A főnök 13. rész: Hibrid(ek)

Annyira régóta húzták ezt, hogy egyáltalán nem volt türelmes, azonnal ledugta nyelvét a másik torkán, miközben felkönyökölt, majd egyik kezével Hoseok pólója alá nyúl. A hópárducot egyetlen mozzanat sem zavarta, inkább élvezte a történéseket, mely őt is meglepte, de ezzel végre tisztázódott benne, mit is érez Namjoon iránt.
– Később folytatjuk – vált el hirtelen a hibridtől Nam és felpattant az ágyról.

– Várj! Mi? – ült fel Hoseok is. – Itt hagysz? – hajtotta hátra füleit.
– Támadt egy zseniális ötletem, amit muszáj megvalósítanom mielőtt elfelejtem – fordult meg. – Nem szívesen hagylak itt – hajolt le Hoseokhoz, majd egy gyors csók után folytatta. – De ezt meg kell csinálnom.
– Este jössz? – markolt Namjoon ingjébe.
– Nem ígérem meg. De igyekszem gyorsan lerendezni a dolgaimat, hogy mindennap jöhessek… Legszívesebben magammal vinnélek mindenhova – nézett Hoseok szemeibe.
– De azt nem mered.
– Nem… – csókolta meg újból a hibridet. Szeretett volna annyi erőt meríteni ebből a néhány percből, amennyit csak lehetett, mielőtt tovább indult volna. – Sietek – folytatta útját az ajtó felé.
– Vigyázz magadra!
– Vigyázok. Pihenj! – hagyta magára Hoseokot.
A hópárduc életében először hiányolt annyira valakit, mint ettől a pillanattól fogva a nagy maffiavezért. Még soha senkinek nem hagyta, hogy megcsókolja őt, mert túlságosan sok érzelmet tulajdonított neki, de éppen ezért volt annyira fontos az utolsó néhány perc. Ezúttal ő kérte, mert vágyott rá, mert kíváncsivá vált, milyen érzelmeket vált majd ki belőle a másik és nem csalódott. Pontosan úgy történt minden, mint amire számított, leszámítva egy dolgot, hogy Namjoon elrohant. Hoseok tudta, miről van szó, bár nem beszélt róla, mert nem szeretett ilyen dolgokkal foglalkozni. De tisztában volt a bosszúhadjárattal, amit Nam indított és azzal is, hogy ez mind azért ennyire véres és kegyetlen, mert ő megsérült, ezért nem mert egy rossz szót sem szólni, pedig szíve szerint kicsit utalt volna rá, mennyire rosszul esik neki ez a sok magányos óra. Viszont inkább hallgatott és várt, míg a főnök el nem érte a kitűzött célt.

Namjoon keményen dolgozott, végre pedig rájött a tökéletes csapdára is, amivel elkaphatta az ellenségét, melyet Hoseok csókjának köszönhetett. Éppen kitisztult volna feje, már csendesedett elméje, mikor az utolsó pillanatban eszébe jutott a megoldás és felpattant a hibrid mellől. Gyorsan túl akart lenni mindenen, hogy utána az összes szabad percét a hópárduccal tölthesse, így visszarohant dolgozni. Megalkotta a tökéletes tervet, kidolgozta minden apró részletét, majd a következő néhány napban bevont minden fontos résztvevőt és elkezdte kiosztani a feladatokat. Kritikus pont volt, hogy miként fog lezajlani az akció, mivel ha ez nem sikerült, akkor több ötlete már nem volt az áruló elfogására. De szerencsére mikor eljött a bevetés napja, hibátlanul alakultak a dolgok. Az első pillanattól kezdve klappolt minden, mintha csak ő írta volna meg az élet ezen oldalait, annyira simán zajlott a közös támadás. Már egy kicsit gyanakodni is kezdett, hogy valaki őket csalja csapdába és nem fordítva, ám mikor már elértek az utolsó néhány pillanathoz, megnyugodott. Ő és az emberei fölényben voltak, az ellenséges maffiának esélye sem volt menekülni, így könnyedén elkapták. Amint megpillantotta a foglyot Nam, újra elöntötte őt a bosszúvágy. Eszébe jutott az a bizonyos este és fülében csengett Hoseok nyüszítése, amiért kegyetlenül meg akarta kínozni a felelőst, de végül úgy döntött, nem fog sok időt pazarolni rá, mivel van ezerszer fontosabb dolga is.
– Pedig azt hittem, egy ekkora család vezetőjében sokkal több tartás van, mint másokban – állt ellensége előtt, kit már az emberei rendesen megvertek. – Apám is nagyot csalódott benned. Jó érzéked volt mindenhez, nagyobb is lehettél volna egy nap, mint bárki más, erre te alattomos módszerekhez folyamodtál – sóhajtott nagyot Nam. – És még az időmet is raboltad, amit sokkalta jobban is tölthettem volna, mint a te vadászatoddal.
– Együtt uralhattuk volna Szöult – lihegett a másik.
– Gyermek gondolat. Szöul túl nagy ahhoz, hogy két család megfelelően uralhassa. Nem is értem, hogy juthatott ilyen az eszedbe – rázta fejét Nam. – Még hogy kezd kicsi lenni Szöul. Van még valami mondani valód azokhoz, akiket megfosztottál a vezéreiktől? – tárta szét karját Namjoon, utalva ezzel a mögötte álló új családfőnökökre.
– Igen. A ti nagyra tartott vezéreiteket könnyebb volt-
– Ebből elég! – intett embereinek Nam, félbeszakítva ezzel a másikat mondata közepén. – Vágjátok le a fejét! Biztosra akarok menni – szólalt meg, miután kiszállt már az élet ellenségéből, ezzel pedig véget ért a maffiaháború. – Aki még akar valamilyen testrészt, az szolgálja ki magát – fordult szövetségesei felé. – Ha jól tudom, a Lee családban nagy hagyomány a gyűrűsujjak gyűjtése. Talán ezt követhetné. Csupán az apja után szabadon.
– Köszönöm a tippet – húzott elő egy kést az említett maffiavezér utódja.
– Mindenkinek köszönöm az együttműködést és a kemény munkát. Kitettek magukért. Nem hiába maguk az utódok a legerősebb családokban. A jövőhéten jómagam szeretnék egy kicsit megpihenni. Tegyenek így maguk is! Utána megtárgyaljuk pontosabban, hogyan osszuk fel a felszabadult területeket.
– Újabb remek ötlet – jegyezte meg egy fiatal vezető.
– Köszönöm.
– Főnök! – bukkant fel egyik embere. – Nézze kire bukkantunk! – rángatott be a szobába egy hibridet magával, ki végül Namjoon előtt esett a földre. – A vécében bujkált. Mi legyen vele?
– Bujkáltál? – guggolt le hozzá Nam, de a hibrid meg sem szólalt. – Válaszolj, ha kérdezlek!
– Igen.
– Szereted a gazdádat? – próbálta elcsípni a fiú pillantását, de az csak a földet bámulta és nem nézett sehova máshova.
– Megöl, ha rosszul válaszolok?
– Itt csak én kérdezhetek – fogta meg erősen a hibrid arcát és felemelte, hogy kénytelen legyen végre ránézni. – Vékonynak tűnsz… – pillantott végig karcsú alakján. – Nézd! – fordított oda a hibrid fejét a gazdája felé, kinek teste már elvált fejétől. Nam emberei jó munkát végeztek, mint mindig. – Már nem bánthat, így az igazat akarom hallani. Most újból felteszek egy kérdést, de ez lesz az utolsó. Szeretted valaha ezt a férget? Igen, vagy nem? – szemlélte a fiú arcát, miközben abban tudatosult, hogy a gazdája halott, ettől pedig megkönnyebbült, melynek minden pillanata kiült az arcára is.
– Gyűlölöm.
– Hiszek neked. Öt perced van összepakolni – engedte el a hibridet, majd felállt. – Kezdem magam állatmenhelynek érezni lassan.
– Főnök?
– Hazavisszük. Van valami gondod ezzel? – nézett saját emberér.
– Nem, semmi! – fogta meg a hibrid karját, majd felhúzta a földről. – Gyere, pakolj össze! Hallottad a főnököt, van öt perced.
– Biztos ebben, Namjoon? – szólalt meg az egyik új maffiavezér.
– Igen. Megvan a fej? – fordult a piszkos munkát végző emberei felé.
– Bezsákolva.
– Akkor menjünk! Uraim és hölgyem, egy hét múlva találkozunk – köszönt el eddigi szövetségeseitől.

– Kapsz egy szobát, de ha elhagyod, mindig menni fog veled egy emberem. Nem bízom még benned, ezért valaki mindig figyelni fog. Egyelőre se telefon, se számítógép. Az kéne még csak, hogy beköpj. Nem öllek meg, de elvárom, hogy vedd ki a részed a ház körüli feladatokból. Van dögivel, tedd magad hasznossá! Azt eszel és azt iszol, amit akarsz, de ha élősködő leszel, ez változni fog, megértettél? – állt meg a hall közepén Namjoon, majd visszafordult az újdonsült hibridhez.
– Igen, főnök.
– Hogy hívnak?
– Jimin.
– Milyen hibrid vagy?
– Egyszerű házimacska.
– Remek. Hibrid gyógyszerek miatt menj Seokjinhez. Nem akarok egy heatnek sem az áldozata lenni. Tartsd kordában – folytatta útját. – Kísérjétek egy üres szobába és szóljatok Jinnek! – utasította az embereit. – És remélem, senkit sem kell emlékeztetnem majd, hogy hogyan viselkedünk a hibridekkel.
– Nem fog kelleni, főnök.
– Ezt örömmel hallom. Hoseoknál leszek, de ne zavarjatok.
– Rendben, főnök. Jimin, erre gyere! – végezték is dolgukat, miközben Namjoon már a hópárduc ajtaján kopogott.
– Hoseok, ébren vagy? – lépett be a szobába, ahol az emlegetett épp tévézett, viszont amint meglátta Namot felpattant és a nyakába ugorva megcsókolta, mialatt az sietősen becsapta maga mögött az ajtót.
– Mit gondolsz? – vált el néhány pillanattal később Namjoontól. – Szerinted alszok?
– Ha így alszol, milyen, amikor ébren vagy?
– Hiányoztál – hátrált az ágya felé Hoseok, miközben továbbra is Namba kapaszkodott.
– Te is nekem. De már szabad vagyok és a következő néhány napomat veled töltöm.
– Tényleg? Pihenünk majd? Mi?... – torpant meg Hoseok és szaglászni kezdte Namjoon ruháját.
– Mi az?
– Hol voltál?
– Egy kis rajtaütésen. Semmi komoly. Miért?
– Találtál egy másik hibridet – hátrált el Namjoontól. – Le akarsz cserélni – hajtotta hátra füleit, majd combjára tekerte hópárduc farkát.
– Mi? Ezt honnan veszed? – fogta meg Hoseok egyik kezét.
– Érzem a szagát rajtad.
– Rajtam… – gondolkozott el Nam. – Egy macskát érzel?
– Igen – pillantott fel szemeibe Hoseok. – Akkor tényleg találtál valakit.
– Igen, de nem helyetted. Mondjuk úgy, elkoboztam egy kegyetlen maffiavezértől és befogadtam, azért érezheted rajtam.
– Ahh…
– Várjunk csak. Te féltékeny vagy? – mosolyodott el Namjoon.
– Én csak – ugrált tekintete Nam arca és az őt szorongató keze között. – Azt hittem rám untál.
– Hiszen még igazán meg sem ismertelek, hogy unnék rád már most?
– Öhm…
– Na ugye. Szóval, hol tartottunk sok-sok nappal ezelőtt? – húzta magához Hoseokot, majd megcsókolta.

