Vendég OS: Füstbe szállt élvezet (yaoi)

FIGYELEM!

A fiúk sohasem tették meg azokat, amik a ficiben olvasni fogtok. Mi sem ösztönzünk titeket droggal való visszaélésre, sőt! Ha lehet kerüljétek el, ne próbáljátok ki se. Nem kell csak azért, mert a haver csinálja. Ő hülyesége, ő fog tőle később komolyabban szenvedni.

Szóval a fici nem buzdít drogfogyasztásra, ezt csak egy író fantáziája! Felelősséget nem vállalunk.

Ezúttal pedig egy új író próbálta ki magát nálunk. Írását elolvasva kicsit dolgoztunk művén, most pedig kiadjuk.

Páros: VKook

Figyelmeztetés: Füvezés, 18+, trágár szavak, yaoi!

Írónő: HaNa

Blogja: LINK!

Jó szórakozást!!!

V POV

- Jimin told már ki a segged, mert elkésünk! - ordította RapMon - Még JungKook is hamarabb kész lett, pedig köztudott, hogy mennyire lassú!
- Héj! - morrant fel a maknae.
- Olyan, mint egy reumás csiga! - monda röhögve J-Hope.
- Héj héj! - fordult Hoseok felé, aki lassan már a földön feküdt a röhögéstől, amit saját 'vicce' váltott ki.
- Jövök már na. Előfordul, hogy nem indul simán a reggel - dübörgött le a lépcsőn Jimin durcásan.
Végre mindenki összeszedte magát, és indultunk is ki a repülőtérre.
Hollandia. Mindig is el akartunk oda menni, de nem találtunk rá alkalmat. Már maga az ország vonzott, a városok, emlékművek, de nem is ez volt az, ami miatt igazán ki akartunk ruccanni oda a bandával. Ami a legjobban vonz abban az országban, az a szabadság. A lehetőségek, amelyekkel csak ott élhetünk, és amit minden bizonnyal ki is fogunk használni. De még mennyire. Bár őszintén Kook-ot kicsit féltem, elvégre még csak 17 éves. Viszont nem a piától, meg a drogtól...hanem magamtól. Az első pillanattól kezdve, hogy megláttam, mocskos gondolatok férkőztek a fejembe, és a maknae arca lelki szemeim elé, mikor éppen a problémám orvosolom a tus alatt. Nem tudom meddig lennék képes visszafogni magam.
A repülőn JungKook mellé ültem, mert mindenki bevágódott aludni, csak a maknae mellé nem telepedett senki, mert tudták, hogyha rajta múlna, tuti senki nem aludna. De nagy meglepetésemre, mire elhelyezkedtem a kicsi már nagyban szuszogott. Biztos este sokáig volt fent. Elmerültem alvó arcában, ahogy édesen szuszog, néha picit megmozgatva magát. Tuti kényelmetlen kicsavarodva aludni, de nem is ő lenne, ha nem a leglehetetlenebb helyzetekben merülne álomba. Előhalásztam én is a szemfedőm, majd a legkényelmesebbnek bizonyuló pózban kezdem elszunnyadni, de hirtelen súlyt éreztem a vállamon. Kikukucskálva a szemem takaró anyag alól a kicsi kobakját pillantottam meg, ahogy vállamra pakolva fejét alszik. Nagyon aranyos volt. Perverz fantáziám ismét megtalálta gondolataim, de mielőtt még a repülőn nekiestem volna, gyorsan visszadőltem az ülés támlájára, és igyekeztem minél hamarabb elaludni.

- Megkérném az utasokat, hogy lassan szedelőzködjenek. Nemsokára megérkezünk.

A hangosbemondóra, és a maknae arcomat birizgáló ujjaira ébredtem fel. Átaludtam volna az egész utat? Körbenéztem, és már mindenki pakolászott. Összeszedtem magam, és én is elpakoltam táskámba, majd minden figyelmem a hisztiző maknae-ra szenteltem, ahogy panaszkodott, hogy mindenki aludt, és senki se foglalkozott vele. Mint egy gyerek, esküszöm. Folyamatos törődést, és figyelmet igényel. Naiv kis természete miatt pedig nagyon kell majd rá vigyáznom, a végén még szegény megismeri azt az oldalát az ottani életnek, amit nem kellene. Én teljes mértékben tisztába vagyok vele, hogy mi folyik arrafele. Nem ajánlatos egy ilyen aranyos pofinak fiúk közé menni. Mert még a hetero-ból is bisex-et csinál, elég rávigyorognia, főleg, ha a hapsi be van szívva.
Ajtóstul rontottunk be a hotelszobákba, ahol aludni fogunk. Jimin és Suga bepakoltak a két ágyas szobába, míg Hoseok, Jin és Nam a három ágyasba. Így maradtam én és Kook egy...FRANCIA ÁGYAS SZOBÁBAN? Ki a fasz ad két fiúnak egy ágyas szobát? Nem mintha nem akarnék Kook-kal együtt aludni, de sajnos tudom mit fogunk már első este csinálni, de azt nem, hogy mi lesz annak a következménye.

Nyugodtan pakolásztam a szobában, míg a kicsi az ágyon telefonozott, mikor Jimin rántotta ki az ajtót, és izgatottan ugrált a szobában.
- Mit csináltok még? Gyerünk már, még időben le kell érnünk, ha rendes anyagot akarunk venni! - cibálta fel Kook-ot az ágyról, aki lassan baktatott ki, meg nem állva a mobil nyomkodásában, majd engem is kitessékelt. Kiérve csak izgatott fejeket láttam, akik már alig várják, hogy keményen bedrogozzanak, és egy jó kis hetet eltöltsenek.
Még a tömeg előtt bevásároltunk mindent, és indultunk vissza a hotelba, ahol Hoseok-éknál telepedtünk le, mert nekik volt a legnagyobb szobájuk.
Én csavartam magamnak füves cigit, ami furcsa, mert magát a cigit nem bírom, de így...isteni. Megbeszéltük, hogy Kook-nak max csak a leggyengébből adunk, nem lenne jó, ha a kis tehetség tönkretenné magát. Én nem cicáztam, a második szálat már a legerősebb anyaggal töltöttem meg. Csak nyúltam a földön, élvezve a drog nyújtotta súlytalanságot, és lassan végigvezettem a tekintetem a társaságon, majd megpillantottam...egy lovat? Jah, nem. Csak Hoseok. Vagyis faszom tudja, de nem is érdekel. Folytattam a szemlém, közben végig a maknae fejét kutatva, majd hirtelen felbukkan közvetlen az arcom előtt, amit csak én láttam ennyire közel magamhoz, mert egy idő után mozdulatlansága ellenére picit eltávolodott tökéletes arca, és csak nézett.
- Mi a baj, kicsi maknae? - vigyorodtam el, mire belemászott az ölembe.
- Kipróbálhatom? - nézett rám üveges szemekkel. Nem éreztem a dolgok súlyát, semmi komoly jelentőségét nem találtam annak, amit teszek.
Mélyen beleszívtam a cigibe, majd a maknae hajába túrva húztam magamhoz, egyenesen szájába fújva a füstöt. Le sem tüdőzte, már nem is az anyag volt a lényeg. Bátortalanul kezdte mozgatni ajkait, mire én még közelebb húzva magamhoz vezettem át nyelvem szájába, ezzel átvéve az irányítást a csók felett. Készségesen karolt a nyakamba. Szenvedélyesen faltuk egymást, be nem telve a másikkal. JungKook reflexből előremozdította csípőjét, így megéreztem a már nem is olyan pici JungKookie-t, mire észbe kaptam. Elváltam tőle, és ő elégedetlenül sóhajtott. A szemei kéjjel voltak tele, amibe ismét elvesztem, de lassan kezdem észhez térni. Nem csinálhatjuk ezt. Nem bocsátanám meg magamnak, ha bántódása esne. Nehézkesen álltam fel, majd otthagyva a kicsit átvonszoltam magam a szobánkba, majd az ágyra ülve a maradék anyagot is elszívtam. Ennyitől is tele lett az egész helyiség a jellegzetes, mámorító szaggal, és füsttel. Mintha egy bár szobája lenne, ahol nem csukták be az ajtót. Sokkal hangulatosabbá tette. Bódultan dőltem el az ágyon, mélyeket lélegezve a levegőbe. Kell még. De nem mehetek vissza. Ekkor nyílt az ajtó, és a maknae lépett be rajta, kezében egy olyan cigivel, amit én csináltam...Jimin-nek. Ami most már a kicsi kezében díszelgett. Újra az ölembe mászott, és lemásolva az én módszerem kezdeményezett újabb és újabb csókot, míg el nem fogyott a kábítószeres tekercs.
- Ez...nem jó ötlet JungKook - nyeltem nagyot, mikor ficánkolni kezdett az ölemben.
- Nem szeretem, mikor a teljes nevemen hívsz - harapott fülembe, ezzel egy mély morgást kicsalva belőlem.

