Suga&Yo 9.rész (befejezés)

Yo POV

Ezáltal minden reményem elveszett, hogy hamarabb fussunk össze, viszont néhány nap már eltelt, amit a naptáramban pedánsan jeleztem is. Hahh! Már nem is olyan sok....... Mit hazudok? Ez rengeteg! Mihez kezdjek addig magammal?

-Már megint itt eszel? - kérdezte Hjojon, amikor leültem melléjük másnap ebédkor.
-Azóta sem mehetek gyalog sehova.
-Jaj hallod rossz nézni, hogy szenvedsz. Nem akarsz addig másik pasit összeszedni? - érdeklődött Juna.
-Nem igazán, köszi. - pillantottam rá, majd vissza a tányéromba - Suga most miattam elfoglalt. Tartozom annyival, hogy megvárom, ha már miattam strapálja magát. Mellesleg..... nem igazán fog meg másik pasi, aminek örülök is. Nekem csak az én Yoongim kell most, aki rám szól, ha becézem. - mosolyogtam kicsit, mert tényleg mindig rám szólt, és kezdett hiányozni már ez is.
-Remélem én nem leszek többet szerelmes. - szólalt meg Jessie egy kis csámcsogás után - Utálom azt a sok szenvedést ami vele jár.
-De ha megtalálod az igazit, akkor meg soha többé nem szenvedsz. - nyújtózkodott Hayoung - Az én szüleim például nagyon rossz körülmények között nőttek fel, és a jelenlegi lakásunk nekik luxusnak számít. Mikor megismerkedtek is még a társadalom legalján helyezkedtek el, mégis onnantól mondják azt, hogy boldogok és mindenük megvan amire csak szükségük lehet. Pedig halálra dolgozzák magukat.
-Az a lakás? - döbbent le Hjojon - De hisz....... az egy közepes kategóriának az alja.
-Igen tudom. Mégis boldogak, mert szeretik egymást. Ennyi az egész. Lehet, hogy szenvedünk néha a szerelem miatt, de én inkább lakok az utcán és boldog a lelkem, mint egy hatalmas házban tök egyedül. Ha választani kell, inkább a szerelem. Azért megéri szenvedni.
-Látszik, hogy művészetibe járunk. - kuncogott Jessie.
-Mondjuk igaza van. - értettem egyet Hayounggal - Apám azt akarja, hogy gazdag férjem  legyen, de..... én akárhány gazdaggal találkoztam eddig, egyik sem fogott meg. Pedig soknak bemutatott, és én megpróbáltam, de nem ment. Annyira más világ, mint a miénk. Hiába vagyok én is úgymond "gazdag", valahogy nem illek bele a képbe. Anyám és apám passzolnak, de én csak egy plusz ember vagyok, akire inkább ráfestenek egy fát, mert rosszul mutat a vásznon .
-Ne erőlködj a hasonlatokkal. - szólt le Hjojon.
-A kedvesség csak úgy árad belőled néha. - folytattam az evést.
-Nyilván ezért szeretsz ennyire engem is. Hisz azt mondtad Yoongi is iszonyat goromba néha. Megvan a közös pont, hogy mire buksz.
-Az őszinteségre. Ami nem mindig cukormázzal borítva érkezik.
-Na tényleg hagyd a hasonlatokat. - fogta fejét Juna is.
-De mi bajtok ezzel? Szerintem tök jók.
-Szerintem is szar. - jelentkezett Jessie.
-Hayoung mond, hogy szerinted is jók.
-Öhmm.... - nézett végig a lányokon, akik választ vártak tőle - Tartózkodnék.
-Látod? Még szerinte is szar! - jelentette ki az eredményt Hjojon.
-Mondom tartózkodok.
-Én meg ezt úgy veszem, hogy szar.
-Hanyagolhatnák az sz betűs szót az asztalnál kaja közben? - vágott fancsali pofát Juna.
-Bocs. De tényleg fos Yo. Lásd be!
-Elment az étvágyam. - rakta le pálcikáját Juna.
-Jó, abbahagyom. - válaszoltam.
-Köszönöm. - könnyebbült meg Hjojon - Mi van Juna, nem kéred?
-A különböző végtermékek elhangzása után nem igazán. - pislogott rá gyilkos tekintettel miközben válaszolt.
-Akkor megeszem. Te úgyis mindig finomat fogsz ki.
-Edd.
Még egy kis csevegés után befejeztük az ebédet, és fájdalmas búcsút véve mentem megint egyedül az előadásokra. Következő félévben biztos, hogy összebeszélve vetetem fel velük az óráikat, mert utálok egyedül lenni. De ami a jó hír, és egyben  rossz is, Suga járt fent facebookon és látta amit írtam neki még napokkal ezelőtt. Viszont..... nem válaszolt. Ettől annyira magam alá kerültem, hogy elterültem a padomon.
-Chegal kisasszony! Minden rendben? - érdeklődött a világ legkedvesebb professzorja. Én nem igazán akartam megszólalni, mert féltem, hogy akkor rákérdez mi a baj és belemegyünk olyan dolgokba is, amiktől valószínűleg két perc alatt kiborulok, így csak mutattam egy like jelet, hogy rendben vagyok, ő pedig hűen a rá használt jelzőmhöz, folytatta óráját. Ilyenkor imádom , hogy én vagyok az egyik legjobb, mert elnéznek nekem dolgokat. Mondjuk az előadás végét nem úsztam meg sajnos.
-Chegal kisasszony! - torpantam meg, ahogy nevemet hallottam - Maradjon egy kicsit!
-Igen professzor asszony. - sétáltam vissza hozzá.
-Mi a baj? - vette kicsit közvetlenebbre a figurát - Nem szoktál ennyire elkenődni.
-Kisebb gondok vannak otthon, de ne aggódjon, hamar rendbe jövök.
-Azért ha mégis kell egy kis segítség, szólj nyugodtan, rendben? Hisz te vagy a kedvenc diákom. - mosolygott rám a régimódi kis kerek szemüvege mögül.
-Rendben, köszönöm. Viszont rohannom kell.
-Menj csak.
Még sosem sétáltam ennyire lassan a kijárat felé. Valahogy nem akartam haza menni. Legalábbis nem kocsival. Én nagyon szeretek gyalogolni, de most majdnem mindent elvettek tőlem amit szeretek.


Már egy hónapja kínlódtam és még mindig nem voltam jobban, amikor a lányok egész nap vigyorogtak.
-Mire fel vagytok ilyen vidámak pont a mai napon, amikor este nyolckor még tudom jól, hogy zhtok van? - jegyeztem meg ebéd közben.
-Csak... szép napunk van Yo. Néha te is mosolyoghatnál. Elveszted így a szépséged. - válaszolt Hjojon.
-Majd.
-Lelombozó vagy. Na mindegy. - állt fel Jessie - Nekem még van egy kis dolgom, szóval rohanok.
-Oké, szia!
-Sziasztok!
-Csá-csá. - intett neki Hjojon - Sugával még mindig annyit beszélgettek? - érdeklődött.
-Igen.
-Gondolom még mindig nem ér rá. - kapcsolódott be Hayoung is a beszélgetésbe.
-Nem igazán.
-Akkor azóta nem is találkoztatok.
-Nem.
-Én már rég feladtam volna Yo. Figyelemre méltó a kitartásod. De így biztos el is fogod érni a célod. - biztatott Juna.
-Remélem. Hahhh - sóhajtottam - Megyek órára. - keltem fel az asztaltól.
-Oké. Kitartás kislány. - szánta elköszönésnek Hjojon.
-Igyekszek. Sziasztok! - baktattam az előadó felé és igyekeztem összeszedni magam. A professzor ugyanis azóta mindennap leáll velem beszélgetni. Biztos azt hiszi ezzel segít.  Mondjuk jól gondolja, mert így később érek haza és ennek mostanában nagyon tudok örülni.
Hát ezúttal sem volt  máshogy. Leálltunk kicsit csevegni a semmiről szinte, majd a szokásos csigatempómban mentem az egyetem kijárata felé, ahol viszont megláttam a lányokat.
-Ti nem vizsgáztok? - érdeklődtem, mert nem tudtam mit keresnek itt.
-De igen, viszont még van időnk. - mondta Jessie - És akarunk mutatni valamit.
-Jaj csajok nem akarok pasizni. - volt egy tippem mit akarnak, mert mostanság folyton fiúkat mutogattak nekem.
-Nem is kell. Na gyere már. - cibáltak karomnál fogva és visszavittek az ebédlőbe - Csukd be a szemed!
-Becsuktam. - fogadtam szót, ahogy odaértünk a bejárathoz és bevezettek.
-Tádááááááám! - jelezték, hogy kinyithatom - El sem hiszed milyen kibebaszott nehéz volt ezt összehozni. - tette hozzá Hjojun miközben éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről.
-Szia! - állt föl az egyik székről Suga, miközben zsebébe csúsztatta mobilját.
-Hiányoztál. - bújtam hozzá azonnal és potyogni kezdtek könnyeim.
-Te is nekem. De csak beugrottam. - simogatta a hátam - Sok dolgom van még, csak mondták a lányok, hogy mennyire rossz állapotban vagy, gondoltam felvidítalak...... Naaaa. - távolodott el tőlem, hogy a szemembe nézzen és elkezdte letörölgetni könnyeimet - Több vidámságot! Hisz itt vagyok. - mosolygott.
-Csak pár percetek van, mert az anyja egy állat mostanság, szóval siess Suga. - tájékoztatta Hjojon majd mentek is a zhra.
-Lefogytál. - jegyeztem meg, ahogy kicsit végig tudtam rajta nézni.
-Igen az lehet. - fintorgott - Kicsit sok a dolgom. Néha elfelejtek ezt azt. De téged nem.
-Mégis csak tudsz romantikus lenni.
-Ritkán igen. - mosolygott - Na, ne sírj! Nem akarlak szomorúnak látni.
-Én meg ilyen lestrapáltnak, meg ilyen ritkán.
-Lesz ez jobb is, csak bírd még ki egy kicsit. Már nem kell sokat várnod. - simogatta arcomat.
-Mi az?
-Csak..... ez nagyon hiányzott már. Hjaaaah te! - szorított újra magához  - Nem akarom megint hallani, hogy szomorkodsz, jó?
-Igyekszek.
-Remélem is, mert ha jól tudom, most neked is menned kell, meg nekem sincs több időm. - távolodott el újra.
-Igen. - szomorodtam el.
-Sietek. Tényleg, ahogy csak tudok. Csak bírd még ki egy kicsit. Már nem kell sok.
-Rendben.
-Ez a beszéd. - kaptam egy csókot és alig engedtem el.
-De azért most többet fogunk beszélni? - álltunk meg az ajtó előtt.
-Háááááát. - küszködött - Nem tudom Yo. Sokat dolgozok.
-Oké.
-Vigyáz magadra kicsi lány! - kaptam puszit homlokomra, mire csak mosolyogtam egy kicsit, majd szomorúan engedtem el kezét és léptem ki az utcára.
Hazafelé különösebb megjegyzés nélkül hallgattam anyám szokásos fecsegését, miközben egyszerre voltam szomorú és boldog.... de inkább boldog. Már nincs sok hátra és újra aludhatok Sugánál.... remélem.
Otthon leültem rajzolni, mert meg akartam örökíteni azt amit aznap láttam. A miattam leamortizálódott Yoongit, ahogy ott mosolygott rám. Hajnalig karcoltam fel egy hatalmas papírra és nem érdekelt milyen fáradt vagyok. Addig nem álltam fel míg be nem fejeztem. Mikor viszont elkészült, csak hanyatt dőltem a székemben, hogy kicsit távolabbról is szemügyre vegyem. Pont olyan tökéletes volt, mint az igazi, csak egy baj volt vele. Két Dés volt, nem három. Nagyot sóhajtva borultam vissza rá, miközben kutakodtam emlékeim között és elaludtam az íróasztalomnál.

