Jin&Jungkook yaoi threeshots 3. rész

-Jinhhh. - csúszott ki végül száján, bár a lehető leghalkabban, mikor már majdnem teljesen magához tért és kinyitotta szemeit. Még mindig levegőért kapkodott, de már nem annyira mint korábban, viszont elkezdett reménykedni - Legyen dolga Suganak, kérlek! - imádkozott suttogva, miközben elkezdett végre tusolni.

 

-Hyung, neked most nincs semmi ihleted? - ült a legidősebb ágyán Jungkook, miközben annak párnáját ölelgette és reménykedett.

-Most pihenek. Mert? - fordult másik oldalára, ezzel hátát mutatva a kisebbnek - Akarsz stúdiózni?

-Nem, csak érdekelt. Mostanában nem jártok le Rapmonnal egész estékre.

-Mert most más a helyzet. Fárasztóbbak a napok, meg nincs is annyira ihlet roham. - temetkezett párnájába.

-Ahh értem. Aztán lehet már holnaptól már lesz, ugye?

-Mindig ennyit beszélsz? - emelkedett fel ér ránézett álmosan - Mert akkor többet nem alszol itt.

-Csendben vagyok.

-Végre. - fejelt vissza a párnába.

-Na. - jelent meg Jin az ajtóban, mire Suga morgott, hogy továbbra sincs nyugta - Aludhatunk. - csukta be az ajtót, majd elbotorkált a sötétben ágyáig - Remélem ezúttal ruhában alszol kicsi maknae. - emelte meg a takarót és bemászott a kisebb mellé.

-Igen. Azért hyung, most nem egyedül alszok.

-Hát reméltem is, hogy ezért fel fogsz öltözni.

-Befejezhetnénk a trécselést? Van aki aludni szeretne. - szólt rájuk Suga.

-Bocsánat Yoongi. Jó éjt! - hallgatott is el Jin.

-Jó éjt! - reménykedett csendben a másik végül pedig meg is kapta, ugyanis a kis pár meg nem, mert szólalni hangosan az este további részében

Csupán fészkelődtek még pár percig, majd mikor már Jungkook a lehető legjobban odabújt az idősebbhez, Jin a kisebb köré fonta karjait és fejére csókolt. Bátran ölelkeztek, hisz a szoba másik lakója sohasem foglalkozott az ilyesmivel, a többiek pedig messze voltak. Különben is, pici az ágy, ha kérdezik és így kényelmes. Ez lenne a mentőmondatuk, ám reménykedtek, hogy nem lesz rá szükségük, bár nem görcsöltek emiatt. Jungkooknak eszébe sem jutott mialatt igyekezett minél közelebb maradni idősebb társához, így még mocorgott, amivel akarta ellenére sem hagyta elaludni a másikat.

-Kookh! - sóhajtott a fiatalabb nevét lehelve a sötét szobába.

-Hmm?

-Nyugi. Aludni szeretnék. - suttogott.

-Bocsánat.

-Semmi. Szép álmokat.

-Azok lesznek. - vigyorgott a legkisebb, bár ezt párja nem látta, és igyekezett nyugton maradni, hogy eleget tegyen a kérésnek.

Reggel viszont azt várta volna a világ is, hogy fordul a kocka és a mindig koránkelő Jin fogja zavarni a kisebb édes álmait, ám ezúttal már annyira kimerültek voltak a rengeteg munkától, hogy még az idősebbnek is több pihenésre volt szüksége, amit azonban telefonja ébresztője nem engedett meg. A már gyűlölt dallam újra megszólalt, mint minden reggel, mire a három fiú morogva reagált. Seokjin morcosan engedte el a kisebbet és nyúlt mobilja után, ám már jól ismerte önmagát, így azt olyan messzire rakta, hogy pont fel kellett állnia érte.

-Lassan kelni kell.- mászott vissza a legfiatalabb mellé, majd a takaró alá újra befészkelte magát és átölelte Kookot.

-Nem akarok. - bújt hyungjához - Máshoz több kedvem van. - fonták össze lábaikat, de a fiatalabb fejében más terv készült kibontakozni, így mocorogni is kezdett, minek következtében reggeli merevedéseik a vékony pizsamaruhákon keresztül összeért.

-Ne csináld ezt. - szorította magához Jin a másikat, hátha ezzel le tudja majd fogni, de annak csípője csak mozgott tovább - Állj le! - mordult rá, de igyekezett csendben maradni, hisz Suga még a szobában volt és nem tudták, mennyire kelt fel az ébresztőre.

-De én szeretném. - emelte fel fejét Kookie, így pedig Seokjin nyakába bújt, aminek eredménye apró, forró, nyálad csókok voltam lüktető erén.

-Nem vagyunk egyedülh. - sóhajtott. Igaza volt, de igazából nem ez tartotta őt vissza a legjobban - Pihenj kicsi Kook! - markolt a kisebb fenekére és magához szorította, így viszont ágaskodó férfiasságaik szinte teljes mértékben egymáshoz simultak.

-Mert így aztán kicsit se izgató. - emelkedett fel kicsit Jungkook, hogy ezt az idősebb fülébe tudja súgni.

-Csak most ne. Nem vagyunk egyedül.

-Nem kívánsz?

-Úgy érzed, hogy nem kívánlak? De, nagyon is a nap minden percében és valahányszor más ölelget téged szétvet a féltékenység. Viszont most nem vagyunk egyedül. Majd máskor, ha sikerül a kis magány. - pillantott a kisebb szemeibe, amiket még sohasem látott ennyire csillogni.

-Rendben. - mosolyodott el lassan a Kookie - Akkor jó reggelt! - nyomott egy gyors csókot párja ajkaira, amin az idősebb meg is lepődött - Megyek mosakodni. - pattant ki az ágyból a fiatalabb, majd már a szobában sem volt, mialatt Seokjin próbált feleszmélni a hirtelen váltásból.

-Szóval ezért akart ennyire itt aludni. - szólalt meg Suga néhány perccel később.

-Yoongi? - könyökölt fel Jin és társa ágya felé fordult - Te…. ébren vagy?

-Igen. Felkeltem a nyomorult telefonod borzasztó ébresztőjére.

-És… mennyit hallottál? - nyelt nagyot Jin. Nem így akarta tudatni a többiekkel, hogy mi a helyzet, de főleg nem mostanában. Majd maximum akkor tervezte, mikor már huzamosabb ideig tart és sokkal biztosabb, mint így az elején.

-A nap minden percében meg akarod dugni Kookot? Buzi lettél hyung? - fordult hátára a rapper.

-Én…. csak….. nem tudom, de Kook….

-És mióta? A veszekedések is házastársi gondok voltak? - fordította lomhán fejét társa felé, akihez beszélt.

-Nem. Utána. A békülés… túl jóra sikeredett.

-Értem. Ki tud még róla?

-Senki. Neked sem kéne.

-Hmm… akkor ezek szerint kérhetek bármit, ha titoknak akarjátok megtartani a kis kapcsolatotokat, igaz?

-Ne légy gonosz Yoongi! - ráncolta szemöldökét Jin. Nem szerette, ha fenyegetik.

-Majd meglátjuk. A kis maknae néha nagyon bosszantó ám. - ült fel ágyában - De ha jól hallottam, még nem történt semmi komoly.

-Nem.

-Ez cuki. Tekintve, hogy te mennyit perverzkedsz, Kook meg hogy megnézte a nőket már hetekkel ezelőtt is. - vázolta fel a tényeket, ami Jinnek kicsit sem tetszett és azonnal grimaszolt is, amint a kisebb libidója kezdett témává válni - Viszont ha sor kerül rá, akkor ne olyan helyen, ahol én is járok, rendben? A tudattól rosszul leszek, hogy döngeted Jungkookot a kanapén, ahova ülni szoktam.

-Ilyen tuti nem lesz.

-Mert ő fog téged? Nekem mindegy, csak ne közös helyen.

-Nem ő fog engem. - mordult rá Jin.

-Megbeszéltétek, hogy ebben ennyire biztos vagy.

-Nem.

-Hát akkor? Ő sokkal férfiasabb néha. Míg te cukizol, ő feszíti az izmait. Azért készülj fel arra is, hogy mi lesz, ha mégis te maradsz alul.

-Ilyen nem lesz.

-Majd meglátjuk. - kelt ki ágyából - Hahh, kell a kávém. - sóhajtott, majd elindult kifelé a szobából.

-Suga. - szólt utána Jin.

-Mi va’? - fordult vissza az ajtóból.

-Nem mész mostanság stúdiózni egyik este?

-Érdekes. Kook pont ugyan ezt kérdezte tegnap. Nem tudom. De ahhoz, hogy titeket kettesben hagyjalak, hogy élvezzétek egymás társaságát, sokat kell fizetned.

-Akkor úgy csináljuk majd, hogy ott alszol a másik ágyban, ha nem akarsz lelépni.

-Fejlődsz. - sóhajtott nagyot Suga, majd orrnyergét dörzsölve vette rá magát válaszára - Rendben, majd megbeszélünk valamit. - pillantott újra Jinre.

-Köszönöm.

-Nem szívesen. - lépett ki végül az ajtón.