- Ahh Kookh... - halad lefelé apró puszikkal - Fejezd beh...nem leszh jó végeh...hah...ha így folytatod - alig bírtam egy épp mondatot kimondani.
- Ne fogd vissza magad, hyung - lökte előre csípőjét.
Azzal a lendülettel terítettem le az ágyra, magam alá gyűrve, és csuklóit összefogva nyomtam őket feje fölé a párnába. Ezzel maradék 'ne dugjuk meg keményen a maknae-t' pártoló gondolatom is elillant. Bár pontosan tudtam, hogy mindezt a drog váltja ki belőle, én mégis továbbmentem. Nyakát kezdtem apró csókokkal borítani, állvonalától haladva lefelé, kulcs csontjáig, ahol erősen megszívtam, mire egy halk nyögéssel válaszolt. Bőrén enyhén éreztem a füstös ízt, de nem zavart. Még így is édes volt, édesebb, mint gondoltam volna. Kezem bevezettem pólója alá. Lassan simítottam végig minden négyzetcentiméterét minden kockáját kitapogatva. Fogammal téptem fülcimpáját, és vékony bőrét. Jólesően sóhajtozott minden mozdulatomra. Próbáltam óvatos lenni, de eléggé felhúzott már azzal is, hogy önkéntesen feküdt alám, ő kezdeményezett. Egy percre sem jutott eszembe a következménye a helyzetnek. Élveztem, és akkor csak ez számított.
- Hyunghh! - csípőjét nekem nyomta, és hosszan felnyögött. Ezzel végképp elvesztettem az önkontrollom.
Megharaptam felső ajkát, majd mélyen megcsókoltam. Felültem vele, és megszabadítottam pólójától, majd sajátom is levettem. Visszafektettem, és egy mozdulattal szabadítottam meg melegítőjétől, boxerével együtt. Megszakítva heves csókunkat néztem végig rajta. Gyönyörű volt. Mindennél szebb. Látszólag nem zavarta, hogy simán lestíröltem, talán még élvezte is. Szenvedélyesen harapott alsó ajkába, majd engedte ki fogai közül a meggyötört húst. Levettem a felsőm, és JungKook ruhái után küldtem. Mellkasát kezdtem csókolgatni, melynek izmain feszesen feszült a selymes, fehér bőr. Kész élvezet volt színesebbé tenni. Egyik mellbimbójához érve óvatosan haraptam rá, mire kidomborította a mellkasát, és hajamba túrt. Nyelvem is bevetve a kényeztetésbe hangosan nyüszített fel, fejét dobálva. Áttértem a másikra, azt is jól megdolgoztattam. Édes hangjától már rendesen feszült a nadrágom. Felemelkedtem róla, majd levetettem nadrágom, és az alsóm is. Egész testemmel hozzásimulva kúsztam vissza hozzá. Annyira lélegzetelállító volt, ahogy alattam feküdt, csillogó szemekkel, lüktető mellkassal, szaporán szedve a levegőt. Bár nagyon magamévá akartam már tenni, olyan keményen, amennyire csak tudom, mégis mozdulatlanul meredtem szemeibe, ma este már sokadszorra elveszve bennük. El sem hittem, most tényleg itt van, kiszolgáltatottan, türelmetlenül várva, hogy magában érezhessen. Egyik kezével arcomra simítva emelkedett fel hozzám. Lágyan nyomta ajkait enyémnek, majd lassan mozgatni kezdte őket, amit rögtön viszonoztam is. Ezt a csókot messze nem a szenvedély irányította. Sokkal inkább tűnt szerelmes csóknak, és ettől hatalmasat dobbant a szívem. Csak élveztem Kook ajkait, és lassan kezdett úrrá lenni rajtam a dominancia, a vágy, a kielégítetlenség. Csókunk a pillanatok múlásával egyre hevesebb lett, gyorsan váltott át szenvedélyes csatába. Felültem, mire Kook jött utánam. Felém térdelt, majd nyakamba karolt, és úgy folytattuk a csókot, míg én lassan kezdtem tágítani egyszerre két ujjammal is. Teste megfeszült a kellemetlen érzésre, de egy Istenért sem eresztette volna el ajkaim. Addig-addig mozgattam ujjaim, hogy elértem gyengepontját, mire megremegett, és elengedve ajkaim felnyögött. Arcát nyakamba temetve lélegzett mélyeket, míg én folyamatosan ingereltem prosztatáját.
- Vh… - sóhajtott, majd csuklómnál fogva vette ki ujjaim magából, és minden egyéb nélkül ült rá merev férfiasságomra. Fájdalmasan nyögött, mikor farkam teljesen elmerült benne.
- Basszus Kookh! Hogy lehetszh ennyire...szűkh? - erősen kellett koncentrálnom, mert már ennyitől képes lettem volna elsülni. Nagyon szűk volt, és gondolom eléggé fájhatott neki, hiszen szemei is könnybe lábadtak. A kis türelmetlen…
Lassan elkezdett mozogni, még mindig fájdalmasan nyöszörögve. Kezem férfiasságára simítottam, hátha sikerül elfeledtetnem vele azt a kellemetlen érzést, azt az erős feszítést, ami nem engedett a gyönyörnek szárnyalni. A hirtelen érintésre megremegett, és jólesően felsóhajtott. Ütemesen mozgattam rajta tenyerem, míg ő kezdett gyorsítani tempóján. Hüvelykujjammal makkjára simítottam, mire egy pillanatra megállt a mozgásban. Élvezettel nyögött fel, enyhén rám szorítva, mire belőlem is kicsalt egy mélyebb morgást. Megemelte csípőjét, ám én egy határozott mozdulattal ragadtam meg, és ültettem olyan mélyen magamra, amennyire csak lehetett, mire lehetetlen magasságban, szinte már felsikított.
- Hyunghh! - háta ívbe fesztült, fejét hátravetette, és lélegzete is elakadt. Tátott szájjal hajtotta vissza fejét, majd szaporán kezdte venni a levegőt.
- Hah...Kookh... - ledöntöttem az ágyra, majd kíméletlen tempóba kezdtem. Olyan erővel löktem előre csípőm, hogy lassan kezdtem megérezni az izmaim, de nem érdekelt. Karomat szorította minden egyes lökésnél, mikor eltaláltam gyönyörközpontját, és vékony hangon felnyögött. Élvezettel hallgattam édes hangját, melyre én is fel-fel mordultam.
- Hyungh! Énh...n-nemh bíromh márh...hah! Taeh ~ ! - háta ismét ívbe feszült, csekély körmét karomba vájta, és hosszasan nyögve élvezett hasfalára.
Összeszűkült körülöttem, mire mély hangon nyögtem fel, de továbbra sem álltam meg. Egy idő után izmai már kínzóan feszültek rajtam, és hangjai, melyek nem halkultak, egyre több és több élvezetet nyújtottak, majd pár lökés után belé engedtem nedvem. Hosszasan sóhajtott, mikor megérezte magában forró élvezetem. Pihegve hajtottam nyakába arcom, még egy utolsót szippantva illatából, majd kihúzódtam belőle, és elterültem mellette az ágyon. Csukott szemmel próbáltam rendezni a légzésem. A kicsi felé fordítottam a fejem, aki meredten bámulta a plafont. Nagyot sóhajtva ültem fel.
- Gyerünk, fürödj le – indítottam meg, mire kicsit instabilan, de eljutott a fürdőig. Átcseréltem az ágyneműt, közben pedig füleltem, hogy mit ügyködik a maknae. Nem akartam, hogy bármi baja essen. Eléggé érdekesen rendeztük le az esti dolgokat, mivel még nem igazán tisztultunk ki, ami semmivel sem könnyítette meg a dolgot. Szerencsére erős ez az anyag, de ha tizenöt percig kibírod, hogy ne adagolj újat, akkor nem tart sokáig, de amíg van, addig teljes mértékben csak élvezni lehet. És hát azért a mi kis akciónk nem tizenöt perc volt. Viszont az elvonási tünetek messze nem a legjobbak. Még jó, hogy lefárasztottam magunkat, különben sokáig problémánk lenne.
Fáradtan dőltem be az ágyba a már nagyban alvó maknae mellé. Néztem az arcát, ahogy alszik. Szemem ajkaira tévedt, és egy gyors puszit leheltem rájuk, majd a másik irányba fordulva aludtam el én is.

 - Hyung! Hyung ébresztő! - nyomkodta arcom Kook, mire fél szemem kinyitottam – Hyungh… - nézett rám szenvedő fejjel.
- Mi az, Kook? - sóhajtottam, majd megdörgöltem az arcom tenyeremmel, hogy észhez térjek kicsit.
- Ugye…nem az történt, amire gondolok? - kérdésére szívem hevesebben kezd verni. Végignéztem rajta. Meztelenül térdelt mellettem. Enyhén remegett, szemei beesettek és karikásak voltak. Kicsit ki volt száradva, gyanítom talán még az erős sóvárgás is megjelent nála. Szokták mondani, hogy akkor jó, ha észreveszem az elvonási tüneteket. Ha nem, akkor már baj van.
- Mire gondolsz Kook? - próbálom menteni a menthetőt. Éreztem, hogy ez lesz. A drog, amit tegnap szívtunk, nem átlagos volt. Nincs neve, mert ott keverik ki. Elvonási tünete általában remegés, rosszullét, néha alvászavar, és kiszáradás, amit egy pár paraszt alkohollal old meg. Magában az anyagban pedig volt egy kis…sexdrog. Nem túl nagy hatású, de pont jó arra, hogy a bódult hatás mellett hülyeségekbe is belemenjen az ember.
- Hát arra, hogy mi este…ömmm….
- Szexeltünk? - mondtam ki helyette. Arca azonnal vörös lett, és elfordította. Talán kissé fintorra is húzódott, ami szíven ütött. Tudtam…tudtam, hogy ez lesz - Igen. Lefeküdtünk - válaszomra rám kapja tekintetét. Rémülten, fehér arccal nézett szemeimbe, majdnem el is sírta magát. Mellkasomban erős szorítást éreztem. Talán más reakciót vártam, mondjuk…nem is tudom. Nem is tudom mit vártam. Elvégre bedrogozva vesztette el a szüzességét, ráadásul egy fiúval, úgy, hogy ő volt alul. Amit gondolom érez, mivel eléggé óvatosan mozog.
- Basszus - feküdt ki az ágyon, arcát kezeibe temetve.
- Azért ennyire nem szörnyű… - motyogom, mire idegesen pattan fel ülőhelyzetbe.
- Nem szörnyű? Nem? Hyung, belegondoltál, hogy mit csináltunk? Én hetero vagyok! És ez nem normális! Ez un…
- Én nem! - vágok a szavába - Én nem vagyok hetero - nagy szemekkel pislog rám - Igazából én egyáltalán nem bántam meg, hogy megtörtént, sőt. Ráadásul te kezdted. De ha téged ennyire zavar, sajnálom! - azzal szótlanul felöltöztem, és kiviharoztam. Nagyon rosszul esett a reakciója. Azt hittem felkészültem rá, de eszembe sem jutott, hogy Kook igazából utálja a melegeket. Sosem tudtam miért, de nem egyszer hallottam a szájából.
Átmentem Jimin-ék szobájába. Benyitva a két fiú egymást ölelte, láthatóan eléggé megviselt állapotban. Érkezésemre Suga kinyitotta szemeit, majd lassan ült fel, de egy ponton megakadt, és hátsójához kapott. Csak nem…?
- Mit csináltatok ti este? - néztem rá összeszűkített szemekkel.
- Azt amit ti, csak nem annyira hangosan - válaszolta, mire lefagytam.
- Hallottátok? De várj…kajak te voltál alul?
- Hagyhatnánk a témát? Amúgy nézz rá. Merjek neki visszaszólni, ha be van szívva, plusz kanos?
- Hát nem kéne…de hyung - néztem sokatmondóan szemébe, mire felült, és kimászott az ágyból. Egyáltalán nem volt szégyenlős. Felkapott ő is valamit magára, majd lebicegtünk a kávézóba. A koffein sok mindenre jó, főleg az elvonási tünetek enyhítésére, és most kell valami más, amire rákattanunk a drog helyett, mivel a hét maradék részén főleg forgatni és videózni fogunk, nehogy az ARMYknak gyanúsak legyünk.
- Na akkor mesélj. Gondolom nem fogadta valami jól - kezdett bele Suga, mikor leültünk. Ő volt az egyetlen, aki tudta, mit érzek Kook iránt, mivel ő sem volt másként Jimin-nel, viszont Jimin szimplán csak nem pipálta a melegeket, de nem gyűlölte. Elmeséltem neki a reggeli incidenst.
- És hát most nem tudom mit kezdjek - szórakoztam a kávém minimális habjával.
- Talán ha emlékezne rá, könnyebb lenne. De így még csak nem is tudja, hogy mennyire élvezte - merengett el.

- De jó, hogy ennyire tudod - ittam bele a kávémba. Ekkor megjelent a banda többi tagja is. Suga hyung felé húzódtam, és szerencsémre Jin hyung ült le mellém. A reggeli kávézás feszülten telt, főleg nekem és Kook-nak. De nem csak a reggel. A hét többi részében nem igazán voltunk együtt, nem is szóltunk egymáshoz, csak ha muszáj volt. Hopi hyung és JungKook helyet cseréltek, szóval este sem volt gond.
Eléggé szenvedtünk mind a heten a kis esti akció után, de a hazaút már sokkal nyugodtabban telt. Én egyedül ültem végig az utat, míg mögöttem Jimin próbálta feldolgozni, hogy igenis fenékbe rakta hyung-ot az éjszaka. Eleinte el sem akarta hinni aztán meg majdnem neki kezdtek a repülőn. De örülök, hogy velük minden oké. Nem tudom, hogy én hogy fogom rendbe hozni ezt köztem, és Kook között. Ha tényleg emlékezne, akkor talán…de nem. Megvolt az esélye annak, hogy kiesik neki az egész este, és annak is, hogy ezért megutál. De én mégis megtettem. Csak magamnak köszönhetem.

Fáradtan dőltem be az ágyba. Arcom tenyereimbe temettem, már gondolkodni sem volt erőm.
Míg a többiek sorra fürödtek, addig én azon agyaltam, hogy kéne eszébe juttatnom Jungkook-nak az estét. Lehet igaza van Suga hyung-nak, ráadásul ő kezdte.
- Tae, mehetsz most már te is - szólt az ajtón keresztül Jimin. Lassan felültem, majd bementem a fürdőbe. Engedtem vizet a kádba, és beleültem. Nem volt kedvem habot csinálni, így szimplán csak fürdősót tettem a vízbe. Hátradőltem, és becsuktam a szemem. Végig Kook-on járt a fejem. Talán nem kellett volna akkor megtennem, és nem lennénk itt. De nem is igazán bántam meg.
Az ajtó nyitódásának hangjára felkaptam a fejem. Pár pillanat múlva a maknae vörös fejét dugta be a kis résen. Egyenesen az ajtó előtt lévő szőnyeget szuggerálta, és el nem emelte onnan a tekintetét egy tizedmásodpercre sem.

- B-bejöhetek? - kérdezte olyan halkan, hogy szinte meg sem hallottam.
- Gyere - vigyorodtam el. Hihetetlenül aranyos volt, teljesen máshogy viselkedett, mint akkor este - Mi a probléma? - próbáltam elrejteni idétlen vigyorom, de nem igazán akart eltűnni az arcomról. - Hyung, én…tudod, akkor este …
- Várj, várj, várj! - szóltam közbe, miközben felálltam. Elfordította arcát, hogy véletlenül se essek a látókörébe - Nem akarok arról beszélni. Tudom, hogy mennyire undorodsz tőle, de nem tudok bocsánatot kérni. Én igenis akartam, és még most is akarnám, de tudom, hogy nem tehetem. Szóval nem kell aggódnod, oké? - kaptam magamra boxerem, és a pizsamának használt melegítőm, de a pólóm szokás szerint ismét kint hagytam.
Kook hirtelen pillantott rám, de amint meglátta, hogy félmeztelen vagyok, nézett is volna vissza, de nem tette. Bátran nézett végig rajtam, és enyhén kockás hasamnál talán még el is időzött.
Csak nem megmozgattam benne valamit?
- Tetszik? - kérdeztem, mire nagyot nyelve, egy halk hümmögéssel nézett szemeimbe. Olyan közel léptem hozzá, amennyire lehetett, de vigyáztam, hogy ne érjek sehol hozzá.
- Hyungh… - sóhajtotta - Emlékszem.
Kijelentésére szemöldököm az égbe szökött, és ajkaim alig láthatóan elnyíltak egymástól.
- Mindenre emlékszem - arcáról kezdett eltűnni a pirosas szín, és fokozatosan váltott át az akkori, nagyon bátor Jungkook-ba - Nem mondom, hogy minden oké, mert nem az. Ez nem normális. De…emlékszem rá. Emlékszem, hogy élveztem. Nem is kicsit - hangja egyre jobban halkult a végére, és lassan közeledett arcom felé.
- Kook, ne csináld ezt. Ez nem helyes. Nem akarom, hogy lefeküdj velem azért, mert sajnálod a fejem - hajoltam hátrébb. Kook elégedetlenül szusszantott, majd karom megragadva húzott a szobánkig, aminek bezárta ajtaját, és lelökött az ágyra. Időm sem volt feleszmélni, ráült a csípőmre, és arcom két keze közé fogva tapadt ajkaimra. Bizonytalan volt, így lassan kezdett mozgásba. Nem viszonoztam. Nem akartam ráerőltetni, és míg nem tudtamm, hogy tényleg akarja, addig nem is csináltam semmit. Ráharapott alsó ajkamra, és meghúzta, ezzel kényszerítve arra, hogy ejtsem le az állam. Nyelvével megkereste sajátom, és őrült táncba hívta. Nem bírtam ki. Olyan édes volt, olyan magabiztos, de mellette lehetetlenül zavarban volt. Halkan felnyögött, mikor visszacsókoltam. Nem fordítottam helyzetünkön, hagytam, had vezessen ő. Egy ideig…
Elengedte ajkaim, és nyakamra tért át, míg én felsője alá nyúlva simítottam végig hasán, hátán, oldalán, minden egyes kockáját kitapogatva. Jólesően sóhajtottam minden apró puszira, ami forró bőröm érte. Feljebb húztam pólóját, amit gyorsan le is kapott magáról, majd kulcscsontom vette kezelésbe. Piszok jól csinálta annak ellenére, hogy tuti én voltam neki az első.

Miután kulcscsontom rendesen meggyötörte, továbbhaladt mellkasomra, majd hasamra. Gyengéden puszilgatta, szívogatta felhevült bőröm, néha óvatosan fogait is belemélyesztette. Halkan nyögdécseltem és sóhajtoztam alatta, és észrevehetően egyre bátrabb lett hangom hallva. Nadrágjába bújtattam ujjaim, majd lejjebb húztam rajta, mire felemelkedett, és levette magáról a ruhadarabot, és az enyémtől is megfosztott. Visszadőlt rám, és ajkaim után kapott. Egyre hevesebb lett, amitől én is kapkodni kezdtem, így a levegőnk is gyorsabban fogyott. Karját megragadva rántottam ki alóla, és megfordítottam a felállást. Ajkaira hajoltam, és ráfogtam férfiasságára, mire a csókba nyögött. Felsóhajtottam, ahogy ismét meghallottam édes hangját. Imádtam hallgatni nyögéseit, és sóhajait, melyeket én váltottam ki belőle. Megemelte csípőjét, így le tudtam róla venni az utolsó anyagot is. Csókokkal haladtam le testén, itt-ott megszívva vékony, puha bőrét. Férfiasságához érve óvatosan leheltem rá, mire egész testében megfeszült, majd makkjára adtam egy apró puszit, és majdnem egész méretét a számba vettem. Ütemesen mozgattam rajta fejem, közben egyik ujjammal kezdtem tágítani. Észre sem vette, így lassan belé vezettem a másodikat is. Hajamba túrt, és tincseimet tépte, közben mélyeket lélegzett. Hallani akartam hangját, így erőset szívtam rajta, mire vállamra kapott, és hangosan felnyögött. Így folytattam kényeztetését, néha lassítva, néha gyorsítva a tempón, amíg nem éreztem, hogy egyre jobban feszül. Kihúztam ujjaim, és felé hajolva megcsókoltam, majd bejáratához igazítva magam lassan nyomultam belé.
 

Sosem gondoltam volna, hogy józanon is átélhetem ezt. Mikor édesen nyög, és minden izma tökéletesen kirajzolódik, ahogy gyönyör egyre nagyobb hullámokban tör rá, közben pedig fejét hátravetve élvezkedik alattam, jobban és jobban rám feszülve, miközben közeledig a vég felé. Valahogy…ez sokkal másabb volt, mint akkor este. Sem a drog, sem a pillanat heve nem irányított minket. Csak élveztük egymást, hajszoltuk a gyönyört, és próbáltuk megragadni. Fogalmam sincs, miért tette. Mi volt az oka annak, hogy ezt megtegye. De valahol, mélyen talán éreztem…mégsem voltam benne biztos.
Csak néztem hevesen emelkedő mellkasát, izzadságcseppektől csillogó, selymes bőrét, és gyönyörű szemeit, miközben ő próbálta normalizálni szíve heves dobogását. Kihúzódtam belőle, és melléfeküdtem az ágyon, közben a vékony takaróval letörölgettem magam, és Kook-ot is, majd a rongyot ledobtam a földre. Kook felé fordultam, ő pedig csukott szemmel bújt a mellkasomba.
- Kook? - simítottam végig nyakától kezdve, karján keresztül, egész a kézfejéig, majd összekulcsoltam ujjainkat, amit erősen megszorított.
- Miért olyan bonyolult ez? Én végig azt hittem, hogy ez az egész helyzet nem alakulhat ki. Hogy nem normális. Most mégis mindennél boldogabb vagyok. Hyung - arcát lassan emelte fel, és csillogó tekintetét enyémbe fúrta - Én…nem tudom, mit érzek. Vagyis de, de…ah! Miért ilyen nehéz ez? Már nagyon-nagyon rég óta tudom, hogy nem sima barátként nézek rád. Nem azért undorodtam a melegektől, mert nem bírom őket. Csak haragudtam rájuk. Erre az egészre. Magamra. Mindig arra neveltek, hogy majd családom lesz, gyerekeim, szép feleségem, nekem ez volt a normám, aztán jöttél te, és minden szertefoszlott. Utáltam magam. Aztán…megijedtem. Bepánikoltam, de szerintem ez természetes reakció volt. Én sajnálom. Tényleg. És…szeretlek. Igen, ezt határozottan tudom. Szeretlek - nagyra nyílt szemekkel hallgattam végig JungKook-ot. Meglepett, nem is kicsit. Pár pillanatig csak nagyokat pislogtam, majd halványan elmosolyodtam.
- Én is Kook. Én is szeretlek - fúrtam orrom hajába.

(Nem lesz folytatás mert OS. Köszönjük a ficit és olvasásotokat, ha tetszett, nézzetek be eredeti blogjára. Továbbá hagyhattok itt is kommentet neki.

Plusz: Mivel hamarosan szülinapom lesz (Mayu) Raikonak pedig most volt, így próbálok nektek a holnap sok ficit írni és hét közben hozni nektek néhányat. :)

Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK
Monsta X kampány --> LINK 
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )

Vendég OS: Túra: YoonMin Yaoi OneShot

Egy bloggal még nem rendelkező írónő küldte el nekünk OS-ét és némi megbeszélés után most végre kikerül oldalunkra a legújabb vendég OneShot! Szerintem nagyon jó lett, nekem kifejezetten tetszik, reméljük nektek is fog!


Író: L. Júlia

Harmadik személy P.O.V.

Meleg, mégis kellemes nyári este a dormban, mikor a fiúk végeztek a napi teendőkkel. Mindenki pihent, vagy játszott, valamivel elfoglalta magát. Jin éppen a vacsorát csinálta, Jimin, Jungkook és V felelsz, vagy merszeztek, Suga pedig a hűvös stúdióban vett fel dalt, vagy esetleg aludt. J-Hope a szobájában volt, mivel ma ő dolgozott a legtöbbet, valószínűleg elbóbiskolt egy kicsit. RapMon egy telefonhívást intézett a menedzserükkel, amire a többiek nem is nagyon figyeltek.
-Persze - válaszolta a telefonba - Igen, holnap jó lesz. Nem, nem kell. Köszönöm! Viszlát. - kinyomta a mobilt, majd a többiekhez fordult - Srácok! - hívta fel figyelmüket a leader - Meg is van a holnapi programunk. Korán kell kelnetek, nehogy lekéssük a vonatot.
-Hova megyünk? - pattant fel V a helyéről.
-Úúú, vásárolni megyünk? - csillant fel Jimin szeme is.
-Nem, túrázni megyünk. Nagyon szép hely, aztán sok fotót csináljatok!
-Ne már! - pufogott Jungkook-Ez tök unalmas.
-Nem az, ránk fér a természet.
-A természet elmehet a búsba. - szólalt fel Hobi, ahogy belépett a szobába - Én biztos nem megyek.Dög fáradt vagyok.
-Most ezt mondjátok, de biztos jól fogjátok magatok érezni. - szólt hozzá a beszélgetéshez Jin is.
-Jah, persze... - dünnyögött a legkisebb.
RapMon sóhajtott egyet.
-Megyek szólok Sugának is. A végén még megharagszik amiért itt hagytuk.
-Nem fog belemenni. Hasztalan. - bizonytalankodott Hope, ahogy lehuppant a kanapéra.
-Majd én szólok neki. - ajánlotta fel Jimin.
A leader végül feladta s előreengedte a kisebbet.
-Suga! - nyitott be Jimin.
Suga a székben ült, lábai keresztben az asztalon, kezei hasán összekulcsolva.
-Mit akarsz? Legalább este ne basztassál.
A rapper csukva hagyta szemét, hogy ne kelljen ránéznie, túl fáradt volt bármihez is.
-Ez fontos. Holnap túrázni megyünk.
-Én nem. - szólt vissza durván - Nem kellenek kullancsok is.
-De neked is jönnöd kell. Már meg van beszélve.
-És engem megint nem vettetek bele.
-De hát éppen most szólok... - hajtotta le a fejét Jimin. Semmi válasz. Kifogyott volna a kifogásokból? - Hallod, ne legyél már ilyen! Majd úgyis befújunk valamivel, hogy ne csesztessenek a bogarak.
Suga sóhajtott, majd rávette magát, hogy a fiatalabbikra pillantson
-Elmegyek.
Az énekes nyugodtan felsóhajtott.
-...De csak ha nem baszogattok. És nem szóltok hozzám. Senki se. Főleg nem te meg az idegesítő kortársad.
-Nem értem miért vagy ilyen ellenszenves velem! - emelte fel a hangját.
-Na mi van, már vissza is szólsz?
-Elegem van, hogy úgy bánsz velem mintha nem is ismernél , vagy nem lennénk barátok.
Jimin csalódottan, fejét lehajtva indult ki a stúdióból.
Emiatt talán még maga Suga is kicsit megbánta amit mondott neki, talán rosszul érezte magát miatta. De ha utána menne, az már nem is ő lenne, nem? Inkább csak ott maradt és próbált elaludni.
Eközben Jimin könnyeivel küszköve ment vissza a dormba.
-Na, szóltál neki? - kérdezte a leader a konyhából, ahol mindenki ott volt, kivéve a rappert.
-Szóltam. - leült a helyére ő is.
-Bàntott? - kérdezte V.
-Nem bántott. - rázta meg csökönyösen fejét.
-Ahha - szólt közbe a maknae.
-Tuti bántott. - kezdett bele V, ahogy a kajáját kezdte enni. - Amúgy életvidámabb lennél.
-Nem szoktál még hozzá? - kérdezte Hobi teli szájjal - Mindig ilyen, főleg mostanában.
-Mint egy tini lány, akinek éppen havi problémái vannak - nevetett Jungkook.
-Lehet - mosolyodott el Jimin is végül.
Egyszerűen nem volt képes hozzászokni, hogy Yoongi mindig ilyen paraszt vele. Jimin már elég hosszú ideje kedvelte őt, sőt! Egyenesen szerelmes volt belé, de az istenit, hogy is mondhatná el pont egy ilyen embernek? Soha nem lenne hozzá bátorsága. Csak úgy elé állni, és megmondani az egyik bandatagnak, hogy szerelmes belé. De kinek lenne?
Elmélyült a gondolataiban, talán még a vacsoráját is csak túrta a pálcikával. Hirtelen ajtócsapódás hallatszott, amire egyből fel is kapta a fejét. Remek! Már csak ez hiányzott! Éppen kezdett kitisztulni a zavaros elméje, mikor felbukkan a zavarok fő oka.
-Meg tetszik jelenni a vacsorára végre? - kérdezte Namjoon.
Suga nem válaszolt, csak figyelmen kívül hagyta a kérdést. Egyenesen a szobája felé ment, de még mielőtt be is lépett volna, egy utolsó "Be ne merjetek jönni!" mondatot hagyott el a szája. Bizonyára eléggé elfáradt így estére, de azért nem kellene ennyire durvának lennie.
A többiek is csak vállat vontak, vagy nem érdekelte őket a dolog, egyedül Jimint zaklatta. Szinte biztos volt benne, hogy valami nincs rendben az idősebbel.
-Srácok, én megyek fürödni - szólalt fel végül V - Jön utánam aki akar.
-Majd én megyek utoljára... - ásított Jimin.
-Oké. Akkor majd én leszek a második - mondta a maknae, ahogy még egy utolsó falatot lenyelt.
Jin már a tányérokat és evőeszközöket szedte össze, RapMon pedig mosogatásra készen állt. Igazából mindenkinek volt valami dolga.
Jimin nagy levegőt vett, majd Yoongi ajtaja elé állt. Hatalmas bátorság kellett ugyan, de bekopogott. Úgy érezte készen áll, hogy Suga elküldje melegebb éghajlatra. Ennél jobban már nem sértődhetett volna meg.
-Mit akarsz?
-Csak...
Alig, hogy elkezdte mondatát, csak a rapper hangos sóhaját hallotta, egy halkabb morgással fűszerezve.
-Figyelj, bocs, hogy bunkó voltam. Csak hagyjál már, az istenit is!
-Jól van már... De én azt nem értem, hogy miért vagy ilyen. Valaki bántott? Azt mondták a többiek is, hogy már napok óta ilyen ingerült vagy. Ez nem fog jót tenni neked! - közölte Sugával aggódóan.
Csak egy morranás bentről, semmi más.
A fiatalabbik szomorúan, és még mindig nagyon aggódva a saját szobája felé vette az irányt. Már olyan fáradt volt, hogy szíve szerint csak ruhástul, mindenestül bevetődne a puha paplanok közé, de eszébe jutott, hogy fürödnie kell még.

