A főnök 14. rész: Jimin

– De megígérem neked, hogy kiviszlek a hóba – döntötte homlokát Hoseokénak. – Sőt, bárhová elviszlek, ahova csak szeretnéd. Csak egy szavadba kerül és bármit megadok neked.
– Nam – fogta az említett arcát kezeibe.
– Igen?
– A nyelvedet kérem! – pislogott nagyokat egy komoly arc kíséretében.
– Máris – mosolyodott el, majd megcsókolta Hoseokot.

Namjoon kivette a hetet, már amennyire tudta, hiszen ettől még akadt néhány dolog, amit muszáj volt elintéznie, de ideje nagyját a hibriddel töltötte. Ezzel alátámasztottak minden pletykát, ami róluk keringett a házban, de így legalább mindenki számára tisztává vált a közöttük lévő kapcsolat. Most már tudták, hogyan viszonyuljanak Hoseokhoz, ki ezalatt a pár nap alatt Namjoon embereivel is jobban összebarátkozott. Néhányuknak a nevét is megjegyezte, de csak azokét, akik sokat voltak a főnök, vagy az ő oldalán. Ugyanis Namnak néhányszor el kellett mennie este, egy-egy fontos jelenés miatt, olyankor pedig Hoseok magára maradt, amit viszont sokkal nehezebben viselt, mint korábban. Megszokta Namjoon társaságát, hogy sosincs csönd a közelében és valaki mindig foglalkozik vele, ezért mikor Nam felszívódott, az embereihez fordult. Ám azok a lágyabb kapcsolat ellenére nem léptek át egy határt, így igazi törődést hiába várt tőlük. Ezért végül gyakran Seokjin közelében kötött ki.
– Ha Namjoonnak is hibrid orra lenne, már leszedte volna a fejemet – simogatta a hópárducot, ki minden kérlelés ellenére továbbra is a földre ült le és úgy bújt a másik keze alá, miközben annak derekát ölelgette.
– De neki nincs – pihentette fejét Seokjin egyik combján.
– Viszont Jungkooknak igen. Hamarosan pedig visszajön és beköltözik. Nem akarok ebből problémát majd.
– Ohh... – szomorodott el. – Akkor majd nem fog simogatni?
– Nem hiszem. Elég féltékeny tud lenni. Sajnálom Hoseok.
– Mikor jön?
– Pontosan nem tudom. Egy hét múlva tér vissza Koreába. Majd utána valamikor.
– Akkor még van egy hetem. Addig nem gond, ugye?
– Nem. De neked csak társaság kell, nem? Az mindegy, hogy kicsoda, csak társaság legyen.
– Hát... Namjoon többi embere rideg. Nem nyúlnak hozzám – sóhajtott nagyot.
– Mert Nam letöri a kezüket, ha megteszik. De akkor... olyan kell, aki simogat? Esetleg valami más még?
– Nem feltétlen kell simogatnia. De szeretem.
– És mit szeretsz még?
– Az ölelést.
– Ezeket a hibridek többsége szereti, ugye?
– Általában. De nem mindenki. Miért? – nézett fel Seokjinre.
– Namjoon befogadott egy hibridet. Azt hiszem, meglágyítottad a szívét, ezért tette.
– Tudok róla. Egy macska – komolyodott el tekintete. Láthatóan nem örült ennek a ténynek.
– Igen. Ő nagyon egyedül van. Nem jár be hozzá senki. Hozzád bejárt Namjoon, de hozzá nem szokott. Néha ránéz, de semmi több. Szegény egész nap a szobájában van egyedül, mivel nagyon vékony még a munkához. Neki is csak egy tévéje van, ahogyan neked is. Ő biztosan örülne, ha meglátogatnád és összebarátkoznátok. Már csak amiatt is, mert hibrid vagy.
– Lehet – feküdt vissza Seokjin combjára.
– Biztosan jól kijönnétek. Elég visszahúzódó, fél mindenkitől, soványka, kis gyengusz. Biztosan örülne valakinek. Látogasd majd meg!
– Jó... – kezdett alig észrevehetően mozogni hópárducfarkának vége.