Ám ez a megtárgyalás nem következett be olyan hamar, mint várták. Jin nem sietette, bár néha megemlítette, például mikor Kook elsőre játszotta el azt, hogy beosont az idősebbhez, míg az fürdött. Kicsit sem egyértelműen húzta hyungja agyát, míg azt játszotta, hogy minden hátsó szándék nélkül segít rendesen megfürödni társának. Na az ilyen alkalmak után Seokjinben kicsit lüktetett a vágy, így beszélt szobatársával, de minden egyes lakalommal elmondta azt is, hogy nem, igazából még nem akarja. Akkor szeretné Jungkookot a matracba préselni, amikor kicsit sem számít rá és nem is próbálkozik annyira felizgatni társát, hogy elveszítse józan eszét, majd ott helyben magáévá tegye. Ő kedvesebb, ezért pedig sokkal érzékibben szeretné majd kivitelezni az első alkalmat, ami lassan, de biztosan közeledett. Végül el is érkezett az alkalom. Jungkooknak a banda nélkül kellett színpadra állnia, bár nem egyedül, és megmutatnia, milyen csodálatos is a hangja. Nem is izgult volna emiatt annyira, de sokkal bonyolultabbnak bizonyult a helyzet. Zion T.-vel kellett énekelnie rengeteg ember előtt, még a tévéz nézőket is beleszámítva, emiatt pedig nagyon izgult. Félt, hogy hibázni fog, hogy Zion T. nem lesz vele megelégedve, hogy elcsuklik a hangja, szétmegy a hangtechnika, vagy bármi hasonló, ami miatt szépen leég majd a színpadon. Így aznap hatalmas idegességében el is felejtkezett hyungjáról. Egész nap körbe volt ugrálva, és társai is próbáltak, készülődtek gyakorolta, mert csapat fellépés is várt rájuk, így Jin nagy elkeseredésére nem igazán foglalkoztak egymással. Bár az idősebb nagyon szeretett volna Kookhoz bújni, megölelni, vagy egy eldugott helyen csókot lopni tőle, de nem akarta megzavarni a kisebbet. Nagyon készült arra a napra és nem ő szerette volna kizökkenteni a tempóból, így meg sem próbálta, viszont eldöntötte. Ez lesz az a nap, amikor Sugat megkéri, hogy estére szívódjon fel, mert most a kisebb is megérdemli a jutalmat és jár is neki. Ha végül sikerül ezzel zárni napjukat, akkor Jungkookot olyan boldognak láthatja majd, mint még soha, ez pedig erőt adott neki, hogy csupán távolból gyönyörködjön az izguló maknaeban. De nem is kellett több, hisz ott lesz az este plusz…. olyan édes volt! Sose látta még ennyire feszülten.

-Ez aztán nap volt. - dobta le cuccait RM, amint visszaértek a dormba az éjszaka közepén, a fárasztó fellépés után.

-Igen. De én élveztem. - vigyorgott V, miközben saját szobája felé vette az irányt.

-Mert megint lepacsiztál minden idollal. - jegyezte meg Hoseok, hogy mi is történt a másikkal.

-Az csak jó, ha vannak barátaink a többi bandából is! - kiabált még vissza neki Taetae.

-Ebben igaza van. - állt ki mellette Jimin.

-Pont te mondod, aki mindig olyan tartózkodó a többiekkel? - mordult rá Hopi.

-Igen, mert… azért igaza van. - vigyorgott Jimin is.

-Na én gyors fürdök. - jelentett ki Suga, hogy ma ő lesz az első a zuhany alatt - Aztán Nam, lejössz velem a stúdióba? Van egy-két ötletem.
-Ahha, nekem is van pár irományom, amik már régóta ülnek a noteszomban. Csak kicsit összeszedem magam, meg zuhany nekem sem árt.
-Oké. Akkor sietek.
-Én is megyek majd srácok. Rég voltam már lent, így most nálam is felgyülemlett néhány dolog. - szólt a témához Hopi.
-Akkor a rapper line ma nem alszik itthon. - állapította meg a tényt Jin - Kook, van kedved velem még gyakorolni az este. Holnapra meg kel tanulnom egy szöveget és már múltkor is mondtad, hogy érdekel. Segíthetnél átismételni még lefekvés előtt. Persze csak ha van hozzá erőd. - indult szobája felé Seokjin.
- Óóóó! Megint szöveget tanulsz!? Igeeeeen! Érdekel! Segítek. - rohant utána a kisebb és láthatóan le se esett neki, hogy ki mit mért csinál.

Végül Jin szobájában töltötte az estét, míg Suga be nem nyitott, hogy elköszönjön, de a kicsinek ekkor sem koppant még, hogy tulajdonképpen nem véletlenül ürül ki hirtelen a szoba. Csak bújta a szöveget, míg a legidősebb megbeszélte a dolgokat Yoongival, miszerint az ő ágyát messzire elkerülik és cuccait is, mert ha megtudja, hogy azokat érintették, még az international ARMYk is tudni fogják, hogy ők ketten szexeltek. De Jinnek eszében sem volt a másik cuccait használni. Saját ágyába tervezte megdönteni a legkisebbet.
-Na Kookie, tetszik a szöveg? - csukta be az ajtót Suga után, majd visszasétált ágyához, amin a legfiatalabb ült és lapozgatta a szövegkönyvet.
-Én akarok lenni a másik. Veled tökéletesen elő tudnánk adni. - koncentrált Jin házi feladatára.
-Lehetsz. De csak itt és most. - támaszkodott meg Jungkook mellett két oldalt a matracon és a másik meglepetésére csókot készült lopni attól, aki le is rakta azonnal ölébe a füzetet - Ezt mért kaptam? - pislogott hatalmasakat, amint Seokjin elengedte ajkait.
-Suga elment kis édes. Egyedül leszünk az este. Csak mi ketten. Vagy nem szeretnéd? Hisz hetek óta ezért rágod a fülemet.
-De, de.... tényleg? - lepődött meg.
-Fel sem tűnt, igaz? - mosolygott Jin.
-Nem fogtam fel. Annyiszor mondtad, hogy nem, hogy már eszembe sem jutott.
-De most igen. Az egész este csak a miénk és én szeretnélek megjutalmazni a mai napért. Nagyon ügyes voltál, büszke vagyok rád.
-Köszönöm hyung. - esett zavarban. Még sosem dicsérte meg ennyire egyenesen őt a másik, pláne nem így. Mondatából tisztán érezte a fiatalabb, hogy párjának tekinti őt Jin, amitől kellemes melegséget érzett mellkasában. Most igazán érezte, hogy a másik nagyon szereti.
-Na tedd ezt le. - vette ki Jungkook kezéből a könyvet és arrébb rakta - Még összegyűröd nekem. - hajolt a kisebb nyakéba Seokjin és csókolgatni kezdte.

A fiatalabb nem hitte el. Sokszor próbálkozott rengeteg helyen. A zuhany alá is rendszeresen bemászott párjához, hátha sikerül belőle kicsikarni valamit, de szinte sohasem jutott előrébb, most pedig nem is kellett tennie semmit, máris kényeztették. Csupán akkor eszmélt fel az addig álomnak hitt helyzetben, mikor Jin ledöntötte őt ágyára és lágyan megharapta nyaka puha bőrét, mire ösztönösen felsóhajtott, kezei pedig az idősebb alkarján indultak fel párja vállai felé. Amint forró csókokat kapott egyre jobba izzó bőrére, ujjai utat találtak az idősebb pólója alá. Nagyok sóhajtozott, miközben Seokjin hátán simított végig és kicsit lehúzta magához, hogy egy röpke pillanatra teljesen egymáshoz tudjanak simulni, majd megérezte kulcscsontján párja ajkait, mire felnyögve hátrahajtotta fejét, feljebb emelte mellkasát és szinte könyörgött az idősebbnek, hogy megismételje tettét. Ám Jinnek útjában állt az a fránya póló, viszont egyik keze már neki is rég a kisebb kockáit és oldalát simogatta, így Kook lábai között sarkára ült, hogy megfoszthassa a fiatalabbat felsőjétől. A maknae örömmel dobta messzire a zavaró ruhadarabot, majd saját testén pihentette kezeit míg végignézte, ahogyan Seokjin szorgos vetkőzésbe fogott. Ő még övétől is szabadulni kezdett és amint azt kirántotta nadrágjából, a kisebb sliccét vette kezelésbe. Nem szeretett volna sokat vesződni a ruhák szétdobálásával, így hamar lehúzta Jungkookról farmerját, a kisebb zavarba esett valamiért, ezért miután már csak egy boxerban feküdt, lábai között párjával, az ágyon, térdei közelítettek egymás felé, ám Jin ezt nem hagyta és megfogva azokat kényszerítette terpeszbe Kookot.
-Mi a baj? - mosolygott lágyan a kisebb szemeibe.
-Nem.... nem tudom. - pislogott sűrűn - Hirtelen szégyenlős lettem.
-De mért? - támaszkodott meg feje mellett kezein Seokjin, majd továbbra is megnyugtató, édes mosolyával őrizte a kisebb tekintetét.
-Nem tudom.
-Pedig sokszor jöttél be hozzám fürödni meztelenül. Most meg még van rajtad ruha. Bár tény, hogy nem sokáig.
-Aaaahh, hyung! Rajtad se legyen!
-Vetkőztess le!
-Rendben. - vett is lendületet, hogy most majd leteríti a másikat, de az megakadályozta a kisebbet terve kivitelezésében.
-Na na na. Csak vicceltem. - nyomta vissza a matracba Jin miközben kuncogott - Vetkőzök én magamtól is.
-Akkor siess. Már alig férek el. - mocorgott és kiskutyaszemekkel pillantott fel az idősebbre, hátha ezzel eléri, hogy pillanatok alatt megszabaduljon maradék ruhájától is.
-Inkább segítek a kis problémádon. - mosolygott, majd megcsókolta Jungkookot.
Nem sokáig sajátította kis a legfiatalabb nyelvét, mert hamar folytatni szerette volna útját lefelé, végig a maknae puha bőrén, izmos felsőtestén, kockás hasán, míg el nem ért annak legszűkebb ruhaneműjéig. Felpillantott Kookra, miközben ujjait bebújtatta a boxerba, hogy lehúzza azt párjáról, majd csókjaival haladt a kis alsónemű után egészen addig, míg el nem ért a fiatalabb férfiasságának tövéhez. Amint arról lekerült utolsó ruhadarabja is Jin folytatta, amibe belekezdett. Torkához simult Jungkook büszkén álló mérete, mialatt apró puszikkal közelített afelé és lassan csókolt végig férfias méretén, közben pedig végig a legkisebbet figyelte, aki csak nyögött és ugyan így tett. Nem hitte el amit érzett, így muszáj volt látnia is, ám amint társa szájába vette péniszét Kookie szemei lecsukódtak és hatalmasat sóhajtott. Rég volt része hasonlóban, ezért szinte teljesen új érzés kezdett eluralkodni testén. Seokjin néhány apróbb mozdulata közben kezeit idősebb társa vállaira vezette, lábait jobban felhúzta és nagyobb terpeszbe nyitotta azokat, majd újra lepillantott a szorgosan munkálkodóra. Alig látott ki szempillái alól, de pont eléggé ahhoz, hogy egyre sűrűbben nyögjön. Túl jó érzés volt, túl szép kilátással, túl tökéletes munkával, így megpróbált mélyebbeket lélegezni. Fejét visszaejtette a párnára, szemei újra lecsukódtak és közben abban reménykedett, hogy nem álmodik, mikor hirtelen rá is jött, hogy nem.
-Hyung! - kapta vissza tekintetét az idősebbre és annak vállain pihenő kezeinek hála, még kicsit el is tudta tolni magát társától, aki meglepetten engedte ki a fiatalabbat szájából.
-Nyugalom. Ez kell. Pihenj le. - fogott rá újból Kook péniszére - Finom vagy. - vette ismét nyelve mellé.
Jungkook igyekezett úgy tenni, ahogyan azt Jin javasolta, de nehezére esett. Az idősebb ujját tökéletesek érezte magában és cseppet sem volt kellemes. Már elgondolkozott azon is, hogy inkább megkéri, hagyják abba, főleg mikor párja második ujját is megérezte magában. Ekkora élvezetes sóhajai végleg megszűntek és egy halk nyikkanás hagyta el csupán torkát, majd összeszorított szemekkel, rendszertelen lélegzetvételekkel tolta el Seokjint.
-Nyugi. - mászott vissza fölé az idősebb, de a kellemetlenséget okozó két ujját továbbra sem húzta ki Kookie szűk testéből - Mindjárt jobb lesz. - simította meg a kisebb arcát, aki továbbra sem nyitotta ki szemeit, csak nagyot nyelt.
-Nagyon rossz. Fájh. Hagyd abba. - küzdött és remegő kezekkel nyúlt Jin párja karja után, hogy eltolja azt.
-Várj egy kicsit. Itt kell lennie. - mozgatta ujjait, mire Jungkook fájdalommal teli hangokat hallatott.
-Hyungh! - pillantott fel Jinre kérlelő szemekkel.
-Egy pillanat. Itt..... valahol.
-Hyungh én, AHH! - tátotta el száját, amint az idősebb ujjai megtalálták azt, amit kerestek.
-Mondtam. - érte el újra az érzékeny pontot és Kookie elengedte kezét, majd azonnal párnájába markolt, miközben egy pillanatra sem engedte el Seokjin tekintetét - Ezt akarom látni egész este. - mozgatta ujjait és igyekezett minél többször a fellegekbe repíteni a kisebbet - Olyan szép, hogy élvezkedsz. Ez nagyon felizgat.
-Hyungh! - lihegett Jungkook, miközben igyekezte nem széttépni a szegény párnát - Mégh!
-Csinálom édesem. - csókolt a kisebb nyakába Jin, amint az oldalra fordította fejét és újabb mély levegőt vett - De mással is szeretném. - kezdett ollózó mozdulatokba ujjaival.
Muszáj volt kicsit ellazítani a másik feszes izmait, ám közben végig figyelt, hogy néha elérje azt az érzékeny pontocskát, amitől Kooknak elállt lélegzete is. Hosszú percekig kényeztette az alatta fekvőt csókjaival és pontos mozdulataival, de ő sem bírta már tovább. Túlságosan izgatóan nyögött a kisebb lassan kezdett becsavarodni, így mikor már elég lazának érezte párját Jin, felemelkedett és lejjebb tolva alsó ruházatát fogott saját nagyságára, amit Jungkook figyelemmel kísért.
-Hatalmas. - kerekedtek el szemei.
-Kicsit nagyobb csak, mint a tiéd. - mosolygott Seokjin, miközben kicsit még munkálkodott saját magán is társát nézve.
-De.... én láttalakh. A zuhany alatt. Állt is egyszerh, de nem volt.... ilyen nagy.
-Mert nem akartam, - támaszkodott vissza egy kezére Jungkook feje mellé Jin - hogy ott helyben kedvemben járj. Ez már az az állapot, hogy nincs visszaút. - igazította magát mondata közben a fiatalabb bejáratához, majd lassan kezdett benyomulni.
-Ahh! - harapott alsó ajkába Kook és átkarolta az idősebb nyakát, miközben igyekezett a lehető legnagyobb terpeszbe nyitni lábait, hátha azzal enyhíteni tudja fájdalmát - Ne ne ne! Álljh! - szorította össze szemeit. Erre mégsem készült fel.
-Csak még egy kicsit. - tett eleget a kisebb kérésének, de szeretett volna teljesen elmerülni forróságában - Egy kicsit és teljesen benned leszekh! - sóhajtott mondata végén, majd saját péniszét segítő keze Kook férfiasságára vándorolt - Relaxh. Már csak egy kicsih. - igyekezte elterelni a kisebb figyelmét, amint annak nemességét kényeztette ujjaival, majd nyakába csókolt és nem várta meg az engedélyt, tovább nyomult, míg teljes mérete nem dobogott párjában. Jungkook fájdalmasan nyüszített mialatt egyre jobban szorította Seokjint magához. Még egy-egy könnycsepp is kicsordult szemeiből, ám amikor az idősebb megállt, kezei erőtlenül hullottak az ágyra.
-Kookh. - emelkedett meg kicsit hyungja - El fogok érni így is odáigh. Ne aggódjh. - lihegett - Csak kicsit szokjh megh.
Ám a kisebb nem tudott választ adni, csak bólogatott és elfogadta, hogy semmi beleszólás a történésekbe. Csupán szenvedő alany, de bízik a másikban, hogy majd a jótól is pont ennyire elveszti erejét, mint most a fájdalomtól. Ezért lassan pislogott jó néhányat, végül pedig behunyta szemeit és lejjebb hajtotta fejét remélve, hogy ezt érteni fogja társa. Így is lett. Jin tudta, ismerte a kisebbet, ezért mikor az behunyta szemeit nagyot sóhajtott, majd óvatosan megmozdult. Kookie izmai megremegte, mert még mindig nem a kellemes érzés futkározott testén és a lepedőbe markolt. Nem szerette volna Seokjinen levezetni a feszültséget, így inkább az ágyat kínozta mialatt társa mozogni kezdett, ő pedig újra nyögdécselni, de még nem élvezetből. Csak tudtára akarta adni párjának, hogy még nem jobb, közben az idősebb igyekezett ezen segíteni. Lassan kereste a legjobb szöget, ám a szűk test őt nagyon kínozta. Csupán Kook fájdalmas arca volt az, ami megakadályozta, hogy szinte azonnal megtöltse a kisebb testét.

Percekig próbálkozott és nem gyorsított tempóján, mikor végül megunta az eredménytelen kísérleteket és Jungkook alá nyúlt, mire az ijedtében azonnal nyakába karolt. Jin nem szólt semmit, csupán felült és ölében a kisebbel a falnak dőlt. A maknae megtartotta magát egy bizonyos magasságban, ám az idősebbnek ez nem tetszett. Csípőjére fogott, majd végig el nem engedve párja tekintetét nyomta lejjebb, míg teljesen bele nem ült férfiasságába és meglepetésére ezúttal az élvezettől nyögött fel.
-Mondtamh, - lihegett Jin, amint Kook megfeszült kicsit - hogy elérek odáigh. - gyönyörködött a levegő után kapkodóban.
Jungkook azonban nem szólalt meg, hanem önként kezdett mozogni az idősebb ölében. Megtalálta a legkedvesebb szöget magának és azt nem tervezte elveszteni, így határozottan ringatózott párja karjai között, míg az sóhajtozott. Ő is szerette volna már ezt érezni nagyon-nagyon régóta, de nem akarta elkapkodni. Pont egy ilyen nap végére szerette volna, mint cseresznyét a tejszínhabra, Jungkook önkéntes munkája pedig tökéletesen meg is felelt ennek. Csak simogatta a fiatalabbat ahol elérte, egyik kezével pedig annak péniszén meg is állapodott, hogy egyszerre érjenek a csúcsra, miközben a fiatalabb mindig jobban és jobban megfeszült. Lovagolt az élvezet hullámain, párjai péniszén, annak szerelmén, törődésén, miközben nem is figyelt rá, de nem is kellett. Mikor felsóhajtott Jin mindig követte, csókot lopni meg szinte egyszerre akartak a másiktól, így az összhang tökéletes volt köztük az utolsó utáni pillanatig is. Ugyan Kook nem szólt előre, de nem volt rá szükség. Seokjin tökéletesen olvasta a jeleket, így amint a fiatalabb egyre jobban simult hozzá, úgy felkészült, néhány mozdulattal később pedig a maknae már kettejük közé is élvezett. Nagyon sóhajtott és fájdalmas lassúsággal emelkedett fel, de ez elég volt Jinnek. Látni, amint szerelme az ő karjaiban, az ő péniszétől él át orgazmust, amit még hallhat felülmúlhatatlan élménynek bizonyult, így még a lassú, levezető mozgásokkal is sikerült elérni, hogy Seokjin átélje azt a gyönyört, amit néhány pillanattal korábban Kookie.
-Haaaah. Hidegh. - foglalt helyet újra az idősebb ölében a maknae és alsó ajkába harapva szemlélte társát, aki csukott szemmel töltötte meg testét.
-Kookh. - lehelte ajkai közt, de csak ennyit semmi többet.
-A tiéd vagyokh. Csak a tiédh. - mozgatta még csípőjét, ezzel kicsikarva az utolsó cseppeket is párjából.
-Ahh, Kookh. - lesett ki pillái alól.

-Hajnali fél négy van. Ma sem alszunk sokat. - nyomkodta telefonját Hopi, amint felfelé sétáltak a dormba.
-Már megszokhattad. - válaszolt neki Suga.
-Jah, csak szeretek panaszkodni. - értek lassan a bejárathoz.
-De most csendben srácok ne úgy, mint a múltkor. - fogta meg a kilincset RM - Értve vagyok?
-Igen. Csak engedj már be. Aludni akarok. - förmedt rá Yoongi.
-Jó-jó. - fogott suttogásba és benyitott.
Az egész dorm aludt. Sötétség honolt mindenütt a szobaajtók pedig tárva nyitva álltak, kivéve egyet. Suga és Jin közös szobájának bejárata csukva volt, ennek pedig a rapper örült  a legkevésbé. Lehet túl korán jöttek? Pedig húzta az időt ameddig bírta, de aludni is akart. Bár őt hol érdekli. Ha befejezték, ha nem, ő most bemegy és alszik.
Indult ezekkel a gondolatokkal a kétes ajtó felé, ám mikor a kilincsért nyúlt, már inkább imádkozott, de feleslegesen, hisz a kis párocska már rég aludt. Mikor benyitott ez tudatosult is benne, plusz még valami. Jin rendszerető és figyelmes. A szoba ki volt szellőztetve, amin Suga meglepődött, bár a legidősebb mindig is ilyen kedves volt. Ezért hatalmas megkönnyebbüléssel csukta be maga mögött a bejáratot, majd vetődött be ruhástul ágyába.
-Megfelel? - szólalt meg Jin.
-Még ébren vagy?
-Pár perce mentem ki vízért.
-Ohh. Am jah. Kösz, hogy nem kell szagolnom a szex szagot.
-Semmiség.
-Az ágyam ugye kimaradt? - fordult oldalára Suga.
-Persze. Csak az enyémre nem szabad ülnöd.
-Ezért különösen hálás vagyok. És hogy ment? Te kerültél alulra?
-Nem. De nem volt még ehhez fogható estém. - ölelte magához a kisebbet Jin, miközben csukott szemmel mosolygott.
-Az jó..... nagyon jó. Na jó éjt.
-Neked is. - gondolkozott még el kicsit Jin, majd Jungkook füléhez hajolt és a sötétbe pislogva megszólalt - Nem tudom, hallasz-e, de nagyon szeretlek. - suttogta, majd megpuszilta a maknaet, aki mocorogni kezdett - Kis édesem.
-Ne most udvarolj neki, nem érdekel.
-Bocsánat.
-Csak legyen csend.
-Az lesz. - hunyta be szemeit Jin. Ugyan lett volna még mondandója a kisebbnek, de most csak ez számított. Hogy tudassa vele, szereti. Eddig még csak utalt rá, bár nehezen bírta megállni, hogy ne rejtse bele egy hétköznapi mondatába, szex közben pedig csupán a levegő hiány akadályozta meg, hogy végre elmondja a másiknak, most azonban semmi akadálya nem volt. A kisebbet sem terhelte, hogy kötelezően viszonoznia kelljen. Bár a fiatalabb minden meggondolás nélkül azonnal rávágta volna, hogy ő is szereti a másikat. De ezt Jin nem tudhatta. Viszont majd egyszer. Egyszer majd Kook is fogja mondani. A legváratlanabb pillanatban, mikor Seokjinnek a legnagyobb szüksége lesz rá. Addig viszont... Jó éjszakát!

Nincs átolvasva!!!

(És vége HUH bakket álmos vagyok. 3 óra és kelek LOLOLOL nem vicces -.- Na de megígértem és ötletem is volt, így muszáj volt befejezni. Ám nem olvastam át, azt majd holnap.
Suga és 1000 DAY project, amire most két képet várunk! Küldjetek! :D Itt a LINK hozzá.
A nyereményjátékunkhoz pedig itt! ---> LINK
Vegyetek részt mindkettőben! A blogot meg igyekszünk újra annyira aktivizálni, mint régen)

Jin&Jungkook yaoi threeshots 2. rész

-Okés! - rohant ki a legfiatalabb, Seokjin pedig fordult utána - Majd szólj, ha kell kóstolni. - jegyezte még meg, mielőtt teljesen eltűnt volna a másik szemei elől.
-..... Amit csak szeretnél..... - mondta ki halkan gondoltait, miközben szája tátva maradt. Mit mondott most a legkisebb és mért? Most.... direkt úgy gondolja? Vagy... véletlenül perverzkedett? Nem úgy tűnt, mint aki véletlen mondja - Hohh Kookh! - támaszkodott meg a pulton Jin.

Percekig bambult, mire képes volt feldolgozni azt, hogy mit is mondott a kisebb. Igyekezte megérteni, de.... nem számított ilyesmire, így nehezére esett. Csupán főzött tovább, mint egy robot, aminek meg is lett az eredménye.
-Hogy az a! - hallották a legidősebbet a nappaliból, mire Jungkook felpattant - Áááá, ezt nem hiszem el! - kiabált tovább Jin , mire a fiatalabb inkább rohanni kezdett a konyhába.
-Mi az hyung? - állt meg az ajtóban, Seokjin viszont elloholt mellet őt félrelökve.
-Az ujjam. - sietett a fürdőbe.
-Mér kiabálsz hyung? - jelent meg lassan mindenki útja közben.
-Megvágtam magam. - lépkedett nagyokat.
-Nagyon? - aggódott RM.
-Nem. - tűnt el a fürdőben.
-És ezért üvöltözik. - fordult vissza szobájába Suga.
-Hyung! - rohant az idősebb után Jungkook.
-Ahhj, fene. Oda fog égni a vacsi mire ezt összeszedem. - küzdötte ki egy kézzel a kis dobozt a szekrényből, amiben minden gyógyszer benne volt.
-Segítek. - vette el tőle Jungkook, majd leülve a földre kinyitotta és kipakolt gyorsan mindent amire szükség volt.
-Köszönöm. - foglalt vele szemben helyet az idősebb.
-Mekkora kell? - érdeklődött Kookie, hogy milyen ragtapasszal készüljön, Jin pedig elvette a papírtörlőt kezétől. Nem volt túl nagy seb, de kicsi sem, a fiatalabb pedig hirtelen rosszul lett a vértől és a hús látványától.
-Menj ki inkább, nem lesz baj. - takarta el újra Jin, majd ép kezével nyúlt a fertőtlenítő szer után.
-Segítek.
-Mindjárt elájulsz. Menj ki és zárd el a gázt a kaják alatt. - utasította az idősebb, Jungkook pedig inkább szót fogadott.
Úgy tett ahogy mondták neki, ám annyira rosszul lett, hogy végül a konyhakőre le kellett ülnie, mert azt hitte, el fog ájulni. Percekig csücsült a hideg padlón, mire Jin megjelent bekötözött ujjával, a kisebb pedig érdeklődve pislogott fel rá.
-Sikerült?
-Igen, persze. Jól vagy? - guggolt le hozzá - Kicsit sápadt vagy.
-Megszédültem. De már jobb.
-Nem bírod az ilyesmit, semmi baj. Viszont főznék tovább, mert sosem eszünk. - mosolygott.
-Egy percre megyek ki, és máris megsérülsz. Még a kés is véres, meg a deszka. - fogta inkább fejét ahelyett, hogy Jin szemébe nézett volna.
-Tényleg? - ellenőrizte le azt, amit Kook mondott - Basszus! Takarítanom kell. De semmi baj Kookie. - tért vissza a fiatalabbhoz - Nyugalom. Nem komoly. Na gyere. - segítette fel.
-Most maradok míg főzöl.
-Ne, mert akkor megint megvágom magam.
-Azért annyira idegesítő nem vagyok.
-Nem is azért. - reagált Jin, mire Jungkook meglepetten nézett fel rá - Elvonod a figyelmemet, ha itt vagy.
-De itt sem voltam az előbb.
-Viszont olyat mondtál. - sóhajtott - Nem mondj ilyeneket, furák.
-De...... akkor is csak a te kiskutyád vagyok.
-Szóval csóválod a farkad ha meglátsz? - nevetett Jin.
-És hiányzol, ha nem látlak. - nézett félre a kisebb.
-Jungkook.
-Hmm? - pillantott fel félve az idősebb már megkomolyodott arcára.
-Nem ér játszani valakinek az érzéseivel.
-Nem is teszem.
Azonban a kisebb válasza után hallgattak és csak pislogtak egymásra. Lépni akartak, de nem mertek, pedig most vallották be egymásnak, hogy mi is a helyzet, mégsem volt sok merszük megmozdulni, egészen addig míg a legidősebb nem sóhajtott egy hatalmasat. Jungkookhoz közelített, de csak pár centit, mire a legkisebb a nyakába ugrott és ajkaira tapadt. Jin, mi tagadás, meglepődött, bár ugyan ez volt a terve, csak lényegesen lassabban és romantikusabban tervezte kivitelezni. Ám így is tökéletes volt, mert elérte amit akart. A kisebb a nyakában lógott, ő pedig átkarolta annak derekát. Ugyan nyelvüket nem vetették be, csupán a felszínt ízlelgették, de így is a felhők között repkedtek, míg a Kook lassan elvált tőle és lehajtott fejjel lépett hátrébb egyet, ahogy elengedték egymást.
-Én most, khm - krákogott egyet Jin, mert elszállt a hangja, miközben inkább a vágódeszkára szemezte tekintetét - főzök tovább. Majd... majd szólok. Nyugodtan menj csak vissza, nem lesz több baj. - fordult imondott semmit. Nem bírt, ezért csak csendben elsétált saját szobája felé, ami hál'istennek üres volt, mert a leader még Sugával dolgozgatott az este, így be tudott zuhanni az ágyába vékony, sípoló hangot kiadva. Párnájába temetkezett, miközben csak egyre tudott gondolni. Jinre.