Jimin P.O.V.

Nagyon későre járt már az idő, de mivel megígértem, hogy én megyek utoljára, úgy is lett. Mindenki lefürdött, csak én maradtam hátra.
Besétáltam a fürdőszobába, majd beleültem a már kihűlt vízbe. A hideg nem esett túl jól nekem, de ahhoz, hogy meleget engedjek, egyáltalán nem volt erőm. Legalább fél órát ott kuksoltam a kádban, és talán már el is bóbiskoltam, mikor Jin kopogott az ajtón.
-Jimin, te még mindig bent vagy? Igazán mehetnél aludni! Holnap fáradt leszel - anyáskodott felettem, de persze ezt már megszokhattuk tőle.
Nehezen, de kikászálódtam, és felvettem valami pizsamát. Mikor a szobámba léptem, ásítottam egyet. Reméltem, hogy nem túl hangos ahhoz, hogy felkeltse a morgós szobatársamat, Sugát. Már javában aludt. Leültem mellé az ágyára, majd óvatosan végigsimítottam selymes haján. Az arca is nyugodt volt, nem olyan, mint napközben. Mennyire édes! El tudnék olvadni a látványától... Azok a sötét szemek, a fehér bőr... minden olyan gyönyörű rajta és mégsem lehet az enyém...
-Oh, Suga... - motyogtam magamnak halkan - Bárcsak elmondhatnám, hogy mit érzek.Olyan nehéz ez, tudod. Egy fiúba vagyok szerelmes, mégpedig a saját szobatársamba... - sóhajtottam egyet, majd egy lágy puszit nyomtam az alvó arcára.
Végül én is nyugovóra tértem, reggel pedig V és Jungkook izgatott hangja keltett.
-Ne ordítsatok már! Én még aludni akarok! Halljátok? Gyökerek... - mondta Suga, miközben fejére húzta a vastag párnát.
-Igazuk van. Fel kéne kelned - dörzsöltem meg a szemeimet. Elég fáradt voltam, mit ne mondjak. Lehet, hogy a nap valamely részében még a végén összeesek a túra alatt.
-Suga, Jimin, keljetek fel! Már csak rátok várunk, hétalvók! - szólt be a szobába Namjoon, aki már teljesen útra kész volt.
-Én megyek már. Yoongit viszont még ki kell kaparni onnan, ha kell darabokban - kuncogtam, ahogy elővettem valami ruhát magamnak - Hát te miért vagy így felpakolva? Csak nem egy hétre megyünk?
-Nem, viszont három napra.
-Micsoda? - néztem rá értetlenül, ahogy átvettem a ruhám. - Azt hittem, hogy csak ezen a napon! Semmit nem pakoltam össze, ez nem ér! Mindenkinek szóltatok, csak nekem nem?
-Szóltunk volna, ha nem időzöl annyit a kádban tegnap.
-Biztos masztizott - nevetett magában a szobatársam.
-Nagyon vicces vagy bazdmeg. - néztem felé szúrósabb tekintettel - Mi lenne, ha inkább te is felöltöznél és pakolnál?
Semmi választ nem kaptam. Én viszont fogtam magam és néhány dolgot egy hátizsákba pakoltam. Elég nehéz volt, de ez van, ezt kell szeretni. Végül az épület előtt lévő buszra szálltunk fel. Szerencsére nem hagytunk otthon senkit sem. Azt hiszem, akkor éppen nem bántam volna, ha mégis vissza kellene valamiért, esetleg valakiért fordulni. Az egésztől elvették a kedvem, ami egyébként sem volt sok. Nem akartam hozzájuk se szólni. Úgy gondoltam, hogy inkább egyedül szeretnék ülni az ablaknál, és kifele bámulni. Sajnos ez sem jött össze, mert egy ismerős hang szólított meg.
-Jimin - megfordultam, és láttam, hogy Yoongi az - Leülhetek melléd?
Megvontam a vállamat, és bámultam ki tovább. Igazából sokkal izgatottabb voltam, mint amennyire mutattam. A szívem majd felrobbant, hogy ő maga jött ide, és kérdezett rá. Azt hittem, hogy egy életre utál engem, de lehet, hogy tévedtem.
Számat eltakartam kezemmel, és könyököltem az ablak mellett. Több kép is bevillant, hogy "mi lenne ha...". De ezek is csak egy feltételes módban, tehát természetesen nem mondtam ki semmit. Mi lett volna, ha nem engedem, hogy elüljön? Ha én is mindig olyan flegma hangnemben válaszolnék mint ahogyan ő szokott? Ennek ellenére nem sikerült megvalósítani egyiket sem a felsoroltak közül. Túlságosan szeretem, és az én kedves személyiségem csak rátett egy lapáttal. Próbálhattam, nem sikerült őt úgy megbántanom, ahogy ő szokott engem.
-Na mi az? Mitől vagy te ilyen csendes? - kérdezte végül a csendet megtörve.
-Nincs semmi, csak elment a kedvem a beszédtől.
-Pedig már reméltem, hogy ma egy kicsit hiperaktívabb leszel.
-A tegnapi után? Nekem a helyedben bátorságom se lett volna még megkérdezni, hogy leülhetek-e melléd.
-Tudod, mi két különböző személy vagyunk - magyarázta - És más a gondolkodásmenetünk.
-Jah, persze - néztem tovább a messzeséget a busz ablakából.
Egy ideig ismét csend volt. Magamban is elkezdtem gondolkodni. Csak nem személyiséget cseréltünk? Általában én akaszkodom rá, azaz én kezdeményezek beszélgetést, nem pedig ő. Lehet, hogy megbánta, amiért tegnap ilyen rondán beszélt velem. Vagy csak szórakozik, és ki akar készíteni. Minden alkalommal egyre jobban szeretem, és ez ellen nem tudok tenni semmit sem.
-Megérkeztünk! - kiabált elölről RapMon, mire én egyből felálltam és kirohantam a friss levegőre.
Valahol a hegyekben lehettünk, jó magasan.
-És mi most itt fogunk sátorozni? - kérdezte Hobi.
-Ez tök izgi! Majd mesélünk egymásnak rémtörténeteket este! - mondta Jungkook V - nek.
-Jaja! Egyébként hány személyesek a sátrak?
-Van amelyik kettő, van amelyik három. Döntsétek el, hogy ki kivel lesz.
-Én mindenesetre Namjoonnal leszek - mosolygott Jin kedvesen.
-Jungkook, V, leszünk egy sátorban? - karolta át őket J-Hope.
-Persze! - válaszolták egyszerre.
Szóval én Sugával leszek... Ez a nap jobb nem is lehetne, de tényleg!
-Muszáj? - kérdezte Suga - Otthon is vele vagyok összezárva.
-Mit panaszkodsz? Inkább nekem kéne! - szóltam vissza neki. Arcán pedig egy csepp meglepettség volt, mivel ha ilyet mond, én általában nem szólok vissza.
-Jól van. De ne baszogass, amúgy is azt beszéltük meg. Ez rátok is vonatkozik - nézett végig a többieken - Ne szóljatok hozzám, csak ha kérdezek.
Senki se válaszolt, elindultak. V, Jungkook és J-Hope egymás mellett sétáltak és beszélgettek, míg én Suga oldalán csendben lépegettem.
A két vezető elől. Semmi stáb, semmi kamera, csak magunk voltunk. Úgy látszott RapMonon és Jinen, hogy ismerik a környéket, ezért nem is nagyon foglalkoztam azzal, ha véletlen eltévednénk.

Délután egy óra lehetett, mire elértünk egy kis pihenő helyre. Fapadok voltak, és egy kis házikó, ami gondolom a mosdó volt. Gyorsan kipakoltunk néhány szendvicset, vizet, majd leültünk enni. Ez még legalább egy órába telt, de aztán újra elindultunk. Elég magasan járhattunk, és az idő is tikkasztó volt. Ahogy mentünk feljebb, egyszerre a nap jobban égetett, a hűvös levegőtől pedig kirázott a hideg is.
-Mikor érünk már oda? Egyáltalán hova megyünk? - panaszkodott Suga, ahogy egyre jobban lelassult mögöttünk.
Gondoltam bevárom, kedves haver módjára.
-Már nem sokára ott leszünk a sátorozó helynél. Valahol erre kell Lennie. - magyarázta Jin a térképen.
-Biztos nem tévedtünk el? - kérdezte Hoseok, miközben haját hátracsapta, így jól látszott az izzadság a homlokán.
-Biztos! Nyugi, tényleg nem soká odaérünk, csak még egy kicsi gyaloglás.
-Legalább öt kilót leadtam ez alatt basszus! - mondta Suga, ahogy kicsit fáradtan megállt. Senki se reagált semmit, csak én kuncogtam egy kicsit.
Mi kerültünk leghátra. Távolabb is voltunk a többiektől, így nem igen lehetett hallani, hogy mit beszélnek, vagy mi mit beszélünk.
-Mi van, kis szerelmes? - vigyorgott rám.
Micsoda? Hallotta amit mondtam tegnap éjjel?
Egy pillanatra lefagytam, szemeim kidülledtek a helyükről.
-Micsoda? - kérdeztem vissza, mintha nem is hallottam volna, és csak hallucináltam az egészet.
-Jól hallottad, ne játszd a hülyét, Jimin! - válaszolta, ahogy lehajolt hozzám. Ugyan csak egy centiméter volt a különbség, de nagyon a tudatomra akarta adni, hogy itt ő a domináns fél.
-Nem játszom - próbáltam meg nyugodt maradni.
A többiek jóval előttünk mentek, ami remek volt. Így nem hallottak minket beszélgetni, legalábbis remélhetőleg. Nyeltem egyet, de Suga tovább húzta az agyamat, és nem válaszolt semmit. Szívem szerint jól gyomorszájba rúgtam volna, ha csak magunk vagyunk. Miért kell ezt csinálnia velem?
-Jöttök már? - kiabált vissza Hoseok. Szemöldökét felhúzta, furcsállta a dolgot. Nem csodálom, én is így néztem volna az ő helyében.
-Megyünk! - mondtam, és egyből magam mögött hagytam Yoongit.
A nap maradék részében már nemigen beszéltünk. Ha nem volt muszáj, nem szóltunk egymáshoz, elkerülve a bajt.
-Te Jimin - nézett rám a mellettem sétáló maknae - Minden oké?
-Persze, - bólintottam - miért ne lenne?
-Valami nincs rendben Sugával. A szokásosnál is rosszabb, ahogy viselkedik. Te, mint idézőjeles legjobb barátja, nem akarsz beszélni vele?
-Minek? Próbáltam már, azt mondta, ne zaklassam.
-Kár... Azért majd ha ráveszi magát és elmondja mi a baja, azt nekünk is újságold, oké? - mosolygott édesen.
-Jó.
Már lassan a Nap is lemenőben volt. Az első nap rengeteget nevettünk, és jól éreztük magunkat, még így a nagypapa nélkül is. Ő nem akart csatlakozni, hát így járt.
Végre elérkeztünk a sátorozó helyre. Egy tipikus erdő közepén lévő kis üres terület.
-De király! Mindig is ki akartam ezt próbálni! - örvendezett Tae.
-Igen, én is! - mondta Hobi.
Ők ketten, és Jungkook, elkezdték felállítani a sátrakat, amikbe természetesen mi, többiek is segítettünk.
-Gondolom elfáradtatok. - kezdett bele Jin, aki a saját sátra felé vette az irányt - Én azt mondom, hogy menjetek most már aludni. Kezd lehűlni a levegő, és nem lenne jó, ha megfáznátok.
-Jól van, tudjuk anyu... - forgatta szemeit Kook.
Jin valamit odasúgott Namjoonnak, mire az egyetértően bólogatni kezdett. A jó Isten se tudja, hogy miket beszélgetnek ezek ketten!
Mindenesetre, én és Suga is elzárkóztunk mára.
-Elfáradtam - motyogta halkan, ahogy a takarókat rendezgette.
-Suga... Egész végig csak figyeltél minket.
-Az mindegy most. De a sétában elfáradtam.
-Mondjuk az igaz.
Úgy beszélgettünk, mintha az egész meg sem történt volna még ezelőtt.
-Figyelj, Jimin.
Na, kezdődik... Mély levegő, ki-be légzés. Azt hittem, ott helyben meghalok, úgy vert a szívem. Figyelmemet ugyan próbáltam elterelni róla, de nem ment.
-Mondjad. - mosolyogtam kínosan.
-Amiket mondtál nekem... Komolyan gondoltad? - kérdezte, miközben a paplanok között feküdt, és a sátor tetejét bambulta.
-Úgy hangzott, mint aki viccel?
-Nem. De most komolyan, Jimin? Miért pont én?
Hangjában egy csepp sajnálat is lehetett. Ekkor már úgy éreztem, vége, meghalok. Nem elég, hogy tudja, nem is tudja viszonozni.
-Honnan tudjam? Csak megtörtént. Szeretlek és kész. Ez van, el kell fogadnom...
Felült, és rám nézett. Nem volt messze tőlem, talán húsz centi lehetett köztünk. Egy ideig még bámult engem. Kezdett frusztrálni a dolog. Ekkor hittem azt, hogy ilyen nem létezik. Megcsókolt, erőszakosan és makacsul. Hátradőltem, le a takarók közé. Ő volt felettem, és hirtelen szorítást éreztem a két csuklómon. Hirtelen elkapott az a tipikus hasamban dobog a szívem dolog, mint amit a kis diákok a felelet közben éreznek.
-Mit csinálsz? - néztem sötét szemébe. Te jó ég, azok a gyönyörű szemek!
-Éppen próbálom a tudatodra adni, hogy viszonzom.
-Hogy? - nem hittem a fülemnek. A szívem majd kiugrott a helyéről, nem voltam képes elhinni azt, amit mondott.
-Ma tényleg ennyire süket vagy? Szeretlek, te hülye! - emelte fel hangját.
Fel sem tudtam fogni egy pillanatra, hogy mit is hallottam. Nagyot nyeltem mielőtt megszólaltam, kerestem a megfelelő szavakat.
-Jó, oké értem. - próbáltam nyugodtan válaszolni neki - De halkabban. A többiek is hallhatják.
-Ugyan már. A mi sátrunk egy jó öt méterre van a többiekétől. Nem fognak hallani semmit se. - vigyorgott rám.
-Semmit? Suga, mit tervezel?
Egy, az előzőnél sokkal puhább csókot adott. Éreztem a kicserepesedett ajkait az enyémeken. Olyan hideg volt, mégis szenvedéllyel teli olyan, amilyet már hosszú idők óta nem éreztem. Lehunytam szemeim, hogy jobban élvezhessem.
-Bebizonyítom, hogy csak az enyém vagy. - lehajolt hozzám, majd nyakamat kezdte el harapdálni. Itt-ott nyomokat is hagyott, amiket később nehéz lesz eltüntetni. De minden egyes pillanatért megérte, amit vele tölthettem.
Összeszorítottam fogaimat, egyelőre még húzni akartam az időt. Egyre csak haladt lejjebb, én pedig már nem bírtam tovább. Mikor kulcscsontomhoz ért, felnyögtem végre. Nagyon jól esett ez a kényeztetés!

