J-Hope&Gayoon 7. rész

-És messzire megyünk? - faggattam tovább Gayoont, miközben kiléptünk a lakásból hangos köszönések után.
-Nem.
-Hova megyünk?
-Majd megtudod. Állj le. Ha odaértünk, mindent megtudsz. - indultunk el.
-Hát jó. Bízok benned, elvégre nincs más választásom.
-Hát nincs. - mosolygott, majd összekulcsolta ujjait enyémekkel. Imádtam, hogy ilyen. Végre úgy éreztem, tényleg van barátnőm.

-Szedd a lábad, már így is elkéstünk! - húzott maga után.
-Fussak még vagy, mit szeretnél? - lépkedtem utána, miközben nem értettem, hogy lehet ilyen gyors, ha kisebb, mint én.
-Azt megköszönném. - eresztette el kezemet - Gyere! - kezdett rohanni.
-De én csak vicceltem. - indultam utána.
-Nem baj, siess! - loholtunk, nem tudom hová, de ő legalább tisztában volt vele.
Eléggé eltunyultuk az egész napot, így már sötétedett, pedig nyár elején jártunk csak. Még én is meglepődtem, hogy a semmire ment el az egész, de.... azért mégsem a semmire. Gayoonnal voltam és nem csináltunk tényleg egyetlen értelmes dolgot sem, ám velem volt. El is gondolkoztam. Ilyen lenne egy igazi barátnő? Akkor az előző Gayoon mi volt?.... Gőzöm sem volt, de ez nagyon tetszett.
-Mindjárt ott vagyunk! - lihegett már nagyon, ám továbbra sem lassított.
-Jó, de hol?! - kiabáltam utána, mire lassított is és megállt.
-Hát itt. Ahh fene! - dörömbölt az ajtón, amin már a zárva felirat csüngött - Remélem még itt van. - próbált belesni két ütés között az üvegen.
-Ki? Ez mi?
-Egy barát és - hallgatott el azonnal, ahogy egy morcos férfi feltépte az ajtót.
-Nem látja, hogy zárva!? - mordult rá.
-De igen. Egy barátomhoz jöttem. Itt van még?
-Zárva vagyunk, jöjjön vissza holnap. - fonta össze karjait a férfi mérgesen.
-December! - kezdett üvölteni lábujjhegyre állva Gayoon - December!
-Mi? - néztem rá értetlenül.
-Kisasszony nem tudom kit keres, de biztos nincs itt. Zárva vagyunk, kérem távozzon. - próbálta eltolni az ajtóból.
-Megyünk már. - fogtam meg inkább én Gayoont, hogy a férfi ne érjen hozzá. Nem volt szimpatikus a pasas.
-Gayoon!? - hallatszott egyszer csak egy másik hang - Gayoon!
-December! Tudtam, hogy még itt vagy! - kezdett mosolyogni - Engedjen el! - rázta le magáról a másik morcos férfi kezeit, miközben az új hang tulaja odaért hozzánk.
-Engedd el Sungsuk, őt ismerem. Gyertek beljebb. - hívott be az új férfi.
Gayoon hatalmas mosollyal fogadta az új jövevényt, majd nyelvet öltve sétált el a morcos Sungsuk mellett. Mikor beljebb értünk kezdtem rájönni, hol is vagyunk.... vagyis csak annyira sikerült, hogy egy művésznél vagyunk.
-Hogy kerülsz ide? Nem hittem volna, hogy valaha még látlak. - mosolygott rá az idegen úgy, mintha valami csodát látna.
-Olvastam az újságban rólad, kíváncsi voltam. Egyébként nem látnál. - mosolygott vissza rá, én pedig kezdtem kicsit furcsán érezni magam.
-Jung Hoseok vagyok. - hajoltam meg, hogy kicsit megtörjem a megható pillanatot kettőjük között - Gayoon barátja.
-Szia! Lee Takanori. - biccentett felém, de amikor Gayoon felé fordult ugyan olyan mélyen hajolt meg, mint én neki, míg az csak mosolyogva végignézte - Örülök, hogy itt vagy.
-Én is. Bemehetünk? Megnézhetjük mi is?
-Persze.
-De uram. Zárva vagyunk. - szólt bele a morcos tag, mögülünk.
-Neki nem! Izzítsa be a csodát!
-Rendben. - sóhajtott egyet, majd ment is a dolgára.
-Szóval ő itt a barátod? És... hogy a barátod? Csak Június nem?
-Hát őő....... már nem CSAK. - mosolygott.
-De mi ez a hónapos dolog?
-Nem is tud róla? - lepődött meg az idegen.
-Nem igazán.
-De miről? Na jó, Gayoon, mond el! - fordult felé kicsit mérgesen. Mért hónapoznak le engem már másodszorra, a faszit pedig mért Decembernek szólítja? Tudni akarok mindent.
-Bent elmondom jó?
-Kész! - tért vissza Sungsuk.
-Berakok valami zenét, menjetek csak. Addig maradtok, ameddig akartok. - indult fel a galériára.
-Gayoon?
-Mindjárt. Gyere! - húzott maga után egy teljesen másik helységbe, nekem pedig elállt a szavam.

(Zene emberek :3 5.-ös)
-Ez tiszta
-Avatar. Tudom. - mosolygott rám - Együtt láttuk Decemberrel. - sétált a fényözönben úszó szobában. Az egész olyan volt, mint mikor abban a filmben a világító fa lelógó ágai között sétáltak. Tisztára olyan.
-Most már elmondod, mért December, meg én mért Június? - mentem utána.
-Tudod.... ú, ez jó szám. - állt meg egy pillanatra, majd folytatta - Hát tudod ez valóban vicces, ahogy a zene is mondja. - simogatta a kis világító nem is tudom miket.
-Figyelek. - követtem.
-Nincsenek barátaim tudod. De én is szoktam ám unatkozni. Így kitaláltam valamit, amivel lesz barátom egy időre és még segítek is neki. - értem utol és fogtam meg kezét, miközben magyarázott.
-Folytasd csak. - fordítottam magam felé.
-Néhányaknak szükségük van egy kis segítségre, ilyenkor jövök én. Egy esernyő a fej fölé, ha valaki ázik, egy kis apró az éhes poharába, vagy egy barát, aki lendületet ad. Voltam én már minden, ha úgy vesszük vigasz angyal, legjobb barát, múzsa. Decembernek múzsa voltam. Épp végzett volna, a diploma munkája kellett, de nem volt ihlete, ezért kiállításokra járkált. Nekem pedig nem volt épp senkim. November végén ismertem meg egy ilyesmin. Rögtön láttam, hogy segítségre szorul, így nem engedtem el. Végül az egész decemberem ráfordítottam és ihlethez jutott. Január elején volt a diplomaosztó, ott láttam utoljára.
-Nem keresett?
-Megtiltottam neki.
-Mért? - lepődtem meg.
-Mert én csak ideiglenesen vagyok, míg valakinek, valamije rendbe nem jön. Én nem maradok. Soha. - szorítottam meg azonnal kezét, ahogy ezt ki mondta.
-Ne mond ezt! - öleltem magamhoz.
-Nem rád vonatkozik.... Június. - kuncogott.
-Ne hagyj itt!
-Nem foglak. Te már nem csak egy megoldásra váró feladat vagy. Nagy hibát vétettem, de most valahogy úgy érzem megéri.
-Megéri. Higgy nekem! - szorítottam.
-Hiszek.
-És mond csak.... - sugdostam fülébe - mennyire vagyok kiváltságos?
-Most arra gondolsz, hogy hány hónap járt az ágyamban?
-Igen. - kezdtem kicsit ideges lenni. Csak ne legyen nagy szám, kérlek ne!
-Egy sem.
-Huh.
-Nem mentünk hozzám.
-Te most direkt szivatsz? - toltam el magamtól, hogy szemeibe nézhessek.
-Igen. - nevetett - Nem feküdtem le egyikkel sem. Semmi romantika sem volt. Nyugalom! - fogott arcomra mosolyogva.
-A frászt hozod az emberre.
-Itt? Egy csoda közepén? Akkor jobb lenne végre, ha nem csak rám figyelnél. Ilyet nem látsz mindig, nézd milyen szép! - fogta meg a világító... tényleg nem tudom miket - Olvastam róla, hogy nagy csoda, de nem hittem ekkorának. Imádom. December még mindig ügyes.
-És, ha én rendbe jöttem, de velem maradsz. Mert velem maradsz! - hangsúlyoztam ki.
-Igen. - mosolygott, de nem nagyon figyelt rám.
-Akkor is fogsz menni segíteni?
-Ahol tudok, ott fogok. De mindig hozzád fogok hazamenni.
-Helyes válasz. - pusziltam meg, majd újra megöleltem - Itt ne merj hagyni.
-Nem foglak.

-Köszönjük. - léptünk ki késő este az "üzletből".
-Gyertek máskor is. - kísért ki December.
-Majd meglátjuk. - válaszolt neki Gayoon.
-Mikor beszélgethetünk?
-A szabály, az szabály.
-Hahhh.... - sóhajtott szomorúan - Azért jó volt újra látni.
-Igen. Még összefutunk. Jó éjszakát!
-Nektek is. Sziasztok!
-Szia! - indultunk vissza hozzám - Akkor ma is nálam alszol? - kérdeztem párlépés távolságból.
-Igen, de most alszunk.
-Ne máááár. Egy kicsit sem lehetne?
-Hmmm..... meggondolom még. - eresztett el egy apró mosolyt.
-Mit kell tennem, hogy a javamra dönts?
-Hmm... nem tudom. Szerezz finom vacsit.
-Olyan finomat kapsz, mint még soha!
-Szuper. Hah nézd! - mutatott az égre, majd meghallottam egy dörrenést és arra kaptam tekintetem, amerről a hang jött - Tűzijáték!
-Te rosszabb vagy, mint egy bogár. Mész mindenre ami fénylik.
-Az lehet. Menjünk arrébb, onnan jobban látni. - rohant el.
-Mi lenne, ha nem sietnél egyszer és vigyáznál magadra?
-Unalmas lenne az élet! Gyere már! Vége lesz! - üvöltött vissza.
-Jó-jó!

-Kisfiam, ma mi a program? - kérdezte édesanyám másnap reggel, amikor sikerült felkelnünk még időben, én pedig ki lettem küldve a konyhába innivalóért.
-Gayoon ma haza megy. Anyujával van valami programjuk. Már szedi is a cuccát, mert elkésett.
-Ahhoz képest, hogy tegnap átaludtátok a napot, ma nagyon rohan.
-Jah. Na beviszem neki ezt, aztán kikísérem. - emeltem fel a két poharat.
-Rendben. Aztán hozd még haza. Imádom. Nagyon aranyos lány.
-Igyekszek majd. - tűntem el a szobám felé.
Mire beértem Gayoon már félig készen volt. Épp a hajával küzdött, amit imádtam, ha kócos. Arra emlékeztetett, hogy alattam fekszik. Erre viszont nem kellett volna korán reggel gondolnom, mert hiába sunyultam, ő rohant és nem is foglalkozott a kis problémámmal.
-Nem!
-Csak egy gyors menetet, kérlek. - húztam magamhoz derekánál fogva.
-Mennem kell. Délután jövök vissza.
-Naaaa.
-Nem!
-Hahh. Jó! De délután nincs menekvés. - engedtem el.
-Nem lesz, csak készülj fel. Most meg... egy nadrágot legalább, kérlek. - vette fel táskáját, amint hátat fordított nekem.
-Jó. - öltöztem fel morcosan.
Nem akartam, hogy elmenjen. Olyan jó volt vele minden perc, féltem elengedni. Még az ajtóhoz sétálva is könyörögtem neki, hogy maradjon, ám nem hatotta meg.
-Sietek vissza. - állt meg a küszöbön és hátrált tőlem.
-Rendben. De tényleg siess.
-Sietek. Szia!
-Szia! - köszöntem el tőle, majd végignézve, ahogy elsétál, lassan becsuktam az ajtót.
-Elment? - jelent meg húgom.
-Igen, el. - sóhajtottam és felé fordultam - Mit szeretnél?
-Nagyon szép.
-Mit akarsz?
-Ugye nem haragszol?
-A benyitásodért? De eléggé. Be fogom zárni az ajtómat. - léptem hozzá.
-Jahj, ne mond el anyának. - aggódott - Véletlen volt. Ugye ettől még fog jönni? Ha miattam nem jön, anya megöl.
-Fog jönni. Ne aggódj. De te meg ne merj többet nekem keresztbe tenni, vagy használom ellened a fegyverem, amit a kezembe adtál. - fenyegettem meg.
-Rendben. Jó leszek, esküszöm. - viszont kopogtak is, amint befejezte mondandóját.
-Te vársz valakit? - kérdeztem húgomtól.
-Nem.
-Akkor.... itt hagyott volna valamit? - fordultam az ajtó felé, hogy kinyissam.
-Lehet.
-Na mi az máris........ hiányoztam? - döbbentem le, amint megláttam ki áll az ajtóban. Szívem majd kiugrott a helyéről, hirtelen rosszul lettem és éreztem, hogy forog velem az egész világ.
-Szia! Egy kicsit igen.
-Hogy......
-Hallottam kórházban voltál. Jaj, én kicsi Hoseokom. - borult nyakamba - Jobban vagy már?
-I-igen. Mit keresel itt? - néztem rá továbbra is úgy, mint aki szellemet lát, mert hát..... azt láttam.
-Jöttem meglátogatni téged.
-Ez ki, bátyus? - kérdezett bele húgom, én pedig nagyot nyeltem válaszom előtt.
-Hát....... - vettem mély levegőt - Ő itt..... Gayoon.


(Folytatjuk! :D Húú mik történnek. Gayoon, az eredeti, visszatért. A kis szemét én is megfojtanám már most, mert tudom mi lesz, de aaaaa, olvassatok és megtudjátok :D
Amik pedig állandóak most :D
CSOMAGKÜLDÉS: A Fandom idén is küld kis csomagot karácsonykor a drágáinknak. Akit érdekel a program, az itt mindent megtalál----> Fandom
Akinek egy csöppnyi jel sem utal arra, hogy kpopos, az ne várjon felvételt. Illetve aki már örült kpoposnak számít se. Normális, szorgalmas embereket várunk. A csoportba nincsenek posztolgatások, csak a Fandom projectek, így ne számítsatok minden szaros képre. Arra vannak más csopik.
BTS comeback: Ez pedig egyenlő az újabb szavazások korával. Majd most már ezekről is lesz blogbejegyzés, meg szerintem a Fandom projectekről is fogok kiírni, így érdemes lesz figyelni minket. természetesen mindent rendszerezni fogunk, hogy tudjatok tájékozódni.

BTS és Fandom hírek!

BTS comeback - Run + Mood for Love pt. 2
BTS Fandom. Találkozzatok velünk is :D
International Kpop Music Awards BTS!
BTS Karácsony Fandom
Taehyung Szülinap Fandom
Soompi és Suga szavazás!
JREKML BTS megszállott lett

J-Hope szülinap Fandom 2016
Suga Szülinap és 1000 Day Project
Bangtan Boys Hunngary Nyereményjáték
My Music Taste Koncertkampányok
KÜLÖN VIDEÓ AZ ORSZÁGNAK! FIGHTING!
Jungkook Birthday Project Fandom 2016
Rap Monster Birthday Project Fandom 2016
Jimin Birthday Project Fandom 2016
Jin Birthday Project Fandom 2016
Present to Bangtan 2016
Christmas with Bangtan 2016
Tae Birthday Project Fandom 2016

Suga Birthday Project
BTS 4. szülinapi project + International

Oldal szervezésében:

BTS Fanlevél Küldés! 2016 

BTS comeback - RUN + Mood for Love pt. 2

Sziasztok!

No hát igen, meg is érkeztek a fiúk egy tökéletes munkával. Új album és a Run MV-je. Először is az új albumot letölthetitek innen ingyen: Mood for Love pt. 2
Aki pedig elég pénzes rajongónak érzi magát, én több albumot rendeltem, konkrétan eladásra, így lehet érdeklődni.

Ne is húzzuk az időt tovább, lássuk az új MV-t! Lelkeket felvértezni, mert ez nem semmi!

J-Hope&Gayoon 6. rész

-Jó rég lehetett.
-Mért mondod?
-Mert már ennyitől is kőkemény vagy. Érzem a nadrágodon keresztül. - nyúlt melltartója közepéhez elől - Ígérd meg, hogy nem sietsz.
-Megpróbálok nem sietni. Majd szólj rám, ha mégis kapkodnék. - kapaszkodtam nadrágjába.
-Lefoglak majd. Kis kanos. - nyitotta szét fehérneműjét és nem bírtam levenni szemeimet a formás kis gömbökről.

(Van zene oldalt hozzá. Ehhez a részhez tartozó 1.)

-Húúúúúh! - sóhajtottam nagyot.
-Azért ne ilyen feltűnően! - simított végig felsőtestemen, amin még pólóm pihent, bár már nagyon zavart.
-Mit?
-Hát ezt? - feküdt szinte rám, majd a nyakamat kezdte csókolgatni - Olyan, mintha szűz lennél.
-Mi, ne már! De nem vagyok az. - háborodtam fel.
-Tudom. - nevetett - Csak kezdő vagy. - puszilgatott tovább.
-Ez sem igaz! Nem vagyok az! - csaptam fenekére.
-De. - nevette el magát - Bizonyos értelemben az vagy, az én mértékeim szerint. - tért át fülemre, majd ajkai közé vette - Nem tudod milyen a jó szex, de majd én megmutatom.
-Figyelekh! - sóhajtottam és fel is mordultam, miközben rászorítottam formás hátsójára.
Aprót nyögött erőteljes mozdulatomra, kezei pedig már pólóm aljánál jártak, majd lassan elkezdtek felfelé kúszni bőrömön. Végig simított hasamon és megfeszültem, amint hideg ujjaival egyre csak cirógatott. Éreztem rajta, hogy hasonló helyzetben lehet, mint én, mert úgy fedezte fel testemet, mintha nem hitte volna el, hogy ott feküdtem alatta. Beleharaptam nyakába, mikor már nem bírtam tovább kis kínzását, majd ledöntöttem az ágyra, így végre én kerültem felülre. Meglepődött, miközben felemelkedtem, hogy lekapjam pólómat és csak pislogott fel rám. Amint messzire repült felsőm, fölé támaszkodtam, terpeszbe kényszerítettem, hogy kényelmesebb helyem legyen, majd csókolgatni kezdtem puha bőrét. Kulcscsontjától indultam lefelé, apró sóhajai pedig csak biztattak, hogy ne álljak meg, ám melleinél így is elidőztem. Muszáj volt. Megnyaltam majd számba vettem egyik mellbimbóját, miközben kezeimet sem bírtam visszatartani, és leellenőriztem formáit, hogy milyen puhák. Halk hang hagyta el ajkait, amint kicsit fogaimat is bevetettem, majd hajamba túrt. Rákényszerített, hogy elengedjem és visszamásszak hozzá egy csókra, de nem akartam egy pillanatot sem tétlenül tölteni. Miközben nyelveink újra találkoztak kiengedtem farmerját, hogy szépen megfoszthassam ruháitól a lehető leghamarabb. Kapkodásomat pedig fel is fedezte, pedig igyekeztem leplezni.
-Lassabbanh! - tolt el magától egy kicsit, amennyire engedtem, miközben már bugyiját kezdtem simogatni.
-Nem is sietek annyirah. - csókoltam nyakába, ő pedig megfogta csuklómat és próbált tényleg kicsit lassabb tempóra bírni.
-Én nem úgy érzemh. Ahh! Neh, még neh! Hol jár az ujjadh? - nyögdécselt amint beférkőztem a kis csipkés csodája alá, majd nem bírtam ellenállni a csábításnak és megéreztem forróságát.
-A legjobb helyenh. Milyen nedves vagyh! Ezt mind miattam? - támaszkodtam föl mellé szabad kezemre. Elkaptam tekintetét, de csupán egy pillanatra, mert úgy látszott mégsem voltam olyan kezdő.
-Ezthh, ahhh.... - nyögött fel - hogy csináltadh? - feszült ívbe egy pillanatra háta, majd kapkodva a levegőt vonaglott alattam tovább.
-Mégis jó vagyok? - vigyorogtam, miközben ő láthatóan nagyon élvezte a helyzetet. Talán túlságosan is, de gyönyörű volt, így nem bírtam megállni. Több ujjammal kezdtem kényeztetni, mire vállaimra kapott.
-Neh! - hallatta hangját továbbra is és már beszélni is alig tudott - Lassíth! Ígyh túl, ahhh, hamar.
-Mi lesz? - gonoszkodtam - Ha már ennyitől meghalsz, mi lesz ha tovább megyünk? - de nem teljesítettem közben kérését, mivel pedig már tudtam, hol keressem leggyengébb pontját, ki is használtam azt.
Nem gondoltam volna, hogy majd ennyitől sikerül elérnem nála mindent, de mikor minden izma megfeszült, elkönyveltem magamban, hogy tévedett. Viszont az a látvány...... Talán nem kellett volna így megoldani az elsőt, mert iszonyatosan kényelmetlen volt a nadrágom, amint orgazmusa közben felnyögött. Rossz ötlet volt, de akkor már nem számított.

-Basszus! - emelkedtem fel, majd kapkodva vettem le magamról nadrágomat, míg Gayoon ajkait apró hangok hagyták el, ahogyan próbált lenyugodni.
Utáltam még időt pazarolni a kis védelemre, de mindig muszáj volt. Azonban ez már elég volt neki, hogy kicsit magához térjen és újra tudjon gondolkodni.
-Nyugalom. - tette kezeit mellkasomra, bár csak jelképes ereje volt, mert felhúztam lábait, majd azonnal hozzá igazodtam.
-Pont te beszélszh? - néztem szemeibe, majd arcomra simított - Jaj, ne csináld ezt! - könyörögtem szinte, amint feljebb emelte térdeit és összezárta azokat, így pedig nem férhettem hozzá.
-Lassabban. - pislogott ártatlanul rám.
-De nem bírom! - nyúltam alá hirtelen, ő pedig megijedve nyakamba karolt, ahogy felültem vele. Így már lábaival sem tudott akadályt állítani elém, csak kicsit feljebb emelkedve ült ölemben - Ereszkedj csak! - fogtam meg térdeit és kénytelen volt egyre lejjebb helyezkedni ölemben.
-De lassanh! - sóhajtott, amint megérzett, hogy kezdem kitölteni.
-Majd meglátjukh. Hahhhh.... Istenem! - fogtam fenekére és számomra sokkal kényelmesebb helyzetbe kényszerítettem.
Olyan rég éreztem már hasonlót, hogy azonnal elvette az eszemet. Nyakamba karolva kezdett lassan ringatózni ölemben, én pedig nem bírtam a csigatempót, így kezembe vettem az irányítást. Bár ellenkezett, de erősebb voltam, ezért az én akaratom érvényesült. Teljesen hozzám simulva élvezkedett, ahogy pedig vállára csókoltam újabb hangok hagyták el torkát. Végigpuszilgattam egészen nyakáig, majd fülére harapva mordultam amint rászorított benne lüktető tagomra.
-Nehh - kapkodta a levegőt - siess!
-Imádlakh! - fogtam csípőjére, ahogyan a rég tapasztalt érzés újra kezdett felgyülemleni testemben.
Ám ezt ő is megérezte és mivel nem készültem rá, egy laza mozdulattal le is tudott dönteni. Lefejtette ujjaimat testérő, majd csuklómnál fogva leszorította kezeimet. Lassítani szeretett volna és ő irányítani, ami nekem nem igazán tetszett.
-Hahh, neeee. Pedig már majdnem megvolth! - lihegtem, mivel pedig erősebb voltam nála könnyen tudtam újra ráfogni.
-De neh! - vitte arrébb ujjaimat, hogy ha már fogdosom, akkor máshol is simogassam - Élvezd az egészeth! - hunyta be szemeit, majd elengedve csuklóimat mellkasomra támaszkodott.
Ugyan lassabban mozgott, de sokkal mélyebbre ült, így nem volt szívem ellenkezni. Úgyis kikötötte, hogy le fog fogni, ha nagyon kapkodok, ezért igyekeztem követni kis utasításait. Próbáltam nem arra gondolni, hogy már majdnem megvolt, de nehéz volt leküzdeni magam, így sunyin visszakerült egyik kezem csípőjére és gyorsításra bírtam, bár nem akarta. Kicsit küzdöttünk így, mialatt szemeimbe nézve nyögdécselt tovább, én pedig kész voltam felrobbanni, csak egy kicsit más tempó kellett volna hozzá. Végül nem tudtam tovább ellenállni. Letepertem az ágyra és most én nyomtam csuklóit a matracba.