– Nem örülsz neki? – szúrta ki ezt Seokjin. Amióta Hoseok elkezdte felkeresni őt a gondjaival, azóta egyre több időt fordított a hibridekkel kapcsolatos tudnivalókra, hiszen éppen összeköltözni készült eggyel és rájött, elég hiányos a tudása ehhez, amit gyorsan pótolni akart.
– Nincs gondom vele.
– Nem csak Namjoonnak nem ajánlatos hazudni... Szóval?
– Namjoon szereti a hibrideket?
– Azt hiszem. Az állatokat nagyon szereti, de a hibridekről sosem mondott semmit. Viszont mivel félig állatok vagytok, gondolom. Miért?
– Ő is hibrid... Ő is macska, mint én. Namjoon azt mondta, befogadta, mint engem – nyelt nagyot.
– Féltékeny vagy rá? – simogatta továbbra is Hoseok fejét.
– Nem tudom...
– Ha Namjoont érdekelné Jimin, akkor többet járna be hozzá. De veled tölti minden idejét, nem vele.
– Yoongi is így kezdte... – sóhajtozott.
– Yoongi teljesen más. Ezt már sokszor mondtuk neked sok dologgal kapcsolatban. Nem hasonlítanak egymásra. Namjoon hűséges. Mindig megtartja a szavát és komolyan beszél. Ráadásul utál új kapcsolatot kialakítani bárkivel is. Számára túl sok idő és energia, amilye nincs feleslegesen. Szóval ne aggódj Jimin miatt ilyen téren. Kétlem, hogy Namjoon bármikor is úgy gondolna rá, mint rád. Viszont Jiminnek szüksége lenne valakire. Eddig nem igazán volt szerencsés az élete.
– Rendben.
– Akkor bemész majd hozzá? – érdeklődött Seokjin a rövid válasz után.
– Nem tudom – bújt a másik keze alá még jobban Hoseok. Azzal akart foglalkozni, nem pedig az új hibriddel.
– Ha megjön Jungkook, ő biztosan össze akar majd barátkozni mindkettőtökkel. Már csak azért is, hogy biztosra menjen, nem közeledtek felém – nevette el magát Seokjin.
– Átgondolom.
– Jó. Nem mondom többet Jimint. De azért ne feledkezz el róla. Alig nyomott negyven kilót, mikor Nam befogadta. Szóval... inkább abbahagyom. Majd meglátod – tért vissza munkájához.

Hoseok még ott maradt Seokjin mellett néhány percig, míg az rendületlenül simogatta puha haját és füleit. Élvezte a törődést, bár rendesen belerondított a képbe a másik hibrid emlegetése, melytől picit feszült lett. Hiába volt más Namjoon, mint Yoongi, ettől még fenyegetve érezte magát, hogy majd lecserélik. Ezért szeretett volna távolságot tartani közben, de ugyanakkor érdekelte is őt a másik hibrid. Kíváncsi volt a macskára, így úgy döntött, majd meg fogja látogatni, ha Nam visszatér rendesen a munkába. De addig még szerette volna kiélvezni az időt a főnökkel, ami már csak néhány napot takart.
– A forrócsokik, főnök – tett le egy tálcát Namjoon egyik embere a teraszon álló kisasztalra.
– Húúú, végre – vette egyiket jéghideg kezeibe. Ő fagyoskodott a mínusz fokokban, miközben Hoseok fáradtságot nem ismerve játszott a hóban. – Hoseok, itt a csokid! – szólt a hibridnek, ki a másik hangja hallatán végre kicsit megállt az ugrálásban és fetrengésben.
– Megyek! – indult meg a nagy hóban, mely a kertet fedte. Úgy ugrált, ahogyan az egy hópárduchoz illett. Hol eltűnt a nagy kupacban, hol előbukkant belőle, mire végre megjelent a terasz lépcsőin és kezeibe vette a bögrét.
– Bemehetünk végre?
– Be szeretnél? – nézett csillogó szemekkel Namra, ki dideregve simult a forrócsokoládéhoz.
– Én be is fogok hamarosan, különben megfagyok.
– Mert nem mozogsz.
– Nem szeretem a hideget, ezen a mozgás se segít.
– Nem maradunk még egy kicsit? Csak egy kicsit! – kérlelte Namot.
– Több, mint egy órája kint vagyunk. Már a nap is lement, csak a lámpák miatt látom az alakodat néha. Te maradhatsz, ha szeretnél, de én veszek egy forró fürdőt addig – sétált oda Hoseokhoz, majd megpuszilta fejét.
– Aaaa... jó. Menjünk be!
– Maradhatsz, ha szeretnél – ölelte át derekát egyik kezével. Könnyű dolga volt, hiszen a hópárduc sokkal vékonyabban volt felöltözve, mint ő, mivel igen ritkán fázott.
– Nem. Menjünk be és vegyünk egy forró fürdőt! Nem szeretném, ha miattam megfáznál. Megyek veled és felmelegítelek.
– Rendben – mosolygott egy pillanat erejéig Hoseokra, mivel még mindig ódzkodott tőle, hogy más is lássa ilyennek az arcát. – De söpörd le a havat magadról, mielőtt bejössz. Vastagon takarja a füledet és a hajadat is – indult a házba.

Hoseok jól megrázta magát, füleit is egyesével, haját is megtisztogatta ujjaival, majd ruháját, mielőtt betette volna a lábát a meleg szobába, de még így is olvadt le róla néhány csepp hó. Ő ezt meg sem érezte, azonban Namjoon nagyon. Főleg akkor, mikor a hópárduc nem mert beszállni mellé az óriási kádba, mert olyan forró volt számára a víz, melyet igazából csak ő érzett a nagy hőkülönbség miatt. Nam hosszú percekig melengette a hibrid kecses ujjait, arcát, fülét, és hibridfarkát, mire végre sikerült olyan állapotba hozni őt, hogy beült mellé a kádba a habok közé. Amint vizet ért máris feloldódott és játszadozni kezdett. Az elmúlt néhány nap alatt, de főleg Namjoon szavai hatására, nagyon megváltozott a főnök közelében. Jobban kiengedte macskafelét, mint korábban, sokkal kevésbé gondolkozott el azon, mit kéne csinálnia, inkább az ösztöneire hallgatott, amiket Nam mindig megerősített. Ő ugyanis örült, hogy a kemény napok végén, mikor hazaér, ilyen nyugalom és jókedv fogadja, ezért sosem állította le a másikat, sőt, inkább még rátett egy lapáttal és olyan természetfilmet kapcsolt be, amitől Hoseok csak izgatottabb lett. Imádta nézni a hibridet, amint az hegyezte füleit, vagy mozgatta farkincáját izgatottságában, ezért sokszor kereste is az ilyen pillanatokat. Szinte majdnem mindennap, mielőtt pedig visszatért volna a kötelező rutinjához annyira felingerelte Hoseokot, hogy az még a tévére is tenyerelt, melynek éppenhogy nem lett rossz vége.
– Hoseok! – pattant fel mögüle Namjoon, amint elkezdett dőlni a lapos nagy képernyő, hogy elkapja azt, mielőtt az említett fején koppant volna.
– Huh? – ijedt meg a hópárduc, ki szinte mozdulatlanul nézte végig Namjoon akcióját. Az sem tudatosult benne, hogy arrébb kéne menni, nehogy ráessen a tévé.
– Ezt többet ne csináld! – kapkodta a levegőt Nam, miközben visszatette a kütyüt a helyére. – Az ütő is megállt bennem. Jól vagy? – támaszkodott meg az állványon.
– Igen... Bocsánat – szólalt meg halkan hátrahajtva füleit.
– Semmi gond. Huh – fújt nagyot. – A vér is megfagyott bennem. Ülj vissza az ágyra hozzám! Nem akarom ezt még egyszer eljátszani! – simogatta meg a másik fejét, majd visszadőlt a puha matracra.

Hoseok követte őt, innentől pedig Namjoon egyszer sem hagyta, hogy a másik elérhető távolságra telepedjen el a tévé elé. Inkább ott tartotta maga mellett a hópárducot és valahogyan mindig elérte kezével, így meg tudta volna akadályozni még idejében a további hasonló történéseket. Azonban hamarosan vissza kellett mennie dolgozni. Újból a szokásos időben kezdték kelteni emberei, reggelit vittek neki, majd már rohant is az autóhoz, hogy elhagyja a házat. Hoseok ezzel megint egyedül maradt, ám most sokkal hosszabb időre, mint máskor, hamarosan pedig kezdett kevés lenni Nam illata. Gondolkodott rajta, hogy meglátogatja Seokjint némi törődés reményében, de eszébe jutott Jungkook, meg a másik macska és úgy döntött, jobban teszi, ha leszokik Seokjin kedvességéről, hiszen hamarosan kénytelen lesz teljesen megválni tőle. Ezért nem is kelt ki sokáig Namjoon ágyából, csak mikor már nagyon zavarta a csend. Kicsit vacillált, mit is szeretne, de végül rávette magát, hogy eleget tegyen a kérésnek és meglátogassa az új hibridet.
– Elviszel Jiminhez? – pislogott Namjoon egyik emberére, akivel kicsit jobb kapcsolatban volt már.
– Ha szeretnéd, persze.
– Köszönöm – követte a férfit Hoseok, ki a ház túlsó végébe vitte.
– Ez az ő szobája – kopogott be, majd választ nem várva ki is nyitotta az ajtót, azonban nem találtak ott senkit. – Hmm. Megkeressük, jó? – fordult vissza.
– Rendben – maradt a másik nyomában továbbra is.
Egy ideig járkáltak, hogy hol is lehet a macska, miközben Hoseok próbált illat alapján rájönni, merre van Jimin, de nem sikerült neki. Végül kiderítették, a szobalányokkal látták korábban a macskát, így utánuk mentek. Amint meglettek a takarító hölgyemények, Jimin szaga is erősebbé vált, mely zavarta Hoseok orrát. Nem volt rossz illata, de a hópárducnak más miatt akadtak rossz érzései vele kapcsolatban, ezért nem örült neki.
– Jimin, hát itt vagy! – léptek be az egyik szobába, mire a macska felkapta tekintetét rájuk. A földön ült az egyik szekrény előtt, egy nedves ronggyal kezeiben. Valóban rettentően vékony volt és még gyengének is látszott, ahogyan Seokjin mesélte. – Neked nem feküdnöd kellene és híznod?
– Én... Elnézést! – pattant fel. – Azonnal visszamegyek a szobámba – állt meg előttük. Fülei fejére lapultak, farkát pedig igyekezte elrejteni a kíváncsi szemek elől.
– Várj még egy kicsit! Először is, ettél te ma rendesen?
– Igen! – bólogatott serényen, miközben a földet bámulta.
– És mit?
– Pirítóst... meg egy szendvicset.
– Ahh, ha ezt Nam meghallja, biztosan a fejünket szedi. Mondtuk már, egyél rendesen!
– Igen, sajnálom. Mindjárt eszek megint – játszadozott saját pólójának aljával.
– Jól teszed. De nem emiatt jöttem. Ő itt Hoseok – állt arrébb, hogy az említett szem elé kerüljön. – Ő keres igazából.
– Oh? – pillantott fel félve Jimin, majd amint meglátta, a másik is egy hibrid, felemelte végre fejét és felderült arca.
– Hoseok vagyok... Hópárduc.
– Én Jimin. Egyszerű házimacska.
– Igen, tudom... Akarsz enni valamit?
– Uhum – bólogatott.
– Junsu, lemegyünk akkor a konyhába enni – pillantott fel Nam emberére. – Nem gond?
– Menjetek csak.
– Rendben. Gyere, Jimin! – indult útnak Hoseok.

A macska készségesen követte, miközben gyorsan megvált a rongytól menet közben. Ugyan végig Hoseok mögött sétált, mégis érezte rajta a másik, hogy egy kicsit fél, hiszen az illatából ez számára kiderült. Azonban mikor kettesben maradtak a nagy asztalnál egy-egy tál forró jjigaevel, Jimin úgy szívta magába az étel illatát, mintha napok óta nem evett volna. Látszott rajta, nagyon örül a ragunak, de türtőzteti magát, hiszen még szinte bugyogott, annyira meleg volt. Hoseok végignézte ezt az egészet és közben kezdett kicsit meglágyulni vele szemben. Eszébe jutott, hogy hogyan fogalmazott Namjoon, mikor először került szóba a macska, majd az is, neki milyen sorsa volt Yoonginál.
– Nem kérsz előtte egy kis banchant?
– Banchan? – pillantott fel rá Jimin. – Az mi?
– Oh... nem tudod?
– U-u – rázta fejét. – Bocsánat – hajtotta le füleit szőke tincsei közé.
– Semmi baj. A banchan az ilyen kis előétel. Hozok neked. Így tudsz enni picit, míg vársz, hogy kihűljön – állt fel az asztaltól Hoseok, amint pedig Jimin is megmozdult, maradásra intette. – Mindjárt jövök. Ülj csak vissza! – rohant ki a konyhába.
Rendesen összepakolt a macskának minden kis finomságot, így az annyit evett, amennyi csak pocakjába fért. Szinte mindent eltüntetett az asztalról, majd rengetegszer megköszönte Hoseoknak, hogy ennyi étellel megkínálta, ami már kezdte frusztrálni a hópárducot, ezért elterelte a témát. Beszélgettek egy kicsit, de még nem tértek rá arra, hogy ki hogyan élt eddig. Csupán apró, hétköznapi dolgok kerültek szóba, mely közben Hoseok megjegyezte, mennyire sovány a másik.
– Igen... umm. Seokjin azt mondta, ez nem egészséges. De én nem tudom. Mindig ilyen voltam – vette fel lábait a székre.
– Viszont igaza van. Tényleg, nyugodtan egyél amennyit csak akarsz. Pár kilót fel kéne szedned, nehogy valami bajod legyen.
– Aggódsz értem? – lepődött meg Jimin.
– Csak... Nem akarom, hogy beteg legyél.
– Értem... Igyekszem majd enni.
– Jól teszed.
– Kérdezhetek valamit?
– Nyugodtan.
– Szerinted Namjoon elégedett lesz a munkámmal?
– Biztosan. De... ezt miért kérdezed?
– Nem szeretnék meghalni – ölelte magához térdeit. – És nem tudom, mit vár el.
– Nem tudom, neked mit mondott, de tőlem nem várta el, hogy dolgozzak.
– Azt mondta, szabad vagyok.
– Oh! – ismerte fel a hasonlóságot kettejükben, melynek kicsit sem örült. – És hogy-hogy még itt vagy?
– Hova mehetnék? Nincs senkim. Itt pedig jobb, mint az utcán. Csak annyit mondott, tegyem magam hasznossá, ha maradok. De Seokjin azt mondta, először erősödjek meg.
– Akkor miért nem pihensz és eszel rendesen?
– Nem akarok teher lenni.
– Ahogy őt ismerem, szerintem nem vagy az. Mondom, tőlem sem várta el, hogy dolgozzak, csak ha azt akartam, hogy tiszteljenek.
– Nekem is ezt mondta végül, de félek tőle – bújt térdeihez.
– Namjoon tartja a szavát – jutott eszébe Seokjin. – Nem fog bántani. Szereti az állatokat és így szerintem téged is. Ráadásul ártatlanokat nem bánt. Te az vagy, nem? Nem bántottál még senkit.
– Nem! Senkit! – ült fel és maga alá gyűrve lábait sarkára telepedett, miközben magasba emelve füleit figyelt Hoseokra.
– Akkor nincs mitől félned – nyugtatta őt meg a hópárduc.
– Ahh... Akkor pihenhetek a szobámban egész nap?
– Igen.
– És tényleg ehetek annyit, amennyit csak akarok?
– Igen.
– Tényleg?
– Igen, tényleg. A szobádban is ehetsz, ha itt nem akarsz.
– Köszönöm! – pattant fel és megölelte Hoseokot. – Nagyon köszönöm!
– Uhh! – lepődött meg a hópárduc. – Ne nekem köszönd, de szívesen – dermedt meg kicsit. Nem tudta, mihez kezdjen a másik közvetlenségével, aminek nem is igazán örült. Furcsa volt neki, hiszen eddig nem találkozott nagyon más hibridekkel.

(UwU, JIMIN! ♥
Továbbra is várjuk sok szeretettel a League of Legends-el játszó ARMykat! :D Ha érdekel valakit!)

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )