A főnök 11. rész: Pókerarc

– Nem akarok önnek problémát – ment az ajtó felé, őt pedig követte Seokjin. – Köszönöm, hogy maradhattam kicsit.

– Szívesen! Ha jobb a kedved, Namjoon kedve is jobb, az pedig mindenkinek jobb.

– Igen... További kellemes napot! – hagyta el a szobát a hibrid, nyomában Seokjinnel, ki másik irányba folytatta útját.

– Neked is!

Hoseok ezáltal a kis törődés által sokkal jobb kedvvel fogadta Namjoont az este, mint máskor. Látszott rajta, hogy már nem beteg és nincs is letörve, ami persze kihatott Namra is. Most nem próbálkozott semmivel, beszélgetéssel sem, csak csinálta az esti dolgait, ahogyan máskor is, miközben a maffiavezér folyamatosan figyelte. Végre úgy nevetett kedvenc sorozatain, ahogyan korábban, mely Namjoon lelkét felvidította, és úgy aludt el a tévé előtt, mint azokon a napokon, mikor még nem kellett neki is dolgoznia. Azonban nem sokáig folytathatták ezt. Gyorsan elrepült az idő, mely közben Hoseok néha betért Seokjinhez egy kis társaságért, ezzel pedig fenntartotta jókedvét, míg el nem érkezett megint a kötelező munka. Újból Namjoonnal kezdett dolgozni és egész nap különböző drogmintákat szagolgatott, melyet egyre jobban gyűlölt, azonban sosem említett meg a főnöknek. Remélte, az nem felejtette el, hogy mit kért tőle és hamarosan tényleg nélkülözi, főleg azért, mert egyre többször egyezett meg a minőség azzal, amit az eladó állított. Ez azt jelentette, hogy nem akarják már annyiszor átverni Namot, no meg azt is, hogy Hoseokra egyre inkább nincs szükség. Ezért néhány hét után óvatosan kérdezősködni kezdett a főnök további terveiről, miután betelt számára a pohár egy újabb klubban töltött estét követően.
– Egyre kevesebb a csaló – bámult kifelé az ablakon Hoseok, amint hazafele tartottak.
– Szerencse.
– Lassan nem lesz rám szüksége.
– Igen. Már gondolkoztam ezen.
– Köszönöm.
– Holnap otthon maradhatsz pihenni. De utána folytatjuk még.
– Rendben – sóhajtott nagyot Hoseok.

Nem volt elég az egy nap kimenő számára, de legalább kialudhatta magát és egy rövid időre megszabadult a drogoktól és a bároktól, melyeket annyira gyűlölt. Végre tévézhetett, aludhatott, ehetett amikor csak akart, ami sokat segített rajta. Azonban vissza kellett térnie Namjoon mellé, ráadásul még egy meglepetés is várta. Egy nagyon kellemetlen meglepetés.
– Holnap pókerezni megyek este. Néhány baráttal, úgymond. Neked is jönnöd kell.
– Nekem? Dolgozni kellene? – nézett fel Namjoonra a kis kávézóasztalról az irodában.
– Nem. Ez a póker nem a pókerezés miatt van időnként. Egyfajta erőbemutató. Nagyzolás, ha úgy tetszik. Mindenki hozza a legújabb szerzeményeit, az embereit és kincseit. Nekem te vagy a legújabb és kíváncsiak is rád. Nem kell megszólalnod, viszont lehet, kicsit változna a szereped.
– Mi lesz a feladatom?
– Ezek a vezérek szeretnek mindent kipróbálni, viszont én nem akarom, hogy hozzád érjenek. Lesznek ott nők is nekik, emiatt pedig elég állatiasan tudnak viselkedni. Nem szeretném, ha összekevernének néhány fizetett cicababával, így az oldalamon foglak tartani. Ne lepődj meg, de legfőképp, ne viselkedj úgy, mintha a párom lennél. Inkább úgy, mintha a tapadós háziállatom lennél. Ezzel feltűnés mentesen tudlak távol tartani tőlük.
– Rendben.
– Viszont hozz fegyvert, de rejtsd el jól! Seokjin majd segít ma este, ha hazaértünk.
– Értettem.
– Készülj fel rendesen.
– Meglesz – bólogatott Hoseok, majd miután Nam visszatért a munkájához, ő is.

Görcsben volt a gyomra, amiért más bűnözőkkel is találkozni a kell, ráadásul ilyen körülmények között, hogy muszáj visszafognia magát. Namjoonnak ugyan örült, a tervbe vett kontaktusnak is, de a többinek nem. Inkább lemondott volna mindenről, hogy elkerülje a kis póker estet, de nem tehette meg, így belement. Meglátogatta előző este Seokjint, aki megmutatta neki, hova és hogyan rejtheti el feltűnésmentesen pisztolyát, majd a szokásosnál több időt szánt külsejére, hogy Namjoon teljesen meg legyen vele elégedve. Reggel is sokáig készülődött, a nap folyamán pedig igyekezett megbirkózni szorongásával és enni legalább egy keveset, nehogy valami gond adódjon a partin. Így remek formában érkeztek meg a titkos kis pókerszobába, ahol Namjoon azonnal az ölébe húzta, amint leült. Egy pillanatra sem akarta megkockáztatni, hogy valaki ráteszi a kezét Hoseokra, de azt már senkinek sem árulta el, miért. Ezt megtartotta titoknak, mert így nagyobb biztonságban érezte magát. Persze bemutatta a többi főnöknek az új jövevényt, de senkinek sem hagyta, hogy megérintse. Végig ölelgette egyik kezével, mialatt Hoseok próbálta visszafogni dorombolását, mely ezúttal nem csak a kényelem miatt tört fel torkából, hanem azért is, hogy saját feszültségét oldja. Elég jól sikerült neki ez a próbálkozás, mikor pedig tartottak egy kis mosdószünetet, Nam burkoltan meg is jegyezte.
– A hópárduc hibridek a legjobbak. Ha ezt tudom, lehet hamarabb veszek egyet magamnak – itta ki poharát.
– Lehet, követem a példáját, ha ennyire elégedett vele. Jó befektetésnek tűnik – reagált az egyik főnök, miközben nyújtózott egyet. – Drága volt?
– Ami azt illeti, az öcsémtől kaptam. Ki akarta rakni az utcára, de ismer. Szívemen viselem az állatok sorsát, így befogadtam. Végül kiderült, az öcsém nem csak gondot tud a nyakamba sózni – simogatta Hoseok combját, ki Nam vállára dőlve pislogott laposakat, miközben az ismerős testőröket nézte.
– Most az egyszer jól járt, hogy segített rajta.
– Szörnyű belegondolni, hogy ennyi év alatt most először származott ebből jó. De első a család.
– Ahogy mondja. A családra – emelte poharát az egy szem maffiavezér, aki ott maradt Namjoonnal a szobában, majd kiitta utolsó kortyát ő is.
– Ez mi? – nézett Nam az ajtó felé, mely a mindenki számára elérhető klubrész felé vezetett, meg persze az ő külön mosdóikhoz is, amint meghallott egy sikítást.
– Semmi! – tette le poharát a másik férfi.
– Taeyong! – pillantott a maffiafőnökre Nam, miközben utasítást adott egyik emberének. – Nézd meg, mi folyik odakint.
– Igen, főnök – lépett ki az ajtón.
– Bíznia kéne bennem.
– Szeretek néhány dolgot magam ellenőrizni. Hoseok – emelte ki az öléből a hibridet, majd Mansik felé terelve ő is felállt székéből, hogy kinéz a klubba.
– Nem ajánlom önnek. Inkább üljön vissza és várjon egy kicsit.
– Miért is? – fordult vissza, de továbbra is állva maradt.
– Üzletet ajánlok önnek.
– Mivel kapcsolatban?
– A mi családjaink a legnagyobbak és csak nőni fognak. Szöul kezd kicsi lenni ennyi családnak a mieink mellett. Terjeszkednünk kellene.
– Mit művelt?
– Főnök – lépett be a kinyíló ajtón a korábban kiküldött embere, mögötte pedig a másik maffiavezér egyik öltönyös testőre.
– Az ajánlatom a következő. Felszabadul Szöul néhány eddig foglalat negyede. A határokat már meghúztam. Csak egyetlen dolog van hátra, a beleegyezése.
– Mi van, ha nem megyek bele?
– Szöul túl nagy lenne egyetlen családnak. Szomorúan fogadnám, ha nem támogatná a terveimet – magyarázott tovább, miközben Mansik már teljesen a háta mögé terelte Hoseokot.
Érezte, nincsenek biztonságban, ami a hibridnek is feltűnt, így egyik pillanatról a másikra felébredt. Elöntötte őt az adrenalin, ami felerősítette hallását, egyszer csak pedig olyan hangok ütötték meg füleit, amitől inkább hátracsapta azokat, nehogy újra hasonlóval szembesüljön. Namjoon mérlegelni kezdett, miközben egy másodpercre Hoseokra pillantott, ki már kezeivel fogta le füleit. Látszott rajta, kínozza valami a hallását, Namjoon pedig nem tudott másra gondolni, csak arra, amit korábban ő is hallott.
– Ezek szerint a póker estnek vége.
– Úgy tűnik. Nos?
– Azt hiszem, új hölgyeket kell keresnem.
– Erre nem lesz szükség – állt fel a másik főnök. – Örülök az újabb közös üzletnek.
– A nagy családok tartsanak össze.
– Pontosan.
– Főnök, az autója készen áll – szólalt meg a Taeyong mögött álló férfi.
– Köszönöm. A részleteket még megbeszéljük – indult az ajtó felé. – Miszter Kim, csak önök után – engedte előre Namjoonékat.
Nem szívesen sétáltak az áruló család főnöke előtt, de nem volt más választásuk. Végigvezette őket a klubbon, hogy Nam is lássa, milyen tökéletes munkát végeztek az emberei, miközben annak csak az járt az eszében, hogy mikor fordíthatna a helyzeten. Ugyan féltette Hoseokot, de pont ezért nem cselekedett meggondolatlanul.
– Elöl távozik? – állt meg a kijárat mellett Namjoon.
– A látszat kedvéért. Akkor holnap?
– Majd megnézem a naptáramat, hol tudok időt szakítani önre.
– Remélem, nem lesz túl tömött az a naptár – igazított a meg kabátját a másik, melyet egyik ember terített a vállára. – Öltözzenek fel maguk is rendesen. Elég hideg az idő manapság – lépett ki testőre után az utcára.
– Kár a kabátjáért – szólalt meg Nam, mire visszafordult a másik, Mansik pedig elrejtette a hibridet egy fotel mögé, mely nem messze állt mellettük.
– Parancsol?
– Ilyen hidegben egy ennyire drága kabátot hagyni megázni. Jobban kéne rá vigyáznia, ha már a becsületére nem fordít figyelmet – kapta elő saját pisztolyát, majd azonnal lőtt, miközben fedezékbe húzódott.
Hirtelen mindenki előrántotta fegyverét és hangos tűzharc vette kezdetét, mely azonban nem tartott sokáig. Namjoon és az emberei előnyt élveztek a fedezékek miatt, azonban a másik család tagjainak is akadt hová menekülniük, de ők nem úszták meg sérülés nélkül a távozást, melyről a ragyogóan fehér hón ékeskedő vörös foltok tanúskodtak.
– Főnök! – bukkant fel Nam oldalán Mansik azonnal, miközben Taeyong az utcára rohanva lőtt még a távozó maffiafőnök után.
– Mindenki rendben?
– Semmi bajom.
– Nekem sem – tette vissza tokjába pisztolyát Taeyong, amint még nézte a távolodó autót. – Férgek.
– Mit csináljunk főnök? – érdeklődött a továbbiak felől Mansik.
– Nézzünk körbe, hátha valaki túlélte. Hoseok! – szólt a hibrid után.
– A fotel mögött van – mutatott felé Mansik, majd hozzá látott a túlélők utáni kutatáshoz.
– Itt nincs.
– Pedig odatereltem – fordult vissza főnöke felé, majd halk nyüszítés csapta meg füleiket.
– Hoseok! – szólongatta a hibridet, miközben tovább kutatott utána, végül pedig megtalálta a bárpult mögött. A hópárduc levegő után kapkodott, miközben jobb oldalát szorongatta vértől áztatott ujjaival. – A kurva életbe! Mansik, Taeyong! – hívta magához embereit, kik azonnal ott termettek mellette és Hoseokkal kezdtek foglalkozni. – Miért nem maradtál a helyeden?
– Sajnálom – válaszolt halkan.
– Taeyong, hozd a kocsit! – parancsolt rá a másikra Mansik, mire az el is szaladt.
– Csalódást okoztam – szólalt meg Hoseok, miközben egyre fehérebb lett.
– Inkább hallgass! – próbálták csillapítani a vérzését Namjoonék. – Mansik, hívj még ide embert! – vette kezébe a hibridet Nam. – Nézzétek át, van-e túlélő, majd értesítsétek a családokat és engedjétek, hogy elvigyék a halottjaikat. A mieinket pedig ti intézitek – ment a kijárat felé. – Kérdés?
– Nincs, főnök.
– Keltsétek fel Seokjint. Rá is szükség lesz. Most ő a diplomata. Engem telefonon elértek – tette be Hoseokot a kocsiba, majd sietve beült ő is.
– Igen, főnök.
– Tegyetek rendet! Menjünk! – szólt másik emberének és már ott sem voltak.

(Ez egy picit rövidebb rész, de pont azért, hogy izgalmas legyen! :D Próbálom hozni nektek majd a részeket a hétvégén, de ugye nem vagyok itthon. Az eredeti blogomon beidőzítettem a többit, itt ilyet nem lehet. Szóval ha nem menne itt ki, akkor ott el tudjátok olvasni!

TOVÁBBÁ: Aki LoL-ozik és csapatot keres, most szervezünk épp egy ARMYs csapatot, csatlakozhat bárki, csak dobjatok egy üzit!

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )