V&Yeeun 3.rész

-Itt leszünk! - közölte a hírt mindenkivel Jungkook, amin meglepődtünk, de nagyon örültünk neki.

-Tényleg? - kérdeztem vissza, ahogy kiértünk.

-Kell annak a csajnak a száma. Itt leszünk! - határozta el magát. Szóval ő sem járt sikerrel. De ez nekem csak jó. Így lesz még szerencsém Nyuszóhoz. Ez az!

Az elkövetkezendő egy hétben igyekeztünk mindannyian megtudni a lányok neveit, de nem jutottunk semmire.
-Mikor végez már? - kérdeztem Jimint, ahogy Kook iskolája előtt ácsorogtunk.
-Mindjárt. Ne türelmetlenkedj!
-Azért érdekes, hogy semmit sem tudtunk meg róluk az elmúlt egy hétben. - szólalt meg J-Hope - Lehet bevándorlók.
-Ezt igazán kétlem. - válaszoltam, miközben leültem mellé a korlátra.
-De az is lehet, hogy a tulaj a stricijük, és amúgy nem engedi el őket sehova és ezért vannak kifestve, hogy ne látszódjanak a sérüléseik.
-Jaj Hoseok, néha olyan hülyeségeket tudsz beszélni. - rázta fejét Jimin.
-Mért? Bármi lehetséges.
-Biztos, hogy nem kurvák. - fűztem hozzá.
-Aztán az is lehet. Nem tudhatod.
Vártunk még pár percet Kookie sulija előtt, majd amint kicsengettek, felpattantunk és a kis hülyét kezdtük keresni a kiáramló tömegben.
-Legalább tudja, hogy jövünk? - kérdezte Hoseok.
-Igen. Már tegnap is mondtam neki. - válaszolt Jimin.
-Héééé! - integetett széles mosollyal Jungkook a kijáratból, majd hozzánk sietett - Mehetünk is. - indultunk meg.
-Milyen napod volt? - kérdezte Jimin, de nekem sokkal fontosabb kérdésem volt.
-Egész jó, köszönöm. Bár
-Megtudtál valamit? - szakítottam félbe.
-Jaj V, ne legyél tiszteletlen! Nem illik közbeszólni, ha valaki beszél. - lökött oldalba menet közben kicsit J-Hope.
-Semmi baj. Én is egész nap ezen kattogok amúgy. - legyintett a legkisebb - De semmit. Apa hiába ajánlott fel mindenfélét, a lányok nevei nem eladóak. Ha ők nem mondják meg, sose tudjuk meg.
-Óóóóóó! - szomorodtam el.
-Jaj, ne lógasd az orrod kis aranyos! - ölelgetett Hoseok - Ma megszerezzük a nevét.
-És a te lányodról? - kérdezte Jungkookot Jimin.
-Szintén semmi. Az ottaniak nem tudna róla semmit, szóval veszett ügy. Remélem ma ott lesz. Szívesen megismerném jobban. - vigyorgott.
-Azt mondta ott lesz, nem? - szorongatott továbbra is menet közben Hopi.
-De. Én is ebben reménykedek.

-Megint jöttök majd értünk? - kérdezte Jimin, ahogy a szokásos sarkon megálltunk, hogy elköszönjünk egymástól.
-Igen. Meg majd értünk is jön apu, ha szólunk neki. Felkelti anyut is, hogy mindenkit haza tudjunk dobni.
-Aranyosak, de pihenjenek csak. Hazatalálunk. - mondta Jimin.
-Jó, de tudod milyenek. Nagyon tudnak aggódni.
-Igen tudom. Na de sziasztok srácok! - köszönt el Jimin a szokásos sarkon.
-Vigyázz magadra V! - ölelt meg Hoseok - Ha hazaértem elküldöm azt az oldalt. - eresztett el és Jimin után szalad - Sziasztok!
-Sziasztok! - köszöntünk el mi is.
-Na most, hogy elmentek a nagy testvérek, beszélgethetünk a hüvelygombáról. - kezdte Jungkook.
-Aaaaa, de hülye vagy! - fogtam fejemet miközben nevettünk.

-Szia! - szólt a telefonba Kook este, ahogy már csak arra vártam, hogy jöjjenek végre értem - Öt perc és ott vagyunk nálatok.
-Oké. Veszem a cipőm.
-Siess. Szia! - rakta le a telefont.
Elköszöntem mamáéktól, majd kirohantam a kocsihoz. Jungkook folyton mellélőtt, ha időről volt szó, de legalább sietett, nem késet.
-Jó estét! - szálltam be hátra a srácokhoz.
-Szia V! Na milyen volt a heted? - köszönt rám az apukája.
-Fárasztó és lassan telt.
-El is hiszem. Ha nekem ennyit kellett volna várni anyádra kisfiam, be is csavarodtam volna az biztos.
-Hát én sem vagyok messze tőle, meg a fiúk sem apa.
-Nekem jó hetem volt, mert végre itt volt V. - csimpaszkodott a nyakamba Hoseok.
-Gondoltam, hogy hiányozni fog. - mosolygott Kook apukája - Ti olyanok vagytok, mint a testvérek.
-Igen! Mert a lelkeink rokonok.
-Úgy érted szerelmesek? - szólt bele Jimin - Tényleg nem lepődnék meg, ha ti összejönnétek. - nevetett.
-De ő csak olyan, mint a kisöcsém. - szorongatott J-Hope - Te meg a gonosz mostoha.
-Naaa! - kezdtünk nevetni, miközben felháborodott Jimin.

-Sziasztok! - ugrottunk oda a többiek mellé.
-Kook kiszúrtam a csajod a sorban. - szólalt meg Suga.
-Igen?! Hol? - nézelődött.
-Közepe felé áll.
-Akkor szedjük a lábunkat! - indult meg nagy léptekkel lendületesen, majd ahogy elértünk a csajig és észrevette a lány bandát Kook, ledermedt.
-Kookie! - bökte meg Jin, mire már a lányok is észrevettek minket.
-Óóóó sziasztok! - derült fel a csajok arca - Reméltük, hogy itt lesztek. - de Kookie továbbra is hallgatott, így Jin folytatta helyette.
-Sosem hagynánk ki, ha ti is itt vagytok. Bejöttök velünk? - kérdezte Jin.
-Veletek? - néztek értetlenül.
-Igen. Minket előre engednek. Gondolom megoldható, hogy titeket is beengedjenek velünk. Ugye Kook? - bökte oldalba újra a legkisebbet, aki még mindig kicsit meg volt szeppenve, de Jinnek már tudott válaszolni.
-I-igen. Biztos megengedik.
-Akkor gyertek csajok. Hányan vagytok?
-Csak hárman jöttünk most. - válaszolt az egyik.
-Az még nem is vészes. Kook menj elől! Téged ismernek. - indultunk tovább.
A bejárathoz érve kicsit győzködnünk kellett a két ajtónállót, hogy beengedjék velünk a lányokat is, de belementek. Mikre nem jó az aranyszalag!
-Szerettek idejárni? - kérdezte tőlem Kook barátnőjének leghangosabb barátnője.
-Ez a második alkalom, de imádjuk eddig.
-Nekünk már sokadik, de megunhatatlan. - próbált velem beszélgetni, bár már befelé menet is Nyuszót kerestem, így nem foglalkoztam túlságosan szegény lánnyal.

Hamar megtaláltam a szokásos helyén, és szinte alig lehetett engem felrángatni a parkettre táncolni. Egy pillanatra sem akartam róla levenni tekintetemet.
-Azért ilyen látványosan ne bámuld már! - huppant le mellém Suga italával a kanapéra, és felé fordultam.
-Csak nem tudom, hogy kéne megszereznem a nevét. És aranyos, mikor rám néz. Édesen mosolyog. - pillantottam kicsit vissza Nyuszóra.
-Én már közel járok a pultossal. Majd ráveszem, hogy győzze meg, hogy adja meg neked a számát.
-Lennél ilyen kedves velem? - lelkesedtem fel.
-Nem...... - pislogott - De. Azért ilyen kegyetlen én sem vagyok.
-Köszönöm.
-Háhá! - érkeztek vissza a srácok a tánctérről - Rapmon felszedette egy csajt a robottáncával. - nevettek
-Mi van? - kerekedtek el szemeink Sugával.
-Én nem tudom, hogy csináltam. - nevetett az említett is - Csak poénkodtam.
-Taehyung, ha neki ezzel sikerült, - próbált nem nevetni J-Hope - akkor neked is összejön ma az a lány.
-Jó lenne.
-Az lesz. - jelentette ki határozottan Hopi.
Letelepedett mindenki a kanapéra, és elkezdték kifigurázni Rapmon táncát, amin mindannyian nevettünk. Épp kezdtünk kicsit lenyugodni, amikor hirtelen mozgolódni kezdett mindenki és egy sikolyt hallottunk.
-Ez mi volt? - nézett a hang irányába Jin - V! - kiáltott, ahogy észrevette a hang forrását, és mi is arra fordultunk.
-Minhooooo! - üvöltött az egyik táncos torkaszakadtából, és már mindegyikük csak szemlélte az eseményeket, nem dolgoztak.
Azt hiszem kihagyott a szívem egy ütemet, ahogy észrevettem mi történik. Nyuszó emelvényét körbeállta egy kisebb, pasikból álló banda és valahogy elkapták a színes műhaját. Egy kézzel kapaszkodott a rúdba, miközben látszott, hogy nagyon tépik, de erősebbek voltak nála, így nem bírta volna sokáig azt, hogy cibálják.
-V gyere már! - ugrott fel Jimin a kanapéról Jungkokkal, és megindultak Nyuszó felé.
Én is felpattantam a többiekkel együtt, majd mind a heten segítségére siettünk. Ugyan voltak ott őrök, de túl kevesen arra a fiúbandára, meg nem is fértek hozzájuk rendesen. Haverjai jól körbeállták a srácot és nem engedték hozzá a biztonságiakat. Ahogy pedig közeledtünk feléjük, Nyuszó nem bírta tovább a kínzást. Még messze voltunk tőlük, amikor úgy ráncigálták le a színpadról ruhájánál fogva, mint valami állatot.
-Te büdös paraszt! - ért oda elsőnek Jimin - Engedd el! - próbálta elhúzni onnan az egyik srácot, és egy őr segítségével sikerült is.
Kookkal együtt a földre vitték és nem engedték felállni, a biztonsági ember pedig elkapta a Nyuszót tépő srácot.
-Hé! Vedd le a kezed róla! - kapta el a nyakát, mire az eleresztette.
-Ne érj hozzá köcsög! - ütötte meg az őrt az egyik haverja, aki így elengedte a verekedést szítót.
-Hol a csaj? - kiáltotta és tényleg nem láttuk sehol Nyuszót, miközben egyre több őr gyűlt körénk.
-V! - kiabált Jin kicsit messzebbről, mert az események közben szétszóródtunk - Nézz már a lábad elé!
-Mi? - pillantottam le és Nyuszó ott mászott előttem. Épp ki akart slisszolni kettőnk lába között. - Gyere! - húztam fel a földről és valahogy kikeveredtünk a dulakodásból.
-Erre! - húzott a személyzeti bejárat felé. Gyorsan beütötte kódját, majd azonnal eltűntünk az ajtó mögött.
-Huh! Ez meleg volt. Várj! - mentem utána, ahogy rohamléptekkel halad tovább a folyosón.

Az öltözőbe ment, ahol leült egy székre és elkezdte kiszedegetni hajából a műtincseket. Egész testében remegett a tükör előtt, én pedig a hozzá legközelebb eső ülőalkalmatosságra telepedtem.
-Jól vagy? - kérdeztem, miközben igyekeztem elkapni pillantását, de Istenért se nézett volna rám.
-Semmi komoly. Van ilyen.
-Tényleg? - csodálkoztam.
-Igen, bár nem sokszor. - tette le kezeit az asztalra - Nagyon gyűlölöm ezt. - próbált megnyugodni.
-Elhiszem.... megölelhetlek?
-Ha szeretnél. - rándította meg vállait.
Meg akartam nyugtatni, és mivel nem úgy tűnt, mint aki ellenezné, ezért minden bátorságomat összeszedve megöleltem. Nagyon meglepődtem, ahogy bújt hozzám. Tudtam én, hogy ez kell neki, mert miközben alábbhagyott remegése, meg is szólalt.
-Köszönöm, hogy segítettetek.
-Nem hagyom, hogy bántsanak egy ilyen szép hölgyet. - jaj, de belejöttem!
-Aranyos vagy. - dörmögte pólómba.
-És most már megtudhatom, hogy mi a neved?
-Park Yeeun. És nézd! - távolodott el tőlem - Barna a szemem. - mosolygott.
-Szép.
-Köszönöm.
-Nyuszó! - hallottunk egy férfi hangot a személyzet folyosóról - Gyere! - ért az öltözőbe - Már ide is értek a zsaruk. Te is gyere kölyök! Kell a vallomásod.
-Oké. - indultam meg.

-Szóval az őrt ütötték meg először? - kérdezte tőlem az egyik rendőr.
-Igen. Aztán megláttam a táncos lányt, felhúztam a földről és hátramentünk. A többit nem láttam.
-Rendben, köszönöm fiatalember.
-Szívesen.
-Merre voltál V? - kérdezte Hoseok, ahogy elment tőlem a rendőr - Aggódtunk.
-De főleg Hoseok. - tette hozzá Rapmon - Olyan volt, mint valami anya.
-Az öltözőben hátul Yeeunnel.
-Szóval megvan a neve? - vigyorgott J-Hope.
-Mi? megszerezted a nevét? - jelentek meg a többiek is.
-Aha. Veled meg - néztem Sugára aki szemét borogatta - mi történt?
-Mindig a leglustább kapja a legnagyobbat.
-Túl flegma voltál, azért kaptál. - mordult rá Kook.
-És most mi lesz? - kérdeztem - Megyünk haza?
-Jobb lenne. - válaszolt az elgyepált.
-Szerintem is menjünk. - tette hozzá Jin - Pihenjetek.
-Rendben, szólok apunak, meg vissza kell ugranom valamiért.
-Jaj Kook tedd már félre a farkad! - nyavajgott Hoseok.
-Majd..... egy tíz perc múlva jó? Mindjárt jövök. - rohant vissza a klubba.
-Vajon, ha csomót kötne rá is ennyire élénk lenne? - húzta száját Suga.
-Hé srácok. - lépett oda az az őr, aki szintén kapott egyet - Köszönöm a segítséget. Legközelebb is nyugodtan gyertek. Mától első számú vendégnek számítotok.
-Semmiség, ezt bárki megtette volna. - állt szóba vele Jimin.
-Hát ha hiszed, ha nem, ez nem igaz. Volt már pár ilyen, és most volt először, hogy mások is segítettek.
-Uhh! Milyen bunkó emberek vannak!
-Hát igen.
-Yeeun jól van? - kérdeztem, mert nem láttam mióta kijöttünk.
-A főnök huga? Jah. Semmi baja.
-Mi? - kerekedtek el szemeink - A főnök huga? - kérdezte Hoseok.
-Igen. Szóval dupla szerencsétek van. Innentől nincs az az isten, hogy titeket ne engednénk be. Na tovább szép estét srácok. - állt tovább elégedetten.
-Hát V! - szólalt meg elsőnek Rapmon - Te ritka nagy mázlista vagy.
-Jaj az én kis öcsikém! - ölelt meg Hoseok.
-Megfulladok Hopi. - figyelmeztettem, de le se szarta amit mondtam.
-Végre felnő az én kis öcsikém!
-Hopi kérlek! Nem kapok levegőt.
-Visszatértem. Nézzétek mit hoztam! Egy neked Rapmon, egy neked Suga, ez az enyém, ez pedig a tied V. - osztott szét ki papírdarabokat, amit nekem Hoseok vett a kezébe.
-Mi ez? - kérdezte Suga.
-A csajaink számai! Na? Tegyem félre a farkam, mi?
-Imádunk Kook! - szólaltam meg, ahogy levegőhöz jutottam.
-Tudom. - vigyorgott - Hisz én olyan cuki vagyok, hogy engem csak szeretni lehet.


(Folytatjuk :D )

V&Yeeun 2.rész

A sminkje tökéletesen kiemelte a barna szemét, de nem voltam a színben biztos, mert egyik lánynak meg látványosan rendellenes szemei voltak, szóval a kontaktlencsét sem hanyagolták. Ahogy néha dobálta haját, majd egyszer összetalálkozott tekintetünk, elhatároztam magam.
-Akkor is elhívom randizni!

-Hajrá pici Taehyung! De amennyit te ittál, innen már nem nagyon fogsz felállni. - veregette meg a vállam  Hoseok.

-Akkor nekem szabad a pálya. - állt fel Suga.

-Jaj ne mááááááár! Hyuuuung! - terültem helyén - Ne légy gonooooosz! Hagyd meg nekem őt. - fetrengtem a kanapén.

-Csak vécére megyek te kis hülye. Azért ekkora paraszt még én sem vagyok. De neked hozok vizet, ha ma még tényleg hozzá akarsz szólni. - indult be a tömegbe.

-Gyere te kis hülye! - rángatott fel ülő helyzetbe Hopi.

-Mi az Hopi? - pislogtam rá.

-Mérjük fel az esélyeidet.

-Esélyeimet?

-Igen. Nos. Bátran kijelenthetjük, hogy ő a legszebb. - karolt át vállamat és magához húzott, miközben a lányt bámultuk - Akár milyen is legyen valójában, ő a korona égköve. - mutogatott.

-Túl sok szappanoperát nézel. - jegyeztem meg, de észre sem vette.

-Szóval, ha meg akarod szerezni

-Igyál és egyél. - szólt bele Jungkook.

-Nem! Ahh Kook elrontod a nagy jelenetem. - mordult rá Hoseok.

-Bocsi. - nevetett.

-Szóval, ha őt akarod, meg kell mutatnod, hogy meg tudod védeni. Hogy te vagy álmai hercege lóháton.

-Megint Disneyztél? - kérdeztem.

-Úúú igen! Tudtam, hogy te rájössz. - kapta el vállaim és maga felé fordított, így beszélt tovább hozzám - Hófehérke olyan jó! A gonosz boszorka és a cuki kis állatok. - lelkesedett egyre jobban.

-Igen tudom Hoseok. Én is láttam.

-És a Csipkerózsika? Olyan jó rózsaszín!

-Na most kéne ide Jin hyung. - jegyezte meg Jimin.

-Ahh V annyira hiányoztál! - szorított magához.

-Te is Hoseok.

-Na ne itt, ha csajozni akarsz. - bökött meg Suga - Itt a víz és egy kis kaja. Csak, hogy tudj járni. - nyújtotta nekem, miután kihámoztam magam Hopi karjaiból.

-Remélem mindenki jól érzi magát! - szólalt meg a Dj - Most járunk még csak az éjszaka felénél emberek! Pörögjön fel az este! Mivel indítsunk csajok?

-Starstrukkot kérnénk a házigazdától! - üvöltött a Djhez legközelebb az emelvényen táncoló lány.

-Mit mondtál cicus?

-Gyerünk srácok mindenki! Starstrukk! Starstrukk! - vették rá a tömeget a csajok az üvöltésre, amibe Jungkook is beszállt, de annyira, hogy felpattant az asztalra és torkaszakadtából üvöltött egyet.

-STARSTRUUUUUUUUKK!

-Ohh na ezt már meghallottam! Vendégem vagy egy soujoura srác, ha idejössz! De most szóljon akkor amit ti kértetek, és jó bulizást nektek! Senkit ne engedjetek haza egyedül! - kezdett bele szórakoztatásunkba és Jungkook lemászott az asztalról.

-Ingyen piaaaaaa!

-De az utolsó! - jelentek meg időközben a többiek is.

-Jó-jó-jó. - indult meg a táncparkett felé.

-Hé srác! - kiabált utána az ünnepelt lány, akivel nemrég táncolt.

-Kook ez neked szólt! - kiabált utána Jimin.

-Nekem? - fordult vissza teljesen meglepett arccal.

-Igen! - üvöltött újra a lány - Siess vissza cuki fiú! - ettől viszont Kooknak elakadt a szava is. Aznap nem ivott eleget ahhoz, hogy erre válaszolni tudjon.

-Sietni fog. - tolta a Dj felé Jimin, majd eltűntek a táncosok között.

-Na megint neki jött össze, ezt nem hiszem el. - huppant le Rapmon.

-Mert ő a legfiatalabb, így a csajok számára a legcukibb. - húzta száját Jin, aki szintén leült.

-Megetted már V? - kérdezte Suga.

-Nyem - csámcsogtam - Mert? Hova sietsz?

-Csak szívesen hoztam volna még neked.

-Óóó Hyung lebuktáááál! - vigyorgott Hoseok.

-Te miről beszélsz? - kérdezte Jin, én meg csak pislogtam.

-Hát Sugának tetszik a pultos lány. Észrevettem ám, hogy egész este oda-vissza járkáltál. Most pedig hoznál Vnek nasit? Pont te? Aki vécére elmenni is lusta néha?

-Jó van na! Hallgass már! - intette le a mai szerelem doktort Suga.

-Melyik tetszik neki? - hajolt közelebb Rapmon és a csaposokat nézték.

Miközben Hoseok magyarázott a többieknek, Suga hyung csak fortyogott magában, amiért így lebuktatták, én pedig nassoltam tovább. Lassan Kook is visszatért Jiminnel. Beszélgettek valamiről, de főleg Jimin magyarázott a kisebbiknek, az pedig láthatóan kipirult.

-Na gyere te kis aranyos! - jelent meg a szülinapos lány és elkapta Kookie egyik kezét - Iszok valamit és táncoljunk! De nem tudom mit igyak. Segítesz dönteni? - húzta maga után.

-Öhm..... P-persze. - dadogott még kicsit.

-Nem ért le a soujo. Majd pár pillanat és készségesebb lesz. - üt le Jimin - A mázlista.

-Az. - helyeselt Jin - Te Suga.

-Mi va'?

-Nem a te pultosodra vigyorog Kook?

-Mi? - pattant fel és megindult - Szét csapom azt a gyereket.

Jót nevettünk, hogy milyen könnyen bekapta a csalit, de így legalább visszamehetett a lányhoz. Én lassan elmajszoltam a nasit amit kaptam, és onnantól igyekeztem nem olyan sokat inni, csak annyit, hogy jó kedvem legyen. Hoseok még felrángatott mindenkit párszor táncolni, de ahogy egyre józanabb lettem, úgy lettek a lányok egyre részegebbek, ami kiábrándító látvány volt. Sokan teljesen elvesztették a kontrollt, de a mosdó folyosóján, a női vécé ajtajában állt egy csaj, aki egész jó állapotban volt.

-Sokáig szenvedsz még? - de nem kapott választ, így csak a falnak támaszkodva várt.

-Mi a baj? - kérdeztem.

-Túl itta magát a kis hülye. De én be nem megyek. Majd mindjárt jönnek a többiek és lerendezik.

-Ohh. Remélem nem lesz baj.

-Cuki vagy, hogy aggódsz. - ettől kicsit zavarban jöttem. Megéreztem már, hogy nincs bennem annyi.

-Csak...... nem akarom, hogy valakinek baja legyen. Na rohanok, szia! - tűntem el a férfi mosdóban, majd azonnal kifújtam magam. Hogy fogok így szóba állni a bombázóval, ha egy mezei lánnyal sem tudok beszélni.

Az este hátralévő részében mindenki velem foglalkozott, miután elpanaszoltam Jinnek, hogy nem tudok lányokhoz szólni. Mivel ő volt a legidősebb, így neki nyavajogtam, de mégis Hoseok helyezte szolgálatba magát.

-Gyere V játszunk valamit! - rángatott fel a kanapéról.

-Mit?

-Tetszeni fog. Tévében láttam. Kíváncsi vagyok beválik-e.

-Kezdek félni.

-Nincs mitől. - értünk a pulthoz és azonnal nézelődni kezdett - Hé! - szólított meg egy lányt, aki barátnőjével társalgott - Szia! Ismered Taehyungot? - és elment.

-Hoseok! - kiabáltam rá.

-Szia! - köszönt a lány és teljesen rám figyelt.

-Ö.... Szia!

-Te vagy Taehyung?

-Izé... Jah. Azaz. Igen.

-Kérdezd meg, őt hogy hívják! - üvöltött vissza Hopi kicsit messzebbről.

-Épp azt terveztem, köszönöm Hoseok!

-Vicces barátod van. - kuncogott a lány.

-Igen. Ő ilyen... zizi. Szóval, hogy hívnak? - követtem J-Hope tanácsát és bejött.

Nem tudom, honnan vette ezt a játékot, de nem hittem volna, hogy beválik. Tök jól elbeszélgettünk a kis hölggyel, de ők nem terveztek maradni, így hamar tovább álltak, mert végig akartak járni több klubbot is. Persze, ahogy visszaültem a fiúk közé, megveregették a vállam és megtapsoltak.

-Na következő! Ki tetszik? - nézett körbe.

-Nem Hoseok! Most maradsz! - ittam meg egy felest - Most megnézem közelebbről gyermekeim anyját.

-Huhuhúúúú! Ez azzz! - dörzsölte tenyerét Hoseok.

Összeszedve minden bátorságomat, bizonytalanul megindultam felé, miközben kiszúrtam Sugát, aki továbbra is a pultnál támaszkodott, de már jót társalgott a csapos lánnyal. Gondoltam magamban, hogy ha egy ilyen lustaságnak sikerült, nekem is fog.

-Felengedsz magadhoz néha mást is? - kérdeztem, ahogy közelebb hajolt hozzám tánca közben.

-Csak csajokat - feküdt hanyatt.

-Ohh.

-Szomorú mi?

-Kicsit.

-Cuki vagy! - pöckölte meg az orrom, amin meglepődtem, de pár perc múlva újabbat kérdeztem, miután felállt.

-Milyen színű a szemed?

-Ez top secret barátocskám.

-De nekem elmondhatod.

-Jah igen. - mosolygott - Ezt ismerem.

-Szia cicaaaaa! - jelent meg egy három fős férfi társaság, a lány pedig látványosan behúzódott a rúdhoz.

-Sziasztok srácok. Mit isztok?

-Csak vodkát. De rólad szeretnénk.

-Azt nem szabad. De láttam pár szabad prédát még ott a sarokban. Jól riszálták az este folyamán.

-De nem úgy mint te. - csóválták fejüket és elindultak a lányok felé.

-Ez munkám, nekik nem.

-Na ez az! Nekem ilyen munkával rendelkező nő kell. - szólt vissza az egyik.

-Sajnálom. Mi nem vagyunk elérhetőek a vendégek számára! - erre kicsit szomorkodtak, de hamar behízelegték magukat a másik társaságba.

-Tényleg? - ültem le egy szabad kanapéra.

-Igen. Elszomorodtál? - mászott felém az emelvényén és hasra feküdt.

-Kicsit. Félsz tőlük? - utaltam észrevételemre.

-Kicsit.

-Tőlem mért nem?

-Mert te vagy két órája gyűjtöd az erődet, - kelt fel - hogy ide merj jönni.

-Figyeltél? - vörösödtem el.

-Igen. - mosolygott - Megnevetetted azt a lányt. Biztos vicces vagy.

-Gyere el velem és meglátod mennyire.

-Ohh, de egyenes! De nem. Sajnálom.

Aztán még kérleltem kicsit, de nem ment bele a dologba, és lassan egyre kevesebben lettünk. Visszaballagtam a srácokhoz, majd leültem közéjük. Valahonnan szereztek kártyát, és Jin meg Rapmon játszottak egymással, miközben Hoseok bíráskodott és Jiminnel veszekedett valamin.

Hajnali ötkor, bejelentették, hogy a klub lassan bezár, így a zenét is elhalkították, majd mindenki elkezdett hazaszivárogni.

-Meddig maradunk még? - nyújtózkodott Jimin.

-Hát figyelj! - nézett körbe Rapmon - Jungkook épp a csaj telefonszámáért könyörög az ajtóban, ha jól látom, Suga pedig végre beszélgethet a pultos lánnyal hosszabban is. Szóval míg ki nem dobnak.

-Akkor még V is elkaphatja a kis táncosát. - jegyezte meg Hoseok.

-Mi? - kaptam fel tekintetemet telefonomról.

-Hát nézd! - mutatott körbe - A legtöbb emelvényről már lejöttek a lányok. Sőt! Nézd csak! - mutatott az én kedvencem helye felé - Már ő sincs fent.

-Basszus, hol van?

-Szerintem ott. - mutatott a Dj felé Jimin, és tényleg. Ott állt mellette, miközben beszélgettek.

-Várd meg míg csatlakozik a többi lányhoz a pultnál, aztán odamegyünk. - nézte Hoseok is.

-Vesztettél hülye gyerek! - szólt rá Jin.

-Mi?

-Igen. Lemaradtál. Igyál Hoseok! - emelte fel a megmaradt piákból összekevert hánytatót Rapmon.

-Háháhá! Juuuj!!! Aki másnak vermet ás. - nevette ki Jimin.

-Gondolta a fene, hogy a kis Taehyunggal elterelitek a figyelmemet.

-Na igyál csak hyung! Nagyon szar, de nekem is bele kellett innom. Szal húzd csak meg! -szólt rá Jin.

-Gyere V! - álltunk fel a srácokkal - Uhh! Még mindig szarul vagyok. - küszködött J-Hope.

-Ugye milyen förtelmes?! Így keverd legközelebb basszus! - szólta le Jin.

Odamentünk közben Sugahoz, aki még mindig a pultos lánynak udvarolt, de szerencsére már az én angyalkám is ott iszogatott.

-Helló lányok! - köszönt Jungkook. Hogy felbátorodott!

-Sziasztok! Na jól éreztétek magatokat? - kérdezte az egyik.

-Naná! Jól táncoltok. - folytatta Hoseok, mert Jungkooknak elakadt a szava, ahogy a lányok ráfordultak.

-Köszönjük. Gyertek máskor is!

-Fogunk. De megtudhatjuk, hogy hogy hívnak titeket? - kérdezte Rapmon.

-Én cingár vagyok. - válaszolt az, akivel eddig is beszélgettünk.

-És hétköznap?

-Az titok - kacsintott majd lehúzta italát - Na megyek haza. Szép álmokat majd emberek. Helló lányok!

-Szia! - köszönt el tőle mindenki, majd eltűnt a személyzeti részleg felé.

-És téged? - kérdezte Jin az én lánykámat, aki nagyot sóhajtott, majd rám nézett.

-Nem szabaaaad! - bökdöste egyik barátnője, aki vigyorgott és tudta jól, hogy mi a helyzet.

-Ahhh! - látszott rajta, hogy elmondaná hogy hívják, de mivel nem engedik neki, így nem fogja - Nyuszó.

-Cuki. - jegyeztem meg.

-Az. - mosolygott.

-Na zárunk srácok kifelé! - szólt ránk az egyik biztonsági őr.

-Csak a számod add meg! - szakadt el nehezen Suga a csapostól.

-Gyere következő pénteken is, és akkor talán.

-Itt leszünk! - közölte a hírt mindenkivel Jungkook, amin meglepődtünk, de nagyon örültünk neki.

-Tényleg? - kérdeztem vissza, ahogy kiértünk.

-Kell annak a csajnak a száma. Itt leszünk! - határozta el magát. Szóval ő sem járt sikerrel. De ez nekem csak jó. Így lesz még szerencsém Nyuszóhoz. Ez az!

(Folytatjuk :D De jó hosszúra sikerül folyton. Második részben  már előrébb akartam járni, de mindegy. XD Ez van na! XD )

V&Yeeun (rövid)

1. rész
2. rész
3. rész
4. rész
5. rész
6. rész
7. rész
8. rész
9. rész
10. rész(befejezés)

V&Yeeun 1.rész

Újabb rövid történettel kedveskedünk nektek. Ezúttal a V rajongók lehetnek igazán oda, mert most körülötte fog forogni a világ. :D Ebben a ficiben a srácok megint nem idolok, mint azt megszokhattuk a rövid történetekben. Elég jó körülményekben tengetik mindennapjaikat és egyetemre járnak. Jungkook azonban nem rég betöltötte a bűvös nagykorúsági határt, így minden hétvégén kirúgnak a hámból, ami nem is nehéz számukra, mert a kis maknae családja igen gazdag, pénzzel pedig a legmenőbb klub is rávehető, hogy kifejezetten egy személyre vigyázzanak őreik. Így már gondolhatjuk is, hogy hol futnak össze főszereplőink, de azt kétlem, hogy ez megfordult volna a fejetekben, ami most következik ;D Jó szórakozást!

V POV

-Jimin! Várj meg! - kiabáltam utána a folyosón, ahogy az a kijárat felé sétált, de nem hallott meg - Jimin! - de még mindig semmi. Biztosan zenét hallgat.
Átvergődtem magam az emberfolyamon, majd megkocogtatva egyik vállát, az ellenkező oldalára ugrottam. Ő kivette füléből a zenét és körbefordult, mire észrevette, hogy ott állok mellette.
-Süket vagy? - pöcköltem meg az orrát.
-Ne pöckölgess! Meg akarsz halni? - mordult, majd továbbsétáltunk - Zenét hallgattam. - kotorta elő mobilját.
-Na! Most, hogy figyelsz. - köszörültem meg a torkom - A mi kis királyunk bejelentette, - kezdtem kicsit túljátszani a hírvivő szerepét - hogy ma este bulizunk!
-Ki gondolta volna? - forgatta szemeit kis mosoly kíséretében, miközben a bejárathoz lépkedtem előtte.
-És a mai este nem más hová megyünk, - fogtam meg a két ajtószárny kilincsét - mint a Once upon a timebaaaaaaaaaaaaaaaa! - téptem fel az ajtókat, majd elvakított a nap - Áááááá! Túl világos!
-Néha ritka nagy hülye vagy. - nevetett ki Jimin - De az jó hely. - ment el mellettem lefelé a lépcsőn - Tényleg odamegyünk?  Arról csak pletykákat hallottam, mert az egyetemistákat nem nagyon engedik be. Valaki azt is elhintette, hogy diploma nélkül sorba se állhatsz.
-Nos. - rohantam utána - Jungkook bulizni akar, a szülei meg féltik, innentől pedig szerintem egyértelmű, hogy mi bejutunk.
-Ilyenkor örülök, hogy gazdag haverunk is van.
-Jah. Ilyenkor jó. De a pénz nem minden. Őszintén szólva engem néha frusztrál, hogy így fizetni akar mindent. - húztam a számat.
-Igen. Engem is. De már Jobb, mint amikor megismertük.
-Ez igaz.... Min vigyorogsz? - álltam meg vele szemben a járdán.
-Óóóó ééééén? Semmin sem. - mosolygott tovább.
-Valamiben sán
-Bú! - lökött meg Jungkook hátulról, majd folytattam mondandóm, miután összerezzentem.
-Bakker Kookie! - kaptam szívemhez - Tudod, hogy megijedtem? - magyaráztam miközben ők nagyon nevettek rajtam.
-Csak sejtem. - kuncogott - De ez jól esett. Huh! - fújta ki magát - Akkor ugye jöttök este?
-Igen, pont most beszéltük. - válaszolt neki Jimin, miközben én még mindig azon voltam, hogy magamhoz térjek.
-Aaaaa király. És akartok limuzint?
-Még mindig nagyzolsz. - ciccegett Jimin.
-Szóval nem.
-Nem kell az Kook. - legyintettem.
-Oké. De csak szóljatok. Úúúú már nagyon várom! Képzeljétek! - indultunk haza együtt, mert ugyan arra lakunk - Külön boxot foglaltak le nekünk, méghozzá a legjobbat és legnagyobbat. Ott fognak táncolni körülöttünk a csajok, mert onnan pont rálátni minden emelvényre ahol a lányok táncolnak.
-Te ezeket honnan tudod? Még mi sem tudunk szinte semmit arról a klubról. - lepődött meg Jimin.
-Apával elmentünk tegnap délután megnézni. Érdekelte miért fizet és elvitt. Gyerekek az a hely! Voááááááá. Tényleg olyan, mint a mesében. Még egy ilyen klub nincs. - áradozott.
-De ez nem valami táncos klub? Te azokat szereted. - kérdeztem vissza.
-De az is! Úgy van, hogy vannak ilyen beülős részek és ott halkabb a zene, mert a tánctérnél olyan, hogy a plafonból szól és úgy van a kialakítása, hogy megfogja a hangos zenét az egész. Így az asztaloknál tök jól le tudsz ülni beszélgetni, de közben a csajok meg fent táncolnak az állványokon. Tiszta menő hely. - lelkesedett fel egyre jobban - Aaaaahj! Nem akarok még órákat várni. Nagyon érdekel már, hogy este milyeeeeeen!
-Mennyit tudtok nyavajogni? - csodálkozott el Jimin.
-De Hyung, ez rohadt jó buli lesz. Ahh! Majd rájössz milyen menő. És végre, ami a legjobb, becsajozunk!
-Eeeeeeej! - ugráltunk Kookieval.
-Pont ti? Max Jin, vagy Hopi. De ti biztos nem. - kuncogott.
-Most mér? - háborodtam fel.
-Mert Kook megszólalni se tud, ha csaj van a közelében, te meg össze-vissza hebegsz-habogsz. - állt meg a sarkon.
-Majd iszunk és menni fog. - mondta Kook.
-Háhá! Az jó lesz! - nevetett - Akkor este! Még írjatok hánykor!
-Oké, majd szólok! Ott tali. Csá-csá! - köszönt el Kook.
-Szia!
-Sziasztok!
Hazafelé még áradozott nekem Kook a klubról, hogy ilyet még életében nem látott. Nem  mintha olyan sokban fordult volna meg eddig. Kis töpszli. Le van maradva.

-Kook! - mordultam rá, ahogy megállt a házunk előtt.
-Mi van? - hajolt ki az anyósülésről - Azt mondtad semmi limuzin. Azt nem, hogy apa nem vihet el.
-Szia V! Szállj csak be! Még pont beférsz. - szállt ki apukája, hogy rám köszönhessen.
-Jó estét! Rendben, köszönöm! - válaszoltam neki, majd közelebb hajoltak Kookiehoz - Ezért még számolunk.
-Oké!
-Na mindenki kényelmesen ül? - kérdezte apukája, miután bekötöttem magam - Akkor indulunk.
-Sosem fogom megszokni, hogy ekkora ez a kocsi.
-Én imádom. Nézd! - kezdett ficánkolni Hoseok - Táncolni is tudok, pedig középen ülök.
-De bírnám, ha nem tennéd. - kaptam el kezeit.
-Jó na! Lenyugodtam. - nézett rám - Hiányoztál Taehyungi! - ölelt át.
-Csak egy hét volt.
-Tudom! De... akkor is. Viszont most már itt leszek, így mehetünk fagyizni, meg cirkuszba, meg mindenfelé.
-De én tanulok Hoseok!
-Én is. De néha csak ráérsz. - eresztett el.
-Majd megbeszéljük.
-Akkor majd viszek át neked és jót kockulunk. - csapott combomra.
-Jó!
-Jaj ne itt buzuljatok kérlek! - szólalt fel Jimin és mindenki nevetni kezdett.
-Féltékeny vagy pici Jimin? - fordult rá Hoseok.
-Ne ne ne! Hoseok meg ne próbáld! - tartotta vissza.
-Gyere ide te kis cukorfalat! - cuppogott Jimin felé.
-Áááá ne! V segíts!
-Eszem ágában sincs! - nevettem ki.

-Húúúú! - tátotta el száját Jin - Biztos, hogy minket ide beengednek? - nézett Kookra - Elég hosszú a sor.
-Csak gyertek előre! - indult meg a legfiatalabb és mi követtük.
A bejáratnál álló két őrnek mutatott valami kártyát, mire azok azonnal elkezdte vele foglalkozni. Kaptunk arany karszalagot, amiből csupán hét darab volt, mert többet nem láttunk a kupacban, és már be is engedtek minket. Belépve tényleg olyan volt, ahogy Kookie elmesélte.
-Azt a rohadt! Kook ez eszméletlen! - álltunk meg a lépcső tetején, miközben Suga tolmácsolta gondolatainkat.
-Mondtam, hogy menő. És most minden állványon van lány! Ez tök jó! - vigyorgott izgatottságában.
-Nézzétek! - mutatott Jimin az egyikre - Az ilyen függönyön akrobata vagy mi. Mit mondtál, hogy hívják? - fordult Kook felé.
-Pont úgy ahogy mondtad.
-Ez nagyon állat. Mindnek más van kirakva, így tök változatos. - dicsérte meg még Rapmon is a klubbot, pedig az ő ízlése nagyon különleges.
-Annyira boldog vagyok, hogy tetszik srácok! Na foglaljuk el a helyünket. - ment elől Kook, miközben mi bámészkodva követtük.
Szájtátva csodáltunk meg minden táncos alkalmazottat, akik annyira sok kiegészítővel és sminkkel voltak ellátva, hogy azt sem tudtam volna megmondani, milyen színű a hajuk, vagy a szemük.
-A pultnál a karszalagért kérhettek egy italt, amit ti személy szerint olcsóbban akartok ma fogyasztani. Vonalkód alapján raktározzák a rendszerben a választásotokat, és később nem tudjátok megváltoztatni. Viszont egymás között cserélhetünk, szóóóóóval. Ki segít elhozna az első tálcát? - állt meg az asztalunknál, én pedig azonnal le is ültem.
-Majd én segítek. És korlátozlak is. - ajánlotta fel szolgálatait Jin.
-Nyugi! Múltkor eléggé szétcsaptam magam, most nem fogom. Mértéket tartok. - fordult felé.
-Na igen, ezért megyek veled. - indultak el.
-Na játszunk ivós versenyt V?... Hahó! - integetett a szemem előtt.
-Ja bocs, nézelődtem. Ez a hely fasza! Mit szeretnél?
-Versenyezni. És közben mesélhetsz, mi volt veled.
-Hoseok, ez csak egy hét volt.
-De az is sok V! Te vagy az én kicsi testvérkém. Mesélj, hogy ment a suli?
-Ahh Hoseok, fárasztó vagy. - csóváltam a fejem.
-Tudom, de majd jössz táncolni ugye? Bár még csak most éled a hely.
-Majd ha beindul a tánctér. Egyenlőre mindenki alapoz. - néztem a parkett felé, amin már ropták pára, de nem túl sokan.
Hirtelen hatalmas női kacajt hallottunk és feléjük fordultunk.
-Ma van a barinőm szülinapjaaaaaa! - mászott fel az egyik az asztalra és magasba tartotta a poharát, miközben a többi lány körülötte állt és szintén mosolyogtak - Ma lett a kis cukorfalat nagylány! Boldog szülinapot te kis hülyeeeeeee! Egészségünkre! - húzta le a felesét a többikkel egyszerre, miközben mindenki megtapsolta őket.
-Akkor a szülinapos felmászhat hozzám, ha ki szeretné próbálni a rúdtáncot! - kiabált nekik az egyik táncos.
-Nem nem, én nem. - ellenkezett az ünnepelt.
-De de de! Ne legyél ilyen prűd! Nyomás fel! - pattant le az asztalról és megragadta a kezét - Bocs srácok! - vágtak át egy másik bandán - Na nyomás fel! - tolta fel a táncoshoz, aki már nyújtotta kezét, hogy felsegítse, mert elég magasan volt. Mutogatott neki valamit, mire a lány talált néhány támpontot, amin fel tudott kapaszkodni a kis emelvényre, és azonnal táncolni is kezdtek, miközben a zene egyre hangosodott. Pár percet töltött fent, majd minden alkalmazott újra megtapsolta, egy másik fellépő lány pedig meghívta egy ingyen italra is.
-Ez a hely a legjobb! - jegyeztem meg Kookienak, aki közben visszaért az italokkal, és velünk csorgatta nyálát ő is.
-Tudom! - helyeselt - Muszáj innom! Le kell szólítanom az egyiket. - kapott fel egy felest.
-Várj meg engem is! - nyúltam egy pohárért.
-Proszit fiúk! - emelte fel poharát Hoseok.
-Eeeeeej! - hallattuk mi is hangunkat.

Jól bemelegítettünk, mialatt egészen megtelt a hely, és Hoseok felrángatta néhányunkat a táncparkettre, közben pedig Jinnek és Sugának magyarázott valamit Rapmon. Egész hamar találtunk mindannyian magunknak táncpárt, ráadásul nem is akármilyeneket. Igazán szép lányok voltak ott, és Kook el is kapta az ünnepeltet, aztán lassan jól összemelegedtek. Én is szereztem egy angyalkát, akivel..... hát...... egészen közel kerültünk, hogy szépen fogalmazzak. Szinte olyan volt, mintha már rég járnánk. Egyáltalán nem volt félénk, sőt! Szerintem túlságosan is hamar összebarátkoztunk. Így utólag visszagondolva pedig biztos, hogy hozzá sem mertem volna szólni józanul. Ahhoz túl gyönyörű volt.
-Na mi van Hyung pihensz? - tért vissza az asztalhoz Kook, amikor már pár perce Suga mellett ültem és beszélgettem vele - Még Jin is táncol. - mutatott a táncparkettre.
-Pihenünk Koooooookie. - jegyezte meg Suga.
-Jah! - helyeseltem miközben nézelődtem.
-Akkor igyunk még! Mit kértek?
-Te Jungkook! Még tele van az asztal félig megivott piákkal. Inkább ülj le és gyönyörködj!
-Jah. El sem hiszed milyen jók ezek a táncosok. Pont róluk beszélgettünk. - ejtettem hátra fejem a kanapé támlájára, és észrevettem egy új lányt a rúdnál.
-Hyung! - löktem meg Sugát, aki elterült a kanapén. Nem igazán volt már energiája.
-Miva'? - tápászkodott fel.
-Azt nézd! - fordultam úgy, hogy normálisan lássam a lányt - Ő új!
-Mi?..... Tényleg. Kék hajú még nem volt.
-Hahh! Van vizetek? Kiszáradtam. - hallottam Hoseok hangját.
-Kérjünk a pultosoktól. Tuti van. - válaszolt neki Jimin.
-Mit nézel baba?! - huppant le mellém Hopi.
-A feleségemet.
-Mi?... Óóóóóó. Tényleg szép lány.
-Az!
-De jó sokan bámulják ám még. - szólt hozzá Jimin is - A táncparketten is beszélt róla két csávó. Velük én is szóba álltam. Azt mondták, hogy annyira titkolják ezeknek a táncosoknak a kilétét, hogy csak beceneveik vannak, és néha még csak úgy random kapnak anyajegyet is, hogy ne lehessen az alapján se felismerni őket.
-De mért? - néztem rá.
-Mert különben minden pasi letámadná őket, és az utcán se tudnának nyugton sétálni.
-Óóóóóó! - fordultam vissza - De én kiderítem, hogy hívják.
-Hát hajrá! - biztatott Kook.
Közben tovább gyönyörködtem a táncoló csodámban. Az a sok színes póthaj, ami szinte térdéig ért, és a feszülős nadrágja elvarázsolt. A sminkje tökéletesen kiemelte a barna szemét, de nem voltam a színben biztos, mert egyik lánynak meg látványosan rendellenes szemei voltak, szóval a kontaktlencsét sem hanyagolták. Ahogy néha dobálta haját, majd egyszer összetalálkozott tekintetünk, elhatároztam magam.
-Akkor is elhívom randizni!


(Huhúúúúúú :D Kicsit hosszú lett az első rész, de juppi! V rövid sztori indul! :D Jó szórakozást csajok!)

Ma sem alszok (59)

-Hamar beérünk? - tettem fel a kérdést, miután V újabb fájdalmas nyögést hallatott azon az irtózatosan mély hangján.
-Azonnal! Ne aggódjon! - cikázott a városban, és lassan már a saját életemért is kezdtem aggódni, nem csak Vért.

Rapmon POV

Miután V eltűnt mellőlünk, nehezen tudtuk csak befejezni a fellépést. Nagyon aggódtunk érte és emiatt nem voltunk ott teljesen. Érezhető volt a feszültség a hatalmas hangulat ellenére is, de muszáj volt végigvinnünk az egészet. Nincs pihenő!
-Kösz-kösz. - segített levenni egy srác az elektronikát, miután lejöttünk a színpadról.

-Helló! - köszönt ránk angolul egy ismeretlen, kicsike lány - Én jöttem Franciska helyett. Ildi vagyok.

-Szia! V? - faggattam, miközben a többiek is körénk gyűltek.

-Tudom hol van, de többet sajnos nem. Franciska azt mondta, hogy ha nagyon akarjátok, akkor vigyelek be titeket, de jobb lenne ha másnapi indulásra készülnétek.

-Előbb telefonálok és majd meglátjuk.

-Rendben. Segíthetek valamiben?

-Most még nem. Köszönjük. - indultam az öltöző felé.

-Rapmon! - jött utánam Hoseok - Ugye bemegyünk hozzá? Nem hagyhatjuk magára! - követett, szinte már futva, mert nagyon siettem.

-Nem szeretném. De telefonálok és kiderül.

Az öltözőbe érve azonnal keresni kezdtem a mobilom, majd az idővel nem törődve felhívtam a managerünket. Ott kora reggel volt, így gondoltam már ébren van. Igazam is lett.

-Na jól ment minden? - kérdezte azonnal.

-Hát majdnem. Azért hívlak, mert V lesérült a fellépés alatt, elég durván. Lerángatták a szervezők a színpadról és már kórházban van. Mentő vitte el.

-Mért rángatták le?

-Nagyon rosszul volt, és volt valami elektronikai baki is, és akkor esett össze teljesen, így levitték.

-Oh..... na erről még beszélek az ottaniakkal.

-Jaj, hagyjad már ezt! Így is hatalmas műsor volt, és csupán az utolsó pár számról hiányzott. De a lényeg az, hogy nem tudom, hogy mikor engedik ki. Viszont a reggeli repülővel biztos nem fog tudni hazamenni. Szóval mi legyen?

-Ő maradjon, meg ha akartok, akkor még egy max két ember maradhat vele, de a többiek jöjjenek haza. Intézek nektek egy kis pihenőt.

-Oké. Akkor bemegyünk a kórházba, megérdeklődöm, hogy nagyjából mire számítsunk, aztán felhívlak megint, jó?

-Rendben, addig beszélek a fejesekkel.

-Szuper, köszönöm. Szia!

-Szia!

- Na mit mondott Hyung? - kérdezte Jungkook, miközben öltözködött mindenki.

-Bemegyünk Vhez, aztán eldöntjük, ki marad itt vele, a többiek pedig mennek haza. De kapunk pihenőt.

-Szóval akkor nem volt mérges? - pislogott rám Hoseok.

-Hát ránk nem. Inkább Franci fog kapni, de azért még erről beszélek vele.

-Mert lerángatta a színpadról, gondolom. - nyammogott valamin Suga.

-Igen, azért.

-De ezt annyira utálom. - csatlakozott be Jimin is - Ha majd meg hal sőt, ő el is ájult, akkor is végig kéne táncolnia az egészet. Hát olyan fájdalmai voltak! És ha maradandó sérülései lesznek, amiért nem ment időben dokihoz?

-De tudod, hogy megy ez Jimin. - nyugtatgatta Jin - Mindannyian tudjuk. Akkor is tisztában voltunk vele, amikor belevágtunk ebbe az egészbe. Mindannyian szenvedtünk már a színpadon. Még te is.

-Jó...... - fogta vissza magát - De.... az más.

-Mért?

-Mert az én vagyok, és nem Taehyung. Ő a barátom. A barátunk! És nem szeretem, ha valaki aki közel áll hozzám szenved, ahogy ti sem. Hisz mindannyian szidtatok amiért nem pihentem le, mikor megsérültem. A saját bajaim pedig megint más témába tartoznak.

-Ezzel mindannyian így vagyunk. De szerintem Franciska vigyáz rá. Meg bemegyünk hozzá, szóval nincs baj. Jobban lesz. - vigasztalta Jin

Hát igen, ez a munka ilyen. Tudtuk jól, már a kezdetek kezdetén, hogy nem szabad lesérülni, mert nem pihenhetünk. De sajnos balesetek vannak, az élet beleszól az ember dolgába, mint ahogy Sugánál is történt. Bár remélem hagyják pihenni Vt. Azért ez még is csak egy BigHit, nem egy SM.

-És ki marad? - kérdezte Jungkook körbenézve a kisbuszban.

-Igen! Az mondjuk nyilvánvaló, hogy Jin az egyik, de marad más is? - válaszolt neki Hoseok.

-Szerintem kéne. Mert ők ketten tuti egymásra akaszkodnak, és megfeledkeznek majd Vről. - nyomkodta telefonját Suga a kocsiban, ahogy a kórház felé tartottunk.

-Ez nem igaz! - ellenkezett Jin - Azért ti előrébb vagytok még, mint Franciska.

-Jó-jó persze. - legyintett rá Suga.

-De szerintem is maradnia kéne még valakinek. - fűztem hozzá - Jimin? Gondolom szeretnél. - néztem az említettre.

-Igen! - vigyorgott - Szabad?

-Persze. Ha a többieknek nincs ellenvetésük. - pillantottam körbe.

-Azért én aggódni fogok, de itt a csajod, így hagyom, hogy maradj. - szólt hozzá J-Hope.

-Nem a csaja Hyung! - nevetett Jungkook.

-Még, srácok! Még! De, ha maradok pluszba, és nem lesz semmi dolgom, akkor tuti megszerzem a végére.

-Na azt megnézném. Nem maradhatunk többen Nam? - fordult hátra Suga.

-Azt mondta manager, hogy max ketten. Sajnálom.

-A fene. Akkor kénytelen leszek látatlanban megtenni a téteket. - ült vissza a helyére.

Erre persze Jimin felkapta a vizet, de mindannyian egyetértettünk, hogy Jin és Jimin fognak maradni a lábadozó Taehyunggal.

-Na mi a helyzet? - értünk a váróba, ahol Franciska telefonálva járkált fel-le, és azonnal csendre is intett.

Még pár percig mászkált idegesen telefonálva, majd miután lecsapta, magyarul kezdett magyarázni. Biztos nagyon fáradt volt.

-Ezt nem értem. - szakítottam félbe, mire rám nézett.

-Bocsánat. - dörzsölte szemeit - Vizsgálják. Addig nem adnak neki semmit amíg meg nincs pontosan a gond, de azért már sejtik.Öhm.... - gondolkozott -  Nem fogják kiengedni reggelig, az biztos. Átszerveztem a dolgaimat, így tudok majd rá vigyázni miután elmentek.

-Maradnak páran. Ketten. Gondolom sejted kik. Kapunk pihenőt is, így nyugodtan gyógyulhat Taehyung is.

-Ó! - lepődött meg és újra szemembe nézett - Az jó. Viszont el kell hagynunk azt a lakást és nem tudom, hova menjünk, mert szezon van, és pár napon belül minden lakásunk megtelik. - ült le, én pedig szintén helyet foglaltam a fiúkkal.

-Ebben nem tudok segíteni.

-Tudom. - dőlt előre, és térdein megtámaszkodva tenyereibe temette arcát - Megoldom csak..... nem fog az agyam.

-Pihenned kéne.

-Nektek is. - nézett fel egy hatalmas sóhaj kíséretében - Korán indultok, ahhoz képest, hogy mennyi időtök van aludni.

-De Taehyungot megvárjuk. Legalább azt, hogy mi van vele. - szólt közbe Jin, aki a lehető legmesszebb foglalt helyet.

-Jó.

Hosszú perceket ültünk ott, és egyre álmosabbak lettünk, ahogy már nem pörögtünk. Hoseok, Jungkook és Jimin egymásnak dőlve aludtak el igen rövid idő alatt. Yoongi zenét hallgatott és írt, Jin meg én pedig csak nézelődtünk, meg a mobilunkat nyomkodtuk, miközben Franci szüntelenül telefonált.

Az álmosító várakozás után, végre megjelent egy doktor, aki láthatóan Francira várt, viszont az azonnal lecsapta a telefont, ahogy észrevette az orvost. Mi felkeltettük a fiúkat, míg megbeszélték a helyzetet, majd Franciska felénk fordult.

-Jól lesz, rájöttek mi baja. Becsípődött egy ideg, ami attól, hogy nem állt le, azonnal rosszabb lett. Ma este bent kell maradnia, de holnap már lehet, hogy kiengedik. Mindenesetre pihennie kell, főleg feküdnie. Ha akartok bemehettek hozzá, aztán menjünk, hogy összepakoljatok és aludjatok is kicsit.

Persze kaptunk a lehetőségen, így azonnal berontottunk Vhez, hogy megnézzük, mi a helyzet. A tömérdek fájdalomcsillapítótól amit kapott, sokkal jobban volt, de kicsit tompult is, amire fáradtsága csak rátett még egy lapáttal, ezért nem volt sok értelmes szava. Elmagyaráztuk neki, hogy maradnak itt vele majd, de a csapat többi része hazamegy, viszont azt kétlem, hogy felfogta volna.

Rapmon POV end

-Pakoljatok össze, az is aki marad, bár holnap még szabad a lakás, viszont nem tudom mikor lesz időnk át cuccolni, meg azt se, hogy hova. - dörzsöltem szemeimet, mert már majd összeestem, olyan álmos voltam, de még sok dolgom volt az este folyamán. Nem terveztem alvást, csak két liter zöld teát.

-Visszamész még? - állt mellém Ildi, aki az előbb még Csabinak pakolta ki a vacsorát a pultra.

-Igen, meg futok még pár kört lakás ügyben, aztán meglátjuk. Telefonon elérsz, a fiúk meg addig nem feküdhetnek le, míg össze nem pakoltak.

-Rendben. Figyelek rájuk. A kanapén szoktál aludni ugye?

-Igen. - nem szabad azt válaszolni, hogy nem, a másik lakásban Jinnel - Ágynemű meg... - na hol legyen?.... Basszus! Hol van?!....  Ahh, megvan! - Mivel leöntötte telibe, ezért mosásba van Andriséknál, de biztos tudnak adni másikat.

-Elvagyok én egy pokróccal is. Egy éjszaka nem számít.

-Az meg van a másik lakásba. - Baszki! - De áthozom neked, mert oda is jönnek, és akkor már benézek, mit kell azon rendbe rakni.

-Oké, köszi.

Hát tényleg jól körbenéztem a lakásban, amit Jinnel minden este használtunk, így ebből kifolyólag jó sok mindent kellet azon rendbe rakni. Átvittem Ildinek egy pokrócot, majd elköszöntem a szobában rendezkedő fiúktól.

-Na jó utat hazafelé annak, akivel nem találkoznánk már. - álltam az ajtóban.

-Jaj neeee! Ne most búcsúzkodj! - nyavalygott J-Hope - Még találkozunk reggel.

-De én most elmegyek, és nem érek vissza mire mentek.

-Bemegyünk a kórházba indulás előtt. - világosított fel Rapmon, bár erre gondolhattam volna.

-Akkor lehet, hogy ott összefutunk. Majd igyekszek odaérni addigra. Na de pakoljatok és pihenjetek! Jó éjszakát.

-Jó éjt! - köszöntek el kórusban majd elindultam a kijárat felé.

-Bence meg Ádám bent ülnek Vnél. - mondta Tomi, ahogy felkaptam cuccaimat.

-Köszönöm, ez szuper.

-Te merre mész?

-Hát huh! Először megnézek két lakást, amit reggel terveztem, de nem lesz időm. Aztán telefonálok még párat szállás ügyben, felverem anyámat, hogy segítsen, szerzek kocsit meg kaját, aztán felváltom a srácokat még időben, hogy kikísérjenek titeket a reptérre. Remélem jókor végzek, mert még Fanninak is beígértem, hogy reggel elugrok érte, hogy elköszönhessen a srácoktól.

-Fanni? - ugrott ki Jimin a szobából.

-Te pakoljál! - legyintettem.

-A srácok nekünk nem fontosak, megvagyunk nélkülük. Még vannak ketten talonban, akiket nem is láttál.

-Ja tényleg. Ahh, fáradt vagyok. És sok a dolgom. Na aludjatok, én meg intézem a dolgaim.

-Elkísérlek. - vette fel a dzsekijét.

-Minek?

-Nincs két napja, hogy nyugtatót kaptál. Ne vezess így este. A fiúk meg vannak elegen itt.

-Igen. Amiatt ne aggódj. - pakolászott Csabi a konyhában.

-Jó' van, gyere! Csak tempózzunk!

-Igenis asszonyom! - követett.

Tényleg fogalmam sem volt, hogy honnan szerzek négyünknek szállást. A kocsi még nem olyan nagy gond, mert nem kisbusz, így tuti lesz, na de lakás! Az enyémben mégse nyomoroghatunk ott, addig míg V fel nem épül. Ráadásul neki luxus kényelem kell. Nem akarom, hogy rosszabbul legyen egy kicsit is. Ahhj mennyi bajom van, és még egyről se tudom, hogy hogy fogom megoldani. De legalább nem kell félnem, hogy elalszok a volánnál.

(Folytatjuk :D)

Nem lesz baj! Itt vagyok! (58)

A folyosó üvegén lenéztem a színpadra és ahogy kiszúrtam Vt, azonnal maximumra kapcsoltam. Talán még sohasem futottam olyan gyorsan, mint akkor.

-V tarts ki! Mindjárt ott vagyok!

Csattogott a talpam a hideg kövön, ahogy közelítettem célom felé. Felszaladtam a lépcsőn és berontottam a hangmesterhez, meg az elektronikáért felelős haverjához.
-Mért nem hallgatnak rám?! - kiabáltam rájuk, majd becsaptam magam mögött az ajtót és sokkal nagyobb csend lett.
-Ki maga? - kérdezte a hozzám közelebb ülő.
-A fiúk képviselője. Ezért, ha azt mondom, hogy áramszünetet szimulálnak, azt teszik! Értve vagyok?!
-Maga kérte? A fülesen egy kis kezdő mondta be, azért nem hallgattunk rá. Maga Franciska?
-Igen. Nem mondta?
-Nem igazán értettük. - pislogtak.
-Akkor most szépen szót fogadnak! Egy perc múlva sötétségbe borítják a színpadot, amíg nem szól be valaki önöknek, hogy jöhetnek a fények. Felőlem bármi lehet az indok, csak hihető legyen. Értették?
-Igen. Egy perc és csend és nyugalom. - ismételték a lényeget, miközben kinéztem az üvegen a fiúkra, mert pont két szám közé értek, és a szívem még jobban összeszorult, ahogy megláttam Vt.

-Igen. Mostantól. - téptem fel az ajtót és visszaindultam ugyan olyan lendülettel, mint amivel érkeztem.
Újabb csattogások hallatszottak a hideg kövön, majd a magassarkúk már halk koppanása a földön, ahogy ledobtam azokat, mikor befordultam a hangos, sürgő-forgó színfalak mögé. A lehető legközelebb mentem a színpadhoz, ahol még nem láttak a rajongók, de én jól láttam a fiúkat. Belekezdtek egy új számba, én pedig egyre biztosabb voltam, hogy az az egy perc már lejárt. Mérgelődtem magamban, hogy nem fogadnak szót, és egy headsetes emberkét kerestem, amikor valaki határozottan felém lépkedett.
-Sötétség! Négy, három, kettő..... - de nem vártam már meg az egyet. Azonnal a lépcső felé rohantam.

Az első fokra léptem, amikor minden hang kiment és a fények lekapcsoltak. V azonnal elkezdett közelíteni a föld felé, bár nem ájult el, csak lassan  leguggolt. Akkor értem oda hozzá, mikor kezét készült letenni, így segítettem neki lefeküdni.
-V! Mi a baj? Mid fáj? Mond meg nekem! - terült el fájdalmas nyögések kíséretében, miközben a fiúk körénk gyűltek. Valamit koreaiul kezdett magyarázni, miközben akkora fájdalmat érzett, hogy hangja elcsuklott és könnyek folytak végig arcán.
-Nagyon fáj a háta. - fordított Rapmon, mialatt V mellett ültem sarkaimon.
-Kitartás! - simogattam meg arcát és oldalára fordulva szorította meg kezemet - Istenem! Hol van már egy mentő! - üvöltöttem a szervezkedő emberek tömege felé, ahogy már lassan én is sírni kezdtem, hogy nem tudok rajta segíteni.
-Mindjárt! Az itteniek egy ájulással foglalkoznak
-Mi az isten! Ketten vannak! Az egyikük
-Itt vagyok! - szakított félbe az emlegetett mentős, és egy nagy táskával felrohant hozzánk - Adjanak helyet! Mi történt?
-Rapmon! Mi történt? - kérdeztem angolul, mialatt elhúzódtunk Vtől. Ő körbekérdezte a fiúkat majd válaszolt.
-Suga része volt. A hátára mászott, majd mikor leugrott róla, V már szenvedett. - mondta, amit le is fordítottam a dokinak.
-Hol fáj pontosan? - kérdezte én pedig újra megfutottam a köröket Rapmonnal.
-Főleg a dereka, de már az egész háta. - tolmácsoltam.
-Rendben, akkor most kitapogatom, hogy tudjam hova adjak pontosan fájdalomcsillapítót. - húzta fel V pólóját, és pont jó volt, hogy az oldalán feküdt.
-V! - simogattam meg az arcát és közelebb hajoltam hozzá, miközben még mindig a kezemet szorongatta - Remélem megérted amit mondok. Szólj, hogy hol fáj a legjobban! Értesz? V! - próbáltam rávenni, hogy engem nézzen és nagy nehezen bólogatott, majd a doki elkezdte nyomkodni a derekát.
Szinte minden érintésre felnyögött, de a legjobban fájó pontot megtalálva, el is ájult pár másodpercre.
-Doki! Az lesz az. Elvesztette az eszméletét.
-Rendben. Akkor ide kap egy injekciót. De ez csak enyhít. Nem szünteti meg. - kotorászott a táskájában,  mialatt egyre több vaku villant fel.
-Az is jobb, mint a semmi. - majd visszatértem Vhez - V! Ébresztő! Figyelj rám V! Térj magadhoz! - paskoltam meg az arcát, miközben már én is bőgni kezdtem, és lassan kinyitotta a szemét.
-Mi a baj? - ért oda a másik elsősegélyes is egy hordággyal. Megbeszélték egymás közt mi történt, persze érthetetlen orvosi nyelven, majd Vt a hátára kényszerítették.
Ez láthatóan jobban fájt neki, mint az eddigi póza, de csak így tudták átrakni az ágyra és levinni a színpadról.
-A mentősöknek már szóltunk, de időközben két lányt is tartunk az elsősegély helyen. Gondolom oda, nem akarja beengedni. - állt szóba velem az egyikük, miközben Vt lerakták a folyosó egyik szélére.
-Nem.
-Akkor itt várják meg. Nekünk vissza kell mennünk, itt már nem tudunk segíteni, ott viszont kellünk. A fájdalomcsillapító hatni fog, de amilyen erős a fájdalma, nem lesz száz százalék. Figyeljen rá, és ha romlik az állapota, vagy bármi más is jelentkezik, azonnal szóljon!
-Rendben. Megfordulhat?
-Igen, ha úgy kevésbé fáj. De fel nem ülhet, pláne nem állhat. Legközelebb pedig csak a mentősök mozdíthatják meg.
-Persze-persze. - bólogattam és letöröltem könnyeimet.
-Bízunk magában. És ne aggódjon. Rendbe fog jönni. - veregették meg a vállam majd visszarohantak az elsősegély helyre.
-Mi az? - kérdezte Rapmon, és a többiek is sorra dobáltak a kérdéseikkel.
-Jobban lesz. Jönnek a mentők. - térdeltem le V fejéhez, majd újra simogatni kezdtem, miközben ő összeszorította szemeit és állkapcsát fájdalmában - Folytassátok! Vigyázok rá.
-Jó! Ezt muszáj. - fordult meg a leader és visszaindult.
-Sajnos. - tette hozzá J-Hope, majd lehajolt Vhez és valamit sugdosott neki, amit azzal zárt, hogy "Fighting".
-Akkor fényeket asszonyom? - lépett oda a már jól ismer fiatal srác a fülesével.
-Igen-igen. És hozzanak vizet!
-Azonnal. Fények vissza, folytassuk! - indult útjára, miközben a headsetbe beszélt.
Én V feje fölött térdeltem, hogy ne legyek útban, és két kezem közé fogtam, miközben összeérintettem homlokunkat.
-Nem lesz baj! Itt vagyok! Mindjárt jobban leszel. - folytak könnyeim, mert tudtam mekkorát hazudok, de többet nem segíthetek.
-Francihhh - kapta el kezeimet és szaggatottan lélegzett, miközben sírt a fájdalomtól.
-Itt a víz! - nyújtotta fejemhez a srác az üveget, én pedig felnéztem, majd elvettem tőle - Jobban lesz. - próbált nyugtatni, de azonnal vissza is ment a dolgára.
-V! - másztam mellé - Igyál egy kicsit! - tekertem le a kupakot, ő pedig az oldalára fordult, miközben látványosan megkönnyebbült.
Kivette kezemből az üveget, de annyira gyenge volt, hogy majdnem elejtette, és ügyetlenkedve ivott pár kortyot. Visszaadta, én visszazártam, majd ledőltem mellé. Jin-jang pózban feküdtünk a folyosón, miközben kerülgettek minket. Kezemet szorította mindkét markába, a szabadon hagyottal pedig haját söpörtem ki szemeiből. Látványosan jobban volt, de azért még könnyezett egy leheletnyit, amit én sem bírtam ki sírás nélkül.
-Kitartás! - szipogtam.
-Alien mode on. - próbálta oldani a helyzetet, és kicsit el is mosolyodtam.
-Igenhh! Kis aranyos Taehyung.
Percekig feküdtünk így egymás mellett, mialatt a mentőre vártunk, ami nem sitett. A többiek tovább koncerteztek, bár a hangulat feszült maradt. V fájdalomcsillapítója pedig valóban nem tudott túl jó hatást elérni. Ugyan egy is időre jobban lett, de hamar múlni kezdett hatása, így egyre jobban nyögni kezdett a fájdalomtól. Szenvedésének hangjai szívemet tépték. Istenem kérlek! Ha figyelsz rám egy kicsit is. Vedd el ami kell és vissza ne add, csak V legyen jobban. Segíts rajta kérlek!
Imádkoztam magamban. Fohászkodtam a segítségért, ami lassan meg is érkezett. Összerezzentem, ahogy a vállamhoz értek, majd azonnal felültem és elhúzódtam, ahogy észrevettem a mentősöket.
-Mi a helyzet? - hajolt fülemhez az egyikük.
-Kapott fájdalomcsillapítót a derekába, de már nagyon múlik a hatása. - válaszoltam.
-Rendben. Most bevisszük. Kérem jöjjön velünk, hogy tudjunk vele kommunikálni.
-Persze! Elrohanok a táskámért! A mentőnél találkozunk.
-Rendben asszonyom!
-V! - hajoltam oda hozzá - Mindjárt jövök. Nyugalom. - pattantam fel és az öltöző felé rohantam.
Összepakoltam a cuccainkat, amikről tudtam, hogy kellhet. Az ő telefonját is bedobtam a táskámba, majd azonnal kifutottam a mentőnek fenntartott helyre.

Huh! A nagy sietségben teljesen megfeledkeztem a cipőmről, de már nem mentem vissza érte. Átvergődtem magam a kövön ezen a hűvös estén egészen a mentőig, amiben már bent feküdt V az egyik dokival. A másik az egyik elsősegélyessel tárgyalt, miközben bemásztam Vhez.
-Másszon előre és kösse be magát! Hátul nem tartózkodhat menet közben.
-Értem. - vergődtem magam az első ülésre, miközben végigsimítottam Vn - Telefonálhatok?
-Ha nagyon fontos. De ne sokáig! Menet közben már ne.
-Rendben, köszönöm. - tárcsáztam a szabadnaposok számát.
Hamar találtam szabad embert, akit berendeltem koncertre a srácokhoz. A kocsi kulcsok Tominál voltak, akivel össze is futottam útközben, így tudta, hogy jön majd más helyettem, amíg a kórházban leszek Vvel. A lakáskulcsból pedig van másolat, szóval a szabad emberemnek semmi plusz dolga nem volt, csak el kellett mennie a srácokért, majd azokat hazadobni.
-Na tegye le kérem! - szállt be a vezető ülésre a másik mentős, és én még gyorsan elhadartam mondandóm, majd kinyomtam.
-Hova megyünk?
-Azonnal kiderül. Majd a központ irányít.
-Én már megkaptam az infót. Szent Rókus a cél.
-Na akkor kapaszkodj Laci! Indulunk. - nyomta be a villogót.
-Hamar beérünk? - tettem fel a kérdést, miután V újabb fájdalmas nyögést hallatott azon az irtózatosan mély hangján.
-Azonnal! Ne aggódjon! - cikázott a városban, és lassan már a saját életemért is kezdtem aggódni, nem csak Vért.


(Folytatjuk :D)

Ami elromolhat, az el is romlik (57)

Lassal elszenderedtem, ahogy hallgattam szívverését, miközben igyekeztem a lehető legtöbb dolgot az agyamba égetni, hogy mikor elmegy, ne hagyjon majd akkora űrt maga után. Hiányozni fogsz kis Hercegnőm.

Reggel megint én keltem előbb az ébresztőmre, de talán ilyen fáradtan még sosem ébredtem. Még éreztem a nyugtató hatását és olyan volt, mintha két órát sem aludtam volna. Jin kivételesen háttal feküdt nekem, így csak megsimogattam, hogy ezzel keltsem fel. Lassan megmozdult és hasonlóan fáradt arccal nyújtózott egyet.
-Gyere. Indul a nap.
-Ezt fogom utálni a legjobban.
-Én is. - egy apró mosoly kíséretében adtam neki 'jó reggelt' puszit, majd kikeltem az ágyból és visszaindultam a fiúk lakásába.
Talán még sosem volt olyan hideg a kő, mint aznap reggel. A teám sem sikerült és szinte minden elromlott ami csak elromolhatott. A hűtőben kiégett a lámpa, a blúzomon találtam egy szakadást és az aznapra szánt cipőm sarka meg lekopott, amitől a falra tudok mászni, így egy másikat vettem fel, amiről útközben kiderült, hogy hasonló állapotban van. Eme csodás, napfelkeltés reggelt pedig megfűszerezte még az is, hogy az épület előcsarnokába bejutott pár fan, bár senki sem tudta hogyan.
-Jó reggelt asszonyom és urak! - ugrott elénk András amint kinyílt a lift ajtaja - A többiek már kimentek hátul. Erre tessék! - mutatta az utat és követtük, miközben Bence meg Ádám a rajongókat tartóztatták fel.
A mi autónkban csak Tamás foglalt helyet, mert a többiek másik kocsival jöttek, de még így is ő irányította az eseményeket.
-Jobban vagy?
-Nem voltam beteg. - válaszoltam, miközben az ablakon bambultam kifelé.
-Tudod, hogy értem.
-Fáradt vagyok. Nagyon fáradt. - sóhajtottam.
-Utolsó nap. Ezt még bírd ki!
-Jah...... utolsó. - egész nap ez járt a fejemben, és mivel a fiúk fanjai már ott ugráltak körülöttünk, nem kerülhettem Jin közelébe egy pillanatra sem. Sosem éreztem még magam olyan rosszul, mint aznap.

-Akkor egész délelőtt próbálhatok. A fények meg a hang is rendelkezésetekre áll, én meg dolgozok. Ha kell valami szóljatok! Itt leszek valahol. - mutogattam nekik a színfalak felé, miközben másik kezemben a laptop táskámat szorongattam.
Illedelmesen megköszönték és már mentek is a dolgukra, de Jin még eleresztett egy halvány mosolyt felém, amit viszonoztam is. Egyre jobban hiányzott, pedig még el sem ment.
-Hol nem zavarok? - sétáltam egy sürgő forgó emberhez - Leülhetek valahova? Nekem a föld is tökéletes.
-Őőőő... - nézett körbe - Szerintem a lépcső és a színpad sarkába. Ott nem lesz útba.
-Köszönöm. Konnektort kaphatok?
-Mindjárt körbekérdezek és visszajövök. - indult el én pedig a helyemhez sétáltam. Kipakoltam a cuccaimat a kis sarkomba és tényleg úgy tűnt, hogy itt nem fogok senkit se zavarni, mégis kéznél vagyok, ha kellek - Kaphat. - tért vissza az emberem - Mindjárt hozok, ide úgyis kell. - haladt tovább.
-Rendben, köszönöm. - ültem le és ölembe vettem a gépem.

Szinte az egész napom ott töltöttem, miközben fel-le rohangáltak mellettem a lépcsőn, ami néha nagyon megijesztett. Főleg azért, mert Kook folyton trappolva közlekedett rajta, hogy ráfigyeljek és minden egyes alkalommal vigyorgott, de párszor kapott Jintől, amikor észrevette, hogy megint gonoszkodik.
Ahogy közeledett az este, egyre inkább összeállt minden a szín falak mögött és előtt is. Pár órával a koncert előtt kisminkelték őket és VIP jegyesek megkapták azt, amiért fizettek. Kis időre kiürült az öltözőjük, én pedig becuccoltam.
-Mekkora kupi van itt! - jelentettem ki hangosan azt, hogy mit látok.
-Ez már csak ilyen. De finom a kaja. - nyomkodta a telefonját az egyik sminkes.
Tény, hogy rengeteg étel volt ott, amit főleg a fiúk miatt hoztak, de mindenki megcsipkedte és ezzel számoltunk is, mivel magamat is belekalkuláltam a fogyasztásba. Bár én aztán igazán semmi vagyok.
A laptopomat már nem akartam elő venni, mert úgysem fértem volna el sehol, hiszem még közlekedni is alig lehetett annyi táska között. Inkább a telefonomon folytattam dolgaim, amit kifejezetten gyűlölök, mert nagyon rossz azon e-mailt írni.
Talán egy órát ülhettem ott teljes csöndben, mikor a srácok betoppantak iszonyatos nagy hangzavarral.
-Noona! - hallottam Kook hangját és máris megdobott valamivel.
-Jungkooooook! - mordult rá Jimin és odajött hozzám, hogy kivegye a kezemből a kis plüsst, amit kaptam, majd hozzávágta a kis maknaehez.
-Minden rendben ment? - néztem a fiúkra.
-Igen. Kivételesen nem volt semmi komoly. - pakolta le az édességeket Rapmon.
-Szükségetek van valamire? Bármire? - álltam fel, hogy leülhessenek.
-Nem köszönjük. - felelt újra a leader én pedig a falhoz sétáltam, hogy ott fogok letelepedni.
-Ne hogy már a földre ülj. - jött oda Jin - Van itt elég szék.
-Jó itt, ne aggódj. - pislogtam fel rá, és ő lehajolt hozzám.
-És ha nem is lenne - suttogott - az ölemben bármikor helyet foglalhatsz. - mosolygott.
-Ez sajnos nem igaz. - vigyorogtam én is egy kicsit savanyúan.
-Sajnos. - sóhajtott és felegyenesedett - Még.
Örültem rövid kis beszélgetésünknek, de gyorsan elmenekült a közelemből, mielőtt olyat teszünk amit nagyon megbánunk. Kicsit azért szomorú voltam, de nem akarom, hogy baja legyen miattam, így nagy sóhaj kíséretében merültem vissza dolgaimba.

A koncertig még elég sokat kellett várniuk. Teljesen elkészültek, majd lustálkodva nyomkodták telefonjaikat, vagy idegesítették egymást. J-Hope kamerával a kezében mászkált az öltözőben és interjúkat készített a srácokkal. Mindannyian elmondták, hogy hogy élték meg ezt az egy hónapot itt nálunk. Vagyis szerintem ez volt a téma, mert csak az országnevet értettem meg, ugyanis az egész társalgás koreaiul folyt. Viszont Jinnél nagyon figyeltem, bár abból végképp semmit sem tudtam kivenni. De nagyon aranyosan magyarázott és mosolygott, ami engem is felvidított, majd mikor J-Hope tovább ment a következő tagra, összetalálkozott a tekintetünk Jinnel. Kezében lévő telefonját felemelt és rámutatott, majd valamit tátogott, de nem értettem, mire felállt és odajött hozzám.
-Kakao talk. - guggolt le előttem - Töltsd le!
-Egy pillanat. - fejeztem be még egy e-mailt, amit türelmesen megvárt, majd elkezdtem megkeresni a programot - Ezt? - mutattam neki a mobilomat.
-Igen. - bólogatott, majd megvárta, hogy megcsináljam.
-És most?
-Adjad! - kivette a kezemből, de miután szemügyre vette, vissza is nyújtotta. - Csak fogadd el a felkéréseket. - kelt fel és a többiekhez sétát.
-Rendben.
Lassan megérkeztek egyesével, és felvettem a fiúkat, majd miután Jin visszaült a helyére, azonnal beszélgetni kezdtünk. Bár sok hiba volt a társalgásunkban, a nyelvhelyesség pedig épp szundikált, mégis megértettük egymást. Végre beszélgethettünk nyilvánosan, még ha nem is szemtől szemben, de egymással és ez mindkettőnket megnyugtatott.

"Nem akarok hazamenni"

"Nem akarom, hogy hazamenj."

Annyi mindenről beszélgettünk mégis, ez a két mondat szinte percenként előfordult, és olyankor hatalmasat sóhajtott. Elszomorító volt a tény, hogy egy nap múlva már nem lesz ott velem, de bele untam a sopánkodásba.

"Majd kimegyek hozzátok amint lehet."

"Tényleg?! :O Úúúúú! Majd elviszlek a kedvenc parkomba. :DDDD"

"Szavadon foglak! :D"

"Remélem is! :D"

Na végre! Nem szomorkodtunk tovább és elkezdtük tervezgetni, hogy majd hogyan találkozgassunk. Felmerült a "Mikor mondod el a managernek?" kérdés is, de nem  nagyon erőltettem. Ez nagyon gyenge pont és a karrierje függhet ettől, így a közeljövőben nem is számítottam arra, hogy az utcán megfoghatom a kezét, vagy akár csak rámosolyoghatok. Majd ha már kicsit jobbak lesznek, biztosabb lábakon állnak, akkor talán felvetem a dolgot megint, de így még nem éri meg. Most jön csak a kapcsolatunk próbája, szóval még kár lenne megnehezíteni a munkáját ezzel is, hogy bejelenti, hogy van barátnője, mert lehet pár hét múlva nem fogja bírni, és ennyi volt az egész. De akkor is inkább a pozitív oldalát próbáltam nézni és úgy gondolkozni, hogy de, nagyon is sokáig fogjuk bírni.

Egészen addig beszélgettünk míg be nem toppant a mindenség szervezője.

-Gyertek fiúk, lassan ti jöttök! - szólt angolul és a srácok mentek is utána, én viszont maradtam.

Nem kellettem most oda, hisz koncerteznek és körbe ugrálják őket mások. A fellépésüket meg amúgy sem láttam volna a színfalak mögül, így elhatároztam, hogy dolgozok tovább majd bekukkantok a közepe felé, hogy minden rendben van-e.

Feldugtam a telefonomat töltőre és nyomkodtam tovább. Intéztem pár hívást, írtam néhány e-mailt, majd mikor megéheztem felkeltem és belecsipegettem abba a sok ételbe, ami ki volt pakolva. Mobilomat hátrahagyva, egy falat kajával indultam a színpad felé, hogy rájuk nézzek.

-Minden rendben?! - üvöltöttem egy srác fülébe, akin szervezői póló volt és sok papír a kezében, meg egy headset a fején.

-Igen! Ne aggódjon! - igazította vissza mondandója után a fülest, hogy hallgassa tovább a többieket.

Kicsit leskelődtem, hogy mi a helyzet, amitől nagyon izgatott lettem. A fiúk tökéletes összhangban mozogtak telt ház előtt. A rajongók nagyon élvezték, pont úgy, ahogy a srácok. Mindenki boldog volt és tökéletesen sikerült a koncert. Kisebb gondok ugyan adódtak, de könnyen és hamar megoldották.

Pár percig gyönyörködtem én is a fellépésükben, majd visszaindultam az öltözőbe. Elég sokat haladtam és mivel a következő nap igen mozgalmasnak ígérkezett, inkább előre akartam dolgozni.

Épp újabb falatot nyeltem le, majd ültem volna vissza a helyemre, amikor valaki benyitott az öltözőbe és látszott rajta, hogy keres valakit.

-Segíthetünk? - meredtünk rá néhány sminkessel és fodrásszal, akik a telefonjukról emelték az idegen fiúra tekintetüket.

-Hát. - nézett végre rám - Á! - lendületesen megindult felém és elkapta a kezem, majd húzni kezdett maga után és folytatta mondandóját - Van egy kis gond! Szükségünk lenne a segítségére, hogy mit tegyünk.

-Az enyémre? - döbbentem le és elengedett, amikor már magamtól követtem.

-Igen! Siessen! - kezdett rohanni, én pedig utána.

-Mi a probléma?! - üvöltöttem fülébe, ahogy odaértünk a színpad közelébe.

-Nézze! - mutatott a fiúk felé és közelebb mentem.

Eleinte nem tudtam mit kell nézni, de viszonylag hamar rájöttem. Szívem azonnal a torkomban kezdett dobogni, ahogy megláttam, hogy V szenved. Valami baja volt. Nem tudtam mi, de nagyon rosszul nézett ki. Akkor is mikor egy helyben kellett volna maradnia mozdulatlanul, dülöngélt. Alig állt a lábán.

-Mi történt?! - kapta el a srácot és olyan hangosan üvöltöttem, mint eddig még soha.

-Nem tudjuk. Egyszer csak azt láttuk, hogy valami baja van. Mit tegyünk? Nem jönnek le. - kérdésére körbe néztem és gondolkodni kezdtem

Nem tudtam neki válaszolni annak ellenére sem, hogy pörgött az agyam. V nem maradhat fent az biztos, de magától nem fog lejönni. Fel pedig, nem rohanhatok érte a koncert közepén.

-Áramszünet! - fordultam vissza a srác felé - Sötétség. Csináljunk sötétet, mintha áram szünet lenne.

-Egy pillanat. - kezdett beszélni a headsetbe, én pedig tovább meredtem a színpad felé. Ahhj V! Olyan hülye vagy! Mért nem jössz le?!

-Nem lehet. Nem mennek bele. - tért vissza a srác.

-Kit kell megüssek?

-Őőőő. - lepődött meg - A stadion túlsó végében van az elektronikai részleg.

-Köszi! - indultam el a folyosó felé, amin el akartam jutni a fiúkhoz, akik nem fogadnak szót nekem.

Magassarkúmba nem tudtam elég gyorsan lépkedni, így lekaptam, kezembe fogtam, és mezítláb futottam a hideg kövön. A folyosó üvegén lenéztem a színpadra és ahogy kiszúrtam Vt, azonnal maximumra kapcsoltam. Talán még sohasem futottam olyan gyorsan, mint akkor.

-V tarts ki! Mindjárt ott vagyok!

(Juhúúú Franci visszatért, és belekezdtünk a végjátékba. :D Folytatjuk is majd, és nem lesz már ekkora szünet, mint most.... r-reméljük. Viszont azért haladunk lassan, mert a rövid sztorikhoz több kedvem van. De most már befejezem Francit és utána Suga hosszú jön, közben pedig V rövid sztori indul, ami igazán különleges lesz :D Nyugalom! Nem egy ezredik I Need U ihlette fici, de érdekes lesz, az tuti :D Na de tartsatok velünk, hogy megtudjátok mi baja van Vnek, és hogy sikerül-e lehozni a nyamvadt színpadról!)

KOMMENTELJETEK!

V&Jin yaoi (oneshot)

Ez szintén olyan yaoi, ahol a BTS egy banda. Próbáltunk valós dolgokból kiindulni. Aki sok BTS Bombot látott az fel fogja ismerni az alapot :D Jó olvasást!

V POV

-Jungkook mit csinálsz? - kérdeztem vele szemben ülve, ahogy ő egyre furább hangokon énekelgetett.
-Melegítek. Everybody say noooooooo! - dalolt, mintha népzene lenne a No.
-De már húsz perce ezt csinálod.
-Jó Hyung, unatkozok.
-Hmmm.... beszállhatok? - álltam fel és odasétáltam hozzájuk, de a kanapén már nem volt hely.
-Ide ne merj ülni. - hessegetett el Suga az ölétől.
-Jaj Suga gonosz vagy. Gyere V! - fogta meg a kezemet Jin és odahúzott magához - Ülj ide.
-Kösz Hyung. - foglaltam helyet, miközben Kook tovább dalolt és már Suga is kezdte néha utánozni - Öhmm..... - zavarba estem, amint megéreztem valamit - Jin - fordultam kicsit hátra, hogy a kamerás ne lássa mit beszélünk.
-Csak ne ficánkolj, mert rosszabb lesz. - húzódott kis mosolyra szája - Vagy inkább... beférsz ide. - ültetett maga mellé a legszűkebb helyre és visszafordult a kamera felé, én pedig igyekeztem figyelmen kívül hagyni a dolgot, ahogy ő is tette.
-Trot verzió. - mondta Kook a kamerának és folytatta.
Ezúttal viszont Suga opera verzióban követte, ami nekem is nagyon megtetszett, így én is beszálltam, majd Jin is, bár jóval halkabban. Aztán végül mellettünk a karfán ülő J-Hope is bekapcsolódott, de ő már vékony magas hangon, amin jót nevettünk Jiminnel az élen. Annyira megtetszett mindenkinek, hogy így folytattuk.
-Ne ne ne! Egyszerre hagyjuk abba mikor intek. - ficánkolt Jungkook és megfogadtuk tanácsát - Na kezdem.
Mindenki más hangon kapcsolódott be, majd ahogy a kis maknae kérte, amikor intett egyszerre befejeztük, és ennek nagyon örült.
-Bangtan jön. Gyertek! - jött be a manager és felkeltünk a kanapéról, hogy kövessük.
-V! - kapta el a kezemet Jin.
-Hmm? - néztem rá kérdően menet közben.
-Csak....... remélem semmi gond. Te is tudod, hogy ezt nem lehet nagyon kezelni. - suttogott.
-Igen tudom. Ne aggódj. - azért kicsit még mindig zavarba ejtő volt a dolog.
-Főleg, ha egy ilyen kis csoda ül ez ember ölébe. - éreztem hangjában a mosolyt és elakadt a lélegzetem is. Nem tudtam megszólalni a sokktól, de...... ez cuki... vagy kedves... vagy nem is tudom.

Hát ezek utána fellépés alatt kicsit furcsán éreztem magam. Igazából nem is voltam ott teljesen, amit meg is kaptam utána, hogy többet ilyet ne lássanak tőlem. De Jin... persze ki más, megvédett, hogy mindenkinek van rossz napja. Ő már csak tudja, mert neki minden fellépéses nap egy hajszálra van a rossztól, mivel nem a legjobb táncos.
-Ne aggódj! - mosolygott rám a parkoló felé sétálva, mert én rosszul éreztem magam, ami látszott is - Semmi gond. Így is tökéletes volt.
-Köszönöm. Kedves vagy.
-Veled mindig. - súgta a fülembe és bemászott előttem az autóba. Mért mond ilyeneket? Ezzel.... nagyon zavarba tud hozni főleg..... az után ami volt a fellépés előtt. Ahh Jin, kikészítesz.
-Srácok ma nem csinálok kaját. Tele a hűtő mindenfélével én meg fáradt vagyok. - dörzsölte a szemét Jin.
-De azt mondtad kapok olyan rántottát amilyet Amerikában csináltál. - szólalt fel Jimin - Kérlek Hyung, megígérted!
-Majd reggel, jó? Nagyon elfáradtam.
-Hát jó. - szomorodott el szegény Jimin.

-Ki megy először fürdeni? - tette fel a mindennap vitás kérdést a leader.
-É - szóltam volna, de Jin megelőzött.
-Én megyek, mert én vagyok az idősebb. - ment a szobájába, hogy összeszedje cuccait.
-Addig én melegítek kaját. - indult a konyhába J-Hope - Ki kér még?
-Szerintem mindenki. Megyek segítek. - dobta le táskáját Kook és ment is utána.
Én nem tudtam mihez kezdjek magammal, mert folyton csak az járt a fejemben, ahogyan ma viselkedett velem Jin. Gondoltam megbeszélem vele a dolgot, de rohant a fürdőbe.
-Bocsi. Sietnem kell, mert a többiek is jönnének. De ugye egyszerre csak egy ember tud zuhanyozni. - mosolygott - Utána megbeszéljük. - slisszolt el mellettem egyenesen a fürdőszoba felé, majd el is tűnt az ajtó mögött.
Egyszerre csak egy? Ez...... célzás? Hahhh.... de engem érdekel, hogy mi volt és nem akarok várni.
Összeszedtem én is az épp kiszemelt pizsamámat és nagy nehezen bekopogtam Jinhez.
-Mi az?
-Csak.... bemehetek?
-Mért?
-Öhm ..... fürödhetnénk együtt? - ez után hosszú csend következett, gondolom gondolkozott, majd válaszolt.
-Hát.... ha szeretnél. Felőlem. Gyere csak be.
-Oké. - nem tudom mire számítottam, de nagyon meglepődtem, hogy beengedett.
Ledobáltam ruháimat, majd nagy levegőt vettem és beálltam mellé.
-Mi a baj V? - nézett rám barátságosan és meg sem bámult, pedig arra számítottam - Bánt valami?
-Hát. - nyeltem nagyot - Csak nem tudtam mire vélni a mait és..... meg akartam beszélni veled.
-Ohh. És nem tudott várni? - vette kezébe a tusfürdőt.
-Nem igazán.
-Tartsd a markod! - fogta meg a kezem és felemelte, majd belenyomott egy kicsit, én pedig nekiálltam fürödni.
-Mondtam, hogy azt sajnos nem tudom irányítani. - kezdte ő is szétkenni magán a tusfürdőt.
-De... utána azt is mondtad, hogy csoda vagyok. - erre a mondatomra megállt és rám meredt - Rosszat mondtam?
-Nem. - lépett közelebb, én pedig hátráltam - Csak az igazat.
-Mit csinálsz Hyung? - lépkedtem egyre hátrébb, míg egészen a falhoz nem szorultam és megborzongtam a hűvös csempétől, de ő közelebb jött.
-Tudod mért vagy csoda? - támaszkodott meg mellettem a hideg kövön.
-Nem. - estem egyre jobban zavarba.
-Mert nálad életvidámabb teremtést még életemben nem láttam. Hiába panaszkodok néha, hogy az őrületbe kergettek, azért örülök, hogy vagytok. Főleg te.
-Ohh. Kedves tőled.
-Na fürödjünk, aztán menjünk. - távolodott el, de észrevettem, hogy megint nincs teljesen rendben.
-Hyung! Megpróbálhatok valamit? - léptem utána.
-Hát.... persze. Mit szeretnél? - fordult vissza felém, én pedig összeszedve minden bátorságomat, megfogtam éledező tagját  - Ohmg....... V! Ez azért....... - nem tudta mire vélni.
-Csak..... múltkor is akkor mikor én....... és most is....... - mozgattam lassan kezem - Ez mind...... miattam?
-Mondtam, hogy csoda vagy. - kezdett sóhajtozni.
-Ilyen nagy?
-Nagyobb mint gondolnádhh. - húzott magához és megcsókolt. Sohasem gondoltam volna, hogy az édes kis Jin hyung tud ilyen szenvedélyes is lenni.
Elmerültem az érzésben, közben viszont nem állt meg kezem a mozgásban egy pillanatra sem, amitől halk nyögések törtek fel torkából és elengedte ajkaimat.
-Ezthh - nézett le munkálkodó ujjaimra, miközben kezei oldalamra tévedtek - nem biztos, hogy kéne.
-Nem szeretnéd? - sütöttem le szemeimet és elengedtem őt.
-Egy szóval sem mondtam, hogy nem akarom. - emelte fel fejemet, és annyira zavarban voltam, mint még soha, pedig én kezdtem - Aranyos vagy Taehyung. - csókolt meg újra, de ezúttal ő fogott meg engem.
Már én sem voltam olyan nyugodt állapotban mikor megérintett, így hamar sóhajtozni kezdtem. Egyre mélyebben csókolt és egyre keményebb lettem keze alatt, mikor végre jutottam egy kis levegőhöz és megfogtam karját.
-Áhhhlj... Így nem fogomhh.... bírnihh. - sóhajtoztam, miközben makkommal játszadoztak ujjai - Nehh Jin! - szorítottam össze szemeimet és hátraléptem egyet.
-Rendben. Már megyünk is. - elzárta a vizet, majd kilépve a zuhany alól, körbetekerte derekán törülközőjét, és én is kaptam egyet, de nem igazán voltam magamnál, így szinte mindent ő csinált.

Csurom vizesen léptünk ki a fürdőből, és karomnál fogva húzott maga utána szobájába. Még csoda, hogy senkibe sem futottunk bele. Bezárta ajtaját, majd egyetlen mozdulattal megszabadított védelmi vonalamtól és leterített ágyára. Lábaim közé térdelt, immár teljesen meztelenül és nyakamat kezdte csókolgatni. Férfiassága enyémhez ért, amitől halkan felnyögtem a sok sóhaj között. Hogy lehet ennyire izgató? Mért ilyen profi? Meg fogok halni alatta.
Kulcscsontomon végignyalva folytatta útját egészen az egyik mellbimbómig, ahol ráérősen eljátszadozott. Tincsei közé vándoroltak ujjaim, miközben saját hajamat is téptem és alsó ajkamat harapdáltam, hogy ne legyek még hangosabb. Nem bírtam érintését nyögések nélkül hagyni, de nem akartam, hogy a többiek meghalljanak minket. Ahogy egyszer hangosabb lettem egy pillanatra fogaitól, felnézett rám, majd ujjait számba vezette. Kicsit megemelkedett és élvezte a látványt, hogy készségesen kezdem szopogatni azokat. Felmordult, miközben láttam szemeiben a vágyat. Felizgatta, hogy tekintetét állva csinálom azt amit, de hamar folytatta útját lefelé. Hasam legalján éreztem már csókjait, mikor szólni akartam, de ujjaival nem engedte meg nekem. Ahogy férfiasságom hegyére kaptam puszit, megremegtem tettétől és a lepedőt kezdtem tépni. Végig csókolt péniszem teljes hosszán, majd ugyan ezt az utat visszafelé nyelvével tette meg, amitől hatalmasat sóhajtottam. Végül lassan engedett szájába és nem bírtam tovább, muszáj volt hangot is kiadnom. Elnyújtott nyögésemre kihúzta ujjait számból, majd kezét ajkaimra tapasztotta. Lassan mozogni kezdett, de így sem tudtam csendben maradni. Fejem hátra vetettem, így már olyan messzire kerültem tőle, hogy nem ért el, ezért saját tenyeremmel próbáltam visszafogni hangomat. Minden egyes mozdulatára megremegtem, ahogy nyelvével is kényeztetett, miközben teljes hosszomat fogadta be szája. Egyik alkalommal elértem torkát, amitől lélegzetem is elakadt és hátam kis ívbe feszült, majd megéreztem magamban egyik ujját, így nem lett idő előtt vége a dolognak. Egy apró fájdalmas nyögés hagyta el ajkaimat miközben lenéztem rá, hogy mit csinál velem. Kiengedett szájából és szabad kezével folytatta dolgát, míg megnyugtatott.
-Sajnálom. Tudom, hogy rossz, de hidd el, ez nagyon kell neked. - kaptam újra csókot makkomra, ami azonnal el is feledtette velem a kellemetlen érzést.
Lehunyt szemmel nyögdécseltem tovább, ő pedig visszamászott fölém, megtámaszkodott, és megéreztem második ujját is.
-Jinhhh ahh ~ - kaptam vállaira kezeimet.
-Nyugihh. - lihegett ő is, miközben arcomat végigpuszilgatta - Lazíts kicsi Tae!
-Igyekszekhh - tátottam el számat, ahogy mozgatni kezdte ujjait.
Néhány percig folytatta játékát egészen addig, míg el nem kezdtem élvezettel teli hangokat hallatni.
-Na most lazíts csak igazánhhh. - ült sarkaira, miközben megemelte lábaim.
Tagjára fogott és bejáratomhoz igazította, majd lassan kezdett belém hatolni, mire teljesen elakadt lélegzetem. A lepedőt téptem, miközben szemeimet összeszorítottam és egy könnycsepp is végi gördült arcomon. Ahogy teljes hosszával töltött ki, visszamászott fölém, én pedig újra tudtam lélegezni.
-Még várjhh egy kicsithh.... kérlekhhh.. - kapkodtam levegő után.
-Terveztemhh. Ahh Tae..... Nagyon szűk vagyhh. Csak ne szoríts rám jobbanhhh. - sziszegett és egyik kezével végigsimított testemen. Volt egy tippem, hová fognak siklani ujjai és jól gondoltam. Ráfogott merev férfiasságomra, majd lassan mozgatni kezdte kezét, miközben fülem mellett támaszkodóra hajtotta fejét. - Lazítshh. - sóhajtozott, és ütemes munkájától ez hamar sikerült is.
Megmozdítottam csípőmet, jelezve, hogy csinálhatja, mire a nem várt mozzanatomra, hirtelen másik kezével is megtámaszkodott mellettem.
-Óvatosan! - szólt rám egyenesen fülem mellől.
-Bocsánat. - hunytam le szemeimet
Kicsit megemelkedett, hogy szemembe tudjon nézni, és lassan mozogni kezdett. Kezeimmel testét simogattam, ahol csak értem, ő pedig csípőm alá nyúlt, hogy kicsit megemelve engem, más szögben tudjon behatolni, aminek meg is lett az eredménye.
-Hah! Jinh! - nyögtem nagyot, ahogy eltalált bennem egy bizonyos pontot.
-Ezth keresethem. - lihegett.
-Méghh! Kérlekhh! - könyörögtem és már magamtól emeltem meg csípőmet.
-Azonnal. - folytatta mozgását.
Egyre gyorsabb ütemben, egyre többször érte el legérzékenyebb pontomat, amitől mellettem támaszkodó karjait szorongattam és az ütemre nyögdécseltem. De nagyon figyelt rá, hogy elnyújtsa a dolgot, én viszont már iszonyatosan szenvedtem, így egyik alkalommal, mikor behatolt, rászorítottam férfiasságára.
-A-a-ahh..... Tae! - állt meg és tátva maradt szája - Úristen! - próbált mélyeket lélegezni, miközben  folytatta, én pedig megismételtem előbbi tettem - Ezthh.... ne csináld merthh....
-Mert?
-Nem bíromhhh - nyögött.
-Érints meg meginthh... OTT!
-Máris! - nézett szemeimbe és legközelebbi mozdulatánál újra elérte gyönyörközpontomat, de ezúttal nem szorítottam rá.
-Jinhh! Méghh! - kapkodtam a levegőt és tudtam, hogy ez lesz az utolsó.
Készségesen szót fogadott és az élvezet ellenére, ami átjárta testem, miközben megfosztott minden eszemtől, igyekeztem a lehető legjobban megfeszíteni izmaimat, amitől mély nyögést hallatott. Elértem a csúcsot, miközben ő megfeszült, de egy utolsót még mozdult, így ő is elélvezett. Kisöpörte hajamat szemeimből, majd lágyan megcsókolt, én pedig még mindig halk hangokat hallattam.
-Örülökhh, hogy bejöttél. - lihegett.
-É..... én ishh.
-Még várjunk egy kicsithh, hogy rendbe jöjjenek a dolgokhh, aztán mehetünk vacsorázni.
-Rendbenh..... Öhm.... Hyung? - merült fel bennem a következő ötlet, miközben ő lassan lemászott rólam.
-Tessék kicsi Tae. - mosolygott rám szelíden.
-Majd ehetek....... rólad? - pirultam el és igyekeztem másfelé nézni, miközben elkerekedtek szemei.
-Hát........ meglátjuk. - mászott vissza fölém - Csak aztán nehogy én egyelek meg. - mosolygott a lehető legperverzebben.

-Meglátjukhh.

Suga&Yo 9.rész (befejezés)

Yo POV

Ezáltal minden reményem elveszett, hogy hamarabb fussunk össze, viszont néhány nap már eltelt, amit a naptáramban pedánsan jeleztem is. Hahh! Már nem is olyan sok....... Mit hazudok? Ez rengeteg! Mihez kezdjek addig magammal?

-Már megint itt eszel? - kérdezte Hjojon, amikor leültem melléjük másnap ebédkor.
-Azóta sem mehetek gyalog sehova.
-Jaj hallod rossz nézni, hogy szenvedsz. Nem akarsz addig másik pasit összeszedni? - érdeklődött Juna.
-Nem igazán, köszi. - pillantottam rá, majd vissza a tányéromba - Suga most miattam elfoglalt. Tartozom annyival, hogy megvárom, ha már miattam strapálja magát. Mellesleg..... nem igazán fog meg másik pasi, aminek örülök is. Nekem csak az én Yoongim kell most, aki rám szól, ha becézem. - mosolyogtam kicsit, mert tényleg mindig rám szólt, és kezdett hiányozni már ez is.
-Remélem én nem leszek többet szerelmes. - szólalt meg Jessie egy kis csámcsogás után - Utálom azt a sok szenvedést ami vele jár.
-De ha megtalálod az igazit, akkor meg soha többé nem szenvedsz. - nyújtózkodott Hayoung - Az én szüleim például nagyon rossz körülmények között nőttek fel, és a jelenlegi lakásunk nekik luxusnak számít. Mikor megismerkedtek is még a társadalom legalján helyezkedtek el, mégis onnantól mondják azt, hogy boldogok és mindenük megvan amire csak szükségük lehet. Pedig halálra dolgozzák magukat.
-Az a lakás? - döbbent le Hjojon - De hisz....... az egy közepes kategóriának az alja.
-Igen tudom. Mégis boldogak, mert szeretik egymást. Ennyi az egész. Lehet, hogy szenvedünk néha a szerelem miatt, de én inkább lakok az utcán és boldog a lelkem, mint egy hatalmas házban tök egyedül. Ha választani kell, inkább a szerelem. Azért megéri szenvedni.
-Látszik, hogy művészetibe járunk. - kuncogott Jessie.
-Mondjuk igaza van. - értettem egyet Hayounggal - Apám azt akarja, hogy gazdag férjem  legyen, de..... én akárhány gazdaggal találkoztam eddig, egyik sem fogott meg. Pedig soknak bemutatott, és én megpróbáltam, de nem ment. Annyira más világ, mint a miénk. Hiába vagyok én is úgymond "gazdag", valahogy nem illek bele a képbe. Anyám és apám passzolnak, de én csak egy plusz ember vagyok, akire inkább ráfestenek egy fát, mert rosszul mutat a vásznon .
-Ne erőlködj a hasonlatokkal. - szólt le Hjojon.
-A kedvesség csak úgy árad belőled néha. - folytattam az evést.
-Nyilván ezért szeretsz ennyire engem is. Hisz azt mondtad Yoongi is iszonyat goromba néha. Megvan a közös pont, hogy mire buksz.
-Az őszinteségre. Ami nem mindig cukormázzal borítva érkezik.
-Na tényleg hagyd a hasonlatokat. - fogta fejét Juna is.
-De mi bajtok ezzel? Szerintem tök jók.
-Szerintem is szar. - jelentkezett Jessie.
-Hayoung mond, hogy szerinted is jók.
-Öhmm.... - nézett végig a lányokon, akik választ vártak tőle - Tartózkodnék.
-Látod? Még szerinte is szar! - jelentette ki az eredményt Hjojon.
-Mondom tartózkodok.
-Én meg ezt úgy veszem, hogy szar.
-Hanyagolhatnák az sz betűs szót az asztalnál kaja közben? - vágott fancsali pofát Juna.
-Bocs. De tényleg fos Yo. Lásd be!
-Elment az étvágyam. - rakta le pálcikáját Juna.
-Jó, abbahagyom. - válaszoltam.
-Köszönöm. - könnyebbült meg Hjojon - Mi van Juna, nem kéred?
-A különböző végtermékek elhangzása után nem igazán. - pislogott rá gyilkos tekintettel miközben válaszolt.
-Akkor megeszem. Te úgyis mindig finomat fogsz ki.
-Edd.
Még egy kis csevegés után befejeztük az ebédet, és fájdalmas búcsút véve mentem megint egyedül az előadásokra. Következő félévben biztos, hogy összebeszélve vetetem fel velük az óráikat, mert utálok egyedül lenni. De ami a jó hír, és egyben  rossz is, Suga járt fent facebookon és látta amit írtam neki még napokkal ezelőtt. Viszont..... nem válaszolt. Ettől annyira magam alá kerültem, hogy elterültem a padomon.
-Chegal kisasszony! Minden rendben? - érdeklődött a világ legkedvesebb professzorja. Én nem igazán akartam megszólalni, mert féltem, hogy akkor rákérdez mi a baj és belemegyünk olyan dolgokba is, amiktől valószínűleg két perc alatt kiborulok, így csak mutattam egy like jelet, hogy rendben vagyok, ő pedig hűen a rá használt jelzőmhöz, folytatta óráját. Ilyenkor imádom , hogy én vagyok az egyik legjobb, mert elnéznek nekem dolgokat. Mondjuk az előadás végét nem úsztam meg sajnos.
-Chegal kisasszony! - torpantam meg, ahogy nevemet hallottam - Maradjon egy kicsit!
-Igen professzor asszony. - sétáltam vissza hozzá.
-Mi a baj? - vette kicsit közvetlenebbre a figurát - Nem szoktál ennyire elkenődni.
-Kisebb gondok vannak otthon, de ne aggódjon, hamar rendbe jövök.
-Azért ha mégis kell egy kis segítség, szólj nyugodtan, rendben? Hisz te vagy a kedvenc diákom. - mosolygott rám a régimódi kis kerek szemüvege mögül.
-Rendben, köszönöm. Viszont rohannom kell.
-Menj csak.
Még sosem sétáltam ennyire lassan a kijárat felé. Valahogy nem akartam haza menni. Legalábbis nem kocsival. Én nagyon szeretek gyalogolni, de most majdnem mindent elvettek tőlem amit szeretek.


Már egy hónapja kínlódtam és még mindig nem voltam jobban, amikor a lányok egész nap vigyorogtak.
-Mire fel vagytok ilyen vidámak pont a mai napon, amikor este nyolckor még tudom jól, hogy zhtok van? - jegyeztem meg ebéd közben.
-Csak... szép napunk van Yo. Néha te is mosolyoghatnál. Elveszted így a szépséged. - válaszolt Hjojon.
-Majd.
-Lelombozó vagy. Na mindegy. - állt fel Jessie - Nekem még van egy kis dolgom, szóval rohanok.
-Oké, szia!
-Sziasztok!
-Csá-csá. - intett neki Hjojon - Sugával még mindig annyit beszélgettek? - érdeklődött.
-Igen.
-Gondolom még mindig nem ér rá. - kapcsolódott be Hayoung is a beszélgetésbe.
-Nem igazán.
-Akkor azóta nem is találkoztatok.
-Nem.
-Én már rég feladtam volna Yo. Figyelemre méltó a kitartásod. De így biztos el is fogod érni a célod. - biztatott Juna.
-Remélem. Hahhh - sóhajtottam - Megyek órára. - keltem fel az asztaltól.
-Oké. Kitartás kislány. - szánta elköszönésnek Hjojon.
-Igyekszek. Sziasztok! - baktattam az előadó felé és igyekeztem összeszedni magam. A professzor ugyanis azóta mindennap leáll velem beszélgetni. Biztos azt hiszi ezzel segít.  Mondjuk jól gondolja, mert így később érek haza és ennek mostanában nagyon tudok örülni.
Hát ezúttal sem volt  máshogy. Leálltunk kicsit csevegni a semmiről szinte, majd a szokásos csigatempómban mentem az egyetem kijárata felé, ahol viszont megláttam a lányokat.
-Ti nem vizsgáztok? - érdeklődtem, mert nem tudtam mit keresnek itt.
-De igen, viszont még van időnk. - mondta Jessie - És akarunk mutatni valamit.
-Jaj csajok nem akarok pasizni. - volt egy tippem mit akarnak, mert mostanság folyton fiúkat mutogattak nekem.
-Nem is kell. Na gyere már. - cibáltak karomnál fogva és visszavittek az ebédlőbe - Csukd be a szemed!
-Becsuktam. - fogadtam szót, ahogy odaértünk a bejárathoz és bevezettek.
-Tádááááááám! - jelezték, hogy kinyithatom - El sem hiszed milyen kibebaszott nehéz volt ezt összehozni. - tette hozzá Hjojun miközben éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről.
-Szia! - állt föl az egyik székről Suga, miközben zsebébe csúsztatta mobilját.
-Hiányoztál. - bújtam hozzá azonnal és potyogni kezdtek könnyeim.
-Te is nekem. De csak beugrottam. - simogatta a hátam - Sok dolgom van még, csak mondták a lányok, hogy mennyire rossz állapotban vagy, gondoltam felvidítalak...... Naaaa. - távolodott el tőlem, hogy a szemembe nézzen és elkezdte letörölgetni könnyeimet - Több vidámságot! Hisz itt vagyok. - mosolygott.
-Csak pár percetek van, mert az anyja egy állat mostanság, szóval siess Suga. - tájékoztatta Hjojon majd mentek is a zhra.
-Lefogytál. - jegyeztem meg, ahogy kicsit végig tudtam rajta nézni.
-Igen az lehet. - fintorgott - Kicsit sok a dolgom. Néha elfelejtek ezt azt. De téged nem.
-Mégis csak tudsz romantikus lenni.
-Ritkán igen. - mosolygott - Na, ne sírj! Nem akarlak szomorúnak látni.
-Én meg ilyen lestrapáltnak, meg ilyen ritkán.
-Lesz ez jobb is, csak bírd még ki egy kicsit. Már nem kell sokat várnod. - simogatta arcomat.
-Mi az?
-Csak..... ez nagyon hiányzott már. Hjaaaah te! - szorított újra magához  - Nem akarom megint hallani, hogy szomorkodsz, jó?
-Igyekszek.
-Remélem is, mert ha jól tudom, most neked is menned kell, meg nekem sincs több időm. - távolodott el újra.
-Igen. - szomorodtam el.
-Sietek. Tényleg, ahogy csak tudok. Csak bírd még ki egy kicsit. Már nem kell sok.
-Rendben.
-Ez a beszéd. - kaptam egy csókot és alig engedtem el.
-De azért most többet fogunk beszélni? - álltunk meg az ajtó előtt.
-Háááááát. - küszködött - Nem tudom Yo. Sokat dolgozok.
-Oké.
-Vigyáz magadra kicsi lány! - kaptam puszit homlokomra, mire csak mosolyogtam egy kicsit, majd szomorúan engedtem el kezét és léptem ki az utcára.
Hazafelé különösebb megjegyzés nélkül hallgattam anyám szokásos fecsegését, miközben egyszerre voltam szomorú és boldog.... de inkább boldog. Már nincs sok hátra és újra aludhatok Sugánál.... remélem.
Otthon leültem rajzolni, mert meg akartam örökíteni azt amit aznap láttam. A miattam leamortizálódott Yoongit, ahogy ott mosolygott rám. Hajnalig karcoltam fel egy hatalmas papírra és nem érdekelt milyen fáradt vagyok. Addig nem álltam fel míg be nem fejeztem. Mikor viszont elkészült, csak hanyatt dőltem a székemben, hogy kicsit távolabbról is szemügyre vegyem. Pont olyan tökéletes volt, mint az igazi, csak egy baj volt vele. Két Dés volt, nem három. Nagyot sóhajtva borultam vissza rá, miközben kutakodtam emlékeim között és elaludtam az íróasztalomnál.

Az volt az a nap, amitől kezdve a többi egyre vidámabban telt. Az utolsó páron pedig még visszaszámlálós képeket is kaptam, hogy tudjam mikor számítsak rá.

Yo POV end

Suga POV

-Gyere! - nyitott be a pihenőbe Rapmon, miközben én firkálgattam - Itt vannak, siess! - rohant tovább, én pedig követtem. Iszonyatosan hulla voltam, de végre elértem célomat és esélyem nyílt rá, hogy újra lássam Yot, ezért nem érdekelt, hogy mindjárt összeesek.
-Szeretnénk megköszönni munkájukat és e mellé felajánlani egy gyakornoki állást is önöknek az egyetem mellé. Persze jóval kevesebb munkaidővel, mert szeretnénk, ha mindketten kitűnő eredményekkel végeznének majd. - magyarázott az öltönyös fickó, aki életem papírfecnijét nyújtotta át nekem.
-Igen, persze érdekel, de most rohannom kell. - téptem ki kezéből és a kijárat felé rohantam - Köszönöm, holnap találkozunk, viszlát! - hadartam el mondandóm és már ott sem voltam

Már nagyon sötét volt, amikor odaértem Yoékhoz és hiába nem kaptam levegőt, ezúttal nem érdekelt. Becsöngettem.
-Igen? - nyitott ajtót apuka - Ó, Yoongi. Azt hittem már feladtad.
-Ezhh - lihegtem - Megfelelhh? - nyomtam a kezébe a fizetési csekkemet.
-Yoongi! - jelent meg Yo az apja háta mögött, miközben kapkodtam a levegőt az ajtójukban, és azonnal odafutott hozzám.
-Ezt meg..... - kerekedtek el az apja szemei a sok számot látva.
-Mondtam, hogy csak figyeljenhh. Szia kicsimhh. - lihegtem még kicsit, amikor Yo odaért és azonnal átölelt.
-Hát. Minden elismerésem kölyök. - nyújtotta vissza a csekket - Vesztettem. Elmehetsz vele. - fordult meg és magunkra hagyott.
-Hahh, ez az! Azért aggódtam, hogy nem lesz elég neki. Jaj, de had üljek le. Sokat futottam. - támaszkodtam az ajtófélfának és engedett lepihenni.
-Mit csináltál? - távolodott el - Úristen Yoongi! Most azonnal bejössz enni! - húzta a karomat.
-Jó, de várj egy kicsit! - vontam magamhoz és mélyen beszippantottam illatát - Ez hiányzott a legjobban. El sem hiszed, mennyire fáradt vagyok. Csak azért dolgoztam ennyit, hogy ezt újra érezhessem.
-Többet ilyet ne csinálj!
-Ha apád nem kér meg rá, nem fogok.
-És amúgy, mégis mit dolgoztál? - nézett a szemembe.
-Megírtam két kislemezt és másik kettő lista vezető számot. Gondolom hallottad a Propose-t.
-Igen. Díjat is nyertek vele a srácok.
-Igen. Azt neked írtam. - mosolyogtam rá, miközben egyre több könny gyűlt a szemébe.
-Nagyon szeretlek. - bújt újra a pólóba.
-Haaaaaah, de jó ezt hallani. Viszont most már tényleg nagyon éhes vagyok. Majd később még nyáladzol.
-Paraszt. - kelt fel szipogva.
-Pirulós. - vigyorogva követtem és végre láthattam a házukat belülről is, nem csak az ajtón bekukucskálva.


(Jeeej vége :D és csak egy picit lett hosszam, mint olé! Remélem mindenkinek tetszett. A kommenteket és észrevételeket pedig szívesen látjuk bárhol, bármilyen formában :D Legközelebb a rövid történeteinket V-vel folytatjuk hamarabb, mint gondolnátok! :D További jó olvasgatást az oldalon!)