Végre képes volt elengedni magát, többé már nem akadt semmi sürgős, amit intéznie kellett volna, így lett ideje rendesen a másikra. Ugyan eleinte kapkodva falta ajkait, néhány perc után azonban lassított. Most ki akarta élvezni, hogy Hoseok végre megengedi ezt neki, és olyan estét tervezett, amiben még egyiküknek sem volt része. Azt akarta, hogy a hibrid is élvezze minden egyes percét, így ezúttal ő figyelt jobban a másik rezdüléseire, sóhajara, nyögéseire és apró kívánságaira, amint teste minden egyes centiméterét végigcsókolgatta. Nem bírt betelni selymes bőrével, hangjával pedig még kevésbé, ezért minden lehetséges módon izgatta a másikat. Hoseok ugyan próbált ellenkezni, de végül Namjoon felülkerekedett és eluralta az irányítást, ám a másik nem bánta meg. Ugyan küzdenie kellet magával, hogy ne élvezzen el Nam szájában, mivel korábban még csak hasonlóban sem volt része, viszont társa remekül értett az apró jelekből és amik komoly kihívást okoztak a hópárducnak, azokat nem vitte túlzásba.
– Namjoonh! – jutott végre szóhoz, két könyörtelenül pontos lökés után Hoseok. – Nem – lihegett. – Én nemh! – fogott Namjoon vállaira.
– Ne fogd vissza magad! – karolta át Hoseok derekát, miközben egyik kezén támaszkodott csupán a másik feje mellett. – Csak utánad!
– Ne haragudj! – hadart Hoseok, mire Namjoon azonnal megállt. – Ahh! – nyögött fel kínjában.
– Miért? – kapkodott levegő után.
– Neked kellene előbb – harapott könyörtelenül saját ajkába.
– Te tiszta hülye vagy – ült sarkaira, majd Hoseok csípőjére fogva újra mozogni kezdett, amitől a másik hangosan nyögdécselt tovább.
– Biztos ezért is- Ah! – mart mondata közepén Nam karjaiba. – Szeretlek.
– Hoseok – suttogta a hibrid nevét, miközben az említett minden izma megfeszült és elélvezett alatta. – Én is szeretlek – tette hasára egyik tenyerét, majd egy határozott lökéssel ő is a csúcsra ért a másik meleg testének fogságában. – De még mennyire, szeretlek – lélegzett mélyeket néhány lassabb és lágyabb mozdulata közben, mialatt Hoseok még mindig oxigén után kapkodva próbált magához térni.

Hosszú pillanatokig nem is szóltak egymáshoz, csupán igyekeztek lenyugodni, majd újra gondolkodni képes lénnyé válni, miközben Nam már a hópárduc péniszét simogatva készült a következő menetre.
– Namjoonh – lihegett még egy kicsit Hoseok, miközben az említett dereka köré tekerte farkincáját. – Nem fog menni ilyen hamar. Ne haragudj!
– Időm, mint a tenger – harapott alsó ajkába Hoseok szemeibe nézve. – Addig simogatom, míg nem megy újra.
– Talán tudok egy megoldást – mosolygott.
– Tényleg? Megosztod velem is?
– Csak mond újra! – húzta magára takaróját, miközben tovább vigyorgott.
– Mit?
– Tudod te.
– De azért segíts egy kicsit – mosolygott Namjoon is.
– Szeretlek.
– Én is szeretlek.
– Érzed? Már menne is. Most én leszek felül – ült fel Hoseok.
– Ahhoz le kell fizetned.
– Rendben – pillantott le Namjoon férfiasságára.
– Nem-nem. A csókod kell.
– Tökéletes – karolt újból Namjoon nyakába és falni kezdte annak puha ajkait.
– Rég mondtam – próbált beszélni közben Namjoon. – Rég mondtam utoljára bárkinek is – vált el a hibridtől.
– Én pedig még soha senkinek – nézett kicsit elpirulva a másik szemeibe.
– Tényleg? – döbbent le Nam.
– Igen – hajtotta hátra füleit.
– Ezt nem tudtam… Mi lenne – karolta át Hoseok testét és közelebb vonta magához. – Mi lenne, ha holnap nem csak szex lenne?
– De én csak ebben vagyok jó.
– Nem-nem. Nem úgy értem. Lenne kedved néhány közös programhoz? Nem hagynánk el a telket, de van egy kis moziterem a pincében. Utána pedig kimehetnénk a hóba, ha jól érzed magad.
– Hó! – csillogtak Hoseok szemei. – Igen! – mosolygott. – Menjünk ki!
– Majd holnap. Már késő van és amúgy is – csókolta meg a hibridet. – Most más dolgunk van.
– Tökéletes – viszonozta.
– De megígérem neked, hogy kiviszlek a hóba – döntötte homlokát Hoseokénak. – Sőt, bárhová elviszlek, ahova csak szeretnéd. Csak egy szavadba kerül és bármit megadok neked.
– Nam – fogta az említett arcát kezeibe.
– Igen?
– A nyelvedet kérem! – pislogott nagyokat egy komoly arc kíséretében.
– Máris – mosolyodott el, majd megcsókolta Hoseokot.

(Nincs vége, nehogy azt higgyétek. Van még rész rendesen, no meg fordulatok is. Huhúúú! :D

Még mindig várjuk a LOL-os ARMYkat csaptunkba!

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )