A főnök 15. rész: Kapcsolatok

– Igen, tényleg. A szobádban is ehetsz, ha itt nem akarsz.
– Köszönöm! – pattant fel és megölelte Hoseokot. – Nagyon köszönöm!
– Uhh! – lepődött meg a hópárduc. – Ne nekem köszönd, de szívesen – dermedt meg kicsit. Nem tudta, mihez kezdjen a másik közvetlenségével, aminek nem is igazán örült. Furcsa volt neki, hiszen eddig nem találkozott nagyon más hibridekkel.

Nem sokat beszélgettek azután, hogy Jimin visszaült a helyére, mivel Hoseok kezdte kényelmetlenül érezni magát. Inkább visszaküldte a macskát a szobájába, ő maga pedig meglátogatta Seokjint. Elújságolta neki, megfogadta a tanácsát és meglátogatta Jimint, aminek a másik nagyon örült. Viszont ezúttal nem töltött olyan sok időt Seokjin közelében. Már most le akart szokni a simogatásról, hogy ne hirtelen kelljen majd akkor, mikor Jungkook beköltözik. Így akadt egy kis ideje magára, amit a szobájában töltött tévézéssel, fürdéssel és lustálkodással.
– Hoseok! – nyitott be hozzá Namjoon az este folyamán. – Mit keresel itt?
– Mi? Miért? – ült fel ágyában.
– Gyere hozzám! Az én szobámba. Azt hittem, ott fogsz várni, ha hazajövök – állt az ajtóban, miközben Hoseok felkelt és elindult felé. – Szia! – köszönt halkan a hibridnek, kit meg is ajándékozott egy gyors csókkal.
– Szia! – viszonozta Hoseok, majd folytatta útját. – Milyen napod volt? – sétált Namjoon oldalán, kezeiben hibridfarkával.
– Fárasztó, zsúfolt. Szokásos. Neked?
– Találkoztam Jiminnel.
– Ó, igen? Na és? Mit gondolsz róla?
– Aranyos… Sovány…
– Ugye nem vagy féltékeny?
– Nem… annyira. Nem – nézett fel Namjoonra.
– Semennyire ne legyél! Nincs miért annak lenned – állt meg saját szobája előtt. – Menj csak előre!
– Rendben – lepődött meg kicsit Nam gesztusán, ám mikor benyitott és meglátta, ajándék dobozok vannak Nam ágyán, teljesen elámult.
– Néhány apróság. Seokjinnel intéztettem. Reméltem, mire hazaérek mindet kinyitogatod, de szépen meghiúsítottad a terveimet – tessékelte beljebb Hoseokot, majd becsukta maguk mögött az ajtót Namjoon, ezzel pedig végre kettesben maradtak.
– Miket vettél nekem? – ment az ágyhoz és bátortalanul felemelte az egyik kisebb dobozt.
– Ruhák, ékszerek, de ami a legfontosabb, van itt egy telefon is valahol, meg egy laptop – nézett körbe Nam. – Meg is van! Ez a laptop – tette arrébb az egyik lapos ajándékot. – Ez meg a telefon. Előbb ezt nyisd ki! – adta Hoseok kezébe a dobozkát.
– Nem kellett volna ennyit költened rám – nézett Namjoon szemeibe.
– De igen. Már csak azért is, mert hiányoztál napközben és beszélni szerettem volna veled ebéd alatt, de nem tudtam. Ezzel majd elérlek végre – ült le az ágyra. – Na, nyisd ki!
– Köszönöm – telepedett le mellé Hoseok. – Kibontod majd velem a többit is?
– Ha ezt szeretnéd – nézte a hópárducot, amint az elkezdte kinyitni az új szerzeményt.

Boldogan fedezte fel az ajándékokat, miközben egy pillanatra sem feledkezett meg Namjoonról. Mindent neki mutatott meg először, még ő sem nézte meg igazán a meglepetést, máris Nam kezébe nyomta azt, hogy ő mit gondol róla. Számára ez volt a legfontosabb, hogy a másiknak mi a véleményen, hogy tetszik neki, mire szánta.
– Beírtam a számomat, jó? – feküdt hanyatt az ágyban Namjoon, Hoseok telefonjával a kezében. – Itt van Seokjin is – mutatta neki a mobilt.
– Köszönöm.
– Itt le tudsz tölteni rá játékokat, ha szeretnél. Állíthatsz be hátteret, csengőhangot, mindent. Kösd össze a laptoppal és tudsz rátölteni bármit – adta Hoseok kezébe a telefont.
– Köszönöm, Namjoon.
– Neked szívesen. Így legalább hallhatom a hangodat napközben – kelt fel, majd megpuszilta a hópárduc arcát. – Lezuhanyozok – ment a fürdőbe.
Hoseok az új holmiknak ugyan örült, de nem akart túl sok időt elfecsérelni a laptopra, vagy a mobiljára. Inkább töltötte az idejét a másikkal, vagy a tévével, a hóval, vagy Seokjin közelében, minthogy nyomkodta volna a kütyüit. Még Jiminnel is szívesebben találkozgatott, ki napról napra jobban ragaszkodott hozzá.
– Hoseok, te mi vagy Namjoonnak? – ült ágyán Jimin, miközben egy szelet húst evett magában.
– Ezt hogy érted? – pihentette fejét Jimin takaróján, miközben a puha szőnyegről nézte a macska tévéjét.
– Hallottam egy-két dolgot, de nem szeretem a pletykákat.
– Jah, értem már. Hát én Namjoonnal járok… azt hiszem. Együtt vagyok vele, miért? – pislogott álmosan. Kicsit ellustult, mivel egész nap nem csinált semmit, csak lézengett néhány perccel ezelőttig a házban.
– És ha veled barátkozok, akkor nem kell félnem tőle?
– Látom, számító kis macska vagy – húzta száját, miközben lassan mozgatni kezdte farkát.
– Nem-nem. Csak azt mondták nekem, mázlim van. Mert miattad Nam engem nem fog bántani.
– Amúgy sem bántana. Emlékszel? Mondtam, hogy ártatlanokat nem bánt és Á! – ugrott fel ijedtében, majd megpillantotta Jimint, amint az nagy, kerek szemekkel pislogott rá nem messze tőle, miközben lefogta Hoseok eddig mozgó farkincáját.
– Bocsánat… – húzódott picit visszább.
– Csak megijesztettél. Nem számítottam rád – mocorgott tovább hópárducfarka, melyre azonnal rászegeződött Jimin tekintete.
– Elnézést…
– Semmi gond – figyelte a másik macskát, hamarosan pedig már egyre jobban dobálta ide-oda farkincáját, hogy Jimin játszhasson vele.

Nagyon megtetszett neki, hogy hibrid társa ilyen aranyosan viselkedett. Sosem gondolt bele, vajon ő hogyan nézhet ki kívülről, viszont most megértette, miért kapcsolt Nam állandóan madarakra a tévében. Tényleg mosolyt csal az ember arcára ez a látvány, ennek hála pedig meglágyult Jiminnel szemben. Már nem tartotta annyira a távolságot tőle, mint korábban, ahogyan pedig egy hibridhez illett, óriásléptekben haladtak tovább.
– Mi a vacsi? – robbant be a házba Namjoon. Láthatóan nem volt jó kedve, de nem üvöltözött rögtön, így még nem féltek tőle annyira.
– Pizzát sütöttek a konyhán. A kedvenc háziját, főnök – mentek utána emberei szobája felé.
– Ahh, pont erre van szükségem. Egy finom vacsorára – nyitotta ki ajtaját Nam. – Hol van Hoseok? – fordult embereihez.
– Őőő… – gondolkoztak el. – Előkerítjük.
– Minél gyorsabban – kötötte ki nekik.
Hamar szétszéledtek a házban, míg pedig ők a rájuk osztott feladatot végezték, Namjoon gyorsan lezuhanyozott és átöltözött, hogy megvacsorázzon. Viszont a pizzával együtt végre hír is érkezett a hópárducról, akit egészen addig a pillanatig keresgéltek a házban.
– Hoseok Jimin szobájában van, főnök – tette le a tálcát Mansik, rajta étellel és itallal.
– Szóltatok neki, hogy hazaértem?
– Alszik, főnök. Nem akartuk felkelteni.
– Oh… Jiminnel alszik? – érzett némi féltékenységet ezúttal ő.
– Igen. Felkeltsük?
– Nem kell, felkeltem én – állt fel ágyáról. Végigcsoszogott papucsában az egész házon, mialatt nyomában rohant egyik embere, ahogyan mindig. Halkan nyitott be a macska szobájába, de nagyon megkönnyebbült, amint meglátta a két fiút ruhában együtt aludni. Eleinte teljesen másra gondolt, azonban örült, hogy tévedett. – Hoseok – szólt halkan a hópárducnak, majd beljebb osont egészen az ágyig és folytatta. – Hoseok – simogatta meg a hópárduc fejét, mire az megrázta füleit, lassan pedig hátára fordult, majd Namjoonra nézve kinyitotta szemeit.
– Nam… Szia! – mosolyodott el.
– Szia! Átjössz hozzám? – cirógatta arcát.
– Mindjárt megyek – tért vissza Jiminhez és óvatosan kihúzta alóla kezét, de a másik ettől még felébredt. – Aludj, Jimin! Én átmegyek Namjoonhoz.
– Mmm – nyüszögött halkan. – Jó… Holnap is meglátogatsz?
– Igen. Szép álmokat! – kelt ki az ágyból Hoseok.
– Nektek is… hyung…
– Látom, megkedvelted – suttogott Nam, miközben elhagyták a macska szobáját.
– Igen. Aranyos és így legalább nem vagyok egyedül egész nap.
– Remélem, nem fogsz elhanyagolni miatta.
– Féltékeny vagy? – sétáltak Nam szobája felé.
– Talán, egy kicsit…
– Értem – mosolygott Hoseok. – És milyen napod volt?
– Ahh, ne beszéljünk róla!

Azonban Namjoon mégis megtette, annyira felbosszantotta a napja. Persze csak azután kezdett bele a monológjába, mikor már bezáródott mögöttük az ajtó és nem hallották emberei. Sosem panaszkodott ennyire, ezért Hoseok picit aggódott miatta. Nam nagyon feszültnek tűnt és amint egyre inkább belemerült a mesélésbe, idegesebbnek is, így nem volt meglepő, hogy a hópárduc egyszer csak egy csókkal hallgattatta el, majd szexbe fullasztotta az estét. Így legalább Namjoon lenyugodott és elfelejtette a stresszt, ami végigkísérte a napját.
– Megharagudnál, ha minden este ezt csinálnánk? – ölelte magához a meztelen Hoseokot, miközben csupasz vállát cirógatta ujjaival.
– Nem. Szeretek veled lenni.
– Akkor lehet, most sokszor fogjuk így zárni a napot. Nagyon balhés mostanában a helyzet az üzletben. Kikészít – masszírozta saját orrnyergét.
– Engem nem zavar – bújt Namjoon nyakába. – Lehet egy kérésem?
– Ezer is.
– Megjelölhetlek az illatommal?
– Azt hogyan kell? – bámult a plafonra Nam.
– Semmi gusztustalanra ne gondolj. Neked semmi dolgod, csak feküdj itt. Megengeded akkor?
– Persze. Amit szeretnél. De mire számítsak?
– Még egy menetre – látott hozzá Hoseok.
Csókolgatni kezdte Namjoon nyakát, majd hamarosan hangos dorombolásba fogott közben. Egyre jobban hozzásimult a másik a testéhez, lassan pedig elérkezett a pillanat és állát a másik bőrének nyomta. Sokszor megismételte ezt a mozdulatot pont úgy, ahogyan a macskák szokták, és habár Nam nem érzett semmilyen illatot, Hoseok azonban igen, amitől újból felizgult.
– Hoseok – simogatta a másik combját. – Minden rendben?
– Namh – kapkodta hangosan a levegőt. – Ahh, Namjoonh!
– Ezt többször kéne csinálnunk! – harapott alsó ajkába Nam.
Még néhány pillanatig nem tudta elkapni a hópárducot egy csók erejéig sem, ám nem sokkal később úgy esett neki a hibrid, mintha évek óta nem szeretkeztek volna, ami nagyon megtetszett a maffiavezérnek. Hoseok még sohasem volt ennyire heves egy alkalommal sem, de Namnak imponált ez az oldala. Igazi hópárducként viselkedett, kicsit erőszakosan, ám ugyanakkor nagyon éhesen is, mellyel ámultba ejtette Namjoont. Egyszer sem gyönyörködött korábban ennyit a másikban szex közben, viszont ezúttal nem tudott betelni vele. Sajnos azonban emiatt nem is bírta sokáig a második menetet, de reménykedett benne, hogy még lesz része hasonlóban, mivel Hoseok egy pillanatig sem gondolkozott közben, csak azt tette végre, amit ösztönei súgtak.

Szíve szerint megint otthon maradt volna egy napot a hópárduc miatt, annyira szerette volna újra látni a másikat ilyen felajzott állapotban, azonban már nem tehette ezt meg. Rengeteg munka gyülemlett fel, ráadásul a területek szétosztása sem ment túl simán, mivel az újdonsült vezérek elég kezdők voltak az uralkodáshoz, ami szinte minden egyes alkalommal megmutatkozott. Ezzel több fejfájást okoztak neki, mint amire számított, de meg kellett küzdenie vele, hiszen más nem tette meg ezt helyette. Viszont emiatt minden este kikészülve ért haza, de szerencsére Hoseok örömmel segített rajta. Szinte napi program lett a szex, főleg abban az időszakban, mikor a hópárduc heatje betoppant kapcsolatukba. Namjoont alig hagyta pihenni, bár ennek a másik eleinte kifejezetten örült. Sosem volt része korábban még ennyi szexben, sem ennyire hevesben. Hoseok által úgy érezte magát, mintha egy félisten lett volna, annyira kívánta minden porcikáját a hibrid. Olyan nyomokat hagyott bőrén, melyeket máskor soha, ami tovább fokozta a helyzetet, melyet csak másnap reggel érzett igazán. Egy percet sem aludt és már mehetett is dolgozni, ami miatt feszültebben kezelte a különböző problémákat és olykor hosszú csend előzte meg egy-egy válaszát, amíg küzdött magával, nehogy kimondja azt, amire valóban gondolt. Ezek miatt néhány nap után kicsit elege lett Hoseok szexuális éhségéből és hamarosan felvetette, hogy aludjanak külön, amíg a másiknál le nem cseng ez az időszak. Kicsit rosszul érintette a hibridet ez a döntés, eleinte meg is sértődött, duzzogott, látni sem akarta a másikat, ám amint rendeződtek a hormonjai, már máshogyan gondolkodott az egészről.
– Sajnálom Namjoon – ült az említett derekán, míg az hason feküdve pihent. – Remélem, nem haragszol.
– Nem. Seokjin mondta, hogy ez kritikus időszak neked. Semmi gond.
– Köszönöm – masszírozta Namjoont. – Ki tudtad pihenni magadat?
– Fogjuk rá. Hiányoztál az ágyamból. Ahh… de jó vagy!
– Köszönöm – mosolygott Hoseok. – De mostantól újra veled alszom.
– Ennek nagyon örülök. Mmmm, de jól esik!
– Legalább holnap már jobban fog telni a napod.
– Jó is lenne, de holnap költözik Kook, így még itthon is nagy felfordulás lesz.
– Már holnap? Így elrepült az idő? – lepődött meg.
– Igen. Amíg te önmagaddal küzdöttél, addig Jin megállapodott vele végre.
– Oh… ennek örülök.
– Tényleg? Nem úgy hallom.
– Csak még egy hibrid… Jimin is… De persze ő alapból Seokjin párja, nem lesz gond vele.
– Nem ám. Jungkook önálló, megvannak a maga dolgai, meg embere. Nem fog zavarni téged, meg engem sem.
– Remélem.
– Na! – emelkedett fel Namjoon és megfordulva ledobta magáról Hoseokot. – Ennyire féltékeny vagy?
– Igazából… Miatta le kellett szoknom Seokjinről. Jimin pedig… Mikor megtudta, hogy lehet, lesz még egy hibrid a házban, felderült. Csillogtak a szemei és körbe ugrálta a szobáját. Nem szeretném megint egyedül tölteni a napjaimat – hajtotta tincsei közé füleit.
– Nem fogod. Jungkook nem fogja elvenni tőled a macskát. De mi lenne, ha inkább vele is számolnál és nem zárnád ki? Seokjin azt mondta, a hibridek szeretik egymás társaságát.
– Igen… de nem ismerem Jungkookot.
– Kedves kis nyuszi, nincs miért aggódnod – mosolygott, melyet még mindig ritkán tett.
– Te találkoztál már vele?
– Persze. Seokjin bemutatta, mikor kezdett nagyon komolyra fordulni a helyzetük. Aranyos teremtés, bár kicsit zárkózott. Nehéz lesz feltörnöd a burkát, de utána biztos vagyok benne, hogy meg fogod kedvelni.
– Lehet, igazad lesz – fektette saját magára hosszú hópárducfarkát és átölelte azt.
– Biztosan – puszilta meg Hoseok homlokát. – Aludjunk!
– Rendben.

(Itt vagyok! Csúsztunk picit, de sebaj!
LoL-os csapatunkba pedig továbbra is várjuk az ARMYkat! :D

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )

A főnök 14. rész: Jimin

– De megígérem neked, hogy kiviszlek a hóba – döntötte homlokát Hoseokénak. – Sőt, bárhová elviszlek, ahova csak szeretnéd. Csak egy szavadba kerül és bármit megadok neked.
– Nam – fogta az említett arcát kezeibe.
– Igen?
– A nyelvedet kérem! – pislogott nagyokat egy komoly arc kíséretében.
– Máris – mosolyodott el, majd megcsókolta Hoseokot.

Namjoon kivette a hetet, már amennyire tudta, hiszen ettől még akadt néhány dolog, amit muszáj volt elintéznie, de ideje nagyját a hibriddel töltötte. Ezzel alátámasztottak minden pletykát, ami róluk keringett a házban, de így legalább mindenki számára tisztává vált a közöttük lévő kapcsolat. Most már tudták, hogyan viszonyuljanak Hoseokhoz, ki ezalatt a pár nap alatt Namjoon embereivel is jobban összebarátkozott. Néhányuknak a nevét is megjegyezte, de csak azokét, akik sokat voltak a főnök, vagy az ő oldalán. Ugyanis Namnak néhányszor el kellett mennie este, egy-egy fontos jelenés miatt, olyankor pedig Hoseok magára maradt, amit viszont sokkal nehezebben viselt, mint korábban. Megszokta Namjoon társaságát, hogy sosincs csönd a közelében és valaki mindig foglalkozik vele, ezért mikor Nam felszívódott, az embereihez fordult. Ám azok a lágyabb kapcsolat ellenére nem léptek át egy határt, így igazi törődést hiába várt tőlük. Ezért végül gyakran Seokjin közelében kötött ki.
– Ha Namjoonnak is hibrid orra lenne, már leszedte volna a fejemet – simogatta a hópárducot, ki minden kérlelés ellenére továbbra is a földre ült le és úgy bújt a másik keze alá, miközben annak derekát ölelgette.
– De neki nincs – pihentette fejét Seokjin egyik combján.
– Viszont Jungkooknak igen. Hamarosan pedig visszajön és beköltözik. Nem akarok ebből problémát majd.
– Ohh... – szomorodott el. – Akkor majd nem fog simogatni?
– Nem hiszem. Elég féltékeny tud lenni. Sajnálom Hoseok.
– Mikor jön?
– Pontosan nem tudom. Egy hét múlva tér vissza Koreába. Majd utána valamikor.
– Akkor még van egy hetem. Addig nem gond, ugye?
– Nem. De neked csak társaság kell, nem? Az mindegy, hogy kicsoda, csak társaság legyen.
– Hát... Namjoon többi embere rideg. Nem nyúlnak hozzám – sóhajtott nagyot.
– Mert Nam letöri a kezüket, ha megteszik. De akkor... olyan kell, aki simogat? Esetleg valami más még?
– Nem feltétlen kell simogatnia. De szeretem.
– És mit szeretsz még?
– Az ölelést.
– Ezeket a hibridek többsége szereti, ugye?
– Általában. De nem mindenki. Miért? – nézett fel Seokjinre.
– Namjoon befogadott egy hibridet. Azt hiszem, meglágyítottad a szívét, ezért tette.
– Tudok róla. Egy macska – komolyodott el tekintete. Láthatóan nem örült ennek a ténynek.
– Igen. Ő nagyon egyedül van. Nem jár be hozzá senki. Hozzád bejárt Namjoon, de hozzá nem szokott. Néha ránéz, de semmi több. Szegény egész nap a szobájában van egyedül, mivel nagyon vékony még a munkához. Neki is csak egy tévéje van, ahogyan neked is. Ő biztosan örülne, ha meglátogatnád és összebarátkoznátok. Már csak amiatt is, mert hibrid vagy.
– Lehet – feküdt vissza Seokjin combjára.
– Biztosan jól kijönnétek. Elég visszahúzódó, fél mindenkitől, soványka, kis gyengusz. Biztosan örülne valakinek. Látogasd majd meg!
– Jó... – kezdett alig észrevehetően mozogni hópárducfarkának vége.
– Nem örülsz neki? – szúrta ki ezt Seokjin. Amióta Hoseok elkezdte felkeresni őt a gondjaival, azóta egyre több időt fordított a hibridekkel kapcsolatos tudnivalókra, hiszen éppen összeköltözni készült eggyel és rájött, elég hiányos a tudása ehhez, amit gyorsan pótolni akart.
– Nincs gondom vele.
– Nem csak Namjoonnak nem ajánlatos hazudni... Szóval?
– Namjoon szereti a hibrideket?
– Azt hiszem. Az állatokat nagyon szereti, de a hibridekről sosem mondott semmit. Viszont mivel félig állatok vagytok, gondolom. Miért?
– Ő is hibrid... Ő is macska, mint én. Namjoon azt mondta, befogadta, mint engem – nyelt nagyot.
– Féltékeny vagy rá? – simogatta továbbra is Hoseok fejét.
– Nem tudom...
– Ha Namjoont érdekelné Jimin, akkor többet járna be hozzá. De veled tölti minden idejét, nem vele.
– Yoongi is így kezdte... – sóhajtozott.
– Yoongi teljesen más. Ezt már sokszor mondtuk neked sok dologgal kapcsolatban. Nem hasonlítanak egymásra. Namjoon hűséges. Mindig megtartja a szavát és komolyan beszél. Ráadásul utál új kapcsolatot kialakítani bárkivel is. Számára túl sok idő és energia, amilye nincs feleslegesen. Szóval ne aggódj Jimin miatt ilyen téren. Kétlem, hogy Namjoon bármikor is úgy gondolna rá, mint rád. Viszont Jiminnek szüksége lenne valakire. Eddig nem igazán volt szerencsés az élete.
– Rendben.
– Akkor bemész majd hozzá? – érdeklődött Seokjin a rövid válasz után.
– Nem tudom – bújt a másik keze alá még jobban Hoseok. Azzal akart foglalkozni, nem pedig az új hibriddel.
– Ha megjön Jungkook, ő biztosan össze akar majd barátkozni mindkettőtökkel. Már csak azért is, hogy biztosra menjen, nem közeledtek felém – nevette el magát Seokjin.
– Átgondolom.
– Jó. Nem mondom többet Jimint. De azért ne feledkezz el róla. Alig nyomott negyven kilót, mikor Nam befogadta. Szóval... inkább abbahagyom. Majd meglátod – tért vissza munkájához.

Hoseok még ott maradt Seokjin mellett néhány percig, míg az rendületlenül simogatta puha haját és füleit. Élvezte a törődést, bár rendesen belerondított a képbe a másik hibrid emlegetése, melytől picit feszült lett. Hiába volt más Namjoon, mint Yoongi, ettől még fenyegetve érezte magát, hogy majd lecserélik. Ezért szeretett volna távolságot tartani közben, de ugyanakkor érdekelte is őt a másik hibrid. Kíváncsi volt a macskára, így úgy döntött, majd meg fogja látogatni, ha Nam visszatér rendesen a munkába. De addig még szerette volna kiélvezni az időt a főnökkel, ami már csak néhány napot takart.
– A forrócsokik, főnök – tett le egy tálcát Namjoon egyik embere a teraszon álló kisasztalra.
– Húúú, végre – vette egyiket jéghideg kezeibe. Ő fagyoskodott a mínusz fokokban, miközben Hoseok fáradtságot nem ismerve játszott a hóban. – Hoseok, itt a csokid! – szólt a hibridnek, ki a másik hangja hallatán végre kicsit megállt az ugrálásban és fetrengésben.
– Megyek! – indult meg a nagy hóban, mely a kertet fedte. Úgy ugrált, ahogyan az egy hópárduchoz illett. Hol eltűnt a nagy kupacban, hol előbukkant belőle, mire végre megjelent a terasz lépcsőin és kezeibe vette a bögrét.
– Bemehetünk végre?
– Be szeretnél? – nézett csillogó szemekkel Namra, ki dideregve simult a forrócsokoládéhoz.
– Én be is fogok hamarosan, különben megfagyok.
– Mert nem mozogsz.
– Nem szeretem a hideget, ezen a mozgás se segít.
– Nem maradunk még egy kicsit? Csak egy kicsit! – kérlelte Namot.
– Több, mint egy órája kint vagyunk. Már a nap is lement, csak a lámpák miatt látom az alakodat néha. Te maradhatsz, ha szeretnél, de én veszek egy forró fürdőt addig – sétált oda Hoseokhoz, majd megpuszilta fejét.
– Aaaa... jó. Menjünk be!
– Maradhatsz, ha szeretnél – ölelte át derekát egyik kezével. Könnyű dolga volt, hiszen a hópárduc sokkal vékonyabban volt felöltözve, mint ő, mivel igen ritkán fázott.
– Nem. Menjünk be és vegyünk egy forró fürdőt! Nem szeretném, ha miattam megfáznál. Megyek veled és felmelegítelek.
– Rendben – mosolygott egy pillanat erejéig Hoseokra, mivel még mindig ódzkodott tőle, hogy más is lássa ilyennek az arcát. – De söpörd le a havat magadról, mielőtt bejössz. Vastagon takarja a füledet és a hajadat is – indult a házba.

Hoseok jól megrázta magát, füleit is egyesével, haját is megtisztogatta ujjaival, majd ruháját, mielőtt betette volna a lábát a meleg szobába, de még így is olvadt le róla néhány csepp hó. Ő ezt meg sem érezte, azonban Namjoon nagyon. Főleg akkor, mikor a hópárduc nem mert beszállni mellé az óriási kádba, mert olyan forró volt számára a víz, melyet igazából csak ő érzett a nagy hőkülönbség miatt. Nam hosszú percekig melengette a hibrid kecses ujjait, arcát, fülét, és hibridfarkát, mire végre sikerült olyan állapotba hozni őt, hogy beült mellé a kádba a habok közé. Amint vizet ért máris feloldódott és játszadozni kezdett. Az elmúlt néhány nap alatt, de főleg Namjoon szavai hatására, nagyon megváltozott a főnök közelében. Jobban kiengedte macskafelét, mint korábban, sokkal kevésbé gondolkozott el azon, mit kéne csinálnia, inkább az ösztöneire hallgatott, amiket Nam mindig megerősített. Ő ugyanis örült, hogy a kemény napok végén, mikor hazaér, ilyen nyugalom és jókedv fogadja, ezért sosem állította le a másikat, sőt, inkább még rátett egy lapáttal és olyan természetfilmet kapcsolt be, amitől Hoseok csak izgatottabb lett. Imádta nézni a hibridet, amint az hegyezte füleit, vagy mozgatta farkincáját izgatottságában, ezért sokszor kereste is az ilyen pillanatokat. Szinte majdnem mindennap, mielőtt pedig visszatért volna a kötelező rutinjához annyira felingerelte Hoseokot, hogy az még a tévére is tenyerelt, melynek éppenhogy nem lett rossz vége.
– Hoseok! – pattant fel mögüle Namjoon, amint elkezdett dőlni a lapos nagy képernyő, hogy elkapja azt, mielőtt az említett fején koppant volna.
– Huh? – ijedt meg a hópárduc, ki szinte mozdulatlanul nézte végig Namjoon akcióját. Az sem tudatosult benne, hogy arrébb kéne menni, nehogy ráessen a tévé.
– Ezt többet ne csináld! – kapkodta a levegőt Nam, miközben visszatette a kütyüt a helyére. – Az ütő is megállt bennem. Jól vagy? – támaszkodott meg az állványon.
– Igen... Bocsánat – szólalt meg halkan hátrahajtva füleit.
– Semmi gond. Huh – fújt nagyot. – A vér is megfagyott bennem. Ülj vissza az ágyra hozzám! Nem akarom ezt még egyszer eljátszani! – simogatta meg a másik fejét, majd visszadőlt a puha matracra.

Hoseok követte őt, innentől pedig Namjoon egyszer sem hagyta, hogy a másik elérhető távolságra telepedjen el a tévé elé. Inkább ott tartotta maga mellett a hópárducot és valahogyan mindig elérte kezével, így meg tudta volna akadályozni még idejében a további hasonló történéseket. Azonban hamarosan vissza kellett mennie dolgozni. Újból a szokásos időben kezdték kelteni emberei, reggelit vittek neki, majd már rohant is az autóhoz, hogy elhagyja a házat. Hoseok ezzel megint egyedül maradt, ám most sokkal hosszabb időre, mint máskor, hamarosan pedig kezdett kevés lenni Nam illata. Gondolkodott rajta, hogy meglátogatja Seokjint némi törődés reményében, de eszébe jutott Jungkook, meg a másik macska és úgy döntött, jobban teszi, ha leszokik Seokjin kedvességéről, hiszen hamarosan kénytelen lesz teljesen megválni tőle. Ezért nem is kelt ki sokáig Namjoon ágyából, csak mikor már nagyon zavarta a csend. Kicsit vacillált, mit is szeretne, de végül rávette magát, hogy eleget tegyen a kérésnek és meglátogassa az új hibridet.
– Elviszel Jiminhez? – pislogott Namjoon egyik emberére, akivel kicsit jobb kapcsolatban volt már.
– Ha szeretnéd, persze.
– Köszönöm – követte a férfit Hoseok, ki a ház túlsó végébe vitte.
– Ez az ő szobája – kopogott be, majd választ nem várva ki is nyitotta az ajtót, azonban nem találtak ott senkit. – Hmm. Megkeressük, jó? – fordult vissza.
– Rendben – maradt a másik nyomában továbbra is.
Egy ideig járkáltak, hogy hol is lehet a macska, miközben Hoseok próbált illat alapján rájönni, merre van Jimin, de nem sikerült neki. Végül kiderítették, a szobalányokkal látták korábban a macskát, így utánuk mentek. Amint meglettek a takarító hölgyemények, Jimin szaga is erősebbé vált, mely zavarta Hoseok orrát. Nem volt rossz illata, de a hópárducnak más miatt akadtak rossz érzései vele kapcsolatban, ezért nem örült neki.
– Jimin, hát itt vagy! – léptek be az egyik szobába, mire a macska felkapta tekintetét rájuk. A földön ült az egyik szekrény előtt, egy nedves ronggyal kezeiben. Valóban rettentően vékony volt és még gyengének is látszott, ahogyan Seokjin mesélte. – Neked nem feküdnöd kellene és híznod?
– Én... Elnézést! – pattant fel. – Azonnal visszamegyek a szobámba – állt meg előttük. Fülei fejére lapultak, farkát pedig igyekezte elrejteni a kíváncsi szemek elől.
– Várj még egy kicsit! Először is, ettél te ma rendesen?
– Igen! – bólogatott serényen, miközben a földet bámulta.
– És mit?
– Pirítóst... meg egy szendvicset.
– Ahh, ha ezt Nam meghallja, biztosan a fejünket szedi. Mondtuk már, egyél rendesen!
– Igen, sajnálom. Mindjárt eszek megint – játszadozott saját pólójának aljával.
– Jól teszed. De nem emiatt jöttem. Ő itt Hoseok – állt arrébb, hogy az említett szem elé kerüljön. – Ő keres igazából.
– Oh? – pillantott fel félve Jimin, majd amint meglátta, a másik is egy hibrid, felemelte végre fejét és felderült arca.
– Hoseok vagyok... Hópárduc.
– Én Jimin. Egyszerű házimacska.
– Igen, tudom... Akarsz enni valamit?
– Uhum – bólogatott.
– Junsu, lemegyünk akkor a konyhába enni – pillantott fel Nam emberére. – Nem gond?
– Menjetek csak.
– Rendben. Gyere, Jimin! – indult útnak Hoseok.

A macska készségesen követte, miközben gyorsan megvált a rongytól menet közben. Ugyan végig Hoseok mögött sétált, mégis érezte rajta a másik, hogy egy kicsit fél, hiszen az illatából ez számára kiderült. Azonban mikor kettesben maradtak a nagy asztalnál egy-egy tál forró jjigaevel, Jimin úgy szívta magába az étel illatát, mintha napok óta nem evett volna. Látszott rajta, nagyon örül a ragunak, de türtőzteti magát, hiszen még szinte bugyogott, annyira meleg volt. Hoseok végignézte ezt az egészet és közben kezdett kicsit meglágyulni vele szemben. Eszébe jutott, hogy hogyan fogalmazott Namjoon, mikor először került szóba a macska, majd az is, neki milyen sorsa volt Yoonginál.
– Nem kérsz előtte egy kis banchant?
– Banchan? – pillantott fel rá Jimin. – Az mi?
– Oh... nem tudod?
– U-u – rázta fejét. – Bocsánat – hajtotta le füleit szőke tincsei közé.
– Semmi baj. A banchan az ilyen kis előétel. Hozok neked. Így tudsz enni picit, míg vársz, hogy kihűljön – állt fel az asztaltól Hoseok, amint pedig Jimin is megmozdult, maradásra intette. – Mindjárt jövök. Ülj csak vissza! – rohant ki a konyhába.
Rendesen összepakolt a macskának minden kis finomságot, így az annyit evett, amennyi csak pocakjába fért. Szinte mindent eltüntetett az asztalról, majd rengetegszer megköszönte Hoseoknak, hogy ennyi étellel megkínálta, ami már kezdte frusztrálni a hópárducot, ezért elterelte a témát. Beszélgettek egy kicsit, de még nem tértek rá arra, hogy ki hogyan élt eddig. Csupán apró, hétköznapi dolgok kerültek szóba, mely közben Hoseok megjegyezte, mennyire sovány a másik.
– Igen... umm. Seokjin azt mondta, ez nem egészséges. De én nem tudom. Mindig ilyen voltam – vette fel lábait a székre.
– Viszont igaza van. Tényleg, nyugodtan egyél amennyit csak akarsz. Pár kilót fel kéne szedned, nehogy valami bajod legyen.
– Aggódsz értem? – lepődött meg Jimin.
– Csak... Nem akarom, hogy beteg legyél.
– Értem... Igyekszem majd enni.
– Jól teszed.
– Kérdezhetek valamit?
– Nyugodtan.
– Szerinted Namjoon elégedett lesz a munkámmal?
– Biztosan. De... ezt miért kérdezed?
– Nem szeretnék meghalni – ölelte magához térdeit. – És nem tudom, mit vár el.
– Nem tudom, neked mit mondott, de tőlem nem várta el, hogy dolgozzak.
– Azt mondta, szabad vagyok.
– Oh! – ismerte fel a hasonlóságot kettejükben, melynek kicsit sem örült. – És hogy-hogy még itt vagy?
– Hova mehetnék? Nincs senkim. Itt pedig jobb, mint az utcán. Csak annyit mondott, tegyem magam hasznossá, ha maradok. De Seokjin azt mondta, először erősödjek meg.
– Akkor miért nem pihensz és eszel rendesen?
– Nem akarok teher lenni.
– Ahogy őt ismerem, szerintem nem vagy az. Mondom, tőlem sem várta el, hogy dolgozzak, csak ha azt akartam, hogy tiszteljenek.
– Nekem is ezt mondta végül, de félek tőle – bújt térdeihez.
– Namjoon tartja a szavát – jutott eszébe Seokjin. – Nem fog bántani. Szereti az állatokat és így szerintem téged is. Ráadásul ártatlanokat nem bánt. Te az vagy, nem? Nem bántottál még senkit.
– Nem! Senkit! – ült fel és maga alá gyűrve lábait sarkára telepedett, miközben magasba emelve füleit figyelt Hoseokra.
– Akkor nincs mitől félned – nyugtatta őt meg a hópárduc.
– Ahh... Akkor pihenhetek a szobámban egész nap?
– Igen.
– És tényleg ehetek annyit, amennyit csak akarok?
– Igen.
– Tényleg?
– Igen, tényleg. A szobádban is ehetsz, ha itt nem akarsz.
– Köszönöm! – pattant fel és megölelte Hoseokot. – Nagyon köszönöm!
– Uhh! – lepődött meg a hópárduc. – Ne nekem köszönd, de szívesen – dermedt meg kicsit. Nem tudta, mihez kezdjen a másik közvetlenségével, aminek nem is igazán örült. Furcsa volt neki, hiszen eddig nem találkozott nagyon más hibridekkel.

(UwU, JIMIN! ♥
Továbbra is várjuk sok szeretettel a League of Legends-el játszó ARMykat! :D Ha érdekel valakit!)

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )

A főnök 13. rész: Hibrid(ek)

Annyira régóta húzták ezt, hogy egyáltalán nem volt türelmes, azonnal ledugta nyelvét a másik torkán, miközben felkönyökölt, majd egyik kezével Hoseok pólója alá nyúl. A hópárducot egyetlen mozzanat sem zavarta, inkább élvezte a történéseket, mely őt is meglepte, de ezzel végre tisztázódott benne, mit is érez Namjoon iránt.
– Később folytatjuk – vált el hirtelen a hibridtől Nam és felpattant az ágyról.

– Várj! Mi? – ült fel Hoseok is. – Itt hagysz? – hajtotta hátra füleit.
– Támadt egy zseniális ötletem, amit muszáj megvalósítanom mielőtt elfelejtem – fordult meg. – Nem szívesen hagylak itt – hajolt le Hoseokhoz, majd egy gyors csók után folytatta. – De ezt meg kell csinálnom.
– Este jössz? – markolt Namjoon ingjébe.
– Nem ígérem meg. De igyekszem gyorsan lerendezni a dolgaimat, hogy mindennap jöhessek… Legszívesebben magammal vinnélek mindenhova – nézett Hoseok szemeibe.
– De azt nem mered.
– Nem… – csókolta meg újból a hibridet. Szeretett volna annyi erőt meríteni ebből a néhány percből, amennyit csak lehetett, mielőtt tovább indult volna. – Sietek – folytatta útját az ajtó felé.
– Vigyázz magadra!
– Vigyázok. Pihenj! – hagyta magára Hoseokot.
A hópárduc életében először hiányolt annyira valakit, mint ettől a pillanattól fogva a nagy maffiavezért. Még soha senkinek nem hagyta, hogy megcsókolja őt, mert túlságosan sok érzelmet tulajdonított neki, de éppen ezért volt annyira fontos az utolsó néhány perc. Ezúttal ő kérte, mert vágyott rá, mert kíváncsivá vált, milyen érzelmeket vált majd ki belőle a másik és nem csalódott. Pontosan úgy történt minden, mint amire számított, leszámítva egy dolgot, hogy Namjoon elrohant. Hoseok tudta, miről van szó, bár nem beszélt róla, mert nem szeretett ilyen dolgokkal foglalkozni. De tisztában volt a bosszúhadjárattal, amit Nam indított és azzal is, hogy ez mind azért ennyire véres és kegyetlen, mert ő megsérült, ezért nem mert egy rossz szót sem szólni, pedig szíve szerint kicsit utalt volna rá, mennyire rosszul esik neki ez a sok magányos óra. Viszont inkább hallgatott és várt, míg a főnök el nem érte a kitűzött célt.

Namjoon keményen dolgozott, végre pedig rájött a tökéletes csapdára is, amivel elkaphatta az ellenségét, melyet Hoseok csókjának köszönhetett. Éppen kitisztult volna feje, már csendesedett elméje, mikor az utolsó pillanatban eszébe jutott a megoldás és felpattant a hibrid mellől. Gyorsan túl akart lenni mindenen, hogy utána az összes szabad percét a hópárduccal tölthesse, így visszarohant dolgozni. Megalkotta a tökéletes tervet, kidolgozta minden apró részletét, majd a következő néhány napban bevont minden fontos résztvevőt és elkezdte kiosztani a feladatokat. Kritikus pont volt, hogy miként fog lezajlani az akció, mivel ha ez nem sikerült, akkor több ötlete már nem volt az áruló elfogására. De szerencsére mikor eljött a bevetés napja, hibátlanul alakultak a dolgok. Az első pillanattól kezdve klappolt minden, mintha csak ő írta volna meg az élet ezen oldalait, annyira simán zajlott a közös támadás. Már egy kicsit gyanakodni is kezdett, hogy valaki őket csalja csapdába és nem fordítva, ám mikor már elértek az utolsó néhány pillanathoz, megnyugodott. Ő és az emberei fölényben voltak, az ellenséges maffiának esélye sem volt menekülni, így könnyedén elkapták. Amint megpillantotta a foglyot Nam, újra elöntötte őt a bosszúvágy. Eszébe jutott az a bizonyos este és fülében csengett Hoseok nyüszítése, amiért kegyetlenül meg akarta kínozni a felelőst, de végül úgy döntött, nem fog sok időt pazarolni rá, mivel van ezerszer fontosabb dolga is.
– Pedig azt hittem, egy ekkora család vezetőjében sokkal több tartás van, mint másokban – állt ellensége előtt, kit már az emberei rendesen megvertek. – Apám is nagyot csalódott benned. Jó érzéked volt mindenhez, nagyobb is lehettél volna egy nap, mint bárki más, erre te alattomos módszerekhez folyamodtál – sóhajtott nagyot Nam. – És még az időmet is raboltad, amit sokkalta jobban is tölthettem volna, mint a te vadászatoddal.
– Együtt uralhattuk volna Szöult – lihegett a másik.
– Gyermek gondolat. Szöul túl nagy ahhoz, hogy két család megfelelően uralhassa. Nem is értem, hogy juthatott ilyen az eszedbe – rázta fejét Nam. – Még hogy kezd kicsi lenni Szöul. Van még valami mondani valód azokhoz, akiket megfosztottál a vezéreiktől? – tárta szét karját Namjoon, utalva ezzel a mögötte álló új családfőnökökre.
– Igen. A ti nagyra tartott vezéreiteket könnyebb volt-
– Ebből elég! – intett embereinek Nam, félbeszakítva ezzel a másikat mondata közepén. – Vágjátok le a fejét! Biztosra akarok menni – szólalt meg, miután kiszállt már az élet ellenségéből, ezzel pedig véget ért a maffiaháború. – Aki még akar valamilyen testrészt, az szolgálja ki magát – fordult szövetségesei felé. – Ha jól tudom, a Lee családban nagy hagyomány a gyűrűsujjak gyűjtése. Talán ezt követhetné. Csupán az apja után szabadon.
– Köszönöm a tippet – húzott elő egy kést az említett maffiavezér utódja.
– Mindenkinek köszönöm az együttműködést és a kemény munkát. Kitettek magukért. Nem hiába maguk az utódok a legerősebb családokban. A jövőhéten jómagam szeretnék egy kicsit megpihenni. Tegyenek így maguk is! Utána megtárgyaljuk pontosabban, hogyan osszuk fel a felszabadult területeket.
– Újabb remek ötlet – jegyezte meg egy fiatal vezető.
– Köszönöm.
– Főnök! – bukkant fel egyik embere. – Nézze kire bukkantunk! – rángatott be a szobába egy hibridet magával, ki végül Namjoon előtt esett a földre. – A vécében bujkált. Mi legyen vele?
– Bujkáltál? – guggolt le hozzá Nam, de a hibrid meg sem szólalt. – Válaszolj, ha kérdezlek!
– Igen.
– Szereted a gazdádat? – próbálta elcsípni a fiú pillantását, de az csak a földet bámulta és nem nézett sehova máshova.
– Megöl, ha rosszul válaszolok?
– Itt csak én kérdezhetek – fogta meg erősen a hibrid arcát és felemelte, hogy kénytelen legyen végre ránézni. – Vékonynak tűnsz… – pillantott végig karcsú alakján. – Nézd! – fordított oda a hibrid fejét a gazdája felé, kinek teste már elvált fejétől. Nam emberei jó munkát végeztek, mint mindig. – Már nem bánthat, így az igazat akarom hallani. Most újból felteszek egy kérdést, de ez lesz az utolsó. Szeretted valaha ezt a férget? Igen, vagy nem? – szemlélte a fiú arcát, miközben abban tudatosult, hogy a gazdája halott, ettől pedig megkönnyebbült, melynek minden pillanata kiült az arcára is.
– Gyűlölöm.
– Hiszek neked. Öt perced van összepakolni – engedte el a hibridet, majd felállt. – Kezdem magam állatmenhelynek érezni lassan.
– Főnök?
– Hazavisszük. Van valami gondod ezzel? – nézett saját emberér.
– Nem, semmi! – fogta meg a hibrid karját, majd felhúzta a földről. – Gyere, pakolj össze! Hallottad a főnököt, van öt perced.
– Biztos ebben, Namjoon? – szólalt meg az egyik új maffiavezér.
– Igen. Megvan a fej? – fordult a piszkos munkát végző emberei felé.
– Bezsákolva.
– Akkor menjünk! Uraim és hölgyem, egy hét múlva találkozunk – köszönt el eddigi szövetségeseitől.

– Kapsz egy szobát, de ha elhagyod, mindig menni fog veled egy emberem. Nem bízom még benned, ezért valaki mindig figyelni fog. Egyelőre se telefon, se számítógép. Az kéne még csak, hogy beköpj. Nem öllek meg, de elvárom, hogy vedd ki a részed a ház körüli feladatokból. Van dögivel, tedd magad hasznossá! Azt eszel és azt iszol, amit akarsz, de ha élősködő leszel, ez változni fog, megértettél? – állt meg a hall közepén Namjoon, majd visszafordult az újdonsült hibridhez.
– Igen, főnök.
– Hogy hívnak?
– Jimin.
– Milyen hibrid vagy?
– Egyszerű házimacska.
– Remek. Hibrid gyógyszerek miatt menj Seokjinhez. Nem akarok egy heatnek sem az áldozata lenni. Tartsd kordában – folytatta útját. – Kísérjétek egy üres szobába és szóljatok Jinnek! – utasította az embereit. – És remélem, senkit sem kell emlékeztetnem majd, hogy hogyan viselkedünk a hibridekkel.
– Nem fog kelleni, főnök.
– Ezt örömmel hallom. Hoseoknál leszek, de ne zavarjatok.
– Rendben, főnök. Jimin, erre gyere! – végezték is dolgukat, miközben Namjoon már a hópárduc ajtaján kopogott.
– Hoseok, ébren vagy? – lépett be a szobába, ahol az emlegetett épp tévézett, viszont amint meglátta Namot felpattant és a nyakába ugorva megcsókolta, mialatt az sietősen becsapta maga mögött az ajtót.
– Mit gondolsz? – vált el néhány pillanattal később Namjoontól. – Szerinted alszok?
– Ha így alszol, milyen, amikor ébren vagy?
– Hiányoztál – hátrált az ágya felé Hoseok, miközben továbbra is Namba kapaszkodott.
– Te is nekem. De már szabad vagyok és a következő néhány napomat veled töltöm.
– Tényleg? Pihenünk majd? Mi?... – torpant meg Hoseok és szaglászni kezdte Namjoon ruháját.
– Mi az?
– Hol voltál?
– Egy kis rajtaütésen. Semmi komoly. Miért?
– Találtál egy másik hibridet – hátrált el Namjoontól. – Le akarsz cserélni – hajtotta hátra füleit, majd combjára tekerte hópárduc farkát.
– Mi? Ezt honnan veszed? – fogta meg Hoseok egyik kezét.
– Érzem a szagát rajtad.
– Rajtam… – gondolkozott el Nam. – Egy macskát érzel?
– Igen – pillantott fel szemeibe Hoseok. – Akkor tényleg találtál valakit.
– Igen, de nem helyetted. Mondjuk úgy, elkoboztam egy kegyetlen maffiavezértől és befogadtam, azért érezheted rajtam.
– Ahh…
– Várjunk csak. Te féltékeny vagy? – mosolyodott el Namjoon.
– Én csak – ugrált tekintete Nam arca és az őt szorongató keze között. – Azt hittem rám untál.
– Hiszen még igazán meg sem ismertelek, hogy unnék rád már most?
– Öhm…
– Na ugye. Szóval, hol tartottunk sok-sok nappal ezelőtt? – húzta magához Hoseokot, majd megcsókolta.

