V&Yeeun 3.rész

-Itt leszünk! - közölte a hírt mindenkivel Jungkook, amin meglepődtünk, de nagyon örültünk neki.

-Tényleg? - kérdeztem vissza, ahogy kiértünk.

-Kell annak a csajnak a száma. Itt leszünk! - határozta el magát. Szóval ő sem járt sikerrel. De ez nekem csak jó. Így lesz még szerencsém Nyuszóhoz. Ez az!

Az elkövetkezendő egy hétben igyekeztünk mindannyian megtudni a lányok neveit, de nem jutottunk semmire.
-Mikor végez már? - kérdeztem Jimint, ahogy Kook iskolája előtt ácsorogtunk.
-Mindjárt. Ne türelmetlenkedj!
-Azért érdekes, hogy semmit sem tudtunk meg róluk az elmúlt egy hétben. - szólalt meg J-Hope - Lehet bevándorlók.
-Ezt igazán kétlem. - válaszoltam, miközben leültem mellé a korlátra.
-De az is lehet, hogy a tulaj a stricijük, és amúgy nem engedi el őket sehova és ezért vannak kifestve, hogy ne látszódjanak a sérüléseik.
-Jaj Hoseok, néha olyan hülyeségeket tudsz beszélni. - rázta fejét Jimin.
-Mért? Bármi lehetséges.
-Biztos, hogy nem kurvák. - fűztem hozzá.
-Aztán az is lehet. Nem tudhatod.
Vártunk még pár percet Kookie sulija előtt, majd amint kicsengettek, felpattantunk és a kis hülyét kezdtük keresni a kiáramló tömegben.
-Legalább tudja, hogy jövünk? - kérdezte Hoseok.
-Igen. Már tegnap is mondtam neki. - válaszolt Jimin.
-Héééé! - integetett széles mosollyal Jungkook a kijáratból, majd hozzánk sietett - Mehetünk is. - indultunk meg.
-Milyen napod volt? - kérdezte Jimin, de nekem sokkal fontosabb kérdésem volt.
-Egész jó, köszönöm. Bár
-Megtudtál valamit? - szakítottam félbe.
-Jaj V, ne legyél tiszteletlen! Nem illik közbeszólni, ha valaki beszél. - lökött oldalba menet közben kicsit J-Hope.
-Semmi baj. Én is egész nap ezen kattogok amúgy. - legyintett a legkisebb - De semmit. Apa hiába ajánlott fel mindenfélét, a lányok nevei nem eladóak. Ha ők nem mondják meg, sose tudjuk meg.
-Óóóóóó! - szomorodtam el.
-Jaj, ne lógasd az orrod kis aranyos! - ölelgetett Hoseok - Ma megszerezzük a nevét.
-És a te lányodról? - kérdezte Jungkookot Jimin.
-Szintén semmi. Az ottaniak nem tudna róla semmit, szóval veszett ügy. Remélem ma ott lesz. Szívesen megismerném jobban. - vigyorgott.
-Azt mondta ott lesz, nem? - szorongatott továbbra is menet közben Hopi.
-De. Én is ebben reménykedek.

-Megint jöttök majd értünk? - kérdezte Jimin, ahogy a szokásos sarkon megálltunk, hogy elköszönjünk egymástól.
-Igen. Meg majd értünk is jön apu, ha szólunk neki. Felkelti anyut is, hogy mindenkit haza tudjunk dobni.
-Aranyosak, de pihenjenek csak. Hazatalálunk. - mondta Jimin.
-Jó, de tudod milyenek. Nagyon tudnak aggódni.
-Igen tudom. Na de sziasztok srácok! - köszönt el Jimin a szokásos sarkon.
-Vigyázz magadra V! - ölelt meg Hoseok - Ha hazaértem elküldöm azt az oldalt. - eresztett el és Jimin után szalad - Sziasztok!
-Sziasztok! - köszöntünk el mi is.
-Na most, hogy elmentek a nagy testvérek, beszélgethetünk a hüvelygombáról. - kezdte Jungkook.
-Aaaaa, de hülye vagy! - fogtam fejemet miközben nevettünk.

-Szia! - szólt a telefonba Kook este, ahogy már csak arra vártam, hogy jöjjenek végre értem - Öt perc és ott vagyunk nálatok.
-Oké. Veszem a cipőm.
-Siess. Szia! - rakta le a telefont.
Elköszöntem mamáéktól, majd kirohantam a kocsihoz. Jungkook folyton mellélőtt, ha időről volt szó, de legalább sietett, nem késet.
-Jó estét! - szálltam be hátra a srácokhoz.
-Szia V! Na milyen volt a heted? - köszönt rám az apukája.
-Fárasztó és lassan telt.
-El is hiszem. Ha nekem ennyit kellett volna várni anyádra kisfiam, be is csavarodtam volna az biztos.
-Hát én sem vagyok messze tőle, meg a fiúk sem apa.
-Nekem jó hetem volt, mert végre itt volt V. - csimpaszkodott a nyakamba Hoseok.
-Gondoltam, hogy hiányozni fog. - mosolygott Kook apukája - Ti olyanok vagytok, mint a testvérek.
-Igen! Mert a lelkeink rokonok.
-Úgy érted szerelmesek? - szólt bele Jimin - Tényleg nem lepődnék meg, ha ti összejönnétek. - nevetett.
-De ő csak olyan, mint a kisöcsém. - szorongatott J-Hope - Te meg a gonosz mostoha.
-Naaa! - kezdtünk nevetni, miközben felháborodott Jimin.

-Sziasztok! - ugrottunk oda a többiek mellé.
-Kook kiszúrtam a csajod a sorban. - szólalt meg Suga.
-Igen?! Hol? - nézelődött.
-Közepe felé áll.
-Akkor szedjük a lábunkat! - indult meg nagy léptekkel lendületesen, majd ahogy elértünk a csajig és észrevette a lány bandát Kook, ledermedt.
-Kookie! - bökte meg Jin, mire már a lányok is észrevettek minket.
-Óóóó sziasztok! - derült fel a csajok arca - Reméltük, hogy itt lesztek. - de Kookie továbbra is hallgatott, így Jin folytatta helyette.
-Sosem hagynánk ki, ha ti is itt vagytok. Bejöttök velünk? - kérdezte Jin.
-Veletek? - néztek értetlenül.
-Igen. Minket előre engednek. Gondolom megoldható, hogy titeket is beengedjenek velünk. Ugye Kook? - bökte oldalba újra a legkisebbet, aki még mindig kicsit meg volt szeppenve, de Jinnek már tudott válaszolni.
-I-igen. Biztos megengedik.
-Akkor gyertek csajok. Hányan vagytok?
-Csak hárman jöttünk most. - válaszolt az egyik.
-Az még nem is vészes. Kook menj elől! Téged ismernek. - indultunk tovább.
A bejárathoz érve kicsit győzködnünk kellett a két ajtónállót, hogy beengedjék velünk a lányokat is, de belementek. Mikre nem jó az aranyszalag!
-Szerettek idejárni? - kérdezte tőlem Kook barátnőjének leghangosabb barátnője.
-Ez a második alkalom, de imádjuk eddig.
-Nekünk már sokadik, de megunhatatlan. - próbált velem beszélgetni, bár már befelé menet is Nyuszót kerestem, így nem foglalkoztam túlságosan szegény lánnyal.

Hamar megtaláltam a szokásos helyén, és szinte alig lehetett engem felrángatni a parkettre táncolni. Egy pillanatra sem akartam róla levenni tekintetemet.
-Azért ilyen látványosan ne bámuld már! - huppant le mellém Suga italával a kanapéra, és felé fordultam.
-Csak nem tudom, hogy kéne megszereznem a nevét. És aranyos, mikor rám néz. Édesen mosolyog. - pillantottam kicsit vissza Nyuszóra.
-Én már közel járok a pultossal. Majd ráveszem, hogy győzze meg, hogy adja meg neked a számát.
-Lennél ilyen kedves velem? - lelkesedtem fel.
-Nem...... - pislogott - De. Azért ilyen kegyetlen én sem vagyok.
-Köszönöm.
-Háhá! - érkeztek vissza a srácok a tánctérről - Rapmon felszedette egy csajt a robottáncával. - nevettek
-Mi van? - kerekedtek el szemeink Sugával.
-Én nem tudom, hogy csináltam. - nevetett az említett is - Csak poénkodtam.
-Taehyung, ha neki ezzel sikerült, - próbált nem nevetni J-Hope - akkor neked is összejön ma az a lány.
-Jó lenne.
-Az lesz. - jelentette ki határozottan Hopi.
Letelepedett mindenki a kanapéra, és elkezdték kifigurázni Rapmon táncát, amin mindannyian nevettünk. Épp kezdtünk kicsit lenyugodni, amikor hirtelen mozgolódni kezdett mindenki és egy sikolyt hallottunk.
-Ez mi volt? - nézett a hang irányába Jin - V! - kiáltott, ahogy észrevette a hang forrását, és mi is arra fordultunk.
-Minhooooo! - üvöltött az egyik táncos torkaszakadtából, és már mindegyikük csak szemlélte az eseményeket, nem dolgoztak.
Azt hiszem kihagyott a szívem egy ütemet, ahogy észrevettem mi történik. Nyuszó emelvényét körbeállta egy kisebb, pasikból álló banda és valahogy elkapták a színes műhaját. Egy kézzel kapaszkodott a rúdba, miközben látszott, hogy nagyon tépik, de erősebbek voltak nála, így nem bírta volna sokáig azt, hogy cibálják.
-V gyere már! - ugrott fel Jimin a kanapéról Jungkokkal, és megindultak Nyuszó felé.
Én is felpattantam a többiekkel együtt, majd mind a heten segítségére siettünk. Ugyan voltak ott őrök, de túl kevesen arra a fiúbandára, meg nem is fértek hozzájuk rendesen. Haverjai jól körbeállták a srácot és nem engedték hozzá a biztonságiakat. Ahogy pedig közeledtünk feléjük, Nyuszó nem bírta tovább a kínzást. Még messze voltunk tőlük, amikor úgy ráncigálták le a színpadról ruhájánál fogva, mint valami állatot.
-Te büdös paraszt! - ért oda elsőnek Jimin - Engedd el! - próbálta elhúzni onnan az egyik srácot, és egy őr segítségével sikerült is.
Kookkal együtt a földre vitték és nem engedték felállni, a biztonsági ember pedig elkapta a Nyuszót tépő srácot.
-Hé! Vedd le a kezed róla! - kapta el a nyakát, mire az eleresztette.
-Ne érj hozzá köcsög! - ütötte meg az őrt az egyik haverja, aki így elengedte a verekedést szítót.
-Hol a csaj? - kiáltotta és tényleg nem láttuk sehol Nyuszót, miközben egyre több őr gyűlt körénk.
-V! - kiabált Jin kicsit messzebbről, mert az események közben szétszóródtunk - Nézz már a lábad elé!
-Mi? - pillantottam le és Nyuszó ott mászott előttem. Épp ki akart slisszolni kettőnk lába között. - Gyere! - húztam fel a földről és valahogy kikeveredtünk a dulakodásból.
-Erre! - húzott a személyzeti bejárat felé. Gyorsan beütötte kódját, majd azonnal eltűntünk az ajtó mögött.
-Huh! Ez meleg volt. Várj! - mentem utána, ahogy rohamléptekkel halad tovább a folyosón.

Az öltözőbe ment, ahol leült egy székre és elkezdte kiszedegetni hajából a műtincseket. Egész testében remegett a tükör előtt, én pedig a hozzá legközelebb eső ülőalkalmatosságra telepedtem.
-Jól vagy? - kérdeztem, miközben igyekeztem elkapni pillantását, de Istenért se nézett volna rám.
-Semmi komoly. Van ilyen.
-Tényleg? - csodálkoztam.
-Igen, bár nem sokszor. - tette le kezeit az asztalra - Nagyon gyűlölöm ezt. - próbált megnyugodni.
-Elhiszem.... megölelhetlek?
-Ha szeretnél. - rándította meg vállait.
Meg akartam nyugtatni, és mivel nem úgy tűnt, mint aki ellenezné, ezért minden bátorságomat összeszedve megöleltem. Nagyon meglepődtem, ahogy bújt hozzám. Tudtam én, hogy ez kell neki, mert miközben alábbhagyott remegése, meg is szólalt.
-Köszönöm, hogy segítettetek.
-Nem hagyom, hogy bántsanak egy ilyen szép hölgyet. - jaj, de belejöttem!
-Aranyos vagy. - dörmögte pólómba.
-És most már megtudhatom, hogy mi a neved?
-Park Yeeun. És nézd! - távolodott el tőlem - Barna a szemem. - mosolygott.
-Szép.
-Köszönöm.
-Nyuszó! - hallottunk egy férfi hangot a személyzet folyosóról - Gyere! - ért az öltözőbe - Már ide is értek a zsaruk. Te is gyere kölyök! Kell a vallomásod.
-Oké. - indultam meg.

-Szóval az őrt ütötték meg először? - kérdezte tőlem az egyik rendőr.
-Igen. Aztán megláttam a táncos lányt, felhúztam a földről és hátramentünk. A többit nem láttam.
-Rendben, köszönöm fiatalember.
-Szívesen.
-Merre voltál V? - kérdezte Hoseok, ahogy elment tőlem a rendőr - Aggódtunk.
-De főleg Hoseok. - tette hozzá Rapmon - Olyan volt, mint valami anya.
-Az öltözőben hátul Yeeunnel.
-Szóval megvan a neve? - vigyorgott J-Hope.
-Mi? megszerezted a nevét? - jelentek meg a többiek is.
-Aha. Veled meg - néztem Sugára aki szemét borogatta - mi történt?
-Mindig a leglustább kapja a legnagyobbat.
-Túl flegma voltál, azért kaptál. - mordult rá Kook.
-És most mi lesz? - kérdeztem - Megyünk haza?
-Jobb lenne. - válaszolt az elgyepált.
-Szerintem is menjünk. - tette hozzá Jin - Pihenjetek.
-Rendben, szólok apunak, meg vissza kell ugranom valamiért.
-Jaj Kook tedd már félre a farkad! - nyavajgott Hoseok.
-Majd..... egy tíz perc múlva jó? Mindjárt jövök. - rohant vissza a klubba.
-Vajon, ha csomót kötne rá is ennyire élénk lenne? - húzta száját Suga.
-Hé srácok. - lépett oda az az őr, aki szintén kapott egyet - Köszönöm a segítséget. Legközelebb is nyugodtan gyertek. Mától első számú vendégnek számítotok.
-Semmiség, ezt bárki megtette volna. - állt szóba vele Jimin.
-Hát ha hiszed, ha nem, ez nem igaz. Volt már pár ilyen, és most volt először, hogy mások is segítettek.
-Uhh! Milyen bunkó emberek vannak!
-Hát igen.
-Yeeun jól van? - kérdeztem, mert nem láttam mióta kijöttünk.
-A főnök huga? Jah. Semmi baja.
-Mi? - kerekedtek el szemeink - A főnök huga? - kérdezte Hoseok.
-Igen. Szóval dupla szerencsétek van. Innentől nincs az az isten, hogy titeket ne engednénk be. Na tovább szép estét srácok. - állt tovább elégedetten.
-Hát V! - szólalt meg elsőnek Rapmon - Te ritka nagy mázlista vagy.
-Jaj az én kis öcsikém! - ölelt meg Hoseok.
-Megfulladok Hopi. - figyelmeztettem, de le se szarta amit mondtam.
-Végre felnő az én kis öcsikém!
-Hopi kérlek! Nem kapok levegőt.
-Visszatértem. Nézzétek mit hoztam! Egy neked Rapmon, egy neked Suga, ez az enyém, ez pedig a tied V. - osztott szét ki papírdarabokat, amit nekem Hoseok vett a kezébe.
-Mi ez? - kérdezte Suga.
-A csajaink számai! Na? Tegyem félre a farkam, mi?
-Imádunk Kook! - szólaltam meg, ahogy levegőhöz jutottam.
-Tudom. - vigyorgott - Hisz én olyan cuki vagyok, hogy engem csak szeretni lehet.


(Folytatjuk :D )