Suga P.O.V.

Gyorsan lekaptam róla a pólóját, és izmost hasát kezdtem tapogatni, amit ő csendesen tűrt. Milyen régóta is vártam ezt a pillanatot! Egyszerűen hihetetlen, hogy amiről már olyan sok ideje fantáziálok végre itt van előttem. Hozzáértem, a jól ápolt bőrét súroltam ujjaimmal. Mikor nadrágjához értem végigsimítottam rajta kezeim, majd óvatosan lehúztam róla, amibe már ő is belesegített egy kicsit. Boxerén keresztül keményedő férfiasságára fogtam, mire ő hangosan felsóhajtott. Felemelkedett, így velem szemben ült. Elgondolkodtam, mit is mondhatnék neki. Most, hogy itt volt pont előttem, és várt a parancsra, valahogy más érzés fogott el. Egy sokkal jobb, amit ezelőtt soha nem éreztem. Nagy dilemmák között döntöttem: azt akartam, hogy a magáévá tegyen, hogy a kettőnk kapcsolatát egy új szintre emelje.
-Állj fel! - utasítottam, mire ő egyből engedelmeskedett is.
Lassan eltüntettem róla azt az egy ruhadarabot is, majd minden gondolat nélkül nagy méretét a számba vettem. Kezdetekben csak lassan és kínzóan kényeztettem ajkaimmal és nyelvemmel, mitől ő sóhajtozásba fogott. Fokozatosan gyorsítottam a tempón örömére, miközben kezemmel is dolgoztam rajta, amit ő nagyon is élvezett. Valahogy engem is örömmel töltött el, pedig sosem hittem volna, hogy valaha itt kötök ki, egy ilyen helyzetben. Kéjes nyögések és sóhajok ütötték meg a fülemet minden pillanatban, amik egyre csak izgattak. Hátradöntötte fejét, és a hajamba kapott kezével, szinte tépte. Eluralkodott rajta az élvezet és elengedte magát, többé nem fogta vissza vágyait, így engem irányítva egyre jobban lüktetett mérete számban, miközben levegő után kapkodott.
-Yoongi, én... - lihegett gyorsan.
Nem akartam, hogy még elélvezzen. Még nem. Amúgy is most kezdtük még csak, nem lehet ilyen rövid a tűrőképessége.
Kiengedtem számból, majd magam kezdtem el vetkőzni előtte. Én nem tétováztam, egyből az alsómtól is megszabadultam. Ültem, és vártam, hogy lépjen. Az első pillanatban, hogy meglátta az én csupasz testemet, kínosan éreztem magam. Nem voltam rendesen felkészülve erre, mindig csak rögtönözök, és lám mi a vége... Egy álom vált valóra!
Letérdelt hozzám, és egyik ujját a bejáratomhoz helyezte.
-Biztos? Ez az első alkalom, úgyhogy fájni fog az tuti. - hajolt közel hozzám, miközben cirógatott.
-Csak csináld már! - sürgettem, mire ő bedugta az első ujját.
Hihetetlenül fájt, de ő figyelt rám és igyekezett. Azon volt, hogy elengedjem magam, elfogadja őt testem is és felkészüljön hatalmas méretére, mely percekkel korábban még nyelvem mellett lüktetett számban, egy idő után pedig megszoktam. Ekkor jött a második ujja melyet lassan belém helyezte. Ollózó mozdulatokat végzett, hogy ellazítson, miközben én igyekeztem nem túl hangosan nyögni fájdalmamban, melyet lassan enyhített. Vállaiba kapaszkodtam szorításommal pedig tudattam vele, pontosan mennyire is kényelmetlen a helyzet, mikor pedig enyhültem már harmadik ujját is belém vezette, úgy tágított. Kellemetlen, egyszerre mégis jó érzés kapott el. Furcsa volt, de jól esett. Annyi gondolatom volt már erről, perverz álmom, hogy inkább örültem mindennek, így hamar elmúltak fájdalmaim és gyorsan haladtunk.
-Basszus! Tedd már be! - kiabáltam rá a nagy sóhajaim közepette. Kínzott a csendességével, hallani akartam, ahogy nyögdécsel tőlem úgy, ahogyan én tőle.
Óvatosan foglalta el jól kiérdemelt helyét, melyért meg is dolgozott, majd miután már kényelmesen kisajátított kezdett el bennem mozogni, ami először tényleg fájt, sőt! De utána, hogy megszoktam, többet akartam.
-Gyorsabban! Még! - nyögtem.
Felgyorsított a tempón, pont úgy, ahogy mondtam neki. Két lábamat vállára emelte, hogy kényelmesebben belém férjen, miközben kezeivel tovább simogatta testemet, de legfőképpen férfiasságomat, hogy biztosan élvezzem kemény munkáját ami értem tett. Ahogy Jimin és én szexeltünk, egyszerűen túl szép volt, hogy igaz legyen. Soha nem tudtam, hogy mit is érez, de ez fordítva szintén igaz volt. Instabil voltam az elmúlt néhány hónapban, mikor rádöbbentem mindarra, amit ebben a pillanatban is tudtam. Valószínűleg nem jött le neki, hogy én viszonzom.
Lassan végre ő is kezdte kiadni magából azokat a hangokat, amiket már olyan régóta hallani akartam! Igaz, szenvedtem alatta már szinte mindentől. A csípője mozgásától, a nyögéseitől, minden apró érintésétől, de még az izmos testének látványától is, amint megfeszültek izmai mikor újabbat és újabbat lökött rajtam. De megérte. A fájdalom amit először éreztem elmúlt és az élvezet vette át annak helyét.
Már ezektől mind képes lettem volna elélvezni egyenesen a karjaiban, nem is lett volna szükség rá, hogy megtalálja legérzékenyebb pontomat. De egyre erősebbeket lökött rajtam, és elérte azt a bizonyost, melytől hihetetlen jó érzés járta át testemet és kéjesen fel is nyögtem.
-Ott! Kérlekh, ott! - kérleltem, miközben a takarót szorongattam kezeimben.
Eleget tett a kérésemnek, és többször is sikerült eltalálnia azt a pontot. Már közel voltam ahhoz, hogy elélvezzek, de együtt szerettem volna vele, a szerelmemmel, ki hasonlóan küzdött láthatóan ugyan ezért a célért. Még párszor megismételte erőteljes lökéseit miktől szinte tökéletes összhangban nyögtünk és kapaszkodtunk inkább egymásba, mint a vékony lepedőnkbe alattunk. Körmeimet jól bőrébe mélyesztettem. Nem tudtam volna elereszteni, ha szerettem volna sem, hiszen pont abban a pillanatban váltunk egyé, éreztük ugyanazt a másik jóvoltából. Hah, micsoda felemelő érzés is volt!
Ám végül meggondoltam magam, mert máshogy szerettem volna befejezni és nagy nehézségek árán ugyan, de fölé kerültem. Rajta ültem, majd mozgatni kezdtem a csípőmet közben le-lepillantottam rá. Olyan édesen nézett fel, mint egy kis kutya, akit örökbe fogadtak. Rajta lovagoltam, kőkemény férfiassága bennem lüktetett és azt akartam, hogy belém élvezzen.
-Jimin, ah...
-Én mindjárt... hah, Yoongi! - kiáltotta nevemet, miközben szorosan csípőmre kapott, magára húzott és váladékát mélyen belém engedte. Izmai megfeszültek, háta ívbe meredt az orgazmustól, mely az én hatásomra futott végig tökéletes testén. Addig még nem is tűnt fel, de nagyon mélyre hatolt bennem, ezáltal pedig nedve is. Még egy kicsit mozgatott magán, hogy nekem is örömet szerezhessen, végül pedig sikerült neki is kiváltani belőlem utolsó, legerőteljesebb lökésével azt, amit néhány pillanattal korábban én értem el nála. Hasára élveztem, ahogyan rajta lovagoltam. Nedves ajkait harapdálta, amint látta mind azt a folyadékot kitörni belőlem, egyenesen rá. Sötét szemeiben még mindig ott égett a vágy, látszott rajta, hogy szeretne még egy menetet, ha lehetne.
Lihegve dőltem le mellé, mire ő először csak rám pillantott, végül azonban szorosan megölelt.
-Szeretlek, te gyökerek gyöngye. - mosolygott fel rám.
-Én is téged. - mondtam, majd megcsókoltam.
-Ugye tudod, hogy ezt titokba kell tartanunk? -nézett fel csillogó szemeivel.
-Tudom. De hát majd csak megoldjuk együtt. Jó?
-Jó.
Lehunytam fáradt szemhéjamat, közben sóhajtottam egyet halkan. Még most sem voltam hajlandó elhinni. Olyan jól esett! És úgy szeretem ezt az idiótát...

Harmadik személy P.O.V.

Kora reggel a három legaktívabb tag már rég fent voltak, és az idősebbeket zaklatták.
-Keljetek már fel! - kiáltozta V.
-Ja! Hasatokra süt a nap. Tök sok dolgot fogunk ma csinálni! - vígan verte fel Jinéket Jungkook.
J-Hope lassan odavánszorgott Jimin és Suga sátrához is, majd halk, fáradt hangon megszólalt.
-Tudjátok, legközelebb csendesebben kéne. Egyesek már aludtak...




(Köszönjük szépen és mint látjátok, bárkitől szívesen várjuk az OS-eket! :)

Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
FTIsland kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Block B kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )

Vendég OS: Szép Karácsony

Újabb vendégírót kértünk fel hosszú idő után, hogy bővítse ficitárunkat és reklámozzuk az igényes írókat. Reméljük tetszeni fog nektek a mostani OS, ami igazából három OS egyben.

16+.... de azért nyomjunk rá egy 18+-ast az elsőre is, bár nem is értem mért írom ide, hisz a blog fejléce alatt tündököl a 18+! felirat.