Ezek után persze mindketten furcsán viselkedtek a másik társaságában, azonban mivel nem sok időt töltöttek együtt ez előtt sem, így viszonylag könnyű volt elkerülni egymást. Csupán a közös szereplések és próbák voltak érdekesek. Táncon ráadásul a szünetekben még csak el sem tudták engedni párjuk tekintetét, hiába helyezkedtek el a terem két legtávolabbi pontján. Pedig ők próbálkoztak. Napokig küzdöttek és tettek úgy, mintha mi sem történt volna, ám mikor újból csak ketten maradtak, a szívük uralkodott el testük felett.
-Hyungh! - nyomta a falnak Jin. Épp takarította a fürdőt, mikor Jungkook beosont, majd beszélgetést kezdeményezett, miközben látványosan másra utalgatott.
-Várj! - csókolta meg végre, napok után először, amit el is nyújtott - Mond! - figyelt a kisebbre, de az csak pislogott.
-Se... semmi.
-Mit szerettél volna? Mondjad. - mosolygott Seokjin.
-Csak... még szeretnék. - nyelt nagyot és az idősebb vállaira tette remegő kezeit. Még mindig izgult, ellentétben a másikkal.
Jin folytatta amibe belekezdett, de nem kapkodott. Lassan mozgatták ajkaikat, mialatt egyre boldogabbak lettek. Jungkook pár perc után még nyögdécselni is kezdett, bár nem vette észre magán, de az idősebb füleit megütötte a vékony kis hang, ami felbátorította, így nyelvével megsimogatta a kisebb puha párnáit. Kook erre azonnal kapott is. Most ő volt az, aki megmozdult és irányított, bár csak pár pillanatig, míg tudatta az idősebbel, hogy mit is szeretne. Amikor pedig megkapta, hosszan nyögött egyet, majd újra hagyta magát uralni, miközben Jin nyaka köré fonta kezeit és hozzásimult a másik testéhez.
-Ennyire tetszik? - vált el tőle pár perccel később az idősebb, mert Jungkook egyre hangosabb lett, így félt, hogy lebuknak.
-Hyungh! - lihegett - Mégh! - harapott alsó ajkába, majd szemeit az idősebb pirosló, telt párnáira szegezte.
-Hangos vagy. Halkulj kicsit és folytatom. - simította meg a kisebb arcát.
-Jin! - hallották Sugat, amint társát keresi, mire kénytelenek voltak hirtelen elengedni egymást - Jin!
-Igen?! - lépett ki gyorsan a fürdő ajtaján.
-Nem láttad a pendriveomat? Leraktam a szekrényre tegnap a bögrém mellé.
-Nem. De én nem pakoltam el. Csak te lehettél. - állt a küszöbön az idősebb, miközben Jungkook elbújva igyekezett magához térni.
-Faszom, hogy nincs meg. - fordult vissza Yoongi a szobája felé - Kösz.
-Szívesen. - nézte végig, amint Suga eltűnt, majd feltérképezte a környéket is, hogy jár-e valaki feléjük, mielőtt Jungkookkal kezdett volna újból foglalkozni.

Így végül tisztázták, bár csak tettekkel, hogy mit is éreznek a másik iránt, ennek bizonygatására pedig mindennap találtak pár percet. Nagyon hiányoztak egymásnak, de az a pár pillanat mindent megért. Amikor összefonódtak nyelveik egy fárasztó nap után, szinte feltöltődtek energiával, mintha csak elemet cseréltek volna bennük. Falták egymást és nem akartak sohasem elválni, de muszáj volt. Senki sem tudott róluk, ezt pedig szerették volna, ha így is marad, ezért nagyon kellett figyelniük, ami Kooknak nem igazán tetszett, így egyik este úgy döntött, ő most csak azért is Jinnel fog aludni.
-Hogy-hogy nála? - érdeklődött Taehyung, miközben a kisebb átpakolta cuccait az éjszakára.
-Rapmon hangosan horkol mostanság. Nem bírom, muszáj kicsit pihennem. - válaszolt a tökéletesen elfogadható indokkal.
-Jó, de mért nem hozzánk jössz?
-Alapból sokan vagytok ott, nem marad levegő reggelre.
-Ez eddig még sosem zavart téged. - állt meg Jin szobájának küszöbén Tae, amint Kook ledobálta ágyneműjét az idősebb ágyára.
-Mit zavar az téged, hogy hol alszok?
-Csak furcsa.
-Kell ilyen is nem? Majd alszok veletek is. - hessegette félre Taetaet és visszasétált saját kis birodalmához, amin Rapmonnal osztozkodott.
-Jó'van na. Csak érdekes. Látom megint szar kedved van. - követte.
-Nincs. De te, hogy vagy? - pakolászott és ruhát keresett, hogy elmehessen fürdeni.
-Jól.
-Úgy érted jobban. Nem kérdezted, hogy mikor mehetsz haza?
-Nem, de úgysincs rá semmi esély. Csak telefon. De több, mint a semmi.
-Ez igaz. - állt meg társával szemben Kookie - Mindenkinek honvágya van ám Tae, de ha nem osztod meg senkivel, csak dühöngsz, nem lesz jobb.
-Tudom. Ezért tud már róla mindenki.
-Azért vagyunk itt egymásnak. Nekünk elmondhatsz bármit, mi meghallgatunk és segítünk. Azt pedig csak remélni tudom, hogy kapunk pár napot hamarosan, egy kis hazaruccanásra. Nekem is jól esne. - mosolygott.
-Jó lenne. - szomorkodott Tae, mert nem hitt benne.
-Majd rágom kicsit Heesoo fülét és kapunk. Na de, rohanok fürdeni. - szelelt el társa mellett.
-Jungkook! - hallotta nevét Jin szájából, mire lábai azonnal a konyha felé vitték.
-Tessék? - jelent meg hatalmas vigyorral az ajtóban.
-Gyere, kóstold meg!
-Mért, mit főzöl? - sétált hyungja mellé.
-A kedvencedet. - nyújtotta a kanalat egy kevéske étellel, hogy a kisebb megízlelhesse.
-Mmmmm. - fogadta a falatot, amit Jin rendesen kihűtött neki - Úúúúúúú! - olvadozott - Ez nagyon finom!
-Akkor jó. Lassan kész. - folytatta a főzöcskézést az idősebb.
-Rendben. Addig gyorsan megfürdök. - szaladt is tovább.
-Oké.

Végre, ezúttal elért a célig anélkül, hogy bárki eltérítette volna. Bezárta maga mögött az ajtót, majd azonnal ledobálta ruháit és beugrott a zuhany alá. Élvezte a rá zúduló cseppeket, miközben végig fantáziálgatott, ugyanis a legtöbb alkalommal a fürdőben leltek csak magányra, így csupán ott ízlelhették meg egymás ajkait és nyelvét szinte mindennap. Ám a fantáziálgatásnak nem az emlékezés volt a célja és a zárt ajtónak sem. Mást tervezett, amit el is ért azzal, hogy tovább vitte a történéseket. Elképzelte, hogy este végül Suga inkább a stúdióba megy, a szoba pedig csak az övék marad, így bármit csinálhatnak. Csukott szemmel támaszkodott meg egy kézzel a csempén, miközben a kettesben töltendő éjszakáról álmodozott. Lassan merev részére fogott, mialatt végig azon járt az esze, hogy ott fekszik Jin ágyában, aki lassan, apró csókok kíséretében levetkőzteti, majd lábai közé térdelve kezdi kényeztetni. Társa izmos szervét már jól ismerte, így nem volt nehéz elképzelni, ahogy péniszét nyalogatja, miközben saját keze gyorsított a tempón. Igyekezett csendben lenni a zuhany alatt, ám apró nyögések így is kicsúsztak édes ajkai között, ahogyan más képre váltott fejében. Ezúttal társa ült előtte terpeszben, míg Jungkook két lába között sarkain és az idősebb térdeit fogva csupán gyönyörködött a látványban, amint Jin végig őt nézi, mialatt saját magát kényezteti és sóhajtozik. Szemei előtt ott lebegett társa ködös pillantása apró morgásaival együtt, amiket néha már hallott csókjuk közben. Nem is kellett több neki. Amint belegondolt, hogy Seokjin képes lenne attól elélvezni, hogy ő ott ül előtte, Kook tett így. Hosszan felsóhajtott, amint keze mozgása lassult saját hosszán, majd legszívesebben Jin nevét nyögte volna milliószor, de sikerült visszafognia magát. Összeszorította ajkait, amint még az utolsó kényeztető mozdulatoktól lihegett és remegett meg újra, meg újra.

-Jinhhh. - csúszott ki végül száján, bár a lehető leghalkabban, mikor már majdnem teljesen magához tért és kinyitotta szemeit. Még mindig levegőért kapkodott, de már nem annyira mint korábban, viszont elkezdett reménykedni - Legyen dolga Suganak, kérlek! - imádkozott suttogva, miközben elkezdett végre tusolni.


(Folytatjuk és utolsó rész jön. Egy hét múlva pedig lejár a szavazás és jövő szombaton kiírjuk a játékot. Érdemes majd figyelni, mert az csak facebookon lesz kint, továbbá itt, egy bejegyzésben, ami ilyen fici mennyiség mellett elkerülheti az ember figyelmét. Szóval ott a linkünk a faebookhoz, ahol majd rögzítjük a játékot, így könnyű lesz megtalálni. Likeoljatok minket és készüljetek! :D)

Jin&Jungkook yaoi threeshots 1. rész

Harmadik fél szemszöge

-Jungkook! - kiabált Jin a nappaliból, majd folytatta, miközben az emlegetett szobája felé haladt - Hányszor mondtam, - loholt és benyitott a legfiatalabbhoz - hogy ne hagyd ott a cuccod ahol kiesik a kezedből. - vágta le a kisebb táskáját az ajtóban - Mért olyan nehéz elhozni idáig?
-Biztos nem idejöttem először. - pislogott fel Kook telefonjáról, miközben az ágyában ült.
-Akkor legalább ne a szoba közepén hagyd! Majd hasra estem benne. - méltatlankodott az idősebb - Mért nem lehet megtanulni ezt?
-Jó'van na! Ne húzd fel magad. - tápászkodott fel a kisebb és a cuccához indult.
-Nem tenném, ha nem hagynád szanaszét a dolgaid. Pakolj el magad után, vagy legközelebb kidobom az ablakon! - fordult meg Jin, majd visszaindult a konyhába, ahová eredetileg is tartott.
-Remélem nem sokáig terveztek még veszekedni. - sétált el mellette Suga útja közben - Aludni tervezek.
-Ha nem esek hasra még egy táskában fogsz is tudni.
-Remélem is. - csapta be maga mögött az ajtót.
-Ne Hopi, most nincs kedvem. - hessegette el magától közben Tae az idősebbet, amint a kanapén ültek.
-Ne már! Mért nincs kedved játszani? Olyan nyomott vagy!
-Hagyjál Hoseok nincs kedvem. - lökte arrébb az időssebbett, majd inkább szobája felé vette az irányt.
-Taetae. Mond el mi a baj! - ment utána.
-Csak hagyj békén. - menekült.
-Tae!
-Hagyj! - mordult rá, amitől Hoseokban az ütő is megállt. Nem viselte jól, mikor V mérges volt. Mindneki félt tőle, pedig sosem bántott senkit, de az a hang..... attól minden meberben megállt az ütő.
-Mi van ma? - jelent meg Jimin - Suga is egész nap morgott, Jin is nyavalygott mindenért, most meg Tae? Mi történt? - állt meg Hoseokkal szemben.
-Nem tudom. Tae furcsa. Olyan csendben volt ma, most meg kerül engem.
-Engem is. Szerintem hagyjuk is. Aludjanak, hátha javulnak. Ha nem, akkor meg holnap a manger lerendez mindenkit. - cammogott a kanapéhoz.
-Azért aggódok Taeért. Nem szeretem mikor ilyen. - fordult fiatalabb társa felé.
-Mostanában mindenki fura. De remélem azért változik.
-Én is..... hmm.... Jó lenne ha most nem lenne vita. Még sokáig nem lesz pihink. Ahh.... nem szeretem ezt.
-Én se. - szomorodtak el.

Azonban nem javult olyan hamar a helyzet, mint várták. A következő napokban csak fokozódtak az indulatok, míg a legtürelmesebbek is elvesztették önuralmukat. Lassan már minden este zengett a dorm apróságok miatt, amiket elefánttá nagyítottak. Mindenki ideges volt, a leader pedig nem bírt rendet teremteni, hiába kérte a manager segítségét, ezért kitaláltak más megoldást. Muszáj volt lecsillapítania  kedélyeket, ezért kiharcoltak egy szabadnapot maguknak, amiről egy tag sem tudott. Nem is tervezték, hogy felvilágosítják őket. Így mindenkinek kiadták különböző hülye indokkal az utasításokat, kinek merre kell menni, mert ilyen-olyan programjuk van, elintézendő dolguk, megtanulandó újdonság, vagy valami hasonló. Sikerült az egymást cincáló pároknak közös ügyintézést kitalálni, bár nem volt egyszerű, főleg nem elvinni őket. Még útközben is tépték a másikat, bár eljött minden egyes duonál a pillanat, hogy elhallgattak, mert annyira elegük lett egymásból. Így volt pár pillanatnyi csendje annak, aki elvitte őket, majd az utolsó métereken, ahogy tessékelte előre a fiúkat, már kezdett hálát adni az Istennek, hogy végre csend lesz és remélhetőleg béke is a nap végére.
-Na arra, nekem még el kell ugranom, van egy kis dolgom. - mutatott az egyik irodára a manager.
-Rendben, megvárunk. - indult Jin arra amerre kellett.
-Még elrohanok mosdóba. - ment volna Kook az ellenkezdő irányba.
-Most már ezt kibírod! - mordult rá az idősebb - Pár perc, ne mászkálj el!
-Umm... rendben. - sóhajtott és követte hyungját. Már elege volt a vitából, így inkább szót fogadott.
Besétáltak a szobába, majd leültek a kanapéra. Irodára számítottak, de inkább váró jellege volt a helységnek, amiben hosszú percekig várakoztak.
-Azt mondta pár perc. - türelmetlenkedett Jin és felállt.
-Hova mész?
-Megkeresem.
-Akkor már én is elmegyek pisilni.
-Ja, aztán vissza se jössz. - lépett az ajtóhoz - Még csak az.... mi a franc? - nyomta le újra meg újra a kilincset, de csak nem tudta kinyitni a bejáratot - Bezártak. Ne már! - vette elő telefonját.
-Neeee. Nekem mosdóba kell mennem. Pisilnem keeeeell. - nyafogott a legkisebb.
-Jahj, ne nyüszíts már, azzal nem vagyunk előrébb. - tárcsázott, majd füléhez emelte mobilját és várt, míg a manager fel nem vette.
-Napi program. Amíg nem békültök ki, nem jöttök ki. Hívj, ha megvan! - nyomta ki Jint.
-Mi a......
-Mit mondott? Ugye kienged? Pisilnem kell. - pattant fel Kookie és toporogni kezdett.
-Nem enged ki míg nem kérsz bocsánatot.
-Mért?
-Azért a sok hülyeségedért amivel idegesítesz?
-Mi? Ez nem igaz. Lehet, rendetlen vagyok, de te idegesítesz engem! - mordult rá Kook. Nem volt türelmes kedvében.
-Ha elpakolnád a vackaid, nem baszogatnálak, meg megcsinálnád amit kérek.
-Mit zavar az téged? Nem is a te szobád és te cuccaid. Én dolgom, hová teszem őket.
-Én ezt nem folytatom. - kerülte ki Jin és visszaült a kanapéra - Amíg nem kérsz bocsánatot úgysem megyünk ki. - fonta össze karjait.
-Azért ezen te is elgondolkodhatnál. Ha te kérsz, én is. Csak siess. Pisilnem kell.
-Akkor bepisilsz.
-Jaj hyung, ne már!
-De igen. És ne szólj hozzám, hacsaknem bocsánatot kérsz. - vette elő mobilját, majd nyomkodni kezdte.
Nem is beszéltek innentől semmiről. Még csak rá se néztek egymásra, csupán mint a kisgyerek, egymásnak háttal morgolódtak, miközben telt az idő, ami lassan kezdte mindkettejüket kínozni. Jin éhes lett, a kisebbnek pedig már tényleg nagyon kellett pisilnie és nem bírta ki.
-Rendben hyung. Egyszerre és úgy mindenkinek jó. - vetette fel ötletét a legkisebb, miközben reménykedve pislogott az idősebbre, hátha belemegy.
-Jó! - válaszolt pár perc gondolkodás után, aminek gyomra korgása vetett véget - Háromra. - kezdtek együtt visszaszámolni és a kisebb meggyőződött róla, hogy Jint sikerült meggyőznie, ám hiába. A végén csak ő bökte ki az elnézést, amit az idősebb elmosolyodva fogadott, majd megsimogatva  a fiatalabb fejét elővette mobilját - Semmi baj.
-Hyuuuuuung! Megígérted!
-Én nem. De végre kimehetünk. - telefonált.
-Gonosz vagy! Ezért még kapsz rendesen.
-Meglátjuk. De most psssszt! - fogta be a kisebb száját - Szia! Na megbeszéltük, kiengedhetsz. - várt a válaszra - Mi?! Mi az, hogy nem vagy itt?
-Hát az, hogy elugrottam ebédelni. De.... nálam maradt a kulcs is, szóval muszáj megvárnotok. Egy órát kibírtok nem?
-Hát nem! Rohadt éhes vagyok, Kooknak meg azóta kell pisilni, hogy megjöttünk.
-Őőőőő.... bírjátok ki, nem tudok mit tenni. Viszek ebédet aztán sietek.
-Ajánlom is! - csapta le a telefont - Bírd még ki kicsit.
-Nagyon régóta kell pisilnem hyung, egy perccel tovább sem bírom.
-Nem tudok rajtad segíteni, Heesoo elment ebédelni. Nála van a kulcs, csak egy óra múlva jön vissza.
-Na jó! - pattant fel a kisebb - Elegem van.
-Mit csinálsz?
-Meglocsolom a virágot.
-Kook ne már! Milyen gusztustalan vagy már! - háborodott fel az idősebb.
-Nagyon régóta kell nagyon pisilnem. Nem bírom tovább.
-Most komolyan Kook? Nem hiszlek el. - fogta fejét.
-Haaaahhh.... ez jobb, mint egy orgazmus.
-Legalább, ne adj ki ilyen hangokat.
-De annyira jóóóó. Megkönnyebbültem. Hahh végre!
-Ne nyögj! A végén még azt hiszik mást csinálunk. - merült inkább mobiljába az idősebb.
-Szégyellnél? - heccelte Jungkook, miközben vigyorgott.
-Hát.... amilyen ördög vagy néha.
-Ez nem is igaz. - húzta fel cipzárját.
-Bár igazad van. Megérdemelnéd, hogy jól megrakjalak, revans lenne a bosszantásodért. Sokkal jobban megfelelne, mint egy szimpla  bocsánat. - nevetett Jin.
-Naaaa, milyen vagy? A kisebbet bántanád. - ült vissza mellé Kookie.
-Mert a kisebb megérdemelné.
-Ez nem igaz. Egy csomó dologban nem is volt igazad. - ült sarkaira a kanapén az idősebb felé fordulva.
-Például?
-A szoba. Én dolgom, hogy ilyen rendetlen.
-De Mone is ott lakik.
-Nem szólt érte. Ha szól, elpakolok. Neked viszont semmi közöd hozzá.
-Na most ki is járna neked egy kis fenekelés.
-A perverz fantáziád. Képzelem, miken jár az eszed. Biztos épp az öledben ülök és csapkodod a seggem.
-Pontosan. - röhögött Jin - Miközben nyögdécselsz, hogy lassítsak.
-Aaaaah, hyung, nagyon belementél a bromance témába. De ez már több. Vigyázz, mert a végén már azt hiszem, tényleg erre vered.
-Hát sose tudhatod. Nem látsz a fejembe. - pillantott Jungkook szemeibe és lassan megkomolyodott.
-Ha te arra izgulsz, hogy engem dugsz, az már nem az én bajom. Esélyed sincs rá, így csak álom marad. - vigyorgott a kisebb, még mindig viccelődött - Akkor a cuccaimat sem kell elraknom.
-Dehogynem a te bajod. Mert elkaplak egyszer. - harapott ajkába, mire Jungkook gyomra összerándult.
-Ne viccelődjünk tovább. Hagyjuk ezt. - fordult el.
-Mitől félsz? Hogy megteszem?
-Én..... nem tudom. Lehet..... nem tudom. Neeee engedjen már ki valaki! - pattant fel és az ajtóhoz sétált.
-Heesoo nem mostanában fog ideérni, ne reménykedj. - de kattant a zár, és nyílt is Jin mondata végén.
-Találtunk pótkulcsot. - lóbálta a fiatal lány, Jungkook pedig gorombán elszelelt mellette - Mi a?
-Bocsánat. Kicsit már kikészült bezárva. - lépett elé Jin - Nincs hozzászokva. Köszönjük. - hajolt meg - Szia!
-Sziasztok!
Majd Seokjin már loholt is a legfiatalabb utána a folyosón. Egészen az épület bejáratáig siettek és azon is csak azért nem léptek ki, mert féltek, hogy rajongóba botlanak. Az idősebb kicsit aggódott, hogy most végleg elijesztette Jungkookot, így teljesen más témába fogott.
-Éhes vagyok. Eszünk valamit? Meghívlak. - nézett a fiatalabbra.
-Umm..... ehetünk. - pislogott zavarában, de nem mert Jinre pillantani.
Végül elmentek ebédelni, aminek az lett az eredménye, hogy Heeoo kereste őket, mert neki nem szóltak, merre is fognak menni. De ez volt a legkisebb problémájuk. Jin éppen azon aggódott, hogy mi lesz így most velük, mert kicsit elkotyogta álmait, amiket lehet a végén már komolyan vett a kisebb, aki pedig azon elmélkedett, hogy..... Seokjin szívéből beszélt-e. Ha pedig igen, akkor lehet lassan izgalmasabban fognak telni a napjaik, mint eddig, de végre levezethetik a feszültséget is. Ám ezt Jungkook nem osztotta meg társával, mert nem tudta, hogy tegye. Még éppen le volt döbbenve és igyekezett megküzdeni az új infókkal ebéd közben, amint az idősebbet nézte, hogyan falatozik. Egyszerűen Jin úgy tudott enni, hogy attól mindenki éhes lett volna, viszont Kookie inkább gondolkozott miközben nézte.
-Baj van? - pislogott rá az idősebb, majd újabb falatért nyúlt.
-Semmi. Köszönöm az ebédet. - folytatta az evést.
-Szívesen. Umm! - vett szájába rengeteg tésztát, mikor megszólalt telefonja.
-Várj! - állt fel Jungkook és mellé sétált - Majd én. - nyúlt a mobilhoz és kivéve azt az idősebb zsebéből fogadta a hívást - Ebédelünk, Jin nem szólt?
-Nem! Hol esztek?
-Eljöttünk a Pan Ya-ba. Tíz percre van a cégtől.
-Rendben. Ne mozduljatok, mindjárt ott vagyok.
-De még eszünk hyung!
-Akkor siessetek.
-Rendben, szia! - tette le Kookie - Siess hyung! Heesoo mindjárt itt van. - ült vissza táljához, a telefont pedig lerakta kettejük közé.
-Nekem nem lesz bajom vele, de neked?
-Majd belehúzok. - folytatta a falatozást.

-Na kinek milyen volt a nap? - dobta le cuccát RM, amint utolsóként ért vissza a dormba.
-Fárasztó. A te ötleted volt, ugye? - morgolódott Suga.
-Naná! Elegem volt, hogy veszekedtek. Így a teljesítményetek is romlik. - sétált beljebb - Muszáj jóban lennetek és megbeszélni a problémákat.
-De nem így. Elég durva volt, amit leműveltetek. - fonta össze karjait mellkasa előtt.
-De megoldódott. Ez a lényeg. Többiek?
-Jin a fiatalokkal főz. Hopi és Jimin táncon vannak.
-Ahh, értem. Régóta főznek?
-Nem. Úgyhogy nem most lesz kaja.
-Nem baj az. Annyira még nem sürgős. - sétált a konyhához és beköszönt a többiekhez - Sziasztok! Mi lesz belőle?
-Hát majd az még kiderül. Szia! - válaszolt neki Seokjin, de nem fordult felé, mert épp elfoglalt volt.
-Szia hyung! Kicsit rohadj is meg. - üdvözölte hatalmas vigyorral V.
-Neked is böki a csőröd, mi? - mosolygott Rapmon - De rendeződött minden. Ez a lényeg.
-Hello hyung! - csámcsogott Jungkook.
-Te hallod! - egyenesedett fel Jin - Vidd már innen őket. Felzabálják az alapanyagot! - fordult is meg késsel a kezében.
-Húha, gyertek onnan. Nem merek ellent mondani most, veszélyes Jin. - intett a kisebbeknek és Taetae ment is utána, amint elfordultak szobáik felé.
-Én is zavarok? - pislogott fel rá Kookie.
-Egy kicsit jah. Ne egyél már! Majd a végén, ha kész. Menjél innen! Így nem tudok főzni. - folytatta a hús felszelését.
-És ha megígérem, hogy nem eszek többet? Nem maradhatok?
-De akkor ne egyél!
-Nem fogok. Kivéve ha te etetsz. - erre a mondatra Jin megállt, ahogyan volt, majd csak pislogott a kisebbre.
-Max kóstolhatsz, ha olyan van.
-Rendben. De csak tőled fogadom el.
-Mi vagy te, kiskutya? - egyenesedett fel újra.
-Igen, a te kiskutyád. - mosolygott Kookie. Végre rájött, hogyan tudassa Jinnel a helyzetet.
-Te....
-Kook! Gyere játszani! - jelent meg Taehyung.
-Okés! - rohant ki a legfiatalabb, Seokjin pedig fordult utána - Majd szólj, ha kell kóstolni. - jegyezte még meg, mielőtt teljesen eltűnt volna a másik szemei elől.
-..... Amit csak szeretnél..... - mondta ki halkan gondoltait, miközben szája tátva maradt. Mit mondott most a legkisebb és mért? Most.... direkt úgy gondolja? Vagy... véletlenül perverzkedett? Nem úgy tűnt, mint aki véletlen mondja - Hohh Kookh! - támaszkodott meg a pulton Jin.


(Foyltatjuk! Mert threeshots! Szóval lesz még két rész, de csak kettő és nem több. :D)

J-Hope&V yaoi threeshots 3. rész (másik történet alapján)

-Jó! Reggelizünk. - forgatta szemeit és a tusfürdőért nyúlt.
-Utána bármit lehet, amit csak akarsz.
-Tényleg? - kapta vissza rám tekintetét.
-Persze. Meg..... én is ki akarok próbálni valamit.
-Akkor az lesz amit te akarsz. Na siessünk. Pazaroljuk itt a vizet. - cicceget.
-Na már hirtelen téged is érdekel? - kuncogtam.

-Na mit kérsz reggelire? - nyitotta ki a hűtőt - Tojás, müzli, melegszendó vagy pirítós? - kutakodott benne.
-Virslit. - de válaszomra kinézett rám - Mi van?
-Abból csak egy van és az nem ehető. - vágott halál komoly fejet.
-Ahhj, de perverz vagy!
-Hehe, tudommm. - vigyorgott - De most tényleg nincs itthon virsli. Rántotta felvágottal?
-Jó lesz, köszönöm. Segítsek? - léptem a pulthoz.
-Nem kell köszönöm. Vagy..... Várj csak, gyere közelebb!
-Mért? - léptem tudatlanul egyet felé, mire egy gyors csókot nyomott ajkaimra.
-Köszönöm a segítséget. - mosolygott - Ülj csak le, majd odaviszem neked az asztalhoz.
-Akkor addig játszok Kkanjival. - kezdtem hívni a kis cicát a lakásban.

Reggeli után kifeküdtünk Hoseok ágyában és elindított nekem egy mesét. A szokásos Disney repertoárjából választott véletlenszerűen egyet, majd míg én azzal voltam elfoglalva, mint egy
kisgyerek, ő lassan elaludt. Hogy tud ennyit szunyókálni, elképesztő!
-Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, és okosabb, mint véled. - hangzott el a Micimackóban ez a mondat és kicsit magamra ismertem.
Sajnos ugyan, de bátran tettem végre azért, amit szerettem volna, majd Hoseok meg is említette, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen erős vagyok. Az okosságot azonban kétlem. Ha elég okos lennék, feltűnt volna az, hogy Hoseok mennyire is szeret engem és nem csak mint barát. Akkor már sokkal régebb óta boldogak lehetnénk mindketten. Vajon nagyon szenvedett miattam, hogy én nem úgy tekintettem rá, mint ahogyan ő énrám?
Néztem végig a szundizó J-Hopeon gondolatmenetem közben, majd szemem megakadt az állán díszelgő lila folton. Az én hibám volt, hogy megsérült. Nem kellett volna ellenállnom. De ha nem lázadtam volna fel, most lehet még mindig nem tudtam volna, mit is érez irántam. Lassan végigsimítottam sebén és azon járt az eszem, hogy talán mégsem akkora baj az a pofon. Elvégre annak köszönhettem Hoseokot, ennél pedig nincs szebb dolog a világon.
-Vége? - ébredt fel, majd nyújtózkodott egy hatalmas sóhaj kíséretében.
-Nem csak........  cuki vagy mikor alszol. - simogattam továbbra is arcát, ahol előzőnap eltaláltam.
-Köszönöm. - mosolygott halványan, mert még kába volt kicsit - Semmi baj. - de nem értettem hirtelen, hogy mire mondja, így csak kérdően néztem rá - Az állam. Ne aggódj ennyit.
-Áhh. Most épp arra gondoltam, hogy lehet ez jó dolog. - ültem csípőjére - Ha nem ütlek meg, elráncigálsz Yeeunhöz és kibékítesz vele. Így viszont itt kötöttem ki az ágyadban veled. Ez jobban tetszik. - mosolyogtam - Bár tény, hogy nem akartalak bántani és ezért még mindig szégyellem magam.
-Én örülök neki most, hogy elmondtad okfejtésed, mert igazad van. Ez semmi áldozat ahhoz képest, mint amilyen az lett volna, ha visszamész Yeeunhöz. Örültem, meg szomorú is lettem volna, hogy nem az enyém vagy, hogy nem tarthatlak a karjaimban úgy, ahogyan a zuhany alatt.
-Akkor minek akartál elrángatni? - csaptam kezeimet mellkasára.
-Mert azt akartam, hogy boldog légy.
-De látod, hogy veled vagyok az.
-Jó, de ezt gondolta fene. Azt hittem, csak az én tikkem, hogy mikor veled alszok másra sem tudok gondolni, csak hogy milyen jó lenne, ha csókkal ébreszthetnélek. Hogy a zuhany alatt mennyivel jobb lenne nem csak, mint barátok állni, hanem mint szeretők. Nem tudtam, hogy reagálnál, ha letámadnálak egyik alkalommal és féltem, hogy elveszítenélek. Ezért inkább tartottam egy biztonságos távolságot.
-Nem kellett volna.
-Már mindegy, a lényeg a végeredmény, ami ugyanaz. - simogatta combjaimat, miközben lágyan mosolygott - Na mit szeretnél kipróbálni? Féljek vagy ne?
-Már most? Azt hittem még pihennél.
-Itt ülsz a legnemesebb részemen, amit szerintem már érzel is kicsit. Nem akarok tovább pihenni. Mit szeretnél, mit tegyek?
-Te semmit, csak feküdj. Majd én cselekszek. - fészkelődtem keményedő férfiasságán.
-Óóóó! Ez tetszik. Tégy velem amit csak akarsz. A tiéd vagyok.
-Jól meggondoltad ezt? - hajoltam mosolyogva közelebb arcához, miközben mellkasán támaszkodtam.
-Lehet tényleg félnem kéne. De szeretem, hogy ilyen bátor vagy. - simított fel combjaimról derekamra.
-Nem kell félned tőlem. Csak..... szabadulj meg a ruháidtól. - bújtattam ujjaimat pólója alá.
-Vetkőztess te! - adott puszit orrom hegyére.
-Rendben.