Az volt az a nap, amitől kezdve a többi egyre vidámabban telt. Az utolsó páron pedig még visszaszámlálós képeket is kaptam, hogy tudjam mikor számítsak rá.

Yo POV end

Suga POV

-Gyere! - nyitott be a pihenőbe Rapmon, miközben én firkálgattam - Itt vannak, siess! - rohant tovább, én pedig követtem. Iszonyatosan hulla voltam, de végre elértem célomat és esélyem nyílt rá, hogy újra lássam Yot, ezért nem érdekelt, hogy mindjárt összeesek.
-Szeretnénk megköszönni munkájukat és e mellé felajánlani egy gyakornoki állást is önöknek az egyetem mellé. Persze jóval kevesebb munkaidővel, mert szeretnénk, ha mindketten kitűnő eredményekkel végeznének majd. - magyarázott az öltönyös fickó, aki életem papírfecnijét nyújtotta át nekem.
-Igen, persze érdekel, de most rohannom kell. - téptem ki kezéből és a kijárat felé rohantam - Köszönöm, holnap találkozunk, viszlát! - hadartam el mondandóm és már ott sem voltam

Már nagyon sötét volt, amikor odaértem Yoékhoz és hiába nem kaptam levegőt, ezúttal nem érdekelt. Becsöngettem.
-Igen? - nyitott ajtót apuka - Ó, Yoongi. Azt hittem már feladtad.
-Ezhh - lihegtem - Megfelelhh? - nyomtam a kezébe a fizetési csekkemet.
-Yoongi! - jelent meg Yo az apja háta mögött, miközben kapkodtam a levegőt az ajtójukban, és azonnal odafutott hozzám.
-Ezt meg..... - kerekedtek el az apja szemei a sok számot látva.
-Mondtam, hogy csak figyeljenhh. Szia kicsimhh. - lihegtem még kicsit, amikor Yo odaért és azonnal átölelt.
-Hát. Minden elismerésem kölyök. - nyújtotta vissza a csekket - Vesztettem. Elmehetsz vele. - fordult meg és magunkra hagyott.
-Hahh, ez az! Azért aggódtam, hogy nem lesz elég neki. Jaj, de had üljek le. Sokat futottam. - támaszkodtam az ajtófélfának és engedett lepihenni.
-Mit csináltál? - távolodott el - Úristen Yoongi! Most azonnal bejössz enni! - húzta a karomat.
-Jó, de várj egy kicsit! - vontam magamhoz és mélyen beszippantottam illatát - Ez hiányzott a legjobban. El sem hiszed, mennyire fáradt vagyok. Csak azért dolgoztam ennyit, hogy ezt újra érezhessem.
-Többet ilyet ne csinálj!
-Ha apád nem kér meg rá, nem fogok.
-És amúgy, mégis mit dolgoztál? - nézett a szemembe.
-Megírtam két kislemezt és másik kettő lista vezető számot. Gondolom hallottad a Propose-t.
-Igen. Díjat is nyertek vele a srácok.
-Igen. Azt neked írtam. - mosolyogtam rá, miközben egyre több könny gyűlt a szemébe.
-Nagyon szeretlek. - bújt újra a pólóba.
-Haaaaaah, de jó ezt hallani. Viszont most már tényleg nagyon éhes vagyok. Majd később még nyáladzol.
-Paraszt. - kelt fel szipogva.
-Pirulós. - vigyorogva követtem és végre láthattam a házukat belülről is, nem csak az ajtón bekukucskálva.


(Jeeej vége :D és csak egy picit lett hosszam, mint olé! Remélem mindenkinek tetszett. A kommenteket és észrevételeket pedig szívesen látjuk bárhol, bármilyen formában :D Legközelebb a rövid történeteinket V-vel folytatjuk hamarabb, mint gondolnátok! :D További jó olvasgatást az oldalon!)