Párosok: JinKook, VHope, YoonMin
Írónő: Kövesdy Sára
Link ahol megtaláljátok további írásait --> LINK
(Lehet karácsonyi, és kicsit sem szezonális, de ettől még nekem nagyon tetszett!)

Szép karácsony ^^

  JinKook

Minden szépen kezdődött, már nagyban vártam, hogy barátom végre hazaérjen, és együtt tölthessük ezt a különleges estét. Mindennél jobban, hogy megkaphassam a jutalmamat, ami egy hónapja ígéretes, mivel JungKookkal fogadtunk, hogy nem bírom ki a mai napig csoki evés nélkül. Meg kellett, hogy mondjam, hatalmas kitartás kellett ahhoz, hogy ne egyek a kedvenc édességemből, mivel köztudott, hogy én naponta egy kocka csokoládét fogyasztottam minimum. Lehet ez rossz szokásommá vált, de egyszerűen szükségesnek éreztem a napi cukor bevitelemet, és ezt most megfosztotta tőlem. Kicsivel több, mint egy éve voltunk együtt és már egyszer-kétszer történt közöttünk testi érintkezés is, nem csak egy aprócska csókra gondolva, hanem konkrétan a szexre. Pontosan emlékeztem a napra, amikor először voltunk együtt, mintha csak tegnap történt volna.

  Június 20-án éppen sétáltam haza a munkából, lefárasztottak teljesen, a főnök egy igazi seggfej volt és szépen elcseszte az egész napomat. JungKooknak meg is írtam ezt és azt is, hogy ma biztos egy feszült és hisztérikus pöcs leszek, ezért előre is bocsánatot kértem. Tudta jól, hogy mennyire kihat a munkám a mindennapjaimra és fordítva, szóval ha szarul aludtam, akkor a munkahelyemen is rosszul teljesítettem, vagy éppen mint most, az egész éjszakánkat elrontotta ez az összetűzésem főnökömmel. Kookie mindig igazodott hozzám és pontosan tudta mit kellett tenni, ha ilyen állapotban voltam. Sosem zavart meg semmiben, édesen becézgetett és próbálta elterelni a gondolataimat, ami az esetek többségében sikerült is. Mindig tudta, mire volt szükségem és ezért mérhetetlenül hálás voltam neki. Ma nem akartam semmi mást csinálni, csak ülni vele a kanapén és pihenni, legalább holnap nem kellett bemennem, így rendesen kipihenhettem magamat. Ahogy kotortam elő a lakásunk kulcsát, úgy éreztem, hogy gondjaim leperegtek rólam, mintha mi sem történt volna. Sóhajtva léptem át lakásunk küszöbét, miközben szememmel és fülemmel Kookie-t kerestem.

  - Megjöttem - szólaltam meg hangosan, hogy tudassam vele jöttemet. Letettem táskámat a földre, majd levettem pulóveremet és felakasztottam a helyére, végül kissé megborzoltam hajamat, hogy végre szabadon álljon össze-vissza. Nyújtózkodtam egyet, majd elindultam befelé, mivel Kookie nem jelent meg azóta sem. Talán nincsen itthon? – gondoltam magamban. - De égett a lámpa.

Ahogy haladtam a folyosón egészen a nappaliig, megpillantottam a kanapén fekve, a tévé ment, ő pedig mélyen aludt. A konyhában a kis asztal meg volt terítve, ki volt készítve minden. Mennyire is szeretem ezt a boldog gyereket.

  Odamentem a kanapéhoz, leguggoltam elé és néztem alvó arcát.

  - Nem kellett volna megvárnod - csókoltam meg lágyan. Elmosolyodtam, majd felegyenesedtem, mire megmozdult és mocorgni kezdett. - Nem akartalak felébreszteni - simogattam meg arcát. Felkelt, amint meglátott, felült és megcsókolt hosszasan.

  - Sosem zavarod meg az álmaimat - suttogta ajkaimra, átkarolta nyakamat és közelebb vont magához. Egyre lejjebb és lejjebb, egészen addig, hogy felette kellett megtámaszkodnom és úgy néztem arcát. - Elfeledtetem veled a mai napot - húzott le ajkaira.

  - És ezt hogyan fogod elérni? - vigyorogtam és édesen csókoltam párnáit.

  - Az had legyen az én titkom - kuncogott, majd hajamba túrva csókolóztunk tovább.

  Édesen, vággyal telve faltuk egymás ajkait, miközben kezeimmel testének minden egyes porcikáját kezdtem felfedezni, ahogy az a nagy könyvben meg volt írva. Egyszerűen képtelen voltam, azoktól a csodálatos puha párnáktól elválni, de hihetetlenül vonzott már nyakát fedő bársonyos bőre, így szomorúan, de elváltam ajkaitól és az előbb említett testrészre tapasztottam számat. Először lágyan, majd sokkal erősebben csókolgattam bőrének minden egyes milliméterét, ezzel nyomot hagyva magam után. Nem ez volt az első alkalom, hogy így értem hozzá, de akkor mindig felhúztunk egy határvonalat, mert nem akartuk elsietni a dolgokat. Nem akartam, hogy elriasszam kanosságommal, így inkább vártam a megfelelő pillanatra, ami most érkezett el. Bátrabban faltam édes bőrét, kezeimmel kissé durvábban értem hozzá, miközben felsőjét, mely engem nagyon zavart, elkezdtem felfelé húzni tökéletes felsőtestén. Kezeivel átkarolta hátamat, ujjait erősen mélyesztette bele és markolászta pólómat, amit el is kezdett lehúzni rólam. Mosolyogva szabadítottam meg felsőjétől, de nem gondoltam, hogy egy másodperccel később, már az én pólóm is ott landol, ahol az övé. Konkrétan letépte rólam az anyagot. Tetszett nekem ez a vad és türelmetlen fiúcska, aki ennyire megdobogtatta a szívemet. Mosolyogva hajoltam vissza ajkaira és most már csupasz felsőtestét vettem kezelésbe ujjaimmal, melyek készségesen járták be a bársonyos bőrrel borított felületet. Ismét elváltam ajkaitól és most nem időztem el annyit nyakán, mint az előbb, hanem lejjebb haladtam és mellkasát csókolgattam, szívogattam bőrét. Kezeim már nadrágján jártak és kényeztették, aminek következtében hangos sóhajok, de inkább nyögések távoztak csodálatos ajkai közül. Azok a hangok az őrületbe kergettek. Mikor ajkaimmal alhasát kényeztettem, felpillantottam rá és láttam, amint lehunyt szemekkel zihált, kapkodta a levegőt, mellkasa irdatlan tempóban emelkedett fel s le, de talán az tetszett a legjobban, hogy arca annyira ki volt pirulva, mint egy paradicsom, és ez még édesebbé tette, a már így is aranyos gyermeki arcocskáját, melyet úgy imádtam. Lassan, de már türelmetlenül szabadítottam meg nadrágjától, ami eléggé feszült rajta és ezt a tudtomra is adta azzal, amint egy megkönnyebbült nyögés hagyta el ajkait. Magamat is megszabadítottam a már nagyon szűk anyagtól, majd visszamásztam párom csodálatos, gyönyört okozó ajkaihoz, melyeket hatalmas lendülettel a birtokomba vettem. JungKook, átkarolta nyakamat és húzott egyre közelebb magához, még többet kérve a csókból. Oldalát simogattam, kissé elkalandoztak ujjaim a derekánál, mert már formás fenekét akartam markolászni, mely megmozgatta fantáziámat. Drága egyetlenem, lábaival átkarolta csípőmet, ezzel arra késztetve, hogy menjünk már máshova, mert nem a kanapén akart szeretkezni. Kérésének eleget téve kezdtem el magamhoz húzni, majd felegyenesedni, miközben ajkaink egy pillanatra sem váltak el egymástól, de kezeim közé vehettem, csodálatos félgömbjeit. Elindultam vele a hálószobánk felé, melyen már fél éve osztoztunk és éppen itt volt az ideje, hogy rendesen felavassuk. Kezeimmel fenekénél tartottam és nem bírtam magammal, de jó erősen markoltam bele, melynek hatására a csókba nyögött, ujjait hajamba vezette, hogy megnézze, hajhagymáim mennyire strapabíróak.

   A hálóban, egyből az ágyra döntöttem, majd elkezdtem levenni róla a már nagyon idegesítő anyagot. Amint az lekerült róla, végignéztem a testén, és elámultam a látványtól. Igaz, nem ez volt az első alkalom, hogy így láttam, de ilyen helyzetben először. Egyszerűen gyönyörű volt. Letéptem magamról a már feleslegesnek tűnő ruhadarabot, majd hajoltam is vissza párom ajkaira, aki nem tudom milyen gondolat erejéből, de a hátamra döntött és ült rá csípőmre, aminek következtében merevedésem, két félgömbje közé került, melyeket erősen összeszorított. Mindkettőnkből egy-egy hangos nyögés távozott, de amikor megmozdította csípőjét, azt hittem ott helyben alélok el. Az érzés, mely magába kerített, leírhatatlan volt, egyszerűen csodálatos. Jobb szavakat nem is találhattam rá. Éhesen tapadt ajkaimra és tépte azokat, miközben csípőjével egy percre sem állt le. Ő is ugyan úgy nyögött, mint én, kezeimmel fenekét markolásztam, majd mikor úgy éreztem már elég volt, fordítottam a helyzeten, így ismét én voltam felül.

  - Szeretsz kínozni, úgy látom – mosolyogtam rá, mire egy önelégült vigyor került az arcára és visszahúzott párnáira. Már mind a ketten nagyon kívántuk a másikat, így elváltam ajkaitól és előhalásztam azokat a dolgokat, amiket már előre megvettünk, hogy ne ilyenkor kelljen elrohannunk érte. A síkosítót, magam mellé tettem, majd az óvszert is, végül csak egy hosszú csókot nyomtam ajkaira. A síkosítóból nyomtam egy adagot a tenyerembe, majd bejáratát kezdtem el bekenni vele, mire a hűvös folyadéktól kirázta a hideg. Óvatosan toltam beléje ujjpercemet és kissé felszisszent, de mivel már „gyakoroltunk” pont az ilyen alkalmak miatt, tudta, hogy csak most lesz kellemetlen, később sokkal jobb lesz. Teljesen betoltam ujjamat, majd elkezdem mozgatni benne, minek következtében halk sóhajok hagyták el ajkait. Ahogy telt az idő, úgy került beléje több ujjam, míg végül a harmadiknál már azért könyörgött, hogy tegyem be férfiasságomat, ami rég ő érte kiáltozott, mert megőrült a várakozástól. Óvatosan húztam ki belőle ujjaimat, majd nyúltam az óvszer utána, amit ki is kapott a kezemből.

  - Én akarom – mondta lehajtott fejjel, miközben felült. Kinyitotta a tasakot, végül kivette belőle azt, amire szükségünk volt. Kissé közelebb jött hozzám és merev tagomra húzta a gumit. Egy adag síkosítót nyomott a kezébe, majd azzal bekente tagomat, de nem csak egyszer húzta végig rajta kezét, hanem többször.

 - Ezt direkt csináltad – döntöttem hátára és csókoltam meg.

 - Szeretlek – sóhajtotta a csókba.

 - Én is szeretlek – csókoltam tovább, majd nagyon lassan tagomat bejáratához vezettem és beléje hatoltam, mire egy hatalmas nyögés hagyta el ajkainkat. Mikor az új érzés magába kerített, minden izmom megfeszült, a testem megborzongott és a fellegekben éreztem magam. JungKook egyik kezével kezemet kereste, míg a másikkal a takarót markolta erősen. Tudtam jól, hogy borzalmas kínokat élt át ezekben a pillanatokban, de azt is tudtuk, hogy ez később kellemes lesz és erre fog vágyni a leginkább. Megfogtam kezét, erősen szorította azt és kinyitotta vágyakkal teli pilláit, könyörögve azért, hogy érezhessen engem, így lehajoltam hozzá és olyan erővel mart számra, hogy már megrémültem tőle. Erősen, szerelmesen csókoltuk egymást, miközben mozogni kezdtem benne, szabad kezemmel testét kényeztettem, hogy elfeledtessem vele, hogy igen méretes férfiasságom éppen szétfeszítette alsófertályát. Megvártam míg egy bólintással, vagy szóval a tudtomra adta, hogy gyorsíthatok a tempón, egészen addig, amíg bírta. Mikor már kezdett megszokni, néha-néha egy hirtelen lökésemre felszisszent, de biztatott, hogy folytassam, mert ennél már csak jobb lehetett. Szerelmesen csókoltam ajkait, simogattam testét és törekedtem arra, hogy átrepíthessem a gyönyör kapuján. Nem tudom milyen ötlet vezérelte, de elengedte kezemet, átkarolta nyakamat, lábait derekam köré fonta és egy nagy lendülettel a hátamra fordított, miközben ő a csípőmön foglalt helyet, ezzel teljesen magába fogadva hosszomat. Egy hangos nyögés távozott ajkaiból.

