Three sides of life 31.rész: Megszeppenve

-Egy teljes hétig kettesben leszünk. Most ebbe nem fogsz belehalni.
-Hát jó. De akkor este kapok szexet? - vigyorgott.
-Ahh jó! Ha ezen múlik, kapsz.
-Akkor jöhetnek.
-Kis perverz. Ide ülsz az ölembe? - nézett rá V.
-Lehet?
-Persze. Na gyere!

-Hoztunk kajááááááát! - lépett be Jimin, maga mögött Hoseokkal, aki még a kocsival küzdött útközben is, így megállt a küszöbön.
-Mi van? Elromlott? - kérdezte V, miközben J-Hope még nyomogatta a kulcson lógó távirányítót.
-Gyenge az elem és bazd már meg te fos! - idegesítette fel magát, mire pityegett egyet a kocsi - Végre baszki! - lépett be az ajtón.
-Szóval gyenge az elem. - nevetett Taehyung a szenvedő társán.
-Igen, és rohadtul fel tud idegesíteni. - vette le cipőjét.
-Azt látom. - vigyorgott V.
-Csak ti vagytok itthon? - egyenesedett fel Hoseok és követte társát a konyha felé.
-Igen. Még csak mi vagyunk.
-Nem zavarja Jungkookot, hogy átjöttünk? Nem szerettetek volna kettesben lenni?
-Majd leszünk eleget, veletek pedig rég találkoztam.
-Rosszban vagytok, vagy mi? - álltak meg a konyha előtt.
-Nem, csak éjjelnappal dugni akar.
-Ohhh! Ideális társ. - vigyorgott Hopi.
-Azért annyira nem. Elhasználódik az ember szerszáma.
-Mondjuk jah. - léptek végül beljebb.
Jimin az asztalra pakolta ki a hozott ételeket, miközben Jungkook egy széken törökülésben ülve, szótlanul nézte a másikat.
-Meg, hoztam ilyet is. Ez nagyon finom. Csoki öntettel van leöntve és benne vanília fagyi van. Profiterolnak hívják. - de Kook csak csendben nézte a dobozt, amit elé rakott a másik.
-Nem egy szószátyár. - súgta Hoseok Vnek.
-Pedig tud az lenni.
-Szia Jungkook! - köszönt a kisebbre Hopi, az pedig azonnal felpattant, amint észrevette és meghajolt.
-Szia!
-Jaj, ezt hagyjad. Már baráti körben vagy. Ezt pedig köszönd Taehyungnak. Ebben a körben nem foglalkozunk ilyesmivel. Hiába vagy ennyire fiatal. Te jó ég, - ült le Hoseok - öreg vagyok.
-Dehogyis. - támaszkodott meg székének támláján V és a sok ételt nézte amit barátai hoztak.
-De igen. A hátam is fáj már. Hozz egy kis vizet édes fiam. - dramatizálta túl a helyzetet, Taetae pedig kinevetve ugrott is kérésére.
-Mi újság veled drága unokám? - folytatta Hopi Kookra nézve.
-Ömm..... egy hétig itt leszek.
-Óóóó, a fiatalság. Azok a régi szép idők.
-Itt a vized. - ért vissza V, miközben Jimin már nagyon vigyorgott színészkedő barátján - Idd meg, azt gyere kockulni. Hátra kötöm a kezem. - vett el egy kis édességet az asztalról, majd Kookkal a nyomában indultak a nappaliba.
-Megyek. Jimin hozz kaját! - ugrott fel.
-Mért én? Vigyél magadnak! - ment utána említett társa.
-Most, komolyan nem hozol nekem? - állt meg félúton, majd végignézte amint Jimin csupán egy doboz süteménnyel sétál a többiekhez.
-Nem.
-De kis paraszt vagy!

-Úgy volt, hogy hátrakötöd a kezed, nem bérbe veszel még egy profit. - mordult fel Jimin, bár megnyerte a kört a TaeKook páros ellen.
-De ez olyan, - puszilta meg a kisebbet, aki nagyon belepirult a másik ölében ülve, hogy a többiek előtt így cirógatják - mintha hátra lenne kötve. Tudod milyen nehéz összehangolni a kettőt?
-Jó, akkor most váltsatok kezet. - szólt közbe Hoseok.
-Igen, ez jó ötlet. Most te játssz bal kézzel, Jungkook meg jobbal.
-Rendben. Gyere picur, cseréljünk! - fészkelődtek, miközben nyílt az ajtó.
-Halihó! - köszönt azonnal V anyukája, a legkisebb pedig megijedt és próbált teljesen elbújni V ölében.
-Szia anya! - válaszolt Taehyung - Mi a baj Kook?
-Szia! - köszöntek a fiúk is.
-Nem baj, hogy itt vagyok? Hogy fognak fogadni? - sugdosott a kicsi.
-Dehogy baj. Ne aggódj! Nem lesz semmi.
-Na mit csináltok? - jelent meg édesanyja - Hű, de nagy banda.
-Milyen napod volt? - ment oda hozzá elsőként Hoseok.
-Ó, köszönöm. Nagyon jó. - kapott puszit - Mindig ilyen magas voltál?
-Igen. - mosolygott Hopi.
-Akkor én megyek össze.
-Szia anya! - ért oda végre Taehyung is, aki nagy nehezen kimászott Jungkook alól.
-Szia kicsim! - ölelték meg egymást.
-A srácok hoztak édességet.
-Na, de jó. Hízok tovább. Egye-fene, egy kis apróság még belefér.
-És lenne egy vendég erre a hétre, ha nem baj.
-Tudom, édesapád mondta.
-És nem baj?
-Dehogy baj. Végre jött valaki. És merre van a kis vendég?
-Kockul Jiminnel. - fordult vissza feléjük V, miközben a másik megállította a játékot.
-Ne félj. Kedves az anyuka. - súgta Jimin Kooknak, majd fel is kelt a többiekhez. - Szia! - ért oda hozzájuk és ő is megpuszilta az egyetlen nőt a szobában.
-Szia drága! Úristen! De izmos vagy!
-Köszönöm. - vigyorgott.
-Jó estét! - állt fel Kook és meghajolt - Jeon Jungkook vagyok.
-Óóóóó, de cukiiiii! - sétált oda az új jövevényhez.
-Anya! - szólt rá V, de meg sem hallotta.
-Jaj, de kis aranyos vagy! - állt meg ellőtte hatalmas mosollyal - Óóóóó! És mond csak, Taehyung kiszolgál rendesen? Nem vagy éhes, szomjas?
-Nem, köszönöm. - égett Jungkook arca, amint a nála kicsit alacsonyabb hölgyet nézte. Nem tudta, mit kéne tennie, még sosem volt ilyesmiben része, így hihetetlenül zavarba esett.
-Öcsit hol hagytad? - próbálta volna kimenteni Kookot a helyzetből, de nem sikerült.
-Apád megy érte. Jaj de kis édes vagy. Húúúú, de kis puha a bőröd. Milyen arckrémet használsz? - simogatta meg Jungkookot.
-Anya! Hagyjad már! - állt kettejük közé Taehyung - És kaja?
-Azt is hoz édesapád.
-Mi akkor megyünk is. - szólalt meg Hoseok.
-Máris? - fordult feléjük anyukája - Maradjatok még!
-Áhh! Nem akarunk zavarni.
Ezzel pedig J-Hope és Jimin sikeresen lefoglalták az anyukát, így Jungkook fellélegezhetett. Szegény szíve majd kiugrott. Félt, mert nem volt tisztában vele, hogy hogyan kéne viselkednie, vagy hogyan ne, ezért nem is mert semmit sem tenni. Ám Taehyung megnyugtatta, miután lett egy pár percük, hogy engedje el magát, mert itt mindenki tudja a helyzetüket, nincs miért aggódnia. Csupán egyetlen szabályt kellett megjegyeznie. Azt, hogy az öcsi előtt nem tesznek semmi komolyat. Ugyan a szülei elfogadták V beállítottságát, ettől még a kistestvért féltették, amit a bátyó meg is értett és ő is ezen a véleményen volt. Ugyan tudott mindent a kicsi, hisz megvédte Taehyungot másokkal szemben, ettől még nem akarták látványosan előtte művelni dolgaikat.

-Kérsz még Jungkook? - kérdezte V anyukája.
-Nem, köszönöm. Jól laktam.
-Ehetek édességet? - érdeklődött az öcsike, miközben segített lepakolni az asztalról.
-Igen. Taehyung, szolgáld ki kérlek.
-Oké. Gyere töpszli! - pattan fel és a hűtőhöz sétált testvérével - Na mit kérsz?
-Fagyit.
-Van itthon fagyi?
-Igen, apád hozott tegnap. - kommentálta édesanyja.
-Akkor van. Hol van öcsi, nem tudod?
-A pizzák mögött. - mutogatott felfelé a fagyasztó felé, amiben V már nagyban kotorászott.
-Ahh, megvan. Te is kérsz Jungkook?
-Nem, köszönöm. - ült továbbra is szótlanul az asztalnál, miközben végig figyelte Taehyungot. Még mindig félt egyedül, pedig semmi oka sem volt rá.
-Anya, apa?
-Szedj nekünk egy bögrébe, majd elnyammogunk rajta apáddal.
-Oké. - vette elő az eszközöket hozzá, elsőnek pedig a legkisebbet szolgálta ki - Ennyi elég lesz? - mutatta testvérének.
-Igen. Köszönöm! - vette el - Nézhetek tévét anya?
-Egy kicsit, míg elpakolok. Aztán megyünk fürdeni.
-Rendben! - ugrált a nappaliba.
-Ki ne borítsd! - kiabált utána anyukája.
-Szóval Taehyung. Akkor hogy is van ez? - érdeklődött apukája azonnal, amint az öcsi eltűnt.
-Mi?
-Jaj, hagyd már ezt Yuyoung. Az ő dolguk. - pakolt el anyukája, majd visszaült férje mellé a fagylalttal - Inkább egyél és hallgass!
-Semmi baj. - válaszolt V - Most bonyolultan vagyunk, de eddig működik. - kezdett magyarázni - Van Jin, Kook, meg én és így...... hármasban. Mindent megbeszéltünk és nincsenek titkok. Rendben is van teljesen minden. - állt meg Jungkook széke mellett.
-És biztos jó ez így? - nyammogott apukája a hideg falaton.
-Yuyoung! Ne légy már ilyen!
-Én csak aggódom a fiúnkért. Ennyi.
-Jó ez így. Ha baj lesz, akkor meg megoldjuk. - rántott vállat V.
-Én örülök, ha szerelmes vagy kisfiam. Csak ne legyen bajod. Azt nem szeretnénk egyáltalán, de most nagy a veszélye. - kommentálta anyukája.
-Nem lesz baj. - szólalt meg végre Jungkook, aki egész este hallgatott - Én nagyon szeretem, és Jin is. - remélt valami reakciót, de amint nem látott mást, csak meglepett arcokat, újra elvörösödött.
-Ne aggódjatok! De kedvesek vagytok. Szeretlek titeket. - ölelte meg szüleit V - Elmegyünk fürdeni. Vagy várjuk meg öcsit?
-Igen, kérlek. - állt fel anyukája - Minyoong! Gyere fürdeni! - ment a nappaliba.
-Akkor mi bemegyünk addig a szobába. Gyere Kookie! - szólt a kisebbnek, aki azonnal felpattant hozzá. Örült, hogy végre elmenekülhetett.
-Rendben. Menjetek csak. Jó éjszakát és majd ne hangosan, ha..... ha izé. Na, ha lesz valami. - ejtette magát csapdába édesapja.
-Hehe. - kuncogott V - Rendben.
-Yuyoung! Gyere! Téged akar!
-Megyek! - kelt fel és legkisebb fiáért indult.

-Azért megszólalhatsz ám, ha kint vagyunk. - csukta be az ajtót maguk mögött mosolyogva V.
-De nagyon félek tőlük. - ült le Taehyung székébe.
-Mért? Ennyire félelmetesek?
-Nem csak..... még sosem voltam így sehol. És mikor megszólaltam is úgy néztek rám.
-De nem azért, mert nem szeretnek. Hanem, mert meglepődtek. Egész este csendben ültél, majd azzal mutatkozol be, hogy szeretsz engem. Persze, hogy meglepődnek. - térdelt elé a földre.
-Tényleg szeretlek.
-Annyira szórod ezt. Tudod, egyáltalán mit jelent?
-Igen. Azt, hogy ha nem veled vagyok, akkor csak rád gondolok. De ha meg csak veled vagyok, akkor Jin is nagyon hiányzik és azt kívánom, bárcsak itt lenne ő is. Hogy megint kettőtök között aludhassak. Amikor meg egyedül vagyok majd meghalok. Annyira szeretnélek ölelgetni titeket, meg megcsókolni, de legalább csak a közeletekben lenni, ha már mást nem is lehet. - várt reakciót a kicsi, de nem kapott - Rosszul válaszoltam?
-Tényleg szeretsz.
-Ezt mondom, már mióta. - szinte felháborodva válaszolt Jungkook.
-Gyere ide! - emelkedett fel a másikhoz, hogy megcsókolhassa.
Egész eddig azt hitte, a kicsi csak dobálózik ezzel, hisz még sohasem volt igazán szerelmes, így mit tudhat arról, hogy ez mit is jelent. De mint kiderült, nagyon is tisztában volt vele. Jól tudta, miket beszél és hogyan érez, így V most igazán rosszul érezte magát, amiért még sohasem viszonozta ezt, de nem merte. Ugyan nem akarta kicsit rögtön ezzel sújtani, hogy nem mondja ő is, de még korainak vélte a dolgot.
-Szex? - kérdezte azonnal Jungkook, amint elváltak egymástól hosszú percek után.
-Ezt nem mondod komolyan, hogy ennyire be vagy indulva állandóan. - mosolygott Taehyung, mert nem hitte el a hallottakat.
-De igen. Megígérted, hogy megkapom. Szóval? - harapott alsó ajkába, mialatt végignézett Vn és látszott, hogy szemeivel már levetkőztette társát.
-Nem. - kelt fel a földről, majd az ágy végéhez sétált.
-De most mér nem? - háborodott fel Jungkookie.
-Mert nem. Max fürdés után, jó? - nyitotta fel az ágyneműtartót, majd kitámasztva azt, kipakolt belőle.
-De akkor már akkor is fogunk, ha meg kell erőszakoljalak. - morgolódott Kook.
-Na azt megnézem. - mosolygott V.
-Esküszöm!
-Persze-persze. - csukta vissza az ágyat - Hozok inni estére. - ment ki a szobából.
Kicsit pakolászott a konyhában, így még némi nassolni valót is szedett össze maguknak. Egy üveg vízzel és egy nagy tál chipsen indult vissza szobája felé, amikor szembejött vele anyukája.
-Szerintem egy tíz perc múlva mehettek is, mert az öcséd most nagyon nem akar pancsolni. - vett ki egy szemet a rágcsálni valóból.
-Rendben. Minden oké amúgy?
-Mért kérdezed?
-Nem baj, hogy áthoztam ide Jungkookot?
-Dehogyis. Mért aggódsz?
-Csak apa miatt.
-Jaj, ne foglalkozz vele. Elfogadta, csak tudod milyen döcögősen megy ez neki.
-Tudom. Rendben.
-Egyébként mi az a kötés Jungkook kezén? - kérdezte anyukája aggódóan - Észrevettem este, csak nem mertem felhozni.
-Dolgozott és ott sérült meg. Rengeteg sebe van most.
-Hol dolgozott?
-Repteret mesélt. De többet nem megy. Megtiltottam neki, mert tönkretette magát az alatt pár nap alatt is.
-Mondanám, hogy a nagytestvér szellem, de ő a párod..... az egyik párod, szóval inkább a szerelem. Örülök, hogy figyelmes vagy.
-Ismersz anya. Akkor lassan mehetünk?
-Ja igen, persze. Nem is tartalak fel. Szegény Kookot egyedül hagyod.
-Ó, ne aggódj! - lépkedett szobája felé - Feltalálja magát. - nyitotta ki ajtaját ügyeskedve, mert mindkét keze tele volt - Mit csinálsz? - látta meg a másikat, amint az kutakodik egyik fiókjában.
-Nézelődtem. - pislogott fel az idősebbre hatalmas szemekkel, hogy ne szidják le.
-Tudod, hogy ez illetlenség? - pakolt az asztalra.
-De nincsenek titkaink.
-De ez más. - csukta be az ajtót - Ne turkálj a szekrényemben. - kapta ki Jungkook kezeiből cuccait, majd elpakolt.
-Óóóóóóóó. Mit hoztál? - kóstolta meg a chipset.
-Rágcsát meg vizet. Ami kelleni fog, ha mozogni akarsz.
-Pedig akarok. Már most is. - állt V mellé, aki még a földön ülve rendezte vissza fiókját.
-De most még nem.
-Naaaa! - férkőzött Taehyung ölébe - Kérlekh! - nyögött egyet, hátha ezzel fel tudja kelteni a másik érdeklődését, ami többé-kevésbé sikerült is.
-Most még nem. Fogd vissza magad!
-Nem akarom. - csókolt az idősebb nyakába, miközben ujjait a másik pólója alá csúsztatta.
-Állj meg! - fogta le Kookie csuklóit.
-Nem akarokh! Szexeljünkh! Kérlekh. Annyira fáj már. Könnyíts rajtam, kérlekh. - könyörgött V fülébe.
-Ahh! Ne csináld ezt!
-Akarlakh! - mozdult meg a másik ölébe ülve - Akkor csak had szopjalak le.
-Mi?! - lepődött meg Taehyung - Mit szeretnél? - tolta el magától a kisebbet, hogy szemeibe nézhessen.
-Leszopni. - vörösödtek el Jungkook orcái, hogy meg kellett ismételnie magát.
-Tudod, hogy attól neked nem lesz jobb?
-De érezni akarlak. Biztos, hogy te sem férsz már el. - Kooknak pedig igaza volt. Hisz Vnek elég volt a másik édes hangját hallania, már attól hanyatt akarta dönteni a fiatalabbat.
-Jobban szeretem, ha szeretkezünk. Bírd még ki egy kicsit. Addig csókkal tudok szolgálni, ha az megfelel.
-Talán. De nagyon akarom!
-Kitartás. - húzta magához a másikat V.
-Kérek kérek kéremmmmm. - tapadt ajkaira Taehyung, majd olyan mélyen kezdte ízlelgetni a másikat, mint még soha. Most, hogy végre tudta, a kicsi tényleg szívből szereti, ez volt a legkevesebb és ugyan nem viszonozta a másik szavait, de tettével éreztette vele, hogy ugyan úgy viszonyul ő is hozzá-.

Pár perccel később még mindig egymáson csüngtek, mikor V anyukája kopogás után közölte velük az ajtón keresztül, hogy mehetnek fürdeni. Levegő után kapkodva váltak el egymástól, majd Jungkookot tessékelte először a fürdőbe, akinek megmutatott mindent, mit hol talál, majd magára hagyva a kisebbet, visszament szobájába és beágyazott maguknak. Kook hihetetlen gyorsasággal végzett, hogy minél hamarabb legyen végre az, amit ő szeretne. Szinte sürgette az idősebbet, hogy menjen már fürdeni, miközben ő még mindig egy szál törülközőben toporgott a szobában.
-Mire visszajövök, öltözz fel! - fordult vissza a küszöbről V.
-Minek? Úgyis leveszem.
-Hogy én vehessem le rólad. - mosolygott az idősebb, majd be is csukta ajtót.
Ám Kooknak esze ágában sem volt felöltözni. Tovább akart kutakodni párja szobájában, mert tudta, hogy annak van mindenféléje és kíváncsi volt, mit is takarhat az a minden. Ezért az illemet figyelmen kívül hagyva újra turkálni kezdett a fiókokban. Azonban nem sokra lelt. Mindent átnézett, még az ágynemű tartót is, de semmi. Egy árva csomagolást, vagy elkószált szexjátékot sem talált abban az apró szobában, amiben amúgy nem nagyon volt hová rejteni semmit.

-Anya! - kereste édesanyját V.
-Konyha! - válaszolt neki, Taehyung pedig oda is ment hozzá.
-Végeztünk. Mehetek ti is.
-Rendben. Van kaja holnapra a hűtőben, de apád akar kitenni nektek pénzt még reggel. Úgyhogy nem fogtok éhen halni. Bár amennyi kaja van itthon, így sem.
-Oké, köszönjük. Öcsire kell vigyázni?
-Dehogyis. Az kéne még csak, hogy titeket terheljünk vele. Mamánál lesz. Hazajött a kis barátnője most, úgyhogy nagyon szeret ott lenni.
-Rendben. Akkor mi lefekszünk. Bezárom a szobaajtót. - indult vissza szobájába V.
-Jól teszed. Ne hangosan, ha lehet.
-Mért jöttök mindketten ezzel? - fordult vissza.
-Csak elővigyázatosságból. - magyarázott anyukája apró mosollyal.
-Még sosem aludt itt senki, de biztosíthatlak, hogy másnál is mindig csendben voltunk.
-Jó-jó. Csak nincs még tapasztalatom na! Csak mondtam. Ne tépd le a fejem. - mosolygott.
-Jó. Na jó éjszakát! - köszönt el.
-Nektek is!
-Lefekszetek? - sétált szembe vele apukája, kezében két bögrével.
-Igen.
-Mire felkeltek üres lesz a ház. Hagyok itthon pénzt ebédre. - sétált el mellette.
-Anya azt mondta, tele hűtő. Úgyhogy ne hagyj!
-Biztos? Ne melegítsetek már. Egyetek frisset. - fordult vissza V felé.
-De ne dobjuk ki. Jó lesz az. Jó éjszakát!
-Hát jó. Jó éjt! - tűnt el apukája  konyha irányába, Taheyung pedig benyitott szobájába, majd azonnal megtorpant, amint meglátta Kookot az ágyon ülve, ahogy kutat egy nagyobb dobozban.
-Hogy találtad meg? - csukta be azonnal maga mögött az ajtót és be is zárta.
-Nem volt könnyű.
-De elég nehéz sem ezek szerint. - sietett oda  kisebbhez - Add azt ide! - kapott ki a másik kezéből egy kisebb kelléket a sok közül, amit az évek alatt felhalmozott.
-Aaaaahj! Próbáljuk ki őket!
-Azt kéne még csak. Jin meg is ölne. - pakolt vissza a dobozba.
-Ahh!..... Ez amúgy a penis plug? - emelt fel egy kis fém rudat maga mellől Kook.
-Mi? Nem hiszlek el! - nyúlt érte, de Kook megfogta kezét és még el is húzódott tőle kicsit - Add ide!
-Nem! Próbáljuk ki! - csillogtak szemei.
-Nem próbáljuk.
-De igen!
-Add vissza!
-Nem! Használjuk, különben felhívom sírva Jint.
-.... Milyen kis ördög vagy te!
-Akkor?
-Ahhhhj! Jó! De csak azt az egyet! - emelte fel a dobozt, majd az asztalra felmászva visszatolta helyére, a szekrény tetejére leghátra, amit csak akkor látni, ha valaki követi a példáját és a monitor mellett ácsorog.
-Ez az! Kell hozzá valami? - forgatta a kis fémdarabot.
-Csak ez. - dobta mellé a síkosítót V - De ez amúgy is kell.
-Jóóóóó! Kipróbálhatom? - érdeklődött az idősebbre mosolyogva Kookie.
-Majd. Előbb érjünk el arra a szintre, hogy már aktuális. - ült le mellé Taehyung - Te fel sem öltöztél?
-Ömmm.... nem. - pislogott nagyokat.
-Ejnye. Ezért meg kell hogy büntesselek. - harapott alsó ajkába, majd a kisebbet ledöntötte az ágyra - Most boldog lehetsz. Végre szexelünk.
-Ne beszélj! Csináld!


(Folytatjuk :D XDDD Érzem, hogy megint meg fogom kapni a "MÉRT ITT HAGYTAD ABBA?" mondatot, de nem érdekel XD így terveztem és kész :D
Hírek: Van chat az oldalon. Még mindig van játék, de már nem sokáig. BTS fotókártyákat tartalmaz a díj, és bármelyik országból lehet jelentkezni, szóval hajrá! Lassan megérezik első fordításunk is, melynek posztolása már csak attól függ, hogy én mikor olvasom át. Ezzel kapcsolatban pedig Kook rajongók figyelem, mert Jeon biztosúr megbünteti a gyorshajtókat! :DDD )