Végre képes volt elengedni magát, többé már nem akadt semmi sürgős, amit intéznie kellett volna, így lett ideje rendesen a másikra. Ugyan eleinte kapkodva falta ajkait, néhány perc után azonban lassított. Most ki akarta élvezni, hogy Hoseok végre megengedi ezt neki, és olyan estét tervezett, amiben még egyiküknek sem volt része. Azt akarta, hogy a hibrid is élvezze minden egyes percét, így ezúttal ő figyelt jobban a másik rezdüléseire, sóhajara, nyögéseire és apró kívánságaira, amint teste minden egyes centiméterét végigcsókolgatta. Nem bírt betelni selymes bőrével, hangjával pedig még kevésbé, ezért minden lehetséges módon izgatta a másikat. Hoseok ugyan próbált ellenkezni, de végül Namjoon felülkerekedett és eluralta az irányítást, ám a másik nem bánta meg. Ugyan küzdenie kellet magával, hogy ne élvezzen el Nam szájában, mivel korábban még csak hasonlóban sem volt része, viszont társa remekül értett az apró jelekből és amik komoly kihívást okoztak a hópárducnak, azokat nem vitte túlzásba.
– Namjoonh! – jutott végre szóhoz, két könyörtelenül pontos lökés után Hoseok. – Nem – lihegett. – Én nemh! – fogott Namjoon vállaira.
– Ne fogd vissza magad! – karolta át Hoseok derekát, miközben egyik kezén támaszkodott csupán a másik feje mellett. – Csak utánad!
– Ne haragudj! – hadart Hoseok, mire Namjoon azonnal megállt. – Ahh! – nyögött fel kínjában.
– Miért? – kapkodott levegő után.
– Neked kellene előbb – harapott könyörtelenül saját ajkába.
– Te tiszta hülye vagy – ült sarkaira, majd Hoseok csípőjére fogva újra mozogni kezdett, amitől a másik hangosan nyögdécselt tovább.
– Biztos ezért is- Ah! – mart mondata közepén Nam karjaiba. – Szeretlek.
– Hoseok – suttogta a hibrid nevét, miközben az említett minden izma megfeszült és elélvezett alatta. – Én is szeretlek – tette hasára egyik tenyerét, majd egy határozott lökéssel ő is a csúcsra ért a másik meleg testének fogságában. – De még mennyire, szeretlek – lélegzett mélyeket néhány lassabb és lágyabb mozdulata közben, mialatt Hoseok még mindig oxigén után kapkodva próbált magához térni.

Hosszú pillanatokig nem is szóltak egymáshoz, csupán igyekeztek lenyugodni, majd újra gondolkodni képes lénnyé válni, miközben Nam már a hópárduc péniszét simogatva készült a következő menetre.
– Namjoonh – lihegett még egy kicsit Hoseok, miközben az említett dereka köré tekerte farkincáját. – Nem fog menni ilyen hamar. Ne haragudj!
– Időm, mint a tenger – harapott alsó ajkába Hoseok szemeibe nézve. – Addig simogatom, míg nem megy újra.
– Talán tudok egy megoldást – mosolygott.
– Tényleg? Megosztod velem is?
– Csak mond újra! – húzta magára takaróját, miközben tovább vigyorgott.
– Mit?
– Tudod te.
– De azért segíts egy kicsit – mosolygott Namjoon is.
– Szeretlek.
– Én is szeretlek.
– Érzed? Már menne is. Most én leszek felül – ült fel Hoseok.
– Ahhoz le kell fizetned.
– Rendben – pillantott le Namjoon férfiasságára.
– Nem-nem. A csókod kell.
– Tökéletes – karolt újból Namjoon nyakába és falni kezdte annak puha ajkait.
– Rég mondtam – próbált beszélni közben Namjoon. – Rég mondtam utoljára bárkinek is – vált el a hibridtől.
– Én pedig még soha senkinek – nézett kicsit elpirulva a másik szemeibe.
– Tényleg? – döbbent le Nam.
– Igen – hajtotta hátra füleit.
– Ezt nem tudtam… Mi lenne – karolta át Hoseok testét és közelebb vonta magához. – Mi lenne, ha holnap nem csak szex lenne?
– De én csak ebben vagyok jó.
– Nem-nem. Nem úgy értem. Lenne kedved néhány közös programhoz? Nem hagynánk el a telket, de van egy kis moziterem a pincében. Utána pedig kimehetnénk a hóba, ha jól érzed magad.
– Hó! – csillogtak Hoseok szemei. – Igen! – mosolygott. – Menjünk ki!
– Majd holnap. Már késő van és amúgy is – csókolta meg a hibridet. – Most más dolgunk van.
– Tökéletes – viszonozta.
– De megígérem neked, hogy kiviszlek a hóba – döntötte homlokát Hoseokénak. – Sőt, bárhová elviszlek, ahova csak szeretnéd. Csak egy szavadba kerül és bármit megadok neked.
– Nam – fogta az említett arcát kezeibe.
– Igen?
– A nyelvedet kérem! – pislogott nagyokat egy komoly arc kíséretében.
– Máris – mosolyodott el, majd megcsókolta Hoseokot.

(Nincs vége, nehogy azt higgyétek. Van még rész rendesen, no meg fordulatok is. Huhúúú! :D

Még mindig várjuk a LOL-os ARMYkat csaptunkba!

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )

A főnök 12. rész: A vezérek vezére

– Keltsétek fel Seokjint. Rá is szükség lesz. Most ő a diplomata. Engem telefonon elértek – tette be Hoseokot a kocsiba, majd sietve beült ő is.
– Igen, főnök.
– Tegyetek rendet! Menjünk! – szólt másik emberének és már ott sem voltak.

Hoseok a kórházba vezető úton próbált csendben lenni, ám a fájdalom miatt sok nyüszítés tört fel torkából. Halk volt mindegyik, de Namjoon tisztán hallotta őket, melyektől egyre mérgesebb lett. Amint beértek a kórházba Hoseokot rábízta az ellátók kezeire és egy nagy köteg pénz jótékony hatására, majd Taeyongot otthagyva indult vissza a klubba. A másik család vezére nagy mészárlást tartott, melynek az ő külsős őrei is megszenvedték az árát, de nem emiatt fogadott hadjáratot. Az áldozatul esett vezérek embereit addig marasztalta, míg mindenki meg nem jelent, hogy ne kelljen egyesével beszélnie velük. Tudta, azt hiszik, ő is benne volt az egészben, de a beszéde, amelyet arról tartott, milyen véres hadjáratot tervez a felelős maffiavezér ellen, megváltoztatta az elképzelésüket. Mindenki érezte rajta, még azok is, akik korábban nem találkoztak vele, hogy az agyát teljesen elöntötte a bosszúvágy, de azt hitték, az árulás és az elvesztett emberek miatt. Viszont Mansik tudta, mi a valódi oka az egésznek, hiszen Seokjin után ő állt a legközelebb főnökéhez. Namjoon a szavát adta, addig nem nyugszik, amíg valaki a másik főnök fejét el nem viszi hozzá. Mindent háttérbe helyezett emiatt, az összes üzletet, tárgyalást, portyát és pénzbehajtást, míg a felelősöket el nem kapják. Semmi mással sem akart foglalkozni, miután pedig mindenki elvitte a halottjait Mansikkal is beszélt.
– Kettőzd meg a ház őrségét! Folyamatosan legyen fegyver mindenkinél. Hoseokra is minimum ketten vigyázzanak, a nővéreket pedig ne hagyják egyedül dolgozni. Ha Hoseok meghal, nem csak az ellenségünk fejét fogom leszedni, de a tiedet és az őrökét is, érhető voltam?
– Ezek szerint menthető?
– Muszáj túlélnie a sérüléseit – pillantott emberére. – Más opció fel sem merül.
– Értem.
– Tegyetek rendet és takarítsatok ki! Én hátul leszek – indult hátra a pókeres szobába.

Visszaült helyére és az egyik zsetonnal játszadozva őrlődni kezdett. Rettentő mérges volt az árulás miatt, de főleg Hoseok járt a fejében és a bosszú. Ezernyi ötlet merült fel benne, hogyan kínozná meg a másik maffiavezért, aki miatt megsérült a hópárduc, pedig nem szeretett ő maga ezzel foglalkozni. Most azonban mégis imádta ennek a gondolatát. Elképzelte, ahogyan a másik üvöltése zenei füleinek, hogy Hoseokkal karjaiban páholyból nézheti végig, amint hamarosan a halálért könyörög az áruló. Legszívesebben már itt tartott volna, de még hosszú út vezetett eddig a pillanatig és jelenleg a legfontosabb Hoseok állapota volt, amiről hosszú órákig semmi hírt sem kapott. Már hazaértek, mikor még mindig nem hallott egy apró információt sem a másikról. Egyre idegesebb lett, így fel sem merült benne a pihenés. Inkább befészkelte magát Seokjin irodájába és dolgozni kezdett a bosszún, melynek az első lépése a megfelelő kapcsolat kiépítése volt az érintett családokkal. Háború indult, Namjoon pedig csak két kiutat látott ebből. Vagy ő hal meg, vagy a másik maffia, de egy biztos, a béke kizárt.
– Hát itt vagy! – nyitott be Seokjin. – Hoseokot megműtötték. Azt mondják, még kritikus az állapota, de szerintük fel fog épülni – vette le zakóját, majd a saját íróasztalával szemben álló szék háttámlájára dobva rátámaszkodott. – Nem aludtál semmit?
– Mindjárt lefekszem.
– Már kel fel a Nap, ahogy pedig hallottam, te egész nap családokat látogatsz a szövetség miatt.
– Oh… – pillantott a faliórára Nam. – Fel sem tűnt az idő.
– Valahogy gondoltam… Mielőtt azonban elindulnál, menj be Hoseokhoz. Ugyan alszik, de jót tenne neked, ha saját szemeddel látnád.
– Rendesen őrzik? – folytatta a gépelést.
– Igen. Jól ráijesztettél Mansikra. Mindenkit munkába állított. Hoseokra hárman vigyáznak folyamatosan. Ráadásul nem kis összeget kért ki az ellátására.
– Ezt örömmel hallom.
– Hogy tervezed ezt az egészet? Nem szeretném Jungkookot egy háború közepén fogadni.
– Minél hamarabb a fejét akarom venni. Mire Jungkook ideköltözik, már rég nyugi lesz – nézett fel barátjára. – Ezt megígérem.
– Köszönöm. Te is beszállsz?
– Természetesen. Rám fér. Ráadásul az apám nagyot csalódna, ha kimaradnék ebből.
– Akkor azt hiszem, nekem is vissza kell térnem a terepre.
– Örülnék neki.
– A régi szép idők – mosolygott Seokjin.
– Mint fiatalkorunkban.
– Jó buli lesz – nézték egymást Namjoonnal. – Feküdj le néhány órára és csak utána kezd a látogatásokat – sóhajtott nagyot, amint felegyenesedett. – Én is alszom kicsit.
– Nem tudok aludni – állt fel Seokjin székéből Nam.
– Hoseok nélkül nem megy?
– Nem igazán – sétált az ajtóhoz barátjával oldalán. – Inkább lezuhanyzom és bemegyek hozzá, aztán onnan indulok tovább.
– Habár az alvást jobban támogatnám, ez is tetszik. Látogassak majd veled?
– Igen, az jó lenne – léptek ki a folyosóra.
– Akkor alszok néhány órácskát és utánad megyek. A kórházban találkozunk.
– Rendben. Jó pihenést!
– Önnek is, főnök – indult saját szobája felé Seokjin.

Namjoon elég ideges volt ahhoz, hogy meg se próbáljon lefeküdni. Ismerte már magát, semmit sem tudott volna aludni, csak forgolódott volna, miközben értékes órákat veszít, ezt pedig nem akarta. Így inkább úgy döntött, meglátogatja Hoseokot, kihez ő bármikor bemehetett, mivel elég pénzt hagytak ott, hogy ez a luxus elérhető legyen számára. Nem nyújtott túl szép látvány a másik, de nem azért, mert csövek álltak ki belőle és rossz formában volt. Látott már sokkal nagyobb sérülésekkel küzdőket is. Nem, őt az borította ki, hogy most Hoseok feküdt az ágyon eszméletlenül, ez az egy ok hozta ki a sodrából és bőszítette fel jobban, mint korábban a puszta tudata ennek. A látvány elsöprő erejű volt. Még sosem aggódott ennyire senkiért, ezért ennek tudata sem segített a helyzetén. Inkább kétségbe ejtette a düh mellett, ami így halálos párost alkotott.
– Rendbe fog jönni – szólalt meg az ápoló, aki negyedóránként járt be hozzá. Nam azonban nem válaszolt neki, megőrizte inkább a szokásos némaságát. – Jó kezekben van – mire a maffiafőnök bólogatott.
– Namjoon! – súgott be a kórterembe Seokjin. – Indulhatunk?
– Csak most jöttem – pillantott barátjára.
– Már két órája itt vagy.
– Ohh… Repül az idő – kelt fel a székből Namjoon. – Mehetünk.
A legjobb és leghírhedtebb embereivel oldalán tette tiszteletét a nap folyamán azoknál a családoknál, akiket előző este veszteség ért. Sokan gyanakodva fogadták, mert azért a pletyka elindult, miszerint Namjoon benne volt az egész mészárlásban, de hála remek szónoki képességeinek, végül mindenhonnan úgy távozott, hogy meggyőzte az érintetteket, semmiről sem tudott semmit. Elkezdte beüzemelni tervét melyhez készséggel csatlakozott mindenki. Hatalmas veszteség érte a legtöbb családot, akiknek ezzel megingott a hatalmuk is, mivel pedig Namjoon az egyik legnagyobb maffia vezére volt, ezért egytől egyig úgy gondolták, kifizetődőbb lenne szövetségre lépni vele, mintsem elutasítani az ajánlatát. Így megkezdődött a bosszúhadjárat szervezése melyet, mint egyetlen tapasztalt főnök, Nam vezetett. Szerencsére senki sem kételkedett képességeiben és tapasztalatában, ezért gördülékenyebb ment a feladatok kiosztása és kivitelezése. Annak ellenére, hogy Namjoon minden más feladatát háttérbe szorította, több munkája akadt, mint eddig, mivel sokszor kellett tanácsot adni azoknak az újdonsült vezetőknek, akik még csak szárnyaikat bontogatták az alvilág kegyetlen valóságában, de nem bánta. Sosem merült fel benne, hogy rossz ötlet volt, mert akárhányszor meglátta Hoseokot, bosszúvágya újra gyúlt és ugyanazzal a lánggal égett tovább, mint az első pillanatban, mikor meghallotta a hibrid fájdalmas nyüszítését.

Minden a tervek szerint alakult, leszámítva egy-két kisebb problémát, amit azonban sikerült orvosolni. A különböző családok kezdő vezetői rendkívül professzionálisan dolgoztak össze, sokszor pedig együtt mentek elvégezni egy-egy kiosztott feladatot. Namjoon örömmel konstatálta néhány hét után, hogy a bosszúhadjárat célpontja kezd belerokkanni az általa okozott bonyodalmakba, hiszen hirtelen hatalmas túlerővel szemben találta magát. Lassan elvesztette az ügyfeleit és a beszállítóit is, ami Namjoon fő célpontja volt. Előbb a pénzforrást akarta elvágni, amit természetesen a drog jelentett, mint Namnak. Ezek után már könnyebb volt egy-egy klubbot úgy helyben hagyni, ahogyan azt az övével tették. Namjoon erre különösen figyelt. Azt akarta, hogy mindenki számára tiszta legyen, a vidéki maffiacsaládoknak is, ne packázzanak vele, ezért a lehető legjobban igyekezte lemásolni a másik tervét. Csak akkor támadtak, ha volt információjuk egy, a háttérben illegálisan folyó pókerjátszmáról, majd pontosan lemásolták annak a bizonyos estének minden részletét. Mindig csupán két VIP vendég élte túl a mészárlást és az egyszerű alkalmazottak, leszámítva néhány prostit, hiszen Namjoon belőlük is vesztett párat. Így minden egyes támadás után tudták, Nam ötlete volt az egész és ő szervezte meg a kis akciót bosszúból, hiába nem volt rá jellemző az ártatlanok legyilkolása. Mérge elől senki sem menekülhetett, ahogyan korábban sem. Egy idő után ez annyira elterjedt, hogy már nem akadt ember, aki mert volna annak a bizonyos maffiának a klubjában pókerezni, ráadásul a lányai is meg-megszöktek tőle, hiszen élni szerettek volna, akármilyen silány életük is volt. A birodalom Namjoon módszeres és szervezett bosszújának hatására kezdett összeomlani. Sorra vesztette el a bűnös főnök a területeit, hamarosan pedig az egyik legkisebb családdá kezdett visszaminősülni mind közül. Ám egy dolog valahogy sosem akart összejönni. A felelős elkapása. Mindig kicsúszott a kezei közül, mely kezdte felidegesíteni Namjoont, ha pedig Hoseok nem lett volna már a közelben, lehet meggondolatlanul hozott volna döntést. Ám a hibrid szerencsére gyorsan hazakerült, a rehabilitációs foglalkozásoktól eltekintve pedig már teljesen jól érezte magát, bár erről Namnak vajmi kevés információja volt, hiszen nem tudott időt szakítani a látogatására. Ám ezt sokáig nem húzhatta, elvégre Hoseok látványa nyugtatta csak meg, így mikor egyik nap több apró probléma is felidegesítette eldobott mindent, majd hazarohant a hópárduchoz, hogy hosszú idő után először végre újra láthassa a másikat.

– Azt mondták, óvatosan, de erősítenem kellene kicsit az izmaimat – ült az ágya szélén Hoseok, előtte pedig Nam egyik fizetett edzője guggolt, mikor a főnök benyitott. – Namjoon! – derült fel a hópárduc arca.
– Főnök! – pattant fel a férfi.
– Mára végeztél, Hansol. Majd holnap folytatjátok. Köszönöm a munkádat.
– Oh! – lepődött meg Nam kedvességén. Ritkán köszönte meg, ha valaki csak szimplán a munkáját végezte. – Rendben. Jó pihenést, Hoseok! Akkor holnap folytatjuk.
– Igen. Itt leszek! – mosolygott fel edzőjére Hoseok, majd tekintetével követte a távozó férfit.
– Hogy vagy? – érdeklődött Nam, amint becsukódott az ajtó.
– Egész jól. Néha még sajog kicsit a nyoma, de már semmi komoly nincs. Te hogy vagy?
– Fáradtan – sóhajtott nagyot Namjoon, majd megindult Hoseok felé. – Rengeteg a munka és el is akadtam – mászott fel a hibrid ágyára, hátulról átkarolta a hópárduc derekát, hogy feljebb húzza őt, végül pedig mindketten elterültek a puha takarón. – Muszáj egy kicsit megpihennem.
– Rég voltál nálam – bújt Namjoonhoz Hoseok. – Azt hittem, már nem is jössz többet – kezdett azonnal dorombolni.
– Nincs időm. De remélem, lassan megváltozik, különben Seokjin haragját is a nyakamba kapom a tied mellé – hunyta le szemeit Nam.
– Én nem haragszom rád.
– Pedig minden jogod megvan hozzá.
– Miért lenne? – fordult szembe a másikkal, ki továbbra is csukott szemmel feküdt mellette.
– Először a farkad, majd meglőttek, végül teljesen elhanyagoltalak. Seokjin mondta, mennyire vágysz valakinek a társaságára, én pedig úgy viselkedek, mintha erről nem is tudnék. Én gyűlölném magamat – fordult hasra és a takaróba nyomta arcát.
– Seokjin elmondta? – csapta hátra füleit Hoseok.
– Mindent elmond veled kapcsolatban.
– Oh… – gondolkozott el Hoseok, miközben Nam végre kinyitotta szemeit és ránézett.
– Mihez lenne kedved?
– Tessék? – találkozott tekintetük.
– Mit szeretnél csinálni most? Bármit mondhatsz, az lesz.
– Nem is tudom… – próbált kitalálni valamit, de minden gondolata csak Namjoon körül forgott, így elég nehéz volt bármivel is előállnia. – Kettőnk között marad?
– Bármi, ami veled kapcsolatos, csak hozzám jut el, tőlem pedig semmi lényeges nem szivárog ki. Szóval igen. Kettőnk között marad.
– Rendben… Add a kezed! – szánta el magát Hoseok. Nam készséggel követte az utasításait és a másik szolgálatába állt. Egészen addig nem tudta, mit szeretne a hibrid, míg az saját arcára nem fektette Namjoon hatalmas jobb tenyerét. – Ez a melegség tökéletes – hunyta be szemeit mosolyogva a hópárduc, kinek fülei végre kibújtak tincsei közül.
– Ennyi? – meredt Hoseok ajkaira.
– Igen – nyitotta fel szemeit. – Csak erre vágytam – harapott alsó ajkába, miközben realizálódott benne, mire gondol a másik. – Csókolj meg! – lepődött meg azonnal Namjoon, ahogyan eljutott az agyáig, mit is hallott. – Most nem fordulok el, megígérem.
Namnak nem kellett további biztatás. Azonnal felemelkedett, majd ezzel a lendülettel meg is csókolta Hoseokot. Úgy érezte, ezer éve várt erre a pillanatra, amint végre megízlelte a másikat. Annyira régóta húzták ezt, hogy egyáltalán nem volt türelmes, azonnal ledugta nyelvét a másik torkán, miközben felkönyökölt, majd egyik kezével Hoseok pólója alá nyúl. A hópárducot egyetlen mozzanat sem zavarta, inkább élvezte a történéseket, mely őt is meglepte, de ezzel végre tisztázódott benne, mit is érez Namjoon iránt.
– Később folytatjuk – vált el hirtelen a hibridtől Nam és felpattant az ágyról.

(Óóó! De cukik és milyen izgi, nem? :D Holnap folytatjuk! Remélhetőleg!
TOVÁBBÁ: Aki LoL-ozik azt még mindig szívesen látjuk a kis ARMY-s LoL klubunkba. Min div nincs, csak ne most kezdj bele a játékba, ennyi :D

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )

A főnök 11. rész: Pókerarc

– Nem akarok önnek problémát – ment az ajtó felé, őt pedig követte Seokjin. – Köszönöm, hogy maradhattam kicsit.

– Szívesen! Ha jobb a kedved, Namjoon kedve is jobb, az pedig mindenkinek jobb.

– Igen... További kellemes napot! – hagyta el a szobát a hibrid, nyomában Seokjinnel, ki másik irányba folytatta útját.

– Neked is!

Hoseok ezáltal a kis törődés által sokkal jobb kedvvel fogadta Namjoont az este, mint máskor. Látszott rajta, hogy már nem beteg és nincs is letörve, ami persze kihatott Namra is. Most nem próbálkozott semmivel, beszélgetéssel sem, csak csinálta az esti dolgait, ahogyan máskor is, miközben a maffiavezér folyamatosan figyelte. Végre úgy nevetett kedvenc sorozatain, ahogyan korábban, mely Namjoon lelkét felvidította, és úgy aludt el a tévé előtt, mint azokon a napokon, mikor még nem kellett neki is dolgoznia. Azonban nem sokáig folytathatták ezt. Gyorsan elrepült az idő, mely közben Hoseok néha betért Seokjinhez egy kis társaságért, ezzel pedig fenntartotta jókedvét, míg el nem érkezett megint a kötelező munka. Újból Namjoonnal kezdett dolgozni és egész nap különböző drogmintákat szagolgatott, melyet egyre jobban gyűlölt, azonban sosem említett meg a főnöknek. Remélte, az nem felejtette el, hogy mit kért tőle és hamarosan tényleg nélkülözi, főleg azért, mert egyre többször egyezett meg a minőség azzal, amit az eladó állított. Ez azt jelentette, hogy nem akarják már annyiszor átverni Namot, no meg azt is, hogy Hoseokra egyre inkább nincs szükség. Ezért néhány hét után óvatosan kérdezősködni kezdett a főnök további terveiről, miután betelt számára a pohár egy újabb klubban töltött estét követően.
– Egyre kevesebb a csaló – bámult kifelé az ablakon Hoseok, amint hazafele tartottak.
– Szerencse.
– Lassan nem lesz rám szüksége.
– Igen. Már gondolkoztam ezen.
– Köszönöm.
– Holnap otthon maradhatsz pihenni. De utána folytatjuk még.
– Rendben – sóhajtott nagyot Hoseok.

Nem volt elég az egy nap kimenő számára, de legalább kialudhatta magát és egy rövid időre megszabadult a drogoktól és a bároktól, melyeket annyira gyűlölt. Végre tévézhetett, aludhatott, ehetett amikor csak akart, ami sokat segített rajta. Azonban vissza kellett térnie Namjoon mellé, ráadásul még egy meglepetés is várta. Egy nagyon kellemetlen meglepetés.
– Holnap pókerezni megyek este. Néhány baráttal, úgymond. Neked is jönnöd kell.
– Nekem? Dolgozni kellene? – nézett fel Namjoonra a kis kávézóasztalról az irodában.
– Nem. Ez a póker nem a pókerezés miatt van időnként. Egyfajta erőbemutató. Nagyzolás, ha úgy tetszik. Mindenki hozza a legújabb szerzeményeit, az embereit és kincseit. Nekem te vagy a legújabb és kíváncsiak is rád. Nem kell megszólalnod, viszont lehet, kicsit változna a szereped.
– Mi lesz a feladatom?
– Ezek a vezérek szeretnek mindent kipróbálni, viszont én nem akarom, hogy hozzád érjenek. Lesznek ott nők is nekik, emiatt pedig elég állatiasan tudnak viselkedni. Nem szeretném, ha összekevernének néhány fizetett cicababával, így az oldalamon foglak tartani. Ne lepődj meg, de legfőképp, ne viselkedj úgy, mintha a párom lennél. Inkább úgy, mintha a tapadós háziállatom lennél. Ezzel feltűnés mentesen tudlak távol tartani tőlük.
– Rendben.
– Viszont hozz fegyvert, de rejtsd el jól! Seokjin majd segít ma este, ha hazaértünk.
– Értettem.
– Készülj fel rendesen.
– Meglesz – bólogatott Hoseok, majd miután Nam visszatért a munkájához, ő is.

Görcsben volt a gyomra, amiért más bűnözőkkel is találkozni a kell, ráadásul ilyen körülmények között, hogy muszáj visszafognia magát. Namjoonnak ugyan örült, a tervbe vett kontaktusnak is, de a többinek nem. Inkább lemondott volna mindenről, hogy elkerülje a kis póker estet, de nem tehette meg, így belement. Meglátogatta előző este Seokjint, aki megmutatta neki, hova és hogyan rejtheti el feltűnésmentesen pisztolyát, majd a szokásosnál több időt szánt külsejére, hogy Namjoon teljesen meg legyen vele elégedve. Reggel is sokáig készülődött, a nap folyamán pedig igyekezett megbirkózni szorongásával és enni legalább egy keveset, nehogy valami gond adódjon a partin. Így remek formában érkeztek meg a titkos kis pókerszobába, ahol Namjoon azonnal az ölébe húzta, amint leült. Egy pillanatra sem akarta megkockáztatni, hogy valaki ráteszi a kezét Hoseokra, de azt már senkinek sem árulta el, miért. Ezt megtartotta titoknak, mert így nagyobb biztonságban érezte magát. Persze bemutatta a többi főnöknek az új jövevényt, de senkinek sem hagyta, hogy megérintse. Végig ölelgette egyik kezével, mialatt Hoseok próbálta visszafogni dorombolását, mely ezúttal nem csak a kényelem miatt tört fel torkából, hanem azért is, hogy saját feszültségét oldja. Elég jól sikerült neki ez a próbálkozás, mikor pedig tartottak egy kis mosdószünetet, Nam burkoltan meg is jegyezte.
– A hópárduc hibridek a legjobbak. Ha ezt tudom, lehet hamarabb veszek egyet magamnak – itta ki poharát.
– Lehet, követem a példáját, ha ennyire elégedett vele. Jó befektetésnek tűnik – reagált az egyik főnök, miközben nyújtózott egyet. – Drága volt?
– Ami azt illeti, az öcsémtől kaptam. Ki akarta rakni az utcára, de ismer. Szívemen viselem az állatok sorsát, így befogadtam. Végül kiderült, az öcsém nem csak gondot tud a nyakamba sózni – simogatta Hoseok combját, ki Nam vállára dőlve pislogott laposakat, miközben az ismerős testőröket nézte.
– Most az egyszer jól járt, hogy segített rajta.
– Szörnyű belegondolni, hogy ennyi év alatt most először származott ebből jó. De első a család.
– Ahogy mondja. A családra – emelte poharát az egy szem maffiavezér, aki ott maradt Namjoonnal a szobában, majd kiitta utolsó kortyát ő is.
– Ez mi? – nézett Nam az ajtó felé, mely a mindenki számára elérhető klubrész felé vezetett, meg persze az ő külön mosdóikhoz is, amint meghallott egy sikítást.
– Semmi! – tette le poharát a másik férfi.
– Taeyong! – pillantott a maffiafőnökre Nam, miközben utasítást adott egyik emberének. – Nézd meg, mi folyik odakint.
– Igen, főnök – lépett ki az ajtón.
– Bíznia kéne bennem.
– Szeretek néhány dolgot magam ellenőrizni. Hoseok – emelte ki az öléből a hibridet, majd Mansik felé terelve ő is felállt székéből, hogy kinéz a klubba.
– Nem ajánlom önnek. Inkább üljön vissza és várjon egy kicsit.
– Miért is? – fordult vissza, de továbbra is állva maradt.
– Üzletet ajánlok önnek.
– Mivel kapcsolatban?
– A mi családjaink a legnagyobbak és csak nőni fognak. Szöul kezd kicsi lenni ennyi családnak a mieink mellett. Terjeszkednünk kellene.
– Mit művelt?
– Főnök – lépett be a kinyíló ajtón a korábban kiküldött embere, mögötte pedig a másik maffiavezér egyik öltönyös testőre.
– Az ajánlatom a következő. Felszabadul Szöul néhány eddig foglalat negyede. A határokat már meghúztam. Csak egyetlen dolog van hátra, a beleegyezése.
– Mi van, ha nem megyek bele?
– Szöul túl nagy lenne egyetlen családnak. Szomorúan fogadnám, ha nem támogatná a terveimet – magyarázott tovább, miközben Mansik már teljesen a háta mögé terelte Hoseokot.
Érezte, nincsenek biztonságban, ami a hibridnek is feltűnt, így egyik pillanatról a másikra felébredt. Elöntötte őt az adrenalin, ami felerősítette hallását, egyszer csak pedig olyan hangok ütötték meg füleit, amitől inkább hátracsapta azokat, nehogy újra hasonlóval szembesüljön. Namjoon mérlegelni kezdett, miközben egy másodpercre Hoseokra pillantott, ki már kezeivel fogta le füleit. Látszott rajta, kínozza valami a hallását, Namjoon pedig nem tudott másra gondolni, csak arra, amit korábban ő is hallott.
– Ezek szerint a póker estnek vége.
– Úgy tűnik. Nos?
– Azt hiszem, új hölgyeket kell keresnem.
– Erre nem lesz szükség – állt fel a másik főnök. – Örülök az újabb közös üzletnek.
– A nagy családok tartsanak össze.
– Pontosan.
– Főnök, az autója készen áll – szólalt meg a Taeyong mögött álló férfi.
– Köszönöm. A részleteket még megbeszéljük – indult az ajtó felé. – Miszter Kim, csak önök után – engedte előre Namjoonékat.
Nem szívesen sétáltak az áruló család főnöke előtt, de nem volt más választásuk. Végigvezette őket a klubbon, hogy Nam is lássa, milyen tökéletes munkát végeztek az emberei, miközben annak csak az járt az eszében, hogy mikor fordíthatna a helyzeten. Ugyan féltette Hoseokot, de pont ezért nem cselekedett meggondolatlanul.
– Elöl távozik? – állt meg a kijárat mellett Namjoon.
– A látszat kedvéért. Akkor holnap?
– Majd megnézem a naptáramat, hol tudok időt szakítani önre.
– Remélem, nem lesz túl tömött az a naptár – igazított a meg kabátját a másik, melyet egyik ember terített a vállára. – Öltözzenek fel maguk is rendesen. Elég hideg az idő manapság – lépett ki testőre után az utcára.
– Kár a kabátjáért – szólalt meg Nam, mire visszafordult a másik, Mansik pedig elrejtette a hibridet egy fotel mögé, mely nem messze állt mellettük.
– Parancsol?
– Ilyen hidegben egy ennyire drága kabátot hagyni megázni. Jobban kéne rá vigyáznia, ha már a becsületére nem fordít figyelmet – kapta elő saját pisztolyát, majd azonnal lőtt, miközben fedezékbe húzódott.
Hirtelen mindenki előrántotta fegyverét és hangos tűzharc vette kezdetét, mely azonban nem tartott sokáig. Namjoon és az emberei előnyt élveztek a fedezékek miatt, azonban a másik család tagjainak is akadt hová menekülniük, de ők nem úszták meg sérülés nélkül a távozást, melyről a ragyogóan fehér hón ékeskedő vörös foltok tanúskodtak.
– Főnök! – bukkant fel Nam oldalán Mansik azonnal, miközben Taeyong az utcára rohanva lőtt még a távozó maffiafőnök után.
– Mindenki rendben?
– Semmi bajom.
– Nekem sem – tette vissza tokjába pisztolyát Taeyong, amint még nézte a távolodó autót. – Férgek.
– Mit csináljunk főnök? – érdeklődött a továbbiak felől Mansik.
– Nézzünk körbe, hátha valaki túlélte. Hoseok! – szólt a hibrid után.
– A fotel mögött van – mutatott felé Mansik, majd hozzá látott a túlélők utáni kutatáshoz.
– Itt nincs.
– Pedig odatereltem – fordult vissza főnöke felé, majd halk nyüszítés csapta meg füleiket.
– Hoseok! – szólongatta a hibridet, miközben tovább kutatott utána, végül pedig megtalálta a bárpult mögött. A hópárduc levegő után kapkodott, miközben jobb oldalát szorongatta vértől áztatott ujjaival. – A kurva életbe! Mansik, Taeyong! – hívta magához embereit, kik azonnal ott termettek mellette és Hoseokkal kezdtek foglalkozni. – Miért nem maradtál a helyeden?
– Sajnálom – válaszolt halkan.
– Taeyong, hozd a kocsit! – parancsolt rá a másikra Mansik, mire az el is szaladt.
– Csalódást okoztam – szólalt meg Hoseok, miközben egyre fehérebb lett.
– Inkább hallgass! – próbálták csillapítani a vérzését Namjoonék. – Mansik, hívj még ide embert! – vette kezébe a hibridet Nam. – Nézzétek át, van-e túlélő, majd értesítsétek a családokat és engedjétek, hogy elvigyék a halottjaikat. A mieinket pedig ti intézitek – ment a kijárat felé. – Kérdés?
– Nincs, főnök.
– Keltsétek fel Seokjint. Rá is szükség lesz. Most ő a diplomata. Engem telefonon elértek – tette be Hoseokot a kocsiba, majd sietve beült ő is.
– Igen, főnök.
– Tegyetek rendet! Menjünk! – szólt másik emberének és már ott sem voltak.

(Ez egy picit rövidebb rész, de pont azért, hogy izgalmas legyen! :D Próbálom hozni nektek majd a részeket a hétvégén, de ugye nem vagyok itthon. Az eredeti blogomon beidőzítettem a többit, itt ilyet nem lehet. Szóval ha nem menne itt ki, akkor ott el tudjátok olvasni!

TOVÁBBÁ: Aki LoL-ozik és csapatot keres, most szervezünk épp egy ARMYs csapatot, csatlakozhat bárki, csak dobjatok egy üzit!

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )

A főnök 10. rész: Társaság

– Te nem akarsz felöltözni a reggelihez? – fordult Hoseok felé.
– Nem mindig szoktam, de felöltözök – kelt ki az ágyból Hoseok, viszont ezzel párhuzamosan kopogott is az ajtón Namjoon embere, hogy meghozta a kért menüt.
– Most már maradj! Majd utána – vette át a tálcát Nam.


Az ágyban reggeliztek, ahogyan Hoseok mindennap, azonban csendben, mivel Namjoon ritkán használta a tévéjét, a hópárduc pedig nem merte megkérdezni, benyomhatja-e. Miután befejezték visszarohant a saját szobájába, hogy rendbe szedje magát, majd amint elkészült újra felbukkant a főnöknél. Mivel egész életében Yoongi kedvére kellett tennie, ezért úgy érezte, most is ez a feladata, így minden lehetséges módon szerette volna kényeztetni Namjoont, akinek viszont semmi különleges kívánsága nem volt. Még a masszázsba sem akart eleinte belemenni, de Hoseok sikeresen rávette, aminek köszönhetően Namjoon derekán ülve kötött ki, míg az hasán fekve pihent.
– Így kényelmes? – kezdte dögönyözni Nam hátát, miután szereztek hozzá olajat.
– Igen... Nem akarsz közben tévézni? Tudom, sokat szoktál, mostanában viszont rengeteget dolgoztunk és nem volt rá elég időd.
– Nem zavarna?
– Engem nem. Ott a távirányító – mutatott íróasztala felé.
Hoseok bekapcsolta magának a tévét, majd folytatta dolgát, melyet hamarosan követett Namjoon elégedett sóhaja.
– Mintha tanultad volna. Ahh! De jóóó... Nagyon jól csinálod.
– Köszönöm. Sokat gyakoroltam – masszírozta Nam hátát, miközben sorra bukkant rá a csomókra izmaiban. – Többet kellene pihenned. Minden izmod le van tapadva és tele van gumókkal. Ez a stressz lesz.
– Nincs időm ilyesmire.
– Most mégis itt fekszel.
– Mert meggyőztél. Viszont a következő félévben biztosan nem fogok többet itthon maradni.
– Miért?
– Sok a dolgom.
– Ennyire nem lehet sok.
– De, sajnos. Ahh! Ott fáj – markolt a takaróba Namjoon.
– Van itt egy nagy csomó. Ki kell masszíroznom. Jobb lesz utána.
– Én ebben nem vagyok annyira biztos – csikorgatta fogait a maffiafőnök.
– Csak pár perc, lazíts!
– Könnyű mondani. Ahh... Meggondoltam magamat, Hoseok. Elég lesz a masszázsból – emelkedett fel kicsit.
– Mindjárt vége.
– Most vége – dobta le magáról a hibridet, ki megemelkedett picit még a matracról, mielőtt végleg elterült azon. – Köszönöm a masszázst – támaszkodott Hoseok fölé. – De nem bírom tovább.
– Ennyire rossz volt?
– Csak az utolsó fél perc. Tényleg nagyon fájt az a csomó.
– Bocsánat... – nyelt nagyot Hoseok.
– Miért félsz tőlem? Akkor nem féltél, mikor... – emlékezett vissza arra az estére. – Nem bántalak, szavamat adom.
– Nem tudom... Izgulok.
– Eddig sohasem izgultál. Vagy nagyon jól leplezted – ült le Hoseok mellé Nam.
– Nem szoktam izgulni... Biztos a heatem miatt van. Hamarosan jön az újabb.
– Szeretnél egyedül lenni?
– Nem-nem! – támaszkodott fel Hoseok is. – Ma szabadnapod van és megígértem.
– És ez jobban számít, mint az, hogyan érzed magadat? Akkor nem ment át az üzenetem – szűkült össze tekintete.
– Most fontosabb vagy – ült fel Hoseok is, majd azonnal Namjoon nyakába karolt. – Így csak izgalmasabb, nem? – próbált mosolyogni.
– De... az biztos – kételkedett a hibrid szándékában, de végül elfogadta annak kezdeményezését és magához engedte.
Amint ezúttal Hoseok támadta le az ő nyakát, úgy döbbent csak rá, hogy mit hagyott ki eddig. Engednie kellett volna a hibridnek az indítást, mert az pontosan tudta, mely pontjai a legérzékenyebbek. Minden csókja betalált, amitől egyik pillanatról a másikra végigfutott rajta a hideg. Most hagyta a hibridet irányítani, aminek meg is lett az eredménye. Teljesen ki tudott bontakozni a hópárduc, aki a legjobb formáját hozta és túlszárnyalta ez eddigi estéket. Nam nem is gondolta eddig, hogy Hoseoknak ekkora tapasztalata van a dologban, hiába volt tisztában a másik múltjával. Ezidáig egyetlen hivatásos sem volt képes ilyen élvezetet nyújtani neki és talán pont emiatt érezte magát rosszul, mikor végre magához tért, majd világossá vált számára, Hoseok megint csak vele foglalkozott.

Zavarta a dolog, azonban a hópárduc folytatta kényeztetését és ezúttal nem tudott érvényesülni napközben. Túlságosan elégedett volt a másik testével, képességeivel és jelenlétével, így csupán akkor döbbent rá, hogy a hibrid egyszer sem élvezettel el, mikor már a zuhany alatt mosott hajat az este folyamán. Hirtelen ramatyul érezte magát, életében talán először, amiért önző volt. Máskor nem zavarta ez, de most rettentően. Talán pont azért, mert Hoseokról volt szó, nem pedig másról.
– Hoseok! – kiabált ki a zuhany alól.
– Igen? – hallotta meg a hibrid hangját.
– Gyere ide!
– Itt vagyok.
– Nem. A zuhany alá! Mellém!
– Oh... Rendben – pillantotta meg a hópárduc alakját a párás üvegen keresztül, hamarosan pedig kinyitotta a zuhanykabin ajtaját. – Itt vagyok – lépett be félve, de legalább meztelenül a másik mellé, miközben kerülte annak tekintetét.
– Fürödj meg velem! – emelte fel a másik fejét annak állát fogva, de még így sem nézett rá a hibrid. – Nem kell semmire sem különösen figyelnem, ugye?
– Nem túl egészséges, ha a fülembe víz megy, de könnyű elkerülni.
– Oké, akkor ezt szem előtt tartom. Fürödjünk! – engedte el Hoseokot, majd saját tusfürdőjéből nyomott egy kicsit tenyerébe és a másik meglepetésére mosdatni kezdte őt. – Miért nem foglalkozol magaddal is szex közben?
– Nem szeretek önző lenni – lapultak fülei fejére.
– Ez nem önzőség.
– Szerintem az.
– Yoongitól tanultad? – öblítette le habos kezét, majd óvatosan kezdte mosni Hoseok haját, nehogy kellemetlenséget okozzon neki az alaphelyzeten kívül.
– Ő... nem szerette, ha engedély nélkül önzősködtem – mosdatta közben saját hópárducfarkát, nehogy Namjoonra kelljen néznie.
– Ezt inkább meg sem hallottam – szorította össze állkapcsát Nam. – Ez nem olyan, amire engedély kell. Azt szeretném, ha akkor élveznél, amikor csak szeretnél.
– De az én jólétem másodlagos.
– Most visszabeszélsz nekem? – kérdezett vissza mély hangon Nam, mire Hoseok meglepetten pillantott fel rá.
– Nem...
– Vicceltem.
– Nem beszélek vissza. Úgy lesz minden, ahogyan szeretnéd.
– Nyugalom – fogta meg a másik vállait Namjoon. – Csinálj mindent úgy, ahogy neked jól esik, rendben?
– Igyekezni fogok. Nem fogsz csalódni.
– Ez a megfelelési kényszer is Yoongitól jött? – fordult a csap felé, majd belépett a zubogó víz alá.
– Gondolom – nézte végig, ahogyan Namjoon testén lefutnak a forró cseppek, melyeket hirtelen irigyelni kezdett. – Bármit tehetek, amihez kedvem van?
– Igen. Csak ne bántsd a ház lakosait, különben megölnek – mosta ki hajából a sampont.
– Rendben – lépett Namhoz, majd megcsókolta egyik hegét az izmos, vizes hátán, miközben saját hibridfarkát szorongatta ujjai között.
– Értékelem a bátorságot – torpant meg egy pillanatra Namjoon, majd Hoseok felé fordult, ki egy lépést hátrált.
– Pedig... ez volt az összes – fagyott le a másik előtt állva.
– Mosd le magadat! – terelte a csobogó víz alá óvatosan a hibridet.
Hoseok gyorsan leöblítette testét, majd ügyesen kikerülve Namjoont, kislisszolt a zuhany alól és törülközni kezdett. Néhány pillanattal később persze megjelent a másik is mellette, de úgy tett, mintha egyáltalán nem esne bele látószögébe, még el is fordult tőle, annyira zavarban volt, hogy engedély nélkül lépett, de amiatt is, hogy ennyire furcsán érezte magát néha Nam közelében. Amint végzett egy köntösbe bugyolálta magát, majd egy kisebb fürdőlepedővel leült Namjoon ágya szélére és hibrid farkát kezdte szárítgatni. Hamarosan a másik is felbukkant, ki leguggolt elé, amitől csak még izgatottabb lett Hoseok, de végre ráemelte tekintetét.
– Nem fogsz megfázni? – simogatta meg a hópárduc nedves farkincáját.
– Nem...
– Itt kellett megműteni? – engedte el Hoseok pillantását, hogy az ujjai által tapogatott apró kis gumóra figyeljen a puha bunda fedte macskafarkon.
– Igen... De már rendben van. Csak néha fáj egy kicsit.
– Ez is fáj?
– Nem... – figyelte Nam kecses ujjait. El sem hitte, hogy ezek embert öltek, hiszen olyan óvatosan és lágyan bántak vele mindig, hogy ez légből kapott hazugságnak tűnt neki.
– Sajnálom.
– Semmi gond. Véletlen volt.
– Igen... – pillantott fel Hoseokra. – De ettől még mindig zavar.
– Nehéz elhinni, hogy maffiavezér vagy.
– Ne tévesszen meg a viselkedésem. Csak veled vagyok ilyen és csupán akkor, mikor senki sem lát minket. Mások előtt sohasem látnál így.
– Értem. Nem mondom el senkinek.
– Reménykedtem benne... Éhes vagy? – állt fel egy nagy sóhaj kíséretében.
– Nem – követte tekintetével Namjoont, ki rendelt az embereitől magának vacsorát.
– Akkor neked később hoznak – feküdt le Hoseok mögé. – Fáradtabb vagyok, mint mikor egész nap dolgozom.
– Én mondtam, hogy a szex nem pihentet – fordult felé a hibrid.
– De nyugtat és nekem ez kellett – hunyta be szemeit.
– Nyugtatásra van szükséged?
– Mindig csak arra van szükségem. Nem tudok semmit sem elengedni. Ez rettentő sok stresszel jár – lélegzett mélyeket, egy pillanattal később pedig halványan elmosolyodott, mikor meghallotta Hoseokot dorombolni – Egy újabb trükk? – szólalt meg, amint a másik a nyakához bújt.
– Ez nyugtat.
– Tény, hogy kellemes.
– Főnök, a vacsorája! – hallatszott kopogás az ajtón, mire Hoseok felpattant és átvette a másik helyett a tálcát.
– Itt az ennivalód. Eszel most?
– Még pihennék itt egy kicsit. Tetszett ez a dorombolós dolog.
– Rendben – tette le az ételt az íróasztalra, majd felugrott Namjoon mellé az ágyra és újból hozzábújt a nyugtató hanggal torkában.
– Nagyon kellemes – karolta át egyik kezével a hibrid derekát. – Ha ezt tudom, előbb elkobozlak Yoongitól.
– El fogok aludni – mondta álmosan Hoseok.
– Nem baj – mosolyodott el Namjoon. – Aludj csak! – ölelte magához a másikat.
– Holnap munka.
– Pont ezért aludj nyugodtan.
– Jó – sóhajtott nagyot.
Még néhány percig dorombolt Namjoon karjában, majd teljesen elhalkult amint álomba merült a főnök oldalán, ki hagyta pihenni. Nem merte felkelteni, így a vacsoráját is elhalasztotta. Jól érezte így magát és szerette volna kiélvezni, mielőtt másnap újra felöltötte volna a szokásos maffiavezér külsőt.

Reggel Nam emberei keltették mindkettejüket és folytatódott a mókuskerék számukra. A főnök eltávolodott a hibridtől, melyet a nap folyamán végig megtartott. Mintha két különböző emberről lett volna szó, legalábbis Hoseok egyáltalán nem ismert rá, mialatt ő is végezte a feladatait. Szeretett volna beszélgetni picit a másikkal, úgy enni vele, ahogyan előző nap, de erre egyáltalán nem akadt lehetősége. Este pedig, mikor egy bárban kötöttek ki, végleg elvesztette a közvetlen kapcsolatot vele, hiszen rengetegen nyüzsögtek körülötte és mindannyian beszélni akartak vele. Késő éjszaka értek haza. Annyira, hogy Nam már meg sem látogatta Hoseokot. Az első alkalom volt, amit kihagyott, mióta belekezdett ebbe a szokásába, amivel meg is lepte a hópárducot. Hirtelen hatalmas üresség kezdett kialakulni benne, ami minden nappal rosszabb lett. Hiába tért vissza a többi este hozzá Nam, nem beszélgetett vele, így olyan volt, mintha az a nap meg sem történt volna. Életében először érezte úgy Hoseok, összetört a szíve, pedig előző partnere még másokkal is lefeküdt rajta kívül. De a két helyzet nagyon különbözött egymástól, hiszen a hibrid érzett valamit, ami megnehezítette a napjait. Próbált úgy tenni, mintha semmi gond nem lett volna, viszont ez nagyon lefárasztotta, hamarosan pedig a stressz, a munka és ez a belső feszültség ledöntötte a lábáról. Nem volt elég az egy hét kiesés a heat miatt, rögtön utána meg is fázott, ami aggodalomra adott okot, hiszen ő egy hópárduc volt. Nem lehetett érzékeny a hidegre, az hogy néz már ki, éppen ezért járt utána Seokjin a dolognak, miután Namjoonnal tudatta, ez nem biztos, hogy csupán egy kis nátha. Nem szívesen, de a szakadó hóesésben kimozdult az óriási házból Hoseok miatt és beszélt egy-két hibridekre specializálódott orvossal. Mindegyik azt mondta, látnia kéne a hópárducot, hogy biztosat mondhasson, de Seokjin nem vihetett haza senkit, a hibrid pedig nem akart kikelni ágyából, így megállapodást kötöttek. Ha kicsit is rosszabbul van, szól, akkor pedig Seokjin fogja és elviszi egy orvoshoz. Azonban Hoseok tisztában volt vele, hogy nem komoly és egy kis pihenés után teljesen rendbe jön, ezért csupán aludt egész nap. Enni sem evett volna, de esténként Namjoon mindig kért neki valamit, amit kénytelen volt elfogyasztani, míg a másik ott ült. Így nem vesztett olyan sokat súlyából, de ennek ellenére látszott rajta a betegség mikor már kezdett felépülni. Nem volt jó formában, viszont legalább az étvágya lassan visszatért.
– Ettél ma? – érdeklődött, amint leült szokásos székébe.
– Igen. Jobban vagyok már.
– Mit ettél?
– Reggelire pirítóst, ebédre egy nagy adag bibimbapot, vacsorára pedig nyúlcombot. Még sohasem ettem nyulat, de nagyon finom volt.
– Ezt örömmel hallom.
– Holnap már tudok menni, ha igényt tartasz rám.
– Majd jövőhéten. Elég rosszul nézel ki. Beesett az arcod és csíkos a körmöd is a többiek szerint. Szedd össze kicsit magadat!
– Igyekszem.
– Örülök – bólogatott lassan Nam, majd visszatért szokásos némaságához, miközben Hoseok tekintete a tévére szegeződött.
Szeretett volna beszélgetni Namjoonnal, de tudta, semmi esély rá. Ennyire már ismerte szerencsére. Azonban kapcsolatot akart vele létesíteni és bármennyire is csupán beszélgetésre vágyott, vagy egy olyan éjszakára, mint legutóbb mikor a karjaiban aludt el, ezek elérhetetlenek voltak, így máshoz kellett folyamodnia. Fáradt volt ugyan, de Namra vágyott, a melegségére és sebhelyeire, melyeket már olyan rég tapintott. Ezért amint döntött, már le is mászott az ágyról, hogy Namjoon lábai között ülve vegye rá a másikat az estére. Eleinte úgy tűnt, nem ellenkezik, mivel hagyta, hogy még a cipzárját is lehúzza, azonban egyszer csak ráfogott Hoseok törékeny csuklójára és megállította a hibridet. Az arcáról semmit sem tudott leolvasni, ezért nem tudta, mérges-e rá a másik, vagy sem. Kicsit tartott tőle, hogy majd kap egy kis fejmosást, azonban Nam néhány pillanattal később megmozdult és karjaiba vette Hoseokot. Úgy tűnt, elérte célját a hópárduc, azonban a másik csak letette őt az ágyra, majd kiment a szobából és aznap este már nem tért vissza, amitől a hibrid elszomorodott. Már nagyon elege volt a csendből, a magányból, a saját szobájából, ezért másnap, mikor reggel felébredt, Seokjinhez ment.
– Valami baj van? – nézett fel asztaláról a hibridre, amint becsukódott mögötte az ajtó és kettesben maradtak.
– Tudom, hogy dolgozik, de nem fogom zavarni a munkájában, csak néhány percre – játszadozott saját hibrid farkával, miközben kerülte a szemkontaktust.
– Mit szeretnél?
– Társaságra vágyom. A főnök sokat dolgozik, nincs ideje rám.
– Értem. És miféle társaságra van szükséged?
– Csak itt lennék az irodájában kicsit, ha nem gond. Csendben leszek, viszonylag.
– Rendben. Engem nem zavarsz. Ülj csak le... vagy ami jól esik – tért vissza papírjaihoz. Hoseok nagyot nyelve mert csak elmozdulni helyéről, mivel pedig Seokjin nem figyelt rá, így eléggé meglepte a másikat, mikor leült mellé a földre, majd bátortalanul tette combjára fejét. – Ha szex reményében csinálod ezt, nem vagyok hülye. Van társam és Namjoon a fejemet szedné, ha csupán eszembe jutna a dolog.
– Nem azért csinálom... Yoongi sokkal több időt töltött velem. Eleinte jó volt az egyedül lét, de már inkább frusztráló. Csak társaságra vágyom – játszadozott továbbra is saját hópárduc farkával.
– Értem... Akkor maradj csak – simogatta meg Hoseok fejét és vele együtt füleit is. – Namnak igaza volt. Tényleg selymes a hajad és a bundád.
– Sokat foglalkozom vele – kezdett halkan dorombolni az érintésre Hoseok.

Hiányzott már neki ez a fajta törődés és mivel Namjoontól nem kapta meg, amit akart, ezért kénytelen volt mást felkeresni. Sokkal többet segített neki az a néhány óra, amit Seokjin irodájában töltött, mint gondolta volna, amin picit meglepődött. Azt hitte, csupán Nam jelenléte képes elérni nála ezt a szintű nyugalmat, de boldog volt, hogy ezt a másik férfi megcáfolta. Seokjin folyamatosan simogatta munkája közben, pedig Hoseok nem kérte rá. Mintha ösztönből jött volna neki ez a fajta törődés.
– Magának is van hibridje? – mozgolódott kicsit, mert egy cseppet már elgémberedtek végtagjai.
– Nem így fogalmaznék. Jungkook nem az enyém. Ő szabad és ezt ő is mindig kiemeli.
– Nem érzem a ruháján őt – szagolta meg nadrágját jobban.
– Ritkán találkozunk mostanában. Utazgatott az elmúlt néhány hónapban, de hamarosan visszajön.
– Ő is gazdag, mint maga?
– Nem. Az én pénzemen utazgatott – nevette el magát Seokjin, majd hátradőlve székében folytatta. – Szerettem volna, ha Világot lát, mielőtt beköltözik hozzám.
– Ide fog költözni? – pillantott fel rá Hoseok.
– Majd, igen. De velem fog lakni, nem fogtok összefutni.
– Ő milyen hibrid?
– Nyúl. Nagyon aranyos nyuszika.
– Biztosan régóta együtt vannak.
– Igen... és ha itt lett volna, akkor biztosan tökéletesebben tudtam volna megoldani a gondjaidat. De miattad legalább felkészültebben várom haza. Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire keveset tudok a hibridekről. Még jó, hogy időben kiderült.
– Örülök, hogy hasznos voltam.
– Az voltál. Köszönöm is a segítségedet! Most ha megbocsátasz nekem – állt fel helyéről Seokjin.
– Igen, persze. Ideje visszamennem a szobámba – kelt fel Hoseok is.
– Nem zavarsz.
– Nem akarok önnek problémát – ment az ajtó felé, őt pedig követte Seokjin. – Köszönöm, hogy maradhattam kicsit.
– Szívesen! Ha jobb a kedved, Namjoon kedve is jobb, az pedig mindenkinek jobb.
– Igen... További kellemes napot! – hagyta el a szobát a hibrid, nyomában Seokjinnel, ki másik irányba folytatta útját.
– Neked is!

(Hohóóó! Na, de ezek után! :D Mint tudjátok, csütörtöktől nem leszek a közelben, de ettől függetlenül még megpróbálok majd részt hozni nektek. Remélem sikerülni fog! :D
Aki pedig LoLozik és egy kisebb csapatra vágyik, akivel tudna játszani, az dobjon egy üzit Facebookon!

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )

A főnök 9. rész: Egy feltétellel...

– Hoseok. Nem akarod ezt csinálni? – tette fel a kérdést a hibridnek, ki azonnal Namjoonra pillantott és hátracsapta füleit.
– Nem – válaszolt halkan.
– Értem... Sajnos egy ideig még szükségem van rád, de amint lehet, nélkülözni foglak.
– Köszönöm – fordult arccal puha takarójába.

– Hoseok!
– Hm? – hümmögött.
– Zuhanyoznod kellene – hallotta ezúttal maga mellől Namjoon hangját.
– Hmmmm.
– Hoseok – simogatta meg a hibrid puha haját. – Így akarsz befeküdni a tiszta ágyadba?
– Hmm – bújt fáradtan Nam kezébe. Jól esett neki a másik törődése olyannyira, hogy dorombolni kezdett.
– Hoseok.
– Dohány szagod van – fordult a másik tenyerébe. – Nem szeretem – beszélt Namjoon kezébe. Ahogyan meleg lehelete a másik bőréhez ért, úgy kattant át valami a nagy maffiavezérben, melynek hagyta, hogy elragadja őt.
– Nem is vacsoráztál – cirógatta Hoseok selymes bőrét.
– Mindjárt – dorombolt tovább.
– Holnap itthon maradhatsz – puszilt a hibrid halántékára. – Pihenj csak.
– Nem veszed hasznomat? – nyitotta fel álmos szemeit.
– Egy napra tudlak nélkülözni. Aludd ki magadat!
– Csalódtál? – terítette puha hópárduc farkát Namjoon vállára.
– Dehogyis – mosolyodott el Nam, mire Hoseok fáradt szemei nagyra nyíltak. – Mi az?
– Mosolyogsz. Sosem… mosolyogsz.
– Valóban, nagyon ritkán mosolygok.
– Soha.
– Akkor soha – simogatta még Hoseokot. – Maradj holnap! Pihend ki magadat.
– Te nem pihensz? – fogta meg Namjoon kezét.
– Ritkán.
– Sosem vagy itt hétvégén sem.
– Sok a munka.
– Csak egy napot – csókolt Nam tenyerébe. – Ha kell, segítek pihenni.
– Az előbb még álmos voltál.
– Azóta mosolyogtál és meggondoltam magamat – vette ajkai közé Nam egyik ujját.
– Ilyen egyszerű lenne téged rávenni?
– Sokkal egyszerűbb. Csak egy szó.
– Egy feltétellel.
– Igen?
– Most a te orgazmusodat sem hagyjuk ki – állította fel az egyetlen szabályt Namjoon, mire Hoseok egy pillanatra ledermedt.
– Rendben.
Amint elfogadta a kikötést Hoseok, Nam le is támadta. Felmászott az ágyra, miközben a hópárduc is úgy helyezkedett, hogy kényelmesen elférjenek. Visszatért az ereje amint Namjoon vetkőztetni kezdte. Forró csókokat kapott bőrére, amik ezúttal jobban izgatták, mint kellett volna és újból feltört néhány igaz hang is torkából. Annak ellenére, hogy szeretett volna végig tökéletesen játszani, ez alkalommal valahogy nem sikerült neki. Nem tudott figyelni, így olykor az ösztönei vették át az irányítást, ami meglepte, hiszen még sohasem volt része ilyesmiben. Ám Namjoon érintése ezúttal más hatással volt rá. Olyan érzéseket váltott ki belőle, amiket eddig még sohasem tapasztalt és amelyek miatt ezúttal azért küzdött, nehogy hamarabb érjen a csúcsra, mint az, aki éppen az ölében tartotta.
– Hoseokh! – szólítgatta a hibridet Namjoon. – Hoseokh! – pillantott fel végre Namjoon szemeibe. – Minden oké? – érdeklődött, miközben az eddig combját fogdosó kezével is átkarolta az említett derekát, hogy biztosan megtarthassa ölében. – Jól vagy?
– Igen – fogott Nam vállaira. – Miért?
– Mert feszülsz.
– Bocsánat. Igyekszem figyelni – próbált venni néhány mélyebb levegőt, hogy kitisztuljon a feje.
– Ne, ne figyelj! Majd én figyelek – húzta jobban ölébe Hoseokot.
– Ahh! – nyögött fel. – De akkor nem leszek jó – karolta át a másikat és hozzábújt.
– Dehogynem! Nagyon jó leszel – vette ujjai közé a másik puha hópárduc farkát. – Ne feledd az egyezségünket – súgta a hibrid fülé Namjoon, majd mozogni kezdett.
Hoseok tapasztalt már korábban hasonlót, amikor Yoongi a különböző játékszereit próbálgatta rajta, de még sosem élt át ilyet a másikkal. Sohasem élvezte ennyire a szexet, hogy kiesett néhány másodperc és gondolkodás nélkül cselekedett. Azért fogott ezúttal a másik bicepszére, mert jól esett neki, nem pedig mert muszáj volt. Újabb nyomokat hagyott Namjoonon, amikre nem is figyelt, nem is gondolt, csak egyszerűen ezt kívánta a helyzet, miközben az ember egy mozdulattal olyan élvezetet nyújtott neki, amilyet még sohasem tapasztalt. Ha Nam nem irányított volna, Hoseok már az ölében elérte volna estéje csúcspontját, ám a másik sokkal jobban ki akarta élvezni a helyzetet, így a hópárduc végül az ágy háttámlájába kapaszkodva találta magát, amint újra kezdi visszanyerni tudatát. Levegő után kapkodott, pont mint Namjoon, ki átkarolva a hibridet tartotta azt, míg hátának támasztva homlokát próbált ő is kicsit kijózanodni. Hoseoknak kellett még néhány mély sóhaj mire ráeszmélt, ha Nam nem vigyázott volna rá azokkal a hatalmas kezeivel, már elterült volna az ágyon. Ahogyan ez tudatosult benne, majd szép lassan a korábbi történések is, kicsit elszégyellte magát. Azt gondolta, a másik biztosan csalódott benne, amiért nem tudta azt a profizmust nyújtani, melyet éveken át fejlesztgetett.
– Sajnálom – tekerte saját combja köré hópárduc farkát, mely eddig Nam csípője körül feszült, füleit pedig tincsei közé próbálta elrejteni, amint Namjoon az első csókját nyomta hátára.
– Micsodát? – folytatta a másik puszilgatását.
– Nem voltam tökéletes.
– Ezt meg honnan veszed?
– Én... lehettem volna jobb is. Tudom, hogyan kell, de most... Ne haragudj.
– Hoseok! – mordult fel Namjoon, majd kihasználva erőbeli fölényét, megfordította a hibridet és az ágyra döntötte. – Tökéletes voltál. Miért gondolod, hogy nem?
– Csak magammal foglalkoztam.
– Ez nem igaz. Ha így lett volna, lehet kicsit mérges lennék, de nem így volt.
– Akkor nem csalódtál?
– Nem – dugta ujjait Hoseok farka alá, mely gazdája combja köré volt tekeredve. – Ez Yoongi miatt ragadt rád? – várt választ Namjoon, azonban olyan sokáig nem kapott, hogy újból megszólalt. – Ne arra építs, amit tőle tanultál. Mi két külön világ vagyunk. Alig van hasonlóság bennünk. Nem akarok még egyszer a nála szerzett tapasztalatokból levont hülyeségekből hallani bármit is. Érthető voltam?
– Igen – vágta rá azonnal Hoseok.
– Remek. Zuhanyozz le mielőtt lefekszel aludni! Addig kérek neked új ágyneműt – kelt fel lassan Namjoon az ágyról, majd felkapcsolva a kis villanyt, keresni kezdte saját ruháit Hoseok szobájában. A hibrid nem rohant el azonnal a fürdőbe, inkább Namjoon alakját szemlélte, akitől picit félt ugyan, de mégis megbízott benne. Ahogyan végigfutottak a kis lámpa fénysugarai a hatalmas maffiavezér bőrén, meglepődött saját magán, hogy mennyi apró részlet kerülte el eddig a figyelmét. Namjoonon ugyanis jó pár heg díszelgett különböző formákban. Yoongi teste nem ilyen volt. Az ő bőre mindig hófehér, puha és sima volt. Namé azonban magán viselte a munkája hátulütőit. – Valami baj van? – egyenesedett fel Namjoon, amint felkapta már ingjét is.
– Semmi – pattant fel az ágyból Hoseok, majd elrohant a fürdőszobája felé.
– Várj! A pizsamádat vigyed! – kereste elől a takaró alól neki Nam a ruháját. – Lehet, mikor kijössz, még lesz itt bent valaki. Inkább ruhában jelenj meg – dobta oda a hópárducnak cuccát.
– Köszönöm! – pirult el egy kicsit. Namjoon sokkal többet törődött vele, mint mások és minden egyes ilyen alkalommal zavarba jött, mert úgy érezte, nem érdemli meg.
Ezen tovább gondolkozott akkor is, mikor a zuhany alatt ácsorgott, amitől csak egyre vörösebb lett az arca. Tudta magáról, hogyan festett így, ezért véletlenül sem akart senkivel sem összefutni. Sokáig fürdött, majd mielőtt visszatért volna szobájába hallgatózott is, hogy van-e még valaki ott. Szerencsére már senki sem járt arra, ezért időben le tudott feküdni, ám egy tálca étel várta az úgy ágyneműn őt. Volt rajta egy kis cetli Namjoontól, amin jó éjszakát kívánt neki és jó pihenést a következő napra. Habár megígérte az este elején, hogy ő is otthon marad majd, azonban ebben a kis üzenetben már nem merte ezt biztosan állítani. Hoseoknak viszont jól esett a kedvesség, melytől újból vörösödni kezdett, de ezúttal nem zavarta, mivel senki sem láthatta.

Amint evett egy kicsit a neki szánt ételből ledőlt aludni, mert fáradtabb volt az éhségénél. Ám miután párnát ért feje, valahogyan éberebb lett. Forgolódni kezdett, hamarosan pedig már csak szenvedett egyedül a nagy, puha, kényelmes ágyban, miközben végig Namjoon heges bőrén gondolkozott. Kíváncsi volt, melyiket mikor szerezte és mi okozta azt. Amint pedig ezen elmélkedett eszébe jutott, hogy ő még nem is járt a másik szobájában, pedig nagyon érdekli, vajon milyen lehet a főnök kis barlangja. Az is olyan rideg, mint az egész ház? Vagy az talán otthonosabb? Elkezdett ezeken fantáziálgatni, miközben egy szemhunyásnyit sem aludt, ami lassan felidegesítette. Ezért támadt egy ötlete, amihez kezdetben nem akadt elég bátorsága, viszont annyit toporgott saját ajtaja előtt, hogy végül elhatározta magát. Óvatosan lépett ki szobájából, melynek ajtaja mellett a folyosón egy őr állt, ki meglepetten fogadta Hoseokot.
– Valami baj van? – érdeklődött a férfi.
– Oh! – ijedt meg Hoseok. – Nincs... Vagyis, a főnökhöz el tudna vezetni?
– El, de oda nem mehet be senki és azt sem szereti, ha felkeltik. Biztosan oda akar menni hozzá? Mérges lesz, amiért az éjszaka közepén zavarjuk.
– Talán most nem lesz mérges. De ha igen, átvállalom.
– Akkor elkísérem oda – indult el a pasi.
– Köszönöm – követte őt Hoseok.
Namjoon előtt már két öltönyös kigyúrt férfi ácsorgott, nem csak egy, ahogyan a hibrid szobájánál. Ők még jobban ellenezték, hogy Hoseok bekopogjon. Már megtapasztalták az álmából felvert főnök mérgét, amit szerettek volna elkerülni, így megpróbálták lebeszélni ötletéről Hoseokot, ám annak eszébe jutottak Namjoon korábbi szavai, hogy ha valamit szeretne, de az emberei ellenzik, erősködjön csak, nem lesz gond. Bár ezt Seokjinnel kapcsolatban mondta, azért bízott benne, most sem lesz probléma. Így kopogott párszor Nam ajtaján, majd óvatosan és lassan benyitott.
– Főnök? – szólalt meg halkan, mivel pedig a többi férfi még hallotta, így nem merte a nevét mondani.
– Mmm... – morgott Namjoon. – Baj van? – érdeklődött álmosan.
– Bejöhetek?
– Gyere – sóhajtott nagyot, majd megmozdult végre, hogy felkapcsolja a villanyt. – Mi a baj? – kérdezett újból, miután becsukódott Hoseok mögött az ajtó.
– Nem tudok aludni.
– Mi? – ült fel ágyában Nam, miközben megdörzsölte kicsit arcát. – Néhány órája még hulla fáradt voltál – ásított nagyot.
– De most nem tudok aludni – fogta ujjai közé puha, bundás farkát.
– Esetleg rosszul vagy?
– Nem.
– Akkor hogyan tudok segíteni?
– Csak azon gondolkoztam – nézett körbe gyorsan Namjoon szobájában. – Hogy talán alhatnék-e itt?
– Ilyenre számítottál?
– Tessék? – nézett Namra.
– A szobámat tekintve. Erre számítottál? Vagy csalódtál?
– Reméltem, hogy otthonos. Nem csalódtam.
– Tényleg itt akarsz aludni? Ha csak a szobámra voltál kíváncsi, nyugodtan visszamehetsz a sajátodba.
– Nem, én tényleg veled szeretnék aludni. Így biztosan itthon maradsz holnap te is. Egy nap pihenés neked is kell néha.
– Hát ha velem alszol, akkor biztosan nem kelek fel reggel dolgozni.
– Akkor maradhatok?
– Maradj csak. De nem fogok miattad felvenni egy pólót. Én így alszom – húzódott az ágy egyik oldalára, miután Hoseok megindult felé.
– Köszönöm – bújt be a takaró alá, majd Namjoon lekapcsolta a villanyt.
– Ettél legalább?
– Igen. Ettem egy kicsit – helyezkedett kényelembe.
– Ennek örülök. Jó éjt, Hoseok.
– Neked is, Namjoon.

Érdekes mód a főnök oldalán a hópárduc azonnal elaludt. Egy perc sem kellett nekik, máris mély álomba merültek egymás mellett fekve, az éjszaka maradék részét pedig zavartalanul aludták át. Pihentek volna tovább is, de Namjoon nem szólt senkinek, hogy nem megy dolgozni, ezért keltették reggel az emberei. Ám ezúttal nem volt rájuk mérges. Teljesen normális hangon közölte velük, szabadnapot vesz ki, majd már vissza is dől pihenni. Azonban Hoseoknak megakadt a pillantása a másikon. Mivel a függönyeit nem húzta be, így a Nap fénye bevilágította ez egész szobát és tisztán láthatta, milyen Namjoon bőre, már amennyi kilátszott a takaró alól. Kicsit felemelkedett, majd szemügyre vette a főnök néhány hegét. Némelyikben biztos volt, golyó ütötte seb következménye, viszont akadt pár, amit nem tudott hova tenni. Még sohasem látott hasonlót, így kíváncsi volt, milyen lehet és néhány ujjával meg is tapogatta Namjoon egyik régi sérülését. Úgy tűnt, nem ébredt fel erre, ezért óvatosan folytatta egy másikkal annak óriási, izmos hátán. Furcsa volt számára, de érdekes és szerette volna az összeset megérinteni, azonban a harmadiknál Nam megszólalt.
– Ennyire tetszenek?
– Nem akartalak felkelteni – húzódott el Namjoontól.
– Semmi gond – maradt mozdulatlan Nam, néhány pillanatig pedig szótlan is. – Yoongin egyet sem láttál, ugye?
– Nem. Csak a hasán maradt egy kisebb a vakbél műtét után.
– Jah, persze – fordult Hoseok felé. – Azért egy hege neki is van. Kíváncsi vagy az enyéimre?
– Igen – bújt el a takaró alatt, hogy csak szemei látszottak ki.
– Van amit még gyerekkoromban szereztem – ült fel Namjoon, majd ledobta magáról a takarót, hogy jól látszódjon meztelen felsőteste. – Azért nekem is van egy-két műtét miatti hegem. Rossz gyerek voltam. Például ez – húzta végig egyik ujját a kulcscsontja mentén a válla felé. – Elég csúnyán eltörtem, ezért került bele egy lemez. De a bal csuklómon is amiatt van. Azt is csúnyán eltörtem egyszer. Van benne néhány fém rögzítő – mutatta Hoseoknak az említett kezét, mire a hibrid kimerészkedett a takaró alól. – Végül is az oldalamon lévő vágás is műtéti, csak azt egy golyó miatt kellett megejteni. De volt olyan is, ami átment rajtam és azért kellett megműteni – mutatott a másik oldalára, miközben Hoseok már annyira felbátorodott, hogy ő is felült. – Aztán vannak vágásaim. Például az alkaromon – mutatta jobb kezét. – Tipikus védekezés, bár ettől még elég mély lett. Nyugodtan megfoghatod – ajánlotta fel az érdeklődő hibridnek a lehetőséget, ki élt is vele, ám elég bátortalanul. – A hátamon is van golyó miatti heg. Airsoft miatt is van ott nyom, de találsz mellette még egy műkörmös ex-barátnő miatt hosszanti karmolásokat. Utolsó éjszaka eredménye, utána kiraktam. De igazából mindről tudnék mit mesélni, csak azzal elmenne a nap.
– Sok barátnőd volt? – simogatta továbbra is Namjoon karján a heget
– Néhány, nem sok. Nincs már rég energiám rájuk, sem időm. Mióta átvettem a családi üzletet, azóta még annyi sincs, mint előtte.
– Szereted ezt csinálni? – pillantott fel Namjoonra.
– Nem is tudom – nézte a pizsamás hibrid alakját. Hirtelen elbizonytalanodott minden szavában, ahogyan szeme elé tárult annak alakja. Haja kócos volt, fülei kevésbé látszódtak ki tincsei közül, mint máskor, hópárduc farka pedig megjelent a háta mögött. Ritkán lengette így, főleg azóta, hogy Namjoon véletlenül eltörte. – A szüleim örülnek neki és számomra ez a fontos. Nem lenne más a helyemre, így ez maradt nekem.
– Yoongi?
– Ő alkalmatlan. Meg annyira nem is érdekli.
– Értem – pislogott nagyokat Namjoont nézve, miközben érezte, hogy valami éppen ebben a csodálatos reggeli pillanatban megváltozott, de nem tudta még pontosan, mi is. – Hozok reggelit. Te mit kérsz? – fogta továbbra is Namjoon kezét és simogatta azon a heget.
– Hozatok inkább. Te mit szeretnél enni?
– Rántottára gondoltam baconnel.
– Még valamit? – kelt fel Namjoon, Hoseok pedig fogva a karját elterült az ágyon, hogy a lehető legutolsó pillanatban kelljen csak elengednie a másikat.
– Narancslét.
– Rendben – nyitotta ki az ajtót, majd le is adta a rendelést embereinek. – Emlékszel, mit beszéltünk meg, ugye? – kócolta össze saját haját, miközben a fürdőszobába sétált.
– Igen. Segítek pihenni. Jól masszírozok, sokat gyakoroltam.
– Csak erre gondoltál, mikor este megállapodtunk? – szólt ki a fürdőből, majd Hoseok hallotta, amint megnyílt a zuhany csapja.
– Is... Mindenben segítek, de pihenned kell... Namjoon? – kérdezett vissza Hoseok, mikor nem kapott választ. – Hallasz? – mászott ki az ágyból, viszont természetesen nem hallotta őt a másik, hiszen nem kiabált, így a hangját elnyomta a csobogó víz. Gondolkozott rajta, hogy bemegy a hozzá, de végül csupán belesett az ajtón egy másodpercre, amint pedig megpillantott Namjoon alakját a gőzben, visszasietett a takaró alá és inkább ott várt.
– Szóval? – bukkant fel pár perc múlva ruha nélkül, ami miatt Hoseoknak kemény harcot kellett vívnia saját magával, hogy ne bámulja meg. – Csak a masszázsra gondoltál? – húzta ki egyik szekrénye felső fiókját, majd egy boxert kivéve öltözködni kezdett.
– Nem – köszörülte meg torkát Hoseok. – Mindenben segítek, ami számodra pihentető. De az egész napos szex nem az.
– Nem egész napra terveztem – keresett magának közben egy pólót is Namjoon. – Csupán néhányra gondoltam, de majd ahogyan alakul.
– Rendben.
– Te nem akarsz felöltözni a reggelihez? – fordult Hoseok felé.
– Nem mindig szoktam, de felöltözök – kelt ki az ágyból Hoseok, viszont ezzel párhuzamosan kopogott is az ajtón Namjoon embere, hogy meghozta a kért menüt.
– Most már maradj! Majd utána – vette át a tálcát Nam.

(Awww, de cukik. Alakulnak itt a dolgok! A következő rész pedig nagyon kis aranyos lesz. Egy kis soft mode jön a legközelebbi alkalommal :D

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )