént, de legalább foltos bundája elfedte mindezt. Mekkora szerencse, különben még Yoonginak eszébe jutott volna, hogy egy emberrel él együtt és szégyellősködött volna. Viszont mivel ez nem történt meg, Yoongi úgy viselkedett, mintha Jimin csupán egy átlagos macska lenne. Nem zavartatva magát megtörülközött, majd a dereka köré tekert fürdőlepedővel lépett át cicáján, hogy a hálóba menve felöltözzön, amit Jimin szintén végignézett. Megvacsorázott ő is, mialatt a calico végig a sarkában járt, mielőtt pedig ledőlt volna aludni még megnézte a házi cica papírjait, hogy nehogy elfelejtsen valami fontosat vele kapcsolatban. Végignézte az iartokat és az oltási könyvét majd megnyugodva, hogy még nyárig nem kell semmit sem intéznie, lekapcsolta a villanyt és elterült mobiljával az ágyon.
– Oh! – lepődött meg, amint Jimin felugrott mellé az ágyra. – Velem akarsz aludni? – emelte fel kezét, majd Jimin bebújva alá el is terült. – És ha rád fekszem? Összenyomlak, elpusztulsz – gondolta végig Yoongi, viszont mivel Jimin meg sem mozdult, elengedte a dolgot. – Te tudod – foglalkozott újra mobiljával.
Végül úgy hunyta le szemét, hogy Jimin már hasára mászott és kiterült. Azonban nem sokáig maradt újdonsült gazdijával, így annak esélye sem volt ráfeküdni. Mászkált egy picit éjjel a lakásban, nézelődött az ablakban ülve, felugrált oda, ahova napközben Yoongi biztosan nem hagyta volna, majd ahogyan emelkedett a Nap, visszadőlt mellé a puha ágyikóba. Nem telt különlegesen a hétvége további része sem. Már ha úgy nézzük, hogy Jimin csupán egy macska, mivel az emberi részéről továbbra is megfeledkezett a másik. Így míg Yoongi szemérmetlenül vetkőzött és öltözött előtte, addig Jimin szinte teljesen kiélte perverz vágyait és leskelődött. Nem volt szokása, de picit meglepődött, hogy a másik mennyire nem szégyellős előtte, így élt a helyzet adta lehetőségekkel.
Yoongi rendesen megtöltötte Jimin tálkáját, alig fért bele az összes eledel, amit neki szánt, majd elment fürdeni, míg a kis háziállata nekiesett vacsorájának. Eddig egyedül élt, így nem nagyon foglalkozott azzal, hogy becsukogassa maga mögött az ajtókat, ezért most sem jutott eszébe. Tárva nyitva hagyott mindent, miközben elmerült a fürdőgolyótól kék színűre festődött vízben. Zenét hallgatott és picikét pihent a habok között, mielőtt ténylegesen nekiállt volna tisztálkodni. Amint felült a kádban megpillantotta szeme sarkában Jimint, ki a küszöbön ücsörögve nézte. Csak rámosolygott, de nem szólt hozzá. Hirtelen eszébe sem jutott, hogy a macska testben egy ember is lakozik, ezért nem is foglalkozott vele. Teljesen elterelte a figyelmét a zene, meg a kényelem, így zavartalanul fürdött a calico figyelő szemei láttára. Még akkor sem derengett neki, hogy Jimin bármelyik pillanatban visszaváltozhat, mikor felállt törülközőjéért és mindenét megmutatta a caliconak, ki ebben a pillanatban rettenetesen örült, hogy macskaformájában van. Fülig pirult volna, ha emberként szembesült volna Yoongi meztelenségével már rögtön az első napon. Ugyan így is megtörtént, de legalább foltos bundája elfedte mindezt. Mekkora szerencse, különben még Yoonginak eszébe jutott volna, hogy egy emberrel él együtt és szégyellősködött volna. Viszont mivel ez nem történt meg, Yoongi úgy viselkedett, mintha Jimin csupán egy átlagos macska lenne. Nem zavartatva magát megtörülközött, majd a dereka köré tekert fürdőlepedővel lépett át cicáján, hogy a hálóba menve felöltözzön, amit Jimin szintén végignézett. Megvacsorázott ő is, mialatt a calico végig a sarkában járt, mielőtt pedig ledőlt volna aludni még megnézte a házi cica papírjait, hogy nehogy elfelejtsen valami fontosat vele kapcsolatban. Végignézte az iartokat és az oltási könyvét majd megnyugodva, hogy még nyárig nem kell semmit sem intéznie, lekapcsolta a villanyt és elterült mobiljával az ágyon.
– Oh! – lepődött meg, amint Jimin felugrott mellé az ágyra. – Velem akarsz aludni? – emelte fel kezét, majd Jimin bebújva alá el is terült. – És ha rád fekszem? Összenyomlak, elpusztulsz – gondolta végig Yoongi, viszont mivel Jimin meg sem mozdult, elengedte a dolgot. – Te tudod – foglalkozott újra mobiljával.
Végül úgy hunyta le szemét, hogy Jimin már hasára mászott és kiterült. Azonban nem sokáig maradt újdonsült gazdijával, így annak esélye sem volt ráfeküdni. Mászkált egy picit éjjel a lakásban, nézelődött az ablakban ülve, felugrált oda, ahova napközben Yoongi biztosan nem hagyta volna, majd ahogyan emelkedett a Nap, visszadőlt mellé a puha ágyikóba. Nem telt különlegesen a hétvége további része sem. Már ha úgy nézzük, hogy Jimin csupán egy macska, mivel az emberi részéről továbbra is megfeledkezett a másik. Így míg Yoongi szemérmetlenül vetkőzött és öltözött előtte, addig Jimin szinte teljesen kiélte perverz vágyait és leskelődött. Nem volt szokása, de picit meglepődött, hogy a másik mennyire nem szégyellős előtte, így élt a helyzet adta lehetőségekkel.
H: Minden ok?
Y: Jah
H: Jiminnel nincs baj?
Y: Nincs
H: Hagyj neki kaját holnapra a hűtőben majd. Hátha sunyiban visszaváltozik enni kicsit.
Y: Ok
Y: Jah
H: Jiminnel nincs baj?
Y: Nincs
H: Hagyj neki kaját holnapra a hűtőben majd. Hátha sunyiban visszaváltozik enni kicsit.
Y: Ok
Zajlott
le egy rövidke chatelés közte és barátja között, ám ennek ellenére sem
kapcsolta Jiminhez az emberi dolgot. Mivel még nem látta abban a
formájában, nem is tudta elképzelni, ezért semmin sem változtatott.
Csupán dupla adag vacsorát csinált önmagának, aminek a felét eltette
Jiminnek a hűtőbe másnapra, de semmi egyéb. Ugyanúgy meztelenkedett
előtte, ahogyan előzőleg, ugyanúgy simogatta, cirógatta, néha pedig
beszélt hozzá, viszont mégsem érezte a calicot embernek. Amíg nem látja
saját szemével, addig valahogyan nem hitte el a dolgot, hiába volt ez
köztudott, mindennapos, számára nem bizonyult annak.
– Hűtőben van kaja – kapta fel kabátját, majd sálját is reggel, amint munkába készülődött. – Edd meg nyugodtan. Este jövök – lépett is ki az ajtón, majd Jimin magára maradt. Néhány percig még ült az ajtóban, hátha otthon felejtett valami újdonsült gazdája és visszajön, viszont amint biztos lett benne, Yoongi nem fog feltűnni már, visszafordult a lakásba, ami így neki, egy házi cicának egyedül, óriásinak tűnt.
– Hűtőben van kaja – kapta fel kabátját, majd sálját is reggel, amint munkába készülődött. – Edd meg nyugodtan. Este jövök – lépett is ki az ajtón, majd Jimin magára maradt. Néhány percig még ült az ajtóban, hátha otthon felejtett valami újdonsült gazdája és visszajön, viszont amint biztos lett benne, Yoongi nem fog feltűnni már, visszafordult a lakásba, ami így neki, egy házi cicának egyedül, óriásinak tűnt.
Amint
berobbant munkahelyére Yoongi, barátja azonnal letámadta. Érdeklődni
kezdett a cica felől, viszont nem sok különlegességhez jutott hozzá.
– Elvoltunk. Eszik rendesen, semmi baja. Mire vagy még kíváncsi – válaszolt tömören társa.
Sosem beszélt sokat, elég nehéz volt belőle kihúzni terjedelmesebb válaszokat, de azt Hoseok is tudta, hogy ha történt volna valami különleges, azt megosztotta volna vele, ezért nem faggatta őt tovább Jiminről. Inkább témát váltottak és a szokásos dolgokról kezdtek cseverészni miközben haladtak a munkával. Gyorsan telt az idő, mivel akadt feladatuk rendesen, ezért az sem tűnt fel Yoonginak, hogy már javában túlóráznak, mikor Hoseok felcsattanva állt fel asztalától, miszerint ennyi neki elég mára. Ő nem volt hajlandó soha annyit túlórázni, mint Yoongi, mert neki volt valakihez hazamenni, a másiknak viszont eddig nem akadt senkije, aki otthon várta volna.
– Ne maradj bent sokáig! – kapta fel kabátját.
– Ilyenkor nyugiban lehet haladni – bámult a képernyőre Yoongi.
– Tudom én azt jól, de Jimint valakinek meg kell etetnie.
– Hmm… El is feledkeztem róla – sóhajtott fel.
– Gyorsan ment. Lehet, a tenyeredre kéne felírnod, hogy ne felejtsd el szegényt.
– Lehet… Szerinted menjek haza hozzá?
– Persze! Jimin ugyan nem változik át mások előtt, de ettől még nem szeret egyedül lenni. Bújós kis házi cica és ráadásul ember is, ne sokat hagyd magára.
– Rendben, hazamegyek én is és majd holnap folytatom – mentette el a félbehagyott dolgait számítógépén.
– Ez a beszéd barátom! – ért fülig Hoseok mosolya.
Yoongi máskor biztosan nem engedett volna Hoseok szavainak, hiszen az rengetegszer próbálta már korábban is lebeszélni a túlóráról különböző indokokkal, azonban most nyomós érve akadt. Ezúttal viszont nem kellett tépnie a száját és már el is érte célját, mivel látszólag érzékeny pontra tapintott. Kapkodták lábaikat a lassan csípőssé váló hidegben hazafele, hogy minél hamarabb felmelegedhessenek. Amint pedig szétváltak útjaik, Yoongi is meglepődött önmagán. Korábban még soha nem sietett ennyire haza. Többnyire beült még valahova enni, mert üresen állt otthon a hűtő, talán még iszogatni is elment egyedül, de most nem. Most húzta haza Jimin, a kis foltos cicus, aki egyedül volt otthon abban a számára hatalmas lakásban.
– Megjöttem – csukta be maga mögött az ajtót és meglepődött, hogy nem uralkodik olyan mély sötétség a házban, mely mindennap várta. Vetkőzni kezdett, viszont nem jutott messzire, Jimin már ott tekergett lábai között és hangosan nyávogott. – Hiányoztam? Máris? – akasztotta fel ruháját a fogasra, majd leült a földre, hogy levegye bakancsát. – Nem szeretsz egyedül lenni? – simogatta a cicust, amint kilazította cipőjét, majd mielőtt megszabadult volna tőlük, Jiminnel a kezében elterült a földön. – Simán elaludnék itt… – simogatta macskáját. – De éhes vagyok. Megetted a hűtőből a kaját, amit neked hagytam? – nézte a cicust, ki viszonozta tekintetét. – Ezt nemnek veszem. Hahhh! – sóhajtott fel, majd lerúgta magáról cipőjét és feltápászkodott.
Semmihez sem volt se ereje, se kedve, de ettől még elvánszorgott a hűtőig, hogy harapjon valamit és Jiminnek is adjon enni, mielőtt boxerra vetkőzve bedőlt volna az ágyba aludni. Lusta volt most fürdeni, ezért inkább ki is hagyta.
– Elvoltunk. Eszik rendesen, semmi baja. Mire vagy még kíváncsi – válaszolt tömören társa.
Sosem beszélt sokat, elég nehéz volt belőle kihúzni terjedelmesebb válaszokat, de azt Hoseok is tudta, hogy ha történt volna valami különleges, azt megosztotta volna vele, ezért nem faggatta őt tovább Jiminről. Inkább témát váltottak és a szokásos dolgokról kezdtek cseverészni miközben haladtak a munkával. Gyorsan telt az idő, mivel akadt feladatuk rendesen, ezért az sem tűnt fel Yoonginak, hogy már javában túlóráznak, mikor Hoseok felcsattanva állt fel asztalától, miszerint ennyi neki elég mára. Ő nem volt hajlandó soha annyit túlórázni, mint Yoongi, mert neki volt valakihez hazamenni, a másiknak viszont eddig nem akadt senkije, aki otthon várta volna.
– Ne maradj bent sokáig! – kapta fel kabátját.
– Ilyenkor nyugiban lehet haladni – bámult a képernyőre Yoongi.
– Tudom én azt jól, de Jimint valakinek meg kell etetnie.
– Hmm… El is feledkeztem róla – sóhajtott fel.
– Gyorsan ment. Lehet, a tenyeredre kéne felírnod, hogy ne felejtsd el szegényt.
– Lehet… Szerinted menjek haza hozzá?
– Persze! Jimin ugyan nem változik át mások előtt, de ettől még nem szeret egyedül lenni. Bújós kis házi cica és ráadásul ember is, ne sokat hagyd magára.
– Rendben, hazamegyek én is és majd holnap folytatom – mentette el a félbehagyott dolgait számítógépén.
– Ez a beszéd barátom! – ért fülig Hoseok mosolya.
Yoongi máskor biztosan nem engedett volna Hoseok szavainak, hiszen az rengetegszer próbálta már korábban is lebeszélni a túlóráról különböző indokokkal, azonban most nyomós érve akadt. Ezúttal viszont nem kellett tépnie a száját és már el is érte célját, mivel látszólag érzékeny pontra tapintott. Kapkodták lábaikat a lassan csípőssé váló hidegben hazafele, hogy minél hamarabb felmelegedhessenek. Amint pedig szétváltak útjaik, Yoongi is meglepődött önmagán. Korábban még soha nem sietett ennyire haza. Többnyire beült még valahova enni, mert üresen állt otthon a hűtő, talán még iszogatni is elment egyedül, de most nem. Most húzta haza Jimin, a kis foltos cicus, aki egyedül volt otthon abban a számára hatalmas lakásban.
– Megjöttem – csukta be maga mögött az ajtót és meglepődött, hogy nem uralkodik olyan mély sötétség a házban, mely mindennap várta. Vetkőzni kezdett, viszont nem jutott messzire, Jimin már ott tekergett lábai között és hangosan nyávogott. – Hiányoztam? Máris? – akasztotta fel ruháját a fogasra, majd leült a földre, hogy levegye bakancsát. – Nem szeretsz egyedül lenni? – simogatta a cicust, amint kilazította cipőjét, majd mielőtt megszabadult volna tőlük, Jiminnel a kezében elterült a földön. – Simán elaludnék itt… – simogatta macskáját. – De éhes vagyok. Megetted a hűtőből a kaját, amit neked hagytam? – nézte a cicust, ki viszonozta tekintetét. – Ezt nemnek veszem. Hahhh! – sóhajtott fel, majd lerúgta magáról cipőjét és feltápászkodott.
Semmihez sem volt se ereje, se kedve, de ettől még elvánszorgott a hűtőig, hogy harapjon valamit és Jiminnek is adjon enni, mielőtt boxerra vetkőzve bedőlt volna az ágyba aludni. Lusta volt most fürdeni, ezért inkább ki is hagyta.
A következő nap
sem telt nagyon máshogyan. Korán kelt, összeszedte magát, majd munkába
ment, ahol Hoseok kifaggatta Jiminről. Továbbra sem tudott semmi extrát
mondani, ahogyan a hét további napjain sem. Azon kívül, hogy néha
fogyott egy kis kaja a hűtőből, meg késő este égett egy-két lámpa a
házban, semmi sem árulkodott Jimin emberi mivoltáról. Nem mutatkozott
előtte soha más formában, csak mint foltos házi macska, de Yoongit ez
nem bántotta. Így szokta meg a másikat, egy háziállatként, aki az
átlagnál sokkal jobban nevelt.
– Ezt most miért? – ébredt egyik este arra, hogy Jimin a mellkasán feküdve bámulja őt a sötétben. Pislogtak még néhány percig egymásra, de Jimin nem mozdult, Yoongi meg álmos volt, ezért ledobta magáról a kis cicát a puha matracra, hogy ne nézze őt álmában. – Így nem tudok aludni. Nem néznél valami mást? Kergess szellemeket a házban! Vagy egeret, engem az se érdekel, de ne bámulj mikor alszom! – sóhajtott nagyot, majd pár pillanattal később vissza is aludt.
Jimin nyugodtan fogadta a másik reakcióját és elterülve mellette ő is aludni próbált, ám nem sikerült neki olyan könnyen, mint gazdájának. Csak feküdt mellette egy ideig, majd megunva, hogy nem tud álomba szenderülni, felkelt mellőle és útnak indult a lakásba. Nem tudta, mit csinálhatna, ezért először kiült az ablakba. Bámulta egy kicsit a kihalt utcát, azt az egy-két embert, akik arra jártak, majd megunta ezt is. Szívesen játszott volna valamivel, de arra felkelt volna Yoongi. Tévézett is volna, viszont az is felébresztette volna a gazdáját, ezért tovább gondolkozott, míg meg nem kordult a gyomra. Nem sok emberi ételt vett magához az elmúlt néhány napban és a szervezete már kezdte megadni magát a hibrid felének, ezért meg is lett az esti program. Most először változott át úgy, hogy Yoongi otthon volt, majd megállva a hűtő előtt szinte mindenbe belevett kicsit. Gazdája meghagyta a vacsorája egy részét, amit pillanatok alatt eltüntetett, majd rálelt némi sonkára, mely szintén megszűnt létezni a következő pillanatban, végül egy kis tál kimcsibe fojtotta éhségét. A nappali szőnyegén feküdve nyammogott rajta, mivel nagyon ráért és a gyomra kezdett kicsit fájni. Elszokott az emberi ételtől, főleg ilyen mennyiségétől, ezért kellett egy kis idő neki, míg a szervezete megbarátkozott a merőben más összetételű táplálékkal. Azonban ahogyan teltek a percek a kis falatozással, hamarosan zajt hallott a háló felől. Tudta, hogy Yoongi az és félt, most meglátja őt a másik, így hatalmas macskafüleivel fején a hang irányába nézett. Türelmesen várt amint végig követte, merre motoszkál gazdája, ki először csak a fürdőig vánszorgott, ahonnan vízcsobogás hallatszott. Néhány pillanat múlva újra csend ült a lakásra, majd Yoongi csoszogása kezdett visszhangzani, melytől Jimin megrémült, hiszen egyre hangosabban hallatszott.
– Cicc cicc cicc! – hívta macskáját Yoongi, majd ahogyan a nappaliba ért, megtorpant.
Ugyan a sötétben nem látott túl sokat, ám az emberi alakot ettől még felfedezte. Először azt hitte, valaki betört hozzá, majd egy pillanattal később tudatosult benne, ez Jimin. Nem mondott egyikük sem semmit, csak bámultak egymásra, míg Yoongi vissza nem fordult a háló felé. Jimin újból magára maradt, de még jó néhány másodpercig levegőt is alig mert venni. Most látta először őt a másik emberként sőt, hosszú idő óta először valaki emberként. Azt várta, hogy Yoongi majd újra felbukkan és úgy viselkedik majd vele, amire Jimin számított, de nem történt semmi. Csak susogott egy kicsit Yoongi takarója, végül pedig csend ült a lakásra. Yoongi nem ment vissza hozzá. De miért nem? Jimin nem értette. Az emberek általában visszaéltek a hatalmukkal és természetéből fakadó kettősségével, ezért nem volt már hajlandó többet a szemük előtt alakot váltani, hiszen eddig mindenki így tett. Akkor most Yoongi miért nem? Jimin azonban ettől még rettegett, hogy Yoongi hamarosan felbukkan az éjszaka folyamán, míg ő a maradék kimcsivel küzd, ám a félelme nem igazolódott be. A másiknak esze ágában sem volt megmozdulni reggelig, amibe a forgolódás is beletartozott, így mikor Jimin újra macska alakban keresett magának puha fekhelyet gazdája melegében, igazi kihívásra lelt. Végül Yoongi arcától alig néhány centire telepedett le, ahol azonnal el is aludt. Ő sem nagyon moccant meg, de még akkor sem, mikor Yoongi már kifelé mászott az ágyból, hogy összekészüljön a munkához. Csak feküdt ott a hatalmas ágyban, mely így már csak az övé volt, viszont mikor meghallotta, hogy a gazdája a kabátjával kezdett bíbelődni, azonnal felpattant. El akart köszönni tőle.
– Jó legyél, Jimin. Ne törj össze semmit, ha lehet – kötötte be bakancsát, majd felkelt a földről. – Sietek haza. Kaja van a hűtőben – nyitotta ki az ajtót, majd el is tűnt.
– Ezt most miért? – ébredt egyik este arra, hogy Jimin a mellkasán feküdve bámulja őt a sötétben. Pislogtak még néhány percig egymásra, de Jimin nem mozdult, Yoongi meg álmos volt, ezért ledobta magáról a kis cicát a puha matracra, hogy ne nézze őt álmában. – Így nem tudok aludni. Nem néznél valami mást? Kergess szellemeket a házban! Vagy egeret, engem az se érdekel, de ne bámulj mikor alszom! – sóhajtott nagyot, majd pár pillanattal később vissza is aludt.
Jimin nyugodtan fogadta a másik reakcióját és elterülve mellette ő is aludni próbált, ám nem sikerült neki olyan könnyen, mint gazdájának. Csak feküdt mellette egy ideig, majd megunva, hogy nem tud álomba szenderülni, felkelt mellőle és útnak indult a lakásba. Nem tudta, mit csinálhatna, ezért először kiült az ablakba. Bámulta egy kicsit a kihalt utcát, azt az egy-két embert, akik arra jártak, majd megunta ezt is. Szívesen játszott volna valamivel, de arra felkelt volna Yoongi. Tévézett is volna, viszont az is felébresztette volna a gazdáját, ezért tovább gondolkozott, míg meg nem kordult a gyomra. Nem sok emberi ételt vett magához az elmúlt néhány napban és a szervezete már kezdte megadni magát a hibrid felének, ezért meg is lett az esti program. Most először változott át úgy, hogy Yoongi otthon volt, majd megállva a hűtő előtt szinte mindenbe belevett kicsit. Gazdája meghagyta a vacsorája egy részét, amit pillanatok alatt eltüntetett, majd rálelt némi sonkára, mely szintén megszűnt létezni a következő pillanatban, végül egy kis tál kimcsibe fojtotta éhségét. A nappali szőnyegén feküdve nyammogott rajta, mivel nagyon ráért és a gyomra kezdett kicsit fájni. Elszokott az emberi ételtől, főleg ilyen mennyiségétől, ezért kellett egy kis idő neki, míg a szervezete megbarátkozott a merőben más összetételű táplálékkal. Azonban ahogyan teltek a percek a kis falatozással, hamarosan zajt hallott a háló felől. Tudta, hogy Yoongi az és félt, most meglátja őt a másik, így hatalmas macskafüleivel fején a hang irányába nézett. Türelmesen várt amint végig követte, merre motoszkál gazdája, ki először csak a fürdőig vánszorgott, ahonnan vízcsobogás hallatszott. Néhány pillanat múlva újra csend ült a lakásra, majd Yoongi csoszogása kezdett visszhangzani, melytől Jimin megrémült, hiszen egyre hangosabban hallatszott.
– Cicc cicc cicc! – hívta macskáját Yoongi, majd ahogyan a nappaliba ért, megtorpant.
Ugyan a sötétben nem látott túl sokat, ám az emberi alakot ettől még felfedezte. Először azt hitte, valaki betört hozzá, majd egy pillanattal később tudatosult benne, ez Jimin. Nem mondott egyikük sem semmit, csak bámultak egymásra, míg Yoongi vissza nem fordult a háló felé. Jimin újból magára maradt, de még jó néhány másodpercig levegőt is alig mert venni. Most látta először őt a másik emberként sőt, hosszú idő óta először valaki emberként. Azt várta, hogy Yoongi majd újra felbukkan és úgy viselkedik majd vele, amire Jimin számított, de nem történt semmi. Csak susogott egy kicsit Yoongi takarója, végül pedig csend ült a lakásra. Yoongi nem ment vissza hozzá. De miért nem? Jimin nem értette. Az emberek általában visszaéltek a hatalmukkal és természetéből fakadó kettősségével, ezért nem volt már hajlandó többet a szemük előtt alakot váltani, hiszen eddig mindenki így tett. Akkor most Yoongi miért nem? Jimin azonban ettől még rettegett, hogy Yoongi hamarosan felbukkan az éjszaka folyamán, míg ő a maradék kimcsivel küzd, ám a félelme nem igazolódott be. A másiknak esze ágában sem volt megmozdulni reggelig, amibe a forgolódás is beletartozott, így mikor Jimin újra macska alakban keresett magának puha fekhelyet gazdája melegében, igazi kihívásra lelt. Végül Yoongi arcától alig néhány centire telepedett le, ahol azonnal el is aludt. Ő sem nagyon moccant meg, de még akkor sem, mikor Yoongi már kifelé mászott az ágyból, hogy összekészüljön a munkához. Csak feküdt ott a hatalmas ágyban, mely így már csak az övé volt, viszont mikor meghallotta, hogy a gazdája a kabátjával kezdett bíbelődni, azonnal felpattant. El akart köszönni tőle.
– Jó legyél, Jimin. Ne törj össze semmit, ha lehet – kötötte be bakancsát, majd felkelt a földről. – Sietek haza. Kaja van a hűtőben – nyitotta ki az ajtót, majd el is tűnt.
Természetesen amint beért a
munkába, Hoseok zaklatni kezdte néhány Jimint érintő kérdéssel, azonban
Yoonginak esze ágában sem volt megosztani vele az éjszaka eseményeit.
Éppen ezért nem mondott többet a szokásosnál, nehogy a másik elújságolja
az unokatestvérének, aki majd emiatt visszakérné Jimint. Megszerette a
macskát már ez alatt a néhány nap alatt is és nem adta volna oda
senkinek. Pont ez volt az oka annak, hogy inkább nem beszélt Jiminről.
Semmiről, amit a macska csinált, pedig lett volna mit, főleg a második
hétvége után. Ugyanis Yoongi hazafele beugrott egy kis mindenes boltba,
ahol Isten se tudja miért, de árultak macskajátékokat, melyekből vitt
haza egyet, mit azonnal fel is avattak. Mivel pedig Yoongit teljesen
elvarázsolták Jimin óriási szemei a játék alatt, így amikor csak kapható
volt a cica egy kis szórakozásra, Yoongi élt a lehetőséggel.
Ahogy teltek a napok és az együtt töltött órák száma csak emelkedett, úgy szerette meg egyre jobban a macskát, ki nélkül már szundítani sem tudott egy rendeset. Megszokta a mellkasán, vagy karjaiban pihegő szőrcsomót, melynek emberi mivoltát újból elfelejtette, hiszen azóta sem látta egyszer sem Jimint a másik alakjában. Ugyan az átváltozott néha, de sokkal körültekintőbb volt, így nem bukott le. Azt várta, ezt majd szóvá teszi Yoongi, de minél több nap telt el melyen hallgatott a témáról gazdája, annál kíváncsibb lett a calico, hogy vajon miért nem hozza fel a dolgot. Talán valami gond lenne vele? Vagy őt csak macskának fogadja el, embernek nem?
– Idióta postás – fordult vissza Yoongi egyik nap a nappaliból a bejárat felé.
Éppen csak hazaért és a postáját nézegette, mikor talált egy levelet a sajátjai között, ami nem az övé volt, hanem egyik szomszédjáé. Szerencsére az illető ugyanazon a szinten lakott, amin ő, így nem kellett újból lemennie a földszintre, ezért csak felkapta papucsát, majd elindult a folyosón a címzett lakása felé. Nyitva hagyta az ajtót maga mögött, melyen Jimin azonnal kislisszolt, de nem ment messzire. Csak felfedezte a folyosót, min még nem igazán járt, hiszen ő vérbeli szobamacska volt.
– Igen? – nyitott ajtót az illető.
– Hozzám dobták a levelét, tessék – adta át a borítékot.
– Köszi – vette el a pasi, miközben megpillantotta a Yoongi lábának dőlő Jimint. – A maga macskája?
– Igen – nézett le rá Yoongi is. – Az enyém.
– Szép macska.
– Köszönöm.
– Kösz a levelet – csukta be az ajtót szomszédja, majd Yoongi visszaindult saját lakása felé.
– Jimin! – szólt a caliconak, kit minden jobban érdekelt jelenleg, mint gazdája, hiszen éppen az egyik másik ajtófélfához dörgölőzött. – Jimin, cicc cicc! Nem érek rá egész nap, gyere be! – szólongatta tovább a cicust, ki még mindig nem figyelt rá. – Kizárlak, ha nem sietsz! – fenyegette meg őt Yoongi, mire megtorpanva szemezni kezdett gazdájával. – Kiengedlek majd még máskor is, de most fáradt vagyok. Szedd a kis mancsaidat, had pihenjek le! – sóhajtott nagyot Yoongi, ám Jimin továbbra sem mozdult. – Hát jó, akkor kint maradsz – csukta be az ajtót.
Eleinte nem foglalkozott vele a calico, hogy kizárták. Nem vette komolyan gazdáját és zavartalanul folytatta a kis területmegjelölést, majd mikor megunta, visszatért kettejük lakásához. Kezdetben csupán dörgölőzött az ajtóhoz, dorombolt és halkan nyávogott, azonban mikor már az ötödik körénél járt és még mindig nem történt semmi, pánikba esett. Rögtön eszébe jutott a menhely, ahol csak az altató injekcióra várt egy hideg kennel fagyos betonpadlóján feküdve. Oda nem akart visszamenni, akkor már inkább leugrott volna egy hídról, ezért hangosan sírni kezdett az ajtóban ülve. Yoongi csak öt percre akarta kizárni cicáját, azonban mikor meghallotta szívszorító hangjait, azonnal felpattant és beengedte Jimint, ki rögtön felmászott gazdája nadrágján, majd pólóján, végül pedig a nyakába bújt, amint Yoongi átölelte őt.
– Na mi van? – kezdte simogatni Jimint, miután bezárult az ajtó. – Ennyire megijedtél? Nem zártalak ki csak öt percre. Semmi baj – sétált Jiminnel a nappaliba, majd lehuppant a kanapéra.
Még néhány percig egy cseppet sem engedett a kis calico a szorításból, mialatt Yoongi folyamatosan simogatta és ölelgette. Tényleg nagyon megijedt, de gazdája közelségének hála lassan lenyugodott. Már csak dörgölőzött picit hozzá, végül pedig összegömbölyödve dorombolni kezdett az ölében.
– Legközelebb nyitva hagyom az ajtót neked – vakargatta Jimin fülét. – Vacsorázzunk! – vette karba Jimint.
A calico sokkal jobban bújt hozzá az este további részében, mint korábban, amitől Yoongi rosszul érezte magát, hiszen tudta, mi az oka mindennek. Ennyire azért nem akart ráijeszteni, de többet semennyire sem fog, az is biztos.
– Ne, Jimin! Nehogy be merj ugrani! – szúrta ki a másikat, amint az a fürdőkád peremére támaszkodva nyávogott. – Vizes leszel. Jimin! – szólt rá erélyesebben mert látta, a calico nagyon méregeti a távolságot. – Jimin, nem! Ne! – ült fel, majd visszanyomta cicáját a fürdőszoba szőnyegre, hogy üljön le. – Mi bajod van? – engedte el őt Yoongi, mire Jimin újra felkelt és a kád peremére támaszkodott. – Jimin, nyugodj le! – fröcskölte le macskáját, de meg sem kottyant a caliconak az a néhány vízcsepp. – Holnap elviszlek az állatorvoshoz, ha továbbra is így viselkedsz – fenyegette meg Jimint, ki erre végre visszavett egy kicsit és leülte a fenekére. – Na, ez a beszéd. Sietek, aztán felőlem a pólómba is belebújhatsz, de ne ugorj bele a fürdővizembe – feküdt vissza Yoongi.
Ahogy teltek a napok és az együtt töltött órák száma csak emelkedett, úgy szerette meg egyre jobban a macskát, ki nélkül már szundítani sem tudott egy rendeset. Megszokta a mellkasán, vagy karjaiban pihegő szőrcsomót, melynek emberi mivoltát újból elfelejtette, hiszen azóta sem látta egyszer sem Jimint a másik alakjában. Ugyan az átváltozott néha, de sokkal körültekintőbb volt, így nem bukott le. Azt várta, ezt majd szóvá teszi Yoongi, de minél több nap telt el melyen hallgatott a témáról gazdája, annál kíváncsibb lett a calico, hogy vajon miért nem hozza fel a dolgot. Talán valami gond lenne vele? Vagy őt csak macskának fogadja el, embernek nem?
– Idióta postás – fordult vissza Yoongi egyik nap a nappaliból a bejárat felé.
Éppen csak hazaért és a postáját nézegette, mikor talált egy levelet a sajátjai között, ami nem az övé volt, hanem egyik szomszédjáé. Szerencsére az illető ugyanazon a szinten lakott, amin ő, így nem kellett újból lemennie a földszintre, ezért csak felkapta papucsát, majd elindult a folyosón a címzett lakása felé. Nyitva hagyta az ajtót maga mögött, melyen Jimin azonnal kislisszolt, de nem ment messzire. Csak felfedezte a folyosót, min még nem igazán járt, hiszen ő vérbeli szobamacska volt.
– Igen? – nyitott ajtót az illető.
– Hozzám dobták a levelét, tessék – adta át a borítékot.
– Köszi – vette el a pasi, miközben megpillantotta a Yoongi lábának dőlő Jimint. – A maga macskája?
– Igen – nézett le rá Yoongi is. – Az enyém.
– Szép macska.
– Köszönöm.
– Kösz a levelet – csukta be az ajtót szomszédja, majd Yoongi visszaindult saját lakása felé.
– Jimin! – szólt a caliconak, kit minden jobban érdekelt jelenleg, mint gazdája, hiszen éppen az egyik másik ajtófélfához dörgölőzött. – Jimin, cicc cicc! Nem érek rá egész nap, gyere be! – szólongatta tovább a cicust, ki még mindig nem figyelt rá. – Kizárlak, ha nem sietsz! – fenyegette meg őt Yoongi, mire megtorpanva szemezni kezdett gazdájával. – Kiengedlek majd még máskor is, de most fáradt vagyok. Szedd a kis mancsaidat, had pihenjek le! – sóhajtott nagyot Yoongi, ám Jimin továbbra sem mozdult. – Hát jó, akkor kint maradsz – csukta be az ajtót.
Eleinte nem foglalkozott vele a calico, hogy kizárták. Nem vette komolyan gazdáját és zavartalanul folytatta a kis területmegjelölést, majd mikor megunta, visszatért kettejük lakásához. Kezdetben csupán dörgölőzött az ajtóhoz, dorombolt és halkan nyávogott, azonban mikor már az ötödik körénél járt és még mindig nem történt semmi, pánikba esett. Rögtön eszébe jutott a menhely, ahol csak az altató injekcióra várt egy hideg kennel fagyos betonpadlóján feküdve. Oda nem akart visszamenni, akkor már inkább leugrott volna egy hídról, ezért hangosan sírni kezdett az ajtóban ülve. Yoongi csak öt percre akarta kizárni cicáját, azonban mikor meghallotta szívszorító hangjait, azonnal felpattant és beengedte Jimint, ki rögtön felmászott gazdája nadrágján, majd pólóján, végül pedig a nyakába bújt, amint Yoongi átölelte őt.
– Na mi van? – kezdte simogatni Jimint, miután bezárult az ajtó. – Ennyire megijedtél? Nem zártalak ki csak öt percre. Semmi baj – sétált Jiminnel a nappaliba, majd lehuppant a kanapéra.
Még néhány percig egy cseppet sem engedett a kis calico a szorításból, mialatt Yoongi folyamatosan simogatta és ölelgette. Tényleg nagyon megijedt, de gazdája közelségének hála lassan lenyugodott. Már csak dörgölőzött picit hozzá, végül pedig összegömbölyödve dorombolni kezdett az ölében.
– Legközelebb nyitva hagyom az ajtót neked – vakargatta Jimin fülét. – Vacsorázzunk! – vette karba Jimint.
A calico sokkal jobban bújt hozzá az este további részében, mint korábban, amitől Yoongi rosszul érezte magát, hiszen tudta, mi az oka mindennek. Ennyire azért nem akart ráijeszteni, de többet semennyire sem fog, az is biztos.
– Ne, Jimin! Nehogy be merj ugrani! – szúrta ki a másikat, amint az a fürdőkád peremére támaszkodva nyávogott. – Vizes leszel. Jimin! – szólt rá erélyesebben mert látta, a calico nagyon méregeti a távolságot. – Jimin, nem! Ne! – ült fel, majd visszanyomta cicáját a fürdőszoba szőnyegre, hogy üljön le. – Mi bajod van? – engedte el őt Yoongi, mire Jimin újra felkelt és a kád peremére támaszkodott. – Jimin, nyugodj le! – fröcskölte le macskáját, de meg sem kottyant a caliconak az a néhány vízcsepp. – Holnap elviszlek az állatorvoshoz, ha továbbra is így viselkedsz – fenyegette meg Jimint, ki erre végre visszavett egy kicsit és leülte a fenekére. – Na, ez a beszéd. Sietek, aztán felőlem a pólómba is belebújhatsz, de ne ugorj bele a fürdővizembe – feküdt vissza Yoongi.
Jimin teljesen
becsavarodott. Annyira hogy még másnap reggel sem szívesen engedte
dolgozni Yoongit, ki vagy kétszer visszafordult, annyira sírt a
macskája. Ez már sok volt és nem tudta, mit kezdjen vele, ezért tanácsot
kért Hoseoktól, kinek mindent elmesélt.
– Nem tudom – gondolkozott el barátja. – Nem volt ilyen gond vele. Bár sosem zárták ki a házból.
– Reggel kétszer fordultam vissza a sírása miatt. Harmadszorra csak azért nem, mert biztos voltam benne, hogy nem tudom elhallgattatni. Valamit kezdenem kell vele. Nem szeretném, ha mindennap ezt csinálná.
– Hmm… Hozd be!
– Mi?
– Hozd magaddal. Szerintem nem lenne baj belőle. Ráadásul mindenki megsimogatná. Jó dolga lenne itt.
– Nincs hordozóm… Nem akarom behozni.
– Más ötletem nem nagyon vagy.
– Mm… – morgott Yoongi. – Nem vagy segítség.
– Akkor ne velem beszélj, hanem vele.
– Ezt hogy érted?
– Hát, ahogyan mondtam. Beszélj Jiminnel. Félig ember, tudod. Ő egy hibrid. Érti amit mondasz neki.
– Erről meg is feledkeztem.
– Még mindig nem változott át egyszer sem előtted? – érdeklődött Hoseok.
– Nem – hazudott neki Yoongi. Egyszer ugyan látta emberként, de akkor is nagyon sötét volt, így csak az alakjára emlékezett, semmi másra.
– Mindegy. Ettől még egy hibrid és érti minden szavadat. Beszélj vele! Nyugtasd meg, hogy nem fogod elhagyni. Akkor nem fog többet sírni.
– Oké. Beszélek… hozzá majd.
– Kíváncsi leszek. Írd majd meg, hogy mi volt.
– Ok – támaszkodott unottan íróasztalára Yoongi.
Nem nagyon akarta már felhozni a Jimin témát, de csak ez járt a fejében, így akarata ellenére is megemlítette még néhányszor, hogy mennyire aggódik a calico miatt. Ezért Hoseok búcsúmondata is Jiminről szólt, amivel próbálta nyugalomra inteni barátját, ki rekordidő alatt esett ezúttal haza, ahol nagy meglepetés érte. Amint benyitott a lakásba ezúttal nem csak fények fogadták, de kellemes illatok és hangzavar is. A konyhába vezették ezek a kis jelek, ahol Jimint megpillantva szinte kővé dermedt. A calico főzött, ki így észre sem vette a hazatérő gazdáját. Yoongi ruháit vette kölcsön, miközben a tűzhelyen fortyogó lábassal foglalkozott. Annyira elmerült a feladatában, hogy a másiknak elég ideje maradt feldolgozni kicsit a látványt. Szóval így néz ki Jimin. Ilyen, mikor ember. Így lóbálja farkincáját és így rázza macskafüleit emberi alakjában. Ez
– Jimin? – szólalt meg Yoongi, amitől az említett megugrott, majd azonnal megfordult.
Végre láthatta arcát is Yoongi, melytől heves ütembe kezdett szíve. Nagyon szép volt a calico. Meglepően szép.
– Szia! – nyelt nagyot Jimin, miközben megtámaszkodott a pulton. – Azt hittem, később jössz – bámult a padlóra.
Milyen gyönyörű hangod van, gondolta Yoongi.
– Mit csinálsz? – maradt mozdulatlan gazdája.
– Vacsorát… neked.
– Van kaja a hűtőben.
– Kedveskedni szerettem volna… Amiért tegnap úgy viselkedtem – kerülte Yoongi tekintetét.
– Örülök is, hogy felhoztad. Beszélhetnénk róla?... Mielőtt újból visszaváltoznál?
– Igen… Ha szeretnél.
– Szeretnék. Nem tudom, hogy mi – szakította őt félbe a vacsora, mely éppen kifutott a tűzhelyen.
Jimin azonnal megfordult és újból az étellel kezdett foglalkozni, melyet Yoongi továbbra is biztos távolból nézett végig. Egy centit sem moccant, de csupán Jimin miatt. Eddig sosem mutatkozott előtte emberként, amire biztosan megvolt az oka és nem akart ráijeszteni azzal, hogy megsérti a személyes terét.
– Ledobom a cuccaimat, míg te főzöl – fordult meg Yoongi, majd magára hagyta Jimint a konyhában.
A calico még önmagán is meglepődött, hogy nem félelemből vert olyan hevesen szíve, hanem az izgatottság miatt. Kíváncsi volt, mit akar neki mondani a másik, vagy hogyan fog vele viselkedni emberi formájában. Eddig nem akadt túl sok pozitív élménye ezzel kapcsolatban másokkal, de hátha Yoongi más, mint a többiek. Szeretett volna neki esélyt adni, amiért keményen megküzdött önmagával.
– Nagyon finom. Nagyon ügyes vagy. Ezt hol tanultad? – evett Jimin főztjéből Yoongi.
– Tévéből – falatozott ő is, bár sokkal bátortalanabbul. Régebben előfordult, hogy a gazdái elvették tőle a tálat mikor úgy gondolták, elég volt neki, így megmaradt benne ez a szokás, mivel ha ilyenkor ellenkezett, akkor általában büntetés járt a viselkedéséért.
– Kibaszott finom. Többször kéne fakanalat ragadnod. Nagyon jó vagy – csámcsogott Yoongi.
Jimin nem válaszolt neki semmit, csak lassan folytatta vacsoráját az asztal túlsó végén. Azért akármennyire is meg akarta adni Yoonginak az esélyt, attól még volt benne némi fenntartás és félelem.
– Ennyi? – érdeklődött Yoongi. Amint lerakta pálcikáit az üres tányérra, Jimin is így tett annak ellenére, hogy előtte még volt mit enni. – Nem eszed meg?
– Megehetem?
– Miért ne ehetnéd? – vonta össze szemöldökeit Yoongi.
– Nem mindenki engedi meg.
– Akkor ez lesz a második dolog, amiről beszélni fogunk – írta fel gondolatban magának Yoongi. – Egyél, amennyi jól esik, aztán beszélünk.
– Köszönöm szépen! – hajolt meg ülve Jimin, majd folytatta vacsoráját.
Eleinte nézte őt Yoongi, de hamar rájött, hogy ez rettentően zavarja a calicot, ezért előkapta mobilját és nyomkodni kezdte azt, míg a másik ténylegesen be nem fejezte.
– Ennyi? Biztos? – pillantott Jiminre, ki bólintott. – Rendben – dőlt előrébb székében ülve. – Beszélhetünk arról, hogy mi a baj?
– Baj? – döntötte oldalra fejét.
– Miért bújtál tegnap este annyira? Miért bújtál annyira hozzám és miért… akartál bemászni hozzám a kádba? – vörösödött el Yoongi, amint eszébe jutottak a fürdőszobában történtek. Jimin… látta őt meztelenül. – Te láttál engem pucéran – pirult el az arca, de Jiminé is ezen a kijelentésen. Lebukott.
– Bocsánat. Nagyon sajnálom – meredt az asztalra. – Többet nem fordul elő.
– Ez lesz a harmadik dolog, amiről beszélnünk kell – újabb jegyzet saját magának. – Szóval mi a gond? Miért sírtál annyira? Fáj valamid?
– Nem-nem, jól vagyok – nézett saját ölébe, ahol ujjaival játszadozott.
– Akkor?... Ne kelljen könyörögni a válaszért! – sóhajtott nagyot Yoongi.
– Megijedtem mikor kizártál – lapultak fejére fülei.
– Öt perc sem volt.
– Attól még megijedtem.
– Többet nem teszem, megígérem – esküdött meg Yoongi, majd eszébe jutottak Hoseok szavai. – Nem foglak elhagyni, ha ettől félsz. Haza fogok jönni mindig a munkából hozzád – nyugtatgatta a másikat Yoongi, mire Jimin csillogó szemekkel pillantott fel rá.
– Megígéred, hogy veled maradhatok?
– Igen. Mindent megteszek majd, csak ne sírj reggel.
– Nem fogok.
– Szuper… elpakolok – állt fel Yoongi.
– Majd én – pattant fel Jimin.
Mindent kikapott Yoongi kezei közül. Nem hagyta, hogy a másik bármit is csináljon, így az inkább elment fürdeni, míg Jimin elmosogatott. Mikor újra megjelent Yoongi, ezúttal pizsamában, Jimin már macskaként várta őt a kanapén az összehajtogatott ruhák mellett, melyeket aznapra vett kölcsön tőle.
– Azt hittem, tudunk még beszélgetni, de akkor mindegy – ült le Yoongi, amint pedig kényelembe helyezkedett, Jimin már mászott is az ölébe. – Majd legközelebb beszélgetünk – simogatta őt Yoongi.
– Nem tudom – gondolkozott el barátja. – Nem volt ilyen gond vele. Bár sosem zárták ki a házból.
– Reggel kétszer fordultam vissza a sírása miatt. Harmadszorra csak azért nem, mert biztos voltam benne, hogy nem tudom elhallgattatni. Valamit kezdenem kell vele. Nem szeretném, ha mindennap ezt csinálná.
– Hmm… Hozd be!
– Mi?
– Hozd magaddal. Szerintem nem lenne baj belőle. Ráadásul mindenki megsimogatná. Jó dolga lenne itt.
– Nincs hordozóm… Nem akarom behozni.
– Más ötletem nem nagyon vagy.
– Mm… – morgott Yoongi. – Nem vagy segítség.
– Akkor ne velem beszélj, hanem vele.
– Ezt hogy érted?
– Hát, ahogyan mondtam. Beszélj Jiminnel. Félig ember, tudod. Ő egy hibrid. Érti amit mondasz neki.
– Erről meg is feledkeztem.
– Még mindig nem változott át egyszer sem előtted? – érdeklődött Hoseok.
– Nem – hazudott neki Yoongi. Egyszer ugyan látta emberként, de akkor is nagyon sötét volt, így csak az alakjára emlékezett, semmi másra.
– Mindegy. Ettől még egy hibrid és érti minden szavadat. Beszélj vele! Nyugtasd meg, hogy nem fogod elhagyni. Akkor nem fog többet sírni.
– Oké. Beszélek… hozzá majd.
– Kíváncsi leszek. Írd majd meg, hogy mi volt.
– Ok – támaszkodott unottan íróasztalára Yoongi.
Nem nagyon akarta már felhozni a Jimin témát, de csak ez járt a fejében, így akarata ellenére is megemlítette még néhányszor, hogy mennyire aggódik a calico miatt. Ezért Hoseok búcsúmondata is Jiminről szólt, amivel próbálta nyugalomra inteni barátját, ki rekordidő alatt esett ezúttal haza, ahol nagy meglepetés érte. Amint benyitott a lakásba ezúttal nem csak fények fogadták, de kellemes illatok és hangzavar is. A konyhába vezették ezek a kis jelek, ahol Jimint megpillantva szinte kővé dermedt. A calico főzött, ki így észre sem vette a hazatérő gazdáját. Yoongi ruháit vette kölcsön, miközben a tűzhelyen fortyogó lábassal foglalkozott. Annyira elmerült a feladatában, hogy a másiknak elég ideje maradt feldolgozni kicsit a látványt. Szóval így néz ki Jimin. Ilyen, mikor ember. Így lóbálja farkincáját és így rázza macskafüleit emberi alakjában. Ez
– Jimin? – szólalt meg Yoongi, amitől az említett megugrott, majd azonnal megfordult.
Végre láthatta arcát is Yoongi, melytől heves ütembe kezdett szíve. Nagyon szép volt a calico. Meglepően szép.
– Szia! – nyelt nagyot Jimin, miközben megtámaszkodott a pulton. – Azt hittem, később jössz – bámult a padlóra.
Milyen gyönyörű hangod van, gondolta Yoongi.
– Mit csinálsz? – maradt mozdulatlan gazdája.
– Vacsorát… neked.
– Van kaja a hűtőben.
– Kedveskedni szerettem volna… Amiért tegnap úgy viselkedtem – kerülte Yoongi tekintetét.
– Örülök is, hogy felhoztad. Beszélhetnénk róla?... Mielőtt újból visszaváltoznál?
– Igen… Ha szeretnél.
– Szeretnék. Nem tudom, hogy mi – szakította őt félbe a vacsora, mely éppen kifutott a tűzhelyen.
Jimin azonnal megfordult és újból az étellel kezdett foglalkozni, melyet Yoongi továbbra is biztos távolból nézett végig. Egy centit sem moccant, de csupán Jimin miatt. Eddig sosem mutatkozott előtte emberként, amire biztosan megvolt az oka és nem akart ráijeszteni azzal, hogy megsérti a személyes terét.
– Ledobom a cuccaimat, míg te főzöl – fordult meg Yoongi, majd magára hagyta Jimint a konyhában.
A calico még önmagán is meglepődött, hogy nem félelemből vert olyan hevesen szíve, hanem az izgatottság miatt. Kíváncsi volt, mit akar neki mondani a másik, vagy hogyan fog vele viselkedni emberi formájában. Eddig nem akadt túl sok pozitív élménye ezzel kapcsolatban másokkal, de hátha Yoongi más, mint a többiek. Szeretett volna neki esélyt adni, amiért keményen megküzdött önmagával.
– Nagyon finom. Nagyon ügyes vagy. Ezt hol tanultad? – evett Jimin főztjéből Yoongi.
– Tévéből – falatozott ő is, bár sokkal bátortalanabbul. Régebben előfordult, hogy a gazdái elvették tőle a tálat mikor úgy gondolták, elég volt neki, így megmaradt benne ez a szokás, mivel ha ilyenkor ellenkezett, akkor általában büntetés járt a viselkedéséért.
– Kibaszott finom. Többször kéne fakanalat ragadnod. Nagyon jó vagy – csámcsogott Yoongi.
Jimin nem válaszolt neki semmit, csak lassan folytatta vacsoráját az asztal túlsó végén. Azért akármennyire is meg akarta adni Yoonginak az esélyt, attól még volt benne némi fenntartás és félelem.
– Ennyi? – érdeklődött Yoongi. Amint lerakta pálcikáit az üres tányérra, Jimin is így tett annak ellenére, hogy előtte még volt mit enni. – Nem eszed meg?
– Megehetem?
– Miért ne ehetnéd? – vonta össze szemöldökeit Yoongi.
– Nem mindenki engedi meg.
– Akkor ez lesz a második dolog, amiről beszélni fogunk – írta fel gondolatban magának Yoongi. – Egyél, amennyi jól esik, aztán beszélünk.
– Köszönöm szépen! – hajolt meg ülve Jimin, majd folytatta vacsoráját.
Eleinte nézte őt Yoongi, de hamar rájött, hogy ez rettentően zavarja a calicot, ezért előkapta mobilját és nyomkodni kezdte azt, míg a másik ténylegesen be nem fejezte.
– Ennyi? Biztos? – pillantott Jiminre, ki bólintott. – Rendben – dőlt előrébb székében ülve. – Beszélhetünk arról, hogy mi a baj?
– Baj? – döntötte oldalra fejét.
– Miért bújtál tegnap este annyira? Miért bújtál annyira hozzám és miért… akartál bemászni hozzám a kádba? – vörösödött el Yoongi, amint eszébe jutottak a fürdőszobában történtek. Jimin… látta őt meztelenül. – Te láttál engem pucéran – pirult el az arca, de Jiminé is ezen a kijelentésen. Lebukott.
– Bocsánat. Nagyon sajnálom – meredt az asztalra. – Többet nem fordul elő.
– Ez lesz a harmadik dolog, amiről beszélnünk kell – újabb jegyzet saját magának. – Szóval mi a gond? Miért sírtál annyira? Fáj valamid?
– Nem-nem, jól vagyok – nézett saját ölébe, ahol ujjaival játszadozott.
– Akkor?... Ne kelljen könyörögni a válaszért! – sóhajtott nagyot Yoongi.
– Megijedtem mikor kizártál – lapultak fejére fülei.
– Öt perc sem volt.
– Attól még megijedtem.
– Többet nem teszem, megígérem – esküdött meg Yoongi, majd eszébe jutottak Hoseok szavai. – Nem foglak elhagyni, ha ettől félsz. Haza fogok jönni mindig a munkából hozzád – nyugtatgatta a másikat Yoongi, mire Jimin csillogó szemekkel pillantott fel rá.
– Megígéred, hogy veled maradhatok?
– Igen. Mindent megteszek majd, csak ne sírj reggel.
– Nem fogok.
– Szuper… elpakolok – állt fel Yoongi.
– Majd én – pattant fel Jimin.
Mindent kikapott Yoongi kezei közül. Nem hagyta, hogy a másik bármit is csináljon, így az inkább elment fürdeni, míg Jimin elmosogatott. Mikor újra megjelent Yoongi, ezúttal pizsamában, Jimin már macskaként várta őt a kanapén az összehajtogatott ruhák mellett, melyeket aznapra vett kölcsön tőle.
– Azt hittem, tudunk még beszélgetni, de akkor mindegy – ült le Yoongi, amint pedig kényelembe helyezkedett, Jimin már mászott is az ölébe. – Majd legközelebb beszélgetünk – simogatta őt Yoongi.
Lett
volna még miről beszélgetniük, de nem érezte annyira fontosnak, hogy
ráerőltesse Jiminre, ezért úgy folytatta az estéjét, ahogyan egy másik
napon is tette volna, míg be nem dőltek a nagy ágyba és a calico el nem
terült mellette. Szerencsére reggel már nem sírt Yoongi távozásakor. Fel
sem kelt addig, amíg meg nem hallotta, hogy gazdája már a bakancsával
és kabátjával bíbelődik, annyira jót tett neki az néhány beszélgetéssel
töltött percecske.
– Sietek haza. Nem ettem meg a maradékot estéről, megeheted – nyitotta ki az ajtót, majd a küszöbről visszafordulva leguggolt Jiminhez és megsimogatva fejét megpuszilta a doromboló cicát. – Ne szedj szét semmit! – folytatta útját és már kattant is a zár.
Yoongi a munkába vezető úton végig azon gondolkozott, hogy elmondja-e Hoseoknak a történteket. Eleinte nem akarta, de mégis csak tőle kapta Jimint és mégis csak a legjobb barátja volt a másik, így elmesélte neki, hogy mikor hazaért, egy babaarcú szépség fogadta őt a konyhában.
– Milyen magas? – érdeklődött Hoseok.
– Akkora lehet, mint én. Nagyjából.
– És a hangja?
– Aranyos… lágy… nem is tudom.
– Mesélj még róla!
– Mit meséljek?
– Bármit, akármit. Milyen az étvágya, például.
– Jó. Sokat evett, majd rendet rakott. Finomat főzött nagyon. Még maradt is, de otthon hagytam neki.
– Legközelebb hozd be nekem! – vigyorgott izgatottan Hoseok.
– Minek?
– Kíváncsi vagyok rá. Jimin évek óta megvolt és most először öltött emberi alakot valaki szeme láttára. Kíváncsi vagyok rá. Mindenére.
– Jó, majd ha megint csinál valamit, hozok neked – foglalkozott volna a munkájával Yoongi.
– És milyen az illata?
– Ezt meg honnan tudjam? – grimaszolt Yoongi.
– Csak érdeklődtem. A hibrideknek erős illatuk van. Már ha jól érzik magukat, persze. Lehet, nem rézi jól magát nálad és azért nem érezted.
– Miért ne érezné jól magát nálam? – érdeklődött Yoongi.
– Csak mondom, hogy akkor érezni az illatukat, ha jó kedvük van – fordult ezúttal Hoseok a számítógéphez.
– Szerinted nincs jó kedve nálam? – háborodott fel Yoongi.
– Én csak egy tényt közöltem. Semmi több.
– Jó dolga van nálam…
– Hát persze – hallgattak el mindketten néhány pillanatra, miközben Hoseok dolgozni kezdett, Yoongi pedig őt bámulva gondolkozott.
– Jó dolga van nálam.
– Nem vitatom…
– Akkor is jó dolga van nálam – kezdett ő is munkájával foglalkozni.
Egész nap nem tudta kiverni Hoseok megjegyzését a fejéből és végig azon rugózott, miért nem érzi Jimin illatát úgy, ahogyan barátja mondta. Lehet igaza volt a másiknak, de akkor mégis hogyan tudná otthonosabbá tenni a calico számára a lakást? Hiszen nem beszélnek szinte semmit egymással így fogalma sem volt, mi hiányozhatott a macskának a házból, ami miatt nem volt jó kedve. Ám ettől még bepróbálkozott és a hétvégére rengeteg mindent vásárolt Jiminnek. Csupa cica holmit, mivel az emberi fele ritkán bukkant elő. Még macskafüvet is vett, hátha az hiányzott a másiknak. Nagy zacskóval tért haza sok haszontalan holmival, amit amúgy soha sem szerzett volna be, de Jiminnek szívesen tette.
– Jimin! Cicc! Hova tűntél? – sétált beljebb a lakásba miután ledobálta bakancsát és kabátját. – Ezeket mind neked hoztam. Gyere, nyissuk ki együtt – ment a nappaliba, majd leült a kanapéra.
Jimin is felbukkant pár perccel később, így ketten tudták áttúrni a csomagot. Néhány holmiról már meg is feledkezett, annyi mindent gyűjtött össze bevásárlókosarába. Egyesével tette ki az új cuccokat, miután hangosan elmondta a caliconak, mi mire jó. Jimin nyugodtan nézte végig gazdáját a kanapé háttámláján feküdve, mikor pedig tudatosult benne, hogy ez az egész csomag csak az övé, meglágyult. Csak ámult a rengeteg újdonságon és várta a felsorolás végét, hogy megköszönhesse az ajándékokat, bár arról fogalma sem volt, miként tehetné ezt meg.
– Ja, meg a macskafű. Azt mondták, szeretik a macskák. Bár te hibrid vagy, de gondoltam, baj nem lehet belőle, szóval megvettem. Azt hiszem, ennyi – rázta meg a zacskót Yoongi, több dolog pedig már nem esett ki belőle, tehát ténylegesen végeztek. – Na kicsomagolok neked mindent és kipróbálgatjuk őket – kezdett elpakolni Yoongi, azonban Jimin végre megmozdult és hevesen dörgölőzni kezdett gazdájához. Yoongi természetesen szívesen foglalkozott a calicoval, így még hosszú percekig egy csomagolást sem bontott fel, csak simogatta cicáját, aki olyan hangosan dorombolt, ahogyan eddig még soha. – Éhes vagy? Vacsora idő van már, gyere – állt fel kezeiben Jiminnel. – Együnk aztán bontogatunk – ment vele a konyhába, majd letette a cicust a földre.
Gyorsan adott a caliconak enni, meg persze saját magát is ellátta egy tál finomsággal, azonban ő nem maradt ott a macskával, inkább leült a tévé elé. Miközben eszegetett nézegette a játékokat, nasikat és egyebeket amikre temérdek pénzt dobott ki, de egyiket sem nyitotta még ki. Inkább Jiminnel akarta, hogy lássa, mi az ami ténylegesen tetszik neki és érdekli is.
– Tea – rezzent össze a hangtól Yoongi, amint Jimin letett elé egy bögre teát a kávézóasztalra. – Sokat találtam belőle a konyhában. Gondoltam, ezt szereted – állt mellette a calico immár emberi alakjában Yoongi cuccaiban, ki tátott szájjal nézett végig rajta. – Nem tettem bele semmit. Tegyek?
– Nem kell, köszönöm… Ülj le! – tolta arrébb a sok új holmit, hogy szoríthasson helyet maga mellett Jiminnek.
– Köszönöm. Remélem nem baj, hogy kölcsön vettem ezeket. Nekem nincsenek ruháim.
– Nem gond, nyugodtan hord őket… Kérsz enni?
– Nem, tele vagyok.
– Biztosan? Egyél, amennyit csak szeretnél.
– Köszönöm, de elég volt egyelőre… – hallgattak el, miközben Yoongi végig bámulta Jimint, aki egy pillantását sem viszonozta. Mintha tartott volna tőle. – Ez a te zenéd – szólalt meg halkan.
– Mi? – pillantott a tévére. – Jah, tényleg. Ezt a szart én írtam.
– Nekem tetszik a dallama.
– Az jó, csak a reklám maga egy szar. Mindegy is, jól fizettek érte, megérte – folytatta a maradék vacsoráját. Csend ült közéjük, bár Yoongi szeretett volna beszélgetni, hiszen volt miről, csak előbb akart adni egy kis időt a másiknak, hogy feloldódjon mellette.
– Köszönöm szépen!
– Hm? – érdeklődött teleszájjal Yoongi.
– Ezt a sok mindent – vette kezébe a macskafüvet. – Meg ezt is. Szeretem. Köszönöm szépen! – szagolgatta a csomagot.
– Szívesen – küzdött meg utolsó falatjaival Yoongi. – És bármiből bármennyit ehetsz, jó? – tette le tálját a kis asztalra, majd belekortyolt a forró teába. – Ne éhezz! Amire nincs ráírva a nevem, azt megeheted.
– Értettem. Köszönöm szépen!
– Volt még valami… – gondolkozott el Yoongi.
– Hogy láttalak… – nézett az ellenkező irányba Jimin, miközben fejére hajtotta füleit és saját maga köré tekerte farkát.
– Jah, igen… khm – köszörülte meg torkát. – Igen. Ne csináld többet!
– Nem fogom, sajnálom. Ne haragudj.
– Oké… – hallgattak el mindketten.
Yoongi nem tudta, hogyan viselkedjen a másikkal, Jimin pedig nem akart beszélgetni, mivel nagyon régen szólt bárkihez. Többnyire macska formában bukkant fel emberek között, amire jó indoka akadt, ezért el is szokott a hétköznapi interakcióktól.
– Finom a tea. Te nem iszol? – szólalt meg hosszú percek után Yoongi.
– Most nem – újabb csend.
– Vegyek neked mást is? – érdeklődött hamarosan Yoongi, mire Jimin végre ránézett.
– Mást?
– Több holmit? Hoseok azt mondta… javasolta, hogy vegyek neked néhány dolgot, amitől otthonosabban érzed magad – hazudott Yoongi. Azt mégsem mondhatta el, hogy az illatáról beszélgettek, hiszen ez egy hibrid számára nagyon intim téma lett volna.
– Otthonosan érzem magamat.
– Biztos? Ha valamire szükséged van, nyugodtan mondhatod. Majd megpróbálom megszerezni neked. Most csak macskáknak való dolgokat vettem, semmi emberit. Nincs szükséged valami másra?
– Nem igazán… Ezek tökéletesek – nézett körbe Jimin. – Remélem, majd tudjuk használni is őket.
– Miért ne tudnánk?
– Sokat dolgozol… itthon is.
– Ha játszani szeretnél, nyugodtan tudasd valahogy velem.
– Nem akarlak soha zavarni. Nem akarok gondot – matatott a macskafüves zacskóval.
– Nem okozol. Ha itthon vagyok, elvileg nem kéne dolgoznom. Néha túlzásba viszem a munkát. Ha játszani akarsz, zavarj nyugodtan.
– Rendben… Lenne kedved most? – pillantott félve Yoongira.
– Ha szeretnéd.
– Elrakom a ruháidat – pattant fel Jimin, majd eltűnt.
Néhány perc múlva újból felbukkant Yoongi lábainál, amint dorombolva dörgölőzni kezdett gazdájához, ki kicsit csalódott volt, hogy csak ennyi időt tudtak emberi formában eltölteni, de végül is szívesen játszott a cicusával. Hagyta Jimint játékot választani, mellyel egészen addig elszórakoztak, míg az túl nem pörgött és el nem kezdett mindenre ráugrálni, ami megmozdult.
– Sietek haza. Nem ettem meg a maradékot estéről, megeheted – nyitotta ki az ajtót, majd a küszöbről visszafordulva leguggolt Jiminhez és megsimogatva fejét megpuszilta a doromboló cicát. – Ne szedj szét semmit! – folytatta útját és már kattant is a zár.
Yoongi a munkába vezető úton végig azon gondolkozott, hogy elmondja-e Hoseoknak a történteket. Eleinte nem akarta, de mégis csak tőle kapta Jimint és mégis csak a legjobb barátja volt a másik, így elmesélte neki, hogy mikor hazaért, egy babaarcú szépség fogadta őt a konyhában.
– Milyen magas? – érdeklődött Hoseok.
– Akkora lehet, mint én. Nagyjából.
– És a hangja?
– Aranyos… lágy… nem is tudom.
– Mesélj még róla!
– Mit meséljek?
– Bármit, akármit. Milyen az étvágya, például.
– Jó. Sokat evett, majd rendet rakott. Finomat főzött nagyon. Még maradt is, de otthon hagytam neki.
– Legközelebb hozd be nekem! – vigyorgott izgatottan Hoseok.
– Minek?
– Kíváncsi vagyok rá. Jimin évek óta megvolt és most először öltött emberi alakot valaki szeme láttára. Kíváncsi vagyok rá. Mindenére.
– Jó, majd ha megint csinál valamit, hozok neked – foglalkozott volna a munkájával Yoongi.
– És milyen az illata?
– Ezt meg honnan tudjam? – grimaszolt Yoongi.
– Csak érdeklődtem. A hibrideknek erős illatuk van. Már ha jól érzik magukat, persze. Lehet, nem rézi jól magát nálad és azért nem érezted.
– Miért ne érezné jól magát nálam? – érdeklődött Yoongi.
– Csak mondom, hogy akkor érezni az illatukat, ha jó kedvük van – fordult ezúttal Hoseok a számítógéphez.
– Szerinted nincs jó kedve nálam? – háborodott fel Yoongi.
– Én csak egy tényt közöltem. Semmi több.
– Jó dolga van nálam…
– Hát persze – hallgattak el mindketten néhány pillanatra, miközben Hoseok dolgozni kezdett, Yoongi pedig őt bámulva gondolkozott.
– Jó dolga van nálam.
– Nem vitatom…
– Akkor is jó dolga van nálam – kezdett ő is munkájával foglalkozni.
Egész nap nem tudta kiverni Hoseok megjegyzését a fejéből és végig azon rugózott, miért nem érzi Jimin illatát úgy, ahogyan barátja mondta. Lehet igaza volt a másiknak, de akkor mégis hogyan tudná otthonosabbá tenni a calico számára a lakást? Hiszen nem beszélnek szinte semmit egymással így fogalma sem volt, mi hiányozhatott a macskának a házból, ami miatt nem volt jó kedve. Ám ettől még bepróbálkozott és a hétvégére rengeteg mindent vásárolt Jiminnek. Csupa cica holmit, mivel az emberi fele ritkán bukkant elő. Még macskafüvet is vett, hátha az hiányzott a másiknak. Nagy zacskóval tért haza sok haszontalan holmival, amit amúgy soha sem szerzett volna be, de Jiminnek szívesen tette.
– Jimin! Cicc! Hova tűntél? – sétált beljebb a lakásba miután ledobálta bakancsát és kabátját. – Ezeket mind neked hoztam. Gyere, nyissuk ki együtt – ment a nappaliba, majd leült a kanapéra.
Jimin is felbukkant pár perccel később, így ketten tudták áttúrni a csomagot. Néhány holmiról már meg is feledkezett, annyi mindent gyűjtött össze bevásárlókosarába. Egyesével tette ki az új cuccokat, miután hangosan elmondta a caliconak, mi mire jó. Jimin nyugodtan nézte végig gazdáját a kanapé háttámláján feküdve, mikor pedig tudatosult benne, hogy ez az egész csomag csak az övé, meglágyult. Csak ámult a rengeteg újdonságon és várta a felsorolás végét, hogy megköszönhesse az ajándékokat, bár arról fogalma sem volt, miként tehetné ezt meg.
– Ja, meg a macskafű. Azt mondták, szeretik a macskák. Bár te hibrid vagy, de gondoltam, baj nem lehet belőle, szóval megvettem. Azt hiszem, ennyi – rázta meg a zacskót Yoongi, több dolog pedig már nem esett ki belőle, tehát ténylegesen végeztek. – Na kicsomagolok neked mindent és kipróbálgatjuk őket – kezdett elpakolni Yoongi, azonban Jimin végre megmozdult és hevesen dörgölőzni kezdett gazdájához. Yoongi természetesen szívesen foglalkozott a calicoval, így még hosszú percekig egy csomagolást sem bontott fel, csak simogatta cicáját, aki olyan hangosan dorombolt, ahogyan eddig még soha. – Éhes vagy? Vacsora idő van már, gyere – állt fel kezeiben Jiminnel. – Együnk aztán bontogatunk – ment vele a konyhába, majd letette a cicust a földre.
Gyorsan adott a caliconak enni, meg persze saját magát is ellátta egy tál finomsággal, azonban ő nem maradt ott a macskával, inkább leült a tévé elé. Miközben eszegetett nézegette a játékokat, nasikat és egyebeket amikre temérdek pénzt dobott ki, de egyiket sem nyitotta még ki. Inkább Jiminnel akarta, hogy lássa, mi az ami ténylegesen tetszik neki és érdekli is.
– Tea – rezzent össze a hangtól Yoongi, amint Jimin letett elé egy bögre teát a kávézóasztalra. – Sokat találtam belőle a konyhában. Gondoltam, ezt szereted – állt mellette a calico immár emberi alakjában Yoongi cuccaiban, ki tátott szájjal nézett végig rajta. – Nem tettem bele semmit. Tegyek?
– Nem kell, köszönöm… Ülj le! – tolta arrébb a sok új holmit, hogy szoríthasson helyet maga mellett Jiminnek.
– Köszönöm. Remélem nem baj, hogy kölcsön vettem ezeket. Nekem nincsenek ruháim.
– Nem gond, nyugodtan hord őket… Kérsz enni?
– Nem, tele vagyok.
– Biztosan? Egyél, amennyit csak szeretnél.
– Köszönöm, de elég volt egyelőre… – hallgattak el, miközben Yoongi végig bámulta Jimint, aki egy pillantását sem viszonozta. Mintha tartott volna tőle. – Ez a te zenéd – szólalt meg halkan.
– Mi? – pillantott a tévére. – Jah, tényleg. Ezt a szart én írtam.
– Nekem tetszik a dallama.
– Az jó, csak a reklám maga egy szar. Mindegy is, jól fizettek érte, megérte – folytatta a maradék vacsoráját. Csend ült közéjük, bár Yoongi szeretett volna beszélgetni, hiszen volt miről, csak előbb akart adni egy kis időt a másiknak, hogy feloldódjon mellette.
– Köszönöm szépen!
– Hm? – érdeklődött teleszájjal Yoongi.
– Ezt a sok mindent – vette kezébe a macskafüvet. – Meg ezt is. Szeretem. Köszönöm szépen! – szagolgatta a csomagot.
– Szívesen – küzdött meg utolsó falatjaival Yoongi. – És bármiből bármennyit ehetsz, jó? – tette le tálját a kis asztalra, majd belekortyolt a forró teába. – Ne éhezz! Amire nincs ráírva a nevem, azt megeheted.
– Értettem. Köszönöm szépen!
– Volt még valami… – gondolkozott el Yoongi.
– Hogy láttalak… – nézett az ellenkező irányba Jimin, miközben fejére hajtotta füleit és saját maga köré tekerte farkát.
– Jah, igen… khm – köszörülte meg torkát. – Igen. Ne csináld többet!
– Nem fogom, sajnálom. Ne haragudj.
– Oké… – hallgattak el mindketten.
Yoongi nem tudta, hogyan viselkedjen a másikkal, Jimin pedig nem akart beszélgetni, mivel nagyon régen szólt bárkihez. Többnyire macska formában bukkant fel emberek között, amire jó indoka akadt, ezért el is szokott a hétköznapi interakcióktól.
– Finom a tea. Te nem iszol? – szólalt meg hosszú percek után Yoongi.
– Most nem – újabb csend.
– Vegyek neked mást is? – érdeklődött hamarosan Yoongi, mire Jimin végre ránézett.
– Mást?
– Több holmit? Hoseok azt mondta… javasolta, hogy vegyek neked néhány dolgot, amitől otthonosabban érzed magad – hazudott Yoongi. Azt mégsem mondhatta el, hogy az illatáról beszélgettek, hiszen ez egy hibrid számára nagyon intim téma lett volna.
– Otthonosan érzem magamat.
– Biztos? Ha valamire szükséged van, nyugodtan mondhatod. Majd megpróbálom megszerezni neked. Most csak macskáknak való dolgokat vettem, semmi emberit. Nincs szükséged valami másra?
– Nem igazán… Ezek tökéletesek – nézett körbe Jimin. – Remélem, majd tudjuk használni is őket.
– Miért ne tudnánk?
– Sokat dolgozol… itthon is.
– Ha játszani szeretnél, nyugodtan tudasd valahogy velem.
– Nem akarlak soha zavarni. Nem akarok gondot – matatott a macskafüves zacskóval.
– Nem okozol. Ha itthon vagyok, elvileg nem kéne dolgoznom. Néha túlzásba viszem a munkát. Ha játszani akarsz, zavarj nyugodtan.
– Rendben… Lenne kedved most? – pillantott félve Yoongira.
– Ha szeretnéd.
– Elrakom a ruháidat – pattant fel Jimin, majd eltűnt.
Néhány perc múlva újból felbukkant Yoongi lábainál, amint dorombolva dörgölőzni kezdett gazdájához, ki kicsit csalódott volt, hogy csak ennyi időt tudtak emberi formában eltölteni, de végül is szívesen játszott a cicusával. Hagyta Jimint játékot választani, mellyel egészen addig elszórakoztak, míg az túl nem pörgött és el nem kezdett mindenre ráugrálni, ami megmozdult.
Jó kedvük volt
mindkettőjüknek azon az estén, de Yoongi továbbra sem érezte Jimin
hibrid illatát, melyről barátja beszélt. Kicsit aggódni kezdett emiatt,
ám remélte, hogy majd ahogyan telik az idő, úgy a calico egyre inkább
kényelembe helyezkedik az oldalán. Ugyan egyre többször mutatkozott
gazdája előtt emberként, azért még nem vitte túlzásba. Ritkán főzött
neki, alig beszélgetett vele, viszont sokkal több időt töltöttek közös
dolgokkal, hála annak a sok játéknak amit vett neki Yoongi. Segített a
kapcsolatukon, de ettől még csiga lassan haladtak.
– Jövőhétvégén lesz egy kis céges buli egy étteremben. Elég messze innen, de ettől még el kell mennem rá. Év végi kis evés-ivás. Akarsz velem jönni, cicus? – emelte fel hasáról Jimint, aki hagyta magát és szemezni kezdtek. – Sajnos csak emberként tudlak elvinni, de ha szeretnél jönni, akkor veszek neked egy-két ruhát. Hoseok is ott lesz, őt ismered. Nos? Lenned kedved? – ám Jimin nem válaszolt, csak abbahagyta a dorombolást. Remélte, ebből majd megérti a másik, hogy kicsit sem tetszik neki az ötlet. – Szóval nem? Mondjuk van még időd eldönteni, ha mégis… – sóhajtott nagyot Yoongi, majd letette Jimint a hasára és folytatta simogatását. – De az se baj, ha nem jössz. Hoseok ott lesz, vele tudok beszélgetni. Viszont nem tudom, mikor jönnék. Ezek eltartanak egy ideig. De a hűtőben lesz kaja neked – cirógatta Jimint.
Végül sajnos akármennyire szerette volna magával vinni a babaarcú calicot, nem tudta. Nem szeretett volna menni a másik, ő pedig nem akarta ezt ráerőltetni, mivel vele is csak nagyon nehezen barátkozott össze emberi alakjában. Kicsit csalódott volt, de elfogadta.
– Sietek, de nem ígérek semmit – guggolt le a céges vacsora napjának reggelén Jiminhez, mielőtt távozott volna. – Egyél rendesen – simogatta a calicot, ki dorombolva köszönt el tőle. – Ne rosszalkodj, míg nem vagyok itt! – puszilt a cicus fejére, majd útjára indult.
Rettentően hosszú napnak ígérkezett ez a péntek, mely nem elég, hogy tele volt munkával, még egy kötelező vacsorával is zárult, ami ki tudja meddig nyúlt el, hiszen munkatársai, de legfőképpen főnökei, nagyon szerettek inni. Pont emiatt utálta ezt az egészet. Szívesebben ivott volna azzal a néhány barátjával, no meg Hoseokkal, mint olyan munkatársakkal, akiknek nagyját utálta.
– Minden évben ez van – beszélgetett barátjával az mellett állva, miközben a társaság fele már mocsok részegen táncolt mindenféle gátlás nélkül.
– És minden évben alig várjuk, hogy mehessünk már.
– Igen… De te mulathatnál velük – kortyolt italába Yoongi.
– És hagyjalak magadra? Nem, jobb ez így.
– Én nem erőltetek semmit.
– Tudom… Eszünk valamit?
– Most ettél – fordult barátjához.
– De unatkozok és nincs jobb ötletem.
– Yoongi, Hoseok, bemutatom a barátnőmet, Yoorat – bukkant fel egyik munkatársuk a semmiből.
– Sziasztok! – köszönt a hibrid.
– Ő egy hiúz! – vigyorgott kollégájuk, kiben volt már némi alkohol.
– Nagyon örülünk – szólalt meg Hoseok. – Remélem, jól érzed itt magadat.
– Igen, nagyon – fogta meg Yoongi kezét, mire az nagyon meglepődött, hogy miért pont őt szemelte ki, miközben hozzá sem szólt. – Még sosem voltam ilyesmin – simult Yoongihoz, ki rendesen ledöbbent, de barátja is.
– Yoora sztriptízes – vigyorgott kollégájuk, akit kicsit sem zavart az, amit a hibrid csinált.
– Szuper – húzta száját Yoongi.
– Megmutassam, mennyire jó vagyok?
– Ne! – vágta rá azonnal Yoongi. – Köszi, nem érdekel – tolta el magától.
– Majd talán máskor – szólt közbe Hoseok is, miközben végre visszahúzta magához kollégájuk a barátnőjét.
– Pedig nagyon jó a csaj. Egy igazi profi.
– Ezt jó hallani – folytatta Hoseok, mert Yoongi már éppen elfelé lépkedett a poharába bújva.
– Gyere cicám, bemutatlak a főnökömnek is, ha pedig ügyes leszel, akkor lesz meglepetésem is neked – kísérte el a hiúz barátnőjét a munkatársuk.
– Még korán van lelépni, igaz? – érdeklődött Hoseok, ki Yoongi után lépkedett.
– Azt hiszem. Várjuk meg az éjfélt és utána lógjunk meg – tett javaslatot.
Próbálták túlélni az estét amíg a következő napra nem váltott a naptár, azonban ez koránt sem volt olyan egyszerű, mint amilyennek kezdetben tűnt. Egy ideig el tudtak menekülni részeg kollégáik elől, akik mindenkit itatni akartak, ám mikor főnökük ült le melléjük sojuzni, ez már sokkal nehezebb volt. Neki nem mondhattak nemet, így rendesen megugrott mindkettejük alkohol szintje. Viszont ennek ellenére is sikerül valamivel éjfél után megpattanniuk, bár nem kis harcot vívtak azért, hogy még tudjanak egy kicsit gondolkodni, mikor kiléptek az étterem ajtaján. Ha nem lett volna az a hideg friss levegő, mely megcsapta őket az utcán, akkor valószínűleg gyalog indultak volna haza a sötétben, viszont szerencsére cseppet észhez tértek, ezért inkább taxit fogtak. Nem voltak rosszul, annyit nem ittak, ám sokkal beszédesebbek lettek. Főleg Yoongi, aki menet közben barátkozni kezdet a sofőrrel. Máskor alig szólt bárkihez, a legjobb barátjához se nagyon, ha rossz kedve volt, vagy olyasmi dolga akadt, amit nem akart megcsinálni, de ekkor már elérte azt az alkohol szintet, ami ezt csodálatosan oldotta.
– Megjöttem! – rontott be nagy hangzavarral lakásába, bár neki nem tűnt ez olyan hangosnak. Részegen annyira nem érezte.
– Minden rendben? – bukkant fel Jimin néhány perccel később, miután megelégelte, hogy gazdája még mindig a cipőjével és kabátjával küzd.
– Persze! – dőlt el a földön Yoongi. – Jól becsomóztam ezt a szarságot – küszködött a cipőfűzővel.
– Ittál? – ment hozzá közelebb óvatosan Jimin, majd kicsit le is hajolt a másikhoz.
– Muszáj volt – dobta szét végtagjait Yoongi és megpihent a földön. – El akartunk jönni, de éjfél előtt nem nagyon lehetett. Aztán jöttek a főnökeink és elkezdtek itatni. Én esküszöm, nagyon harcoltam ellenük, de ők nagyon részegek voltak. Viszont még tudok járni. Csak nagyon álmos vagyok már – sóhajtott nagyot. – Jó éjt, Jimin! – csukta be szemeit.
– Itt nem aludhatsz el. Segítek – esett neki a bakancsoknak Jimin. Neki egy pillanat volt kikötni őket, majd lehúzni azokat gazdája lábáról. – Yoongi, gyere! – próbálta felhúzni a padlóról a másikat, végül pedig sikerült azt felállítani, bár szüksége volt némi támogatásra.
– Ez nagyon kedves tőled Jimin. Te nagyon cuki cica vagy. Az én kis babaarcú cuki cicám – cammogtak a hálószoba felé.
– Részeg vagy Yoongi… és furcsa szagod van – tágultak ki Jimin pupillái, amit szerencsére a másik nem láthatott.
– A dohány. Ezek a disznók csak azért nem hívtak sztriptízeseket, mert azt a cég nem fizeti. De minden mást megengedtek maguknak. Gusztustalan volt. Így maradjon az ember tiszta. Két éve szoktam le, de most majdnem elragadott a kísértés – tántorogtak be a hálóba, majd ledobta őt Jimin az ágyra. – De jó puha – hunyta be szemeit.
– Várj még! – kezdte vetkőztetni őt Jimin. – Segíts egy kicsit! Nem feküdhetsz le így.
– Miért nem? Kényelmes. Jimin! – ült fel nagy nehezen, majd megragadta a calico pólóját, ki ijedtében fejére lapította füleit és ledermedt. – Feküdj ide mellém. Gyere! – húzta magára, Jimin pedig igyekezett nem ráfeküdni a másikra, hanem inkább mellé. – Na gyere ide cicus! – ölelte szorosan magához a calicot. – Így jó. Tökéletes. Most aludjunk így. Tudsz dorombolni? Akkor még jobb lenne.
– Meg fogsz így fázni – dörmögte mellkasába Jimin. Nem nagyon tudott mozdulni a másik szorításából.
– Maximum te. Várj csak! – támaszkodott fel egy pillanatra Yoongi, majd hosszú küzdelem után magukra terítette a takarót. – Így jók vagyunk. Dúdoljak valami kis altatót neked cicám? – simogatta Jimin fejét. – Vagy meséljek?
– Nem kell, köszönöm. Így is tudok aludni – húzódott Yoongihoz. Vonzotta a ruhájából áradó illat, melyet már nagyon régen nem érzett.
– Akkor szép álmokat! Kis foltos cicám… Az én calicom… Cuki cicus… Kis cuki… Babaarc – simogatta továbbra is Jimint, majd ahogyan kezdett lassan elszenderülni, úgy hamarosan elernyedtek végtagjai és abbahagyta Jimin cirógatását.
– Jövőhétvégén lesz egy kis céges buli egy étteremben. Elég messze innen, de ettől még el kell mennem rá. Év végi kis evés-ivás. Akarsz velem jönni, cicus? – emelte fel hasáról Jimint, aki hagyta magát és szemezni kezdtek. – Sajnos csak emberként tudlak elvinni, de ha szeretnél jönni, akkor veszek neked egy-két ruhát. Hoseok is ott lesz, őt ismered. Nos? Lenned kedved? – ám Jimin nem válaszolt, csak abbahagyta a dorombolást. Remélte, ebből majd megérti a másik, hogy kicsit sem tetszik neki az ötlet. – Szóval nem? Mondjuk van még időd eldönteni, ha mégis… – sóhajtott nagyot Yoongi, majd letette Jimint a hasára és folytatta simogatását. – De az se baj, ha nem jössz. Hoseok ott lesz, vele tudok beszélgetni. Viszont nem tudom, mikor jönnék. Ezek eltartanak egy ideig. De a hűtőben lesz kaja neked – cirógatta Jimint.
Végül sajnos akármennyire szerette volna magával vinni a babaarcú calicot, nem tudta. Nem szeretett volna menni a másik, ő pedig nem akarta ezt ráerőltetni, mivel vele is csak nagyon nehezen barátkozott össze emberi alakjában. Kicsit csalódott volt, de elfogadta.
– Sietek, de nem ígérek semmit – guggolt le a céges vacsora napjának reggelén Jiminhez, mielőtt távozott volna. – Egyél rendesen – simogatta a calicot, ki dorombolva köszönt el tőle. – Ne rosszalkodj, míg nem vagyok itt! – puszilt a cicus fejére, majd útjára indult.
Rettentően hosszú napnak ígérkezett ez a péntek, mely nem elég, hogy tele volt munkával, még egy kötelező vacsorával is zárult, ami ki tudja meddig nyúlt el, hiszen munkatársai, de legfőképpen főnökei, nagyon szerettek inni. Pont emiatt utálta ezt az egészet. Szívesebben ivott volna azzal a néhány barátjával, no meg Hoseokkal, mint olyan munkatársakkal, akiknek nagyját utálta.
– Minden évben ez van – beszélgetett barátjával az mellett állva, miközben a társaság fele már mocsok részegen táncolt mindenféle gátlás nélkül.
– És minden évben alig várjuk, hogy mehessünk már.
– Igen… De te mulathatnál velük – kortyolt italába Yoongi.
– És hagyjalak magadra? Nem, jobb ez így.
– Én nem erőltetek semmit.
– Tudom… Eszünk valamit?
– Most ettél – fordult barátjához.
– De unatkozok és nincs jobb ötletem.
– Yoongi, Hoseok, bemutatom a barátnőmet, Yoorat – bukkant fel egyik munkatársuk a semmiből.
– Sziasztok! – köszönt a hibrid.
– Ő egy hiúz! – vigyorgott kollégájuk, kiben volt már némi alkohol.
– Nagyon örülünk – szólalt meg Hoseok. – Remélem, jól érzed itt magadat.
– Igen, nagyon – fogta meg Yoongi kezét, mire az nagyon meglepődött, hogy miért pont őt szemelte ki, miközben hozzá sem szólt. – Még sosem voltam ilyesmin – simult Yoongihoz, ki rendesen ledöbbent, de barátja is.
– Yoora sztriptízes – vigyorgott kollégájuk, akit kicsit sem zavart az, amit a hibrid csinált.
– Szuper – húzta száját Yoongi.
– Megmutassam, mennyire jó vagyok?
– Ne! – vágta rá azonnal Yoongi. – Köszi, nem érdekel – tolta el magától.
– Majd talán máskor – szólt közbe Hoseok is, miközben végre visszahúzta magához kollégájuk a barátnőjét.
– Pedig nagyon jó a csaj. Egy igazi profi.
– Ezt jó hallani – folytatta Hoseok, mert Yoongi már éppen elfelé lépkedett a poharába bújva.
– Gyere cicám, bemutatlak a főnökömnek is, ha pedig ügyes leszel, akkor lesz meglepetésem is neked – kísérte el a hiúz barátnőjét a munkatársuk.
– Még korán van lelépni, igaz? – érdeklődött Hoseok, ki Yoongi után lépkedett.
– Azt hiszem. Várjuk meg az éjfélt és utána lógjunk meg – tett javaslatot.
Próbálták túlélni az estét amíg a következő napra nem váltott a naptár, azonban ez koránt sem volt olyan egyszerű, mint amilyennek kezdetben tűnt. Egy ideig el tudtak menekülni részeg kollégáik elől, akik mindenkit itatni akartak, ám mikor főnökük ült le melléjük sojuzni, ez már sokkal nehezebb volt. Neki nem mondhattak nemet, így rendesen megugrott mindkettejük alkohol szintje. Viszont ennek ellenére is sikerül valamivel éjfél után megpattanniuk, bár nem kis harcot vívtak azért, hogy még tudjanak egy kicsit gondolkodni, mikor kiléptek az étterem ajtaján. Ha nem lett volna az a hideg friss levegő, mely megcsapta őket az utcán, akkor valószínűleg gyalog indultak volna haza a sötétben, viszont szerencsére cseppet észhez tértek, ezért inkább taxit fogtak. Nem voltak rosszul, annyit nem ittak, ám sokkal beszédesebbek lettek. Főleg Yoongi, aki menet közben barátkozni kezdet a sofőrrel. Máskor alig szólt bárkihez, a legjobb barátjához se nagyon, ha rossz kedve volt, vagy olyasmi dolga akadt, amit nem akart megcsinálni, de ekkor már elérte azt az alkohol szintet, ami ezt csodálatosan oldotta.
– Megjöttem! – rontott be nagy hangzavarral lakásába, bár neki nem tűnt ez olyan hangosnak. Részegen annyira nem érezte.
– Minden rendben? – bukkant fel Jimin néhány perccel később, miután megelégelte, hogy gazdája még mindig a cipőjével és kabátjával küzd.
– Persze! – dőlt el a földön Yoongi. – Jól becsomóztam ezt a szarságot – küszködött a cipőfűzővel.
– Ittál? – ment hozzá közelebb óvatosan Jimin, majd kicsit le is hajolt a másikhoz.
– Muszáj volt – dobta szét végtagjait Yoongi és megpihent a földön. – El akartunk jönni, de éjfél előtt nem nagyon lehetett. Aztán jöttek a főnökeink és elkezdtek itatni. Én esküszöm, nagyon harcoltam ellenük, de ők nagyon részegek voltak. Viszont még tudok járni. Csak nagyon álmos vagyok már – sóhajtott nagyot. – Jó éjt, Jimin! – csukta be szemeit.
– Itt nem aludhatsz el. Segítek – esett neki a bakancsoknak Jimin. Neki egy pillanat volt kikötni őket, majd lehúzni azokat gazdája lábáról. – Yoongi, gyere! – próbálta felhúzni a padlóról a másikat, végül pedig sikerült azt felállítani, bár szüksége volt némi támogatásra.
– Ez nagyon kedves tőled Jimin. Te nagyon cuki cica vagy. Az én kis babaarcú cuki cicám – cammogtak a hálószoba felé.
– Részeg vagy Yoongi… és furcsa szagod van – tágultak ki Jimin pupillái, amit szerencsére a másik nem láthatott.
– A dohány. Ezek a disznók csak azért nem hívtak sztriptízeseket, mert azt a cég nem fizeti. De minden mást megengedtek maguknak. Gusztustalan volt. Így maradjon az ember tiszta. Két éve szoktam le, de most majdnem elragadott a kísértés – tántorogtak be a hálóba, majd ledobta őt Jimin az ágyra. – De jó puha – hunyta be szemeit.
– Várj még! – kezdte vetkőztetni őt Jimin. – Segíts egy kicsit! Nem feküdhetsz le így.
– Miért nem? Kényelmes. Jimin! – ült fel nagy nehezen, majd megragadta a calico pólóját, ki ijedtében fejére lapította füleit és ledermedt. – Feküdj ide mellém. Gyere! – húzta magára, Jimin pedig igyekezett nem ráfeküdni a másikra, hanem inkább mellé. – Na gyere ide cicus! – ölelte szorosan magához a calicot. – Így jó. Tökéletes. Most aludjunk így. Tudsz dorombolni? Akkor még jobb lenne.
– Meg fogsz így fázni – dörmögte mellkasába Jimin. Nem nagyon tudott mozdulni a másik szorításából.
– Maximum te. Várj csak! – támaszkodott fel egy pillanatra Yoongi, majd hosszú küzdelem után magukra terítette a takarót. – Így jók vagyunk. Dúdoljak valami kis altatót neked cicám? – simogatta Jimin fejét. – Vagy meséljek?
– Nem kell, köszönöm. Így is tudok aludni – húzódott Yoongihoz. Vonzotta a ruhájából áradó illat, melyet már nagyon régen nem érzett.
– Akkor szép álmokat! Kis foltos cicám… Az én calicom… Cuki cicus… Kis cuki… Babaarc – simogatta továbbra is Jimint, majd ahogyan kezdett lassan elszenderülni, úgy hamarosan elernyedtek végtagjai és abbahagyta Jimin cirógatását.
Yoongi aludt, mint a
bunda, miközben Jimin végig a belőle áradó illatban úszott. Érezte, hogy
vissza kéne változnia, még a legelején, mikor először szagolt bele a
feromonfelhőbe, akkor lett volna ereje is hozzá, ám amint Yoongi magához
ölelte őt, ez teljesen elszállt. Egyik pillanatról a másikra élvezni
kezdte a helyzetet. Legszívesebben bebújt volna a másik mellé annak
ruháiba, de erre képtelen volt. Inkább csak ott maradt a másikhoz közel,
amíg tehette, reggel pedig az ösztöneitől vezérelve munkához látott,
míg Yoongi aludt. Így mikor az felébredt, alig látott ki a párnák és
takarók alkotta kupacból.
– Mi a f… – dobott arrébb egy párnát, mire Jimin felpattant róla és megült közvetlen mellette.
– Hogy érzed magad? – pislogott le rá óriási pupillákkal.
– Umm… Megvagyok. Hasogat a fejem. Ezt én csináltam?
– Nem. Ez én voltam – dőlt vissza Yoongihoz és nyalogatni kezdte arcát. – Kényelmes? Hozzak valamit?
– Mit csinálsz? Ahh! Túlságosan fáj a fejem az élethez is – fogott orrnyergére, miközben Jimin továbbra is nyalogatta bőrét.
– Csak gondoskodok rólad – bújt Yoongihoz, ki megérezte Jimin motivációját, amit először fel sem akart fogni.
– Mi van veled? Párzási időszak van? – tolta el magától a calicot.
– Tél van – pislogott hatalmas szemekkel gazdájára.
– Akkor? Mi van veled? Beszívtál valamit? – vonta össze szemöldökét Yoongi.
– Csak a te illatodat. A ruhád… Tele vagy feromonnal – bújt volna közelebb hozzá Jimin, de a másik nem hagyta.
– Én feromonnal? – gondolkozott el. – De hát én férfi vagyok ez nem vonzhat. Ó!... Egy macskáéval?
– Igen. Nagyon finom és… Rég nem éreztem ilyesmit – szippantott a levegőbe Jimin. – Finom.
– Ez nem az én illatom Jimin – kelt fel Yoongi, de hamar megbánta, mert rögtön megfájdult a feje, azonban folytatta útját és sietve vetkőzni kezdett. – Ez egy hiúz. Este találkoztam vele – kászálódott ki az ágyból és a földre dobta felsőjét.
– Igen, tudom – ült az ágy szélére Jimin. – Más illata, de… Nekem a tiéd tetszik – fogta meg övét Jimin és visszahúzta az ágyhoz. – Babaarcom van?
– Ezt… Igen – lépett közelebb Jiminhez. – Többet kéne embernek lenned. Nincs mit rejtegetned.
– És cuki vagyok?
– Igen… De ezt hagyd abba!
– Nem segítesz? Nem vagyok jól. Segíthetnél rajtam.
– Én? Hogy tudnék? – állt meg Jimin előtt, miközben az átkarolta derekát.
– Nem tartasz vonzónak? – dobálta farkát maga mögött a nagy párna és takarókupacon.
– Lehet, hogy még az aznaposság mondatja velem, de de. Nagyon is annak tartalak, viszont a hibridem vagy, ráadásul fejedbe szálltak az állati ösztöneid és én ezzel nem fogok visszaélni.
– És ha én kérem? – pislogott nagyokat.
– Most nem tudsz tisztán gondolkozni… Nem mintha nekem menne, úgy fáj a fejem.
– Hyung, kérlek! – ölelte magához a másikat Jimin.
– A ruhámra indultál be, nem rám – simogatta fejét Yoongi. – Magadra hagylak a szobában ma egész nap, jó? Elleszek a nappaliban.
– Maradj velem!
– Szerintem mindketten jobban járunk, ha nem maradok… Elmegyek zuhanyozni, Jimin – fejtette le magáról a másik karjait. – Pihenj, meg… meg minden amire szükséged van.
– Hyung! Legalább egy puszit adj! Máskor adsz, ha munkába mész.
– Most nem megyek el itthonról – néztek egymás szemeibe.
– De magamra hagysz. Adj egy puszit! Csak egy puszi. Kérlek! – nyüszített halkan.
– Jó… csak ne sírj nekem! – hajolt le, majd nyomott egy puszit a calico homlokára.
Egy pillanatig rendben volt minden, míg Jimin nyugton ült a fenekén és úgy nézett gazdája szemébe, ám amint az távolodni szeretett volna a nyakába karolt, majd visszahúzva megcsókolta. Nem tudott uralkodni magán. Az illatok teljesen átállították elméjét, mivel pedig rég volt utoljára ilyen állapotban elszokott ettől és hagyta is a feromonoknak az uralmat. Ennek hála csókolt úgy, mintha életében utoljára csókolhatna bárkit is. Minden érzelme benne volt. A gazdája iránti szeretet, ragaszkodás, de legfőképpen a szerelem, ami teljesen új volt számára is és egy pillanatot sem gondolkozott még rajta, hogy mitől érzett ilyesmit.
– Jimin! – ragadta meg csuklóit amint sikerült elszakadnia a hibrid puha ajkaitól, de ez nem ment olyan könnyen. Meglepően erősnek bizonyult.
– Maradj itt! Ne menj el, maradj! – kérlelte gazdáját, miközben az egy pillanatra meg is torpant dolgában.
– Ez a barackillat belőled jön?
– Yoongi! – nyávogott Jimin, mialatt fülei szinte eltűntek hajában, farka pedig egyre hevesebben csapódott ide-oda!
– Jó-jó! Maradok – guggolt le Jimin előtt. – Nyugi! Elengedsz? – váltott kicsit kedvesebbre és már nem küzdött Jiminnel, mert a barackillattól kicsit meglágyult.
– Nem – bújt Yoongihoz, majd ölelgetve dörgölőzni kezdett hozzá.
– Most a hiúz nő illata miatt vagy ilyen?
– Részben…
– És most mi következik?
– Szex.
– Mi van? – lepődött meg Yoongi.
– Muszáj!
– Miért?
– Mert különben nagyon beteg leszek.
– Mi van?
– Muszáj, különben orvoshoz kell majd vinned – távolodott el tőle kicsit Jimin és egymás szemeibe néztek.
– Ezt mégis hogy képzelted? Alig ismerjük egymást.
– Nem mondom el senkinek.
– Nem ez a lényeg!
– Akkor? Éreztem, hogy szeretsz, nem tudod letagadni.
– Mi? Honnan? – vesztette el teljesen a harcot Yoongi.
– Az illatod. Éreztem rajtad – bújt nyakába.
– És ha én nem akarom?
– Nem engedlek el – harapott bőrébe.
– Jimin! – nyögött fel Yoongi, de esélye sem volt megszökni a calico karmai közül.
– Mi a f… – dobott arrébb egy párnát, mire Jimin felpattant róla és megült közvetlen mellette.
– Hogy érzed magad? – pislogott le rá óriási pupillákkal.
– Umm… Megvagyok. Hasogat a fejem. Ezt én csináltam?
– Nem. Ez én voltam – dőlt vissza Yoongihoz és nyalogatni kezdte arcát. – Kényelmes? Hozzak valamit?
– Mit csinálsz? Ahh! Túlságosan fáj a fejem az élethez is – fogott orrnyergére, miközben Jimin továbbra is nyalogatta bőrét.
– Csak gondoskodok rólad – bújt Yoongihoz, ki megérezte Jimin motivációját, amit először fel sem akart fogni.
– Mi van veled? Párzási időszak van? – tolta el magától a calicot.
– Tél van – pislogott hatalmas szemekkel gazdájára.
– Akkor? Mi van veled? Beszívtál valamit? – vonta össze szemöldökét Yoongi.
– Csak a te illatodat. A ruhád… Tele vagy feromonnal – bújt volna közelebb hozzá Jimin, de a másik nem hagyta.
– Én feromonnal? – gondolkozott el. – De hát én férfi vagyok ez nem vonzhat. Ó!... Egy macskáéval?
– Igen. Nagyon finom és… Rég nem éreztem ilyesmit – szippantott a levegőbe Jimin. – Finom.
– Ez nem az én illatom Jimin – kelt fel Yoongi, de hamar megbánta, mert rögtön megfájdult a feje, azonban folytatta útját és sietve vetkőzni kezdett. – Ez egy hiúz. Este találkoztam vele – kászálódott ki az ágyból és a földre dobta felsőjét.
– Igen, tudom – ült az ágy szélére Jimin. – Más illata, de… Nekem a tiéd tetszik – fogta meg övét Jimin és visszahúzta az ágyhoz. – Babaarcom van?
– Ezt… Igen – lépett közelebb Jiminhez. – Többet kéne embernek lenned. Nincs mit rejtegetned.
– És cuki vagyok?
– Igen… De ezt hagyd abba!
– Nem segítesz? Nem vagyok jól. Segíthetnél rajtam.
– Én? Hogy tudnék? – állt meg Jimin előtt, miközben az átkarolta derekát.
– Nem tartasz vonzónak? – dobálta farkát maga mögött a nagy párna és takarókupacon.
– Lehet, hogy még az aznaposság mondatja velem, de de. Nagyon is annak tartalak, viszont a hibridem vagy, ráadásul fejedbe szálltak az állati ösztöneid és én ezzel nem fogok visszaélni.
– És ha én kérem? – pislogott nagyokat.
– Most nem tudsz tisztán gondolkozni… Nem mintha nekem menne, úgy fáj a fejem.
– Hyung, kérlek! – ölelte magához a másikat Jimin.
– A ruhámra indultál be, nem rám – simogatta fejét Yoongi. – Magadra hagylak a szobában ma egész nap, jó? Elleszek a nappaliban.
– Maradj velem!
– Szerintem mindketten jobban járunk, ha nem maradok… Elmegyek zuhanyozni, Jimin – fejtette le magáról a másik karjait. – Pihenj, meg… meg minden amire szükséged van.
– Hyung! Legalább egy puszit adj! Máskor adsz, ha munkába mész.
– Most nem megyek el itthonról – néztek egymás szemeibe.
– De magamra hagysz. Adj egy puszit! Csak egy puszi. Kérlek! – nyüszített halkan.
– Jó… csak ne sírj nekem! – hajolt le, majd nyomott egy puszit a calico homlokára.
Egy pillanatig rendben volt minden, míg Jimin nyugton ült a fenekén és úgy nézett gazdája szemébe, ám amint az távolodni szeretett volna a nyakába karolt, majd visszahúzva megcsókolta. Nem tudott uralkodni magán. Az illatok teljesen átállították elméjét, mivel pedig rég volt utoljára ilyen állapotban elszokott ettől és hagyta is a feromonoknak az uralmat. Ennek hála csókolt úgy, mintha életében utoljára csókolhatna bárkit is. Minden érzelme benne volt. A gazdája iránti szeretet, ragaszkodás, de legfőképpen a szerelem, ami teljesen új volt számára is és egy pillanatot sem gondolkozott még rajta, hogy mitől érzett ilyesmit.
– Jimin! – ragadta meg csuklóit amint sikerült elszakadnia a hibrid puha ajkaitól, de ez nem ment olyan könnyen. Meglepően erősnek bizonyult.
– Maradj itt! Ne menj el, maradj! – kérlelte gazdáját, miközben az egy pillanatra meg is torpant dolgában.
– Ez a barackillat belőled jön?
– Yoongi! – nyávogott Jimin, mialatt fülei szinte eltűntek hajában, farka pedig egyre hevesebben csapódott ide-oda!
– Jó-jó! Maradok – guggolt le Jimin előtt. – Nyugi! Elengedsz? – váltott kicsit kedvesebbre és már nem küzdött Jiminnel, mert a barackillattól kicsit meglágyult.
– Nem – bújt Yoongihoz, majd ölelgetve dörgölőzni kezdett hozzá.
– Most a hiúz nő illata miatt vagy ilyen?
– Részben…
– És most mi következik?
– Szex.
– Mi van? – lepődött meg Yoongi.
– Muszáj!
– Miért?
– Mert különben nagyon beteg leszek.
– Mi van?
– Muszáj, különben orvoshoz kell majd vinned – távolodott el tőle kicsit Jimin és egymás szemeibe néztek.
– Ezt mégis hogy képzelted? Alig ismerjük egymást.
– Nem mondom el senkinek.
– Nem ez a lényeg!
– Akkor? Éreztem, hogy szeretsz, nem tudod letagadni.
– Mi? Honnan? – vesztette el teljesen a harcot Yoongi.
– Az illatod. Éreztem rajtad – bújt nyakába.
– És ha én nem akarom?
– Nem engedlek el – harapott bőrébe.
– Jimin! – nyögött fel Yoongi, de esélye sem volt megszökni a calico karmai közül.
Jimin
átengedte magát az állati felének, aki minden szabályt átlépve Yoongit
akarta annak utolsó porcikájáig, ezért nem engedte menekülni. Akadt
ellenállás a másik részéről, azonban Jimin könnyedén leküzdötte, hála a
hibrid mivoltának, egy idő után pedig már nem is akart harcolni vele,
mert esélytelennek látta ő is. Engedett a másiknak, majd próbált
aktívabban részt venni a történésekben, ha már ennyire belekeveredett.
Nem volt annyira ellenére ez a helyzet, csak korai és ezért tartózkodott
kicsit tőle.
– Óvatosan! – nyögött fel, amint Jimin gyengéden megharapdálta férfiasságát.
A hibrid nem mondott semmit, csak hümmögött egyet, majd folytatta. Hatalmas ajkai lágyan ölelték körbe Yoongi nemesebbik részét, amitől hangos sóhajok törtek fel torkából. Nem is emlékezett hirtelen, mikor volt utoljára valakivel, de foglalkozni sem akart ezzel. Végre múlt a fejfájása és valami sokkal jobb érzés vette át a helyét, amit Jiminnek köszönhetett.
– Yoongi, ne haragudj! – ült sarkaira néhány perccel később, amint a másik már alig jutott levegőhöz, és ujjaival próbálta felkészíteni az ágyon fekvőt.
– Ne szokj hozzá! – vett egy mély levegőt. – Gyere ide! – kapta el Jimin karját, mely hasát simogatta, majd magához húzta.
Most ő kezdeményezett csókot a másik nagy meglepetésére. Kellett valami, ami eltereli a figyelmét a fájdalomról, Jimin ajkai pedig tökéletes választásnak bizonyultak. Eddig csak ízlelgették egymást, nem nagyon mélyítették el, ám most Yoongi kezdeményezett és az első adandó alkalommal átvette az uralmat Jimin nyelve felett. A calico nem hátrált el. Nem akarta visszavenni az irányítást, mert a határozott Yoongi jobban felizgatta, mint azt remélte. Hagyta magát, miközben már nem tudott tovább várni és az eddig lágyan játszadozó ujjait inkább férfiasságával helyettesítette.
– Sajnálom, hyung! – lihegett a másik nyakába miután elváltak. – Nem tudok várni.
– Ezt majd később – küszködött a fájdalommal Yoongi. – Megbeszéljük később.
Jimin már nem foglalkozott a női feromonokkal, melyek az egészet elindították, csak Yoongi illatával. Képtelen volt elszakadni tőle és az is nehezére esett, hogy ne mozogjon amíg a másik azt meg nem engedte neki. Rég kellett ennyire uralkodnia magán, de hamar elérte az alatta fekvőnél célját. Annyit nyalogatta és csókolgatta a másik porcelánbőrét, hogy az néhány pillanattal később meg is emelte csípőjét, melytől mindketten felnyögtek.
– Ne haragudj! – támaszkodott fel Jimin, majd lassan mozogni kezdett.
Még nem nagyon volt ilyesmiben része, ami ekkora örömöt okozott volna. Eddig csak azért feküdt le valakivel, mert megparancsolták neki, de az érzelmeit egyik alkalommal sem vitte bele a történésekbe, most azonban megtette, mely arcára is kiült. Be kellett hunynia szemet, hogy kicsit elhúzhassa az időt, füleit pedig hajába rejtette, hátha nem hallja majd olyan hangosan a másik nyögéseit, de nem járt sikerrel. Yoongi kezei csípőjére tévedtek, megérezve pedig hideg ujjait, csak lendületesebben kezdett mozogni. Minden egyes lökésnél felnyögött az alatta fekvő. Jimin lassan kezdte elveszíteni önuralmát, majd visszaborulva a másikra folytatta könyörtelen mozgását. Yoongi kezeibe fogta a calico arcát és szemébe nézett, amint az megtalálta a legkönyörtelenebb szöget, melytől egy pillanatra elállt a másik lélegzete, majd a következő alkalommal kettejük közé élvezett. Jimin mindezt olyan közelségből nézhette végig, amivel már nem tudott megbirkózni. Érezte, ahogyan férfiassága tovább kezd nőni, Yoongi hangját hallva pedig biztos is lett ebben.
– Sajnálom – szólalt meg két nyögés közben, majd ő is elérte reggelének csúcspontját az alatta fekvőben. Megfeszítette minden izmát és próbálta nem megharapni Yoongi puha bőrét orgazmusa közben, ami nem volt egy egyszerű feladat. Minden vágya volt megjelölni a másikat, de az engedélye nélkül ezt nem tehette meg még akkor sem, ha az összes porcikája ezért üvöltött miközben hullámokban söpört végig testén az élvezet.
– A k… – sóhajtott nagyokat Yoongi, majd újból kettejük közé élvezett, de ezúttal már kevésbé látványosan, mint első alkalommal. – Húzd már ki! – remegett Jimin alatt.
– Most nem lehet. Megsérülnél – emelkedett fel lihegve Jimin. – Pár perc.
– Faszom! – temette arcát tenyereibe.
– Tudom, hogy fáj, sajnálom – maradt mozdulatlan Jimin, miközben kezdte kicsit szégyellni magát.
– Az mellékes – próbált lassan, mélyeket lélegezni. – Túl jó helyen nyom. Nem bírok ki még egyet.
– Hyung… – csillogtak Jimin szemei a másikat nézve.
– Ne nézz így! – pillantotta meg a calicot ujjai között. – Nem csináljuk újra! Uralkodj magadon!
– Bocsánat – bújt Yoongi nyakába és újból nyalogatni kezdte annak bőrét. – Jobb? – helyezkedett kicsit a másik lábai között.
– Egy kicsit – sóhajtott nagyot, majd megpihentette kezeit Jimin vállain. – Meddig nem tudunk megmozdulni?
– Néhány perc.
– Akkor most nem tudsz elmenekülni, ha kérdezlek.
– Umm… nem… – fonta macskafarkát Yoongi egyik combja köré.
– Ha rendszeresen csináljuk majd ezt, többet leszel ember? – ölelte magához Jimint.
– Igen – viszonozta a calico.
– Oké… de előbb egy randit megejtünk.
– Jó – kezdett dorombolni Jimin.
– És még valami. Ne kérj ennyiszer bocsánatot! Idegesítő szex közben.
– Rendben – nyalta meg Yoongi fülét.
– Meg még egy dolog… Az én cicám vagy innentől. Senki másé.
– Csak a tiéd!
– Óvatosan! – nyögött fel, amint Jimin gyengéden megharapdálta férfiasságát.
A hibrid nem mondott semmit, csak hümmögött egyet, majd folytatta. Hatalmas ajkai lágyan ölelték körbe Yoongi nemesebbik részét, amitől hangos sóhajok törtek fel torkából. Nem is emlékezett hirtelen, mikor volt utoljára valakivel, de foglalkozni sem akart ezzel. Végre múlt a fejfájása és valami sokkal jobb érzés vette át a helyét, amit Jiminnek köszönhetett.
– Yoongi, ne haragudj! – ült sarkaira néhány perccel később, amint a másik már alig jutott levegőhöz, és ujjaival próbálta felkészíteni az ágyon fekvőt.
– Ne szokj hozzá! – vett egy mély levegőt. – Gyere ide! – kapta el Jimin karját, mely hasát simogatta, majd magához húzta.
Most ő kezdeményezett csókot a másik nagy meglepetésére. Kellett valami, ami eltereli a figyelmét a fájdalomról, Jimin ajkai pedig tökéletes választásnak bizonyultak. Eddig csak ízlelgették egymást, nem nagyon mélyítették el, ám most Yoongi kezdeményezett és az első adandó alkalommal átvette az uralmat Jimin nyelve felett. A calico nem hátrált el. Nem akarta visszavenni az irányítást, mert a határozott Yoongi jobban felizgatta, mint azt remélte. Hagyta magát, miközben már nem tudott tovább várni és az eddig lágyan játszadozó ujjait inkább férfiasságával helyettesítette.
– Sajnálom, hyung! – lihegett a másik nyakába miután elváltak. – Nem tudok várni.
– Ezt majd később – küszködött a fájdalommal Yoongi. – Megbeszéljük később.
Jimin már nem foglalkozott a női feromonokkal, melyek az egészet elindították, csak Yoongi illatával. Képtelen volt elszakadni tőle és az is nehezére esett, hogy ne mozogjon amíg a másik azt meg nem engedte neki. Rég kellett ennyire uralkodnia magán, de hamar elérte az alatta fekvőnél célját. Annyit nyalogatta és csókolgatta a másik porcelánbőrét, hogy az néhány pillanattal később meg is emelte csípőjét, melytől mindketten felnyögtek.
– Ne haragudj! – támaszkodott fel Jimin, majd lassan mozogni kezdett.
Még nem nagyon volt ilyesmiben része, ami ekkora örömöt okozott volna. Eddig csak azért feküdt le valakivel, mert megparancsolták neki, de az érzelmeit egyik alkalommal sem vitte bele a történésekbe, most azonban megtette, mely arcára is kiült. Be kellett hunynia szemet, hogy kicsit elhúzhassa az időt, füleit pedig hajába rejtette, hátha nem hallja majd olyan hangosan a másik nyögéseit, de nem járt sikerrel. Yoongi kezei csípőjére tévedtek, megérezve pedig hideg ujjait, csak lendületesebben kezdett mozogni. Minden egyes lökésnél felnyögött az alatta fekvő. Jimin lassan kezdte elveszíteni önuralmát, majd visszaborulva a másikra folytatta könyörtelen mozgását. Yoongi kezeibe fogta a calico arcát és szemébe nézett, amint az megtalálta a legkönyörtelenebb szöget, melytől egy pillanatra elállt a másik lélegzete, majd a következő alkalommal kettejük közé élvezett. Jimin mindezt olyan közelségből nézhette végig, amivel már nem tudott megbirkózni. Érezte, ahogyan férfiassága tovább kezd nőni, Yoongi hangját hallva pedig biztos is lett ebben.
– Sajnálom – szólalt meg két nyögés közben, majd ő is elérte reggelének csúcspontját az alatta fekvőben. Megfeszítette minden izmát és próbálta nem megharapni Yoongi puha bőrét orgazmusa közben, ami nem volt egy egyszerű feladat. Minden vágya volt megjelölni a másikat, de az engedélye nélkül ezt nem tehette meg még akkor sem, ha az összes porcikája ezért üvöltött miközben hullámokban söpört végig testén az élvezet.
– A k… – sóhajtott nagyokat Yoongi, majd újból kettejük közé élvezett, de ezúttal már kevésbé látványosan, mint első alkalommal. – Húzd már ki! – remegett Jimin alatt.
– Most nem lehet. Megsérülnél – emelkedett fel lihegve Jimin. – Pár perc.
– Faszom! – temette arcát tenyereibe.
– Tudom, hogy fáj, sajnálom – maradt mozdulatlan Jimin, miközben kezdte kicsit szégyellni magát.
– Az mellékes – próbált lassan, mélyeket lélegezni. – Túl jó helyen nyom. Nem bírok ki még egyet.
– Hyung… – csillogtak Jimin szemei a másikat nézve.
– Ne nézz így! – pillantotta meg a calicot ujjai között. – Nem csináljuk újra! Uralkodj magadon!
– Bocsánat – bújt Yoongi nyakába és újból nyalogatni kezdte annak bőrét. – Jobb? – helyezkedett kicsit a másik lábai között.
– Egy kicsit – sóhajtott nagyot, majd megpihentette kezeit Jimin vállain. – Meddig nem tudunk megmozdulni?
– Néhány perc.
– Akkor most nem tudsz elmenekülni, ha kérdezlek.
– Umm… nem… – fonta macskafarkát Yoongi egyik combja köré.
– Ha rendszeresen csináljuk majd ezt, többet leszel ember? – ölelte magához Jimint.
– Igen – viszonozta a calico.
– Oké… de előbb egy randit megejtünk.
– Jó – kezdett dorombolni Jimin.
– És még valami. Ne kérj ennyiszer bocsánatot! Idegesítő szex közben.
– Rendben – nyalta meg Yoongi fülét.
– Meg még egy dolog… Az én cicám vagy innentől. Senki másé.
– Csak a tiéd!
(Boldog
mindent! :D Kis ajándék a temérdek dolgom között. A terveimet, melyeket
kiírtam, próbálom csinálni közben, szóval azok is jönnek majd.
Pihenjetek azért egy picit, ne zabáljatok sokat és óvatosan az
alkohollal!)
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése