– Nem mindig szoktam, de felöltözök – kelt ki az ágyból Hoseok, viszont ezzel párhuzamosan kopogott is az ajtón Namjoon embere, hogy meghozta a kért menüt.
– Most már maradj! Majd utána – vette át a tálcát Nam.
Az ágyban reggeliztek, ahogyan Hoseok mindennap, azonban csendben, mivel Namjoon ritkán használta a tévéjét, a hópárduc pedig nem merte megkérdezni, benyomhatja-e. Miután befejezték visszarohant a saját szobájába, hogy rendbe szedje magát, majd amint elkészült újra felbukkant a főnöknél. Mivel egész életében Yoongi kedvére kellett tennie, ezért úgy érezte, most is ez a feladata, így minden lehetséges módon szerette volna kényeztetni Namjoont, akinek viszont semmi különleges kívánsága nem volt. Még a masszázsba sem akart eleinte belemenni, de Hoseok sikeresen rávette, aminek köszönhetően Namjoon derekán ülve kötött ki, míg az hasán fekve pihent.
– Így kényelmes? – kezdte dögönyözni Nam hátát, miután szereztek hozzá olajat.
– Igen... Nem akarsz közben tévézni? Tudom, sokat szoktál, mostanában viszont rengeteget dolgoztunk és nem volt rá elég időd.
– Nem zavarna?
– Engem nem. Ott a távirányító – mutatott íróasztala felé.
Hoseok bekapcsolta magának a tévét, majd folytatta dolgát, melyet hamarosan követett Namjoon elégedett sóhaja.
– Mintha tanultad volna. Ahh! De jóóó... Nagyon jól csinálod.
– Köszönöm. Sokat gyakoroltam – masszírozta Nam hátát, miközben sorra bukkant rá a csomókra izmaiban. – Többet kellene pihenned. Minden izmod le van tapadva és tele van gumókkal. Ez a stressz lesz.
– Nincs időm ilyesmire.
– Most mégis itt fekszel.
– Mert meggyőztél. Viszont a következő félévben biztosan nem fogok többet itthon maradni.
– Miért?
– Sok a dolgom.
– Ennyire nem lehet sok.
– De, sajnos. Ahh! Ott fáj – markolt a takaróba Namjoon.
– Van itt egy nagy csomó. Ki kell masszíroznom. Jobb lesz utána.
– Én ebben nem vagyok annyira biztos – csikorgatta fogait a maffiafőnök.
– Csak pár perc, lazíts!
– Könnyű mondani. Ahh... Meggondoltam magamat, Hoseok. Elég lesz a masszázsból – emelkedett fel kicsit.
– Mindjárt vége.
– Most vége – dobta le magáról a hibridet, ki megemelkedett picit még a matracról, mielőtt végleg elterült azon. – Köszönöm a masszázst – támaszkodott Hoseok fölé. – De nem bírom tovább.
– Ennyire rossz volt?
– Csak az utolsó fél perc. Tényleg nagyon fájt az a csomó.
– Bocsánat... – nyelt nagyot Hoseok.
– Miért félsz tőlem? Akkor nem féltél, mikor... – emlékezett vissza arra az estére. – Nem bántalak, szavamat adom.
– Nem tudom... Izgulok.
– Eddig sohasem izgultál. Vagy nagyon jól leplezted – ült le Hoseok mellé Nam.
– Nem szoktam izgulni... Biztos a heatem miatt van. Hamarosan jön az újabb.
– Szeretnél egyedül lenni?
– Nem-nem! – támaszkodott fel Hoseok is. – Ma szabadnapod van és megígértem.
– És ez jobban számít, mint az, hogyan érzed magadat? Akkor nem ment át az üzenetem – szűkült össze tekintete.
– Most fontosabb vagy – ült fel Hoseok is, majd azonnal Namjoon nyakába karolt. – Így csak izgalmasabb, nem? – próbált mosolyogni.
– De... az biztos – kételkedett a hibrid szándékában, de végül elfogadta annak kezdeményezését és magához engedte.
Amint ezúttal Hoseok támadta le az ő nyakát, úgy döbbent csak rá, hogy mit hagyott ki eddig. Engednie kellett volna a hibridnek az indítást, mert az pontosan tudta, mely pontjai a legérzékenyebbek. Minden csókja betalált, amitől egyik pillanatról a másikra végigfutott rajta a hideg. Most hagyta a hibridet irányítani, aminek meg is lett az eredménye. Teljesen ki tudott bontakozni a hópárduc, aki a legjobb formáját hozta és túlszárnyalta ez eddigi estéket. Nam nem is gondolta eddig, hogy Hoseoknak ekkora tapasztalata van a dologban, hiába volt tisztában a másik múltjával. Ezidáig egyetlen hivatásos sem volt képes ilyen élvezetet nyújtani neki és talán pont emiatt érezte magát rosszul, mikor végre magához tért, majd világossá vált számára, Hoseok megint csak vele foglalkozott.
Zavarta a dolog, azonban a hópárduc folytatta kényeztetését és ezúttal nem tudott érvényesülni napközben. Túlságosan elégedett volt a másik testével, képességeivel és jelenlétével, így csupán akkor döbbent rá, hogy a hibrid egyszer sem élvezettel el, mikor már a zuhany alatt mosott hajat az este folyamán. Hirtelen ramatyul érezte magát, életében talán először, amiért önző volt. Máskor nem zavarta ez, de most rettentően. Talán pont azért, mert Hoseokról volt szó, nem pedig másról.
– Hoseok! – kiabált ki a zuhany alól.
– Igen? – hallotta meg a hibrid hangját.
– Gyere ide!
– Itt vagyok.
– Nem. A zuhany alá! Mellém!
– Oh... Rendben – pillantotta meg a hópárduc alakját a párás üvegen keresztül, hamarosan pedig kinyitotta a zuhanykabin ajtaját. – Itt vagyok – lépett be félve, de legalább meztelenül a másik mellé, miközben kerülte annak tekintetét.
– Fürödj meg velem! – emelte fel a másik fejét annak állát fogva, de még így sem nézett rá a hibrid. – Nem kell semmire sem különösen figyelnem, ugye?
– Nem túl egészséges, ha a fülembe víz megy, de könnyű elkerülni.
– Oké, akkor ezt szem előtt tartom. Fürödjünk! – engedte el Hoseokot, majd saját tusfürdőjéből nyomott egy kicsit tenyerébe és a másik meglepetésére mosdatni kezdte őt. – Miért nem foglalkozol magaddal is szex közben?
– Nem szeretek önző lenni – lapultak fülei fejére.
– Ez nem önzőség.
– Szerintem az.
– Yoongitól tanultad? – öblítette le habos kezét, majd óvatosan kezdte mosni Hoseok haját, nehogy kellemetlenséget okozzon neki az alaphelyzeten kívül.
– Ő... nem szerette, ha engedély nélkül önzősködtem – mosdatta közben saját hópárducfarkát, nehogy Namjoonra kelljen néznie.
– Ezt inkább meg sem hallottam – szorította össze állkapcsát Nam. – Ez nem olyan, amire engedély kell. Azt szeretném, ha akkor élveznél, amikor csak szeretnél.
– De az én jólétem másodlagos.
– Most visszabeszélsz nekem? – kérdezett vissza mély hangon Nam, mire Hoseok meglepetten pillantott fel rá.
– Nem...
– Vicceltem.
– Nem beszélek vissza. Úgy lesz minden, ahogyan szeretnéd.
– Nyugalom – fogta meg a másik vállait Namjoon. – Csinálj mindent úgy, ahogy neked jól esik, rendben?
– Igyekezni fogok. Nem fogsz csalódni.
– Ez a megfelelési kényszer is Yoongitól jött? – fordult a csap felé, majd belépett a zubogó víz alá.
– Gondolom – nézte végig, ahogyan Namjoon testén lefutnak a forró cseppek, melyeket hirtelen irigyelni kezdett. – Bármit tehetek, amihez kedvem van?
– Igen. Csak ne bántsd a ház lakosait, különben megölnek – mosta ki hajából a sampont.
– Rendben – lépett Namhoz, majd megcsókolta egyik hegét az izmos, vizes hátán, miközben saját hibridfarkát szorongatta ujjai között.
– Értékelem a bátorságot – torpant meg egy pillanatra Namjoon, majd Hoseok felé fordult, ki egy lépést hátrált.
– Pedig... ez volt az összes – fagyott le a másik előtt állva.
– Mosd le magadat! – terelte a csobogó víz alá óvatosan a hibridet.
Hoseok gyorsan leöblítette testét, majd ügyesen kikerülve Namjoont, kislisszolt a zuhany alól és törülközni kezdett. Néhány pillanattal később persze megjelent a másik is mellette, de úgy tett, mintha egyáltalán nem esne bele látószögébe, még el is fordult tőle, annyira zavarban volt, hogy engedély nélkül lépett, de amiatt is, hogy ennyire furcsán érezte magát néha Nam közelében. Amint végzett egy köntösbe bugyolálta magát, majd egy kisebb fürdőlepedővel leült Namjoon ágya szélére és hibrid farkát kezdte szárítgatni. Hamarosan a másik is felbukkant, ki leguggolt elé, amitől csak még izgatottabb lett Hoseok, de végre ráemelte tekintetét.
– Nem fogsz megfázni? – simogatta meg a hópárduc nedves farkincáját.
– Nem...
– Itt kellett megműteni? – engedte el Hoseok pillantását, hogy az ujjai által tapogatott apró kis gumóra figyeljen a puha bunda fedte macskafarkon.
– Igen... De már rendben van. Csak néha fáj egy kicsit.
– Ez is fáj?
– Nem... – figyelte Nam kecses ujjait. El sem hitte, hogy ezek embert öltek, hiszen olyan óvatosan és lágyan bántak vele mindig, hogy ez légből kapott hazugságnak tűnt neki.
– Sajnálom.
– Semmi gond. Véletlen volt.
– Igen... – pillantott fel Hoseokra. – De ettől még mindig zavar.
– Nehéz elhinni, hogy maffiavezér vagy.
– Ne tévesszen meg a viselkedésem. Csak veled vagyok ilyen és csupán akkor, mikor senki sem lát minket. Mások előtt sohasem látnál így.
– Értem. Nem mondom el senkinek.
– Reménykedtem benne... Éhes vagy? – állt fel egy nagy sóhaj kíséretében.
– Nem – követte tekintetével Namjoont, ki rendelt az embereitől magának vacsorát.
– Akkor neked később hoznak – feküdt le Hoseok mögé. – Fáradtabb vagyok, mint mikor egész nap dolgozom.
– Én mondtam, hogy a szex nem pihentet – fordult felé a hibrid.
– De nyugtat és nekem ez kellett – hunyta be szemeit.
– Nyugtatásra van szükséged?
– Mindig csak arra van szükségem. Nem tudok semmit sem elengedni. Ez rettentő sok stresszel jár – lélegzett mélyeket, egy pillanattal később pedig halványan elmosolyodott, mikor meghallotta Hoseokot dorombolni – Egy újabb trükk? – szólalt meg, amint a másik a nyakához bújt.
– Ez nyugtat.
– Tény, hogy kellemes.
– Főnök, a vacsorája! – hallatszott kopogás az ajtón, mire Hoseok felpattant és átvette a másik helyett a tálcát.
– Itt az ennivalód. Eszel most?
– Még pihennék itt egy kicsit. Tetszett ez a dorombolós dolog.
– Rendben – tette le az ételt az íróasztalra, majd felugrott Namjoon mellé az ágyra és újból hozzábújt a nyugtató hanggal torkában.
– Nagyon kellemes – karolta át egyik kezével a hibrid derekát. – Ha ezt tudom, előbb elkobozlak Yoongitól.
– El fogok aludni – mondta álmosan Hoseok.
– Nem baj – mosolyodott el Namjoon. – Aludj csak! – ölelte magához a másikat.
– Holnap munka.
– Pont ezért aludj nyugodtan.
– Jó – sóhajtott nagyot.
Még néhány percig dorombolt Namjoon karjában, majd teljesen elhalkult amint álomba merült a főnök oldalán, ki hagyta pihenni. Nem merte felkelteni, így a vacsoráját is elhalasztotta. Jól érezte így magát és szerette volna kiélvezni, mielőtt másnap újra felöltötte volna a szokásos maffiavezér külsőt.
