2015. október 31., szombat

2015 MAMA BTS szavazzatok!

Sziasztok!

Mivel év vége van, így jön a következő felhívás szavazásra. A 2015-ös MAMA-n a BTS két kategóriában is jelölt, így megkérnélek titeket, hogy twitterrel és facebookkal is szavazzatok a fiúkra, de két külön böngészőből, vagy eggyel telefonról, eggyel meg gépről, így elfogad a rendszer.
Hajrá ARMY-k terjesszétek! :D Kapjanak végre MAMA díjat is, ha már biztos fellépők :3

 

2015. október 30., péntek

Vendég írókat várunk!

Sziasztok!

Anno, mikor kaptatok tőlem egy kis bemutatkozást, írtam a végére egy ilyet is, most pedig emlékeztetnék mindenkit, hogy már ilyen sokan vagyunk. Az e-mail címünk maradt :D
btsfanfictionsmayu@gmail.com

"
Szeretnénk kihirdetni, hogy szívesen várunk vendég írókat egy-egy oneshot erejéig. Írásaitokat posztoljuk az oldalon nevetekkel és blogcímetekkel együtt.
Néhány kikötés:
  • Teljesen originálnak kell lennie. Hogy mit jelent ez? Eddig még nem posztoltad máshol, csak konkrétan erre az oldalra írtad. Persze ez után kirakhatod sajátodra.
  • Miután kiraktad sajátodra, meg kell jelöld a blogunkat! Ha már ide írod és mi hirdetünk téged, ennyit megtehetsz te is.
  • Nem kopi! Hasonlíthat az ötlet valakiére, de nem ragadunk ki belőle fontos, jellegzetes dolgokat. Én is futottam már bele utólag ficibe, hogy uhh b*zz, ez hasonlít az enyémre, de akkor kiírtam(vagyis fogom, mert még nem írtam meg), hogy saját ötletből jött, attól függetlenül, hogy az hasonlít erre és olvastam.
  • Fenntartjuk a jogot, hogy ha elolvastuk és nem tetszik bármi miatt (grammatika, helyesírás, hiányos fogalmazás, KOPI), visszaküldjük az írónak. Ez nem azt jelenti, hogy olyat kell írod, amit mi szoktunk, csupán azt, hogy minőséginek kell lennie. Felőlem káromkodhatsz, verselhetsz, tagolhatsz máshogy, lehet fantasy, nem érdekel, de legyen egy szint amiből nem adunk lejjebb.
  • Előző pontból pedig egyenesen adódik, hogy doc-ban kell elküldeni a ficit. Előtte azonban meg kell beszélnünk, hogy írhatsz-e, vagy szeretnénk-e, hogy írj hozzánk, hogy ne legyen felesleges a munkád. Ez annyiból áll, hogy te megkérdezel minket, hogy lenne-e igény vendégre most, ugyanis egy héten max egy vendég írót akarunk kirakni.
  • Ezen felül pedig. Van néhány író akikért én rajongok(Mayu), így lesz akit majd én kérek fel oneshotra :D Szóval ne lepődjetek meg :D
  • Plusz utolsó. Aki ideír, az ütőset írjon! Olyan különlegességeket akarunk itt látni, amik alig léteznek az éterben. Szóval a szokásos párosokat annyira nem csípjük, persze jöhetnek, de jobban örülünk egy olyannak, amihez hasonlót még csak nem is olvashattunk. Viszont ha szokásos páros akkor a sztori üssön! Essen le az álla az olvasóinknak :D "

  •  Bármilyen műfajú lehet! 18+, 16+, 12+, yaoi, hetero, boys love, love story stb!

2015. október 28., szerda

Three sides of life 35. rész: Újra hárman

Viszont mikor a gyűrű megcsillant a világítás alatt, kicsit megnyugodott. Hiába beszélgettek mellette Sugáék, ő csak Vre tudott gondolni és már nem is volt cseppet sem ideges. Még hogy el sem olvasta a feliratot. De! Nem is egyszer, a nap szinte majdnem minden percében, ha nem volt vele legalább az egyikük. Ám erről most az is eszébe jutott, hogy jobb, ha sietnek és gyorsan lerendezik ezt a kis vásárlást, mert ma Jinnel aludhat, mivel az idősebb pedig nagyon fáradt lesz, a kedvében akar majd járni. Még azonban nem tudta hogyan, de valahogy meg akarta könnyíteni az estéjét, mert maximum egy valamit csinálhat majd a másik, az pedig nem holmi vacsora készítés, vagy rendrakás lesz.

-Akkor mindened megvan? Mást nem akarsz? - sétáltak ki a plázából Yoongi legnagyobb örömére.
-Nem, köszi. De ha szeretnél még vásárolni
-Nem! - szakította félbe a kisebbet - Isten ments. Elég volt most minimum egy évre.
-Még amiatt a lány miatt sem mennél vissza? - érdeklődött Jungkook, mert elég szépen összemelegedtek, míg ő válogattam.
-Hmm... nem.
-Na mi az? Nem tetszik? - lepődött meg, mert nem úgy tűnt neki.
-De, de megvan a száma, így nem kell visszajönnöm.
-És a randi?
-Az máshol lesz. Hahh... de jó. Friss levegő, napsütés, szabadság. - könnyebbült meg az idősebb - Mész haza? - nézett testvérére, amint megállt a pláza előtt.
-Nem. Taehyunghoz megyek.
-Hogy-hogy nála vagy? Ennyire jóban lettetek? - gondolkodott el.
-Fogjuk rá. Így legalább nem vagyok egyedül, van kivel játszani, meg kimozdul, így anya örülhet. Nem a szobában ülök egész nap.
-Hmm.... jah. Azért ne lopd el Jintől a...... pasiját. Ahh ez nagyon fura. Sokáig fog tartani mire megszokom.
-Nem lopom, vigyázok rá tudod.
-Jah.... igen. Jó' van akko'. Szép napot meg mindent.
-Köszi. Szia! - indult is vissza Vhez, kezében szatyraival, ám Suga még utána kiabált.
-Aztán ne hozzon haza egy buliból se, hogy kész vagy.
-Nem fog. Szia!
-Szia!

-Taetae! Itt van Jungkook! - rontott be az idősebb szobájába öccse, miközben az ágyban aludt.
-Hmm? Kookie? - dörmögte álmos hangon és nyújtózkodni kezdett.
-Igen, anya beengedte. - ugrált Vn, akit csak takarója védett meg egy kicsit Minyoongtól.
-Nyugi öcsi! Ahh! Az a hasam volt. Szállj már le! - szorult be levegője, amint a legkisebb jól gyomron térdelte.
-Hahó! - nyitotta ki lassan a szobaajtót Jungkook halk jelzéssel, hogy itt van - Zavarok?
-Dehogyis. Menj már ki Minyoong!
-Jungkook, te játszol velem ugye? - állt fel és elkapta a másik fiú kezét.
-Hát.... nem tudom. Eléggé lefárasztott ez a nap és...... - nem tudta, hogy mondhatja-e, ezért inkább Vre nézett.
-Kettesben akarunk lenni öcsi. Menj és idegesítsd anyát.
-De játszatok veleeeeem!
-Nem. Mindjárt megyünk is el, nem is leszünk itthon. Játssz a gép ellen. - hessegette kifele kistestvérét, ám az ágyból nem volt hajlandó kimászni, csak kezével jelezte, hogy kint jelenleg tágasabb.
-Hova mentek?
-Jinhez.
-Mehetek én is?
-Ahhh! - kelt fel V, majd ki is szelelt a szobából - Anyaaaa!
-Hyuuuuung! Neeee! - ment utána öccse nyavalyogva, Jungkookot pedig otthagyták a szobában egyedül, aminek kicsit örült, mert kivételesen biztonságban érezte magát az oroszlán barlangjában.
Leült a földre, majd elkezdte kipakolni amiket vettek, hogy megmutassa majd párjának, mikor ráköszöntek.
-Szia! - hallatszott be Taehyung édesapjának hangja, aki éppen csak behajolt üdvözölni őt, mert meglátta.
-Umm.. - nézett fel meglepetten Jungkook - Jó napot! - kelt volna fel.
-Ó, maradj csak! Hagyjad! - ment is tovább.
-Szia apa! Hát te? - hallatszott amint Vvel is összefutott, aki nagyon meglepődött.
-Helló álomszuszék. Papírokért jöttem. De már megyek is.
-Azt hittem már végeztél.
-Háh, álmodban. Na szia!
-Este nem leszünk itt.
-Jó, de halkan gyertek majd megint haza.
-Másnap jövünk. Jinnél leszünk.
-Rendben.
-Na szia! - lépett be végül a szobába Taetae, amint befejezték a gyors csevejt édesapjával - Hú mennyi mindent vettél. - csukta be maga mögött az ajtót.
-Szia! Ümm.... ja, igen. - pakolászott.
-Baj van? - térdelt le elé V.
-Nem... csak.... sok család egyszerre. - pislogott zavarában.
-Még nem szoktad meg. Majd menni fog. - mosolygott az idősebb és megpuszilta a másikat - Jobb?
-Egy nagyon kicsit.
-Kis telhetetlen. - csókolták végül meg egymást, V pedig félve támaszkodott az újonnan vásárolt cuccokra, mert nem akarta egyből mindet összegyűrni - És most? - engedte el néhány perccel később a kisebb ajkait.
-Jobb.
-Na mutasd, miket vettél! - ült mosolyogva sarkaira Taehyung.
-Huh jó. Őőőőő. Vettem egy csomó pólót. Meg sikerült találnom az egyikhez boxert is. Bár Suga nem akarta, hogy megvegyük, de nekem nagyon tetszik. Nézd! Supermanes. - rakta egymás mellé a két darabot.
-Már csak fel kell húznod ezt egy nadrágra és te leszel Superman.
-És Superman kap szexet? - érdeklődött vigyorogva.
-Még mindig ez megy?
-Igen. Naaa!
-Ahh.... majd meglátjuk, jó?
-Fáradt vagy?
-Egy kicsit.
-Mikor megyünk Jinhez?
-Nem tudom. Majd ha végez hív. - sóhajtott V.
-Akkor addig feküdj vissza.
-De te nem vagy álmos. Nem kell picur, majd Jinnél alszok.
-Ott ne aludj! - állt fel Kook felhúzva magával Taehyungot - Gyere! Most pihend ki magad.
-Mért ne? - nézte végig V, amint Jungkookie bedől ágyába, majd rendezkedni kezd.
-Mert..... Hiányzik Jin és..... Ott ne aludj, na! Gyere! - kapta el kezét és berángatta magához a puha takaró alá.
-Miben mesterkedsz? - feküdt le mellé nagyot nyújtózva.
-Semmiben. - vigyorgott, de nem bírta leplezni, hogy hazudik.
-Nekem ne kamuzz picur. - kócolta össze a kicsi haját - Perverz gondolataid vannak megint? - mosolygott V is.
-Talán. - ölelte át a másik Jungkoook - Baj?
-Hát.... majd ha magamhoz tértem megmondom, jó? - ásított V.
-Rendben.
-De kelts fel nyugodtan. Neked szabad. Ne unatkozz. - helyezkedett kényelembe és behunyta szemeit.
-Nem fogok.
-Szép álmokat picur.
-Neked is...... bébi.
-Mi? - lepődött meg V és kipattantak szemei.
-Mindenkinek van neve a másikra, én is akarok.
-.... Ooookéééé. - kucogott Taehyung - Ahogy szeretnéd. - puszilta meg a kisebb fejét.


-Jin? - vette fel V telefonját Kookie.
-Picur? Na mi a helyzet? Baj van? - szólt boldogan Jin a vonal másik végéről.
-Nem, mért?
-Olyan fáradt a hangod.
-Jah. - nézett vissza Taetaera akin keresztbe fekve beszélt épp a legidősebbel, mert ő gyorsabban pattant a hívásra - Aludtunk. Fárasztó napunk volt és későn is feküdtünk le.
-Ohh.... nekem is.
-Végeztél hyung?
-Igen. Azért is hívtalak titeket. De ha fáradtak vagytok, pihenjetek csak.
-Nem! Megyünk. - ült fel azonnal Kook, majd Vt kezdte ébresztgetni - Bae! Kelj! Megyünk Jinhez.
-Bae? - lepődött meg Jin, miközben Taehyung már csak mosolygott. Ő tudta, mire fel ez a kis becézgetést.
-Igen..... én nem találhatok ki ilyesmiket? - dermedt le egy pillanatra.
-De... csak meglepett. Na gyertek, bár én is most sétálok hazafelé, de gyertek csak.
-Rendben. Rohanunk! Baeeee! Kelj már feeel!
-Csssss picur. - pisszegte le továbbra is vidáman a kisebbet V.
-Na várlak titeket. Sziasztok! - köszönt el Jin.
-Szia! - tette le a telefont Kookie - Taetae kelj már fel. Jin végzett. - pattant ki az ágyból és pakolni kezdte ruháit táskájába.
-Akarod hozni azt a nagy bőröndöt Jinhez? - nyújtózott V.
-Mért, miben vigyem a ruháimat? - ült le a földre és Taehyungra pillantott kérdően.
-Van táskám, abban elférünk.
-Mindketten?
-Mért ne. - könyökölt föl - Vagy.... rejtegetsz valamit?
-Nem, csak meglepődtem. És akkor melyikben megyünk? - nézelődött Jungkook.
-Mindjárt előkeresem.

Jinnek nagyon fárasztó napja volt, ahogy mindig, mikor dolgozott. Ez pedig, hogy egyhuzamban több napot is teljesen végig toporgott, kezdte kikészíteni. Azért az egyetem is durva, de nem ennyire. Így amikor hazaért és leült a kanapéra, ott helyben el is aludt. Csak a telefonjára ébredt fel, ami zsebében rezgett.
-Igen? - dörmögte bele álmosan.
-Itt vagyunk a kapuban. Fürdesz szerelmem? - szólt bele V.
-Nem. Megyek már. - kelt fel gyorsan és az ajtóhoz sietett.
-Aludtál? - kérdezte Taehyung, miközben behallatszott a beszélgetésbe, hogy ki is nyílt az ajtó.
-Csak elszundítottam. - dörzsölte szemeit az idősebb.
-Na mindjárt felérünk és aludhatsz.
-Nem. Veletek akarok lenni egy kicsit. Meséljetek. - támaszkodott a falnak szabad kezével.
-Majd délelőtt. Na mindjárt fent vagyunk. Leteszem, jó?
-Rendben. - nyomta ki telefonját, majd ki is nyitotta az ajtót és a keretnek dőlve várta szerelmeit.
Amint látta már, hogy a lift közeledik, egyre szélesebben mosolygott, amikor pedig kinyílt, a fiúkat meglátva majd kiugrott bőréből, bár annyira fáradt volt, hogy nem mutatta ki, csak mosolygott magában, mint egy hülye.
-Oké, de ömm..... Jin most nagyon fáradt, meg dolgozik, meg minden. - magyarázott V Junának, miközben Kook már rég Jin felé futott.
-Hyuuuung! - ugrott a legidősebb nyakába a legkisebb.
-Jó, de majd szóljatok. Szívesen látlak titeket. - tartotta az ajtót, hogy tudjon még beszélgetni a fiúkkal, közben pedig integetett Jinnek.
-Rendben, szia! - próbálta lerázni V és hátrált tőle.
-Sziasztok! - hagyta végre becsukódni a liftet Juna.
-Haaaaahhhh. - könnyebbült meg Taetae, majd irányba fordulva sétált a másik két fiúhoz - Nem szeretem ezt a lányt. - ért oda hozzájuk.
-Pedig kedves. Ne légy ilyen. - mosolygott rá Jin, miközben Kookie még mindig a nyakában lógott.
-Jó! De csak miattad.
-Köszönöm.
-Menjünk be! - engedte el hirtelen az idősebbet Jungkookie és karját elkapva húzta be a lakásba - Te pihenj le, - rángatta a hálóba - mi meg csinálunk vacsit.
-Jungkook én
-Nem! - döntötte le az ágyra az idősebbet - Pihenj! - fordult sarkon, majd sietett is Vhez.
-De Kook! - kiabált utána Jin.
-Hagyjad. - jelent meg a folyosó végén Taehyung, vállán táskájával amibe ketten pakoltak - Nem fog lenyugodni, de nem is akarom. Tényleg pihenj. - dobta le a szobába érve cuccát - Szia édesem! - mászott az ágyon fekvő fölé, majd az mellédőlve könyökölt fel, hogy lássa a hanyatt pihenő arcát.
-Szia kicsim.  - pislogott mosolygó szemekkel fel rá Jin - Milyen napod volt?
-Fárasztó. És neked? - simogatta a másik arcát.
-Nekem is. De örülök, hogy itt vagytok. - sóhajtott.
-Aludni szeretnél?
-Nem! Nem akarok. Mesélj valamit. Milyen volt ez a pár nap? - pislogott fel újra, fáradtan.
-Heh, - kuncogott fel egy kicsit - jó volt. Elvittem bulizni.
-És minden rendben volt? - kezdett aggódni Jin, elvégre legutóbb úgy kellett hazavinni a kisebbet.
-Igen igen, ne aggódj. Nem tévesztettem szem elől egy pillanatra sem.
-Már megijedtem.
-Ne félj. Vigyáztam rá. Bár nem egyszerű vele. Ha nálunk vagyunk, jön utánam.
-Tényleg? - nevetett.
-Igen. Sosem volt még senkinél elvileg és fél........ elvileg.
-Nagyon kis zárkózott amúgy, csak velünk mozdult ki egész életében.
-Észrevettem..... - játszott Jin tincseivel már - Hiányoztál.
-Te is nekem.
Majd V aprót mosolyogva hajolt le párja ajkaira és a rég látott párnákat óvatosan vette sajátjai közé, mert még mindig foltos volt a másik. Ám annyira vágytak már egymásra, hogy ezt nem hagyhatták ki.
-Nagyon fáj? - kérdezte pár centire elválva a másiktól Taehyung.
-Nem, ha te csókolsz.
-Hmm, - mosolyodott el - azért nem zargatlak. Gyógyulgass. - tapogatta meg óvatosan a sebes pontot.
-Nem zargatsz. Van időm gyógyulni. Most itt vagytok, most ti kelletek.
-Édes vagy.
-Jin! Mit kérsz enni? - rohant a szoba ajtajához Kook - Ohh! Lemaradtam.
-Gyere ide picur! - emelte fel fejét az idősebb, hogy lássa a kis hiperaktív fiút.
-Hyuuung! Álmos vagy? - férkőzött oda Jin arcához, V pedig hátrált kicsit, de maradt azért mellette a helyén.
-Kicsit. Milyen napod volt?
-Jó volt. Kaptam sok cuccot. Hoztam is belőle.
-Tényleg?
-Igen. Úgyhogy majd láthatod az egyik új boxeremet. - mosolygott.
-De, majd csak reggel. - szólt bele V.
-Jó! Nah! De akkor mond gyorsan, mit kérsz enni hyung!
-Hoztam haza az étteremből magunknak. De nem vagyok éhes, köszönöm.
-Akkor eresszek vizet neked? - ajánlotta fel szolgálatait a legfiatalabb.
-Nem kell. - mosolygott Jin - Mi ez a nagy segítőkészség hirtelen?
-Csak azt akarom, hogy pihenj.
-Fogok. - puszilta meg a kicsit, miközben felkelt - Ne aggódj. Gyorsan lezuhanyzok jó? - mászott ki az ágyból.
-Rendben! Addig csináljak valamit? - érdeklődött Jungkook.
-Nem kell. Nyugi van. Ti is pihenjetek. - szedte össze pizsamáját - Sietek. - suhant ki az ajtón.
-Te éhes vagy? - nézett Jungkook Vre.
-Nem. És te?
-A-a. Hmmm... mit csináljunk? - nézett Jin után, majd az el is tűnt a fürdőben.
-Pakoljunk elő, hogy hamar végezzünk a fürdéssel. - kelt fel Taehyung, majd a táskát magához véve kezdett benne turkálni - Akkor Superman?
-Igeeeeeen! - vigyorgott Kook örömében.
-Tessék. De a címkét vágd le! - adta kezébe a pólót és a boxert.
-Okééé! - rohant is ki a szobából.

-És ha itt lennénk mindennap mikor hazaérsz és csinálnák helyetted mindent? - faggatta Kookie Jint, mikor V is végzett utolsóként a zuhanyzással, majd a szobába érve lepakolt.
-Van hogy hazaérek és alszok picur. - válaszolt neki félálomban Jin, amint az középen feküdt, az idősebb pedig felé fordulva pihent a takaró alatt.
-De de de..... néha csak van pihid.
-Igen, van, és olyankor át is hívlak titeket.
-Hagyd aludni Jungkook. - kapcsolta le a lámpát V - Ohh..... nem látok.
-Várja! - szólt a kicsi.
-Ahh Kookie! - mordult fel Jin, mert rajta mászott át a kisebb telefonjáért, hogy világítson a másiknak.
-Bocsánat. - mondta vigyorogva, majd a legidősebb szemeibe világítva nevetett.
-De kis szemtelen lettél! Na csak keljek fel!
-Nyeeeem. Csak szeretlek. - puszilta meg Jint és a plafon felé fordította mobilját.
-Jól van, köszönöm. - mászott be hozzájuk V a szabad oldalra - Elteheted. Ú! Miénk a nagy takaró? Akkor nekünk kell osztozni?
-Igeeeeen. - fészkelődött a kisebb - Most te melegíted Supermant.
-Milyen béna Superman, hogy melegítenem kell. Ejnye.
-Naaaa! - morrant fel Jungkook, mire Jin kinevette - Ne nevess! - fordult vissza felé a legfiatalabb és V kuncogását is meghallotta - Ajj, ne már! Gonoszak vagytok! - mocorgott.
-Ne fészkelődj picur!  - fogta le Jin - Had aludjak.
-De nem hallottad? Lebénázott!
-De igen. Nyugi kis dalmata. Aludjunk. - mosolygott Jin egyre jobban, amint próbálta visszafojtani nevetését.
-Most már az is vagyok?! - morrant fel a legkisebb.
-Ez milyen találó! - jegyezte meg V - Kreatív vagy édes.
-Tudom.
-És egoista! - szólt bele a kicsi, akit lassan már Taehyung is próbált nyugalomra bírni.
-Pihenj már egy pöppet törpe! - harapta meg annak fülét - Vagy ha ennyi erőd van, fuss néhány kört.
-Nem......... gonoszak vagytok.
-Dehogyis. Csak szeretünk. - puszilta meg a kicsit Jin.
-Furcsán mutatjátok ki.
-Ez az egész helyzet furcsa. Nem tudom miben reménykedsz.
-Jó éjt édes! - váltottak volna egy gyors csókot Jungkook fölött Taetaeval, ám a legfiatalabb csak bámult fel a két sötét alakra.
-Én is kaphatok ilyet? - szólt közbe, mert V és Jin nem nagyon akarták abbahagyni, ám erre már kénytelenek voltak elengedni egymás ajkait.
-Pont ugyan ilyet? - néztek le rá.
-Igen. Mindkettőtöktől.
-Persze picur.


(Folytatjuk :D nem sok időm van, de szeretem ezt a ficit, szóval mindig lesz folytatás. Viszont indultunk Múzsával egy írói versenyen és ha az lement, akkor.... lehet tippelni milyen OS-el jelentkezünk majd :3 bár ez elég félrevezető XD)

2015. október 25., vasárnap

Nyereményjáték nyerteseink!

Sziasztok!
Na lejárt a határidő, mi pedig sorsoltunk a jelentkezők közül. Folyamatosan írtuk a jelentkezőket olyan sorrendben, ahogyan.... jelentkeztek :D Szóval volt egy listánk és azt használtuk. Gratulálok, a három nyertesnek akik pedig:




Sajnálom azokat akik nem nyertek :( Én sem szoktam soha. De vigasztalásból olvassatok ficiket, mert azok feldobnak. Főleg mikor V ölében ül Kook és úgy játszanak a Three sidesban Jaj, ha csak belegondolok milyen cukik lehetnének a valóéletben belehalok XD

A nyerteseket értesítjük levélben is :)

Plusz infó: A magyar BTS fandom szervez megint csomagküldést, aminek lesz is találkozója majd decemberben Budapesten. Aki el tud jönni, az még talán velem is találkozhat, ha el tudok menni, plusz személyesen rakhatja bele a csomagba azt, amivel a fiúknak szeretne kedveskedni. Azt hiszem még videót is csinálnak, bár ebben nem vagyok teljesen biztos. Nos a lényeg, hogy gyertek, legyünk minél többen! Lehet postán is küldeni a csomagotokat nekünk, aki nem tud eljönni, mert azért elszórtan élünk. Aki pedig szeretne csatlakozni ehhez az egészhez az a Meglepi menüpont alatt megtalálja azt a posztot, ami erről szól :)




További jó olvasgatást és soha ne hagyjatok itt!
Imádlak titeket! :*

2015. október 24., szombat

Szavazzatoka fiúkra az MTV EMA-n!

Szavazzatok a fiúkra!
Még mindig lehet és igen sok múlik rajta. Pár kattintás az egész, bár többször is lehet, így aki ráér, az nyomkodhatja egész nap :D
http://asia.mtvema.com/_/bts
Hajrá ARMYk, csak tőlünk függ a győzelem :)

2015. október 23., péntek

BTS Fandom csomagküldés a fiúknak!!!


Sziasztok! A magyar fandom szervez egy kis csomagküldést a fiúknak idén is, akit pedig érdekel a dolog az olvassa ezt el és ha úgy érzi, képes megfelelni ennek a pár, apró követelménynek, jelentkezzen a fandomba a további információkért! grin hangulatjel
FIGYELEM! Hosszú lesz, de kérem mindenki figyelmesen olvassa el!
Sziasztok!
Tudjuk még van idő decemberig, de mivel sok előkészülettel jár, ezért időben szeretnénk elkezdeni a felmérést, hogy mindenki ehhez mérten tudjon majd gondolkodni, és készülni a továbbiakban. A decemberi hónap nálunk leginkább a csomagküldésre fókuszál, aminek keretében szeretnénk ismét egy találkozót összehozni amin, akik részt tudnak venni, személyesen adhatják oda a fiúknak szánt ajándékokat, leveleket, amiket eljuttatunk nekik, ahogy ezt a tavalyi évben is tettük. Valamint természetesen itt is készülni fog nekik videó :D


Azok se csüggedjenek akik nem tudnak feljönni Pestre, hiszen nekik is biztosítjuk a lehetőséget arra, hogy ne maradjanak ki semmiből, így nekik lehetőségük lesz arra, hogy postán eljuttassák nekem amit a fiúknak szánnak, mi pedig beletesszük a csomagba, így ők is képviseltetik majd magukat
smile hangulatjel
Akinek/knek nehézséget okoz az angol, és nem tud/nak kitől segítséget kérni, nyugodtan forduljon/anak hozzánk, szívesen segítünk nekik a fordításban is :D


~ AJÁNDÉKOK TERÉN FONTOS SZABÁLYOK!
- Bármilyen étel, vagy ital küldése TILOS!
- Lehetőleg ne legyen nagyon nehéz dolog, amit küldenétek, hiszen a csomagküldésnél a súlyt is figyelembe veszik.
- A nagyon törékeny dolgokat is inkább mellőzzétek, mert nem tudjuk garantálni, hogy sértetlenül fog megérkezni, ugyanis a vámnál is átnézik a csomagot a szigorú ellenőrzések miatt. Ami nem vészes, de azért sérülékeny lehet, azokat inkább jól tekerjétek majd be bubis zacsiba, vagy fóliába (Sorry, fogalmam sincs hogy hívják hivatalosan, de remélem értitek mire gondolok.)
~ A következő fontos momentum (tehát úgy készüljetek, hogy ki tudja ezzel együtt vállalni): A csomagküldésnek Koreába ugyebár anyagi vonzata van (ezt ahogy fentebb említettem súlytól is függ, meg majd attól is hányan leszünk.), tehát ahogy a tavalyi évben is, így ez most is e-képpen fog működni, hogy egy minimális összeggel szeretnénk kérni majd a hozzájárulást. Nem kell félni, senkinek sem kell bankot robbantania. A tavalyi évvel ellentétben nem szeretnénk ezen fennakadásokat, hogy ki ad kevesebbet, ki többet, így idén ez az ár egységes lesz (minél többen leszünk, annál kevesebb lesz egy főre), és mindennel el fogunk számolni nektek természetesen, valamint képet is fogtok majd róla kapni, amint útjára indítjuk a csomagot :D


~ Bocsánat a hosszú előzményekért, de szeretnénk, ha mindenki rendesen lenne tájékoztatva mindenről. Vannak akik már tavaly részt vettek ebben a project-ben ők tudják mi, hogy működik, de minden segítséget szeretnénk megadni az újaknak is :D

~ Ééééés, akkor térjünk rá egy fontos kérdésre. Mivel decemberben már igencsak hideg lesz, így erre az alkalomra termet szeretnénk bérelni. Időben kb. 3 max. 4 órás elfoglaltságra kell számítani (inkább többet írok, ha lesznek akik beszélgetni szeretnének stb). Én nem nagyon vagyok tisztában a sulis szünetekkel, egyéb elfoglaltságokkal, valamint ugye decemberben már ünnepek, legtöbbeknek család, rokonok stb. van, így a segítségetekre van szükségünk, hogy mikorra tudjuk beiktatni a találkozót. Ünnepek előtt inkább, vagy után? (tavaly pl. dec. 28.-án volt). Én annyit tudok, hogy nekem a munkahelyemen, ha minden igaz 18.-ától lesz leállás, így akár hétköznapban is gondolkodhattok onnantól.
A dátumra vonatkozóan csinálok egy újabb posztot, ahol tudjátok jelölni kinek, mikor lenne jó. Fontos, hogy erre az alkalomra egy napot fogunk tudni rászánni, így amit a többség mond, arra a napra kezdjük el leszervezni.
Bárkinek bármilyen kérdése lenne, akár a poszt alatt kommentbe, akár pm-be, nyugodtan fordulhat hozzánk :D
Előre is köszönjük a résztvevőknek, mindenkinek jó gondolkodást, készülődést! Fighting! ^^

https://www.facebook.com/groups/345196882326185/

Jelentkezzetek! Várunk titeket szeretettel és reméljük egy hatalmas csomagot indíthatunk majd útjára. Aki pedig jön Budapesten a találkára velem is találkozhat személyesen, megtudhat bennfentes dolgokat, kérdezhet és kérhet egyaránt bármit. :) Ficivel kapcsolatban persze, de ha valakit érdekel még más is, akkor azt is nyugodtan, max nem válaszolok XD vagy nem teszem meg :D
Remélem el tudok majd menni, de igyekszek :)

2015. október 22., csütörtök

Suga&Jungkook yaoi oneshot

Suga POV


Október... október van, de a szupermarketekben már a Karácsonyra készítenek fel. Mindig is utáltam együtt vásárolni mindenkivel. Annyira időpocsékolásnak éreztem, hisz úgyis Jin dönti el, mi kell a konyhába, mit akar megfőzni, vagy mit ehetünk. Fölösleges dolgot tuti nem fog venni, ám most, hogy mind a heten itt kószálunk, plusz a menedzser, tuti rengeteg drága és ehetetlen szart fogunk összeszedni, amit majd szépen elkoboznak, mert hogy nem fér bele a diétába. Ha pedig V meglátja ezt a csokikalendárt tuti meghalunk.
-Gyere már Suga! Lassú vagy, haladjunk! - szólt rám Rapmon, mert én csak azt a hülyeséget bámultam október közepén..... OKTÓBER!
-Mennél mi? - fordultam utána, és követtem a bandát.
-Igen. Van egy csomó dolgom, erre itt tengetjük az időt, mikor nincs is szükség rám.
-Ezzel teljesen egyetértek. Nem lóghatnánk mi most el?
-Nem. Próbáltam.
-Franc.
-Yoongi ezt nézd! - jelent meg Jungkook - Kérsz te is? - mutatott fel nekem egy csokimikulást. Azért az mégis közelebbi, mint egy Karácsony.
-Nem, köszönöm. Úgysem ehetünk.
-Igaza van. - szólt közbe a menedzser.
-Egybe nem fogunk belehalni. - válogatott Jungkook, bár nem tudom miben reménykedett, mindegyik egyforma.
-Már így is annyi édességet vettetek, hogyha egész nap ehetnétek sem fogyna el egy hétig. Elég lesz. - forgolódott Jin, kezében a bevásárló listával.
-De ez a gyerekeknek van. - tért vissza Jimin két nagy csomag csokival és bepakolta a kosárba.
-Juuuuuhj, ezt szeretem. - támadta le az édességet Hopi - Ugye ebből magunknak is veszel?
-Persze, azért hoztam kettőt.
-De te nem ehetsz hyung. - vigyorgott Jungkook - Mi lesz az izmaiddal?
-Hmm.... igazad van.
-Nem, nincs igaza. Most enned kell Jimin. Tél jön, nyugodtan felszedhetsz egy kicsit. Na haladjunk fiúk, mert még sok dolgunk van. - sürgetett minket a menedzser.
-Végre! - sóhajtottunk fel a leaderrel - Menjünk már!

-Suga! Hova mész? - szólt utánam Jin, miközben kinyitották a csomagtartót.
-Fel?
-Na ne szórakozz! Rengeteg cuccunk van, segíts cipekedni!
-Jó-jó. - mentem vissza hozzájuk.
-Jungkookie! - mordult fel újra Jin.
-Mi az?
-Ugye nem csak azt akarod felvinni?
-De..... jó, adj még valamit! - állt meg kezében a kikunyerált halloweeni tökkel.
-Nekem jöhetnek a nehezek. - ajánlotta fel szolgálatait Jimin.
-Elosztjuk. Tessék Yoongi, ha már úgy sietsz. - kaptam is két szatyrot, majd a menedzser felengedett és felcuccoltam, ám már nem terveztem visszamenni.
Elég volt nekem egyszer a kis utam felfelé. Lepakoltam a konyhában, majd végre elindulhattam gépem felé, hogy felvázoljam a vásárlás alatt támadt ötleteimet. Amint szépen átsuhantam a lakáson, a többiek is felértek, élükön a kis maknaeval.
-Tedd már le egy kicsit! - jegyeztem meg.
-Nem. Mindjárt ki is faragom. - vigyorogva dobta le a vásárolt cuccokat a konyhában, majd megkereste a leghatalmasabb kést.
-Nehogy levágd az ujjad! - kezdett aggódni a menedzser.
-Majd vigyázok rá! - pakolt le Taehyung is.
-Már előre látom a végét. - mentem inkább szobámba, mielőtt még ténylegesen végig kellett volna néznem, ahogy Jungkook megcsonkítja magát.
-Fél óra és eszünk! - kiabált utánam Jin.
-Oké hyung. - csuktam be magam mögött az ajtót.
Végre csend..... egy kicsit. A fiúk ugyanis folyton hangosak voltak, így bezárkózva sem volt nyugton teljesen, maximum mikor aludtak. Ennyiben viszont szerencsém volt, mert Jin is hasonlóan nyugodt lélek volt, mint én. Ezért el tudtam bújni odabent és koncentrálni a munkámra, amit igazán szerettem. Végül annyira elmerültem a dalszövegekben, meg a dallamokban, hogy elrepült az a harminc perc.

-Szeretem a főztöd hyung. - szólaltam meg kaja közben.
-Köszönöm. - állt fel, majd kiment, hogy hozzon magának inni.
Szanaszét fetrengtünk a nappaliban vacsora közben. Én a kanapén tunyultam Jinnel és Namjoonnal, míg a többiek Jungkookot, meg a tököt ülték körbe.
-Legyenek fogai is. - javasolta V, amint nézegették a félig kész alkotást.
-Nem. Nem tetszik. - evett Jungkookie.
-Rakjunk neki szeplőket. - kuncogott magában Hopi - Az egyszerű és a többi töknek tuti nem lesz.
-Nem.
-Csináljunk neki kockás hasat. - szólt hozzá Jimin is.
-Gyúrós tök? Menő! - kommentálta V.
-Nem. Nem tetszenek.
-Szerintem kicsit Soul Eateresre csináljátok. - dobtam be saját ötletemet - Azok a félig kerek szemek elég jók lennének.
-Hmmm. Lehet. - rakta le tányérját Kookie, majd kezébe vette a kést.
-Óvatosan Kook. - aggódott V.
-Meglesz. Most támadt egy ötletem.
-Azért egyél is. - tért vissza Jin.
-Úúúú, ez nagyon jó lesz. - lelkesült fel a legkisebb, én pedig további utasításokkal láttam el.
-Ne úgy csináld! Rossz nézni. - szóltam bele.
-Jó-jó. - csitított, de nem igazán fogadta el javaslatomat. Csak folytatta az igen veszélyes mutatványát.
-Bemegyek a szobámba, mielőtt levágod valamidet. - állt fel Hoseok, majd el is tűnt.
-Huh! Ez közel volt. - csúszott meg a kés.
-Na még pár mozdulat és neked be sem kell majd öltöznöd Halloweenkor. - folytattam vacsorámat - De a száját ne úgy kezd.
-Ne szólj bele! Nem te csinálod. - mordult rám.
-Szerintem jobb, ha rád hagyom. Én csak ötletelek, hátha segít, de ha nem akarod, nem fogok.
-Ha te csinálnád Yoongi, már rég a kórházban lennénk. - szólt hozzá Namjoon is a témához.
-És igaza van Kook. - helyeseltem.
-Jó, ez tényleg igaz. De nagyon egyszerű ott ülni és semmit sem csinálni, csak dirigálni. - vágott bele a tökbe.
-Szeretem nézni, ahogy dolgoztok. - vigyorogtam.
-De lusta vagy! - morrant fel Jimin is - Holnap leviszlek a kondiba.
-Na az kéne még csak! - nevettem ki.
-De tényleg. Jössz velem és gyúrsz.
-Maximum alszok a fekvenyomó padon, de hogy én nem edzek, az száz százalék.
-Így jó lesz? - forgatta felénk a tököt Kookie.
-Szerintem ott a másik irányból vágj bele, és csinálj majd neki egy fogat. Az bőven elég lesz. - mutogattam.
-Hmm.... jó. - fogadta meg végre tanácsomat, majd folytatta munkáját.
-Nem igaz, hogy semmi értelmes nincs a tévében. - kapcsolgatott Namjoon.
-Ezért nézek a laptopon sorozatokat. - beszélgetett vele Jin.
-Mostanában sok a hülyeség. - szóltam hozzá.
-Te már csak tudod.
-Azért sokat dolgozok hyung. Ne becsülj le.
-Tudom.
-Nézzünk horrort! - kiáltott fel Jungkook és megállt a tökfaragásban.
-Akkor azt egyedül nézed. - válaszolt neki Jin.
-Jaj, ne már. Ne legyetek nyuszik. Halloween lesz. Fel kell készülnötök.
-Ott hangsúly. Lesz. Nem van. Nagy különbség. - állt fel tányérjával Jin, majd a konyhába indult.
-Én sem szívesen nézek veled ilyesmit. - húzta száját Jimin.
-Nekem dolgoznom kéne már, legalább ma este. - bújt ki a dolog alól Namjoon is.
-V? Mond, hogy te megnézel velem egyet ma! - fordult a másik felé Kookie.
-Hát..... megpróbálhatjuk.
-Ez aaaaaz! Yoongi? - nézett végül rám.
-Nekem tök mindegy. Amíg be nem fejezem a vacsorámat, addig úgyis maradok.
-Akkor keresek gyorsan valamit. - pattant fel, kezeiből pedig minden ott esett ki ahol volt.
-Én meg hozok nasit. - sietett a konyhába V.

-Már csak pár falat. - jegyeztem meg, miközben Jungkook a tévével küzdött.
-Jó. Megvan. Sikerült. - ugrott vissza a laptop elé, majd elindította a filmet.
-Ezt még nem láttam. - nyitott ki V egy nagy zacskó chipset.
-Én se. Most találtam neten.
-Na kíváncsi vagyok. - értem a ténylegesen utolsó falatomhoz.
Végül hiába fejeztem be vacsorámat, ott ragadtam. Érdekelni kezdett, hogy mi lesz belőle, azonban V már nem így állt hozzá. Egy idő után elege lett a fröcsögő vérből, így inkább ő is elvonult, mi pedig kettesben maradtunk a kis maknaeval, aki egy párnát ölelgetve bámulta tovább a tévét.
-Félsz?
-Nem én. Jaj, ne..... tuti meghal.
-Ez egy horror, nyilván meghal. Ezekben még a főszereplő sem szokta túlélni.
-Jaj, ne már.... ajjjj. - kukucskált a párna mögül, én meg csak mosolyogtam. Mekkora szája volt, mikor betette, most meg nézni sem meri.
-Kikapcsoljam?
-Ne! Érdekel a vége.
-Látom.
-Yoongi! - vágta hozzám a puha tárgyat.
-Csak neked akarok jót. - vigyorogtam rá.
-Nem vagyok kicsi. Végig tudom nézni. - pillantott vissza a tévére és zavarba esett.
-Hát ez a rész valóban nem ijesztő. - szólaltam meg, amint feltűnt, hogy épp szexjelenet van a filmben - De tuti közben fognak meghalni.
-Mért? - fordult rám.
-Sosem láttál még horrort?
-De igen. De nem szexelnek mindben.
-Na mindegy. Általában ha ilyen van, az is rosszul sül el. Ők ölnek meg valakit véletlen, mert hupsz, benyomódott a daráló gombja, vagy őket ölik meg közben, vagy a csaj a szörny és felfalja a faszit, vagy fordítva.
-Sok ilyet nézel. - pislogott rám
-Amúgy, egyáltalán nem. Alig párat láttam. De tiszta sablon a legtöbb. - válaszoltam neki, fél szemmel pedig már láttam is, hogy azok is meg fognak halni - Na nézd csak. - mutattam a tévére - Mondtam.
-Tényleg. Ahh! - fintorgott - Csúf halál. Azért ez alattomos. Pont szex közben. A világ legjobb dolga közben. Legalább a végét megvárhatta volna.
-Jah. Várjunk csak! Te még nem is tudod milyen. Mért áradozol róla így?
-Azért hülye nem vagyok.
-...... Le fogom jelszavazni a felnőtt tartalmú oldalakat.
-Héj! - szólt rám - Már nagykorú vagyok, jó?
-Ez igaz. Fene. Olyan gyorsan felnőttél. - könyököltem fel a kanapé karfájára.
-Hehe. - nevetett ki - Jaj ne! - halt meg újra valaki pont akkor, mikor a tévére nézett.
-Ebben a filmben úgy hullanak az emberek, mint a legyek. Amúgy nem leszel attól kevésbé férfi, ha most fogod magad és nem nézed tovább. - nyugtattam meg, mert már én akartam kikapcsolni, hogy ne fejezze be.
-Muszáj megnéznem. - vett magához egy másik párnát és szenvedett, nekem viszont itt betelt a pohár.
-Na ebből elég! - keltem fel, majd ki is nyomtam a filmet.
-Most mééééér?
-Itt haldokolsz. Menjé' fürdeni, meg aludni! - álltam a tévé elé keresztbe tett kezekkel.
-Mert ez után fogok tudni aludni.
-Muszáj lesz.
-Umm..... jó! - állt fel, majd levágta a párnát a kanapéra és morgolódva ment is dolgára.
Engem azonban érdekelt a vége, így mikor hallottam, hogy becsukta maga mögött a fürdő ajtaját, folytattam is.

-Yoongi! - jött ki az éjszaka közepén Jungkook a nappaliba, ugyanis én kint ragadtam.
A film után még erősnek éreztem magam és mivel Jin már lefeküdt, így inkább kicuccoltam, hogy dolgozzak.
-Mi az? - gépeltem a laptopomon.
-Nem tudok aludni.
-Pedig nagyon álmosnak tűnsz. - néztem fel rá, bár nem láttam tisztán, csak hogy kócos a haja és nagyon lazán áll kezében takarójával.
-Jó, de..... a film.
-Ahh! - sóhajtottam - Menj be Vékhez.
-V Hoseokkal alszik.
-Ő is a film miatt?
-Gondolom.
-Akkor Jimin.
-Hason fekve terpeszkedik az ágyában és nem tudtam felkelteni. De mivel te fent vagy, arra gondoltam, hogy mi lenne, ha idefeküdnék melléd?
-Nem tudnál aludni. Dolgozok. - csóváltam fejemet.
-De tudok. És nem fogok zavarni. - győzködött.
-Jó' van, gyere. - csúsztam arrébb - El fogsz férni annyi helyen?
-Igen. - dobálta is le cuccait - Köszönöm. - feküdt le.
-Csak ne horkolj!
-Nem fogok. - takarózott be.
Én hatalmas nyugalommal dolgoztam tovább fülesemet bedugva, mert azért nem akartam felkelteni, miközben ő biztosan mély álomba merült, mert sokáig meg sem moccant. Azonban lassan én is elálmosodtam, ami egy kisebb probléma volt, ugyanis Jungkook teljesen a lábamnak bújva szunyókált mellettem. Bár gondoltam, ha felkelek mellőle, lehet megébred, de azonnal vissza is fog aludni, így mindent messzebbre pakoltam, hogy ne keljen majd zavarnom őt, ha már megmozdultam egyszer. Ám miközben a  gépemet kapcsoltam ki, mocorogni kezdett és csapdába estem. Combomat használta párnának mikor lecsuktam a laptopot és nem tudtam mit tegyek. Istenért sem szerettem volna felkelteni, mert hihetetlenül édesen aludt, de már én is hihetetlenül elfáradt, plusz a zuhany nagyon vonzott. Végül óvatosan mozdultam meg és próbáltam megfogni fejét, majd lassan kimászni alóla, de felébredt.
-Hyung. - dörmögte álmosan - Hova mész?
-Fürdeni, meg aludni. Nem akarsz visszamenni a szobádba a saját ágyadba?
-Nem akarok egyedül aludni. - ült föl.
-Muszáj lesz. - szedtem össze cuccaimat, majd a hálómba mentem.

Zuhanyzás után már nagyon fáradt voltam. Általában fel szokott kelteni, de most csak még álmosabb lettem, így majdhogynem csukott szemmel cammogtam vissza szobámba, ahol egy meglepetés fogadott. Jungkook befészkelte magát az ágyamba, bár hagyott nekem helyet. Mindegy, nem idegeskedtem, nem volt hozzá erőm. Csak el akartam venni a takarómat mellőle, hogy átköltözzek az ő helyére, de nem is aludt még, pedig én azt hittem.
-Engedj el. Aludni szeretnék. - fogtam meg kezét, amivel az én csuklómat szorongatta.
-Ne hagyj egyedül! - húzott be maga mellé, én viszont nem szerettem volna lefeküdni, ezért csak feltérdeltem mellé az ágyra.
-Nem férünk el. Had menjek aludni Jungkook. Álmos vagyok.
-Aludj itt. - fogta továbbra is csuklómat.
Tényleg nagyon fáradt voltam. Nem volt erőm vele küzdeni, így fel is adtam és ledőltem mellé.
-Menj arrébb! - toltam el kicsit, hogy ne érjen hozzám alvás közben.
-Nyeh. - fészkelődött, majd amint hátamra feküdtem, ő gondolt egyet és rám mászott.
-Kook...... Kook. - szólongattam, de szerintem direkt nem akart válaszolni.
Még a lábát is összefonta az enyémmel, így esélyem sem volt menekülni. Inkább csak elfogadtam, mert kényelmesen feküdtem, szóval tudtam aludni, vagyis tudtam volna. Ám mielőtt még teljesen elszundítottam volna, hallottam Jungkook kis csámcsogását. Biztos akkor kezdett álmodni, mert olyankor szokta ezt csinálni. Mikor a fodrász kezei között is elalszik csámcsog egy kicsit mindig. Mondjuk ez aranyos szerintem. Kis cuki maknae. Tényleg ő a csapat legaranyosabb tagja sokszor, amikor nem éppen ördögöt játszik.
Megsimogattam kócos haját, majd rajtafelejtve kezemet én is elaludtam.

Végül egész kényelmesen pihentünk. Ugyan felébredtem, mikor forgolódott, de olyankor én is meg tudtam mozdulni, így elég jól összeegyeztettük dolgainkat.
Reggel viszont Jin ébresztőjére keltünk, utána pedig hüledezése nem hagyott minket szundit tartani.
-Ti együtt aludtatok? - ült ágyán és minket bámult hunyorogva, mert szemüvege nélkül nem sokat látott ilyen korán reggel.
-Jah. Kook félt a horror után, és nem hagyott békén. - fordultam el Jintől és meglepetésére átöleltem Jungkookot, ami számomra is új volt, de akkor jól esett.
-Aha..... még a végén te is bekerülsz a hiperaktív csapatba. - állt fel, majd kisétált a szobából.
-Hyung. - szólalt meg Jungkook és kicsit eltolt magától.
-Bocsánat, csak jól esett. - engedtem el.
-Nem az. - mocorgott - Na most jó. Gyere vissza. - húzott magához pólómnál fogva.
-Te most.... megigazítottad a farkadat? - pislogtam rá kicsit morcosan.
-Igen..... Jól van naaaaa! Reggel van. Nem férek el.
-Tudom, hogy reggel van, de akkor legalább ne ilyen látványosan csináld. - birizgáltam haját, mert nagyon finom puhák voltak mindennap tincsei.
-Beindult a fantáziád?
-Mi?
-Semmi! - kelt fel hirtelen, majd ki is slisszolt a szobából.
Mi van? Milyen fantázia? Én csak megjegyeztem, hogy ne csinálja ilyen látványosan, ha együtt alszunk erre..... hah mindegy. Nagyon korán volt még nekem, mert csak pár órát aludtunk. Viszont szívesen játszottam volna még a hajával. Vajon mit csinál vele, hogy ilyen finom puha? Én is akarok olyat és akkor a sajátomat tapizhatnám.
Mély, fájdalmas sóhajokkal keltem ki ágyamból, majd annak szélén ültem még pár percig. Nem szerettem a reggeli sátorral mászkálni, így minden nap megvártam míg elmúlt és csak utána indultam dolgaim elvégzésére. Azonban a kis reggeli beszólása után Jungkook egész nap furán viselkedett. Elkerült, meg nem is nagyon beszélgetett konkrétan velem. Nem mintha amúgy mi olyan hű de sokat csevegnénk, de azért néha előfordult. Plusz érdekelt is a reggeli dolga, de nem sikerült előrébb jutni az ügyben sajnos. Ám elég forgalmas napunk volt, így hamar elfelejtettem, amit annyira akartam még reggel. Mindenki végezte dolgait. Jungkook persze a többiekkel elment a táncterembe, mi pedig Nammal beültünk a stúdióba. Volt rendesen ihletünk, így muszáj volt összeülnünk és egész nap azzal foglalkoznunk, aminek meg is lett az eredménye.

Este hatalmasat sóhajtva léptünk be a dormba a többiekhez. Jungkook a nappali kellős közepén fejezte be a tököt, őt pedig körbeülték a többiek mobiljukkal.
-Aggódnak érted az ARMYk is. - szólalt meg Hoseok.
-Kiraktátok, ahogy farag? - pakoltam le.
-Ahha. Féltik a kezét Kooknak. - vigyorgott Hopi.
-Hát mi is. - jegyezte meg Jimin - De már felkészültünk mindennel. - mutatta a kis kötszert, amit odakészítettek.
-Elővigyázatosságból. Nem fogja megvágni magát. - nézte a kisebbet V.
-Reménykedjetek csak. Mi lesz a kaja?
-Nem tom, Jin főz. Na, mindjárt végzel! - figyelte Jungkookiet Hoseok.
-Tök jó lesz. - értékelte Jimin - Ügyes vagy Kook.
-Köszönöm.
-Szobámban leszek. Szóljatok, ha eszünk. - sétáltam el laptopommal.
Egyre fáradtabb lettem minden nap, így azt terveztem, hogy vacsoráig alszok, ezért amint becsuktam magam mögött az ajtót bedőltem ágyamba. Nagyon puha volt, mert Jungkook nem vitte vissza cuccait a saját helyére. De nem zavart a sok meleg cucc, csak aludni akartam pár percet legalább, mert a maknaeval mégsem volt olyan pihentető az este.
Azonban nem lehetett nyugtom. Nem sokkal később nyílt az ajtó, bár nem szólalt meg a bejövő, csak becsukta maga után, majd matatott valamit a szobában. Azt hittem Jin, mert ki más jönne be rendet rakni, ám amikor az ágy szabad szélére térdelt és óvatosan próbált bemászni a fal felőli részére rájöttem, hogy Jungkookieval van dolgom.
-Mit csinálsz? - fordultam oldalamra, ő pedig végre befért helyére.
-Jöttem hozzád aludni. - pislogott rám.
-Minek?
-Mert...... csak úgy.
-De nem tudok veled aludni. Nem tudom kipihenni magam. - fúrtam arcomat párnámba - Fogd a cuccodat és vidd vissza, engem meg hagyjál.
-Naaaaa, hyuuuung. - bújt hozzám, mire ránéztem - Had maradjak!
-De akkor legyél csöndben és ne mocorogj!
-Jóóóóóó! - mászott nyakamba, én pedig megtapasztalhattam bőrömnek nyomódó cuki orrát.
Próbáltam nem foglalkozni vele, de éreztem lélegzeteit, így nem tudtam elaludni, azonban lassan már nagyon is készen álltam valami teljesen másra. Felébredtem, aminek nem örültem, de főleg annak nem, hogy mitől keltem fel. A kis maknaetől.... szuper. Olyan rég láttam nőt testközelből, hogy már egy fiatal fiúra is, aki hozzám bújik, feláll. Rosszabb nem is lehetnék!
Ám amint ezzel küzdöttem felmerült egy újabb probléma. Nekem ugyan nem sikerült az, amiért lefeküdtem, de neki összejött, ezzel pedig az járt, hogy csámcsogott amint elaludt. Már csak ez kellett! Megmozdult közben, így még jobban nyakamba bújt és már ajkait is éreztem, ahogy aprókat mozdultak. Na jó. Én ezt nem bírom!
-Ébresztő! - simogattam meg - Jungkook kelj fel!
-Hmm? Mért? - beszélt még mindig engem ölelgetve, ami nem segített, mert egyre forróbb bőrömre lehelte szavait.
-Ki kell mennem mosdóba. - próbáltam szabadulni.
-Így nem fog sikerülni.
-Hát ha engem ölelgetsz, valóban.
-Nem az miatt. - húzta föl térdét és basszus! Nagyon jó pontot ért el.
-Attól még ki kell menjek. - igyekeztem uralkodni magamon, ám nehezen ment, mert nem hagyta nyugalmi pozícióban lábát.
-Mért nem maradsz? - támaszkodott fel - Megoldom neked.
-Mi? Ahh, nem Jungkook. Ezt ne. Most ne szórakozz velem. - csóváltam fejemet.
-Nem viccelek. - ült csípőmre - Tényleg segítek.
-Mit csinálsz?
-Amit szeretnék. - kezdett mozogni és hiába voltunk felöltözve, ettől még éreztem.
-Ezt nem szabad Jungkook. - remegtem meg alatta, mert a testem többi porcikáját cseppet sem érdekelte, hogy az, aki jelenleg lovagol rajtam egy fiú, ráadásul a barátom.
-De igen. Érzem, hogy szeretnéd, és én is. - hajolt le hozzám, hogy megcsókoljon.


Elképesztően jól esett, amit alig akartam elhinni. Jungkook kóstolgatott, én pedig élveztem, de az nem kifejezés. Alig bírtam betelni vele.
-Még a végén kiderül, hogy buzi vagyok. - mordultam fel, amint nyakamba harapott.
-Ez csak egyszeri alkalom. Nem vagy azh. - haladt tovább.
-Épp azért áll fel, mert rajtam..... lovagolsz. Szerintem ez épp elégh.... hozzáh. Hahh... ez nagyon hiányzott. - csókolgatta nyakamat, én pedig lihegni kezdtem.
-Nekem ish. - tűrte fel pólómat és le is vettem.
-De puhák az ajkaid! - hunytam be szemeimet, amint kulcscsontomra csókolt.
-Finom vagy hyungh. - simogatta csupasz bőrömet, majd lejjebb haladt.
-Vetkőzz te ish! - húztam le róla pólóját és nem tudom mért, de meglepődtem - Te ilyen izmos vagyh? - néztem szemeibe, amint egy pillanatra ledermedt.
-Umm.... igen. Nem tetszik?
-De..... nagyon szexi.
-Akkor jó. - támaszkodott mellkasomra és tovább mozgott.
-Hahh.... vedd le! - gomboltam ki farmerját, ám nem segített.
Nekem kellet letolni ameddig csak tudtam, míg ő megemelkedett kicsit. Fel is kellett ülnöm, de hátrébb helyezkedtem, így a támlának dőlve pont kényelmesen feküdtem alatta. Boxerján keresztül megsimítottam merev részét és felnyögött. Tetszett ez az édes hang, ezért folytattam még. Amint a vékony anyagon keresztül fogdostam, Jungkook hajamba markolt és fejemet kicsit meghúzva lopott tőlem újabb csókot. Ezúttal azonban nyelvét is megkaptam, amit visszatessékelve helyére ízlelgettem. Nem kellett sok neki és már ezektől benedvesedett alsója.
-Felizgultál? - mosolyogtam elengedve ajkait.
-Yoongihh. - nyögött, de választ nem kaptam.
Megfogtam alsóját, majd lehúztam róla, míg hozzáfértem fedetlen férfiasságához és azt kezdtem kényeztetni, miközben másik kezemmel fenekébe markoltam. Nagyon élvezte, hogy foglalkoztam vele, ami engem csak felhúzott. Ha akartam volna sem tudtam volna megállni, mert túl édes volt. Abban a pillanatban pedig visszafoghatatlan vágyat éreztem rá, hogy lefeküdjek vele. Ezért fogtam magam és némi helyezkedés után én kerültem felülre. Feltérdeltem és kigomboltam nadrágomat, ő pedig közben teljesen megszabadult ruháitól.
-Ennyire szeretnéd? - néztem rá mosolyogva, míg levettem farmeromat, majd boxeromat is.
-Igenh! - tárta szét lábait nekem - Csináldh! - túrt hajába és homorított alattam, amitől csak még szexibbnek bizonyult. Nem tudtam ellent mondani.
-Úristen Kookh. - igazodtam bejárathoz, de megállított.
-Várjh!
-Hmm? - támaszkodtam meg mellette - Baj van?
-Így nagyon fog fájni. Mm - nyalta meg ujjait - csak egy pillanat. - csúsztatta magába az elsőt pár pillanattal később.
-Ugh Jungkook. - lepődtem meg, de igaza van. Nem is tudom, hogy nem jutott eszembe.
Kicsit szégyelltem magam és kezdtem visszatérni józan eszem, amint néha meghallottam egy-két fájdalmasabb hangját. Már pont szólni akartam mikor szabad kezével lehúzott magához és újból megcsókolt. Akkor megint rá kellett jönnöm, hogy mennyire felizgatott. Hogy ha akartam volna se tudtam volna megállni, mert csak azon járt az eszem, hogy meg akarom dugni. Hallani akarom, ahogyan nyög és látni szeretném, amint elélvez alattam. Igen, ezt szeretném. Látni orgazmusa közben.
-Most jóh! - engedett el, majd lenézett.
-Biztos?
-Igenh! Gyereh! - fogott rám és ő vezetett magába.
-De szűk vagyh! - hajoltam nyakába - Én ezt nem fogom kibírnihh. - lihegtem.
-Mozogjh! - simított végig testemen.
Igyekeztem óvatos lenni, de ezúttal nem miatta. Tényleg nagyon a határon voltam, mikor ő még igen messze járt tőle, így figyelnem kellett. Nem szerettem volna előtte elélvezni, mert akkor nem láthattam volna közben.
-Ne zavard őket! - hallottuk Jin hangját, mire azonnal az ajtóra néztem.
-De mindjárt eszünk, nem? - kérdezett vissza V, aki majdnem a küszöbön állt már, hangja erősségéből ítélve.
Azt hittem, azonnal be fog nyitni, így sarkaimra ültem, gyorsan előkotortam egy takarót, majd lefeküdve Jungkook mellé magunkra terítettem.
-Hát az a mindjárt nem most lesz. Még minimum tíz perc. Majd akkor felkeltem őket, de hagyd most. Suga nagyon sokáig dolgozott.
-Hát jó. De akkor majd tényleg neked kell. - távolodott Taehyung hangja.
-Én fogom, ne aggódj.
-Hyungh! - nyögött fel Jungkook, amint már biztonságban voltunk és kezemet fenekére vezette - Folytasdh!
-Nem Jungkookh. - nyeltem nagyot, mert V hangja felébresztett - Hagyjuk abba.
-Neeeh! - csókolt államra - Folytasd! - ért össze péniszünk.
-Nem igazán szabad Jungkook.
-Nem érdekel. - fordult meg, majd fenekét nekem nyomta és magához igazított.
-Mért nem érzedh, - lihegtem újból - hogy ez nem helyes?
-Mozogjh! - markolt a takaróba, én pedig nem bírtam kihagyni az alkalmat.
Hiába támadt fel pár pillanatra józan eszem, amint megéreztem, hogy mit hagynék ki, visszafeküdt. Csípőjére fogtam és lassan mozogni kezdtem. Lényegesen jobban bírtam, így kicsit megkönnyebbültem, azonban látni szerettem volna arcát, ezért pár perc múlva, mikor már hevesebben lélegzett, feltérdeltem. Szépen hátára fordítottam és lábait karjaimba véve folytattam.
-Yoongiiiih! - simított végig alhasamon, majd visszadőlve az ágyba lehunyta szemeit.
-Jungkookh. - fogtam péniszére és ugyanabban a tempóban mozgattam kezemet, mint amilyenben csípőmet.
-Ahh! Én elfogokh..... ahh! - feszült ívbe háta.
-Gyerünk csakh! - löktem erősebbeket rajta. Nagyon kíváncsi voltam, amint pedig kezembe élvezett megkaptam, amit szerettem volna.
Gyönyörű látvány volt, ahogyan megremegett alattam és minden izma kirajzolódott, miközben hosszan felnyögött.
-Olyan szép vagyh! - folytattam tempómat - És szűkhh! Istenemh!
-Yoongihh! - pillantott rám pillái alól, szemei pedig csillogtak.
Ez elég volt. Néhány mozdulatig bírtam csak ezt a ködös tekintet és máris elélveztem forróságától. Egy pillanatra elállt lélegzetem, amint átfutott egész testemen az a csodálatos érzése. Majd újabb meglepetésben volt részem. Jungkook magától mozgatta tovább csípőjét, ezzel kicsikarva belőlem az utolsó cseppeket is.

-Köszönömh. - szólalt meg, amint fölötte támaszkodtam és igyekeztem magamhoz térni.
-Hát..... nem tudom mit válaszoljak.
-Nem kell semmit. - mozdult meg, én pedig kicsúsztam belőle, amit egy halk nyikkanással jelzett.
-Jól vagy? - pillantottam fel rá.
-Igenh. Vacsora után csináljuk még! - karolt nyakamba.
-Dehogyis! Soha többet! - dermedtem le, amint úgy bújt hozzám, mint az elején.
-De igen. Ha kell, megerőszakollak. - csókolt ajkaimra, de nem viszonoztam ezúttal.
-Te ezt jól meggondoltad?
-Igen. - válaszolt, majd valaki lépteit hallottuk közeledni és újra bebújtunk a takaró alá, mintha aludnánk.
Lassan nyílt az ajtó és abban megállva ébresztgetett Jimin.
-Fiúk! Ébresztő! Vacsora. - szólt normál hangon.
-Hmm.... - kamuztam be, hogy épp most ébredek - Mindjárt.
-Felkeltettem őket! - fordult meg Jimin, az ajtót pedig nyitva hagyva ordibált Jinnek.
-És most hogyan mászunk ki? - érdeklődött Jungkook, aki nekem bújva pislogott fel rám.
-Mindjárt megoldom.
-Vagy.... csináljuk így.
-Mi? - dermedtem le.
-Nyitott ajtónál. Úgy izgalmasabb.
-Felejtsd el! - néztem ki, hogy jár-e valaki éppen arra, vagy be tudom csukni, hogy felöltözzünk.
-Akkor vacsora után, mikor már mindenki lefeküdt, a nappaliban.
-Állj már le! - mordultam vissza rá, majd kiugorva az ágyból, becsuktam az ajtót.
-De én még meg szeretnélek lovagolni. - nyögött mondata végén, mint akinek már a gondolattól is orgazmusa van.
-Pedig nem fogsz. - szedtem össze ruháimat.
-De igenh! Akkor beosonok este és miközben alszol, felizgatlak, majd meglovagollak.
-Mért akarod ennyire? - húztam föl nadrágomat.
-Mert nagyon jó volt. És akarok még. - kelt fel.
-De ezt nem szabad. Nem is helyes.
-Kit érdekel. Nem büntet meg senki. - állt elém teljesen meztelenül - Nekem pedig nagyon tetszik. - karolt nyakamba és megcsókolt.
Ezúttal viszont megengedtem neki. Valahogy túl szép volt ruha nélkül, így kénytelen voltam engedelmeskedni. Nem tudtam ellenállni.
-Akkor majd, - nyeltem egyet, miután elengedtem nyelvét - megbeszéljük ezt még.
-Rendben. - mosolygott.


(Remélem tetszett :D Kommentelni szabad, mert szeretem :3 Plusz játszatok, mert már csak két napig lehet rá jelentkezni. Meglepi menüpont alatt találjátok a kis nyereményjátékunkat! :D)

2015. október 20., kedd

Nyereményjáték határidő!!!

Sziasztok!

Lassan lejár az olvasói nyereményjáték, szóval aki még nem jelentkezett, az gyorsan tegye meg, hátha a három nyertes egyike lesz :D
Kis emlékeztető, hogy miből lehet majd választani, és ha jó kedvemben leszek, lehet fejenként kettő is kérhető. :)))

Játékleírás: Nyereményjátékhoz KLIKK!
Várjuk ám még a jelentkezőket :D

Three sides of life 34. rész: Suga és a vásárálás

-Gyere. - hallatszott egy pillanatra a hangos zene, majd amint kiléptek a helyiségből, újra csend lett a mosdóban.
-Még mindig itt akarod picur? Menjünk haza. - simított a kisebb arcára.
-De én megőrülök hyung. Nem bírom ki. - nyafogott.
-Nem kapcsolom vissza ígérem. Csak menjünk haza. Ott kényelmesebb neked is.
-Ühm..... jóh! - fogadta el végre az ajánlatot, majd lassan kimászott Taehyung öléből.


Kiosontak a mosdóból anélkül, hogy bárkinek is feltűnt volna kis problémájuk. V kézen fogva húzta maga után a kisebbet, aki nem igazán volt magánál, mert csak egy dologra tudott gondolni, hogy minél hamarabb visszaérjenek a csendes házba, ahol végre megkaphatja azt, amire vágyik. Ám nem lehetett ilyen sima útjuk, mert a lányok már keresték őket.
-Merre jártatok? - álltak eléjük a kijárat előtt - Gyertek táncolni. - másztak rájuk
-Sajnálom, de mennünk kell. - húzódott el Taehyung.
-Jaj, ne már! - bújt teljesen Kookhoz az egyik - Maradjatok még!
-Nem. Mennünk kell. Rosszul van. - hazudott, de valójában azért igazat mondott, csak más értelemben rosszul. Jungkook ugyanis a szűk nadrágja és V hülyesége miatt, hogy csak otthon csinálhatják, volt olyan állapotban amilyenben, nem pedig valami betegség, vagy alkohol miatt.
-Akkor gyertek fel hozzánk. - simított Tae mellkasára a másik - Majd mi meggyógyítjuk. - harapott alsó ajkába, V pedig kezdett ideges lenni, hogy nem értenek a szóból, de még visszafogta magát.
-Majd legközelebb, jó? - húzta közelebb magához Kookot, akit már kezdtek elszakítani tőle, ám a kisebb szorította kezét, így nem sikerült a csajoknak.
-Naaaaa. Nem lesz baj. Élvezni fogjátok. - hajolt a füléhez a lány.
-Hyungh. - hallotta halkan, amint Jungkook nyafogva leheli nevét, miközben próbálja teljesen kisajátítani magának az idősebb kezét, mint valami pajzs a másik lánnyal szemben.
-Azt mondtam, - váltott mélyebb, határozottabb és sokkalta félelmetesebb hangra - nem. Haza megyünk. Engedjetek! - tolta el a rá nyomulót, majd megindult, Kookkal a nyomában.
-Tahó buzik! - kiabált utánuk a szószátyár, de Taet nem érdekelte. Elvégre a lány igazat mondott, bár V utálta ezt a kifejezést.
-Taetaeh. - szólalt meg Jungkookie, amint kicsit eltávolodtak a klub bejáratától.
-Mi az? - állt meg azonnal a halk hangocskára és visszafordult a kicsi felé - Eltűnt valamid? Jól vagy? Hogy érzed magad? - kezdett el aggódni, mert azonnal bevillant neki, hogy mesélték még a kezdetekkor a fiúk a kis rosszullétét egy másik buliban, most pedig csak erre tudott gondolni.
-Csak....... siessünk. - nyelt egyet, V pedig ekkor meglátta, hogy valójában mennyire zavarban van a picur.
-Már megijedtem. - fújta ki a levegőt amint megnyugodott, majd óriásléptekben folytatták útjukat.

-Most már be is pisilek. - toporgott az ajtóban a kisebb, miközben V a lehető leghalkabban nyitott ajtót.
-Akkor rohanj csak. De csendben. Mindenki alszik. - engedte be magukat, Kook azonban nem ment tovább, csak megállt előtte és nézte hatalmas szemekkel Vt, amint az visszafordult, miután bezárta a házat - Nem mész?
-Van aki szereti, ha a másik előtte nem megy el. Te nem szereted?
-Ha szeretném sem mondanám el. - grimaszolt Taehyung a kisebb tudása miatt. Mennyire tájékozott a kis kezdő!
-Téged nem izgat, ha a másikból mindenféle..... cucc jön?
-Ezt most hagyd abba! - tapasztotta kezét a kisebb szájára.
-Mért, - vette is el onnan azt Jungkook - csak nem felizgattalak? - mosolygott sunyin Vre.
-Van egy olyan énem, aki mindenféle beteg dolgot imád, de azt gyűlölöm és nem szeretném, ha valaha is megismernéd, szóval ne beszéljünk ilyesmiről.
-Mindenféle beteg dolgot? Hmm.... - gondolkozott el a kisebb - És akkor most
-Csend legyen és menj pisilni! - hagyta ott a kisebbet, aki pár pillanat múlva elszelelt mellette egy hang nélkül.
Hamar elért a mosdóig, de nem volt benne biztos, hogy melyik ajtó kell neki, ezért visszafordult a lassan a szobája felé baktató Taehyung felé.
-A másik picur. - súgta mosolyogva válaszként a mutogatásra.
Jungkook azonnal eltűnt a helyes mögött, majd próbált erőt venni magát a vécé előtt állva. Ugyan már jó ideje ki van kapcsolva az a fránya gyűrű, ettől még a piszkos kis gondolatai nem szívódtak fel, így félmereven küzdött meg nehézségeivel, hál'istennek sikerrel, ami nagy megkönnyebbülés volt számára.
Közben V hatalmasat nyújtózva ért szobájához és szeretett volna benyitni, amikor meghallotta az öblítő hangot. Hirtelen gonosz ötlete támadt mire kutatni is kezdett zsebében. Abban a pillanatban pedig, ahogy Jungkook megnyitotta a csapot, hogy kezet mosson véghez is vitte sunyi kis tervét. Mire nem jók a távirányítós dolgok!
-Hyungh. - lépett ki a vécéből Kookie és nagyot sóhajtott.
-Csendben picur. - pisszegte le Taehyung, amint nyakába csimpaszkodott a kisebb - Menjünk be! - nyitotta ki szobája ajtaját, majd beljebb tessékelve a kisebbet visszafordult, hogy bezárja, abban a hitben, hogy Kook már bevetette magát az ágyba, ám amint indult volna hozzá, inkább maradt helyén - Picur? - pislogott rá kérdően, mert nem tudta, mért áll még mindig előtte a másik, ám amint az ajtónak nyomták, rájött.
Jungkook azonnal letérdelt elé, kikapcsolta övét, lehúzta sliccét és teljesen megszabadította alsó ruházatától. Rögtön szájába vette párja férfiasságát, hogy minél hamarabb megkaphassa azt, amire vágyik. Nyelvét is aktivizálta, miközben V sóhajtozva túrt hajába, hogy fekete tincseit arrébb söpörve lássa a kisebb arcát. Gyönyörködött Kookban, amint kitolta fenekét és már Taehyung combjait fogva dolgozott nemességén. Ám a gyűrű még rajta volt bekapcsolva, ettől pedig nyögni kezdett tökéletes munkája közben. Ahogy teljesen elmerült szájában V, hosszabban hallatta hangját és az idősebb testét borzongás járta át a kellemes rezgéstől.
-Örökké el tudnám nézni, - lihegett - hogy itt térdelsz előttem ilyen tekintettel.
-Uhh.... hyungh! - pillantott fel Taetaera a kisebb, miközben pénisze hegyére csókolt és nyalogatta azt.
Az idősebb felsegítette Kookot, majd magához szorítva, sűrűn csókolgatva tipegtek az ágy felé. V ledöntötte rá a fiatalabbat, ám amint elengedte annak ajkait meghallotta nyögdécseléseit.
-Taetaehh! - mocorgott alatta - Nem bíromhh. - akadozott lélegzete - Túl szűk márh. - tépte a másik pólóját, míg az nyakát puszilgatta.
-Azonnal picur. - kezdte egy kézzel megszabadítani Kookot ruháitól, ám nem sokat kellett küzdenie. Gyorsan segítséget kapott és rámarkolva a kisebb férfiasságára maga is meglepődött. Nem gondolta, hogy már ilyen hatalmas a másik és erős az az apró kis gyűrű - Hú de erősen rezegh. - jegyezte meg egyenes a másik fülébe, majd meg is harapta azt.
-Ne-nekem mondodh? - karmolgatta V hátát mialatt már teljesen elvesztette önkontrollját - Dugj meg hyungh! Kérlekh. Meghalok, ha nem teszedh. Aaaah! - kapkodta a levegőt és nyögött szinte minden mondat között.
-Haaah Kookh! - húzta fel a kisebb lábait, azokról pedig teljesen le ruháit - Nagyon kívánlakh. - lehelte ajkaira, miközben sarkára ült, majd végignézve a kisebben felpattant.
-Neeeh! - túrt saját hajába a fiatalabb, amint látta eltávolodni a másikat.
-Itt vagyokh. - dobta le a kis kellékeket maguk mellé, Kook pedig azokra pillantva azonnal a másik csípőjére fogott térdeivel, ahogyan az beült helyére.
-Nem kellh! Csakh..... - húzta magához Vt pólójánál fogva - gyere márh! - harapott saját ajkába, amint Taehyung szemeibe nézett.
-Ohh, Istenem! - igazodott Kook bejáratához, ám hamar meggondolta magát, és inkább csak két ujját vezette be a kisebbnek.
Jungkook rögtön elengedte, majd a takarót kezdte tépni, háta pedig ívbe feszült. Végre magában tudhatta párját, még ha nem is azt a részét amire egész este várt. Taetae kapkodott, mert nem sok választotta el attól, hogy minden bemelegítés nélkül foglalja el jól megérdemelt helyét, viszont Kookot nem akarta bántani. Sajnos azonban ő sem tudott parancsolni teljesen magának, így hamar harmadik ujját is bevetette, majd negyediket, de a kisebb egyáltalán nem reklamált. Apró fájdalmakat érzett csupán, ám a merev tagján rezgő kis kütyü elvonta ezekről is figyelmét. Amint pedig elege lett végképp eluralkodtak rajta vágyai.
-Szexeljünkh! - nézett Vre, miközben majd átharapta saját ajkát.
-Még egy kicsih. - látszódott az idősebb arcán, hogy mennyire szeretné ő is, ám még magánál van.
-Nemh! - kapta el újból a másik pólóját, majd egy határozott mozdulattal ledöntötte az ágyra és fölé mászott.
-Kookh! - lepődött meg Taehyung, amint a kisebb azonnal elhelyezkedett és lassan elkezdett beleülni férfiasságába.
Felnyögött, miközben már saját magához is hozzáérve finoman megdörzsölte a rezgő gyűrűt péniszén. Teljesen leereszkedett Vre és szinte rögtön mozogni kezdett. Feltűrte az idősebb pólóját, hogy érezze annak tűzforró bőrét, mialatt támaszkodik rajta lovaglás közben. Taehyung azonban egy meztelen Jungkookot akart látni, így meg sem próbálkozott azzal, hogy ő is csak arrébb hessegeti a fránya ruhadarabot, inkább levetette vele. Végre teljes egészében tárult elé a kicsit még foltos szerelme, de a hangok és a vágyakozó pillantások elfeledtették vele a sebek okát. Csak élvezni tudta, amint a fiatalabb forróságában elmerült újra, meg újra, mialatt az heves tempóban mozgott. Mikor pedig akadozni kezdett Jungkook lélegzete, gyorsan megszabadította a rezgő gyűrűtől, majd markába véve összefogta azt a kisebb makkjával.
-Hah hah Taehh! - tátotta el száját és lassabb tempóra váltott, közben pedig előrébb hajolt V vállaira támaszkodva.
Egy halkabb, vékony hang hagyta el torkát, mikor egyenese Taehyung kezébe élvezett. Néhány hosszabb mozgás és mélyebb sóhaj után pedig teljesen megállt, mielőtt Vre borult volna.
-Még nincs vége picurh. - fordított helyzetükön, így fölé került szokásos pozíciójába - Most én jövök. - mosolygott.
Vállaira tette Jungkook lábait és újra elkezdte felvenni azt az iramot, amit mindig diktálni szoktak. A kisebb már csak attól is nyögdécselni kezdett, hogy érezte magában V lüktető férfiasságát mozogni, ám túl kába volt még bármi komolyabb mozdulathoz. Csak lihegett Taehyung alatt, de nem számított a profi lepedőakrobata alattomos trükkjére, így felnyikkant, mikor az elérte prosztatáját. Vre kapta tekintetét, aki elmosolyodott és csak folytatta gonosz kis tettét. Kook minden egyes mozdulatra megfeszült, amit Taetae igazán élvezett, ezért csak hajszolta a másikat. Egyre jobban felhúzta, míg az meg nem szólalt.
-Ezh - nyögött azonnal mondata elején - más, de ... ahhh.... sokkal jobbh! - feszült meg háta, a takarót pedig majd szét tépte - Mindjárth! - sóhajtozott egyre nagyobbakat, végül pedig remegő hangjával párhuzamosan ért a csúcsra másodszor az este folyamán.
-Na ez felizgath! - lökött erőset rajta V és elengedte Kook lábait, hogy megtámaszkodhasson a kisebb fölött.
A fiatalabb nyakába karolva nyögdécselt vékony hangon tovább, ahogy Taehyung néhány utolsó határozott mozdulata közben megtöltötte testét. Egy pillanat sem telt el orgazmusa után, azonnal Kookie ajkaira tapadt és dereka alá nyúlt, hogy magához szoríthassa, a kisebb pedig készségesen kapaszkodott, viszonozva ezzel az ölelést, ami most olyan kötelező, de csodálatos volt mindkettejük számára.

-Vesztettemh. - szólalt meg Kookie elsőnek, miután elváltak ajkaik, V pedig puszilgatta lassan tovább nyakát és ahol csak elérte, mert továbbra sem volt hajlandó elengedni a kisebbet, csupán lekönyökölt, hogy az kényelmesen feküdjön.
-Nem baj. - suttogta a picur vállára.
-De igen. Így nem fogunk szexelni. - hunyta be szemeit szomorú arccal Jungkook.
-Mért? - emelkedett meg egy nagyon picit V és a kisebb szemeibe nézett - Szerinted most szexeltünk?
-Umm..... - pislogott értetlenül Kookie - Igen?
-Nem. Most szeretkeztünk. Szerintem...... Szerinted? - bizonytalanodott el.
-De azt csak szerelmesek szoktak, és te nem szeretsz engem.
-Ez nem igaz. Tudod jól.
-De még sosem mondtad. - nézett félre Jungkook.
-Mert.... ne sürgesd, jó? Majd mikor a legalkalmasabb lesz. Szeretem a tökéletes pillanatra tartogatni.
-Umm.. jó. - húzta száját Kookie.
-Most csak azért sem fogom mondani, mert kéred. De szerinted ezt csinálom azzal, aki iránt nem így érzek? Elhoztalak bemutatni is. Soha, senki nem járt még itt.
-De ezt olyan nehéz elhinni. - sandított fel Vre - Eddig még senki?
-Nem. Jint hívtam meg elsőnek, de végül nála kötöttünk ki. Szóval itt végül te lettél az első. Többé nem homoszűz a ház. Érezd magad megtisztelve. - mosolygott, amint látta, hogy Kook azért érzi a dolog súlyát, még ha csak egy kicsit is.
-Rendben. De remélem majd hallhatom tőled. - sóhajtott egy nagyot a kisebb és megszorította Vt.
-Szerintem fogod. - puszilta meg a kisebb arcát.

-És hova menjünk öcsi? - feküdt a kanapén V másnap délelőtt, Minyoong pedig lábain ült és játszott az új akciófigurájával.
-Menjünk a játszótérre! - vigyorgott rá.
-Rendben. Fagyit is kérsz?
-Igeeeeeeeen! - csillogtak szemei.
-No de várj csak. Hisz van itthon.
-De az nem jóóóóóó.
-Mért?
-Mert az elfogy.
-...... Aha.
-Ezért kell máshol ennem, hogy ha nem tudok elmenni enni, akkor tudjak itthon.
-Ja, értem.
-Sietek. - rohant el Kook az előszobába, mire V feltámaszkodott, hogy a kanapé támlája fölött lássa párját.
-Mindened megvan? - kérdezte, mialatt testvére észrevétlenül osont oda Jungkookhoz.
-Igen! - kapta fel cipőit - Azt hiszem.
-Hozz fagyit! - nézett fel rá Minyoong.
-Hmm? - pislogott Kookie értetlenül.
-Hozz fagyit! El fog fogyni.
-Ne hozz neki. - jelent meg V is - Kis zabagép és kezdek aggódni a fagyi mániája miatt. - kócolta össze a legkisebb haját.
-Egy dagi fiú túl sokat evett és szétpukkant. - kínlódott bátyja keze alatt.
-... Kicsi. - magyarázta meg egyetlen szóval öccse viselkedését.
-Mindegy. Sietek. - mosolygott Jungkook és legszívesebben egy hosszú csókkal köszönt volna el Taehyungtól, de nem mert az öcséje előtt, mert ez ki volt kötve szabálynak.
-Hívj!- látszódott Vn is a vágy és most majd megszakadt mindkettejük szíve.
-Foglak.... Ahh, inkább megyek. - suhant ki az ajtón, míg még volt ereje ezt megtenni.
-Szia! - köszöntek el Taetaeék.
-Sziasztok! - válaszolt Kook is, majd sebes léptekkel el is tűnt.
-Akkor megyünk? - nézett fel Vre öccse.
-Jaham. Mehetünk. Vedd a cipőd. - csukta még be a bejáratot, míg összeszedték magukat a kis túrára, ami aznap várt rájuk.

-Szevasz! Mért lihegsz? - köszönt rá Kookra Suga, amint az odaért hozzá a pláza elé.
-Sziah! Siettem.
-Fasza. Na gyorsan zavarjuk le, had menjek dolgomra. - sétáltak be lassan.
-De nálam nincs sok pénz. - jegyezte meg Kookie, ahogy az első boltok kirakatait kezdték nézegetni.
-Anya adott rád, ne aggódj. Pólókat, meg alsókat kell vennünk neked. Legalábbis nekem ezt mondta. Aztán én pont leszarom mire költöd. Te tudod, mire van szükséged. - rántott vállat Yoongi.
-De tényleg eltűntek a boxereim, szóval kell néhány új.
-Rendben. Szoktak ilyen hármas csomagban lenni, gondolom az jó lesz.
-Gondolom. Neked akkor nadrág lesz? - érdeklődött Kookie.
-Aha.
-Akkor nézd azt! - állt meg a kisebb egy bolt előtt - Tök jó.
-Hmm.... nem rossz. Nézzünk be! - indult meg Suga határozottan, hogy ezt meg is veszi és suhannak haza.
Ám nem mehetett minden ilyen simán. Végül saját maga volt az, aki azt mondta, hogy ezt nem fogja megvenni, ugyanis miután az eladó lány megdicsérte benne a lábait, azonnal kiszeretett a farmerből. Morcos válaszaitól pedig már Jungkook érezte rosszul magát, de ő nem nagyon tudott nőkkel beszélni, így esély sem volt rá, hogy méretein és egy igen, vagy nemen kívül bármit is mondjon. Csak kis tessékelgetés után tudta elráncigálni bátyját, aki már láthatóan csak arra ment ki, hogy még jobban összevesszen az eladóval és kiderítse, hol a határ.
-Nem kéne ilyen bunkónak lenned. - sétáltak tovább a következő bolthoz, minek bejáratán be is léptek.
-Felhúzott.
-Fogadd el a lábaid. Ez van, örülj neki. - nézelődött Jungkook.
-Akkor sem szeretem és pont ezért nem fogok olyan nadrágot húzni, amiben szexik.
-De ne az eladót támadd le, ha megjegyzi. Nem tudta, hogy ezzel ennyire felhúz.
-Inkább ne mondjon semmit. Az ő hibája volt, hogy megszólalt.
-Gonosz vagy. Ú! Ezek jók! - torpant meg egy ruhás állvány előtt, minek egyik felén rengeteg boxer lógott, míg a másikon női fehérneműk.
-Na találtál magadnak? - ment utána Suga - Ezek egész jók.
-Jah. Playboyosak. Tök jó mintáik vannak. Ez meg dolláros és van supermanes is. Ezek kellenek. - válogatott, hogy saját méretében is találjon.
-Jah, tök menőek. Mi az a gyűrű? - szúrta ki Yoongi öccsének új ékszerét.
-Mi? - nézett kezére - Ja, ez? Tegnap vettem.
-Hmm. És mi van rajta.
-Nem tudom, csak tetszett, hogy ilyen kis mintás. - próbálta elrejteni ujjait a másik orra elől és tovább keresgélt.
-El sem olvasod, hogy mit veszel fel? - nézett rá morcosan Suga.
-Angolul volt és hosszú. Annyira meg nem érdekel. Úgysem tudja senki sem elolvasni a kezemen, nyugi. Na ezt a hármat tuti akarom. - nyújtotta oda a darabokat bátyjának.
-Mi vagyok én, hordár? Cipeld magadnak. - nyomta vissza a kisebb kezeibe választott ruháit, majd el is indult másik irányba.
-Még ennyit se segítesz? - fordult utána.
-Elhoztalak, ez épp elég segítség.
-Segíthetek? - jelent meg egy eladó.
-Csak... tele a kezem.
-Add ide nekem, lerakom a pultra és tudni fogják, hogy a tied, aztán tudsz válogatni tovább. - vette el tőle cuccait.
-Köszönöm. - válaszolt a lehető legtömörebben Kook.
-Hozhatok esetleg egy kosarat is? - ajánlotta fel a lány.
-Igen. Köszi.
-Mindjárt jövök is vissza. - indult a kasszához, majd amint eltávolodott, Suga megszólalt.
-Többet kéne emberek közé járnod. Így sohasem lesz barátnőd, ha nem tudsz velük szóba állni.
-Hagyjál! - fordult vissza az állvány felé a fiatalabb.
-Én csak segíteni akarok. Lassan már legális is leszel.
-Itt a kosár. - tért vissza a mosolygós lány, majd amint lerakta Kookie mellé a földre vissza is ment dolgára, míg az egy halk köszönöm-öt hallatott.
-Szüzen fogsz meghalni. - nézegette Suga a farmerokat.
-Kuss!
-De ha neked nem szimpi, akkor majd én bepróbálkozok. - nézett is az eladó után.
-Hajrá!
-Bocsi! - szólt is a lánynak Yoongi.
Kookot azonban cseppet sem érdekelte a dolog. Az eladó kicsit sem fogta meg, csak a szokásos gyomorgörcse miatt nem tudott normálisan megszólalni, ami egyáltalán nem amiatt volt, mert tetszett neki, hanem mert egyszerűen lány. Nem igazán volt a közelükben, nem tudja hogyan gondolkodnak, vagy mit reagálnak bizonyos dolgokra, így számára mind olyan, mint egy éhes oroszlán, ami elől menekülni kell.
Viszont mikor a gyűrű megcsillant a világítás alatt, kicsit megnyugodott. Hiába beszélgettek mellette Sugáék, ő csak Vre tudott gondolni és már nem is volt cseppet sem ideges. Még hogy el sem olvasta a feliratot. De! Nem is egyszer, a nap szinte majdnem minden percében, ha nem volt vele legalább az egyikük. Ám erről most az is eszébe jutott, hogy jobb, ha sietnek és gyorsan lerendezik ezt a kis vásárlást, mert ma Jinnel aludhat, mivel az idősebb pedig nagyon fáradt lesz, a kedvében akar majd járni. Még azonban nem tudta hogyan, de valahogy meg akarta könnyíteni az estéjét, mert maximum egy valamit csinálhat majd a másik, az pedig nem holmi vacsora készítés, vagy rendrakás lesz.


(Folytatjuk! :D Aki nézte az előzőnél a kommentet, az láthatta, hogy tegnapra ígértem, de apró problémák merültek fel, ami miatt nem sikerült. Most azonban itt van :D Hétvégén nem tudom lesz-e, majd kiderül, de tanulnom kell. Utána már nem lesz olyan vészes a dolog :D )

2015. október 17., szombat

J-Hope&Gayoon 5. rész

-Bocsánat. - értem lágyan ajkaihoz, miután előre elnézést kértem.
Tudtam, hogy nem ezért akart velem lenni annyit, de ebben kételkedni kezdtem kicsit, amint viszonozta tettemet. Arcomra simított hideg ujjaival, mialatt még jobban belesimult karjaimba. Lassan és gyengéden ízleltük meg a másik csókját, ami nem is tartott túl sokáig.
-Sajnálom. Nem bírtam megállni. - engedtem el egy pillanatra.
-Nem is kell. - válaszolt, mire úgy döntöttem, hogy akkor nem is fogom.

Azonban hiába éreztem rajta, hogy élvezi, amint elengedtük egymást, távolságtartóvá vált. Alig szólalt meg hazafelé. Míg a városból kimenet délután be nem állt a szája, addig este a vonaton csak akkor mondott valamit, ha nagyon muszáj volt. Még a lakásához vezető úton is teljes csendben volt az ajtóig.
-Felugrom a cuccaimért, öt perc. - lépett be a panel bejáratán, engem pedig az utcán hagyott.
Meglepődtem, hogy nem akar felengedni, hanem egyedül hagy. Korábban esélyem sem volt egy kis magányra, mert folyton a nyomomban volt, vagy legalább a közelemben, akkor pedig kizárt teljesen egyedül. El is mehettem volna. Nem is tudom, mért nem tettem meg, hisz az öt percből végül húsz lett. Nem tudom mi történt fent, de azt igen, hogy mikor újra megjelent én a háznak dőlve nyomkodtam telefonomat, meséltem a srácoknak, ő pedig mosolyogva termett előttem.
-Mehetünk.
-Már azt hittem sosem jössz. - vágtam azonnal zsebre a mobilomat, a fiúktól pedig el sem köszöntem.
-Bocsánat. Volt egy kis vitám az anyámmal.
-Ahh. Miattam?
-Igen.
-Jaj, ezt nem akarom. Inkább akkor hagyjuk és nyugodtan maradj otthon.
-Nem. Megyek. - igazította meg vállán táskáját - Indulhatunk?
-Biztos nem lesz ebből nagyobb baj?
-Nem. Gyere már! - karolt belém, ezzel pedig először ért hozzám a csókunk óta - Ha maradnék, akkor lenne nagyobb baj.
Szó nélkül sétáltam oldalán, miközben ujjai lassan lecsúsztak és az enyémek közé fonódtak. Hihetetlenül megkönnyebbültem, amint megszorította kezemet, de nem mertem megkérdezni, hogy mi volt ez a hazaút, pedig nagyon érdekelt. Ám féltem a választól, hogy elveszítem, mielőtt még igazán az enyém lehetne.

-Megjöttünk! - csuktam be magunk mögött a bejárati ajtót, miközben mindenkivel tudattam, hogy hazaértünk.
-Hoseoooooook! - jelent meg húgom, mintha hetek óta nem is látott volna és a nyakamba kapaszkodott, akár egy kis majom.
-Szia! Anya, apa?
-Apa tévét néz, anya a konyhában főz. Merre jártatok? - eresztett el végre.
-Kimentünk Seoulból. Mondhatni vidéken voltunk. Mászkáltunk minden felé.
-De menőőőő. Add ide Gayoon! - kapta ki kezéből táskáját - Majd én lerakom. - indult meg szobám felé.
-Bocs. Nagyon lelkes.
-Feltűnt. - birizgálta maga előtt ujjait.
-Köszönök apámnak. Maradj itt nyugodtan, egy perc se.
-Nem! - kapta el kezemet - Ne hagyj egyedül!
-Őőőő..... rendben. Akkor gyere. - vontam magam után.
Én csak behajoltam egy kicsit a nappaliba, hogy apámat pont lássam, aki csupán bámulta a tévét és úgy is köszönt vissza.
-Látod? Egy perc se. - fordultam vissza felé.
-Jó, de akkor sem. Nem szoktam más házában járni, szóval ne hagyj el.
-Egyáltalán nem szoktál?
-Nem.
-Még a barátaidnál sem?
-Nincsenek barátaim.
-Hogy-hogy pont neked nincsenek?
-Ez nagyon hosszú.
-Leraktam a cuccodat. - jelent meg testvérem hatalmas vigyorral - Most viszont gyere. - kapta el Gayoon kezét és maga után húzta - Anya kíváncsi rád.
Ám ettől pánikoló tekintettel pillantott vissza rám, én pedig követtem őket, miközben az járt a fejemben, hogy hogy nem lehetnek barátai pont neki. A világ legkedvesebb teremtményének, akit egy hajszál választ el az angyaloktól.
-Jó estét! - köszönt azonnal, amint a konyhába értünk.
-Szia! Egy pillanat. - rendezkedett még édesanyám a tűzhely körül.
-Szia anya! - sétáltam oda hozzá és megpusziltam.
-Szia aranyom! Merre jártatok? - törölte meg kezét kötényében.
-Vidék féleség felé.
-Na! Végre igazán friss levegőn voltál. - fordult meg - Na szia Gayoon! - köszöntötte nagy mosollyal - Nagyon örülök, hogy végre itt vagy.
-Jó estét! É-én is. - állt megszeppenve.
-Van valami, amire allergiás vagy, vagy nagyon nem szeretsz?
-Nem, nincs.
-Akkor jó. Mert igazi ínyencségeket csinálok vacsorára. Még sütit is sütök.
-Csak nekem nem kellett volna.
-Dehogyis nem. Különben megint egy év múlva látnálak. Valamivel vissza kell csalogatni téged.
-Anya, mi bemegyünk a szobába, jó?
-Rendben. Kislányom! - szólt a kockuló húgomnak, aki az asztalnál játszott.
-Hmm?
-Nem hmm, hanem tessék. Gyere segíteni! - fordult vissza a tűzhely felé.
-Jó-jó. Mindjárt.
-Gyere. - fogtam meg Gayoon kezét és a szobám felé indultunk, ő pedig hatalmas sóhajjal követett. Nagyon megkönnyebbülhetett - Ennyire félelmetes a családom? - kérdeztem, amint láttam rajta az ajtóhoz érve, hogy kezd megnyugodni.
-Eddig egyszer találkoztam idegen családdal.
-Tényleg? - lepődtem meg és beljebb mentünk a kis birodalmamba.
-Igen.
-Azt hogy? Mesélsz végre? - dőltem ágyamba, miközben ő a szobám közepén állt meg.
-Hova ülhetek le? - nézett körbe.
-Ennyire nem szoktál másoknál járni? - könyököltem fel.
-Nem. - csóválta fejét.
-Hmm..... csak idejöhetsz, mellém. - mosolyogtam ő pedig kicsit zavarba esett.
-Inkább leülök a székedbe. - mozdult is felé, mire én felkeltem és elkaptam kis kezét.
-Nem. Gyere ide! - vontam magamhoz, majd megcsókoltam.
Reméltem nem lesz mérges, de ugyanúgy reagált, mint a szabadban. Viszonozta mozdulataimat, így végre teljes sikernek könyveltem el. Azt hiszem szereztem egy új barátnőt.
-Jóh. - lihegett kicsit, miután elengedtem puha ajkait - Odamegyek melléd.
-Akkor gyere és mesélj!

-De...... túl kedves vagy. Én mondtam. - ültem ágyamban a falnak dőlve ölemben Gayonnal, aki velem szembefordulva mesélte el kis életét, amin nagyon meglepődtem.
-De már csak néhány emberrel, akik személye folyton cserélődik és nem sokáig vagyok velük ilyen. Így nem tudnak kihasználni.
-Nem vagy néha magányos? Én nem bírnám egy percig se barátok nélkül.
-Olvasok. Ahhoz pedig pont jól jön a csend és a szabadidő.
-Azért sajnálom. De ha lesz időd eljöhetsz velem, meg a fúkkal néha. Nagyon viccesek és biztos befogadnának.
-Majd meglátjuk. - játszott ujjaimmal.
-...... Az exed meg kerüljön csak a kezeim közé.
-Jaj, ne. Az nagyon régen volt, azóta sok minden történt. - találkozott tekintetünk - Ne tegyél semmit, amit majd megbánhatsz.
-Pedig abban egész jó vagyok, ha visszapillantunk egy kicsit. - fogtam meg derekát és közelebb húztam magamhoz.
-De ne legyél.
-Amit csak szeretnél. Akkor nem leszek.
-Ne fogadj szót mindenben.
-Mennyi problémád van! - morrantam fel.
-Nem szeretem, ha körbeugrálnak.
-Pedig én körbe foglak.
-De ne! Akkor kidoblak. - ráncolta szemöldökét.
-Akkor most együtt vagyunk? - kérdeztem meg saját meglepetésemre is.
-Öhm...... - döbbent le és nem tudott válaszolni.
-Csak a csókok miatt, meg hogy most itt ülsz.
-Én én én nem tudom, hogy megy ez.
-Ha a kidobásomat emlegeted, akkor már a párodnak tekintesz, nem? - de nem válaszolt - Mindegy. Remélem attól félsz, hogy én hogyan tekintek rád, de úgy, mint az életemre, ha eddig ezt nem érezted volna. - simítottam arcára - És remélem, hogy ettől most nem rohansz haza. - vártam valamiféle reakciót.
-Nem. - szólalt fel, amint észrevette, hogy kezdek aggódni.
-Húúúúúh. Egy pillanatra megijedtem.
-Bocsánat. Nem akartam.
-Semmi baj. - mosolyogtam rá, majd második kezemmel is arcára fogtam és újból megcsókoltam.
Mellkasomra támaszkodott, amint lassan követte mozgásomat. Igyekezett minél kényelmesebben elhelyezkedni, miközben kezeim végigsiklottak oldalain. Kicsit féltem, hogy mit fog reagálni, de azért megkockáztattam és fenekére fogtam. Meglepetésemre aprót nyögött, miközben feljebb emelkedett.
-Ezt ne csináld. - engedtem el.
-Mért? - kérdezett vissza halkan.
-Ha még fel is nyögsz, akkor nem fogok tudni megállni.
-És ha nem is akarom? - karolt nyakamba, miközben magamhoz szorítottam.
-Akkor folytasd csak. - támadtam meg újból ajkait, ezúttal pedig már nem féltem semmitől.
Egyik kezemmel végig simítottam combján ezzel újra hallva apró kis nyögését, amitől kezdtem nagyon beindulni. A másik Gayoon nagyon ritkán volt benne ilyesmiben, ebből kifolyólag pedig meg sem tudtam volna mondani, hogy mikor feküdtem le utoljára nővel.
-Kész a vacsi! - kopogott be húgom, de meg sem várta a választ, azonnal benyitott, mire Gayoon a nyakamba bújt, én pedig a drága kis testvérem felé fordultam, hogy kicsit helyre tegyem.
-Köszönjük! De legközelebb várd meg, míg behívlak!
-Bocsánat. - állt zavarában továbbra is a küszöbön.
-Kimennél kérlek?! - förmedtem rá.
-Persze, bocsánat! - csapta be szobám ajtaját.
-Ne haragudj. - öleltem magamhoz, amint visszaült ölembe - Sosem volt nálam lány.
-Mindegy.
-Akarsz enni?
-Ezek után menjünk ki?
-Jó. - mosolyogtam és elengedtem - Akkor mindjárt jövök.
-Egyedül hagysz? - nézett, miközben lemászott rólam, én pedig felálltam.
-Pár perc. Lebeszélem a dolgot, hogy maradhassunk.
-Rendben. - rohantam is ki a szobámból, amint elfogadta az ötletemet.

Ugyan nehéz volt meggyőzni szüleimet, de sikerült, hogy ne kelljen együtt vacsoráznunk velük. Bár Gayoon biztos megölt volna, ha a tudtára jut, hogy elmondtam a kis gondját, miszerint nagyon új neki a helyzet, de én aranyosnak gondoltam. Mindenesetre anyámék elfogadták. Örültek, hogy legalább a házban van és bemutattam végre nekik a barátnőmet. Ezért felpakoltam egy kis vacsival és visszamentem hozzá a szobába.
-Olvasol?
-Ühüm. Elmentél, gondoltam el fog tartani egy darabig, de tévedtem. - jelölte meg hol tart, majd becsukva felnézett rám.
-Pedig kint voltam azért jó pár percet.
-Ohh..... ilyenkor nem érzem, hogy telik az idő.
-Látom. - mosolyogtam - Hoztam azért enni, ha éhes lennél.
-Rendben, köszönöm. - nézte végig amint lepakoltam az asztalra.
-Most egyél.
-Mért? - pislogott rám.
-Mert..... belekezdtünk valamibe és szeretném folytatni.
-....... Nem vagyok éhes.
-Te mondtad. - kerestem meg gyorsan táskámat, majd az eldugott kis zsebében kezdtem turkálni.
-Mit keresel?
-A lényeget. Megvan. - kaptam elő a dobozt, majd odadobtam neki.
-Umm.... ennyire felkészült vagy? - kérdezte, miközben visszamásztam hozzá az ágyra.
-Nem, csak a másik Gayoonnál sose lehetett tudni. - tettem le könyvét a földre - Bár gyakoribb volt a "most nem" válasz, de pont ezért kellett nálam lennie mindig. Hogy a szökőévenkénti egy alkalom se maradjon el. - magyaráztam, miközben már előtte támaszkodtam, arcunk között pedig csak pár centi volt.
-Nem szerette? - kérdezett vissza.
-Hát.... nem igazán. - ültem végül sarkaimra előtte.
-De mért?
-Nem tudom, kérdezd meg őt. Pedig igyekeztem, de mindig azon volt, hogy csak gyorsan zavarjuk le.
-Azt nem szabad. Ki kell élvezni. Minden mozdulatot, minden percet. Ez a legjobb dolog a világon. - tette le maga mellé a dobozt, majd ő állt négykézlábra és elém támaszkodott - Ahogy érzed a másik melegét, - tette egyik kezét arcomra - a szívdobogását. - csúsztak lejjebb ujjai nyakamra - Amikor magához ölel szex közben. - majd amint befejezte mondatát ledöntöttem az ágyra, egyik kezem pedig dereka alatt maradt, míg másikkal támaszkodtam mellette - Te mit szeretsz benne a legjobban? - kérdezte, miközben mellkasomat simogatta.
-A végét. - mosolyogtam.
-Ezt nem válaszolhatod.
-Hmm... akkor...... nem is tudom. - csókoltam nyakába, mire felsóhajtott - Talán ezt. - emelkedtem fel, hogy szemeibe nézhessek - Hogy nyögsz alattam.
-Alattad? Csak akkor? Nem ülhetek az öledben, vagy rajtad?
-Hát, ha szeretnél.
-Nem vagyok egy fadarab, hogy ne szeretnék mozogni közben...... Ez is a másik Gayoon?
-Igen.
-Kis ribanc. Na majd most megérzed, milyen az igazán jó szex. Az az órákig tartó. - sóhajtott újra.
-És te mit szeretsz? Csak hogy tudjam és csináljam is.
-Ha nem csak szexelünk és közben is foglalkozol velem. Ha nem felejted el, akkor nagyon fogom élvezni.
-Rendben. Igyekezni fogok. - csókoltam meg, majd lábait felhúzva azok közé helyezkedtem.
Amint kezeivel simogatni kezdett, kicsit hevesebb lettem és nyakára tévedtem, miközben pólója alá nyúltam. Ám ő is észrevette, hogy mennyire felhevített a tudat, hogy végre szexelhetek.
-Hoseokh. - fogott vállaimra.
-Tessék? - néztem rá. Féltem, hogy meggondolta magát, ahogy a másik Gayoon ezt már annyiszor eljátszotta.
-Ne kapkodjh.
-Jóh, de nem megy. Nagyon akarom már, nem bírom visszafogni magam.
-Ez lesz az elsőnk. Próbáld meg. Vagy akkor én irányítok.
-Amit csak szeretnél. - vetettem le vele pólóját és rendesen szemügyre vettem melltartóját.
-Hallasz?
-Hmm? - néztem szemeibe.
-Mondom, feküdj hanyatt!
-Ja, jó, rendben. - tettem azt amit kért, ő pedig azonnal csípőmre ült.
-Jó rég lehetett.
-Mért mondod?
-Mert már ennyitől is kőkemény vagy. Érzem a nadrágodon keresztül. - nyúlt melltartója közepéhez elől - Ígérd meg, hogy nem sietsz.
-Megpróbálok nem sietni. Majd szólj rám, ha mégis kapkodnék. - kapaszkodtam nadrágjába.
-Lefoglak majd. Kis kanos. - nyitotta szét fehérneműjét és nem bírtam levenni szemeimet a formás kis gömbökről.

(Folytatjuk! :D Viszont én beteg vagyok, így ma nem tudtam tanulni, amit azt jelenti, hogy holnap fogok, ami pedig azt, hogy a hétvégén nincs Three sides. Jövőhétvégén pedig megint nincs, mert hétfőn nagyon fontos ZH-m lesz. Bár elvileg a 180 perce őszi szünetünket végül 2 naposra bővítették, szóval sose lehet tudni :D Kedvem azonban van hozzá, csak időm és energiám nincs. Addig is, ne felejtsetek el szavazni a srácokra a MTV EMA-n mindennap: http://asia.mtvema.com/_/bts
Meg szavazzatok nálam is jobb oldalt felül, meg chateljetek, meg írjatok kommentet, meg játszatok, mert már csak 1 hét van és aki akar BTS fanmade fotókártyát, de még nem jelentkezett, az húzzon bele! :D)

2015. október 15., csütörtök

Szavazzatoka BTS-re az MTV EMA-n!

Sziasztok!

Ficit írni nincs időm, de szavazzatok a fiúkra, mert továbbjutottak. Néhány kattintás az egész és naponta lehet. MTV EMA díjról van szó, szóval ez egy világi elismerés lenne a srácoknak :)
http://asia.mtvema.com/_/bts
Hajrá csajok, csak tőlünk függ! :D

2015. október 13., kedd

Three sides of life 33.rész: A gyűrű(k)

-Van párom. - válaszolt az izgatott gárdának.
-Erről nem is tudtunk. Ki a szerencsés hölgyike?
-Hát ez nagyon hosszú. Nem hanyagolhatnánk? - szeretett volna tovább dolgozni.
-Óóóóóó. De. De majd egyszer mesélj róla. Szép, nagy mellei vannak?
-Hehe. - kuncogott magában. Taehyung mellekkel, vagy Kook, szép is lenne - Pont jók.

-Leellenőriztem a konyhát. Minden szép, csillog villog. - kapta hátára táskáját Jin, Nam irodájában állva, miközben az iratokat pakolgatott.
-Szuper. Akkor mehetünk is. - állt fel és egy hatalmas kupacot hagyott asztala kellős közepén.
-Azok nem fontosak?
-De. De majd már csak holnap. - Indulhatunk? Zárnék. - sétáltak a kijárat felé, majd szép sorban lekapcsolgatták az étterem még égő lámpáit - Hallom érdeklődtek a barátnőd iránt. - vigyorgott Namjoon, amint eszébe jutottak a nap történései.
-Ja, igen.
-Szóval senkinek sem fogjátok elmondani?
-Hát a világnak biztos nem. Legalább is még. Nem tudom Taetae mit szeretne. - nézett körbe - Minden rendben, mehetünk.
-Oké. - lépett a riasztóhoz a tulaj - De találj ki valamit, - kezdte beütni a zárkombinációt - mert a konyha nagyon rád indult most. Addig fognak zaklatni míg el nem mondod nekik. - ment ki végül Jin után az ajtón.
-Majd megálmodom.
-Sziasztok! - köszönt a fiúkra két lány, ráadásul az a kettő akik a nap folyamán már megpróbálták eltekerni Jin fejét.
-Ohh!.... Sziasztok! - fordult feléjük a legidősebb, míg Namjoon zárt.
-Most végeztél? - kérdezte az alacsonyabbik.
-I-igen. Megyek haza aludni.
-Merre laksz?
-Miért, - szólt közbe végül Nam is - ti merre laktok? Elvigyelek titeket?
-Nem köszönjük. Arra lakunk, amerre Seokjin.
-De hisz most kérdeztétek merre lakik. - pislogott Namjoon, amint átlátott rajtuk.
-Hagyd csak. Nem lesz baj. - nyugtatta meg barátját Jin.
-Biztos?
-Persze.
-Akkor jó éjt haver. Holnap találkozunk, de nem én nyitok. - sétált autójához Nam.
-Oké. Majd jössz. Szia! - nézett társa után és nagy levegőt véve sóhajtott egyet - Szóval mehetünk? Sietnék, mert nagyon fáradt vagyok.
-Rendben. - mosolyogtak rá a lányok, majd amint elindultak többé nem tágítottak Jin mellől.
Egész úton faggatták, miközben már nem győzte szórni a kétértelmű, félig igaz, félig hamis válaszokat. Fő téma ugyanis a párja volt. Illetve a két párja, bár erről nem tudtak, viszont ez előnyére vált. Így tudott néha az egyikőjükkel kapcsolatban, néha pedig a másikjukkal kapcsolatban válaszolni, minek hála a lányok a végére teljesen belezavarodtak. Bár így úgy is tűnt, mint akik nem hiszik el, hogy neki bizony van valakije, akit szeret és ő nagyon is hűséges. Inkább azt gondolták, csak le akarja őket rázni, ám ezt nem akarták hagyni.
-És mindennap dolgozol? - kérdezte a magasabb mikor már odaértek Jin tömbjéhez.
-Majdnem. Na jó éjt lányok! - köszönt el illedelmesen, majd bepötyögte kódját, hogy fel tudjon végre szökni egyedül.
-Azért majd szólj, ha szabadnapod van!
-Meglátom. - állt meg az ajtóban, mert udvarias gyereknek nevelték, aki megvárja, míg a másik is elköszön tőle.
-Mi ott leszünk az étteremben. Csak egy szavadba kerül. - magyaráztak neki mosolyogva.
-Rendben. Sziasztok. Jó éjszakát!
-Sziaaaaa! - köszöntek végre el, így becsukhatta maga mögött az ajtót.
Fáradtan állt be a liftbe és már felfelé úton is alig állt lábán, hisz egész nap le sem ült. Ez pedig most jutott csak eszébe, amint megérezte, hogy fáj mindene, így ahogy bejutott lakásába az első székre le is telepedett. Jól esett neki a kis pihenő, de a csend már kevésbé, mert az első ami eszébe jutott, azok a fiúk voltak. Hirtelen nagyon hiányoztak neki és még át is ment volna Taehyunghoz alvás helyet, ha lábai megmozdultak volna. Viszont ennyire fáradtan azonban csak felhívta szerelmeit telefonon.
-Igenh! - lihegett V.
-Umm. Zavarok? - esett kicsit zavarba. Azt hitte épp belezavart az akcióba.
-Dehogyis! Szia édesem! Milyen napod volt?
-Fárasztó. Nektek?
-Egész jó. Jungkook nagyon jól elvan az öcsémmel.
-Ki az? Jin? Had beszéljek vele! - hallatszott be a picur hangja.
-Hangosíts ki.
-Jó, de óvatosan. Öcsém is itt van, csak csendben van.
-Rendben. - várta a pityegést az idősebb, ami azt jelezte, hogy hangszóróra kapcsolták, majd köszönt mindenkinek - Sziasztok!
-Szia Jin! - kiabált szinte Kook - Milyen napod volt?
-Taetae is ezt kérdezte elsőnek. - mosolygott - Nagyon fárasztó.
-Akkor pihenj le!
-Még nem. Beszélgessünk egy kicsit. Hiányoztok.
-Ő a másik fiú? Aki múltkor itt volt? - szólalt meg végre V öccse is.
-Igen. Kimennél kicsit anyáékhoz, míg beszélgetünk? - kérdezte Taehyung.
-Igen.
-Aranyos öcséd van.
-De csak mert itt van Kook. Amúgy kis ördög tud lenni. Szóval hiányoztunk?
-Igen. Nagyon. Olyan üres és csendes a lakás.
-Átmenjünk? - vidult fel Jungkookie.
-Mmm.... elalszok mire ideértek, és holnap korán kelek.
-Akkor tényleg feküdj le édes. - szólt közbe V is - Pihend ki magad. Nehogy bajod legyen.
-Áhh, nem lesz. Nektek milyen napotok volt? Voltatok valahol?
-Mászkáltunk egy kicsit a városban.
-Igen, és képzeld! - lelkesült Kook - Kaptam Taetaetől páros gyűrűt.
-Tényleg?
-Igen. Neked is vettünk.
-De csak párosával lehetett, szóval most négy van. - tette hozzá V.
-Nem baj. Legalább van tartalék.
-Mikor tudom odaadni édes?
-Nem tudom. Talán.... - gondolkozott - Holnap után délután megyek csak.
-Akkor felkelünk korán és átvisszük.
-Mért nem alszunk ott? - érdeklődött Kook Vre nézve.
-Aludhattok itt amúgy. - szólt Jin is.
-Biztos? Csak nem akartam bepofátlankodni, hátha pihenni akarsz.
-Veletek jobban szeretnék lenni. Akkor majd átjöttök?
-Igen, persze. Nekem is nagyon hiányzol ám. - lágyult el Taehyung hangja.
-És nekem is. Majd ha lesz erőd akkor meg
-Ne a farkaddal gondolkozz már állandóan! - szólt rá V - Hallod édes, egész nap ezt nyomja. Ez a törpe nimfomán. - mire Kook kuncogni kezdett.
-Dehogyis. - nevetett Jin a fiatalokon - Csak fiatal. Mért, nagyon lefáraszt?
-Nem, mert nem hagyom.
-De holnap már nem lesz esélye. - készült fel Jungkook a következő napra, hogy legyőzi végre Vt.
-Viszont az nem is tőlem függ, mert mennek Sugával vásárolni, én meg öcsire vigyázok. Haha!
-Nah! Mentek el Sugával? Mi történt vele, hogy belement? - érdeklődött Jin.
-Ő is akar venni egy két cuccot, csak utál menni nézelődni, nekem megy anya mondta, hogy vásároljunk és akkor már együtt megyünk. Úgyse akarok anyával vásárolgatni, így rá lettem bízva.
-Akkor jó vásárolgatást majd.
-Köszönöm!
-Holnap, ha benézünk hozzád ebédre rá fogsz érni kicsit édes? - kérdezte V.
-Nem tudom. Lehet.
-Akkor öcsivel, meg Hopiékkal lehet benézünk.
-Rendben. Gyertek csak. Viszont most már nagyon fáradt vagyok. Csak hallani akartam a hangotokat.
-Aludj szerelmem. - sugdosta V.
-Jó éjszakát hyung! - köszönt el elsőnek Kookie - Álmodj szépeket!
-Köszönöm picur. Neked is jó éjszakát és szép álmokat.
-Szeretlek Jin.
-Én is szeretlek.
-Jó éjt.
-Jó éjszakát! Sziasztok!
-Sziaaaaaaa! - köszöntek el, majd le is tették.




-Nagyon fáradt lehet szegény. - feküdt el a konyhaasztalon V.
-Igen. De már csak holnap kell dolgoznia, aztán pihenhet. - húzta fel lábait Kook a székre, amin ült.
-Akkor hagyd majd aludni. - pislogott rá jelentőségteljesen az idősebb.
-Jó! Fogom hagyni.
-Taehyung! - kiabált anyukája.
-Igen! - egyenesedett fel, miközben édesanyja megállt az ajtóban.
-Hol az öcséd macija?
-Nem tudom. Nem láttam.
-Ahh. Hova raktad Minyoong?
-Nem tudooooooom. De kell.
-Jó. Megkeressük apáddal. - ment a nappaliba.
-Lefekszünk? - érdeklődött Kook, V pedig gyanakodva nézte - Úgy is. - vigyorgott perverzen.
-..... Jó! Gyere! - állt fel, majd a kisebb csuklóját elkapva húzta maga után szobájába - Jó éjszakát! - köszönt el mindenkitől.
-Nektek is! - hallották, mielőtt bezárta volna maguk mögött szobája ajtaját.
-Ma melyik játékot használjuk? - mászott vigyorogva az ágyba Kookie.
-A gyűrűt. - lépett fel asztalára, majd a dobozban kezdett turkálni, ami minden csodát rejtett - Meg is van. Még jó, hogy vissza szoktam raknia a csomagba, így nem kell most tisztogatnom megint.
-Ez a vibrátoros? - mosolygott Jungkook, miközben Taehyung az ágyra ült vele szemben és kiszabadította a kelléket dobozából.
-Igen, mert most kicsit megkínozlak, hogy leszokj erről a szexmániádról.
-Mert az szexjátékokkal menni fog. - mosolygott Kookie, miközben a másik nyakába karolt.
-Mindenesetre könyörögni fogsz majd, az biztos.
-Ohh.... tényleg megkínzol? - pislogott nagyokat.
-Nem én! Na gyere ide. - nyúlt a kisebb nadrágjába.
-Huhh! Hidegek az ujjaid. - engedett kicsit szorításán és lenézett az idősebb munkálkodó kezére.
-Nem úgy érzem, hogy zavarna. - harapott alsó ajkába V, miközben Jungkook arcát leste.
-Csak meglepett. Hahhh! - sóhajtott - Folytassuk máshogy is. - ült Taehyung ölébe.
-Ne kapkodj! - karolta át Kook derekát, miközben továbbra is annak nadrágjában játszadozott keményedő péniszével.
-Szexelni akarok. Kérlekh. Szexeljünk! - kapaszkodott V vállaiba.
-Óóó, még nem. Sokkal jobb ötletem van.


-Anya! - ment a nappaliba Taehyung és felvett közben egy pulcsit - Elmegyünk.
-Hova?
-Van valami kis nyári szünet nyitó buli a Summer Timeban. Elnézünk oda.
-Rendben. Vigyázzatok magatokra.
-Mikor jöttök? - érdeklődött apukája.
-Nem tudom, de nem maradunk végig. Öcsi alszik?
-Igen, nem rég raktuk le anyáddal. - állt fel - Tudod hol volt a macija? - sétált el V mellett.
-Nem. Hol?
-A fagyasztóban. - ment táskájához.
-Azt, hogy?
-Azt mondta, hogy fagyit keresett és ott felejtette.
-Nem semmi az öcsi.
-Hát nem. Tessék. - nyújtott pénzt Taehyungnak apukája.
-Nem kell. Van pénzem apa.
-De menjetek VIPbe. Inkább, mint megint az az egy hét bent.
-Umm.... rendben. - vette el morcosan V - De nem lenne gond enélkül sem. - rakta el.
-Menjünk biztosra. Amúgy Jungkooknak is van kedve menni, vagy csak elrángatod szegényt? - nézett a kisebbre mosolyogva, aki az előszobában a földön ülve szenvedte magára cipőjét.
-Persze, van. - pillantott fel rájuk az emlegetett.
-Akkor jó. Na jó szórakozást. - veregette meg fia vállát és visszaindult a nappaliba - Kulcsot vigyél.
-Oké. - szedte össze cuccait - Mehetünk Kook?
-Igen. - pattant föl - Viszontlátásra!
-Sziasztok! - köszöntek el a szülőktől, majd ki is léptek az ajtón.
-Na kíváncsi leszek, meddig bírod. - szólalt meg V, amint eltávolodtak kicsit a háztól.
-Bírni fogom, nem tudom mért hiszed, hogy gyenge lennék.
-Mert egész nap azt suttogtad a fülembe, hogy keféljünk a város minden pontján, most pedig egy vibrátoros gyűrű van a legféltettebb kincseden, aminek a távirányítója viszont az én zsebemben pihen. - hadarta el egy mosoly kíséretében.
-Mit kapok, ha kibírom?
-Mondjuk, ha hazajövünk Jintől akkor annyit fogunk szexelni, amennyit csak akarsz.
-Jóóóóóóóóóóóó! - csillantak fel Kookie szemei - Benne vagyok.
-De ha vesztesz, csöndben leszel és többé nem mondogatod egész nap. - fenyegette meg V.
-Rendben, de szerintem készülj, mert lefárasztalak majd.
-Ó! Biztos vagy te ebben? - nyúlt a távirányító után.
-Igen úúúúú. - érezte meg, hogy milyen erős is tud lenni az a picike kis tárgy nadrágjában.
-Na erre kíváncsi leszek.
-Nem állítanád le?
-Nem. Azt hitted, csak kicsit bekapcsolom és ebből fog állni az este? - nézett Jungkookra mosolyogva.
-Reménykedtem. - nyúlt V keze után.
-Na mi az? - fonták össze ujjaikat, Jungkook pedig csak szorította a másikat - Visszaforduljunk?
-Nem. Kibírom.
-Hajrá picur! - puszilta meg a másik arcát.

-Szia V! - köszönt rá a pultos, amint odaverekedték magukat a fiúk hozzá.
-Szia Mino! Mi a helyzet? Jó sokan vannak most.
-Igen, elképesztő. Ki a barátod?
-Ő itt Jungkook.
-Szia! - köszönt halkan a kisebb, mert épp mással volt elfoglalva.
-Szia! Üdv itt. Érezd jól magad nálunk!
-Figyelj csak Mino! Az a helyzet, hogy az én kezemen kéne áthaladnia mindennek. Ha érted. - pislogott sűrűn V.
-Jaja, persze. De akkor minden nálad legyen.
-Csipkedd magad Mino, mert sok a meló. Ne trécselj! - szóltak rá munkatársai.
-Oké-oké. Kértek valamit?
-Igen. Két Sojut.
-Hozom. - fordult meg azonnal Mino.
-Hogy tetszik Kook? - nézett végig a kisebben.
-Kibírom.
-Nem ezt kérdeztem. - mosolygott - Haza menjünk? Szólj, ha feladnád?
-Mondom kibírom. - támaszkodott a pultra a kisebb.
-Hát jó. Te tudod.
-Itt az italotok. - tért vissza Mino - Még valamit?
-Nem köszi. - fizetett azonnal V, majd egyetlen mozdulattal le is húzták Jungkookkal ez első kört.
Ugyan nem az ő terepük volt a klub, hisz senki sem tudta róluk, hogy igazából nem a lányokra buknak, mégis bevetették magukat az éjszakába, de nem tévesztették szem elől egymást. Mivel az idő múlásával lassan az egész társaság egyre részegebb lett, már tudtak egymásra jelentőségteljes pillantásokat vetni. V egyre jobban kínozta Kookot a kis vibrátoros csodával, miközben annak esélye sem volt társához keveredni. A csajok csak úgy tapadtak rá és ők is érezték Jungkook érdeklődését, bár azt hitték miattuk tiszteleg, ám a valóság közelében sem jártak. A kisebbet egyre kevésbé érdekel, hogy éppen ki mászik rá, vagy tekeri maga köré kezeit, ahogy eluralkodott rajta az egész este fenntartott alkohol szint és a gyűrű péniszén.
-Elmegyünk mosdóba! - fordult felé eddigi táncpartnere és fülébe üvöltötte, mire Kook csak bólintott.
Mint kiderült, V és Jungkook párjai együtt voltak, így egyszerre is tűntek el, Taehyung pedig a másikhoz lépett, hogy szinte ugyan azt mondja el neki, amit fél perccel azelőtt az a lány.
-Én is megyek! - szorította meg V csuklóját Kookie.
-Gyere. - mosolygott Taetae, majd együtt indultak a mosdóba.
A klub sem volt olyan hatalmas, így ehhez mérten a mellékhelyiség sem, aminél szerencséjük volt. Az a néhány férfi, akiknek aznap este igen jó dolguk volt, mert a lányok többször annyian voltak, mint ők, épp nem arrafelé járkáltak, így szinte csak kettejüké volt az egész vécé.
-Csak most kapcsold ki egy kicsit, kérlekh. - mert végre sóhajtozni Kookie.
-Nem megy a pisilés? - nevetett rajta V.
-Taetae kérlekh! - támaszkodott a falnak a piszoár előtt állva.
-Jó rendben. De csak egy kicsit. - állította le a kütyüt, majd Kook mellett kereset magának szabad helyet - Szép nagy vagy. Nem fáj?
-Nemhh! - lihegett - Csakh. - nyelt egyet miközben magára fogott, hátha el tudja végezni végre dolgát - Már többször majdnem elsültem.
-Na! Ezért van olyan szorosra húzva, hogy ez ne történjen meg.
-Aaaaah! Nem megyh! Kész! Taehyung én feladom! - nézte saját nagyságát.
-Mégsem bírod ki? - húzta fel cipzárját.
-Nem. Nem megy. Szexeljünkh! - fordult az idősebb felé és nyakába csimpaszkodott.
-Ne itt Kook! - kapta el a kicsit, aki már alig állt lábain.
-De már nem bírom ki. Most akarlakhh. Dugj meg hyungh!
-Nem. Menjünk gyorsan haza.
-Neeeh! - terelte az egyik fülkébe Vt és leültette a lehajtott fedelű vécére az idősebbet - Itt csináljukh! - zárta be az ajtót, majd társa elé térdelt.
-Ne Kook! - küzdöttek nadrágjával, de valahogy a kisebb rutinosabb volt és le tudta húzni Taehyung boxerjét is kicsit.
-Nyugi picur! Menjünk haza és Ahh! Engedj el! - nyögött fel, amint elmerült Kook szájában.
A másik azonban meg sem hallotta őt. Csak minél hamarabb fel akarta izgatni párját, majd annak ölében szeretett volna kikötni, mert már megőrjítette saját erekciója, ezért kicsit sem tétovázott, azonnal nyelvével látott neki feladatának.
-Ne itt Kookh! - kezdet sóhajtozni V is - Ennyire akarod?
-Igenh! - engedte ki szájából az idősebbet és felnézett rá, bár alig látott ki pillái alól - Szexeljünkh!
-Ahh! - nyögött Taehyung a kisebb szorgos kezétől - Akkor tényleg csendben kell lenned.
-Rendben.
-Gyere az ölembe! - húzta fel a kicsit, majd azonnal egymás ajkaira tapadtak, miközben Jungkook kőkemény férfiassága az övéhez ért.
Saját magát kezdte izgatni azzal, hogy egy kezébe fogta mindkettejüket, miközben nyelveik hatalmas harcot vívtak. Kook nem bírt betelni párjával és akkor sem szívesen engedte el, mikor hatalmasat csapódott a mosdó ajtaja.
-Te haver, - beszélgetett két részeg, a fiúk pedig mozdulatlanul hallgatták őket - ma még hazsavizsem azt a csajt.
-Én meg a barinőjét. Te haver.
-Én haver?
-Igen te.
-Ja, igen. Mondjad.
-Te izs rézseg vagy?
-Áhh.... talán egy kicsit becsíptem.
-És mond csak..... te melyik csézsébe célzsol? A jobba vagy a másik jobba?
-Kettő közsé. - V pedig ezen a válaszon majd elnevette magát. Rendszeresen futott részegekbe, ha este kimozdult valahová, de ő sosem itta le magát annyira. Túl sok ilyet látott ahhoz, hogy féljen attól, hogy ő is ilyen lesz egyszer.
-Várj. Melyik ajtón megyünk?
-Izsé..... ez az. Gyere haver.
-Én haver?
-Gyere. - hallatszott egy pillanatra a hangos zene, majd amint kiléptek a helyiségből, újra csend lett a mosdóban.
-Még mindig itt akarod picur? Menjünk haza. - simított a kisebb arcára.
-De én megőrülök hyung. Nem bírom ki. - nyafogott.
-Nem kapcsolom vissza ígérem. Csak menjünk haza. Ott kényelmesebb neked is.
-Ühm..... jóh! - fogadta el végre az ajánlatot, majd lassan kimászott Taehyung öléből.


(Folytatjuk :D Most csak azért kaptatok részt, mert ma nem volt sulim, de holnap megint lesz és juhuuuu, negyed tízre érek haza, de menő lesz. Ráadásul a hétvégén is tanulnom kell nagyon sokat, szóval ne építsetek arra, hogy majd akkor lesz rész, de igyekszek. Addig meg jó olvasgatást! Játszatok, chateljetek, szavazzatok! :D )