-Ne kapkodjh! - nyögött fel, miközben vonaglott alattam.
-Nem bírom továbbh. - akadozott lélegzetem, mert nem hazudtam és feje mellé könyököltem, hogy teljes testét érezhessem magamhoz simulni.
De ő sem volt már annyira magánál, hogy ellenkezzen, így csak végighúzta apró körmeit oldalaimon, majd, amint alá nyúltam egyik kezemmel és megemeltem kicsit csípőjét, belém kapaszkodott, majd újra megfeszültek izmai. Még ő mondta, hogy ne kapkodjak, mikor így kínzott. Nem is tudom mit várt, mert ettől nem bírtam tovább. Nyakába temetkeztem és néhány határozottabb mozdulattal értem én is a csúcsra, nyögdécselései pedig csak rátettek még egy lapáttal.
Végül aztán tényleg olyan lassan mozogtam, ahogy már korábban kérte. Levezetésnek tökéletes volt sóhajai közt míg én csak puha bőrét ízlelgettem nyakán, ujjai pedig hátamat simogatták, amitől néha egész testemen végigfutott egy kis borzongás.
-Köszönöm. - súgtam és folytattam puszilgatását.
-Többször meg ne merd köszönni. Nem azért csináltam. - fordult felém, így kicsit felemelkedtem, hogy szemébe nézhessek.
-Megszoktam..... ezt is.
-Akkor jobb, ha most máshoz szoksz hozzá, mert ez csak a bemelegítő volt. - harapta be alsó ajkát, míg én csak kérdően pislogtam rá - Ma este nem alszunk. - simított végig nyakamról le végig karjaimon.
-Még szeretnéd?
-Persze! - válaszolta olyan határozottan, mintha ez természetes lenne.
-De.... hogyan?
-Várunk még egy kicsit miattad, aztán jöhet is. Addig meg.... én majd munkálkodok. - csókolt meg és ez elég is volt hozzá, hogy elhiggyem, tényleg komolyan gondolta.

(Ehhez a részhez tartozó zene 2.)

Végül úgy lett ahogy ő akarta. Nem aludtunk egy percet sem míg a nap fel nem kelt. Mindent megmutatott amit szeretett és még a lassúságra is sikerült rábírnia mit, mint kiderült, nagyon szeretek. Bár azonnal ez nem ment volna. Amennyit kihagytam, muszáj volt egy gyorssal indítani, hogy aztán kis önuralmat gyakorolva a kedvére tehessek. De örültem neki, az egész estének és hogy ilyen türelmesen állt hozzám. Mikor megláttam a kórházban az ajtóban, nem igazán gondoltam ezt, majd később sem, mikor elmondta, hogy csak miatta élek. De ahogy másnap, nagyjából délben, felébredtem, ő pedig ott szuszogott mellettem, hatalmas baromnak éreztem magam. Olyan bunkó voltam vele, pedig csak segíteni akart. Viszont az, hogy ott aludt mellettem, kócos hajjal, smink nélkül, volt a legnagyobb csoda, amit valaha láttam. Még a szentjánosbogarak sem értek fel hozzá.
Végül nem bírtam csak nézni, muszáj volt magamhoz ölelnem, mire meg is ébredt kicsit és nyöszörgött egy sort, míg újra kényelembe nem helyezkedett immár karjaimban. Nem igazán tűnt úgy, mint aki fel akar kelni, így hagytam is. Csak élveztem, hogy ölelhetem, miközben ráébredtem valamire. Ő az a Gayoon, akit szeretek!

Sikeresen visszaaludtam, miközben ölelgettem, bár mér egyáltalán nem voltam álmos, valahogy mégis sikerült, így következőleg már ő keltett.
-Hoseokh! - súgta fülembe - Éhes vagyok.
-Jó reggelt neked is. - nyitottam ki szemeimet, majd ahogy visszaült térdeire láttam, hogy kiszolgálta magát és az én egyik pólómat kisajátította.
-Már délután van. Éhes vagyok. Kaphatok valamit?
-Persze. - fordultam hátamra - Mit szeretnél? - dörzsöltem meg szemeimet.
-Nem tudom. Mi van?
-Nem tudom. Hmm.... mindjárt keresek valamit. - ültem fel és egy alsó után nézelődtem - Te.... rendet raktál? - pislogtam Gayoonra, aki továbbra is mellettem ült sarkain.
-Egy kicsit. Csak összeszedtem a sok...... szemetet. - mosolygott.
-Ohh. És a boxerem? - kerestem tovább, de már kezdtem kimászná a takaró alól is.
-A székre pakoltam a ruháidat. - pattant föl, majd mutatta is, hogy összehajtogatva, szép rendben áll minden ott - De nem akarsz tisztát?
-Csak kiugrok valami kajáért, majd utána átöltözök.
-Biztos? Nem fognak csúnyán nézni? - aggódott.
-Végignyögdécselted az éjszakát és délután mászunk ki először a szobából. Szerintem ez lesz a legkevesebb.  - ettől pedig azonnal zavarba esett, miközben kivettem kezéből nadrágomat - Nyugalom, nem fogják felhozni. Ők is szoktak szexelni, nem csak mi. - mosolyogtam rá, miközben felöltöztem.
-Jó, de az más.
-Mért is?
-Mert...... nem velem na!
-Hát el sem hiszed, hogy ennek mennyire örülök. - pusziltam meg - Mindjárt hozok valamit.
-Gonosz vagy. - fordult utánam.
-Ezt a kezdeti tiszteletlenségedért. - álltam meg az ajtóban és nyelvet öltöttem - Mindjárt jövök. - csuktam be magam után.

-És hová is megyünk? - vettem fel egy pulcsit, mert az este még elég hűvös volt, miközben faggatóztam tovább, hogy hová akar elvinni már megint.
-Majd meglátod. Egy barátomhoz megyünk. Ez is tetszeni fog neked. Kész vagy? - állt mellém.
-Igen. De nem tudom, mi kellhet még. Ha nem mondod el hová megyünk, hogyan készüljek fel?
-Erre nem kell felkészülni. Induljunk! - fogta meg kezem.
-De honnan veszed, hogy élvezni fogom? - léptünk ki a szobából és hagyta is, hogy én vezessem tovább. Továbbra is félt nálunk egy kicsit.
-A tegnapot is élvezted nem? Akkor ezt is fogod.
-Mért vagy ebben olyan biztos? - faggattam tovább, hátha megtudok valamit, miközben még mindig egyik kezembe csimpaszkodva követett végig a lakásban.
-Mert ha azt nem is élveznéd, - hajolt fülemhez és suttogva folytatta - akkor majd megint egész este szeretkezünk.
-Biztos vagyok benne, hogy élvezni fogom az estét. - indultam be azonnal, ahogy kimondta a varázsszavakat.
-Hova mentek? - kérdezte édesapám, amint elkezdtük felvenni cipőinket.
-Gayoon valami barátjához. Mutatni akar nekem valamit nála.
-Mikor jöttök?
-Őőőőmm. - néztem Gayoonra kérdően - Nem tudom. Majd. - pislogtam vissza apámra.
-Rendben. Majd ha későn jöttök, akkor halkan. - ment tovább a lakásban.
-Oké.
-Telefon legyen nálad! - szólt vissza.
-Van!
-És messzire megyünk? - faggattam tovább Gayoont, miközben kiléptünk a lakásból hangos köszönések után.
-Nem.
-Hova megyünk?
-Majd megtudod. Állj le. Ha odaértünk, mindent megtudsz. - indultunk el.
-Hát jó. Bízok benned, elvégre nincs más választásom.
-Hát nincs. - mosolygott, majd összekulcsolta ujjait enyémekkel. Imádtam, hogy ilyen. Végre úgy éreztem, tényleg van barátnőm.


(Huhúúúú comeback napon a mi comebackünk is XD Sajnos hazudtam, mert ez nem jelenti azt, hogy innentől rendszeresen lesznek részeink, csak egy barátom miatt folytatom ezt. Igyekszek neki sietni ezzel, hogy minél hamarabb befejezhessem és olvashassa. Továbbá leszögezném, hogy nem kell minden elhinni, amit az interneten olvashattok. Mivel a napokban elküldtem egy ARMYt kicsit nagyon melegebb éghajlatra, akinek elég sokan behódoltatok a semmire, biztos vagyok benne, hogy szidott engem. Elvégre ilyenek az emberek. De nem kell mindent elhinni. A bemutatkozásomban, egy másik bejegyzésben meg úgyis lehet olvasni rólam, hogy mitől akadok ki, innentől pedig szerintem egyértelmű minden. No de vannak itt fontos dolgaink is.
CSOMAGKÜLDÉS: A Fandom idén is küld kis csomagot karácsonykor a drágáinknak. Akit érdekel a program, az itt mindent megtalál----> Fandom
Akinek egy csöppnyi jel sem utal arra, hogy kpopos, az ne várjon felvételt. Illetve aki már örült kpoposnak számít se. Normális, szorgalmas embereket várunk. A csoportba nincsenek posztolgatások, csak a Fandom projectek, így ne számítsatok minden szaros képre. Arra vannak más csopik.
BTS comeback: Ez pedig egyenlő az újabb szavazások korával. Majd most már ezekről is lesz blogbejegyzés, meg szerintem a Fandom projectekről is fogok kiírni, így érdemes lesz figyelni minket. természetesen mindent rendszerezni fogunk, hogy tudjatok tájékozódni.
Addig pedig jó olvasgatást! Kommentelni pedig ér és NAGYON ajánlott! :D Folytatjuk!)

Jin&Jimin yaoi

Harmadik fél szemszöge

Talán rég dolgoztak utoljára ennyit a fiúk, mint az utóbbi időben. Készülnek a comebackre, közben jön az év vége a rengeteg fellépéssel, sok ünneppel és persze a díjátadók. Amilyen kedvesek pedig még külön időt szentelnek a fanokra is, holott aludni sem tudnak rendesen a napokban. Bár ennek most kivételesen nagyon örültek. Egy kis kikapcsolódás, mulatás a szerencsés kisorsoltakkal. Előhalloweeni buli azoknak, akiknek tényleg hatalmas mázlija volt, ám a fiúkkal való egész estés iszogatáshoz így is kellett pluszba fizetni, de persze lett olyan rajongó, aki ezt simán megtehette, ezért velük is mulathatott szigorú szabályok kereteiben. A srácok lerendezték a kis találkát mindenkivel, akik kijutottak, előadták műsorukat, majd a VIP részlegen folytatták kedveskedésüket a vastagabb zsebű fanokkal. Igyekeztek udvariasak lenni, de persze így is volt egy-két lány aki nem tudta hol a határ, ezért a sokadik felszólítás után kitessékelték őket a kedves kis biztonságiak, hogy a fiúknak azért maradjon hajuk, meg bőrük másnapra is. Ám mindezek ellenére egész jól mulattak. Kookot végre sikerült kicsit rávenni, hogy ne csak a színpadon és a Bombokban legyen az a macsó, hódító félisten, aminek folyton megjátssza magát, hanem élőben is, de természetesen ehhez kellett egy kis segítség. Míg Vt is igyekeztek rávenni a lányokkal való csevejre, miközben Jimin lassan eltávolodott tőlük, holott ő kezdeményezte az egészet, de Suga szerencsére átvette a fiatalok oktatását, így le tudott ülni.
- Baj van? - telepedett mellé a leader - Eddig pörögtél, most meg hirtelen itt kötöttél ki. Mi történt?
- Nem érzem valami jól magam.
- Sokat ittál? Inkább most add ki, nehogy emiatt a detoxban köss ki. - kezdett egyre jobban aggódni Rapmon.
- Nem, az biztos nem, mert nagyon figyeltem rá. Ahh! - vett mély levegőket - Kimegyek a mosdóba. - állt fel.
- Ne menjek veled? Nehogy bajod legyen. - pattant Namjoon is, mert féltette társát.
- Nem kell….. nagyon szédülök. - támaszkodott a falnak és megállt sétája közben, Rapmon pedig azonnal ott termett.
- Foglak haver. Mid fáj? Mi a baj?
- Hányingerem van és….. ahh nagyon szédülök. - esett volna össze, de szerencsére a leader tartotta, ám ő is úgy döntött, hogy a fiatalabb inkább leül most.
- Mi a baj? - jelent meg körülöttük azonnal Hoseok, és lassan a VIPes rajongók is aggódva állták körbe a két fiút.
- Szédül, hányingere van. - sorolta Rapmon - Fejed fáj? - tette kezét Jimin homlokára, aki így kénytelen volt felnézni rájuk és ekkor vették észre, hogy vérzik az orra - Hívjatok mentőt. Azonnal! - kiabált Namjoon, J-Hope pedig rohant is.
- Nagyon rosszul vagyok. - ejtette vissza fejét, és a leader inkább lefektette.
- Nem lesz semmi baj, mindjárt jön a mentő. - próbálta nyugtatni a fiatalabbat, pedig ő is nagyon aggódott.


Szerencséjükre Namjoonnak igaza volt. Nagyon hamar kiértek, és mint kiderült, ezen múlott Jimin élete. Mikor betolták a kocsiba, már a füléből is folyt a vér, de még magánál volt többé-kevésbé. Rohantak vele és a menedzserrel a kórházba, míg a többieket is gyorsan utánuk vitték, amint autóhoz jutottak. Nem szívesen bántották meg a rajongókat a buli félbeszakításával, de a társuk fontosabb volt számukra, ám az is kiderült, hogy ezt a fanok megértik, mert ők sürgették a többieket, hogy menjenek már.
- Na mi az? - rohantak a menedzserhez, amint felértek a váróba.
- Nem tudják mi baja. Kapott egy csomó gyógyszert, plusz vért, meg mindent, de alig merték megszúrni, mert valószínűleg valami alvadás gátló volt. Bekérték amit ma ivott, vagy evett, így most összeszedettem a staffal a poharakat. - magyarázott a menedzser.
- Szerinted haters? - tette fel elsőként azt a kérdést Suga, ami mindenki fejében megfordult, de nem merték kimondani.
- Nem tudom. De lehet. Nagyon valószínű. - grimaszolt, miközben telefonját nyomkodta.
- A VIPesek közül lesz akkor valaki. - folytatta az okfejtést a rapper.
- Igen, szerintem is. Megvan a névsoruk, le lesznek ellenőrizve azonnal.
- De ne gondoljunk egyből ilyen rosszra. - vágott közbe Jin - És ha csak valami….. más?
- Mi más hyung? - fordult felé Yoongi - Mi mindannyian jól vagyunk, sőt! A rajongók is, akik velünk voltak. Pedig ugyan azt ettük és ittuk.
- Tudom….. de rendbe jön, ugye? - érdeklődött Jimin felől a menedzserre pillantva.
- Remélem megmentik. Azt mondták, mindent megtesznek. - fordult el és pár lépés után már telefonált is.
Az egész estét bent töltötte az banda. Nagyon aggódtak, aludni sem bírtak, pedig a buliban már javában ásítoztak, ám nem tudtak lenyugodni, amíg a doki azt nem mondta, hogy Jimin stabil. Ám ez után is még vagy húsz percnek kellett eltelnie, mire szót fogadtak a menedzsernek és az orvosnak, hogy menjenek haza, most úgysem tudnak semmit sem tenni. Visszafelé úton azt tervezték, hogy reggel mindenki korán kel, majd Jiminhez bemennek és maximum ott alszanak tovább, de vele akarnak lenni, ha felébred. Sajnos ez nem igazán volt kivitelezhető, mert dolgozniuk kellett elvileg másnap, de azért mindenképpen be akartak nézni hozzá még munka előtt, mert a saját szemükkel szerették volna látni, hogy társuk jól van.


Azonban, máshogy alakultak a dolgok. Végül kaptak kimenőt, a történtekre való tekintettel, ezért pedig ők is kipihenhették magukat, mert azt gondolták, Jimin majd úgyis sokáig fog aludni, hisz ez nagyon megterhelte a szervezetét. Ám nem így lett. Kilenc óra után nem sokkal már nyíltak is fáradt szemei. Nem igazán emlékezett az estére, csak a piros-kék fényekre, majd hangokra, hogy nem lesz semmi baj és rengeteg orvosi káromkodásra, amiből egy mukkot sem értett. Nem hitte maga sem, hogy túléli, mert életében még egyszer sem volt annyira rosszul, mint akkor. Így csak nagyokat pislogott, mire rájött, hogy kórházban és lényegesen jobban van. Se fejfájás, se hányinger és még kényelmesen is fekszik. Csak a tűk zavarták a kezében, mert új, kellemetlen érzés volt számára, de amint továbbvándorolt pillantása észrevette magával szemben legidősebb hyungját. Jin két fotelt tolt össze, hogy legyen min aludnia, de persze így sem fért el túl kényelmesen, ám olyan fáradt volt, hogy ez nem számított. Jimin elcsodálkozott kedvességén, mert nem rá számított, hanem inkább Hoseokra, aki mindig annyira körbeugrálta, hogy egyen és ne hajtsa túl magát. Viszont örült társának, hiszen így nem kellett egyedül lennie az ismeretlen helyen.
- Hyungh! - suttogta - Hyungh! - Jin pedig halkat dörmögve megmozdult, de még nem kelt föl - Hyungh!
- Hmmm? - emelte fel fejét - Felébredtél? - ült föl, miközben nyújtózott egyet és kiropogtatta csigolyáit.
- Uhum. Most, nem rég. Nagyon csúnya hangja van. Nem fáj?
- Mi?.... - pillantott a fiatalabbra, de rájött mire érti - Ja, nem. Jól vagyok, csak…. kényelmetlen volt, de egyszer kibírható. Hogy érzed magad? - állt fel és az ágyhoz sétált.
- Sokkal jobban. Mi történt? - pislogott fel a másikra, amint az odaért mellé.
- Valószínűleg haters. Bejutott valahogyan. De már jól vagy. Vagyis jobban a dokik szerint. Már nem lesz bajod, szerencsére. - mosolygott azzal a szokásos lágy szemeivel együtt, Jimin pedig meg is nyugodott. Ehhez valahogy az idősebb mindigis értett.
- És mi bajom volt? - érdeklődött tovább.
- Kaptál valami mérget, de mázlid volt. Kevés volt ahhoz, hogy megöljön mielőtt beérsz. - fancsalodott el - Nagyon aggódtunk. - igazgatta a másik haját zavarában.
- Sajnálom. Nem akartam.
- De örülök, hogy jól vagy. - puszilta meg Jin, amin a másik nagyon meglepődött. Nem szokott puszikat kapni tőle.
- Mikor mehetek haza? - szólalt meg gyorsan, hogy kicsit megmeneküljön a helyzetből.
- Hmm. Nem tudom. Megkérdezem neked. - rohant ki a szobából - Ne mozdulj. - vigyorgott, mielőtt kilépett volna az ajtón.
Hosszú kérlelés után az orvosok megengedték, hogy este hazamenjen, de csak saját felelősségére és kizárólag akkor, ha az eredményei egy bizonyos szintet megütnek, ami sikerült is. Ezért a menedzserrel már az éjszaka leple alatt osontak haza egy kis eldugott kijáraton, mert a rajongók nagyon aggódtak, így a kórháznak nem igazán volt nyugta, de sikerült hazajutniuk, bár koránt sem volt túl egyszerű.


- Jimin? Bejöhetek? - nyitott be résnyire Jin.
- Persze, gyere csak. - pakolászott szobájában - Mi az?
- Csak gyorsan eltűntél a vacsiról. Baj van? - csukta be maga mögött az ajtót.
- Jah, semmi. Álmos vagyok nagyon, aztán szeretnék elsőként fürdeni, meg aludni. Csak akkora itt a kupi, hogy mire megtalálom a cuccom az egy fél óra. Ahhj! - kezdte szortírozni a ruhákat és három kupacba pakolta aszerint, hogy kié.
- Majd összepakolok, te addig fürödj. - ajánlotta fel Jin, amint Jimin elé állt, hogy rákényszerítse a megállásra.
- Útban vagy.
- Menj fürdeni! - mosolygott lágyan Jin - Mire végzel, rend lesz.
- Ahh… rendben. - szedte össze ágyáról kikészített pizsamáját - Akkor nem sietek, hogy ne kelljen kapkodni. - nézett fel Jinre.
- Nem kell. Csak kényelmesen. - simogatta meg a kisebb arcát - Relaxálj, kis aranyos. - Jimin pedig ledermedt. Sosem ért még hozzá így a másik, ezért nem tudta mit kellene reagálnia. Csak állt ott és érezte, amint arca egyre forróbb lesz - Na menj fürdeni, aztán aludj! - lépett el tőle Jin, a fiatalabb pedig gondolkodás nélkül indult meg a fürdőszoba felé. Miután kattant maga mögött annak zárja nagyot sóhajtott. Nem tudta mire vélni társa mozdulatait, de saját reakcióját sem. Mért esett annyira zavarba, mikor csak megsimogatta arcát az idősebb? Nem is történt semmi csak…. csak azok a megnyugtató szemek, amik lelkébe láttak.
Végig, míg lezuhanyozott ez járt a fejében. Nem tudta hová tenni, de inkább megpróbálta elfelejteni, hogy valószínűleg csupán az ő dilije volt, amiért elpirult ettől, így semmi jelentősége. Jin mindig ilyen kis kedves, most pedig, hogy aggódott érte, ez biztos természetes és semmi több.
Miután végzett és fel akart öltözni szembesült saját bénaságával. A nagy rendetlenségből végül csak nem sikerült jó ruhát kihozni, így V boxerját vitte magával, amit azonban nem akart felvenni. Ezért dereka köré tekerte törülközőjét, majd cuccaival együtt sétált vissza szobájába.
- Jin? Tudtam, hogy nem fogsz végezni. - nyitott be meglepetten, de hamar magához tért és lepakolt.
- De végeztem, csak beágyaztam neked és bemelegítettem az ágyad. - rendezgette a takarót - Próbáld ki. - mosolygott rá.
- Mindjárt, csak felöltözök. Elfordulnál? - kotort elő magának egy olyan alsót, ami az övé volt.
- Jó, nem lesek. Nem mintha még nem láttam volna. - fordított hátat Jiminnek és mosolygott.
A kisebb gyorsan felöltözött, majd törülközőjét kiterítve bemászott beágyazott ágyába.
- Tényleg jó meleg. - takarózott be, Jin pedig úgy viselkedett vele, mintha erre sem lenne képes és segített neki - Hogy csináltad?
- A forró vacsora maradékát beraktam néhány dobozba, majd azokat az ágyadba. A régi időkben is így melegítették be. Örülök, hogy tetszik.
- Köszönöm. - takarózott be fülig Jimin.
- Szívesen. Aludj jól. - puszilta meg homlokát Jin - Ha kell valami, szólj! - húzta el a másik szája elől a takarót - Jó éjszakát! - nyomott egy hosszabb csókot a fiatalabb ajkaira, akiben egy pillanatra megállt az ütő, mert ez tényleg nem várta - Szép álmokat! - suttogta néhány centire Jimintől mosolyogva, majd lassan felkelt és lekapcsolva a villanyt elhagyta a szobát.
A kisebb ettől felébredt. Ugyan nagyon álmos volt még a zuhany közben is, meg még mikor a takaró alá mászott be is, ám Jin csókjától teljesen feltámadt és nem bírt elaludni. Szíve majd kiugrott a helyéről, miközben másra sem tudott gondolkodni csak hyungja puha ajkaira és szokatlan tetteire, amik hihetetlen módon, de nagyon jól estek Jiminnek. Olyan… finom volt, új és kellemes, hogy ez izgatta fantáziáját egész este, amitől nem tudott elaludni, hiába forgolódott. Miközben szenvedett azonban V és J-Hope is lefeküdtek, mialatt ő azt tettette, hogy már rég szunyókál. Mikor meggyőződött, hogy két társa mélyen álmodik felkelt, majd csendben, az éjszaka közepén kimászott a konyhába, ahol még égett a villany és valaki pakolászott.
- Te még ébren vagy? - állt meg az ajtóban, amint Jint megpillantotta. Mert volna beljebb menni, de az idősebb póló nélkül rendezkedett, ami igen ritka látvány volt a dormban.
- Igen. Rendet akartam rakni lefekvés előtt. Mit szeretnél? Rosszul vagy? - pillantott a kisebbre, miközben elpakolta a lábasokat.
- Csak tejért jöttem. - mozdult meg végre és kinyitotta a hűtőajtót.
- Add azt ide. Majd én töltök neked. - vette ki kezéből a dobozt, majd egy bögrét előkapva öntött is a másiknak.
- Én is meg tudom csinálni.
- De te csak pihenj. - vette elő a kakaót.
- Nem kakaót akarok. - ellenkezett a kisebb.
- Nem baj, ezt kapsz. Nem árt neked most a kalória. - rakta be a mikróba a bögrét és el akarta indítani, de Jimin odaugrott.
- Hyung, vigyázz! - tolta el az idősebbet, aki így a pultra ült félig.
- Mire? - pislogott álmosan Jin.
- Benne van a kanál. - vette ki azt a bögréből, majd visszatette a mikróba a kakaót - Álmos vagy? - nézett fel hyungjára, aki a pultnak támaszkodva pislogott rá, amint ő lenyalta a kiskanalat.
- Kicsit.
- Feküdj le!
- Még rendet rakok. - mozdult volna pakolni, de Jimin útban volt, így ez csak jelzésnek számított, hogy álljon arrébb.
- Nem. Neked is pihenned kell. Aludj!
- Ha te szeretnéd, akkor mindjárt lefekszek. - mosolyodott el - Kész a kakód. - szólalt meg, amint pityegett az a fránya mikró.
- Jin…. köszönöm, hogy bent maradtál velem.
- Semmiség. Nem akartam, hogy egyedül ébredj. Viszont most lefekszek akkor. - emelkedett fel, majd szobája felé indult - Jó éjt Jimin! Szólj, ha kell valami.
- Jó éjt! - szólt utána a fiatalabb és megannyi kimondatlan kérdéssel küzdve elengedte az idősebbet, hogy végre ő is pihenjen rendesen.


- Jimin. - suttogta reggel Jin, miközben simogatta a fiatalabb haját - Jimin. - folytatta lágyan - Ébresztő Csipkerózsika!
- Umm.... mi az? - kérdezte rekedt hanggal, amint kinyitotta szemét és megpillantotta hyungját.
- Reggel van Csipkeróza. - mosolygott - Már elég késő reggel. Most már ideje felkelni. - simogatta továbbra is.
- Ne rózázz! - dörzsölte meg szemeit és hátára fordult.
- Akkor kelj fel Csipkerózsika. - állt fel, majd ki is ment a szobából.
- De én a herceg voltam! - mordult fel, majd mikor Jin kuncogását hallotta, utána is rohant - Ne gonoszkodj hyung!
- Nem gonoszkodok. - értek a konyhába.
- Akkor ne hercegnőzz! Azt csak te szereted.
- Az lehet. - mosolygott Jin.
- Mért kell így bánni velem? Nem fogok összetörni, nem kell nekem pluszpihenés. Ne vigyázzatok már rám ennyire. Had keljek én is úgy, mint eddig. - panaszkodott, amiért a kis baleset miatt most kivételesen bánnak vele. Csak mondta a magáét és nem tervezte abbahagyni, de elállt lélegzete is, mikor Jin, megunva azt, hogy a másik meg sem hallotta szavait csak lökte a szöveget, megcsókolta.
- Nyugi, jó? Csak féltünk, de nem sokáig, ne aggódj. - engedte el néhány mozdulat után a kisebb ajkait.
- Mért…… mért bánsz így velem? - esett zavarba Jimin.
- Hogy rám is figyelj, ne csak Kookra meg Vre. - mosolygott tovább Jin.
- És…. ezt csókokkal éred el?
- Csak szeretgetlek.
- Mint…… szerelmedet? - nyelt egyet, mert már meg akarta kérdezni tegnap, csak nem merte, most azonban kicsúszott.
- Csak, mint barát. - tűnt el az édes mosoly.
- De ez több. A barátok nem…mmm. - csókolta meg újból az idősebb.
Jimin meg akart szólalni, de nem engedték neki, ám valahogy nem is küzdött annyira, hogy megmenekülhessen. Kicsit hátrébb húzódott, Jin viszont követte és átkarolta derekát. Amint pedig szabad utat kért a kisebb nyelvéhez, Jimin az alkarjaiba kapaszkodott, majd beengedte a másik izmos szervét. Új érzés volt főleg, hogy hyungját ízlelhette meg, nem pedig egy lányt, amiről álmodozni szokott, ám meglepetésére, ezt jobban élvezte, mint azt, amit elképzelt. Egész reggel tudta volna folytatni, de Jin pár perccel később elvált tőle és csak lihegtek néhány centire a másik ajkaitól.
- Csináltam neked reggelit.
- Köszönöm. - hunyta be szemeit zavarában Jimin.
- Öltözz fel és együnk! - engedte el lassan a másikat és hátrébb lépett.


Teljes csendben reggeliztek meg, ami mindkettejük számára kicsit kínosnak bizonyult. Sosem voltak még ilyen csöndben, mert ők is szoktak beszélgetni, még ha csak ketten is vannak, most azonban egyikük sem érezte, hogy meg kellene szólalnia. Jimin addig majszolt, ameddig csak bírt, ugyanis ez volt a feltétele, hogy elmehessen dolgozni a többiekhez. Így amikor sikerült majdnem mindent eltüntetnie, a menedzser azonnal ott termett és vitte őket is a táncterembe próbálni.
Ez remek ötletnek bizonyult, mert a többiek társaságában jobban feloldódtak. Újra visszatért a szokásos felosztás, hogy Jimin Vvel és Jungkookkal játszik, Jin pedig pihen, amikor csak lehet, így senkinek sem tűnt fel, hogy köztük történt valami, valami olyasmi, ami mindkettejük szívét megdobogtatta, de ugyanakkor apró félelmet is keltett lelkükben, mert nem tudták, mi lesz a folytatás. Végigvitték a napot, ahogyan szokták és senki nem vett észre semmit, ezért boldogan ültek be az autóba este, ám a lehető legtávolabb egymástól. Nem mintha változtak volna érzéseik, csak a lebukástól féltek, mert még ők sem voltak tisztában vele, hogy ebből mi lesz.
- Remélem mindenki megoldja magának ma a vacsorát, mert nincs kedvem most főzni. - szálltak ki az autóból, miközben Jin közölte a tényeket.
- Hát nincs más választásuk ugyebár, szóval megoldjuk szerintem. - követte Suga.
- Köszönöm. Van még tegnapról egy kevés, meg vannak mirelit kaják is. - indultak fel a lakásukba.
- Akkor nem halunk éhen. Jungkook, animézünk közben? Letöltöttem az új részt, meg tudjuk nézni. - magyarázott V.
- Óóóó, igen! - örvendezett a legkisebb.
- De oldjátok meg mielőtt kidőlök, mert ma nagyon elfáradtam. Bár van még dolgom. - szólt közbe J-Hope is.
- Jó-jó. Képzeld Kook, azt olvastam, ebben van az összes fordulat.
- Tényleg?
- Igen. És spoilereket is olvastam, de nem mondom el.
- Ne is! - beszélgettek, miközben a többiek csendben sétáltak fel, majd be a lakásba.
Mindenki azonnal elkezdte elintézni esti dolgait, hogy minél hamarabb fekhessenek le, ám Sugát megtalálta múzsája, ezért el is rángatta Rapmont a stúdióba. Így Jin egyedül maradt a banda hiperaktív felével, amit ő nehezen viselt.
- Baj van hyung? - kérdezte tőle Jimin, amint kiment a nappaliba, az pedig ott ült és evett.
- Fáradt vagyok csak. - pötyögött telefonján.
- Biztos? - ült elé Jimin - Semmi más?
- Semmi..... mért?
- Azt hittem velem van baj.
- Veled? Soha. - pillantott Jiminre - Isten ments.
- Akkor….. aludhatok veled? - pislogott sűrűn és újra elpirult.
- Umm… velem? Hát….. ha neked nem baj. - lepődött meg az idősebb, mert erre nem számított, de nagyon szerette volna.
- Szeretnék.
- Akkor nyugodtan. Én csak örülök neked. - mosolygott.
- Rendben. Gyorsan fürdök és lefekszek jó? - állt fel Jimin, majd szobája felé indult.
- Oké! - válaszolt az idősebb. Kicsit elbambult gondolkozása közben, hogy mire ez a sok jó dolog, hogy Jimin figyel rá és ilyen közel engedi magához, de amint rájött, hogy hamarosan a kisebb le fog feküdni, ő pedig még vacsorája felénél se jár, gyorsan befalta, ami még táljában volt.


- Jin? - szólalt meg álmosan Jimin, mikor az éjszaka közepén a másik kimászott mellőle a takaró alól.
- Csak vízért megyek. Kérsz te is? - állt meg félúton.
- Igen. - morogta halkan, majd az idősebb óvatosan ment ki az ajtón, amin bevilágított az égő lámpa fénye. Innen gondolta Jimin, hogy még csak ketten vannak a szobában, mert valószínűleg Sugáék miatt van felkapcsolva a villany.
- Itt vagyok. Tért vissza Jin, egy ásványvízzel, a kisebb pedig felült, hogy igyon.
- Te….. levetkőztél? - pislogott meglepetten az ágy mellett állva, amint Jimin kivette kezéből az üveget.
- Nagyon meleg vagy. - tekerte le a kupakot, majd azonnal inni is kezdett.
- Nem akarod visszavenni a pólód? - ült le elé az idősebb a földre.
- Nem. - zárta vissza az üveget, majd apróra nyitott szemekkel nyújtotta vissza azt Jinnek.
- De cuki vagy! - mosolygott és elvette tőle - Akkor ne vedd vissza. - puszilta meg.
Csak egyetlen egy ajándékot szánt a kisebbnek, de többre sikeredett. Olyan édesen nyögött fel az arcára kapott cuppanóstól, hogy Jin még egyel jutalmazta, majd egy újabbal és újabbal, míg Jimin rá nem vette, hogy végre szájára kapjon, de ezúttal csókot. Az idősebb megtámaszkodott az ágyon és lassan ízlelte meg a félig alvó tüneményt ágyában. Ám az hamar felébredt erre. Jint visszakényszerítette a földre, majd ölébe mászott és nyakába karolva folytatták nyelveik harcát. Jimin egyre jobban élvezte a helyzetet, mikor reflexből megmozdította csípőjét, Jin pedig elszakadt tőle.
- Ezth… ne csináldh! - lihegett.
- De te is akarodh. - kapkodta Jimin is a levegőt - Ne tagaddh! Érzem.
- Deh….. ez még koraih. Állj megh! - fogott Jimin csípőjére, de nem erőszakoskodott, így a fiatalabb szabadon tudott tovább mozogni - Istenemh! - ejtette hátra fejét behunyt szemekkel.
- Akkor szabadh? - nyögött egyet a kisebb.
- Hah….. ha ennyire akarodh. - nézett szemeibe.
- Siessünk. Nehogy Suga ránk nyisson. - mászott ki az idősebb öléből, majd maga után húzta azt az ágyba.
- Nem fog. Tudja, hogy itt alszol, így Jungkook helyén alszik ma. Huh! - lepődött meg Jiminen, amint az ledöntötte őt és fölé mászott - Hihetetlenül izmos vagy.
- Köszönöm. - kuncogott, majd az idősebb nyakába hajolt és csókolgatni kezdte a forróbőrt.
Jin behunyt szemekkel élvezte a meghódított fiatalabbat, aki vadul ízlelgette, miközben ő simogatta a másik izmos combjait apró mosolya közben.
- Vetkőzz hyungh! - húzta fel pólóját, majd megállt, amint meglátta annak vigyorgó arcát - Mi az? - rémült meg, hogy valamit rosszul csinál.
- Semmi. Csak örülök neked. - vette le felsőjét és felült Jiminhez - Hogy itt ülsz rajtam és ennyire vágysz rám.
A kisebb azonban zavarba esett. Jin a szokásos lágy szemeivel és mosolyával nézte, ettől pedig teljesen elpirult. Az idősebb az arcára simított, majd csókjuk közben lassan helyet cseréltek, így Jimin lábai közé helyezkedve vette át az irányítást. Végignyalt nyakán és apró csókokkal jutott el egyik mellbimbójáig, amit azonnal ajkai közé vett, mire a fiatalabb hangosan felsóhajtott. Jin félt, hogy meghallja őket valaki, így bedugta ujjait a másik szájába, hogy azokkal legyen elfoglalva, ne pedig hangját hallassa. Jimin kötelességtudóan nyalogatta a másik részeit, mialatt az tovább halad csupasz testén. Nadrágjának peremén megállt és két kézzel húzta le azt a fiatalabbról, míg Jimin lihegve figyelte a másik tetteit. Mikor már csak boxerja állt közéjük, Jin puha ajkai közé vette a fiatalabb merev részét a vékony anyagon keresztül. A kisebb megremegett a forró leheletre és az idősebb tincsei közé vezette ujjait. Egyre nedvesebb lett a kis ruhadarab mind Jintől, mind saját nedve miatt, így mikor elege lett a játékból, ő maga szabadult meg alsójától.
- Türelmetlen vagy? - mosolygott fel rá hyungja, miközben őt is elkezdte vetkőztetni, kicsit felemelkedve.
- Szexet akarok. Már nagyon hiányzikhh! - nyögdécselt.
- De ez más fajta. - puszilta meg a kisebb vállát.
- Nem érdekelh. Szexeth! - feküdt vissza az ágyra és felemelte lábait.
- Még egy kicsit várnod kell. - támaszkodott meg mellett Jin, majd első ujját vezette be a fiatalabba, hogy felkészítse az estére.
Jimin lélegzete egy pillanatra elakadt, majd mélyeket sóhajtva igyekezte megszokni az új érzést. Az idősebb nyugtatgatva csókolgatta vállát, miközben a másik kapaszkodott hátába, lassan pedig apró nyögések hagyták el torkát. Egyre inkább kezdte megszokni a dolgot, mikor Jin második tagját is bevezette.
- Hhhyunghhh! - remegett meg, de továbbra sem engedte el párját.
Az idősebb ollózó mozdulatokkal próbálta ellazítani a feszes izmokat, ami azonnal sikerült, amint elérte Jimin prosztatáját és az elengedve őt, az ágyra zuhanva nyögött fel hangosan. Jin megcsókolta, hogy ne hallja az egész ház, amint a kisebb élvezkedik alatta, majd folytatta munkáját. Párszor még elérte a másik érzékeny pontját, majd az eltolta magától az idősebbet.
- Szexeljünkh! Mosth! - lihegett és látszott az arcán, hogy részéről Jin vagy engedelmeskedik, vagy most ő fog alulra kerülni.
- Rendbenh. - húzta ki ujjait a kisebből, megszabadult maradék ruhájától, majd magára fogott és a már felkészített bejárathoz igazodott - De halkan. - kezdett benyomulni, Jimin pedig alsó ajkába harapott, hogy teljesítse a másik kérését.
Háta ívbe feszült, amint Jin teljesen elmerült benne. Összefonták ujjaikat, az idősebb pedig a matracba nyomta a kisebb kezeit. Mélyen szemeibe pillantott és lassan kezdett mozogni, míg az fájdalmas arccal nézte a másik mozgó csípőjét. Fejét visszaejtve a párnára lélegzett mélyeket, majd azonnal fel is nyikkant amint Jin lassan elérte prosztatáját. Ettől elengedte magát és már nem is érzett fájdalmat, csupán a másik lüktető férfiasságát saját testében. Élvezte a helyzetet, mert az idősebb izmai kezdet kirajzolódni a sötétben az apró fényektől, amik beszöktek a szobába, ráadásul érzékeny pontját is gyakran elérte, így nem panaszkodhatott, de nem is akart. Csak nyögött, mialatt egyre jobban szorították egymás ujjait, míg Jin meg nem szólalt lihegésük közben.
- Jiminh….. nem bírom továbbh. - gyorsított föl és változtatott egy parányit testhelyzetén, hogy láthassa a kisebb kőkemény férfiasságát, ám ez megfelelő pozíciónak tűnt.
- Hyungh! Hyungh! Ahhh…. Istenemh! - feszült ívbe háta, miközben behunyta szemeit, majd hasfalára élvezett, amit Jin teljes szépségében nézett végig.
Azt hitte, ő fog előbb elsülni, de tévedett, ám ennek nagyon örült. A látvány teljesen elvarázsolta, majd amint Jimin teste ráfeszült nemességére, megtöltötte a másikat.
- Mmmmm! - nyüszített fel a kisebb, mikor megérezte magában a Jin nedvét.
Hyungja alig bírt magával, hogy ne zuhanjon az alatta fekvőre, így homlokukat összetámasztva, behunyt szemekkel lihegett, majd eleresztve a másik ujjait könyökölt annak feje mellé, hogy biztosan meg tudjon maradni. Hosszú percek után sem szólaltak meg, csak Jin kezdte puszilgatni a kisebb arcát.


Reggel Jimin arra ébredt, hogy hideg bőrére forró csókokat kap. Jin volt az, aki ilyen kellemes módon keltette, ám amint orrával végigsimított nyakán, megremegett és libabőrös lett.
- Hyuuungh. - nyöszörgött - Az orrod. Mint a jégcsap. - didergett, Jin pedig jobban magához szorította a kisebbet.
- Sajnálom. - mosolygott csókja közben párja vállára - Jó reggelt!
- Neked is. Mennyi az idő?
- Korán van, de azt mondtad, ne kivételezzek veled.
- Ne is! Keljünk! - fordult szembe a másikkal, majd megkapta reggeli pusziját, ami után fel is ült az ágyban.
Gyorsan felöltözött és rohanta fürdőbe, hogy minél előbb elkészülhessen. Ám aznap már nem úgy viselkedtek, mint előzőn. Jinnel egyáltalán nem kerülték egymást sehol sem. A dormban egyre közelebb merészkedtek a másikhoz a többiek szeme láttára, majd munka közben is. Többet foglalkoztak egymással és fel sem tűnt nekik, hogy ennyire látványos, csak mikor Jin este a konyhában ügyködött, Jimin pedig bement hozzá és ott téblábolt. Az idősebb sosem engedte meg senkinek, hogy zavarják, miközben főz, azt meg végképp nem, hogy belecsipegessenek készülő vacsorájába, ám Jiminre mintha most nem vonatkoztak volna a szabályok. Bátran lopott az ételekből és ült fel a pultra Jin közelébe, miközben végig beszélgettek és nevetgéltek. A csapat többi tagja pedig értetlenül leste őket. Nem tudták hova tegyék a dolgot. Próbálták ráfogni arra, hogy Jimin majdnem meghalt, így az idősebb biztos ezért enged meg neki mindent, ám ez elég gyenge indoknak bizonyult számukra valamiért.
- Menj fürdeni! Mire végzel kész lesz és ehetünk. - szólt Jiminhez Jin.
- Rendben. - ugrott le a pultról, majd rohant is összeszedni cuccait, ám V, Jungkook és J-Hope követték.
- Te Jimin. - álltak meg szobája ajtajában, míg az pakolt.
- Igen?
- Mond csak….. Jin mért ilyen veled? - kérdezte Hoseok.
- Umm… milyen? - kezdett verni hevesen szíve, mert nem merte elmondani nekik, ezért visszakérdezett, hátha addig kitalál valami kifogást.
- Hát ilyen….. - próbálta megfogalmazni Jungkook.
- Kedves. - fejezte be V.
- Jin mindig kedves. - válaszolt Jimin.
- De a konyhában nem. Csak veled. - jegyezte meg Jungkook - Engem mindig elzavar.
- Azért ilyen veled, mert majdnem meghaltál? - kérdezte Taehyung, de ezzel meg is adta Jiminnek az ideális hazugságot.
- Igen…. mondhatjuk. Megyek fürdeni. Bocsi srácok. - mászott ki a három fiú között majd a fürdőszobába menekült és bezárta maga mögött az ajtót.

- Hyung! - lépett a konyhába Suga.
- Mi az? - főzőcskézett Jin.
- Mi ez a nagy barátság és engedékenység Jiminnel? És ne mond, hogy azért mert majdnem elvesztettük. A többiek lehet, elhinnék, de én nem. - magyarázott, miközben Jin rajta felejtette tekintetét.
- Hát…… Jiminnel mi nem csak aludtunk Yoongi. De olyan cuki, én odáig vagyok érte. Mond, hogy ezért nem öltök meg minket. Ugye nem lesz baj belőle, hisz annyira imádom. Nem tudnám elengedni. - magyarázott Sugának, mert megbízott benne, ám az csak állt ott és nagyokat pislogott síri csendben bámulva társát - Suga? - kezdett aggódni Jin, amint az nem válaszolt semmit. Azt hitte, az majd megérti őt, hisz ők szoktak beszélgetni csak egymással érzéseikről. Másnak sosem mondtak el semmit, így csupán Suga tudta, Jin mennyire magányosnak és kívülállónak érezte magát sokszor köztük.
- Hyung…… áldásom rátok. - felelt tömören, mire Jin lelkéről hatalmas teher esett le, majd szobatársa sarkon fordult és hatalmas nyugalommal hagyta el a konyhát, ezzel teljes mértékben elfogadva a helyzetet.


(:D remélem tetszett mindenkinek. Ezt egy versenyre írtam még régebben, ezért kerül csak ki, de még mindig nincs időm írni, szóval ne várjatok rendszerességet. Addig jó olvasást! :D)

Jin szülinap!

Sziasztok!

Mivel mostanában nem igazán van időm írni, de nem szeretném ha aggódnátok, hogy nem jövök vissza, így mostantól a fandom eseményeit fogom megosztani veletek. Ennyire még van időm, meg így látjátok, hogy én is itt vagyok elég sokat. :D Felnézek ám mindennap :D
Szóval szerdáig (Nov. 25) van időtök küldeni egy képet a fandomnak MAGATOKRÓL Jin szülinapi videójához. Aktívkodjatok, mert e csak a fiúk dolgozzanak! Mutassuk meg, hogy mi is dolgozunk értük és mennyire szeretjük őket! :D

Ez alatt a link alatt megtaláltok mindent :D ------->Project

Pray for Paris

Mikor Párizs leoltja fényeit, a világ többi része felkapcsolja sajátjait

Blog shout down bizonytalan ideig

Sziasztok!

Nos nem sikerült elérni amit szerettem volna. Ezért kénytelen vagyok felfüggeszteni a blogot bizonytalan időre, valószínűleg január végéig. Az a leghamarabbi időpont, mikor új posztot várhattok.
Sajnálom, de nincs más választásom, mint folyamatosan tanulni.

Majd várunk vissza titeket.

Three sides of life 36. rész: Reggel

-Jó éjt édes! - váltottak volna egy gyors csókot Jungkook fölött Taetaeval, ám a legfiatalabb csak bámult fel a két sötét alakra.
-Én is kaphatok ilyet? - szólt közbe, mert V és Jin nem nagyon akarták abbahagyni, ám erre már kénytelenek voltak elengedni egymás ajkait.
-Pont ugyan ilyet? - néztek le rá.
-Igen. Mindkettőtöktől.
-Persze picur.

Reggel Jungkook volt az első aki magához tért, bár elég lassan. A két fiú között ugyanis kényelmes, meleg vacka volt, ami csábította, hogy aludjon tovább, de mikor kinyitotta szemeit, pislogni sem akart, mert csak gyönyörködni szeretett volna a másik lágy arcában. Jin vele szembe fordulva aludt és mivel Kookie párnáját jelenleg Taehyung keze szolgáltatta, így annak ujjai elértek a legidősebb orráig, aki tudatosan nyomta orrát az ellazult kézfejhez. Szája résnyire nyitva volt, amit a legkisebb szeretett volna magáénak tudni, de nem akarta megzavarni egy angyal pihenését, így csak gyönyörködött a másikban annak tudta nélkül. Ám Vnek nem épp a legkényelmesebb volt a felállás. Kook lassan kiszorította a vért karjából és Jin hiába engedte forró leheletét ujjaira, ez nem segített, kezdett fázni karja. Ezért megmozdult, mire Jungkook, hogy ne zavarja meg a másikat, felemelte fejét, majd felsőtestét is amennyire csak tudta. Taehyung ezáltal tudott akadály nélkül fészkelődni, ami új volt számára, így meg is ébredt rá, hogy nem kell a picurt arrébb rakni. Álmosan pislogott a kisebbre, míg az megtámaszkodott könyökein és csak nézték egymást.
-Szia! - súgta Jungkook mosolyogva, miután nem bírta tovább állni az édes tekintetet.
-Mmm - nyöszörgött V, majd egy nagy sóhaj kíséretében ő is feltámaszkodott, hogy a másik fülébe dorombolhassa reggeli üdvözlését - Sziah! - puszilta is meg a fiatalabb arcát, de nem sokáig maradt vele egy magasságban, mert azonnal visszadől puha párnájára.
-Nézd! - hajolt le hozzá Jungkook - Olyan aranyos. - mosolygott, majd visszatérve előbbi helyzetébe pislogott tovább Jinre.
-Igen. Kis édes. - húzódott apró mosolyra szája.
-Nem bírom. - bújt Jinhez mondata után azonnal és áterőszakolta az alatt egyik karját, hogy magához tudja szorítani - Olyan cuki vagy! - fészkelte magát a legidősebb álla alá, aki meg is ébredt.
-Mmmm.... Kookh. - lepődött meg amiért így keltik - Mi a baj? - ébredezett, de hangja még nagyon fáradt volt.
-Semmi. - mosolygott és puszilgatni kezdte arcát - Sziiiiiah!
-Kooooookh... - tűrte a kisebb reggeli dilijét - Mmmm. - fordult hátára, így Jungkook rá tudott feküdni.
-Mi az? - vigyorgott, miközben beharapta alsó ajkát  - Aludni akarsz még?
-Hát...... lehet.
-Óóóó..... mindjárt visszaaludhatsz, csak annyira édes voltál, nem bírtam tovább. - támaszkodott meg Jin feje mellett kétoldalt és feljebb csúszott.
-Nyomsz picur. - ásított Jin.
-Te is engem. - mosolygott - Kihasználjuk?
-Ahh! - temette arcát a párnába V - Még mindig kanos.
-Mert reggel van, te pedig aranyos voltál. - nyalta meg ajkait Jungkook, Jin meg csak pislogott fel a legfiatalabbra, majd elnevette magát - Most meg mi van? - szomorodott el.
-A kis cuki Kookie csábít. Hát elolvadok. - kacagott.
-Naaaaah! Ne már! Hyuuung!
-Pedig tényleg vicces főleg, hogy pont Jinnek csinálod. - vigyorgott V is - Ő a legidősebb, neki kéne szexiznie, nem neked.
-De.... ahh hyungh! - ült annak csípőjére és felegyenesedett - Naaaaa! - fogott rá az alatta fekvő péniszére a vékony anyagokon keresztül.
-Jungkook, fényes reggel van. - mosolygott rá Jin, miközben nyújtózott egyet.
-Éééééés?
-Neki nem számít a napszak édesem. - tápászkodott fel V is, majd odamászott hozzájuk és megpuszilta a legidősebbet - De most..... lehet egyetértek vele. - nézett jelentőségteljesen a másik szemeibe.
-Már te is? - lepődött meg Jin.
-Hiányzol édesem. Nagyon.
-De ha mindenki engem akar, nem fogom tudni teljesíteni egyszerre minden kívánságotokat.
-Nem baj. - mocorgott Jungkook - Csakhhh.... szeretkezzünk!
-Már nem szex? - kérdezett vissza Jin.
-Nem. Már tudja, hogy szeretkezni szoktunk. - emelkedett fel V és Jungkookra mosolygott.
-Ez aranyos.
-Akkor csináljuk? Benne vagy hyung? - ért össze legnemesebb szervük, bár csak ruháikon keresztül.
-Had térjek magamhoz kicsit. - dörzsölte meg szemeit.
-Ösztönzés kell neki picur. Gyere ide! - simított arcára, az pedig engedelmesen fordult felé és fogadta V csókját, majd belenyögött annak szájába.
-Hahh..... de gonoszak vagytok. - sóhajtott Jin, miközben a két fiút nézte, kiknek nyelvei hatalmas harcot vívtak, Jungkook pedig lassan mozgatta csípőjét a legidősebben.
-Nah? - engedte el a legkisebb ajkait Taehyung - Most már felébredtél? - pillantott Jinre szeme sarkából.
-De még mennyire. - ült föl.
-Kivel szeretnéd kezdeni? - kérdezte V, de Kook döntött az idősebb helyett és megcsókolta azt, miközben hajába túrt.
Mély levegővételek közepette ringatózott tovább, amint nyelveik boldogan értek újra egymáshoz a tegnap este után. Taehyung eközben előpakolta a szokásos kellékeket, majd vetkőztetni kezdte Jint, így az kénytelen volt elválni a legkisebbtől. Jungkookot magához ölelve fordult V felé, hogy azt se hagyja ki a jóból, a legkisebb pedig kihasználva szabad percét inkább kicsit eltávolodott, és megszabadult ruháitól. Még boxerját sem hagyta fent, amit a többiek nem vettek észre azonnal, mert egymással voltak elfoglalva.
-Hiányoztál. - engedte el Taehyung a másik ajkait.
-Ti ish. - nyelt nagyot, amint megérezte nyakán a legkisebb puha párnáit - Kookh? - pislogott rá, miközben megsimogatta a már csupasz testet.
-Akarlak hyungh! - nyögött, majd megfogta a másik nadrágját, hogy szabaduljon meg tőle és lemászott az idősebbről.
V is hamar messzire dobta pólóját, végül pedig szinte egyszerre vették le boxerjukat, amit már Jungkook erőszakoskodott ki, aki elterült az ágyon és sóhajtozva nézte a másik két fiút. Jin nem bírt magával. Az édes látvány teljesen megbabonázta, ahogyan a legkisebb meztelenül feküdt és csak társaira várt, ezért azonnal lábai közé térdelt. Megsimította péniszét, mire Kook még jobban nekitolta csípőjét.
-Nehh! Taetaeh! Gyere hozzámh. - nyögött fel, amint meglátta, hogy V inkább Jinnel szeretne foglalkozni.
-Mit szeretnél? - támaszkodott a kisebb mellé, aki azonnal ráfogott a másik férfiasságára, majd magához húzta, hogy ő bizony azt akarja.
Taehyung nagyon meglepődött tettén , de élvezte a helyzetet, amint Jungkook szájába vette és kényeztetni kezdte őt. Még nyögdécselt is közben, mert Jin elkezdte felkészíteni a legkisebbet első ujjával. Kook feljebb emelte csípőjét, hogy a lehető legjobb hozzáférést biztosítsa a másiknak, aki nem hitt a szemének. Két szerelme az orra előtt élvezte a másik testét, és vonaglott a legcukibb teremtés ágyán, ami szebb látvány volt, mint bármi eddigi életében. Hihetetlen forróság öntötte el szívét, ahogyan V nem erőltetett semmit sem a picurra csak simogatta annak izmait. Végül belátta, jó ötlet volt így indítani a reggelt. Lassan második és harmadik ujját is bevezette Jungkooknak, miközben már szabad kezébe fogta annak férfiasságát is, hogy ne fájjon neki annyira az előjáték, de nem úgy tűnt, hogy a fiatalnak bármi is rosszul esne, mert csak felhúzta lábait és nyögdécselt tovább. V azonban rosszabbul állt. A picur puha nyelve forró szájában nem könnyített helyzetén. Olyan jól dolgozott, hogy nem hitte el, de teste igenis kezdte megadni magát, ezért eltávolodott, majd megcsókolta Kookiet, akit így végre visszakényszerített párnájára.
-Túl jó vagyh. - lihegett V - Pihenj kicsit.
-Ahhhh! - nyögött fel a fiatalabb, mert Jin nem hagyta nyugodni.
-Nagyon hiányoztatok. - támaszkodott meg Jungkook két oldalán a legidősebb, Taehyunggal pedig egy gyors csókot váltott.
-Utána az enyém vagy. - húzta meg Jin haját V.
-Reméltem is. - kezdett mozogni, és Kook követte tempóját nyögéseivel.
Olyan rég szeretkezett, hogy nem is tudta mennyire hiányzik neki, csak mikor a picur sóhajtozni kezdett alatt, majd belé kapaszkodva hallatta hangját. Közben azonban Taehyung nem akart egy percet sem veszíteni, ezért benedvesítve ujjait igyekezte felkészíteni Jint is a későbbi történésekre. Szerette volna szerelmét karjaiban tartani és látni majd arcát, amint újra, meg újra eléri benne azt a bizonyos pontot férfiasságával, így mögé térdelve látott neki játszadozásának, mialatt önmagáról sem feledkezett meg, habár ezt nem akarta, de muszáj volt fenntartani azt az állapotát, ha  sikításra akarta majd bírni Jint.
Az idősebb boldogan mozgott bele a másik ujjaiba, miközben Jungkook érzékeny pontját kereste és meg is találta, ugyanis a fiatalabb nagyot nyögve mart Jinbe, amint az cseppet sem lassított. Ezután már nem bírt csendben maradni. Minden lökésre hallatta hangját és lassan a felette támaszkodó mellkasára vezette kezeit. Szólni szeretett volna, hogy nem bírja tovább, de végül csak ívbe feszült háta, összeszorította szemeit és eltátott szájjal hatalmasat sóhajtott, amint saját hasfalára élvezett. Jin már látta néhányszor ezt a gyönyörű pillanatot, így mikor újra szemei elé tárult a látvány lassított. Jungkook telesen ráfeszült és utolsó lökéseire minden egyes alkalommal megremegett.

-Gyere édesem. - fogott V a legidősebb csípőjére, miközben fülébe súgta.
Jinnek csak elég volt kis terpeszben térdelnie és leereszkednie, mert V mögötte ült sarkain, így azonnal helyben volt ahhoz, hogy behatoljon a kifáradt fiú testébe, aki meg is lepődött.
-Most ígyh? - lihegett és megérezte magában Taetae péniszét, amint lassan kitölti őt.
-Egy kicsith. - fogta meg Jin karjait, miközben magára húzta, majd mozogni kezdtek.
Jól felkészítette párját, aki hátravette fejét, ahogy V szinte elsőre megtalálta gyönyörközpontját.
-Ezth - kapkodta a levegőt - hogy csinálod? - próbált uralkodni magán.
-Már ismerlek szerelmemh. Csináld újrahh! - kérte Jint előző tettére, az pedig megismételve újból rászorított izmaival Taehyungra. V felmordult, de egy pillanatra sem lassított, vagy változtatott a szögön, így Jin pár lökéssel később már a végét járta.
-Kihh..... kicsimhh..... lassítshhh! - próbált beszélni nyögései közepette.
-Nem akarokh. - folytatta, ezzel pedig a legidősebb kikészült.
Minden erejét elveszítve élvezett el, ám a fent felejtett gumi miatt V nem gyönyörködhetett teljességében a látványban. Erre végre lejjebb adott a loholó tempóból és míg Jin a karjaiba dőlt, megfosztatta azt a zavaró kis védelemtől.
-Most jóh. - csókolt nyakába, miközben kimasszírozta az utolsó cseppeket is szerelméből - Na most gyere az ölembe. - forgatta meg lassan, végül pedig szemtől szembe kerültek egymással, amit annyira szerettek.
-Hyungh. - ült mögöttük sarkaira Jungkook és Jin vállára csókolt. Ám egyikük sem válaszolt. A legidősebb csak nyögött, amint újra V péniszébe ült, az pedig érdeklődve pislogott a picurra, hogy mit szeretne - Én is kipróbálhatom? - simított végig Jin derekán és csípőjén, miközben az mozogni kezdett.
-Majdh. - akadozott Taehyung lélegzete - Legközelebb? Haahhhh, szerelmemh! - fogott a idősebb fenekére és megmarkolva azt, segített mozogni a másiknak.
Jin, mivel érezte a magam mögött térdelőt, most nem Vbe kapaszkodott. Inkább lefejtette a legkisebb ujjait derekáról és azokat összefonva sajátjaival dőlt egy kicsit hátra.
-Mondtamhh, - lihegett - hogy ennyit nem tudok teljesíteni. Aaah! Már meginthh! - szorította meg a picur kezét, miközben fejét annak vállára ejtette.
-Ezt már én sem bírom. - húzta egyre jobban magára Jint V, az pedig csak küzdött, hogy ne azonnal élvezzen el másodszorra, hanem azért legyen egy kis játék is előtte, ám ez nem igazán akart sikerülni.
Jungkook közben megkívánta az idősebbet a látvány miatt. Ő is el akarta ezt érni nála, hogy szinte sikítozzon és szenvedjen az ő péniszétől is, ahogyan Vétől is, ám erre még várnia kellett. Jelenleg viszont beérte annyival, hogy Taehyung nyújt neki örömet, amitől Jin minden izma megfeszült, majd végre akadály nélkül élvezhetett el újból, ezzel pedig Taetae elérte célját. Az idősebb hosszan szorította forró izmaival férfiasságát, így néhány mozdulat után őt is átjárták azok a mennyei hullámok. Lassabb tempóban vezette le energiáját, miközben Jungkookon akadt pillantása. Jint szemlélte, ahogyan szinte teljesen rá nehezedve csukott szemekkel próbál magához térni, ám láthatóan zavarban volt, amiért a legfiatalabb ennyire megtiszteli figyelmével.

-Édesem. - hajolt Jinhez V, miután viszonylag rendeződött légzése - Jól vagy?
-I-igen. - pirult el kicsit.
-Mi a baj? - érdeklődött tovább.
-Jungkook. - pillantott fel Jin - Mért nézel így?
-Mi? - pislogott sűrűn, amint magához tért - Én csak..... ezt még nem láttam és ledöbbentett. - engedte el az idősebb ujjait és átkarolta annak derekát.
-Megbabonáz, mi? - vigyorgott V a kisebbre - Elveszi az ember eszét, ha meglátja Jint élvezkedni. Olyan gyönyörű. - harapta be alsó ajkát.
-Jaj, ne már! Ne mondj ilyeneket! - mordult rá a legidősebb, de kezdett nagyon zavarba esni.
-Pedig ez az igazság szerelmem. - nyomott egy gyors csókot ajkaira, majd lábai alá nyúlva kiemelte öléből, így teljes mértékben Jungkook ölelgette tovább hyungját.
-De ne mondjatok ilyeneket!
-Mért ne? - fejtette le magáról a kellemetlen gumit, miközben mosolyogva érdeklődött.
-Mert..... mert nagyon zavarba ejtő. - ült föl lendületesen, ezzel viszont lefejelte a gyanútlan Kookie állát, kinek fogsora csattant is - Jaaaaj, picuuuuur! - fordult azonnal vissza felé Jin - Nagyon fájt?
-Íííííjj, ennek jó hangja volt. Velem is ezt csinálta első randinkon.
-De nem direkt és most sem. - aggódott Jin.
-Jól vagyok. - mozgatta meg állát Jungkook - Csak elég rossz érzés volt.
-Sajnálom. - nyomott egy puszit arcára a vétkes - Nem direkt volt. Nyelved jól van? Nem haraptad át?
-Nem. Semmi baj, megmaradok. - mosolygott.
-Akkor nem aggódok. - követte példáját az idősebb - Reggelit?
-De hát most ettem. - vigyorgott Kookie.
-Ahh! Ne perverzkedj!
-Te meg ne pucsíts be! - csapott Jin fenekére V - Mert a végén még megdug valaki. - kelt ki az ágyból.
-Mondjuk te? - ült le az idősebb.
-Mondjuk. - kuncogott Taehyung.

-Mikorra mész hyung? - érdeklődött Jungkook az asztalnál ülve, mert most oda lettek kényszerítve enni.
-Négyre. Mért? - töltött magának inni a házigazda, majd visszatelepedett a fiúkhoz.
-Mert addig csinálhatunk egy csomó mindent.
-Nem fogjuk végigszexelni a napot. - jegyezte meg V két falat között.
-Nem is arra gondoltam.
-Figyelek picur. - mosolygott Jin.
-Elmehetnénk valamerre.
-Nem maradhatnánk itt? Alig vagyok itthon. Had legyek csak veletek.
-Akkor nem megyünk sehova, de csináljunk valamit.
-Film jó lesz?
-De csak ha közben ölelgethetlek. - szólalt meg újra V - Aztán megint ki tudja meddig nem látlak, úgyhogy ma nem menekülsz.
-Rendben.
-De ha akarsz aludhatsz hyung. - fészkelődött Jungkook - Én azzal is elvagyok. - vigyorgott.
-Nem nem. Ébren vagyok. Inkább meséljetek nekem, meg beszélgessünk, hogy mi volt veletek, aztán kísérjetek el munkába.
-Ez jobban tetszik. - fejezte be reggelijét Taehyung.
-Jó. Ú! Taetae! A gyűrű. - jutott eszükbe a kis ajándék.
-Jaj, tényleg. - pattant fel az említett - Hozom. - rohant a hálóba.
-Ugye nem volt drága? - kérdezte a kisebbtől Jin.
-Nem tudom, Taetae fizette.
-Jaj, ha drága volt, nagy bajban lesztek.
-Itt vagyok! - tért is vissza, majd mint egy lovag letérdelt a legidősebb elé - Drága szerelmem.
-Ezt ne csináld! - vigyorgott Jin.
-Hozzám jössz édesem? - nyújtotta át a gyűrűt.
-Már engem is megkértél! - morrant fel Jungkook.
-Jah, tényleg. Akkor majd utána hozzám jössz? - mosolygott ő is.
-Nem törvénytelen ez? - vette el az ajándékot.
-Hát.... nem érdekel. Tetszik?
-Juuuuj igen. Nagyon szép. Na melyik ujjamon hordjam? . próbálgatta fel
-Én a középsőn hordom. Ott kényelmes. - javasolta Jungkook a kedvenc ujját.
-Mutatón szexibb Kookie. - nézett a kisebbre Taehyung.
-De én ott nem szeretem.
-De nézd meg! - mutatta fel V a saját ékszerét.
-Hmm... mutatón? - húzta fel a gyűrűt Jin - Lehet itt fogom. Bár nem szorít.
-Ne is szorítson. Akkor nem fogod tudni levenni. Mutasd csak! - fogta meg az idősebb kezét Taetae, hogy megnézze - Nagyon jól áll. - pillantott fel a másikra csillogó szemekkel.
-Köszönöm szépen. Nagyon aranyosak vagytok.
-Így összetartozunk. - szólt mosolyogva Jungkook - És soha többé nem lesz egyikünk sem magányos. - feküdt az asztalra félreoltva a tányérokat.
-Igen.... többé nem leszel egyedül picur. - nézett a cukin pislogóra Jin.
-Na! - pattant fel V - Akkor tunyulunk?
-Végeztél?
-Igen. Kook meg tuti nem fog többet enni. Nézz csak rá.
-Jól laktál Kookie? - fordult felé.
-Igen. Filmezzünk! - pattant fel és a kanapéhoz rohant.
-Keressetek valamit, addig elpakolok. - tápászkodott fel Jin is, miközben V sem volt hajlandó tovább térdelni.
-Ne pakolj el! Csak gyere pihenni. - fogta meg kezeit - Most velünk vagy. Használd ki. - húzta magával Jungkook felé.
-De akkor itt lesz estig, büdös lesz, este meg nem lesz erőm elpakolni. - nyafogott.
-Majd míg készülődsz rendet rakunk neked. Naaaa! Pihenj.
-Hahh.... jó! De akkor mielőtt elmegyünk, tényleg elpakolunk. - adta be derekát.
-Esküszöm.
-Gyere hyung! Ülj középre! - mászott arrébb Jungkookie, hogy elférjenek.


(Folytatjuk :D Na elég jó dolgotok van, mert tanulnom kéne, de valahogy nem sikerül most rávennem magam.... meg fogok bukni. Jah, amúgy holnap kiderül, hogy fogok-e tudni írni jövőhét végén, vagy nem..... Ha igen, akkor lehet már hét közben is, ha nem akkor...... akkor január végéig ne is várjatok sokat. De azért szorítsunk értem XD Jó?)

További infók!
Szavazzatok a BTS-re a MAMA-n: http://mama.mwave.me/vote Bejelentkeztek facebookkal, vagy twitterrel, megcsináljátok, majd másik böngészőből, esetleg eszközről bejelentkeztek a másikra és megismétlitek. a BTS két kategóriában jelölt, legalább azokban nyerjenek ők. Hajrá ARMYk!
Vendég Oneshotokat várunk. Aki író, vagy csak lenne egy jó sztorija OS-re, az írja meg és küldje el az e-mailünkre. További információk itt: http://btsfanficsneked.blogspot.com/2015/10/vendeg-irokat-varunk.html