Reggel Nam emberei keltették mindkettejüket és folytatódott a mókuskerék számukra. A főnök eltávolodott a hibridtől, melyet a nap folyamán végig megtartott. Mintha két különböző emberről lett volna szó, legalábbis Hoseok egyáltalán nem ismert rá, mialatt ő is végezte a feladatait. Szeretett volna beszélgetni picit a másikkal, úgy enni vele, ahogyan előző nap, de erre egyáltalán nem akadt lehetősége. Este pedig, mikor egy bárban kötöttek ki, végleg elvesztette a közvetlen kapcsolatot vele, hiszen rengetegen nyüzsögtek körülötte és mindannyian beszélni akartak vele. Késő éjszaka értek haza. Annyira, hogy Nam már meg sem látogatta Hoseokot. Az első alkalom volt, amit kihagyott, mióta belekezdett ebbe a szokásába, amivel meg is lepte a hópárducot. Hirtelen hatalmas üresség kezdett kialakulni benne, ami minden nappal rosszabb lett. Hiába tért vissza a többi este hozzá Nam, nem beszélgetett vele, így olyan volt, mintha az a nap meg sem történt volna. Életében először érezte úgy Hoseok, összetört a szíve, pedig előző partnere még másokkal is lefeküdt rajta kívül. De a két helyzet nagyon különbözött egymástól, hiszen a hibrid érzett valamit, ami megnehezítette a napjait. Próbált úgy tenni, mintha semmi gond nem lett volna, viszont ez nagyon lefárasztotta, hamarosan pedig a stressz, a munka és ez a belső feszültség ledöntötte a lábáról. Nem volt elég az egy hét kiesés a heat miatt, rögtön utána meg is fázott, ami aggodalomra adott okot, hiszen ő egy hópárduc volt. Nem lehetett érzékeny a hidegre, az hogy néz már ki, éppen ezért járt utána Seokjin a dolognak, miután Namjoonnal tudatta, ez nem biztos, hogy csupán egy kis nátha. Nem szívesen, de a szakadó hóesésben kimozdult az óriási házból Hoseok miatt és beszélt egy-két hibridekre specializálódott orvossal. Mindegyik azt mondta, látnia kéne a hópárducot, hogy biztosat mondhasson, de Seokjin nem vihetett haza senkit, a hibrid pedig nem akart kikelni ágyából, így megállapodást kötöttek. Ha kicsit is rosszabbul van, szól, akkor pedig Seokjin fogja és elviszi egy orvoshoz. Azonban Hoseok tisztában volt vele, hogy nem komoly és egy kis pihenés után teljesen rendbe jön, ezért csupán aludt egész nap. Enni sem evett volna, de esténként Namjoon mindig kért neki valamit, amit kénytelen volt elfogyasztani, míg a másik ott ült. Így nem vesztett olyan sokat súlyából, de ennek ellenére látszott rajta a betegség mikor már kezdett felépülni. Nem volt jó formában, viszont legalább az étvágya lassan visszatért.
– Ettél ma? – érdeklődött, amint leült szokásos székébe.
– Igen. Jobban vagyok már.
– Mit ettél?
– Reggelire pirítóst, ebédre egy nagy adag bibimbapot, vacsorára pedig nyúlcombot. Még sohasem ettem nyulat, de nagyon finom volt.
– Ezt örömmel hallom.
– Holnap már tudok menni, ha igényt tartasz rám.
– Majd jövőhéten. Elég rosszul nézel ki. Beesett az arcod és csíkos a körmöd is a többiek szerint. Szedd össze kicsit magadat!
– Igyekszem.
– Örülök – bólogatott lassan Nam, majd visszatért szokásos némaságához, miközben Hoseok tekintete a tévére szegeződött.
Szeretett volna beszélgetni Namjoonnal, de tudta, semmi esély rá. Ennyire már ismerte szerencsére. Azonban kapcsolatot akart vele létesíteni és bármennyire is csupán beszélgetésre vágyott, vagy egy olyan éjszakára, mint legutóbb mikor a karjaiban aludt el, ezek elérhetetlenek voltak, így máshoz kellett folyamodnia. Fáradt volt ugyan, de Namra vágyott, a melegségére és sebhelyeire, melyeket már olyan rég tapintott. Ezért amint döntött, már le is mászott az ágyról, hogy Namjoon lábai között ülve vegye rá a másikat az estére. Eleinte úgy tűnt, nem ellenkezik, mivel hagyta, hogy még a cipzárját is lehúzza, azonban egyszer csak ráfogott Hoseok törékeny csuklójára és megállította a hibridet. Az arcáról semmit sem tudott leolvasni, ezért nem tudta, mérges-e rá a másik, vagy sem. Kicsit tartott tőle, hogy majd kap egy kis fejmosást, azonban Nam néhány pillanattal később megmozdult és karjaiba vette Hoseokot. Úgy tűnt, elérte célját a hópárduc, azonban a másik csak letette őt az ágyra, majd kiment a szobából és aznap este már nem tért vissza, amitől a hibrid elszomorodott. Már nagyon elege volt a csendből, a magányból, a saját szobájából, ezért másnap, mikor reggel felébredt, Seokjinhez ment.
– Valami baj van? – nézett fel asztaláról a hibridre, amint becsukódott mögötte az ajtó és kettesben maradtak.
– Tudom, hogy dolgozik, de nem fogom zavarni a munkájában, csak néhány percre – játszadozott saját hibrid farkával, miközben kerülte a szemkontaktust.
– Mit szeretnél?
– Társaságra vágyom. A főnök sokat dolgozik, nincs ideje rám.
– Értem. És miféle társaságra van szükséged?
– Csak itt lennék az irodájában kicsit, ha nem gond. Csendben leszek, viszonylag.
– Rendben. Engem nem zavarsz. Ülj csak le... vagy ami jól esik – tért vissza papírjaihoz. Hoseok nagyot nyelve mert csak elmozdulni helyéről, mivel pedig Seokjin nem figyelt rá, így eléggé meglepte a másikat, mikor leült mellé a földre, majd bátortalanul tette combjára fejét. – Ha szex reményében csinálod ezt, nem vagyok hülye. Van társam és Namjoon a fejemet szedné, ha csupán eszembe jutna a dolog.
– Nem azért csinálom... Yoongi sokkal több időt töltött velem. Eleinte jó volt az egyedül lét, de már inkább frusztráló. Csak társaságra vágyom – játszadozott továbbra is saját hópárduc farkával.
– Értem... Akkor maradj csak – simogatta meg Hoseok fejét és vele együtt füleit is. – Namnak igaza volt. Tényleg selymes a hajad és a bundád.
– Sokat foglalkozom vele – kezdett halkan dorombolni az érintésre Hoseok.
Hiányzott már neki ez a fajta törődés és mivel Namjoontól nem kapta meg, amit akart, ezért kénytelen volt mást felkeresni. Sokkal többet segített neki az a néhány óra, amit Seokjin irodájában töltött, mint gondolta volna, amin picit meglepődött. Azt hitte, csupán Nam jelenléte képes elérni nála ezt a szintű nyugalmat, de boldog volt, hogy ezt a másik férfi megcáfolta. Seokjin folyamatosan simogatta munkája közben, pedig Hoseok nem kérte rá. Mintha ösztönből jött volna neki ez a fajta törődés.
– Magának is van hibridje? – mozgolódott kicsit, mert egy cseppet már elgémberedtek végtagjai.
– Nem így fogalmaznék. Jungkook nem az enyém. Ő szabad és ezt ő is mindig kiemeli.
– Nem érzem a ruháján őt – szagolta meg nadrágját jobban.
– Ritkán találkozunk mostanában. Utazgatott az elmúlt néhány hónapban, de hamarosan visszajön.
– Ő is gazdag, mint maga?
– Nem. Az én pénzemen utazgatott – nevette el magát Seokjin, majd hátradőlve székében folytatta. – Szerettem volna, ha Világot lát, mielőtt beköltözik hozzám.
– Ide fog költözni? – pillantott fel rá Hoseok.
– Majd, igen. De velem fog lakni, nem fogtok összefutni.
– Ő milyen hibrid?
– Nyúl. Nagyon aranyos nyuszika.
– Biztosan régóta együtt vannak.
– Igen... és ha itt lett volna, akkor biztosan tökéletesebben tudtam volna megoldani a gondjaidat. De miattad legalább felkészültebben várom haza. Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire keveset tudok a hibridekről. Még jó, hogy időben kiderült.
– Örülök, hogy hasznos voltam.
– Az voltál. Köszönöm is a segítségedet! Most ha megbocsátasz nekem – állt fel helyéről Seokjin.
– Igen, persze. Ideje visszamennem a szobámba – kelt fel Hoseok is.
– Nem zavarsz.
– Nem akarok önnek problémát – ment az ajtó felé, őt pedig követte Seokjin. – Köszönöm, hogy maradhattam kicsit.
– Szívesen! Ha jobb a kedved, Namjoon kedve is jobb, az pedig mindenkinek jobb.
– Igen... További kellemes napot! – hagyta el a szobát a hibrid, nyomában Seokjinnel, ki másik irányba folytatta útját.
– Neked is!
(Hohóóó! Na, de ezek után! :D Mint tudjátok, csütörtöktől nem leszek a közelben, de ettől függetlenül még megpróbálok majd részt hozni nektek. Remélem sikerülni fog! :D
Aki pedig LoLozik és egy kisebb csapatra vágyik, akivel tudna játszani, az dobjon egy üzit Facebookon!
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése