Suga&Yo 4.rész

-Igen, de a szám adatok neked nem mondanak semmit.
-Mi több, nem is érdekelnek. - terültem el a padon.
-Na csendet kérek fiatalemberek! - szólt a proff és mi elhallgattunk.
Hurrá! Kezdődik az év legunalmasabb órája. Már most elalszok, pedig még csak két perce beszél.

-Suga! - bökött oldalba sokadszorra is Rapmon.
-Ébren vagyok. - egyenesedtem fel a padról és hátradőltem a székben.
-Látom. - húzta száját, miközben folytatta a jegyzetelést.
Még szenvedtünk ott két órát, ami alatt engem ezerszer keltett fel Rapmon, míg nem végre eltelt az idő, és befejezte az órát a professzor.
-Jössz a pályára? A srácok most ráérnek és Jiminben túlteng az energia, úgyhogy kint lesznek. - pakolta el cuccait Namjoon.
-Ááááá. Nem hiszem. Álmos vagyok. Szerintem hazamegyek és kidőlök. - tápászkodtam fel egy nyújtózkodás kíséretében.
-Na! - állt meg hirtelen és engem bámult.
- Mi va'? - néztem rá kérdően .
-A kosarazást sosem szoktad lemondani. Ennyire kikészít, hogy Yo nem ér rád?
-Csak fáradt vagyok. Ráadásul tudod múltkor milyen meccset nyomtam. Hagyjál ezzel! - húztam a számat és felvettem táskámat, mire ő folytatta a pakolást.
-Jah igen. Lusta vagy. - indultunk meg a kijárat felé - De tuti nem jössz? Jin már hiányolt múltkor is.
-Akkor dolgoztam, most meg fáradt vagyok. Majd máskor, jó?
-Hát jó. De szomorú lesz, hogy nincs kivel beszélgetni az őrült fiatalokról. - vigyorgott - Nekem viszont még fel kell ugranom a dékánhoz. - léptünk ki a teremajtón.
-Oké. Akkor holnap reggel. Szia! - intettem és hazaindultam.
-Csá! - nyomkodta a telefonját.

-Ki az?! - kérdezte húgom az emeletről, mert most nem üvöltöttem el maga, hogy hazaértem.
-Csak én. - jegyeztem meg halkan, de így is meghallott.
-Yoongiiiiiiiiiii! - állt meg a lépcső tetején vigyorogva - Mi a baj? - váltott azonnal komolyra, de nem jött le hozzám, szerencsére.
-Csak hosszú napom volt és fáradt vagyok. Tanultál? - kérdeztem, majd a konyhába indultam.
-Még most is. Nem zavarlak akkor. Pihend ki magad. Yo meg biztos imád. - ment vissza szobájába.
Jah..... biztos. Tudom, hogy a húgom levette mi bajom van és az, hogy hazudtam neki, csak azt jelezte, hogy nem akarok erről beszélni, így legalább békén hagyott.
Szereztem egy tábla csokoládét az egyik szekrényből, magamhoz vettem egy üveg vizet, majd felindultam a szobámba. Megváltás volt beülni a világ legkényelmesebb fotelébe, aztán csak bambultam magam elé. Érdekes mennyire tud hiányozni Yo, pedig alig találkoztunk.
Ahogy azon gondolkoztam mi bajom és mért, rezgett a telefonom a zsebemben. Lassan előhúztam a nálam okosabb mobilom és láttam, hogy Yo írt. Mióta beültem arra a rém unalmas szarra, nem beszéltünk, mert elvileg figyeltem, gyakorlatilag meg aludtam. Így nagyon örültem az üzenetének, ami megint csak egy kép volt. Feküdt valahol és az arca csupa festék volt. Annyit írt mellé, hogy beadandót csinált egész délután és most végzett. Aranyosan festett mint mindig, így nem tudtam válasz nélkül hagyni a dolgot. Ezért küldtem neki egy selfiet a tábla csokival a számban, mire visszaírta, hogy édes vagyok. Ekkor megint felhoztam, hogy ráér-e másnap, ha már ilyen cukinak tart, de azt mondta nem. Szóval megint szar kedvem lett, és mivel ha az van alszok, ezért elköszöntem, gyorsan lezuhanyoztam, végül pedig bedőltem az ágyamba.
-Hülye nők - dörmögtem a párnámba - se veletek, se nélkületek.
Már épp elaludtam volna amikor kopogtak az ajtómon.
-Jól vagy kisfiam? - állt meg az ajtóban anyám. Megszólalni már nem nagyon tudtam, csak mordultam egyet, meg legyintettem - Rendben. Jó éjszakát. - hagyott végül magamra..

Hahh! Túl korán van! Hiába feküdtem le előbb, ugyan olyan fáradt vagyok, ha nem fáradtabb, mint minden reggel.
Nagy nehezen feltápászkodtam ágyamból, elvégeztem a reggeli dolgaim, majd bevonszoltam magam az egyetemre, ahol Namjoon már várt rám.
-Ma se nézel ki jobban. - jegyezte meg, ahogy leültem mellé.
-Nem is érzem jobban magam.
-Yo?
-Este beszéltünk, de ma is beülök veled az órára.
-Na jó. Te beteg vagy. Így tényleg kénytelen leszek elráncigálni téged egy buliba. Ma úgyis inni akarnak a srácok, mert nincs holnap délelőtt órájuk. Én mondtam nekik, hogy nem akarsz majd menni, de így nem érdekel mit akarsz. Jössz és kész.
-Hát azt meglátjuk. - kapcsoltam be laptopomat.
-Rád uszítsam Hjonat?
-Utálom, hogy jóban vagy a húgommal. - forgattam szemeimet - Jóhh, elmegyek.
-Na ez a beszéd.
Mivel így rohadt sokáig kell majd ébren lennem, ráadásul aludni sem fogok tudni utána és alapból fáradt vagyok, ezért szerintem az egész napot átalszom. Persze csak azután, hogy az értelmes előadásokon figyeltem.
Gondolatmenetemet a proff beszólása szakította félbe, aki egy késő diákot dorgált éppen. Bár még nem kezdtünk, de ez a tanár folyton meg szidta azokat, akik öt perccel az előadás előtt értek csak be. Pedig még időben voltak bőven.
-Remélem legközelebb időben toppan majd be. - jegyezte meg utoljára hangosan, ahogy szegény srác kapkodva rohant el mellettünk. Ugyan az volt akire tegnap rácsuktam az ajtót, és megint tetőtől talpig be volt öltözve.
-Mi lenne, ha nem ilyen látványosan bámulnád szegény srácot? Még a végén tényleg lebuziznak.
-Csak figyeltem az eseményeket. - fordultam vissza, miután végignéztem, ahogy a leghátsó sorban  letelepszik - Tényleg nem láttam még itt soha. Ezen az órán sem. - erre Rapmon is megfordult és megnézte magának.
-Én se. De mint mondtam, sokan járnak ide.
-Csendet, vagy kivágom magukat!
-Elnézést! - kért bocsánatot helyettem is Namjoon és elkezdődött az óra.
Unalmasan telt az egész nap. Még a kedvenc előadásomon is volt egy-két alkalom, amikor azt hittem leragad a szemem. A nap második feléről meg ne is beszéljünk. Az egész órát átaludtam. Elfoglaltuk a mellettünk lévő plusz három széket, és azon elterülve szunyókáltam, míg Hyung nagyban figyelt. Majd a legvégén felkeltett azzal, hogy hozzám vágott egy ceruzát.
-Keljél! Végeztünk. - pötyögött még a laptopján.
-Király. - ásítottam és felültem arccal felé - Milyen volt?
-Szokásos. Csak egy pill és mehetünk.
-Oké. - néztem szét az előadóban álmos szemeimmel. Az ismeretlen srácot azonnal kiszúrtam, a terem leghátuljában és rajtunk kívül ő volt az egyetlen, aki még nem szedelőzködött. Valamit csinált ugyan, de nem jöttem rá mit.
-Kilenckor találkozunk amúgy a többiekkel, a ZAK-ban.
-Ok. Majd igyekszek nem elkésni. - fordultam lassan vissza Namjoon felé.
-Szuper. Na! - csukta le laptopját - Mehetünk is.
Összeszedte cuccait, én is felkaptam táskámat, és hazaindultunk. A suli előtt még beszélgettünk egy sort, hogy mégis hogy készüljek, meddig akarnak maradni, mikor az ismeretlen új diák elszelelt mellettünk. Kíváncsi voltam ki az, viszont lusta is utána eredni, így hagytam elmenni.
Szokásos csigatempómban csoszogtam hazafelé, amikor kiszúrtam, hogy a srác jön utánam. Nem tudtam, hogy arrafelé lakik, amerre én. Gondoltam  majd az utolsó zebránál, amikor megáll mellettem megkérdezem, hogy mióta lakik erre felé, de ott már nem volt a közelben.
Hazaérve közöltem a húgommal, hogy ha majd anyám betoppana, mit mondjon neki, majd lezuhanyoztam, felöltöztem, zsebre vágtam a legfontosabb dolgaim (pénztárca, telefon, kulcs), és elindultam Namjoonhoz. Írtam neki, hogy inkább beugrok hozzá és menjünk együtt, mert ha otthon leülök míg várok, tuti elalszok. Persze belement, csak menjek velük inni.

-Yo írt már? - kérdezte miközben felkapott egy trikót.
-Nem. - válaszoltam, miközben az ágyán feküdtem és a plafont vizslattam.
-Hmm..... biztos sok a dolga.
-Lehet..... nem tom.
-Anya! Hol a fekete hosszú ujjú pólóm?? - üvöltött ki a szobája nyitott ajtaján, miközben a szekrényében kutakodott.
-Itt van a szárítón! Kivasaljam?
-Nem fontos!
-Azért kivasalom!
-Oké, köszi! De siess kérlek! Kérsz enni valamit? - fordult felém és kicsit visszavett a hangjából - Ne éhgyomorra igyál.
-Akkor valamivel megdobhatsz. - könyököltem fel.

-Hallod egész jól nézünk ki. - állt meg a bejárati tükrük előtt, és én is megnéztem miről beszél.

-Jah. Nem is rossz. - dugtam zsebre kezeimet - Mehetnénk már? Napszemüveg meg minek kell sötétben?
-Úúú, ma becsajozok! -nézet meg magát még utoljára a tükörben - Amúgy meg azért, mert így teljes az összeállításom. - folytatta útját, és hangos köszönés kíséretében kiléptünk az ajtón. sose értettem ezt a divatmániáját.
Útközben találkoztunk Hoseokkal és Jinnel, mert ők is közel laknak egymáshoz, ráadásul ugyan azon az úton kell menniük mint nekünk. Jin azonnal letámadott, hogy már kezdte egyedül érezni magát a hiperaktív társaság közepén, de most, hogy végre itt vagyok, már sokkal jobb.

-Na első körre a vendégeim vagytok.
-Taehyuuuung! - üdvözöltük egy emberként utolsó tagját is csapatunknak, aki azonnal hozott hét darab soujot.
-Te kis alkesz. - csúszott arrébb Jungkook, hogy legyen helye.
-Helló haver! Na fáj még a vállad a tegnapitól? - vigyorgott.
-Ne is mond te állat. Többet nem leszek ellened.
-Mért mi történt? - érdeklődtem - Lemaradtam.
-Hát igen. Aki nem jön kosarazni lemarad. - jegyezte meg Jimin.
Jókat nevetgéltünk a sztorin, hogy Jungkook beállt Taetae elé, aki azonban ügyet sem vetve rohant át rajta, mire a kis Kook a földön kötött ki. Na meg persze a többi sztorizgatáson is, ami az este folyamán ment. Mikor egyszer felálltam pár sörért, kiszúrtam az egyetemes ismeretlen kis srácot a kocsmában, aki a pultosokkal beszélgetett, napszemüvegben és maszkban. Minek azok neki idebent? Viszont sajnos nem tudtam odamenni hozzá azonnal, hogy tudjak vele beszélni, és legközelebb mikor kerestem már nem találtam a helyén. Az este folyamán a kocsma különböző pontjain szúrtam ki, de mire le tudtam volna szólítani, mindig felszívódott, ám egyszer észrevettem, hogy a mosdók felé veszi az irányt.
-Elrohanok hugyozni. - pattantam fel és utána eredtem - Hé srác! - szóltam, ahogy a mosdók folyosójára értem, de rám sem hederített csak kapkodni kezdte a lábát - Hozzád beszélek, állj már meg! -kapcsoltam magasabb fokozatra és pár lépés múlva utol is értem a hosszú folyosón, ami a mosdókhoz vezetett. Elkaptam vállát és a falnak löktem - Ki vagy te? Nem akarlak bántani csak beszélgetni.
-Öhm, khm - krákogott - B-B-Bae vagyok. - torzította el a hangját.
-Ne kamuzz! És ne beszélj ilyen hülye hangon! Napszemüveg meg minek kell estére?! - kaptam le az arcáról.
-Ne! - kapott utánam és meghallottam igazi hangját. Szabad kezemmel elkaptam arcát, maj az immár fedetlen szemeibe néztem.
-M-M-Mindenki....... lefiuzott téged. - nyeltem hatalmasat, ahogy egyre hevesebben vert szívem.
-Akkor bejött a tervem.
-De....... akkor mért nem akartál velem szemtől szembe találkozni? - támaszkodtam meg mellette kétoldalt, de nem válaszolt csak nagyot sóhajtott - Yo kérlek! El sem hiszed milyen rosszul esik, hogy sosem válaszolsz.


(Folytatjuk :DDDD Remélhetőleg 18+-al, de nem tudom mikor. Lehet csak egy hét múlva.)