J-Hope&Gayoon 5. rész

-Bocsánat. - értem lágyan ajkaihoz, miután előre elnézést kértem.
Tudtam, hogy nem ezért akart velem lenni annyit, de ebben kételkedni kezdtem kicsit, amint viszonozta tettemet. Arcomra simított hideg ujjaival, mialatt még jobban belesimult karjaimba. Lassan és gyengéden ízleltük meg a másik csókját, ami nem is tartott túl sokáig.
-Sajnálom. Nem bírtam megállni. - engedtem el egy pillanatra.
-Nem is kell. - válaszolt, mire úgy döntöttem, hogy akkor nem is fogom.

Azonban hiába éreztem rajta, hogy élvezi, amint elengedtük egymást, távolságtartóvá vált. Alig szólalt meg hazafelé. Míg a városból kimenet délután be nem állt a szája, addig este a vonaton csak akkor mondott valamit, ha nagyon muszáj volt. Még a lakásához vezető úton is teljes csendben volt az ajtóig.
-Felugrom a cuccaimért, öt perc. - lépett be a panel bejáratán, engem pedig az utcán hagyott.
Meglepődtem, hogy nem akar felengedni, hanem egyedül hagy. Korábban esélyem sem volt egy kis magányra, mert folyton a nyomomban volt, vagy legalább a közelemben, akkor pedig kizárt teljesen egyedül. El is mehettem volna. Nem is tudom, mért nem tettem meg, hisz az öt percből végül húsz lett. Nem tudom mi történt fent, de azt igen, hogy mikor újra megjelent én a háznak dőlve nyomkodtam telefonomat, meséltem a srácoknak, ő pedig mosolyogva termett előttem.
-Mehetünk.
-Már azt hittem sosem jössz. - vágtam azonnal zsebre a mobilomat, a fiúktól pedig el sem köszöntem.
-Bocsánat. Volt egy kis vitám az anyámmal.
-Ahh. Miattam?
-Igen.
-Jaj, ezt nem akarom. Inkább akkor hagyjuk és nyugodtan maradj otthon.
-Nem. Megyek. - igazította meg vállán táskáját - Indulhatunk?
-Biztos nem lesz ebből nagyobb baj?
-Nem. Gyere már! - karolt belém, ezzel pedig először ért hozzám a csókunk óta - Ha maradnék, akkor lenne nagyobb baj.
Szó nélkül sétáltam oldalán, miközben ujjai lassan lecsúsztak és az enyémek közé fonódtak. Hihetetlenül megkönnyebbültem, amint megszorította kezemet, de nem mertem megkérdezni, hogy mi volt ez a hazaút, pedig nagyon érdekelt. Ám féltem a választól, hogy elveszítem, mielőtt még igazán az enyém lehetne.

-Megjöttünk! - csuktam be magunk mögött a bejárati ajtót, miközben mindenkivel tudattam, hogy hazaértünk.
-Hoseoooooook! - jelent meg húgom, mintha hetek óta nem is látott volna és a nyakamba kapaszkodott, akár egy kis majom.
-Szia! Anya, apa?
-Apa tévét néz, anya a konyhában főz. Merre jártatok? - eresztett el végre.
-Kimentünk Seoulból. Mondhatni vidéken voltunk. Mászkáltunk minden felé.
-De menőőőő. Add ide Gayoon! - kapta ki kezéből táskáját - Majd én lerakom. - indult meg szobám felé.
-Bocs. Nagyon lelkes.
-Feltűnt. - birizgálta maga előtt ujjait.
-Köszönök apámnak. Maradj itt nyugodtan, egy perc se.
-Nem! - kapta el kezemet - Ne hagyj egyedül!
-Őőőő..... rendben. Akkor gyere. - vontam magam után.
Én csak behajoltam egy kicsit a nappaliba, hogy apámat pont lássam, aki csupán bámulta a tévét és úgy is köszönt vissza.
-Látod? Egy perc se. - fordultam vissza felé.
-Jó, de akkor sem. Nem szoktam más házában járni, szóval ne hagyj el.
-Egyáltalán nem szoktál?
-Nem.
-Még a barátaidnál sem?
-Nincsenek barátaim.
-Hogy-hogy pont neked nincsenek?
-Ez nagyon hosszú.
-Leraktam a cuccodat. - jelent meg testvérem hatalmas vigyorral - Most viszont gyere. - kapta el Gayoon kezét és maga után húzta - Anya kíváncsi rád.
Ám ettől pánikoló tekintettel pillantott vissza rám, én pedig követtem őket, miközben az járt a fejemben, hogy hogy nem lehetnek barátai pont neki. A világ legkedvesebb teremtményének, akit egy hajszál választ el az angyaloktól.
-Jó estét! - köszönt azonnal, amint a konyhába értünk.
-Szia! Egy pillanat. - rendezkedett még édesanyám a tűzhely körül.
-Szia anya! - sétáltam oda hozzá és megpusziltam.
-Szia aranyom! Merre jártatok? - törölte meg kezét kötényében.
-Vidék féleség felé.
-Na! Végre igazán friss levegőn voltál. - fordult meg - Na szia Gayoon! - köszöntötte nagy mosollyal - Nagyon örülök, hogy végre itt vagy.
-Jó estét! É-én is. - állt megszeppenve.
-Van valami, amire allergiás vagy, vagy nagyon nem szeretsz?
-Nem, nincs.
-Akkor jó. Mert igazi ínyencségeket csinálok vacsorára. Még sütit is sütök.
-Csak nekem nem kellett volna.
-Dehogyis nem. Különben megint egy év múlva látnálak. Valamivel vissza kell csalogatni téged.
-Anya, mi bemegyünk a szobába, jó?
-Rendben. Kislányom! - szólt a kockuló húgomnak, aki az asztalnál játszott.
-Hmm?
-Nem hmm, hanem tessék. Gyere segíteni! - fordult vissza a tűzhely felé.
-Jó-jó. Mindjárt.
-Gyere. - fogtam meg Gayoon kezét és a szobám felé indultunk, ő pedig hatalmas sóhajjal követett. Nagyon megkönnyebbülhetett - Ennyire félelmetes a családom? - kérdeztem, amint láttam rajta az ajtóhoz érve, hogy kezd megnyugodni.
-Eddig egyszer találkoztam idegen családdal.
-Tényleg? - lepődtem meg és beljebb mentünk a kis birodalmamba.
-Igen.
-Azt hogy? Mesélsz végre? - dőltem ágyamba, miközben ő a szobám közepén állt meg.
-Hova ülhetek le? - nézett körbe.
-Ennyire nem szoktál másoknál járni? - könyököltem fel.
-Nem. - csóválta fejét.
-Hmm..... csak idejöhetsz, mellém. - mosolyogtam ő pedig kicsit zavarba esett.
-Inkább leülök a székedbe. - mozdult is felé, mire én felkeltem és elkaptam kis kezét.
-Nem. Gyere ide! - vontam magamhoz, majd megcsókoltam.
Reméltem nem lesz mérges, de ugyanúgy reagált, mint a szabadban. Viszonozta mozdulataimat, így végre teljes sikernek könyveltem el. Azt hiszem szereztem egy új barátnőt.
-Jóh. - lihegett kicsit, miután elengedtem puha ajkait - Odamegyek melléd.
-Akkor gyere és mesélj!

-De...... túl kedves vagy. Én mondtam. - ültem ágyamban a falnak dőlve ölemben Gayonnal, aki velem szembefordulva mesélte el kis életét, amin nagyon meglepődtem.
-De már csak néhány emberrel, akik személye folyton cserélődik és nem sokáig vagyok velük ilyen. Így nem tudnak kihasználni.
-Nem vagy néha magányos? Én nem bírnám egy percig se barátok nélkül.
-Olvasok. Ahhoz pedig pont jól jön a csend és a szabadidő.
-Azért sajnálom. De ha lesz időd eljöhetsz velem, meg a fúkkal néha. Nagyon viccesek és biztos befogadnának.
-Majd meglátjuk. - játszott ujjaimmal.
-...... Az exed meg kerüljön csak a kezeim közé.
-Jaj, ne. Az nagyon régen volt, azóta sok minden történt. - találkozott tekintetünk - Ne tegyél semmit, amit majd megbánhatsz.
-Pedig abban egész jó vagyok, ha visszapillantunk egy kicsit. - fogtam meg derekát és közelebb húztam magamhoz.
-De ne legyél.
-Amit csak szeretnél. Akkor nem leszek.
-Ne fogadj szót mindenben.
-Mennyi problémád van! - morrantam fel.
-Nem szeretem, ha körbeugrálnak.
-Pedig én körbe foglak.
-De ne! Akkor kidoblak. - ráncolta szemöldökét.
-Akkor most együtt vagyunk? - kérdeztem meg saját meglepetésemre is.
-Öhm...... - döbbent le és nem tudott válaszolni.
-Csak a csókok miatt, meg hogy most itt ülsz.
-Én én én nem tudom, hogy megy ez.
-Ha a kidobásomat emlegeted, akkor már a párodnak tekintesz, nem? - de nem válaszolt - Mindegy. Remélem attól félsz, hogy én hogyan tekintek rád, de úgy, mint az életemre, ha eddig ezt nem érezted volna. - simítottam arcára - És remélem, hogy ettől most nem rohansz haza. - vártam valamiféle reakciót.
-Nem. - szólalt fel, amint észrevette, hogy kezdek aggódni.
-Húúúúúh. Egy pillanatra megijedtem.
-Bocsánat. Nem akartam.
-Semmi baj. - mosolyogtam rá, majd második kezemmel is arcára fogtam és újból megcsókoltam.
Mellkasomra támaszkodott, amint lassan követte mozgásomat. Igyekezett minél kényelmesebben elhelyezkedni, miközben kezeim végigsiklottak oldalain. Kicsit féltem, hogy mit fog reagálni, de azért megkockáztattam és fenekére fogtam. Meglepetésemre aprót nyögött, miközben feljebb emelkedett.
-Ezt ne csináld. - engedtem el.
-Mért? - kérdezett vissza halkan.
-Ha még fel is nyögsz, akkor nem fogok tudni megállni.
-És ha nem is akarom? - karolt nyakamba, miközben magamhoz szorítottam.
-Akkor folytasd csak. - támadtam meg újból ajkait, ezúttal pedig már nem féltem semmitől.
Egyik kezemmel végig simítottam combján ezzel újra hallva apró kis nyögését, amitől kezdtem nagyon beindulni. A másik Gayoon nagyon ritkán volt benne ilyesmiben, ebből kifolyólag pedig meg sem tudtam volna mondani, hogy mikor feküdtem le utoljára nővel.
-Kész a vacsi! - kopogott be húgom, de meg sem várta a választ, azonnal benyitott, mire Gayoon a nyakamba bújt, én pedig a drága kis testvérem felé fordultam, hogy kicsit helyre tegyem.
-Köszönjük! De legközelebb várd meg, míg behívlak!
-Bocsánat. - állt zavarában továbbra is a küszöbön.
-Kimennél kérlek?! - förmedtem rá.
-Persze, bocsánat! - csapta be szobám ajtaját.
-Ne haragudj. - öleltem magamhoz, amint visszaült ölembe - Sosem volt nálam lány.
-Mindegy.
-Akarsz enni?
-Ezek után menjünk ki?
-Jó. - mosolyogtam és elengedtem - Akkor mindjárt jövök.
-Egyedül hagysz? - nézett, miközben lemászott rólam, én pedig felálltam.
-Pár perc. Lebeszélem a dolgot, hogy maradhassunk.
-Rendben. - rohantam is ki a szobámból, amint elfogadta az ötletemet.

Ugyan nehéz volt meggyőzni szüleimet, de sikerült, hogy ne kelljen együtt vacsoráznunk velük. Bár Gayoon biztos megölt volna, ha a tudtára jut, hogy elmondtam a kis gondját, miszerint nagyon új neki a helyzet, de én aranyosnak gondoltam. Mindenesetre anyámék elfogadták. Örültek, hogy legalább a házban van és bemutattam végre nekik a barátnőmet. Ezért felpakoltam egy kis vacsival és visszamentem hozzá a szobába.
-Olvasol?
-Ühüm. Elmentél, gondoltam el fog tartani egy darabig, de tévedtem. - jelölte meg hol tart, majd becsukva felnézett rám.
-Pedig kint voltam azért jó pár percet.
-Ohh..... ilyenkor nem érzem, hogy telik az idő.
-Látom. - mosolyogtam - Hoztam azért enni, ha éhes lennél.
-Rendben, köszönöm. - nézte végig amint lepakoltam az asztalra.
-Most egyél.
-Mért? - pislogott rám.
-Mert..... belekezdtünk valamibe és szeretném folytatni.
-....... Nem vagyok éhes.
-Te mondtad. - kerestem meg gyorsan táskámat, majd az eldugott kis zsebében kezdtem turkálni.
-Mit keresel?
-A lényeget. Megvan. - kaptam elő a dobozt, majd odadobtam neki.
-Umm.... ennyire felkészült vagy? - kérdezte, miközben visszamásztam hozzá az ágyra.
-Nem, csak a másik Gayoonnál sose lehetett tudni. - tettem le könyvét a földre - Bár gyakoribb volt a "most nem" válasz, de pont ezért kellett nálam lennie mindig. Hogy a szökőévenkénti egy alkalom se maradjon el. - magyaráztam, miközben már előtte támaszkodtam, arcunk között pedig csak pár centi volt.
-Nem szerette? - kérdezett vissza.
-Hát.... nem igazán. - ültem végül sarkaimra előtte.
-De mért?
-Nem tudom, kérdezd meg őt. Pedig igyekeztem, de mindig azon volt, hogy csak gyorsan zavarjuk le.
-Azt nem szabad. Ki kell élvezni. Minden mozdulatot, minden percet. Ez a legjobb dolog a világon. - tette le maga mellé a dobozt, majd ő állt négykézlábra és elém támaszkodott - Ahogy érzed a másik melegét, - tette egyik kezét arcomra - a szívdobogását. - csúsztak lejjebb ujjai nyakamra - Amikor magához ölel szex közben. - majd amint befejezte mondatát ledöntöttem az ágyra, egyik kezem pedig dereka alatt maradt, míg másikkal támaszkodtam mellette - Te mit szeretsz benne a legjobban? - kérdezte, miközben mellkasomat simogatta.
-A végét. - mosolyogtam.
-Ezt nem válaszolhatod.
-Hmm... akkor...... nem is tudom. - csókoltam nyakába, mire felsóhajtott - Talán ezt. - emelkedtem fel, hogy szemeibe nézhessek - Hogy nyögsz alattam.
-Alattad? Csak akkor? Nem ülhetek az öledben, vagy rajtad?
-Hát, ha szeretnél.
-Nem vagyok egy fadarab, hogy ne szeretnék mozogni közben...... Ez is a másik Gayoon?
-Igen.
-Kis ribanc. Na majd most megérzed, milyen az igazán jó szex. Az az órákig tartó. - sóhajtott újra.
-És te mit szeretsz? Csak hogy tudjam és csináljam is.
-Ha nem csak szexelünk és közben is foglalkozol velem. Ha nem felejted el, akkor nagyon fogom élvezni.
-Rendben. Igyekezni fogok. - csókoltam meg, majd lábait felhúzva azok közé helyezkedtem.
Amint kezeivel simogatni kezdett, kicsit hevesebb lettem és nyakára tévedtem, miközben pólója alá nyúltam. Ám ő is észrevette, hogy mennyire felhevített a tudat, hogy végre szexelhetek.
-Hoseokh. - fogott vállaimra.
-Tessék? - néztem rá. Féltem, hogy meggondolta magát, ahogy a másik Gayoon ezt már annyiszor eljátszotta.
-Ne kapkodjh.
-Jóh, de nem megy. Nagyon akarom már, nem bírom visszafogni magam.
-Ez lesz az elsőnk. Próbáld meg. Vagy akkor én irányítok.
-Amit csak szeretnél. - vetettem le vele pólóját és rendesen szemügyre vettem melltartóját.
-Hallasz?
-Hmm? - néztem szemeibe.
-Mondom, feküdj hanyatt!
-Ja, jó, rendben. - tettem azt amit kért, ő pedig azonnal csípőmre ült.
-Jó rég lehetett.
-Mért mondod?
-Mert már ennyitől is kőkemény vagy. Érzem a nadrágodon keresztül. - nyúlt melltartója közepéhez elől - Ígérd meg, hogy nem sietsz.
-Megpróbálok nem sietni. Majd szólj rám, ha mégis kapkodnék. - kapaszkodtam nadrágjába.
-Lefoglak majd. Kis kanos. - nyitotta szét fehérneműjét és nem bírtam levenni szemeimet a formás kis gömbökről.

(Folytatjuk! :D Viszont én beteg vagyok, így ma nem tudtam tanulni, amit azt jelenti, hogy holnap fogok, ami pedig azt, hogy a hétvégén nincs Three sides. Jövőhétvégén pedig megint nincs, mert hétfőn nagyon fontos ZH-m lesz. Bár elvileg a 180 perce őszi szünetünket végül 2 naposra bővítették, szóval sose lehet tudni :D Kedvem azonban van hozzá, csak időm és energiám nincs. Addig is, ne felejtsetek el szavazni a srácokra a MTV EMA-n mindennap: http://asia.mtvema.com/_/bts
Meg szavazzatok nálam is jobb oldalt felül, meg chateljetek, meg írjatok kommentet, meg játszatok, mert már csak 1 hét van és aki akar BTS fanmade fotókártyát, de még nem jelentkezett, az húzzon bele! :D)