   Vörösen izzó arccal, felduzzadt ajkakkal, a testén halmozódó kiszívás nyomokkal és kéjjel teli szempárral tekintett le rám, majd egy igen gonosz, de szerelmes mosollyal az ajkán, kezdte el mozgatni csípőjét, melynek hatására egy hangos... nem is egy, hanem hangos folyamatos nyögések távoztak ajkaimról. Erősen markoltam egyik kezemmel a takarót, a másikkal testét kényeztettem. Sosem gondoltam, hogy ez valaha meg fog történni velem, de egyik vágyam végül révbe ért. Nem bírtam már gondolkodni, segítettem neki a mozgásba, kényeztettem, hogy ne csak én élvezhessem ezeket a csodálatos pillanatokat. Jóleső nyögések és sikolyok hagyták el ajkait, amint kezeim közé vettem igen merev férfiasságát és kezdtem el húzogatni rajta kezemet. Addig folytattam ezt a műveletet, míg el nem élvezett kezeim között, de a mozgást nem hagyta abba, míg én is át nem repültem a gyönyör kapuját. Lihegve dőlt rám, majd vezette ki magából tagomat és szenderült el karjaimban. Életem egyik legcsodálatosabb éjszakájának mondhattam. Menthetetlenül szerettem JungKookot, semmi és senki nem választhatott el minket.

  Tisztán emlékeztem arra az éjszakára, mivel onnantól kezdve éreztem azt, hogy ő örökre velem fog maradni, és tessék. Itt voltunk fél évvel később és még mindig velem volt. Nagyon szerettem JungKookot, mindenkinél jobban. A legfontosabb ember az életemben és ez fordítva is így volt. Nagyban ültem a konyhában, a megterített asztalnál vártam, hogy barátom megérkezzen, de késett. Már nyolc is elmúlt - amikor általában haza szokott jönni -, de még mindig semmi. Kezdtem aggódni, mert mindig szokott írni vagy hívni, ha esetleg később jön. Remélem nem történt semmi baja. Járkálni kezdtem a házban, többször ránéztem a telefonomra, de semmi üzenet, se hívás. Hol a fenében vagy Kookie? Idegesen fogtam kezemben a telefont, és amikor az óra tízet ütött tárcsáztam a számát. Kicsöngött.

  - Jin... - vette fel, de egyből félbeszakítottam.

  - Hol a jó büdös fenében vagy már? - fakadtam ki. - Tudod hány óra van? Van fogalmad róla, milyen nap is van ma? Tudod, mennyire aggódom érted, te barom?! - faggattam, mire csak annyit éreztem, hogy valaki hátulról átölelt.

  - Tudom-tudom és tudom - hallottam egyszerre a telefonban és magam mögött is a választ. - Sajnálom, hogy késtem, csak az ajándékodért mentem - tette el a telefonját, majd megpuszilta nyakamat. Elraktam mobilom, megfordultam és megöleltem.

  - Olyan idióta vagy - szorítottam - Nekem nem kell ajándék. Tudod jól.

  - Tudom, de ezt meg kellett vennem neked - mosolygott nagyban, majd elkezdett a háló felé húzni.

  - Nekem te vagy a legjobb ajándék - húztam magamhoz és megcsókoltam.

  - Nekem is te. Boldog másfél évet Jin, én vagyok az ajándékod egy életre - karolta át nyakamat és csókolt vissza hosszasan.

  - Boldog másfél évet JungKook. Nagyon szeretlek - felkaptam a földről, majd kettőnk nevetésétől visszhangozva a lakás, mentünk a hálóba, hátrahagyva a vacsorát és az ajándékomat, ami egy hatalmas tábla epres csoki volt.

  VHope

- Mihez lenne kedved? - kérdezte TaeHyung, miközben sétáltunk az utcákon, a sötétben, szentestén. Imádtam a várost ebben az időszakban, mert gyönyörűen fel voltak díszítve a házak, az üzletek, az utcák és a fák, mindenki mosolygott körülöttünk és ez engem is megmosolyogtatott. Egyszerűen levakarhatatlan volt a vigyorom, főleg, hogy azzal a személlyel lehettem itt, akit szerettem. Szerelmes voltam a legjobb barátomba, aki egyben a lakótársam is volt, de ő nem tudta, hogy én mit éreztem iránta, és ez így volt rendjén.

  - Nem tudom. Semmihez sincsen most kimondottan kedvem, csak sétálgassunk - vontam meg vállamat és rá emeltem tekintetemet.

  - Ahogy szeretnéd - mosolygott rám, majd tovább ballagtunk az utcán.

  Bő tizenöt éve voltunk a legjobb barátok és már mindent megéltünk, amit kellett. Ott voltunk egymásnak, amikor valamelyikünk elveszítette egyik legfontosabb személyét és akkor is, amikor a legnagyobb öröm fogadott minket. Megjártuk a poklot és a mennyet mindent, amit ember gondolhatott. TaeHyung mindent tudott rólam, ahogy én is tudtam mindent róla. Pontosan tudta, hogy melyik nemhez vonzódtam és vonzódom a mai napig is, de ő nem tágított mellőlem. Akármilyen problémám is volt a szerelmi életemben, ő mindenben segített nekem és ha kellett, ő próbált meg keresni nekem valakit, hogy jobb kedvre derítsen. Valamikor sikerült, valamikor nem, de az utóbbi időben, jobban mondva már lassan bő egy éve, szerelmes voltam belé és más pasira rá sem tudtam nézni, mert úgy éreztem lélekben megcsalom azzal TaeHyungot, bár tudtam jól, hogy ez hülyeség, de én mégis így tettem. TaeHyung volt a nekem szánt pasi, tökéletes volt minden téren és vágytam arra, hogy végre úgy ölelhessem meg, hogy ne kelljen valami ürügyet kitalálni hozzá, hanem úgy szoríthassam, mint a szerelme, de tudtam jól, hogy ő nem érzett úgy irántam, így ezt a tettemet, hogy én valaha is szerelmet fogok vallani neki, elvetettem.. egészen a mai napig. Szenteste révén, meg mindkettőnk családja eléggé messze élt, így csak karácsony másnapján utazunk haza, ezért eljöttünk sétálni egyet, mert ilyenkor nincsenek annyian, mint az ünnepek előtt, mivel mindenki most a családjával volt és ünnepeltek.

  Ahogy az utcán bandukoltunk, egy ismerős alakot véltem felismerni, amit nagyon sietett valahova, gondoltam haza a barátjához, mert ez a személy nem volt más, mint JungKook, SeokJin barátja, aki az én beosztottam volt. Emlékszem, amint Jinnel nagyjából fél éve szép kis összetűzésbe keveredtünk és úgy voltunk egymással, hogy seggfej a másik, de mint aztán kiderült, Jinnek volt igaza, ezért amint ismét jött dolgozni bocsánatot is kértem tőle, de amikor megláttam mosolygós arccal ülni az asztalánál, mintha mi sem történt volna néhány nappal ezelőtt, úgy nézett fel rám és köszöntött vigyorgó arccal. Egész álló nap mosolygott és akkor még nem tudtam mi volt az oka annak a vigyornak, de néhány nappal később megtudtam, amikor egy srác várta kint Jint az iroda előtt, és amint meglátták egymást, nem törődve semmivel és senkivel, csókolták meg a másikat ott az utcán. Teljesen meglepett a tettük, mivel ki nem néztem volna Jinből, hogy a saját neméhez vonzódott volna, de senkit sem ismerhetett nagyon az ember. Azután Jinnel egyre többet beszélgettünk és kezdtük megismerni egymást, így a barátját JungKook-ot is megismertem egy idő után és jó barátok lettünk. Az is kiderült lassan számomra, hogy a szép kis összetűzésünk után, miért is volt annyira vigyorgós, mivel egy hatalmas lépést tettek a kapcsolatukban. Irigyeltem őket, hogy mind a ketten megtalálták a boldogságot és volt valaki az életükben, akit teljes szívükből szerethettek, de semmi pénzért nem kívántam volna nekik semmi rosszat, mivel mind a ketten nagyszerű emberek voltak és megérdemelték a boldogságukat. Ők ketten a megtestesült tökéletes pár, akiket mindig emlegettek a gimiben, de azt szerintem senki sem gondolta volna, hogy két férfi között jön ez létre.

  Mikor JungKook közelebb ért hozzánk intettem neki, mire csak döbbenten nézett ránk, majd mosolyogva közeledett felénk.

  - Szia Hope - köszöntött, majd kissé megölelt.

  - Szia JungKook - köszöntem vissza neki, majd leesett, hogy TaeHyunggal nem is ismerik egymást. - JungKook, had mutassam be neked a legjobb barátomat TaeHyungot. TaeHyung, ő itt JungKook, Jin barátja, akikről meséltem már neked.

  - Oh, igen. Emlékszem. Örülök, hogy megismerhetlek JungKook - nyújtotta jobbját, amit Kookie el is fogadott.

  - Részemről a szerencse. Jaj Hope, nem tudod, melyik bolt van még esetleg nyitva? Fogadtunk Jinnel és vesztettem, így muszáj vennem neki egy tábla csokit és későn végeztem, meg minden a feje tetejére állt ma. Már így is késésben vagyok és biztos le fogja tépni a fejem, ha még később fogok hazaérni. Tudod milyen, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja - nyafogott Kookie, én meg csak mosolyogni tudtam rajta, mert látszott mennyire idő szűkében volt és tényleg aggódott, hogy Jin le fogja tépni a fejét, ha még jobban késik.

  - A sarkon az egyik kisbolt még nyitva volt. Szerintem, ha sietsz, még tudsz venni egy csokit - mondta TaeHyung.

  - Ezer köszönet. Akkor én rohantam is. Örülök, hogy találkoztunk Hope és örülök, hogy megismerhettelek TaeHyung, remélem még találkozunk. Sziasztok és kellemes ünnepeket! - köszönt el tőlünk és már rohant is a sarki boltba. Mosolyogva néztünk utána, majd lehajtva fejemet sétáltam tovább. Én is ugyanolyan boldog akartam lenni, mint ők, de tudtam, hogy a boldogságom az csak rajtam állt, ám nem mondhattam el annak a személynek, hogy szeretem, mivel ő biztosan nem viszonozná az érzéseimet, mert.. ő nem vonzódott a saját neméhez. Ezért is utáltam azt, aki voltam, vagyok és leszek. Sosem lehetek boldog, mert senki sincsen, aki ugyanúgy érezne, mint én és engem szeretne. Tudom, hogy TaeHyung szeret, de mint a legjobb barátját, nem voltam több ennél. Csak egy barát voltam.

  Ahogy ott sétáltam az utcán, miközben TaeHyung mellettem volt, de mégis annyira egyedül és magányosnak éreztem magam, mint még soha sem eddig. Nem éreztem azt, hogy tényleg megfelelő barátja lennék, túl sok mindent tett értem, én meg alig. Semmit sem tudtam tenni, csak mellette lenni és ölelő karokat adni köré, mert szavakba nem bírtam foglalni az érzéseimet. Senkinek sem kellettem, csak csalódásokból, könnyekből és tehetetlenségből állt az életem. Amióta csak tudtam, hogy meleg voltam, csak rossz dolgok történtek velem, mindig csak a negatív tetteket vonzottam. Nem éreztem boldognak magam, miközben pedig meg volt mindenem, amire csak szükségem volt. Volt egy cégem, ami hihetetlenül jól ment, nagyon jók voltak mostanában a pénzügyi dolgaink, így a részvényeink az egekig mentek, nagyszerű alkalmazottjaim voltak, volt egy tágas lakásom, kocsim, mindenem. Voltak barátaim, de azok inkább csak haverok, egyedül csak TaeHyung volt az igazi barátom és mi hiányzott nekem, hogy ha mindenem megvolt, amiről csak egy ember álmodhatott? A szerelem. Én bármit odaadnék szívesen, hogy megkaphassam egy ember viszonzott szerelmét. Lehet sokat kértem, de nekem csak ez kellett, semmi szükségem nem volt ennyi pénzre és hatalomra, csak egy lelki társat akartam magamnak, akihez éjszaka hazamehetek és megcsókolhatom, majd másnap reggel az ő mosolyára ébredhessek.

  - Bárcsak tudná, mit érzek - gondolkodtam hangosan.

  - Kire gondolsz HoSeok? - nézett rám érdeklődően barátom, mire rémülten kaptam rá a tekintetemet mivel most jutott el a tudatomig, hogy mit is mondtam az előbb. Ezt nem kellett volna hangosan kimondanom, főleg nem előtte.

  - Senkire. Felejtsd el - mentem tovább mielőtt még faggatni kezdene. Alig tettem pár lépést mire megéreztem ujjait csuklóm köré fonódva és megállított. Ott álltam háttal neki, lehajtott fejjel a szakadó hóesésben, a szívem irdatlan tempóban dobogott és az arcom olyan vörösben pompázott, mint még soha. Nem akartam beszélni vele, csak haza akartam menni és bezárkózni a szobámba, mindent kizárva onnan.

  - HoSeok, miért menekülsz előlem? - kérdezte lágyan, mire kirázott a hideg.

  - Nem menekülök, csak… haza akarok menni... - mondtam kissé bátortalanul.

  - Én úgy érzem, menekülsz előlem. Mit tettem, hogy ennyire nem bízol meg bennem? HoSeok, majdnem gyerekkorunk óta ismerjük egymást, mindent tudunk a másikról. Miért nem mondod el mi a baj? Az utóbbi időben azt érzem, hogy eltávolodtunk egymástól és ez nagyon nem tetszik. Már nem vagyok a barátod?

  - De! - jelentettem ki hangosan, miközben felé fordultam. - A barátom vagy! A legjobb barátom! Nem tettél semmi olyat, amivel megbántottál volna, vagy amiért távolodnom kellene tőled, ez nem a te hibád. Ez az enyém. Miattam van ez az egész. Sajnálom – mondtam, ahogy egyre jobban halkult el a hangom és úgy ment lefelé a tekintetem is.

  - Mi folyik itt HoSeok? - lépett közelebb hozzám, mire csak még jobban elvesztettem minden bátorságomat. Miután látta rajtam, hogy biztos nem fogok megmukkanni két perc után sem, így elengedte csuklómat. - Rendben. Akkor hagyjuk a beszélgetést - lépett el mellettem és éreztem, amint a szívem darabokra tört, abban a pillanatban, amint már nem láttam magam előtt. Most itt hagyott? Sosem hagyott magamra, mindig mellettem volt, még akkor is, amikor egy hisztis pöcs voltam, sosem ment el. A tengelyem körül megfordult és rohantam utána, karjaimat köréje láncoltam, nem engedtem, hogy egy millimétert is tovább menjen. Nem mehetett el. Túlságosan függtem tőle, ahhoz hogy elveszítsem az életemből.

  - HoSeok…

  - Ne hagyj el! - szakítottam félbe, miközben a kabátjába temetve arcomat. - Nem bírnám elviselni, ha eltűnnél. Ne hagyj egyedül! Maradj velem. Ha... ha kell megváltozom, bármit megteszek csak ne hagyjál el TaeHyung! Könyörgöm! - öleltem szorosan, amennyire csak tudtam, ezzel is jelezve mennyire fontos volt nekem.

  - Te mégis miről beszélsz itt? - éreztem, ahogy kissé felém fordítja testét.

  - Hát… - néztem rá félve. - Nem el akartál hagyni és elköltözni tőlem?

  - Miért költöznék el? A legjobb barátom vagy, akit nagyon szeretek. Mellőled csak a szerelmed tudna kitúrni - mosolygott rám és megsimogatta a hajamat.

  - Épp ez a baj… - hajtottam le fejemet ismételten.

  - Ezt hogy érted? - kérdezte értetlenül. Nem bírtam már magamban tartani az elmúlt időszak fájdalmait, így elengedtem és két kezem közé fogtam arcát, majd ajkaimat határozottan ajkaira zártam és hagytam, hogy testemben szétáradjon a kellemes érzés, amit már nem is tudom mióta vártam. Éreztem, ahogy TaeHyung megfeszült tettem hatására, de most nem nagyon tudott foglalkoztatni, csak az adott pillanatot élveztem, mert tudtam ez lesz az első és egyben az utolsó is. Mikor éreztem, hogy kellő mennyiségű érzelmet vittem bele ebbe a csókba, elváltam ajkaitól, majd egyből rohanni kezdtem hazafelé. Nem akartam tudni, hogy most mit gondolhatott rólam, csak minél előbb be akartam zárkózni a hálószobámba és magam lenni. Elfelejteni mindent, ami ma történt, egyedül csak a csókot nem, mert az valami hihetetlenül jó volt és még mindig éreztem ajkait ajkaimon.

  Amikor már nagyban a lakásunk folyosóján mentem, egyenesen a bejárati ajtó felé, csak azon járt az agyam, vajon most hol lehetett. Még mindig ott állt, vagy elindult hazafelé? Remélem, hazajön és elfelejtjük a mai tettemet. Nem akartam veszíteni, de már minden határomat átléptem és nem bírtam magamban tartani ezeket az érzéseket. Már kerestem a kulcscsomómat, hogy kinyithassam az ajtót, mikor vállaimnál fogva megfogtak és nekinyomtak az ajtónak, majd két puha, édes ajkat éreztem meg enyémen. A szemeim elkerekedettek, de mikor megláttam ki volt ez a személy, aki így csókolt engem, még nagyobbak lettek. Ahogy az ajkai ott mozogtak enyémen, szinte levegőhöz sem jutottam, annyira megdermedtem. Mikor elvált ajkaimtól, még mindig a csók hatása alatt álltam és csak értetlenül kapkodtam ide-oda tekintetemet.

  - E-ez… - kezdtem el habogni, mert fogalmam sem volt, mi volt ez az egész.

  - Szeretlek HoSeok- mondta ki mosolyogva és megsimogatta arcomat, miközben én csak néztem gyönyörű szempárját és nem tudtam mit mondani rá. Erre vártam mindig és most megkaptam. Megkaptam azt a férfit, akit mindig akartam és most már az enyém volt. A boldogság szétáradt testemben és hatalmas mosollyal az arcomon öleltem át nyakát, majd temetkeztem bele. Hihetetlennek tűnt a pillanat, de amikor azon az estén átadta az ajándékomat, tudatosult bennem, hogy tényleg az enyém volt.

  Szeretlek TaeHyung.

  Jimin és Suga

  - Nézd Suga! - ragadta meg karomat barátom, ezért követtem tekintetét és ujját, amivel mutatta pontosan mit is kellett néznem. Nem messze tőlünk a karácsonyfa fényeiben egy pár rajzolódott ki, amint csókolóznak, de amint kissé jobban megnéztem őket, tudatosult bennem, hogy az ott két férfi volt. A szemem egy pillanatra kikerekedett, mert nem volt nagyon megszokott, hogy két férfi a nyílt utcán enyelgett, de ahogy láttam, ez egy szerelmi vallomás volt, mivel a srác rohant is el onnan, amint ellépett a másiktól. Úgy tűnik a másiknak fogalma sem volt róla, de látszik, hogy erre várt, mert már rohant is a másik után. Nehéz lehetett a kezdés, ha itt tartottak, lehet a legjobb barátok voltak, ahogy mi Jiminnel, egy kis különbséggel. - Olyan aranyosak voltak. Én is kaphatok? - fordult felém mosolyogva és egyenesen a szemembe nézett. Túlságosan aranyosan tudott nézni ahhoz, hogy ne tudjak ellenállni neki, pontosan tudta mi volt a gyengepontom.

  - Persze - mosolyodtam el én is, majd kissé lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Éreztem, ahogy a csókba mosolygott és mikor elváltam tőle megölelt.

  - Szeretlek Suga - mondta kabátomba temetve arcát.

  - Én is Jimin - simogattam meg hátát. - Mennünk kellene, mert a szüleidnek megígértem, hogy tízre hazaviszlek - túrtam bele kissé hajába.

  - Nem akarok hazamenni. Veled akarok lenni. Olyan ritkán látlak, így nem akarlak elengedni - nézett fel rám. - Bárcsak felnőttek lennénk és akkor együtt aludhatnánk, meg együtt is élhetnénk - vigyorgott nagyban.

  - Annak is el fog jönni az ideje, ne félj. Jövő ilyenkor már aludhatunk együtt. Gyorsan el fog telni az idő - simogattam meg arcát.

  - De az olyan messze van - biggyesztette le ajkait.

  - Semmi sincsen messze és nem kell elsietni semmit sem. Jövőre ígérem, együtt töltjük az ünnepeket és akkor nálam aludhatsz, vagy elviszlek valahova. Mit szólsz? - nyomtam egy puszit arcára.

  - Menjünk el majd valahova - vigyorgott.

  - Érettem - vigyorogtam én is, majd megfogtam kezét és elindultunk a házuk felé. A szülei nem nagyon örültek annak, hogy a fiúk egy fiúba volt szerelmes, de hát senki sem irányíthatta az érzéseit, így nem tudják befolyásolni. Mikor először találkoztam velük, tudtam, hogy nehezen fogom elnyerni a tetszésüket, ezért törekedtem arra, hogy mindenben megfeleljek nekik és ez sikerült is az elmúlt nyolc hónapban. A legjobb barátok voltunk Jiminnel és egy idő után azt éreztük, ez több mint barátság, így elkezdtünk beszélgetni az érzéseinkről, majd kiderült, mind a ketten kedveltük a másikat és így összejöttünk. Sosem veszekedtünk, mindig meg tudtunk egyezni mindenben, csak az volt a baj, hogy a szülei miatt nem lehettem sokszor náluk, így a suliból való úton próbáltunk bepótolni minden időt. Néha sikeresen át tudott hozzánk kéredzkedni, meg el tudtam vinni randikra, mint például ma is. Nehezen, de elengedték velem, azzal a feltétellel, ha időben hazaviszem, mintha eddig nem így tettem volna. A szülei nagyon nem szerettek és éreztem, hogy el akarnak távolítani Jimin mellől, de ez nem fog sikerülni, mert szerettem Jimint, mindenkinél jobban szerettem.

  Az utcán gyalogolva, miközben foghattam annak a személynek a kezét, akit mindennél jobban szerettem, csak még szebbé tette ezt az estét. Mindennél több időt akartam ma vele tölteni, mert tényleg ritkán lehettünk együtt és már nagyon beteges volt ez a szüleitől, hogy nem aludhatott nálam semmikor sem csak akkor, ha már betöltötte a tizennyolcat. Nem akartam nélküle lenni. Meg fogom szöktetni. Ma. Igen, ma nálam fog aludni és velem fogja tölteni ezt a csodálatos estét. Mikor be kellett volna fordulnunk az utcájukon nem tettem meg. Húztam magam után a házunk felé, mert nem laktunk egymástól messze, de mégis távoli volt.

  - Suga...? - szólalt meg mögöttem, miután már tényleg nem tudta mit csinálok. - Mit csinálsz most?

  - Nálam fogsz aludni ma - mondtam határozottan és egyenesen a házunkhoz húztam, majd benyitottam rajta. Amint a melegházba léptünk, levettük magunkról a kabátot, a cipőt, sálat, meg minden olyan ruhadarabot, ami vizes lenne. Mután anyáéknak mondtam, hogy Jimin nálunk alszik, az említett megragadta a kezemet és egyenesen a szobám felé kezdett el húzni. Amint az a bizonyos ajtó becsukódott, rátapadt ajkaimra és erősen tartott, hogy nehogy elmerjek húzódni tőle. Imádtam, amikor ennyire szenvedélyes és harcias volt. Ugyanolyan szenvedéllyel és hévvel csókoltam vissza, majd kezdtem el az ágy felé tolni. Ajkai mosolyra húzódtak és mikor lába beleütközött az ágyba, ledöntöttem rá, úgy csókoltam tovább és férkőztem közelebb hozzá. Mosolyogva csókoltuk egymást, majd nem tudom minek hatására, de Jimin átfordított a hátamra, így rajtam ült és mosolyogva nézett le rám.

  - Nem ma fog megtörténni Suga - mondta halkan - Tudom, hogy nagyon szeretnéd már, én is nagyon akarom már, de nem úgy akarom, hogy a szüleid közben lent a nappaliban vannak, és bármelyik pillanatban benyithatnak hozzánk. Akkor szeretném, amikor csak mi ketten vagyunk és senki sem fog zavarni minket - mondta mosolyogva és megsimogatta arcomat.

  - Tudom jól, hogy nem így szeretnéd - mosolyogtam rá.

  - Örülök - hajolt le és megcsókolt. - Tudod, holnap hatalmas büntetést fogok kapni, amiért nem mentem haza időben, lehet, megint szobafogságban leszek - biggyesztette le ajkait.

  - Akkor felmászom a fán és be a szobádba.

  - Mi? - kapta rám tekintetét.

  - Van egy nagy fa a szobád előtt, simán fel tudok mászni rá és onnan pedig be a szobádba. De ez csak akkor lesz, ha szeretnél látni, délutánonként.

  - Persze, hogy akarlak látni, miért ne akarnálak? Ne mondj ilyen hülyeségeket Suga! Ez nem vicces. Mindig látni akarlak és veled akarok lenni.

  - Tudom. Bocsánat - cirógattam meg kezét.

  - Megbocsájtok - nyomott egy csókot ajkaimra.

  - Szeretlek Jimin - mondtam lehunyt szemmel.

  - Én is szeretlek Suga - dőlt rá mellkasomra, én pedig átkaroltam és így feküdtünk, majd aludtunk el. Ennél szebb karácsonyom nem is lehetett volna, csak sajnos mindig a fejemben volt a tudat, hogy bármikor felbukkanhattak a szülei és elvehetik tőlem. Ha itt lesznek, meg fogom védeni és nem fogom átadni senkinek sem. Ő hozzám tartozott. Szerettem Jimint és mellette akartam maradni az idők végezetéig. Velem marad. Örökre.