Lassan megcsókoltam és jólesően felsóhajtott, miközben feltűrtem felsőjét. Ő sem tétlenkedett, mert követte példámat, végül pedig ő szabadult meg mindkettőnk pólójától. Izmai megfeszültek, amint újra csípőmre fogott és mozgatni kezdett magán, bár még mindkettőnkön volt nadrág. Arcán láttam, hogy mennyire kíván, így igyekeztem neki mindent megadni. Először fülét vettem ajkaim közé, majd apró csókokkal haladtam lefelé, ám ezúttal néha kicsit meg is haraptam parázsló bőrét. Most ő volt az, aki sóhajtozott és nyögdécselt, de végre átélhettem azt, amit ő minden alkalommal, hogy milyen izgató is a másik hangja. Egyre szűkebbé is vált nadrágom mordulásaitól, viszont Hoseok már közel volt ahhoz, hogy megszabadítson tőle. Lehúzta cipzáromat, én pedig lemásztam róla addig, míg levettem, miközben ő is kapkodva szabadult meg sajátjától. Amint már csak boxerjaink voltak útban lábai közé férkőztem. Kényeztetni akartam úgy, ahogy ő tette velem az első alkalommal. Lehajoltam a vékony anyag által takart hatalmas méretéhez és egy nedves foltot fedeztem fel. Már eléggé felizgattam, ezért csak rá kellett volna ülöm és azonnal mehetett is volna a menet, de türelmes volt velem. Tényleg hagyta, hogy azt tegyek vele amit csak akarok.
Ajkaim közé fogtam férfiasságát boxerján keresztül, majd forró leheleteimmel kényeztettem, mialatt ő egyre nagyobbakat sóhajtott. Párszor megtettem utamat teljes hosszán, majd megfosztottam alsójától és péniszét kezdtem csókolgatni.
-Taehhh! - nyögte nevemet, közben pedig hajamba túrt egyik kezével.
Tudtam mit szeretne, így nem kínoztam sokáig. Hamar számba vettem méretét, majd ütemesen mozogni kezdtem. Lélegzete akadozott, ahogyan nyelvem sem tétlenkedett, és egyik alkalommal rányomott péniszére. Torkomban éreztem hegyét, de nem akartam menekülni, mert az a nyögés ami elhagyta ajkait, megborzongatott. Saját férfiasságom is megrándult hangjára, majd éreztem, ahogyan végiggördül egy csepp makkomon és az én alsóm is nedvessé válik. Hihetetlenül felizgatott, már csak ennyivel is, de még többet akartam belőle. Folytattam péniszén munkámat, ő pedig figyelt rá, hogy ne túl sokszor nyomja le méretét torkomon. Lassan nyögni kezdtem én is, a kis vibrálást pedig maga körül nem bírta tovább. Felült, engem feltérdeltetett és lehúzta rólam a szűk anyagot.
-Gyorsan csináld amit szeretnél, - lihegett - különben én teperlek le. - húzott magához, miközben segített levenni boxeromat.
Körbefonta ujjait férfiasságom körül és mozgatni kezdte kezét, mire hangosan felnyögtem. Visszadöntöttem ágyára, majd megtámaszkodtam mellkasán, ám nem engedett el. Pénisze fölé helyezkedtem, de szabad kezével fenekem alá nyúlt, ezzel pedig megakadályozta, hogy ráüljek méretére.
-Fájni foghh. Nem készítettelek fel. - nézett rám aggódóan, miközben megállt minden mozgásban.
-Nem érdekel. - fogtam meg engem tartó karját és kivettem magam alól, majd lassan fokozatosan, beleültem hatalmas méretébe. Igaza volt, tényleg fájt, de nem akartam foglalkozni vele. Hoseok munkálkodó keze pedig sikeresen el is terelte kicsit figyelmemet a feszítő érzésről.
-Baszki! De szűk vagyhhh! - akadozott lélegzete és szabad ujjait összefonta az enyémekkel - Előbb szokj meghh. Csakhh.... - mozdította meg kicsit csípőjét, hogy kényelmesebb helyzetbe kerüljön - utána kezd el. - fürkészte arcomat - Gyönyörű vagy. Ez lesz a kedvenc pózom. - udvarolt nekem, én viszont megelégeltem, hogy ennyire magánál van, miközben velem játszik, így megmozdultam.
Hosszan felsóhajtott, én pedig kezét szorítottam a fájdalom miatt. Azonban hamar elmúlt a kellemetlen érzés. Egyre jobban kezdtem élvezni bennem lüktető nagyságát, rajtam munkálkodó keze pedig amúgy is hihetetlenül jól esett. Igyekeztem megtalálni magamnak azt a bizonyos szöget és ez Hoseoknak is feltűnt, ezért egy kicsit elengedte péniszemet és csípőmre fogott.
-Nézdhhh ngh. - nyelt egyet - Így lesz az! - irányított, elvégre ő tudta a legjobban, hogy hogy érheti el bennem gyönyörközpontomat.
Lassan mozdított rajtam és nem csalódtam profizmusában. Azonnal megtalálta a számomra legélvezetesebb pontot, mire az eddigi leghangosabb nyögést hallattam. Miután ráéreztem a tökéletes szögre, elengedte csípőmet és mellkasán támaszkodó kezemmel is összefonta ujjait. Csak csípőmozgásunk volt az, ami meghatározta az eseményeket, de így még élvezetesebb volt a helyzet. Szinte minden alkalommal mélyen beleültem nagyságába és kezdtem érezni már a vég közeledtét, miközben egy pillanatra sem vette le rólam tekintetét.
-Ohh Hopi! Én ahhh nhhh nem bírom tovább. - vetettem hátra fejemet, ő pedig felült hozzám.
Elengedett egyik kezével, majd derekamat karolta át és megrohamozott csókjaival, miközben vállába kapaszkodtam. Szinte egyszerre kezdtük el egyre jobban szorítani a másik kezét, így biztos voltam benne, hogy egy időben akar megfeszülni velem. Nyögéseink teljes szinkronban törtek fel torkainkból, majd újra én értem elsőként a csúcsra. Kettőnk közé élveztem, mialatt egyre szűkebbé váltam körülötte és utolsó lassú mozgásaim hatására ő is megtöltötte testemet. Csípőmre vezette kezét, kicsit eltávolodott tőlem, hogy lenézhessen kettőnk közé, amint még lassan lovagolok ölében.

Ujjainak szorítása enyhülni kezdtek enyémek körül, mikor felnézve rám megszólalt.
-Túl jó vagy. - lihegett és tekintete ködös volt.
-Te vagy az, aki mindighh - érte el megint érzékeny pontomat, mire kicsit megakadtam mondandómban - megtalálja a megfelelő szöget. Ahh Hoseok! Ezzel várj még kicsithh! - engedtem el kezét, majd vállain megtámaszkodva megemelkedtem.
-De olyan édes, amikor élvezel. Nem tudok betelni a látvánnyal. - mosolygott.
-Sokszor fogod még látni. Ne kapkodd el.
-Valóban? Ezt nagyon jó hallani. - fogott meg és ledöntött az ágyra, majd mellém könyökölt - És lassan szünet is lesz és aaaaah. Minden napom veled akarom tölteni majd.
-Mért, volt, hogy nem így tettünk? - pislogtam rá.
-Ez igaz. De most már veled lehetek, mint a párod, a szeretőd, a másik éned.
-Hoseoooook! - kiabált anyukája. Gondolom akkor értek haza.
-Igen? - válaszolt neki, szintén üvöltve.
-Menj ki hozzá ahelyett, hogy üvöltesz neki. - fogtam be füleimet.
-Így? - mutatott végig magán és végül is igaza volt.
-Hoztam nektek kaját! Gyertek ki!
-Oké! - válaszolt, még mindig kiabálva, majd rám nézett - Éhes vagy?
-Nem rég ettünk.
-Ez igaz. Hmm. Mindegy. Legalább köszönni gyere ki.
-Rendben. De.... akkor már haza is kéne mennem.
-Miért? - állt meg felkelés közben és rám meredt.
-Mamáék aggódhatnak.
-Biztos nem.
-De tiszta ruha is kéne.
-Minek? Alig van rajtunk. - vigyorgott.
-De akkor is haza kéne ugranom, hogy megnyugodjanak.
-Ahhhj! Jó! - mászott ki az ágyból és öltözködni kezdett - Akkor átmegyünk hozzátok.
-Megyünk?
-Igen. Elkísérlek, aztán szeretkezünk a te szobádban is.
-De...... akkor mikor tanulsz? Mi lesz a sulival?
-Alig van pár nap hátra. Te pedig akkor is fontosabb lennél, ha vizsgaidőszak lenne.
-Rendben. - ültem fel - Akkor nálunk alszol?
-Hihi, - kuncogott - igen. De csendben kell majd lenned.
-Az nem tudom mennyire fog menni.
-Hát..... pedig muszáj lesz mennie. Na gyere! Közöljük mindenkivel, hogy együtt vagyunk. - nyújtotta kezét.
-Csak lassan szerelmem.
-Akkor majd rájönnek maguktól, amikor megcsókollak az utca közepén. - segített felkelni.
-Haaaaaahj milyen vagy. - bújtam hozzá.
-De így szeretsz. - nevetett.
-Igen, ez igaz. Így szeretlek.

(Na? :D Na na na? Szerintem irtó cukik lettek)